Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior főtere (új)
Szántóföldek (új)
Arthenior közelébenSzarvasliget (új)
Ingoványos vidék (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (4.78 MB)

<< Előző oldal - Mostani oldal: 223 (4441. - 4460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4460. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:43:17
 ÚJ
>Tébolyult Tinthereth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

- Átadod most léted nekem, elveszem azt, mert el kell vennem, de tisztellek, igen, tisztellek, az életedet, az élni akarásodat, az esszenciádat, kedves nyúl... nyuszi. Szólíthatlak nyuszinak? Adnék neked nevet, megérdemled, de úgy nehezebben vágnám el a torkod. Még pedig el kell vágnom, bizony, nyuszi, élve nem tudlak megfőzni, ahhoz nincs szívem. Add hát most át magad nekem, sajnálom a lelkedet, ha van olyanod, menj istenedhez, ha van olyanod, bizony-bizony, hátha ott is tudsz majd rágcsálni. Hálás vagyok neked, bizony, hála neked, ígérem, finomra főzöm majd a húsod. Lehettünk volna barátok, de más sorsot adott nekünk az erdő. Sajnálom. Ugye nincs harag? Viszlát, nyuszi. - *Az állat nyüszít, de viszonylag hamar elhallgat, ugyanis a kés áthalad a torkán, elmetszi mindkét oldalt a verőeret, majd a bal oldali ütőér mentén a tőr pengéjét végigtolja, hogy annak hegye elérje a szívet. Ez az ő gyilkolási szokása, tapasztalata szerint a szenvedés így meglehetősen rövid, számára pedig ez a legfontosabb. Nem szeret ugyanis kínt okozni, világ életében azt érezte, hogy bántják őt, hát miért tenne így ő is? Valahol meg kell szakadni a körnek, valahol ki kell lépni a forgásból, de főleg az év ezen szakában csak zöldségen-gyümölcsön nehezen lehet meglenni. Az egyensúly a lényeg. Sose venni el többet, mint amennyi kell.
A nyulat fellógatja hátsó lábainál fogva, azokat bal kezébe zárva.*
- A vér rossz, a vér rossz, lelkedet hordozza, nyuszi, kifolyatom mindet ide a földre, visszaadom a természetnek, jó nyuszi? Hátha talál majd más testet, és akkor majd lehetünk barátok. - *Suttog tovább az állathoz, mely lassan már abbahagyja a ficánkolást, egészen lebénul, és petyhüdten lóg, ahogy torkából az élénkvörös vér patakban folyik a földre.*
- Szegény kis Tintnek ölnie kellett, újra sor került rá, de a hús íze majd kárpótol, finomat főzök ma, igen. A csontokat meg kiköpöm, azt nem tudom megenni, gyenge a fogam sajnos... pedig megvenném én, hogy ne pazaroljak... hogy kevesebbet öljek. De eltemetem majd őket inkább, bizony, szép, csinos temetést kapnak, beszédet is mondok majd... jobb, ha el is kezdem megírni. - *Jó ég tudja miért, képes egész nap beszélgetni, a fákkal, az állatokkal, éppen mivel, de amikor “ír”, akkor egészen elhallgat. A fogaskerekek dolgoznak az agyában, keresve a szavak azon kombinációját, mely méltó lesz a nyúl temetésére.
Az állatot táborhelyéhez viszi, a parázsra fát tesz, és fújja a parazsat, hogy a lángok újra lelkesen lobogjanak. A tébolyult elf most csendes, nem motyog, írja a temetési beszédét, miközben tőre művészi mozdulatokkal nyúzza az elejtett állatot.
Elméje viszonylagos nyugalmát viszont egy közeledő tömeg zaja töri meg.
~ Kik lehetnek ők? Kik zavarják lakóhelyem? ~ Nem szereti, nem keresi a társaságot, mert kedveli ugyan az elfeket, ha a többi bajt nem is, saját fajából is találkozott már olyan gonosz lényekkel, akiktől el akarja magát különíteni. A léptek gazdáit még nem látja, talán csak a környék hangjának behatós ismerete miatt fedezte fel a közeledést.
~ Ezek nem orkok, vagy az erdő többi ellensége... nem trappolnak, nem pusztítanak... még. ~ Morfondírozik magában, így aztán nem is bújik el, ahogy amúgy tenné, inkább türelmesen vár. A nyúl közben elveszti bundáját, sőt belső szerveit is, már a sütés is megkezdődik, mire feltűnnek az elfek.
Mivel fajtársairól van szó, nem menekül, íját, tőrét is helyén tartja, békés szándékot jelezve. Ha odajönnek hozzá, és nem kerülik el, felemeli kezét, s így szól, főleg a csoport élén tartózkodókra nézve.*
- Csillagok hoztak, testvérek! - *Egyelőre nem is mond semmi mást, kivárja a választ, aztán dönti el, van-e veszély vagy sincs, illetve hogy olyan szerzetek érkeztek-e, akikkel szívesen beszélgetne. Nem magányra teremtettek ők, hát ő is vágyik már társaságra, szeretetre, elfogadásra, akár csak néhány jó szóra. Szomorú, hogy pont étkező óráján zavarják, hisz nem tudja őket vendégül látni. Egy szem prédája alig lenne elég két éhes gyomrot betömni, bármily szívesen is osztaná meg étkét.*

4459. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:32:03
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//

* A másik bestia harcképtelenné tevése után rögvest egy másik rémre veti magát a sötételf, de támadása nem ér célt, s ráadásul, még a szörnyeteg lyukat is vág Denzack méretes karmaival. Denzack hirtelen fájdalmában a sebesüléséhez kapja a kezét, majd szitkozódva és felbőszülve indítani a rém ellen egy újabb csapást. *
- A fenében, hogy pusztulnátok meg végre!
* Ha Lyz szavait még a ütés előtt észreveszi, akkor előbb félreugrik, de ha csak a támadás közben szól, akkor előbb megpróbálja a mélységi pengéjét ismét lény húsába mélyeszteni, s csak utána ugrik félre, de az elkezdett mozdulatot semmiképpen sem hagyja félbe. Meg akarja bosszulni az elszenvedett sérülést, s ezen gondolatokkal egyre jobban hergeli magát a szarvaslény ellen. Ha szerencséje van, akkor saját kezűleg végezhet a rémmel. *

4458. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-06 17:37:33
 ÚJ
>Neniyzon Thenastrg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

-Végre kint abból a bűzös mocsárból.
*Sokáig tartott míg kijutott, de legalább már kint van, és talán még az éjszaka beköszönte előtt eléri Artheniort.*
-Majd megkeresem Artheniorban a fogadót és ott éjszakázok, már ha beérek az éjszaka beköszöntése előtt.
*Gyorsan kapkodja lábait, de a törpe lábaival nem halad túl gyorsan.*

A hozzászólás írója (Neniyzon Thenastrg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.06 17:38:00

4457. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-06 16:29:32
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon…//

*Elpirul a gondolatra, hogy az ő kezében lehetne olyan hatalom, hogy viharhoz vezessen. Persze vannak elég erős varázslatok, de valahogy sosem a rombolás jár a fejében. Thim tréfáján azért szégyenlősen elmosolyodik. Felcsillan a szeme, mikor Ilidrion a gyógyitalokról beszél.*
- Ez csodálatos!
*Túlzott lelkesedését észlelve aztán lesüti a szemeit egy pillanatra.*
- Vagyis… ez nagyon nemes cél… Igazából… én sem kifejezetten levegőmágiát jöttem tanulni. A védőmágiák érdekelnek, és ezek legjobb kombinációja a különböző ágakról. Egyelőre azt javasolták nekem, hogy a földet és a vizet tanuljam. Lihanechben persze bravúros vízmágusok vannak, ám az egyik leghíresebb és legerősebb elementarista a környéken él. Gondoltam, felkeresem őt is. És közben egy kicsit világot látok.
*Mosolyog szerényen.*
- Aztán találkoztam egy kedves társasággal, akik befogadtak. Ott megvan a lehetőségem a tanulásra. Nem is egyedül.
*A tűzmágiára restelkedőn megrázza a fejét. Ő is csak tűzszerszámot tudna adni, és nem olyan ügyes a szabadban, mint a könyvek között, ezért nem kotnyeleskedik bele a tűzgyújtásba. Ilidrion varázslós biztatására megint lesüti a szemeit.*
- Sajnos még nem igazán… de… hamarosan elmegyek a mágusmesterhez!
*Húzza ki magát büszkén, s közben a pokrócot magára teríti. Tényleg fázik a vizes ruhákban.*
- Oh, majdnem elfelejtettem!
*A csomagjából elővesz egy batyut, amit kibont és megkínálja új ismerőseit süteménnyel. Barna, omlósan puha, lekváros és nyomokban mazsolás. A tészta fahéjjal ízesített.*
- Nagyon szeretem, remélem, nektek is ízleni fog.

4456. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-06 11:25:34
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*A főtér mögött elterülő erdőben haladva lassanként az élre tör, s ha Voelkin vele tart, akkor ő is. A csuhátlan csuhás látja még, hogy az ismeretlen, fiatal lány is velük tart, nagyon elgondolkodva sétál közöttük, mintha csak hagyná magát sodorni az árral amerre a tömeg vezeti. Pár szívdobbanásnyi ideig még fürkészi a lányt, majd visszafordul az ifjú elf íjász felé, aki válaszol korábban feltett kérdéseire.
Kiderül, hogy a fiatal elf élete is tragédiát rejt, mint oly sok más múltjában. Nem csoda, hogy az ilyen szerzeteket összefújja a Fákban Lakó szele. Komoly arccal hallgatja a szomorú sorsot, csak olykor biccent egy-egy kurtát. Végül elérnek az öt évvel ezelőtti jelenbe, ami talán éppen ehhez a pillanathoz vezetett.*
- Voelkin, hallottál már az Erdő Szívéről? *Kérdi halkan az erdőmélyi szerzetes a fiatal elfet. Sokan másképp ismerik a Fákban Lakót, a csuhátlan csuhás mestere Szél Szaván Szólóként nevezte, ő maga sokszor a Fákban Lakóként nevezi, de valójában mind egy entitást takarnak, az Erdő Szívét. S a templomban történtek után már tudja, hogy ő mag Eeyr egyik aspektusa, a fák és az erdők istene.
Beszélgetés közben egyre jobban eltávolodnak Artheniortól, s ahogy elhalkul mögöttük a város, úgy költözik vissza a lelkébe a nyugalom. Láthatóan megnyugszik, ahogy a fák lombja alatt sétálnak egyre beljebb és beljebb haladva az erdőbe. Bár az idő hideg és a hó is szállingózik, de szinte tapintható a béke. Ha végignéz az arcokon maga körül, talán visszatér a mosoly a szájak szélére, a derű a pillantásokba. Öröm ez számára és mindenki számára, aki részt vett a templomi csatában.
Ha az erdőszélen megismert elf lány feléjük néz, akkor a kedvesen int neki, hogy csatlakozzon hozzájuk. Nem fejezték be a beszélgetést az erdőszélen és érdekelné, mik a későbbi tervei, hisz, ha szeretne, élhetne velük az erdőben.*

4455. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-05 23:48:37
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//

*Tovább nézelődnek a többiekkel együtt, és továbbra sem lát semmi olyasmit, ami miatt meggondolná magát.
Mégis értékeli magában Lau óvatosságát. Bár ő maga a legtöbbször szeret túlgondolni mindent és legjobb tudása szerint elemezni minden egyes helyzetet, most éppen ő az, aki sokkal könnyelműbben mondana igent a házra, és nem a lány, akit saját magánál sokkal kreatívabbnak ismert meg, és olyasvalakinek, akinek sokkal nagyobb a lélekjelenléte nála.
Ettől még a cseppet sem bánja, hogy az egymás között öntudatlanul leosztott szerepek néha felcserélődnek, és Lau lesz az, aki óvatos, és lassabban dönt nála, ő maga pedig szaladna előre amennyire gyorsan csak tud.
Igaz, most szerencsére nincs is szükség gyors döntésekre. Csak arról van szó, hogy hol fognak élni a jövőben, és hogyan, nem pedig arról, hogy lesz-e egyáltalán jövőjük, mert, ha csak egy aprót is hibáznak egy végtelen és legyőzhetetlen tömeg szanaszét tépi őket.
Eddig nagyon úgy néz ki, hogy Lau akkor képes gyorsan, okosan és jól dönteni, ha szó szerint az életük a tét, ő pedig akkor, amikor egy rossz döntés sem fogja azt jelenteni, hogy bárki is közülük meg fog halni.
Az elf lány tehát mindenképpen sokkal hasznosabb nála mindenki számára. Talán Lau arra született, hogy életeket mentsen, és vészhelyzetben álljon az élre.
Ő, Luni, a mindössze félig elf pedig arra, hogy nyugalmas időkben, amikor nincsen igazi kockázat, felismerje azt akár ténylegesen, akár képletesen, hogy merre és miért kell menniük.
Annyira ezen gondolkodik, hogy a háznézés utolsó perceiben tulajdonképpen pusztán testben van jelen, de lélekben egyáltalán nem.
Mire test és lélek újra teljes egységben lesz együtt nála, már-már ott tartanak, hogy véglegesítsék egy nagyon bizonytalan, de mégis sok reménnyel kecsegtető jövő kezdetét.
Leül, megköszöni a testőrnek az italokat, és inkább csak azért tölt, mert senki sem töltött magának. Szíve szerint a borért nyúlna, hogy megkóstolja, de nem meri megkockáztatni a pálinkára, így végül a víznél marad.
Aztán először csak hallgatja a többieket.
Tudja, hogy Lau teljesen komolyan beszél, nem csak Arystorra kíván jó benyomást tenni terveivel, hiszen hasonlóról beszéltek már korábban. Csak éppen akkor még mindketten lelkesek voltak, és új lakók Aleimord házában. Jövőjüket a városban képzelték el, és amikor ő felajánlotta segítségét a másik lánynak, elég természetes volt, hogy mindketten Artheniorban gondolkodnak, a városon túll található területek pedig csak úgy kerültek szóba, hogy majd egyszer és majd valamikor el kellene utazni valamerre, illetve sokfelé.
Egyikük sem számított a káoszra, és mindarra, ami vele jár.
Lau szavai mindenesetre az ő szívéből is szóltak. Azok után, amit a városban együtt át kellett élniük, majd ami utána Morival és Aleniával történt, ő a maga részéről semmi másra nem vágyik tényleg, csak egy kis nyugalomra és biztos menedékre. Legalább néhány nyugodt napra, hogy összeszedhesse magát, és kitalálhassa, hogy hogyan tovább.
Sejti, hogy Lau is így van ezzel, talán még inkább, mint ő, csak igyekszik semmit sem mutatni mindebből a külvilág felé.
A többiekről keveset, vagy szinte semmit nem tud a nevükön kívül.
Mindenesetre az biztos, hogy Lillyt betegen találták az út mellett, és valószínűleg Marella sem azért tette meg Chellel azt a hosszú utat, amit megtett, mert ahonnan jött, ott annyira nagyon jól érezte volna magát, és boldog lett volna.
Biztosan nem Lau és mögötte állnak csak mozgalmas és lélekpróbáló hatok.
Társai szavai és azok alapján, amit tekintetükből képes kiolvasni úgy tűnik mindenesetre, hogy legjobb barátnője ötletéért mindenki lelkesedik, nem csak ő. Lesz új otthonuk, és pont itt, aminél jobb helyen nem is lehetne.*
- Örülök, hogy mindannyian egyetértünk. Akkor ezzel el is dőlt. Mindenképpen megvesszük ezt a házat. *helyezi a hangsúlyt utolsó mondatának első két szavára, majd ajkai tőle szokatlanul széles és vidám mosolyra húzódnak, amiben ezúttal nyoma sincsen a többi mosolyában majdnem mindig ott bujkáló fáradtságnak vagy szomorúságnak.
Mondatai tartalmának ellenére nem úgy beszél, mint aki egymaga eldöntötte, hogy mi lesz. Pusztán közöli az immár nyilvánvaló tényt, hogy mi a szándékuk, majd egyre jobban fellelkesülve hallgatja társai terveit.
A többiek után aztán ő is készségesen válaszol Arystor kérdésére.*
- Hasonlót szeretnék én is, mint Lau. Ha Artheniort nem gyújtják majdnem ránk, végül ott valósítottunk volna meg mi ketten hasonlót. De ilyen gyönyörű helyen amúgy is jobb helyen lesz, mint a városban lett volna. *összegzi aztán nagyjából hangosan is a gondolatait jövőről. Persze olyan téren szerencséje van, hogy a másik lány tulajdonképpen már elmondta a lényeget helyette.*
- Lilly ötlete is nagyon tetszik, szívesen segítek majd neki is. *mosolyog a gnóm lányra.*
- A munkától pedig én sem félek. *pihen meg tekintete Lsonjangun is egy pillanatra. Az ő otthona, ahol édesanyjával élt, ugyan csak kis kunyhó volt, a kert pedig, amit rendben tartott vele, az ittenihez képest annyira kicsi, hogy az tulajdonképpen már nevetséges, mégis tapasztalata azért van arról bőven, hogy mi mindent kell egy ház körül csinálni, hogy az ne dőljön rájuk, és azért enni is legyen mit.*
- Ezen kívül, ugyan nem valami nagy terv tudom, de szeretnék építeni egy tűzrakót a tó mellé minél hamarabb, amihez minden este odagyűlhet bárki, aki egy kis társaságra vágyik. És szeretnék itt állatokat is tartani. Igazából leginkább nyulat, és macskát. Mindegyikük biztosan jól érezné magát itt és velem is szerintem. Nagyon szeretem a nyulakat és a macskákat. *mondja, remélve, hogy kis kedvencei nem lesznek majd féltékenyek új barátaira, akik velük ellentétben majd vidáman szaladgálni is fognak tudni körülötte.*
- A fogadós a Pegazusban volt olyan kedves és megvette tőlem a borokat, amiket sikerült kimenteni a városból. *meséli ezek után lelkesen. Leginkább Laura néz, de szavai persze mindenki másnak is szólnak.*
- Remélem aztán tényleg el is tudja majd adni őket másnak. *kalandozik el kicsit, de mielőtt még teljesen elmélázna ezen gyorsan feleszmél, hogy pont most nem kéne.*
- De a lényeg, illetve az, ami bennünket is érint ebből az egészből most, hogy szerintem nagyon nagylelkű volt, így én is be tudok szállni pénzzel! *teszi hozzá végül a korábbi szavakhoz még lelkesebben a lényeget.*
- Ha nincs ellenünk semmi kifogása, akkor azt hiszem számolnánk és fizetnénk is. *pillant Arystorra végezetül mosolyogva. Az egy dolog, hogy ő maga megkedvelte a férfit az alatt a rövid idő alatt is, amióta ismeri, de nagyon szeretné, hogy a szimpátia kölcsönös lenne, és Lau meg a többiek, valamint ő maga meggyőzték volna, hogy szívesen adja el nekik ezt a házat.
Neki már múlt. Számára ellenben, és nyilván mindenki számára, aki itt van vele a jövő. Az pedig, hogy milyen lesz ez a bizonyos jövő, reményei szerint leginkább már csak rajtuk fog múlni.
Önmagukon végignézve eléggé esélyes, hogy nem csak Lau és ő voltak kiszolgáltatva eddig túlvilági és ezen a világon élő hatalmaknak túlságosan is sokszor. Talán mostantól minden másképpen lehet majd, és végre saját jövőjük és sorsuk urai és úrnői lehetnek.
Nagyon reméli, hogy mindezt nem hiába reméli.*



4454. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-05 21:46:40
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Álomképek//

*Szorításra hideg fejjel, de szorítással válaszol, mintha azt érezné, ez lesz az utolsó. Mintha olyannyira kötődne hozzá, hogy fájna elengedni. Van, hogy egy érintés is fáj, főleg bizonyos pillanatokban. Látja a lassan távolodó törékeny sziluettet, a tunikát, mely vékonyan szegett szélébe a jéghideg szél kap, miközben elfordul. Nem veszi el tekintetét, bár arcát sokan rezzenéstelennek gondolhatják és érzéketlennek. Fagyott katlan, mi versenyre kél az évszak hidegével, s messziről jött faggyal, bár Kaiyko már ismeri, nem rejtezhet előle, s a szája sarkának apró rándulása elárulhatja gyötrődését.*
- Hozok fát. *Ismétli meg halkan, míg a lány korábbi látszólag örömével szemben, most vissza-visszanéz. Ortas nem ígér, csupán fát, nem is bólint csak...* Hozok fát. *Még akkor is áll, mikor lassan csukódik az apró erdei viskó ajtaja, s a felsőbb gerendák erezetében megülő havon pihenteti tekintetét.*
- Hozok... *Halkan sóhajt fel, majd meghúzza övét, sérült és ujjatlan kezét mélán maga elé tartja. Nem vérzik már, tán a seb is behegedt a gondoskodás hatására. Nem akadályozza semmiben, azt a kis fájdalmat megérdemli, hogy emlékezzen. Léptei egyre inkább határozottak, s ahogyan a nem messze lévő sűrűbb részre ér, tűnődve hajol le egy vaskosabb gallyért.*
- Emlék. *Ahogy továbbindul, rátalál egy következőre.* Múlt és szenvedés. *Göcsörtös ágra lel, bizonyára sokáig tartani fogja melegét.*
- Érzelem. *A ropogó hó méltán becses ritmust ad gondolatainak cikázásához, melyek ugyan csak szavak, de sok mindent jelenthetnek. Nem érzi az idő múlását, hogy meddig van távol, olykor csak meredten néz maga elé, olykor a vissza-visszanéz, de nem látja már a házat maga mögött.*
- Jövő? Nyugalom? *Ismeretlen szavak, nehezebben érkeznek nyelvére, de a csend nem felel, csak az ágak közt süvítő szél, s a csizmája talpába tapadt homok kínzó sikolya. Nyalábnyi fa van már nála, szinte alig éri át kezével.*
- Kaiyko. Kötelesség. Jóslat. *Egy közeli fa ágáról vijjogva reppen fel egy madár.* Szabadság. *Léptei nem gyorsulnak, csak belevesznek a tovatűnő időbe réveteg. Ahogy közeledik, meredten fordul hátra, válla felett a vöröslő ég aljára nézve, halk dallam játszik összeszorított fogai közt.*
- Árnyékban járó, merre jársz, hogy lépteim követed? Hol a fény véget ér, s kezdődik a sötét. Árnyékban járó, karod tárt ki az érkező felé, s rettenet lelked fogadja őt, légyen az enyészeté. NEM! *Válla megrogyik egy pillanatra, lépte hangosan koppan a ház talapzatát képező deszkakalapon. Pillanatnyi tétovázás után nyit be, kezében a fával, s kósza pillantást vet a lobogó tűzre, majd, ha várják, halványan megemeli kezét.*
- Ez... elég lesz. *Biccent, s nem mozdul, az ajtóból, tanácstalannak és elveszettnek tűnik. Ahogyan érzi is magát, bár tekintete nem esdeklő, sokkal inkább harcos, ami soha sem volt valójában.*

4453. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-05 20:41:19
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//

*Lyz szíve minden lövés alkalmával a torkában dobog. Minden alkalom egy hibalehetőség is, hogy nem a célzott állat, hanem egyik rosszul mozduló társa lesz áldozat. Ez utolsó lövésnél érzi, hogy nagyot üt, ha betalál, és éppen ezért, ha lehet, még jobban összeszorul a gyomra. Szerencsére, az állatot éri, mely bár nem lesz harcképtelen, de megrogyik annyira, hogy Monsontor támadhassa, és felül is kerekedhessen rajta. Ellenben a harmadik túlságosan aktív, mikor Denzack megsérül, Lyz éppen a következő vesszőért nyúl. Fogytán van, de még néhány akad a tegezben. A Denzackkal hadakozó állatot veszi most célba, hogy ha másként nem, legalább megsebezze, hogy könnyebben végezhessen vele a mélységi.*
- Jayzion! Hátra! *A két társa már sokadik lövése alkalmával hallhatja a rövid, ám célratörő parancsot, mely épségüket óvná. Amint látja Denzackot hátrálni, útjára is engedi a következő vesszőt.*

4452. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-05 20:17:57
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Álomképek//

*Megtorpan ő is, ahogy Ortas, bár őt öröme befelé húzná a kis házikóba. Még így is érzi Ortas tétovázását. Éppen ezért ahelyett, hogy elengedné a kezét, önkéntelenül is megszorítja. Átfagyott tagjaiban az a hideg semmiség ahhoz képest, ami hirtelen átcikáz rajta. Nem tudja biztosan, ha most elengedi őt, látja-e még valaha. Retteg tőle, hogy egyedül marad, s Ortas idáig kísérő emléke szertefoszlik, mint a hajnali pára. De ki ő, hogy tartóztassa? Milyen jogon tehetné? Ezt a döntést egyedül Ortas hozhatja meg. Hogy utánajön-e, egyedül rajta áll. Kaiyko elengedi a világot jelentő kérges tenyeret és lassan visszahúzza a kezét. Bólintva engedi útjára Ortast, ő pedig elindul befelé.
Egy kicsit aggódik, hogy feltörték a zárat, de a lakat érintetlen. A kulcs is a helyén van, a rejteken, amiről csak ők hárman tudtak: Narr, Kallan és ő. Odabentről az ajtó ismerős nyikordulásával kezdve ezer emlék csalogatja, mégis vissza-visszanéz Ortas felé. Arra, amerre a nyomai vezetnek a hóban. A nyelvén volt, hogy tartóztassa azzal, hogy mindig szoktak odabent hagyni egy szakajtó fát, de a zsigereiben érzi, hogy időt kell adnia neki. A tüzelő pedig amúgy is elkél majd. Legalább bent hamarabb kiszárad majd.
Nekilát, hogy begyújtson, hiszen csontig áthűlt a házikó. Különös érzés ilyen hétköznapi dologgal foglalatoskodni újra itt. Egyre csak az jár a fejében, amit Ortas mondott, hogy a történetek talán a végükön kezdődnek. S ha így van... az ő kettejüké vajon... Elvégre, ő Ortas. A regék, amik e nevet említik, mind egy forrásba ömlenek: az Ő lábához, melyet vörösre festenek. Mégsem környékezi emiatt kétség vagy félelem.
Összehalmozza a hasábokat, a gyújtóst, a kovát viszont sehol sem leli, de emlékei szerint Narr bácsikája tartott egyet a régi ládában. Sosem nyúlt abba a ládába azelőtt. Ugyan nem volt rajta zár soha, egyedül a vén veterán szava tartotta csukva előtte. Még most is tétovázik a kinyitásán, de szeretné, ha már égne a tűz, mire Ortas visszaér.
Jó pár holmit kipakol, mire megtalálja. Nem igazán nézi meg őket, bár az azért feltűnik neki, hogy egyik se tűnik olyasminek, amit értene, mi okból tartották távol tőle.*

4451. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-05 18:41:38
 ÚJ
>Ilidrion Qaruard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//

- Tényleg? - *Csodálkozik el azon, hogy mind a gnóm, mind a másik elf tanulni jött. Azt gondolta, viszonylag ritka ez ezekben az időkben, hisz az írástudatlanság és a nyomor a mindennapok része, de valamilyen szálak mégis ahhoz vezettek, hogy három olyan lényt hozzanak össze, akiknek a szíve a tudományok felé húz.*
- Én magam is tanulni jöttem. - *Mosolyodik el kissé az irónián, mind Lyllinor, mind Thim felé vetve egy félmosolyt a furcsa egybeesés miatt.*
- De az én szívem nem a mágiák felé húz, bár kétségtelen, arról is szívesen megtudnék többet, inkább a palackba zárt varázslat rabolt el magának. Azok közül is talán azok a leginkább, mely gyógyulást tudnak hozni a szenvedőknek. Ilyen időkben azt hiszem szükség van arra, hogy sokan értsenek a gyógyítás alapvető elveihez. *Osztja meg az ő távoli céljait, hiszen ha tud is már egyet s mást, messze áll attól, hogy alkimista mester legyen.*
- De ha téged a víz érdekel, amely a lét egyik nélkülözhetetlen eleme tudomásom szerint, te is biztosan magadra fogsz szedni egy-egy varázslatot, ami segíteni tud a betegeken. - *Küld a vörös hajú elf felé egy biztató pillantást, bár ezt is csak hallomásra alapozza, így könnyen lehet, hogy besül ezzel.
A tűzrakás közben szépen halad, a kupolát Rion precízen igazítgatja, hogy biztos elegendő levegő jusson majd a csiholáshoz.
Örül, hogy Thim kezébe veszi a tűzrakást, és figyeli, ahogy az előveszi a kövecskéket.*
- Én sajnos nem értek a mágiához, ahogy azt már korábban jeleztem. - *Vonja meg a vállát, és nem veszi elő a saját tűzcsiholó eszközeit, nem akarja elvenni a munkát a másiktól, másrészt pedig soha nem volt nagy tehetsége a gyors és hatékony tűzgyújtásban.*
- Milyen jó lesz átmelegedni... - *Húzza át máris a - remélhetőleg - közeli jelenből a meleget adó lángokat a képzeletébe. Aggódóan pillant Lyllinor felé is, mégis apróbb teste máshogy bírja a hőt, bár a gnómok szívósságukról is híresek, így aztán megnyugszik ebben kicsit.
~ Nem lepődnék meg, ha nem is ő betegedne le, hanem inkább a kevésbé ellenálló elfek... ~ Állapítja meg magában, hiszen az erdők népe nem éppen arról híres, hogy túlélnek minden nyavalyát. Hosszú éltük sérülékeny sokszor, vigyázni kell rá, mint egy szép porcelánra, ha jól gondozzák, gyönyörű és sokáig jól szolgál, de elég egy apró figyelmetlenség ahhoz, hogy eltörjön, és ne okozzon már többé örömet senkinek.*
- Lihanech, ugye, Thim? Vízből a szélbe? - *Utal arra az érdekességre, hogy ilyen messze jött, pedig a víz ágat talán alaposabban tanulhatta volna otthonában, már amennyire erről Rionnak fogalma lehet. Illetve a viharos viccecske is csak most esett le számára, így egy pici kuncogást is elfojt.*
- Tudtok esetleg már varázsolni valamit? Régen láttam mágiát, kíváncsi lennék valamire. - *Persze a legjobb az lenne, ha valamelyikük egy csettintéssel kellemes meleg tüzet varázsolna nekik azonnal, de mivel ez nem valószínű, bármilyen mágiát örömmel látna.*

4450. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-05 10:02:55
 ÚJ
>Lsonjangu Rkusstianbrock avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196

Játékstílus: Megfontolt

//Úton-útfélen//

*Úgy néz ki Yllanda másokkal szerencsésebb volt, mint vele, mert saját erszényből is be tud szállni. Nyilván nem bírja ki, hogy a tegnap este utáni első szóváltásukkal ne szúrjon oda a férfinak, aki csípőből válaszol neki*
-Nem gond, majd legfeljebb kérek a húgomtól, amilyen élelmes, ha nekem eltűnik a pénzem, akkor ő mindig szerez valahonnan. Ő meg kedvel annyira, hogy adna kölcsön, legfeljebb kér valami szívességet még ráadásnak, mert úgy szoktuk. * kacsint vissza mosolyogva.
A pincébe lemegy, de olyan sok dolgot nem lehet most látni, a négy hordót meg nem kezdi el vadállat módjára ütögetni, tartalma vajon van-e és ha van, akkor mi. Praktikusan a vásárolt dolgok egy részét, akár itt is lehet tárolni, ráadásul körbe sem kell cipelni a fél házon, állapítja meg. A falakra azért vet egy pillantást, de nem lát semmi olyat, ami szembetűnő volna, persze nem is ért hozzá.
Felérve szótlanul battyog a többiek után az asztalhoz és ő is megáll az egyik üres szék mögött, akárcsak Yllanda. Örül, hogy a félelf marad, bár az előző válasza alapján ez nem is volt már kérdés, mint ahogy Lyllinoré sem a könyvtárszoba óta. Laurentitia felvetése pedig túlmutat azon, amire ő gondolt, de alapvetően tetszik neki. Majd idővel érdemes lesz ezt átbeszélni. Miután többen nyilatkoznak ő is hozzáfűzi a magáét. *
-Én is csatlakozom. A hely gyönyörű, a társaság kedves, részemről szívesen élnék itt a veletek. A kerthez nem értek igazán, de a munka nem ijeszt meg. Amúgy meg mindig is érdekelt a pálinkakészítés, ha azt is megtanulhatom miután a kertben már eligazodom, akkor az már csak ráadás. A menedékhely * néz Laurentitiára * - jó ötlet, mindig jó ha van egy kikötő ahol meghúzódhatsz, ha a vihar megtépázott. Alkalomadtán abban is szívesen segédkezem majd.* fejezi be az elfre mosolyogva.*

4449. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-04 21:22:04
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//

- Magam is tanulni jöttem! Úgy látszik errefelé sok a hozzánk hasonló.
*Látja, hogy Lylli megkönnyebbült a zsákja nélkül. Ha nem fát gyűjtenének a lehető leggyorsabban, akkor valamelyikük már biztosan átvette volna tőle az ide úton is. No, nem mintha szükség lett volna erre, Lylli erős lány. Látszik rajta, hogy megáll a lábán, viszont egy kis udvariasság mindenki napját szebbé teszi, ha éppen van rá lehetőség.*
- Hozzám a víz áll közel. Vigyáznunk kell, nehogy miattunk legyen vihar!
*Mosolyog Lyllire. A rakás hamar elkészül, hála az összefogásnak.*
- Ha nem tud valaki egy jó kis tűzmágiát, akkor maradnak a jó öreg kövek.
*Szól újra és elővesz néhány kovakövet. Biztos benne, hogy társainál is van, sőt, lehet, hogy valakinél jobb is akad, ezért vár egy kicsit.*

4448. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-04 20:31:40
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Néma csend borul a tájra, csak a fülében zakatoló vér lüktetését és szívének ütemes dobbanását hallja. ~ Egy. ~ Lassú ívben fordul teste, ahogy a kapálózó karmokat kerülgeti, szinte légies táncnak is betudható, ahogyan csak leheletnyit mozdul olykor jobbra, olykor balra. ~ Kettő. ~ Kezei mérleget alkotnak, s mélán mozdulnak a levegőben, akárha hullám lenne egy fodrozódó tó felszínén, a vihart megelőző pillanatokban. ~ Három. ~ Egykedvűen pillant le a szenvedő dögre, majd jobb lábát határozottan támasztja meg a bestiába tövig vágott hosszú tőr markolatán. ~ És négy. ~ Elrúgja magát felfelé, miközben keze ütemesen előbb felfelé, majd levegőt tolva lefelé lendül, hogy azzal is rásegítsen az ugrásra. ~ Öt. ~ Bal lába, mint a rugó lő ki előrefelé a lény csőrét elkerülve, fejre mérve a csapást. Tompa puffanás, s egy pillanatra dereka körül lebegő kabátja alá kap a szél, mikor féltérdelő állásba érkezik, öklét a földön nyugtatva, a havat nézve. Lassan emeli fel tekintetét, majd feláll, s egykedvűen leporolja magát.*
- Egy pillanat. *Tekint ki oldalra, csak úgy a szarvaslénynek címezve szavait. Apró köveket keres, s kör alakban rendezi el a dög mellkasa mellett. Kabátjába nyúl, s Valea vérét tartalmazó üvegcséket veszi elő. A fény felé tartva lötyögteti meg kissé, a vér sűrű, már-már szilárd, de nem is áldozni kívánja, csak az oltár részét képezi majd, örök emlék lesz majd itt Arthenior közelében.*
- Nyugodj békében, szivi. *Az égbolt felé fordított pofával röhögi el magát, míg szeme fehérré nem válik az erőlködéstől.*
Egy hely, amiről csak ő tud. Valamint talán egy égi jelenés, feltéve, ha elfogadja áldozatát. Az üvegcséket sorban vágja a kör közepébe, hogy összetörjenek. Saját kezére vigyáz, magát nem akarja az oltárhoz kötni. Még nem.*
- Na gyere, barátom, megszabadítalak a szenvedéstől. Pfej, de büdös vagy baszd meg! *Sziszegi csendesen, s a dög oldalából kirántva hosszú tőrét, az apró, de mindenféleképpen, legalábbis szerinte esztétikus oltár fölé tartja azt is. Persze a bestia oldalából ömlő vér is bőséggel áztatja a helyet, mit megszentelni kíván.*
- Legyen meg, a te akaratod. Heheheee... *Vihog fel szájára tapasztott kézzel betegen és őrülten.* A TIÉÉD! Ha kell persze és nem sértelek meg tollas cimborámmal. *Fűzi hozzá csendesebben. Ha a szertartásnak vége, sikerüljön bárhogyan, tőrét immár arra használja, hogy a dög fejét lenyiszálja, majd a birtokába kerülő fejet szépen saját oldalára kötözze, mint egy trófeát.*
- C-cc... Kócos! *Füttyszó. Ha a lova előkerül, körbenéz, s igyekszik fejébe vésni a terepet. Nem messze a tanyától, mit kocsmának szán.
~ Tökéletes. ~ Ha még ideje engedi, a dögöt is kellő alapossággal átnézi. Ha a húsa ehető, hát feldarabolja, tán még a belek is jók lesznek valamire, ezért ki is zsigereli.*
- Te húsevő vagy? *Pillant a nem messze álló szarvaslényre vértől patakzó kézzel. Ha igen gyere, a tiéd is, szolgáld ki magad. *Mutat a lény feltrancsírozott darabjai felé.* Egyél. *Addig időzik, míg szükséges, semmit nem akar itt hagyni, ami használható. ~ Majd máskor megfürdök. Elég büdi vagyok én is most már. ~ Nem bírja abbahagyni a röhögést, míg már könnyei folynak.*

Umon Palasan megpróbált varázsolni egy Véráldozat nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

4447. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-04 18:14:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó levél//
//Magányosok útja//

//Umon//

*Oldalról nem érkezik újabb támadás, a farkastestű szarvas a havat kapálva figyeli a küzdelmet, úgy tűnik, van olyan intelligens, hogy csak akkor avatkozzon közbe, ha Umont veszni látja.
A férfi hideg precizitással tervez és viszi véghez a következő támadását, kihasználva, hogy ellenfele a földön van féloldalt. Rálép a szörnyeteg mellkasába döfött tőrre, amivel szinte a markolat végéig tolja a testébe a fegyvert, majd egy jól irányzott, lendületes rúgással még a csőr alatt is találja el a bestiát.
A rúgás hátraveti a szárnyas varjúdög fejét és azzal a lendülettel oldalra is dől, elterülve a földön, így Umon nem tud a hátán landolni, hogy tovább támadjon, mellette ér földet a havat felkavaró szörnynek.
Ugyan a mellkasa még süllyed-emelkedik, de láthatóan a végét járja a bestia, esélye sincs támadni. Gőzölgő vérét lassan issza be a vékony hóréteg.*

//Monsotor//

*Az óriás ezúttal taktikusabb lépést választ, hagyja, hogy ellenfele előbb támadjon, hogy jobban felmérhesse mozgását és így tegyen előnyre szert. A sebzett rémszarvas karmaival támad ezúttal is, de Monsotor könnyedén hajol el a támadás elől, majd próbálkozna egy jobb horoggal, de sajnos az ütés elakad a szörnyeteg feltartott karjában, amivel védekezik.
Egyikük sem tudott találatot bevinni.*

//Denzack//

*A sikeres támadás után, amellyel ellenfelét harcképtelenné tette, a mélységi újabb ellenfél után néz, s talál is a Monsotorral harcoló két megmaradt rémszarvas személyében. Azok közül is a felé eső szörnyet szemeli, ki, hogy oldalról támadja meg.
A támadása elakad a bestia feltartott karjában, a penge nem éri el a testét, viszont a sötételf beszed egy sebesülést, amikor a karmok a karja alatt betalálnak, átszakítva a bőrvértet a bordák alatt és a testébe marnak. A seb inkább fájdalmas, mint veszélyes és kellemetlen, de úgy tűnik, a bestiának ezúttal szerencséje volt.*

//Lyzendra//

*A korábban jól kezdeményező elf íjásznő ezúttal utolsóként illeszt vesszőt az idegre, majd rövid koncentráció után máris lő. A lövés kiemelkedően jól sikerül, a Monsotorral hadakozó rémszarvast találja telibe a bal lábán, de olyan erővel, hogy a szörnyeteg féltérdre rogy az elemi erejű találattól.
Az óriásnak így sokkal kedvezőbb helyzetet biztosítva a szinte mozgásképtelen ellenfél ellen.*

//Összefoglaló//

*Umon végzett ellenfelével, még nem halt meg a lény, de a végét járja.
Monsotor sikertelen ütésváltást hajtott végre ellenfelével.
Denzacknak szerencsétlenségére nem sikerült meglepnie oldalról a célpontként kiszemelt rémszarvast, sőt, beszedett egy kellemetlen sebet az oldalán, amikor a szörnyeteg karmai átütötték a bőrvértjét, bár páncélja a sérülés nagy részétől megóvta.
Lyzendra a korábbi sikertelen lövés után elemi erejű találattal kényszerítette féltérdre az óriással harcoló bestiát.*

4446. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-04 15:04:36
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//

* Ugyan Dramtól kérdezi a nő kilétét mégis a amaz a férfi helyett válaszol.
A feleletre azonnal megváltozik arckifejezése, sejtelmesen ravasz tekintettel kezdi méregetni a lányt, míg fivére közbe nem szól. *
- Kétlem, hogy bárki meg tudna regulázni - * körbejárja szép lassan az idegent, kisebb részt mert kíváncsi, nagyobb részt meg mert sejti, hogy ezzel a frászt hozza a szerencsétlen hölgyeményre. *
- De ez nem jelenti azt, hogy nem venném hasznát. Lehetne a szárnysegédem ott, ahol te már túl soknak gondolod a dolgot. Na mit szólsz? - * pillant a Cerlynára. Bizony jó volna már valakivel együtt unatkzoni amíg Dram dolgozik. Együtt figyelni a szolgálókat vagy megtréfálni őket, kártyázni velük, bugyuta fogadásokat kötni meg a többi meg a többi. *
- Remélem elég kitartó vagy, nem vagyok egyszerű eset. Gondoskodni fogok róla, hogy ne unatkozz egy percig se - * ha a szolgáló elfogadja megfogja a kezét. *
- Mehetünk Drammy, körbemutatnám a lányka új otthonát - * moslyodik azzal az ártatlan, csicsergő húgica hangján, ami biztosítja a férfit arról, hogy ma még fog hallani valamiféle speciális Wymnter csínyről Cerlynával kiegészítve. *

4445. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-04 09:01:23
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

//Aleimord Sayqueves//

*A kéz feltartásra ő is csak elmosolyodik, az ölelés már kicsit jobban meglepi. Úgy érzi, minden bizonnyal erre most nagy szüksége volt az elfnek, még ha csak egy szempillantás erejéig is. Óvatosan megsimogatja a férfi tarkóját, mikor pedig szabadulna, elereszti.*
- Rendben, akkor semmi hagyma.*Mosolyog kedvesen, nem mintha neki annyira sok gusztusa lett volna hozzá vagy sajnálná, hogy ilyen fordulatot vettek a dolgok. Leül, szépen megköszöni a tányérokat, de csak az egyiket veszi el, amire szépen egymás mellé odasorakoztatja előbb a krumpli kockákat, majd a répakarikát minden egyes darabra. Feláll és kotorászik egy kicsit az egyik fiókban, majd diadalittasan előkapar egy szép villát, amit gyorsan eltörölget, majd még egyet. Visszaülve az asztalra a férfire emeli a tekintét.*
- Melyikből kérsz? Avagy meg bírsz enni egyszerre kettőt is?*Nézegeti az általa készített tornyocskákat, egy-egy krumpli kocka most úgy tűnik elég nagyra és deformáltra sikeredett.*

4444. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:41:46
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Karheia Rhagodar//

*Úgy tűnik a nő kicsit zavarban van. Int-nek talán tényleg elég érdekes elképzelései vannak a kapcsolatokról és fura viszonyai is voltak, de ő maga természetesnek véli a gondolatait. Így türelmesen kivárja míg végül elhangzik a kérdés miközben várakozva, de nem sürgetve figyel a nőre. Cukinak is mondható az elképzelés. Int egy kevésbé aranyos dolgot mondd ki.*
-Hát...Vele nem csak egy szerető akarnék lenni. Együtt voltunk és nem volt rossz, de...szóval...neki nem csak a teste kell.
*Tudja persze, hogy a szerető és a barát nem zárja ki egymást, de Int nem csak barátként gondol a lányra. Jobban megnyílt neki és jobban meg is akar. Persze lehet ettől még egyirányú a dolog. Sőt, a helyzetet ahányszor külső szemlélőként akarja látni Int rájön, hogy azt a pénzt leszámítva a dolgok nagyon úgy néznek ki, hogy ő csak szerető a lány szemében. Hihetőbb minthogy egy olyan nő belezúgna egy Int-féle alakba. Rheia mama mondatára a női lélekről Int csak elhúzza a száját. Elhiszi ő, elhiszi, de nem tudja megérteni az ilyesmit. Ehhez úgy véli joga is van hisz ő szenved miatta. A nőknek meg joga van őt figyelmen kívül hagyni. Szomorú és igazságtalan sors a férfiaké. Főleg a szerelmes férfiaké. nt pedig belezúgott kicsit a lányba ez látszik is azon ahogy beszél róla. Rheia asszony pedig ezt észre is veszi. A viccelődésen Int is jót mosolyog.*
-Ajjaj. Csak el ne szeresse tőlem.
*Talán fénykorában Rheia asszony elültethette volna a dokiban egy édeshármas gondolatát, de jelenleg eszébe se jut úgy nézni a nőre. Ennek ellenére zavarba tudja hozni csak másképp. A doki ugyanis nem mondaná, hogy a füle hegyéig belezúgott volna Relael-be. Egyszer találkoztak. Tök szánalmas lenne. Csak zavartan megvakargatja az orrát.*
-Én azért annyira nem.
*Kicsit úgy hangzik most mint egy tapasztalatlan kiskamasz. Pedig Int annak nem nevezhető. Csak ugye a nők könnyen bolondot csinálhatnak még egy ő-féle nagystílű csibészből is. A nő jókívánsága azért jól esik a dokinak. Főleg mivel őszintének tűnik. Az ilyesmi meg jól esik az elfnek, aki megbecsüli ha jók hozzá.*
-Hát köszönöm. Ez kedves.
*Meg is hálálja. Ahogy orvoshoz illik azzal, hogy odafigyel a másik egészségére és egy titkos receptjét megosztja a nővel aki figyelmesen hallgatja és megígéri, hogy az ő titkuk marad. Ezt az ígéretet meg is pecsételik a legszentebb kisujjesküvel és összemosolyognak mint a gyerekek. Talán Rhadogar úr féltékeny lenne ha látná őket most. Pedig nincs oka ez látszik az elf ábrázatából is ahogy meglepi a nő mondandója. Persze nem ostoba. Van benne némi hitetlenség, de muszáj rákérdeznie.*
-Mármint...Hogy érti, hogy tudna valamit segíteni?
*Egy nő szívének elrabolásához nem tud más módszereket. A testét könnyű megszerezni, de a szívét ha nem adja akkor nem lehet. Mármint Int így tudja.*

4443. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:11:54
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//

* Lyzendra nem nyugszik akkor sem, amikor látja megrogyni a rémszarvast. Egyelőre elfekszik az állat, s Lyz látja kibuggyanni a feketeséget a száján is, de nem tudható biztosra, hogy nem-e kap erőre újra. A következő nyilat kezébe véve, azonban úgy látja, Monsontor nagyobb segítségre szorul, Denzack is felé mozdul, Lyz is a hozzá közelebb esőt célozza meg. Végigköveti a vessző fölül figyelve az óriás segítségére siető sötételfet, ő is azon az íven igazítja célba a vesszőt, de vár egy alkalmas pillanatra, mielőtt útnak indítja azt, nehogy társaiban tegyen kárt a két rém helyett. Aztán lő. *

4442. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:11:41
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//

- Ez felbecsülhetetlen kincs! *helyesel az öreg szavaira. ~Majdnem olyan szép itt, mint otthon!~ hordozza körbe tekintetét a tájon, mielőtt még bemennének a házba.*
- Értem. Örülök, hogy e téren nincs mitől tartanunk! *mosolyodik el megkönnyebbülten, mikor kiderül, az erdő szokásos lakóihoz képest semmi különleges fenevad nem leselkedik rájuk, és haramiák sem portyáznak errefelé. Ezek után izgatottan lép be a házba, majd a többiekhez hasonló áhítattal és odaadással járja körbe az összes szobát. Teljesen lenyűgözi, amit lát, és már viszonylag hamar megszületik benne az elhatározás, hogy ezt a házat fogja megvenni. ~Vagyis együtt fogjuk megvenni!~ tekint végig útitársain, akik, úgy tűnik, hozzá hasonlóan szintén első látásra beleszerettek az épületbe. Azért hogy biztosra menjen, alaposan szemügyre vesz mindent, a pincét is kíváncsian járja be, majd a többiekkel együtt telepszik le a nagy asztal mellé. Hiába érkezik hamarosan többféle innivaló is, ő maga egy kortyot sem bír lenyelni, annyira izgatott, vajon sikerül-e nyélbe ütniük az üzletet.*
- Igazán gyönyörű ez a ház, azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében mondhatom! *biztosítja efelől rögtön Arystort* Természetesen megértem az aggodalmait a kis csapatunk felől, de az a rövid idő, amit együtt töltöttünk, csak megerősített abban, hogy a különbözőségek ellenére mégis van bennünk valami közös. A vágy a békére, a nyugodt életre, egy kis harmóniára a természettel. Ehhez pedig, úgy hiszem, keresve sem találhatnánk jobb helyet, mint ez a ház! Ha megvesszük a házat, a továbbiakban is ezen elvektől vezérelve szeretném, ha működne, afféle menedékként a megfáradt lelkeknek, ahol kipihenhetik maguk, felfrissülhetnek, visszatalálhatnak önmagukhoz, vagy épp tovább gyarapíthatják tudásukat és elmélyülhetnek valamely tudomány rejtelmeiben. Az Öregnek pedig természetesen örülnénk, ha itt maradna és legjobb tudása szerint támogatna minket a ház vezetésében! *ecseteli terveit Arystornak. Ez az ötlet már régóta érlelődött benne, kicsit másféle formában már Lunival is beszélt erről korábban, de csak most, az ide út során vált világossá számára, hogyan tudnák a legjobban kiaknázni a közös lakásban rejlő lehetőségeket.*
- Én úgy érzem, ez a ház a mi házunk! Ti mit gondoltok? *fordul a többiekhez, mikor a másik ingatlan megtekintésének lehetősége kerül szóba. Ő a maga részéről biztos benne, hogy ennél jobbat úgysem találnának, ráadásul már visszavonhatatlanul rabjává vált az épület szépségének, így nem feltétlen érzi szükségét, hogy megnézzék azt is, ám a többiek álláspontjának ismerete nélkül nem mer ilyesmit határozottan kijelenteni.*

4441. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 21:00:20
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Úton-útfélen//

*Egészen halkan kuncog Vieljana elragadtatásán. Hasonlóan halkan felel.*
- Ugye bilyen csodás? Bintha idebent is binden az égig érne.
*Különösen a könyvespolcok képe lebeg a szeme előtt. Kíváncsi lenne, miről pusmog Angu és YIlanda, s egy kis magány költözik a szívébe, melytől megborzong. Bárcsak az ő bátyja is itt lenne, hogy vigyázzanak egymásra... Az erdei állatok jelenlétéről hallva azonban ismét csillogni kezd a szeme. A farkasról ugyan kellemetlen emlék ugrik elé, de igyekszik elhessegetni. Nagyot dobban a szíve, mikor elcsípi Luni megjegyzését arról, hogy mindannyian elférnének itt. Ők valahogy a társaság központi párosának tűnnek Lauval, hiszen ők beszéltek eredetileg Arystorral. A többiek hozzájuk igazodnak kisebb csoportokban, ezért nagyon fontos az ő véleményük.
Egészen másra számít odalent a pincében, főként a hordó ajtónállók után, igazából el is bizonytalanodik, mikor látja, hogy nem megy le mindenki. De mégis inkább sodródik a kíváncsiakkal, elvesz egy gyertyát és kellemes meglepetés éri. Egészen az ablakokig elsétál, hogy kinézzen a hóesésre. Talán meleg van ahhoz, hogy jégvirágos legyen az ablak, de így is nagyon tetszik neki.
A sok élménytől egy kicsit ő is elfáradt, de nem érzi addig, míg ténylegesen le nem ül. Egy kissé feszengeni kezd, mert véget ért a kirándulás élményjellege, és kezdődik a komoly üzlet. Ki is húzza magát fáradtsága ellenére és a kezeit egymásra teszi az ölében. Félne elsőként szólni, lévén csak úgy csapódott a társasághoz, és igazán jelentéktelenebb annál a személye, hogy nagy dolgokban döntsön. YIlanda határozott felvezetésére azonban egyetértőn bólogat és egy kissé bátorságot is merít belőle.*
- Nos…
*Kezdi merészen, és mivel feltehetően néhány tekintet feléje fordul, máris elakad a szava és elpirul zavarában.*
- É-én arra gondoltab…
*Egyre jobban ég az arca, gyűrögetni kezdi köpönyege szegélyét. Nehezére esik folytatni, de végül összeszedi magát.*
- Hogy... jó lenne tanulbányokat folytatni… a nagy szobában a pince fölött… Én… én szívesen vállalob, hogy rendben tartob, ha… ha könyvtár lesz belőle…
*Kérdőn pillant körül, de ha többen is figyelnek rá, akkor az már túl sok neki, és inkább lesüti a szemeit. Arról el is felejt nyilatkozni, hogy kell-e a ház, hiszen számára nem kérdés, hogy szeretné. Arra pedig még előző este utalt, hogy hozzá tudna járulni az összeghez.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222