Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3420. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-03-19 19:25:52
Üzenet elküldve: 2018-03-19 19:25:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*Sorakeya merengve sétál egy Arthenior közelében lévő kis erdőben és halkan dudorászik valami régi nótát, amit még az anyja tanított neki gyerekkorában. Régen volt már, mégis tökéletesen tudja mind a dallamot, mind a szöveget. A kezeit zsebe vágja és úgy baktat az erdőben. Halkan lépdel, próbálja nem felverni az avart, nem akarja elijeszteni az erdei állatokat. Látni ugyan nem láthatja őket, de szereti hallgatni a madarak csicsergését és a nyulak motoszkálását. Hirtelen megkordul a gyomra.*
~Valami ennivaló után kellene nézni. Csinálhatnék csapdát, hátha elkapok mondjuk egy nyulat.~
*Imádja az állatokat, a nyuszikat meg pláne, de az éhség nagy úr.*
//Vadászat//
*Sorakeya merengve sétál egy Arthenior közelében lévő kis erdőben és halkan dudorászik valami régi nótát, amit még az anyja tanított neki gyerekkorában. Régen volt már, mégis tökéletesen tudja mind a dallamot, mind a szöveget. A kezeit zsebe vágja és úgy baktat az erdőben. Halkan lépdel, próbálja nem felverni az avart, nem akarja elijeszteni az erdei állatokat. Látni ugyan nem láthatja őket, de szereti hallgatni a madarak csicsergését és a nyulak motoszkálását. Hirtelen megkordul a gyomra.*
~Valami ennivaló után kellene nézni. Csinálhatnék csapdát, hátha elkapok mondjuk egy nyulat.~
*Imádja az állatokat, a nyuszikat meg pláne, de az éhség nagy úr.*
3419. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-03-17 10:19:08
Üzenet elküldve: 2018-03-17 10:19:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kajtatás//
*A hazaútra a szokásos módot választja. A főtéren mindig nagy az átjárás a piac felől. A pusztákra is innen vezet az út. A kinézett hátulsó kocsi hátsó ponyvája épp csak meglebben a késél munkája nyomán. Az ork már nem rontja tovább a főtér levegőjét. Félrehajtja a vastag anyagot, hogy kilásson, ahogy elhelyezkedik, de aztán a fel-felcsapó sár jobb belátásra bírja. Inkább rést vág magának jóval feljebb, de csak néha bámul rajta kifelé.
Ezen a városhoz közel eső részen nyoma sincs a Karavánpihenőt ért egykori dúlásnak, a domboldalakon szőlő, gyümölcsösök, magányosan füstölgő tanyák. ~Idáig nem ér el a kezünk.~
A szekér zötykölődésétől elálmosodik. Majdnem későn riad fel. Egy keveset vissza is kell gyalogoljon, ahogy legurul a keletnek forduló, három szekérből álló karaván leghátsó végéből, és eltűnik a kiszemelt bokor alatt a mélyedésben.
Aztán csak baktat hazafelé.*
*A hazaútra a szokásos módot választja. A főtéren mindig nagy az átjárás a piac felől. A pusztákra is innen vezet az út. A kinézett hátulsó kocsi hátsó ponyvája épp csak meglebben a késél munkája nyomán. Az ork már nem rontja tovább a főtér levegőjét. Félrehajtja a vastag anyagot, hogy kilásson, ahogy elhelyezkedik, de aztán a fel-felcsapó sár jobb belátásra bírja. Inkább rést vág magának jóval feljebb, de csak néha bámul rajta kifelé.
Ezen a városhoz közel eső részen nyoma sincs a Karavánpihenőt ért egykori dúlásnak, a domboldalakon szőlő, gyümölcsösök, magányosan füstölgő tanyák. ~Idáig nem ér el a kezünk.~
A szekér zötykölődésétől elálmosodik. Majdnem későn riad fel. Egy keveset vissza is kell gyalogoljon, ahogy legurul a keletnek forduló, három szekérből álló karaván leghátsó végéből, és eltűnik a kiszemelt bokor alatt a mélyedésben.
Aztán csak baktat hazafelé.*
3418. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-03-11 13:48:49
Üzenet elküldve: 2018-03-11 13:48:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Úton hazafelé//
*Megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor konstatálja, hogy túl van a nehezén. Sikeresen kikecmergett a mocsárból, ráadásul nem is lett nyakig, csak térdig sáros. Meirának szokása elcsúszni az ingoványban, aztán azon aggódhat, hogy mennyire röhögik ki, mikor csuromvizesen és mocskosan szeli át a várost. Most viszonylag megúszta, mert jobban odafigyelt, habár, mint tudjuk, az nem épp a fél-elf erőssége.
Szerencséjéhez tartozik még az is, hogy nem vak sötétben ér Arthenior közelébe, mert mikor elérte a járható utakat, egy kedves úr a kocsijára invitálta, és elhozta egészen idáig. Nem, nem Meira kérte a segítséget. Az úr talán észrevette, hogy a lány mennyire fáradt, és ezért ajánlotta fel, hogy elhozza egy darabon. Milyen jó, hogy vannak még kedves, segítőkész emberek is. Worenth Mester és a kocsis segítsége is egy olyan pontja volt a napnak, amit érdemes volt átélni. Reméli egyébként, hogy még találkozik a fehér hajú mágussal, és többet tanulhat tőle. Hála neki, ma többet fejlődött, mint eddig valaha. Megtanulta irányítani a varázslatait, így most már barátai nem lesznek veszélyben az ő szerencsétlensége miatt. Ez azért megnyugtató.
Közben már látja Arthenior házait a távolból, néhány perc és a főtéren lesz, onnan pedig már csak egy kőhajításnyira az otthon.*
*Megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor konstatálja, hogy túl van a nehezén. Sikeresen kikecmergett a mocsárból, ráadásul nem is lett nyakig, csak térdig sáros. Meirának szokása elcsúszni az ingoványban, aztán azon aggódhat, hogy mennyire röhögik ki, mikor csuromvizesen és mocskosan szeli át a várost. Most viszonylag megúszta, mert jobban odafigyelt, habár, mint tudjuk, az nem épp a fél-elf erőssége.
Szerencséjéhez tartozik még az is, hogy nem vak sötétben ér Arthenior közelébe, mert mikor elérte a járható utakat, egy kedves úr a kocsijára invitálta, és elhozta egészen idáig. Nem, nem Meira kérte a segítséget. Az úr talán észrevette, hogy a lány mennyire fáradt, és ezért ajánlotta fel, hogy elhozza egy darabon. Milyen jó, hogy vannak még kedves, segítőkész emberek is. Worenth Mester és a kocsis segítsége is egy olyan pontja volt a napnak, amit érdemes volt átélni. Reméli egyébként, hogy még találkozik a fehér hajú mágussal, és többet tanulhat tőle. Hála neki, ma többet fejlődött, mint eddig valaha. Megtanulta irányítani a varázslatait, így most már barátai nem lesznek veszélyben az ő szerencsétlensége miatt. Ez azért megnyugtató.
Közben már látja Arthenior házait a távolból, néhány perc és a főtéren lesz, onnan pedig már csak egy kőhajításnyira az otthon.*
3417. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-03-04 12:23:46
Üzenet elküldve: 2018-03-04 12:23:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Kevésbé piszkálja jelenleg náthája, bár ahogy a városban nézte egész nagy feltűnést keltett:*
~ Talán járványtól tartanak. ~ *Elmélkedik magában, miközben az út porára lép, bár nem hiszi, hogy ez ilyen gyorsan terjedne, mindenesetre az ő érdeke is, hogy megoldást találjon rá minél hamarabb. Jelenleg egy dolog jut eszébe, a mágustorony, talán ott tudnak neki segíteni, legalábbis abban, hogy jobban legyen, a végleges gyógyuláshoz idő kell. Lehet egyesek szemében furcsán hathat, de jelenleg esze ágában sincs senkihez betársulni. Kicsit magánzónak érzi magát, talán ez abból fakad, hogy korán eltűnt otthonról, s Erdőmély veszélyes berkein belül egyedül tengődött. Ha valaki jelenleg magányos útjából messzemenő következményeket tud levonni, anélkül, hogy megismerné, az bizonyára vagy öntelt, vagy pökhendi. Pyr egyik verziót sem kedveli túlságosan. Ez utóbbi két tulajdonság meglátása szerint elsősorban a régi lanawinini lakosokra vonatkozhat, akik azt gondolják magukról, övék a világ. Valahogy emiatt semmi kedve a városban megtelepedni.*
- Jó nekem az Erdőmélye. *Sóhajt fel hangosan.* - Artheniorban úgyis csak tollas hátú kis korcsnak tartanának, akit könnyűszerrel levadásznak, pusztán élvezetből. *Mindenesetre ez jelenleg nem foglalkoztatja túlságosan, így megvonja vállát, majd tovább rója az utat, csendes magányában.*
~ Talán járványtól tartanak. ~ *Elmélkedik magában, miközben az út porára lép, bár nem hiszi, hogy ez ilyen gyorsan terjedne, mindenesetre az ő érdeke is, hogy megoldást találjon rá minél hamarabb. Jelenleg egy dolog jut eszébe, a mágustorony, talán ott tudnak neki segíteni, legalábbis abban, hogy jobban legyen, a végleges gyógyuláshoz idő kell. Lehet egyesek szemében furcsán hathat, de jelenleg esze ágában sincs senkihez betársulni. Kicsit magánzónak érzi magát, talán ez abból fakad, hogy korán eltűnt otthonról, s Erdőmély veszélyes berkein belül egyedül tengődött. Ha valaki jelenleg magányos útjából messzemenő következményeket tud levonni, anélkül, hogy megismerné, az bizonyára vagy öntelt, vagy pökhendi. Pyr egyik verziót sem kedveli túlságosan. Ez utóbbi két tulajdonság meglátása szerint elsősorban a régi lanawinini lakosokra vonatkozhat, akik azt gondolják magukról, övék a világ. Valahogy emiatt semmi kedve a városban megtelepedni.*
- Jó nekem az Erdőmélye. *Sóhajt fel hangosan.* - Artheniorban úgyis csak tollas hátú kis korcsnak tartanának, akit könnyűszerrel levadásznak, pusztán élvezetből. *Mindenesetre ez jelenleg nem foglalkoztatja túlságosan, így megvonja vállát, majd tovább rója az utat, csendes magányában.*
3416. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-03-02 07:54:24
Üzenet elküldve: 2018-03-02 07:54:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Bár még kevésbé védett, mint valaha, azért nagyon örül a városba vezető útnak, még ha forgalmas is kissé. Immár nem számít. Fáradt, elcsigázott és rettentően fázik, csak azt nem tudja, hogy eddig hogyan bírta ki.*
~ Lehet, hogy a levelek, mégis védtek valamennyire? ~ *De már nem foglalkozik vele, ismét repkedő léptekre vált, hogy minél hamarabb beérjen. Esze ágában sincs várakozni. Szerencsére nem éhes, azt megoldotta útközben, ilyen problémái valószínűleg nem lesznek.*
~ Mondjuk nem árt, ha valami normális ételt is magamhoz veszek! ~ *Azonban esetében a normális étel sem több, mint növények, vagy zöldségek. Természetéből adódóan húst soha nem evett. Na semmi fanatizmus, egész egyszerűen valahogyan nem fűlik azokhoz a foga, akikkel gyermekkorában együtt élt, szinte testközelben. Nem is kívánja, a vér látványa, folyjon az bárkiből, kissé taszítja, így marad a füveknél és egyéb növényzetnél. Az út sem kevésbé forgalmas, mint máskor, jóllehet olyan nagyon sokszor nem járt erre, mégis emlékszik némiképp az irányra. Aminek megállapítása abból a szempontból sem nehéz, hogy a főtér tornya a távolban már kissé magasodik.*
~ A lényeg, hogy elérhető távolban. ~ *Messziről varjú károgását hallja, amire felkapja a fejét, de nem látja, honnan érkezik. Igyekszik az út mentén haladva, egyenesen a városba, amennyire lehet, persze feltűnés nélkül.*
~ Lehet, hogy a levelek, mégis védtek valamennyire? ~ *De már nem foglalkozik vele, ismét repkedő léptekre vált, hogy minél hamarabb beérjen. Esze ágában sincs várakozni. Szerencsére nem éhes, azt megoldotta útközben, ilyen problémái valószínűleg nem lesznek.*
~ Mondjuk nem árt, ha valami normális ételt is magamhoz veszek! ~ *Azonban esetében a normális étel sem több, mint növények, vagy zöldségek. Természetéből adódóan húst soha nem evett. Na semmi fanatizmus, egész egyszerűen valahogyan nem fűlik azokhoz a foga, akikkel gyermekkorában együtt élt, szinte testközelben. Nem is kívánja, a vér látványa, folyjon az bárkiből, kissé taszítja, így marad a füveknél és egyéb növényzetnél. Az út sem kevésbé forgalmas, mint máskor, jóllehet olyan nagyon sokszor nem járt erre, mégis emlékszik némiképp az irányra. Aminek megállapítása abból a szempontból sem nehéz, hogy a főtér tornya a távolban már kissé magasodik.*
~ A lényeg, hogy elérhető távolban. ~ *Messziről varjú károgását hallja, amire felkapja a fejét, de nem látja, honnan érkezik. Igyekszik az út mentén haladva, egyenesen a városba, amennyire lehet, persze feltűnés nélkül.*
3415. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-03-01 20:45:02
Üzenet elküldve: 2018-03-01 20:45:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi//
*Ezt Taitosnak biztos, hogy soha a büdös életben nem ismerné be, de kellemesen csalódott és jócskán meg is könnyebbült a lelke, most hogy ezt így kibeszélhették egymás közt. El is neveti magát, mikor Krestvir egy rossz megfogalmazás miatt rögtön szabadkozni kezd. Aztán már csak egy szelíd mosollyal hallgatja a továbbiakat és csak pár kedves mondatot fűz hozzá.*
- Ugyan már! Nem fogsz zavarni. Most már nem! És a cuki az nagyon jó!
*Majd elgondolkodik kissé.*
- Viszont egy kérésem az lenne.
*Tart egy kis hatásszünetet.*
- Taitos nem úszhatja meg ilyen könnyen! Benne lennél egy kis tréfában ellene? Nem sokat kérek, csak ne mondjuk el rögtön, hogy békét kötöttünk. Csak mikor már nagyon próbálkozik kibékíteni minket!
*Kicsit bosszúálló típus, ezt kár is volna tagadni. Ez pedig egy jó alap egy nagy közös röhögésre. Legalábbis ő úgy gondolja.*
- Én is örülök, hogy túl estünk rajta!
*Sóhajt fel végül, majd belekapaszkodik a lány derekába jelezve, hogy ezennel ő is felkészült a gyorsabb tempóra.*
*Ezt Taitosnak biztos, hogy soha a büdös életben nem ismerné be, de kellemesen csalódott és jócskán meg is könnyebbült a lelke, most hogy ezt így kibeszélhették egymás közt. El is neveti magát, mikor Krestvir egy rossz megfogalmazás miatt rögtön szabadkozni kezd. Aztán már csak egy szelíd mosollyal hallgatja a továbbiakat és csak pár kedves mondatot fűz hozzá.*
- Ugyan már! Nem fogsz zavarni. Most már nem! És a cuki az nagyon jó!
*Majd elgondolkodik kissé.*
- Viszont egy kérésem az lenne.
*Tart egy kis hatásszünetet.*
- Taitos nem úszhatja meg ilyen könnyen! Benne lennél egy kis tréfában ellene? Nem sokat kérek, csak ne mondjuk el rögtön, hogy békét kötöttünk. Csak mikor már nagyon próbálkozik kibékíteni minket!
*Kicsit bosszúálló típus, ezt kár is volna tagadni. Ez pedig egy jó alap egy nagy közös röhögésre. Legalábbis ő úgy gondolja.*
- Én is örülök, hogy túl estünk rajta!
*Sóhajt fel végül, majd belekapaszkodik a lány derekába jelezve, hogy ezennel ő is felkészült a gyorsabb tempóra.*
3414. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-03-01 07:43:09
Üzenet elküldve: 2018-03-01 07:43:09
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Nem akar a füves pusztán végigmenni, inkább a biztonságosabb kereskedelmi utat választja, ahol nagyobb a mozgolódás.
Rengeteg minden kavarog a fejében. Időre van szüksége, amíg a tornádó, mi folyamatosan, nagy sebességgel tombol a fejében elcsendesedik és elenyész. Mentségére legyen szólva, hogy más sem lenne ezzel másként, ha az ő helyében lenne.
Megpaskolja Üstökös oldalát. Hálás a hátasnak, amiért elviszi a városba. Taitos egy álmon keresztül üzent neki, hogy találkozni akar. Úgy érzi, hogy a történtekkel ellentétben ez az emlék és álom teljesen tiszta, mint a tükör.*
~Nehéz idők következnek.~
*Alapból az, hogy egyik napról a másikra kis túlzással aggastyán lett, nagyon nehezen kezelhető dolog. Na és vajon a külvilágot mindez hogyan érinti? Milyen visszajelzéseket fog kapni? Egy dologgal már most tisztában van.*
~A tanácsosi pályafutásomnak vége.~
*Fizikálisan és mentálisan is kimerült, nincs olyan állapotban, hogy részt vegyen egy tanácsülésen, ahhoz meg pláne, hogy házelnökként levezesse!*
~Szerencse, hogy nem volt nagy karrier.~
*Az első dolgai közé fog tartozni az, hogy bemegy a Tanács házába és lemond a posztjáról. Összeszedi a kicsiny irodájának kicsi asztaláról azt a pár személyes holmit, amit ott tart. Komoly akadályokkal kell megbirkóznia, hogy átvészelje élete utolsó szakaszát. A teste már oda, de talán az elméje még kitisztulhat idővel.*
Rengeteg minden kavarog a fejében. Időre van szüksége, amíg a tornádó, mi folyamatosan, nagy sebességgel tombol a fejében elcsendesedik és elenyész. Mentségére legyen szólva, hogy más sem lenne ezzel másként, ha az ő helyében lenne.
Megpaskolja Üstökös oldalát. Hálás a hátasnak, amiért elviszi a városba. Taitos egy álmon keresztül üzent neki, hogy találkozni akar. Úgy érzi, hogy a történtekkel ellentétben ez az emlék és álom teljesen tiszta, mint a tükör.*
~Nehéz idők következnek.~
*Alapból az, hogy egyik napról a másikra kis túlzással aggastyán lett, nagyon nehezen kezelhető dolog. Na és vajon a külvilágot mindez hogyan érinti? Milyen visszajelzéseket fog kapni? Egy dologgal már most tisztában van.*
~A tanácsosi pályafutásomnak vége.~
*Fizikálisan és mentálisan is kimerült, nincs olyan állapotban, hogy részt vegyen egy tanácsülésen, ahhoz meg pláne, hogy házelnökként levezesse!*
~Szerencse, hogy nem volt nagy karrier.~
*Az első dolgai közé fog tartozni az, hogy bemegy a Tanács házába és lemond a posztjáról. Összeszedi a kicsiny irodájának kicsi asztaláról azt a pár személyes holmit, amit ott tart. Komoly akadályokkal kell megbirkóznia, hogy átvészelje élete utolsó szakaszát. A teste már oda, de talán az elméje még kitisztulhat idővel.*
3413. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-27 15:13:32
Üzenet elküldve: 2018-02-27 15:13:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
- Rendben. - *hagyja ennyiben Nana múltjának feltárását, mert ez egy elég egyértelmű jelzés, hogy ezt most inkább hagyják.
Mikor pedig a nő belekezd a válaszába, azt részleteiben tényleg eléggé nehezen érti meg és maradnak még benne kérdések. De szerencsére Nana mindig kicsit tovább halad gondolatainak kifejtésében, így pedig a végére valami egészen kerek jön ki és áll össze még Krestvir fejében is.
Mikor Nana a féltékenységéről beszél, Krestvirben akkor tudatosul, hogy amit ő érez, az is annak nevezhető. Magára ismer ugyanis minden szóban. Egy kicsit sem tartja hát butaságnak, hogy a másik így gondolkodott, gondolkodik.
A bátorító vállcsapkodás először meglepi, aztán meg célt ér Nana szándéka és hoz egy kis megkönnyebbülést a gesztus. Persze, a javát az teszi, amit a nő mondott.*
- Nem nézlek hülyének, mert én is így éreztem. Ilyen önzőn. Féltékeny voltam én is. - *mondja, voltaképpen egész tárgyilagosan.*
- És kicsit azért is, mert én lehet, hogy régebb óta ismerem őt, de hozzád közelebb áll. Mármint… nem mintha azt akarnám, hogy hozzám is úgy álljon közelebb, mint hozzád. - *javítja gyorsan, mert eszébe jut Nana korábbi kérdése, és nem akarja, hogy félreértés legyen.*
- De én olyan ritkán látom őt, mert mindig úton van, vagy a Szövetség ügyeit intézi. És azt gondoltam, te majd a maradék idejét is kitöltöd, mert… téged jobban szeret. És hogy biztosan nem fogtok majd örülni, ha odamegyek hozzátok, mert mindig zavarni fogok… És… erről majd Taitost is meg kell kérdeznem. - *szúrja közbe, mert Nana ugyan biztosan állítja, hogy ő fontos a fiúnak, neki elég csekélyke önbizalma van, vagy hite a saját emberismeretében, így az ő meggyőződése korántsem olyan erős abban, hogy Taitost nem zavarná most, hogy van egy ilyen fontos ember az életében, vagyis, hogy van egy párja.* De neked köszönöm, hogy… megengeded… hogy… néha zavarjak.
*Bátortalanra sikeredik a befejezés és voltaképpen nagy szerencse, hogy lovon ülnek és ezáltal nem kell egymás szemébe nézniük, mert különben Krestvir számára kétségtelenül további nehézségekkel járt volna ez a beszélgetés.*
- A cuki az jó? - *kérdi kicsit később, alighanem váratlan visszakanyarodással.*
- Most már gyorsítok, ha nem bánod. Már nem kell vigyáznunk a nyelvünkre. - *mondja később, ez utóbbi megjegyzésnél elmosolyodva.*
- Örülök, hogy megbeszéltük, én jobban érzem magamat. - *teszi hozzá valamivel komolyabban. Majd megvárja Nana beleegyezését, s ha ez megtörténik, akkor gyorsabb tempóra ösztökéli a lovat, hogy lehetőleg szürkületre már a Toronynál legyenek.*
- Rendben. - *hagyja ennyiben Nana múltjának feltárását, mert ez egy elég egyértelmű jelzés, hogy ezt most inkább hagyják.
Mikor pedig a nő belekezd a válaszába, azt részleteiben tényleg eléggé nehezen érti meg és maradnak még benne kérdések. De szerencsére Nana mindig kicsit tovább halad gondolatainak kifejtésében, így pedig a végére valami egészen kerek jön ki és áll össze még Krestvir fejében is.
Mikor Nana a féltékenységéről beszél, Krestvirben akkor tudatosul, hogy amit ő érez, az is annak nevezhető. Magára ismer ugyanis minden szóban. Egy kicsit sem tartja hát butaságnak, hogy a másik így gondolkodott, gondolkodik.
A bátorító vállcsapkodás először meglepi, aztán meg célt ér Nana szándéka és hoz egy kis megkönnyebbülést a gesztus. Persze, a javát az teszi, amit a nő mondott.*
- Nem nézlek hülyének, mert én is így éreztem. Ilyen önzőn. Féltékeny voltam én is. - *mondja, voltaképpen egész tárgyilagosan.*
- És kicsit azért is, mert én lehet, hogy régebb óta ismerem őt, de hozzád közelebb áll. Mármint… nem mintha azt akarnám, hogy hozzám is úgy álljon közelebb, mint hozzád. - *javítja gyorsan, mert eszébe jut Nana korábbi kérdése, és nem akarja, hogy félreértés legyen.*
- De én olyan ritkán látom őt, mert mindig úton van, vagy a Szövetség ügyeit intézi. És azt gondoltam, te majd a maradék idejét is kitöltöd, mert… téged jobban szeret. És hogy biztosan nem fogtok majd örülni, ha odamegyek hozzátok, mert mindig zavarni fogok… És… erről majd Taitost is meg kell kérdeznem. - *szúrja közbe, mert Nana ugyan biztosan állítja, hogy ő fontos a fiúnak, neki elég csekélyke önbizalma van, vagy hite a saját emberismeretében, így az ő meggyőződése korántsem olyan erős abban, hogy Taitost nem zavarná most, hogy van egy ilyen fontos ember az életében, vagyis, hogy van egy párja.* De neked köszönöm, hogy… megengeded… hogy… néha zavarjak.
*Bátortalanra sikeredik a befejezés és voltaképpen nagy szerencse, hogy lovon ülnek és ezáltal nem kell egymás szemébe nézniük, mert különben Krestvir számára kétségtelenül további nehézségekkel járt volna ez a beszélgetés.*
- A cuki az jó? - *kérdi kicsit később, alighanem váratlan visszakanyarodással.*
- Most már gyorsítok, ha nem bánod. Már nem kell vigyáznunk a nyelvünkre. - *mondja később, ez utóbbi megjegyzésnél elmosolyodva.*
- Örülök, hogy megbeszéltük, én jobban érzem magamat. - *teszi hozzá valamivel komolyabban. Majd megvárja Nana beleegyezését, s ha ez megtörténik, akkor gyorsabb tempóra ösztökéli a lovat, hogy lehetőleg szürkületre már a Toronynál legyenek.*
3412. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-27 14:25:30
Üzenet elküldve: 2018-02-27 14:25:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi//
- Talán ezt majd beszéljük meg máskor.
*Jelzi röviden, hogy nem igazán kívánja firtatni a múltját, mert így is eléggé nagy lelki kitárulkozás következik és nem kell mindent szinte az első nap alkalmával megmutatnia. Így rátérhetnek a kettejük kapcsolatát nyomasztó tényekre. Meglepő lett volna, ha zagyva gondolataiból elsőre sikerülne értelmes információt átadni a lány számára.*
- Lehet baromságokat beszélek, ne haragudj.
*Majd egy nagy sóhajjal újra belekezd, hogy tisztázza a helyzetet.*
- Neked semmit nem kell másként csinálnod! Úgy értem, izé. Nekem kell ezt magamban elrendeznem. De amúgy. Olyan cuki vagy, biztos nem tart soká.
*Valahogy ez megint nem tűnik túl összefüggőnek vagy érthetőnek, ezért fúj egyet és elkezdi elölről.*
- Szóval! Azt hiszem Taitos sosem bocsátaná meg, ha totálisan felborítanám az életét. Biztos, hogy fontos vagy neki és én ezért nem akarlak elszakítani tőle. Csak nehéz lenyelnem azt, hogy rajtam kívül van más is. Tudom ez önzőnek hangzik, de így van. Meg ugye... Te már régebb óta ismered, mint én és... Az az idő már sosem lehet az enyém. A közösen megélt élményeitek. Meg ilyenek, érted? Szóval csak ennyi. Biztos hülyének nézel most, de nem tudom jobban megfogalmazni. Ez ellen meg igazán nem tudsz semmit. Ez csak az én hülyeségem, szóval ne aggódj miatta!
*Bátorítóan megcsapkodja a lány vállát. Azt amelyiken éppen nincs madár. Aztán újabb nagy sóhaj, de ez már olyan megkönnyebbülős-féle.*
- Talán ezt majd beszéljük meg máskor.
*Jelzi röviden, hogy nem igazán kívánja firtatni a múltját, mert így is eléggé nagy lelki kitárulkozás következik és nem kell mindent szinte az első nap alkalmával megmutatnia. Így rátérhetnek a kettejük kapcsolatát nyomasztó tényekre. Meglepő lett volna, ha zagyva gondolataiból elsőre sikerülne értelmes információt átadni a lány számára.*
- Lehet baromságokat beszélek, ne haragudj.
*Majd egy nagy sóhajjal újra belekezd, hogy tisztázza a helyzetet.*
- Neked semmit nem kell másként csinálnod! Úgy értem, izé. Nekem kell ezt magamban elrendeznem. De amúgy. Olyan cuki vagy, biztos nem tart soká.
*Valahogy ez megint nem tűnik túl összefüggőnek vagy érthetőnek, ezért fúj egyet és elkezdi elölről.*
- Szóval! Azt hiszem Taitos sosem bocsátaná meg, ha totálisan felborítanám az életét. Biztos, hogy fontos vagy neki és én ezért nem akarlak elszakítani tőle. Csak nehéz lenyelnem azt, hogy rajtam kívül van más is. Tudom ez önzőnek hangzik, de így van. Meg ugye... Te már régebb óta ismered, mint én és... Az az idő már sosem lehet az enyém. A közösen megélt élményeitek. Meg ilyenek, érted? Szóval csak ennyi. Biztos hülyének nézel most, de nem tudom jobban megfogalmazni. Ez ellen meg igazán nem tudsz semmit. Ez csak az én hülyeségem, szóval ne aggódj miatta!
*Bátorítóan megcsapkodja a lány vállát. Azt amelyiken éppen nincs madár. Aztán újabb nagy sóhaj, de ez már olyan megkönnyebbülős-féle.*
3411. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-27 13:56:59
Üzenet elküldve: 2018-02-27 13:56:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
- Miért? - *érkezik az egyszerű, érdeklődő kérdés, mert amíg Nana nem teszi egyértelművé, hogy nem akar a múltjáról beszélni, addig Krestvir pusztán a keserű nevetéséből nem fogja érzékelni, hogy olyasmit feszeget, amit nem kellene.
Miután végzett a beszéddel, a nő első megjegyzése máris elkeseríti. Ettől függetlenül nem bánja, hogy feltárta, amit ő érez és gondol, mert így legalább tisztán fogják látni a helyzetet. De azért mégis kicsit kiszolgáltatottnak érzi magát; nem is számított rá, hogy így lesz. Ezért nem tesz jót, hogy erre a szabadon hagyott támadási felületre azonnal ütést mérnek egy fájdalmas válasszal. Ám túléli, és hallgat tovább, mert úgy sejti, lesz még folytatás. És lesz is. Vele pedig jön némi enyhítés, mert, ha jól hámozza ki, annyira nem is ő tehet róla, hogy Nana nem kedveli őt, hanem minden idegenhez így viszonyul a nő.
Kriyontól már megszokta a szabados nyelvezetet, úgyhogy a nő fogalmazásmódja nem zavarja, csak kicsit nehezíti számára az értelmezést. Mert például nem érti, miért is féltékeny Nana egy örömlányra, amíg rá nem jön, hogy ez alighanem valamiért valamiféle nagymértékűséget akar kifejezni. Vagyis azt, hogy _nagyon_ féltékeny. Bele is helyezi egy képzeletbeli szótárba ezt a kifejezést a hozzá kapcsolódó magyarázattal. Később még jól jöhet. Bár nem világos számára, miért jó ezzel behelyettesíteni egy amúgy a szövegkörnyezetben több értelemmel bíró szót, de nem akarja megzavarni most Nanát azzal, hogy erre rákérdez. Meg egyébként is jobban foglalkoztatja most a nő beszédének tartalma, mint formája. Azzal kapcsolatban is kérdezne ugyan, de úgy dönt, megvárja, míg Nana befejezi, s majd a végén teszi fel a kérdéseit.
Azonban a végén sem megy olyan könnyen, mert olyan… furcsa lesz a hangulat.
Nana megengedte, hogy ő is Taitos-al legyen, de közben meg beigazolódott, hogy nem örül neki, így pedig Krestvir semmivel sem érzi magát előrébb, mert nem tudja akkor ezek szerint hogyan kellene viselkednie? Mégiscsak kerülnie kellene a fiút és legfeljebb csak mint mesteréhez fordulnia hozzá, amikor feltétlen szükséges?*
- Mit vársz tőlem, hogyan kellene viselkednem, hogy az jó legyen? - *kérdez rá, hogy világos legyen Nana elvárása.*
- És mire gondoltál… mink van nekünk, ami neked még nincs? - *tér vissza ehhez is, mert ez volt még, amit nem értett mindabból, amit a másik mondott.*
- Miért? - *érkezik az egyszerű, érdeklődő kérdés, mert amíg Nana nem teszi egyértelművé, hogy nem akar a múltjáról beszélni, addig Krestvir pusztán a keserű nevetéséből nem fogja érzékelni, hogy olyasmit feszeget, amit nem kellene.
Miután végzett a beszéddel, a nő első megjegyzése máris elkeseríti. Ettől függetlenül nem bánja, hogy feltárta, amit ő érez és gondol, mert így legalább tisztán fogják látni a helyzetet. De azért mégis kicsit kiszolgáltatottnak érzi magát; nem is számított rá, hogy így lesz. Ezért nem tesz jót, hogy erre a szabadon hagyott támadási felületre azonnal ütést mérnek egy fájdalmas válasszal. Ám túléli, és hallgat tovább, mert úgy sejti, lesz még folytatás. És lesz is. Vele pedig jön némi enyhítés, mert, ha jól hámozza ki, annyira nem is ő tehet róla, hogy Nana nem kedveli őt, hanem minden idegenhez így viszonyul a nő.
Kriyontól már megszokta a szabados nyelvezetet, úgyhogy a nő fogalmazásmódja nem zavarja, csak kicsit nehezíti számára az értelmezést. Mert például nem érti, miért is féltékeny Nana egy örömlányra, amíg rá nem jön, hogy ez alighanem valamiért valamiféle nagymértékűséget akar kifejezni. Vagyis azt, hogy _nagyon_ féltékeny. Bele is helyezi egy képzeletbeli szótárba ezt a kifejezést a hozzá kapcsolódó magyarázattal. Később még jól jöhet. Bár nem világos számára, miért jó ezzel behelyettesíteni egy amúgy a szövegkörnyezetben több értelemmel bíró szót, de nem akarja megzavarni most Nanát azzal, hogy erre rákérdez. Meg egyébként is jobban foglalkoztatja most a nő beszédének tartalma, mint formája. Azzal kapcsolatban is kérdezne ugyan, de úgy dönt, megvárja, míg Nana befejezi, s majd a végén teszi fel a kérdéseit.
Azonban a végén sem megy olyan könnyen, mert olyan… furcsa lesz a hangulat.
Nana megengedte, hogy ő is Taitos-al legyen, de közben meg beigazolódott, hogy nem örül neki, így pedig Krestvir semmivel sem érzi magát előrébb, mert nem tudja akkor ezek szerint hogyan kellene viselkednie? Mégiscsak kerülnie kellene a fiút és legfeljebb csak mint mesteréhez fordulnia hozzá, amikor feltétlen szükséges?*
- Mit vársz tőlem, hogyan kellene viselkednem, hogy az jó legyen? - *kérdez rá, hogy világos legyen Nana elvárása.*
- És mire gondoltál… mink van nekünk, ami neked még nincs? - *tér vissza ehhez is, mert ez volt még, amit nem értett mindabból, amit a másik mondott.*
3410. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-27 12:11:33
Üzenet elküldve: 2018-02-27 12:11:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nem nagyon nézte volna ki a lányból, hogy ennyire képes lesz belemászni a lelkébe, már csak azért sem, mert nem nézte ki belőle, hogy van hozzá elég mersze.*
- Hát mondjuk úgy, hogy nem volt jó!
*Válaszol vidoran, szokásos keserű nevetésével pattintva el a múltjára irányuló kérdéseket. Hiszen ezek mindig csak udvariaskodó kérdések és nem tényleges érdeklődés, így aztán nem is szokott senkit fárasztani azzal, hogy elregélje hányattatott sorsát. Már egészen hozzászokott ahhoz, hogy így kezelje múltbéli problémáit. Csak nagyon ritkán nyomasztja őt és néhány görcsös beidegződés maradt csak vissza belőle. Meg aztán van kellemesebb téma is, amiről beszélhetnek. Méghozzá Taitos. Túl nyálasnak tartja, hogy beismerje, de azért már bánja kicsit, hogy így hagyta ott a fiút vagy hogy egyáltalán ott hagyta.
Na de végre rátérhetnek a lényegi információkra, tehát hogy mi is volt/van mester és tanítványa közt. Kicsit megnyugszik az első mondat hallatán, mert nincs jó tapasztalata azzal, ha valaki ilyen közel tartja magához az exét, az szinte biztos, hogy rájár a régi bödönre is az új mellett. De Krestvir nem régi bödön, úgyhogy ez a veszély nem fenyegeti. S ha eddig nem vált bödönné, akkor talán már Nana sem lesz helyette régi bödön. Teljes zagyvaságában a lány zavarja meg, aki most már kezd kicsit túlságosan is közlékeny lenni. Pedig Nana itt már szívesen elzárta volna a csapot, mert azért ez már nem olyan kedves a fülének. Szívesen vitába szállna arról, hogy kinek van oka vagy joga féltékenykedni, de egyelőre nem teszi. Nagyokat nyel míg Krestvir beszél, nem akar közbeszólni, megvárja a végét, aztán majd ő is elmondja a véleményét.*
- Hát... Szóval. Jól érezted.
*Nyögi ki szűkszavúan, mert még mindig nem győzte meg magát arról, hogy ne próbálja meg lelökni a lányt a ló hátáról.*
- Alapvetően elég nagy seggfej tudok lenni.
*Teszi még hozzá magyarázatként, s közben lassan belátja, hogy a lány őszintesége inkább lehet értékelendő, mint dühítő.*
- Sose bízom senkiben és nem vagyok jó fej az új emberekkel. Így csak az férkőzhet közel hozzám, aki tényleg kitartó. ÉS... tudom, hogy rettenetes vagyok. Nem is ragozom tovább. Kurvára féltékeny vagyok, mert nektek van valamitek, ami nekem még nincs és lehet nem is lesz.
*Legszívesebben saját magát csapná most már pofán.*
- Szóval igen. Kicsit haragszom és nem tudom, hogy ezen valaha túl fogom-e tenni magam. De.
*Hagy némi szünetet és nagy erőfeszítés árán végül kimondja mit is gondol.*
- De miatta meg fogom próbálni! Hiszen... Te is fontos vagy neki, ahogy a többi Szilánk is. Hiába borulok ki ezen minden egyes alkalommal.
*Végül kicsit megkönnyebbülten el is neveti magát.*
- Mert amúgy tökre kiborulok, hogy mindig betaláljátok! De majd biztos megszokom, hogy osztoznom kell.
*Reméli, hogy a zagyvaságból Kresi is valami pozitívumot szűr majd le és nem roskad magába attól, amit most hallott. Mert vigasztalni azt nem annyira tud.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nem nagyon nézte volna ki a lányból, hogy ennyire képes lesz belemászni a lelkébe, már csak azért sem, mert nem nézte ki belőle, hogy van hozzá elég mersze.*
- Hát mondjuk úgy, hogy nem volt jó!
*Válaszol vidoran, szokásos keserű nevetésével pattintva el a múltjára irányuló kérdéseket. Hiszen ezek mindig csak udvariaskodó kérdések és nem tényleges érdeklődés, így aztán nem is szokott senkit fárasztani azzal, hogy elregélje hányattatott sorsát. Már egészen hozzászokott ahhoz, hogy így kezelje múltbéli problémáit. Csak nagyon ritkán nyomasztja őt és néhány görcsös beidegződés maradt csak vissza belőle. Meg aztán van kellemesebb téma is, amiről beszélhetnek. Méghozzá Taitos. Túl nyálasnak tartja, hogy beismerje, de azért már bánja kicsit, hogy így hagyta ott a fiút vagy hogy egyáltalán ott hagyta.
Na de végre rátérhetnek a lényegi információkra, tehát hogy mi is volt/van mester és tanítványa közt. Kicsit megnyugszik az első mondat hallatán, mert nincs jó tapasztalata azzal, ha valaki ilyen közel tartja magához az exét, az szinte biztos, hogy rájár a régi bödönre is az új mellett. De Krestvir nem régi bödön, úgyhogy ez a veszély nem fenyegeti. S ha eddig nem vált bödönné, akkor talán már Nana sem lesz helyette régi bödön. Teljes zagyvaságában a lány zavarja meg, aki most már kezd kicsit túlságosan is közlékeny lenni. Pedig Nana itt már szívesen elzárta volna a csapot, mert azért ez már nem olyan kedves a fülének. Szívesen vitába szállna arról, hogy kinek van oka vagy joga féltékenykedni, de egyelőre nem teszi. Nagyokat nyel míg Krestvir beszél, nem akar közbeszólni, megvárja a végét, aztán majd ő is elmondja a véleményét.*
- Hát... Szóval. Jól érezted.
*Nyögi ki szűkszavúan, mert még mindig nem győzte meg magát arról, hogy ne próbálja meg lelökni a lányt a ló hátáról.*
- Alapvetően elég nagy seggfej tudok lenni.
*Teszi még hozzá magyarázatként, s közben lassan belátja, hogy a lány őszintesége inkább lehet értékelendő, mint dühítő.*
- Sose bízom senkiben és nem vagyok jó fej az új emberekkel. Így csak az férkőzhet közel hozzám, aki tényleg kitartó. ÉS... tudom, hogy rettenetes vagyok. Nem is ragozom tovább. Kurvára féltékeny vagyok, mert nektek van valamitek, ami nekem még nincs és lehet nem is lesz.
*Legszívesebben saját magát csapná most már pofán.*
- Szóval igen. Kicsit haragszom és nem tudom, hogy ezen valaha túl fogom-e tenni magam. De.
*Hagy némi szünetet és nagy erőfeszítés árán végül kimondja mit is gondol.*
- De miatta meg fogom próbálni! Hiszen... Te is fontos vagy neki, ahogy a többi Szilánk is. Hiába borulok ki ezen minden egyes alkalommal.
*Végül kicsit megkönnyebbülten el is neveti magát.*
- Mert amúgy tökre kiborulok, hogy mindig betaláljátok! De majd biztos megszokom, hogy osztoznom kell.
*Reméli, hogy a zagyvaságból Kresi is valami pozitívumot szűr majd le és nem roskad magába attól, amit most hallott. Mert vigasztalni azt nem annyira tud.*
3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-26 21:12:38
Üzenet elküldve: 2018-02-26 21:12:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
*Igazából sietni kellene, de ezt a beszélgetést minél tovább folytatják, annál fontosabbnak érzi, úgyhogy nem akarja félbeszakítani. A nap pedig még elég magasan jár az égen ahhoz, hogy megkockáztasson még egy kis időt ebben a nyugodt tempóban.
Elgondolkozik azon, amit Nana mond, s mérlegeli magában, hogy mit jelenthet.*
- Rossz életed volt? - *kérdez rá nyíltan, mert arra jut, csak ez lehet az oka annak, hogy a nő szívesen felejtene.
Aztán később is lesz egy elég egyenes kérdése. Amivel a reakció alapján sikerül zavarba hoznia Nanát, de a válasza legalább őszintének tűnik és még kedvező is.
Valami kamaszos zavar és izgatottság éledezik Krestvirben, ahogy hallgatja Nanaiát, ahogy az érzéseiről beszél. Próbálja elképzelni, milyen lehet az a szerelem, de most még nehezére esik és inkább mosolyognia kell rajta, ahogy Nana habogásán is. Meg azért is, mert örül ennek a válasznak. Örül, hogy Taitos olyasvalakit talált, aki így szereti őt.
Biccent, hogy tudomásul vette az elhangzottakat meg a kérést is, de szólni nem tud mit. Már csak azért sem, mert Nana túl hamar találja meg a saját kérdésével, s ezzel azonnal útját állja minden további gondolatnak.
Krestvir átveszi magában, mekkora az esélye annak, hogy a nő úgy értette ezt a kérdést, ahogy gondolja, és arra az eredményre jut, hogy elég magas.*
- Ha ezt úgy érted, hogy úgy… mint köztetek… Akkor nem. - *érezhetően nehezen találja még a megfelelő szavakat is. Erre hát nem eszébe ugrik az a fránya, amúgy jelentéktelen emlék, mikor Taitos-al együtt aludtak és a fiú reggel nagyon… férfias volt!? Persze, mindezt álmában, de ő azóta nem tudja elfelejteni, hogy ők ketten Taitos-al különböző neműek, s hogy az ilyen összebújás mással is járhat. Pedig azelőtt nem volt szégyenlős, nem figyelt a testére és hogy szemérmetlenség lehet lenge öltözetben mutatkozni a fiú előtt. De ez a lépcsőfok talán valahol természetes is, és nem csak az ő különleges helyzetéből adódik. Hisz szinte gyermek volt még, mikor Synmirába került, azóta pedig eltelt két év, s ő is kezd nővé érni, megváltozott, így ideje van annak is, hogy megismerje a szemérmességet.
Elpirul és zavarba jön az emléktől, ám igazából tényleg semmi jelentősége. Mindössze annak felvetése, hogy ő és Taitos együtt lettek volna, hozta magával az egyetlen olyan tapasztalat felidéződését, amit eddig megélt, mint nő, egy férfitól.*
- Taitos… nagyon fontos nekem. Én is szeretem őt. Legalábbis azt hiszem, ezt mondhatjuk szeretetnek. Talán annak is van köze hozzá, hogy az elején… nem ismertem senkit, és muszáj volt bíznom valakiben. Kellett valaki, akire számíthatok, akihez kötődhetek… ahogy egy családhoz. Féltem tőle, hogy nem csinálom okosan és csak azért kötődök hozzá, mert nincs más sem, akiben jobban bízhatnék. De ő azóta sem árulta el a bizalmamat. És vigyázott rám. Néha meg is ölelt, vagy velem volt este, mikor… nem éreztem jól magam. Megengedte, hogy a szobájában aludjak.- *a lassú magyarázatot úgy zárja ezzel az ölelés-említéssel, mintha valami nagy dologról volna szó. De hát neki az is. Még Taitostól is, akit szeret, néha szokatlan az ölelés, viszont közben vágyódik is rá.*
- Mikor együtt láttalak benneteket, nem örültem. Arra gondoltam, hogy Taitosnak így majd még kevesebb ideje lesz rám, és hogy miattad majd nem lehetek vele. - *a vallomás egyszerűen kibukik belőle. A két évnyi fejlődésen átesett személyiségének egyik jellegzetessége, hogy ritkán beszél az érzéseiről, mert nehezen fejezi ki magát. Viszont, ha kényelmetlenül érzi magát érzelmileg, akkor azt igyekszik feloldani a probléma megbeszélésével, pusztán azért, mert abban bízik, hogy így megszűnik az a kényelmetlenség. Szavaiból kitűnhet a féltékenység, de az is, hogy ez nem szerelemféltés. Ha valamihez hasonlítani kellene, akkor talán inkább testvéri féltékenységnek lehetne mondani. Nana úgy csöppent be az ő képzelt kis családjába Taitos-al, mint egy újszülött kistesó, aki elorrolja a szülők figyelmét.*
- Meg… valahogy úgy is éreztem, hogy nem vagyok rokonszenves neked… - *teszi hozzá ezt is, ha már vallomást tesz, azt rendesen csinálja.*
- De most örülök, hogy szereted Taitost és úgy látom, hogy ő is szeret téged. - *folytatja azzal, amit most, a beszélgetésük után érez.*
- Viszont… én nem akarlak benneteket zavarni, de Taitostól… Taitostól sem akarok… elszakadni. Nekem nincs másom… Haragszol miatta? Haragszol, ha én is vele akarok lenni? - *így a végére csak feltör belőle egy kevés az elfojtott feszültségből, ez megmutatkozik szaggatott beszédén és az alighanem kétségbeesettnek ható kérdésén.*
*Igazából sietni kellene, de ezt a beszélgetést minél tovább folytatják, annál fontosabbnak érzi, úgyhogy nem akarja félbeszakítani. A nap pedig még elég magasan jár az égen ahhoz, hogy megkockáztasson még egy kis időt ebben a nyugodt tempóban.
Elgondolkozik azon, amit Nana mond, s mérlegeli magában, hogy mit jelenthet.*
- Rossz életed volt? - *kérdez rá nyíltan, mert arra jut, csak ez lehet az oka annak, hogy a nő szívesen felejtene.
Aztán később is lesz egy elég egyenes kérdése. Amivel a reakció alapján sikerül zavarba hoznia Nanát, de a válasza legalább őszintének tűnik és még kedvező is.
Valami kamaszos zavar és izgatottság éledezik Krestvirben, ahogy hallgatja Nanaiát, ahogy az érzéseiről beszél. Próbálja elképzelni, milyen lehet az a szerelem, de most még nehezére esik és inkább mosolyognia kell rajta, ahogy Nana habogásán is. Meg azért is, mert örül ennek a válasznak. Örül, hogy Taitos olyasvalakit talált, aki így szereti őt.
Biccent, hogy tudomásul vette az elhangzottakat meg a kérést is, de szólni nem tud mit. Már csak azért sem, mert Nana túl hamar találja meg a saját kérdésével, s ezzel azonnal útját állja minden további gondolatnak.
Krestvir átveszi magában, mekkora az esélye annak, hogy a nő úgy értette ezt a kérdést, ahogy gondolja, és arra az eredményre jut, hogy elég magas.*
- Ha ezt úgy érted, hogy úgy… mint köztetek… Akkor nem. - *érezhetően nehezen találja még a megfelelő szavakat is. Erre hát nem eszébe ugrik az a fránya, amúgy jelentéktelen emlék, mikor Taitos-al együtt aludtak és a fiú reggel nagyon… férfias volt!? Persze, mindezt álmában, de ő azóta nem tudja elfelejteni, hogy ők ketten Taitos-al különböző neműek, s hogy az ilyen összebújás mással is járhat. Pedig azelőtt nem volt szégyenlős, nem figyelt a testére és hogy szemérmetlenség lehet lenge öltözetben mutatkozni a fiú előtt. De ez a lépcsőfok talán valahol természetes is, és nem csak az ő különleges helyzetéből adódik. Hisz szinte gyermek volt még, mikor Synmirába került, azóta pedig eltelt két év, s ő is kezd nővé érni, megváltozott, így ideje van annak is, hogy megismerje a szemérmességet.
Elpirul és zavarba jön az emléktől, ám igazából tényleg semmi jelentősége. Mindössze annak felvetése, hogy ő és Taitos együtt lettek volna, hozta magával az egyetlen olyan tapasztalat felidéződését, amit eddig megélt, mint nő, egy férfitól.*
- Taitos… nagyon fontos nekem. Én is szeretem őt. Legalábbis azt hiszem, ezt mondhatjuk szeretetnek. Talán annak is van köze hozzá, hogy az elején… nem ismertem senkit, és muszáj volt bíznom valakiben. Kellett valaki, akire számíthatok, akihez kötődhetek… ahogy egy családhoz. Féltem tőle, hogy nem csinálom okosan és csak azért kötődök hozzá, mert nincs más sem, akiben jobban bízhatnék. De ő azóta sem árulta el a bizalmamat. És vigyázott rám. Néha meg is ölelt, vagy velem volt este, mikor… nem éreztem jól magam. Megengedte, hogy a szobájában aludjak.- *a lassú magyarázatot úgy zárja ezzel az ölelés-említéssel, mintha valami nagy dologról volna szó. De hát neki az is. Még Taitostól is, akit szeret, néha szokatlan az ölelés, viszont közben vágyódik is rá.*
- Mikor együtt láttalak benneteket, nem örültem. Arra gondoltam, hogy Taitosnak így majd még kevesebb ideje lesz rám, és hogy miattad majd nem lehetek vele. - *a vallomás egyszerűen kibukik belőle. A két évnyi fejlődésen átesett személyiségének egyik jellegzetessége, hogy ritkán beszél az érzéseiről, mert nehezen fejezi ki magát. Viszont, ha kényelmetlenül érzi magát érzelmileg, akkor azt igyekszik feloldani a probléma megbeszélésével, pusztán azért, mert abban bízik, hogy így megszűnik az a kényelmetlenség. Szavaiból kitűnhet a féltékenység, de az is, hogy ez nem szerelemféltés. Ha valamihez hasonlítani kellene, akkor talán inkább testvéri féltékenységnek lehetne mondani. Nana úgy csöppent be az ő képzelt kis családjába Taitos-al, mint egy újszülött kistesó, aki elorrolja a szülők figyelmét.*
- Meg… valahogy úgy is éreztem, hogy nem vagyok rokonszenves neked… - *teszi hozzá ezt is, ha már vallomást tesz, azt rendesen csinálja.*
- De most örülök, hogy szereted Taitost és úgy látom, hogy ő is szeret téged. - *folytatja azzal, amit most, a beszélgetésük után érez.*
- Viszont… én nem akarlak benneteket zavarni, de Taitostól… Taitostól sem akarok… elszakadni. Nekem nincs másom… Haragszol miatta? Haragszol, ha én is vele akarok lenni? - *így a végére csak feltör belőle egy kevés az elfojtott feszültségből, ez megmutatkozik szaggatott beszédén és az alighanem kétségbeesettnek ható kérdésén.*
3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-26 20:03:50
Üzenet elküldve: 2018-02-26 20:03:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi//
*Még nem döntötte el. Vagyis még azelőtt döntött, hogy érdemben beszélgetett volna a lánnyal, így aztán most még lesz egy kisebb harca önmagával. Már csak azért is, mert mikor arra gondol, hogy Krestvir egész kedves és szerethető, akkor megjelenik egy semmiben lebegő Taitos fej, ami visszhangozni kezdi több oldalról villódzva felbukkanva, hogy: "én megmondtam!".*
- Jó lenne néha üresnek lenni kicsit.
*Teszi hozzá szinte vágyakozón. Hiszen volna mit felejtenie bőven. Az meg egy dolog, hogy ő azzal viccelt, hogy Taitos egy sorscsapás, de valahol ő is kicsit megmentőként gondol rá. Aztán Krestvir nem nagyon vacilál és rögtön belekérdez a közepébe, amitől Nanaia szemei szinte kiugranak a helyükről. Hiszen micsoda kérdés ez? Vele van, hát naná, hogy szereti. Az már más kérdés, hogy ezt sosem mondták még ki. De hát nyilván így van.*
- Igen!
*Böki ki végül mielőtt túlságosan kínos lenne a csend, aztán persze rögtön homlokon is csapná magát, de csak fájdalmasan elfintorodik. Úgy érzi szabadkoznia kell.*
- Mármint azt hiszem. Vagyis hát. Ezt ne mondd neki!
*Teljes zavar.*
- Hát... Már nem tudom elképzelni a holnapot nélküle.
*Böki ki végül és egy nagy sóhajjal elhallgat. Most olyan átszellemült képet képzelhet arcára a lány és pont olyat is vág. Hát bevallotta immár magának is. De aztán valami rossz érzés kezdi el szorongatni torkát, úgyhogy kissé félve, de belőle is kibukik a kérdés.*
- Köztetek volt valami?
*Még nem döntötte el. Vagyis még azelőtt döntött, hogy érdemben beszélgetett volna a lánnyal, így aztán most még lesz egy kisebb harca önmagával. Már csak azért is, mert mikor arra gondol, hogy Krestvir egész kedves és szerethető, akkor megjelenik egy semmiben lebegő Taitos fej, ami visszhangozni kezdi több oldalról villódzva felbukkanva, hogy: "én megmondtam!".*
- Jó lenne néha üresnek lenni kicsit.
*Teszi hozzá szinte vágyakozón. Hiszen volna mit felejtenie bőven. Az meg egy dolog, hogy ő azzal viccelt, hogy Taitos egy sorscsapás, de valahol ő is kicsit megmentőként gondol rá. Aztán Krestvir nem nagyon vacilál és rögtön belekérdez a közepébe, amitől Nanaia szemei szinte kiugranak a helyükről. Hiszen micsoda kérdés ez? Vele van, hát naná, hogy szereti. Az már más kérdés, hogy ezt sosem mondták még ki. De hát nyilván így van.*
- Igen!
*Böki ki végül mielőtt túlságosan kínos lenne a csend, aztán persze rögtön homlokon is csapná magát, de csak fájdalmasan elfintorodik. Úgy érzi szabadkoznia kell.*
- Mármint azt hiszem. Vagyis hát. Ezt ne mondd neki!
*Teljes zavar.*
- Hát... Már nem tudom elképzelni a holnapot nélküle.
*Böki ki végül és egy nagy sóhajjal elhallgat. Most olyan átszellemült képet képzelhet arcára a lány és pont olyat is vág. Hát bevallotta immár magának is. De aztán valami rossz érzés kezdi el szorongatni torkát, úgyhogy kissé félve, de belőle is kibukik a kérdés.*
- Köztetek volt valami?
3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-26 18:55:36
Üzenet elküldve: 2018-02-26 18:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
*Ő sem ilyen hangulatra számított, s pont azért, mert úgy érezte, Nanaia ismeretlenül is rossz szemmel nézett rá.
Ehhez képest most együtt vesézik ki Taitos egy… sajátos szokását. Persze, tiszta szeretetből! És ilyen körülmények között Krestvir már-már kezdi úgy gondolni, hogy talán mégsem olyan nagy baj, ha ő is ragaszkodik még Taitoshoz; Nana nem fogja bánni.*
- Én érthetőbb magyarázatot kérek. Mert nekem meg kell értenem. Ő a mesterem. - *feleli derűs-komolyan, mert azért a másik viselkedését is meg tudja érteni, csak hát neki nincs választása, ha tanulni is akar valamit és nem csak bólogatni.*
- Az volt az első, amit láttam… És akkor még nagyon… üres voltam. Mikor nevet kellett mondanom, csak ez jutott eszembe. Nem akartam mindjárt elárulni, hogy még a nevemet sem tudom, úgyhogy nem volt időm gondolkodni, csak mondtam, ami az eszembe jutott. Utána pedig már megszoktam ezt a nevet, úgyhogy nem találtam ki másikat. - *fejti ki kicsit bővebben ezt a történetet, ami számára nem is annyira szomorú. Valamiért még azon a bizonyos napon – az eszmélése napján – sem volt szomorú, vagy különösebben ijedt. Nem amiatt, hogy nem emlékszik semmire. Az olyan természetesnek hatott. Talán mert tényleg annyira üres volt.
A nehézséget az jelentette, hogy nem állt mögötte senki, nem volt hová mennie, és nem tudta, mit kellene kezdenie az életével, hiszen még saját magát sem ismerte.
Épp ezért elmosolyodik ugyan Nana Taitost piszkáló szavain, de utána megrázza a fejét.*
- Szerintem szerencsém volt. Nem bántott, nem használta ki a helyzetemet, hanem segített rajtam. Otthont adott nekem és munkát, majd pedig tanított is. Nem tudom, hogyan alakult volna az életem nélküle. - *Kicsit még ki is érződik a hála a szavaiból. Aztán látszólag csak úgy gondolkodás nélkül ő tesz fel egy kérdést.*
- Te szereted őd?
*Ő sem ilyen hangulatra számított, s pont azért, mert úgy érezte, Nanaia ismeretlenül is rossz szemmel nézett rá.
Ehhez képest most együtt vesézik ki Taitos egy… sajátos szokását. Persze, tiszta szeretetből! És ilyen körülmények között Krestvir már-már kezdi úgy gondolni, hogy talán mégsem olyan nagy baj, ha ő is ragaszkodik még Taitoshoz; Nana nem fogja bánni.*
- Én érthetőbb magyarázatot kérek. Mert nekem meg kell értenem. Ő a mesterem. - *feleli derűs-komolyan, mert azért a másik viselkedését is meg tudja érteni, csak hát neki nincs választása, ha tanulni is akar valamit és nem csak bólogatni.*
- Az volt az első, amit láttam… És akkor még nagyon… üres voltam. Mikor nevet kellett mondanom, csak ez jutott eszembe. Nem akartam mindjárt elárulni, hogy még a nevemet sem tudom, úgyhogy nem volt időm gondolkodni, csak mondtam, ami az eszembe jutott. Utána pedig már megszoktam ezt a nevet, úgyhogy nem találtam ki másikat. - *fejti ki kicsit bővebben ezt a történetet, ami számára nem is annyira szomorú. Valamiért még azon a bizonyos napon – az eszmélése napján – sem volt szomorú, vagy különösebben ijedt. Nem amiatt, hogy nem emlékszik semmire. Az olyan természetesnek hatott. Talán mert tényleg annyira üres volt.
A nehézséget az jelentette, hogy nem állt mögötte senki, nem volt hová mennie, és nem tudta, mit kellene kezdenie az életével, hiszen még saját magát sem ismerte.
Épp ezért elmosolyodik ugyan Nana Taitost piszkáló szavain, de utána megrázza a fejét.*
- Szerintem szerencsém volt. Nem bántott, nem használta ki a helyzetemet, hanem segített rajtam. Otthont adott nekem és munkát, majd pedig tanított is. Nem tudom, hogyan alakult volna az életem nélküle. - *Kicsit még ki is érződik a hála a szavaiból. Aztán látszólag csak úgy gondolkodás nélkül ő tesz fel egy kérdést.*
- Te szereted őd?
3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-26 18:15:18
Üzenet elküldve: 2018-02-26 18:15:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi//
*Hát ez a kirándulás nem úgy kezd alakulni, ahogy azt elsőre gondolta. Mert meg volt győződve róla, hogy utálja a lányt és erre majd előbb-utóbb biztos lesz oka is. De most valahogy egész másfajta érzések ébredeznek benne.*
- Áhh... a fura beszéd.
*Eszébe jut az a sok maszlag, amit néhanapján Taitos összehord és akaratlanul is megforgatja a szemét, aztán röhögve közli saját taktikáját.*
- Én legtöbbször csak mosolyogva bólogatok míg abba nem hagyja. Nagyon ritkán értem meg, hogy olyankor mit zagyvál és ha nem kérdezek, akkor előbb abbahagyja.
*Aztán jön a történet kevésbé vidám része. Sírkő és semmi emlék.*
- De pont egy sírkőről?
*Bukik ki belőle a kérdés, akár tapintatlan, akár nem.*
- Valami vidámabb nem jutott volna eszedbe?
*Nem mintha az ő nevének eredete valami emelkedettebb hangulatú történet lenne, de azt legalább nem ő választotta magának.*
- Hát... Azért sajnálom.
*Teszi hozzá kissé szomorkásan, de hogy ne hangolódjanak le totálisan még gondolja hozzáfűz egy-két mondatot.*
- Mármint azt, hogy pont Taitossal kezdődött az új életed. Nem lehetett könnyű!
*Hát ez a kirándulás nem úgy kezd alakulni, ahogy azt elsőre gondolta. Mert meg volt győződve róla, hogy utálja a lányt és erre majd előbb-utóbb biztos lesz oka is. De most valahogy egész másfajta érzések ébredeznek benne.*
- Áhh... a fura beszéd.
*Eszébe jut az a sok maszlag, amit néhanapján Taitos összehord és akaratlanul is megforgatja a szemét, aztán röhögve közli saját taktikáját.*
- Én legtöbbször csak mosolyogva bólogatok míg abba nem hagyja. Nagyon ritkán értem meg, hogy olyankor mit zagyvál és ha nem kérdezek, akkor előbb abbahagyja.
*Aztán jön a történet kevésbé vidám része. Sírkő és semmi emlék.*
- De pont egy sírkőről?
*Bukik ki belőle a kérdés, akár tapintatlan, akár nem.*
- Valami vidámabb nem jutott volna eszedbe?
*Nem mintha az ő nevének eredete valami emelkedettebb hangulatú történet lenne, de azt legalább nem ő választotta magának.*
- Hát... Azért sajnálom.
*Teszi hozzá kissé szomorkásan, de hogy ne hangolódjanak le totálisan még gondolja hozzáfűz egy-két mondatot.*
- Mármint azt, hogy pont Taitossal kezdődött az új életed. Nem lehetett könnyű!
3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-25 23:54:33
Üzenet elküldve: 2018-02-25 23:54:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
- Hasonlóképp… - *szúrja közbe, mikor Nana bevallja, hogy nem tudott lejönni a fáról. S ez a megegyező helyzetkép azért az ő humorérzékéből is megmozdít valamit, úgyhogy ismét mosolyra húz a szája.*
- Nekem egy ezüsthidat varázsolt, úgy másztam le! - *idézi fel somolyogva.*
- Belegondolva… akkor nagyon meglepődtem. Még azt sem tudtam, mi az a mágia… Kicsit félelmetes is volt. Főleg, hogy Taitos akkor is olyan furán beszélt… - *úgy sejti, Nana tudhatja, mire céloz azzal, hogy Taitos furán beszél. Azon kívül, hogy lyukat beszél az ember hasába és sokszor érthetetlen, amit mond, olyan elvont is tud lenni az egész, s mellé olyan csapongó, különös viselkedés társul, hogy az mindenképpen megérdemli a fura jelzőt.
Magyarázata végén a válaszul kapott „ahát” úgy értelmezi, érthető volt, vagy legalábbis nem hagyott kérdéseket a nőben. Aztán kiderül, hogy mégis, csak nem egészen az adott témával kapcsolatban.
Előbb csak biccent.*
- Az a nap az első emlékem, amikor Taitos-al találkoztam. Előtte csak annyira emlékszem, hogy fák között voltam, talán erdőben… Volt ott egy sírkő. Onnan van a nevem… Aztán csak futottam… kerestem valakit… és… Ragront találtam. Aztán Taitost. - *míg az elején csapongó, mint ki visszatér emlékeiben a helyszínre és az akkori élmények közé, a végére újra határozott lesz a hangja.*
- Hasonlóképp… - *szúrja közbe, mikor Nana bevallja, hogy nem tudott lejönni a fáról. S ez a megegyező helyzetkép azért az ő humorérzékéből is megmozdít valamit, úgyhogy ismét mosolyra húz a szája.*
- Nekem egy ezüsthidat varázsolt, úgy másztam le! - *idézi fel somolyogva.*
- Belegondolva… akkor nagyon meglepődtem. Még azt sem tudtam, mi az a mágia… Kicsit félelmetes is volt. Főleg, hogy Taitos akkor is olyan furán beszélt… - *úgy sejti, Nana tudhatja, mire céloz azzal, hogy Taitos furán beszél. Azon kívül, hogy lyukat beszél az ember hasába és sokszor érthetetlen, amit mond, olyan elvont is tud lenni az egész, s mellé olyan csapongó, különös viselkedés társul, hogy az mindenképpen megérdemli a fura jelzőt.
Magyarázata végén a válaszul kapott „ahát” úgy értelmezi, érthető volt, vagy legalábbis nem hagyott kérdéseket a nőben. Aztán kiderül, hogy mégis, csak nem egészen az adott témával kapcsolatban.
Előbb csak biccent.*
- Az a nap az első emlékem, amikor Taitos-al találkoztam. Előtte csak annyira emlékszem, hogy fák között voltam, talán erdőben… Volt ott egy sírkő. Onnan van a nevem… Aztán csak futottam… kerestem valakit… és… Ragront találtam. Aztán Taitost. - *míg az elején csapongó, mint ki visszatér emlékeiben a helyszínre és az akkori élmények közé, a végére újra határozott lesz a hangja.*
3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-25 23:25:08
Üzenet elküldve: 2018-02-25 23:25:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi//
- Hát... Felmásztam és nem tudtam lejönni.
*Vallja be töredelmesen és még egy kuncogással is megtoldja, mert ő maga is tudja, hogy mennyire kell bénának lenni ehhez.*
- De igazából aztán mégis úgy ugrottam le, csak tompította az esést.
*Aztán rátérnek a Nanaia számára teljesen ködös témára, ami a mágia.*
- Aha.
*Nyugtázza a magyarázat első részletét, mert úgy érzi jön még itt más is, úgyhogy majd a végén kérdez, ha van egyáltalán értelme. De a történet végére nem is a tudomány mibenléte kelti fel az érdeklődését, hanem inkább Krestvir.*
- Ezt úgy érted, hogy nem emlékszel a régi életedre?
- Hát... Felmásztam és nem tudtam lejönni.
*Vallja be töredelmesen és még egy kuncogással is megtoldja, mert ő maga is tudja, hogy mennyire kell bénának lenni ehhez.*
- De igazából aztán mégis úgy ugrottam le, csak tompította az esést.
*Aztán rátérnek a Nanaia számára teljesen ködös témára, ami a mágia.*
- Aha.
*Nyugtázza a magyarázat első részletét, mert úgy érzi jön még itt más is, úgyhogy majd a végén kérdez, ha van egyáltalán értelme. De a történet végére nem is a tudomány mibenléte kelti fel az érdeklődését, hanem inkább Krestvir.*
- Ezt úgy érted, hogy nem emlékszel a régi életedre?
3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-25 23:06:15
Üzenet elküldve: 2018-02-25 23:06:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
*Nanaia jókedvű nevetése magával ragadja, olyannyira, hogy még a zavara is oldódik kicsit és elmosolyodik. Bár, ahogy ő nem látja a másik arckifejezését, ez a néma derű is rejtve maradhat Nana előtt.*
- Téged miért? - *kérdez vissza kíváncsian, miként esett, hogy Taitosnak a másik nőt is le kellett szednie egy fáról. Az volna mókás, ha kiderülne, hogy ráadásul ugyanúgy segítette le őket.
Később, a némileg összeszedetlen érdeklődést némi gondolkodó után válaszolja meg.*
- Mindenben van mágia. És mindenki képes lehet varázsolni, legfeljebb nagyon sokáig tart, míg valamit is képes elérni… A mágusok… mondhatni, különösen tehetségesek. Mi könnyebben megértjük és használjuk a mágiát. - *magyaráz.*
- Előfordulhat akaratlan varázslás egy mágusnál, de ez nem jellemző, és főként nem látványos eredménnyel… Még az olyasmihez is nagy összpontosítás szükséges, mint például egy gyertya lángjának megrebbentése, vagy egy hajszál odébbmozdítása a tudatunkkal. - *magyaráz.*
- Az önkéntelen varázslás inkább akkor lehet veszélyes, ha valaki már tanult, és vagy félelmében, meggondolatlanul használ egy varázsigét, vagy álmában… De alapvetően a varázslás egy tudatos cselekedet, amihez megfeszített koncentráció kell és nagyon sok gyakorlás. - *zárja ezt a részt.*
- Esetemben onnan derült ki, hogy valószínűleg mágus vagyok, s tanultam a mágiát már ezelőtt is, hogy könnyedén varázsoltam egy energialövedéket, miután Taitos egyszer megmutatta, hogyan kell. És utána is elég gyorsan tanultam. Vagyis lehetséges, hogy inkább újratanultam egy részét mindannak, amit most tudok…
*Nanaia jókedvű nevetése magával ragadja, olyannyira, hogy még a zavara is oldódik kicsit és elmosolyodik. Bár, ahogy ő nem látja a másik arckifejezését, ez a néma derű is rejtve maradhat Nana előtt.*
- Téged miért? - *kérdez vissza kíváncsian, miként esett, hogy Taitosnak a másik nőt is le kellett szednie egy fáról. Az volna mókás, ha kiderülne, hogy ráadásul ugyanúgy segítette le őket.
Később, a némileg összeszedetlen érdeklődést némi gondolkodó után válaszolja meg.*
- Mindenben van mágia. És mindenki képes lehet varázsolni, legfeljebb nagyon sokáig tart, míg valamit is képes elérni… A mágusok… mondhatni, különösen tehetségesek. Mi könnyebben megértjük és használjuk a mágiát. - *magyaráz.*
- Előfordulhat akaratlan varázslás egy mágusnál, de ez nem jellemző, és főként nem látványos eredménnyel… Még az olyasmihez is nagy összpontosítás szükséges, mint például egy gyertya lángjának megrebbentése, vagy egy hajszál odébbmozdítása a tudatunkkal. - *magyaráz.*
- Az önkéntelen varázslás inkább akkor lehet veszélyes, ha valaki már tanult, és vagy félelmében, meggondolatlanul használ egy varázsigét, vagy álmában… De alapvetően a varázslás egy tudatos cselekedet, amihez megfeszített koncentráció kell és nagyon sok gyakorlás. - *zárja ezt a részt.*
- Esetemben onnan derült ki, hogy valószínűleg mágus vagyok, s tanultam a mágiát már ezelőtt is, hogy könnyedén varázsoltam egy energialövedéket, miután Taitos egyszer megmutatta, hogyan kell. És utána is elég gyorsan tanultam. Vagyis lehetséges, hogy inkább újratanultam egy részét mindannak, amit most tudok…
3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:27:01
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:27:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi//
*Nem szól közbe, de azért nem mindent ért a történetből. Szóval összevont szemöldökkel értetlen arckifejezéssel ül Krestvir mögött, de ugyebár ezt a lány valószínűleg nem látja. Hacsak nincs a tarkóján szeme, ami ugye nem túl valószínű. Mindenesetre még nem kérdez rá, mert nyilván az sem véletlen, hogy Krestvir ilyen ködösen fogalmazta meg találkozásuk mikéntjét. De amikor a fára mászós részhez érnek önfeledten kacag fel és közbe is vág.*
- Engem is szedett már le fáról!
*Rötyög még magában kicsit, de aztán elhalkul, mert már megint szóba kerülnek az élőholtak. Meg ez a tanítványos dolog, szerencsére, mert hogy a zombi témát előszeretettel kerüli el.*
- Hát ezt sose értettem, hogy ez hogy működik. Ezek a csiribu-csiribák.
*Nagyon hozzáértően fogalmaz, úgyhogy Krestvir bizonyára komolyan tudja majd venni.*
- És akkor ez hogy is van? Most akkor te döntöd el, hogy varázsolni akarsz vagy egyszer csak elkezdesz világítani, amiből megtudják, hogy mágus vagy és onnantól tanulsz? Vagy hogy? Taitos már magyarázott nekem valamit, hogy még bennem is mágia lakik vagy mi... De én azt azért nem hiszem.
*Nem szól közbe, de azért nem mindent ért a történetből. Szóval összevont szemöldökkel értetlen arckifejezéssel ül Krestvir mögött, de ugyebár ezt a lány valószínűleg nem látja. Hacsak nincs a tarkóján szeme, ami ugye nem túl valószínű. Mindenesetre még nem kérdez rá, mert nyilván az sem véletlen, hogy Krestvir ilyen ködösen fogalmazta meg találkozásuk mikéntjét. De amikor a fára mászós részhez érnek önfeledten kacag fel és közbe is vág.*
- Engem is szedett már le fáról!
*Rötyög még magában kicsit, de aztán elhalkul, mert már megint szóba kerülnek az élőholtak. Meg ez a tanítványos dolog, szerencsére, mert hogy a zombi témát előszeretettel kerüli el.*
- Hát ezt sose értettem, hogy ez hogy működik. Ezek a csiribu-csiribák.
*Nagyon hozzáértően fogalmaz, úgyhogy Krestvir bizonyára komolyan tudja majd venni.*
- És akkor ez hogy is van? Most akkor te döntöd el, hogy varázsolni akarsz vagy egyszer csak elkezdesz világítani, amiből megtudják, hogy mágus vagy és onnantól tanulsz? Vagy hogy? Taitos már magyarázott nekem valamit, hogy még bennem is mágia lakik vagy mi... De én azt azért nem hiszem.
3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:14:58
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:14:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
*A következő kérdés, amit kap, elég egyszerű voltaképpen, válaszolni mégsem annyira.*
- A kikötőből Amon Ruadh felé vezető úton találkoztunk. - *kezd bele, de mivel közben abban is megegyeznek, ki hol üljön, fölmászik a nyeregbe. Aztán, ha Nanaia is elhelyezkedett, egyelőre lépésben indítja meg a lovat, mert még válaszolni szeretne, közben pedig nem volna jó, ha elharapná a nyelvét.*
- Ő éppen a kikötőben zajlott csatából jött. Én pedig akkor… eszméltem. - *talál valami kellően kifejező szót, amit Nana valószínűleg még így sem fog érteni.*
- Vagyis, először Ragronnal találkoztam. Fölmásztam egy fára… azt hittem, meg akar enni. Aztán jött Taitos… Nehéz volt benne megbízni, de nem volt sok választásom. Úgyhogy végül lejöttem a fáról… és Ragron tényleg nem evett meg. - *érezhetően nem túl tehetséges a történetmesélésben.*
- Nekem nem volt hová mennem és nem is akartam ott maradni, mert az élőholtak túl közel jártak. Taitos megengedte, hogy vele tartsak és hogy munkát kérjek a Szövetségnél. Később kiderült, hogy mágus vagyok, így Taitos a tanítványává fogadott…
*A következő kérdés, amit kap, elég egyszerű voltaképpen, válaszolni mégsem annyira.*
- A kikötőből Amon Ruadh felé vezető úton találkoztunk. - *kezd bele, de mivel közben abban is megegyeznek, ki hol üljön, fölmászik a nyeregbe. Aztán, ha Nanaia is elhelyezkedett, egyelőre lépésben indítja meg a lovat, mert még válaszolni szeretne, közben pedig nem volna jó, ha elharapná a nyelvét.*
- Ő éppen a kikötőben zajlott csatából jött. Én pedig akkor… eszméltem. - *talál valami kellően kifejező szót, amit Nana valószínűleg még így sem fog érteni.*
- Vagyis, először Ragronnal találkoztam. Fölmásztam egy fára… azt hittem, meg akar enni. Aztán jött Taitos… Nehéz volt benne megbízni, de nem volt sok választásom. Úgyhogy végül lejöttem a fáról… és Ragron tényleg nem evett meg. - *érezhetően nem túl tehetséges a történetmesélésben.*
- Nekem nem volt hová mennem és nem is akartam ott maradni, mert az élőholtak túl közel jártak. Taitos megengedte, hogy vele tartsak és hogy munkát kérjek a Szövetségnél. Később kiderült, hogy mágus vagyok, így Taitos a tanítványává fogadott…
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222