Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 212 (4221. - 4240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4240. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-01 21:17:30
Üzenet elküldve: 2019-01-01 21:17:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
~Ilyen szexi szőke hajjal meg fűzöld szemmel nem csoda, hogy tartok, hogy ló csemegévé válok.~
-Megvakargatom?
*Ő igazán nem az a ló vakargatós fajta. Meg alapból az-az állatbarát. Jobb szereti őket sülve főve. Egyedül piócái vannak, de azokhoz se fűzi kimondottan jó viszony. Azért megvakarja a dög nyakát. Ez pedig állítólag tetszik neki.*
-Még simogassam is?
~Ágyba ne vigyelek cseszed?~
*Megsimogatja a dög fejét is. Majd jön a magyarázat amivel ha a lánynak az volt a célja, hogy bemutassa nem olyan egyszerű dolog ez mint az elf gondolta akkor bevált. Int csak pislog. Főleg a szakszavak hallatán.*
-És az a marja?
*Valahogy az jut eszébe ahogy annak idején Bivaly az a böhöm ork még egyszer ellenőrizte a köteleket és a csomókat. Ha meg valakinek a munkájával nem volt megelégedve ha a kedve rossz volt olyat odasózhatott szerencsétlennek, hogy örült ha nem nyomorodik meg.*
-Olyan vagy mint egy árbócőr aki még egyszer ellenőrzi a köteleket.
~Ilyen szexi szőke hajjal meg fűzöld szemmel nem csoda, hogy tartok, hogy ló csemegévé válok.~
-Megvakargatom?
*Ő igazán nem az a ló vakargatós fajta. Meg alapból az-az állatbarát. Jobb szereti őket sülve főve. Egyedül piócái vannak, de azokhoz se fűzi kimondottan jó viszony. Azért megvakarja a dög nyakát. Ez pedig állítólag tetszik neki.*
-Még simogassam is?
~Ágyba ne vigyelek cseszed?~
*Megsimogatja a dög fejét is. Majd jön a magyarázat amivel ha a lánynak az volt a célja, hogy bemutassa nem olyan egyszerű dolog ez mint az elf gondolta akkor bevált. Int csak pislog. Főleg a szakszavak hallatán.*
-És az a marja?
*Valahogy az jut eszébe ahogy annak idején Bivaly az a böhöm ork még egyszer ellenőrizte a köteleket és a csomókat. Ha meg valakinek a munkájával nem volt megelégedve ha a kedve rossz volt olyat odasózhatott szerencsétlennek, hogy örült ha nem nyomorodik meg.*
-Olyan vagy mint egy árbócőr aki még egyszer ellenőrzi a köteleket.
4239. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-01 21:14:16
Üzenet elküldve: 2019-01-01 21:14:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Másnap//
*Mosolyog a férfin és a lovat simogatja.*
-Megszaglászik, te meg megvakargatod őt, amúgy nem kell félned nem szokott harapni, se csípni, se rúgni.
*Hátrébb lép, hogy tudja figyelni őket és a ló se érezze a befolyást.*
-Tetszel neki! Még egy kis simi és fél is ültetlek.
*Vigyorog és közben a ló mellé lép, hogy ellenőrizzen mindent, közben beszél.*
-Tudod hiába, hogy jó kezek nyergelték én mindent le szoktam ellenőrizni. Meg kell először nézni a nyereg jól illeszkedik e. A mar kamrának, ennek itt *Mutatja.* rá kell feküdnie a ló marjára.
*Majd felemeli a térd támaszt, hogy leellenőrizze a hevedert.*
-Ennek annyira kell szorosnak lenni, hogy két ujjad beférjen alá. Ez azért fontos, mert vannak cseles lovak, akik direkt jól kinyomják a hasukat nyergelésnél, így lehet túl laza lesz a heveder. Lefordulni meg nem akarunk.
*Visszahajtja a térd támaszt, majd a kengyelekhez nyúl.*
-Ezeket úgy ellenőrizzük, hogy a kengyel végét a váll gödörbe rakjuk, kezünkkel előre nyúlunk a csatig. Annyira kell tehát hosszúnak lenni körülbelül, mint a karod. Ez azért kell, hogy a lábadnak megfelelő rugózása legyen.
*A férfihoz fordul, hogy az mindent ért e.*
-Tudod lehet ezek feleslegesnek tűnnek, de nem azok. Lónak és lovasnak is kényelmes kell, hogy legyen, főleg ilyen hosszú útnál. Így elkerüljük a veszélyeket, és csak az a biztos amit magad ellenőrzöl vagy csinálsz.
*Mosolyog a férfin és a lovat simogatja.*
-Megszaglászik, te meg megvakargatod őt, amúgy nem kell félned nem szokott harapni, se csípni, se rúgni.
*Hátrébb lép, hogy tudja figyelni őket és a ló se érezze a befolyást.*
-Tetszel neki! Még egy kis simi és fél is ültetlek.
*Vigyorog és közben a ló mellé lép, hogy ellenőrizzen mindent, közben beszél.*
-Tudod hiába, hogy jó kezek nyergelték én mindent le szoktam ellenőrizni. Meg kell először nézni a nyereg jól illeszkedik e. A mar kamrának, ennek itt *Mutatja.* rá kell feküdnie a ló marjára.
*Majd felemeli a térd támaszt, hogy leellenőrizze a hevedert.*
-Ennek annyira kell szorosnak lenni, hogy két ujjad beférjen alá. Ez azért fontos, mert vannak cseles lovak, akik direkt jól kinyomják a hasukat nyergelésnél, így lehet túl laza lesz a heveder. Lefordulni meg nem akarunk.
*Visszahajtja a térd támaszt, majd a kengyelekhez nyúl.*
-Ezeket úgy ellenőrizzük, hogy a kengyel végét a váll gödörbe rakjuk, kezünkkel előre nyúlunk a csatig. Annyira kell tehát hosszúnak lenni körülbelül, mint a karod. Ez azért kell, hogy a lábadnak megfelelő rugózása legyen.
*A férfihoz fordul, hogy az mindent ért e.*
-Tudod lehet ezek feleslegesnek tűnnek, de nem azok. Lónak és lovasnak is kényelmes kell, hogy legyen, főleg ilyen hosszú útnál. Így elkerüljük a veszélyeket, és csak az a biztos amit magad ellenőrzöl vagy csinálsz.
4238. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-01 21:07:54
Üzenet elküldve: 2019-01-01 21:07:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
*Ő miközben beszél a sráccal és felveszi a rendelést addig a lány a lovával beszélget. Int persze nem lesz ettől féltékeny. Pedig bár nagy szájú szokott lenni, de a ló valamiben biztos sokkal nagyobb nála. Csak nem fejti ki, hogy miben. A lányhoz fordulva el is kezdődik a lecke amit ő halvány mosollyal hallgat. A kis közjátékra vállat von. Paci, mén, ló, dög… Neki igazán mindegy. Arra pedig, hogy megszaglásszák felvonja a szemöldökét és megáll a ló előtt.*
-Felőlem! De mégis, hogy kell ezt elképzelni? Meg ugye nem fog megharapni? Nos? Bejövök neki?
*Ő miközben beszél a sráccal és felveszi a rendelést addig a lány a lovával beszélget. Int persze nem lesz ettől féltékeny. Pedig bár nagy szájú szokott lenni, de a ló valamiben biztos sokkal nagyobb nála. Csak nem fejti ki, hogy miben. A lányhoz fordulva el is kezdődik a lecke amit ő halvány mosollyal hallgat. A kis közjátékra vállat von. Paci, mén, ló, dög… Neki igazán mindegy. Arra pedig, hogy megszaglásszák felvonja a szemöldökét és megáll a ló előtt.*
-Felőlem! De mégis, hogy kell ezt elképzelni? Meg ugye nem fog megharapni? Nos? Bejövök neki?
4237. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-01 21:06:09
Üzenet elküldve: 2019-01-01 21:06:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Másnap//
*A lány ismét jót mosolyog a férfin. Pedig ha látná a lovat amikor kibújik belőle a kis ördög. Mikor kiérnek, Bakcs már teljes harci pompában van. Mosolyog amikor meg látja és mosolya még szélesebb lesz, amikor a ló felemelve fejét szinte számon kérően néz rá. Odasétál és megsimogatja annak fejét és nyakát.*
-Bocsi pajti, de fontos dolgom akadt este.
*A ló fújtatva kifejezi nem tetszését, majd a fejét a lányhoz nyomja egy kis vakarásra. Amikor a férfi végez és hozzá fordul, elmosolyodik.*
-Akkor kezdjük is. *Csapja össze a tenyerét, majd színpadiasan a lóra mutat.* Ő itt Bakcs, kékvérű paci. *A ló oldalba böki.* Bocsánat mén. *Jót kuncog, majd folytatja.* Gyere ide, hogy megszaglászhasson.
*A lány ismét jót mosolyog a férfin. Pedig ha látná a lovat amikor kibújik belőle a kis ördög. Mikor kiérnek, Bakcs már teljes harci pompában van. Mosolyog amikor meg látja és mosolya még szélesebb lesz, amikor a ló felemelve fejét szinte számon kérően néz rá. Odasétál és megsimogatja annak fejét és nyakát.*
-Bocsi pajti, de fontos dolgom akadt este.
*A ló fújtatva kifejezi nem tetszését, majd a fejét a lányhoz nyomja egy kis vakarásra. Amikor a férfi végez és hozzá fordul, elmosolyodik.*
-Akkor kezdjük is. *Csapja össze a tenyerét, majd színpadiasan a lóra mutat.* Ő itt Bakcs, kékvérű paci. *A ló oldalba böki.* Bocsánat mén. *Jót kuncog, majd folytatja.* Gyere ide, hogy megszaglászhasson.
4236. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-01 19:54:38
Üzenet elküldve: 2019-01-01 19:54:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*A gyaloglás neki sincsen annyira ínyére, bár úgy volt vele, ilyen nagy csapatban biztos az sem lett volna unalmas, de így, hogy a nemes nagyon előzékenyen és nagylelkűen felajánlotta a szekéren való utazást. Helyeselve bólogat, minthogy így valóban gyorsabb és talán nem kell majd a szabadban éjszakázniuk, valamint egy fokkal növeli a biztonságérzetét is, ez pedig nem elhanyagolható szempont. Mikor a gyeplő dolgáról esik szó, nem tesz észrevételt saját készségei csillogtatására, mivel ilyen ismeretekkel sajnos nem is rendelkezik, pedig anno szívesen megtanulta volna ezt is, ha lett volna rá lehetősége. Majd végül eldől a dolog és az elf nő ragadja magához az irányítást, közben felül a szekérre, a végénél helyezkedik el, esetlegesen segítve a kisebb test és karhosszal megáldott társait a feljutásban, ha igénylik. Amennyiben mind már ott ülnek, kezeivel kitámasztva magát, hogy egy-egy esetlegesen nagyobb kő, ha megdobja, ne hulljon le róla, mint egy zsák krumpli. Ezt követően a menet megindul és amint az erdős terület átveszi a város házainak helyét a táj összképében, egyre borúsabb emlékek kezdik el ellepni az elméjét. Majd hirtelen beleborzong a gondolatba, de gyorsan kizökken, amint az első hópihe lágyan landol az orra hegyén. Nem igazán masszív a hóesés, de azért maga köré vonja szorosan palástját. Mikor pedig Arystor melléjük ér és behatárolja az első ház helyét, megkönnyebbül, hiszen talán az már nincs is olyan messze. Feltűnik neki a kulacs, annak ellenére, hogy a nemes szavai valahogy elsiklottak a füle mellett, és amint Luni megemlíti a pálinkát, máris melegség tölti el belül, már a gondolattól is.*
- Erős? Ilyen időben csak az használ. Milyen figyelmes.*Jegyzi csak meg, hiszen a lányok már elől olyan kedvesen megköszönték, neki ez nem állna jól és még talán a szájából máshogy is hangzana egy illedelmes hálálkodás. Majd elveszi Lyllinor kezéből a felé nyújtott italt. Odafordítja a kulacsot maga felé és már tudja, nem akar nagyot kortyolni, hogy eltompuljon vagy esetleg ítélőképessége rovására váljon, ezért beleszagol. Érzi, ahogy a párolgó alkohol végigvándorol az orrában és valóban, elég erős, így csak egy óvatosat kortyol gyorsan kivégezve, majd apró fehér felhő formájában kileheli a gyümölcsös párlat után maradó maró gőzt. Tovább is adja a kulacsot. Hallgatja közben a beszélgetéseket és némi megnyugvással tölti el, hogy van, akinek ismerős a vidék, mert, hogy őt még soha nem ette erre a fene. Legutóbb sem lett semmi jó abból, amikor egyedül próbált meg boldogulni. Aztán csak nézi az örömöt, amely Lyllinor szemében csillog a hópelyhek láttán. Néha elsiklik tekintete Angu felé is, nem tudja, mi járhat fogadott testvére fejében, de nagyon hálás neki, hogy itt van, még ha nem is miatta vállalkozott az útra, márpedig magával megvitatva a dolgot tudni véle, hogy itt mindenkit valami belső késztetés hajt és nem csak a birtoklás vágya.*
*A gyaloglás neki sincsen annyira ínyére, bár úgy volt vele, ilyen nagy csapatban biztos az sem lett volna unalmas, de így, hogy a nemes nagyon előzékenyen és nagylelkűen felajánlotta a szekéren való utazást. Helyeselve bólogat, minthogy így valóban gyorsabb és talán nem kell majd a szabadban éjszakázniuk, valamint egy fokkal növeli a biztonságérzetét is, ez pedig nem elhanyagolható szempont. Mikor a gyeplő dolgáról esik szó, nem tesz észrevételt saját készségei csillogtatására, mivel ilyen ismeretekkel sajnos nem is rendelkezik, pedig anno szívesen megtanulta volna ezt is, ha lett volna rá lehetősége. Majd végül eldől a dolog és az elf nő ragadja magához az irányítást, közben felül a szekérre, a végénél helyezkedik el, esetlegesen segítve a kisebb test és karhosszal megáldott társait a feljutásban, ha igénylik. Amennyiben mind már ott ülnek, kezeivel kitámasztva magát, hogy egy-egy esetlegesen nagyobb kő, ha megdobja, ne hulljon le róla, mint egy zsák krumpli. Ezt követően a menet megindul és amint az erdős terület átveszi a város házainak helyét a táj összképében, egyre borúsabb emlékek kezdik el ellepni az elméjét. Majd hirtelen beleborzong a gondolatba, de gyorsan kizökken, amint az első hópihe lágyan landol az orra hegyén. Nem igazán masszív a hóesés, de azért maga köré vonja szorosan palástját. Mikor pedig Arystor melléjük ér és behatárolja az első ház helyét, megkönnyebbül, hiszen talán az már nincs is olyan messze. Feltűnik neki a kulacs, annak ellenére, hogy a nemes szavai valahogy elsiklottak a füle mellett, és amint Luni megemlíti a pálinkát, máris melegség tölti el belül, már a gondolattól is.*
- Erős? Ilyen időben csak az használ. Milyen figyelmes.*Jegyzi csak meg, hiszen a lányok már elől olyan kedvesen megköszönték, neki ez nem állna jól és még talán a szájából máshogy is hangzana egy illedelmes hálálkodás. Majd elveszi Lyllinor kezéből a felé nyújtott italt. Odafordítja a kulacsot maga felé és már tudja, nem akar nagyot kortyolni, hogy eltompuljon vagy esetleg ítélőképessége rovására váljon, ezért beleszagol. Érzi, ahogy a párolgó alkohol végigvándorol az orrában és valóban, elég erős, így csak egy óvatosat kortyol gyorsan kivégezve, majd apró fehér felhő formájában kileheli a gyümölcsös párlat után maradó maró gőzt. Tovább is adja a kulacsot. Hallgatja közben a beszélgetéseket és némi megnyugvással tölti el, hogy van, akinek ismerős a vidék, mert, hogy őt még soha nem ette erre a fene. Legutóbb sem lett semmi jó abból, amikor egyedül próbált meg boldogulni. Aztán csak nézi az örömöt, amely Lyllinor szemében csillog a hópelyhek láttán. Néha elsiklik tekintete Angu felé is, nem tudja, mi járhat fogadott testvére fejében, de nagyon hálás neki, hogy itt van, még ha nem is miatta vállalkozott az útra, márpedig magával megvitatva a dolgot tudni véle, hogy itt mindenkit valami belső késztetés hajt és nem csak a birtoklás vágya.*
4235. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-01 19:33:55
Üzenet elküldve: 2019-01-01 19:33:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*A gáláns felajánlás mély hálát ébreszt benne Arystor iránt, s örül, hogy Luni felszólal az anyagiak tekintetében. Maga egyetértőn bólogat rá, miképpen a köszönetnyilvánításokra is. Oly sokat kap mostanság ismeretlenektől, hogy egészen haszontalannak kezdi érezni magát, tekintve, hogy milyen céllal érkezett ide.*
- Bég soseb utaztab szekéren.
*Mosolyog szélesen Vieljanára és csillogó szemekkel felmászik hátulra. Nyilván senkiben fel sem merül, hogy gyeplőt adjon a kezébe, a legkevésbé Lyllben. Összekucorodik, átöleli felhúzott térdeit, hogy társai elférjenek, másfelől a hideg ellen is védekezik így, hiszen ücsörögni nem ideális ez az időjárás. Többnyire csendesen hallgatja, ha a többiek beszélgetnek útközben, s dédelgeti magában az új kezdet izgalmát. Hálás lehet Angu figyelmességéért is, nem csupán idegenek ügyelnek rá, hogy baja ne essék, mellényében jól tart a meleg. Kezein, orrán és fülei hegyén viszont kezdi érezni a csípős levegőt. Aggodalmasan pillant az elf felé, mert így most ő fázhat.
Ahogy egykedvűen döcög a szekér, apró hópihe csiklandozza meg az orrát. Sűrűn pislogni kezd. Először azt hiszi, csak képzelődik. Ám elreppen egy újabb a szeme előtt. És megint.*
- Hiszen… hiszen ez…
*Emeli fel a fejét megindultan, ahonnan az apró hópihék ereszkednek alá. Máris megtelepszenek göndör hajfürtjein, köpönyege vállain. Boldog mosoly terül szét az arcán. Épp mély levegőt vesz, hogy társai figyelmét is felhívja, s ezzel beszippant egyet, mert még mindig felfelé néz. Köhécselni kezd, de hamar lecsillapodik, hiszen azonnal elolvad a torkán, inkább csak egy képzelt szösz irritálja légcsövét.*
- Látjátok? Havazik! Édesanyáb folyton azt bondta, hogy ez szerencsét jelent.
*Közli derűsen. Egy zsebkendőt is előhúz, hogy megtörülgesse az orrát. Az itókába nem iszik bele betegen, csupán átveszi a kulacsot és továbbadja. Van, ami melegítse, most már eggyel több dolog is, ami azt illeti. Hiszen emlékszik, édesanyja mennyire szerette a havat, ami oly nagy ritkaság a vidéken. Bizonyára ő találta ki a mondást is. Őrá gondol, míg Arystor és Luni mesélni nem kezd a környékről. A fenyőfélék láttán felcsillan a szeme. Szereti az örökzöldeket. Ha meghúzódhat egy kis ideig errefelé, beérik a szerencséje.*
*A gáláns felajánlás mély hálát ébreszt benne Arystor iránt, s örül, hogy Luni felszólal az anyagiak tekintetében. Maga egyetértőn bólogat rá, miképpen a köszönetnyilvánításokra is. Oly sokat kap mostanság ismeretlenektől, hogy egészen haszontalannak kezdi érezni magát, tekintve, hogy milyen céllal érkezett ide.*
- Bég soseb utaztab szekéren.
*Mosolyog szélesen Vieljanára és csillogó szemekkel felmászik hátulra. Nyilván senkiben fel sem merül, hogy gyeplőt adjon a kezébe, a legkevésbé Lyllben. Összekucorodik, átöleli felhúzott térdeit, hogy társai elférjenek, másfelől a hideg ellen is védekezik így, hiszen ücsörögni nem ideális ez az időjárás. Többnyire csendesen hallgatja, ha a többiek beszélgetnek útközben, s dédelgeti magában az új kezdet izgalmát. Hálás lehet Angu figyelmességéért is, nem csupán idegenek ügyelnek rá, hogy baja ne essék, mellényében jól tart a meleg. Kezein, orrán és fülei hegyén viszont kezdi érezni a csípős levegőt. Aggodalmasan pillant az elf felé, mert így most ő fázhat.
Ahogy egykedvűen döcög a szekér, apró hópihe csiklandozza meg az orrát. Sűrűn pislogni kezd. Először azt hiszi, csak képzelődik. Ám elreppen egy újabb a szeme előtt. És megint.*
- Hiszen… hiszen ez…
*Emeli fel a fejét megindultan, ahonnan az apró hópihék ereszkednek alá. Máris megtelepszenek göndör hajfürtjein, köpönyege vállain. Boldog mosoly terül szét az arcán. Épp mély levegőt vesz, hogy társai figyelmét is felhívja, s ezzel beszippant egyet, mert még mindig felfelé néz. Köhécselni kezd, de hamar lecsillapodik, hiszen azonnal elolvad a torkán, inkább csak egy képzelt szösz irritálja légcsövét.*
- Látjátok? Havazik! Édesanyáb folyton azt bondta, hogy ez szerencsét jelent.
*Közli derűsen. Egy zsebkendőt is előhúz, hogy megtörülgesse az orrát. Az itókába nem iszik bele betegen, csupán átveszi a kulacsot és továbbadja. Van, ami melegítse, most már eggyel több dolog is, ami azt illeti. Hiszen emlékszik, édesanyja mennyire szerette a havat, ami oly nagy ritkaság a vidéken. Bizonyára ő találta ki a mondást is. Őrá gondol, míg Arystor és Luni mesélni nem kezd a környékről. A fenyőfélék láttán felcsillan a szeme. Szereti az örökzöldeket. Ha meghúzódhat egy kis ideig errefelé, beérik a szerencséje.*
4234. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-01 19:16:40
Üzenet elküldve: 2019-01-01 19:16:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Mint ha nem is ő volna, úgy engedi le az íjat a kezéből. Anyja hangját hallja a fülében, mint ha tisztán hozzá beszélne, és az állatokról áradozna. Olyan sokszor hallgatta meg, hogy ebben a pillanatban, mint ha ott állna mellette, és kezeit a vállaira tenné, közben fülébe súgna. Lyz pedig ugyan bizalmatlan, de hinni akar neki.
~Mit szeretnél?~
Oldalra emeli egyik kezét lassan, bólint is mellé, főleg társainak szól ez, mert azt nem feltételezi, hogy ezt a gesztust a lupus értené. A mozdulatban azonban semmi fenyegető nincs, így támadásnak sem veheti. A felé araszoló állat felé lép egyet. Szigorú pillantással fürkészi, s a többi egyednek is jut belőle, de főleg igyekszik résen lenni, s valamelyest menekülőt keresni, ha balul sülne el a dolog. A lova talán elkóborolt, így hirtelen Boyta aligha lehetne megoldás, egyben finomabb falat, mint ő. Összeszorul a gyomra, hogy a falka esetleg szemet vet a hátasokra. Hiába, készül a legrosszabbra is.
Kartávolságban az állat, akiről Lyz már képtelen levenni a szemét. Feszült, ez érezhető rajta, de legfőképp kíváncsi. Nem érti ezt a furcsa szürke állatot. Miért jött? Egy világban, ahol szarvasok és őzek szétválogatott tetemeit látta Erdőmélyén halomban, egy nem vérengző lupus is előfordulhat. ezek az állatok viszont intelligens bestiák, minden gyakorlott erdőjáró számára tudvalevő. Mielőtt cselekszik, azért elmormol egy imát, hátha meghallgatásra lel.
Korábban oldalra kitartott kezét maga mellé engedi, majd előre emeli, közelebb a lupushoz. Olyan lassan mozog, hogy azt másoknak kín lehet kivárni, de ez éppen olyan pillanat, amikor egy rossz mozdulatból is katasztrófa lehet. *
*Mint ha nem is ő volna, úgy engedi le az íjat a kezéből. Anyja hangját hallja a fülében, mint ha tisztán hozzá beszélne, és az állatokról áradozna. Olyan sokszor hallgatta meg, hogy ebben a pillanatban, mint ha ott állna mellette, és kezeit a vállaira tenné, közben fülébe súgna. Lyz pedig ugyan bizalmatlan, de hinni akar neki.
~Mit szeretnél?~
Oldalra emeli egyik kezét lassan, bólint is mellé, főleg társainak szól ez, mert azt nem feltételezi, hogy ezt a gesztust a lupus értené. A mozdulatban azonban semmi fenyegető nincs, így támadásnak sem veheti. A felé araszoló állat felé lép egyet. Szigorú pillantással fürkészi, s a többi egyednek is jut belőle, de főleg igyekszik résen lenni, s valamelyest menekülőt keresni, ha balul sülne el a dolog. A lova talán elkóborolt, így hirtelen Boyta aligha lehetne megoldás, egyben finomabb falat, mint ő. Összeszorul a gyomra, hogy a falka esetleg szemet vet a hátasokra. Hiába, készül a legrosszabbra is.
Kartávolságban az állat, akiről Lyz már képtelen levenni a szemét. Feszült, ez érezhető rajta, de legfőképp kíváncsi. Nem érti ezt a furcsa szürke állatot. Miért jött? Egy világban, ahol szarvasok és őzek szétválogatott tetemeit látta Erdőmélyén halomban, egy nem vérengző lupus is előfordulhat. ezek az állatok viszont intelligens bestiák, minden gyakorlott erdőjáró számára tudvalevő. Mielőtt cselekszik, azért elmormol egy imát, hátha meghallgatásra lel.
Korábban oldalra kitartott kezét maga mellé engedi, majd előre emeli, közelebb a lupushoz. Olyan lassan mozog, hogy azt másoknak kín lehet kivárni, de ez éppen olyan pillanat, amikor egy rossz mozdulatból is katasztrófa lehet. *
4233. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-01 16:34:41
Üzenet elküldve: 2019-01-01 16:34:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Nagyon kedves, köszönjük! *mosolyog őszinte hálával Arystorra, amikor kiderül, hogy nem gyalog kell majd megtenniük az utat a házakig, ezzel pedig mindenki jól jár. Hamarabb odaérnek, és így Lillynek sem kell majd betegen sokat gyalogolnia.
Még sincs a dolog teljesen rendben így. Ugyan nem lát Lau fejébe, de azt sejti, hogy a lánynak is nagyon hasonló gondolatai lehetnek éppen, mint neki. Kedves Arystortól, szó szerint nemes gesztus, hogy gondoskodik a kényelmükről, valamint arról, hogy sokkal gyorsabban haladjanak, mintha gyalog mennének, de, hogy ő fizessen még azért is, hogy elkísérik megnézni a házait, azt Luninari nem érzi helyénvalónak.*
- Természetesen kifizetjük majd. Még sincs rendjén, hogy az is a pénzébe kerüljön, hogy elmegyünk megnézni a házakat. A szekér pedig akár nekünk is eszünkbe juthatott volna. *mondja, nagyon remélve, hogy nem sérti meg a férfit a szavaival, aki minden bizonnyal leginkább csak kedves és nagylelkű akart lenni velük, és az is volt.
Ezek után örül neki, hogy Lau szó szerint is kezébe veszi a gyeplőt, és nagyon remélve azt, hogy a lány nem fogja túlzásnak érezni, hogy szeretne mindig a közelében lenni, felszáll mellé a bakra.
Az, hogy tud kocsit hajtani, nem lepi meg egyáltalán, valahogy mindig is kinézett belőle hasonlót. Ennek ellenére táskáját leveszi a hátáról, és olyan mozdulattal szorítja maga elé, mintha gondoskodó anya lenne, aki gyermekére vigyáz, de azért arra is figyel, hogy szükség esetén, tudjon kapaszkodni is legalább az egyik kezével, ha úgy hozza a helyzet.
A szekérre szállva persze nem tud nem gondolni arra, ahogyan annak idején a városból elmenekült. Ki tudja mennyivel alakul minden másképp, ha nem fut elég gyorsan, és nem tud felkapaszkodni a többiek mellé az utolsó pillanatban, akik bizony itt hagyták volna a káoszban, de azt gyanítja, hogy lehet, nem is élne már. Kicsit beleborzong ebbe a gondolatba, szerencsére azonban a mostani helyzet annyira nem hasonlít az akkorira, hogy az egyetlen közös pont benne az, hogy akkor is szekéren utaztak.
~ Most legalább nem menekülünk. ~ emlékezteti is magát gyorsan, miközben a többiek is felszállnak, majd lassan megindulnak a céljuk felé.
Izgatott, hogy újra úton vannak, és meg is könnyebbül kicsit, amint Arthenior lassan elmarad mögöttük. Ő maga is belefeledkezik a tájba, mélázásából pedig csak Arystor és Lau szavai zökkentik ki.*
- Köszönjük, nagyon kedves! *mondja a férfinak, amikor valamilyen itallal kínálja őket, ami melegít. Bár ő köpenyében nem fázik, azért lehet, hogy később hűvösebb lesz még, egy szekér bakján pedig, ahol valaki egy helyben ül, és csak kicsit tud fészkelődni, azért elég könnyen át lehet fagyni. Elveszi Lautól a kulacsot, és iszik is belőle egy rendes, egészséges kortyot. A következő pillanatban aztán több dolgot is érez egyszerre. Először is egy pillanatra elfogy a levegője, szemei pedig könnybe lábadnak kicsit. Az ital egyszerre marja és égeti a torkát, majd a gyomrát is, mégis mindezek ellenére, kellemes, gyümölcsös ízt is érez, amit a folyadék maga mögött hagy. Örül mindenesetre, hogy nem volt mohó és nem kortyolt nagyobbat, az azért minden bizonnyal rendesen fájt volna.
Hasonló nedűhöz még sohasem volt szerencséje. Ugyan egyetlen kortytól nem rúg be, de rá, aki már pár pohár bor, vagy akár két korsó mézsör erejét is képes megérezni, azért hatással van ez az egy korty is.
Miután nyelőcsövében és gyomrában elmúlik az égés, kellemes melegség marad utána, a világ pedig kicsit barátságosabb színt ölt magára.*
- Tényleg nagyon finom. *dicséri meg az italt, amikor újra tud beszélni.*
- Ezt hívják pálinkának, igaz? *kérdi bárkitől, aki hajlandó válaszolni neki, majd hátraadja a kulacsot a többieknek.*
- Óvatosan azért, kicsit erős. *tanácsolja nekik, bár gyanítja, hogy feleslegesen, mert úgy tippeli, hogy rajta kívül talán Lilly lehet az, aki most iszik ilyesmit először.*
- Sohasem gondoltam volna, amikor eljöttem otthonról, hogy egyszer az életben még így fogok örülni egy erdő látványának. *jegyzi aztán meg Launak félhangosan, miután megtudják Arystortól, hogy pontosan merre mennek, bár valószínűleg más is hallhatja a lányon kívül, amit mond.
A viszonylag halk hang annak köszönhető, hogy bár nem szándékozik senki előtt titkolózni társai közül, hosszas magyarázkodásba sem szeretne kezdeni arról, hogy honnan jött, és legfőképpen miért. Meg aztán azt is gyanítja, hogy bármilyen hosszú is az út, azért senki sem feltétlenül pont az ő életének a történetére kíváncsi.
Mindenesetre tényleg örül a fáknak. Ugyan pontosan tudja, hogy az erdő is számtalan veszélyt rejt magában, amelyeket nem szabad lebecsülni, mégis úgy érzi, hogy az ottani veszélyek sokkal inkább kézzelfoghatóak és érthetőek. A városban lévők ellenben alattomosan lapulnak meg a sötétben, hogy aztán hirtelen támadjanak arra, aki egyáltalán nem számít rájuk.
Bár szó sincs róla, kicsit most mégis olyan, mintha hazafelé tartana, még az irány is pontosan az, mintha szülőfalujába térne vissza. Reméli, hogy a házak, amikről Arystor beszélt közel lesznek az erdőhöz, és akkor végre elkezdhet azon gondolkodni, amit már nagyon régóta tervez, és már régen meg kellett volna tennie, csak éppen valami mindig történt, ami megakadályozta benne.
Édesanyját kell értesítenie, hogy él és jól van. Ha szerencséje van, és ahová mennek elég közel lesz az erdő mélyére vezető titkos ösvények egyikéhez, akár még állandó levélváltás is lehet közöttük, és bár ő nem léphet többé megszentelt földre, vallási tabuk ide, vagy oda, a megfelelő szertartások elvégzése után, anyja akár még meg is látogathatja. Kicsit elálmodozik erről, még mosolyog is magában.*
- Tényleg gyönyörű vidék. *jegyzi meg Lau szavai után.*
- Kicsit messzebb innen pedig még szebb. *biztosít róla mindenkit, nagyon remélve, hogy majd a többiek is így fogják gondolni, amikor megérkeznek.*
- Valamennyire ismerem ezt a vidéket. *teszi még hozzá kissé feleslegesen, mert előző szavaiból mindez valószínűleg elég egyértelmű. Aztán visszafordul inkább nézni az utat és a tájat. Hosszú idő óta most először élvez utazást igazán.
Nagyon reméli, hogy a táj szépsége a többieket is képes magával ragadni, a mai éjszakát pedig már új otthonuk falai között tölthetik el mindannyian.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.01 16:43:33
- Nagyon kedves, köszönjük! *mosolyog őszinte hálával Arystorra, amikor kiderül, hogy nem gyalog kell majd megtenniük az utat a házakig, ezzel pedig mindenki jól jár. Hamarabb odaérnek, és így Lillynek sem kell majd betegen sokat gyalogolnia.
Még sincs a dolog teljesen rendben így. Ugyan nem lát Lau fejébe, de azt sejti, hogy a lánynak is nagyon hasonló gondolatai lehetnek éppen, mint neki. Kedves Arystortól, szó szerint nemes gesztus, hogy gondoskodik a kényelmükről, valamint arról, hogy sokkal gyorsabban haladjanak, mintha gyalog mennének, de, hogy ő fizessen még azért is, hogy elkísérik megnézni a házait, azt Luninari nem érzi helyénvalónak.*
- Természetesen kifizetjük majd. Még sincs rendjén, hogy az is a pénzébe kerüljön, hogy elmegyünk megnézni a házakat. A szekér pedig akár nekünk is eszünkbe juthatott volna. *mondja, nagyon remélve, hogy nem sérti meg a férfit a szavaival, aki minden bizonnyal leginkább csak kedves és nagylelkű akart lenni velük, és az is volt.
Ezek után örül neki, hogy Lau szó szerint is kezébe veszi a gyeplőt, és nagyon remélve azt, hogy a lány nem fogja túlzásnak érezni, hogy szeretne mindig a közelében lenni, felszáll mellé a bakra.
Az, hogy tud kocsit hajtani, nem lepi meg egyáltalán, valahogy mindig is kinézett belőle hasonlót. Ennek ellenére táskáját leveszi a hátáról, és olyan mozdulattal szorítja maga elé, mintha gondoskodó anya lenne, aki gyermekére vigyáz, de azért arra is figyel, hogy szükség esetén, tudjon kapaszkodni is legalább az egyik kezével, ha úgy hozza a helyzet.
A szekérre szállva persze nem tud nem gondolni arra, ahogyan annak idején a városból elmenekült. Ki tudja mennyivel alakul minden másképp, ha nem fut elég gyorsan, és nem tud felkapaszkodni a többiek mellé az utolsó pillanatban, akik bizony itt hagyták volna a káoszban, de azt gyanítja, hogy lehet, nem is élne már. Kicsit beleborzong ebbe a gondolatba, szerencsére azonban a mostani helyzet annyira nem hasonlít az akkorira, hogy az egyetlen közös pont benne az, hogy akkor is szekéren utaztak.
~ Most legalább nem menekülünk. ~ emlékezteti is magát gyorsan, miközben a többiek is felszállnak, majd lassan megindulnak a céljuk felé.
Izgatott, hogy újra úton vannak, és meg is könnyebbül kicsit, amint Arthenior lassan elmarad mögöttük. Ő maga is belefeledkezik a tájba, mélázásából pedig csak Arystor és Lau szavai zökkentik ki.*
- Köszönjük, nagyon kedves! *mondja a férfinak, amikor valamilyen itallal kínálja őket, ami melegít. Bár ő köpenyében nem fázik, azért lehet, hogy később hűvösebb lesz még, egy szekér bakján pedig, ahol valaki egy helyben ül, és csak kicsit tud fészkelődni, azért elég könnyen át lehet fagyni. Elveszi Lautól a kulacsot, és iszik is belőle egy rendes, egészséges kortyot. A következő pillanatban aztán több dolgot is érez egyszerre. Először is egy pillanatra elfogy a levegője, szemei pedig könnybe lábadnak kicsit. Az ital egyszerre marja és égeti a torkát, majd a gyomrát is, mégis mindezek ellenére, kellemes, gyümölcsös ízt is érez, amit a folyadék maga mögött hagy. Örül mindenesetre, hogy nem volt mohó és nem kortyolt nagyobbat, az azért minden bizonnyal rendesen fájt volna.
Hasonló nedűhöz még sohasem volt szerencséje. Ugyan egyetlen kortytól nem rúg be, de rá, aki már pár pohár bor, vagy akár két korsó mézsör erejét is képes megérezni, azért hatással van ez az egy korty is.
Miután nyelőcsövében és gyomrában elmúlik az égés, kellemes melegség marad utána, a világ pedig kicsit barátságosabb színt ölt magára.*
- Tényleg nagyon finom. *dicséri meg az italt, amikor újra tud beszélni.*
- Ezt hívják pálinkának, igaz? *kérdi bárkitől, aki hajlandó válaszolni neki, majd hátraadja a kulacsot a többieknek.*
- Óvatosan azért, kicsit erős. *tanácsolja nekik, bár gyanítja, hogy feleslegesen, mert úgy tippeli, hogy rajta kívül talán Lilly lehet az, aki most iszik ilyesmit először.*
- Sohasem gondoltam volna, amikor eljöttem otthonról, hogy egyszer az életben még így fogok örülni egy erdő látványának. *jegyzi aztán meg Launak félhangosan, miután megtudják Arystortól, hogy pontosan merre mennek, bár valószínűleg más is hallhatja a lányon kívül, amit mond.
A viszonylag halk hang annak köszönhető, hogy bár nem szándékozik senki előtt titkolózni társai közül, hosszas magyarázkodásba sem szeretne kezdeni arról, hogy honnan jött, és legfőképpen miért. Meg aztán azt is gyanítja, hogy bármilyen hosszú is az út, azért senki sem feltétlenül pont az ő életének a történetére kíváncsi.
Mindenesetre tényleg örül a fáknak. Ugyan pontosan tudja, hogy az erdő is számtalan veszélyt rejt magában, amelyeket nem szabad lebecsülni, mégis úgy érzi, hogy az ottani veszélyek sokkal inkább kézzelfoghatóak és érthetőek. A városban lévők ellenben alattomosan lapulnak meg a sötétben, hogy aztán hirtelen támadjanak arra, aki egyáltalán nem számít rájuk.
Bár szó sincs róla, kicsit most mégis olyan, mintha hazafelé tartana, még az irány is pontosan az, mintha szülőfalujába térne vissza. Reméli, hogy a házak, amikről Arystor beszélt közel lesznek az erdőhöz, és akkor végre elkezdhet azon gondolkodni, amit már nagyon régóta tervez, és már régen meg kellett volna tennie, csak éppen valami mindig történt, ami megakadályozta benne.
Édesanyját kell értesítenie, hogy él és jól van. Ha szerencséje van, és ahová mennek elég közel lesz az erdő mélyére vezető titkos ösvények egyikéhez, akár még állandó levélváltás is lehet közöttük, és bár ő nem léphet többé megszentelt földre, vallási tabuk ide, vagy oda, a megfelelő szertartások elvégzése után, anyja akár még meg is látogathatja. Kicsit elálmodozik erről, még mosolyog is magában.*
- Tényleg gyönyörű vidék. *jegyzi meg Lau szavai után.*
- Kicsit messzebb innen pedig még szebb. *biztosít róla mindenkit, nagyon remélve, hogy majd a többiek is így fogják gondolni, amikor megérkeznek.*
- Valamennyire ismerem ezt a vidéket. *teszi még hozzá kissé feleslegesen, mert előző szavaiból mindez valószínűleg elég egyértelmű. Aztán visszafordul inkább nézni az utat és a tájat. Hosszú idő óta most először élvez utazást igazán.
Nagyon reméli, hogy a táj szépsége a többieket is képes magával ragadni, a mai éjszakát pedig már új otthonuk falai között tölthetik el mindannyian.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.01 16:43:33
4232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-31 19:39:47
Üzenet elküldve: 2018-12-31 19:39:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon…//
*Kényelmetlen helyzet, az tény, de bátrabb, mint elsőre feltételeznék róla. Igazán megrémülve akkor volt, mikor a macska fuldoklott, most inkább csak aggódik. Nagy szemei lehetnek megtévesztők, s korábbi izgalmainak lenyomata.
Mikor a vörös hajú elf előbukkan a fák közül, megkönnyebbül.*
- Ó, hála az égnek!
*Méghozzá egy igen daliás elf érkezik a megmentésére, bár ő ezt nyilván nem ilyen szemmel nézi még. Arra pedig végképp nem számít, hogy ketten lesznek, amire elsőként érkező hőse szavai is utalnak.*
- Öhm... rendben. Én...
*Befejezni már nem tudja, hiszen máris jön az újabb lovagias elf. Mikor rájön, hogy Ilidrion mire készül, halk, szerény ellenvetésre készül.*
- Öhm... nem vagyok benne biztos, hogy...
*Ám látva, hogy nem tudja útját állni tervének, félreáll az útból, hogy a férfinak legyen hova megérkezni. Amint az elf megcsúszik, ijedten ott terem, hogy fél kézzel ő is támaszt adjon kapaszkodó karjának.*
- Jajj, csak óvatosan!
*Bukik ki belőle önkéntelenül a balga tanács. Túl nagy segítséget feltételezhetően nem jelent, de rosszul érezné magát, ha csak tétlenül ácsorogna.*
-Jól vagy?
*Kérdi aggodalmasan, mielőtt magyarázatot kérnek tőle, amire elpirul és lesüti a szemeit restelkedőn.*
- Nos én... miatta jöttem. Életveszélyben volt.
*Billenti fejét a ficánkoló macska felé. A következő kérdésekre megrázza a fejét.*
- Nem ismerem. És kedves vagy, de még nagyon vizes, én meg már úgyis eláztam.
*Mosolyog zavartan.*
- Azon kívül eléggé vadóc is, még összekarmolna téged, ha kiengedném a köpönyegemből.
*Míg nincs rányomós ellenérv, magánál tartja.*
- Igazán sajnálom, hogy belerángattalak titeket ebbe a kellemetlen helyzetbe.
*Beszél immár mindkettejükhöz őszinte megbánással.*
- Idefelé még volt mire lépnem... de... elúszott...
//Csak ezt ússzuk meg szárazon…//
*Kényelmetlen helyzet, az tény, de bátrabb, mint elsőre feltételeznék róla. Igazán megrémülve akkor volt, mikor a macska fuldoklott, most inkább csak aggódik. Nagy szemei lehetnek megtévesztők, s korábbi izgalmainak lenyomata.
Mikor a vörös hajú elf előbukkan a fák közül, megkönnyebbül.*
- Ó, hála az égnek!
*Méghozzá egy igen daliás elf érkezik a megmentésére, bár ő ezt nyilván nem ilyen szemmel nézi még. Arra pedig végképp nem számít, hogy ketten lesznek, amire elsőként érkező hőse szavai is utalnak.*
- Öhm... rendben. Én...
*Befejezni már nem tudja, hiszen máris jön az újabb lovagias elf. Mikor rájön, hogy Ilidrion mire készül, halk, szerény ellenvetésre készül.*
- Öhm... nem vagyok benne biztos, hogy...
*Ám látva, hogy nem tudja útját állni tervének, félreáll az útból, hogy a férfinak legyen hova megérkezni. Amint az elf megcsúszik, ijedten ott terem, hogy fél kézzel ő is támaszt adjon kapaszkodó karjának.*
- Jajj, csak óvatosan!
*Bukik ki belőle önkéntelenül a balga tanács. Túl nagy segítséget feltételezhetően nem jelent, de rosszul érezné magát, ha csak tétlenül ácsorogna.*
-Jól vagy?
*Kérdi aggodalmasan, mielőtt magyarázatot kérnek tőle, amire elpirul és lesüti a szemeit restelkedőn.*
- Nos én... miatta jöttem. Életveszélyben volt.
*Billenti fejét a ficánkoló macska felé. A következő kérdésekre megrázza a fejét.*
- Nem ismerem. És kedves vagy, de még nagyon vizes, én meg már úgyis eláztam.
*Mosolyog zavartan.*
- Azon kívül eléggé vadóc is, még összekarmolna téged, ha kiengedném a köpönyegemből.
*Míg nincs rányomós ellenérv, magánál tartja.*
- Igazán sajnálom, hogy belerángattalak titeket ebbe a kellemetlen helyzetbe.
*Beszél immár mindkettejükhöz őszinte megbánással.*
- Idefelé még volt mire lépnem... de... elúszott...
4231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-31 14:20:28
Üzenet elküldve: 2018-12-31 14:20:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lyllinor, Estrothim//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon…//
*Az elf baljós köszöntése igencsak meglepi, és ki is tépi belőle az örömet, amit a fajtársával való találkozás hozott neki az előbb.
~ Hónapok óta úton vagyok, a készleteim fogytán vannak, pont a legrosszabb helyre jöttem vajon? Teysus nevére... miért hoztál ide? ~ Kesereg magában, ahogy a figyelmeztetést hallgatja.*
- Remélem nem vezettek félre a csillagok, egyelőre bíznom kell az utam helyességében. *Válaszol szomorúan, ahogy ő a város felé pillant. Most kifejezetten békésnek tűnik, de tudjuk, hogy még egy elf se hihet mindig a szemének.*
- Kinek a haragját vonta magára a város? Csak nem betegség sújtja? *Kérdezi rémülten, hisz ha a vízben se lehet bízni, nagy baj lehet. Népében mindig nagy peoblémát hozott a vendégek megjelenése, akik nem csak egzotikus portékákat, de egzotikus kínokat is hoztak magukkal, nem véletlen hát, hogy a vendégszeretet nem mindennapjaik része.
Az elf be sem tudja fejezni a mondandóját a segítségkérő miatt, így Ilidrion is utána indul, bár nem olyan gyorsan, mint társa. Felméri a helyzetet mire Thim mellé ér.*
- Szegény gyermek, nagyon meg van rémülve. *Mondja, így a helyzetben nem ismer rá, hogy gnómról van szó. Elkezdi vizsgálni a folyót, melynek a sodrása erős, de a sziget szerencsére nincs messze a parttól.*
- Alig van ez hat láb. *Mormogja, és mivel mindketten az elfek népéből származnak, ez igazán nem jelenthet problémát, ő maga is ilyen magas és még könnyű is, nem lehet gond átlépnie.*
- Átmegyek hozzá. *Jelenti ki rögtön, hisz az egyiküknek csak vele kell lennie. Ledobja a táskáját és utazóköpenyét, hogy ne legyenek útban. ~ Csak nem mértem félre a távolságot. ~ Vonakodik még magában egy pillanatra, ezért neki is fut egy picit a biztonság kedvéért.
Egy pillanat múlva már a lányka mellé érkezik. A sár miatt elveszti az egyensúlyát, de kezével támaszkodva aztán vissza tudja nyerni szerencsére. Az apró szigeten éppenhogy elférnek, így figyelnie kell, mert egy apró csúszással a vízbe kerülhet.*
- Hát te hogy kerültél ide, apró hölgy? *Kérdezi kedvesen a lánytól. ~ A lelkem biztos meg van rémülve, nyugodjon meg először. ~ A nyugtalan, karmolászó macskát csak most veszi észre.*
- A tied? Akarod, hogy átvegyem tőled? *Ajánlja, és visszanézve Thim tekintetét keresi, hogy megbeszéljék a következő lépést.*
//Lyllinor, Estrothim//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon…//
*Az elf baljós köszöntése igencsak meglepi, és ki is tépi belőle az örömet, amit a fajtársával való találkozás hozott neki az előbb.
~ Hónapok óta úton vagyok, a készleteim fogytán vannak, pont a legrosszabb helyre jöttem vajon? Teysus nevére... miért hoztál ide? ~ Kesereg magában, ahogy a figyelmeztetést hallgatja.*
- Remélem nem vezettek félre a csillagok, egyelőre bíznom kell az utam helyességében. *Válaszol szomorúan, ahogy ő a város felé pillant. Most kifejezetten békésnek tűnik, de tudjuk, hogy még egy elf se hihet mindig a szemének.*
- Kinek a haragját vonta magára a város? Csak nem betegség sújtja? *Kérdezi rémülten, hisz ha a vízben se lehet bízni, nagy baj lehet. Népében mindig nagy peoblémát hozott a vendégek megjelenése, akik nem csak egzotikus portékákat, de egzotikus kínokat is hoztak magukkal, nem véletlen hát, hogy a vendégszeretet nem mindennapjaik része.
Az elf be sem tudja fejezni a mondandóját a segítségkérő miatt, így Ilidrion is utána indul, bár nem olyan gyorsan, mint társa. Felméri a helyzetet mire Thim mellé ér.*
- Szegény gyermek, nagyon meg van rémülve. *Mondja, így a helyzetben nem ismer rá, hogy gnómról van szó. Elkezdi vizsgálni a folyót, melynek a sodrása erős, de a sziget szerencsére nincs messze a parttól.*
- Alig van ez hat láb. *Mormogja, és mivel mindketten az elfek népéből származnak, ez igazán nem jelenthet problémát, ő maga is ilyen magas és még könnyű is, nem lehet gond átlépnie.*
- Átmegyek hozzá. *Jelenti ki rögtön, hisz az egyiküknek csak vele kell lennie. Ledobja a táskáját és utazóköpenyét, hogy ne legyenek útban. ~ Csak nem mértem félre a távolságot. ~ Vonakodik még magában egy pillanatra, ezért neki is fut egy picit a biztonság kedvéért.
Egy pillanat múlva már a lányka mellé érkezik. A sár miatt elveszti az egyensúlyát, de kezével támaszkodva aztán vissza tudja nyerni szerencsére. Az apró szigeten éppenhogy elférnek, így figyelnie kell, mert egy apró csúszással a vízbe kerülhet.*
- Hát te hogy kerültél ide, apró hölgy? *Kérdezi kedvesen a lánytól. ~ A lelkem biztos meg van rémülve, nyugodjon meg először. ~ A nyugtalan, karmolászó macskát csak most veszi észre.*
- A tied? Akarod, hogy átvegyem tőled? *Ajánlja, és visszanézve Thim tekintetét keresi, hogy megbeszéljék a következő lépést.*
4230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-31 14:16:33
Üzenet elküldve: 2018-12-31 14:16:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Igyekszik megnyugtatóan mosolyogni mindenkire, aki aggódik érte, hisz tényleg nincsen komoly baj vele, semmi olyasmi, ami aggodalomra adna okot, csak egy kis fáradtság az egész. Mosolya csak tovább szélesedik, mikor Marella is befut. Szomorú lett volna, ha hátrahagyják őt, így viszont szerencsére nem lesz ilyen gondjuk.*
- Pont időben érkeztél! *igyekszik ő is megnyugtatni a lányt, hogy nem késett le semmiről, és hevesen bólogat Chelt illetően, menjen csak nyugodtan vissza érte. Reméli, annyira Arystor sem siet, és lesz idejük megvárni a lányt. Míg Marellára vár, YIlandával elegyedik szóba. Eddig nem sok alkalma volt beszélni vele, de egyenes, őszinte stílusa és előrelátása meggyőzik róla, hogy egy újabb jólelkű útitárssal van dolga*
- Én is nagyon remélem! *ért egyet a lánnyal, hiszen nem szívesen töltené ekkora csapattal a szabadban az éjszakát* Ez igazán kedves tőled, köszönöm! *hálálkodik a lánynak, hiszen bár YIlanda nem mondja ki, de az az érzése, a hátramaradása hátterében részint az áll, hogy vigyázzon mindenkire, ez pedig örömmel tölti el. Azonban szerencséjükre ez a terv nem kerül megvalósításra, hiszen sokkal kényelmesebb közlekedési mód kerül kilátásba*
- I... igazán lekötelez minket! *hebegi hirtelen Arystor javaslata hallatán, hiszen nem számított ilyesmire. Kicsit kényelmetlenül érzi magát, amiért a férfi fizeti az ő szekerüket, ám nem tudja, hogyan hozza szóba, hogy majd ők kifizetik, anélkül, hogy mindannyiukat kellemetlen helyzetben hozná. ~Majd a vételárhoz teszem hozzá, ha megvesszük az egyik házat!~ zárja le magában a kérdést*
- Köszönjük! *folytatja végül határozottabban, amikor már kicsit sikerül összeszednie magát. Közelebb lép a szekérhez, a testőrtől elvéve a gyeplőt, majd a többiekre tekint, vajon értenek-e a hajtásához. A legtöbbet ezen a téren Angutól reméli, hiszen a férfinak már van egy macskája, így valamiért az a kép alakult ki benne, hogy ért az állatokhoz, ám ha senki más nem jelentkezik a kocsis szerepére, akkor ő maga mászik fel a bakra. Nem mondhatni, hogy nagyon tapasztalt lenne az ilyesmiben, azonban gyerekkorában az apja mellett volt alkalma párszor kipróbálni a kocsihajtást. ~Amikor még nem törődött bele, hogy nem fia van...~ gondolja szomorúan, miközben próbál kényelmesen elhelyezkedni, majd hátrafordulva megszemléli, vajon a többiek is elférnek-e, vagy van-e valakinek bármi ellenvetése, kérdése. Ha nincs, és mindenki kész az indulásra, akkor Arystor és emberei nyomában ő maga is mozgásra ösztökéli a lovakat. Lassú, óvatos tempóban halad, nem mer semmi hirtelen mozdulatot tenni, nehogy kicsússzon a kezéből az irányítás. Menet közben, mivel főként a szekérre és a lovakra koncentrál, nem igazán szólal meg, csak mikor Arystor itallal kínálja. Ahogy elengedi a gyeplőt és megmozgatja ujjait, csak akkor tűnik fel neki, mennyire elgémberedett és mennyire kihűlt a menetszéltől*
- Köszönöm, ez jól fog jönni! *veszi el hálás mosollyal a kulacsot, majd rögtön bele is kortyol*
- Igazán finom! *feleli az első korty után, majd továbbadja, hogy a többieknek is jusson belőle. Ahogy kikerül a kulacs a kezéből, visszafordul Arystor és az erdők felé*
- Csodás környék! *bólogat lelkesen a tájat nézve, magában már alig várva, hogy a házat is megpillanthassák végre.*
*Igyekszik megnyugtatóan mosolyogni mindenkire, aki aggódik érte, hisz tényleg nincsen komoly baj vele, semmi olyasmi, ami aggodalomra adna okot, csak egy kis fáradtság az egész. Mosolya csak tovább szélesedik, mikor Marella is befut. Szomorú lett volna, ha hátrahagyják őt, így viszont szerencsére nem lesz ilyen gondjuk.*
- Pont időben érkeztél! *igyekszik ő is megnyugtatni a lányt, hogy nem késett le semmiről, és hevesen bólogat Chelt illetően, menjen csak nyugodtan vissza érte. Reméli, annyira Arystor sem siet, és lesz idejük megvárni a lányt. Míg Marellára vár, YIlandával elegyedik szóba. Eddig nem sok alkalma volt beszélni vele, de egyenes, őszinte stílusa és előrelátása meggyőzik róla, hogy egy újabb jólelkű útitárssal van dolga*
- Én is nagyon remélem! *ért egyet a lánnyal, hiszen nem szívesen töltené ekkora csapattal a szabadban az éjszakát* Ez igazán kedves tőled, köszönöm! *hálálkodik a lánynak, hiszen bár YIlanda nem mondja ki, de az az érzése, a hátramaradása hátterében részint az áll, hogy vigyázzon mindenkire, ez pedig örömmel tölti el. Azonban szerencséjükre ez a terv nem kerül megvalósításra, hiszen sokkal kényelmesebb közlekedési mód kerül kilátásba*
- I... igazán lekötelez minket! *hebegi hirtelen Arystor javaslata hallatán, hiszen nem számított ilyesmire. Kicsit kényelmetlenül érzi magát, amiért a férfi fizeti az ő szekerüket, ám nem tudja, hogyan hozza szóba, hogy majd ők kifizetik, anélkül, hogy mindannyiukat kellemetlen helyzetben hozná. ~Majd a vételárhoz teszem hozzá, ha megvesszük az egyik házat!~ zárja le magában a kérdést*
- Köszönjük! *folytatja végül határozottabban, amikor már kicsit sikerül összeszednie magát. Közelebb lép a szekérhez, a testőrtől elvéve a gyeplőt, majd a többiekre tekint, vajon értenek-e a hajtásához. A legtöbbet ezen a téren Angutól reméli, hiszen a férfinak már van egy macskája, így valamiért az a kép alakult ki benne, hogy ért az állatokhoz, ám ha senki más nem jelentkezik a kocsis szerepére, akkor ő maga mászik fel a bakra. Nem mondhatni, hogy nagyon tapasztalt lenne az ilyesmiben, azonban gyerekkorában az apja mellett volt alkalma párszor kipróbálni a kocsihajtást. ~Amikor még nem törődött bele, hogy nem fia van...~ gondolja szomorúan, miközben próbál kényelmesen elhelyezkedni, majd hátrafordulva megszemléli, vajon a többiek is elférnek-e, vagy van-e valakinek bármi ellenvetése, kérdése. Ha nincs, és mindenki kész az indulásra, akkor Arystor és emberei nyomában ő maga is mozgásra ösztökéli a lovakat. Lassú, óvatos tempóban halad, nem mer semmi hirtelen mozdulatot tenni, nehogy kicsússzon a kezéből az irányítás. Menet közben, mivel főként a szekérre és a lovakra koncentrál, nem igazán szólal meg, csak mikor Arystor itallal kínálja. Ahogy elengedi a gyeplőt és megmozgatja ujjait, csak akkor tűnik fel neki, mennyire elgémberedett és mennyire kihűlt a menetszéltől*
- Köszönöm, ez jól fog jönni! *veszi el hálás mosollyal a kulacsot, majd rögtön bele is kortyol*
- Igazán finom! *feleli az első korty után, majd továbbadja, hogy a többieknek is jusson belőle. Ahogy kikerül a kulacs a kezéből, visszafordul Arystor és az erdők felé*
- Csodás környék! *bólogat lelkesen a tájat nézve, magában már alig várva, hogy a házat is megpillanthassák végre.*
4229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-31 11:10:19
Üzenet elküldve: 2018-12-31 11:10:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Népének hagyományos köszöntése a szívéig hatol. Először úgy véli, onnan is érkezett, mint egy kedves emlék. Azonban a víztükrében egy elf alakja rajzolódik ki. Az illető nagyon is valóságos és Thim összeszedi magát, hogy köszöntse. Fáradt, nyúzott tekintettel néz a vidámnak látszó utazóra.*
- Én nem mondhatom ezt neked, mert ha a csillagok szeretnek Téged, önmaguktól nem ide vezérelnek. Ez a város szenved.
*Tekintetével Arthenior felé fordul. Az épületek kicsinek tűnnek ilyen messziről, és az utcákat uraló káosz sem látszik.*
- Ha odakészülsz, jól idd magad tele most, és tegyél el annyi vizet, amennyit tudsz! Ha pedig már ott leszel, csak az alkoholban bízz!
*Javasolja az utazónak.*
- Őszintén kívánom, hogy szere...
*Kezdené el, ám akkor hangos kiabálás üti meg a fülét. Valaki segítséget kér. Egy pillanatra összenéz a másik férfival, majd mint akit ágyuból lőnek ki, megindul a hang irányába. Futásának a folyópart szab határt. A vizen túl egy szigeten, apró lányka, talán gyermek, vagy gnóm egy ázott macskával álldogál. Érthetetlen, hogyan került oda!?*
~ Talán kitették? Micsoda kegyetlenség!~
- Itt vagyunk! Ne félj, segítünk!
*Kiáltja a lány felé és reméli, hogy sikerül megnyugtatnia.*
*Népének hagyományos köszöntése a szívéig hatol. Először úgy véli, onnan is érkezett, mint egy kedves emlék. Azonban a víztükrében egy elf alakja rajzolódik ki. Az illető nagyon is valóságos és Thim összeszedi magát, hogy köszöntse. Fáradt, nyúzott tekintettel néz a vidámnak látszó utazóra.*
- Én nem mondhatom ezt neked, mert ha a csillagok szeretnek Téged, önmaguktól nem ide vezérelnek. Ez a város szenved.
*Tekintetével Arthenior felé fordul. Az épületek kicsinek tűnnek ilyen messziről, és az utcákat uraló káosz sem látszik.*
- Ha odakészülsz, jól idd magad tele most, és tegyél el annyi vizet, amennyit tudsz! Ha pedig már ott leszel, csak az alkoholban bízz!
*Javasolja az utazónak.*
- Őszintén kívánom, hogy szere...
*Kezdené el, ám akkor hangos kiabálás üti meg a fülét. Valaki segítséget kér. Egy pillanatra összenéz a másik férfival, majd mint akit ágyuból lőnek ki, megindul a hang irányába. Futásának a folyópart szab határt. A vizen túl egy szigeten, apró lányka, talán gyermek, vagy gnóm egy ázott macskával álldogál. Érthetetlen, hogyan került oda!?*
~ Talán kitették? Micsoda kegyetlenség!~
- Itt vagyunk! Ne félj, segítünk!
*Kiáltja a lány felé és reméli, hogy sikerül megnyugtatnia.*
4228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-30 22:24:13
Üzenet elküldve: 2018-12-30 22:24:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
*A méltatlankodó felhorkanásra sem rezdül meg az Umonnal szemben álló állat. Tűri a pillantását és csak némán figyeli őt. A kimondott kérdésekre természetesen nem érkezik válasz, csak a körülöttük hulló, apró szemű porhó szitál halkan, s amikor Umon végül megindul az állat felé, amaz megmozdul végre, ruganyosan elléptet pár lépést, majd visszafordul és újra a férfi tekintetét keresi furcsán intelligensnek tűnő szemeivel. Mintha még bólintana is, de lehet, hogy csak Umon képzelete hiteti el vele a természetes mozdulatot, melyet igenlésnek vélhet.
Ha a férfi tovább követi, akkor az állat megindul az erdőben észak felé, de gyakran néz hátra, hogy Umon valóban a nyomában van-e. Lassabban halad, mint azt ruganyos léptei és képességei engednék, ez biztosan látszik, de így Umon hátasa még a fákat kerülgetve, gyökereket átlépve sem maradhat le, ennélfogva pedig egyenesen északnak haladhatnak.*
*A féltucat egyedet számláló falka bizony látja őket. Érdekes dolog lehet ez, de tökéletesen biztosak lehetnek benne, hogy nem tévesztik őket szem elől.
Az íj felé nyúló mozdulatra az alfa füleit lehajtva morog az elf nőre, de nem indul meg felé. Megrázza a fejét, megnyalja száját, majd óvatos léptekkel megindul előre Lyz felé. Minden lépést kétszer meggondol, a mellette álló két lupus viszont nem mozdul, de nem veszik le tekintetüket a hármasról.
Amikor Lyzendra feláll, csak megtorpan, majd újra elindul felé, ezúttal, ha lehet, még óvatosabban csalva maguk között a távolságot.
Ha senki sem akadályozza meg az alfát vagy tesz támadó, agresszív mozdulatot, akkor a lupus kartávolságba ér Lyzendrától. Szürke tekintetét a nőre emeli, úgy néz fel rá, orrát nyújtogatja, szimatolja a levegőt, de nem morog, nem borzolja a hátán a szőrt, nem szikrázik. Csak a háttérben maradt két lupus strázsál ugrásra készen.*
//Magányosok útja//
*A méltatlankodó felhorkanásra sem rezdül meg az Umonnal szemben álló állat. Tűri a pillantását és csak némán figyeli őt. A kimondott kérdésekre természetesen nem érkezik válasz, csak a körülöttük hulló, apró szemű porhó szitál halkan, s amikor Umon végül megindul az állat felé, amaz megmozdul végre, ruganyosan elléptet pár lépést, majd visszafordul és újra a férfi tekintetét keresi furcsán intelligensnek tűnő szemeivel. Mintha még bólintana is, de lehet, hogy csak Umon képzelete hiteti el vele a természetes mozdulatot, melyet igenlésnek vélhet.
Ha a férfi tovább követi, akkor az állat megindul az erdőben észak felé, de gyakran néz hátra, hogy Umon valóban a nyomában van-e. Lassabban halad, mint azt ruganyos léptei és képességei engednék, ez biztosan látszik, de így Umon hátasa még a fákat kerülgetve, gyökereket átlépve sem maradhat le, ennélfogva pedig egyenesen északnak haladhatnak.*
*A féltucat egyedet számláló falka bizony látja őket. Érdekes dolog lehet ez, de tökéletesen biztosak lehetnek benne, hogy nem tévesztik őket szem elől.
Az íj felé nyúló mozdulatra az alfa füleit lehajtva morog az elf nőre, de nem indul meg felé. Megrázza a fejét, megnyalja száját, majd óvatos léptekkel megindul előre Lyz felé. Minden lépést kétszer meggondol, a mellette álló két lupus viszont nem mozdul, de nem veszik le tekintetüket a hármasról.
Amikor Lyzendra feláll, csak megtorpan, majd újra elindul felé, ezúttal, ha lehet, még óvatosabban csalva maguk között a távolságot.
Ha senki sem akadályozza meg az alfát vagy tesz támadó, agresszív mozdulatot, akkor a lupus kartávolságba ér Lyzendrától. Szürke tekintetét a nőre emeli, úgy néz fel rá, orrát nyújtogatja, szimatolja a levegőt, de nem morog, nem borzolja a hátán a szőrt, nem szikrázik. Csak a háttérben maradt két lupus strázsál ugrásra készen.*
4227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-30 21:53:30
Üzenet elküldve: 2018-12-30 21:53:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Népes társaság gyűlik össze a szökőkúttól nem messze. Többnyire gyalogosan, s közülük így eléggé elkülöníthető a három lovas, Arystor és testőrei. A nemes férfi egy ideig gondolkodik, hallgatja a beszélgetést a lemaradókról és a lehetőségeikről, de végül úgy tűnik, mindenki megérkezik és akár indulhatnának is. Az utolsóként érkező Marella még befutna az istállóba a lováért, amire a termetes nemes magához inti az egyik testőrét és vált vele pár sutyorgó szót, amire a férfi csak kurtán bólint és megindul maga is Marella után az istállóba. Arystor pedig odaléptet Laurentitia mellé.*
- Nem szeretnélek megbántani benneteket és hogy lássátok, komolyan veszem vásárlási szándékotokat, utólagos engedelmetekkel Adamyrral béreltetek egy szekeret, amin majd mind elfértek. Remélem, valaki közületek elboldogul majd a lovakkal, így biztosan odaérünk mind a két házhoz. *Mosolyog le a nyeregből a lányra, s ha senkinek nincs ellenvetése, bár miért volna, kisvártatva Marella visszaérkeztével a nevezett testőr egy kétlovas szekérrel tér vissza.
A szekér bár nem a legkényelmesebb ülőhelyekkel van ellátva, de megfelelő arra, hogy a társaság minden tagja elfoglalja a helyét rajta, ketten pedig a bakra férnek fel.*
- Mehetünk akkor? *Kérdi Arystor, majd megindul előre. Egy testőre mellette marad, egy pedig a szekeret kíséri hátulról és a csapat így hagyja el maga mögött Arthenior megsebzett, csendes városát nyugat felé.
A város hátrahagytával erdős területek kezdik uralni a környezetet, délre a láthatatlan távolban a szántóföldek fekszenek, valahol a távolban folyó illatát hozza a szél, a természet téli álmot alszik. Ha felnéznek, a szürke fellegekből apró szemű hó kezd hullani, kevéske és erőtlen, de szép látványt nyújt, ahogy átszínezi a környéket.
Arystor nem beszél sokat, maga is a látványba feledkezik, ha nem szólítják meg, csendesen vezeti a csapatot. Láthatóan gyakorlott lovasként üli meg a lovat, prémgallérú kabátjába burkolózva.
A szekéren ülők egy idő után kicsit fázni kezdenek, főleg, ha nincsenek megfelelő ruhák birtokában.*
- Tessék, igyatok, ez felmelegít. *Lassít le Arystor és egy bőrrel vont jókora kulacsot húz elő az egyik nyeregtáskájából, amit a szekéren ülőknek ad.*
- Egy kis hazai íz, az utolsó főzésből. *Mondja.*
- Látjátok azokat az erdőket? *Mutat nyugatra, amerre tűlevelű fák uralják a területet.*
- Azok mögött áll a ház, amelyiket ötezerre tartom. Ennek van kisebb birtoka és melléképületei, istálló, de ha odaérünk, mindent megmutatok. Aztán, ha időben végzünk, még a másikra is lesz idő napnyugta előtt. *Kémleli a távolt. Bár ilyenkor korábban sötétedik, de ha kicsit igyekeznek, akkor nem lehet probléma megnézni a másikat is.*
*Népes társaság gyűlik össze a szökőkúttól nem messze. Többnyire gyalogosan, s közülük így eléggé elkülöníthető a három lovas, Arystor és testőrei. A nemes férfi egy ideig gondolkodik, hallgatja a beszélgetést a lemaradókról és a lehetőségeikről, de végül úgy tűnik, mindenki megérkezik és akár indulhatnának is. Az utolsóként érkező Marella még befutna az istállóba a lováért, amire a termetes nemes magához inti az egyik testőrét és vált vele pár sutyorgó szót, amire a férfi csak kurtán bólint és megindul maga is Marella után az istállóba. Arystor pedig odaléptet Laurentitia mellé.*
- Nem szeretnélek megbántani benneteket és hogy lássátok, komolyan veszem vásárlási szándékotokat, utólagos engedelmetekkel Adamyrral béreltetek egy szekeret, amin majd mind elfértek. Remélem, valaki közületek elboldogul majd a lovakkal, így biztosan odaérünk mind a két házhoz. *Mosolyog le a nyeregből a lányra, s ha senkinek nincs ellenvetése, bár miért volna, kisvártatva Marella visszaérkeztével a nevezett testőr egy kétlovas szekérrel tér vissza.
A szekér bár nem a legkényelmesebb ülőhelyekkel van ellátva, de megfelelő arra, hogy a társaság minden tagja elfoglalja a helyét rajta, ketten pedig a bakra férnek fel.*
- Mehetünk akkor? *Kérdi Arystor, majd megindul előre. Egy testőre mellette marad, egy pedig a szekeret kíséri hátulról és a csapat így hagyja el maga mögött Arthenior megsebzett, csendes városát nyugat felé.
A város hátrahagytával erdős területek kezdik uralni a környezetet, délre a láthatatlan távolban a szántóföldek fekszenek, valahol a távolban folyó illatát hozza a szél, a természet téli álmot alszik. Ha felnéznek, a szürke fellegekből apró szemű hó kezd hullani, kevéske és erőtlen, de szép látványt nyújt, ahogy átszínezi a környéket.
Arystor nem beszél sokat, maga is a látványba feledkezik, ha nem szólítják meg, csendesen vezeti a csapatot. Láthatóan gyakorlott lovasként üli meg a lovat, prémgallérú kabátjába burkolózva.
A szekéren ülők egy idő után kicsit fázni kezdenek, főleg, ha nincsenek megfelelő ruhák birtokában.*
- Tessék, igyatok, ez felmelegít. *Lassít le Arystor és egy bőrrel vont jókora kulacsot húz elő az egyik nyeregtáskájából, amit a szekéren ülőknek ad.*
- Egy kis hazai íz, az utolsó főzésből. *Mondja.*
- Látjátok azokat az erdőket? *Mutat nyugatra, amerre tűlevelű fák uralják a területet.*
- Azok mögött áll a ház, amelyiket ötezerre tartom. Ennek van kisebb birtoka és melléképületei, istálló, de ha odaérünk, mindent megmutatok. Aztán, ha időben végzünk, még a másikra is lesz idő napnyugta előtt. *Kémleli a távolt. Bár ilyenkor korábban sötétedik, de ha kicsit igyekeznek, akkor nem lehet probléma megnézni a másikat is.*
4226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-30 18:00:03
Üzenet elküldve: 2018-12-30 18:00:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Mozdulatlan vár, hogy megtudja hogy ennek az egésznek mi lehet az oka. Lassan megforgatva fejét körbetekint, és amit meglát az a bizonyos állatcsoportosulás ami látszólag feléjük tart. Monsotornak fogalma nincs hogy mik lehetnek ezek, de abból, hogy Lyz óvatosan előveszi íját és egy nyílvesszőt, abból már megállapítja hogy ezek nem éppen a legbarátságosabb élőlények. Abban reménykedik az óriás, hogy ebből nem lesz káruk. Az oka az egésznek számára ismeretlen, de ötletei már lehetnek neki.*
~Akármik is ezek az állatok, vagy vadásznak, vagy védenek valamit, de lehet hogy csak vándorolnak a hideg elől.~
*Lyz fogaiból kiszűrődő parancsát meghallja, de kételkedik abban, hogy képes lenne hátrahagyni az elf lányt. Nem tudja, hogy mi lenne a jobb esetőség. Futni, vagy harcolni lenne okosabb.*
*Mozdulatlan vár, hogy megtudja hogy ennek az egésznek mi lehet az oka. Lassan megforgatva fejét körbetekint, és amit meglát az a bizonyos állatcsoportosulás ami látszólag feléjük tart. Monsotornak fogalma nincs hogy mik lehetnek ezek, de abból, hogy Lyz óvatosan előveszi íját és egy nyílvesszőt, abból már megállapítja hogy ezek nem éppen a legbarátságosabb élőlények. Abban reménykedik az óriás, hogy ebből nem lesz káruk. Az oka az egésznek számára ismeretlen, de ötletei már lehetnek neki.*
~Akármik is ezek az állatok, vagy vadásznak, vagy védenek valamit, de lehet hogy csak vándorolnak a hideg elől.~
*Lyz fogaiból kiszűrődő parancsát meghallja, de kételkedik abban, hogy képes lenne hátrahagyni az elf lányt. Nem tudja, hogy mi lenne a jobb esetőség. Futni, vagy harcolni lenne okosabb.*
4225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-30 14:45:10
Üzenet elküldve: 2018-12-30 14:45:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
- Biztosan nagyon hatásos. *l tudja képzelni, ha tétre játszana, és a másik ilyesmiket kezdene csinálni. Bizonyára égnek állna a haja.*
- Sűrűn csináltad ezt? Mármint. Sűrűn bosszantottad szándékosan a kártyapartneredet? *Azt nagyon könnyen feltételezi, hogy ha kocsmában nőtt fel, akkor kártyapartner bőséggel akadt, nem is volt Lyz számára kérdés.
Az újra pöccintett lapnál, még ugyan feltűnik neki, hogy Shen ujjai másképp állnak, de egészen más csinálni is, mint rájönni a titokra.*
- Hát ez rohadt jó *csúszik ki a száján, de észre sem veszi, úgy elámul.
Emellett azt sem veszi észre, hogy Shen terelné az elf nyelv dolgot, teljesen abban a hitben van, hogy érdekli még, ellenben a terelés nem rossz. A füle mögé nyújtózó mozdulatra, megdermed, s csak pislogva, összeszorított mosollyal várakozik, vajon ebből mi lesz. Megkönnyebbülve mosolyodik el könnyedebben, mikor a lap előkerül. Szíve szerint tapsikolna, de olyan csitri negyven évesen sem volt, hogy ilyet csináljon, és annyira pedig még nem engedte el magát, hogy erről megfeledkezzen.*
- Na jó, akkor próbálom a másikat. *Vagyis hogy körberepteti a lapot. Tervei szerint.
A mozdulatok hasonlóak, ahhoz, amit Shen mutat, de mégsem. Csak hogy hiába próbálná a hibát javítani, ha az elf nem javítja nyomban a kéztartást, akkor a következő pillanatban, Lyz pöcköli a lapot, és ahelyett, hogy szép kört írna le, a lap valahogyan visszacsapódik, homlokon csapva az elf vadászlányt.*
- Na még egyszer.
*Nem sokkal jobb akkor sem, ha aztán Shen javít, mert ugyan szebb lesz a mozdulat, és az ív is, de szánalmasan rövidke, és a lap, Shen nyakát veszi célba, ha nem hajol el, neki is csapódik.*
- Ajjaj, ez így nem jó…
//Íjászverseny//
- Biztosan nagyon hatásos. *l tudja képzelni, ha tétre játszana, és a másik ilyesmiket kezdene csinálni. Bizonyára égnek állna a haja.*
- Sűrűn csináltad ezt? Mármint. Sűrűn bosszantottad szándékosan a kártyapartneredet? *Azt nagyon könnyen feltételezi, hogy ha kocsmában nőtt fel, akkor kártyapartner bőséggel akadt, nem is volt Lyz számára kérdés.
Az újra pöccintett lapnál, még ugyan feltűnik neki, hogy Shen ujjai másképp állnak, de egészen más csinálni is, mint rájönni a titokra.*
- Hát ez rohadt jó *csúszik ki a száján, de észre sem veszi, úgy elámul.
Emellett azt sem veszi észre, hogy Shen terelné az elf nyelv dolgot, teljesen abban a hitben van, hogy érdekli még, ellenben a terelés nem rossz. A füle mögé nyújtózó mozdulatra, megdermed, s csak pislogva, összeszorított mosollyal várakozik, vajon ebből mi lesz. Megkönnyebbülve mosolyodik el könnyedebben, mikor a lap előkerül. Szíve szerint tapsikolna, de olyan csitri negyven évesen sem volt, hogy ilyet csináljon, és annyira pedig még nem engedte el magát, hogy erről megfeledkezzen.*
- Na jó, akkor próbálom a másikat. *Vagyis hogy körberepteti a lapot. Tervei szerint.
A mozdulatok hasonlóak, ahhoz, amit Shen mutat, de mégsem. Csak hogy hiába próbálná a hibát javítani, ha az elf nem javítja nyomban a kéztartást, akkor a következő pillanatban, Lyz pöcköli a lapot, és ahelyett, hogy szép kört írna le, a lap valahogyan visszacsapódik, homlokon csapva az elf vadászlányt.*
- Na még egyszer.
*Nem sokkal jobb akkor sem, ha aztán Shen javít, mert ugyan szebb lesz a mozdulat, és az ív is, de szánalmasan rövidke, és a lap, Shen nyakát veszi célba, ha nem hajol el, neki is csapódik.*
- Ajjaj, ez így nem jó…
4224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-30 11:00:50
Üzenet elküldve: 2018-12-30 11:00:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Mozdulatlan vár, és úgy tűnik, társai is követik példáját, ami eddig működőképesnek bizonyult. De most valamiért mégsem működik. Valamiért mégis úgy érzi, látja őt az állat. Korábban, mint ha kerestek volna valamit, úgy tűnt, de ahogy telik ez a pár pillanat, Lyzben megfordul, hogy mégsem ez a helyzet. Másképp viselkedik az a nagyobb darab.*
~Mit akarsz? ~
*Lyz vár egy darabig még mozdulatlanul, de a másképp viselkedő lupus felkelti kíváncsiságát is. Lassan nyúl az íj, és vessző után, a biztonság kedvéért.
Azért, mert másképp viselkedik egy vad, még nem felejti el, hogy övék az erdő, hogy ők itt csak megtűrtek, s hogy veszélyesek, pláne egy ilyen nagy példány. Ellenben nem minden áron öli az állatokat, így ha a lupus nem lép fel támadóan, Lyz nem feszíti meg íját, csak lassan emelkedik fel ültéből és figyel.*
~Menj békével.~
*Meglehetősen ijesztő az a másik két szikrázó példány, ezért sem merne fegyver nélkül megmozdulni.*
- Ha támadnak. Lóra. Vissza se nézzetek *Szűri fogai közt a két társának, miközben szemét nem veszi le a falkavezérről. Egyelőre nem bízik egy ragadozóban, éppen eleget vett el tőle Az, évekkel ezelőtt.*
*Mozdulatlan vár, és úgy tűnik, társai is követik példáját, ami eddig működőképesnek bizonyult. De most valamiért mégsem működik. Valamiért mégis úgy érzi, látja őt az állat. Korábban, mint ha kerestek volna valamit, úgy tűnt, de ahogy telik ez a pár pillanat, Lyzben megfordul, hogy mégsem ez a helyzet. Másképp viselkedik az a nagyobb darab.*
~Mit akarsz? ~
*Lyz vár egy darabig még mozdulatlanul, de a másképp viselkedő lupus felkelti kíváncsiságát is. Lassan nyúl az íj, és vessző után, a biztonság kedvéért.
Azért, mert másképp viselkedik egy vad, még nem felejti el, hogy övék az erdő, hogy ők itt csak megtűrtek, s hogy veszélyesek, pláne egy ilyen nagy példány. Ellenben nem minden áron öli az állatokat, így ha a lupus nem lép fel támadóan, Lyz nem feszíti meg íját, csak lassan emelkedik fel ültéből és figyel.*
~Menj békével.~
*Meglehetősen ijesztő az a másik két szikrázó példány, ezért sem merne fegyver nélkül megmozdulni.*
- Ha támadnak. Lóra. Vissza se nézzetek *Szűri fogai közt a két társának, miközben szemét nem veszi le a falkavezérről. Egyelőre nem bízik egy ragadozóban, éppen eleget vett el tőle Az, évekkel ezelőtt.*
4223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-28 22:00:04
Üzenet elküldve: 2018-12-28 22:00:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
- Nyaaaah... ez így nem lesz jó. *Horkan fel halkan méltatlankodva. Ismét ránt egy óvatosat a kantáron, hogy Kócost megállásra késztesse. Egy pillanatnyi tanácstalanság után az állat szemeibe néz. Szerencsére idegesítő stigmái már nem zavarják mozgásukkal, arcáról teljesen eltűntek már, így talán az állat sem ijed meg annyira.*
- Akkor, hogyan legyen? *Kérdezi egykedvűen, rátámaszkodva a nyeregre, s kissé az állat felé hajolva még tisztes távolságból. Válaszra nyilván nem számít, még kicsit fel is kuncog saját, vélhetően sikertelenségre könyvelt próbálkozásán, majd ismét körbefuttatja tekintetét a vadonban. A hó illatát egy ideje érzi, de nem számított rá, hogy ily hamar meglepi. Valaha valószínűleg lenyűgözte volna a látvány, ahogy most sem hagyja hidegen, azonban már korántsincs akkora hatással rá, mint régebben lett volna. Persze tekintete nem unott, amint kinyújtja a kezét, hogy az első pelyhek érintését így ízlelje magán.*
- Havazik. *Szól csendesen, majd ismét az odaszegezett állathoz fordul, kinek körbetekintése nem kerüli el figyelmét.*
- Vársz valakit? Vagy kövesselek? *Kérdezi ismét, majd hátranéz, hogy a kis tanyán mindent biztonságban hagyott-e? Eszébe jut a szabja, amit hátrahagy, s ellenőrzi magán fegyverarzenálnak nem nevezhető kellékeit. Bot, hosszú tőr. Megfelel.*
- Nos, barátom... akkor tegyünk egy próbát. C-c! *Nógatja Kócost két csettintéssel, majd a vad felé indul lassan és óvatosan, kizárólag léptékre sarkallva lovát, ki ha elfordul lassan, de követni fogja.*
- Úgy látom növényevő vagy, talán már meséltek is rólad, de azért el kell mondjam, hogy próbáljunk nem egymásba harapni, jó? *Emeli fel mutatóujját, igyekszik nem fenyegető és hirtelen mozdulatot tenni, de egy vigyor azért kiül az arcára önnön humorától. A szállingózó hóra sem figyel tovább, inkább a vad mozgását felügyeli.*
- Nyaaaah... ez így nem lesz jó. *Horkan fel halkan méltatlankodva. Ismét ránt egy óvatosat a kantáron, hogy Kócost megállásra késztesse. Egy pillanatnyi tanácstalanság után az állat szemeibe néz. Szerencsére idegesítő stigmái már nem zavarják mozgásukkal, arcáról teljesen eltűntek már, így talán az állat sem ijed meg annyira.*
- Akkor, hogyan legyen? *Kérdezi egykedvűen, rátámaszkodva a nyeregre, s kissé az állat felé hajolva még tisztes távolságból. Válaszra nyilván nem számít, még kicsit fel is kuncog saját, vélhetően sikertelenségre könyvelt próbálkozásán, majd ismét körbefuttatja tekintetét a vadonban. A hó illatát egy ideje érzi, de nem számított rá, hogy ily hamar meglepi. Valaha valószínűleg lenyűgözte volna a látvány, ahogy most sem hagyja hidegen, azonban már korántsincs akkora hatással rá, mint régebben lett volna. Persze tekintete nem unott, amint kinyújtja a kezét, hogy az első pelyhek érintését így ízlelje magán.*
- Havazik. *Szól csendesen, majd ismét az odaszegezett állathoz fordul, kinek körbetekintése nem kerüli el figyelmét.*
- Vársz valakit? Vagy kövesselek? *Kérdezi ismét, majd hátranéz, hogy a kis tanyán mindent biztonságban hagyott-e? Eszébe jut a szabja, amit hátrahagy, s ellenőrzi magán fegyverarzenálnak nem nevezhető kellékeit. Bot, hosszú tőr. Megfelel.*
- Nos, barátom... akkor tegyünk egy próbát. C-c! *Nógatja Kócost két csettintéssel, majd a vad felé indul lassan és óvatosan, kizárólag léptékre sarkallva lovát, ki ha elfordul lassan, de követni fogja.*
- Úgy látom növényevő vagy, talán már meséltek is rólad, de azért el kell mondjam, hogy próbáljunk nem egymásba harapni, jó? *Emeli fel mutatóujját, igyekszik nem fenyegető és hirtelen mozdulatot tenni, de egy vigyor azért kiül az arcára önnön humorától. A szállingózó hóra sem figyel tovább, inkább a vad mozgását felügyeli.*
4222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-28 21:13:00
Üzenet elküldve: 2018-12-28 21:13:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
*Ahogy Umon megállítja lovát és felméri az útban álló állatot, kiderülhet számára, hogy bár farkas-szerű, mégsem tűnik húsevőnek. A férfi sokat élt az erdőben, ha nem is látott hasonlót, mégis sikerrel tudja már megállapítani az ilyesmit, bár biztos nem lehet benne. Ez csak megérzés.
Míg a fegyvereit ellenőrzi, az állat nem mozdul, egykedvű szomorúsággal figyeli a tőle nem messze álló lovast, még csak a talaj felé sem nyújtja fejét, hogy a tél hidegét tűrő zuzmót leharapja. Amikor pedig Umon elkerülő manőverbe fog, az agancsos állat egyszerűen leköveti a mozgását, mintha mindenképpen meg szeretné akadályozni, hogy elkerülje őt.
Ahogy maga is ívben újra Umon és hátasa útjába került, komótosan megfordítja a fejét, hogy hátranézzen, majd onnan vissza a férfire, s még egyszer megismétli a mozdulatot.
A férfi vállára apró szemű porhó kezd szitálni, s ha felnéz, a szürke, vaskos felhőkből lassan hullani kezd a fehér áldás.*
*Lyzendra bizonyosan találkozott már ilyen lényekkel korábban. Erdőmélyén biztosan futottak már lupus fulgur falkába vadászataik során, így azonnal felismeri, milyen állatok is jelentek meg táborhelyük környékén.
A mantra viszont hatástalannak tűnik, mert a vadak nem tágítanak, a csoport folyamatosan mozog, egyetlen állat nézi csak a hármast szüntelen, a legnagyobb, legszebb példány. Azt is felismeri, hogy ha vadásznának, akkor nem így közelítenék meg őket, egy falka mindig becserkészi az áldozatot, közösen dolgozva az eredményes vadászatért. Most viszont a lupusok idegesnek tűnnek, egyedül az alfa nem az, amelyik a triót figyeli.
Aztán a csapatot figyelő példány óvatosan tesz két lépést Lyzendra felé, két lupus fulgur azonnal feléjük fordul, hátukon feláll a szőr, a jobb látásúak apró szikrák pattogását is megfigyelheti a szürkés szőr tetején, de nem támadnak, csak az alfát védik.
Az alfa pedig újabb lépést kockáztat meg, fejét érdeklődve fordítja oldalra, mintha várna valamit.*
//Magányosok útja//
*Ahogy Umon megállítja lovát és felméri az útban álló állatot, kiderülhet számára, hogy bár farkas-szerű, mégsem tűnik húsevőnek. A férfi sokat élt az erdőben, ha nem is látott hasonlót, mégis sikerrel tudja már megállapítani az ilyesmit, bár biztos nem lehet benne. Ez csak megérzés.
Míg a fegyvereit ellenőrzi, az állat nem mozdul, egykedvű szomorúsággal figyeli a tőle nem messze álló lovast, még csak a talaj felé sem nyújtja fejét, hogy a tél hidegét tűrő zuzmót leharapja. Amikor pedig Umon elkerülő manőverbe fog, az agancsos állat egyszerűen leköveti a mozgását, mintha mindenképpen meg szeretné akadályozni, hogy elkerülje őt.
Ahogy maga is ívben újra Umon és hátasa útjába került, komótosan megfordítja a fejét, hogy hátranézzen, majd onnan vissza a férfire, s még egyszer megismétli a mozdulatot.
A férfi vállára apró szemű porhó kezd szitálni, s ha felnéz, a szürke, vaskos felhőkből lassan hullani kezd a fehér áldás.*
*Lyzendra bizonyosan találkozott már ilyen lényekkel korábban. Erdőmélyén biztosan futottak már lupus fulgur falkába vadászataik során, így azonnal felismeri, milyen állatok is jelentek meg táborhelyük környékén.
A mantra viszont hatástalannak tűnik, mert a vadak nem tágítanak, a csoport folyamatosan mozog, egyetlen állat nézi csak a hármast szüntelen, a legnagyobb, legszebb példány. Azt is felismeri, hogy ha vadásznának, akkor nem így közelítenék meg őket, egy falka mindig becserkészi az áldozatot, közösen dolgozva az eredményes vadászatért. Most viszont a lupusok idegesnek tűnnek, egyedül az alfa nem az, amelyik a triót figyeli.
Aztán a csapatot figyelő példány óvatosan tesz két lépést Lyzendra felé, két lupus fulgur azonnal feléjük fordul, hátukon feláll a szőr, a jobb látásúak apró szikrák pattogását is megfigyelheti a szürkés szőr tetején, de nem támadnak, csak az alfát védik.
Az alfa pedig újabb lépést kockáztat meg, fejét érdeklődve fordítja oldalra, mintha várna valamit.*
4221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-28 12:11:05
Üzenet elküldve: 2018-12-28 12:11:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Lyzt lenyűgözni látszik az ügyes kártyakeverés, pedig ez tényleg csak egy alap cucc, amivel látványt lehet kölcsönözni egy amúgy uncsi dolognak, mint a kártya megkeverése.*
- Hát, igazából az is lehet, meg idegesíti a kártyapartnert és nincs jobb ellenfél az asztalnál, mint az ideges ellenfél. *szolgál kéretlen tanáccsal mosolyogva. Bár igaz lehet, hogy bármilyen ellenfél kevésbé figyelmes, ha ideges.*
- Kérésed számomra narancs. *vigyorog, majd újra ráfog a lapra, ekkor már Lyz is láthatja, hogy a fogás a lényeg, mert furcsábban állnak az ujjai a lapon, mint alapból kellene. Majd huss és pöcc, repül is a lap, hogy ívet leírva pörögjön vissza Sheni kezébe.*
- Voilá. *hajol meg ültében, mint a színész a színpadon, de aztán megakad, mert Lyz rákérdez a kiejtésére.*
- Öhm, persze, azt, igen. *zavarodik meg kicsit, mert fogalma sem volt róla, hogy mit is mondott, de a magabiztosság alapvető eleme.*
- Ja, ja, tökre azt akartam mondani. *vigyorog zavartan.*
- Kamálom, persze. *köszörüli meg a torkát nevetve.
Hogy kicsit terelje a szót, kinyújtja a karját, ujjai közt egy lappal, majd ahogy a tenyerét mutatja Lyz felé, már nincs is a kezében semmi. Majd egy kacsintás, a szőke elf lány füle után nyúl, mintha onnan húzná elő lapot és lám, már itt a lap újra a kezében.*
- Persze, parancsolj. *nevet és odaadja a kártyát Lyznek.*
- Nézd csak, így kell. *igazítja meg a lapon a lány ujjait. A mutatóujját a lap alá, a középsőt pedig a lap fölé ugyanott fent, a hüvelykujját pedig felülről az ellentétes aljára.*
- Ha így most elpöccinted, akkor vissza kellene jönnie. *mosolyog a lányra és mutatja a dobó mozdulatot. Ha Lyznek sikerül jól eldobni, akkor a lap visszarepül a kezébe, de legalábbis a közelébe. Érdeklődve várja a mozdulat sikerét*
//Íjászverseny//
*Lyzt lenyűgözni látszik az ügyes kártyakeverés, pedig ez tényleg csak egy alap cucc, amivel látványt lehet kölcsönözni egy amúgy uncsi dolognak, mint a kártya megkeverése.*
- Hát, igazából az is lehet, meg idegesíti a kártyapartnert és nincs jobb ellenfél az asztalnál, mint az ideges ellenfél. *szolgál kéretlen tanáccsal mosolyogva. Bár igaz lehet, hogy bármilyen ellenfél kevésbé figyelmes, ha ideges.*
- Kérésed számomra narancs. *vigyorog, majd újra ráfog a lapra, ekkor már Lyz is láthatja, hogy a fogás a lényeg, mert furcsábban állnak az ujjai a lapon, mint alapból kellene. Majd huss és pöcc, repül is a lap, hogy ívet leírva pörögjön vissza Sheni kezébe.*
- Voilá. *hajol meg ültében, mint a színész a színpadon, de aztán megakad, mert Lyz rákérdez a kiejtésére.*
- Öhm, persze, azt, igen. *zavarodik meg kicsit, mert fogalma sem volt róla, hogy mit is mondott, de a magabiztosság alapvető eleme.*
- Ja, ja, tökre azt akartam mondani. *vigyorog zavartan.*
- Kamálom, persze. *köszörüli meg a torkát nevetve.
Hogy kicsit terelje a szót, kinyújtja a karját, ujjai közt egy lappal, majd ahogy a tenyerét mutatja Lyz felé, már nincs is a kezében semmi. Majd egy kacsintás, a szőke elf lány füle után nyúl, mintha onnan húzná elő lapot és lám, már itt a lap újra a kezében.*
- Persze, parancsolj. *nevet és odaadja a kártyát Lyznek.*
- Nézd csak, így kell. *igazítja meg a lapon a lány ujjait. A mutatóujját a lap alá, a középsőt pedig a lap fölé ugyanott fent, a hüvelykujját pedig felülről az ellentétes aljára.*
- Ha így most elpöccinted, akkor vissza kellene jönnie. *mosolyog a lányra és mutatja a dobó mozdulatot. Ha Lyznek sikerül jól eldobni, akkor a lap visszarepül a kezébe, de legalábbis a közelébe. Érdeklődve várja a mozdulat sikerét*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222