Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 183 (3641. - 3660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3660. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 15:22:59
Üzenet elküldve: 2018-08-23 15:22:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Úgy tűnik, hogy mindketten félnek attól, ami következni fog, de ez egyikőjüket se érdekli. Dram szelíden csókolja meg testvérét, óvatosan, tudva, hogy még senki sem tette ezt előtte. De bár ne tette volna... a csók csak arra elég, hogy felkorbácsolja vágyait, hogy még többet akarjon. És a tarkóját simogató ujjak csak még tovább fokozzák érzéseit. Türelmetlenül dől hátra, húzva magával az elfet, hanyatt fekve, hogy testvére felette helyezkedjen el. Nem törődik már azzal, hogy mijét érzi így a lány, és mijét nem, csak simogatja a hátát a félig kigombolt ruha alá nyúlva, továbbra is csókolva, amennyiben még nem bontakozott ki öleléséből a másik fél. A korábbi kétkedés elmúlt, ahogy kiélvezi a hirtelen megváltozott helyzetet. Ha rossz lenne, akkor nem élvezhetné ennyire. Ezen logika alapján csak jó lehet, amit csinálnak. És ki tudja, hogy mit fognak... de hova sietni. Inkább elszakítja ajkait a lánytól, legalábbis próbálja, de csak egy pillanatra. Épp addig, amíg kibújtatja a ruhából, remélve, hogy ez a pillanatnyi szünet nem elég ahhoz, hogy észhez térjenek. Reméli, hogy utána ugyan úgy fojtathatja amit elkezdtek, tovább csókolhatja, ujjai hegyével a lány hátán korcsolyázva. Nem is érti, hogy miért nem csinálták ezt korábban. Olyan természetesnek tűnik most... olyan helyénvalónak. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:12:34, a következő indokkal:
Fejléc javítása
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Úgy tűnik, hogy mindketten félnek attól, ami következni fog, de ez egyikőjüket se érdekli. Dram szelíden csókolja meg testvérét, óvatosan, tudva, hogy még senki sem tette ezt előtte. De bár ne tette volna... a csók csak arra elég, hogy felkorbácsolja vágyait, hogy még többet akarjon. És a tarkóját simogató ujjak csak még tovább fokozzák érzéseit. Türelmetlenül dől hátra, húzva magával az elfet, hanyatt fekve, hogy testvére felette helyezkedjen el. Nem törődik már azzal, hogy mijét érzi így a lány, és mijét nem, csak simogatja a hátát a félig kigombolt ruha alá nyúlva, továbbra is csókolva, amennyiben még nem bontakozott ki öleléséből a másik fél. A korábbi kétkedés elmúlt, ahogy kiélvezi a hirtelen megváltozott helyzetet. Ha rossz lenne, akkor nem élvezhetné ennyire. Ezen logika alapján csak jó lehet, amit csinálnak. És ki tudja, hogy mit fognak... de hova sietni. Inkább elszakítja ajkait a lánytól, legalábbis próbálja, de csak egy pillanatra. Épp addig, amíg kibújtatja a ruhából, remélve, hogy ez a pillanatnyi szünet nem elég ahhoz, hogy észhez térjenek. Reméli, hogy utána ugyan úgy fojtathatja amit elkezdtek, tovább csókolhatja, ujjai hegyével a lány hátán korcsolyázva. Nem is érti, hogy miért nem csinálták ezt korábban. Olyan természetesnek tűnik most... olyan helyénvalónak. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:12:34, a következő indokkal:
Fejléc javítása
3659. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 15:10:19
Üzenet elküldve: 2018-08-23 15:10:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Minél több ideig próbálja leszedni magáról az inget, annál ügyetlenebbé válik, a kapkodás eluralkodik rajta. Mozdulatai hevesebbek, keze bár szárazok, mégis lecsúszik a fényes gombokról. Aztán mikor meghallja a kérdést ujjai megdermednek. Először nem hisz a fülének, tekintete a férfi tarkójára mered. Meg van rémülve, és nem Dramtól, hanem önmagától, amiért el akarja fogadni az ajánlatot, sőt, többet akar. Azt akarja, hogy bátya megérintse. Megsimogassa.
Ezek a hirtelen támadt érzelmek rémítik meg csak igazán. Figyeli, ahogy a férfi lassan megfordul és felé közeledik. *
~ Dram mit művelsz? ~ * kérdezi tekintete, ahogy elmélyed a másik nemesi szempárban. Egyre inkább feltámad benne a vágy, szemeit lehunyja és odaadja első csókját annak a személynek akit a világon a legjobban szeret. Közben ujjai elengedik a saját ingét és az elf nyaka köré fonódnak, cirógatják a tarkót, beletúrnak a puha hajba. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:11:28, a következő indokkal:
Fejléc javítása
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Minél több ideig próbálja leszedni magáról az inget, annál ügyetlenebbé válik, a kapkodás eluralkodik rajta. Mozdulatai hevesebbek, keze bár szárazok, mégis lecsúszik a fényes gombokról. Aztán mikor meghallja a kérdést ujjai megdermednek. Először nem hisz a fülének, tekintete a férfi tarkójára mered. Meg van rémülve, és nem Dramtól, hanem önmagától, amiért el akarja fogadni az ajánlatot, sőt, többet akar. Azt akarja, hogy bátya megérintse. Megsimogassa.
Ezek a hirtelen támadt érzelmek rémítik meg csak igazán. Figyeli, ahogy a férfi lassan megfordul és felé közeledik. *
~ Dram mit művelsz? ~ * kérdezi tekintete, ahogy elmélyed a másik nemesi szempárban. Egyre inkább feltámad benne a vágy, szemeit lehunyja és odaadja első csókját annak a személynek akit a világon a legjobban szeret. Közben ujjai elengedik a saját ingét és az elf nyaka köré fonódnak, cirógatják a tarkót, beletúrnak a puha hajba. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:11:28, a következő indokkal:
Fejléc javítása
3658. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 14:02:17
Üzenet elküldve: 2018-08-23 14:02:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Testvére nem könnyíti meg a dolgát azzal, hogy még csak nem is takargatja magát, sőt, az, hogy utána ügyetlenkedni kezd a gombokkal csak még őrlőbb Dram számára. Erős késztetést érez, hogy megrázza a fejét, hogy felébredjen ebből a helyzetből, de valamiért mégse akarja. Hagyja inkább, hogy eluralkodjon rajta amit érez. A makogásra nagyot nyel.*
~Segítsek? ~ * Kérdezi magában, de hangosan nem meri feltenni a kérdést. Hiába fordult el, húga mellének alakja és kinézete beleégett a retinájába. Pedig látott már női mellett, nem új számára a látvány, de testvéréét még soha, és eddig nem is gondolta, hogy ennyire szépek. Hogy ennyire... hívogatóak. *
~ Dram, az egekre, nem lehetsz ennyire marha! ~
* Hiába próbálja bizonygatni magának, hogy rossz az amire gondol, hogy verje ki a fejéből... verje ki, egek, még a végén szó szerint meg is teszi. *
~ Dram, a húgod, az isten szerelmére! Egy anyától, egy apától valók vagyok. ~
- Segítsek? * A hang idegen számára, és elcsodálkozik rajta egy pillanatra. Van valaki más is a szobában? Nincs, nem, ez tőle jött. Lassan megfordul, és mélyen testvére szemébe néz. Azokba a szép, angyali, bogárfekete szemekbe. Óvatosan nyúl a lány felé, és húzza maga felé, ha engedi. Nem érti, hogy mit művel, hogy miért műveli, fél, egyenesen retteg attól, ami következni fog. Ha elutasítja, ha elfogadja a közeledését, bármi is lesz most, az szörnyű következményekkel járhat. Sose lesz már olyan a kapcsolatuk, mint előtte. De ez most nem számít... most csak az a fontos, hogy megpróbálja megcsókolni a lányt, akit mindennél jobban szeret. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:11:58, a következő indokkal:
Fejléc javítása
// Éjszakázás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Testvére nem könnyíti meg a dolgát azzal, hogy még csak nem is takargatja magát, sőt, az, hogy utána ügyetlenkedni kezd a gombokkal csak még őrlőbb Dram számára. Erős késztetést érez, hogy megrázza a fejét, hogy felébredjen ebből a helyzetből, de valamiért mégse akarja. Hagyja inkább, hogy eluralkodjon rajta amit érez. A makogásra nagyot nyel.*
~Segítsek? ~ * Kérdezi magában, de hangosan nem meri feltenni a kérdést. Hiába fordult el, húga mellének alakja és kinézete beleégett a retinájába. Pedig látott már női mellett, nem új számára a látvány, de testvéréét még soha, és eddig nem is gondolta, hogy ennyire szépek. Hogy ennyire... hívogatóak. *
~ Dram, az egekre, nem lehetsz ennyire marha! ~
* Hiába próbálja bizonygatni magának, hogy rossz az amire gondol, hogy verje ki a fejéből... verje ki, egek, még a végén szó szerint meg is teszi. *
~ Dram, a húgod, az isten szerelmére! Egy anyától, egy apától valók vagyok. ~
- Segítsek? * A hang idegen számára, és elcsodálkozik rajta egy pillanatra. Van valaki más is a szobában? Nincs, nem, ez tőle jött. Lassan megfordul, és mélyen testvére szemébe néz. Azokba a szép, angyali, bogárfekete szemekbe. Óvatosan nyúl a lány felé, és húzza maga felé, ha engedi. Nem érti, hogy mit művel, hogy miért műveli, fél, egyenesen retteg attól, ami következni fog. Ha elutasítja, ha elfogadja a közeledését, bármi is lesz most, az szörnyű következményekkel járhat. Sose lesz már olyan a kapcsolatuk, mint előtte. De ez most nem számít... most csak az a fontos, hogy megpróbálja megcsókolni a lányt, akit mindennél jobban szeret. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 19:11:58, a következő indokkal:
Fejléc javítása
3657. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 13:40:48
Üzenet elküldve: 2018-08-23 13:40:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
* Kuncogva bólogat, hogy érti, mire céloz fivére, elvégre nem nehéz azt felfogni, ami nála is éppen ugyanúgy van, vagy még egy picit rosszabbul.
Amikor végre megkapja a vizet elégedett pofát vág, ám ez a vigyor nem marad sokáig fenn ajkán, ahogy a víz sem a pohárban.
Zavarodottságában ledermed, még a kezével sem tudja tompítani a látványt, sőt olyannyira belassul, hogy Dram előbb veszi le a saját ingét. *
- Kö...köszönöm - * motyogja izzó pofival, hirtelen nagyon melege lett. Amikor testvére elfordul, s ügyetlenül kezdi el kigombolgatni saját ruháját. Nem halad túl gyorsan, mert folyton lecsúszik a gombról ujja, és az sem segít, hogy közben a hold épp Dram meztelen felsőtestére világít. Nem akar odanézni Wym, mégis azt bámulja, s közben a szíve is egyre vadabbul kezd kalapálni. *
- A fenébe ezzel a gombolással- * makog, zavartan nevetve, ahogy érzékeli, hogy a vizes ing feléig sem jutott még el a leszedésben. *
// Éjszakázás //
* Kuncogva bólogat, hogy érti, mire céloz fivére, elvégre nem nehéz azt felfogni, ami nála is éppen ugyanúgy van, vagy még egy picit rosszabbul.
Amikor végre megkapja a vizet elégedett pofát vág, ám ez a vigyor nem marad sokáig fenn ajkán, ahogy a víz sem a pohárban.
Zavarodottságában ledermed, még a kezével sem tudja tompítani a látványt, sőt olyannyira belassul, hogy Dram előbb veszi le a saját ingét. *
- Kö...köszönöm - * motyogja izzó pofival, hirtelen nagyon melege lett. Amikor testvére elfordul, s ügyetlenül kezdi el kigombolgatni saját ruháját. Nem halad túl gyorsan, mert folyton lecsúszik a gombról ujja, és az sem segít, hogy közben a hold épp Dram meztelen felsőtestére világít. Nem akar odanézni Wym, mégis azt bámulja, s közben a szíve is egyre vadabbul kezd kalapálni. *
- A fenébe ezzel a gombolással- * makog, zavartan nevetve, ahogy érzékeli, hogy a vizes ing feléig sem jutott még el a leszedésben. *
3656. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 13:30:07
Üzenet elküldve: 2018-08-23 13:30:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igen, ő. Ork. És szakácsnő egyben *egészíti ki, mert nem úgy tűnik, mint ha meggyőzte volna ez a kettősség Svirt. Márpedig ez is egy különlegessége Vadvédnek.* És, van egy stílusa, de kezelhető. Csak ne adj neki csókot, mert azt nem szereti. Olyan maflást ad, hogy a fal adja a másikat *kuncog halkan. Na, nem azért, mert olyan nagyon örül neki, hanem mert eszébe jut a pletyka, miszerint Bayde szegény tényleg kapott tőle egy nyaklevest, ilyesmi miatt.*
- Jó, hagyjuk a nyulat. Van elég madárlátta itt szerintem *inti le a nyúl dolgát, mert úgy érzi, sehogy sem jutnak dűlőre vele. Éppen, mint két hasonszőrű, aki folyton a másikra licitál. Volt már ilyenben része, és sosem sült ki jó belőle. Többre, többre, aztán még a végén tényleg valamilyen ostoba fogadásban találja magát. Nem, nem. Ezt még most melegében el kell fojtani, mielőtt galiba nem alakul.*
- Hmm… meleg bor. Nincs is jobb annál. De szívesen megkóstolom *fogadja el bólogatva a felajánlást. Az erődben nemigen szoktak inni, csak különleges alkalmakkor. Egy erdő közepén csínján kell bánni a hasonlóan ritka javakkal. De ha kínálják, az más.*
- Hrotgaar? *tűnődve ejti ki a nevet.* Még sosem hallottam. De nemrégiben tűnt el a saját kovácsunk. alig pár napot volt az erődben. Nekem pedig új íjra volna szükségem. Vagyis régen szeretnék már egy kicsit összetettebb szépséget. Finom munkákkal is jól boldogul ez a te Hrotgaar mestered? *Hangjában élénk érdeklődéssel kérdezi. Látszólag határozott elképzelése van arról, hogy mit szeretne kapni*
- Talán miatta én is elkerülnék Thargarod felé *jegyzi meg.*
- Pontosan? Nem lesz egyszerű odatalálnod, de ha a vándorok tudománya a csontjaidban van, talán mégsem lehetetlen. Különben attól függ, merről mész. Innen, csak követni kell a folyót, fölfelé, Lyhanech felé. Kis csermely már, talán nem is látszik, amikor keresztbe szeli a karavánutat. Tovább mész északra. *És csak mondja, a tereptárgyakat megemlítve, mire kell odafigyelnie Svirnek, ha minden áron oda akar jutni.*
- De ne feledd. Az erdő veszélyes. Fegyver nélkül, egyenesen botorság belépni. Lupusok falkában járnak. *Megakad a mondandóban, hogyan is fejezze ki magát hirtelen.* Egy társam *böki ki végül, de nem túl meggyőzően* lábát majdnem elharapták egyszer.
*Bár az igaz, hogy az „egy társ”éppen olyan tétova, mint ahogyan Lyz szájából kibukik a jelző, így ez talán a legtökéletesebb megfogalmazás is egyben.*
- És még valami. Talán hallottál az Erdőszellemről. Még ha nem is hiszel benne teljesen, azért nem árt egy kósza ima az erdőszélen, mielőtt nekiindulsz. Vagy ha nem is teszed össze a kezed, a lehető legnagyobb tisztelettel állj az erdőhöz. Akkor könnyebben odatalálsz. Higgy nekem.
*Tűnhet ez a hitetlen nép szemében ostoba hegyi beszédnek, de Lyz hiszi, hogy ez segít.*
- Igen, ő. Ork. És szakácsnő egyben *egészíti ki, mert nem úgy tűnik, mint ha meggyőzte volna ez a kettősség Svirt. Márpedig ez is egy különlegessége Vadvédnek.* És, van egy stílusa, de kezelhető. Csak ne adj neki csókot, mert azt nem szereti. Olyan maflást ad, hogy a fal adja a másikat *kuncog halkan. Na, nem azért, mert olyan nagyon örül neki, hanem mert eszébe jut a pletyka, miszerint Bayde szegény tényleg kapott tőle egy nyaklevest, ilyesmi miatt.*
- Jó, hagyjuk a nyulat. Van elég madárlátta itt szerintem *inti le a nyúl dolgát, mert úgy érzi, sehogy sem jutnak dűlőre vele. Éppen, mint két hasonszőrű, aki folyton a másikra licitál. Volt már ilyenben része, és sosem sült ki jó belőle. Többre, többre, aztán még a végén tényleg valamilyen ostoba fogadásban találja magát. Nem, nem. Ezt még most melegében el kell fojtani, mielőtt galiba nem alakul.*
- Hmm… meleg bor. Nincs is jobb annál. De szívesen megkóstolom *fogadja el bólogatva a felajánlást. Az erődben nemigen szoktak inni, csak különleges alkalmakkor. Egy erdő közepén csínján kell bánni a hasonlóan ritka javakkal. De ha kínálják, az más.*
- Hrotgaar? *tűnődve ejti ki a nevet.* Még sosem hallottam. De nemrégiben tűnt el a saját kovácsunk. alig pár napot volt az erődben. Nekem pedig új íjra volna szükségem. Vagyis régen szeretnék már egy kicsit összetettebb szépséget. Finom munkákkal is jól boldogul ez a te Hrotgaar mestered? *Hangjában élénk érdeklődéssel kérdezi. Látszólag határozott elképzelése van arról, hogy mit szeretne kapni*
- Talán miatta én is elkerülnék Thargarod felé *jegyzi meg.*
- Pontosan? Nem lesz egyszerű odatalálnod, de ha a vándorok tudománya a csontjaidban van, talán mégsem lehetetlen. Különben attól függ, merről mész. Innen, csak követni kell a folyót, fölfelé, Lyhanech felé. Kis csermely már, talán nem is látszik, amikor keresztbe szeli a karavánutat. Tovább mész északra. *És csak mondja, a tereptárgyakat megemlítve, mire kell odafigyelnie Svirnek, ha minden áron oda akar jutni.*
- De ne feledd. Az erdő veszélyes. Fegyver nélkül, egyenesen botorság belépni. Lupusok falkában járnak. *Megakad a mondandóban, hogyan is fejezze ki magát hirtelen.* Egy társam *böki ki végül, de nem túl meggyőzően* lábát majdnem elharapták egyszer.
*Bár az igaz, hogy az „egy társ”éppen olyan tétova, mint ahogyan Lyz szájából kibukik a jelző, így ez talán a legtökéletesebb megfogalmazás is egyben.*
- És még valami. Talán hallottál az Erdőszellemről. Még ha nem is hiszel benne teljesen, azért nem árt egy kósza ima az erdőszélen, mielőtt nekiindulsz. Vagy ha nem is teszed össze a kezed, a lehető legnagyobb tisztelettel állj az erdőhöz. Akkor könnyebben odatalálsz. Higgy nekem.
*Tűnhet ez a hitetlen nép szemében ostoba hegyi beszédnek, de Lyz hiszi, hogy ez segít.*
3655. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 11:57:22
Üzenet elküldve: 2018-08-23 11:57:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
- Tudod te hogy értem! * Legyint egyet a lány szavaira. * Mélyebben tudok aludni, és nem riadok fel mindenre, mint most az ajtó nyikorgására. * Mondja el, hogy mire is gondolt pontosan, bár azt hitte, hogy egyértelmű lesz. Amikor Wymni a pohárért nyúl, akkor Dram azt hiszi, hogy megoldja, de hamar belátja, hogy nem ez a helyzet. Tölt hát húgának, aztán odaadja a poharat, amit egy kis előadással hálál meg a lány. Mivel a holdfény besüt az ablakon, ezért bár nem is teljes egészében, de elég sok mindent megmutat magából. Dram zavartan kapja félre a fejét, és egyből leveszi magáról az inget. *
- Tessék, vedd ezt fel inkább. * Nyújtja oda, és egész furcsa érzések vívódnak benne. Mintha most jött volna rá, hogy testvére felé más érzéseket is táplál... de egyelőre még vívódik vele, és a sötétben talán testének természetes, vagy épp annak ellenes reakcióját se szúrja ki a lány. Legalábbis igyekszik álcázni a dolgot, miközben várja, hogy Wymni átöltözik a kapott ingbe, vagy megtartja az átázott ruhadarabot. Az egész közben a fal egy pontját fixírozza, és erősen összpontosít, hogy ne forduljon vissza. Maximum a szeme sarkából les oda. Abból csak nem lesz baj. *
// Éjszakázás //
- Tudod te hogy értem! * Legyint egyet a lány szavaira. * Mélyebben tudok aludni, és nem riadok fel mindenre, mint most az ajtó nyikorgására. * Mondja el, hogy mire is gondolt pontosan, bár azt hitte, hogy egyértelmű lesz. Amikor Wymni a pohárért nyúl, akkor Dram azt hiszi, hogy megoldja, de hamar belátja, hogy nem ez a helyzet. Tölt hát húgának, aztán odaadja a poharat, amit egy kis előadással hálál meg a lány. Mivel a holdfény besüt az ablakon, ezért bár nem is teljes egészében, de elég sok mindent megmutat magából. Dram zavartan kapja félre a fejét, és egyből leveszi magáról az inget. *
- Tessék, vedd ezt fel inkább. * Nyújtja oda, és egész furcsa érzések vívódnak benne. Mintha most jött volna rá, hogy testvére felé más érzéseket is táplál... de egyelőre még vívódik vele, és a sötétben talán testének természetes, vagy épp annak ellenes reakcióját se szúrja ki a lány. Legalábbis igyekszik álcázni a dolgot, miközben várja, hogy Wymni átöltözik a kapott ingbe, vagy megtartja az átázott ruhadarabot. Az egész közben a fal egy pontját fixírozza, és erősen összpontosít, hogy ne forduljon vissza. Maximum a szeme sarkából les oda. Abból csak nem lesz baj. *
3654. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-23 00:41:48
Üzenet elküldve: 2018-08-23 00:41:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
- A te nyugodtságod az első, ezért is jöttem át pont és keltettelek fel - * bólogat vigyorogva. * - nehogy a végén kialvatlanságtól szenvedj holnap reggel. Az csakis az én hibám lenne. - * kuncog halkan, alig hallhatóan. *
* Jólesően felsóhajt az ölelésre, ilyenkor érzi csak igazán a bátya szeretetét felé, olyan nagyon intenzíven, mint egy pofán csapás, csak jó értelemben.
Természetesen azért a pohárért nyúl, amelyikből régebben Dram is ivott és fivére elé tartja, mintegy válasz, hogy bizony él a lehetőséggel, miszerint a férfi szolgálja ki. Ezt különben csak Dramtól szereti, ha egy inas vagy szobalány kérdezte volna csupán legyintést kaptak volna válaszul, hogy ugyan hagyják, megoldja egyedül. Viszont testvérétől ez a feléje irányuló figyelem felettébb melegséggel tölti el. *
- Köszönöm Drammy - * emeli ajkához, ám túl mohón próbál belekortyolni és sikeresen a víz jó része fehér inge mellkasán köt ki, eláztatva teljesen az anyagot.
Zavartan pislog lefelé, aztán mikor rájön, hogy így mimindent pakolt ki egy mozdulattal a kirakatba fülig elvörösödik. *
// Éjszakázás //
- A te nyugodtságod az első, ezért is jöttem át pont és keltettelek fel - * bólogat vigyorogva. * - nehogy a végén kialvatlanságtól szenvedj holnap reggel. Az csakis az én hibám lenne. - * kuncog halkan, alig hallhatóan. *
* Jólesően felsóhajt az ölelésre, ilyenkor érzi csak igazán a bátya szeretetét felé, olyan nagyon intenzíven, mint egy pofán csapás, csak jó értelemben.
Természetesen azért a pohárért nyúl, amelyikből régebben Dram is ivott és fivére elé tartja, mintegy válasz, hogy bizony él a lehetőséggel, miszerint a férfi szolgálja ki. Ezt különben csak Dramtól szereti, ha egy inas vagy szobalány kérdezte volna csupán legyintést kaptak volna válaszul, hogy ugyan hagyják, megoldja egyedül. Viszont testvérétől ez a feléje irányuló figyelem felettébb melegséggel tölti el. *
- Köszönöm Drammy - * emeli ajkához, ám túl mohón próbál belekortyolni és sikeresen a víz jó része fehér inge mellkasán köt ki, eláztatva teljesen az anyagot.
Zavartan pislog lefelé, aztán mikor rájön, hogy így mimindent pakolt ki egy mozdulattal a kirakatba fülig elvörösödik. *
3653. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-22 23:35:39
Üzenet elküldve: 2018-08-22 23:35:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
- Valószínűleg már rendben van minden, de... valóban jobb, ha közel maradunk egymáshoz. Én is nyugodtabban alszom, ha biztonságban tudhatlak. * Suttogja Dram épp elég hangosan ahhoz, hogy testvére érthesse. Ahogy mellé ül a lány, ösztönösen átkarolja, és magához húzza. Óvatosan végigsimít a karján, mintha ezzel megnyugtathatná. Mintha ez lenne a célja vele. Igazából önmagát is megnyugtatja Wymni közelsége, és elégedettséggel tölti el, hogy itt van mellette.*
- Persze, ott van a szekrényen. * Int a kezével, és valóban ott egy kancsó, egy pohár felfelé fordítva, amiből Dram már ivott, még az alján látni is egy kevés vizet, illetve egy pohár lefelé fordítva egy kendőn. Látható, hogy számított testvére érkezésére, és bekészíttette a szolgálóval a poharat. *
- Töltsek neked, vagy töltesz magadnak? * Kérdezi még, bár sejti, hogy rá hárul a töltés, húga szereti kiszolgáltatni magát, és még jobban szereti, ha bátyja az, aki kiszolgálja. Amennyiben a megérzése helyesnek bizonyul, akkor óvatosan, az ablak felé tartva a poharat tölt, hogy a hold fényében nagyjából lássa amit csinál, aztán testvérének nyújtja az egyik kezével, a másikkal pedig a kancsót teszi vissza a szekrényre. *
// Éjszakázás //
- Valószínűleg már rendben van minden, de... valóban jobb, ha közel maradunk egymáshoz. Én is nyugodtabban alszom, ha biztonságban tudhatlak. * Suttogja Dram épp elég hangosan ahhoz, hogy testvére érthesse. Ahogy mellé ül a lány, ösztönösen átkarolja, és magához húzza. Óvatosan végigsimít a karján, mintha ezzel megnyugtathatná. Mintha ez lenne a célja vele. Igazából önmagát is megnyugtatja Wymni közelsége, és elégedettséggel tölti el, hogy itt van mellette.*
- Persze, ott van a szekrényen. * Int a kezével, és valóban ott egy kancsó, egy pohár felfelé fordítva, amiből Dram már ivott, még az alján látni is egy kevés vizet, illetve egy pohár lefelé fordítva egy kendőn. Látható, hogy számított testvére érkezésére, és bekészíttette a szolgálóval a poharat. *
- Töltsek neked, vagy töltesz magadnak? * Kérdezi még, bár sejti, hogy rá hárul a töltés, húga szereti kiszolgáltatni magát, és még jobban szereti, ha bátyja az, aki kiszolgálja. Amennyiben a megérzése helyesnek bizonyul, akkor óvatosan, az ablak felé tartva a poharat tölt, hogy a hold fényében nagyjából lássa amit csinál, aztán testvérének nyújtja az egyik kezével, a másikkal pedig a kancsót teszi vissza a szekrényre. *
3652. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-22 22:48:57
Üzenet elküldve: 2018-08-22 22:48:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
* Kezd hozzászokni a szeme a sötétséghez így észreveszi Dram csálé ingét is, ami rögtön mosolyt varázsol ajkára. Nappal ilyesmit nem látni, a férfi mindig ügyel rá, hogy makulátlan legyen a külseje, elvégre ő a legidősebb, neki tökéletesnek kell lennie a külső szemek előtt. *
- Még most is ha kinézek az ablakon mintha füst bolyongana. Gondolom nem és csak a szemem káprázik, eddig akkor sem látszott semmi, mikor tényleg volt valami.. - * halkan beszél, közben lassan az ágy felé sétál, hogy aztán testvére mellé üljön és fejét vállára hajthassa. *
- Van víz az éjjeli polcodon? Fárasztó átosonni egyik szobából a másikban és az egyik szolgálónak is épp akkor kellett kimennie az illemhelyre, ha nem rejtőztem volna el észrevett volna. Ettől megszomjazik az elf lánya - * suttogja, remélve, hogy kicsit eltereli a témát a városról és a hozzá kapcsolódó borzalmakról. Sajnálja az embereket, azt ami velük történt, ám azt nem akarja, hogy ez kedvüket szegje, hogy emiatt egy jó ideig savanyú szájízzel járkáljanak majd minden hová és azzal feküdjenek és keljenek. *
// Éjszakázás //
* Kezd hozzászokni a szeme a sötétséghez így észreveszi Dram csálé ingét is, ami rögtön mosolyt varázsol ajkára. Nappal ilyesmit nem látni, a férfi mindig ügyel rá, hogy makulátlan legyen a külseje, elvégre ő a legidősebb, neki tökéletesnek kell lennie a külső szemek előtt. *
- Még most is ha kinézek az ablakon mintha füst bolyongana. Gondolom nem és csak a szemem káprázik, eddig akkor sem látszott semmi, mikor tényleg volt valami.. - * halkan beszél, közben lassan az ágy felé sétál, hogy aztán testvére mellé üljön és fejét vállára hajthassa. *
- Van víz az éjjeli polcodon? Fárasztó átosonni egyik szobából a másikban és az egyik szolgálónak is épp akkor kellett kimennie az illemhelyre, ha nem rejtőztem volna el észrevett volna. Ettől megszomjazik az elf lánya - * suttogja, remélve, hogy kicsit eltereli a témát a városról és a hozzá kapcsolódó borzalmakról. Sajnálja az embereket, azt ami velük történt, ám azt nem akarja, hogy ez kedvüket szegje, hogy emiatt egy jó ideig savanyú szájízzel járkáljanak majd minden hová és azzal feküdjenek és keljenek. *
3651. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-22 22:06:33
Üzenet elküldve: 2018-08-22 22:06:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
* Drameiloten már nyugodtan alussza az igazak álmát, amikor meghallja az ajtó nyitódásának jellegzetes hangját, ami kegyetlenül rántja vissza a valóságba. Kipattannak szemei, ami nem sokat segít a sötétben, de a hangot megismeri, és egyből megnyugszik. *
- Igazából már nem... de gyere nyugodtan. * Mondja, és felül az ágyban, hogy így hamarabb tudjon társalkodó hangulatba kerülni. A kigombolt ing, amiben aludni szokott most gyűrötten és féloldalasan áll rajta, az egyik válláról teljesen lecsúszva. Mivel úriember, ezért egy bőre eresztett, térdig érő nadrágszerű vászon is takarja, takaró persze nincsen, hiszen meleg van, és felesleges. *
- Amúgy se alszok jól... ez az egész dolog a várossal.. * Teszi még hozzá, és int testvérének, hogy jöjjön beljebb, ha még nem tette. *
- Aludhatsz, persze. * Teszi még hozzá, meg se lepődik rajta, hogy ezért jött húga. Amúgy is megbeszélték már korábban, hogy jobb lesz egymás közelében éjszakázni, csak aztán annyi minden történt, hogy megfeledkeztek róla... Beljebb húzódik az ágyon, hogy Wymni is odaülhessen, vagy fekhessen mögé, ez a lányra van bízva. *
// Éjszakázás //
* Drameiloten már nyugodtan alussza az igazak álmát, amikor meghallja az ajtó nyitódásának jellegzetes hangját, ami kegyetlenül rántja vissza a valóságba. Kipattannak szemei, ami nem sokat segít a sötétben, de a hangot megismeri, és egyből megnyugszik. *
- Igazából már nem... de gyere nyugodtan. * Mondja, és felül az ágyban, hogy így hamarabb tudjon társalkodó hangulatba kerülni. A kigombolt ing, amiben aludni szokott most gyűrötten és féloldalasan áll rajta, az egyik válláról teljesen lecsúszva. Mivel úriember, ezért egy bőre eresztett, térdig érő nadrágszerű vászon is takarja, takaró persze nincsen, hiszen meleg van, és felesleges. *
- Amúgy se alszok jól... ez az egész dolog a várossal.. * Teszi még hozzá, és int testvérének, hogy jöjjön beljebb, ha még nem tette. *
- Aludhatsz, persze. * Teszi még hozzá, meg se lepődik rajta, hogy ezért jött húga. Amúgy is megbeszélték már korábban, hogy jobb lesz egymás közelében éjszakázni, csak aztán annyi minden történt, hogy megfeledkeztek róla... Beljebb húzódik az ágyon, hogy Wymni is odaülhessen, vagy fekhessen mögé, ez a lányra van bízva. *
3650. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:37:52
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:37:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Banya. *Csak ennyit hümment. Lyzendra elfogultságára való tekintettel nem kezdi el ecsetelni, hogy mennyire is tartja az orkokat. Nem sokra, ahogy a konyhaművészetüket sem. Az elemózsia viszont rácáfol az előítéleteire, úgyhogy lesz még mit újragondolnia.*
- Hát még utána lehet menni, csak evés után nem szabad rögtön szaladgálni. *Fenntartja az állítását, miszerint képesek lennének elkapni azt a nyulat, de nem ragaszkodik az azonnali megvalósításhoz. Elméletben viszont nagyon jó az ötlet.*
- Nem, bor. Kérsz? *Lazán a lova felé int.*
- Hrothgaar mester a legjobb kovács a világon. Emellett kiváló szőrkucsmákat is készít, télen nagyon jól jönnek, úgy hallottam. *Még nem próbálta őket, mert A Kalapja még a Hrothiszőr kucsmáknál is jobb fejfedő, pedig ez nagy szó. Talán majd az idei télen.*
- Nekem rengeteg van, meg sem tudom számolni. Sokan viszont azóta már elkerültek a városból. *A sajtkínálásra bólint és vesz a sajtból.*
- És mondd csak, merre van pontosan ez az erődötök? Szívesen ellátogatnék oda egyszer. *A sajt elrágcsálása után feláll, hogy a saját tömlőjét közelebb hozza.*
- Banya. *Csak ennyit hümment. Lyzendra elfogultságára való tekintettel nem kezdi el ecsetelni, hogy mennyire is tartja az orkokat. Nem sokra, ahogy a konyhaművészetüket sem. Az elemózsia viszont rácáfol az előítéleteire, úgyhogy lesz még mit újragondolnia.*
- Hát még utána lehet menni, csak evés után nem szabad rögtön szaladgálni. *Fenntartja az állítását, miszerint képesek lennének elkapni azt a nyulat, de nem ragaszkodik az azonnali megvalósításhoz. Elméletben viszont nagyon jó az ötlet.*
- Nem, bor. Kérsz? *Lazán a lova felé int.*
- Hrothgaar mester a legjobb kovács a világon. Emellett kiváló szőrkucsmákat is készít, télen nagyon jól jönnek, úgy hallottam. *Még nem próbálta őket, mert A Kalapja még a Hrothiszőr kucsmáknál is jobb fejfedő, pedig ez nagy szó. Talán majd az idei télen.*
- Nekem rengeteg van, meg sem tudom számolni. Sokan viszont azóta már elkerültek a városból. *A sajtkínálásra bólint és vesz a sajtból.*
- És mondd csak, merre van pontosan ez az erődötök? Szívesen ellátogatnék oda egyszer. *A sajt elrágcsálása után feláll, hogy a saját tömlőjét közelebb hozza.*
3649. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:22:22
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:22:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
* Apró, mezítelen lábak halk visszhangja csapódik vissza a falról, ahogy egy zsenge elf lányka sétál végig a folyosón. Éjjel van, a kastély zöme alszik, és Wym is pizsamában van már, vagy legalábbis az annak nevezett fehér ingben, ami leér egészen combja feléig. Ennél több nem is kell, amúgy is meleg van, a nyár nem kíméli őket idén sem.
A léptek hirtelen elnémulnak, a menet megáll. A vékony kis ujjacskák kopogás nélkül nyúlnak a kilincs után és nyomják le halkan, hogy aztán bedughassa buksiját a résen. *
- Dram? Ébren vagy még? - * kérdez rá, remélve, hogy fivére sem alszik még, bár nem mintha nagy gond volna, ha nem kap választ, majd hangosabban ismétli meg és közelebbről.
Nem tudott aludni, ezért jött át, ezért van most itt. Picit fél, nyugtalannak találja azt, ami mostanában történt és ez a félelem kicsalja szeméből az álmosságot. Bátyával akar lenni, hozzá bújni, az ő illatát érezni és végre biztonságban érezni magát. Mint mikor összebújnak a kiscicák, hogy aztán dorombolva aludjanak el. *
- Nem tudok aludni, nem éjszakázhatok ma nálad? - * kérdez rá halkan beljebb lépve, maga mögött az ajtót csendesen behúzva. Még hunyorog kicsit, a folyosón félhomály uralkodott a lámpák miatt, ám a szobában sötétség van, az ágy kereteit is alig látja. *
// Éjszakázás //
* Apró, mezítelen lábak halk visszhangja csapódik vissza a falról, ahogy egy zsenge elf lányka sétál végig a folyosón. Éjjel van, a kastély zöme alszik, és Wym is pizsamában van már, vagy legalábbis az annak nevezett fehér ingben, ami leér egészen combja feléig. Ennél több nem is kell, amúgy is meleg van, a nyár nem kíméli őket idén sem.
A léptek hirtelen elnémulnak, a menet megáll. A vékony kis ujjacskák kopogás nélkül nyúlnak a kilincs után és nyomják le halkan, hogy aztán bedughassa buksiját a résen. *
- Dram? Ébren vagy még? - * kérdez rá, remélve, hogy fivére sem alszik még, bár nem mintha nagy gond volna, ha nem kap választ, majd hangosabban ismétli meg és közelebbről.
Nem tudott aludni, ezért jött át, ezért van most itt. Picit fél, nyugtalannak találja azt, ami mostanában történt és ez a félelem kicsalja szeméből az álmosságot. Bátyával akar lenni, hozzá bújni, az ő illatát érezni és végre biztonságban érezni magát. Mint mikor összebújnak a kiscicák, hogy aztán dorombolva aludjanak el. *
- Nem tudok aludni, nem éjszakázhatok ma nálad? - * kérdez rá halkan beljebb lépve, maga mögött az ajtót csendesen behúzva. Még hunyorog kicsit, a folyosón félhomály uralkodott a lámpák miatt, ám a szobában sötétség van, az ágy kereteit is alig látja. *
3648. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-21 15:57:38
Üzenet elküldve: 2018-08-21 15:57:38
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lorew nem túl gyakorlott abban, hogy engedetlen lovak gazdájával fusson össze a város felé haladtában. Éppenséggel egyszer már előfordult, és abból a találkozásból lett egy lova. Egy ló, amire sosem vágyott, de hát csak nem hagyhatta itt. A jelenet pedig, ami a szeme elé tárul, valahogy ezeket az emlékeket idézi fel benne. Csak éppen most egy vonzóbb kishölgy akad az útjába, mint Myna volt, ez külön öröm. Egy rövid pillanatra meg is fordul a fejében, hogy el szeretné rabolni. El kéne... Csak most éppen szabadnapos minden szempontból, ráadásul agyi kapcitásaiból túl sokat használt fel ahhoz, hogy eltervezzen egy nagyobb akciót. De ami késik...
~ Várjunk csak, lehet, hogy gnóm? ~
Hirtelen elillan a fáradtság. Sőt, úgy érzi, ennél csodásabb nap nem is adódhat egy kellemesen nagy akcióra.*
- Problémák akadtak a lóval?
*Kérdezi meg, ahogy közelebb ér a földön lévő lányhoz. Még a kezét is kinyújtja neki, hogyha esetleg fel szeretne állni, segítséget nyújthasson neki. Hiszen szép dolog a segítség, meg úgy egyáltalán az önzetlen adás. Nem kell szükségszerűen az kövesse, hogy elveszik az ellenértéket, ha kell, ha nem. Nem kell, de az élet néha kényszerhelyzet elé állítja Lorewet, és a szükség mindig megbontja a törvény egységét.*
- Lorew Mazoral vagyok. Benned kit tisztelhetek?
*Elkapkodta? Talán. De most épp időszűkében van, a türelmetlenségének alapköve pedig egyértelműen az izgalom.*
*Lorew nem túl gyakorlott abban, hogy engedetlen lovak gazdájával fusson össze a város felé haladtában. Éppenséggel egyszer már előfordult, és abból a találkozásból lett egy lova. Egy ló, amire sosem vágyott, de hát csak nem hagyhatta itt. A jelenet pedig, ami a szeme elé tárul, valahogy ezeket az emlékeket idézi fel benne. Csak éppen most egy vonzóbb kishölgy akad az útjába, mint Myna volt, ez külön öröm. Egy rövid pillanatra meg is fordul a fejében, hogy el szeretné rabolni. El kéne... Csak most éppen szabadnapos minden szempontból, ráadásul agyi kapcitásaiból túl sokat használt fel ahhoz, hogy eltervezzen egy nagyobb akciót. De ami késik...
~ Várjunk csak, lehet, hogy gnóm? ~
Hirtelen elillan a fáradtság. Sőt, úgy érzi, ennél csodásabb nap nem is adódhat egy kellemesen nagy akcióra.*
- Problémák akadtak a lóval?
*Kérdezi meg, ahogy közelebb ér a földön lévő lányhoz. Még a kezét is kinyújtja neki, hogyha esetleg fel szeretne állni, segítséget nyújthasson neki. Hiszen szép dolog a segítség, meg úgy egyáltalán az önzetlen adás. Nem kell szükségszerűen az kövesse, hogy elveszik az ellenértéket, ha kell, ha nem. Nem kell, de az élet néha kényszerhelyzet elé állítja Lorewet, és a szükség mindig megbontja a törvény egységét.*
- Lorew Mazoral vagyok. Benned kit tisztelhetek?
*Elkapkodta? Talán. De most épp időszűkében van, a türelmetlenségének alapköve pedig egyértelműen az izgalom.*
3647. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-21 12:51:54
Üzenet elküldve: 2018-08-21 12:51:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Úgy van, ahogy gondolja. A gondolataik, így, hogy nem nyílnak meg egymás előtt, teljességgel ismeretlenek maradnak a másik számára, telve számos félreértéssel és félreértelmezéssel.
Mert hát Isq természetesen nem a fegyvertelen Zeyára kívánt volna a bottal támadni, hanem egy fordított felállásban gondolta azt, amit mondott, mint az előbb.
De ezen sincsen mit magyarázni így.*
- Emlékeim szerint arról volt szó, hogy néhány hárítást tanítasz meg *mondja elmosolyodva válaszképpen az oktatásra reagálva. Nem gondolja, hogy épp Zeyától kellene bólogatva elviselnie azt, hogy elméleti bölcsességekre tanítja, fölényes hangnemben, egynapi ismeretség után.
Még szerencse, hogy legalább dühöt nem táplálnak egymás iránt, legalábbis Isqeha biztosan nem.
Az Észak reményét botor dolognak tartja, hogy a lány visszanyújtja neki, és úgy véli, nagyon ostobán viselkedik.
De Zeyán látszik, hogy nagyon is komolyan gondolja, és lerí róla, hogy nem igazán érdekli Isq véleménye, vagy gondolatai. És most már egészen bizonyossá válik az is, aminek a jeleit eddig Isqeha igyekezett figyelmen kívül hagyni, és barátságos lenni, hogy Zeya nem kíván semmilyen közelebbi ismeretségbe kerülni vele, vagy semmilyen módon megnyílni előtte.
Így aztán a füvész nem erőlteti a dolgot, hanem szó nélkül elveszi a növényt, még egyszer nem ismételve meg a búcsú köszöntést, csak bólint komolyan, és a távozó lány után néz, majd sarkon fordul, és nemsokára a tisztás, ami szállásul szolgált nekik éjszakára, már üresen áll, csak a fák árnyéka borul rá dél felől.
Isq éppenséggel sajnálja, hogy így alakult, elsősorban mert kíváncsi és nyitott természetű, de ami ennyire nem megy, azt felesleges erőltetni.
~Na meg végül is nem vágtuk át egymás torkát, összetalálkozva ismeretlenül az erdőben. Ezt is lehet értékelni.~ gondolja.
Mindenki pedig nem viszonozza azt a fajta nyitott barátságosságot, amit a félvér általában az idegenek felé is táplál, és ezt a ráhagyós, nevetős türelmet Isqehánál sokan összetévesztik egyfajta önállótlansággal. Pedig ő csupán feleslegesnek tartja a vitákra szánt energia pocsékolását, és emiatt inkább ráhagyja másokra a saját dolgaikat. De ez az elfogadó türelem is elfogy, úgy látszik, egyszer, most épp Zeya esetében.*
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Úgy van, ahogy gondolja. A gondolataik, így, hogy nem nyílnak meg egymás előtt, teljességgel ismeretlenek maradnak a másik számára, telve számos félreértéssel és félreértelmezéssel.
Mert hát Isq természetesen nem a fegyvertelen Zeyára kívánt volna a bottal támadni, hanem egy fordított felállásban gondolta azt, amit mondott, mint az előbb.
De ezen sincsen mit magyarázni így.*
- Emlékeim szerint arról volt szó, hogy néhány hárítást tanítasz meg *mondja elmosolyodva válaszképpen az oktatásra reagálva. Nem gondolja, hogy épp Zeyától kellene bólogatva elviselnie azt, hogy elméleti bölcsességekre tanítja, fölényes hangnemben, egynapi ismeretség után.
Még szerencse, hogy legalább dühöt nem táplálnak egymás iránt, legalábbis Isqeha biztosan nem.
Az Észak reményét botor dolognak tartja, hogy a lány visszanyújtja neki, és úgy véli, nagyon ostobán viselkedik.
De Zeyán látszik, hogy nagyon is komolyan gondolja, és lerí róla, hogy nem igazán érdekli Isq véleménye, vagy gondolatai. És most már egészen bizonyossá válik az is, aminek a jeleit eddig Isqeha igyekezett figyelmen kívül hagyni, és barátságos lenni, hogy Zeya nem kíván semmilyen közelebbi ismeretségbe kerülni vele, vagy semmilyen módon megnyílni előtte.
Így aztán a füvész nem erőlteti a dolgot, hanem szó nélkül elveszi a növényt, még egyszer nem ismételve meg a búcsú köszöntést, csak bólint komolyan, és a távozó lány után néz, majd sarkon fordul, és nemsokára a tisztás, ami szállásul szolgált nekik éjszakára, már üresen áll, csak a fák árnyéka borul rá dél felől.
Isq éppenséggel sajnálja, hogy így alakult, elsősorban mert kíváncsi és nyitott természetű, de ami ennyire nem megy, azt felesleges erőltetni.
~Na meg végül is nem vágtuk át egymás torkát, összetalálkozva ismeretlenül az erdőben. Ezt is lehet értékelni.~ gondolja.
Mindenki pedig nem viszonozza azt a fajta nyitott barátságosságot, amit a félvér általában az idegenek felé is táplál, és ezt a ráhagyós, nevetős türelmet Isqehánál sokan összetévesztik egyfajta önállótlansággal. Pedig ő csupán feleslegesnek tartja a vitákra szánt energia pocsékolását, és emiatt inkább ráhagyja másokra a saját dolgaikat. De ez az elfogadó türelem is elfogy, úgy látszik, egyszer, most épp Zeya esetében.*
3646. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-21 11:05:08
Üzenet elküldve: 2018-08-21 11:05:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Talán rosszul lát bizonyos dolgokat, de akkor Isq még csak nem is lát semmit. Zeyából biztosan nem, különben nem gondolná, hogy érdekli a világ véleménye, s főképp az övé. Egészen más dolog az, hogy valaki el akarja kerülni a szigorú büntetést, aminek mibenlétéről a férfi szabad neveltetése okán talán fogalmat sem alkothat, vagy a körmét rágja amiatt, hogy valaki rosszat gondol róla. Épp elég rosszat gondol Zeya a világról, és ritkán csalódik. Amit Isq gondol róla, az pedig csupán türelmetlen önhittség, és téved, ha azt hiszi, tudja, mi lenne jó neki. Még egy kisujjkörömnyit sem ismeri Zeyát, bármit higgyen is e felől.
Ha valakinek megfordul a fejében, hogy bottal menjen fegyvertelen ellenfélre, azért valamennyi dacot mégiscsak dédelgethet magában. Zeya mestereiről pedig a „nem túl jó vélemény kiérződött a hangjából”, így hát igenis leszólta őket.*
- Emlékeim szerint te kérted az oktatást, nem én. Én nem botokról beszéltem, de a kardom nálad volt. Nekem aztán mindegy, hogy boldogulsz.
*Von vállat. Aztán a tarisznyából kiemeli a virágokat és átnyújtja Isqnek.*
- Felénk a szívességet viszonozni szokás. Ha ennyire elégedetlen vagy azzal, amit nyújtottam, nem kívánok adósod maradni. Többé nem lesz rá lehetőségem, hogy kárpótoljalak.
*Indulat nélkül beszél, de komolyan gondolja. Ha Isq nem fogadná el, akkor leteszi a földre.*
- Mennem kell. Ég veled!
*És így is, úgy is sarkon fordul, meghajlás nélkül. További szóval tartásra legfeljebb annyit mond, hogy erre nincs ideje. A társa már biztosan bajban van. Így, ha csak erővel nem állják az útját, távozik.*
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Talán rosszul lát bizonyos dolgokat, de akkor Isq még csak nem is lát semmit. Zeyából biztosan nem, különben nem gondolná, hogy érdekli a világ véleménye, s főképp az övé. Egészen más dolog az, hogy valaki el akarja kerülni a szigorú büntetést, aminek mibenlétéről a férfi szabad neveltetése okán talán fogalmat sem alkothat, vagy a körmét rágja amiatt, hogy valaki rosszat gondol róla. Épp elég rosszat gondol Zeya a világról, és ritkán csalódik. Amit Isq gondol róla, az pedig csupán türelmetlen önhittség, és téved, ha azt hiszi, tudja, mi lenne jó neki. Még egy kisujjkörömnyit sem ismeri Zeyát, bármit higgyen is e felől.
Ha valakinek megfordul a fejében, hogy bottal menjen fegyvertelen ellenfélre, azért valamennyi dacot mégiscsak dédelgethet magában. Zeya mestereiről pedig a „nem túl jó vélemény kiérződött a hangjából”, így hát igenis leszólta őket.*
- Emlékeim szerint te kérted az oktatást, nem én. Én nem botokról beszéltem, de a kardom nálad volt. Nekem aztán mindegy, hogy boldogulsz.
*Von vállat. Aztán a tarisznyából kiemeli a virágokat és átnyújtja Isqnek.*
- Felénk a szívességet viszonozni szokás. Ha ennyire elégedetlen vagy azzal, amit nyújtottam, nem kívánok adósod maradni. Többé nem lesz rá lehetőségem, hogy kárpótoljalak.
*Indulat nélkül beszél, de komolyan gondolja. Ha Isq nem fogadná el, akkor leteszi a földre.*
- Mennem kell. Ég veled!
*És így is, úgy is sarkon fordul, meghajlás nélkül. További szóval tartásra legfeljebb annyit mond, hogy erre nincs ideje. A társa már biztosan bajban van. Így, ha csak erővel nem állják az útját, távozik.*
3645. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-21 09:18:45
Üzenet elküldve: 2018-08-21 09:18:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*A lány sok mindent rosszul lát, de mivel mindennek nem ad hangot, Isqnek nincs is módja rácsodálkozni erre.
Mindenesetre nem dühös, ennek nyomát sem lehet látni benne, nem is érzelmes, sőt éppen hogy a legtöbbször szabadon áramló és kinyilvánított érzéseit inkább kordába szorította, mert azt látja és azt érzi, Zeya még sok mindennel küzd magában, hogy mindennél fontosabb számára a külvilág elismerése, ezért pózokat és utánzott viselkedéseket vesz fel, és megpróbál azonosulni velük.
Az sem igaz, hogy lobbanékonyság okán zárja le a tanítást, hanem épp mert racionálisan nem látja értelmét.
Türelem, alázat, figyelem, saját egónk elengedése, dicsérni tudás, és még mennyi minden, de ez a legkevesebb, amit egy tanítómesternek le kell tudnia harcolnia saját magában ahhoz, hogy bármilyen valódi tudást át tudjon adni. Zeya nagyon messze áll még ettől, a tanítómesterségből csupán a fennsőbbség és tekintély az, amit átvehető pózként érzékel és amire vágyik.
A mestereit sem szólta le, az egy dolog, hogy a lány jellemformálását illetően megvan a véleménye róluk, de a „Ne utánozd” elsősorban annak szólt, hogy Zeya szájából, minden élettapasztalat nélkül, ennyire fiatalon igencsak nevetségesen hangzanak azok a szólamok, amit a lány a tanítómesteri pózt felvéve, a mestereit utánozva ismételget. Sokkal hitelesebb lenne önmagaként.
De önmagát ebben a korban csak keresi az ember, és ha néha sikerül megmarkolnia valamilyen lényegi minőséget, lélekmagot, akkor az a megmarkolás pillanatában már siklik is tova illékony páraként, csak jóval később kristályosodik ki annyira, hogy a benső kemény magjává váljon.
Nem mintha Isqeha olyan sokkal előbb járna mindebben, ő is önmagát keresi, de neki szerencséjére olyan mestere akadt, ami ritka, aki nem korlátozni és a maga képére akarta formálni, hanem nyitott, szerető kíváncsisággal fordult a félvér kölyök nyiladozó szelleme felé, kibontva és terelve azt.
Azóta pedig, amióta eljött otthonról, már jó ideje, a saját útját járja, és a sok benyomás, az újabb és újabb ismeretségek, és kinyíló világok mind csak tovább erősítették őt. Isq így egyszerűen csak felvállalja önmagát.
Amikorra visszaérnek a szótlan séta után, azért nem hazudtolja meg magát, és addigra meg is enyhül annyira, hogy újra csak a segítő szándék kerekedik felül benne, bár érzi, hogy Zeya oly kevéssé nyitott egyelőre más gondolkodásmódokra, hogy valószínű falrahányt borsó csak az, amit mondani akar.*
- Miért gondolod, hogy csak mert gyógyító valaki, és nem szívesen vesz a kezébe kardot, attól kevesebb a tudása, mint neked? Komolyan feltételezed, hogy mondjuk egy bottal férfi létemre nem tudok legalább annyira elboldogulni, mint te, csak mert éveken át oktattak valamiféle merev szabályokhoz kötött gyakorlatokra egy kolostor udvarán?
- Miközben sok minden más megtanításáról alaposan elfelejtkeztek? *csóválja a fejét.*
- Olyan gyakorlatokra, amiket még sohasem tudtál kipróbálni a való világban, mert még azzal sem boldogulsz, hogy egy növényt megtalálj az erdőben, csak mert alantas feladatnak tartod?
- Én kölyökkoromtól Erdőmélye és a Világhegység vadonjában élek. Sokszor hatokat csavarogtam, mielőtt hazatértem. Komolyan gondolod, hogy életben maradtam volna, ha nem tudom megvédeni magam? Elméleti bölcsességekre oktatsz? *neveti el magát. Sem düh, sem gúny, sem más bántó érzelem nincs a szavaiban, ahogy a mondatokat sorolja, leginkább kíváncsiság, hiszen csupán csak rést kíván törni azon a berögzült világlátáson, aminek Zeya a középpontja, és aminek a szemszögéből minden körülötte kering. Mert amikor végre sikerül ettől a középponttól elvonatkoztatni, attól a pillanattól kezdve a világ sokkal érdekesebb és sokkal együttműködőbb hellyé válik. Így Isq megpróbálkozik a kizökkentéssel, bár nem sok reményt lát rá, hogy sikerül.
Mindenesetre újfent csak hálát tud adni az erdő szellemének, hogy őt Kimmeri nevelte, bontakozó szellemét ő nyesegette, és hagyta, hogy kedve szerint forduljon afelé a kíváncsisága, ami érdekli, a tanítása pedig a való élet éppen adódó eseményeinek kibontásában merült ki, úgy, hogy hagyta, Isq leginkább maga ismerje fel a nagy összefüggéseket az egymás közti társas viszonylatok, a világ és az élőlények működése, az élet-halál és a halálon túli világ nagy kérdései tekintetében.
Egyben azonban bizonyos. Ha most nem is sikerül egy ferde tükröt tartania Zeya és a saját belső világa elé, a szavai és a vele való találkozás mélyen megmaradnak a lányban, mélyebben, mint szeretné.
És az elhangzottakon, még ha a felhorgadó dac most nem is engedi, hogy bármilyen belátást megengedjen magának, sokat fog gondolkodni a későbbiekben.
Így aztán, ha a lány az elköszönésen kívül mást nem kíván mondani, kedvesen meghajlik egy kicsit, és szívből jövő őszinteséggel elköszön ő is Zeyától.*
- Ég áldjon! Az erdő szelleme kísérje vigyázón útjaid! *azzal, ha búcsújuk végleges, elindul, hogy végre hazafelé vegye az irányt.*
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*A lány sok mindent rosszul lát, de mivel mindennek nem ad hangot, Isqnek nincs is módja rácsodálkozni erre.
Mindenesetre nem dühös, ennek nyomát sem lehet látni benne, nem is érzelmes, sőt éppen hogy a legtöbbször szabadon áramló és kinyilvánított érzéseit inkább kordába szorította, mert azt látja és azt érzi, Zeya még sok mindennel küzd magában, hogy mindennél fontosabb számára a külvilág elismerése, ezért pózokat és utánzott viselkedéseket vesz fel, és megpróbál azonosulni velük.
Az sem igaz, hogy lobbanékonyság okán zárja le a tanítást, hanem épp mert racionálisan nem látja értelmét.
Türelem, alázat, figyelem, saját egónk elengedése, dicsérni tudás, és még mennyi minden, de ez a legkevesebb, amit egy tanítómesternek le kell tudnia harcolnia saját magában ahhoz, hogy bármilyen valódi tudást át tudjon adni. Zeya nagyon messze áll még ettől, a tanítómesterségből csupán a fennsőbbség és tekintély az, amit átvehető pózként érzékel és amire vágyik.
A mestereit sem szólta le, az egy dolog, hogy a lány jellemformálását illetően megvan a véleménye róluk, de a „Ne utánozd” elsősorban annak szólt, hogy Zeya szájából, minden élettapasztalat nélkül, ennyire fiatalon igencsak nevetségesen hangzanak azok a szólamok, amit a lány a tanítómesteri pózt felvéve, a mestereit utánozva ismételget. Sokkal hitelesebb lenne önmagaként.
De önmagát ebben a korban csak keresi az ember, és ha néha sikerül megmarkolnia valamilyen lényegi minőséget, lélekmagot, akkor az a megmarkolás pillanatában már siklik is tova illékony páraként, csak jóval később kristályosodik ki annyira, hogy a benső kemény magjává váljon.
Nem mintha Isqeha olyan sokkal előbb járna mindebben, ő is önmagát keresi, de neki szerencséjére olyan mestere akadt, ami ritka, aki nem korlátozni és a maga képére akarta formálni, hanem nyitott, szerető kíváncsisággal fordult a félvér kölyök nyiladozó szelleme felé, kibontva és terelve azt.
Azóta pedig, amióta eljött otthonról, már jó ideje, a saját útját járja, és a sok benyomás, az újabb és újabb ismeretségek, és kinyíló világok mind csak tovább erősítették őt. Isq így egyszerűen csak felvállalja önmagát.
Amikorra visszaérnek a szótlan séta után, azért nem hazudtolja meg magát, és addigra meg is enyhül annyira, hogy újra csak a segítő szándék kerekedik felül benne, bár érzi, hogy Zeya oly kevéssé nyitott egyelőre más gondolkodásmódokra, hogy valószínű falrahányt borsó csak az, amit mondani akar.*
- Miért gondolod, hogy csak mert gyógyító valaki, és nem szívesen vesz a kezébe kardot, attól kevesebb a tudása, mint neked? Komolyan feltételezed, hogy mondjuk egy bottal férfi létemre nem tudok legalább annyira elboldogulni, mint te, csak mert éveken át oktattak valamiféle merev szabályokhoz kötött gyakorlatokra egy kolostor udvarán?
- Miközben sok minden más megtanításáról alaposan elfelejtkeztek? *csóválja a fejét.*
- Olyan gyakorlatokra, amiket még sohasem tudtál kipróbálni a való világban, mert még azzal sem boldogulsz, hogy egy növényt megtalálj az erdőben, csak mert alantas feladatnak tartod?
- Én kölyökkoromtól Erdőmélye és a Világhegység vadonjában élek. Sokszor hatokat csavarogtam, mielőtt hazatértem. Komolyan gondolod, hogy életben maradtam volna, ha nem tudom megvédeni magam? Elméleti bölcsességekre oktatsz? *neveti el magát. Sem düh, sem gúny, sem más bántó érzelem nincs a szavaiban, ahogy a mondatokat sorolja, leginkább kíváncsiság, hiszen csupán csak rést kíván törni azon a berögzült világlátáson, aminek Zeya a középpontja, és aminek a szemszögéből minden körülötte kering. Mert amikor végre sikerül ettől a középponttól elvonatkoztatni, attól a pillanattól kezdve a világ sokkal érdekesebb és sokkal együttműködőbb hellyé válik. Így Isq megpróbálkozik a kizökkentéssel, bár nem sok reményt lát rá, hogy sikerül.
Mindenesetre újfent csak hálát tud adni az erdő szellemének, hogy őt Kimmeri nevelte, bontakozó szellemét ő nyesegette, és hagyta, hogy kedve szerint forduljon afelé a kíváncsisága, ami érdekli, a tanítása pedig a való élet éppen adódó eseményeinek kibontásában merült ki, úgy, hogy hagyta, Isq leginkább maga ismerje fel a nagy összefüggéseket az egymás közti társas viszonylatok, a világ és az élőlények működése, az élet-halál és a halálon túli világ nagy kérdései tekintetében.
Egyben azonban bizonyos. Ha most nem is sikerül egy ferde tükröt tartania Zeya és a saját belső világa elé, a szavai és a vele való találkozás mélyen megmaradnak a lányban, mélyebben, mint szeretné.
És az elhangzottakon, még ha a felhorgadó dac most nem is engedi, hogy bármilyen belátást megengedjen magának, sokat fog gondolkodni a későbbiekben.
Így aztán, ha a lány az elköszönésen kívül mást nem kíván mondani, kedvesen meghajlik egy kicsit, és szívből jövő őszinteséggel elköszön ő is Zeyától.*
- Ég áldjon! Az erdő szelleme kísérje vigyázón útjaid! *azzal, ha búcsújuk végleges, elindul, hogy végre hazafelé vegye az irányt.*
3644. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-21 08:48:00
Üzenet elküldve: 2018-08-21 08:48:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Akkor más történeteken nevelkedtünk *állapítja meg vállát vonva, bár nem ismeretlen számára sem, a szatírok mibenléte, egyszerűen csak az ő fején egy másik történet futott át.*
- Ugye? *bólogat elismerően* Hát, igen, Banya ritka gondoskodó ork tud lenni. Csak rendet kell hagyni a konyhában, mert különben fejbe kólint egy serpenyővel. A múltkor az egyik kölyök után hajított egy klopfolót, mert kiborította az előkészített lisztet, hiába kapott a zsák után, meglökte a tojásokat is, azok mind összetörtek, és a liszt fele odalett. Hát, abból olyan vircsaftot műveltek, hogy a szomszéd irbisz arrébb költöztette az almát ijedtében.
*Mosolyog a történet közben. Bár akkor egyáltalán nem nevetett, amikor éppen ő lépett a konyhába a kisuhanó fiú mellett. Éppen csak el tudott lépni a klopfoló elől.*
- Éppen léptem a konyhába, mert felverték az egész erődöt. Hajszálon múlott, hogy nem engem talált el. Aztán egy hatig minden nap kaptam valami finomságot *cinkos mosoly bujkál a smaragdszín szemek mélyén. Hiába, azért akad egy két kiváltságos pozíció, amik felé még az otromba szakácsnő is tisztelettel fordul. Mondjuk a fővadász mivoltja éppen ilyen, aki a betevőt hozza az asztalra.
Kellemesen elhelyezkedve egy fa tövében, finomságokkal körülvéve, egyelőre még a társaság is kellemesnek tűnik. Így aztán könnyen mesél arról a helyről, amit ennyire szeret. Legyen a szereplő Banya, Sadmyr, Xauzur, vagy bármelyik erődlakó társa.*
- Nem mondtam, hogy itt akarok maradni. Csak, hogy a nyúlnak, annyi idő kell. Akkor lesz porhanyós.
*Ehhez azért nagyjából ért, még ha nem is egy konyhatündér.*
- Milyen saját? Citromos víz? *kérdezi elkerekedő szemekkel, mert ez volna ám a különös fordulat. A vándort elnézve, inkább valamilyen bódító alkoholos lőre jutna eszébe, hogy inkább olyat hurcol, mint citromos vizet, de hát mindenki maga tudja, mit szeret.*
- Törpe mesterek? Mit mesterkednek? Úgy tudom a bányászat, esetleg a kovácsmunka igen könnyen megy nekik. Kezeik közül pedig legendás fegyverek kerülnek ki. *kérdez bele Svir meséjébe.*
- De Artheniorban van egy ismerősöm *Illetve kettő van neki, mert Faerumról sem szabad elfeledkezni, aki a kút peremén üldögél többnyire.* Illetve kettő *helyesbít, de nem fejti ki, ha Svir nem kérdez kimondottan rá. Már így is olyan érzése van, hogy megállás nélkül csak fecseg. Ez pedig nem valami jellemző Lyzendrára. De az sem, hogy erődön kívüliekkel fújja össze a szél.*
- Örömmel látom, hogy ízlik *jegyzi meg, Svir jóleső hümmögésére. Efelől persze kétsége sem volt.
Neki is jól esik a lakoma, úgy elrepült az idő, hogy a reggeli szokásos pogácsán kívül semmit sem evett, csak a szintén szokásos teáját itta meg. Most ehhez mérten jóízű falatokat harap. Még egy darabka sajtot is előhalászik az egyik kis csomagocska aljából.*
- Kérsz? *nyújtja a sajt darabkát a férfinak.*
- Akkor más történeteken nevelkedtünk *állapítja meg vállát vonva, bár nem ismeretlen számára sem, a szatírok mibenléte, egyszerűen csak az ő fején egy másik történet futott át.*
- Ugye? *bólogat elismerően* Hát, igen, Banya ritka gondoskodó ork tud lenni. Csak rendet kell hagyni a konyhában, mert különben fejbe kólint egy serpenyővel. A múltkor az egyik kölyök után hajított egy klopfolót, mert kiborította az előkészített lisztet, hiába kapott a zsák után, meglökte a tojásokat is, azok mind összetörtek, és a liszt fele odalett. Hát, abból olyan vircsaftot műveltek, hogy a szomszéd irbisz arrébb költöztette az almát ijedtében.
*Mosolyog a történet közben. Bár akkor egyáltalán nem nevetett, amikor éppen ő lépett a konyhába a kisuhanó fiú mellett. Éppen csak el tudott lépni a klopfoló elől.*
- Éppen léptem a konyhába, mert felverték az egész erődöt. Hajszálon múlott, hogy nem engem talált el. Aztán egy hatig minden nap kaptam valami finomságot *cinkos mosoly bujkál a smaragdszín szemek mélyén. Hiába, azért akad egy két kiváltságos pozíció, amik felé még az otromba szakácsnő is tisztelettel fordul. Mondjuk a fővadász mivoltja éppen ilyen, aki a betevőt hozza az asztalra.
Kellemesen elhelyezkedve egy fa tövében, finomságokkal körülvéve, egyelőre még a társaság is kellemesnek tűnik. Így aztán könnyen mesél arról a helyről, amit ennyire szeret. Legyen a szereplő Banya, Sadmyr, Xauzur, vagy bármelyik erődlakó társa.*
- Nem mondtam, hogy itt akarok maradni. Csak, hogy a nyúlnak, annyi idő kell. Akkor lesz porhanyós.
*Ehhez azért nagyjából ért, még ha nem is egy konyhatündér.*
- Milyen saját? Citromos víz? *kérdezi elkerekedő szemekkel, mert ez volna ám a különös fordulat. A vándort elnézve, inkább valamilyen bódító alkoholos lőre jutna eszébe, hogy inkább olyat hurcol, mint citromos vizet, de hát mindenki maga tudja, mit szeret.*
- Törpe mesterek? Mit mesterkednek? Úgy tudom a bányászat, esetleg a kovácsmunka igen könnyen megy nekik. Kezeik közül pedig legendás fegyverek kerülnek ki. *kérdez bele Svir meséjébe.*
- De Artheniorban van egy ismerősöm *Illetve kettő van neki, mert Faerumról sem szabad elfeledkezni, aki a kút peremén üldögél többnyire.* Illetve kettő *helyesbít, de nem fejti ki, ha Svir nem kérdez kimondottan rá. Már így is olyan érzése van, hogy megállás nélkül csak fecseg. Ez pedig nem valami jellemző Lyzendrára. De az sem, hogy erődön kívüliekkel fújja össze a szél.*
- Örömmel látom, hogy ízlik *jegyzi meg, Svir jóleső hümmögésére. Efelől persze kétsége sem volt.
Neki is jól esik a lakoma, úgy elrepült az idő, hogy a reggeli szokásos pogácsán kívül semmit sem evett, csak a szintén szokásos teáját itta meg. Most ehhez mérten jóízű falatokat harap. Még egy darabka sajtot is előhalászik az egyik kis csomagocska aljából.*
- Kérsz? *nyújtja a sajt darabkát a férfinak.*
3643. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-20 22:11:13
Üzenet elküldve: 2018-08-20 22:11:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Meg se rezzen a kellemetlen tónustól, szó nélkül átveszi a kardot, és nekilát letekerni a pántot a markolatvédőről. Épp csak felpillant az odavetett megjegyzésre, de már csak Isq hátát látja. Egy harcos mesterét megszólni igen nagy sértés, de nem teszi szóvá. A hátára akasztja a kardtokot és a fejébe nyomja a kalapot, ami eddig a hátán lógott.
~Valóban nem.~
Ért egyet magában a férfi illetékességét illetően, de nem bocsátkozik kicsinyes vitába, mert láthatóan felhúzta az orrát valamin a másik. Ezt, mondjuk, nem nagyon érti, az ő lelkét sokkal mélyebben szokták karcolni, az más dolog, hogy Isq egy érzékeny pontot talált, ami igazán fájdalmas. De végül is nem lepődik meg egy kívülálló érzelmes viselkedésén. Inkább az időzítésen, mert jogosabbnak érezte volna a támadólánc kifogásolását, amit viszont ő provokált egy csúnya húzással. Lehet, hogy volt Zeyában az elején némi indulat, de sokkal jobban visszafogta, mint azt hinné a másik, ha pedig nyílt, okító célzatú suhintásai alapján kívánja megítélni képességeit, hát az ő dolga. Attól nem érzi magát kevesebbnek.
Ha tudta volna, hogy Isq csak az ő kedvéért kéri az edzést, semmiképp sem ment volna bele, hiszen mondta előre, hogy nincs lehetőség rendesen tanítani. Őt is zavarja a kárba veszett idő, na de komolyabb dolgot nyilván nem mutathatott, míg alapok nincsenek. Nem érne semmit egy bravúros csellel, ha azt sem tudja, hogyan vegyen kézbe egy kardot. A cseleknek különben is speciális helyzet kell általában, ahhoz pedig valahogy el kell jutni. Persze érdekesebb mindjárt csemegéket tanulni, ahogy egy hangszeren is érdekesebb megszólaltatni egy dallamot, mint nekilátni skálázni.
Felpakolja ő is a holmiját és lemaradással követi a dühös férfit. Nincs ehhez hozzászokva, a környezetében ugyan érdesek az emberek, de nem ennyire lobbanékonyak, így aztán nem tudja, hogyan kezelje. Nem pályázott szimpátiára, általában nincs is benne része, így aztán nem ért hozzá, hogyan nyerje vissza. Ha egyáltalán vissza akarja nyerni. Mert hisz két külön világban élnek ők, valószínűleg utolsó perceiket töltik együtt, mit számít, hogy van még valaki, aki elégedetlen vele ezen a világon? Igaz, jobban érezte magát, míg amaz mosolygott...
Vélhetően egyikük sem túl beszédes az úton, melyet a köztük lévő minden értelemben vett távolság is gátol. Visszaérve táborhelyükre üresen találják azt, és semmi nyoma nincs, hogy a szerzetes erre járt. Zeya most már komolyan aggódni kezd. Nincs több idő játszadozni, ideje útjára eresztenie Isqet, így hozzáfordul.*
- Mennem kell. Ég veled, Isq.
*Fejet hajt felé, és hacsak nincs különösebb mondanivalója a másiknak, ami igen valószínűtlen, keleti irányban elindul.*
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Meg se rezzen a kellemetlen tónustól, szó nélkül átveszi a kardot, és nekilát letekerni a pántot a markolatvédőről. Épp csak felpillant az odavetett megjegyzésre, de már csak Isq hátát látja. Egy harcos mesterét megszólni igen nagy sértés, de nem teszi szóvá. A hátára akasztja a kardtokot és a fejébe nyomja a kalapot, ami eddig a hátán lógott.
~Valóban nem.~
Ért egyet magában a férfi illetékességét illetően, de nem bocsátkozik kicsinyes vitába, mert láthatóan felhúzta az orrát valamin a másik. Ezt, mondjuk, nem nagyon érti, az ő lelkét sokkal mélyebben szokták karcolni, az más dolog, hogy Isq egy érzékeny pontot talált, ami igazán fájdalmas. De végül is nem lepődik meg egy kívülálló érzelmes viselkedésén. Inkább az időzítésen, mert jogosabbnak érezte volna a támadólánc kifogásolását, amit viszont ő provokált egy csúnya húzással. Lehet, hogy volt Zeyában az elején némi indulat, de sokkal jobban visszafogta, mint azt hinné a másik, ha pedig nyílt, okító célzatú suhintásai alapján kívánja megítélni képességeit, hát az ő dolga. Attól nem érzi magát kevesebbnek.
Ha tudta volna, hogy Isq csak az ő kedvéért kéri az edzést, semmiképp sem ment volna bele, hiszen mondta előre, hogy nincs lehetőség rendesen tanítani. Őt is zavarja a kárba veszett idő, na de komolyabb dolgot nyilván nem mutathatott, míg alapok nincsenek. Nem érne semmit egy bravúros csellel, ha azt sem tudja, hogyan vegyen kézbe egy kardot. A cseleknek különben is speciális helyzet kell általában, ahhoz pedig valahogy el kell jutni. Persze érdekesebb mindjárt csemegéket tanulni, ahogy egy hangszeren is érdekesebb megszólaltatni egy dallamot, mint nekilátni skálázni.
Felpakolja ő is a holmiját és lemaradással követi a dühös férfit. Nincs ehhez hozzászokva, a környezetében ugyan érdesek az emberek, de nem ennyire lobbanékonyak, így aztán nem tudja, hogyan kezelje. Nem pályázott szimpátiára, általában nincs is benne része, így aztán nem ért hozzá, hogyan nyerje vissza. Ha egyáltalán vissza akarja nyerni. Mert hisz két külön világban élnek ők, valószínűleg utolsó perceiket töltik együtt, mit számít, hogy van még valaki, aki elégedetlen vele ezen a világon? Igaz, jobban érezte magát, míg amaz mosolygott...
Vélhetően egyikük sem túl beszédes az úton, melyet a köztük lévő minden értelemben vett távolság is gátol. Visszaérve táborhelyükre üresen találják azt, és semmi nyoma nincs, hogy a szerzetes erre járt. Zeya most már komolyan aggódni kezd. Nincs több idő játszadozni, ideje útjára eresztenie Isqet, így hozzáfordul.*
- Mennem kell. Ég veled, Isq.
*Fejet hajt felé, és hacsak nincs különösebb mondanivalója a másiknak, ami igen valószínűtlen, keleti irányban elindul.*
3642. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-20 20:12:40
Üzenet elküldve: 2018-08-20 20:12:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Isq itt unja meg a dolgot, ezen a ponton.*
- Köszönöm a tanítást *veti oda szárazon. Lehajol a fűbe, és felveszi a kardot. Átnyújtja Zeyának, a markolatával felé tartva, addig egyensúlyozva a tenyerén, amíg a lány el nem veszi tőle.*
- Ne utánozd a mestereidet! *veti oda még, miközben hátat fordít neki, mert Zeya szavait mintha csak egy kecskeszakállas vénember papolná.
Az eddig látottakból meg hallottakból leszűrve nincsen túl jó véleménye róluk, mármint Zeya „mestereiről”, és ez a nem túl jó vélemény jól kiérezhető a hangjából.*
- Ha azt képzeled, hogy a kolostorudvaron való játszadozástól valódi nagy harcos vált belőled, hát nagyot tévedsz. De nem az én tisztem erre ráébreszteni. *von vállat.
Legszívesebben felvenné a botot, és jól elpáholná Zeyát. Ahogy ezt a cséphadarószerű, indulatos de valahol mégis merev mozgást elnézte, gyorsabb és ügyesebb is nála, akárminek is képzeli magát a leányzó. De ha még azzal is megszégyenítené, még képes lenne haragjában a nála levő karddal visszavágni. Isqnek meg nincs kedve hozzá, hogy idáig fajuljon a dolog.
Már bánja, hogy Zeya lelkivilágát ápolandó felajánlotta ezt a „cserét”. Még ha egy valamirevaló cselt megtanított volna neki, talán lett volna értelme a dolognak, de így nem sok.*
- Menjünk! A társad már megérkezhetett. *mondja, és felszedve a tarisznyáját a fa alól, ahová ledobta, elindul visszafelé, a tisztásra.
Ideje visszaindulnia Vadvédbe.
Most a lány érezheti, hogy Isqeha bezáródott, és az eddigi fesztelen és közvetlen viselkedés visszavonhatatlanul a múlté, talán vissza sem jön soha többé.*
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Isq itt unja meg a dolgot, ezen a ponton.*
- Köszönöm a tanítást *veti oda szárazon. Lehajol a fűbe, és felveszi a kardot. Átnyújtja Zeyának, a markolatával felé tartva, addig egyensúlyozva a tenyerén, amíg a lány el nem veszi tőle.*
- Ne utánozd a mestereidet! *veti oda még, miközben hátat fordít neki, mert Zeya szavait mintha csak egy kecskeszakállas vénember papolná.
Az eddig látottakból meg hallottakból leszűrve nincsen túl jó véleménye róluk, mármint Zeya „mestereiről”, és ez a nem túl jó vélemény jól kiérezhető a hangjából.*
- Ha azt képzeled, hogy a kolostorudvaron való játszadozástól valódi nagy harcos vált belőled, hát nagyot tévedsz. De nem az én tisztem erre ráébreszteni. *von vállat.
Legszívesebben felvenné a botot, és jól elpáholná Zeyát. Ahogy ezt a cséphadarószerű, indulatos de valahol mégis merev mozgást elnézte, gyorsabb és ügyesebb is nála, akárminek is képzeli magát a leányzó. De ha még azzal is megszégyenítené, még képes lenne haragjában a nála levő karddal visszavágni. Isqnek meg nincs kedve hozzá, hogy idáig fajuljon a dolog.
Már bánja, hogy Zeya lelkivilágát ápolandó felajánlotta ezt a „cserét”. Még ha egy valamirevaló cselt megtanított volna neki, talán lett volna értelme a dolognak, de így nem sok.*
- Menjünk! A társad már megérkezhetett. *mondja, és felszedve a tarisznyáját a fa alól, ahová ledobta, elindul visszafelé, a tisztásra.
Ideje visszaindulnia Vadvédbe.
Most a lány érezheti, hogy Isqeha bezáródott, és az eddigi fesztelen és közvetlen viselkedés visszavonhatatlanul a múlté, talán vissza sem jön soha többé.*
3641. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-08-20 19:43:55
Üzenet elküldve: 2018-08-20 19:43:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem véletlenül hívják őket annak. És attól még, hogy valaki zenélni tud, még akarhat leskelődni is. *Vélekedése és tapasztalatai szerint nem léteznek csak kedves vagy csak gonosz lények. Belefér a faunok dolgába a kéretlen kukkolás is.*
- Azt a mindenit! *Elismerően csodálkozik rá az ételre, amit Lyzendra elővarázsol a táskájából. Most már látja, hogy a nő nem túlzott, amikor azt mondta, hogy a szakácsnőjük rendkívül lelkiismeretes. Ő is volt már így, de rég volt már, hogy Darna készítette az ebédjét, Mordiról már nem is beszélve.*
- Köszönöm! *Nem kéreti magát, vesz a bogyókból. Ez lesz az előétel, utána jöhet majd a többi. A saját elemózsiája egyelőre a tarisznyájában marad, az nem olyan kívánatos, mint amit Lyzendra pakolt ki maguk elé.*
- Ha itt akarunk maradni vacsorára és együtt. *Szívesen veszi a társaságot, de a társulást még egyáltalán nem döntötték el. Szó sem volt róla.*
- Nem, van saját. *Frankóra mutat, van rajta egy tömlő is valami itallal. Egyelőre nem áll fel érte, majd ha megszomjazik.*
- Mindenfélék. Jók, rosszak, egyszerű falusiak és igazi nagyurak. Valódi boszorkányok és törpe mesterek. Arthenior meg tele van mindenféle bajkeverőkkel és magukat nagyra tartó pojácákkal. Rosszabb esetben ez a kettő együtt jár. De nem szokott zavarni egyik hiánya sem, elvagyok én a legtöbb helyen, ha nem zargatnak.*Amíg Lyzendra jól belekezd a lakomába addig ő mesél. Csak ezután tör magának kenyeret és szel húst. Bólogató hümmögése adja a nő tudtára, hogy elégedett az ebéddel.*
- Nem véletlenül hívják őket annak. És attól még, hogy valaki zenélni tud, még akarhat leskelődni is. *Vélekedése és tapasztalatai szerint nem léteznek csak kedves vagy csak gonosz lények. Belefér a faunok dolgába a kéretlen kukkolás is.*
- Azt a mindenit! *Elismerően csodálkozik rá az ételre, amit Lyzendra elővarázsol a táskájából. Most már látja, hogy a nő nem túlzott, amikor azt mondta, hogy a szakácsnőjük rendkívül lelkiismeretes. Ő is volt már így, de rég volt már, hogy Darna készítette az ebédjét, Mordiról már nem is beszélve.*
- Köszönöm! *Nem kéreti magát, vesz a bogyókból. Ez lesz az előétel, utána jöhet majd a többi. A saját elemózsiája egyelőre a tarisznyájában marad, az nem olyan kívánatos, mint amit Lyzendra pakolt ki maguk elé.*
- Ha itt akarunk maradni vacsorára és együtt. *Szívesen veszi a társaságot, de a társulást még egyáltalán nem döntötték el. Szó sem volt róla.*
- Nem, van saját. *Frankóra mutat, van rajta egy tömlő is valami itallal. Egyelőre nem áll fel érte, majd ha megszomjazik.*
- Mindenfélék. Jók, rosszak, egyszerű falusiak és igazi nagyurak. Valódi boszorkányok és törpe mesterek. Arthenior meg tele van mindenféle bajkeverőkkel és magukat nagyra tartó pojácákkal. Rosszabb esetben ez a kettő együtt jár. De nem szokott zavarni egyik hiánya sem, elvagyok én a legtöbb helyen, ha nem zargatnak.*Amíg Lyzendra jól belekezd a lakomába addig ő mesél. Csak ezután tör magának kenyeret és szel húst. Bólogató hümmögése adja a nő tudtára, hogy elégedett az ebéddel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222