Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 191 (3801. - 3820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3820. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 09:35:29
Üzenet elküldve: 2018-10-10 09:35:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Egy kissé mogorván mered Rodderiegora a bókja hallatán, majd színtelen hangon dünnyögi.*
- Odavagyok az örömtől. Bármit jelentsen is az, hogy „üde”.
*Válaszra sem várva továbbmegy a dolgára a rőzsével.
A fonatok készítésében iránymutatást ad, mennyire legyen feszes, hogy érdemes csinálni, mikor látja, hogy a férfi először próbálkozik ilyesmivel. Persze nem nagy tudomány, kicsit több idő alatt, de magától is le tudná követni, ám Zeya szereti a hatékonyságot. A fonás után a tördelgetés, majd a csokorba kötés következik, amivel úgy tűnik, munkamegosztásban dolgoznak már.
A horgászással kapcsolatban vegyesek az érzései. Nem bánná, ha most letelepedhetne mestere mellé és tanácsot kérhetne tőle. De biztosan valami hablattyal szúrná ki a szemét, hogy a törékeny csíra is áttöri a földet, a kiscsibe meg maga szabadul ki a tojásból. Nem lenne tőle beljebb. Vannak más technikák is, amihez nem kellene bot, de mivel ahhoz sincs megfelelő felszerelésük, karót gyártani meg nem lenne értelme kellő vadászati gyakorlat híján, a dolog annyiban marad. Rodd kezd úgy beszélni, mint a mestere, de legalább emészthető formában.*
- Nem tudom. Lehet.
*Kommentálja minden bölcsességével. Ha tudja, akkor arra például megpróbál hatással lenni, hogy az ő fejadagjából legyen most vacsora, nem Rodd készletéből. A reggelit is a sajátjából csinálta kettejük számára. Ő is szeretne kevesebbet cipelni holnap.
Még egy darabig elfoglalja magát a rőzsék előkészítésével, aztán nekilát a tűzrakás befejezésének, amit társa elkezdett. A vaskosabb ágakat éjszakára érdemes hagyni, ezért elsősorban a rőzsekötegeket használja, azok könnyebben is gyulladnak meg. Sajnos még így is gyorsan kell cserélni őket, és jellemzően inkább nagy lánggal égnek, de utánpótlás akad és idejük, mint a tenger. A ropogó tűz versenyre kel a zubogó folyó hangjával, ezen az éjszakán éberebbnek kell lenniük, mert a fűben susogó léptek könnyen elvegyülhetnek a környék neszeivel.
Szemrevételezi az előkerülő, megszólaló hangszert. Örül, hogy nem fúvós. Persze, egy-egy dal szépen tud szólni, de ha sokáig hallgatja, megfájdul tőle a feje. Az ütős hangszerek nagyon buzdítók, de azok meg egy idő után egyhangúak, valójában a pengetőseket kedveli a legjobban. Ha már zenéről van szó.
Míg egy kicsit világos van, készít néhány plusz kötözőt, aztán még egy adagnyi rőzsét hoz, de egyelőre csak ledobja a kupacot. Aztán lepakol magáról minden felesleges kiegészítőt, beleértve dobókeresztjeit és kalapját is, és elnyúlik hanyatt fekve, kezeit a feje alatt összekulcsolva. Ő aztán nem zavar meg senkit, élvezi végre a lustálkodást, még egy fűszálat is rágcsál. Közben figyel a tűz táplálására és próbál nem elaludni. Egyre nehezebb, hiszen ezúttal ő csalta el az alvás nagy részét. Amint jelezni kezd a gyomra, a sajtos kenyereket közelebb pakolja a meleghez. Mikor elcsendesülnek az akkordok, ellenőrzi.*
- Majdnem kész.
*Dob a tűzre és nagyot ásít.*
- A meséket fejből tudod vagy leírod őket?
*Egy kissé mogorván mered Rodderiegora a bókja hallatán, majd színtelen hangon dünnyögi.*
- Odavagyok az örömtől. Bármit jelentsen is az, hogy „üde”.
*Válaszra sem várva továbbmegy a dolgára a rőzsével.
A fonatok készítésében iránymutatást ad, mennyire legyen feszes, hogy érdemes csinálni, mikor látja, hogy a férfi először próbálkozik ilyesmivel. Persze nem nagy tudomány, kicsit több idő alatt, de magától is le tudná követni, ám Zeya szereti a hatékonyságot. A fonás után a tördelgetés, majd a csokorba kötés következik, amivel úgy tűnik, munkamegosztásban dolgoznak már.
A horgászással kapcsolatban vegyesek az érzései. Nem bánná, ha most letelepedhetne mestere mellé és tanácsot kérhetne tőle. De biztosan valami hablattyal szúrná ki a szemét, hogy a törékeny csíra is áttöri a földet, a kiscsibe meg maga szabadul ki a tojásból. Nem lenne tőle beljebb. Vannak más technikák is, amihez nem kellene bot, de mivel ahhoz sincs megfelelő felszerelésük, karót gyártani meg nem lenne értelme kellő vadászati gyakorlat híján, a dolog annyiban marad. Rodd kezd úgy beszélni, mint a mestere, de legalább emészthető formában.*
- Nem tudom. Lehet.
*Kommentálja minden bölcsességével. Ha tudja, akkor arra például megpróbál hatással lenni, hogy az ő fejadagjából legyen most vacsora, nem Rodd készletéből. A reggelit is a sajátjából csinálta kettejük számára. Ő is szeretne kevesebbet cipelni holnap.
Még egy darabig elfoglalja magát a rőzsék előkészítésével, aztán nekilát a tűzrakás befejezésének, amit társa elkezdett. A vaskosabb ágakat éjszakára érdemes hagyni, ezért elsősorban a rőzsekötegeket használja, azok könnyebben is gyulladnak meg. Sajnos még így is gyorsan kell cserélni őket, és jellemzően inkább nagy lánggal égnek, de utánpótlás akad és idejük, mint a tenger. A ropogó tűz versenyre kel a zubogó folyó hangjával, ezen az éjszakán éberebbnek kell lenniük, mert a fűben susogó léptek könnyen elvegyülhetnek a környék neszeivel.
Szemrevételezi az előkerülő, megszólaló hangszert. Örül, hogy nem fúvós. Persze, egy-egy dal szépen tud szólni, de ha sokáig hallgatja, megfájdul tőle a feje. Az ütős hangszerek nagyon buzdítók, de azok meg egy idő után egyhangúak, valójában a pengetőseket kedveli a legjobban. Ha már zenéről van szó.
Míg egy kicsit világos van, készít néhány plusz kötözőt, aztán még egy adagnyi rőzsét hoz, de egyelőre csak ledobja a kupacot. Aztán lepakol magáról minden felesleges kiegészítőt, beleértve dobókeresztjeit és kalapját is, és elnyúlik hanyatt fekve, kezeit a feje alatt összekulcsolva. Ő aztán nem zavar meg senkit, élvezi végre a lustálkodást, még egy fűszálat is rágcsál. Közben figyel a tűz táplálására és próbál nem elaludni. Egyre nehezebb, hiszen ezúttal ő csalta el az alvás nagy részét. Amint jelezni kezd a gyomra, a sajtos kenyereket közelebb pakolja a meleghez. Mikor elcsendesülnek az akkordok, ellenőrzi.*
- Majdnem kész.
*Dob a tűzre és nagyot ásít.*
- A meséket fejből tudod vagy leírod őket?
3819. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-09 21:50:56
Üzenet elküldve: 2018-10-09 21:50:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Reggel//
*Miközben kiélvezi a reggeli ízeit, mintha olyasvalaki lenne, akinek a kelleténél többet kellett koplalnia, végighallgat mindenkit, azon tűnődve, hogy miért nincsen benne félelem, inkább csak tompa, rossz előérzet? Utóbbi azonban azóta vele van, hogy otthonról száműzték, szinte már megszokott, ha nem is szívesen látott vendég a lelkében, így már nem is nyugtalanítja annyira, mint eddig.
Bár Intath is, és távoli rokona is elég meggyőző, ami őt illeti, valamiért továbbra sem képes hinni benne, hogy rosszabb lenne a helyzet a városban most, mint azon a napon, amikor az életüket féltve menekültek el onnan, bármennyire is így festi le mindenki a helyzetet.
Persze nem zárja ki a lehetőséget, hogy ő az, aki téved, ugyanakkor abban is biztos, hogyha valamihez nincsen most kedve, akkor az még egy hosszú út valami helyre, amit egyáltalán nem ismer.
Mégis örül, hogy Lau beszél helyette, miközben azon gondolkodik, hogy mi az a különös erő, amely mintha ellenállhatatlanul vonzaná a városba vissza.
Talán ostobaság visszamenni, és nem indokolja semmi más, mint az elf lányhoz való ragaszkodás, és korábbi döntése, miszerint mindenképpen vele marad, az ő érdekében, de a sajátjában is.
Azonban bárhonnan is nézi, és forgatja meg magában a gondolatot úgy tűnik, hogy igazán biztonságban ezen a világon csak szülei és a barátai társaságában lehet a létező, bár előbbieknél is csak akkor, hogyha szerető szülők.
Jelenleg úgy érzi, hogy ennyi, amit megtanult, amióta száműzetése megkezdődött. Sem a nemesség, sem a rokonok, sem az ő ígéretük arra, hogy meg fogják védeni őt nem volt képes megóvni a veszélyektől.
A mágiának a közelébe sem jutott, bár az tény, hogy a Nairadától kapott, és egy álmatlan éjszakán kiolvasott könyvnek köszönhetően sokkal többet ért abból, hogyan kell felélesztenie magában, mint korábban valaha.*
- Én is nagyon köszönök mindent, de egyetértek Lauval. Nem bujkálhatunk itt örökké. És nem is futhatunk örökké és mindig máshová. Kell egy hely, ahol letelepedhetünk. Ezen kívül pedig nem vagyunk nemesek, és sohasem ártottunk senkinek. Ellopni sincs tőlünk mit. Ugyanannyi esélyünk van túlélni Artheniort, mint bárki másnak, aki ott született.
*Elhallgat kicsit, hogy megeméssze az általa éppen kimondott szavakat. Lélekben és gondolatban igazából már régen döntött, így kimondva mégis más színezetet kap minden egyes szó. Így válik döntése végleg visszavonhatatlanná.*
- Én is örülnék neki, ha velünk tartanál, de persze megértem, ha nem. *mosolyog Intathra.*
- Remélem képes leszek megtartani az ígéretet, amit tegnap tettem. *teszi hozzá a lehető legőszintébben. Tényleg reméli, hogy az erdei tó partján való hús és hagymasütögetés nem csak álom marad, és élnek addig mind a ketten, hogy valóság lehessen.
Azt, hogy az elf velük tartson tényleg szeretné, mégis olyan érzése van, mintha búcsúzkodna.*
- Nos, még egyszer mindent köszönök! Jó utat és a legjobbakat! *hajol meg a házigazdák és Intath felé is, majd elmegy összeszedni holmiját, ami még mindig egy táska, amely két játéknyulat, és valamennyi "kincsét" tartalmazza.
Éppen csak papírt kér a szolgálóktól, és valamit, amivel írhat rá, hiszen tudja, hogy még adós édesanyjának egy levéllel, amiben elmesél mindent, ami eddig történt vele azóta, hogy elkezdte száműzetése végtelennek tűnő napjait. Persze nem most kezdi el írni mindazt, amit sokkal jobban szeretne élőszóban elmondani, de reméli, hogy talán útközben lesz lehetősége legalább pár sort majd a papírra vetni.
Ami őt illeti mindenesetre útra készen áll. Laut várja az előtérben, hogy indulhassanak.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 21:53:33
*Miközben kiélvezi a reggeli ízeit, mintha olyasvalaki lenne, akinek a kelleténél többet kellett koplalnia, végighallgat mindenkit, azon tűnődve, hogy miért nincsen benne félelem, inkább csak tompa, rossz előérzet? Utóbbi azonban azóta vele van, hogy otthonról száműzték, szinte már megszokott, ha nem is szívesen látott vendég a lelkében, így már nem is nyugtalanítja annyira, mint eddig.
Bár Intath is, és távoli rokona is elég meggyőző, ami őt illeti, valamiért továbbra sem képes hinni benne, hogy rosszabb lenne a helyzet a városban most, mint azon a napon, amikor az életüket féltve menekültek el onnan, bármennyire is így festi le mindenki a helyzetet.
Persze nem zárja ki a lehetőséget, hogy ő az, aki téved, ugyanakkor abban is biztos, hogyha valamihez nincsen most kedve, akkor az még egy hosszú út valami helyre, amit egyáltalán nem ismer.
Mégis örül, hogy Lau beszél helyette, miközben azon gondolkodik, hogy mi az a különös erő, amely mintha ellenállhatatlanul vonzaná a városba vissza.
Talán ostobaság visszamenni, és nem indokolja semmi más, mint az elf lányhoz való ragaszkodás, és korábbi döntése, miszerint mindenképpen vele marad, az ő érdekében, de a sajátjában is.
Azonban bárhonnan is nézi, és forgatja meg magában a gondolatot úgy tűnik, hogy igazán biztonságban ezen a világon csak szülei és a barátai társaságában lehet a létező, bár előbbieknél is csak akkor, hogyha szerető szülők.
Jelenleg úgy érzi, hogy ennyi, amit megtanult, amióta száműzetése megkezdődött. Sem a nemesség, sem a rokonok, sem az ő ígéretük arra, hogy meg fogják védeni őt nem volt képes megóvni a veszélyektől.
A mágiának a közelébe sem jutott, bár az tény, hogy a Nairadától kapott, és egy álmatlan éjszakán kiolvasott könyvnek köszönhetően sokkal többet ért abból, hogyan kell felélesztenie magában, mint korábban valaha.*
- Én is nagyon köszönök mindent, de egyetértek Lauval. Nem bujkálhatunk itt örökké. És nem is futhatunk örökké és mindig máshová. Kell egy hely, ahol letelepedhetünk. Ezen kívül pedig nem vagyunk nemesek, és sohasem ártottunk senkinek. Ellopni sincs tőlünk mit. Ugyanannyi esélyünk van túlélni Artheniort, mint bárki másnak, aki ott született.
*Elhallgat kicsit, hogy megeméssze az általa éppen kimondott szavakat. Lélekben és gondolatban igazából már régen döntött, így kimondva mégis más színezetet kap minden egyes szó. Így válik döntése végleg visszavonhatatlanná.*
- Én is örülnék neki, ha velünk tartanál, de persze megértem, ha nem. *mosolyog Intathra.*
- Remélem képes leszek megtartani az ígéretet, amit tegnap tettem. *teszi hozzá a lehető legőszintébben. Tényleg reméli, hogy az erdei tó partján való hús és hagymasütögetés nem csak álom marad, és élnek addig mind a ketten, hogy valóság lehessen.
Azt, hogy az elf velük tartson tényleg szeretné, mégis olyan érzése van, mintha búcsúzkodna.*
- Nos, még egyszer mindent köszönök! Jó utat és a legjobbakat! *hajol meg a házigazdák és Intath felé is, majd elmegy összeszedni holmiját, ami még mindig egy táska, amely két játéknyulat, és valamennyi "kincsét" tartalmazza.
Éppen csak papírt kér a szolgálóktól, és valamit, amivel írhat rá, hiszen tudja, hogy még adós édesanyjának egy levéllel, amiben elmesél mindent, ami eddig történt vele azóta, hogy elkezdte száműzetése végtelennek tűnő napjait. Persze nem most kezdi el írni mindazt, amit sokkal jobban szeretne élőszóban elmondani, de reméli, hogy talán útközben lesz lehetősége legalább pár sort majd a papírra vetni.
Ami őt illeti mindenesetre útra készen áll. Laut várja az előtérben, hogy indulhassanak.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 21:53:33
3818. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-09 14:53:59
Üzenet elküldve: 2018-10-09 14:53:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
*Rodderiego egyetért Zeyával a táborhelykeresés kérdésében. A folyó mentén elindulnak lefelé, így a megboldogult karavánpihenő is távolabb kerül tőlük, ami megint csak jó dolog. A folyó hangulata őt is megragadja. Hagyja, hogy a hullámok csillogása és futása megragadja és elbájolja. Sikerül orra bukás nélkül haladnia ugyan Zeya mellett, de egyszer-kétszer azért közel kerül hozzá. ~ Hiába a természet megalkuvás nélküli ugyan, mint tegnap a vihar, de a maga egyszerűségében sokkal gyönyörűbb és teljesebb, mint bármi, amit a gondolkodó lények alkotnak. Amit mi alkotunk, azt megszűrjük és visszaadjuk, ennél fogva hiányos és egyoldalú. ~ Gondolatmenetéből Zeya zökkenti ki, aki a tábor helyét is kereste nemcsak elmerült a hely békéjében. Bólint Zeya tervére és maga is lemálház. A dolgait, különös tekintettel a hangszerre védett helyre teszi és maga is elindul a másik irányba rőzsét gyűjteni. Fertályóra múlva megpakolva ér vissza és elkezdi felaprítani a gallyakat. Mikor újabb fertályóra múlva sem érkezik meg útitársa, egy törölközővel visszaindul a parton és egy lankásabb parti részen a ruhájából kiugorva megmártózik a vízben. Kimosni, leváltani a ruhát nem látja értelmét, holnap a lápvidék úgy is nyomokat hagy majd rajta. A frissítő fürdés után gyorsan szárazra törli magát és visszaöltözik. Visszamenet közben haját szárazra dörzsöli és hátul újra varkocsba fogja. Mikor visszér Zeya még sehol. A törölközőjét egy bokorra teríti száradni. Téblábol néhány percig és már-már kezdene aggódni egyedülléte miatt, mikor a lány megjelenik. Láthatóan ő is frissebb és talán vidámabb is. *
- Jó rád nézni, amikor ilyen üde vagy. *– jegyzi meg, tulajdonképp válaszra sem számítva. Még csavarna egyet a mondaton, amiben kapcsolatba hozná a frissességet a tőle való távolsággal, de megint csak magyarázkodhatna, így csak fejben fűzi hozzá. *
-Jó, csináljuk. * -Mondja a kötegelős ötletre. Erre még sose gondolt, lám csak igaza volt Zeya tapasztalatait illetően. A fűfonatokkal kezdik. Rodderiego előbb megfigyeli ahogy Zeya csinálja, majd két-három próbálkozás után, már ő is egész jó fonatokat gyárt, bár még közel sem olyan rutinnal és gyorsasággal. Mivel a saját rőzséjét már méretre törte, a Zeyáéval meg ő foglalkozik, ezért egy közeli bokorcsoport felé indul még egy adagért. Miután visszatér a gondolataiba merülve, nagy megdöbbenésére a másik megszólal.*
- Én még nem horgásztam, hogy őszinte legyek, de most akár azt is kipróbálnám. Hangulatos lehet itt üldögélni és a halvacsora sem lenne rossz. De se bot, se horog. Mondjuk így is kiülhetünk, de el tudom képzelni, hogy ha valakinek ezt csak ürüggyel lehet akkor talál rá. Mint a mestered.* Ő is a fény játékát nézi a hullámzó folyó vizén.* - De az is lehet, hogy csak meg akarta mutatni, hogy vannak dolgok, amiknek az eredményét nem tudjuk befolyásolni. A kertbe elülteted a magot, kikel, öntözöd, gondozod és ha jól csinálod valószínű lesz eredménye. Persze közbe jöhet valami, amitől nem, de azért van ráhatásod, nem is kicsi. A horgászatnál meg gondolom sok mindent nem tehetsz. Bedobod a horgot és vagy bekapják vagy nem. *- von vállat.* - Sok ilyen dolog van az életben. És ezen ha megfeszülsz akkor sem tudsz változtatni. Az egyik legnagyobb bölcsesség, hogy szét tudod válogatni ezeket azoktól, amiért érdemes tenni mert van igazi ráhatásod. Rengeteg időt és energiát megspórolhatsz azokra a dolgokra, ha ezekre nem vesztegeted el.* Újabb vállvonás, majd egy széles vigyor.* - Majd szólj ha jól megy és akkor megtaníthatnál rá engem is, mert én sokszor utólag sem látom a különbséget.
* A frissen hozott ágakat is elkezdi méretre tördelni, majd ha megvan vele lesétál oda, ahol legutóbb köveket látott. Hoz annyit, hogy körbe tudja rakni majd a tüzet. Miután megvan vele és látja Zeya boldogul a tűzrevalóval és a tűzzel, előveszi a cipót és a sajtot. A reggelihez hasonlóan most is készít három-három szeletet és leteszi az egyik kőre. Idővel majd ráolvasztják.
Kényelmesen elhelyezkedik, hisz a tűzgyújtásban már csak zavarná Zeyát és előveszi a Ge'tharr-t. Gondosan ellenőrzi nem sérült-e meg az út során, hisz bár nem emlékszik komolyabb koccanásra, a város óta nem vette kezébe a hangszert. A kecse nyak megnyugtatóan simul a tenyerébe. Ellenőrzi, korrigálja a húrok feszességét, hogy az elpendített akkordok tiszták legyenek. Semmi konkrét dolgot nem szeretne játszani, csak hagyja, hogy lágy dallamok csalogassák elő a hullámokat a nád mögül. Vagy azok a dallamot? Nem is tudja. Játék közben elnézi a vizet, majd a tüzet meggyújtó Zeyát. Most róla is valahogy a víz lágysága jut eszébe. ~ Talán csak az eddigiekhez képest tűnik lágyabbnak. Vagy az összeszedettség mögött eddig sem szikla, csak fagyottá edzett víz volt és most picit felenged? Talán csak a folyó befolyásol. ~ gondolja. Igazából nem is akar most ezzel foglalkozni. Az hogy játszik ellazítja. Nem megszűnik a külvilág, mint amikor nagyon koncentrál valamire, hanem egy hullámhosszra kerül azzal, érzi annak lágyságát, ritmusát, rezdüléseit. Bal keze szinte magától fogja az akkordokat és jobbja is hasonlóan penget. Valójában a tudatos része kikapcsol és addig játszik a hangszerén, amíg valaki ki nem zökkenti vagy közel egy óra múlva teljesen feltöltődve magától ki nem lép a révületből. *
*Rodderiego egyetért Zeyával a táborhelykeresés kérdésében. A folyó mentén elindulnak lefelé, így a megboldogult karavánpihenő is távolabb kerül tőlük, ami megint csak jó dolog. A folyó hangulata őt is megragadja. Hagyja, hogy a hullámok csillogása és futása megragadja és elbájolja. Sikerül orra bukás nélkül haladnia ugyan Zeya mellett, de egyszer-kétszer azért közel kerül hozzá. ~ Hiába a természet megalkuvás nélküli ugyan, mint tegnap a vihar, de a maga egyszerűségében sokkal gyönyörűbb és teljesebb, mint bármi, amit a gondolkodó lények alkotnak. Amit mi alkotunk, azt megszűrjük és visszaadjuk, ennél fogva hiányos és egyoldalú. ~ Gondolatmenetéből Zeya zökkenti ki, aki a tábor helyét is kereste nemcsak elmerült a hely békéjében. Bólint Zeya tervére és maga is lemálház. A dolgait, különös tekintettel a hangszerre védett helyre teszi és maga is elindul a másik irányba rőzsét gyűjteni. Fertályóra múlva megpakolva ér vissza és elkezdi felaprítani a gallyakat. Mikor újabb fertályóra múlva sem érkezik meg útitársa, egy törölközővel visszaindul a parton és egy lankásabb parti részen a ruhájából kiugorva megmártózik a vízben. Kimosni, leváltani a ruhát nem látja értelmét, holnap a lápvidék úgy is nyomokat hagy majd rajta. A frissítő fürdés után gyorsan szárazra törli magát és visszaöltözik. Visszamenet közben haját szárazra dörzsöli és hátul újra varkocsba fogja. Mikor visszér Zeya még sehol. A törölközőjét egy bokorra teríti száradni. Téblábol néhány percig és már-már kezdene aggódni egyedülléte miatt, mikor a lány megjelenik. Láthatóan ő is frissebb és talán vidámabb is. *
- Jó rád nézni, amikor ilyen üde vagy. *– jegyzi meg, tulajdonképp válaszra sem számítva. Még csavarna egyet a mondaton, amiben kapcsolatba hozná a frissességet a tőle való távolsággal, de megint csak magyarázkodhatna, így csak fejben fűzi hozzá. *
-Jó, csináljuk. * -Mondja a kötegelős ötletre. Erre még sose gondolt, lám csak igaza volt Zeya tapasztalatait illetően. A fűfonatokkal kezdik. Rodderiego előbb megfigyeli ahogy Zeya csinálja, majd két-három próbálkozás után, már ő is egész jó fonatokat gyárt, bár még közel sem olyan rutinnal és gyorsasággal. Mivel a saját rőzséjét már méretre törte, a Zeyáéval meg ő foglalkozik, ezért egy közeli bokorcsoport felé indul még egy adagért. Miután visszatér a gondolataiba merülve, nagy megdöbbenésére a másik megszólal.*
- Én még nem horgásztam, hogy őszinte legyek, de most akár azt is kipróbálnám. Hangulatos lehet itt üldögélni és a halvacsora sem lenne rossz. De se bot, se horog. Mondjuk így is kiülhetünk, de el tudom képzelni, hogy ha valakinek ezt csak ürüggyel lehet akkor talál rá. Mint a mestered.* Ő is a fény játékát nézi a hullámzó folyó vizén.* - De az is lehet, hogy csak meg akarta mutatni, hogy vannak dolgok, amiknek az eredményét nem tudjuk befolyásolni. A kertbe elülteted a magot, kikel, öntözöd, gondozod és ha jól csinálod valószínű lesz eredménye. Persze közbe jöhet valami, amitől nem, de azért van ráhatásod, nem is kicsi. A horgászatnál meg gondolom sok mindent nem tehetsz. Bedobod a horgot és vagy bekapják vagy nem. *- von vállat.* - Sok ilyen dolog van az életben. És ezen ha megfeszülsz akkor sem tudsz változtatni. Az egyik legnagyobb bölcsesség, hogy szét tudod válogatni ezeket azoktól, amiért érdemes tenni mert van igazi ráhatásod. Rengeteg időt és energiát megspórolhatsz azokra a dolgokra, ha ezekre nem vesztegeted el.* Újabb vállvonás, majd egy széles vigyor.* - Majd szólj ha jól megy és akkor megtaníthatnál rá engem is, mert én sokszor utólag sem látom a különbséget.
* A frissen hozott ágakat is elkezdi méretre tördelni, majd ha megvan vele lesétál oda, ahol legutóbb köveket látott. Hoz annyit, hogy körbe tudja rakni majd a tüzet. Miután megvan vele és látja Zeya boldogul a tűzrevalóval és a tűzzel, előveszi a cipót és a sajtot. A reggelihez hasonlóan most is készít három-három szeletet és leteszi az egyik kőre. Idővel majd ráolvasztják.
Kényelmesen elhelyezkedik, hisz a tűzgyújtásban már csak zavarná Zeyát és előveszi a Ge'tharr-t. Gondosan ellenőrzi nem sérült-e meg az út során, hisz bár nem emlékszik komolyabb koccanásra, a város óta nem vette kezébe a hangszert. A kecse nyak megnyugtatóan simul a tenyerébe. Ellenőrzi, korrigálja a húrok feszességét, hogy az elpendített akkordok tiszták legyenek. Semmi konkrét dolgot nem szeretne játszani, csak hagyja, hogy lágy dallamok csalogassák elő a hullámokat a nád mögül. Vagy azok a dallamot? Nem is tudja. Játék közben elnézi a vizet, majd a tüzet meggyújtó Zeyát. Most róla is valahogy a víz lágysága jut eszébe. ~ Talán csak az eddigiekhez képest tűnik lágyabbnak. Vagy az összeszedettség mögött eddig sem szikla, csak fagyottá edzett víz volt és most picit felenged? Talán csak a folyó befolyásol. ~ gondolja. Igazából nem is akar most ezzel foglalkozni. Az hogy játszik ellazítja. Nem megszűnik a külvilág, mint amikor nagyon koncentrál valamire, hanem egy hullámhosszra kerül azzal, érzi annak lágyságát, ritmusát, rezdüléseit. Bal keze szinte magától fogja az akkordokat és jobbja is hasonlóan penget. Valójában a tudatos része kikapcsol és addig játszik a hangszerén, amíg valaki ki nem zökkenti vagy közel egy óra múlva teljesen feltöltődve magától ki nem lép a révületből. *
3817. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-09 13:07:28
Üzenet elküldve: 2018-10-09 13:07:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
- Engem nem zavar.
*Oly rég volt már ilyen vállrándítás. Ez persze az almán esett szabadkozásnak szól. A városra viszont nem szívesen gondol, egy leheletnyit borúsabb lesz tőle a lelke. Nem csak azért, amit otthagyott, hanem azért, mert otthagyta. Ott lebeg halványan a bűntudat a háttérben, és nem tetszik neki. Most se lenne ötlete rá, hogy mit tehetne a változásért. Habár… talán lett volna egy lehetőség... ami hamvába holt. Talán az azt lehetővé tevő személlyel együtt. Valószínűleg már sosem tudja meg, mi történt.
A maga részéről egyetért abban, hogy az ingovány előtt még tartsanak egy pihenő éjszakát, ezért úgy érzi, eléggé ráérnek, hogy kényelmes tempóban haladjanak. Most már mindkét válla sajog a plusz súlytól, mert felváltva hol egyiken, hol másikon viseli a tarisznyát. Ez szerencsére kevésbé zavarja, de azért kellemetlen.
Igazi felüdülés megérkezni a folyópartra, Zeya hangulata nagyot emelkedik tőle. Bőven van idejük megfelelő táborhelyet keresni, ami nem közvetlenül az út mellé esik, hogy minden jött-ment beléjük botoljon. Egymáshoz megfelelően közel eső fákat találni viszont még a vízhez ilyen közel sem teljesen egyszerű, ahogy a tűzifagyűjtés is nehezebb, mint az erdő közelében volt. Itt már a végeláthatatlan fűtenger határát súrolják, mely léleksimogató susogással hullámzik a szélben. Ennél csak a folyó csillogó sodrása nyűgözi le jobban a szerzetesnőt.
Amennyiben ebben megegyeznek, tarisznyáját a táborhelyen hagyva, Roddtól különválva elindul nyugat felé ággyűjtögetés céljából. Megint alaposan kimozgatja izmait, de érzi, most ez sem old meg mindent. Amint a tekergőző folyó cserjéit kellő sűrűségben maga mögött hagyja, lepakolja többi holmiját, majd kulturált módon megejti az elmaradt mosakodást, kigereblyézi kócos haját, végül újra feltűzi. Míg megszárad, kiélvezi a tökéletes békét. Rodderiego társasága nem olyan irritáló, mint amennyire tartott tőle az útjuk elején, most mégis jólesik egy kis magány egy ilyen szép helyen. Összesen talán egy órát van távol, üdén és a világgal egy kicsit jobban kibékülve, kezében rőzsével tér vissza.*
- Hát, nagyobb fa elég kevés van, így a vastag ágaknak is híján vagyunk, de a cserjékről hullottakból lehet még bőven gyűjteni. A vékonyabb végeket kötegekbe rendezhetjük és fűből készített fonattal megköthetjük. Úgyis ráérünk, ha ma már nem megyünk tovább.
*Szívesen elfoglalja magát ilyen kétkezi tevékenységgel, társának nem muszáj csatlakoznia, ha fölöslegesnek érzi. A fűfonatokkal kezd, kapásból úgy húszat készít. Rodd dönthet, hogy betársul ebbe, vagy a rőzsét töri megfelelő méretre, netán egészen mást csinál. Zeya gyakran nézi a vizet, idővel még a nyelve is „megered” tőle.*
- A kolostor közelében van egy hegyi patak, nagyon tiszta vízzel. A mesteremmel gyakran kijártunk oda. Néha horgásztunk. De ebben a folyóban biztosan sokkal több hal van.
*Félretesz egy újabb fonatot, és friss vizet iszik pihenésképpen.*
- Nagyon unalmas dolognak tartottam a horgászatot. Főleg mert arrafelé ritkán van fogás. Szerintem a mesterem is csak pihenni akart olyankor.
- Engem nem zavar.
*Oly rég volt már ilyen vállrándítás. Ez persze az almán esett szabadkozásnak szól. A városra viszont nem szívesen gondol, egy leheletnyit borúsabb lesz tőle a lelke. Nem csak azért, amit otthagyott, hanem azért, mert otthagyta. Ott lebeg halványan a bűntudat a háttérben, és nem tetszik neki. Most se lenne ötlete rá, hogy mit tehetne a változásért. Habár… talán lett volna egy lehetőség... ami hamvába holt. Talán az azt lehetővé tevő személlyel együtt. Valószínűleg már sosem tudja meg, mi történt.
A maga részéről egyetért abban, hogy az ingovány előtt még tartsanak egy pihenő éjszakát, ezért úgy érzi, eléggé ráérnek, hogy kényelmes tempóban haladjanak. Most már mindkét válla sajog a plusz súlytól, mert felváltva hol egyiken, hol másikon viseli a tarisznyát. Ez szerencsére kevésbé zavarja, de azért kellemetlen.
Igazi felüdülés megérkezni a folyópartra, Zeya hangulata nagyot emelkedik tőle. Bőven van idejük megfelelő táborhelyet keresni, ami nem közvetlenül az út mellé esik, hogy minden jött-ment beléjük botoljon. Egymáshoz megfelelően közel eső fákat találni viszont még a vízhez ilyen közel sem teljesen egyszerű, ahogy a tűzifagyűjtés is nehezebb, mint az erdő közelében volt. Itt már a végeláthatatlan fűtenger határát súrolják, mely léleksimogató susogással hullámzik a szélben. Ennél csak a folyó csillogó sodrása nyűgözi le jobban a szerzetesnőt.
Amennyiben ebben megegyeznek, tarisznyáját a táborhelyen hagyva, Roddtól különválva elindul nyugat felé ággyűjtögetés céljából. Megint alaposan kimozgatja izmait, de érzi, most ez sem old meg mindent. Amint a tekergőző folyó cserjéit kellő sűrűségben maga mögött hagyja, lepakolja többi holmiját, majd kulturált módon megejti az elmaradt mosakodást, kigereblyézi kócos haját, végül újra feltűzi. Míg megszárad, kiélvezi a tökéletes békét. Rodderiego társasága nem olyan irritáló, mint amennyire tartott tőle az útjuk elején, most mégis jólesik egy kis magány egy ilyen szép helyen. Összesen talán egy órát van távol, üdén és a világgal egy kicsit jobban kibékülve, kezében rőzsével tér vissza.*
- Hát, nagyobb fa elég kevés van, így a vastag ágaknak is híján vagyunk, de a cserjékről hullottakból lehet még bőven gyűjteni. A vékonyabb végeket kötegekbe rendezhetjük és fűből készített fonattal megköthetjük. Úgyis ráérünk, ha ma már nem megyünk tovább.
*Szívesen elfoglalja magát ilyen kétkezi tevékenységgel, társának nem muszáj csatlakoznia, ha fölöslegesnek érzi. A fűfonatokkal kezd, kapásból úgy húszat készít. Rodd dönthet, hogy betársul ebbe, vagy a rőzsét töri megfelelő méretre, netán egészen mást csinál. Zeya gyakran nézi a vizet, idővel még a nyelve is „megered” tőle.*
- A kolostor közelében van egy hegyi patak, nagyon tiszta vízzel. A mesteremmel gyakran kijártunk oda. Néha horgásztunk. De ebben a folyóban biztosan sokkal több hal van.
*Félretesz egy újabb fonatot, és friss vizet iszik pihenésképpen.*
- Nagyon unalmas dolognak tartottam a horgászatot. Főleg mert arrafelé ritkán van fogás. Szerintem a mesterem is csak pihenni akart olyankor.
3816. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-09 10:18:47
Üzenet elküldve: 2018-10-09 10:18:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
*Zeya szűk válaszai picit őt is visszafogják. Az önálló döntések meghozatalának gondolatáért ő sem rajong igazán. Valószínű más okból mint Zeya, de akkor is borsódzik tőle a háta. Valószínűsíti, Zeya attól tart, hogy nem lesz tökéletes amit ő tesz. Ezzel szemben Rodderiego nyugodt, mert ő tudja, hogy nem lesz tökéletes bármit dönt vagy tesz is. Ő a felelősségvállalással nincs kibékülve igazán. Magáért még csak-csak, lesz ami lesz egy-egy döntés következménye, de hogy másokat is bajba sodorjon egy ilyennel az azért ijesztő. Persze van, hogy a céljai elérése érdekében mások megrövidülnek, vagy bajuk esik, de az más. Akkor az a cél és nem egy ártatlan társ vagy nézelődő baja. Hogy Zeya nem szeretne nemes lenni, azt megérti, hozzáfűzni valója igazán nincs is.
Az, hogy nem különböznek, ebből a szempontból teljesen igaz is. Mondjuk, ha két lényt egy szobába összezárnak és azok beszélgetnek egymással a helyett, hogy egymásnak esnének, akkor fél nap alatt eljuthatnak ugyanerre a megállapításra. De valóban hasonló helyzetben vannak ebből a szempontból is és ez valahol megnyugtató. No nem az, hogy a másiknak is az a baja ami neki, hanem az, hogy van bennük több közös és nincsenek egyedül egymás mellett. A kettő az nem csak az egynél több, hanem sokszor az egy meg egynél is.
A tempó, amit Zeya diktál, mert ugye ez történik, ha lehet, még lassabb mint a tegnapi. Nem látszik kimerültebbnek, mint tegnap, úgyhogy nem az az ok, de igazából Rodderiegonak mindegy is. Az első alig órában visszatérnek a karavánútra. A délelőtt egy-egy kisebb szükséges párbeszédtől eltekintve eseménytelenül telik. Ahogy haladnak az erdő lassan eltűnik a bal oldalukról és felváltja a még zöld mező. A hegy felől fújó szél már elhozza ide a folyó illatát, de az azon túli láp bűzét még nem cipeli el idáig. A délelőtti órában Rodderiego biztosítja az almát. Picit kisebb, talán kevésbé is friss, mint a Zeyáé, de azért még bőven fogyasztható.*
- Másik árustól vettem a piacon.* - magyarázkodik.* - Tudod ő valószínű a sajátját árulta és jobban rá is szorult, mint az a másik. Általában nem foglalkozom ezzel, de a város most ilyen hatással volt rám.
* Mivel előző nap egész jól haladtak, így ha nem állnak meg ebédelni és pihenni, kora délutánra akár el is érhetik mai tervezett táborhelyet. Ott rá tudnak pihenni a másnapra és át is tudják beszélni, merre volna érdemes továbbhaladniuk a folyó túlpartján.
Ha Zeyának tetszik az ötlet, akkor egy kis út közbeni elmajszolt almával pótolják a szükséges energiát és valóban kora délutánra elérik a folyót. Ha nem akkor a bővebb ebéd eltöltése és kisebb pihenés után útnak indulva a délután derekán érkeznek meg. A folyó túloldalán valahol nem túl messze északkeletre lehet a karavánpihenő baljós romja, de a folyó megnyugtató határvonal közöttük.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 10:21:02
*Zeya szűk válaszai picit őt is visszafogják. Az önálló döntések meghozatalának gondolatáért ő sem rajong igazán. Valószínű más okból mint Zeya, de akkor is borsódzik tőle a háta. Valószínűsíti, Zeya attól tart, hogy nem lesz tökéletes amit ő tesz. Ezzel szemben Rodderiego nyugodt, mert ő tudja, hogy nem lesz tökéletes bármit dönt vagy tesz is. Ő a felelősségvállalással nincs kibékülve igazán. Magáért még csak-csak, lesz ami lesz egy-egy döntés következménye, de hogy másokat is bajba sodorjon egy ilyennel az azért ijesztő. Persze van, hogy a céljai elérése érdekében mások megrövidülnek, vagy bajuk esik, de az más. Akkor az a cél és nem egy ártatlan társ vagy nézelődő baja. Hogy Zeya nem szeretne nemes lenni, azt megérti, hozzáfűzni valója igazán nincs is.
Az, hogy nem különböznek, ebből a szempontból teljesen igaz is. Mondjuk, ha két lényt egy szobába összezárnak és azok beszélgetnek egymással a helyett, hogy egymásnak esnének, akkor fél nap alatt eljuthatnak ugyanerre a megállapításra. De valóban hasonló helyzetben vannak ebből a szempontból is és ez valahol megnyugtató. No nem az, hogy a másiknak is az a baja ami neki, hanem az, hogy van bennük több közös és nincsenek egyedül egymás mellett. A kettő az nem csak az egynél több, hanem sokszor az egy meg egynél is.
A tempó, amit Zeya diktál, mert ugye ez történik, ha lehet, még lassabb mint a tegnapi. Nem látszik kimerültebbnek, mint tegnap, úgyhogy nem az az ok, de igazából Rodderiegonak mindegy is. Az első alig órában visszatérnek a karavánútra. A délelőtt egy-egy kisebb szükséges párbeszédtől eltekintve eseménytelenül telik. Ahogy haladnak az erdő lassan eltűnik a bal oldalukról és felváltja a még zöld mező. A hegy felől fújó szél már elhozza ide a folyó illatát, de az azon túli láp bűzét még nem cipeli el idáig. A délelőtti órában Rodderiego biztosítja az almát. Picit kisebb, talán kevésbé is friss, mint a Zeyáé, de azért még bőven fogyasztható.*
- Másik árustól vettem a piacon.* - magyarázkodik.* - Tudod ő valószínű a sajátját árulta és jobban rá is szorult, mint az a másik. Általában nem foglalkozom ezzel, de a város most ilyen hatással volt rám.
* Mivel előző nap egész jól haladtak, így ha nem állnak meg ebédelni és pihenni, kora délutánra akár el is érhetik mai tervezett táborhelyet. Ott rá tudnak pihenni a másnapra és át is tudják beszélni, merre volna érdemes továbbhaladniuk a folyó túlpartján.
Ha Zeyának tetszik az ötlet, akkor egy kis út közbeni elmajszolt almával pótolják a szükséges energiát és valóban kora délutánra elérik a folyót. Ha nem akkor a bővebb ebéd eltöltése és kisebb pihenés után útnak indulva a délután derekán érkeznek meg. A folyó túloldalán valahol nem túl messze északkeletre lehet a karavánpihenő baljós romja, de a folyó megnyugtató határvonal közöttük.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 10:21:02
3815. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-09 06:09:40
Üzenet elküldve: 2018-10-09 06:09:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Csak visszafogottan somolyog Shen reakcióján, aki a főnyeremény mivoltában büszkén díszeleg. Lyz íját markolatánál fogva maga előtt pihenteti, míg a piknikre nem terelődik a szó, na meg a bormámorban eltöltött éjszaka kilátásán. Azon csak fejét csóválja, de azért ha mélyen belegondolna, rájönne, hogy igenis szívesen odakucorodna az aranyhajú mellé, hogy fejét vállán pihentetve bámulja a csillagokat. Lappang, talán magának sem vallaná be. Ki pedig végképp nem mondaná.*
- Nem sokat, de eleget *Ő legalábbis így gondolja a bor mennyiségét illetően.
Azért nem sajnálta a nagyobb üvegbe tölteni, noha nem hozott többet, egyetlen egynél.
Amikor előkerül a hús, és szeletelésre kerül, Shen láthatóan izgatott, és ezért Lyzben megmoccan a bűntudat, immár tartósabban. Főleg akkor, amikor a beszélgetés alatt bizonyossá válik, Shen vagy keveri a szezont a fazonnal, vagy halványlila gőze sincs a minxekről. És Lyz inkább az utóbbira tippelne, a jelek alapján. Mivel semmi árulkodó jele nincs, hogy gyanakodna, a hús ehetetlen. Pedig ekkor már várna legalább egy sanda félmosolyt, vagy egy kósza megjegyzést a minxek húsára. De ezek szerit, Shen éppen úgy nem tud többet ezekről, mint mikor odakerült az erődbe.
Elbohóckodnak szarvasagancsot formázva, egymás kedvére, Lyz is kacag, mert azért Shen fényévekkel jobban csinálja nála. Ő csak amolyan bohóc kontár, és nem is nevettetés a célja, csak az emlék felelevenítése. Ami aztán olyan jól sikerül, hogy mire Lyz a nevetgélésből eszmél, Shen késére kapja a húst, s a szájába is tömi, mielőtt odakaphatna, hogy ne tegye.
Abba nem gondolt bele, hogy mi lesz, ha valóban kóstolásra is kerül, bár könnyelműség volt a részéről, félvállról venni a dolgot. Mert amit felszelnek, azt meg is kóstolják általában. Abban a pillanatban megbánja az erős tréfát, ahogy Shen mosolya az arcára fagy. A vadászlány is dermedve figyel egy pillanatig, s mikor Shen kiköpi a húst, grimaszolva, a nevetés és a bűnbánat közt ingadozik. Kezét a szája elé kapja, de aztán nem habozik, gyorsan a kosárba nyúl, hogy előhalássza a bort, amivel leöblítheti a rossz ízt a fiú.*
- Tessék, tessék, igyál gyorsan *adja oda a dugasztól mentesített üveget. Azért nem állja meg egy kis nevetés nélkül.*
- Minx hús *biggyeszti ajkát bűnbánóan, amikor az ijedt tekintettel találja magát szemközt.*
- Halvány finxed sem volt róla… *Persze ezen nincs mit ragozni.* ne haragudj, gonosz tréfa volt.
*Belehasít, hogy most akár tényleg meg is sértődhet a fiú, és lőttek a felhőtlen programnak. De ami rosszabb, talán ezután szóba sem áll majd vele. Erre ezelőtt egyáltalán nem gondolt.*
- De hoztam sütit is *próbálja menteni a menthetőt, ugyan elég vérszegényre sikeredik. Csak a smaragdszín szemek árulkodnak bűnbánatról, s hogy a takaros gondosan elcsomagolt süteményt egy mozdulattal bontja ki, s húzódik közelebb vele Shenhez, hátha elfogadja békejobbként.*
//Íjászverseny//
*Csak visszafogottan somolyog Shen reakcióján, aki a főnyeremény mivoltában büszkén díszeleg. Lyz íját markolatánál fogva maga előtt pihenteti, míg a piknikre nem terelődik a szó, na meg a bormámorban eltöltött éjszaka kilátásán. Azon csak fejét csóválja, de azért ha mélyen belegondolna, rájönne, hogy igenis szívesen odakucorodna az aranyhajú mellé, hogy fejét vállán pihentetve bámulja a csillagokat. Lappang, talán magának sem vallaná be. Ki pedig végképp nem mondaná.*
- Nem sokat, de eleget *Ő legalábbis így gondolja a bor mennyiségét illetően.
Azért nem sajnálta a nagyobb üvegbe tölteni, noha nem hozott többet, egyetlen egynél.
Amikor előkerül a hús, és szeletelésre kerül, Shen láthatóan izgatott, és ezért Lyzben megmoccan a bűntudat, immár tartósabban. Főleg akkor, amikor a beszélgetés alatt bizonyossá válik, Shen vagy keveri a szezont a fazonnal, vagy halványlila gőze sincs a minxekről. És Lyz inkább az utóbbira tippelne, a jelek alapján. Mivel semmi árulkodó jele nincs, hogy gyanakodna, a hús ehetetlen. Pedig ekkor már várna legalább egy sanda félmosolyt, vagy egy kósza megjegyzést a minxek húsára. De ezek szerit, Shen éppen úgy nem tud többet ezekről, mint mikor odakerült az erődbe.
Elbohóckodnak szarvasagancsot formázva, egymás kedvére, Lyz is kacag, mert azért Shen fényévekkel jobban csinálja nála. Ő csak amolyan bohóc kontár, és nem is nevettetés a célja, csak az emlék felelevenítése. Ami aztán olyan jól sikerül, hogy mire Lyz a nevetgélésből eszmél, Shen késére kapja a húst, s a szájába is tömi, mielőtt odakaphatna, hogy ne tegye.
Abba nem gondolt bele, hogy mi lesz, ha valóban kóstolásra is kerül, bár könnyelműség volt a részéről, félvállról venni a dolgot. Mert amit felszelnek, azt meg is kóstolják általában. Abban a pillanatban megbánja az erős tréfát, ahogy Shen mosolya az arcára fagy. A vadászlány is dermedve figyel egy pillanatig, s mikor Shen kiköpi a húst, grimaszolva, a nevetés és a bűnbánat közt ingadozik. Kezét a szája elé kapja, de aztán nem habozik, gyorsan a kosárba nyúl, hogy előhalássza a bort, amivel leöblítheti a rossz ízt a fiú.*
- Tessék, tessék, igyál gyorsan *adja oda a dugasztól mentesített üveget. Azért nem állja meg egy kis nevetés nélkül.*
- Minx hús *biggyeszti ajkát bűnbánóan, amikor az ijedt tekintettel találja magát szemközt.*
- Halvány finxed sem volt róla… *Persze ezen nincs mit ragozni.* ne haragudj, gonosz tréfa volt.
*Belehasít, hogy most akár tényleg meg is sértődhet a fiú, és lőttek a felhőtlen programnak. De ami rosszabb, talán ezután szóba sem áll majd vele. Erre ezelőtt egyáltalán nem gondolt.*
- De hoztam sütit is *próbálja menteni a menthetőt, ugyan elég vérszegényre sikeredik. Csak a smaragdszín szemek árulkodnak bűnbánatról, s hogy a takaros gondosan elcsomagolt süteményt egy mozdulattal bontja ki, s húzódik közelebb vele Shenhez, hátha elfogadja békejobbként.*
3814. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-08 17:33:19
Üzenet elküldve: 2018-10-08 17:33:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Reggel//
*Ahogy az várható, lassan a városban lévő állapotokra terelődik a szó. ~Vajon mi lehet ott? És mi lehet Aleimorddal?~ mereng magában, miközben a reggeli utolsó falatjait pusztítja el, majd az étkezés végeztével szólal csak meg. Bár sok mindenben egyetért az eddig elhangzottakkal, némely kérdésben egészen más a véleménye, így inkább bölcsen a hallgatás mellett dönt, és csak arról beszél, amiről feltétlenül szükséges.*
- Azt hiszem, már épp elég ideig élveztük a vendégszereteteteket és a jóindulatotokat, igazán nem szeretnénk a terhetekre lenni tovább, főleg így, hogy távozásra készültök. Amint összeszedtük a holminkat, továbbállunk innen. Szerencsés utat kívánok nektek Synmirára! *ismerteti terveit és reményeit a házigazdákkal, hogy tudják, mire számítsanak. Bátran használ többes számot, hisz biztos benne, hogy bárhova is megy, Luni vele fog tartani, Intathról azonban nem tudja, mit tervez, így érdeklődve fordul felé*
- A figyelmeztetések ellenére azt hiszem, mégis visszanézünk a városba, mi is ott a helyzet pontosan. Örülnénk, ha úgy döntenél, velünk tartasz! *veti fel az orvos számára a lehetőséget, bár Intath korábbi szavaiból egyértelmű számára, a férfi inkább a menekülő nemesekkel tartana. Mégis rá kell kérdeznie a dologra, hisz nyugodtabb lenne, ha egy férfi is lenne velük, ugyanakkor azt is megérti, ha Intath inkább máshol szeretne szerencsét próbálni és nem erőszakoskodik, ha úgy dönt, nem jön velük. Ha senki se tiltakozik szavai ellen, vagy próbálja erőszakosan maradásra bírni, a reggeli végeztével feláll, összeszedi kevéske cuccát a szobából, ahol éjszaka aludt, és elindul a kapu felé, hogy megvárja azt, aki vele akar tartani, majd Arthenior felé veszi az útját.*
*Ahogy az várható, lassan a városban lévő állapotokra terelődik a szó. ~Vajon mi lehet ott? És mi lehet Aleimorddal?~ mereng magában, miközben a reggeli utolsó falatjait pusztítja el, majd az étkezés végeztével szólal csak meg. Bár sok mindenben egyetért az eddig elhangzottakkal, némely kérdésben egészen más a véleménye, így inkább bölcsen a hallgatás mellett dönt, és csak arról beszél, amiről feltétlenül szükséges.*
- Azt hiszem, már épp elég ideig élveztük a vendégszereteteteket és a jóindulatotokat, igazán nem szeretnénk a terhetekre lenni tovább, főleg így, hogy távozásra készültök. Amint összeszedtük a holminkat, továbbállunk innen. Szerencsés utat kívánok nektek Synmirára! *ismerteti terveit és reményeit a házigazdákkal, hogy tudják, mire számítsanak. Bátran használ többes számot, hisz biztos benne, hogy bárhova is megy, Luni vele fog tartani, Intathról azonban nem tudja, mit tervez, így érdeklődve fordul felé*
- A figyelmeztetések ellenére azt hiszem, mégis visszanézünk a városba, mi is ott a helyzet pontosan. Örülnénk, ha úgy döntenél, velünk tartasz! *veti fel az orvos számára a lehetőséget, bár Intath korábbi szavaiból egyértelmű számára, a férfi inkább a menekülő nemesekkel tartana. Mégis rá kell kérdeznie a dologra, hisz nyugodtabb lenne, ha egy férfi is lenne velük, ugyanakkor azt is megérti, ha Intath inkább máshol szeretne szerencsét próbálni és nem erőszakoskodik, ha úgy dönt, nem jön velük. Ha senki se tiltakozik szavai ellen, vagy próbálja erőszakosan maradásra bírni, a reggeli végeztével feláll, összeszedi kevéske cuccát a szobából, ahol éjszaka aludt, és elindul a kapu felé, hogy megvárja azt, aki vele akar tartani, majd Arthenior felé veszi az útját.*
3813. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-08 17:05:10
Üzenet elküldve: 2018-10-08 17:05:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Kifejezéstelen arccal hallgatja végig a „jelentést” és a takaró történetét is.*
- Aha.
*A látszat ellenére zavarba hozza a dolog. Már hogy így gondoltak rá.*
- Szükségtelen volt. Jól bírom a hideget.
*Köszöni meg. Egyébként nem túloz. Kiképzésének köszönhetően a kényelmetlen körülményeket is jól kell bírnia.
Hát, segítő kérdésből nincs hiány. Még sok is. Először vállat rándít.*
- Mindent, ami az önfenntartáshoz szükséges. Házimunka, veteményes gondozás, állattartás. Az edzések nagyon sokfélék és meditáció, szertartások egészítik ki. Legfőbb cél legyőzni a test és a lélek gyengeségeit. Vagy valami ilyesmi.
*Újabb vállrándítás, mely jelezheti elköteleződését.*
- Néha egy kis kereskedés is a közeli falvakkal.
*Töpreng még egy kicsit. Az a cél dolog elég fogós kérdés.*
- Nem gondolkodtam még rajta sokat. Csinálom, amit kell.
*Amit Rodd a tapasztalatgyűjtésről mond, azon egy ideig csendben rágódik magában.*
- Én is elkísértem a mesteremet az útjaira. De az más, ott mindig van, aki megmondja, mit tegyél. A mesterem szerint ideje a magam lábára állnom. Meg hogy vannak dolgok, amiket csak így tanulhatok meg.
*Megfeszülő arcélén látni, hogy ez mennyire tetszik neki.
A jólét és mély nyomor felett járó gondolatokkal egyetért. Ezeket ő is elképzelte már. Mindkettőt az Artheniorban töltött rövid pályafutása alatt.*
- Én nem lennék szívesen nemes. Nagyon furcsa világban élnek ők, nem tetszik nekem.
*Persze alig tud még valamit, de épp egy nemesek elleni lázadás közepébe csöppent, s egyikükkel közelebbről megismerkedett. Nem is akárkivel, bár ennek még mindig nincs tudatában. Ahogy eszébe jut a dolog, még a szemöldökét is összeráncolja.
A férfi beszámolója aztán eltereli a figyelmét a nemesről. Ezúttal a kordé szón már nem akad fenn, nagylelkűen továbblépett a kerék és a kordé gazdája okozta bosszúságokon.*
- Aha.
*Összegzi véleményét.*
- Akkor olyan nagyon nem különbözünk most.
*Tekintete a látóhatár felé szökik, egészen szép napnak néznek elébe. Nyoma sincs az éjjeli viharnak, bár nem erre volt a gócpontja. Madárcsoport reppen el fölöttük nyugat felé, pillantását a hegyekig vonzza, amiről az otthon jut eszébe.*
- Tulajdonképpen ez is a képzés része, azt hiszem. Minden helyzethez alkalmazkodni kell.
*Zeya terveivel ellentétben mégsem szedi gyorsan a lábait, úgy tűnik, minél messzebb maguk mögött hagyják Arthenior térségét, annál nyugodtabb a lelke.*
*Kifejezéstelen arccal hallgatja végig a „jelentést” és a takaró történetét is.*
- Aha.
*A látszat ellenére zavarba hozza a dolog. Már hogy így gondoltak rá.*
- Szükségtelen volt. Jól bírom a hideget.
*Köszöni meg. Egyébként nem túloz. Kiképzésének köszönhetően a kényelmetlen körülményeket is jól kell bírnia.
Hát, segítő kérdésből nincs hiány. Még sok is. Először vállat rándít.*
- Mindent, ami az önfenntartáshoz szükséges. Házimunka, veteményes gondozás, állattartás. Az edzések nagyon sokfélék és meditáció, szertartások egészítik ki. Legfőbb cél legyőzni a test és a lélek gyengeségeit. Vagy valami ilyesmi.
*Újabb vállrándítás, mely jelezheti elköteleződését.*
- Néha egy kis kereskedés is a közeli falvakkal.
*Töpreng még egy kicsit. Az a cél dolog elég fogós kérdés.*
- Nem gondolkodtam még rajta sokat. Csinálom, amit kell.
*Amit Rodd a tapasztalatgyűjtésről mond, azon egy ideig csendben rágódik magában.*
- Én is elkísértem a mesteremet az útjaira. De az más, ott mindig van, aki megmondja, mit tegyél. A mesterem szerint ideje a magam lábára állnom. Meg hogy vannak dolgok, amiket csak így tanulhatok meg.
*Megfeszülő arcélén látni, hogy ez mennyire tetszik neki.
A jólét és mély nyomor felett járó gondolatokkal egyetért. Ezeket ő is elképzelte már. Mindkettőt az Artheniorban töltött rövid pályafutása alatt.*
- Én nem lennék szívesen nemes. Nagyon furcsa világban élnek ők, nem tetszik nekem.
*Persze alig tud még valamit, de épp egy nemesek elleni lázadás közepébe csöppent, s egyikükkel közelebbről megismerkedett. Nem is akárkivel, bár ennek még mindig nincs tudatában. Ahogy eszébe jut a dolog, még a szemöldökét is összeráncolja.
A férfi beszámolója aztán eltereli a figyelmét a nemesről. Ezúttal a kordé szón már nem akad fenn, nagylelkűen továbblépett a kerék és a kordé gazdája okozta bosszúságokon.*
- Aha.
*Összegzi véleményét.*
- Akkor olyan nagyon nem különbözünk most.
*Tekintete a látóhatár felé szökik, egészen szép napnak néznek elébe. Nyoma sincs az éjjeli viharnak, bár nem erre volt a gócpontja. Madárcsoport reppen el fölöttük nyugat felé, pillantását a hegyekig vonzza, amiről az otthon jut eszébe.*
- Tulajdonképpen ez is a képzés része, azt hiszem. Minden helyzethez alkalmazkodni kell.
*Zeya terveivel ellentétben mégsem szedi gyorsan a lábait, úgy tűnik, minél messzebb maguk mögött hagyják Arthenior térségét, annál nyugodtabb a lelke.*
3812. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-08 14:30:25
Üzenet elküldve: 2018-10-08 14:30:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
- Jó reggelt. Igen, nem történt semmi különös. *- válaszolja az ébredező Zeyának. Mikor a lány visszahozza a takarót azt feltekeri és elteszi a hátizsákra, csak utána válaszol.*
- Nem eloroztad, én terítettem rád. Én felvettem a kabátot és mozogtam az őrködés alatt a tűz mellett. Az éjjel meg egyre hidegebb lett, gondoltam nem árthat, legfeljebb ledobod magadról ha tényleg meleged van. Mondjuk tartottam attól, hogy felébredsz mikor oda megyek és eldobsz a szemközti bokorba, de gondoltam ezt a kockázatot megéri. - * Elvigyorodik.
A menet közben feltett kérdések utáni hallgatást nem tudja hová tenni. Illetve több helyre is tudná és nem tud választani. Zeya vagy a szokásos megfontoltságszűrőn engedi át a mondanivalóját vagy maga sem tudja mit mondjon, esetleg épp magában értékeli újra a közös vándorlás hátrányainak sorrendjét, súlyát és a megteendő lépéseket, miszerint a következő lehetséges alkalommal maximalizálják a naponta feltehető kérdéseket és a további időben Rodderiego száját bekötik. Már épp kinyögné, hogy nem kell ám válaszolni, ha nem akar, mikor Zeya visszakérdez. Azonnal válaszol is rá:*
- Tulajdonképp minden. Még sosem jártam ilyen helyen és nem tudom mi az amit az ott élők csinálnak. Mármint a szükséges evés - alvás, meg a tanulás - gyakorlás dolgokon kívül. Meg, hogy mi a célja annak, hogy annyit tanulnak ott benn? Meg neked mi a célod a megtanult dolgokkal?
- Elküldött ta-pasz-ta-la-tot gyűjteni? *- szakad ki belőle az újabb kérdés. * Engem a mesterem nem elküldött, hogy ismerjem meg a világot, hanem magával vitt, hogy megismerjem mellette. Hogy évekig vele jártam az városokat és most nincs itt, így sem tudom igazán mit kezdjek magammal, mert bár sok mindent tudnék csinálni, még nem tudom, hogy igazán mit is akarok. Gondolom majd adódik valami ami érdekel és azt. De hogy csak úgy kirakjanak egy helyről mindenféle útmutatás nélkül, hogy mit is kellene csinálnom, na ott én igen tanácstalan lennék. Igazán becsülöm benned, hogy tudod, mihez kezdj. -* kínosan ügyel rá nehogy újabb kérdést tegyen fel, mert úgy tűnhetne, csak ő faggatózik és a másikat nem hagyja érdeklődni. *
- Ahha. Érdekes, én sem tudok mást elképzelni amit csinálhatnék. Álmodozni persze tudok, hogy milyen jó volna nemespalántaként minden jóban élve semmit csinálni, meg szörnyülködhetek is, hogy milyen rossz lehet éhesen koldulni nap mint nap, de igazán nem tudom elképzelni. Azért vagyok az aki, mert úgy gondolkodom, ahogy én. És azért gondolkodom úgy ahogy, mert az vagyok aki.
- Hogy mit csinálok tulajdonképpen? * - kérdez vissza, bár talán inkább magának teszi fel ő is a kérdést. *
- Igazából azt amit Arja, csak nem vallom be. Jó ideig csak a mesteremmel Arces-szel vándoroltam és az ügyes-bajos dolgaiban segítettem. Volt, hogy udvarokban énekelt, verselt, csapta a szelet a hölgyeknek, volt, hogy egy nemes ifjú mentora volt tánc és fegyverforgatás, na meg illem tekintetében, volt hogy kereskedőt kísért testőr gyanánt. Meg volt, hogy idős tudós mellett takarítottunk, meg másoltunk, hogy számára fontos régi romról tudjon meg dolgokat és szerezzen térképet. Mióta elváltunk egymástól igazából egyfelől még nem telt el sok idő, másfelől még nem találtam kedvemre való munkát, így csak vándorlok, meg kordét tologatok. Ha szépen akarom megfogalmazni a számomra érdekes munkát keresem, ha még szebben keresem a helyem a világban. Ha csúnyán és őszintén, akkor csavargok.
* Miután ezt kimondta, hallgatásba burkolózik. Egyrészt Zeyának valószínűleg idő kell a reagáláshoz, másrészt neki is fel kell dolgozni, hogy kimondta hangosan amit gondol. *
- Jó reggelt. Igen, nem történt semmi különös. *- válaszolja az ébredező Zeyának. Mikor a lány visszahozza a takarót azt feltekeri és elteszi a hátizsákra, csak utána válaszol.*
- Nem eloroztad, én terítettem rád. Én felvettem a kabátot és mozogtam az őrködés alatt a tűz mellett. Az éjjel meg egyre hidegebb lett, gondoltam nem árthat, legfeljebb ledobod magadról ha tényleg meleged van. Mondjuk tartottam attól, hogy felébredsz mikor oda megyek és eldobsz a szemközti bokorba, de gondoltam ezt a kockázatot megéri. - * Elvigyorodik.
A menet közben feltett kérdések utáni hallgatást nem tudja hová tenni. Illetve több helyre is tudná és nem tud választani. Zeya vagy a szokásos megfontoltságszűrőn engedi át a mondanivalóját vagy maga sem tudja mit mondjon, esetleg épp magában értékeli újra a közös vándorlás hátrányainak sorrendjét, súlyát és a megteendő lépéseket, miszerint a következő lehetséges alkalommal maximalizálják a naponta feltehető kérdéseket és a további időben Rodderiego száját bekötik. Már épp kinyögné, hogy nem kell ám válaszolni, ha nem akar, mikor Zeya visszakérdez. Azonnal válaszol is rá:*
- Tulajdonképp minden. Még sosem jártam ilyen helyen és nem tudom mi az amit az ott élők csinálnak. Mármint a szükséges evés - alvás, meg a tanulás - gyakorlás dolgokon kívül. Meg, hogy mi a célja annak, hogy annyit tanulnak ott benn? Meg neked mi a célod a megtanult dolgokkal?
- Elküldött ta-pasz-ta-la-tot gyűjteni? *- szakad ki belőle az újabb kérdés. * Engem a mesterem nem elküldött, hogy ismerjem meg a világot, hanem magával vitt, hogy megismerjem mellette. Hogy évekig vele jártam az városokat és most nincs itt, így sem tudom igazán mit kezdjek magammal, mert bár sok mindent tudnék csinálni, még nem tudom, hogy igazán mit is akarok. Gondolom majd adódik valami ami érdekel és azt. De hogy csak úgy kirakjanak egy helyről mindenféle útmutatás nélkül, hogy mit is kellene csinálnom, na ott én igen tanácstalan lennék. Igazán becsülöm benned, hogy tudod, mihez kezdj. -* kínosan ügyel rá nehogy újabb kérdést tegyen fel, mert úgy tűnhetne, csak ő faggatózik és a másikat nem hagyja érdeklődni. *
- Ahha. Érdekes, én sem tudok mást elképzelni amit csinálhatnék. Álmodozni persze tudok, hogy milyen jó volna nemespalántaként minden jóban élve semmit csinálni, meg szörnyülködhetek is, hogy milyen rossz lehet éhesen koldulni nap mint nap, de igazán nem tudom elképzelni. Azért vagyok az aki, mert úgy gondolkodom, ahogy én. És azért gondolkodom úgy ahogy, mert az vagyok aki.
- Hogy mit csinálok tulajdonképpen? * - kérdez vissza, bár talán inkább magának teszi fel ő is a kérdést. *
- Igazából azt amit Arja, csak nem vallom be. Jó ideig csak a mesteremmel Arces-szel vándoroltam és az ügyes-bajos dolgaiban segítettem. Volt, hogy udvarokban énekelt, verselt, csapta a szelet a hölgyeknek, volt, hogy egy nemes ifjú mentora volt tánc és fegyverforgatás, na meg illem tekintetében, volt hogy kereskedőt kísért testőr gyanánt. Meg volt, hogy idős tudós mellett takarítottunk, meg másoltunk, hogy számára fontos régi romról tudjon meg dolgokat és szerezzen térképet. Mióta elváltunk egymástól igazából egyfelől még nem telt el sok idő, másfelől még nem találtam kedvemre való munkát, így csak vándorlok, meg kordét tologatok. Ha szépen akarom megfogalmazni a számomra érdekes munkát keresem, ha még szebben keresem a helyem a világban. Ha csúnyán és őszintén, akkor csavargok.
* Miután ezt kimondta, hallgatásba burkolózik. Egyrészt Zeyának valószínűleg idő kell a reagáláshoz, másrészt neki is fel kell dolgozni, hogy kimondta hangosan amit gondol. *
3811. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:54:21
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:54:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
*Úgy látszik csak ő ilyen kicsattanóan vidám. A hölgyek visszafogottak a ház ura pedig talán egy kissé borús, de csak annyira, ami még megérthető ebben a helyzetben.*
-Igaza van, de most reggelizünk és míg nem mi vagyunk a fogás addig az étkezőasztalnál nincs miért aggódnunk. Még csak az kéne, hogy az étvágyunkat elvegye az idegesség.
*Az ő étvágyát nem is fogja. Kimérten, de jó ízűen, bőséggel fogyaszt. Bár csak fél kézzel, de ügyesen használja az evőeszközöket. A házigazda kedvesnek ható, de az elf szerint csak félig komolyan gondolt vagy megértett szavaira ő vidáman mosolyog és bólogat. Pedig tény, hogy ha a nemesek kicsit is foglalkoztak volna azzal, hogy a nép mit gondol róluk akkor talán elkerülhető lett volna ez a vérfürdő. Azon is csak bólogat, hogy szörnyű lehet a helyzet ha legyűrték a városi őrséget.*
-Vagy teljes fejetlenség vagy színtiszta erőszakkal irányított kezdetleges szerveződések. Már ha nem volt valami komolyabb hatalom a lázadás mögött. Mind a papok hatalma, mind a felfegyverzett városőröké megroppant vagy el is lett teljesen söpörve. Mindenesetre hasonló véleményen vagyok arról, hogy visszatérjenek-e. Ott most nincsenek törvények.
~Remekül hangzik. Ha megvolna a régi banda akkor olyan bulit tudnánk ott szervezni, hogy torkok és nők öle nem maradna szárazon az biztos.~
*A házigazdái távozására enyhén felvonja a szemöldökét. Úgy látszik a mai nap már másodszor kell átgondolnia a jövőbeni terveit.*
~Ezeknek a vérében van, hogy veszély esetén rohangásszanak mint a fejetlen csirkék? Aztán meg ha az erdőben elkapják őket a banditák akkor csak sírnak ha túlélik és felkeresnek engem, hogy öljem ki a lányból a gyereket. Tetves, életképtelen nemes fattyak.~
-Oh, ezt szomorúan hallom. Meg kívántam volna pedig valamivel hálálni a szíves vendéglátást. Már csak a helyzet miatt sem tudnám egy üveg borral ahogy, azt illik, de a szolgálataimat szívesen felajánlanám önöknek. Tudják orvos, alkimista vagyok. Nem egy gyógykezelést vagy természetben előforduló anyagokból készült csodaszert ismerek. Ha tudok valamit tenni önökért kérem ne féljenek szólni.
*Úgy látszik csak ő ilyen kicsattanóan vidám. A hölgyek visszafogottak a ház ura pedig talán egy kissé borús, de csak annyira, ami még megérthető ebben a helyzetben.*
-Igaza van, de most reggelizünk és míg nem mi vagyunk a fogás addig az étkezőasztalnál nincs miért aggódnunk. Még csak az kéne, hogy az étvágyunkat elvegye az idegesség.
*Az ő étvágyát nem is fogja. Kimérten, de jó ízűen, bőséggel fogyaszt. Bár csak fél kézzel, de ügyesen használja az evőeszközöket. A házigazda kedvesnek ható, de az elf szerint csak félig komolyan gondolt vagy megértett szavaira ő vidáman mosolyog és bólogat. Pedig tény, hogy ha a nemesek kicsit is foglalkoztak volna azzal, hogy a nép mit gondol róluk akkor talán elkerülhető lett volna ez a vérfürdő. Azon is csak bólogat, hogy szörnyű lehet a helyzet ha legyűrték a városi őrséget.*
-Vagy teljes fejetlenség vagy színtiszta erőszakkal irányított kezdetleges szerveződések. Már ha nem volt valami komolyabb hatalom a lázadás mögött. Mind a papok hatalma, mind a felfegyverzett városőröké megroppant vagy el is lett teljesen söpörve. Mindenesetre hasonló véleményen vagyok arról, hogy visszatérjenek-e. Ott most nincsenek törvények.
~Remekül hangzik. Ha megvolna a régi banda akkor olyan bulit tudnánk ott szervezni, hogy torkok és nők öle nem maradna szárazon az biztos.~
*A házigazdái távozására enyhén felvonja a szemöldökét. Úgy látszik a mai nap már másodszor kell átgondolnia a jövőbeni terveit.*
~Ezeknek a vérében van, hogy veszély esetén rohangásszanak mint a fejetlen csirkék? Aztán meg ha az erdőben elkapják őket a banditák akkor csak sírnak ha túlélik és felkeresnek engem, hogy öljem ki a lányból a gyereket. Tetves, életképtelen nemes fattyak.~
-Oh, ezt szomorúan hallom. Meg kívántam volna pedig valamivel hálálni a szíves vendéglátást. Már csak a helyzet miatt sem tudnám egy üveg borral ahogy, azt illik, de a szolgálataimat szívesen felajánlanám önöknek. Tudják orvos, alkimista vagyok. Nem egy gyógykezelést vagy természetben előforduló anyagokból készült csodaszert ismerek. Ha tudok valamit tenni önökért kérem ne féljenek szólni.
3810. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:13:52
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:13:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* A szavai mintha felzaklatnák a társaságot, amit Drameiloten érdeklődve fogad. Megérti, hogy zavarja őket a dolgok ilyen fordulata, de arra számított, hogy jobban palástolják majd érzéseiket. Utána bólint Intath szavaira, aki mintha egy teljesen más elf lenne a kielégítő alvás után.*
- Valóban. * Bólint, de nem mosolyog. * Ám sokkalta kellemesebb lenne, ha nem árnyékolnák be a tegnapi nap szörnyű történései. * Teszi hozzá szigorúan. Hiába a biztonság és a luxus, nem felejthetik el, hogy milyen rémségek történnek odakint. Laurentitia szavaira viszont megenged magának egy mosolyt. *
- Kérem, nincs miért hálálkodjanak. Ha mindenki segítene a rászorulókon, akkor a városban is béke lenne, és ilyen szörnyű időkben a legkevesebb, amit tehetünk, hogy megosztjuk másokkal azt, ami nekünk megadatott. * Mondja előzékenyen, majd Luninarihoz fordul.*
- Attól tartok, hogy ez nem teljesen igaz. Amikor kitört a lázadás, akkor káosz volt, szörnyű dolgok történtek, ez bizonyos. Viszont ha sikerült legyűrniük a városi őrséget... bele se merek gondolni, hogy akkor milyen állapotok uralkodhatnak most. Csoportokba szerveződhettek, megerősödhettek, és ki tudja milyen veszélyeket rejt most a hely. * Megcsóválja szomorúan a fejét.* Én nem ajánlom, hogy visszamenjenek.
* Közben komótosan eszik néhány falatot, és egy pohár vörösborral öblíti le, mielőtt újra megszólalna.*
- A húgommal hamarosan útnak indulunk. * Jelentőségteljesen néz Wymnire, majd visszafordul a többiekhez.* Kérem, addig érezzék magukat otthon, és ha kívánják, akkor maradjanak pár napot. A személyzetnek mindenre gondja lesz, és itt kitalálhatják, hogy mihez kezdjenek a továbbiakban. Én azonban nem érzem magam biztonságban itt, és ez a helyzet pont egybeesik korábbi terveinkkel, miszerint egy időre Synmirára megyünk.
* A szavai mintha felzaklatnák a társaságot, amit Drameiloten érdeklődve fogad. Megérti, hogy zavarja őket a dolgok ilyen fordulata, de arra számított, hogy jobban palástolják majd érzéseiket. Utána bólint Intath szavaira, aki mintha egy teljesen más elf lenne a kielégítő alvás után.*
- Valóban. * Bólint, de nem mosolyog. * Ám sokkalta kellemesebb lenne, ha nem árnyékolnák be a tegnapi nap szörnyű történései. * Teszi hozzá szigorúan. Hiába a biztonság és a luxus, nem felejthetik el, hogy milyen rémségek történnek odakint. Laurentitia szavaira viszont megenged magának egy mosolyt. *
- Kérem, nincs miért hálálkodjanak. Ha mindenki segítene a rászorulókon, akkor a városban is béke lenne, és ilyen szörnyű időkben a legkevesebb, amit tehetünk, hogy megosztjuk másokkal azt, ami nekünk megadatott. * Mondja előzékenyen, majd Luninarihoz fordul.*
- Attól tartok, hogy ez nem teljesen igaz. Amikor kitört a lázadás, akkor káosz volt, szörnyű dolgok történtek, ez bizonyos. Viszont ha sikerült legyűrniük a városi őrséget... bele se merek gondolni, hogy akkor milyen állapotok uralkodhatnak most. Csoportokba szerveződhettek, megerősödhettek, és ki tudja milyen veszélyeket rejt most a hely. * Megcsóválja szomorúan a fejét.* Én nem ajánlom, hogy visszamenjenek.
* Közben komótosan eszik néhány falatot, és egy pohár vörösborral öblíti le, mielőtt újra megszólalna.*
- A húgommal hamarosan útnak indulunk. * Jelentőségteljesen néz Wymnire, majd visszafordul a többiekhez.* Kérem, addig érezzék magukat otthon, és ha kívánják, akkor maradjanak pár napot. A személyzetnek mindenre gondja lesz, és itt kitalálhatják, hogy mihez kezdjenek a továbbiakban. Én azonban nem érzem magam biztonságban itt, és ez a helyzet pont egybeesik korábbi terveinkkel, miszerint egy időre Synmirára megyünk.
3809. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:05:48
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:05:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Valahogy ezért is van, hogy Sheni fiú nem igazán fordít túl sok figyelmet az olyan dolgoknak, mint születésnap, család és hasonlók. Nemigen volt pozitív példája és az, hogy átutazó vendégek, szajhák és kalandorok nevelnek valakit, nem nevezhető finoman szólva sem rendesnek. Persze túltette már magát, de olykor azért elfogja az a szomorú érzés, amit akkor érzett, a válaszok kétségbeejtő hiánya olyan kérdésekre, melyek ilyenkor az ajkára tolulnak. De most jó, itt van Lyzivel, szíve szottyával és tök jól elvannak.
A kérdésre, hogy jól meggondolta-e főnyeremény mivoltát, csak mosolyogva széttárja karjait, mintha azt mondaná, nézz végig rajtam, mi az, ha nem ez főnyeremény?*
- Miért? Ha már bekötött szemmel eltaláltad a célt, akkor bármi megtörténhet. *kacsint a lányra és bár a kedvét nem vesztette el a lövöldözéshez, egy kis célzóvíz nem árthat.*
- Jaigen, csomagolunk és aztán iszunk. *javítja ki saját magát a kijavítás után széles vigyorral és lehuppanva a pokrócra, kisgyerek módjára várja a meglepetést. Nem is próbálja kitalálni, mert fogalma sincs arról, hogy mit rejthet a csomag, de mivel ma eddig minden jól sikerült, nem aggódik, valami újabb jóság lehet.
Lyz nevetése olyan kincs, amely szinte megtölti a lelkét, nem gondol már elfelejtett szülőkre, régi bajokra, csak a mellette ülő elf lány nevetése számít.*
- Remélem, elég bort hoztál. *kapva kap a lehetőségen, hogy egy egész éjjelt kettesben töltsön Lyzzel. Nem akar ő visszamenni, ha az elf lány sem akar, szívesen összebújik vele egy takaró alatt, hisz az éjszakák azért már csípősek, de a csillagpettyes ég mindenért kárpótolja majd őket.
Tiszta kíváncsisággal figyeli, ahogy Lyz kibontja a csomagot, amelyből egy sült húsdarab kerül a fatányérra. Láthatóan fogalma sincs arról, miféle sült az, de a beszélgetéstől és a bortól, nomeg a társaságtól már eléggé megéhezett, azonnal összeszalad a nyál a szájában, ahogy a füstös illatot megérzi. Izgatottan nyúl a csizmaszárába dugott bicskáért, hogy egy falatot hasítson gyorsan, amilyen gondosan be volt csomagolva, talán még meleg is, de a lány beelőzi. Ez a Lyz egy főnyeremény!*
- Hogyne emlékeznék. *mondja élénken. Hogy is felejthetné el azt a napot?*
- Finx-minx, egyre megy, nálunk északon másképp nevezték. *vágja ki magát csípőből. Még mindig megy neki, de Lyz bemutatóján már felnevet, ahogy kicsit el is pirul az emlékre.*
- Pontosan így. *emeli fel maga is a karjait és mutatja be a tökéletesen élethű minx-szarvat nevetve.*
- De szép is volt. *mondja sóhajtva, majd saját bicskájára szúrja a szeletet és mohón egyben bekapja, hogy szinte az első rágásnál belefagyjon a mosolyba, amikor a keserű íz a nyelvéhez ér. Próbál nem kétségbeesett arcot vágni, ami megy is körülbelül három másodpercig, majd lehetetlen hangok kíséretében köpi ki oldalra az ehetetlen húst, hogy aztán az ingujjába kezdje el törölni a nyelvét, miközben úgy fintorog, mint még soha.*
- Az erdei kísé-é-é-értetre, mi volt e-e-e-ez? *köhögi, minden ütemben egyet nyalva saját ingének anyagán, hátha elmúlik a borzalmas íz. Közben kérdő és ijedt képpel néz az elf lányra, mintha meg akarta volna mérgezni.*
//Íjászverseny//
*Valahogy ezért is van, hogy Sheni fiú nem igazán fordít túl sok figyelmet az olyan dolgoknak, mint születésnap, család és hasonlók. Nemigen volt pozitív példája és az, hogy átutazó vendégek, szajhák és kalandorok nevelnek valakit, nem nevezhető finoman szólva sem rendesnek. Persze túltette már magát, de olykor azért elfogja az a szomorú érzés, amit akkor érzett, a válaszok kétségbeejtő hiánya olyan kérdésekre, melyek ilyenkor az ajkára tolulnak. De most jó, itt van Lyzivel, szíve szottyával és tök jól elvannak.
A kérdésre, hogy jól meggondolta-e főnyeremény mivoltát, csak mosolyogva széttárja karjait, mintha azt mondaná, nézz végig rajtam, mi az, ha nem ez főnyeremény?*
- Miért? Ha már bekötött szemmel eltaláltad a célt, akkor bármi megtörténhet. *kacsint a lányra és bár a kedvét nem vesztette el a lövöldözéshez, egy kis célzóvíz nem árthat.*
- Jaigen, csomagolunk és aztán iszunk. *javítja ki saját magát a kijavítás után széles vigyorral és lehuppanva a pokrócra, kisgyerek módjára várja a meglepetést. Nem is próbálja kitalálni, mert fogalma sincs arról, hogy mit rejthet a csomag, de mivel ma eddig minden jól sikerült, nem aggódik, valami újabb jóság lehet.
Lyz nevetése olyan kincs, amely szinte megtölti a lelkét, nem gondol már elfelejtett szülőkre, régi bajokra, csak a mellette ülő elf lány nevetése számít.*
- Remélem, elég bort hoztál. *kapva kap a lehetőségen, hogy egy egész éjjelt kettesben töltsön Lyzzel. Nem akar ő visszamenni, ha az elf lány sem akar, szívesen összebújik vele egy takaró alatt, hisz az éjszakák azért már csípősek, de a csillagpettyes ég mindenért kárpótolja majd őket.
Tiszta kíváncsisággal figyeli, ahogy Lyz kibontja a csomagot, amelyből egy sült húsdarab kerül a fatányérra. Láthatóan fogalma sincs arról, miféle sült az, de a beszélgetéstől és a bortól, nomeg a társaságtól már eléggé megéhezett, azonnal összeszalad a nyál a szájában, ahogy a füstös illatot megérzi. Izgatottan nyúl a csizmaszárába dugott bicskáért, hogy egy falatot hasítson gyorsan, amilyen gondosan be volt csomagolva, talán még meleg is, de a lány beelőzi. Ez a Lyz egy főnyeremény!*
- Hogyne emlékeznék. *mondja élénken. Hogy is felejthetné el azt a napot?*
- Finx-minx, egyre megy, nálunk északon másképp nevezték. *vágja ki magát csípőből. Még mindig megy neki, de Lyz bemutatóján már felnevet, ahogy kicsit el is pirul az emlékre.*
- Pontosan így. *emeli fel maga is a karjait és mutatja be a tökéletesen élethű minx-szarvat nevetve.*
- De szép is volt. *mondja sóhajtva, majd saját bicskájára szúrja a szeletet és mohón egyben bekapja, hogy szinte az első rágásnál belefagyjon a mosolyba, amikor a keserű íz a nyelvéhez ér. Próbál nem kétségbeesett arcot vágni, ami megy is körülbelül három másodpercig, majd lehetetlen hangok kíséretében köpi ki oldalra az ehetetlen húst, hogy aztán az ingujjába kezdje el törölni a nyelvét, miközben úgy fintorog, mint még soha.*
- Az erdei kísé-é-é-értetre, mi volt e-e-e-ez? *köhögi, minden ütemben egyet nyalva saját ingének anyagán, hátha elmúlik a borzalmas íz. Közben kérdő és ijedt képpel néz az elf lányra, mintha meg akarta volna mérgezni.*
3808. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-06 21:44:56
Üzenet elküldve: 2018-10-06 21:44:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Kiderül, hogy fáradtabb, mint ahogy mutatta. Nem idegen tőle a kevés alvás elviselése, no de a napi fáradalmak, a feszültség, a csaknem teljes napos ébrenlét kimerítette, így nem reagál Rodd kezdeményezésére. Felhúzott térdekkel, összegömbölyödve fekszik, hogy minél inkább körbefonja a szőttes, leginkább feje búbja és arca egy kis része látszik ki alóla. Mély az álma, és a hamarosan őt elérő melegtől még mélyebbé válik. Tényleg nem sokat mocorog, leginkább emiatt.
A hajnali derengés még nem éri el tudatát, de az első napsugarak előszele felébreszti. Kábán felül és megdörgöli az arcát, szemeit, aztán a kezébe ásít, és laposakat pislogva veszi szemügyre a tábort. Még látni a nedves földön a csendes eső nyomát, összekeveredik a harmattal. A levegő ropogósan friss. A táj pedig nem csúnya, a madarak reggeli torokköszörülésüket tartják. A hegyek látványa némi honvágyat ébreszt benne, de lerázza magáról.*
- Minden rendben volt?
*Kérdi mindjárt a lényegre térve Roddtól. A keze ismeretlen takarót ér, ekkor veszi észre, hogy ez nem az övé, amin nagyon meglepődik.*
- Sajnálom, nem akartam elorozni...
*Teszi át Rodd helyére restelkedőn. Hiszen ő mondogatta, hogy nincs hideg. Feltápászkodik, és nyújtózkodni kezd, egy kicsit köröz a fejével. Igyekszik elgémberedett tagjait ellazítani. Aztán előveszi hajtűit, és kócos haját hanyagul feltűzi, majd csatlakozik a reggelihez. Az olvasztott sajtot értékeli, neki nem jutott még az eszébe. Egyre több hasznos trükköt tanul társától.
Amint szóba kerül, hogy menjenek-e a folyóhoz, megrázza a fejét, hiszen vizük van, és talán igaza lesz Roddnak, keresztezni fogják a folyót napközben. Ő is szeret reggel tisztálkodni, de jobb szeretne haladni. A reggeli almát ő állja. Tábort bontanak, s hamarosan kiderül, hogy a friss Rodderiego nem is olyan csendes típus, mint gondolta tegnap. Elég sok ez így neki egyszerre. Rövid, ám nehéz kérdések, és nem biztos, hogy van kedve válaszolni mindre. Először egy hosszú szünet következik. Aztán…*
- Mi érdekel konkrétan a rendről?
*Fogalma sincs, hogyan írhatná le, hogy milyen az élet ott. Egyáltalán milyen az élet máshol? Ő nem tudja, hogyan kell csevegni. Ilyen esetekben szüksége van rá, hogy kérdésekkel irányítsák.*
- Azért jöttem el, mert a mesterem elküldött tapasztalatot gyűjteni.
*Ennyit elégnek is gondol erről a kérdésről. Az utolsóra pedig vállat von.*
- Nem tudom, csinálnék-e bármit szívesebben. Van ez is olyan jó, mint bármi más.
*Itt egy kicsit füllent. Ezt csak nagyon indokolt esetben szokta. Ez pont az az eset.*
- És te? Tulajdonképpen mit csinálsz?
*Kiderül, hogy fáradtabb, mint ahogy mutatta. Nem idegen tőle a kevés alvás elviselése, no de a napi fáradalmak, a feszültség, a csaknem teljes napos ébrenlét kimerítette, így nem reagál Rodd kezdeményezésére. Felhúzott térdekkel, összegömbölyödve fekszik, hogy minél inkább körbefonja a szőttes, leginkább feje búbja és arca egy kis része látszik ki alóla. Mély az álma, és a hamarosan őt elérő melegtől még mélyebbé válik. Tényleg nem sokat mocorog, leginkább emiatt.
A hajnali derengés még nem éri el tudatát, de az első napsugarak előszele felébreszti. Kábán felül és megdörgöli az arcát, szemeit, aztán a kezébe ásít, és laposakat pislogva veszi szemügyre a tábort. Még látni a nedves földön a csendes eső nyomát, összekeveredik a harmattal. A levegő ropogósan friss. A táj pedig nem csúnya, a madarak reggeli torokköszörülésüket tartják. A hegyek látványa némi honvágyat ébreszt benne, de lerázza magáról.*
- Minden rendben volt?
*Kérdi mindjárt a lényegre térve Roddtól. A keze ismeretlen takarót ér, ekkor veszi észre, hogy ez nem az övé, amin nagyon meglepődik.*
- Sajnálom, nem akartam elorozni...
*Teszi át Rodd helyére restelkedőn. Hiszen ő mondogatta, hogy nincs hideg. Feltápászkodik, és nyújtózkodni kezd, egy kicsit köröz a fejével. Igyekszik elgémberedett tagjait ellazítani. Aztán előveszi hajtűit, és kócos haját hanyagul feltűzi, majd csatlakozik a reggelihez. Az olvasztott sajtot értékeli, neki nem jutott még az eszébe. Egyre több hasznos trükköt tanul társától.
Amint szóba kerül, hogy menjenek-e a folyóhoz, megrázza a fejét, hiszen vizük van, és talán igaza lesz Roddnak, keresztezni fogják a folyót napközben. Ő is szeret reggel tisztálkodni, de jobb szeretne haladni. A reggeli almát ő állja. Tábort bontanak, s hamarosan kiderül, hogy a friss Rodderiego nem is olyan csendes típus, mint gondolta tegnap. Elég sok ez így neki egyszerre. Rövid, ám nehéz kérdések, és nem biztos, hogy van kedve válaszolni mindre. Először egy hosszú szünet következik. Aztán…*
- Mi érdekel konkrétan a rendről?
*Fogalma sincs, hogyan írhatná le, hogy milyen az élet ott. Egyáltalán milyen az élet máshol? Ő nem tudja, hogyan kell csevegni. Ilyen esetekben szüksége van rá, hogy kérdésekkel irányítsák.*
- Azért jöttem el, mert a mesterem elküldött tapasztalatot gyűjteni.
*Ennyit elégnek is gondol erről a kérdésről. Az utolsóra pedig vállat von.*
- Nem tudom, csinálnék-e bármit szívesebben. Van ez is olyan jó, mint bármi más.
*Itt egy kicsit füllent. Ezt csak nagyon indokolt esetben szokta. Ez pont az az eset.*
- És te? Tulajdonképpen mit csinálsz?
3807. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-06 19:38:26
Üzenet elküldve: 2018-10-06 19:38:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Akár ötven éve is lehet, vagy még annál is több, hogy Shent ott felejtették egy fogadóban, de a vak is láthatja, hogy még mindig fájó pont az elfnek. Nem is firtatja tovább a vadászlány. Inkább kellemesebb végét fogná meg a beszélgetésnek, hátha a fiúnak is jobb kedve támad.*
- Micsoda? *böki meg finoman Shen fájlalt vállát. Utolsó pillanatban harapja vissza a mondatot:”Fogadjunk!” Nem akarja ezt a kötetlen csipkelődést ezzel elrontani. Jólesik csak úgy a levegőbe beszélni.*
- Jól van, akkor te vagy a főnyeremény? Biztosan jól meggondoltad?
*Játékosan kacsint az elfre, aztán könnyeden fordul a tábla felé. Jól is sikerül a lövés, persze kell Lyz tudománya is, de a szerencse is kellett, hogy táblát találjon. Úgy tűnik, Shen hamar kedvét vesztette a lövöldözéstől, amit Lyz valahol sajnál is, de ő sosem volt az a típus, aki szándékosan hibázik, amikor mindent bele is adhat. Felkerül a homokára újra a kendő, sőt le is veszi, közben pedig Shen lehetetlen felvetésein mosolyog.*
- Ne tréfálj Sheni *inti le.*
- És tudod, először csomagolunk, csak utána iszunk *javítja ki újra a sorrendet, és csak reméli, hogy nem haragszik meg majd Shen a turpisságra, amit nagyjából első találkozásuk óta tervez. Gondolatban pedig már a bor rá eső részét is Shennek írja, engesztelésül.
Térdelve telepszik oda, hová lapogatva elrendelik a pokrócon, az aranyhajú mellett. A zöld kendőt ölébe ejti, nem adja még vissza, csak felnevet a halmozottan lehetetlen lövésen, ami részegségükre helyez kilátásba.*
- Ha elég részegek leszünk, itt kell éjszakáznunk, mert én Erdőmélyén biztosan nem fogok kóvályogni *nevet fel jóízűen. Talán még részegségben is volna annyira józan, hogy Erdőmélyét messziről elkerülje. A csomagért nyúl, s egy fatányért húz maga elé, amire kibontja a bőrt. Egy nyárson sült húsdarab van benne. A többi finomságtól alaposan elkülönítve. Igyekszik nem előre bűnbánó képet vágni, de azért nem egy született simlis, úgyhogy picit ráncolja homlokát és orrát is, mikor vág egy szeletet belőle. Shen éppen betudhatja, szégyenlősködésnek is.*
- Emlékszel, amikor először találkoztunk? Tudod, a konyhában. Azt mondtad, a minx hús a kedvenced... illetve nem is. Hanem, hogy a finx hús a kedvenced. Közvetlen az után, hogy elmutogattad őket, így *Feje mellé teszi karjait, agancsot formázva grimaszol, s még nyelvét is kidugja oldalt, ahogy próbálja hitelesen visszaadni az első emléket a szeleburdi elfről.*
//Íjászverseny//
*Akár ötven éve is lehet, vagy még annál is több, hogy Shent ott felejtették egy fogadóban, de a vak is láthatja, hogy még mindig fájó pont az elfnek. Nem is firtatja tovább a vadászlány. Inkább kellemesebb végét fogná meg a beszélgetésnek, hátha a fiúnak is jobb kedve támad.*
- Micsoda? *böki meg finoman Shen fájlalt vállát. Utolsó pillanatban harapja vissza a mondatot:”Fogadjunk!” Nem akarja ezt a kötetlen csipkelődést ezzel elrontani. Jólesik csak úgy a levegőbe beszélni.*
- Jól van, akkor te vagy a főnyeremény? Biztosan jól meggondoltad?
*Játékosan kacsint az elfre, aztán könnyeden fordul a tábla felé. Jól is sikerül a lövés, persze kell Lyz tudománya is, de a szerencse is kellett, hogy táblát találjon. Úgy tűnik, Shen hamar kedvét vesztette a lövöldözéstől, amit Lyz valahol sajnál is, de ő sosem volt az a típus, aki szándékosan hibázik, amikor mindent bele is adhat. Felkerül a homokára újra a kendő, sőt le is veszi, közben pedig Shen lehetetlen felvetésein mosolyog.*
- Ne tréfálj Sheni *inti le.*
- És tudod, először csomagolunk, csak utána iszunk *javítja ki újra a sorrendet, és csak reméli, hogy nem haragszik meg majd Shen a turpisságra, amit nagyjából első találkozásuk óta tervez. Gondolatban pedig már a bor rá eső részét is Shennek írja, engesztelésül.
Térdelve telepszik oda, hová lapogatva elrendelik a pokrócon, az aranyhajú mellett. A zöld kendőt ölébe ejti, nem adja még vissza, csak felnevet a halmozottan lehetetlen lövésen, ami részegségükre helyez kilátásba.*
- Ha elég részegek leszünk, itt kell éjszakáznunk, mert én Erdőmélyén biztosan nem fogok kóvályogni *nevet fel jóízűen. Talán még részegségben is volna annyira józan, hogy Erdőmélyét messziről elkerülje. A csomagért nyúl, s egy fatányért húz maga elé, amire kibontja a bőrt. Egy nyárson sült húsdarab van benne. A többi finomságtól alaposan elkülönítve. Igyekszik nem előre bűnbánó képet vágni, de azért nem egy született simlis, úgyhogy picit ráncolja homlokát és orrát is, mikor vág egy szeletet belőle. Shen éppen betudhatja, szégyenlősködésnek is.*
- Emlékszel, amikor először találkoztunk? Tudod, a konyhában. Azt mondtad, a minx hús a kedvenced... illetve nem is. Hanem, hogy a finx hús a kedvenced. Közvetlen az után, hogy elmutogattad őket, így *Feje mellé teszi karjait, agancsot formázva grimaszol, s még nyelvét is kidugja oldalt, ahogy próbálja hitelesen visszaadni az első emléket a szeleburdi elfről.*
3806. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-06 15:58:26
Üzenet elküldve: 2018-10-06 15:58:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
* Rodderiego arra ébred, hogy valaki a nevén szólítja és kérdez valamit. Bár nem érti mit kérdezett visszakérdez:*
- Igen? * Lassan tudatosul benne hol van és ki szólítgatja. Felül és körülnéz. Zeya a fekhelye mellől néz rá igencsak fáradt szemekkel. A tűz és igen, a vihar is elvonult.*
- Persze, menj csak aludni. * - válaszolja a lánynak és gyorsan felkel, nehogy véletlenül visszaaludjon. Egész kipihentnek érzi magát, ezért úgy saccolja a lány jócskán többet hagyta aludni, mint az éjszaka fele. A tűzhöz sétál, mert a takaró alól kimászva azért csípős az éjszaka. A tűz mellől figyeli, ahogy a lány gyorsan álomba szenderül. Próbál halkan mozogni, nem tudja mennyire alszik éberen Zeya. Elég ébernek tűnt pihenés közben is, de azért csak sokat virrasztott. Ahogy a lányt nézi, hirtelen észbekap, de már késő.*
- Olyan hülye vagyok, hisz nekem itt a zekém. * - suttogja. Leveszi a válláról a ráterített takarót és a tőle telhető legnagyobb óvatossággal Zeya mellé settenkedik. Reméli nem ébreszti fel, de ha mégis nem fogja valami furmányos szerzetesfogással a szemben lévő bokorba hajítani. A takarót vigyázva Zeyára teríti. Próbál olyan lassan mozogni, ahogy a fű nő, de így sem lehet biztos benne, hogy nem ébreszti fel. Ha igen, akkor szabadkozva mutatja a takarót, hogy csak azt hozta, mert nem árthat így hidegben. Ha nem ébred föl, akkor próbál ugyanolyan nesztelenül ellopakodni, ahogy jött. Miután visszatér a tűzhöz és felveszi a felsőjét figyelmesen körbenéz a táboruk körül. Egész jó a helyzet, így szemre nem nagyon tud senki a csöndben a közelükbe férkőzni az avar, meg a síkos talaj miatt, csak ha felülről érkezik vagy valami mágikus praktikát használ. Nem gondolja, hogy bárkinek megérne ennyit az ő kikémlelésük vagy megtámadásuk. Zeya csöndben alszik, ezt is olyan fegyelmezetten teszi, mint minden mást.
Mivel sok dolga nincs, ezért az eget kezdi el kémlelni. Egyik kedvence a könyv, a másik a mérleg. Szereti egyenlőnek tekinteni a gondolkodó lényeket, hisz mindenkiben van érték, kiben ez – kiben az. Unalmas volna az élet, ha sok egyforma fickó rohangálna mindenhol, akár duhaj léhűtőkről, akár szorgos hangyákról van szó. Egyfelől szereti a könyveket, tanulni mindig hasznos. Mindegy, hogy egy legendáról, egy szótárról vagy egy receptről van szó, csak több lesz az, aki magáévá teszi. El is kellett volna menni a könyvtárba Artheniorban ha már ott volt. Nem baj majd szakít rá időt valamikor a közeljövőben. Másrészt a könyv zárt. Az okosok szerint azért mert nem szerezhető meg minden tudás. Szerinte meg azért mert a tudás nagy része nincs könyvekbe leírva vagy ha le is van azon kívül kell felhasználni. El kell őket olvasni, szükség esetén fellapozni, de mindezek után be kell zárni és élni az életet.
Eszébe jut a kenyérre olvasztott sajt, így előveszi a hozzávalókat. Kanyarít három szeletet, megfelezi őket és sajtot vág rá vékonyan. Nem melegíti még rá a tűz fölött, szeretné ha Zeya még frissen melegében tudná enni. A maga részéről nem akar sietni az indulással, így ha Zeya belső órája nem jelez, akkor ő nem ébreszti fel hajnalhasadtakor. Ráérnek indulni, hisz egy napi járóföldet osztottak két részre. Amikor Zeya ébredezni kezd, a kenyereket akkor teszi a kiválasztott kövekre a tűz mellett, amit persze folyamatosan táplál. Ha Zeya később kel mint tervezte és ezért szúrósan néz rá és szóvá teszi, akkor csak annyit mond rá, hogy neki is pihennie kellett, hasznosabb volt az alvás, mert így nagyobb tempóban mehetnek, mint ha valaki kialvatlan.
A maga részéről fürdene egyet, de csak ezért nem akarja megkeresni a folyót így igazából Zeyára bízza az útirány meghatározását. Amikor elindulnak, már korántsem olyan fáradt mint előző nap, így pár lépés után már kérdezi is útitársát:*
- És milyen a rendben az élet? Miért jöttél el? Szereted amit csinálsz?
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.06 16:01:04
* Rodderiego arra ébred, hogy valaki a nevén szólítja és kérdez valamit. Bár nem érti mit kérdezett visszakérdez:*
- Igen? * Lassan tudatosul benne hol van és ki szólítgatja. Felül és körülnéz. Zeya a fekhelye mellől néz rá igencsak fáradt szemekkel. A tűz és igen, a vihar is elvonult.*
- Persze, menj csak aludni. * - válaszolja a lánynak és gyorsan felkel, nehogy véletlenül visszaaludjon. Egész kipihentnek érzi magát, ezért úgy saccolja a lány jócskán többet hagyta aludni, mint az éjszaka fele. A tűzhöz sétál, mert a takaró alól kimászva azért csípős az éjszaka. A tűz mellől figyeli, ahogy a lány gyorsan álomba szenderül. Próbál halkan mozogni, nem tudja mennyire alszik éberen Zeya. Elég ébernek tűnt pihenés közben is, de azért csak sokat virrasztott. Ahogy a lányt nézi, hirtelen észbekap, de már késő.*
- Olyan hülye vagyok, hisz nekem itt a zekém. * - suttogja. Leveszi a válláról a ráterített takarót és a tőle telhető legnagyobb óvatossággal Zeya mellé settenkedik. Reméli nem ébreszti fel, de ha mégis nem fogja valami furmányos szerzetesfogással a szemben lévő bokorba hajítani. A takarót vigyázva Zeyára teríti. Próbál olyan lassan mozogni, ahogy a fű nő, de így sem lehet biztos benne, hogy nem ébreszti fel. Ha igen, akkor szabadkozva mutatja a takarót, hogy csak azt hozta, mert nem árthat így hidegben. Ha nem ébred föl, akkor próbál ugyanolyan nesztelenül ellopakodni, ahogy jött. Miután visszatér a tűzhöz és felveszi a felsőjét figyelmesen körbenéz a táboruk körül. Egész jó a helyzet, így szemre nem nagyon tud senki a csöndben a közelükbe férkőzni az avar, meg a síkos talaj miatt, csak ha felülről érkezik vagy valami mágikus praktikát használ. Nem gondolja, hogy bárkinek megérne ennyit az ő kikémlelésük vagy megtámadásuk. Zeya csöndben alszik, ezt is olyan fegyelmezetten teszi, mint minden mást.
Mivel sok dolga nincs, ezért az eget kezdi el kémlelni. Egyik kedvence a könyv, a másik a mérleg. Szereti egyenlőnek tekinteni a gondolkodó lényeket, hisz mindenkiben van érték, kiben ez – kiben az. Unalmas volna az élet, ha sok egyforma fickó rohangálna mindenhol, akár duhaj léhűtőkről, akár szorgos hangyákról van szó. Egyfelől szereti a könyveket, tanulni mindig hasznos. Mindegy, hogy egy legendáról, egy szótárról vagy egy receptről van szó, csak több lesz az, aki magáévá teszi. El is kellett volna menni a könyvtárba Artheniorban ha már ott volt. Nem baj majd szakít rá időt valamikor a közeljövőben. Másrészt a könyv zárt. Az okosok szerint azért mert nem szerezhető meg minden tudás. Szerinte meg azért mert a tudás nagy része nincs könyvekbe leírva vagy ha le is van azon kívül kell felhasználni. El kell őket olvasni, szükség esetén fellapozni, de mindezek után be kell zárni és élni az életet.
Eszébe jut a kenyérre olvasztott sajt, így előveszi a hozzávalókat. Kanyarít három szeletet, megfelezi őket és sajtot vág rá vékonyan. Nem melegíti még rá a tűz fölött, szeretné ha Zeya még frissen melegében tudná enni. A maga részéről nem akar sietni az indulással, így ha Zeya belső órája nem jelez, akkor ő nem ébreszti fel hajnalhasadtakor. Ráérnek indulni, hisz egy napi járóföldet osztottak két részre. Amikor Zeya ébredezni kezd, a kenyereket akkor teszi a kiválasztott kövekre a tűz mellett, amit persze folyamatosan táplál. Ha Zeya később kel mint tervezte és ezért szúrósan néz rá és szóvá teszi, akkor csak annyit mond rá, hogy neki is pihennie kellett, hasznosabb volt az alvás, mert így nagyobb tempóban mehetnek, mint ha valaki kialvatlan.
A maga részéről fürdene egyet, de csak ezért nem akarja megkeresni a folyót így igazából Zeyára bízza az útirány meghatározását. Amikor elindulnak, már korántsem olyan fáradt mint előző nap, így pár lépés után már kérdezi is útitársát:*
- És milyen a rendben az élet? Miért jöttél el? Szereted amit csinálsz?
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.06 16:01:04
3805. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-06 12:49:07
Üzenet elküldve: 2018-10-06 12:49:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*A vállfájós téma bejönni látszik, bár megeshet, hogy Lyz csak a kellemetlen téma érintése okán huny szemet a turpisság felett. Egyelőre még nem derül ki, melyik az igaz.*
- Tényleg nem gáz, vagyis az, de már régen volt, így aztán már mindegy is, miért nem jöttek vissza vagy hagytak ott. *legyint szomorúan. Ennyi idő elteltével azt hitte, hogy már nem érdekli a dolog, de most, így felhozva, mégis mintha nem esne jól. Lehet, hogy Lyz miatta van, azaz az miatt, hogy ketten beszélnek most erről.*
- Azt hiszem, te nagyobbat nyertél velem, mint én veled. *kacsint gonosz mosollyal. Persze nem így gondolja, élete legnagyobb szerencséjének tartja, hogy összefújta a szél Lyzzel és ha ezért át kellett haraptatnia a bokáját egy villámfarkú farkassal, akkor is megérte. Jó, abban a pillanatban veszettül fájt, de most már csak egy rossz emlék. Kivéve, ha beüt a hideg, mert akkor újra úgy fáj, mint a gyógyulást megelőző napokban. Lehet, hogy most már mindig így lesz.*
- Igen, félig-meddig. *vonja meg a vállát, de közben büszkén mosolyog.*
- Már mások is mondták. *vigyorodik el szélesen. Mert tényleg. Bár nem olyan jó lövész, mint Lyz, de azért nincs miért szégyenkeznie.
Szerencsére ezúttal sem tűnik fel a turpisság, bár a nagy számok törvénye alapján egyszer biztosan rajta fog veszi, de ezúttal a vállas dolog működik és az elf lány újra lő. Biztosan az is az oka, hogy most Sheni fiú nem tréfálja meg a lövéskor, amikor megigazítja a kendőt, de ahogy a táblában puffan a nyílvessző a második bekötött szemű lövés után, Shennek leesik az álla. Még jó, hogy Lyz nem látja, mert be van kötve a szeme. Csak pislog, mint a lőtt medve hitetlenkedve a sikeres lövésen. Nem a közepébe ment, mint eddig, de akkor is, ehhez több kell, mint legendás képzettség. Ez már csoda.*
- Figyelj, most akkor ezután úgy lövünk, hogy te háttal állsz a céltáblának és az egyik kezed nem használhatod. *mondja, amikor Lyz csodás szemeiről újra lekerül a kendő. Vigyorog és kedve volna megölelni a lányt a sikeres lövés után, de visszafogja magát.*
- Tudod mit? Igyunk egy kortyot a sikeres lövést megünneplendő, aztán folytatjuk, addigra a vállam is rendbejön. *masszírozza meg ezúttal az eredetileg is sérültnek tettetett vállat és lehuppan a pokrócra és megtapogatja maga mellett a helyet, jelezve, hova is üljön Lyz, ami egész véletlen egész közel esik hozzá.*
- És ha elég részegek leszünk, segíthetsz fejen állva, hátrafelé, bekötött szemmel eltalálni a célt. *tréfálkozik felnevetve.*
//Íjászverseny//
*A vállfájós téma bejönni látszik, bár megeshet, hogy Lyz csak a kellemetlen téma érintése okán huny szemet a turpisság felett. Egyelőre még nem derül ki, melyik az igaz.*
- Tényleg nem gáz, vagyis az, de már régen volt, így aztán már mindegy is, miért nem jöttek vissza vagy hagytak ott. *legyint szomorúan. Ennyi idő elteltével azt hitte, hogy már nem érdekli a dolog, de most, így felhozva, mégis mintha nem esne jól. Lehet, hogy Lyz miatta van, azaz az miatt, hogy ketten beszélnek most erről.*
- Azt hiszem, te nagyobbat nyertél velem, mint én veled. *kacsint gonosz mosollyal. Persze nem így gondolja, élete legnagyobb szerencséjének tartja, hogy összefújta a szél Lyzzel és ha ezért át kellett haraptatnia a bokáját egy villámfarkú farkassal, akkor is megérte. Jó, abban a pillanatban veszettül fájt, de most már csak egy rossz emlék. Kivéve, ha beüt a hideg, mert akkor újra úgy fáj, mint a gyógyulást megelőző napokban. Lehet, hogy most már mindig így lesz.*
- Igen, félig-meddig. *vonja meg a vállát, de közben büszkén mosolyog.*
- Már mások is mondták. *vigyorodik el szélesen. Mert tényleg. Bár nem olyan jó lövész, mint Lyz, de azért nincs miért szégyenkeznie.
Szerencsére ezúttal sem tűnik fel a turpisság, bár a nagy számok törvénye alapján egyszer biztosan rajta fog veszi, de ezúttal a vállas dolog működik és az elf lány újra lő. Biztosan az is az oka, hogy most Sheni fiú nem tréfálja meg a lövéskor, amikor megigazítja a kendőt, de ahogy a táblában puffan a nyílvessző a második bekötött szemű lövés után, Shennek leesik az álla. Még jó, hogy Lyz nem látja, mert be van kötve a szeme. Csak pislog, mint a lőtt medve hitetlenkedve a sikeres lövésen. Nem a közepébe ment, mint eddig, de akkor is, ehhez több kell, mint legendás képzettség. Ez már csoda.*
- Figyelj, most akkor ezután úgy lövünk, hogy te háttal állsz a céltáblának és az egyik kezed nem használhatod. *mondja, amikor Lyz csodás szemeiről újra lekerül a kendő. Vigyorog és kedve volna megölelni a lányt a sikeres lövés után, de visszafogja magát.*
- Tudod mit? Igyunk egy kortyot a sikeres lövést megünneplendő, aztán folytatjuk, addigra a vállam is rendbejön. *masszírozza meg ezúttal az eredetileg is sérültnek tettetett vállat és lehuppan a pokrócra és megtapogatja maga mellett a helyet, jelezve, hova is üljön Lyz, ami egész véletlen egész közel esik hozzá.*
- És ha elég részegek leszünk, segíthetsz fejen állva, hátrafelé, bekötött szemmel eltalálni a célt. *tréfálkozik felnevetve.*
3804. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-05 19:57:35
Üzenet elküldve: 2018-10-05 19:57:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Dúdolászva rágja át magát a bűztengeren. Betöltött nyílpuskája parlagon hever a kezében. Egy nyomorult dög se vetődött elé amit megkínálhatott volna. Legalább valami hús fenn akadt volna. Ennek hiányában rója útját az Arthenior környéki karavánúton. Tervei szerint a városban fog időzni kicsit.*
~Kéne már egy jó kocsmatársaság. Egyedül unalmas az élet.~
- Jut is eszembe a régi dalocska. Egyedül, magányosan járok én… sáláláá…
*Valahogy így szól a dalocska amit fennhangon énekel, hogy teljen az idő. Az első versszak még csak, csak megy a többit meg dúdolja magában mert a szövegét már elfelejtette.*
~Kéne már egy jó kocsmatársaság. Egyedül unalmas az élet.~
- Jut is eszembe a régi dalocska. Egyedül, magányosan járok én… sáláláá…
*Valahogy így szól a dalocska amit fennhangon énekel, hogy teljen az idő. Az első versszak még csak, csak megy a többit meg dúdolja magában mert a szövegét már elfelejtette.*
3803. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-05 12:45:23
Üzenet elküldve: 2018-10-05 12:45:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Úgy tűnik, Zeya kezd hatással lenni útitársára, Rodderiego egyre több szokását veszi át. A kövek rejtélye hát megoldódik, így végül kézben cipelik át őket. Még mindig szkeptikus kissé a hatásukat illetően, de nem állja útját egy próbának.*
- Én nem gondoltam semmire.
*Ráncolja össze kissé a szemöldökét, némi éllel a hangjában. Valójában pusztán nagy a személyes tér iránti igénye. Akkor sem lenne lelkesebb az „összebújásra”, ha egy nő ülne itt mellette. Vagy egy gyerek. Szóval egy kislány közelségét is irritáló ötletnek tartaná. Talán egy kutya még elmenne.*
- Annyira nincs hideg.
*Feleli enyhébben, ami nála semlegeset jelent, miközben előre bámul a villámfények felé kedvetlenül. Egy kicsit hiteltelennek tűnhet a takaróba burkolózva, valójában mégsem hazudik. Látszik, hogy Rodd sem egy elveszett vándor, ahogy az esővizet gyűjteni kezdi. Zeyát le is nyűgözi vele. Már amolyan „Zeyás” intenzitással. Átadja a kulacsát, csak előbb kiönti a maradékot, aztán dünnyögőn megköszöni az újratöltést. A véleménye csakugyan nem változott a meleg-megosztás terén, nem is gondol már rá, hogy ilyen ötlet elhangzott. Ez az egyik jó tulajdonsága. Hamar "felejt".
Amint látja, hogy Rodd visszadől aludni, némi várakozás után megint felhúzza térdeit, és kissé gyámoltalanul karolja magához. Rosszkedvűn nézi a hegyek felett tomboló vihart, mely ugyan szép lassan elkerüli őket, őt mégis folyamatos feszültséggel táplálja. A szemerkélő esőt viszont megnyugtatónak érzi. Ahogy azt is, hogy nincs egyedül.
Azon kapja magát, hogy az arcát a karjaira támasztva nagyon laposakat pislog. A megbillenő kalap téríti magához. Felegyenesedik. Rodd látszólag még mindig alszik, a vihar pedig elvonult nyugatra, már csak kósza fények érkeznek a hegygerinc túloldaláról. Vesz egy mély levegőt megkönnyebbülten. Aztán leveszi a takarót magáról. Megborzong, a nyirkos levegő gyorsan rátapad fedetlen karjára. De mivel az eső elállt, újraépíti a tűzrakóhelyet a férfi számára, és a félretett, száraz tűzifát meggyújtja. Aztán előkészíti fekhelyét.*
- Hé, Rodd… ébren vagy?
*Ha nem felelne, akkor a vállát kissé megrázza, hogy felkeltse. Addig próbálkozik, míg nem sikerül.*
- Leváltasz?
*Pislog rá résnyi szemekkel. Aztán leül a takaróra, leteszi a kalapját, és kiszabadítja a hajtűket, amiket nadrágjának zsebébe süllyeszt. Ellenőrzi, hogy társa eléggé éber-e. Bár ha nem, most az sem zavarja. Ha egyedül lenne, úgyse volna, aki vigyázza az álmát, és már nincs olyan sok idő hajnalig. A ma éjszaka nagy részét átengedte Roddnak pihenésre, neki úgy három órája van még, míg megvirrad. Ha nincs különösebben megtárgyalni valójuk, nem is húzza tovább az időt. Bekucorodik a helyére, karját a feje alá hajtva fordít hátat, és magára hajtja a szőttes másik felét. Innentől fogva perceken belül elalszik.*
*Úgy tűnik, Zeya kezd hatással lenni útitársára, Rodderiego egyre több szokását veszi át. A kövek rejtélye hát megoldódik, így végül kézben cipelik át őket. Még mindig szkeptikus kissé a hatásukat illetően, de nem állja útját egy próbának.*
- Én nem gondoltam semmire.
*Ráncolja össze kissé a szemöldökét, némi éllel a hangjában. Valójában pusztán nagy a személyes tér iránti igénye. Akkor sem lenne lelkesebb az „összebújásra”, ha egy nő ülne itt mellette. Vagy egy gyerek. Szóval egy kislány közelségét is irritáló ötletnek tartaná. Talán egy kutya még elmenne.*
- Annyira nincs hideg.
*Feleli enyhébben, ami nála semlegeset jelent, miközben előre bámul a villámfények felé kedvetlenül. Egy kicsit hiteltelennek tűnhet a takaróba burkolózva, valójában mégsem hazudik. Látszik, hogy Rodd sem egy elveszett vándor, ahogy az esővizet gyűjteni kezdi. Zeyát le is nyűgözi vele. Már amolyan „Zeyás” intenzitással. Átadja a kulacsát, csak előbb kiönti a maradékot, aztán dünnyögőn megköszöni az újratöltést. A véleménye csakugyan nem változott a meleg-megosztás terén, nem is gondol már rá, hogy ilyen ötlet elhangzott. Ez az egyik jó tulajdonsága. Hamar "felejt".
Amint látja, hogy Rodd visszadől aludni, némi várakozás után megint felhúzza térdeit, és kissé gyámoltalanul karolja magához. Rosszkedvűn nézi a hegyek felett tomboló vihart, mely ugyan szép lassan elkerüli őket, őt mégis folyamatos feszültséggel táplálja. A szemerkélő esőt viszont megnyugtatónak érzi. Ahogy azt is, hogy nincs egyedül.
Azon kapja magát, hogy az arcát a karjaira támasztva nagyon laposakat pislog. A megbillenő kalap téríti magához. Felegyenesedik. Rodd látszólag még mindig alszik, a vihar pedig elvonult nyugatra, már csak kósza fények érkeznek a hegygerinc túloldaláról. Vesz egy mély levegőt megkönnyebbülten. Aztán leveszi a takarót magáról. Megborzong, a nyirkos levegő gyorsan rátapad fedetlen karjára. De mivel az eső elállt, újraépíti a tűzrakóhelyet a férfi számára, és a félretett, száraz tűzifát meggyújtja. Aztán előkészíti fekhelyét.*
- Hé, Rodd… ébren vagy?
*Ha nem felelne, akkor a vállát kissé megrázza, hogy felkeltse. Addig próbálkozik, míg nem sikerül.*
- Leváltasz?
*Pislog rá résnyi szemekkel. Aztán leül a takaróra, leteszi a kalapját, és kiszabadítja a hajtűket, amiket nadrágjának zsebébe süllyeszt. Ellenőrzi, hogy társa eléggé éber-e. Bár ha nem, most az sem zavarja. Ha egyedül lenne, úgyse volna, aki vigyázza az álmát, és már nincs olyan sok idő hajnalig. A ma éjszaka nagy részét átengedte Roddnak pihenésre, neki úgy három órája van még, míg megvirrad. Ha nincs különösebben megtárgyalni valójuk, nem is húzza tovább az időt. Bekucorodik a helyére, karját a feje alá hajtva fordít hátat, és magára hajtja a szőttes másik felét. Innentől fogva perceken belül elalszik.*
3802. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-05 10:38:59
Üzenet elküldve: 2018-10-05 10:38:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Azon mélázik, hogy mihez kezdjen ezután. Minden tündér eltűnik mellőle.*
~Ez valami átkos átok lehet. Vagy a tündérkék ilyen eltűnősek?~
*Ezen gondolkodik erősen de nem jut túl sokra ezzel a gondolattal.*
~Sebaj, megyek a városba megnézni mi van már az aprónépek vérengzésével.~
*Nem szívesen megy vissza, de mivel egyedül nem jó Mahi állatra vadászni ezért majd ezt későbbre halasztja. A Mahi fogása nem lehet egyszerű, edzeni kell rá. Megnézi miféle csoportok keresnek zsoldost a soraikba. Valami munkát kéne keresnie.*
~Ez valami átkos átok lehet. Vagy a tündérkék ilyen eltűnősek?~
*Ezen gondolkodik erősen de nem jut túl sokra ezzel a gondolattal.*
~Sebaj, megyek a városba megnézni mi van már az aprónépek vérengzésével.~
*Nem szívesen megy vissza, de mivel egyedül nem jó Mahi állatra vadászni ezért majd ezt későbbre halasztja. A Mahi fogása nem lehet egyszerű, edzeni kell rá. Megnézi miféle csoportok keresnek zsoldost a soraikba. Valami munkát kéne keresnie.*
3801. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-05 09:40:47
Üzenet elküldve: 2018-10-05 09:40:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
* Zeya cinikus megjegyzésére, hogy ő is látja a vihart egy morózus vállrándítással válaszol. A kövekkel forróságát érintő felvetéssel kapcsolatban igazából tanácstalan. Az eső cseppjei nem párolognak el azonnal, így akár meg is foghatná azokat, hisz a krumplit is ki lehet venni a parázsból. Próbaképp megérinti a külső részét és állja a keze. *
- Igazad van, nem olyan meleg. *- mondja majd a követ külső, tűztől távolabbi oldalára billenti és alányúlva viszi be a fedett részre.
Zeya arckifejezését látva a hideg elleni védekezésre zavartan elmosolyodik. *
- Nem úgy gondoltam, ahogy szerintem gondolod, hogy gondoltam. A mesteremmel is volt, hogy így kellett éjszakázni egyszer-kétszer, mikor meg akartunk fagyni. Nem gondolom, hogy bármi rossz volna abban, ha egymásnak vetjük a hátunkat és nem egy fának, közös takaróra ülünk és körbetekerünk magunkon egy másikat. De te tudod. * – vonja meg a vállát. *
- Amúgy én sem vagyok túl fázós, de utálok fagyoskodni, ha nem feltétlenül kell.
* Mondjuk nem csodálkozik, hogy Zeya ezt feltételezte róla. Nem mintha tett volna bármit, ami alapján ezt gondolhatná róla, de ez egy ilyen világ. Amúgy semmi baja Zeyával, hisz a morcos természete ellenére igazából eddig mindig segítőkész volt és tulajdonképpen figyelmes is. ~ A sündisznó természet meg csak egy a sok közül és nem is a legrosszabb. Ha sikerül kicsalogatni a tüskék mögül az embert, akkor már csak meg kell ismerni és dönteni. És ami eddig kilátszik a tüskék közül az eddig szimpatikus. ~ Tekintete végigfut a begubózott lányon. ~ És a külsejével sincs baj. A haja és a szeme kifejezetten tetszik. Ebben a ruhában kicsit harcias kinézetű, de két-három nekibuzdult nemes kisasszony igen rövid időn belül báli szépséget csinálna belőle. Ha hagyná persze, mert most nem tudnám elképzelni se, hogy mi okból menne ebbe bele Zeya. Azt meg még talán nehezebben, hogy jól is érezné magát a báli puccban. ~ A gondolatra elmosolyodik. ~ Amúgy meg tényleg nem gondoltam másra, hisz Zeyáról nem feltételeztem a jóformán ismeretlen férfiakkal történő hancúrozást. Meg igazából én sem feltétlenül vágyok ilyesmire. Jó nem mondom, hogy visszautasítanám az adódó lehetőségeket, de ha ilyenre vágynék akkor arra ott volt a Pegazus. Vagy még inkább a Pinty. Talán belül valami többre vágyom. Valamire ami nem csak egy éjszaka, hanem hosszabb távú és testi-lelki. Meg aki nem odadobja magát, hanem igenis küzdeni kell érte. Talán mert azt tudnám értékelni, míg emezt nem. ~
Egy menydörgés zökkenti ki a mélázásból. A tovább alvás gondolata vonzó, így megköszöni a lehetőséget. Az eső azért esik rendesen és beugrik, hogy erről beszélt ma is. Előveszi a kulacsát és a vásznat megtörve egy csatornát képez az esővíznek. Feltölti a kulacsát és ha Zeya még nem tette ezt az övével elkéri azt is, hogy megtöltse. Miután végzett előkészül az alváshoz. A zekéjét a hátizsákja tetején hagyja, hátha mégis szüksége lesz rá a nőnek. Ha nem változott Zeya hozzáállása a hideg elleni védekezésről, akkor a takaróba bugyolálja magát és megpróbálja az eső ritmusára álomba ringatni magát.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.05 09:45:17
* Zeya cinikus megjegyzésére, hogy ő is látja a vihart egy morózus vállrándítással válaszol. A kövekkel forróságát érintő felvetéssel kapcsolatban igazából tanácstalan. Az eső cseppjei nem párolognak el azonnal, így akár meg is foghatná azokat, hisz a krumplit is ki lehet venni a parázsból. Próbaképp megérinti a külső részét és állja a keze. *
- Igazad van, nem olyan meleg. *- mondja majd a követ külső, tűztől távolabbi oldalára billenti és alányúlva viszi be a fedett részre.
Zeya arckifejezését látva a hideg elleni védekezésre zavartan elmosolyodik. *
- Nem úgy gondoltam, ahogy szerintem gondolod, hogy gondoltam. A mesteremmel is volt, hogy így kellett éjszakázni egyszer-kétszer, mikor meg akartunk fagyni. Nem gondolom, hogy bármi rossz volna abban, ha egymásnak vetjük a hátunkat és nem egy fának, közös takaróra ülünk és körbetekerünk magunkon egy másikat. De te tudod. * – vonja meg a vállát. *
- Amúgy én sem vagyok túl fázós, de utálok fagyoskodni, ha nem feltétlenül kell.
* Mondjuk nem csodálkozik, hogy Zeya ezt feltételezte róla. Nem mintha tett volna bármit, ami alapján ezt gondolhatná róla, de ez egy ilyen világ. Amúgy semmi baja Zeyával, hisz a morcos természete ellenére igazából eddig mindig segítőkész volt és tulajdonképpen figyelmes is. ~ A sündisznó természet meg csak egy a sok közül és nem is a legrosszabb. Ha sikerül kicsalogatni a tüskék mögül az embert, akkor már csak meg kell ismerni és dönteni. És ami eddig kilátszik a tüskék közül az eddig szimpatikus. ~ Tekintete végigfut a begubózott lányon. ~ És a külsejével sincs baj. A haja és a szeme kifejezetten tetszik. Ebben a ruhában kicsit harcias kinézetű, de két-három nekibuzdult nemes kisasszony igen rövid időn belül báli szépséget csinálna belőle. Ha hagyná persze, mert most nem tudnám elképzelni se, hogy mi okból menne ebbe bele Zeya. Azt meg még talán nehezebben, hogy jól is érezné magát a báli puccban. ~ A gondolatra elmosolyodik. ~ Amúgy meg tényleg nem gondoltam másra, hisz Zeyáról nem feltételeztem a jóformán ismeretlen férfiakkal történő hancúrozást. Meg igazából én sem feltétlenül vágyok ilyesmire. Jó nem mondom, hogy visszautasítanám az adódó lehetőségeket, de ha ilyenre vágynék akkor arra ott volt a Pegazus. Vagy még inkább a Pinty. Talán belül valami többre vágyom. Valamire ami nem csak egy éjszaka, hanem hosszabb távú és testi-lelki. Meg aki nem odadobja magát, hanem igenis küzdeni kell érte. Talán mert azt tudnám értékelni, míg emezt nem. ~
Egy menydörgés zökkenti ki a mélázásból. A tovább alvás gondolata vonzó, így megköszöni a lehetőséget. Az eső azért esik rendesen és beugrik, hogy erről beszélt ma is. Előveszi a kulacsát és a vásznat megtörve egy csatornát képez az esővíznek. Feltölti a kulacsát és ha Zeya még nem tette ezt az övével elkéri azt is, hogy megtöltse. Miután végzett előkészül az alváshoz. A zekéjét a hátizsákja tetején hagyja, hátha mégis szüksége lesz rá a nőnek. Ha nem változott Zeya hozzáállása a hideg elleni védekezésről, akkor a takaróba bugyolálja magát és megpróbálja az eső ritmusára álomba ringatni magát.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.05 09:45:17
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222