Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 199 (3961. - 3980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3980. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-23 19:09:31
Üzenet elküldve: 2018-11-23 19:09:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
- De... de én nem azért beszélgettem vele, mert meztelen volt! *Kiált fel hirtelen kezét maga elé téve és zavarodott képet vágva.* Csak mondta, hogy maradjak, én meg maradtam. De nem kukkoltam! *Nem marad más hátra, mint a pohár megtöltése, némi előzmény után persze, ami egy fontosabb kérdést takar. Teli szájjal röhög fel, mikor Valea megijed, még szemeit is megtörli, amit még a könny is elönt. Majd alaposan meghúzza saját poharát.*
- Na egs! Mindenki meghal egyszer. *Pislant le Valeára vállát megvonva csak úgy állva a pohár mélyéről, hangja emiatt egy kissé torz és fojtott. Ezúttal nem nevet a lánnyal együtt, inkább lassan elsétál kicsit és körbenéz.*
- Figyelek. *Hangzik a megjegyzés, ami biztosítja Valeát arról, hogy minden szaván csüng.*
- Akik fontosak? Hah! Akiket fontosnak hiszel azok szúrják először hátadba a tőrt. *Lehúzza a poharat.* Senki nem számít, csak te, ezt jól jegyezd meg. *Mutat felé dühösen megvillanó szemekkel, majd ismét a hordóhoz megy újratölteni. Szinte rácsap a csapra, csak úgy csattan, s rövidesen tele pohárra foglal helyet ismét a tűznél. Ha Valea szórakoztató történetre vágyik, amit Umon gyanít is, óriásit fog koppanni. Valahogy úgy érzi, hogy ez most különösebben nem is izgatja. ~ Mi a franc?! ~ Nem hallja a belső hangot ezért nem is érti a pálfordulást, igyekszik mélyen magába nézni, de nem lát mást csak ürességet.*
- Kellemes mi? Attól, hogy arról beszélgetünk mi kellemes, még nem lesz az. *Köpi a szavakat. Ismét megszegi a szabályokat, már ki tudja hányadjára, mert belehúz a borba, arra már nem is figyel, hogy Valeánál mennyi van.*
- Nincs kellemes élményem. *Jegyzi meg, majd az eget kezdi kémlelni és a környező fákat.*
- Kibaszott sötét van. *Mereszti a szemeit.* Nem sétálunk egyet? *Villan meg tekintete Valea felé, s szája kedvesnek tűnő mosolyra húzódik, csak szeme marad jéghideg, az valahogy nem változik.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
- De... de én nem azért beszélgettem vele, mert meztelen volt! *Kiált fel hirtelen kezét maga elé téve és zavarodott képet vágva.* Csak mondta, hogy maradjak, én meg maradtam. De nem kukkoltam! *Nem marad más hátra, mint a pohár megtöltése, némi előzmény után persze, ami egy fontosabb kérdést takar. Teli szájjal röhög fel, mikor Valea megijed, még szemeit is megtörli, amit még a könny is elönt. Majd alaposan meghúzza saját poharát.*
- Na egs! Mindenki meghal egyszer. *Pislant le Valeára vállát megvonva csak úgy állva a pohár mélyéről, hangja emiatt egy kissé torz és fojtott. Ezúttal nem nevet a lánnyal együtt, inkább lassan elsétál kicsit és körbenéz.*
- Figyelek. *Hangzik a megjegyzés, ami biztosítja Valeát arról, hogy minden szaván csüng.*
- Akik fontosak? Hah! Akiket fontosnak hiszel azok szúrják először hátadba a tőrt. *Lehúzza a poharat.* Senki nem számít, csak te, ezt jól jegyezd meg. *Mutat felé dühösen megvillanó szemekkel, majd ismét a hordóhoz megy újratölteni. Szinte rácsap a csapra, csak úgy csattan, s rövidesen tele pohárra foglal helyet ismét a tűznél. Ha Valea szórakoztató történetre vágyik, amit Umon gyanít is, óriásit fog koppanni. Valahogy úgy érzi, hogy ez most különösebben nem is izgatja. ~ Mi a franc?! ~ Nem hallja a belső hangot ezért nem is érti a pálfordulást, igyekszik mélyen magába nézni, de nem lát mást csak ürességet.*
- Kellemes mi? Attól, hogy arról beszélgetünk mi kellemes, még nem lesz az. *Köpi a szavakat. Ismét megszegi a szabályokat, már ki tudja hányadjára, mert belehúz a borba, arra már nem is figyel, hogy Valeánál mennyi van.*
- Nincs kellemes élményem. *Jegyzi meg, majd az eget kezdi kémlelni és a környező fákat.*
- Kibaszott sötét van. *Mereszti a szemeit.* Nem sétálunk egyet? *Villan meg tekintete Valea felé, s szája kedvesnek tűnő mosolyra húzódik, csak szeme marad jéghideg, az valahogy nem változik.*
3979. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-23 15:59:43
Üzenet elküldve: 2018-11-23 15:59:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*Sorra kapja a szebbnél szebb jelzőket, az édes is kedvére való, és akár szó szerint is igaz lehet, bár erről inkább az orvos tudna mesélni. A férfi meglepettségére jóízűen kacarászik egyet és mellé még boldog önelégültséggel szegi fel fejét. Láthatóan kitörően jó lett a kedve, amire akár lehetne is találni magyarázatot, valójában viszont nincs. Egyszerűen csak jókedve van.
Na de a színjátéknál tartottak, gyorsan fel is veszi ő is a fonalat. Összehúzva magát kucorodik közelebb az orvoshoz és simítja arcát a férfi nyakához. Ott szuszog egy picit, nem különösebben téve semmit, csak kiélvezve a pillanatot, egymás közelségét, ami kifejezetten megnyugtatja. Rövid, de kedves pillanat ez, jól meg is jegyzi magának, aztán persze a poharakat is megfogja miután az előbb elvett borosüveget a földre helyezi óvatosan. Nézi a folyamatot csendben, még abban is talál valami vonzót, hogy Intath a fogaival ügyeskedik és ha ezen is elgondolkodna talán sejtene magáról valamit, de nem gondolkodik.*
- Pompás! Akkor még reggel is belefér egy kis huncutkodás.
*Sokat sejtetően szeme sarkából oldalra sandít. De ami érdekesebb az az amivel Intath folytatja, és ez egy picit megakasztja Relaelt a mozdulatban. A férfi érezheti, hogy elönti a forróság az arcát, ki is pirosodik tőle, ami egyébként nem jellemző rá. Megint az az ismerős tűz csillan meg szemeiben, ami az előbb mikor már a vágytól alig bírt magával.*
- Te aztán tudod, hogy mivel vegyél le a lábamról, nemde?
*Ebből tehát az orvos nyugodtan következtet arra, hogy szereti ha az arcát simogatják és becézgetik. Le sem véve szemeit Intath zöld íriszeiről emeli ajkához a poharat és csak addig szakítja el tekintetét, amíg fejét kissé hátrébb döntve el nem fogyasztja annak tartalmát. Nem vészesen rossz, kerültek ennél jóval kellemetlenebb dolgok a szájába is, például mikor egy szolgáló sót tett a süteményébe. Persze nem szólt róla, hogy ne bántsák a lányt, azért a mai napig úgy sejti, hogy az nem volt véletlen visszaemlékezve egy kósza kárörvendő pillantásra.
Ha pedig már itt vannak, akkor igyanak is. Majdnem teljesen kihajol a dézsából és felveszi az előbb lerakott üveget, kis ügyeskedés után pedig hamarosan mindkettejük poharába tölt az édes vörösből.*
- Hmm.
*Eszébe jut valami, gyorsan helyzetet is vált és Intath elé térdel, hogy a karján lévő tetováláshoz közelebb hajolva szemügyre vehesse azt.*
- Szóval Roxane. Így nevezték a hajót amin voltál, ugye?
*Nézegeti kicsit a mintát, ujjával körberajzolja a vonalakat. Láthatóan tetszik neki.*
- Rég volt?
*Kérdezi tűnődve és tekintete most Intath jobb karjára vándorol, és le a csonkra. Óvatosan, gyengéden megérinti az említett végtagot azt vizsgálva vajon, hogy mennyire kellemetlen vagy szokatlan ha ahhoz a területhez nyúl.*
- Mondd csak drága Intath, megérte ez az áldozat azért a nőért?
*Sorra kapja a szebbnél szebb jelzőket, az édes is kedvére való, és akár szó szerint is igaz lehet, bár erről inkább az orvos tudna mesélni. A férfi meglepettségére jóízűen kacarászik egyet és mellé még boldog önelégültséggel szegi fel fejét. Láthatóan kitörően jó lett a kedve, amire akár lehetne is találni magyarázatot, valójában viszont nincs. Egyszerűen csak jókedve van.
Na de a színjátéknál tartottak, gyorsan fel is veszi ő is a fonalat. Összehúzva magát kucorodik közelebb az orvoshoz és simítja arcát a férfi nyakához. Ott szuszog egy picit, nem különösebben téve semmit, csak kiélvezve a pillanatot, egymás közelségét, ami kifejezetten megnyugtatja. Rövid, de kedves pillanat ez, jól meg is jegyzi magának, aztán persze a poharakat is megfogja miután az előbb elvett borosüveget a földre helyezi óvatosan. Nézi a folyamatot csendben, még abban is talál valami vonzót, hogy Intath a fogaival ügyeskedik és ha ezen is elgondolkodna talán sejtene magáról valamit, de nem gondolkodik.*
- Pompás! Akkor még reggel is belefér egy kis huncutkodás.
*Sokat sejtetően szeme sarkából oldalra sandít. De ami érdekesebb az az amivel Intath folytatja, és ez egy picit megakasztja Relaelt a mozdulatban. A férfi érezheti, hogy elönti a forróság az arcát, ki is pirosodik tőle, ami egyébként nem jellemző rá. Megint az az ismerős tűz csillan meg szemeiben, ami az előbb mikor már a vágytól alig bírt magával.*
- Te aztán tudod, hogy mivel vegyél le a lábamról, nemde?
*Ebből tehát az orvos nyugodtan következtet arra, hogy szereti ha az arcát simogatják és becézgetik. Le sem véve szemeit Intath zöld íriszeiről emeli ajkához a poharat és csak addig szakítja el tekintetét, amíg fejét kissé hátrébb döntve el nem fogyasztja annak tartalmát. Nem vészesen rossz, kerültek ennél jóval kellemetlenebb dolgok a szájába is, például mikor egy szolgáló sót tett a süteményébe. Persze nem szólt róla, hogy ne bántsák a lányt, azért a mai napig úgy sejti, hogy az nem volt véletlen visszaemlékezve egy kósza kárörvendő pillantásra.
Ha pedig már itt vannak, akkor igyanak is. Majdnem teljesen kihajol a dézsából és felveszi az előbb lerakott üveget, kis ügyeskedés után pedig hamarosan mindkettejük poharába tölt az édes vörösből.*
- Hmm.
*Eszébe jut valami, gyorsan helyzetet is vált és Intath elé térdel, hogy a karján lévő tetováláshoz közelebb hajolva szemügyre vehesse azt.*
- Szóval Roxane. Így nevezték a hajót amin voltál, ugye?
*Nézegeti kicsit a mintát, ujjával körberajzolja a vonalakat. Láthatóan tetszik neki.*
- Rég volt?
*Kérdezi tűnődve és tekintete most Intath jobb karjára vándorol, és le a csonkra. Óvatosan, gyengéden megérinti az említett végtagot azt vizsgálva vajon, hogy mennyire kellemetlen vagy szokatlan ha ahhoz a területhez nyúl.*
- Mondd csak drága Intath, megérte ez az áldozat azért a nőért?
3978. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-23 03:14:17
Üzenet elküldve: 2018-11-23 03:14:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Int tekintetében is játékos fények csillognak. Kimondottan jól érzi magát. Ő nem egy olyasfajta alak, aki gyakran elgondolkozik helyzeteken amikbe kerül. Csak akkor teszi ha az adott szituáció nem tetszik neki. Most viszont olyan elégedett magával mint rég nem. Van jövője, tudja, hogy még mindig ér orvosként nem is keveset és egy gyönyörű nő fogadja őt széles mosollyal egy dézsa meleg vízben akinek az elf doki könnyedén elhiszi, hogy hiányzott. Széles mosollyal közelít a Relael felé akiről Int megállapítja, hogy jól áll neki ez a póz ahogy kihajol a dézsából. A doki a helyzetet tökéletesnek is találja, hogy elsüsse az egyik legjobban bejáratott szövegét a lánynak a borral kapcsolatban.*
-Édes akárcsak te.
*Ha Relael vörös lenne akkor azt a részletet is hozzátehette volna, de Int így is meg van elégedve magával. Tudja jól, hogy tud bókolni. Majd oda is lép egy ölelésért amiből egy kis csók lesz. Int pedig megállapítja, hogy azok a zöld szemek veszélyesek. Meg tudnák őrjíteni. És bár azzal tisztában van, hogy ez nem egy egészséges dolog számára, de ha tudna se tenne ellene semmit mert élvezi a helyzetet. A segítség hallatán ő naivan a teli kezére gondolva mosolyog.*
-Egy tündér vagy. Hoppá!
*Teszi hozzá enyhe meglepettséggel a törölköző elvesztésére. Persze úgy, hogy azért érződik ebben, hogy egy cseppet sincs ellenére a lány rámenőssége. Sőt, kimondottan imponál neki. Azok a szemek veszélyesek. A játékba ő is belemegy és már mászik is a vízbe, hogy szabad kezével magához ölelje szegény fázó nemes kisasszonyt.*
-Jaj, meg ne fázz nekem kedves! Majd én átmelegítelek.
*Élvezi ahogy a lány nedves bőre az övéhez ér és ahogy hallgatja kicsit annak légzését. Majd mivel teli kézzel még ez a pozíció is kényelmetlen így a lány nyakához hajol és forrón rálehel a kecses kicsit megkínzott nyakra, hogy aztán elhúzódhasson és vigyorogva a lány felé nyújtsa a poharakat.*
-Még folytatjuk, de előbb megfognád?
*Ha a lány így tesz akkor Int a saját kis flaskáját veszi elő. A dugót a fogával húzza ki, hogy egy körülbelül kupicányit töltsön az egyik pohárba. Majd mikor a dugót valamennyire szintén foggal visszadugta le is teszi a flaskát a dézsa mellé.*
-Két három napig nem kell tartanod majd a nem várt gyermekáldástól. Ne félj ha az íze nem jó, leöblítjük borral.
*Ez után visszatér a lányhoz most már szabad kézzel amivel végig is simít annak az arcán.*
-Légy jó kislány és hallgass a doktorbácsira.
*Int tekintetében is játékos fények csillognak. Kimondottan jól érzi magát. Ő nem egy olyasfajta alak, aki gyakran elgondolkozik helyzeteken amikbe kerül. Csak akkor teszi ha az adott szituáció nem tetszik neki. Most viszont olyan elégedett magával mint rég nem. Van jövője, tudja, hogy még mindig ér orvosként nem is keveset és egy gyönyörű nő fogadja őt széles mosollyal egy dézsa meleg vízben akinek az elf doki könnyedén elhiszi, hogy hiányzott. Széles mosollyal közelít a Relael felé akiről Int megállapítja, hogy jól áll neki ez a póz ahogy kihajol a dézsából. A doki a helyzetet tökéletesnek is találja, hogy elsüsse az egyik legjobban bejáratott szövegét a lánynak a borral kapcsolatban.*
-Édes akárcsak te.
*Ha Relael vörös lenne akkor azt a részletet is hozzátehette volna, de Int így is meg van elégedve magával. Tudja jól, hogy tud bókolni. Majd oda is lép egy ölelésért amiből egy kis csók lesz. Int pedig megállapítja, hogy azok a zöld szemek veszélyesek. Meg tudnák őrjíteni. És bár azzal tisztában van, hogy ez nem egy egészséges dolog számára, de ha tudna se tenne ellene semmit mert élvezi a helyzetet. A segítség hallatán ő naivan a teli kezére gondolva mosolyog.*
-Egy tündér vagy. Hoppá!
*Teszi hozzá enyhe meglepettséggel a törölköző elvesztésére. Persze úgy, hogy azért érződik ebben, hogy egy cseppet sincs ellenére a lány rámenőssége. Sőt, kimondottan imponál neki. Azok a szemek veszélyesek. A játékba ő is belemegy és már mászik is a vízbe, hogy szabad kezével magához ölelje szegény fázó nemes kisasszonyt.*
-Jaj, meg ne fázz nekem kedves! Majd én átmelegítelek.
*Élvezi ahogy a lány nedves bőre az övéhez ér és ahogy hallgatja kicsit annak légzését. Majd mivel teli kézzel még ez a pozíció is kényelmetlen így a lány nyakához hajol és forrón rálehel a kecses kicsit megkínzott nyakra, hogy aztán elhúzódhasson és vigyorogva a lány felé nyújtsa a poharakat.*
-Még folytatjuk, de előbb megfognád?
*Ha a lány így tesz akkor Int a saját kis flaskáját veszi elő. A dugót a fogával húzza ki, hogy egy körülbelül kupicányit töltsön az egyik pohárba. Majd mikor a dugót valamennyire szintén foggal visszadugta le is teszi a flaskát a dézsa mellé.*
-Két három napig nem kell tartanod majd a nem várt gyermekáldástól. Ne félj ha az íze nem jó, leöblítjük borral.
*Ez után visszatér a lányhoz most már szabad kézzel amivel végig is simít annak az arcán.*
-Légy jó kislány és hallgass a doktorbácsira.
3977. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-23 02:23:33
Üzenet elküldve: 2018-11-23 02:23:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*El van ugye a kis világában, és fel sem figyelne amúgy a kalandjuk nyomára, ha Intath nem simítana végig rajta. Még mindig nem bánja, legfeljebb azt, hogy nincs több belőlük, bár tény, hogy már kezd kissé fájni érintésre, meg alul is sajog valamelyest. De ez így van rendjén, az ő világában legalábbis mindenképpen. Tetszik neki az is, hogy édesnek nevezi az orvos, bájosan mosolyog vissza rá. Mivel magára hagyja a férfi, ezért eleget tesz késztetésének és elmerül a vízben.
A fürdőzés nem mellesleg az egyik kedvenc tevékenysége, és nem csak azért mert ellazítja és kicsit olyan, mintha egy meleg ölelésben pihenne, de mintha a víznek lenne valami furcsa gyógyító hatása. Nem csak a megfáradt és esetleg fájó porcikáknak nyújt megértést és menedéket, hanem a léleknek is. Mikor éppen nem pletykás társaságban tölti el ezeket a kellemesen hosszú perceket, akkor ez a tevékenység elősegíti a gondolkodást. Ahogy jelenleg is.
Lassan lezárja szemhéjait és élvezi, hogy a melegség egészen csontjaiig hatol. Élvezi, hogy könnyű, mintha tollpihe lenne a vízfelszínen. Saját maga szórakoztatása miatt elkezd dúdolgatni, játszogatva a mély és magasabb tónusú hangokkal, az egészen a hangostól az elhalóan halkig. Szemlélgeti, hogy lábát kiemelve miként hullanak a mélybe lábujjairól a csillogó cseppek és milyen hangot, dallamot adnak. Összességében jól érzi magát, mégis szomorú, ha meg kéne fogalmaznia. Egy kicsit mindig szomorú.
Milyen szerencse, hogy Intath hamar visszatér, és észre sem venné, csak hátradőlve dalolászna, ha az orvos nem szólalna meg. Merengéséből lelkesen tör ki, ijesztően gyorsan váltva az érzelmek között, széles örömteli mosollyal fogadva új barátját. Feljebb tolja magát, karjait kitárva nyújtja a mennyezet felé örömében.*
- Intath, már úúúúgy hiányoztál. Hoztál bort is? Jaj, hát ez pompás!
*Tapsikol miután térdelő helyzetben fordul ki a dézsából. Persze örül az alkoholnak, de a férfinek is. Jó nem egyedül lenni és tényleg egészen megkedvelte, de csak mert lát benne bőven lehetőségeket. Egy darabig felkönyökölve vár, majd amint pár lépés távolságba kerül az orvos, kitárt karokkal üdvözli, mintha meg akarná ölelni. Majdnem így is tesz, feltolja magát, kézfejeivel közrefogja az orvos arcát és egy gyors csókot nyom ajkaira.*
- Segítek.
*Egyik keze nyúl a borosüvegért, a másik pedig egy határozott mozdulattal eltünteti azt a fránya törölközőt az orvos derekáról. Arrébb húzódik, hogy helyet szorítson maga mellett a vízben.*
- Jaj gyorsan gyorsan! Bújj hozzám, mert nagyon fázom!
*Huncutul mosolyog, szemei a szokásos kópé módon csillannak, de komiszkodása nem céltalan, mert ténylegesen ez most a szíve vágya. Nem igazán próbálta még, de az eddigiek alapján igen kellemes lehet a kedveskedés.*
*El van ugye a kis világában, és fel sem figyelne amúgy a kalandjuk nyomára, ha Intath nem simítana végig rajta. Még mindig nem bánja, legfeljebb azt, hogy nincs több belőlük, bár tény, hogy már kezd kissé fájni érintésre, meg alul is sajog valamelyest. De ez így van rendjén, az ő világában legalábbis mindenképpen. Tetszik neki az is, hogy édesnek nevezi az orvos, bájosan mosolyog vissza rá. Mivel magára hagyja a férfi, ezért eleget tesz késztetésének és elmerül a vízben.
A fürdőzés nem mellesleg az egyik kedvenc tevékenysége, és nem csak azért mert ellazítja és kicsit olyan, mintha egy meleg ölelésben pihenne, de mintha a víznek lenne valami furcsa gyógyító hatása. Nem csak a megfáradt és esetleg fájó porcikáknak nyújt megértést és menedéket, hanem a léleknek is. Mikor éppen nem pletykás társaságban tölti el ezeket a kellemesen hosszú perceket, akkor ez a tevékenység elősegíti a gondolkodást. Ahogy jelenleg is.
Lassan lezárja szemhéjait és élvezi, hogy a melegség egészen csontjaiig hatol. Élvezi, hogy könnyű, mintha tollpihe lenne a vízfelszínen. Saját maga szórakoztatása miatt elkezd dúdolgatni, játszogatva a mély és magasabb tónusú hangokkal, az egészen a hangostól az elhalóan halkig. Szemlélgeti, hogy lábát kiemelve miként hullanak a mélybe lábujjairól a csillogó cseppek és milyen hangot, dallamot adnak. Összességében jól érzi magát, mégis szomorú, ha meg kéne fogalmaznia. Egy kicsit mindig szomorú.
Milyen szerencse, hogy Intath hamar visszatér, és észre sem venné, csak hátradőlve dalolászna, ha az orvos nem szólalna meg. Merengéséből lelkesen tör ki, ijesztően gyorsan váltva az érzelmek között, széles örömteli mosollyal fogadva új barátját. Feljebb tolja magát, karjait kitárva nyújtja a mennyezet felé örömében.*
- Intath, már úúúúgy hiányoztál. Hoztál bort is? Jaj, hát ez pompás!
*Tapsikol miután térdelő helyzetben fordul ki a dézsából. Persze örül az alkoholnak, de a férfinek is. Jó nem egyedül lenni és tényleg egészen megkedvelte, de csak mert lát benne bőven lehetőségeket. Egy darabig felkönyökölve vár, majd amint pár lépés távolságba kerül az orvos, kitárt karokkal üdvözli, mintha meg akarná ölelni. Majdnem így is tesz, feltolja magát, kézfejeivel közrefogja az orvos arcát és egy gyors csókot nyom ajkaira.*
- Segítek.
*Egyik keze nyúl a borosüvegért, a másik pedig egy határozott mozdulattal eltünteti azt a fránya törölközőt az orvos derekáról. Arrébb húzódik, hogy helyet szorítson maga mellett a vízben.*
- Jaj gyorsan gyorsan! Bújj hozzám, mert nagyon fázom!
*Huncutul mosolyog, szemei a szokásos kópé módon csillannak, de komiszkodása nem céltalan, mert ténylegesen ez most a szíve vágya. Nem igazán próbálta még, de az eddigiek alapján igen kellemes lehet a kedveskedés.*
3976. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-22 11:16:47
Üzenet elküldve: 2018-11-22 11:16:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Minden bizonnyal ősi elf vérének köszönhető, hogy szinte azonnal, egyből képes jól kiejteni az olyan szavakat, mint a "Mifudril", ami valami leveles dolgot jelent. Nem tudott rendesen figyelni, mert Lyz olyan közel volt hozzá, hogy szinte csőlátása lett a közelségétől. Ezen még dolgoznia kell, nagyon sokat, ha nem akar minden alkalommal megkukulni, ha a szőke vadászistennő a közelében lesz.*
- Rendben, gyakoroljuk. *mosolyodik el haloványan, de a szája széli hegtől ez is pajkosra sikerül.
A történet végére eléggé elszontyolodik. A kaparás a torkában erősödik és valamiért égni kezd a szeme is, de most nem szeretne gyengének mutatkozni Lyz előtt, úgyhogy nyel egy nagyot és összeszorítja szemeit. Észre sem veszi, hogy egy kósza könnycsepp legördül ettől az arcán.
A suttogást nem érti jól, de annyira szép, annyira dallamos a mondat, hogy beleborzong. Most sajnálja igazán, hogy nem elfek között nőtt fel, most érzi, hogy milyen sokat vesztett ősei kincseiből és tradícióiból azzal, hogy emberek nevelték fel.
Az ölelés meglepi, de nagyon jól esik neki. Nehezen és ügyetlenül ölel vissza, hisz egyik kezével még Lyzét fogja. Olyan idilli, olyan szép a pillanat, ahogy a lány a vállára hajtja a fejét, hogy nem akar megmozdulni, nem akarja, hogy ez az ügyetlen ölelés véget érjen, és mivel nem nagyon van gyakorlata abban, hogy meddig és milyen módon kell ölelkezni, Lyzre bízza az elválás pillanatának kiválasztását.*
- Megtanítasz majd engem pár ilyen mondatra? *kérdi halkan. Azt nem meri kérni, hogy tanítsa meg elfül, mert bár az biztos, hogy veleszületett érzéke van a szavak kimondásához, egy nyelv elsajátítása már lehet, hogy túlmutat képességein.*
//Íjászverseny//
*Minden bizonnyal ősi elf vérének köszönhető, hogy szinte azonnal, egyből képes jól kiejteni az olyan szavakat, mint a "Mifudril", ami valami leveles dolgot jelent. Nem tudott rendesen figyelni, mert Lyz olyan közel volt hozzá, hogy szinte csőlátása lett a közelségétől. Ezen még dolgoznia kell, nagyon sokat, ha nem akar minden alkalommal megkukulni, ha a szőke vadászistennő a közelében lesz.*
- Rendben, gyakoroljuk. *mosolyodik el haloványan, de a szája széli hegtől ez is pajkosra sikerül.
A történet végére eléggé elszontyolodik. A kaparás a torkában erősödik és valamiért égni kezd a szeme is, de most nem szeretne gyengének mutatkozni Lyz előtt, úgyhogy nyel egy nagyot és összeszorítja szemeit. Észre sem veszi, hogy egy kósza könnycsepp legördül ettől az arcán.
A suttogást nem érti jól, de annyira szép, annyira dallamos a mondat, hogy beleborzong. Most sajnálja igazán, hogy nem elfek között nőtt fel, most érzi, hogy milyen sokat vesztett ősei kincseiből és tradícióiból azzal, hogy emberek nevelték fel.
Az ölelés meglepi, de nagyon jól esik neki. Nehezen és ügyetlenül ölel vissza, hisz egyik kezével még Lyzét fogja. Olyan idilli, olyan szép a pillanat, ahogy a lány a vállára hajtja a fejét, hogy nem akar megmozdulni, nem akarja, hogy ez az ügyetlen ölelés véget érjen, és mivel nem nagyon van gyakorlata abban, hogy meddig és milyen módon kell ölelkezni, Lyzre bízza az elválás pillanatának kiválasztását.*
- Megtanítasz majd engem pár ilyen mondatra? *kérdi halkan. Azt nem meri kérni, hogy tanítsa meg elfül, mert bár az biztos, hogy veleszületett érzéke van a szavak kimondásához, egy nyelv elsajátítása már lehet, hogy túlmutat képességein.*
3975. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-22 02:05:52
Üzenet elküldve: 2018-11-22 02:05:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int megkönnyebbülten piheg a lány ölelésében. Nem is hitte volna, hogy erre már ennyire szüksége volt. Mikor kicsit kitisztul a feje ő is viszonozza a puszikat majd megnézi, azt a vállat.*
~Talán kicsit túlzásba estem.~
*Óvatosan végigsimít rajta, de a lány úgy tűnik nem haragudott meg. Nem akármilyen nő az biztos. Főleg, hogy Int-nek nagyon nem sikerült elijesztenie a vadulásával.*
-Persze édes.
*Nyom egy puszit a lány arcára. Majd kicsit hátradől és szabad kezével megkapaszkodik a dézsa másik szélében. Kinyújtóztatja a tagjait és megropogtatja a nyakát. A nő javaslatára pedig készségesen rábólint.*
-Rendben, majd csatlakozom.
*Kacsint. Ha Relael valami fejvadász lenne vagy egy tolvaj akkor Int-et fájdalmasan könnyen be tudta volna hálózni. Talán tudat alatt ezzel a doki is tisztában van, de nem érdekli. Előre löki magát feláll, hogy kerítsen egy törölközőt amit némi félkezes szenvedés után maga köré kössön majd el is induljon. Azért még egyszer visszafordul, hogy megnézze micsoda nőt fogott magának.*
~Int baszd meg! Te még mindig tudsz.~
*A doki egója is kellő löketet kapott most nem csak a lány. A széles vigyort le se tudná mosni a képéről ahogy halad a szobája felé. Közben fütyörészik is. Ha valamilyen szolgálóval szembetalálkozik vidáman köszönti. A nők egy kacsintást is kapnak. A szobájából meg magához veszi a kis dísztelen flaskáját. Mármint nem az övé hanem a nőké. Int nem minden nő esetében használ ilyen költséges módszert a kellemetlenségek elkerülésére. Általában csak időben kihúzza, de egyrészt Relael...hát nagyon jó nő, másrészt rég voltak Int-el ilyen kedvesek, meg ugye az első nemes kisasszonyt emlékezetessé kell tenni. Még egyszer ránéz a flaskájára és megállapítja, hogy csak ezzel nem mehet vissza. Visszatér hát a konyhába miközben vidáman dudorászik magában.*
~Ha rókázól tőle mosogatni fogsz
Húzd, Húzd, Húzd, ne vesszen kárba
Úgy idd a sört, hogy minden asszony lássa~
*A konyhában magához is vesz két poharat és egy üveg bort. Vagyis ezt tervezi, de ehelyett csak értetlenül megáll a pult előtt.*
-Az anyád picsáját!
*Most nem üvölt csak magának jelenti ki. Egy kicsit át kell rendezni a dolgokat. A kezében elviszi a poharakat, az üvegeket meg magához szorítja. Ha meg lecsúszna a törölközője akkor a szolgálólányoknak szerencsenapja lenne. Szóval el is indul mikor meglátja a lányt akire rárivallt.*
-Hé! Várj egy kicsit. Bocsi az előbbiért. Nem a te hibád volt csak a városban történtek kicsit összekuszálták az idegeimet. Többször is, azt hittem meg fogok halni és amiket láttam... Szóval sajnálom. Intath vagyok remélem még beszélünk.
*Vet rá egy ártatlan mosolyt és néz azokkal a zöld szemeivel amit sok nő átkozott már el majd tovább is megy ugyanis rá egy másik lány vár most. Az ajtó előtt a poharakat le kell tennie, hogy kinyithassa, majd megint felvennie, de mikor széles vigyorral belép akkor már csípővel löki be az ajtót és mutatja az üveg borocskát.*
-Na, mit hoztam?
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int megkönnyebbülten piheg a lány ölelésében. Nem is hitte volna, hogy erre már ennyire szüksége volt. Mikor kicsit kitisztul a feje ő is viszonozza a puszikat majd megnézi, azt a vállat.*
~Talán kicsit túlzásba estem.~
*Óvatosan végigsimít rajta, de a lány úgy tűnik nem haragudott meg. Nem akármilyen nő az biztos. Főleg, hogy Int-nek nagyon nem sikerült elijesztenie a vadulásával.*
-Persze édes.
*Nyom egy puszit a lány arcára. Majd kicsit hátradől és szabad kezével megkapaszkodik a dézsa másik szélében. Kinyújtóztatja a tagjait és megropogtatja a nyakát. A nő javaslatára pedig készségesen rábólint.*
-Rendben, majd csatlakozom.
*Kacsint. Ha Relael valami fejvadász lenne vagy egy tolvaj akkor Int-et fájdalmasan könnyen be tudta volna hálózni. Talán tudat alatt ezzel a doki is tisztában van, de nem érdekli. Előre löki magát feláll, hogy kerítsen egy törölközőt amit némi félkezes szenvedés után maga köré kössön majd el is induljon. Azért még egyszer visszafordul, hogy megnézze micsoda nőt fogott magának.*
~Int baszd meg! Te még mindig tudsz.~
*A doki egója is kellő löketet kapott most nem csak a lány. A széles vigyort le se tudná mosni a képéről ahogy halad a szobája felé. Közben fütyörészik is. Ha valamilyen szolgálóval szembetalálkozik vidáman köszönti. A nők egy kacsintást is kapnak. A szobájából meg magához veszi a kis dísztelen flaskáját. Mármint nem az övé hanem a nőké. Int nem minden nő esetében használ ilyen költséges módszert a kellemetlenségek elkerülésére. Általában csak időben kihúzza, de egyrészt Relael...hát nagyon jó nő, másrészt rég voltak Int-el ilyen kedvesek, meg ugye az első nemes kisasszonyt emlékezetessé kell tenni. Még egyszer ránéz a flaskájára és megállapítja, hogy csak ezzel nem mehet vissza. Visszatér hát a konyhába miközben vidáman dudorászik magában.*
~Ha rókázól tőle mosogatni fogsz
Húzd, Húzd, Húzd, ne vesszen kárba
Úgy idd a sört, hogy minden asszony lássa~
*A konyhában magához is vesz két poharat és egy üveg bort. Vagyis ezt tervezi, de ehelyett csak értetlenül megáll a pult előtt.*
-Az anyád picsáját!
*Most nem üvölt csak magának jelenti ki. Egy kicsit át kell rendezni a dolgokat. A kezében elviszi a poharakat, az üvegeket meg magához szorítja. Ha meg lecsúszna a törölközője akkor a szolgálólányoknak szerencsenapja lenne. Szóval el is indul mikor meglátja a lányt akire rárivallt.*
-Hé! Várj egy kicsit. Bocsi az előbbiért. Nem a te hibád volt csak a városban történtek kicsit összekuszálták az idegeimet. Többször is, azt hittem meg fogok halni és amiket láttam... Szóval sajnálom. Intath vagyok remélem még beszélünk.
*Vet rá egy ártatlan mosolyt és néz azokkal a zöld szemeivel amit sok nő átkozott már el majd tovább is megy ugyanis rá egy másik lány vár most. Az ajtó előtt a poharakat le kell tennie, hogy kinyithassa, majd megint felvennie, de mikor széles vigyorral belép akkor már csípővel löki be az ajtót és mutatja az üveg borocskát.*
-Na, mit hoztam?
3974. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-22 00:45:55
Üzenet elküldve: 2018-11-22 00:45:55
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
- Végül is, egyszer tényleg nem árt.
*Lepillant borára, megrántja vállait és immár nem annyira az ízére fókuszálva élvezi az italt, inkább a hatása miatt nagyokat kortyol belőle. Egy kicsit lemaradt Umontól, úgyhogy ideje felvennie vele a tempót. Ugyan Umon nem tulajdonít különösebben nagy jelentőséget kis mondatának, de Valea igen, mert figyel rá és bár nem teszi szóvá ezt is megjegyzi.
Kicsit felbátorodik azon, hogy a szerzetes nem türelmetlenkedik, sőt a kérdésére sem tesz megjegyzést vagy neveti el magát rajta, holott Valea tudja és érzi, hogy ez nem volt egy túl erős kezdés. Sajnos még nem jött el az a pont, hogy teljesen elengedné magát és ne törődne ilyen mondvacsinált elvárásokkal, amit saját magával szemben támasztott.
A történet bájos a maga módján, jót derül rajta és csóválja is a fejét, mert amit látott az alapján a férfi tényleg ilyen kis ügyetlenkedő, vagy csak balszerencsés. Ki tudja.*
- Szóval beszélgettél velem miközben meztelenül fürdőzött? Nem vagy semmi barátom.
*Meg is érti, hiszen ki ne tenne így, ha van rá lehetősége? Még Valea is szívesen társalogna csinos és hiányos öltözetű lányokkal, mert ők olyan szépek a szemnek. Hát már megint – vagy még mindig – itatják, ezért most is így tesz és lelkesen nyújtja oda a poharát a repetáért, közben pedig kíváncsian várva a kérdését. El is gondolkodik, mert erre ő sem tudja hirtelen a választ, meg nem hirtelen is, csak éppen áldozatául is esik egy ijesztésnek. Egész testében összerándul és mellkasához kap, oda ahol szíve hevesen kalapál.*
- AZT A KURVA!
*Nem hitte volna, hogy ijedős, azt is gondolta magáról, hogy nem, de most bizony behúzták a csőbe.*
- Ha így folytatod még a végén az öreg szívem feladja és kampó.
*Nyilván hülyéskedik, vigyorogva el is veszi a borát, de azért még nem engedheti el egy utolsó mondat nélkül.*
- Baszki Umon, ilyet többet kérlek ne. Majdnem összepisiltem magam.
*Amúgy hamar elnyugszik, ebben segít az, hogy elmélyed a kérdésben, már ha azt tényleg komolyan szánták neki és a szerzetes nem vonja vissza rögtön, hogy csupán része volt a viccnek.*
- Hát amúgy nem tudom, jó kérdés. A végén még ilyen önismereti megtisztulásos zarándokutat is szervezhetünk. Én most így hirtelen azt mondanám, hogy talán attól, hogy baja esik azoknak akik fontosak nekem és tudod, ez azért rossz, mert kevesen igazán fontosak. Azt hiszem talán életem során - ami ha azt vesszük nem volt rövid - eddig három személy lett fontos és ebből már egyet eltemettem, a másikról meg pontos információim nincsenek.
*A harmadik meg éppen vele szemben ül, hogyha éppen nem ijesztgeti.*
- Na de ne csak a kellemetlenség, a következő kérdésem az, hogy mi volt a legkellemesebb élményed?
*Nem túl kreatív, viszont őszintén kíváncsi és reméli, hogy hasonlóan szórakoztató történet lesz, mint az előző.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
- Végül is, egyszer tényleg nem árt.
*Lepillant borára, megrántja vállait és immár nem annyira az ízére fókuszálva élvezi az italt, inkább a hatása miatt nagyokat kortyol belőle. Egy kicsit lemaradt Umontól, úgyhogy ideje felvennie vele a tempót. Ugyan Umon nem tulajdonít különösebben nagy jelentőséget kis mondatának, de Valea igen, mert figyel rá és bár nem teszi szóvá ezt is megjegyzi.
Kicsit felbátorodik azon, hogy a szerzetes nem türelmetlenkedik, sőt a kérdésére sem tesz megjegyzést vagy neveti el magát rajta, holott Valea tudja és érzi, hogy ez nem volt egy túl erős kezdés. Sajnos még nem jött el az a pont, hogy teljesen elengedné magát és ne törődne ilyen mondvacsinált elvárásokkal, amit saját magával szemben támasztott.
A történet bájos a maga módján, jót derül rajta és csóválja is a fejét, mert amit látott az alapján a férfi tényleg ilyen kis ügyetlenkedő, vagy csak balszerencsés. Ki tudja.*
- Szóval beszélgettél velem miközben meztelenül fürdőzött? Nem vagy semmi barátom.
*Meg is érti, hiszen ki ne tenne így, ha van rá lehetősége? Még Valea is szívesen társalogna csinos és hiányos öltözetű lányokkal, mert ők olyan szépek a szemnek. Hát már megint – vagy még mindig – itatják, ezért most is így tesz és lelkesen nyújtja oda a poharát a repetáért, közben pedig kíváncsian várva a kérdését. El is gondolkodik, mert erre ő sem tudja hirtelen a választ, meg nem hirtelen is, csak éppen áldozatául is esik egy ijesztésnek. Egész testében összerándul és mellkasához kap, oda ahol szíve hevesen kalapál.*
- AZT A KURVA!
*Nem hitte volna, hogy ijedős, azt is gondolta magáról, hogy nem, de most bizony behúzták a csőbe.*
- Ha így folytatod még a végén az öreg szívem feladja és kampó.
*Nyilván hülyéskedik, vigyorogva el is veszi a borát, de azért még nem engedheti el egy utolsó mondat nélkül.*
- Baszki Umon, ilyet többet kérlek ne. Majdnem összepisiltem magam.
*Amúgy hamar elnyugszik, ebben segít az, hogy elmélyed a kérdésben, már ha azt tényleg komolyan szánták neki és a szerzetes nem vonja vissza rögtön, hogy csupán része volt a viccnek.*
- Hát amúgy nem tudom, jó kérdés. A végén még ilyen önismereti megtisztulásos zarándokutat is szervezhetünk. Én most így hirtelen azt mondanám, hogy talán attól, hogy baja esik azoknak akik fontosak nekem és tudod, ez azért rossz, mert kevesen igazán fontosak. Azt hiszem talán életem során - ami ha azt vesszük nem volt rövid - eddig három személy lett fontos és ebből már egyet eltemettem, a másikról meg pontos információim nincsenek.
*A harmadik meg éppen vele szemben ül, hogyha éppen nem ijesztgeti.*
- Na de ne csak a kellemetlenség, a következő kérdésem az, hogy mi volt a legkellemesebb élményed?
*Nem túl kreatív, viszont őszintén kíváncsi és reméli, hogy hasonlóan szórakoztató történet lesz, mint az előző.*
3973. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-22 00:17:29
Üzenet elküldve: 2018-11-22 00:17:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A visszajelzések fontosak még Relael számára is, ezek alapján tudja, hogy ténylegesen elégedettek vele és ő is elégedett hogyha ez így van. Mást nem nagyon mondhat el magáról. Ő maga még tudná egy ideig ezt csinálni, de megérti, hogy Intath lassan a cél felé közeleg, amit ő nagyon nem érez, egészen addig amíg az öv jó szorosan meg nem feszül nyakán és a férfi ezt nem tetézi még egy harapással is.*
- Int...aahh
*Nem is igazán fogja fel partnere szavait, mert ott abban a pillanatban ez a két dolog együttesen végül remegésre készteti testét. Tehetetlenül borul rá az orvos vállaira és öleli úgy nyakát mintha sosem akarná elengedni. Lehunyt szemekkel piheg picit és pár kósza puszival honorálja az előbbit. Lassan felemeli fejét, felegyenesedik és kézfejével megcirógatja a férfi arcát. Leveszi nyakából az immár zavaró tárgyat és engedi a földre zuhanni. Még mindig makacsul ragaszkodik az orvos közelségéhez.*
- Egy kis pihenés után esetleg még egy menet?
*Mosolyogva fejét félrebillentve néz partnere szemébe, majd nagyon lassan feláll, hogy végre egy kis mozgásteret adjon neki és lehetőséget maguknak a tisztálkodásra. A biztonság kedvéért azért még kapaszkodik, mert még az ő lábai is elgyengülnek néha.*
- Akkor amíg megcsinálod a teát csobbanok egyet.
*Jól is esne most neki egy kis lelazítás és majd beszélgethetnek is végre, hiszen már nem fogja őket semmiféle huncut késztetés megzavarni, legalábbis egy darabig biztos nem.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A visszajelzések fontosak még Relael számára is, ezek alapján tudja, hogy ténylegesen elégedettek vele és ő is elégedett hogyha ez így van. Mást nem nagyon mondhat el magáról. Ő maga még tudná egy ideig ezt csinálni, de megérti, hogy Intath lassan a cél felé közeleg, amit ő nagyon nem érez, egészen addig amíg az öv jó szorosan meg nem feszül nyakán és a férfi ezt nem tetézi még egy harapással is.*
- Int...aahh
*Nem is igazán fogja fel partnere szavait, mert ott abban a pillanatban ez a két dolog együttesen végül remegésre készteti testét. Tehetetlenül borul rá az orvos vállaira és öleli úgy nyakát mintha sosem akarná elengedni. Lehunyt szemekkel piheg picit és pár kósza puszival honorálja az előbbit. Lassan felemeli fejét, felegyenesedik és kézfejével megcirógatja a férfi arcát. Leveszi nyakából az immár zavaró tárgyat és engedi a földre zuhanni. Még mindig makacsul ragaszkodik az orvos közelségéhez.*
- Egy kis pihenés után esetleg még egy menet?
*Mosolyogva fejét félrebillentve néz partnere szemébe, majd nagyon lassan feláll, hogy végre egy kis mozgásteret adjon neki és lehetőséget maguknak a tisztálkodásra. A biztonság kedvéért azért még kapaszkodik, mert még az ő lábai is elgyengülnek néha.*
- Akkor amíg megcsinálod a teát csobbanok egyet.
*Jól is esne most neki egy kis lelazítás és majd beszélgethetnek is végre, hiszen már nem fogja őket semmiféle huncut késztetés megzavarni, legalábbis egy darabig biztos nem.*
3972. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-21 02:26:10
Üzenet elküldve: 2018-11-21 02:26:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A doki saját maga inkább az érzékiség, az ölelések és a gyengéd csókok rajongója. Persze megesett, főleg kalózként mikor hetek óta először látott nőt, hogy elmaradt a finomság és az aktus során pusztán a vágyak kielégítésére szorítkozott. Szóval a vadulás sincs ellenére. Bár talán ránézésre vagy a szavai alapján nem mondanák meg róla, de gond nélkül veszi kézbe az irányítást és osztja ki az utasításokat. A lányra pedig nem lehet semmi panasz. Relael a legkészségesebb kékvérű nőszemély, aki valaha Int kezei közé került. A doki elégedettségével és azzal a ténnyel, hogy jelenleg mennyire a lány hatása alá került Relael is tisztában lehet. Már csak abból is ahogy Int is felhördül a kényeztetés hatására. Ezen kívül pedig sosem felejti el kifejteni a lánynak két nyögés között egyrészt, hogy "igen", másrészt hogy "annyira jó vagy". Viszont magával nincs teljesen megelégedve. Úgy érzi ennyire még nem vágyott a másik kezére, mint most. Szíve szerint beletúrna a hajba, belemarkolna abba a fenékbe, masszírozná a kékvérű lány isteni melleit, de nem tudja. Ez pedig enyhén frusztrálttá teszi amitől talán néha jobban meghúzza az övét mint általában tenné. Közben pedig harapásokkal és csókokkal halmozza el a lány arcát, nyakát és fülét. Majd mikor érzi az utazás végét akkor tényként kijelenti a zöldszeműnek.*
-Van teám nem kell védekeznünk.
*És hacsak Rel ennek és a doki hevesebbé váló légzésének hallatán nem tesz valamit akkor Int pár lökés után magához szorítja a bársonybőrű szépséget és úgy a vállába harap, hogy annak nyoma lesz miközben úgy felhördül mint valami medve amit éppen herén dobtak egy kővel, hogy aztán a megkönnyebbülés vegye át a helyét a doki fejében.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A doki saját maga inkább az érzékiség, az ölelések és a gyengéd csókok rajongója. Persze megesett, főleg kalózként mikor hetek óta először látott nőt, hogy elmaradt a finomság és az aktus során pusztán a vágyak kielégítésére szorítkozott. Szóval a vadulás sincs ellenére. Bár talán ránézésre vagy a szavai alapján nem mondanák meg róla, de gond nélkül veszi kézbe az irányítást és osztja ki az utasításokat. A lányra pedig nem lehet semmi panasz. Relael a legkészségesebb kékvérű nőszemély, aki valaha Int kezei közé került. A doki elégedettségével és azzal a ténnyel, hogy jelenleg mennyire a lány hatása alá került Relael is tisztában lehet. Már csak abból is ahogy Int is felhördül a kényeztetés hatására. Ezen kívül pedig sosem felejti el kifejteni a lánynak két nyögés között egyrészt, hogy "igen", másrészt hogy "annyira jó vagy". Viszont magával nincs teljesen megelégedve. Úgy érzi ennyire még nem vágyott a másik kezére, mint most. Szíve szerint beletúrna a hajba, belemarkolna abba a fenékbe, masszírozná a kékvérű lány isteni melleit, de nem tudja. Ez pedig enyhén frusztrálttá teszi amitől talán néha jobban meghúzza az övét mint általában tenné. Közben pedig harapásokkal és csókokkal halmozza el a lány arcát, nyakát és fülét. Majd mikor érzi az utazás végét akkor tényként kijelenti a zöldszeműnek.*
-Van teám nem kell védekeznünk.
*És hacsak Rel ennek és a doki hevesebbé váló légzésének hallatán nem tesz valamit akkor Int pár lökés után magához szorítja a bársonybőrű szépséget és úgy a vállába harap, hogy annak nyoma lesz miközben úgy felhördül mint valami medve amit éppen herén dobtak egy kővel, hogy aztán a megkönnyebbülés vegye át a helyét a doki fejében.*
3971. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-21 01:05:15
Üzenet elküldve: 2018-11-21 01:05:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Talán jót is beszélgethetnének a traumáikról, talán jól meg is értenék egymást, de ez persze nem így történik. Ennek itt nincs helye, Relael egyelőre csak örül, hogy a kezdeti talán szokatlanság után Intath hamar feltalálja magát az új szituációban. Ez pedig jó, a férfi ügyesen kezeli igényeit és ez meglepően ritka, vagy csak nagyon alkalmatlanokkal akadt össze. A vigyor is jó érzéseket kelt benne ahogy a tekintetébe fúródó zöld szempár és nyakán megfeszülő öv. Eddig észre sem vette, hogy Intathnak is zöldek a szemei. De ami ennél is jobb, azok az elhangzó szavak, mire Relael olyan elégedetten és csintalan, mohó fénnyel a szemében vigyorog vissza.*
- Reméltem is.
*Aztán újra megfeszül a bőr a bőrén és most követelőző ajkakkal találja szemben magát. Az eddigiekhez hasonlóan viszonozza a felkérést, és ha tud rá is kontráz. A harapásról lecsúszik, de csak mert megelőzik és ez egy újabb jó pont. Eleget tesz a parancsnak, nagyon szívesen és lelkesen, találkozásuk pillanatában örömének látványos jelét is adva.
Erősen kapaszkodik Intathba, hol igyekszik rásegíteni munkájára, hol csak élvezi a törődést, időközben pedig körmeit is elkezdi próbálgatni az orvos bőrén. Egyelőre még nem túl durván, esetleg bátorítóan, ahogy minden reakciója is ezt a célt szolgálja. Arcára kiülő és hangjában csengő elragadtatás mind egyszerre természetes és tökéletesen begyakorolt, amivel nem csak társának, de magának is fokozza az élményt, ami egyébként helyenként kicsit fájdalmas, ez viszont kedvére való. Heves hanghatások közepette olykor közelebb hajol a férfi füléhez, nem csak azért, hogy nyelvével eljátszadozzon picit az érzékeny fülkagylón, de azért is, hogy előbbi kis praktikáját bevesse és olykor nevét vagy ösztökélő szavakat artikulálatlanul megformáljon.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Talán jót is beszélgethetnének a traumáikról, talán jól meg is értenék egymást, de ez persze nem így történik. Ennek itt nincs helye, Relael egyelőre csak örül, hogy a kezdeti talán szokatlanság után Intath hamar feltalálja magát az új szituációban. Ez pedig jó, a férfi ügyesen kezeli igényeit és ez meglepően ritka, vagy csak nagyon alkalmatlanokkal akadt össze. A vigyor is jó érzéseket kelt benne ahogy a tekintetébe fúródó zöld szempár és nyakán megfeszülő öv. Eddig észre sem vette, hogy Intathnak is zöldek a szemei. De ami ennél is jobb, azok az elhangzó szavak, mire Relael olyan elégedetten és csintalan, mohó fénnyel a szemében vigyorog vissza.*
- Reméltem is.
*Aztán újra megfeszül a bőr a bőrén és most követelőző ajkakkal találja szemben magát. Az eddigiekhez hasonlóan viszonozza a felkérést, és ha tud rá is kontráz. A harapásról lecsúszik, de csak mert megelőzik és ez egy újabb jó pont. Eleget tesz a parancsnak, nagyon szívesen és lelkesen, találkozásuk pillanatában örömének látványos jelét is adva.
Erősen kapaszkodik Intathba, hol igyekszik rásegíteni munkájára, hol csak élvezi a törődést, időközben pedig körmeit is elkezdi próbálgatni az orvos bőrén. Egyelőre még nem túl durván, esetleg bátorítóan, ahogy minden reakciója is ezt a célt szolgálja. Arcára kiülő és hangjában csengő elragadtatás mind egyszerre természetes és tökéletesen begyakorolt, amivel nem csak társának, de magának is fokozza az élményt, ami egyébként helyenként kicsit fájdalmas, ez viszont kedvére való. Heves hanghatások közepette olykor közelebb hajol a férfi füléhez, nem csak azért, hogy nyelvével eljátszadozzon picit az érzékeny fülkagylón, de azért is, hogy előbbi kis praktikáját bevesse és olykor nevét vagy ösztökélő szavakat artikulálatlanul megformáljon.*
3970. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-20 13:04:21
Üzenet elküldve: 2018-11-20 13:04:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Már ő is vigyorogva tekint a nőre, bár mintha tekintete egy kissé hidegebb lenne a szokásosnál. Biztos csak a fáradtság, vagy immár az alkohol hatása.*
- Eszem ágában sincs, egyszer élünk! *Mondja csendesen, s komolyan poharába néz.* Ugyan ki látna meg itt bennünket? *Legyint, majd tekintetét hűvösre váltva pihenteti meg a lány ajkán.* Egyedül. Éjszaka. Az erdőben. Egy kihalt tanya belső kis udvarán. A fia élőlény sincs a környéken rajtunk kívül. *Fűzi hozzá csendesen. Szórakozottan tekint körbe, még válla felett is hátrafordul, hogy a ház sötéten ásító ajtaján tekintsen befelé. Persze nem lát semmit, csak a tűz ropogása, beszélgetésük hallatszik és olykor talán vadak neszeznek a sűrűben.*
- Igyál te is. *Bólint, immár ismét vigyorogva, sokkal kellemesebb úgy, hogyha ketten fogyasztanak, mintha egyedül, bár valójában a szerzetest az sem különösebben zavarná. *
- Ha a fejedbe száll, hát legfeljebb a fejedbe száll. Nem tartozol senkinek sem számadással. A magad ura vagy. *Mosolyog már halványabban a lányra, s közben arra gondol, hogy valójában nála is jó lenne, ha saját maga ura lehetne, de ez sokszor nincs így.*
- Legalább te megteheted. *Hozzáfűzött mondata valószínűleg előző gondolatainak köszönhető. Persze ez nem okoz nála különösebb fennakadást, nem is tűnik szomorúnak, mosolya az arcára tapad, még akkor is, amikor a lányt fürkészve kortyol ismét a pohárba.*
- Ide nem kell sem ügyesség, sem tapasztalat. *Foglalja össze röviden, persze azt mindjárt gondolja, hogy a lány kíváncsisága előrébb lesz, mint az ügyetlensége miatt érzett tartózkodás. Hűvösen, kissé tudálékosan elmosolyodik magában, mondhatni orra alatt somolyog. Az elhangzott kérdésre kurtán bólint.*
- Na látod. Megy ez. *Nyugtázza a hallottakat, miután türelmesen megadja a lánynak a szükséges gondolkodási időt. Ezt követően a tűz fénye felé tartva a poharat, egy kissé átnéz a néha gyöngyöző világos színű boron.* A legkellemetlenebb? *Nevet fel végül.* Tudod az az igazság, hogy nekem csak olyan élményeim voltak. *Kacag tovább mélyen, csak szeme nem változik. Abban valahogy semmi vidámság nem tükröződik.*
- Oké, választottam. Amikor Vadvédbe kerültem, még nem ismertem nagyon senkit, első napom a fürdőbe vezetett. Ami foglalt volt, de én ezt nem tudtam. Úgy kezdődött, hogy a fürdőajtó elé viccből állított hordón átestem, tulajdonképpen be az ajtón. Bent az egyik dézsában egy lány fürdőzött anyaszült meztelenül, sikerült rátörnöm. *Felgöcög magában, persze valójában annyira nem bánja, hogy ez megtörtént.* Az első napomon. Aztán maradtam végül, beszélgettünk, majd miután a gyűrűmet akartam megmutatni a lánynak... ami most nálad van, a dézsából kifreccsent habon csúsztam el, hátrafelé, széttárt lábakkal. Nos, ez elég kellemetlen volt, bár így visszagondolva már inkább vicces, mint kellemetlen. *Egy pillanatig gondolkodik, aztán végül elhatározza magát.*
- Oké, most én jövök. *Stigmái kissé zavart keltve mászkálnak egyik arcáról a másikra, persze lehet, hogy ez nem látszik a sötétben. A lány felé fordul, s lehajtja a poharában lévő bort. A lánynak biccentve utal arra, hogy ő is tegyen így, ha így tesz elveszi, majd megtölti sajátját és a lányét is. Valahogy a játékszabályt most figyelmen kívül hagyja. Csak úgy menet közben hordó alá tartott poharakkal, azokat mereven nézve kérdezi csendesen.*
- Mitől félsz a legjobban? *Ha a lány félrenéz közben, mire visszafordul, Umon hirtelen és hangtalanul már ott áll közvetlenül előtte, felé tartott pohárral, s kifejezéstelen arccal méregeti.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.20 13:04:58
*Már ő is vigyorogva tekint a nőre, bár mintha tekintete egy kissé hidegebb lenne a szokásosnál. Biztos csak a fáradtság, vagy immár az alkohol hatása.*
- Eszem ágában sincs, egyszer élünk! *Mondja csendesen, s komolyan poharába néz.* Ugyan ki látna meg itt bennünket? *Legyint, majd tekintetét hűvösre váltva pihenteti meg a lány ajkán.* Egyedül. Éjszaka. Az erdőben. Egy kihalt tanya belső kis udvarán. A fia élőlény sincs a környéken rajtunk kívül. *Fűzi hozzá csendesen. Szórakozottan tekint körbe, még válla felett is hátrafordul, hogy a ház sötéten ásító ajtaján tekintsen befelé. Persze nem lát semmit, csak a tűz ropogása, beszélgetésük hallatszik és olykor talán vadak neszeznek a sűrűben.*
- Igyál te is. *Bólint, immár ismét vigyorogva, sokkal kellemesebb úgy, hogyha ketten fogyasztanak, mintha egyedül, bár valójában a szerzetest az sem különösebben zavarná. *
- Ha a fejedbe száll, hát legfeljebb a fejedbe száll. Nem tartozol senkinek sem számadással. A magad ura vagy. *Mosolyog már halványabban a lányra, s közben arra gondol, hogy valójában nála is jó lenne, ha saját maga ura lehetne, de ez sokszor nincs így.*
- Legalább te megteheted. *Hozzáfűzött mondata valószínűleg előző gondolatainak köszönhető. Persze ez nem okoz nála különösebb fennakadást, nem is tűnik szomorúnak, mosolya az arcára tapad, még akkor is, amikor a lányt fürkészve kortyol ismét a pohárba.*
- Ide nem kell sem ügyesség, sem tapasztalat. *Foglalja össze röviden, persze azt mindjárt gondolja, hogy a lány kíváncsisága előrébb lesz, mint az ügyetlensége miatt érzett tartózkodás. Hűvösen, kissé tudálékosan elmosolyodik magában, mondhatni orra alatt somolyog. Az elhangzott kérdésre kurtán bólint.*
- Na látod. Megy ez. *Nyugtázza a hallottakat, miután türelmesen megadja a lánynak a szükséges gondolkodási időt. Ezt követően a tűz fénye felé tartva a poharat, egy kissé átnéz a néha gyöngyöző világos színű boron.* A legkellemetlenebb? *Nevet fel végül.* Tudod az az igazság, hogy nekem csak olyan élményeim voltak. *Kacag tovább mélyen, csak szeme nem változik. Abban valahogy semmi vidámság nem tükröződik.*
- Oké, választottam. Amikor Vadvédbe kerültem, még nem ismertem nagyon senkit, első napom a fürdőbe vezetett. Ami foglalt volt, de én ezt nem tudtam. Úgy kezdődött, hogy a fürdőajtó elé viccből állított hordón átestem, tulajdonképpen be az ajtón. Bent az egyik dézsában egy lány fürdőzött anyaszült meztelenül, sikerült rátörnöm. *Felgöcög magában, persze valójában annyira nem bánja, hogy ez megtörtént.* Az első napomon. Aztán maradtam végül, beszélgettünk, majd miután a gyűrűmet akartam megmutatni a lánynak... ami most nálad van, a dézsából kifreccsent habon csúsztam el, hátrafelé, széttárt lábakkal. Nos, ez elég kellemetlen volt, bár így visszagondolva már inkább vicces, mint kellemetlen. *Egy pillanatig gondolkodik, aztán végül elhatározza magát.*
- Oké, most én jövök. *Stigmái kissé zavart keltve mászkálnak egyik arcáról a másikra, persze lehet, hogy ez nem látszik a sötétben. A lány felé fordul, s lehajtja a poharában lévő bort. A lánynak biccentve utal arra, hogy ő is tegyen így, ha így tesz elveszi, majd megtölti sajátját és a lányét is. Valahogy a játékszabályt most figyelmen kívül hagyja. Csak úgy menet közben hordó alá tartott poharakkal, azokat mereven nézve kérdezi csendesen.*
- Mitől félsz a legjobban? *Ha a lány félrenéz közben, mire visszafordul, Umon hirtelen és hangtalanul már ott áll közvetlenül előtte, felé tartott pohárral, s kifejezéstelen arccal méregeti.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.20 13:04:58
3969. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-20 06:42:18
Üzenet elküldve: 2018-11-20 06:42:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*Sem Monsontor, sem Denzack nem emel szót Lyz döntés ellen, ami felettébb szokatlan érzés az erdei erődben bevett „szokás” után. Az is igaz, hogy Denzack nem volt az a nyíltan ellentmondó típus sosem, neki csak az arcán látta Lyz, és egy kósza, orr alatt elmotyogott megjegyzést csíptek csak el az elf lány éles fülei.
Monsontort nem ismeri egyelőre, de van ideje elmélkedni a kút kávájának támaszkodva, és arra jut, hogy még holnap reggelig elválik, hogy az óriás velük tart-e. Lyz egyelőre nem szeretne újra a városba menni. Esetleg Bobbir barátját megkeresné, de egyelőre még neki sincs hol laknia, és felelős ezért a kis csapatért, így hát magában arra jut ezzel kapcsolatban, hogy ha dűlőre jutnak a hogyan továbbal, felkerekedik, és megkeresi.
Túl sok mindenkiért aggódik. Nem tudja Umonnal mi van, vajon merre ment? Pyctát a tábortüzes beszélgetés után elnyelte Lanawin. Xotaráról sem tud semmit, egy véletlen üzenetet sem küldött, és az erődben viszont már nem találja meg őket ezután. Ujjai közt az a fránya kocka, húzza folyton csak egy irányba gondolatait. A szeleburdi elf felé, aki annyit nem tudott várni, hogy Lyz elrendezze az erőd dolgait. Úgy hagyta faképnél őt, pedig csak három napot kért.
~Mehettünk volna együtt is…~
Hiábavalónak látja, hogy akkor nem indult el, hisz a búcsúzásuk után két napra Pycta hozta a hírt, az egység felbomlásáról. Ha csak egy kicsit is hamarabb szól a csuhás…
Egy madár rikolt az éjszakába, amire Lyz felkapja a fejét, ezzel véget is vet gondolkodásának. Tesz még egy komótos sétát a fák közt hangtalan, majd a felhőtlen égre pillant. Túl is van már éjközépnél, úgy elszaladt az idő. Visszamegy a kunyhóba felébreszteni Sadmyrt, ő maga pedig a pokrócra heveredik, köpenyét húzva magára takaró gyanánt. Nézi még egy darabig a sötétet, aztán őt is elnyomja az álom.
//Másnap//
//Kis tanyánál reggel//
*Nem alszik valami jól. Reggel az első sugarakra már nyílik a szeme. Mint ha nem is aludt volna, olyan nyúzott. Vadvédi ágyában sosem volt ilyen. Ott mindig kialudta magát, mindig mosolyogva ébredt.
Szó nélkül hagyja ott azokat, akik még alszanak, és kapja ki csomagjából azt a vastag szövetet, amit törölköző gyanánt használ, majd a kúthoz megy, hogy megmosdjon. Csak arcát frissíti fel, kint a kút kávájára húzott vödör jéghideg vízzel. Még egy pár napot kibír fürdés nélkül, sosem volt az a finnyáskodó Egy hosszabbra nyúlt vadászatban meg is nézhette volna magát, ha kényeskedik.
A vödröt a kúton hagyva fordul meg, amikor motozást hall a kunyhóból, s nem sokkal később Lealla is utána jön, s hamar ki is derül, hogy bogyóteát készít nekik, hogy a hidegben, ne induljanak melengető ital nélkül felderíteni a környéket. Aztán hamarosan a reggeli is előáll, Banya által akolt ellátmányból, a szekérről lehalászott fatányérokra.
- Jó reggelt!*Lép be a kunyhóba, ha alszanak, ha nem, hangosan köszön. Ma dolog van, és nem szeretne későn indulni. A megrakott kandalló mellé telepszik a fatányérjával, és nekilát a reggelinek.*
*Sem Monsontor, sem Denzack nem emel szót Lyz döntés ellen, ami felettébb szokatlan érzés az erdei erődben bevett „szokás” után. Az is igaz, hogy Denzack nem volt az a nyíltan ellentmondó típus sosem, neki csak az arcán látta Lyz, és egy kósza, orr alatt elmotyogott megjegyzést csíptek csak el az elf lány éles fülei.
Monsontort nem ismeri egyelőre, de van ideje elmélkedni a kút kávájának támaszkodva, és arra jut, hogy még holnap reggelig elválik, hogy az óriás velük tart-e. Lyz egyelőre nem szeretne újra a városba menni. Esetleg Bobbir barátját megkeresné, de egyelőre még neki sincs hol laknia, és felelős ezért a kis csapatért, így hát magában arra jut ezzel kapcsolatban, hogy ha dűlőre jutnak a hogyan továbbal, felkerekedik, és megkeresi.
Túl sok mindenkiért aggódik. Nem tudja Umonnal mi van, vajon merre ment? Pyctát a tábortüzes beszélgetés után elnyelte Lanawin. Xotaráról sem tud semmit, egy véletlen üzenetet sem küldött, és az erődben viszont már nem találja meg őket ezután. Ujjai közt az a fránya kocka, húzza folyton csak egy irányba gondolatait. A szeleburdi elf felé, aki annyit nem tudott várni, hogy Lyz elrendezze az erőd dolgait. Úgy hagyta faképnél őt, pedig csak három napot kért.
~Mehettünk volna együtt is…~
Hiábavalónak látja, hogy akkor nem indult el, hisz a búcsúzásuk után két napra Pycta hozta a hírt, az egység felbomlásáról. Ha csak egy kicsit is hamarabb szól a csuhás…
Egy madár rikolt az éjszakába, amire Lyz felkapja a fejét, ezzel véget is vet gondolkodásának. Tesz még egy komótos sétát a fák közt hangtalan, majd a felhőtlen égre pillant. Túl is van már éjközépnél, úgy elszaladt az idő. Visszamegy a kunyhóba felébreszteni Sadmyrt, ő maga pedig a pokrócra heveredik, köpenyét húzva magára takaró gyanánt. Nézi még egy darabig a sötétet, aztán őt is elnyomja az álom.
//Másnap//
//Kis tanyánál reggel//
*Nem alszik valami jól. Reggel az első sugarakra már nyílik a szeme. Mint ha nem is aludt volna, olyan nyúzott. Vadvédi ágyában sosem volt ilyen. Ott mindig kialudta magát, mindig mosolyogva ébredt.
Szó nélkül hagyja ott azokat, akik még alszanak, és kapja ki csomagjából azt a vastag szövetet, amit törölköző gyanánt használ, majd a kúthoz megy, hogy megmosdjon. Csak arcát frissíti fel, kint a kút kávájára húzott vödör jéghideg vízzel. Még egy pár napot kibír fürdés nélkül, sosem volt az a finnyáskodó Egy hosszabbra nyúlt vadászatban meg is nézhette volna magát, ha kényeskedik.
A vödröt a kúton hagyva fordul meg, amikor motozást hall a kunyhóból, s nem sokkal később Lealla is utána jön, s hamar ki is derül, hogy bogyóteát készít nekik, hogy a hidegben, ne induljanak melengető ital nélkül felderíteni a környéket. Aztán hamarosan a reggeli is előáll, Banya által akolt ellátmányból, a szekérről lehalászott fatányérokra.
- Jó reggelt!*Lép be a kunyhóba, ha alszanak, ha nem, hangosan köszön. Ma dolog van, és nem szeretne későn indulni. A megrakott kandalló mellé telepszik a fatányérjával, és nekilát a reggelinek.*
3968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:04:07
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:04:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int egy hálás természet. A lány pedig, főleg azzal a füllentésével, kellően elcsábította a dokit ahhoz, hogy különleges bánásmódban akarja részesíteni. A kapott reakció pedig csak tovább tüzeli a dokit. Nincs is annál jobb potencia növelő mint mikor a férfi egy ilyen nő szájából hallja a saját nevét sóhajtozni. Szóval mikor meghallja, hogy ennyi elég lesz akkor ő már lépne arra a pontra, hogy mindkettejüknek még jobb legyen, de ismét várnia kell. Nem tudja, hogy a lány mit akar, de nem kevés feszültséggel foglal helyet most ő a dézsa szélén, hogy figyelje mi fog történni. A meztelenül járkáló elf lány karcsú alakja szép meg minden, a művészek ölni tudnának egy ilyen múzsáért, de Int már nagyon kezdd abban az állapotba kerülni, hogy csak kezdjék már el és elég a játékokból. Ő már hangulatban van eléggé. Az övének láttán értetlenül néz a lányra.*
~Most mi? El akar verni?~
*Int-nek főként rossz emlékei vannak az övvel kapcsolatban. Tekintete akkor se lesz tisztább mikor a lány a saját nyakába teszi fel és szorítja meg. Mikor megkapja az öv végét, akkor jön rá, hogy mi a cél. Csak elhinni...hát nem egyszerű. Int világképe a nemes hölgyekről akik egy valódi farok láttán, azt hihetik, hogy csak egy egzotikus gombát látnak teljesen megborult. Ez a lány sokat tud. Olyan sokat amire majd megéri rákérdezni, de nem most. Most kezdd ugyanis Int rájönni, hogy egy sokkal vadabb éjszakára számíthat mint előre hitte volna. Szóval a döbbent szájtátó tekintet szép lassan vigyorra húzódik. Mikor pedig a nőtől megkapja az instrukciókat és a vállába harap az céda akkor már meg is találja a doki is a hangját. Az igazit. A kanos kalózt, aki képes lenne egy koszos asztalra is felvágni a nőt, hogy ott tegye magáévá akár egy fogadó szeme láttára. Felhördül hát és az övvel hátra húzza a lányt, hogy szemeik zöldjei összetalálkozhassanak és Int olyan ígéretet tegyen Relael-nek amivel minden nő szívét meg lehet dobogtatni. Mármint azokét akik, Relael-hez hasonló beteg lotyók.*
-Úgy megbaszlak egy hétig nem ülsz lóra te lány.
*Majd azt az övet maga mögé húzza így a lányt magához, hogy vadul megcsókolja. Csak addig szakad el az ajkaktól, hogy egy rövid búcsúra beleharapjon az alsóba majd kiadja a határozott utasítást amire amúgy a csonka kezével is rásegít azzal, hogy a lány csípőjét a sajátja felé tolja.*
-Ülj rá!
*Majd ha a lány továbbra is jó kislány volt és hallgatott a doktorbácsi tanácsára akkor Int elkezdi a ostromolni a másikat a csípőjének előre hátra mozgatásával miközben visszatér azokhoz az ajkakhoz.*
~Azt, a kurva micsoda nőt fogtam!~
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int egy hálás természet. A lány pedig, főleg azzal a füllentésével, kellően elcsábította a dokit ahhoz, hogy különleges bánásmódban akarja részesíteni. A kapott reakció pedig csak tovább tüzeli a dokit. Nincs is annál jobb potencia növelő mint mikor a férfi egy ilyen nő szájából hallja a saját nevét sóhajtozni. Szóval mikor meghallja, hogy ennyi elég lesz akkor ő már lépne arra a pontra, hogy mindkettejüknek még jobb legyen, de ismét várnia kell. Nem tudja, hogy a lány mit akar, de nem kevés feszültséggel foglal helyet most ő a dézsa szélén, hogy figyelje mi fog történni. A meztelenül járkáló elf lány karcsú alakja szép meg minden, a művészek ölni tudnának egy ilyen múzsáért, de Int már nagyon kezdd abban az állapotba kerülni, hogy csak kezdjék már el és elég a játékokból. Ő már hangulatban van eléggé. Az övének láttán értetlenül néz a lányra.*
~Most mi? El akar verni?~
*Int-nek főként rossz emlékei vannak az övvel kapcsolatban. Tekintete akkor se lesz tisztább mikor a lány a saját nyakába teszi fel és szorítja meg. Mikor megkapja az öv végét, akkor jön rá, hogy mi a cél. Csak elhinni...hát nem egyszerű. Int világképe a nemes hölgyekről akik egy valódi farok láttán, azt hihetik, hogy csak egy egzotikus gombát látnak teljesen megborult. Ez a lány sokat tud. Olyan sokat amire majd megéri rákérdezni, de nem most. Most kezdd ugyanis Int rájönni, hogy egy sokkal vadabb éjszakára számíthat mint előre hitte volna. Szóval a döbbent szájtátó tekintet szép lassan vigyorra húzódik. Mikor pedig a nőtől megkapja az instrukciókat és a vállába harap az céda akkor már meg is találja a doki is a hangját. Az igazit. A kanos kalózt, aki képes lenne egy koszos asztalra is felvágni a nőt, hogy ott tegye magáévá akár egy fogadó szeme láttára. Felhördül hát és az övvel hátra húzza a lányt, hogy szemeik zöldjei összetalálkozhassanak és Int olyan ígéretet tegyen Relael-nek amivel minden nő szívét meg lehet dobogtatni. Mármint azokét akik, Relael-hez hasonló beteg lotyók.*
-Úgy megbaszlak egy hétig nem ülsz lóra te lány.
*Majd azt az övet maga mögé húzza így a lányt magához, hogy vadul megcsókolja. Csak addig szakad el az ajkaktól, hogy egy rövid búcsúra beleharapjon az alsóba majd kiadja a határozott utasítást amire amúgy a csonka kezével is rásegít azzal, hogy a lány csípőjét a sajátja felé tolja.*
-Ülj rá!
*Majd ha a lány továbbra is jó kislány volt és hallgatott a doktorbácsi tanácsára akkor Int elkezdi a ostromolni a másikat a csípőjének előre hátra mozgatásával miközben visszatér azokhoz az ajkakhoz.*
~Azt, a kurva micsoda nőt fogtam!~
3967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-19 16:27:25
Üzenet elküldve: 2018-11-19 16:27:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
* Denzack nem igazán ismeri Sadmyrt, így nem foglalkozik a dologgal, bár véleménye szerint nem elég erős, hogy megvédje a többieket, de nem vitatkozik Lyzzel, ráadásul a sötételfnek mindegy, hogy élnek vagy halnak, hiszen a saját életén kívül nem sok minden számít neki jelenleg, bár gyakran már a saját életét sem tartja elég fontosnak. Csak remélheti, hogy a túra során sikerrel járnak, de ha így haladnak, előbb vagy utóbb végleg elfogynak, s lehet, hogy egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy ismét egyedül van a hatalmas világban mert mindenki magára hagyta. Nem tudhatja, hogy mit hoz a jövő, csak azt, hogy mi van a jelenben és, hogy mi történt a múltban. Lyz vállalja az őrködés egy részét, így Denzacknak sincs nagyon dolga az éjszakai órákban. Még egy ideig figyeli az ablakon beszűrődő hold sugarait, míg el nem nyomja az álom. *
* Denzack nem igazán ismeri Sadmyrt, így nem foglalkozik a dologgal, bár véleménye szerint nem elég erős, hogy megvédje a többieket, de nem vitatkozik Lyzzel, ráadásul a sötételfnek mindegy, hogy élnek vagy halnak, hiszen a saját életén kívül nem sok minden számít neki jelenleg, bár gyakran már a saját életét sem tartja elég fontosnak. Csak remélheti, hogy a túra során sikerrel járnak, de ha így haladnak, előbb vagy utóbb végleg elfogynak, s lehet, hogy egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy ismét egyedül van a hatalmas világban mert mindenki magára hagyta. Nem tudhatja, hogy mit hoz a jövő, csak azt, hogy mi van a jelenben és, hogy mi történt a múltban. Lyz vállalja az őrködés egy részét, így Denzacknak sincs nagyon dolga az éjszakai órákban. Még egy ideig figyeli az ablakon beszűrődő hold sugarait, míg el nem nyomja az álom. *
3966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-19 16:12:16
Üzenet elküldve: 2018-11-19 16:12:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Jól szórakozik és elégedett azzal amit kap. Intath könnyen irányítható és mellé úgy tűnik tapasztaltság is párosul, ez összességében elég kellemes kombináció. Ezzel is ellenne egy darabig, ugyanakkor azt sem bánja, hogy a férfi kicsit változtat a felálláson. Örömmel eleget tesz az utasításnak – Relael szeretné annak értelmi a javaslatot – és kíváncsian várja a folytatást, ami pedig meglepi mikor már kibontakozóban látja, hogy hova fog vezetni ez az egész. Az ex-kalóz orvosról mindent gondolt, csak azt nem, hogy ilyen elbánásban fogja részesíteni.
Ahogy a csókok testén egyre lejjebb vándorolnak úgy az ilyeneken való elmélkedés is lassan lehetetlenné válik. Feje tehetetlenül bicsaklik hátra, szemhéja lezárul és egyszerűen csak elmerül az érzésben, hagyja, hogy egy pontból kiindulva teljesen áthassa. Előző sóhajtásai hamar átalakulnak sokkal határozottabb hangokká, ami közé néha beékelődik a férfi neve is, persze csak artikulálatlanul. Egyre szaporábban kapkodja a levegőt és feszülnek meg izmai, na nem azért mert ennyi már elég is lenne neki, sokkal inkább, mert olyan forróság önti el testét, hogy már aligha tud magának parancsolni. Ez nem elég, többet akar, illetve valami mást, amivel csak egy férfi szolgálhat számára.
Azért még mielőtt bármit is tenne vet egy pillantást combjai között szorgosan munkálkodó Intathra, mert ez pont egy olyan látvány, amit érdemes megnézni és megjegyezni.*
- Elég lesz, drága Intath.
*Fejét félrebillentve mosolyog partnerére, kézfejét gyengéden arcára simítva és ha amaz lassan felegyenesedik egy rövid csókra invitálja. De nem tartja ki sokáig, mert van egy elképzelése és kicsit magára is kell hagyja Intathot amíg szépen visszasétál az övért. Megfordulva és lassan visszatérve az orvos társaságához közben serényen fürkészi annak reakcióit. Általában örömmel szokták fogadni szokatlan vágyait, viszont látott már rá példát, hogy nem így történt. Bár számításai szerint egy egykori kalóznál ez még bőven bele kell férjen.
A nadrágövet rutinosan nyaka köré teszi, nem sokat bíbelődve vele, a végén pedig erősen megrántva, hogy szorosan bőrének feszüljön. Az öv most pórázként funkcionáló végét felkínálja Intathnak, aki lehet nem fogja annyira értékelni a gesztust, mint amilyen jelentősége van az Relael számára. Ha közelebb húzzák, ha nem, ő szorosan odabújik a férfi testéhez és egy elégedett mosollyal arcán fülébe duruzsol.*
- Nem kell féltened engem, nincs szükség finomkodásra.
*Végszó gyanánt bele is harap az orvos nyakába, egyelőre nem olyan durván, hogy nyomott hagyjon rajta, de reméli fordított esetben ez másképp lesz. Még ki kell puhatolnia Intath határait.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.19 17:09:00
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Jól szórakozik és elégedett azzal amit kap. Intath könnyen irányítható és mellé úgy tűnik tapasztaltság is párosul, ez összességében elég kellemes kombináció. Ezzel is ellenne egy darabig, ugyanakkor azt sem bánja, hogy a férfi kicsit változtat a felálláson. Örömmel eleget tesz az utasításnak – Relael szeretné annak értelmi a javaslatot – és kíváncsian várja a folytatást, ami pedig meglepi mikor már kibontakozóban látja, hogy hova fog vezetni ez az egész. Az ex-kalóz orvosról mindent gondolt, csak azt nem, hogy ilyen elbánásban fogja részesíteni.
Ahogy a csókok testén egyre lejjebb vándorolnak úgy az ilyeneken való elmélkedés is lassan lehetetlenné válik. Feje tehetetlenül bicsaklik hátra, szemhéja lezárul és egyszerűen csak elmerül az érzésben, hagyja, hogy egy pontból kiindulva teljesen áthassa. Előző sóhajtásai hamar átalakulnak sokkal határozottabb hangokká, ami közé néha beékelődik a férfi neve is, persze csak artikulálatlanul. Egyre szaporábban kapkodja a levegőt és feszülnek meg izmai, na nem azért mert ennyi már elég is lenne neki, sokkal inkább, mert olyan forróság önti el testét, hogy már aligha tud magának parancsolni. Ez nem elég, többet akar, illetve valami mást, amivel csak egy férfi szolgálhat számára.
Azért még mielőtt bármit is tenne vet egy pillantást combjai között szorgosan munkálkodó Intathra, mert ez pont egy olyan látvány, amit érdemes megnézni és megjegyezni.*
- Elég lesz, drága Intath.
*Fejét félrebillentve mosolyog partnerére, kézfejét gyengéden arcára simítva és ha amaz lassan felegyenesedik egy rövid csókra invitálja. De nem tartja ki sokáig, mert van egy elképzelése és kicsit magára is kell hagyja Intathot amíg szépen visszasétál az övért. Megfordulva és lassan visszatérve az orvos társaságához közben serényen fürkészi annak reakcióit. Általában örömmel szokták fogadni szokatlan vágyait, viszont látott már rá példát, hogy nem így történt. Bár számításai szerint egy egykori kalóznál ez még bőven bele kell férjen.
A nadrágövet rutinosan nyaka köré teszi, nem sokat bíbelődve vele, a végén pedig erősen megrántva, hogy szorosan bőrének feszüljön. Az öv most pórázként funkcionáló végét felkínálja Intathnak, aki lehet nem fogja annyira értékelni a gesztust, mint amilyen jelentősége van az Relael számára. Ha közelebb húzzák, ha nem, ő szorosan odabújik a férfi testéhez és egy elégedett mosollyal arcán fülébe duruzsol.*
- Nem kell féltened engem, nincs szükség finomkodásra.
*Végszó gyanánt bele is harap az orvos nyakába, egyelőre nem olyan durván, hogy nyomott hagyjon rajta, de reméli fordított esetben ez másképp lesz. Még ki kell puhatolnia Intath határait.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.19 17:09:00
3965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-19 09:45:53
Üzenet elküldve: 2018-11-19 09:45:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Elhúzza száját ahogy szokta. Nem véletlenül nem illet nemesi körökbe, hiszen látszólag dermedt arcára mindig kiül az, ha éppen nem tetszik neki valami, vagy úgy egyébként hogy aktuálisan min töri a fejét. A bosszantó pedig az, hogy Umont a stigmái árulják el, amit kontrollálni sem tud, míg Valeát csupán „neveletlensége”. Tehát ennyi ő. Egy kissé meggyötört test, amit nem is szeret, pedig az kitartóan szolgálja minden szélsőséges viselkedése ellenére.*
- Umon, nem akarsz lassítani?
*Vigyorogva néz a férfire, aki olyan lelkesen töltögeti újra és újra poharát. Persze ezzel semmi bajt nem lát, hangjából is kiérződik a szórakozottság, és kicsit tetszik is neki, hogy az egyébként zárkózott szerzetest ilyen felszabadultnak láthatja. Erre még rácsodálkozik egy ideig.*
- Hamar a fejembe fog szállni, hogyha így folytatod.
*Főleg mert rég ivott rendesen. Korai lázadó éveiben persze vedelt mikor tehette, de már jó ideje mértékletesebb életmódot folytat, így a kevesebb is könnyen megárthat neki. Egyelőre persze nem ezt érzi.*
- Az nagyon jó lenne.
*Biccentve mosolyog maga elé és elképzeli, hogy a verőfényes napsütésben együtt kertészkednek amolyan ráérős, kicsit öreges módon. Idilli.
Meglepetten kapja fel fejét amikor Umon hirtelen játszani akar. A kétely már látható arcán, de egyelőre kivárja, hogy a férfi miféle játékra gondolt. Felkészíti magát és iszik inkább, erre bátorítják is, szóval eleget tesz a kérésnek és elfogyasztja italát.*
- Ó jaj! Umon, én nagyon ügyetlen vagyok az ilyenekben.
*Úgy általában a társalgásban is, és ezen sajnos sokat az alkohol sem tud segíteni, mert egyszerűen nincs meg hozzá a képessége. Mindenesetre gondolkodóba esik, mert nem ünneprontó ő, és ha Umon játszani akar, akkor játszanak, majd megerőlteti kicsit magát. Gondolkodik és gondolkodik, hosszan, olykor körbenézve hátha a környezete meginspirálja, de a sötétben nem is lát sokat, és az sem lenne segítségére.*
- Hát nem tudom, mi volt a legkellemetlenebb pillanatod az életedben?
*Ennyi. Ezen töprengett olyan sokáig. Ő tudná a válaszát erre a kérdésre, még pedig, hogy ez az. Bízik benne, hogyha ő már ilyen szerencsétlen legalább a szerzetes tud valamennyire korrigálni és közben a továbbiakon is elkezd gondolkodni, ha már úgyis ennyi időt vesz igénybe ez neki.*
*Elhúzza száját ahogy szokta. Nem véletlenül nem illet nemesi körökbe, hiszen látszólag dermedt arcára mindig kiül az, ha éppen nem tetszik neki valami, vagy úgy egyébként hogy aktuálisan min töri a fejét. A bosszantó pedig az, hogy Umont a stigmái árulják el, amit kontrollálni sem tud, míg Valeát csupán „neveletlensége”. Tehát ennyi ő. Egy kissé meggyötört test, amit nem is szeret, pedig az kitartóan szolgálja minden szélsőséges viselkedése ellenére.*
- Umon, nem akarsz lassítani?
*Vigyorogva néz a férfire, aki olyan lelkesen töltögeti újra és újra poharát. Persze ezzel semmi bajt nem lát, hangjából is kiérződik a szórakozottság, és kicsit tetszik is neki, hogy az egyébként zárkózott szerzetest ilyen felszabadultnak láthatja. Erre még rácsodálkozik egy ideig.*
- Hamar a fejembe fog szállni, hogyha így folytatod.
*Főleg mert rég ivott rendesen. Korai lázadó éveiben persze vedelt mikor tehette, de már jó ideje mértékletesebb életmódot folytat, így a kevesebb is könnyen megárthat neki. Egyelőre persze nem ezt érzi.*
- Az nagyon jó lenne.
*Biccentve mosolyog maga elé és elképzeli, hogy a verőfényes napsütésben együtt kertészkednek amolyan ráérős, kicsit öreges módon. Idilli.
Meglepetten kapja fel fejét amikor Umon hirtelen játszani akar. A kétely már látható arcán, de egyelőre kivárja, hogy a férfi miféle játékra gondolt. Felkészíti magát és iszik inkább, erre bátorítják is, szóval eleget tesz a kérésnek és elfogyasztja italát.*
- Ó jaj! Umon, én nagyon ügyetlen vagyok az ilyenekben.
*Úgy általában a társalgásban is, és ezen sajnos sokat az alkohol sem tud segíteni, mert egyszerűen nincs meg hozzá a képessége. Mindenesetre gondolkodóba esik, mert nem ünneprontó ő, és ha Umon játszani akar, akkor játszanak, majd megerőlteti kicsit magát. Gondolkodik és gondolkodik, hosszan, olykor körbenézve hátha a környezete meginspirálja, de a sötétben nem is lát sokat, és az sem lenne segítségére.*
- Hát nem tudom, mi volt a legkellemetlenebb pillanatod az életedben?
*Ennyi. Ezen töprengett olyan sokáig. Ő tudná a válaszát erre a kérdésre, még pedig, hogy ez az. Bízik benne, hogyha ő már ilyen szerencsétlen legalább a szerzetes tud valamennyire korrigálni és közben a továbbiakon is elkezd gondolkodni, ha már úgyis ennyi időt vesz igénybe ez neki.*
3964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-18 21:12:44
Üzenet elküldve: 2018-11-18 21:12:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Na, végre bele lendültek a dolgokba. Int pedig odavan a csajért. Csonka karjával magához húzza miközben a másik annak fenekén van. Mikor pedig Relael hátra húzza a fejét akkor Int-nek nem kell magyarázni, hogy mit szeretne a másik. A doki nem az a fajta férfi, aki csak magára gondol. Vagyis akkor nem ha ilyen klassz partnert talált. Vet egy hosszabb pillantást a lányra ahogy így feltárulkozik neki. Rohadtul dögös. Majd nem vár sokat egyből rá is cuppan arra a nyakra. Eleinte csak csókolgatja majd egyre hevesebb lesz és annak az emlegetett harapásnak az ideje is eljön. A csaj reakciói pedig csak fokozzák Int vágyát. Ő se tétlenkedik ugyanis. Már gyanúsan ügyes is. Úgy látszik az elf-nek majd meg kell változtatnia az elképzelését a nemes lányok túlzott erkölcsösségéről. Relael hamar megtapasztalhatja, hogy Int már hangulatban van. Szerencse az elf létben, hogy a fiatalos energiák bennük is megvannak és sokkal hosszabb ideig élvezhetik majd ki az ifjúkor előnyeit mint a csóri rövid életűek. Doki a lány gyengéd irányításának enged és hamar visszatér ahhoz a amit az ebédlőben félbe kellett hagynia. És minden beképzeltség nélkül tudja, hogy jól csinálja amit csinál. A lány reakciói egyértelműek. Int meg nem is tervez még megállni.*
-Ülj a dézsa szélére!
*Nem utasításként csattan inkább egy határozott kérés csupán. De ha Rel hallgat rá akkor Int is követi. Majd széthajtja a lány lábait és szép lassan térdre ereszkedik előtte miközben csókokkal hinti be a lány testének a vonalát ahogy a feje egyre lejjebb csusszan egyenesen a lány öle felé. Közben meg a két karja körülöleli a csípőjét. Ha a lány hangulatba akart jönni akkor Int nem lesz kicsinyes. Mégiscsak egy nemes kisasszonyról van szó. Itt az idő megmutatni mit is tud a doki.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Na, végre bele lendültek a dolgokba. Int pedig odavan a csajért. Csonka karjával magához húzza miközben a másik annak fenekén van. Mikor pedig Relael hátra húzza a fejét akkor Int-nek nem kell magyarázni, hogy mit szeretne a másik. A doki nem az a fajta férfi, aki csak magára gondol. Vagyis akkor nem ha ilyen klassz partnert talált. Vet egy hosszabb pillantást a lányra ahogy így feltárulkozik neki. Rohadtul dögös. Majd nem vár sokat egyből rá is cuppan arra a nyakra. Eleinte csak csókolgatja majd egyre hevesebb lesz és annak az emlegetett harapásnak az ideje is eljön. A csaj reakciói pedig csak fokozzák Int vágyát. Ő se tétlenkedik ugyanis. Már gyanúsan ügyes is. Úgy látszik az elf-nek majd meg kell változtatnia az elképzelését a nemes lányok túlzott erkölcsösségéről. Relael hamar megtapasztalhatja, hogy Int már hangulatban van. Szerencse az elf létben, hogy a fiatalos energiák bennük is megvannak és sokkal hosszabb ideig élvezhetik majd ki az ifjúkor előnyeit mint a csóri rövid életűek. Doki a lány gyengéd irányításának enged és hamar visszatér ahhoz a amit az ebédlőben félbe kellett hagynia. És minden beképzeltség nélkül tudja, hogy jól csinálja amit csinál. A lány reakciói egyértelműek. Int meg nem is tervez még megállni.*
-Ülj a dézsa szélére!
*Nem utasításként csattan inkább egy határozott kérés csupán. De ha Rel hallgat rá akkor Int is követi. Majd széthajtja a lány lábait és szép lassan térdre ereszkedik előtte miközben csókokkal hinti be a lány testének a vonalát ahogy a feje egyre lejjebb csusszan egyenesen a lány öle felé. Közben meg a két karja körülöleli a csípőjét. Ha a lány hangulatba akart jönni akkor Int nem lesz kicsinyes. Mégiscsak egy nemes kisasszonyról van szó. Itt az idő megmutatni mit is tud a doki.*
3963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-18 17:35:11
Üzenet elküldve: 2018-11-18 17:35:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Valóban sejtette, hogy mi lesz a válasz, hiszen eleget várakozott Intath és a férfiaknak köztudottan kevesebb türelmük van ilyen téren. Ami azt illeti Relael is hasonlóképpen van ezzel forró vére általában nem sok önuralmat eredményez, ha huncutságokról van szó. A csókot viszonozza, mint mindig most is először lassabb fokozaton kezdi, majd elkezdi tetézni és hevesebben, minél szenvedélyesebb tempót diktálni. Végre Intath is megtalálja stílusát, a markolás mivel kedvére való, ezért belenyögve a csókba jelzi a férfi számára, hogy folytassa még.
Elszakad az ajkaktól, de csak azért, hogy fejét hátrahajtva felkínálja nyakát az orvos számára. Haját elsöpri az útból, így szabad utat kínálva és egyben eddig eltakart idomait is felfedve. Ő sem tétlenkedik, egyik keze a férfi tarkójára siklik és hajtöveibe markol, míg a másik elindul lefelé a mellkasán keresztül és kicsit megtorpan a köldök környékén, csak azért, hogy tovább hergelje Intath érzékei majd rátér a lényegre. Lassú, gyengéd felfedezésbe kezd. Bár neki két kéz áll rendelkezésére, így több területen tud jelen lenni, de ez nem jelenti azt, hogy Intathnak is egy helyre kéne fókuszálni. Kicsit befejezi övön aluli munkálkodását, hogy megkeresve a férfi ép kezét – ami lehet fenekére simul még mindig – és egy korábban már ismerős helyre vezesse, amit fehérneműje gondosan eltakar.
Ha pedig az orvos eleget tesz ezeknek az óhajoknak, akkor elragadtatással teli sóhajokat kaphat válaszul.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Valóban sejtette, hogy mi lesz a válasz, hiszen eleget várakozott Intath és a férfiaknak köztudottan kevesebb türelmük van ilyen téren. Ami azt illeti Relael is hasonlóképpen van ezzel forró vére általában nem sok önuralmat eredményez, ha huncutságokról van szó. A csókot viszonozza, mint mindig most is először lassabb fokozaton kezdi, majd elkezdi tetézni és hevesebben, minél szenvedélyesebb tempót diktálni. Végre Intath is megtalálja stílusát, a markolás mivel kedvére való, ezért belenyögve a csókba jelzi a férfi számára, hogy folytassa még.
Elszakad az ajkaktól, de csak azért, hogy fejét hátrahajtva felkínálja nyakát az orvos számára. Haját elsöpri az útból, így szabad utat kínálva és egyben eddig eltakart idomait is felfedve. Ő sem tétlenkedik, egyik keze a férfi tarkójára siklik és hajtöveibe markol, míg a másik elindul lefelé a mellkasán keresztül és kicsit megtorpan a köldök környékén, csak azért, hogy tovább hergelje Intath érzékei majd rátér a lényegre. Lassú, gyengéd felfedezésbe kezd. Bár neki két kéz áll rendelkezésére, így több területen tud jelen lenni, de ez nem jelenti azt, hogy Intathnak is egy helyre kéne fókuszálni. Kicsit befejezi övön aluli munkálkodását, hogy megkeresve a férfi ép kezét – ami lehet fenekére simul még mindig – és egy korábban már ismerős helyre vezesse, amit fehérneműje gondosan eltakar.
Ha pedig az orvos eleget tesz ezeknek az óhajoknak, akkor elragadtatással teli sóhajokat kaphat válaszul.*
3962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-18 08:36:55
Üzenet elküldve: 2018-11-18 08:36:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Lyz élete, Shenéhez képest idillinek volt mondható, minden nehézség ellenére. A nehézségek is csak amiatt voltak, mert a felmenői olyan pozíciót töltöttek be az erdei közösségben, mint amit. Elöljárók voltak, valamilyen szinten mindkét ágon, és ennek megfelelni, mindamellett saját célokat megvalósítani nem volt sosem egyszerű. Na és persze majd legyen társa, lehetőleg rangban közeli, legyen családja, és a többi. Még talán, ha akkor az a baleset nem történik meg édesanyjával, hajlott is volna bármire, ami éppen a sorban következik ezen a képzeletbeli listán. Atán inkább elindult felfedezni a világot, és milyen jól tette.
~Úgy-úgy. Mi… ő… mégsem.~
Ismételné magában, ahogy Shen kimondja egyedül a köszöntést, de már az elején megbotlik a dolog. Lyz csak elmosolyodik, vagy már amúgy is mosolygott a próbálkozás elismeréséért, de annyi biztos, hogy örömmel tölti el az is, hogy az elf megpróbálja, még ha nem is sikerül. *
- Az eleje jó volt *jegyzi meg bátorítóan.* majd gyakoroljuk.
*A köszöntésért cserébe a kocka történetét szeretné hallani, és ennek említésére Shen, mintha el is pirulna. Pillanatok alatt bebizonyosodik, hogy nem hogy pirul, hanem vörösödik, egészen füle hegyéig. Ebből Lyz már gondolja, hogy valóban jelent valamit, nem csak valami szedett-vedett hanta. Shen végül bele is kezd a történetbe, ami Lyzt is meghatja. Olyan, mint ha az édesapjától kapta volna, ami pedig neki nagyon sokat jelent. Hogy fel kell idéznie, pedig láthatóan megviseli az elfet, amit Lyz átérez. Az ő lelkét is megmelengeti, és el is szomorítja egyszerre. Megérti a fájdalmát. Ha neki kellene mesélnie a kendőről, nem biztos, hogy jobban tudná tartani magát, így aztán csak közelebb húzódik a lehajtott fejű fiúhoz. Jobbját még a kezében hagyja, de baljával megöleli őt. *
~Osztozom fájdalmadban.~
- Mae hannen l'inn. *szól halkan ősei nyelvén, a suttogás határán. Egyelőre nem kezd magyarázatba, hogy mit is jelent a mondat. Vannak pillanatok, amiket nem szabad leckével elrontani. És nem is azért mondta, hogy oktatást tartson, torka amúgy is összeszorul, talán tényleg nem is tudná folytatni. Ő is elvesztette azt, akinek a ruhájából egy darabot adott Shennek, és amit láthatóan nagy gonddal őriz a fiú az övére kötözve. Emiatt, a meghitt pillanatban neki is párásodnak szemei, így inkább csak lehunyja őket, fejét pedig az elf vállgödrére hajtja.*
//Íjászverseny//
*Lyz élete, Shenéhez képest idillinek volt mondható, minden nehézség ellenére. A nehézségek is csak amiatt voltak, mert a felmenői olyan pozíciót töltöttek be az erdei közösségben, mint amit. Elöljárók voltak, valamilyen szinten mindkét ágon, és ennek megfelelni, mindamellett saját célokat megvalósítani nem volt sosem egyszerű. Na és persze majd legyen társa, lehetőleg rangban közeli, legyen családja, és a többi. Még talán, ha akkor az a baleset nem történik meg édesanyjával, hajlott is volna bármire, ami éppen a sorban következik ezen a képzeletbeli listán. Atán inkább elindult felfedezni a világot, és milyen jól tette.
~Úgy-úgy. Mi… ő… mégsem.~
Ismételné magában, ahogy Shen kimondja egyedül a köszöntést, de már az elején megbotlik a dolog. Lyz csak elmosolyodik, vagy már amúgy is mosolygott a próbálkozás elismeréséért, de annyi biztos, hogy örömmel tölti el az is, hogy az elf megpróbálja, még ha nem is sikerül. *
- Az eleje jó volt *jegyzi meg bátorítóan.* majd gyakoroljuk.
*A köszöntésért cserébe a kocka történetét szeretné hallani, és ennek említésére Shen, mintha el is pirulna. Pillanatok alatt bebizonyosodik, hogy nem hogy pirul, hanem vörösödik, egészen füle hegyéig. Ebből Lyz már gondolja, hogy valóban jelent valamit, nem csak valami szedett-vedett hanta. Shen végül bele is kezd a történetbe, ami Lyzt is meghatja. Olyan, mint ha az édesapjától kapta volna, ami pedig neki nagyon sokat jelent. Hogy fel kell idéznie, pedig láthatóan megviseli az elfet, amit Lyz átérez. Az ő lelkét is megmelengeti, és el is szomorítja egyszerre. Megérti a fájdalmát. Ha neki kellene mesélnie a kendőről, nem biztos, hogy jobban tudná tartani magát, így aztán csak közelebb húzódik a lehajtott fejű fiúhoz. Jobbját még a kezében hagyja, de baljával megöleli őt. *
~Osztozom fájdalmadban.~
- Mae hannen l'inn. *szól halkan ősei nyelvén, a suttogás határán. Egyelőre nem kezd magyarázatba, hogy mit is jelent a mondat. Vannak pillanatok, amiket nem szabad leckével elrontani. És nem is azért mondta, hogy oktatást tartson, torka amúgy is összeszorul, talán tényleg nem is tudná folytatni. Ő is elvesztette azt, akinek a ruhájából egy darabot adott Shennek, és amit láthatóan nagy gonddal őriz a fiú az övére kötözve. Emiatt, a meghitt pillanatban neki is párásodnak szemei, így inkább csak lehunyja őket, fejét pedig az elf vállgödrére hajtja.*
3961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-18 00:34:19
Üzenet elküldve: 2018-11-18 00:34:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Seut megállás nélkül csak megy és halad reggel óta hat napja járja az erdős vidékét. A lába sajog, a teste fáradt. Túl nehéz számára ez a sodronying, alig hordja, nehéz benne az egész napos séta. Nem tudja jó-e az irány, fogalma sincs merre lehet Arthenior. Hatodik napja kóborol és még egy értelmes lélekkel nem találkozott, csak szarvasokkal. Gondolkodott... rengeteget ez idő alatt.*
~Félek. Fáj a megcsonkított fülem és a többi sebem is csípi az izzadtság. Unom a sétát, tudom, hogy el kell hagynom a fákat, ez elszomorít. Hiányzik az otthon melege a házi koszt. Nem akarok tovább száraz húson és kenyéren élni. Vadászni nem tudok a tőrrel, apám azt jobban forgatta mint én és nyilaim sincsenek. Gyakorolni se tudtam. Van 100 aranyam anyám gondoskodásának hála, de nincs hol elköltenem. Munkát is szereznem kell, hisz pillanatok alatt kifog folyni ez a kis pénz a kezemből ha felszerelkezem a kovácsnál.~
*Hangot hall. A föld kapálás hangját, kocsi zörgést*
-Emberek!!
*Kiált bele a rengetegbe. Nehézkesen gyorsabbra veszi a tempót. Kiér az eddig olyan jól védő és oltalmazó fák rejtekéből*
~Végre... Lehet nem is jó város tetőit látom, de meg szabadulok a nyomasztó magánytól. Valami így sem jó ott hagyom a fákat az erdőm az igazi otthonom mely kisded korom óta védelmemet szolgálta. Meg teszem de érzem, hogy az erdő rám fog várni ha szükségem lesz rá.~
*Kilép a rejtekéből és figyelemre veszi, hogy hová is került. A táj szinte teljesen sík szántók tűzdelik. Egy nagy út szeli szét ezt a látványt. Kereskedők, utazók kocsijai döcögnek ki a városból és onnan ki. Leül a fűbe csak nézi ezt a látványt és tudja, hogy megtette azt a kis lépést mely egy új más élethez vezet. Üldögél még pár percet ezen emelkedésbe gabalyodva.*
~Ma ágyban hajtom álomra szememet. Holnap viszont a kovácshoz kell mennem felszerelni magamat és a nehéz páncélomtól megszabadulni és egy könnyebbre cserélni. Viszont első lesz inkább holnap a munka, aztán neki látok a plusz arannyal ezeknek is.~
*Feláll mélyet szippant a friss levegőből és nekivág a kalandnak mely maga az élete lesz.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 13:16:18, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
~Félek. Fáj a megcsonkított fülem és a többi sebem is csípi az izzadtság. Unom a sétát, tudom, hogy el kell hagynom a fákat, ez elszomorít. Hiányzik az otthon melege a házi koszt. Nem akarok tovább száraz húson és kenyéren élni. Vadászni nem tudok a tőrrel, apám azt jobban forgatta mint én és nyilaim sincsenek. Gyakorolni se tudtam. Van 100 aranyam anyám gondoskodásának hála, de nincs hol elköltenem. Munkát is szereznem kell, hisz pillanatok alatt kifog folyni ez a kis pénz a kezemből ha felszerelkezem a kovácsnál.~
*Hangot hall. A föld kapálás hangját, kocsi zörgést*
-Emberek!!
*Kiált bele a rengetegbe. Nehézkesen gyorsabbra veszi a tempót. Kiér az eddig olyan jól védő és oltalmazó fák rejtekéből*
~Végre... Lehet nem is jó város tetőit látom, de meg szabadulok a nyomasztó magánytól. Valami így sem jó ott hagyom a fákat az erdőm az igazi otthonom mely kisded korom óta védelmemet szolgálta. Meg teszem de érzem, hogy az erdő rám fog várni ha szükségem lesz rá.~
*Kilép a rejtekéből és figyelemre veszi, hogy hová is került. A táj szinte teljesen sík szántók tűzdelik. Egy nagy út szeli szét ezt a látványt. Kereskedők, utazók kocsijai döcögnek ki a városból és onnan ki. Leül a fűbe csak nézi ezt a látványt és tudja, hogy megtette azt a kis lépést mely egy új más élethez vezet. Üldögél még pár percet ezen emelkedésbe gabalyodva.*
~Ma ágyban hajtom álomra szememet. Holnap viszont a kovácshoz kell mennem felszerelni magamat és a nehéz páncélomtól megszabadulni és egy könnyebbre cserélni. Viszont első lesz inkább holnap a munka, aztán neki látok a plusz arannyal ezeknek is.~
*Feláll mélyet szippant a friss levegőből és nekivág a kalandnak mely maga az élete lesz.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 13:16:18, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222