Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 202 (4021. - 4040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4040. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-06 20:40:02
Üzenet elküldve: 2018-12-06 20:40:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Nehéz reggelek //
*Az nagyon bölcs döntés Intath részéről, hogy nem ugrálja körbe a lányt, mert Relael nagyon kényes, ha az őt megillető figyelmét elorozza valaki. Csak mosolyogva megsimogatja a férfi arcát annak válasza miatt.*
- Jól van, csak teszteltem, hogy figyelsz.
*Az orvos pedig átment a teszten, egyelőre, szóval visszafordulhat a vöröskéhez, hogy vele is bájologjon kicsikét.*
- Relael. Relael Ellerin lae'Natar pontosabban.
*Frissíti fel Amve emlékeit, és csak kicsit sértődik meg, hogy nem emlékeznek nevére. Betudja persze annak, hogy annyira elragadó jelenség, hogy a nevére már nem is tudnak figyelni.*
- Szörnyű, úgy bizony.
*Bólintva erősíti meg egyetértését és engedi, hogy ketten bemutatkozzanak, addig csendesen a háttérbe húzódik.*
- Ó hát én éppen elmenőben vagyok, csak gyors látogatást tettem itt.
*Kedvesen a férfire mosolyog és egy lágy puszit nyom arcára, csak hogy gyorsan kijelölje a területi viszonyokat, ha ezek összegabalyodnának. Az nem zavarja, ha testiségek történnek, de a kedvenc orvosának kedvenc „páciense” titulusát csak úgy nem vehetik el. Vagy Intath szavaival élve; a barát jelzőt, mert hát Relael önkényesen eldöntötte, hogy a férfi szívének jelentős része már az övé, mert kedveli őt, és hajaj azoknak a csinos lányoknak, akik kedvesen meg akarnák simogatni az orvos csonkját.*
- Kár, hogy nem maradhatok tovább, pedig szívesen társalogtam volna Amve.
*Persze annyira nem sajnálja, eléggé kevéssé érdekli a lány ahhoz.*
- De majd bepótoljuk. Intath viszont biztos nagyon szívesen segít neked.
*Újra közelebb hajol, hogy átölelje a férfit és ezúttal édes hangján egy bájos fenyegetést suttog.*
- Aztán nem ám megkedvelni őt huncutkodás közben. Nem szeretem ha lecserélnek.
*Ezt indokolja az is amit elmesélt, ami talán rátesz még egyet a helyzet komolyságára, amiből nem vesz el az, hogy mosolyog, mert tekintete sokkal többet árul el. Nem akar senkit sakkban tartani, csupán jelezni, hogy mi miatt lehet mérges, a mérges Relael pedig nehezen kezelhető.*
*Az nagyon bölcs döntés Intath részéről, hogy nem ugrálja körbe a lányt, mert Relael nagyon kényes, ha az őt megillető figyelmét elorozza valaki. Csak mosolyogva megsimogatja a férfi arcát annak válasza miatt.*
- Jól van, csak teszteltem, hogy figyelsz.
*Az orvos pedig átment a teszten, egyelőre, szóval visszafordulhat a vöröskéhez, hogy vele is bájologjon kicsikét.*
- Relael. Relael Ellerin lae'Natar pontosabban.
*Frissíti fel Amve emlékeit, és csak kicsit sértődik meg, hogy nem emlékeznek nevére. Betudja persze annak, hogy annyira elragadó jelenség, hogy a nevére már nem is tudnak figyelni.*
- Szörnyű, úgy bizony.
*Bólintva erősíti meg egyetértését és engedi, hogy ketten bemutatkozzanak, addig csendesen a háttérbe húzódik.*
- Ó hát én éppen elmenőben vagyok, csak gyors látogatást tettem itt.
*Kedvesen a férfire mosolyog és egy lágy puszit nyom arcára, csak hogy gyorsan kijelölje a területi viszonyokat, ha ezek összegabalyodnának. Az nem zavarja, ha testiségek történnek, de a kedvenc orvosának kedvenc „páciense” titulusát csak úgy nem vehetik el. Vagy Intath szavaival élve; a barát jelzőt, mert hát Relael önkényesen eldöntötte, hogy a férfi szívének jelentős része már az övé, mert kedveli őt, és hajaj azoknak a csinos lányoknak, akik kedvesen meg akarnák simogatni az orvos csonkját.*
- Kár, hogy nem maradhatok tovább, pedig szívesen társalogtam volna Amve.
*Persze annyira nem sajnálja, eléggé kevéssé érdekli a lány ahhoz.*
- De majd bepótoljuk. Intath viszont biztos nagyon szívesen segít neked.
*Újra közelebb hajol, hogy átölelje a férfit és ezúttal édes hangján egy bájos fenyegetést suttog.*
- Aztán nem ám megkedvelni őt huncutkodás közben. Nem szeretem ha lecserélnek.
*Ezt indokolja az is amit elmesélt, ami talán rátesz még egyet a helyzet komolyságára, amiből nem vesz el az, hogy mosolyog, mert tekintete sokkal többet árul el. Nem akar senkit sakkban tartani, csupán jelezni, hogy mi miatt lehet mérges, a mérges Relael pedig nehezen kezelhető.*
4039. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-06 20:08:35
Üzenet elküldve: 2018-12-06 20:08:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Csak felmorran a lány tiltakozására, igazából teljesen mindegy, hogy akar-e tanácsot vagy sem. Nyilván sok mindent nem tud tenni az ellen, hogy elmondja azokat.*
- Akkor senki vagy. *Jegyzi meg sziszegve, miközben elhelyezkedik Valea mögött és minden tiltakozása ellenére kivégzik az állatot... közös erővel. Nem tépi ki kezéből, hagyja, hogy bundáját simítsa végig.*
- Igen. Ügyes. *Ismétli meg halkan. Majd feláll a lány mellett a törött gerincű nyúllal kezében.*
- Ha senki vagy, semmi keresni valód közöttünk. *Mondja szigorú tekintettel fejét rázva, mintha csupán csak egy oktatáson lennének. A lány, személyét érintő kijelentésére azonban már nem válaszol, komótosan ballag oda a tűzhöz, majd csuhájából veszi elő a lánytól elkobzott kést. Mielőtt cselekedne, felnéz a lányra, s szélesen elmosolyodva vágja bele az állatba, majd hasítja fel nyakánál a bőrt. Akkor is Valeát nézi, amikor nemes egyszerűséggel fülénél fogva feltartva lerántja az állatról.*
- Hagyd ezt abba. *Fordul vissza tekintete az állatra, s a kést nyakánál szúrja bele, majd hagyja, hogy végigszaladjon egészen az ágyékáig.* Ez vagyok én. *Mondja komoran.* Egy szörny, nem értem mi a francot csodálkozol, szinte mindent tudsz rólam. *Fejét nem rázza meg, csak hangja csendesebb, mint általában, de lehet ez csak a koncentráció miatt van. Csuklóig véres lesz, mikor belenyúl az állatba, hogy kitépje a beleket és egyéb belső szerveket. Egyelőre csak kis kupacba leteszi maga mellé.*
- Egyáltalán tudod, hol vannak a korlátaid?! Hülye liba! *Mordul fel villanó szemekkel.* Nagy száj, méla kedveskedő modor, bizalmaskodóan átható tekintet. Ezzel semmire nem mész. *Csattan fel a hangja, kezdi felhúzni magát.*
- Miért velem foglalkozol? Miért nem inkább magaddal? *Tárja szét szélesre hirtelen, maga mellett kést tartó, valamint másik csurom véres kezét, majd egy kósza gondolattal ismét odalép a lányhoz vigyorogva, s a véres ujjaival a vélhetően el-elkapott arcra mázol fel csíkokat. Amint végez, lassan feláll, s a lányra mutat:*
- Ennyiben kellene csupán különböznünk. *Mondja csendesen.* Elásom a beleket. Addig ne mozdulj! *Erre elkapja a röhögés megint, s úgy ballag be az erdőbe, de előtte lezser mozdulattal kap le egy ásót a szekérről. Ha a lány odanéz, azt is láthatja, hogy egy kulacsot is a csuhájába rejt. Lassan távolodik az erdőbe, de Valea tudhatja, hogy kiválóan hallja, ha esetleg az elhangzottakra reagál.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Csak felmorran a lány tiltakozására, igazából teljesen mindegy, hogy akar-e tanácsot vagy sem. Nyilván sok mindent nem tud tenni az ellen, hogy elmondja azokat.*
- Akkor senki vagy. *Jegyzi meg sziszegve, miközben elhelyezkedik Valea mögött és minden tiltakozása ellenére kivégzik az állatot... közös erővel. Nem tépi ki kezéből, hagyja, hogy bundáját simítsa végig.*
- Igen. Ügyes. *Ismétli meg halkan. Majd feláll a lány mellett a törött gerincű nyúllal kezében.*
- Ha senki vagy, semmi keresni valód közöttünk. *Mondja szigorú tekintettel fejét rázva, mintha csupán csak egy oktatáson lennének. A lány, személyét érintő kijelentésére azonban már nem válaszol, komótosan ballag oda a tűzhöz, majd csuhájából veszi elő a lánytól elkobzott kést. Mielőtt cselekedne, felnéz a lányra, s szélesen elmosolyodva vágja bele az állatba, majd hasítja fel nyakánál a bőrt. Akkor is Valeát nézi, amikor nemes egyszerűséggel fülénél fogva feltartva lerántja az állatról.*
- Hagyd ezt abba. *Fordul vissza tekintete az állatra, s a kést nyakánál szúrja bele, majd hagyja, hogy végigszaladjon egészen az ágyékáig.* Ez vagyok én. *Mondja komoran.* Egy szörny, nem értem mi a francot csodálkozol, szinte mindent tudsz rólam. *Fejét nem rázza meg, csak hangja csendesebb, mint általában, de lehet ez csak a koncentráció miatt van. Csuklóig véres lesz, mikor belenyúl az állatba, hogy kitépje a beleket és egyéb belső szerveket. Egyelőre csak kis kupacba leteszi maga mellé.*
- Egyáltalán tudod, hol vannak a korlátaid?! Hülye liba! *Mordul fel villanó szemekkel.* Nagy száj, méla kedveskedő modor, bizalmaskodóan átható tekintet. Ezzel semmire nem mész. *Csattan fel a hangja, kezdi felhúzni magát.*
- Miért velem foglalkozol? Miért nem inkább magaddal? *Tárja szét szélesre hirtelen, maga mellett kést tartó, valamint másik csurom véres kezét, majd egy kósza gondolattal ismét odalép a lányhoz vigyorogva, s a véres ujjaival a vélhetően el-elkapott arcra mázol fel csíkokat. Amint végez, lassan feláll, s a lányra mutat:*
- Ennyiben kellene csupán különböznünk. *Mondja csendesen.* Elásom a beleket. Addig ne mozdulj! *Erre elkapja a röhögés megint, s úgy ballag be az erdőbe, de előtte lezser mozdulattal kap le egy ásót a szekérről. Ha a lány odanéz, azt is láthatja, hogy egy kulacsot is a csuhájába rejt. Lassan távolodik az erdőbe, de Valea tudhatja, hogy kiválóan hallja, ha esetleg az elhangzottakra reagál.*
4038. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-06 19:49:37
Üzenet elküldve: 2018-12-06 19:49:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
*Amv, lován az út szélén baktat. A távolban egy férfit és egy nőt pillant meg. Közelebb érve egy ismerős arcot fedez fel. Nem emlékezik a lány nevére, de azt tudja, hogy ő is nemes kisasszony.*
-Szép napot! Igen én vagyok. Ne haragudj emlékszem rád, de a nevedre sajnos nem.
*Leszáll Bakcsról és száron vezeti tovább a lovat maga mögött.*
-Menekülnöm kellett hazulról, ahogy neked is. Jaj, szörnyű akár csak rá gondolni is!
*A férfihoz fordul.*
-Ön uram kicsoda? Ha jól emlékszem még nem találkoztunk.
*Kezet nyújt a férfinak.*
-Amvenderial Lemindaran vagyok, artheniori nemes. Legalább is az voltam.
*Lova felé fordul, majd ismét vissza.*
- Készültök valahova?
*Amv, lován az út szélén baktat. A távolban egy férfit és egy nőt pillant meg. Közelebb érve egy ismerős arcot fedez fel. Nem emlékezik a lány nevére, de azt tudja, hogy ő is nemes kisasszony.*
-Szép napot! Igen én vagyok. Ne haragudj emlékszem rád, de a nevedre sajnos nem.
*Leszáll Bakcsról és száron vezeti tovább a lovat maga mögött.*
-Menekülnöm kellett hazulról, ahogy neked is. Jaj, szörnyű akár csak rá gondolni is!
*A férfihoz fordul.*
-Ön uram kicsoda? Ha jól emlékszem még nem találkoztunk.
*Kezet nyújt a férfinak.*
-Amvenderial Lemindaran vagyok, artheniori nemes. Legalább is az voltam.
*Lova felé fordul, majd ismét vissza.*
- Készültök valahova?
4037. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-06 19:21:29
Üzenet elküldve: 2018-12-06 19:21:29
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Taszítja az érintés, főleg mert kedveskedő és szöges ellentétben van azzal, amit amúgy Umon kisugárzása sugall számára.*
- Kösz, nem kérek tanácsokat.
*Kicsit kizökken szokásos dacosságából, amikor a szerzetes azt mondja, hogy büszke rá. Már miért lenne az? Teljes abszurdum, meg is rökönyödik egy kis időre.*
- És ha nem akarok hasznos lenni? Ha szeretek semmitérő lenni?
*Kérdez vissza, és lassan felhagy az elkeseredett, dühödt próbálkozással, mert pozitív vonzata nem lett, negatív már inkább. Igencsak feszélyezi a most még jobban rászoruló kötél. Lemondóan felsóhajt, és ismételten visszatér nyugodtságába, de ennyi még bőven kevés ahhoz, hogy megtörjenek szilárd elhatározásai, ellenben mintha elkezdene figyelni. Eszébe is jut a beszélgetés, amikor Umon elkezdte a szekér oldalát csépelni. Fájdalom, azt mondta az néha segít. A bibi az, hogy egyedül foga és esetleg körme maradt amivel fájdalmat okozhat, és a férfi gondosan kerüli. Arról nem is beszélve, hogy lehet nem mindig válik be, ezért el kéne kezdje ügyesen forgatni a kártyákat, ha nem akar megdögleni, a másik gond viszont az a pár elvétett mondat, ami rosszabb dolgokat kecsegtet számára. Akkor már inkább dögöljön meg, mint ahogy az a nyuszi is fog hamarosan. Fájó tarkója megint bizseregni kezd attól a gondolattól, hogy Umon valahol a házban van, mögötte és valamit a sötétben matat, egyre csak feszélyezi és a csúcsponton meg is rémíti, mire ösztönösen megrándul Valea, és szíve is heves dörömbölésbe kezd mellkasában. Gyűlöli ezt a nevetést. Arcára és főleg tekintetére van írva. Gyűlölet járja át mindenét.*
- Nem! Vidd innen!
*Újra feszíteni kezdi magát, karjait is ellenkező irányban, de túl erősek a férfi kezei, ezért ez is olyan felesleges próbálkozás, mint eddig bármi. A roppanásra újra megrezzen, és mintha ezzel együtt benne is valami eltört volna. Nézi szerencsétlen puha lényt, aki már inkább egy tárgy. Egy emlék. Ujjait belesüppeszti a dús bundába és csak a mélységes bűntudatra tud koncetrálni. Ez az élőlény is pontosan olyan ártalmatlan volt és olyan rondán végezte, mint egykor szívének kedves személye. Ez is az ő hibája, mert nem tudta megóvni. Elszomorodik olyan mélységekig, hogy már szólni sem bír. Még egy erőtlen káromkodás sem jön ki torkán.*
- Hm? Ügyes?
*Egy keserű mosoly kúszik arcára és bámulja tovább a döglött állatot, meg a roncsolt kézfejét, ami éppen olyan ocsmány, mint amilyennek Valea érzi magát minden értelemben. Egy gusztustalan húscafat.*
- Te nem Umon vagy.
*Csóválja meg fejét, hangja a korábbival ellentétben halk és bizonytalan. Igazából nem tudja kicsoda Umon. Már nem. Eddig meggyőződése volt, hogy Umon nem tenne ilyen gonosz és gyötrő dolgokat vele, mégis megtörténik mindez. Szeretné azt hinni, hogy ez nem Umon.*
- A korlátaim köszönik szépen jól vannak, nem kérik a legyőzésüket.
*Jelenti ki kissé újra felerősödő makacssággal.*
- Szomjas vagyok.
*Böki ki végül, már csak azért, hogy a szerzetes elkotródjon a közeléből, mert nehezen viseli érintéseit.*
A hozzászólás írója (Valea lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 19:24:30
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Taszítja az érintés, főleg mert kedveskedő és szöges ellentétben van azzal, amit amúgy Umon kisugárzása sugall számára.*
- Kösz, nem kérek tanácsokat.
*Kicsit kizökken szokásos dacosságából, amikor a szerzetes azt mondja, hogy büszke rá. Már miért lenne az? Teljes abszurdum, meg is rökönyödik egy kis időre.*
- És ha nem akarok hasznos lenni? Ha szeretek semmitérő lenni?
*Kérdez vissza, és lassan felhagy az elkeseredett, dühödt próbálkozással, mert pozitív vonzata nem lett, negatív már inkább. Igencsak feszélyezi a most még jobban rászoruló kötél. Lemondóan felsóhajt, és ismételten visszatér nyugodtságába, de ennyi még bőven kevés ahhoz, hogy megtörjenek szilárd elhatározásai, ellenben mintha elkezdene figyelni. Eszébe is jut a beszélgetés, amikor Umon elkezdte a szekér oldalát csépelni. Fájdalom, azt mondta az néha segít. A bibi az, hogy egyedül foga és esetleg körme maradt amivel fájdalmat okozhat, és a férfi gondosan kerüli. Arról nem is beszélve, hogy lehet nem mindig válik be, ezért el kéne kezdje ügyesen forgatni a kártyákat, ha nem akar megdögleni, a másik gond viszont az a pár elvétett mondat, ami rosszabb dolgokat kecsegtet számára. Akkor már inkább dögöljön meg, mint ahogy az a nyuszi is fog hamarosan. Fájó tarkója megint bizseregni kezd attól a gondolattól, hogy Umon valahol a házban van, mögötte és valamit a sötétben matat, egyre csak feszélyezi és a csúcsponton meg is rémíti, mire ösztönösen megrándul Valea, és szíve is heves dörömbölésbe kezd mellkasában. Gyűlöli ezt a nevetést. Arcára és főleg tekintetére van írva. Gyűlölet járja át mindenét.*
- Nem! Vidd innen!
*Újra feszíteni kezdi magát, karjait is ellenkező irányban, de túl erősek a férfi kezei, ezért ez is olyan felesleges próbálkozás, mint eddig bármi. A roppanásra újra megrezzen, és mintha ezzel együtt benne is valami eltört volna. Nézi szerencsétlen puha lényt, aki már inkább egy tárgy. Egy emlék. Ujjait belesüppeszti a dús bundába és csak a mélységes bűntudatra tud koncetrálni. Ez az élőlény is pontosan olyan ártalmatlan volt és olyan rondán végezte, mint egykor szívének kedves személye. Ez is az ő hibája, mert nem tudta megóvni. Elszomorodik olyan mélységekig, hogy már szólni sem bír. Még egy erőtlen káromkodás sem jön ki torkán.*
- Hm? Ügyes?
*Egy keserű mosoly kúszik arcára és bámulja tovább a döglött állatot, meg a roncsolt kézfejét, ami éppen olyan ocsmány, mint amilyennek Valea érzi magát minden értelemben. Egy gusztustalan húscafat.*
- Te nem Umon vagy.
*Csóválja meg fejét, hangja a korábbival ellentétben halk és bizonytalan. Igazából nem tudja kicsoda Umon. Már nem. Eddig meggyőződése volt, hogy Umon nem tenne ilyen gonosz és gyötrő dolgokat vele, mégis megtörténik mindez. Szeretné azt hinni, hogy ez nem Umon.*
- A korlátaim köszönik szépen jól vannak, nem kérik a legyőzésüket.
*Jelenti ki kissé újra felerősödő makacssággal.*
- Szomjas vagyok.
*Böki ki végül, már csak azért, hogy a szerzetes elkotródjon a közeléből, mert nehezen viseli érintéseit.*
A hozzászólás írója (Valea lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 19:24:30
4036. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-06 12:31:16
Üzenet elküldve: 2018-12-06 12:31:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Haragos arca egy pillanat alatt vált vissza egykedvű szemlélődővé, s szabad kezével óvatosan simítja ki Valea leomló tincseit arcának arról a feléről, melyet legutóbb megütött. Fejét félrebiccentve merengőn néz, perre arra azért vigyáz, hogy ujját nehogy megharapják, egész romantikus hangulatot sikerül varázsolnia... legalábbis saját maga számára. Az arcon is végigfutnak az ujjak, s mintha szomorú tekintet költözne egy kicsit szemeibe, majd felsóhajt.*
- Valea... Valea... Valea... *Ingatja meg fejét csalódottan, közben a másikban lendít egyet a vinnyogó nyúlon.* Sokszor hatékonyabb, ha nem rögtön acsarkodással, hanem csellel és furfanggal indítasz. *Vonja meg a vállát és szinte szeretettel néz a lányra.* Mint a föld! *Derül fel arca.* Nagyon büszke vagyok rád! *Dicséri meg mosolyogva.*
- Tudod, miközben borozgattunk, sokat gondolkodtam rajta, hogy ugyan mi hasznára is válnál kis csapatunknak. Mert lesz ám, lesz bizony. *Bólogat bőszen, mit sem foglalkozva a nő vergődésével, melynek csupán annyi következménye lesz, hogy a derekára hurkolt csúszócsomó szorosabbra húzódik. Hirtelen mozdulattal durván csinál egy ellenőrzést a bokánál, majd a csuklónál, aztán ismét bemegy a házba, hogy matasson egy kicsit. Elég sok idő eltelik, s Valea akár gyanakodni kezdhetne is, hogy mi van, azonban egyszer csak közvetlenül a lány arca mellett oldalt jelenik meg suttogva a szerzetes arca.*
- Kukuuuuuccs! *Kiáltja el magát, hogy aztán öblös röhögésbe átcsapó hahotában törjön ki. Két kezét lassan, de biztosan hátulról átfonja a lányon, s immár mindkettővel a nyulat szorítja. Gyakorlatilag átöleli, s saját arcát a lányéhoz szorítva nyugtatja, majd lassan, nagyon lassan engedi le Valea ölébe az egyre fáradó állatot, s a megkötözött kezekbe próbálja gyömöszöli, majd sajátjával fonja át a lány kezét. Közben mellkasával erőteljesen tolja előre a lányt, tarkójánál fogva arra kényszerítve, hogy végignézze a látványt.*
- TAKK! *Csak egy apró reccsenés, s a kis állat nem mozdul többé.* Látod milyen ügyes vagy? *Leheli a formás elf fülekbe, lélegzetétől olykor meglibben a lány lágyan omló haja, s a végén ismét beleszagol.*
- Tudod ki vagyok, Valea. Umon vagyok. *Fejét még mindig a lány mellett nyugtatja, immár kedvesen.* És most le fogjuk győzni a korlátaidat. Látni fogsz, érezni és tisztelni. Ez... a... feladatunk...
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 12:32:30
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Haragos arca egy pillanat alatt vált vissza egykedvű szemlélődővé, s szabad kezével óvatosan simítja ki Valea leomló tincseit arcának arról a feléről, melyet legutóbb megütött. Fejét félrebiccentve merengőn néz, perre arra azért vigyáz, hogy ujját nehogy megharapják, egész romantikus hangulatot sikerül varázsolnia... legalábbis saját maga számára. Az arcon is végigfutnak az ujjak, s mintha szomorú tekintet költözne egy kicsit szemeibe, majd felsóhajt.*
- Valea... Valea... Valea... *Ingatja meg fejét csalódottan, közben a másikban lendít egyet a vinnyogó nyúlon.* Sokszor hatékonyabb, ha nem rögtön acsarkodással, hanem csellel és furfanggal indítasz. *Vonja meg a vállát és szinte szeretettel néz a lányra.* Mint a föld! *Derül fel arca.* Nagyon büszke vagyok rád! *Dicséri meg mosolyogva.*
- Tudod, miközben borozgattunk, sokat gondolkodtam rajta, hogy ugyan mi hasznára is válnál kis csapatunknak. Mert lesz ám, lesz bizony. *Bólogat bőszen, mit sem foglalkozva a nő vergődésével, melynek csupán annyi következménye lesz, hogy a derekára hurkolt csúszócsomó szorosabbra húzódik. Hirtelen mozdulattal durván csinál egy ellenőrzést a bokánál, majd a csuklónál, aztán ismét bemegy a házba, hogy matasson egy kicsit. Elég sok idő eltelik, s Valea akár gyanakodni kezdhetne is, hogy mi van, azonban egyszer csak közvetlenül a lány arca mellett oldalt jelenik meg suttogva a szerzetes arca.*
- Kukuuuuuccs! *Kiáltja el magát, hogy aztán öblös röhögésbe átcsapó hahotában törjön ki. Két kezét lassan, de biztosan hátulról átfonja a lányon, s immár mindkettővel a nyulat szorítja. Gyakorlatilag átöleli, s saját arcát a lányéhoz szorítva nyugtatja, majd lassan, nagyon lassan engedi le Valea ölébe az egyre fáradó állatot, s a megkötözött kezekbe próbálja gyömöszöli, majd sajátjával fonja át a lány kezét. Közben mellkasával erőteljesen tolja előre a lányt, tarkójánál fogva arra kényszerítve, hogy végignézze a látványt.*
- TAKK! *Csak egy apró reccsenés, s a kis állat nem mozdul többé.* Látod milyen ügyes vagy? *Leheli a formás elf fülekbe, lélegzetétől olykor meglibben a lány lágyan omló haja, s a végén ismét beleszagol.*
- Tudod ki vagyok, Valea. Umon vagyok. *Fejét még mindig a lány mellett nyugtatja, immár kedvesen.* És most le fogjuk győzni a korlátaidat. Látni fogsz, érezni és tisztelni. Ez... a... feladatunk...
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 12:32:30
4035. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-06 00:23:48
Üzenet elküldve: 2018-12-06 00:23:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Elégedett magával, hogyha nagyon nem is, de tudott meglepetést okozni. Széles vigyorral nézi végig a jelenetet, sőt, még mély, szinte doromboló hangján fel is kacag. Viszonylag kevéssel megússza, csak egy pofont kap, ami fáj és fel is nyög rá, de rosszabbakat is viselt már el élete során. A folytatás már rosszabbul érinti, talán ha lett volna ideje reagálni, akkor mindenképpen harapna, de erről lecsúszik és az sem könnyíti meg dolgát, hogy érzékeny hajtöveitől rántja hátra fejét ez a valaki. Mert ez a valaki nem Umon. Még ugyan karjait igyekszik maguk közé ékelni, ez ugyanúgy gyenge próbálkozás, a semminél mégis több. Amint elszakadnak ajkaik oldalra fordítja fejét és egy méreteset köp a földre.
Tekintete cseppet sem változik, a benne tomboló energiák kicsit sem enyhülnek, sőt ez az egész nem volt egyéb, mint olaj a tűzre. Kezdi elveszíteni önuralmát, őrjöngő érzései pedig mintha bőrét akarnák repeszteni, hogy végre a felszínre törhessenek és neki ugorhasson a szerzetes torkának.*
- Nem ölöm meg, faszfej! Mit nem értesz ezen?
*Csattan fel ő is haragosan, ezúttal megemelve hangját és maga mögött hagyva korábbi higgadtságát. A becsmérlő szavak nem kellene bántsák, mégis így történik. Mintha apját hallaná, szinte egy és ugyanaz kettejük és ettől csak még jobban émelyegni kezd.*
- Takarodj a közelemből te! Ki is vagy te igazából, heh? Nem Umon vagy, mi egyáltalán a neved?
*El is kezd ficánkolni annak reményében, hogy ki tudja szabadítani kezeit, persze hiába, nem több ez csupán egy elkeseredett próbálkozásnál. Dühödten fújtat, izmai újra és újra megfeszülnek a szabadulás reményében, még egy ér is kidagad homlokán a méregtől. Fegyvere nincs, ezért azt nézi, hogy elég közelségben van fogva tartója, hogy esetleg jó erősen megrúgja, vagy bármi, csak végre támadhasson. Már ez sem feszélyezi, mint korábban, bár a megölése még mindig nem menne neki.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Elégedett magával, hogyha nagyon nem is, de tudott meglepetést okozni. Széles vigyorral nézi végig a jelenetet, sőt, még mély, szinte doromboló hangján fel is kacag. Viszonylag kevéssel megússza, csak egy pofont kap, ami fáj és fel is nyög rá, de rosszabbakat is viselt már el élete során. A folytatás már rosszabbul érinti, talán ha lett volna ideje reagálni, akkor mindenképpen harapna, de erről lecsúszik és az sem könnyíti meg dolgát, hogy érzékeny hajtöveitől rántja hátra fejét ez a valaki. Mert ez a valaki nem Umon. Még ugyan karjait igyekszik maguk közé ékelni, ez ugyanúgy gyenge próbálkozás, a semminél mégis több. Amint elszakadnak ajkaik oldalra fordítja fejét és egy méreteset köp a földre.
Tekintete cseppet sem változik, a benne tomboló energiák kicsit sem enyhülnek, sőt ez az egész nem volt egyéb, mint olaj a tűzre. Kezdi elveszíteni önuralmát, őrjöngő érzései pedig mintha bőrét akarnák repeszteni, hogy végre a felszínre törhessenek és neki ugorhasson a szerzetes torkának.*
- Nem ölöm meg, faszfej! Mit nem értesz ezen?
*Csattan fel ő is haragosan, ezúttal megemelve hangját és maga mögött hagyva korábbi higgadtságát. A becsmérlő szavak nem kellene bántsák, mégis így történik. Mintha apját hallaná, szinte egy és ugyanaz kettejük és ettől csak még jobban émelyegni kezd.*
- Takarodj a közelemből te! Ki is vagy te igazából, heh? Nem Umon vagy, mi egyáltalán a neved?
*El is kezd ficánkolni annak reményében, hogy ki tudja szabadítani kezeit, persze hiába, nem több ez csupán egy elkeseredett próbálkozásnál. Dühödten fújtat, izmai újra és újra megfeszülnek a szabadulás reményében, még egy ér is kidagad homlokán a méregtől. Fegyvere nincs, ezért azt nézi, hogy elég közelségben van fogva tartója, hogy esetleg jó erősen megrúgja, vagy bármi, csak végre támadhasson. Már ez sem feszélyezi, mint korábban, bár a megölése még mindig nem menne neki.*
4034. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 23:30:11
Üzenet elküldve: 2018-12-05 23:30:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Egykedvűen tartja a lány orra elé a vergődő nyulat, az láthatóan mit sem veszített korábbi erejéből, ahogy a szerzetes arcára sem ír különösebb megrázkódtatást az éjszaka hűvöse és a visító állat nyivákolása.*
- Mondom, öld meg! Süket vagy? *Ismétli meg csendesen, immár suttogásból valamelyest erősítve hangját. Kissé bosszúsan kétkedve csóválja meg a fejét, arcáról lerí, hogy nem szívleli, ha hülyének nézik, de azt sem, ha valakinek nagy a pofája, mondjuk ez érdekes fordulat Umonnál, ha egyáltalán még ő áll a lány előtt.*
- Az is lesz majd, nyugi! *Vigyorodik el a káromkodásra, majd hirtelen úgy tűnik el a vigyor az arcáról, mintha soha nem lett volna és hideg tekintettel komoran ismétli újra.* Előbb öld meg. Most! *Csattan a hangja, bár különösebb összerezzenésre nem számít, kemény a lány, talán azt hiszi a legkeményebb. Közelebb tartja az állatot, mintha Valea enyhülni látszana, persze látszik, hogy milyen kis izgatott. ~ Izgága természet... mint egy vadló! ~ Utolsó gondolatára tágra nyílnak szemei, s stigmái sárként folynak körbe körülötte. Belemegy a játékba, s közelebb hajol. Hazudna, ha azt mondaná nem számított rá, mégis kissé váratlanul éri az arcába kapott földtömeg. Félig-meddig sikerül csak elkapnia tekintetét, majd kissé félrefordulva köpködni kezd, s szabad kezével a szemeibe szóródott földet törli ki. Miután összeszedi magát, gyakorlatilag le sem engedi a arca mellől, már onnan indítja kezét. Kézfejjel üt, gyakorlatilag amekkorát csak bír, figyelve arra, hogy legalább a tenyerének háromnegyede találja el a lány arcának jobb felét. A csattanás után nem várja meg míg lenyaklik a feje, kezével hátulról ragadja meg a haját, s úgy rántja hátra, hogy a nő, izzó szemeibe nézzen közvetlen közelről:*
- Te büdös kurva! *Sziszegi arcába, majd kaján vigyorral képén tapasztja még kissé földes ajkait durván a lányéra. Egy hosszú vélhetően nyögdécselős pillanat után cuppanva válik le róla, majd kézfejével megtörli száját.*
- Na, hogy ízlett? *Kérdezi ismét halál komor és kifejezéstelen arccal.* Undorodj csak tőlem. Az jó! *Vonja meg a vállát*
- Öld meg! *Tolja oda ismét az állatot. A nyúl egyre inkább visít a markában, ha Valea odanéz láthatja, hogy a szerzetes vasmarkának szorítása egyre erősödik.* Mi lesz? Hagyod, hogy szenvedjen? Semmitérő vagy! Te akarsz hozzám csatlakozni? Még egy kibaszott nyulat sem vagy képes elintézni! *Veti oda szinte köpve a szavakat.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 23:31:02
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Egykedvűen tartja a lány orra elé a vergődő nyulat, az láthatóan mit sem veszített korábbi erejéből, ahogy a szerzetes arcára sem ír különösebb megrázkódtatást az éjszaka hűvöse és a visító állat nyivákolása.*
- Mondom, öld meg! Süket vagy? *Ismétli meg csendesen, immár suttogásból valamelyest erősítve hangját. Kissé bosszúsan kétkedve csóválja meg a fejét, arcáról lerí, hogy nem szívleli, ha hülyének nézik, de azt sem, ha valakinek nagy a pofája, mondjuk ez érdekes fordulat Umonnál, ha egyáltalán még ő áll a lány előtt.*
- Az is lesz majd, nyugi! *Vigyorodik el a káromkodásra, majd hirtelen úgy tűnik el a vigyor az arcáról, mintha soha nem lett volna és hideg tekintettel komoran ismétli újra.* Előbb öld meg. Most! *Csattan a hangja, bár különösebb összerezzenésre nem számít, kemény a lány, talán azt hiszi a legkeményebb. Közelebb tartja az állatot, mintha Valea enyhülni látszana, persze látszik, hogy milyen kis izgatott. ~ Izgága természet... mint egy vadló! ~ Utolsó gondolatára tágra nyílnak szemei, s stigmái sárként folynak körbe körülötte. Belemegy a játékba, s közelebb hajol. Hazudna, ha azt mondaná nem számított rá, mégis kissé váratlanul éri az arcába kapott földtömeg. Félig-meddig sikerül csak elkapnia tekintetét, majd kissé félrefordulva köpködni kezd, s szabad kezével a szemeibe szóródott földet törli ki. Miután összeszedi magát, gyakorlatilag le sem engedi a arca mellől, már onnan indítja kezét. Kézfejjel üt, gyakorlatilag amekkorát csak bír, figyelve arra, hogy legalább a tenyerének háromnegyede találja el a lány arcának jobb felét. A csattanás után nem várja meg míg lenyaklik a feje, kezével hátulról ragadja meg a haját, s úgy rántja hátra, hogy a nő, izzó szemeibe nézzen közvetlen közelről:*
- Te büdös kurva! *Sziszegi arcába, majd kaján vigyorral képén tapasztja még kissé földes ajkait durván a lányéra. Egy hosszú vélhetően nyögdécselős pillanat után cuppanva válik le róla, majd kézfejével megtörli száját.*
- Na, hogy ízlett? *Kérdezi ismét halál komor és kifejezéstelen arccal.* Undorodj csak tőlem. Az jó! *Vonja meg a vállát*
- Öld meg! *Tolja oda ismét az állatot. A nyúl egyre inkább visít a markában, ha Valea odanéz láthatja, hogy a szerzetes vasmarkának szorítása egyre erősödik.* Mi lesz? Hagyod, hogy szenvedjen? Semmitérő vagy! Te akarsz hozzám csatlakozni? Még egy kibaszott nyulat sem vagy képes elintézni! *Veti oda szinte köpve a szavakat.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 23:31:02
4033. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 19:45:41
Üzenet elküldve: 2018-12-05 19:45:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Igen, hasonló reakcióra számított – a nagy büdös semmire – de egy próbát mindenképpen megért. Fáradtan felsóhajt és igyekszik lelkiekben felkészíteni magát arra ami esetlegesen rá várhat, de szörnyű ez a tehetetlenség. Gyűlöli mindennél jobban, és talán még ennyire kiszolgáltatott helyzetben sem volt még. Ennyire sarokba szorítva. Ha más nem, végső soron elfutni mindig tudott, ezúttal nem, erről Umon gondosan meg is győződik, amire csak elégedetlenül morgolódik Valea az orra alatt. Gerincen kellemetlen bizsergés fut végig akkor, amikor a szerzetes kikerül látóteréből és még hallja is motoszkálását, de nincs rálátása arra, hogy mit művel.*
- Heh?
*Bukkan ki belőle meglepettségében amikor visszatér a férfi. Elsőre nem fogja fel pontosan mire gondol, de már ekkor is elég taszítónak tartja vigyorát. De lassan utoléri a felismerés, és forrósodik fel arca a dühtől, főleg amikor a szerzetes meg is nyalja a száját.*
- Baszódj meg!
*Sziszegi fogai között, de itt nem áll meg a történet és újabb váratlan lépés következik, így nem tud kifejezetten a korábbi miatt elmerülni a haragban. Az állatra pillant és az érzelemmentes arcra. A kis lény sírása szívszaggató, most viszont nem tud elérzékenyülni. Fél is, meg nem is. Már túl sok érzelem van benne, annyi bizonyos, hogy az adrenalin teljesen átjárja testét és lehet ha most szabaddá válnának karjai nem lenne képes kontrollálni magát. Lehet. Megint az állatra néz, majd megint a férfire.*
- Oh, rendben.
*Suttogja viszont és megrántja vállait. Kezei lefelé vándorolnak a nyúl felé.*
- Szóval, ahogy mondtam; baszódj meg!
*Belemarkol a földbe és egy gyors, kissé bizonytalan mozdulattal Umon arcába dobja azt amit talál, kezdve a portól, a kis kavicsokig, moháig vagy bármit. Olaj a tűzre, jól sejti, de úgy véli ebből már nem jöhet ki jól, szóval ha nincs veszítenivalója, legalább maradjon hű magához. Meghunyászkodni bizony nem fog még Umon miatt sem.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Igen, hasonló reakcióra számított – a nagy büdös semmire – de egy próbát mindenképpen megért. Fáradtan felsóhajt és igyekszik lelkiekben felkészíteni magát arra ami esetlegesen rá várhat, de szörnyű ez a tehetetlenség. Gyűlöli mindennél jobban, és talán még ennyire kiszolgáltatott helyzetben sem volt még. Ennyire sarokba szorítva. Ha más nem, végső soron elfutni mindig tudott, ezúttal nem, erről Umon gondosan meg is győződik, amire csak elégedetlenül morgolódik Valea az orra alatt. Gerincen kellemetlen bizsergés fut végig akkor, amikor a szerzetes kikerül látóteréből és még hallja is motoszkálását, de nincs rálátása arra, hogy mit művel.*
- Heh?
*Bukkan ki belőle meglepettségében amikor visszatér a férfi. Elsőre nem fogja fel pontosan mire gondol, de már ekkor is elég taszítónak tartja vigyorát. De lassan utoléri a felismerés, és forrósodik fel arca a dühtől, főleg amikor a szerzetes meg is nyalja a száját.*
- Baszódj meg!
*Sziszegi fogai között, de itt nem áll meg a történet és újabb váratlan lépés következik, így nem tud kifejezetten a korábbi miatt elmerülni a haragban. Az állatra pillant és az érzelemmentes arcra. A kis lény sírása szívszaggató, most viszont nem tud elérzékenyülni. Fél is, meg nem is. Már túl sok érzelem van benne, annyi bizonyos, hogy az adrenalin teljesen átjárja testét és lehet ha most szabaddá válnának karjai nem lenne képes kontrollálni magát. Lehet. Megint az állatra néz, majd megint a férfire.*
- Oh, rendben.
*Suttogja viszont és megrántja vállait. Kezei lefelé vándorolnak a nyúl felé.*
- Szóval, ahogy mondtam; baszódj meg!
*Belemarkol a földbe és egy gyors, kissé bizonytalan mozdulattal Umon arcába dobja azt amit talál, kezdve a portól, a kis kavicsokig, moháig vagy bármit. Olaj a tűzre, jól sejti, de úgy véli ebből már nem jöhet ki jól, szóval ha nincs veszítenivalója, legalább maradjon hű magához. Meghunyászkodni bizony nem fog még Umon miatt sem.*
4032. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 19:18:50
Üzenet elküldve: 2018-12-05 19:18:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Mélán üldögél, csak néha pillant a nyúlra, de sem kósza öröm, sem különösebb együttérzés nem vegyül arcára. Másik kezével olykor komoran megpiszkálja a tüzet, majd egy rövid sóhaj után ismét halkan dúdolni kezd. Nem figyel fel az izzó tekintetekre, bár a lehajtott árnyékba boruló arcára mintha széles mosolyra húzódna. Mikor a lány megszólal, először nem is reagál, inkább elhajol oldalra, hogy egy kisebb ágat kényelmesen a tűzre fektessen. Halkan felsóhajt, majd a sötét eget kezdi szemlélni, ujjával felfelé mutatva mintha... mintha számolná a csillagokat?! Hát nagyon úgy tűnik. Mikor a lány másodjára szólal meg, egy kissé megakad a számolásban, de aztán változatlanul folytatja, közben a vergődő állat egyre jobban sír. Aztán a hosszú pillanatoknak lassan vége szakad, mert lassan emeli lefelé tekintetét, s hidegen a lányra néz, egészen pontosan a nekiszegezett szemekbe. Szélesen mosolyodik el, de valójában arca kifejezéstelen marad. Egyedül bal keze kezd emelkedni, kinyújtott mutatóujjal szája elé:*
- Ssshhhhhh. *Majd egy apró kacér kacsintás a lányra, mielőtt hirtelen feláll, nyulastól, botostul. Lábai gyorsan rúgják fel, s határozott léptekkel megy oda a nőhöz, hogy durván ragadja meg csuklóján a kötelet. Előbb azt rángatja meg, majd a bokáját, mintha ellenőrizné, hogy megfelelően kötözte-e meg. Aztán a viskóba is beballag, majd ott is szöszmötöl valami, Valea háta mögött, végül elé áll:*
- Egész jó nő vagy. Tudsz róla? *Kérdezi kaján vigyorral képén.* Alaposan meggyőződtem róla... nagyon alaposan. *Jelenti ki, mintha korábban semmiféle kérés nem hangzott volna el. Tekintetét nem veszi le a lányról, csak sejtelmesen és fagyosan méri végig megnyalva szája szélét. Hirtelen azonban maga mellé rántja nyulas kezét:*
- JAAAJ, KUSSSOLJ MÁR BAZMEG!! *Ordít rá a vinnyogó nyúlra.* A kurva életbe! *Szemei cikáznak a lány és a nő között, lélegzetének ritmusa szaporodik, s mellkasa gyorsan emelkedik fel és le. Fel és le. Stigmái koromfeketébe borítják arcát. Egy hirtelen pillanatban a nyulat odatolja a nő elé:*
- Öld meg. *Suttogja rémisztően halkan.*
*Mélán üldögél, csak néha pillant a nyúlra, de sem kósza öröm, sem különösebb együttérzés nem vegyül arcára. Másik kezével olykor komoran megpiszkálja a tüzet, majd egy rövid sóhaj után ismét halkan dúdolni kezd. Nem figyel fel az izzó tekintetekre, bár a lehajtott árnyékba boruló arcára mintha széles mosolyra húzódna. Mikor a lány megszólal, először nem is reagál, inkább elhajol oldalra, hogy egy kisebb ágat kényelmesen a tűzre fektessen. Halkan felsóhajt, majd a sötét eget kezdi szemlélni, ujjával felfelé mutatva mintha... mintha számolná a csillagokat?! Hát nagyon úgy tűnik. Mikor a lány másodjára szólal meg, egy kissé megakad a számolásban, de aztán változatlanul folytatja, közben a vergődő állat egyre jobban sír. Aztán a hosszú pillanatoknak lassan vége szakad, mert lassan emeli lefelé tekintetét, s hidegen a lányra néz, egészen pontosan a nekiszegezett szemekbe. Szélesen mosolyodik el, de valójában arca kifejezéstelen marad. Egyedül bal keze kezd emelkedni, kinyújtott mutatóujjal szája elé:*
- Ssshhhhhh. *Majd egy apró kacér kacsintás a lányra, mielőtt hirtelen feláll, nyulastól, botostul. Lábai gyorsan rúgják fel, s határozott léptekkel megy oda a nőhöz, hogy durván ragadja meg csuklóján a kötelet. Előbb azt rángatja meg, majd a bokáját, mintha ellenőrizné, hogy megfelelően kötözte-e meg. Aztán a viskóba is beballag, majd ott is szöszmötöl valami, Valea háta mögött, végül elé áll:*
- Egész jó nő vagy. Tudsz róla? *Kérdezi kaján vigyorral képén.* Alaposan meggyőződtem róla... nagyon alaposan. *Jelenti ki, mintha korábban semmiféle kérés nem hangzott volna el. Tekintetét nem veszi le a lányról, csak sejtelmesen és fagyosan méri végig megnyalva szája szélét. Hirtelen azonban maga mellé rántja nyulas kezét:*
- JAAAJ, KUSSSOLJ MÁR BAZMEG!! *Ordít rá a vinnyogó nyúlra.* A kurva életbe! *Szemei cikáznak a lány és a nő között, lélegzetének ritmusa szaporodik, s mellkasa gyorsan emelkedik fel és le. Fel és le. Stigmái koromfeketébe borítják arcát. Egy hirtelen pillanatban a nyulat odatolja a nő elé:*
- Öld meg. *Suttogja rémisztően halkan.*
4031. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 18:49:11
Üzenet elküldve: 2018-12-05 18:49:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Várható volt, hogy Umon visszatér előbb utóbb, azt nem sejtette, hogy hova és miért ment, lassan viszont erre is fény derül amint meglátja a vergődő rágcsálót határozottan markoló kézfejében. Sajnálja is állatot, meg együtt is érez vele és egyben újra elönti a félelem. Üvöltözésbe nem kezd, ahogy kétségbeesett vergődésbe sem, ezt mind meghagyja az állatnak, véleménye szerint ez semmilyen szituációban nem konstruktív ötlet, ezért ha nehéz is, de nyugton marad. Egyedül tekintete árulkodik mélységes ellenszenvről, és jégkék szemei fehér izzó gyűlölettel követik nyomon a férfi minden mozdulatát.
Nagyon türelmesen vár ahhoz képest, hogy mennyire vékony jégen jár és szeretne már végre valamit. De a szerzetes nem mond semmit, még csak rá sem néz, ez nagyon felhergeli. Annyira abszurd a szituáció, hogy röhögni lenne kedve, helyette inkább fogait csikorgatja és erősen ökölbe szorítja kézfejét, addig amíg teljesen el nem fehérednek ujjai. Rövidesen elege lesz, és muszáj valamit tennie, illetve jelen esetben csak beszélni tud inkább.*
- Hát Umon most megfogtál, belátom.
*Arca rezzenéstelen marad, leszámítva ütemesen megfeszülő állkapcsát.*
- Szóval... izé, tanultam belőle. Most már igazán elengedhetsz. Nagyon rendes lenne ám tőled.
*Ha ez meg is történne – amiben reménykedik, de nem hiszi, hogy így lenne – akkor is minimum egy törött orral tartozik Umonnak ezért.*
*Várható volt, hogy Umon visszatér előbb utóbb, azt nem sejtette, hogy hova és miért ment, lassan viszont erre is fény derül amint meglátja a vergődő rágcsálót határozottan markoló kézfejében. Sajnálja is állatot, meg együtt is érez vele és egyben újra elönti a félelem. Üvöltözésbe nem kezd, ahogy kétségbeesett vergődésbe sem, ezt mind meghagyja az állatnak, véleménye szerint ez semmilyen szituációban nem konstruktív ötlet, ezért ha nehéz is, de nyugton marad. Egyedül tekintete árulkodik mélységes ellenszenvről, és jégkék szemei fehér izzó gyűlölettel követik nyomon a férfi minden mozdulatát.
Nagyon türelmesen vár ahhoz képest, hogy mennyire vékony jégen jár és szeretne már végre valamit. De a szerzetes nem mond semmit, még csak rá sem néz, ez nagyon felhergeli. Annyira abszurd a szituáció, hogy röhögni lenne kedve, helyette inkább fogait csikorgatja és erősen ökölbe szorítja kézfejét, addig amíg teljesen el nem fehérednek ujjai. Rövidesen elege lesz, és muszáj valamit tennie, illetve jelen esetben csak beszélni tud inkább.*
- Hát Umon most megfogtál, belátom.
*Arca rezzenéstelen marad, leszámítva ütemesen megfeszülő állkapcsát.*
- Szóval... izé, tanultam belőle. Most már igazán elengedhetsz. Nagyon rendes lenne ám tőled.
*Ha ez meg is történne – amiben reménykedik, de nem hiszi, hogy így lenne – akkor is minimum egy törött orral tartozik Umonnak ezért.*
4030. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 18:41:36
Üzenet elküldve: 2018-12-05 18:41:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Int előadja az őszinte búcsúszövegét. Aminek a legveszélyesebb része mikor barátnak nevezi a lányt, akivel a tegnapi nap olyanokat tettek, amiket barátok nem szoktak. Viszont nem lett belőle harag és a doki neki tetsző reakciót kap. Puszit nyom a lány arcára. Aki, az ölébe csüccsen és egy csókkal viszonozza, Int pusziját. Ő pedig természetesen visszacsókol. Nehéz így elbúcsúzni. Kedve támad egy kicsit feltartani még a lányt. Fránya ruhák. Miért kellett őket már felvenni? A kapott jó tanácsra azért őszintének tűnő mosollyal felel.*
-Így lesz.
*Dehogy lesz. Ha Relael nem lesz itt a dokinak nem kell sok kísértés, hogy a következő lány karjaiba vesse magát. Örömmel veszi, ahogy belé karol a másik és vezeti is lefelé a lovához. Pedig volt ígérve egy kis reggeli mókázás.*
// Nehéz reggelek //
*Úgy látszik nem csak azért volt jó a búcsúzkodás, hogy mindketten gazdagabbak legyenek egy-egy jó tanáccsal, hanem mert így volt idő előkészíteni a lovat is, aminek a nyeregtáskájában ott az elkészített elemózsia. Remélhetőleg a szolgálók nem haragszanak még Int tegnapi kirohanásáért. Vagy ha mégis akkor nem az ártatlan lányon akarják megbosszulni. A közeledő lovasra ő is felfigyel. Csodálkozva néz is. Nem hallott semmiről, hogy várnának valakit.*
- Valóban.
*Őszintén nem tudja, mit gondoljon. Ha egy menekült nemes kisasszony, akkor ő befogadná, de lehet csak valami vendég, aki gyakran jár erre. Int nincs itt olyan rég, hogy ismerje a család barátait. Rel viszont ismeri. Pedig ő egy nappal korábban érkezett a doktornál, aki így hát érdeklődve néz a lányra. Majd közel hajol valami jó pletykát remélve viszont olyasmit hall, amit veszélyesnek érez magára nézve. Csapdát sejt.*
- Nekem? Hisz nem rég ígértem, hogy vigyázni fogok a nőkkel.
*Mosolyog mintha egy jó viccet hallott volna. Na, jó, persze ha a kis vörös az ölébe kívánna pattanni a doki nem ellenkezne. Viszont Relael előtt nem fogja úgy körbeugrálni a vöröst, mint tegnap tette mikor a barna érkezett.*
- Szép jó napot kisasszony. Segíthetek valamiben?
*Int előadja az őszinte búcsúszövegét. Aminek a legveszélyesebb része mikor barátnak nevezi a lányt, akivel a tegnapi nap olyanokat tettek, amiket barátok nem szoktak. Viszont nem lett belőle harag és a doki neki tetsző reakciót kap. Puszit nyom a lány arcára. Aki, az ölébe csüccsen és egy csókkal viszonozza, Int pusziját. Ő pedig természetesen visszacsókol. Nehéz így elbúcsúzni. Kedve támad egy kicsit feltartani még a lányt. Fránya ruhák. Miért kellett őket már felvenni? A kapott jó tanácsra azért őszintének tűnő mosollyal felel.*
-Így lesz.
*Dehogy lesz. Ha Relael nem lesz itt a dokinak nem kell sok kísértés, hogy a következő lány karjaiba vesse magát. Örömmel veszi, ahogy belé karol a másik és vezeti is lefelé a lovához. Pedig volt ígérve egy kis reggeli mókázás.*
// Nehéz reggelek //
*Úgy látszik nem csak azért volt jó a búcsúzkodás, hogy mindketten gazdagabbak legyenek egy-egy jó tanáccsal, hanem mert így volt idő előkészíteni a lovat is, aminek a nyeregtáskájában ott az elkészített elemózsia. Remélhetőleg a szolgálók nem haragszanak még Int tegnapi kirohanásáért. Vagy ha mégis akkor nem az ártatlan lányon akarják megbosszulni. A közeledő lovasra ő is felfigyel. Csodálkozva néz is. Nem hallott semmiről, hogy várnának valakit.*
- Valóban.
*Őszintén nem tudja, mit gondoljon. Ha egy menekült nemes kisasszony, akkor ő befogadná, de lehet csak valami vendég, aki gyakran jár erre. Int nincs itt olyan rég, hogy ismerje a család barátait. Rel viszont ismeri. Pedig ő egy nappal korábban érkezett a doktornál, aki így hát érdeklődve néz a lányra. Majd közel hajol valami jó pletykát remélve viszont olyasmit hall, amit veszélyesnek érez magára nézve. Csapdát sejt.*
- Nekem? Hisz nem rég ígértem, hogy vigyázni fogok a nőkkel.
*Mosolyog mintha egy jó viccet hallott volna. Na, jó, persze ha a kis vörös az ölébe kívánna pattanni a doki nem ellenkezne. Viszont Relael előtt nem fogja úgy körbeugrálni a vöröst, mint tegnap tette mikor a barna érkezett.*
- Szép jó napot kisasszony. Segíthetek valamiben?
4029. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 17:59:01
Üzenet elküldve: 2018-12-05 17:59:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A fák levelei között átszűrődő holdfény, s az ágak árnyékának játéka sző sűrű csíkokat az arcára. Néma, mint a sír, csak lába alatt reccsen olykor az aljnövényzet. Nem foglalkozik semmivel, nem lopakodik, nem rejtőzik. Komótosan sétálgat a sötétségben, szeme ide oda cikázik, amíg meg nem látja, amit keres. A hold fehéren sejlik be a fák lombja között. Umon letérdelve az üregbe hajol, majd egy kis kotorászás után megtalálja, mit keres.*
- Jól van. *Örül magának, majd a nyulat grabancánál fogva emeli fel, s alaposan megnézi. Kapálózik, rendesen visít is, de csak megvonja a vállát, majd magától eltartva az állatot, fütyörészve indul vissza a szekérhez. Valea már messziről láthatja, amint kényelmesen, kezében egy szerencsétlenül visító állattal sétálgat, csuklya ezúttal sincs a fején, így tükörsima szemei kiválóan látszódhatnak, bár a sötét bizonyára sejtelmessé teheti arcát. Akkor is fütyül, mikor nem messze Valeától a tűz mellé telepszik, s kényelembe helyezi magát. A lányra szemernyi figyelmet sem fordít, mintha ott sem lenne, csak az állatot nézi. Elég erősen kell tartania, hogy nehogy elszaladjon, vagy megharapja őt.*
- Csiba te! *Suttogva emeli fel arcához, a kis kapálózó lábaival majdnem eléri az orrát. Szendén elmosolyodik, s kicsit még meg is piszézi.* Milyen kis mogorva vagy. *Villan meg tekintete, majd ismét felsóhajtva teszi le maga mellé, persze elengedni nem engedi el. Botját leemeli hátáról, majd keresztben ölében nyugtatja. A lányra még ekkor sem figyel fel. Talán már el is felejtette, hogy itt van. Egyelőre látszólag csak ő van és a halkan pattogó tűz, parazsának és lángjának fénye alulról világítja meg arcát, előrehajtott fejjel bámul bele, merengőn és töprengőn.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 17:59:22
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A fák levelei között átszűrődő holdfény, s az ágak árnyékának játéka sző sűrű csíkokat az arcára. Néma, mint a sír, csak lába alatt reccsen olykor az aljnövényzet. Nem foglalkozik semmivel, nem lopakodik, nem rejtőzik. Komótosan sétálgat a sötétségben, szeme ide oda cikázik, amíg meg nem látja, amit keres. A hold fehéren sejlik be a fák lombja között. Umon letérdelve az üregbe hajol, majd egy kis kotorászás után megtalálja, mit keres.*
- Jól van. *Örül magának, majd a nyulat grabancánál fogva emeli fel, s alaposan megnézi. Kapálózik, rendesen visít is, de csak megvonja a vállát, majd magától eltartva az állatot, fütyörészve indul vissza a szekérhez. Valea már messziről láthatja, amint kényelmesen, kezében egy szerencsétlenül visító állattal sétálgat, csuklya ezúttal sincs a fején, így tükörsima szemei kiválóan látszódhatnak, bár a sötét bizonyára sejtelmessé teheti arcát. Akkor is fütyül, mikor nem messze Valeától a tűz mellé telepszik, s kényelembe helyezi magát. A lányra szemernyi figyelmet sem fordít, mintha ott sem lenne, csak az állatot nézi. Elég erősen kell tartania, hogy nehogy elszaladjon, vagy megharapja őt.*
- Csiba te! *Suttogva emeli fel arcához, a kis kapálózó lábaival majdnem eléri az orrát. Szendén elmosolyodik, s kicsit még meg is piszézi.* Milyen kis mogorva vagy. *Villan meg tekintete, majd ismét felsóhajtva teszi le maga mellé, persze elengedni nem engedi el. Botját leemeli hátáról, majd keresztben ölében nyugtatja. A lányra még ekkor sem figyel fel. Talán már el is felejtette, hogy itt van. Egyelőre látszólag csak ő van és a halkan pattogó tűz, parazsának és lángjának fénye alulról világítja meg arcát, előrehajtott fejjel bámul bele, merengőn és töprengőn.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 17:59:22
4028. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 17:50:15
Üzenet elküldve: 2018-12-05 17:50:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Évszakváltás//
*Egy hat elteltével talán megváltozhatnak a viszonyok a különféle lények között. Mindenki megtud egy kicsit a másik személyekről, kivéve ha nem. Monsotor már tudja a járást, hogy kinek mi a teendője. Monsotor hozzászokott a monoton életmódhoz így semmi új nem éri jelenlegi helyzetében. Bár a vadászat új volt neki, így eleinte figyelte, hogy Jazion és Lyz hogyan csinálják így később ő is csatlakozott a vadászatokhoz. Újabb nap, újabb felfedezőút, de ezúttal jön a tél. Mindenki megreggelizik és ahogy mások, ő is felnyergeli nagy fekete lovát, ami ténylegesen nem az övé, csak most ő ül rajta. Az óriás a hegyekben már hozzászokott ezekhez a hideg időkhöz, így meg sem remeg. Mons odalép a többiekhez, már csak az utasításra vár. Nem mutatja magán az izgatottság jeleit, mivel hogy ez is csak egy újabb monoton felderítő út.*
//Évszakváltás//
*Egy hat elteltével talán megváltozhatnak a viszonyok a különféle lények között. Mindenki megtud egy kicsit a másik személyekről, kivéve ha nem. Monsotor már tudja a járást, hogy kinek mi a teendője. Monsotor hozzászokott a monoton életmódhoz így semmi új nem éri jelenlegi helyzetében. Bár a vadászat új volt neki, így eleinte figyelte, hogy Jazion és Lyz hogyan csinálják így később ő is csatlakozott a vadászatokhoz. Újabb nap, újabb felfedezőút, de ezúttal jön a tél. Mindenki megreggelizik és ahogy mások, ő is felnyergeli nagy fekete lovát, ami ténylegesen nem az övé, csak most ő ül rajta. Az óriás a hegyekben már hozzászokott ezekhez a hideg időkhöz, így meg sem remeg. Mons odalép a többiekhez, már csak az utasításra vár. Nem mutatja magán az izgatottság jeleit, mivel hogy ez is csak egy újabb monoton felderítő út.*
4027. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 17:35:23
Üzenet elküldve: 2018-12-05 17:35:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Umonnak nincs nehéz dolga azt tekintve, hogy semmi ellenkezéssel nem találkozik akárhogy mozgatja Valeát. A fiatal elf egyébként csak jó sokára kezd csak magához térni. Egy darabig nem is lát tisztán, levegőt is nehézkesen vesz, elsőként egy hosszú köhögőrohammal kezdi. Ennek elmúlásával lassan fejét emelgeti, ami azért zsibong rendesen. Emellett már alig zavaró megütött és ezáltal fájó végtagjai, jobban leköti az, hogy valami zavarja a mozgásban, méghozzá kötél. Igen, elég határozottan kötélnek néz ki.*
- Ó hogy azt a mocskos büdös kurva életbe már!
*Szalad ki a száján és kezd mocorgásba, mert mást nem igen tud tenni. Legalább annyit megtesz, hogy egy kellemesebb ülőhelyzetet vesz fel. Amint kicsit összeszedi gondolatait és túllép azon, hogy kurvára mérges, megoldást próbál találni, csak sajnos nincs. Vagy nem lát. Semmi nincs jóformán a közelében és érzi is, hogy ruházata sem olyan, amilyen, elsőre nem is tudja megfejteni miért, aztán rájön, hogy hiányoznak a fegyverei. Szóval megint kiszalad a száján egy kellőképpen választékos, összetett kifejezés.*
- A picsába!
*Lassacskán kezd realizálódni benne, hogy igencsak kellemetlen helyzetbe került. Mondhatni rendesen megbaszódott. Mondhatni. Egy pillanat alatt önti el agyát a pánik, és majdnem ilyen gyorsan el is tűnik, mintha sóhajával együtt képes lenne távozni ez az érzés és helyét átvenni a beletörődés.*
- Hát Kócos, örülök, hogy megismerhettelek. Szerintem cuki vagy és a sörényed is király.
*Kínjában már röhög magán, legalább addig sem azzal foglalkozik, hogy kezd fázni és olyan, mintha hangyák járkálnának bőre alatt. Fejét is mérsékelten mozgatja, mert akkor csak szédülni kezd és hányingere lesz tőle.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Umonnak nincs nehéz dolga azt tekintve, hogy semmi ellenkezéssel nem találkozik akárhogy mozgatja Valeát. A fiatal elf egyébként csak jó sokára kezd csak magához térni. Egy darabig nem is lát tisztán, levegőt is nehézkesen vesz, elsőként egy hosszú köhögőrohammal kezdi. Ennek elmúlásával lassan fejét emelgeti, ami azért zsibong rendesen. Emellett már alig zavaró megütött és ezáltal fájó végtagjai, jobban leköti az, hogy valami zavarja a mozgásban, méghozzá kötél. Igen, elég határozottan kötélnek néz ki.*
- Ó hogy azt a mocskos büdös kurva életbe már!
*Szalad ki a száján és kezd mocorgásba, mert mást nem igen tud tenni. Legalább annyit megtesz, hogy egy kellemesebb ülőhelyzetet vesz fel. Amint kicsit összeszedi gondolatait és túllép azon, hogy kurvára mérges, megoldást próbál találni, csak sajnos nincs. Vagy nem lát. Semmi nincs jóformán a közelében és érzi is, hogy ruházata sem olyan, amilyen, elsőre nem is tudja megfejteni miért, aztán rájön, hogy hiányoznak a fegyverei. Szóval megint kiszalad a száján egy kellőképpen választékos, összetett kifejezés.*
- A picsába!
*Lassacskán kezd realizálódni benne, hogy igencsak kellemetlen helyzetbe került. Mondhatni rendesen megbaszódott. Mondhatni. Egy pillanat alatt önti el agyát a pánik, és majdnem ilyen gyorsan el is tűnik, mintha sóhajával együtt képes lenne távozni ez az érzés és helyét átvenni a beletörődés.*
- Hát Kócos, örülök, hogy megismerhettelek. Szerintem cuki vagy és a sörényed is király.
*Kínjában már röhög magán, legalább addig sem azzal foglalkozik, hogy kezd fázni és olyan, mintha hangyák járkálnának bőre alatt. Fejét is mérsékelten mozgatja, mert akkor csak szédülni kezd és hányingere lesz tőle.*
4026. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 16:46:01
Üzenet elküldve: 2018-12-05 16:46:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
- Köszönöm.
*Szól még a férfi után, aki lelkesen pattan is, hogy eleget tegyen kérésének. Ez végtelen elégedettséggel tölti el és máris megalapozza az aznapi önbizalomszintjét. Már a cipőjénél tart amikor Intath visszatér. Kicsit itt-ott igazít ruháján, hogy tökéletesen álljon mindenhol, úgy ahogy annak lennie kell, majd ugyanezt megteszi hajával is. Meglepetten pislog a férfire, aki megint nagyon kedves hozzá.*
- Én is örülök neki.
*Húzódna ő is közelebb, de az orvos megteszi helyette, ezért csak nyakát nyújtogatva kínálja fel arcát a puszira. Jó érzéssel tölti el, hogy besorolódott a férfi barátai közé, akik ezek szerint nincsenek túl sokan. Hirtelen ötlettől vezérelve ül Intath ölébe, és most ő van a soron, hogy adjon talán egy puszit, de inkább egy szenvedélyes csókban állapodik meg.*
- Te meg vigyázz a nőkkel, bajkeverő egy népség.
*Komiszan mosolyog, hiszen tudja magáról, hogy ő is ilyen, de azért igyekszik nem kárt tenni új barátjában. De ennyi elég is volt a búcsúzkodásból, lassan feltápászkodik és Intathba karol, amíg az kikíséri.*
// Nehéz reggelek //
*Ha előkészült a lova, ha nem, azért szemrevételezi a környéket és kicsit élvezi a friss levegőt. Nehéz lenne nem észrevenni a vörös hajú lányt a pompás ruházatában és méretes fekete lován. Elég jellegzetes jelenség ahhoz, hogy megtorpanjon, mert mintha ismerős is lenne.*
- Nicsak milyen forgalom van itt.
*Hunyorogva töpreng és méregeti a lányt, aztán bevillan neki. Még a neve is, pedig ilyen távlatokból szokása elfeledni őket, főleg ha nem látott valakit olyan sűrűn. Emlékei szerint viszont a lány kedvelhető volt, egészen érdekes is. Ezen felbátorodva integet neki.*
- Amve! Te vagy az ugyebár?
*Széles baráti mosollyal üdvözli a lányt, és lopva Intathra pillant, hogy vajon ő mit szól ehhez. Kicsit közelebb hajol hozzá, hogy sutyoroghasson.*
- Nemes kisasszonyok potyognak az égből, úgy tűnik ez a te szerencsés időszakod.
*Vigyorog a férfire, majd visszafordul a fiatal félvér felé, aki remélhetőleg megállt köszöntésére.*
- Köszönöm.
*Szól még a férfi után, aki lelkesen pattan is, hogy eleget tegyen kérésének. Ez végtelen elégedettséggel tölti el és máris megalapozza az aznapi önbizalomszintjét. Már a cipőjénél tart amikor Intath visszatér. Kicsit itt-ott igazít ruháján, hogy tökéletesen álljon mindenhol, úgy ahogy annak lennie kell, majd ugyanezt megteszi hajával is. Meglepetten pislog a férfire, aki megint nagyon kedves hozzá.*
- Én is örülök neki.
*Húzódna ő is közelebb, de az orvos megteszi helyette, ezért csak nyakát nyújtogatva kínálja fel arcát a puszira. Jó érzéssel tölti el, hogy besorolódott a férfi barátai közé, akik ezek szerint nincsenek túl sokan. Hirtelen ötlettől vezérelve ül Intath ölébe, és most ő van a soron, hogy adjon talán egy puszit, de inkább egy szenvedélyes csókban állapodik meg.*
- Te meg vigyázz a nőkkel, bajkeverő egy népség.
*Komiszan mosolyog, hiszen tudja magáról, hogy ő is ilyen, de azért igyekszik nem kárt tenni új barátjában. De ennyi elég is volt a búcsúzkodásból, lassan feltápászkodik és Intathba karol, amíg az kikíséri.*
// Nehéz reggelek //
*Ha előkészült a lova, ha nem, azért szemrevételezi a környéket és kicsit élvezi a friss levegőt. Nehéz lenne nem észrevenni a vörös hajú lányt a pompás ruházatában és méretes fekete lován. Elég jellegzetes jelenség ahhoz, hogy megtorpanjon, mert mintha ismerős is lenne.*
- Nicsak milyen forgalom van itt.
*Hunyorogva töpreng és méregeti a lányt, aztán bevillan neki. Még a neve is, pedig ilyen távlatokból szokása elfeledni őket, főleg ha nem látott valakit olyan sűrűn. Emlékei szerint viszont a lány kedvelhető volt, egészen érdekes is. Ezen felbátorodva integet neki.*
- Amve! Te vagy az ugyebár?
*Széles baráti mosollyal üdvözli a lányt, és lopva Intathra pillant, hogy vajon ő mit szól ehhez. Kicsit közelebb hajol hozzá, hogy sutyoroghasson.*
- Nemes kisasszonyok potyognak az égből, úgy tűnik ez a te szerencsés időszakod.
*Vigyorog a férfire, majd visszafordul a fiatal félvér felé, aki remélhetőleg megállt köszöntésére.*
4025. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 15:14:28
Üzenet elküldve: 2018-12-05 15:14:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hmmm... *Mindösszesen ennyi reakcióval nyugtázza a lány összeesését. Egy darabig álldogál mellette, majd felcsóválva teszi vissza hátára a botját. Rövid dallamot kezd dúdolgatni, miközben komótosan lehajol, hogy módszeresen átkutassa a lányt. A szablyáját könnyen megtalálja, le is csatolja a nőről azonnal, majd elhajítja a szekér irányába. A tőrt egy ideig kutatnia kell, de hamarosan az is meglesz, ezt kis gondolkodás utána a csuhájába rejti. Vállánál és derekánál fogva hirtelen átfordítja a hátára, csak úgy puffan, hogy immár szemtől szembe nézzen vele, s mélabús tekintetét, még mindig egy kackiás kis dallamot dudorászva, lassan végigfuttatja a lány testén. Nem szégyenlősködik, előbb bokájánál húzza feljebb a nadrágot, hogy meggyőződjön róla, rendelkezik-e rejtett fegyverrel, de ugyanígy tesz a derekánál is. A dúdolás kissé hangosabbra vált, miközben az övet egy laza mozdulattal kicsatolja, majd a nadrágot egy durva mozdulattal combközépig húzza le a lányról, lemeztelenítve őt.*
- Baszki, de jó bőr vagy! De semmi... hát ez gond, Valea... nagy gond. *Magyarázza fejét csóválva, felmordulva csendesen, mikor egyéb másik fegyvert nem talál.*
- Elővigyázatlan vagy. Amúgy gondoltam ám. *Jegyzi meg hangosan, kissé csúfondárosan. Majd vállát kissé megvonva öltözteti vissza. Keze kutat és keres a felsőruházat alatt is, ha gombos, akkor teljesen szétnyitja, ha nem, akkor kezét futtatja módszeresen végig, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg a lány mellét is alaposan áttapogatja. Különösebb érzelmei nem gerjednek ezáltal, legalábbis látszólag, szó, mi szó, a lány kimondottan erotikus ebben a pózban, szerzett sérülései csak javítanak az összképen. Felegyenesedik, majd úgy tekint le a nőre. Nyelvével hirtelen megnyalja alsó ajkát, majd egy idő után még kissé rendezi a ruházatot. Már épp indulna, amikor meggondolja magát, s az elalélt lányt felülteti.*
- Jól nézel ki. Vajon az illatod is jó? *Kérdezi csak úgy a sötéttől. Arra azért figyel, hogyha mozdulna azonnal tudjon csapni egyet, persze azért elég istenesen elkábította, de soha nem lehet tudni. Tekintete villan egyet, mikor közvetlen közelről beleszagol a lány nyakába, s orrát a nyakszirttől, fültövén keresztül egészen a lány fejtetejéig futtatja, végig beszívva a levegőt.*
- Jó, bizony! Hehe... *Rikkant fel.* Ma este aztán jól fogunk szórakozni, majd meglátod! *Mutat feddőn és tudálékosan a lány ájult testére.* Ugye Umon? Hehe! *A nevetés hideg és kegyetlen, aztán az ismét megkezdett dúdolás, hirtelen fütyörészésbe vált át, mikor a felültetett lány grabancát tarkójánál fogva ragadja meg, s kezdi csak úgy vonszolni maga után egy kézzel, be egészen a lerobbant kis viskó oldalfalához, nem messze a szekértől. Még mindig kedélyesen fütyülve köteleket vesz le a kocsi hátuljából.*
- Jól van pacikám, jól van! *Paskolja meg kedvesen Kócos oldalát.* Pihenj csak, elfáradhattál. *Mosolyog Kócosra vidám tekintettel. Majd ismét fütyülni kezd, még akkor is, mikor a lány csuklójára hurkot köt, majd a bokájára, aztán a kezeket és lábakat a lány előtt szintén összekötözi. Valea derekára egy másikat hurkol, hogy a csúszócsomó hátul legyen, majd a viskó ablakán behajítva a kötelet, azt odaerősíti belül épp ahhoz, amit talál.*
- Noh... kész... *Bólint mosolyogva, tenyerét összedörzsölve, egy pillanatra megszakítva a dallamot.* Ha futni akarsz, fájdalmas élményben lesz részed, szépség. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen. Puhán fuszit fúj tenyeréből Valea felé, aztán fogja a lány tőrét és az erdőbe indul, de előtte még megnézi, hogy van e bármi éles a közelben, amivel a lány el tudná oldani a kötelet. A szablyát is eldugja. Miután mindent ellenőrzött, rak egy hasábot a tűzre, mely szintén kellő távolságra van a lánytól, aztán, mint aki jól végezte dolgát immár énekelve besétál az erdőbe. Néha még perdül is egyet bokája körül, mintha fenemód táncos hangulatában lenne. Érdekes módon, most nem esik el.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hmmm... *Mindösszesen ennyi reakcióval nyugtázza a lány összeesését. Egy darabig álldogál mellette, majd felcsóválva teszi vissza hátára a botját. Rövid dallamot kezd dúdolgatni, miközben komótosan lehajol, hogy módszeresen átkutassa a lányt. A szablyáját könnyen megtalálja, le is csatolja a nőről azonnal, majd elhajítja a szekér irányába. A tőrt egy ideig kutatnia kell, de hamarosan az is meglesz, ezt kis gondolkodás utána a csuhájába rejti. Vállánál és derekánál fogva hirtelen átfordítja a hátára, csak úgy puffan, hogy immár szemtől szembe nézzen vele, s mélabús tekintetét, még mindig egy kackiás kis dallamot dudorászva, lassan végigfuttatja a lány testén. Nem szégyenlősködik, előbb bokájánál húzza feljebb a nadrágot, hogy meggyőződjön róla, rendelkezik-e rejtett fegyverrel, de ugyanígy tesz a derekánál is. A dúdolás kissé hangosabbra vált, miközben az övet egy laza mozdulattal kicsatolja, majd a nadrágot egy durva mozdulattal combközépig húzza le a lányról, lemeztelenítve őt.*
- Baszki, de jó bőr vagy! De semmi... hát ez gond, Valea... nagy gond. *Magyarázza fejét csóválva, felmordulva csendesen, mikor egyéb másik fegyvert nem talál.*
- Elővigyázatlan vagy. Amúgy gondoltam ám. *Jegyzi meg hangosan, kissé csúfondárosan. Majd vállát kissé megvonva öltözteti vissza. Keze kutat és keres a felsőruházat alatt is, ha gombos, akkor teljesen szétnyitja, ha nem, akkor kezét futtatja módszeresen végig, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg a lány mellét is alaposan áttapogatja. Különösebb érzelmei nem gerjednek ezáltal, legalábbis látszólag, szó, mi szó, a lány kimondottan erotikus ebben a pózban, szerzett sérülései csak javítanak az összképen. Felegyenesedik, majd úgy tekint le a nőre. Nyelvével hirtelen megnyalja alsó ajkát, majd egy idő után még kissé rendezi a ruházatot. Már épp indulna, amikor meggondolja magát, s az elalélt lányt felülteti.*
- Jól nézel ki. Vajon az illatod is jó? *Kérdezi csak úgy a sötéttől. Arra azért figyel, hogyha mozdulna azonnal tudjon csapni egyet, persze azért elég istenesen elkábította, de soha nem lehet tudni. Tekintete villan egyet, mikor közvetlen közelről beleszagol a lány nyakába, s orrát a nyakszirttől, fültövén keresztül egészen a lány fejtetejéig futtatja, végig beszívva a levegőt.*
- Jó, bizony! Hehe... *Rikkant fel.* Ma este aztán jól fogunk szórakozni, majd meglátod! *Mutat feddőn és tudálékosan a lány ájult testére.* Ugye Umon? Hehe! *A nevetés hideg és kegyetlen, aztán az ismét megkezdett dúdolás, hirtelen fütyörészésbe vált át, mikor a felültetett lány grabancát tarkójánál fogva ragadja meg, s kezdi csak úgy vonszolni maga után egy kézzel, be egészen a lerobbant kis viskó oldalfalához, nem messze a szekértől. Még mindig kedélyesen fütyülve köteleket vesz le a kocsi hátuljából.*
- Jól van pacikám, jól van! *Paskolja meg kedvesen Kócos oldalát.* Pihenj csak, elfáradhattál. *Mosolyog Kócosra vidám tekintettel. Majd ismét fütyülni kezd, még akkor is, mikor a lány csuklójára hurkot köt, majd a bokájára, aztán a kezeket és lábakat a lány előtt szintén összekötözi. Valea derekára egy másikat hurkol, hogy a csúszócsomó hátul legyen, majd a viskó ablakán behajítva a kötelet, azt odaerősíti belül épp ahhoz, amit talál.*
- Noh... kész... *Bólint mosolyogva, tenyerét összedörzsölve, egy pillanatra megszakítva a dallamot.* Ha futni akarsz, fájdalmas élményben lesz részed, szépség. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen. Puhán fuszit fúj tenyeréből Valea felé, aztán fogja a lány tőrét és az erdőbe indul, de előtte még megnézi, hogy van e bármi éles a közelben, amivel a lány el tudná oldani a kötelet. A szablyát is eldugja. Miután mindent ellenőrzött, rak egy hasábot a tűzre, mely szintén kellő távolságra van a lánytól, aztán, mint aki jól végezte dolgát immár énekelve besétál az erdőbe. Néha még perdül is egyet bokája körül, mintha fenemód táncos hangulatában lenne. Érdekes módon, most nem esik el.*
4024. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 14:42:02
Üzenet elküldve: 2018-12-05 14:42:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Nincs kedve magyarázkodni, főleg mert biztos abban, hogy Umon tudja miért nem örül most a közelségének. Valóban Valeának nincs ötlete, hogy mire megy ki a játék, ha egyáltalán ez valami játék szeretne lenni. Szóval ő maga kissé mérgesen, feldúltan és meglehetősen magabiztosan lépeget előre, nem számítva arra, hogy majd pont a szerzetes fog ellen bármire is készülni. Az mondjuk feltűnik neki, hogy hallja a férfi léptei zaját majdnem szinkronban a sajátjával, éppen hátra is pillantana csupán azért, hogy szemügyre vegye annak arcát és esetleg felmérje hangulatát, gondolatait, de valami megakadályozza a mozdulatban. Mégpedig egy jól célzott és igen erős ütés.
Gondolkodni már nincs lehetősége, szinte azon pillanatban elsötétül előtte a világ. Egyedül a fájdalmat érzi, ami tarkójától robban szét és egész fejét, illetve arcát elönti az egyszerre hideg tűszúrásként és forró masszaként érződő hullám. Lezárt szemhéjain keresztül is érzékeli még, hogy forog vele a világ, éppen csak a pillanat tört részéig. Ez idő alatt és ennyi információból nem tudja megállapítani, hogy azért mert szédülést érez, vagy mert tehetetlenül zuhan a föld felé. Mire leérkezik már teljesen eltompul. Nyilván megüti magát esés közben is, ez már valószínűleg csak felébredéskor fog feltűnni neki, persze mindez eltörpül majd amellett amit Umontól kapott, ami ugyan nem volt nagy, de nyilvánvalóan feje érzékenyebb terület, mint egyébként is megroncsolt végtagjai.*
*Nincs kedve magyarázkodni, főleg mert biztos abban, hogy Umon tudja miért nem örül most a közelségének. Valóban Valeának nincs ötlete, hogy mire megy ki a játék, ha egyáltalán ez valami játék szeretne lenni. Szóval ő maga kissé mérgesen, feldúltan és meglehetősen magabiztosan lépeget előre, nem számítva arra, hogy majd pont a szerzetes fog ellen bármire is készülni. Az mondjuk feltűnik neki, hogy hallja a férfi léptei zaját majdnem szinkronban a sajátjával, éppen hátra is pillantana csupán azért, hogy szemügyre vegye annak arcát és esetleg felmérje hangulatát, gondolatait, de valami megakadályozza a mozdulatban. Mégpedig egy jól célzott és igen erős ütés.
Gondolkodni már nincs lehetősége, szinte azon pillanatban elsötétül előtte a világ. Egyedül a fájdalmat érzi, ami tarkójától robban szét és egész fejét, illetve arcát elönti az egyszerre hideg tűszúrásként és forró masszaként érződő hullám. Lezárt szemhéjain keresztül is érzékeli még, hogy forog vele a világ, éppen csak a pillanat tört részéig. Ez idő alatt és ennyi információból nem tudja megállapítani, hogy azért mert szédülést érez, vagy mert tehetetlenül zuhan a föld felé. Mire leérkezik már teljesen eltompul. Nyilván megüti magát esés közben is, ez már valószínűleg csak felébredéskor fog feltűnni neki, persze mindez eltörpül majd amellett amit Umontól kapott, ami ugyan nem volt nagy, de nyilvánvalóan feje érzékenyebb terület, mint egyébként is megroncsolt végtagjai.*
4023. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 07:57:27
Üzenet elküldve: 2018-12-05 07:57:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Eleinte széles vigyorral és átszellemült arccal figyeli a lányt, immár hátulról. Stigmái tánca egyre gyorsul, immár nem csak arcán, érzi, ahogyan a testén is méla keringőbe kezdenek. Eleinte nem is ideges, élvezi a lány zavartságát, vélhetően fogalma sincs arról, hogy jelenleg mi történik, szerencsére a szerzetes pontosan tisztában van tettei miértjeivel. Az viszont kezdi bosszantani, hogy a reakció nem feltétlenül az, mit szeretne látni. A lány továbbra is csendes, csak egy pillanatra csattan fel és akkor is csak szokványos közhelyeket dobál:*
- Miért ne? *Kérdezi hamiskás mosollyal, mely a végén már arcára fagy. Szemei hidegek és kedvezőtlen színben tüntetik fel egyébként sem hagyományos arcát, a holdvilág kevés fény ád, s mintha mindegyiket szembogarai gyűjtenék be, jóllehet ez csupán a természet csalfa játéka. A lány hátán marad a keze, nem durván, pusztán finoman, s közben tűnődve figyeli a körülöttük lévő rengeteg mozgását, azonban Valea feláll, így körülbelül egy magasságba kerülnek, a lány hátáról lekerülnek a lehorzsolt kezek. Ajkai megmerevednek, s szája pengevékonnyá válik, Valea nem látja, hisz az erdőt szemléli, de a szerzetes szemeibe mérhetetlen szomorúság is keveredik, ahogyan elnézi a lány alakját. Könnyelmű és túlságosan bizakodó. Korábbi félelmét talán legyőzi az erdővel kapcsolatban és lassan szedelőzködik, azonban kacagásának jelenleg nem tud örülni. Nem szól, megvárja, míg a lány elindul, majd némán követi. Hátáról óvatosan veszi le a Pyctától kapott, kiváló erezettel rendelkező szerzetesi botot, s megszorul rajta keze. Az egész egy pillanat, míg végiggondolva saját útját, méla és kifejezéstelen arccal indítja meg a lány tarkója felé a vaskosabbik végét. Szerencsére gyorsasága és fegyveres képzettsége, talán még azelőtt engedi bevinni a csapást, hogy a kacagó lány azt szeme sarkából észlelhetné. Ha nem, nos a magyarázatra még nem készült fel, minden bizonnyal érdekesen alakulna az éjszaka. Nem üt nagyot, csak kábítani akar. Ha az ütés sikeres, a lány ájultan esik össze, s Umon halvány, szomorú mosollyal áll meg az eszméletlen test felett.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 08:00:59
*Eleinte széles vigyorral és átszellemült arccal figyeli a lányt, immár hátulról. Stigmái tánca egyre gyorsul, immár nem csak arcán, érzi, ahogyan a testén is méla keringőbe kezdenek. Eleinte nem is ideges, élvezi a lány zavartságát, vélhetően fogalma sincs arról, hogy jelenleg mi történik, szerencsére a szerzetes pontosan tisztában van tettei miértjeivel. Az viszont kezdi bosszantani, hogy a reakció nem feltétlenül az, mit szeretne látni. A lány továbbra is csendes, csak egy pillanatra csattan fel és akkor is csak szokványos közhelyeket dobál:*
- Miért ne? *Kérdezi hamiskás mosollyal, mely a végén már arcára fagy. Szemei hidegek és kedvezőtlen színben tüntetik fel egyébként sem hagyományos arcát, a holdvilág kevés fény ád, s mintha mindegyiket szembogarai gyűjtenék be, jóllehet ez csupán a természet csalfa játéka. A lány hátán marad a keze, nem durván, pusztán finoman, s közben tűnődve figyeli a körülöttük lévő rengeteg mozgását, azonban Valea feláll, így körülbelül egy magasságba kerülnek, a lány hátáról lekerülnek a lehorzsolt kezek. Ajkai megmerevednek, s szája pengevékonnyá válik, Valea nem látja, hisz az erdőt szemléli, de a szerzetes szemeibe mérhetetlen szomorúság is keveredik, ahogyan elnézi a lány alakját. Könnyelmű és túlságosan bizakodó. Korábbi félelmét talán legyőzi az erdővel kapcsolatban és lassan szedelőzködik, azonban kacagásának jelenleg nem tud örülni. Nem szól, megvárja, míg a lány elindul, majd némán követi. Hátáról óvatosan veszi le a Pyctától kapott, kiváló erezettel rendelkező szerzetesi botot, s megszorul rajta keze. Az egész egy pillanat, míg végiggondolva saját útját, méla és kifejezéstelen arccal indítja meg a lány tarkója felé a vaskosabbik végét. Szerencsére gyorsasága és fegyveres képzettsége, talán még azelőtt engedi bevinni a csapást, hogy a kacagó lány azt szeme sarkából észlelhetné. Ha nem, nos a magyarázatra még nem készült fel, minden bizonnyal érdekesen alakulna az éjszaka. Nem üt nagyot, csak kábítani akar. Ha az ütés sikeres, a lány ájultan esik össze, s Umon halvány, szomorú mosollyal áll meg az eszméletlen test felett.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 08:00:59
4022. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-05 04:34:24
Üzenet elküldve: 2018-12-05 04:34:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
-Majd máskor.
*Vigyorog vissza a lányra. A kis szójátéka is kapott egy dicséretet majd mindketten az ágyba keveredtek és jött a mese délután vagyis reggel. Int pedig figyelmesen hallgat. Talán máskor fennakadt volna azon, hogy levegőnek néznek valakit és túlérzékeny módon ezt is nemesi dolognak nézte volna, de a lány esetében természetesnek érzi és biztosnak, hogy akire ő nem volt kíváncsi az nem is érdemelte meg. Szegény fickót meghódította a nemes lány. A kis nyaknyújtogatásra is mosolyogva két újjal óvatosan nyújt egy sajtdarabkát az imádni való szörnyecskéjének. Persze nem mintha félnie kéne, hogy a lány leharapja a maradék kezét...Bár...Jobb az óvatosság. A doki nem túl jó a reggeli hozásban és nem is ismeri a lány ízlését szóval hozott amit talált. Sonkát, szalonnát, kolbász, szeletelt zöldségeket, kenyeret, sajtot, néhány kenni valót... Utóbbiakkal úgy tűnik sikere volt. Ezt elraktározza a fejében. Ő maga inkább a húsféléket és a sajtot meg a szeletelt zöldségeket fogyasztja. Méghozzá bőségesen a tegnapi testmozgás meghozta az étvágyát. A lány is annyit eszik amivel Int, mint doktorbácsi is meg van elégedve. Nem is nagyon szólnak egymáshoz míg esznek. Aztán mikor befejezték jön a kérdés. Int kedves mosollyal bólint.*
-Persze. Azonnal intézkedem kedves.
*Még nyom egy puszit a lány vállára majd kézbe veszi a tálcát és egyszer visszamosolyogva kisétál a szobából. Nem is kell messzire mennie még a folyosón megtalálja az egyik szolgálót, aki a fürdőből sétált ki. Látszólag takarított.*
-Szervusz kedvesem tudnál segíteni? Ha jól tudom Nell vagy ugye?*Ha téved akkor bocsánatot kér.*Relael kisasszony távozik. Segítenél előkészíteni a lovát és egy kis elemózsiát neki? Köszönöm.
*Csillog hálásan a szeme. Főleg mikor a tálcát is elveszik tőle. Mikor visszatér a szobába akkor látja, hogy sajnos az öltözésről lemaradt és már szövet takarja, azt amit legalább egyszer még megnézett volna magának. Egy furcsa mosollyal sétál oda a lányhoz és ül le mellé.*
-Relael. Őszintén örülök, hogy összefújt minket a szél. Remélem jársz még erre, de ami a lényeg, hogy vigyázz magadra kislány. Kevés barátja van a doktorbácsinak.
*Majd megpróbál a lányhoz húzódni és most a arcára nyomni egy puszit. Tényleg megkedvelte.*
-Majd máskor.
*Vigyorog vissza a lányra. A kis szójátéka is kapott egy dicséretet majd mindketten az ágyba keveredtek és jött a mese délután vagyis reggel. Int pedig figyelmesen hallgat. Talán máskor fennakadt volna azon, hogy levegőnek néznek valakit és túlérzékeny módon ezt is nemesi dolognak nézte volna, de a lány esetében természetesnek érzi és biztosnak, hogy akire ő nem volt kíváncsi az nem is érdemelte meg. Szegény fickót meghódította a nemes lány. A kis nyaknyújtogatásra is mosolyogva két újjal óvatosan nyújt egy sajtdarabkát az imádni való szörnyecskéjének. Persze nem mintha félnie kéne, hogy a lány leharapja a maradék kezét...Bár...Jobb az óvatosság. A doki nem túl jó a reggeli hozásban és nem is ismeri a lány ízlését szóval hozott amit talált. Sonkát, szalonnát, kolbász, szeletelt zöldségeket, kenyeret, sajtot, néhány kenni valót... Utóbbiakkal úgy tűnik sikere volt. Ezt elraktározza a fejében. Ő maga inkább a húsféléket és a sajtot meg a szeletelt zöldségeket fogyasztja. Méghozzá bőségesen a tegnapi testmozgás meghozta az étvágyát. A lány is annyit eszik amivel Int, mint doktorbácsi is meg van elégedve. Nem is nagyon szólnak egymáshoz míg esznek. Aztán mikor befejezték jön a kérdés. Int kedves mosollyal bólint.*
-Persze. Azonnal intézkedem kedves.
*Még nyom egy puszit a lány vállára majd kézbe veszi a tálcát és egyszer visszamosolyogva kisétál a szobából. Nem is kell messzire mennie még a folyosón megtalálja az egyik szolgálót, aki a fürdőből sétált ki. Látszólag takarított.*
-Szervusz kedvesem tudnál segíteni? Ha jól tudom Nell vagy ugye?*Ha téved akkor bocsánatot kér.*Relael kisasszony távozik. Segítenél előkészíteni a lovát és egy kis elemózsiát neki? Köszönöm.
*Csillog hálásan a szeme. Főleg mikor a tálcát is elveszik tőle. Mikor visszatér a szobába akkor látja, hogy sajnos az öltözésről lemaradt és már szövet takarja, azt amit legalább egyszer még megnézett volna magának. Egy furcsa mosollyal sétál oda a lányhoz és ül le mellé.*
-Relael. Őszintén örülök, hogy összefújt minket a szél. Remélem jársz még erre, de ami a lényeg, hogy vigyázz magadra kislány. Kevés barátja van a doktorbácsinak.
*Majd megpróbál a lányhoz húzódni és most a arcára nyomni egy puszit. Tényleg megkedvelte.*
4021. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:31:36
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:31:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
- Na püff!
*Csattan fel morcosan.*
- Miazhogynincskedved? Hümm?
*Ha már kora reggel bosszantják, akkor bizony visszabosszant, de széles vigyora elárulja, hogy csupán mókázik. Még túl korán van a hiteles színészkedéshez.*
- Óóó, frappáns.
*Neki is lát a falatozásnak, és bár éhes, de éppen úgy csipegetve, ahogy egyébként is mindig teszi. Ha az életmódja többi része nem is, de ebben az esetben Relael mindenképpen gazdaságos.*
- Nem, általában az ebéd és az ebéd történt csak a terebélyes asztalnál, a reggelit én mindig a szobámban fogyasztottam el.
*Ez a része azért hiányzik, kényelmes és idilli volt. Van egy szépsége annak, amikor csendesen elmélyülve töltheti el ezt az időt, amikor még nem annyira nyüzsög a ház. Persze így sem rossz, nem zavarja Intath jelenléte, neki mindig örül.*
- De megvan az előnye is, főleg ha nem túlzottan vagy kíváncsi az asztalnál ülőre, akkor kifejezetten jó, hogy megvan az a távolság. Nem annyira látványos, hogy levegőnek nézed.
*Belekortyol a tejbe, majd mikor látja, hogy a férfi sajtot kezd el enni leteszi a poharat és nyakát nyújtogatva kér ő is. Közben szeme sarkából jobban szemügyre veszi, hogy miket is hozott fel az orvos és ha talál, akkor mézért nyúl, mert az édes ételeket jobban preferálja. Meg is ken vele egy szelet kenyeret – ami becslései szerint nagyjából elég is lesz reggelire neki – és neki is lát az elfogyasztásának. Mivel az édes ételt kicsit jobban meghozza az étvágyát, ezért rögtön ezután, ha talál lekvárt akkor egy újabb és ezzel együtt egy utolsó szeletet is megeszik. Mézből önt a tejbe is, az az egyik kedvence még egészen kicsi korából és semmiképpen sem hagyná ki azután sem, hogy már azt érzi ténylegesen tele van.*
- Lassan ideje lenne elindulnom. Esetleg kaphatnék majd valami útravalót is? Nem kell sok, csak a biztonság kedvéért.
*Jön a nehéz és kellemetlen része. A pohár koppanása után a felületen megkezdődik ruháinak összeszedése, öltözködés, a felkészülés. Nem nagyon tapasztalt olyat, hogy nem szívesen hagyna ott valakit vagy valamit, általában az új lehetőségek mindig ösztönözték, most viszont kicsit fáj a szíve emiatt és csak az ösztönzi, hogy reményei szerint újra fognak majd találkozni. Még éppen visszaül az ágy szélére, hogy cipőjét felvegye ezután pedig igazából készen áll, már csak az a kérdés, hogy vajon lova is.*
- Na püff!
*Csattan fel morcosan.*
- Miazhogynincskedved? Hümm?
*Ha már kora reggel bosszantják, akkor bizony visszabosszant, de széles vigyora elárulja, hogy csupán mókázik. Még túl korán van a hiteles színészkedéshez.*
- Óóó, frappáns.
*Neki is lát a falatozásnak, és bár éhes, de éppen úgy csipegetve, ahogy egyébként is mindig teszi. Ha az életmódja többi része nem is, de ebben az esetben Relael mindenképpen gazdaságos.*
- Nem, általában az ebéd és az ebéd történt csak a terebélyes asztalnál, a reggelit én mindig a szobámban fogyasztottam el.
*Ez a része azért hiányzik, kényelmes és idilli volt. Van egy szépsége annak, amikor csendesen elmélyülve töltheti el ezt az időt, amikor még nem annyira nyüzsög a ház. Persze így sem rossz, nem zavarja Intath jelenléte, neki mindig örül.*
- De megvan az előnye is, főleg ha nem túlzottan vagy kíváncsi az asztalnál ülőre, akkor kifejezetten jó, hogy megvan az a távolság. Nem annyira látványos, hogy levegőnek nézed.
*Belekortyol a tejbe, majd mikor látja, hogy a férfi sajtot kezd el enni leteszi a poharat és nyakát nyújtogatva kér ő is. Közben szeme sarkából jobban szemügyre veszi, hogy miket is hozott fel az orvos és ha talál, akkor mézért nyúl, mert az édes ételeket jobban preferálja. Meg is ken vele egy szelet kenyeret – ami becslései szerint nagyjából elég is lesz reggelire neki – és neki is lát az elfogyasztásának. Mivel az édes ételt kicsit jobban meghozza az étvágyát, ezért rögtön ezután, ha talál lekvárt akkor egy újabb és ezzel együtt egy utolsó szeletet is megeszik. Mézből önt a tejbe is, az az egyik kedvence még egészen kicsi korából és semmiképpen sem hagyná ki azután sem, hogy már azt érzi ténylegesen tele van.*
- Lassan ideje lenne elindulnom. Esetleg kaphatnék majd valami útravalót is? Nem kell sok, csak a biztonság kedvéért.
*Jön a nehéz és kellemetlen része. A pohár koppanása után a felületen megkezdődik ruháinak összeszedése, öltözködés, a felkészülés. Nem nagyon tapasztalt olyat, hogy nem szívesen hagyna ott valakit vagy valamit, általában az új lehetőségek mindig ösztönözték, most viszont kicsit fáj a szíve emiatt és csak az ösztönzi, hogy reményei szerint újra fognak majd találkozni. Még éppen visszaül az ágy szélére, hogy cipőjét felvegye ezután pedig igazából készen áll, már csak az a kérdés, hogy vajon lova is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222