Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 214 (4261. - 4280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4280. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-06 17:22:03
Üzenet elküldve: 2019-01-06 17:22:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Szarvasvadászat//
- Sietünk.
*A hölgy kérése számára parancs, Aleimord megszaporázza a lépteit, és egy-kettőre elhagyják a várost.*
- Nekem pedig csak ennyim maradt.
*Úgy tűnik, hogy mind a ketten csalódottak. A nemes még mindig nehezen tudja felfogni Mady helyzetét, látszik rajta, hogy nagyon próbálkozik, de nem sikerült átélnie a teljes szegénységet, soha. Persze a lázadásnak köszönhetően nagyon megcsappant a kasszája, és csak a külső fél-birtokára hagyatkozhat - meg talán a szüleiére, de mivel törvényesen eltiltották az örökségtől, igazából az nem az övé -, mégis van hol laknia, van mit ennie, és pénze is maradt egy kevés. Nem annyi, amennyi egykor, de még van annyi, amiből élni lehet.
Út közben valószínűleg nem sokat beszélnek, Aleimord szinte egész végig a gondolataiba meredve gyalogol, a semmibe meredve. Mikor megy le a nap, egy pár szobás, kétszintes épületet pillanatnak meg, ami inkább magas, mint széles. Úgy tűnik, hogy senki sincs ott, és valóban: majdnem teljesen üresen áll, még csak őrök, vagy szolgálók sincsenek.
A férfi előhalássza a kulcsait, és kinyitja a kaput, majd az ajtót is. Az egész házban a vajas és a kékes árnyalatok uralkodnak, díszítés van, bár kevés. Mikor az ajtó becsukódik mögöttük az első, amit észre lehet venni, hogy hideg van. Nagyon hideg.
Az apró előszobában rögtön van egy kandalló és egy kanapé, balra egy nagyon apró konyha, mellette az étkező, szemben egy apró helyiség, amit úgy tűnhet, könyvtárnak szántak, csak végül nem sok lett a tervből. Jobbra a lépcső, ami az emeletre visz. Ott van jó pár szoba, mind-mind üres, még kifestve sincsenek. Egyetlen egy szoba van kész, az be is van rendezve - már ha egy nagyobb ágy és egy szekrény annak számít -, a többi pedig csak úgy áll, mert oda tették.*
- Gyújts gyertyákat, addig szerzek fát a kandallóba.
*Azzal ki is szökik a hátsó ajtón, hogy jó sok perccel később egy nagy adag fával térhessen vissza.*
- Sietünk.
*A hölgy kérése számára parancs, Aleimord megszaporázza a lépteit, és egy-kettőre elhagyják a várost.*
- Nekem pedig csak ennyim maradt.
*Úgy tűnik, hogy mind a ketten csalódottak. A nemes még mindig nehezen tudja felfogni Mady helyzetét, látszik rajta, hogy nagyon próbálkozik, de nem sikerült átélnie a teljes szegénységet, soha. Persze a lázadásnak köszönhetően nagyon megcsappant a kasszája, és csak a külső fél-birtokára hagyatkozhat - meg talán a szüleiére, de mivel törvényesen eltiltották az örökségtől, igazából az nem az övé -, mégis van hol laknia, van mit ennie, és pénze is maradt egy kevés. Nem annyi, amennyi egykor, de még van annyi, amiből élni lehet.
Út közben valószínűleg nem sokat beszélnek, Aleimord szinte egész végig a gondolataiba meredve gyalogol, a semmibe meredve. Mikor megy le a nap, egy pár szobás, kétszintes épületet pillanatnak meg, ami inkább magas, mint széles. Úgy tűnik, hogy senki sincs ott, és valóban: majdnem teljesen üresen áll, még csak őrök, vagy szolgálók sincsenek.
A férfi előhalássza a kulcsait, és kinyitja a kaput, majd az ajtót is. Az egész házban a vajas és a kékes árnyalatok uralkodnak, díszítés van, bár kevés. Mikor az ajtó becsukódik mögöttük az első, amit észre lehet venni, hogy hideg van. Nagyon hideg.
Az apró előszobában rögtön van egy kandalló és egy kanapé, balra egy nagyon apró konyha, mellette az étkező, szemben egy apró helyiség, amit úgy tűnhet, könyvtárnak szántak, csak végül nem sok lett a tervből. Jobbra a lépcső, ami az emeletre visz. Ott van jó pár szoba, mind-mind üres, még kifestve sincsenek. Egyetlen egy szoba van kész, az be is van rendezve - már ha egy nagyobb ágy és egy szekrény annak számít -, a többi pedig csak úgy áll, mert oda tették.*
- Gyújts gyertyákat, addig szerzek fát a kandallóba.
*Azzal ki is szökik a hátsó ajtón, hogy jó sok perccel később egy nagy adag fával térhessen vissza.*
4279. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-06 11:30:14
Üzenet elküldve: 2019-01-06 11:30:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//kis léptek//
*Bormók örömkönnyekkel teli szemmel néz végig a tájon ~Szabad vagyok sehol egy bánya~. A kisember örömében megcsókolja a galambot bárdján.* A szél süvít a hajába, meglenegteti szakálla fonatait.~Na de hol vagyok most? Már rég nem tudom merre megyek.~ *Kis idő gondolkozás után úgy dönt a legésszerűbb ha tovább folytatja útját egyenesen hátha lát egy várost vagy ilyesmit. ~Bármerre jó csak ne vissza, ne haza arra az átkozott helyre.~ Gyorsabban lépked és hogy teljen az idő gondolataiban jövőjének töpreng. Mivel terve azon kívül hogy elmenekül otthonról nem volt, a szerencséjében bízott. ~Majd csak kitalálok valamit.~*
A hozzászólás írója (Burm Bormók) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.06 11:30:53
*Bormók örömkönnyekkel teli szemmel néz végig a tájon ~Szabad vagyok sehol egy bánya~. A kisember örömében megcsókolja a galambot bárdján.* A szél süvít a hajába, meglenegteti szakálla fonatait.~Na de hol vagyok most? Már rég nem tudom merre megyek.~ *Kis idő gondolkozás után úgy dönt a legésszerűbb ha tovább folytatja útját egyenesen hátha lát egy várost vagy ilyesmit. ~Bármerre jó csak ne vissza, ne haza arra az átkozott helyre.~ Gyorsabban lépked és hogy teljen az idő gondolataiban jövőjének töpreng. Mivel terve azon kívül hogy elmenekül otthonról nem volt, a szerencséjében bízott. ~Majd csak kitalálok valamit.~*
A hozzászólás írója (Burm Bormók) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.06 11:30:53
4278. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-06 02:03:45
Üzenet elküldve: 2019-01-06 02:03:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cerlyna Niphryl//
- Cerlyna! Üdvözöllek! *Mosolyog rá a nemes, és természetesen türelmesen végighallgatja a lányt. Ahogy az befejezi, egyből beljebb lép a házba a férfi.*
- Kérlek, fáradt beljebb. Bent megbeszéljük a dolgokat. Ha megkérhetlek, akkor vedd le a cipődet, és tedd az ajtó mellé. Megkínálhatlak valamivel? * Teszi fel az első kérdést, és ha a lány igennel felel, és azon belül is valami ételt szeretne fogyasztani, akkor az étkezőbe vezeti, ahol szól a szolgálóknak, ha viszont nemleges választ kap, vagy csak folyadékot kíván a lány, akkor a lépcső felé int. *
- Kérlek, menjünk fel a könyvtárba, és ott beszéljük meg. Kellemes meleg van a kandalló mellett, és kényelmes fotelek. *Közben int a főszolgálónak, ha érkezett bármilyen kérés, hogy intézze. Ha felmennek, akkor kinyitja a lány előtt a könyvtár ajtaját, és int, hogy sétáljon beljebb. Odabent bársony karosszékek, falak mentén sorakozó könyvek, és kellemes meleget adó szőnyeg fogadja őket, úgyhogy a lánynak nem kell attól tartania, hogy fázna a lába. A kandalló előtt lévő székekhez vezeti Drameiloten. *
- Ne haragudj, de van néhány kérdés, amit fel kell tennem, mielőtt elfogadhatnám az ajánlatod. Ne félj, semmi komoly. Hány éves vagy, Cerlyna? És az előző háztól miért küldtek el? * Tesz fel egyből kettőt is, és hátradőlve várja türelmesen a választ. Továbbra is bátorító mosoly ül az arcán, és a tűz kellemes meleg fénye ha lehet, akkor még kedvessé teszi arckifejezését. Legalábbis Dram ezt reméli. *
- Tudod, a húgom mellé régóta keresek egy szolgálólányt, aki jó hatással lehetne rá. Ha járatos vagy az ilyen jellegű dolgokban, tanultál illemtant, és ha szimpatikus vagy neki is, és ha szívesen elvállalod, akkor szerintem bizalmat szavazok neked, de persze ha egyszerűbb dolgokat szeretnél csinálni, akkor is találhatunk neked helyet.
//Cerlyna Niphryl//
- Cerlyna! Üdvözöllek! *Mosolyog rá a nemes, és természetesen türelmesen végighallgatja a lányt. Ahogy az befejezi, egyből beljebb lép a házba a férfi.*
- Kérlek, fáradt beljebb. Bent megbeszéljük a dolgokat. Ha megkérhetlek, akkor vedd le a cipődet, és tedd az ajtó mellé. Megkínálhatlak valamivel? * Teszi fel az első kérdést, és ha a lány igennel felel, és azon belül is valami ételt szeretne fogyasztani, akkor az étkezőbe vezeti, ahol szól a szolgálóknak, ha viszont nemleges választ kap, vagy csak folyadékot kíván a lány, akkor a lépcső felé int. *
- Kérlek, menjünk fel a könyvtárba, és ott beszéljük meg. Kellemes meleg van a kandalló mellett, és kényelmes fotelek. *Közben int a főszolgálónak, ha érkezett bármilyen kérés, hogy intézze. Ha felmennek, akkor kinyitja a lány előtt a könyvtár ajtaját, és int, hogy sétáljon beljebb. Odabent bársony karosszékek, falak mentén sorakozó könyvek, és kellemes meleget adó szőnyeg fogadja őket, úgyhogy a lánynak nem kell attól tartania, hogy fázna a lába. A kandalló előtt lévő székekhez vezeti Drameiloten. *
- Ne haragudj, de van néhány kérdés, amit fel kell tennem, mielőtt elfogadhatnám az ajánlatod. Ne félj, semmi komoly. Hány éves vagy, Cerlyna? És az előző háztól miért küldtek el? * Tesz fel egyből kettőt is, és hátradőlve várja türelmesen a választ. Továbbra is bátorító mosoly ül az arcán, és a tűz kellemes meleg fénye ha lehet, akkor még kedvessé teszi arckifejezését. Legalábbis Dram ezt reméli. *
- Tudod, a húgom mellé régóta keresek egy szolgálólányt, aki jó hatással lehetne rá. Ha járatos vagy az ilyen jellegű dolgokban, tanultál illemtant, és ha szimpatikus vagy neki is, és ha szívesen elvállalod, akkor szerintem bizalmat szavazok neked, de persze ha egyszerűbb dolgokat szeretnél csinálni, akkor is találhatunk neked helyet.
4277. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-06 01:24:08
Üzenet elküldve: 2019-01-06 01:24:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameiloten Sayqueves//
*Az ajtó kinyílik előtte és szíve kihagy egy ütemet. Izgalma és zavar egyből kiül hófehér arcára vörös rózsácskák formájában. Pár hosszú pillanatnyi számára kínos csend után végül elkezd valamit hebegni habogni.*
- Jaj, jó napot kívánok! Cerlyna vagyok és ööö egy másik nemesi családnál szolgáltam.
*Hangja bizonytalan, de ez nem is meglepő, hiszen Drameiloten úr nagyon igényes és nagyon gazdag. Furcsán aprónak és jelentéktelennek érzi magát előtte, pedig nagyon kedvesnek tűnik a férfi.*
- Sajnos el kellett jönnöm onnan, de azt mondták nekem, hogy itt nagyon kedvesek a gazdák.
*Egyre forróbbá válik arca az izgatottságtól, egészen úgy érzi magát, mintha lázas lenne.*
- Egy kéréssel fordulnék önhöz Drameiloten úr. Azt mondták nekem, hogy önök nagyon tisztességesek és annak reményében jöttem el ide, hogy kegyesen megszánnak engem hajlékkal, cserébe pedig magamat tudom ajánlani munkálatokra. Bármit meg tudok tanulni, ha kell, de a ház körüli dolgokhoz már most is értek.
*Elhallgat és gondolkodik azon, hogy mindent elmondott vagy kifelejtett valamit. Végül addig hallgat, hogyha eszébe is jutna bármi, akkor is már kínos lenne megszólalni, ezért csak nézi lehajtott fejjel a férfi mezítelen lábát, ami mintha tökéletesebb és nemesebb is lenne bárki más lábánál.*
//Drameiloten Sayqueves//
*Az ajtó kinyílik előtte és szíve kihagy egy ütemet. Izgalma és zavar egyből kiül hófehér arcára vörös rózsácskák formájában. Pár hosszú pillanatnyi számára kínos csend után végül elkezd valamit hebegni habogni.*
- Jaj, jó napot kívánok! Cerlyna vagyok és ööö egy másik nemesi családnál szolgáltam.
*Hangja bizonytalan, de ez nem is meglepő, hiszen Drameiloten úr nagyon igényes és nagyon gazdag. Furcsán aprónak és jelentéktelennek érzi magát előtte, pedig nagyon kedvesnek tűnik a férfi.*
- Sajnos el kellett jönnöm onnan, de azt mondták nekem, hogy itt nagyon kedvesek a gazdák.
*Egyre forróbbá válik arca az izgatottságtól, egészen úgy érzi magát, mintha lázas lenne.*
- Egy kéréssel fordulnék önhöz Drameiloten úr. Azt mondták nekem, hogy önök nagyon tisztességesek és annak reményében jöttem el ide, hogy kegyesen megszánnak engem hajlékkal, cserébe pedig magamat tudom ajánlani munkálatokra. Bármit meg tudok tanulni, ha kell, de a ház körüli dolgokhoz már most is értek.
*Elhallgat és gondolkodik azon, hogy mindent elmondott vagy kifelejtett valamit. Végül addig hallgat, hogyha eszébe is jutna bármi, akkor is már kínos lenne megszólalni, ezért csak nézi lehajtott fejjel a férfi mezítelen lábát, ami mintha tökéletesebb és nemesebb is lenne bárki más lábánál.*
4276. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-05 22:50:16
Üzenet elküldve: 2019-01-05 22:50:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*A szekérrel kapcsolatban hálás Luninak, hogy megfogalmazta, amit neki kellett volna, ugyanakkor kissé kényelmetlenül is érzi magát, amiért nem ő tette meg ezt, Arystor szavai pedig csak tovább fokozzák zavarát.*
- Valóban nem! De köszönjük még egyszer a segítséget! *mosolyog hálásan Arystorra, beismerve hozzá nem értését az üzleteléshez, legalábbis saját részről. A többiek nevében nem nyilatkozhat biztosan, ám az az érzése, egyikük se igazi üzletember, ahogy láthatóan a szekérhajtáshoz se értenek igazán*
- Remélem, egyszer ennek a tudásnak is hasznát vesszük majd! *fordul mosolyogva Anguhoz, ugyanis még sose hajózott, de régi vágya, hogy egyszer kipróbálja azt is. Ha több idejük lenne, kifaggatná a férfit ezzel kapcsolatban, mivel most azonban nem alkalmas az idő erre, egyelőre ennyiben hagyja a dolgot. Felkapaszkodik hát a szekérre inkább, figyelve, hogy más is boldogul-e az elhelyezkedéssel. Magában mosolyog, látva, hogy Luni felmászik mellé a bakra, szorosan magához ölelve táskáját és benne játéknyulait. Mikor úgy tűnik, mindenki kényelmesen elhelyezkedett, és Marella is beérte őket, lassú lépésben munkára fogja a lovakat. A menetszél és a koncentrálás miatt nem igazán hallja a többiek társalgását, így nem is nagyon szól bele, inkább a szekér irányítására koncentrál. Csak akkor kezd újra a többiekre figyelni, mikor Arystor megkínálja az itallal. A pálinka erős ital, de kellemesen gyümölcsös. Nem kortyol bele túl nagyot, csak épp akkorát, hogy kellemesen felmelegedjen. Vidéki lányként valamennyire hozzá van szokva a töményebb italokhoz, így el is felejti, hogy esetleg figyelmeztetnie kéne útitársait ezzel kapcsolatban. Annyira lenyűgözi a lassan szállingózó hó, hogy csak akkor kap észbe, mikor már Luni is belekóstol az italba.*
- Óvatosan! Jól vagy? *fordul aggódva a lány felé, aki nemigen van hozzászokva az ilyesmihez* Igen, ez az, jobb lesz vigyázni vele! *enged meg egy kis kacajt magának, gondolatban felidézve az alkalmat, amikor saját maga produkált ilyen tüneteket élete első pálinkája után. ~Pont ilyen voltam én is!~ nyugtázza magában mosolyogva.*
- Én se! *ért egyet Luni megjegyzése kapcsán, magában örülve, hogy végre kiszabadultak a városból, és a természet megnyugtató hangjai veszik körbe őket. A havas táj képe különösen békés hangulattal tölti el. Ő maga még nemigen járt erre, ugyanakkor készséggel elhiszi Luninak, hogy nem messze még csodásabb a táj. Ahogy az ital körbejár, egyszer gyorsan hátrafordul, hogy ellenőrizze, mindenki túlélte-e az alkoholt, vagy esetleg van-e valaki, aki szeretné, ha kicsit megállnának inkább a szekérrel. Nézelődése közben örömmel látja, hogy a még mindig beteg Lylli kellőképpen fel van vértezve a hideg ellen. ~Remélem, nem ront az állapotán ez az utazás!~ aggodalmaskodik magában, azonban nem akar feleslegesen akadékoskodni, így inkább nem szól semmit, és újra előre fordulva a lovakra koncentrál, hogy mihamarabb odaérjenek. Menet közben azonban egyszer mégis megállásra kényszerül, mikor felfordulás támad hátul.*
- Hóóó! *állítja meg a lovakat, és már szállna le a szekérről, hogy megnézze, hogy van Marella, mikor az egyik testőr megelőzi.*
- Minden rendben? *kiált azért hátra, hogy megbizonyosodjon a dolgok állása felől. A gazdátlan ló, bár először lelkesen robog el mellette, hamarosan visszatér, hogy közelebbi ismeretséget kössön a kocsit húzó hátasokkal, így ha Marella újra vissza akarna szállni rá, nem kell messzire mennie, hogy megtalálja. Aggódva figyeli a lányt, és csak akkor indítja tovább a szekeret, mikor megbizonyosodott róla, hogy ő is, és Chel is jól vannak. A kis közjátékot leszámítva viszonylag eseménytelenül telik az út, Arystor szavai nyomán pedig csak fokozódik izgalma, ahogy közelítenek a házhoz. Amikor pedig megpillantják végre az épületet, leesik az álla a döbbenettől. Mintha csak az álmai elevenednének meg, pont úgy néz ki az épület, mint képzeletbeli otthona, amit mindig is látott lelki szemei előtt, ha a saját házára gondolt.*
- Gyönyörű! *suttogja maga elé a hidegben. A döbbenettől tátva marad a szája, szó szerinti értelemben is, amit csak akkor vesz észre, mikor egy kalandos kedvű hópehely megtalálja oda az útját. Hogy a továbbiakat és a megfázást elkerülje, gyorsan becsukja a száját, majd Arystor és testőrei nyomában közelebb hajt az épülethez, hogy még alaposabban szemügyre vehessék azt.*
*A szekérrel kapcsolatban hálás Luninak, hogy megfogalmazta, amit neki kellett volna, ugyanakkor kissé kényelmetlenül is érzi magát, amiért nem ő tette meg ezt, Arystor szavai pedig csak tovább fokozzák zavarát.*
- Valóban nem! De köszönjük még egyszer a segítséget! *mosolyog hálásan Arystorra, beismerve hozzá nem értését az üzleteléshez, legalábbis saját részről. A többiek nevében nem nyilatkozhat biztosan, ám az az érzése, egyikük se igazi üzletember, ahogy láthatóan a szekérhajtáshoz se értenek igazán*
- Remélem, egyszer ennek a tudásnak is hasznát vesszük majd! *fordul mosolyogva Anguhoz, ugyanis még sose hajózott, de régi vágya, hogy egyszer kipróbálja azt is. Ha több idejük lenne, kifaggatná a férfit ezzel kapcsolatban, mivel most azonban nem alkalmas az idő erre, egyelőre ennyiben hagyja a dolgot. Felkapaszkodik hát a szekérre inkább, figyelve, hogy más is boldogul-e az elhelyezkedéssel. Magában mosolyog, látva, hogy Luni felmászik mellé a bakra, szorosan magához ölelve táskáját és benne játéknyulait. Mikor úgy tűnik, mindenki kényelmesen elhelyezkedett, és Marella is beérte őket, lassú lépésben munkára fogja a lovakat. A menetszél és a koncentrálás miatt nem igazán hallja a többiek társalgását, így nem is nagyon szól bele, inkább a szekér irányítására koncentrál. Csak akkor kezd újra a többiekre figyelni, mikor Arystor megkínálja az itallal. A pálinka erős ital, de kellemesen gyümölcsös. Nem kortyol bele túl nagyot, csak épp akkorát, hogy kellemesen felmelegedjen. Vidéki lányként valamennyire hozzá van szokva a töményebb italokhoz, így el is felejti, hogy esetleg figyelmeztetnie kéne útitársait ezzel kapcsolatban. Annyira lenyűgözi a lassan szállingózó hó, hogy csak akkor kap észbe, mikor már Luni is belekóstol az italba.*
- Óvatosan! Jól vagy? *fordul aggódva a lány felé, aki nemigen van hozzászokva az ilyesmihez* Igen, ez az, jobb lesz vigyázni vele! *enged meg egy kis kacajt magának, gondolatban felidézve az alkalmat, amikor saját maga produkált ilyen tüneteket élete első pálinkája után. ~Pont ilyen voltam én is!~ nyugtázza magában mosolyogva.*
- Én se! *ért egyet Luni megjegyzése kapcsán, magában örülve, hogy végre kiszabadultak a városból, és a természet megnyugtató hangjai veszik körbe őket. A havas táj képe különösen békés hangulattal tölti el. Ő maga még nemigen járt erre, ugyanakkor készséggel elhiszi Luninak, hogy nem messze még csodásabb a táj. Ahogy az ital körbejár, egyszer gyorsan hátrafordul, hogy ellenőrizze, mindenki túlélte-e az alkoholt, vagy esetleg van-e valaki, aki szeretné, ha kicsit megállnának inkább a szekérrel. Nézelődése közben örömmel látja, hogy a még mindig beteg Lylli kellőképpen fel van vértezve a hideg ellen. ~Remélem, nem ront az állapotán ez az utazás!~ aggodalmaskodik magában, azonban nem akar feleslegesen akadékoskodni, így inkább nem szól semmit, és újra előre fordulva a lovakra koncentrál, hogy mihamarabb odaérjenek. Menet közben azonban egyszer mégis megállásra kényszerül, mikor felfordulás támad hátul.*
- Hóóó! *állítja meg a lovakat, és már szállna le a szekérről, hogy megnézze, hogy van Marella, mikor az egyik testőr megelőzi.*
- Minden rendben? *kiált azért hátra, hogy megbizonyosodjon a dolgok állása felől. A gazdátlan ló, bár először lelkesen robog el mellette, hamarosan visszatér, hogy közelebbi ismeretséget kössön a kocsit húzó hátasokkal, így ha Marella újra vissza akarna szállni rá, nem kell messzire mennie, hogy megtalálja. Aggódva figyeli a lányt, és csak akkor indítja tovább a szekeret, mikor megbizonyosodott róla, hogy ő is, és Chel is jól vannak. A kis közjátékot leszámítva viszonylag eseménytelenül telik az út, Arystor szavai nyomán pedig csak fokozódik izgalma, ahogy közelítenek a házhoz. Amikor pedig megpillantják végre az épületet, leesik az álla a döbbenettől. Mintha csak az álmai elevenednének meg, pont úgy néz ki az épület, mint képzeletbeli otthona, amit mindig is látott lelki szemei előtt, ha a saját házára gondolt.*
- Gyönyörű! *suttogja maga elé a hidegben. A döbbenettől tátva marad a szája, szó szerinti értelemben is, amit csak akkor vesz észre, mikor egy kalandos kedvű hópehely megtalálja oda az útját. Hogy a továbbiakat és a megfázást elkerülje, gyorsan becsukja a száját, majd Arystor és testőrei nyomában közelebb hajt az épülethez, hogy még alaposabban szemügyre vehessék azt.*
4275. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:14:02
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:14:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton útfélen//
*Arystor gyorsan napirendre tér a kocsibérlés felett, kedvesen mosolyog a kis társaságra, akiken látszik, hogy meglepte és egyben lekötelezőnek tartja a tény, hogy kocsit bérelt nekik a saját aranyain.*
- Nem sokat üzleteltetek korábban igaz? *Kérdi, ahogy megindítja hátasát a kocsi mellett.*
- Ha el akarsz adni valamit, akkor jó benyomást kell tenni a vásárlóra, megmutatni neki, hogy komolyan gondolod az üzletet és az ilyen apróságokat egy jó kereskedő beleszámítja. Úgyhogy ne is gondolkozzatok azon, hogy kifizetitek később, mert higgyétek el, ennél sokkal többet is költöttem már egy-egy jó üzlet reményében és nem is mindegyik valósult meg. *Nevet fel öblösen.*
- Tényleg ne gondoljatok ezzel. *Emeli fel védekezően kezét Luninari és Vieljana szavaira.*
- Akkor itt az ideje, kicsi lány. *Mosolyog Lyllinorra, aki még sosem utazott szekéren.*
- Ezen a vidéken nem nagyon lehet hajózni, de a házól délre folyik egy folyó, ami Arthenior mellett folyik el, azon lehet hajózni. *Válaszol jó kedéllyel Lsonjangu monológjára. A folyón biztosan hasznát veszik a férfi képességeinek, itt viszont Laurentitiára hárul a kocsi elvezetése.
A kulacsban, melyet körbeadnak, pálinka van. Erős, de ízes szesz, valódi nyarak emléke.*
- Igen, hazai termés és párolás. *Láthatóan büszkén mondja ki a szavakat.
A környék viszont, így hóesésben tényleg gyönyörű. Békés és nyugodt, mintha sosem történtek volna meg a városi borzalmak.*
- Remélem is, hogy szerencsét hoz. Ritka dolog ez, nem is tudom, mikor esett utoljára hó ezen a vidéken. *Gondolkodik el a hóesést figyelve.*
- Azért olyan sok ne essen, bár én nem emlékszem olyanra. De a hegyekben hónapokra képes elzárni az utakat a hó. *Mondja mosolyogva Vieljana sok hó-sok szerencse párosítására. Persze nem megbántani akarja, csak tréfálkozik.*
- Ilyen terem, bizony. *Mondja a társaság egyetlen férfi tagjának kijelentésére.*
- De gondozni kell és jól bánni vele, mert csak úgy készíthető ilyen remek ital belőle. *Emeli fel mutatóujját. A két testőr mosolyogva néz össze mögötte, úgy tűnik, ők többet is tudnak Arystor pálinkafőző-képességeiről.
Amikor Marella hirtelen a földön köt ki, mert a lova lerántja a szekérről, a hátul lévő testőr próbálja elkapni, de lehetetlen olyan gyorsan odaérni. A puffanásra, ahogy a havas földre esik, Arystor és az elől lévő fegyveres megtorpan és hátranéznek, a nagydarab nemes a lovon marad, de a másik férfi leugrik és Marella segítségére siet.*
- Jól vagy? Nem esett bajod? *Kérdi, ahogy leguggol mellé, hogy felsegítse. Az a férfi az, akit Adamyrnak nevezett és ő bérelte a szekeret. A férfi kék szemű, jóképű, széles vállú alak. Láthatóan katona, rövid barna haját egy pánttal fogja le a csuklya alatt, amellyel a hóesés ellen védekezik. Kesztyűs kezével segíti fel Marellát, ha hagyja.
Ha a lánynak nem esett komolyabb baja és folytathatják az utat, akkor kellemes beszélgetéssel telhet az út még, de kisvártatva a távolban, egy fasorral határolt kis bejáró mögött meg is pillanthatják a házat egy lapos völgyben, amelyet egy kisebb, rendben tartott birtok ölel körbe. A ház előtt kör alakú út vezet a bejárathoz, középen, tavasszal bizonyosan virágok nyílhatnak. Az épület u-alakú, középen a bejárattal, a ház mögött apró tószem csillog. Kissé távolabb az épülettől két melléképület, talán haszonállatok tartására és a tószem mellett egy kisebb, talán fészernek használható épület. Az egészet alacsony kerítés veszi körbe, Arystor pedig a kis szekéren döcögő társaságra mosolyog.*
- Nézzétek csak, ott van a birtok!
*Arystor gyorsan napirendre tér a kocsibérlés felett, kedvesen mosolyog a kis társaságra, akiken látszik, hogy meglepte és egyben lekötelezőnek tartja a tény, hogy kocsit bérelt nekik a saját aranyain.*
- Nem sokat üzleteltetek korábban igaz? *Kérdi, ahogy megindítja hátasát a kocsi mellett.*
- Ha el akarsz adni valamit, akkor jó benyomást kell tenni a vásárlóra, megmutatni neki, hogy komolyan gondolod az üzletet és az ilyen apróságokat egy jó kereskedő beleszámítja. Úgyhogy ne is gondolkozzatok azon, hogy kifizetitek később, mert higgyétek el, ennél sokkal többet is költöttem már egy-egy jó üzlet reményében és nem is mindegyik valósult meg. *Nevet fel öblösen.*
- Tényleg ne gondoljatok ezzel. *Emeli fel védekezően kezét Luninari és Vieljana szavaira.*
- Akkor itt az ideje, kicsi lány. *Mosolyog Lyllinorra, aki még sosem utazott szekéren.*
- Ezen a vidéken nem nagyon lehet hajózni, de a házól délre folyik egy folyó, ami Arthenior mellett folyik el, azon lehet hajózni. *Válaszol jó kedéllyel Lsonjangu monológjára. A folyón biztosan hasznát veszik a férfi képességeinek, itt viszont Laurentitiára hárul a kocsi elvezetése.
A kulacsban, melyet körbeadnak, pálinka van. Erős, de ízes szesz, valódi nyarak emléke.*
- Igen, hazai termés és párolás. *Láthatóan büszkén mondja ki a szavakat.
A környék viszont, így hóesésben tényleg gyönyörű. Békés és nyugodt, mintha sosem történtek volna meg a városi borzalmak.*
- Remélem is, hogy szerencsét hoz. Ritka dolog ez, nem is tudom, mikor esett utoljára hó ezen a vidéken. *Gondolkodik el a hóesést figyelve.*
- Azért olyan sok ne essen, bár én nem emlékszem olyanra. De a hegyekben hónapokra képes elzárni az utakat a hó. *Mondja mosolyogva Vieljana sok hó-sok szerencse párosítására. Persze nem megbántani akarja, csak tréfálkozik.*
- Ilyen terem, bizony. *Mondja a társaság egyetlen férfi tagjának kijelentésére.*
- De gondozni kell és jól bánni vele, mert csak úgy készíthető ilyen remek ital belőle. *Emeli fel mutatóujját. A két testőr mosolyogva néz össze mögötte, úgy tűnik, ők többet is tudnak Arystor pálinkafőző-képességeiről.
Amikor Marella hirtelen a földön köt ki, mert a lova lerántja a szekérről, a hátul lévő testőr próbálja elkapni, de lehetetlen olyan gyorsan odaérni. A puffanásra, ahogy a havas földre esik, Arystor és az elől lévő fegyveres megtorpan és hátranéznek, a nagydarab nemes a lovon marad, de a másik férfi leugrik és Marella segítségére siet.*
- Jól vagy? Nem esett bajod? *Kérdi, ahogy leguggol mellé, hogy felsegítse. Az a férfi az, akit Adamyrnak nevezett és ő bérelte a szekeret. A férfi kék szemű, jóképű, széles vállú alak. Láthatóan katona, rövid barna haját egy pánttal fogja le a csuklya alatt, amellyel a hóesés ellen védekezik. Kesztyűs kezével segíti fel Marellát, ha hagyja.
Ha a lánynak nem esett komolyabb baja és folytathatják az utat, akkor kellemes beszélgetéssel telhet az út még, de kisvártatva a távolban, egy fasorral határolt kis bejáró mögött meg is pillanthatják a házat egy lapos völgyben, amelyet egy kisebb, rendben tartott birtok ölel körbe. A ház előtt kör alakú út vezet a bejárathoz, középen, tavasszal bizonyosan virágok nyílhatnak. Az épület u-alakú, középen a bejárattal, a ház mögött apró tószem csillog. Kissé távolabb az épülettől két melléképület, talán haszonállatok tartására és a tószem mellett egy kisebb, talán fészernek használható épület. Az egészet alacsony kerítés veszi körbe, Arystor pedig a kis szekéren döcögő társaságra mosolyog.*
- Nézzétek csak, ott van a birtok!
4274. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-05 17:54:31
Üzenet elküldve: 2019-01-05 17:54:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Álomképek//
~Hát persze, hogy nem. Ortast hideg ki nem kezdi.~ *Tudja jól. Épp csak az zavarta meg, hogy esendőnek kellett látnia az áldozat után, amit érte hozott. Talán ő az egyetlen. S talán jobban tenné, ha elfelejtené, amit akkor látott.
Keze a kezében, abban a kérges, erős marokban, mely szorosan, de vigyázva fogja az övét. A felemás szemekbe néz, Ortas vonásaira. Öreg fák görcsös, durva kérge, hegyek időtlen ábrázata. Mégsem tudná bizonyossággal eldönteni, vajon valódi-e. Érezte a vére melegét, a szorítását a kezén. De ő Ortas. A Düh. Kaiyko pedig Csontvető. Pontosan tudja, mit jelent ez. Hogy Ortas neve pengéken fénylik, kövek hegyes, gyilkos súlyában roppan a csont hangján. A szél hozza messzeségek és eonok távolából is. Üvöltve, vagy a torkokba szorulva. Szörnyűbb pusztítás királya ő, mint a Kegyetlenség. A Bosszú pedig olykor a vállára telepszik mint nagy, fekete keselyű. Ő pedig... ő azon aggódik, mivel etesse.
Nem fél tőle. Kellene. Minden lélegző teremtmény zsigereiben érezheti, hogy kellene. De ők ketten... Ortas megnyugszik mellette, ahogy ő is Ortas közelében. Akár a felfelé hulló eső. A gondolat már egy ideje ott motoszkál benne. Nem lehet véletlen, hogy rátalált. Hogy egymásra találtak. De a Düh sosem volt Kaiyko része. Az övé nem. De bennük megvolt, bennük, akik felnevelték. Ha igaz, hogy letekintenek rá a túlvilág mezsgyéjén túlról, ha igaz, hogy figyelik, vigyázzák őt onnét is, a Düh, mint óvó kísérő, már érthető. Elvégre mit szül a tehetetlenség egy aggódó szívben? Két veterán erős, harcos szívében.*
- Az otthon vár ott, Ortas *mondja. Szavai egyszerű természetességgel töltik tele a semmi űrjét a minden tartalmával.* - Ha odaérünk, ott lesz mindenki, aki kedves nekem.
*Nem sajog a mellkasa, nem kaparja veszteség, nem rágja vágyódás. A hold tiszta fénye tölti ki. Szeretettel gondol nevelőire. Immár nem sóvárog már a múltra meresztve könnyes arcát. Olyan kedvest sosem ismert, amilyenre Ortas gondol.*
- Azon a szigeten *szólal meg újra tétován* - hagytad a szívedet... Ortas? *kérdi csendesen.*
~Hát persze, hogy nem. Ortast hideg ki nem kezdi.~ *Tudja jól. Épp csak az zavarta meg, hogy esendőnek kellett látnia az áldozat után, amit érte hozott. Talán ő az egyetlen. S talán jobban tenné, ha elfelejtené, amit akkor látott.
Keze a kezében, abban a kérges, erős marokban, mely szorosan, de vigyázva fogja az övét. A felemás szemekbe néz, Ortas vonásaira. Öreg fák görcsös, durva kérge, hegyek időtlen ábrázata. Mégsem tudná bizonyossággal eldönteni, vajon valódi-e. Érezte a vére melegét, a szorítását a kezén. De ő Ortas. A Düh. Kaiyko pedig Csontvető. Pontosan tudja, mit jelent ez. Hogy Ortas neve pengéken fénylik, kövek hegyes, gyilkos súlyában roppan a csont hangján. A szél hozza messzeségek és eonok távolából is. Üvöltve, vagy a torkokba szorulva. Szörnyűbb pusztítás királya ő, mint a Kegyetlenség. A Bosszú pedig olykor a vállára telepszik mint nagy, fekete keselyű. Ő pedig... ő azon aggódik, mivel etesse.
Nem fél tőle. Kellene. Minden lélegző teremtmény zsigereiben érezheti, hogy kellene. De ők ketten... Ortas megnyugszik mellette, ahogy ő is Ortas közelében. Akár a felfelé hulló eső. A gondolat már egy ideje ott motoszkál benne. Nem lehet véletlen, hogy rátalált. Hogy egymásra találtak. De a Düh sosem volt Kaiyko része. Az övé nem. De bennük megvolt, bennük, akik felnevelték. Ha igaz, hogy letekintenek rá a túlvilág mezsgyéjén túlról, ha igaz, hogy figyelik, vigyázzák őt onnét is, a Düh, mint óvó kísérő, már érthető. Elvégre mit szül a tehetetlenség egy aggódó szívben? Két veterán erős, harcos szívében.*
- Az otthon vár ott, Ortas *mondja. Szavai egyszerű természetességgel töltik tele a semmi űrjét a minden tartalmával.* - Ha odaérünk, ott lesz mindenki, aki kedves nekem.
*Nem sajog a mellkasa, nem kaparja veszteség, nem rágja vágyódás. A hold tiszta fénye tölti ki. Szeretettel gondol nevelőire. Immár nem sóvárog már a múltra meresztve könnyes arcát. Olyan kedvest sosem ismert, amilyenre Ortas gondol.*
- Azon a szigeten *szólal meg újra tétován* - hagytad a szívedet... Ortas? *kérdi csendesen.*
4273. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-05 09:38:01
Üzenet elküldve: 2019-01-05 09:38:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Csak remélni tudja, hogy a lupus nem valamiféle tőrbe csalja. A köztudottan intelligens faj határait azonban nem ismeri, csak azt, hogy rendkívül okos. Erdőmélyén is sok él belőle, és valóban ez a falka furcsább, mint amiket eddig látott. Az alfa pedig főleg.
Elfogy a táv, amikor még biztonságban érezheti magát fegyverrel a kezében, és innen csak az állaton múlik a végkimenetel. Ösztönei visítanak ettől, de kíváncsisága jelenleg nagyobb ennél. Tévúton jár, aki a vadászokról azt gondolja, csak az állatok gyilkolása élteti őket. Koránt sincs így. Lyz sem agyatlan állatgyilkos. Erdőmélyén is az élelemszerzés volt a fő szempont. Ha nem támad az állat, ő sem teszi és csak hangtalan imáiba foglalja, hogy a villámos ne gondolja meg magát.
Tart ugyan kicsit társaitól, hogy mennyire tudják nyugodtan, hangtalanul nézi a kívülről abszurdnak tűnő próbálkozást és kicsit aggódik is, nehogy közbeavatkozzanak, mert félő, annak csak egy végkimenetele lehetne. De a csendet csupán a néha felmorduló hátsó farkasok törik meg, és ennek jelenleg Lyz nagyon örül. Nem annak, hogy morognak, hanem hogy az alfa nem teszi. Ugyanis míg az nem ad jelet, amazok akaratának mancsai meg vannak kötve.*
- Nem bántalak. Te se tedd. *suttogja.
Lyz kinyújtott ujja megáll a levegőben, az utolsó lépést meghagyja az állatnak. Valamiért azt gondolja, nem folyamatosan ráznak az állatok, csak akkor, ha ők is úgy akarják. Ez az elmélet alapjaiban inog meg, amikor végül összeérnek. Vagy pedig a csapás szándékos, de abban a pillanatban Lyz ujja mentén a testében végigfutó fájdalomtól az elméleten nem tud gondolkodni. Csontig hatol. Üvölteni tudna, de olyan görcsbe rándul a teste, állkapcsától az utolsó ujjpercéig, hogy képtelen hangot kiadni. Az érintés idejéig megfeszíti testét a kín, aztán úgy omlik a fagyos földre, mint egy rongybaba. Tej ködös tudattal.
~Meghaltam?~
Hogy mennyi idő telik el fogalma sincs. Egy perc vagy esetleg ezer, mikor szeme elé kerül az ismerős ismeretlen táj. Egyetlen szépséghibája, hogy irdatlan forgószél tépi a tájat. Lyz hátrálni próbál, hogy eliramodjon a fehér villámoktól szikrázó tölcsértől. Ha eddig nem halt volna meg, ez a kegyetlen szél, biztosan végezne vele. Erről az egyről van meggyőződve.
Ha teheti, sarkon fordul, s futásnak ered.*
*Csak remélni tudja, hogy a lupus nem valamiféle tőrbe csalja. A köztudottan intelligens faj határait azonban nem ismeri, csak azt, hogy rendkívül okos. Erdőmélyén is sok él belőle, és valóban ez a falka furcsább, mint amiket eddig látott. Az alfa pedig főleg.
Elfogy a táv, amikor még biztonságban érezheti magát fegyverrel a kezében, és innen csak az állaton múlik a végkimenetel. Ösztönei visítanak ettől, de kíváncsisága jelenleg nagyobb ennél. Tévúton jár, aki a vadászokról azt gondolja, csak az állatok gyilkolása élteti őket. Koránt sincs így. Lyz sem agyatlan állatgyilkos. Erdőmélyén is az élelemszerzés volt a fő szempont. Ha nem támad az állat, ő sem teszi és csak hangtalan imáiba foglalja, hogy a villámos ne gondolja meg magát.
Tart ugyan kicsit társaitól, hogy mennyire tudják nyugodtan, hangtalanul nézi a kívülről abszurdnak tűnő próbálkozást és kicsit aggódik is, nehogy közbeavatkozzanak, mert félő, annak csak egy végkimenetele lehetne. De a csendet csupán a néha felmorduló hátsó farkasok törik meg, és ennek jelenleg Lyz nagyon örül. Nem annak, hogy morognak, hanem hogy az alfa nem teszi. Ugyanis míg az nem ad jelet, amazok akaratának mancsai meg vannak kötve.*
- Nem bántalak. Te se tedd. *suttogja.
Lyz kinyújtott ujja megáll a levegőben, az utolsó lépést meghagyja az állatnak. Valamiért azt gondolja, nem folyamatosan ráznak az állatok, csak akkor, ha ők is úgy akarják. Ez az elmélet alapjaiban inog meg, amikor végül összeérnek. Vagy pedig a csapás szándékos, de abban a pillanatban Lyz ujja mentén a testében végigfutó fájdalomtól az elméleten nem tud gondolkodni. Csontig hatol. Üvölteni tudna, de olyan görcsbe rándul a teste, állkapcsától az utolsó ujjpercéig, hogy képtelen hangot kiadni. Az érintés idejéig megfeszíti testét a kín, aztán úgy omlik a fagyos földre, mint egy rongybaba. Tej ködös tudattal.
~Meghaltam?~
Hogy mennyi idő telik el fogalma sincs. Egy perc vagy esetleg ezer, mikor szeme elé kerül az ismerős ismeretlen táj. Egyetlen szépséghibája, hogy irdatlan forgószél tépi a tájat. Lyz hátrálni próbál, hogy eliramodjon a fehér villámoktól szikrázó tölcsértől. Ha eddig nem halt volna meg, ez a kegyetlen szél, biztosan végezne vele. Erről az egyről van meggyőződve.
Ha teheti, sarkon fordul, s futásnak ered.*
4272. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-05 02:30:37
Üzenet elküldve: 2019-01-05 02:30:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cerlyna Niphryl //
* Drameiloten az általános dolgaival van elfoglalva, azaz főleg olvasással, amit a könyvtárban végez. Mosolyogva pillant néha fel a könyvből, hogy kinézzen az ablakon, ilyenkor mindig feleszmél, hogy milyen sok idő telt el. Most viszont egy könyvjelzőt csúsztat a lapok közé, és leteszi maga elé a kis asztalkára az olvasott írást, majd el is indul, hogy átmozgassa kicsit a testét. A legtöbb nemes a szolgálóknak csenget, hogy hozzanak frissítőt, Dram viszont szeret maga lemenni a konyhába. Jól esik neki a lépcsőzés, és elbeszélgetni a szolgálókkal. Épp a lépcsőn jön lefelé, amikor a kopogást hallja. Persze már jön is a szolgálók vezetője, hogy ajtót nyisson, de az elf mosolyogva int neki, hogy nem szükséges, és az ajtóhoz sétál. Ahogy kinyitja, nem látszik rajta se bosszúság, se rossz kedv, kedves arckifejezéssel néz a fiatal lányra. *
- Üdvözöllek. Drameiloten Sayqueves vagyok, a házigazda. Miben segíthetek? * Kérdezi kedvesen, de mivel nem tudja, hogy miért keresik, ezért nem is invitálja beljebb a lányt. Finom bársonyból készült ruháját kevés díszítés jellemzi, mégis van néhány ékszer, amin megcsillanhat a napfény. Köpenyének csuklyája nincs az arcába húzva, úgyhogy a szél megborzolja dús barna haját, a szemébe is belefújja, amit a bosszúság legapróbb jele nélkül söpör odébb a kezével. Az öltözékénél a színezett bőr és a bársony keveréke dominál, és sötétkék selyemkesztyűk takarják ujjait. A házból nem lép ki, ha a lány lepillant, akkor ennek okait is láthatja - a férfi nem visel cipőt, de persze nem fedetlen a lába, fekete harisnyaszerű anyag takarja. *
//Cerlyna Niphryl //
* Drameiloten az általános dolgaival van elfoglalva, azaz főleg olvasással, amit a könyvtárban végez. Mosolyogva pillant néha fel a könyvből, hogy kinézzen az ablakon, ilyenkor mindig feleszmél, hogy milyen sok idő telt el. Most viszont egy könyvjelzőt csúsztat a lapok közé, és leteszi maga elé a kis asztalkára az olvasott írást, majd el is indul, hogy átmozgassa kicsit a testét. A legtöbb nemes a szolgálóknak csenget, hogy hozzanak frissítőt, Dram viszont szeret maga lemenni a konyhába. Jól esik neki a lépcsőzés, és elbeszélgetni a szolgálókkal. Épp a lépcsőn jön lefelé, amikor a kopogást hallja. Persze már jön is a szolgálók vezetője, hogy ajtót nyisson, de az elf mosolyogva int neki, hogy nem szükséges, és az ajtóhoz sétál. Ahogy kinyitja, nem látszik rajta se bosszúság, se rossz kedv, kedves arckifejezéssel néz a fiatal lányra. *
- Üdvözöllek. Drameiloten Sayqueves vagyok, a házigazda. Miben segíthetek? * Kérdezi kedvesen, de mivel nem tudja, hogy miért keresik, ezért nem is invitálja beljebb a lányt. Finom bársonyból készült ruháját kevés díszítés jellemzi, mégis van néhány ékszer, amin megcsillanhat a napfény. Köpenyének csuklyája nincs az arcába húzva, úgyhogy a szél megborzolja dús barna haját, a szemébe is belefújja, amit a bosszúság legapróbb jele nélkül söpör odébb a kezével. Az öltözékénél a színezett bőr és a bársony keveréke dominál, és sötétkék selyemkesztyűk takarják ujjait. A házból nem lép ki, ha a lány lepillant, akkor ennek okait is láthatja - a férfi nem visel cipőt, de persze nem fedetlen a lába, fekete harisnyaszerű anyag takarja. *
4271. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-05 02:09:45
Üzenet elküldve: 2019-01-05 02:09:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameiloten Sayqueves//
*Kicsit bizonytalanul álldogál még az épület előtt és felidézi az információkat, amiket a nénétől kapott. Sayqueves nevet emlegette, amit Cerlyna még sok gyakorlás után is bizonytalanul ejt csak ki a száján.*
- Sayqueves, Sayqueves, Sayqueves.
*Gyakorolgatja, ízlelgeti még kicsit, mert nem akar kellemetlen helyzetbe kerülni és bárkit is megbántani. Bár talán az lenne a legszerencsésebb, ha nem is mondaná ki a nevüket, hiszen nem is nagyon kerülhet olyan helyzetbe amikor ez fontos. Nagy levegőt vesz és összeszedi minden bátorságát. Butaság is ennyire félnie és izgulnia, hiszen a néne azt mondta, hogy nagyon rendes emberek, és a néne sosem hazudna vagy mondana olyat, amiben nem biztos. Valahol mégis érthető, hiszen eddigi kicsivel több mint két évtizedét egy helyen, ugyanazok között az emberek között élte le.
Sóhajt egyet, majd a bejárathoz sétál és határozottan bekopog rajta, majd ezután tesz egy lépést hátrébb és türelmesen várakozik arra, hogy ajtót nyissanak neki. Reméli nem zavarják el, ha egyáltalán itthon van a házigazda. Elviekben kéne neki, hiszen délután van, ha volt is bármi dolga feltehetően már elintézte azokat.*
//Drameiloten Sayqueves//
*Kicsit bizonytalanul álldogál még az épület előtt és felidézi az információkat, amiket a nénétől kapott. Sayqueves nevet emlegette, amit Cerlyna még sok gyakorlás után is bizonytalanul ejt csak ki a száján.*
- Sayqueves, Sayqueves, Sayqueves.
*Gyakorolgatja, ízlelgeti még kicsit, mert nem akar kellemetlen helyzetbe kerülni és bárkit is megbántani. Bár talán az lenne a legszerencsésebb, ha nem is mondaná ki a nevüket, hiszen nem is nagyon kerülhet olyan helyzetbe amikor ez fontos. Nagy levegőt vesz és összeszedi minden bátorságát. Butaság is ennyire félnie és izgulnia, hiszen a néne azt mondta, hogy nagyon rendes emberek, és a néne sosem hazudna vagy mondana olyat, amiben nem biztos. Valahol mégis érthető, hiszen eddigi kicsivel több mint két évtizedét egy helyen, ugyanazok között az emberek között élte le.
Sóhajt egyet, majd a bejárathoz sétál és határozottan bekopog rajta, majd ezután tesz egy lépést hátrébb és türelmesen várakozik arra, hogy ajtót nyissanak neki. Reméli nem zavarják el, ha egyáltalán itthon van a házigazda. Elviekben kéne neki, hiszen délután van, ha volt is bármi dolga feltehetően már elintézte azokat.*
4270. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-04 22:36:21
Üzenet elküldve: 2019-01-04 22:36:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lyllinor, Ilidrion//
*Egy pillanatig elfogta a rémület, hogy a másik elf belecsúszik a vízbe, de hamar rájön, hogy ostobaság volt ettől félni. Az elf férfi ügyesen megállt a lábán, szó szerint. Erre számíthatott volna, tekintve, hogy jól ismeri saját fajtájának jellemzőit. Másfelől, ha vízbe esett volna, hát valószínűleg tud úszni. Valószínűleg, abból ítélve, hogy bevállalta az ugrást.*
~ Jobb, ha nem adunk esélyt annak, hogy kiderüljön az ellenkezője!~
*Ezt gyorsan elhatározza.*
- Kerítek valamit, amin visszajuthattok biztonságosan! Addig is vigyázzatok a macskára!
*Kiált a túloldalra. Ha már ennyi erőfeszítést igényelt ez a macska, nem volna jó, ha a mentőakció végén esne baja. Továbbá az ifjú hölgy is szomorú lenne, és Thim ettől tart csak igazán. Sajnos a rövid felderítő útja során alig lel használható fát. Amihez könnyen hozzájutna az korhadt, vagy vékony, ami meg ígéretes, az bizony még a gyökerein áll. Vakarhatja a fejét, hogy nincs mivel fát vágnia jelenleg. Sok hosszú percnyi gyaloglás után mosolyog csak rá a szerencse, egy sokat látott, magára hagyott csónak képében. Vízzel megtelve lebeg a felszínen, csak a szélei, és a padjai látszanak ki. Csónakázni már nem lehetne vele, de alkalmi hídnak még elmegy. Sietve elköti, és a szigethez húzza. A lapáttal kicsit meglöki a végét, a sodrás pedig már gondoskodik arról hogy keresztbe álljon a part és a sziget között.*
- Óvatosan gyere!
*Hívja a leánykát. A padokon lépkedve átkelhet, de nagy lépésekre vannak egymástól. Thim aggódik, hogy nem lesz ez így jó. Kinyújtja a lapátot a csónak fölé, remélve hogy ezzel segíthet.*
- Kérlek, add át mégis a macskát a társamnak, és fogd a lapátot erősen!
//Lyllinor, Ilidrion//
*Egy pillanatig elfogta a rémület, hogy a másik elf belecsúszik a vízbe, de hamar rájön, hogy ostobaság volt ettől félni. Az elf férfi ügyesen megállt a lábán, szó szerint. Erre számíthatott volna, tekintve, hogy jól ismeri saját fajtájának jellemzőit. Másfelől, ha vízbe esett volna, hát valószínűleg tud úszni. Valószínűleg, abból ítélve, hogy bevállalta az ugrást.*
~ Jobb, ha nem adunk esélyt annak, hogy kiderüljön az ellenkezője!~
*Ezt gyorsan elhatározza.*
- Kerítek valamit, amin visszajuthattok biztonságosan! Addig is vigyázzatok a macskára!
*Kiált a túloldalra. Ha már ennyi erőfeszítést igényelt ez a macska, nem volna jó, ha a mentőakció végén esne baja. Továbbá az ifjú hölgy is szomorú lenne, és Thim ettől tart csak igazán. Sajnos a rövid felderítő útja során alig lel használható fát. Amihez könnyen hozzájutna az korhadt, vagy vékony, ami meg ígéretes, az bizony még a gyökerein áll. Vakarhatja a fejét, hogy nincs mivel fát vágnia jelenleg. Sok hosszú percnyi gyaloglás után mosolyog csak rá a szerencse, egy sokat látott, magára hagyott csónak képében. Vízzel megtelve lebeg a felszínen, csak a szélei, és a padjai látszanak ki. Csónakázni már nem lehetne vele, de alkalmi hídnak még elmegy. Sietve elköti, és a szigethez húzza. A lapáttal kicsit meglöki a végét, a sodrás pedig már gondoskodik arról hogy keresztbe álljon a part és a sziget között.*
- Óvatosan gyere!
*Hívja a leánykát. A padokon lépkedve átkelhet, de nagy lépésekre vannak egymástól. Thim aggódik, hogy nem lesz ez így jó. Kinyújtja a lapátot a csónak fölé, remélve hogy ezzel segíthet.*
- Kérlek, add át mégis a macskát a társamnak, és fogd a lapátot erősen!
4269. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-04 21:18:52
Üzenet elküldve: 2019-01-04 21:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton- útfélen//
*Miközben elhagyják a várost, nem igazán szólal meg. Jobban leköti, hogy a lovával foglalkozzon, aki alig akar lépésben közlekedni. Érzi rajta, hogy egy kiadós vágta jól jönne neki, de ez most nem lenne lehetséges, hiszen nem akarja lehagyni a többieket.*
- Ne siess annyira! - *suttogja, és reméli, hogy csak Chel hallotta. Viszonylag hátul kullog, ugyanis reméli, hogy a kanca így már nem fogja húzni a szárat.
Mint mindenki, ő is észreveszi, hogy hó szálingózik az égből. Megborzong, miközben jobban magára húzza a kék színű köpenyét. Sohasem szerette a havat. Az azt jelentette, hogy hideg van, és a gyermekkora jutott eszébe. Amikor még élt az édesanyja. Ám valamiért mégsem szeret rá visszagondolni. Azután romlott el minden…
A gondolatai közül egy rántás szakítja ki, majd hirtelen a földön találja magát. Chel pedig könnyűszerrel üget el mellette. Rella egy sóhajtással áll fel. Tudja, hogy a lova nem fog túl messzire menni, csak szórakozik vele…*
*Miközben elhagyják a várost, nem igazán szólal meg. Jobban leköti, hogy a lovával foglalkozzon, aki alig akar lépésben közlekedni. Érzi rajta, hogy egy kiadós vágta jól jönne neki, de ez most nem lenne lehetséges, hiszen nem akarja lehagyni a többieket.*
- Ne siess annyira! - *suttogja, és reméli, hogy csak Chel hallotta. Viszonylag hátul kullog, ugyanis reméli, hogy a kanca így már nem fogja húzni a szárat.
Mint mindenki, ő is észreveszi, hogy hó szálingózik az égből. Megborzong, miközben jobban magára húzza a kék színű köpenyét. Sohasem szerette a havat. Az azt jelentette, hogy hideg van, és a gyermekkora jutott eszébe. Amikor még élt az édesanyja. Ám valamiért mégsem szeret rá visszagondolni. Azután romlott el minden…
A gondolatai közül egy rántás szakítja ki, majd hirtelen a földön találja magát. Chel pedig könnyűszerrel üget el mellette. Rella egy sóhajtással áll fel. Tudja, hogy a lova nem fog túl messzire menni, csak szórakozik vele…*
4268. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-03 18:14:20
Üzenet elküldve: 2019-01-03 18:14:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hát ez nagyszerű. Cöh. *Bambul bele a hóesésbe, s pislog, mint, aki napok óta nem aludt. Szerencsére ez nem így van, viszont a hóeséstől máris jócskán csökkent a látótávolság. Jobb híján egyik kezét tartja fel szemellenzőnek, kabátja gallérját pedig nyaka köré hajtja, így azért némi védelmet talán szerez.*
- Kell egy kalap. *Morog magában, miközben össze-össze néz az előtte haladó állattal.* Tudnám miért követlek, kis haver? *Valójában nem tudja, mert semmi megérzése nincs ezzel kapcsolatosan. Olyan, mint egy üres pergamen, mit éppen elkezdtek teleírni, de még a címén sem jutottak túl. Korábbi céltalannak tűnő tekintgetése, hamarosan már inkább gyanakvó sejtéssé válik. A kavargó és olykor szúrós hóesésben, mely miatt már valószínűleg jól piroslik a képe, nem messze a magasban kerengő sötétséget vesz észre, ami mintha közeledni látszódna.*
- Ugye nem? *Sóhajt fel, s kissé erőteljesebb léptékre sarkallja Kócost. Ha most mutatványos lenne és nem hatokkal ezelőtt tanult volna meg lovagolni, ami azért egészen jól megy már, vélhetően vágtára váltana, hogy a nyeregben felállva, hujjogatva két ugrás és három szaltó közben rúgja le a már támadásba váltó élőlény fejéről a tollat. Mert, hát csak tollas lehet, ami az égből közeledik.*
- Bassza meg! *Szisszen fel az egyértelműen hű vezetője irányába meginduló sötét lendületen, de nem gondolkodik tovább.*
- HÉÉÉÉÉÉJ! NYOMÁÁÁÁÁÁÁS!!! MEGESZNEEEK! *A suttogó Umon immár a múlté. Ez bizony az ordibálós fajtából való, aki épp figyelmeztetni próbálja az előtte haladót. Eközben Kócos oldalába vágja kissé sarkait, hogy lendületet vegyen, s hátáról ütésre kész állapotba emeli botját, egészen a vége felé megfogva minél nagyobb teret lefedjen. Ettől függetlenül csak akkor támad a hideg évszakban, zsákmányára vadászó állatra, ha feltétlenül szükséges. Ha nem tiszteli jelenlétét.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.03 18:41:32
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hát ez nagyszerű. Cöh. *Bambul bele a hóesésbe, s pislog, mint, aki napok óta nem aludt. Szerencsére ez nem így van, viszont a hóeséstől máris jócskán csökkent a látótávolság. Jobb híján egyik kezét tartja fel szemellenzőnek, kabátja gallérját pedig nyaka köré hajtja, így azért némi védelmet talán szerez.*
- Kell egy kalap. *Morog magában, miközben össze-össze néz az előtte haladó állattal.* Tudnám miért követlek, kis haver? *Valójában nem tudja, mert semmi megérzése nincs ezzel kapcsolatosan. Olyan, mint egy üres pergamen, mit éppen elkezdtek teleírni, de még a címén sem jutottak túl. Korábbi céltalannak tűnő tekintgetése, hamarosan már inkább gyanakvó sejtéssé válik. A kavargó és olykor szúrós hóesésben, mely miatt már valószínűleg jól piroslik a képe, nem messze a magasban kerengő sötétséget vesz észre, ami mintha közeledni látszódna.*
- Ugye nem? *Sóhajt fel, s kissé erőteljesebb léptékre sarkallja Kócost. Ha most mutatványos lenne és nem hatokkal ezelőtt tanult volna meg lovagolni, ami azért egészen jól megy már, vélhetően vágtára váltana, hogy a nyeregben felállva, hujjogatva két ugrás és három szaltó közben rúgja le a már támadásba váltó élőlény fejéről a tollat. Mert, hát csak tollas lehet, ami az égből közeledik.*
- Bassza meg! *Szisszen fel az egyértelműen hű vezetője irányába meginduló sötét lendületen, de nem gondolkodik tovább.*
- HÉÉÉÉÉÉJ! NYOMÁÁÁÁÁÁÁS!!! MEGESZNEEEK! *A suttogó Umon immár a múlté. Ez bizony az ordibálós fajtából való, aki épp figyelmeztetni próbálja az előtte haladót. Eközben Kócos oldalába vágja kissé sarkait, hogy lendületet vegyen, s hátáról ütésre kész állapotba emeli botját, egészen a vége felé megfogva minél nagyobb teret lefedjen. Ettől függetlenül csak akkor támad a hideg évszakban, zsákmányára vadászó állatra, ha feltétlenül szükséges. Ha nem tiszteli jelenlétét.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.03 18:41:32
4267. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-03 18:03:51
Üzenet elküldve: 2019-01-03 18:03:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*A kártyapartnerek idegesítése alapvető taktikai elem. Aki nem bírja, hogy zrikálják, az ne üljön le kártyázni, mert széttépik. És nem minden helyen lehet egy kardcsapással elintézni a szemétkedőt, az ilyen esetekben a komoly helyeken azonnali kizárás mellett szétosztják a delikvens aranyait a többiek között, őt magát pedig meztelen picsával rugdossák ki az utcára.*
- Persze. *vallja be kissé szégyenlősen.*
- De ezt tényleg mindenki csinálja, az elf érzi, hogy kinél meddig lehet elmenni és, ha látja, hogy nem ér célt vele, akkor abbahagyja. De akin látja, hogy idegesíti, akkor, mint a vérszagra a vad, lecsap és nem ereszti, míg az utolsó aranyát el nem szipkázta belőle. *magyarázza a semmit. Ám ettől még nem lesz szép dolog valakit kiidegelni.*
- Rohadt jó? *kérdez vissza, mert ilyesmit azért ritkán hallani Lyztől. Elégedettséggel és jó érzéssel tölti el, hogy az erdei hercegnő is tud csúnyán beszélni.
Közben persze észrevétlen, de valóban tereli a nyelvtanulási cuccot. De ez ösztönös cselekedet. Sheni csak kevés dologban nagyon jó, sok dologhoz ért kicsit, de amihez nem ért, azt szereti elrejteni. És az elf-nyelvtan nem tartozik az erősségei közé.
Látszik viszont, hogy Lyzinek tetszenek a kártyatrükkök, pedig korábban már letett arról, hogy ilyen átlátszó trükkökkel csajozzon, most mégis jólesik neki az elf lány csitris rajongása.
A röptetés próbáját szinte eltátott szájjal figyeli, nézi az ujjakat, amelyek csaknem jól állnak a lapon, de végül mégis Lyzt kapja homlokon a lap, amin Sheni jót derül, de igyekszik nem megbántani a lányt, hisz nem rajta, hanem vele nevetne.*
- Jaj, majdnem. *nevet és megöleli Lyzt, már ha a lány hagyja.*
- Figyelj csak, mutatom. *adja vissza a lapot, majd eligazítja az ujjait, hogy hogyan is kellene tartania.
A második pöccintés már jobb, de nincs benne elég erő, így a rövid ív célpontja ezúttal a hegyesfülű nyaka, ami elől nem is nagyon akar kitérni.*
- Ne engem célozz. *nevet fel újra, majd visszaadja ezúttal is a lapot és újfent megigazítja az ujjakat, ezúttal két kézzel, még a nyelvét is kidugja oldalra, csillogó acélszürke szemei Lyz ujjait figyelik.*
- Így jó lesz, adj bele egy kis erőt és sikerülni fog. *tanácsolja szélesen mosolyogva, majd drukkolva dől vissza, hogy az újabb pöccintést figyelje.*
//Íjászverseny//
*A kártyapartnerek idegesítése alapvető taktikai elem. Aki nem bírja, hogy zrikálják, az ne üljön le kártyázni, mert széttépik. És nem minden helyen lehet egy kardcsapással elintézni a szemétkedőt, az ilyen esetekben a komoly helyeken azonnali kizárás mellett szétosztják a delikvens aranyait a többiek között, őt magát pedig meztelen picsával rugdossák ki az utcára.*
- Persze. *vallja be kissé szégyenlősen.*
- De ezt tényleg mindenki csinálja, az elf érzi, hogy kinél meddig lehet elmenni és, ha látja, hogy nem ér célt vele, akkor abbahagyja. De akin látja, hogy idegesíti, akkor, mint a vérszagra a vad, lecsap és nem ereszti, míg az utolsó aranyát el nem szipkázta belőle. *magyarázza a semmit. Ám ettől még nem lesz szép dolog valakit kiidegelni.*
- Rohadt jó? *kérdez vissza, mert ilyesmit azért ritkán hallani Lyztől. Elégedettséggel és jó érzéssel tölti el, hogy az erdei hercegnő is tud csúnyán beszélni.
Közben persze észrevétlen, de valóban tereli a nyelvtanulási cuccot. De ez ösztönös cselekedet. Sheni csak kevés dologban nagyon jó, sok dologhoz ért kicsit, de amihez nem ért, azt szereti elrejteni. És az elf-nyelvtan nem tartozik az erősségei közé.
Látszik viszont, hogy Lyzinek tetszenek a kártyatrükkök, pedig korábban már letett arról, hogy ilyen átlátszó trükkökkel csajozzon, most mégis jólesik neki az elf lány csitris rajongása.
A röptetés próbáját szinte eltátott szájjal figyeli, nézi az ujjakat, amelyek csaknem jól állnak a lapon, de végül mégis Lyzt kapja homlokon a lap, amin Sheni jót derül, de igyekszik nem megbántani a lányt, hisz nem rajta, hanem vele nevetne.*
- Jaj, majdnem. *nevet és megöleli Lyzt, már ha a lány hagyja.*
- Figyelj csak, mutatom. *adja vissza a lapot, majd eligazítja az ujjait, hogy hogyan is kellene tartania.
A második pöccintés már jobb, de nincs benne elég erő, így a rövid ív célpontja ezúttal a hegyesfülű nyaka, ami elől nem is nagyon akar kitérni.*
- Ne engem célozz. *nevet fel újra, majd visszaadja ezúttal is a lapot és újfent megigazítja az ujjakat, ezúttal két kézzel, még a nyelvét is kidugja oldalra, csillogó acélszürke szemei Lyz ujjait figyelik.*
- Így jó lesz, adj bele egy kis erőt és sikerülni fog. *tanácsolja szélesen mosolyogva, majd drukkolva dől vissza, hogy az újabb pöccintést figyelje.*
4266. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-03 12:47:12
Üzenet elküldve: 2019-01-03 12:47:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
* Arystor gyakorlatiassága tiszteletet parancsoló. Egy pillanatra elgondolkodik, vajon neki is eszébe kellett-e volna jutnia a kocsi bérlésének, de arra jut, a nemes tudja hová és milyen módon akar eljutni. Ráadásul a városi viszonyokat sem ismeri, így felmenti magát az önvád alól. Mikor a kocsi hajtásának a kérdésére terelődik a szó és láthatóan rá is gondoltak, mentegetőzve emeli fel a kezeit.*
- Sajnos nem értek a kocsihajtáshoz, Kikötői gyerek vagyok. Ha majd valami vitorlást kell elirányítani számíthattok rám, de lovakhoz nem értek. Ha nincs, aki elhajtsa a kocsit, akkor visszamegyek és kerítek valakit. Ahol bérelhető kocsi van, biztos van, aki tudja hajtani. Akkor a visszahozásával se kell bajlódni, ha azonnal beköltözünk. * - veti fel, de miután Laurentitia vállalja hajtó szerepét el is engedi az ötletet. Ha szükséges segédkezik a felszállásnál, felpakolásnál, majd ő is felpattan a szekér végébe. Maga alá fekteti a hátizsákját, úgy, hogy a mellette ülőnek is jusson a szekér hideg és kemény deszkáira valami.
Ahogy haladnak szótlanul nézelődik. A városból erre kivezető úton még nem járt, így új számára a környék. Elhallgatja, hogy Lyllike a tündér lánykával beszélget a szekér hátuljában és valahogy úgy érzi, nem is ebben a világban járnak. Vagy ha igen, akkor egy láthatatlan kupola megóvja őket a valódi világ keserűségétől, drámájától és sötétségétől. Magában felteszi a kérdést, hogy vajon meddig, mennyire erős ez a védelem. A maga részéről reméli, hogy nagyon, de nagy tétben nem fogadna rá, hiába adna rá óriási odds-szot a Halképű Homár legbalfékebb bukija.
Tekintete rá-rátéved a félelf nőre, de sokáig nem időzik rajta. Tegnap este határokról kapott elméleti és gyakorlati oktatást, nem hiányzik neki egy újabb bokás és nem kíván véletlenül leesni a szekérről sem. Ha egyfelé viszi őket az élet, majd bevállal belőlük párat, hogy jobban megismerje, ki van a tüskék mögött, de mindent a maga idejében. A maihhint is falatonként kell megenni. Épp az elrévedő lányt nézi, mikor szépen lassan egy hópihe szállingózik kacskaringós bodrokat leírva, hogy talán Angu szurkolásának hála épp az orra hegyén landoljon és visszarántsa a nőt a valóságba. Mivel nem tudja megállni mosolygás nélkül, ezért kezeit a szája elé kapja és nagyot lehel bele, mintha a hideget akarná kiűzni belőle. A békekupola még tart, mert az olyan egyszerű dolog, mint az amúgy ritka hóesés mesés hangulatot varázsol a kis szekéren, mintha csak valami valóságon túli ajándék ígéretét hozná el közéjük. A gondolatra tekintete valamiért újra a köpenyébe burkolózó félelfre téved.*
- Köszönöm. * Veszi át a pálinkát Vieljanától. Illata alapján nem spórolták ki belőle a gyümölcsöt és az íze is igazolja ezt. Érzi, ahogy az apró korty végigégeti torkát, majd a forrósága szétárad a gyomrából a teljes testébe. A kulacsot visszanyújtja a szekér mellett poroszkáló nemesnek.*
- Ha ezen a birtokon ilyen terem, akkor én máris igennel szavazok. * mosolyog Arystorra. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.01.03 22:15:02, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
* Arystor gyakorlatiassága tiszteletet parancsoló. Egy pillanatra elgondolkodik, vajon neki is eszébe kellett-e volna jutnia a kocsi bérlésének, de arra jut, a nemes tudja hová és milyen módon akar eljutni. Ráadásul a városi viszonyokat sem ismeri, így felmenti magát az önvád alól. Mikor a kocsi hajtásának a kérdésére terelődik a szó és láthatóan rá is gondoltak, mentegetőzve emeli fel a kezeit.*
- Sajnos nem értek a kocsihajtáshoz, Kikötői gyerek vagyok. Ha majd valami vitorlást kell elirányítani számíthattok rám, de lovakhoz nem értek. Ha nincs, aki elhajtsa a kocsit, akkor visszamegyek és kerítek valakit. Ahol bérelhető kocsi van, biztos van, aki tudja hajtani. Akkor a visszahozásával se kell bajlódni, ha azonnal beköltözünk. * - veti fel, de miután Laurentitia vállalja hajtó szerepét el is engedi az ötletet. Ha szükséges segédkezik a felszállásnál, felpakolásnál, majd ő is felpattan a szekér végébe. Maga alá fekteti a hátizsákját, úgy, hogy a mellette ülőnek is jusson a szekér hideg és kemény deszkáira valami.
Ahogy haladnak szótlanul nézelődik. A városból erre kivezető úton még nem járt, így új számára a környék. Elhallgatja, hogy Lyllike a tündér lánykával beszélget a szekér hátuljában és valahogy úgy érzi, nem is ebben a világban járnak. Vagy ha igen, akkor egy láthatatlan kupola megóvja őket a valódi világ keserűségétől, drámájától és sötétségétől. Magában felteszi a kérdést, hogy vajon meddig, mennyire erős ez a védelem. A maga részéről reméli, hogy nagyon, de nagy tétben nem fogadna rá, hiába adna rá óriási odds-szot a Halképű Homár legbalfékebb bukija.
Tekintete rá-rátéved a félelf nőre, de sokáig nem időzik rajta. Tegnap este határokról kapott elméleti és gyakorlati oktatást, nem hiányzik neki egy újabb bokás és nem kíván véletlenül leesni a szekérről sem. Ha egyfelé viszi őket az élet, majd bevállal belőlük párat, hogy jobban megismerje, ki van a tüskék mögött, de mindent a maga idejében. A maihhint is falatonként kell megenni. Épp az elrévedő lányt nézi, mikor szépen lassan egy hópihe szállingózik kacskaringós bodrokat leírva, hogy talán Angu szurkolásának hála épp az orra hegyén landoljon és visszarántsa a nőt a valóságba. Mivel nem tudja megállni mosolygás nélkül, ezért kezeit a szája elé kapja és nagyot lehel bele, mintha a hideget akarná kiűzni belőle. A békekupola még tart, mert az olyan egyszerű dolog, mint az amúgy ritka hóesés mesés hangulatot varázsol a kis szekéren, mintha csak valami valóságon túli ajándék ígéretét hozná el közéjük. A gondolatra tekintete valamiért újra a köpenyébe burkolózó félelfre téved.*
- Köszönöm. * Veszi át a pálinkát Vieljanától. Illata alapján nem spórolták ki belőle a gyümölcsöt és az íze is igazolja ezt. Érzi, ahogy az apró korty végigégeti torkát, majd a forrósága szétárad a gyomrából a teljes testébe. A kulacsot visszanyújtja a szekér mellett poroszkáló nemesnek.*
- Ha ezen a birtokon ilyen terem, akkor én máris igennel szavazok. * mosolyog Arystorra. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.01.03 22:15:02, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
4265. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-02 21:51:47
Üzenet elküldve: 2019-01-02 21:51:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
//Lyzendra//
*Az biztos, hogy a kicsiny falka természetellenesen viselkedik. Ez nem csak egy olyan tapasztalt erdőjárónak tűnik fel, mint Lyzendra, de még Deznacknak és Monostornak is, akik kevesebb időt töltöttek el Erdőmélyén, mint az elf nő.
Ahogy azt is biztosan látja, hogy ha most ráront a lupus, akkor már nem lesz ideje nyilat helyezni az idegre, de még a társai is kellemetlenül messze vannak egy olyan vad ellen, mint a lupus fulgur.
Ám valamiért Lyzendra bízik az állatokban és leengedi fegyverét, s az eddig barátságosan viselkedő, felé közeledő alfa felé nyújtja a kezét.
A termetes lupus előbb óvatosan közelíti meg orrával a felé nyújtott kezet, majd egyszer csak Lyz ujja és a lupus orra összeérnek.
Mint amikor villám hasít át az égen, égzengés rázza meg a vidéket, egy villámló ív húz át az elf nő és a lupus teste között. Lyzendra teste ívben megfeszül, nem kerülheti el a villámcsapást. Az idegein fájdalom hasít végig, ha nem bírja eléggé a kínt, még el is ájulhat.
Ám ami a villámcsapáskor éri, teljesen másféle tapasztalatot kínál.
Ismerős vidéken jár, de most mindent hó borít, így nehéz felismerni a hasonlóságot. A kopasz, lombtalan fákat forgószél csavarja, recsegnek-ropognak az ágak, apró gallyakat kap fel a szél és repít a magasba, sáros avarral és kásás hóval keverve. Közvetlen előtte hatalmas kiterjedésű tölcséroszlop keveri a levegőt, lomha sebességgel forogva gyűjti, szippantja fel a környezetéből mindent, ami nem elég nehéz, hogy a talajon maradjon. A koszos-fehér tornádó fala átláthatatlan, legalább ötven-hetven lépés széles és a szürke égig ér, a belsejében száraz-villámok fénylenek fel olykor-olykor, de hangjuk nincs, csak a szélvihar tompa morgása és a fák recsegése hallatszik kegyetlen.*
//Denzack és Monsotor//
*A két férfi egyelőre nem tesz semmit, de Lyzendra kézjele éppen ezt kérte tőlük, így egyelőre csak tétlen szemlélői az eseményeknek.
A távolság csökken és csökken az elf vezető és a lupus alfa között, aztán Lyz a lupus felé nyúl és egyszer csak összeér a nő ujja és az állat orra.
Az égzengés megrázza a vidéket, a találkozás középpontjából kiindulva körkörösen felrázza a frissen hullott havat, megrázza a köpenyek szárát és a ruhák ujját, ahogy végigvág a két férfin, de semmiféle mást hatást nem vált ki. Legfeljebb azt érezhetik, ahogy a hajuk, a karjukon a szőr az égnek mered a felszabaduló hatalmas energiáktól.
Minden egyetlen pillanat alatt játszódik le és Lyzendra ájultan zuhan a földre, a lupus pedig megugrik, ijedten, hátrafelé, mintha maga sem számított volna hasonló végkimenetelre. A mögötte álló többi vad is megugrik és nekivágnak az erdőnek, hogy eltűnjenek a hármas szeme elől. Hacsak nincs náluk íj vagy nyílpuska, képtelenek érdemi támadást leadni a menekülő állatokra.
Tőlük jobbra, a fák között ötven-hatvan lépésre agancsos állatok figyelik a jelenetet, de csak a sziluettjük látszik a sűrűsödő hóesésben.*
//Umon//
*Észak bizony, északnak vezeti az állat, ha követi és körülötte lassan rázendít a hóesés. Apró, szúrós szemű hó, zavarja a látást, ha nem tesz ellene. A hideg is kezd egyre élesebb lenni, az ujjak elgémberedhetnek a kantáron, szokatlan hideg ez.
A különös állat viszont céltudatosan vezeti, csak olykor áll meg, hogy ellenőrizze, ott van-e mögötte Umon, tart előre töretlenül.
A nyeregben ülő férfi, mivel gyakran ellenőrzi környezetét, valamit felfedez, de nem maga körül, hanem fent, a levegőben. Jókora szárnyas lény köröz odafent a magadban, de a hóeséstől és a tájat beborító szürkeségtől nem lehet kivenni, miféle állat lehet, de a körözésből ítélve vadászik valamire.
Ha kicsit utánaszámol, akkor gyorsan rájöhet, hogy nem ő a célpont, hanem az előtte húsz lépéssel haladó szarvas állat, s amikor erre ráébred, máris látja, ahogy a szürke égbolt mögé rejtőző lény lusta kört írva le zuhanó ívbe kezd, hogy egy kevésbé fás részen lecsapjon a gyanútlanul előtte haladó különös vezetőjére.*
//Magányosok útja//
//Lyzendra//
*Az biztos, hogy a kicsiny falka természetellenesen viselkedik. Ez nem csak egy olyan tapasztalt erdőjárónak tűnik fel, mint Lyzendra, de még Deznacknak és Monostornak is, akik kevesebb időt töltöttek el Erdőmélyén, mint az elf nő.
Ahogy azt is biztosan látja, hogy ha most ráront a lupus, akkor már nem lesz ideje nyilat helyezni az idegre, de még a társai is kellemetlenül messze vannak egy olyan vad ellen, mint a lupus fulgur.
Ám valamiért Lyzendra bízik az állatokban és leengedi fegyverét, s az eddig barátságosan viselkedő, felé közeledő alfa felé nyújtja a kezét.
A termetes lupus előbb óvatosan közelíti meg orrával a felé nyújtott kezet, majd egyszer csak Lyz ujja és a lupus orra összeérnek.
Mint amikor villám hasít át az égen, égzengés rázza meg a vidéket, egy villámló ív húz át az elf nő és a lupus teste között. Lyzendra teste ívben megfeszül, nem kerülheti el a villámcsapást. Az idegein fájdalom hasít végig, ha nem bírja eléggé a kínt, még el is ájulhat.
Ám ami a villámcsapáskor éri, teljesen másféle tapasztalatot kínál.
Ismerős vidéken jár, de most mindent hó borít, így nehéz felismerni a hasonlóságot. A kopasz, lombtalan fákat forgószél csavarja, recsegnek-ropognak az ágak, apró gallyakat kap fel a szél és repít a magasba, sáros avarral és kásás hóval keverve. Közvetlen előtte hatalmas kiterjedésű tölcséroszlop keveri a levegőt, lomha sebességgel forogva gyűjti, szippantja fel a környezetéből mindent, ami nem elég nehéz, hogy a talajon maradjon. A koszos-fehér tornádó fala átláthatatlan, legalább ötven-hetven lépés széles és a szürke égig ér, a belsejében száraz-villámok fénylenek fel olykor-olykor, de hangjuk nincs, csak a szélvihar tompa morgása és a fák recsegése hallatszik kegyetlen.*
//Denzack és Monsotor//
*A két férfi egyelőre nem tesz semmit, de Lyzendra kézjele éppen ezt kérte tőlük, így egyelőre csak tétlen szemlélői az eseményeknek.
A távolság csökken és csökken az elf vezető és a lupus alfa között, aztán Lyz a lupus felé nyúl és egyszer csak összeér a nő ujja és az állat orra.
Az égzengés megrázza a vidéket, a találkozás középpontjából kiindulva körkörösen felrázza a frissen hullott havat, megrázza a köpenyek szárát és a ruhák ujját, ahogy végigvág a két férfin, de semmiféle mást hatást nem vált ki. Legfeljebb azt érezhetik, ahogy a hajuk, a karjukon a szőr az égnek mered a felszabaduló hatalmas energiáktól.
Minden egyetlen pillanat alatt játszódik le és Lyzendra ájultan zuhan a földre, a lupus pedig megugrik, ijedten, hátrafelé, mintha maga sem számított volna hasonló végkimenetelre. A mögötte álló többi vad is megugrik és nekivágnak az erdőnek, hogy eltűnjenek a hármas szeme elől. Hacsak nincs náluk íj vagy nyílpuska, képtelenek érdemi támadást leadni a menekülő állatokra.
Tőlük jobbra, a fák között ötven-hatvan lépésre agancsos állatok figyelik a jelenetet, de csak a sziluettjük látszik a sűrűsödő hóesésben.*
//Umon//
*Észak bizony, északnak vezeti az állat, ha követi és körülötte lassan rázendít a hóesés. Apró, szúrós szemű hó, zavarja a látást, ha nem tesz ellene. A hideg is kezd egyre élesebb lenni, az ujjak elgémberedhetnek a kantáron, szokatlan hideg ez.
A különös állat viszont céltudatosan vezeti, csak olykor áll meg, hogy ellenőrizze, ott van-e mögötte Umon, tart előre töretlenül.
A nyeregben ülő férfi, mivel gyakran ellenőrzi környezetét, valamit felfedez, de nem maga körül, hanem fent, a levegőben. Jókora szárnyas lény köröz odafent a magadban, de a hóeséstől és a tájat beborító szürkeségtől nem lehet kivenni, miféle állat lehet, de a körözésből ítélve vadászik valamire.
Ha kicsit utánaszámol, akkor gyorsan rájöhet, hogy nem ő a célpont, hanem az előtte húsz lépéssel haladó szarvas állat, s amikor erre ráébred, máris látja, ahogy a szürke égbolt mögé rejtőző lény lusta kört írva le zuhanó ívbe kezd, hogy egy kevésbé fás részen lecsapjon a gyanútlanul előtte haladó különös vezetőjére.*
4264. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-02 17:18:31
Üzenet elküldve: 2019-01-02 17:18:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Magányosok útja//
*Az első néhány lépést követően immár jóval nyugodtabban, majdhogynem unott képpel követi az állatot, nyeglén a nyeregben. Végeredményben egyéb dolga úgy sincs, ahogy elnézi az állat tán északra vezeti, ami egyébként is a célja lett volna.*
- Végül is rábólintottál. *Heherészik fel halkan, azért annyira nem hangosan, hogy az állat esetleg megugorjon, szerencsére egész nyugodt poroszkálásnak tűnik, a szemcsés csillogásban tükröződő, lassan hólepte tájon. Persze tekintetét járatja maga körül, igyekszik mindenre felkészülni, botját keze ügyében tartja, ahogyan tőre és dobótőre is ott lapul kabátja zsebében. Egész jól felszerelt, ahhoz képest, ahogyan korábban járt mindenfelé. Azt már most elkönyveli magában, hogy az állat bármerre halad követni fogja, kivéve persze, ha valami egyértelmű vészhelyzet gátolná meg ebben.*
- Ha észak, hát legyen észak, cimbora. *Támaszkodik hátra nyergében.* Bármit hozzon is az. *Sóhajt fel, kissé hidegebb tekintettel.*
*Az első néhány lépést követően immár jóval nyugodtabban, majdhogynem unott képpel követi az állatot, nyeglén a nyeregben. Végeredményben egyéb dolga úgy sincs, ahogy elnézi az állat tán északra vezeti, ami egyébként is a célja lett volna.*
- Végül is rábólintottál. *Heherészik fel halkan, azért annyira nem hangosan, hogy az állat esetleg megugorjon, szerencsére egész nyugodt poroszkálásnak tűnik, a szemcsés csillogásban tükröződő, lassan hólepte tájon. Persze tekintetét járatja maga körül, igyekszik mindenre felkészülni, botját keze ügyében tartja, ahogyan tőre és dobótőre is ott lapul kabátja zsebében. Egész jól felszerelt, ahhoz képest, ahogyan korábban járt mindenfelé. Azt már most elkönyveli magában, hogy az állat bármerre halad követni fogja, kivéve persze, ha valami egyértelmű vészhelyzet gátolná meg ebben.*
- Ha észak, hát legyen észak, cimbora. *Támaszkodik hátra nyergében.* Bármit hozzon is az. *Sóhajt fel, kissé hidegebb tekintettel.*
4263. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-02 10:35:36
Üzenet elküldve: 2019-01-02 10:35:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
* Igazán szörnyű csapásnak véli Denzack elsőre a felbukkanó farkasszerű lényeket, hiszen eddig nincsenek túl jó emlékei az erdei állatokról. Hiszen már elsőre is majdnem eltette láb alól egy ördögi vérnyúl. Aztán meg jöttek a parázsszemű szarvasok. Nem fér kétség hozzá, hogy eddigi legveszélyesebb kalandjait hajtotta illetve hajtja végre a sötételf. A legnagyobb lény közeledni kezd Lyz felé, s bár Denzack legszívesebben azonnal megpróbálná nyakon szúrni az állatot, nem teszi, hiszen az állatok túlerőben vannak és valószínűleg nem lenne olyan gyors, hogy időben leszúrja az állatot. Így némán, mozdulatlanul áll, s a levegőt egyre szaporábban veszi, hiszen fogalma sincs, hogy mit is tehetnének ebben az esetben. Lyz parancsa, hogy hagyják ott, ha baj történne, egyáltalán nem tetszik a mélységinek, hiszen már oly sok mindenkit hátrahagytak a vadvédi bandából. Lyz is közeledni kezd a bestia felé, amit Denzack abszolút őrültségnek tart. Bár még mindig sejtelme sincs, hogy mégis mit akarhatnak a farkasok és azt sem érti, hogy miért nem lendültek támadásba, mikor egyértelműen fölényben vannak a kis csapattal szemben. Tekintetés végig Lyzen és az állaton tartja, s rendkívül izgul, hogy mi fog kisülni ebből. *
* Igazán szörnyű csapásnak véli Denzack elsőre a felbukkanó farkasszerű lényeket, hiszen eddig nincsenek túl jó emlékei az erdei állatokról. Hiszen már elsőre is majdnem eltette láb alól egy ördögi vérnyúl. Aztán meg jöttek a parázsszemű szarvasok. Nem fér kétség hozzá, hogy eddigi legveszélyesebb kalandjait hajtotta illetve hajtja végre a sötételf. A legnagyobb lény közeledni kezd Lyz felé, s bár Denzack legszívesebben azonnal megpróbálná nyakon szúrni az állatot, nem teszi, hiszen az állatok túlerőben vannak és valószínűleg nem lenne olyan gyors, hogy időben leszúrja az állatot. Így némán, mozdulatlanul áll, s a levegőt egyre szaporábban veszi, hiszen fogalma sincs, hogy mit is tehetnének ebben az esetben. Lyz parancsa, hogy hagyják ott, ha baj történne, egyáltalán nem tetszik a mélységinek, hiszen már oly sok mindenkit hátrahagytak a vadvédi bandából. Lyz is közeledni kezd a bestia felé, amit Denzack abszolút őrültségnek tart. Bár még mindig sejtelme sincs, hogy mégis mit akarhatnak a farkasok és azt sem érti, hogy miért nem lendültek támadásba, mikor egyértelműen fölényben vannak a kis csapattal szemben. Tekintetés végig Lyzen és az állaton tartja, s rendkívül izgul, hogy mi fog kisülni ebből. *
4262. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:08:23
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:08:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
*A lány válaszára bólint. Kiveszi belőle, hogy a másik megérti miben is különbözik ez az utazás a múltkoritól. A díszkíséret hiánya. A doki pedig elég életképesnek tartja magát ahhoz, hogy ő túlélje ha baj van viszont a lányt félti. Olyan kis törékenynek tűnik. A története hallatán kicsit szorosabban öleli.*
-Ez aranyos. Biztos szerettek téged.*Sajnos a lány szemét nem látja, de a saját mondatain érzi, hogy talán kicsit túl durvák szóval folytatja.*Tudod az élet néha nagyon kemény és igazságtalan. Erősnek kell lenned. Én itt vagyok és leszek is neked. Természetesen, azt nem tudom mit hoz a jövő, de megkedveltelek úgyhogy rám számíthatsz. Szívesen segítek megtalálni a helyed a világban. Bízz bennem!
*Ha sikerül akkor fejét a lány vállára teszi és úgy öleli. Ez is azok közé a dolgok közé tartozott amit meg kellett beszélniük mert tegnap más dolgok vonták el a figyelmüket.*
*A lány válaszára bólint. Kiveszi belőle, hogy a másik megérti miben is különbözik ez az utazás a múltkoritól. A díszkíséret hiánya. A doki pedig elég életképesnek tartja magát ahhoz, hogy ő túlélje ha baj van viszont a lányt félti. Olyan kis törékenynek tűnik. A története hallatán kicsit szorosabban öleli.*
-Ez aranyos. Biztos szerettek téged.*Sajnos a lány szemét nem látja, de a saját mondatain érzi, hogy talán kicsit túl durvák szóval folytatja.*Tudod az élet néha nagyon kemény és igazságtalan. Erősnek kell lenned. Én itt vagyok és leszek is neked. Természetesen, azt nem tudom mit hoz a jövő, de megkedveltelek úgyhogy rám számíthatsz. Szívesen segítek megtalálni a helyed a világban. Bízz bennem!
*Ha sikerül akkor fejét a lány vállára teszi és úgy öleli. Ez is azok közé a dolgok közé tartozott amit meg kellett beszélniük mert tegnap más dolgok vonták el a figyelmüket.*
4261. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:07:27
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:07:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Másnap//
*Gyermekkora óta taníttatták, cseppet sem meglepő, hogy ismeri az utat, bár kevés a gyakorlati tapasztalata. Reméli, hogy nem lesz semmi probléma. Nem ismeri a szerzeteket akik az úton megfordulnak. Mondjuk Bakcs valószínűleg nem is hagyná bajban, de a doki nem járna lehet jól. Int válaszán jót mosolyog.*
~Óh, ezek a bókok.~
-Egyszer jártam. Amikor rokonokhoz utaztunk, de akkor díszkísérettel mentünk, hintóval.
*Mosolyog ahogy vissza gondol az utazás napjára.*
-Én még viszonylag fiatal voltam, nem bírtam a hosszú utazást, ami próbára tette a szüleim és a nevelőnőm. Szegények már mindent csináltak. Kártyáztunk, olvastunk, énekeltünk.
*Szeme égni kezd, pislognia kell, hogy ne sírja el magát.*
*Gyermekkora óta taníttatták, cseppet sem meglepő, hogy ismeri az utat, bár kevés a gyakorlati tapasztalata. Reméli, hogy nem lesz semmi probléma. Nem ismeri a szerzeteket akik az úton megfordulnak. Mondjuk Bakcs valószínűleg nem is hagyná bajban, de a doki nem járna lehet jól. Int válaszán jót mosolyog.*
~Óh, ezek a bókok.~
-Egyszer jártam. Amikor rokonokhoz utaztunk, de akkor díszkísérettel mentünk, hintóval.
*Mosolyog ahogy vissza gondol az utazás napjára.*
-Én még viszonylag fiatal voltam, nem bírtam a hosszú utazást, ami próbára tette a szüleim és a nevelőnőm. Szegények már mindent csináltak. Kártyáztunk, olvastunk, énekeltünk.
*Szeme égni kezd, pislognia kell, hogy ne sírja el magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222