Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-06-24 21:52:18
Üzenet elküldve: 2013-06-24 21:52:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*Echnal várt még egy keveset a főtéren, ám a harmadik csak nem akart jönni. A zsoldos nagy ámulatára találkozott azon kereskedőkkle, kikkel nem rég tért vissza Artheniorba.*
- Hát ismét összefutunk? *kérdezte a vezetőjük, ki szívélyes mosollyal köszöntötte a zsoldost.
Eztán beszédbe elegyedtek, hiszen számukra még az árut is bekellett mutatni a kapuőröknek, így a karaván vezetőjének volt elég ideje meggyőzni Echnalt, hogy tartson ismét velük. Valójában nem kellett volna győzködni sem, ám a pénz miatt nem akarta elhagyni a bőrruhás szerzetest.*
- Ha csak a pénz a gond, hát majd levonom a béredből *mondta a férfi, s azzal leszámolta a szerzetesnek a pénzt, amit a zsoldos már megkapott.
Eztán már smemi sem tarthatta vissza. Nem törődött a kódex megtalálásával, amúgy sem nagyon akarta visszajuttatni a papoknak. Nem szereti, ha nagy hatalom kerül egy ilyesfajta társaság kezébe.
S most itt van. Az út ismét gyorsan telik, ezzel a jó kedélyű társasággal. Nem lehet panasza az útitársakra, s már-már azt fontolgatja, hogy végleg elszegődik ehhez a társasághoz. Ám hamar be kell látnia, hogy nem teheti, hisz annyi feladat vár még rá. Mindenesetre már most sejti, hogy vissza fele is elkíséri őket.*
- Hát ismét összefutunk? *kérdezte a vezetőjük, ki szívélyes mosollyal köszöntötte a zsoldost.
Eztán beszédbe elegyedtek, hiszen számukra még az árut is bekellett mutatni a kapuőröknek, így a karaván vezetőjének volt elég ideje meggyőzni Echnalt, hogy tartson ismét velük. Valójában nem kellett volna győzködni sem, ám a pénz miatt nem akarta elhagyni a bőrruhás szerzetest.*
- Ha csak a pénz a gond, hát majd levonom a béredből *mondta a férfi, s azzal leszámolta a szerzetesnek a pénzt, amit a zsoldos már megkapott.
Eztán már smemi sem tarthatta vissza. Nem törődött a kódex megtalálásával, amúgy sem nagyon akarta visszajuttatni a papoknak. Nem szereti, ha nagy hatalom kerül egy ilyesfajta társaság kezébe.
S most itt van. Az út ismét gyorsan telik, ezzel a jó kedélyű társasággal. Nem lehet panasza az útitársakra, s már-már azt fontolgatja, hogy végleg elszegődik ehhez a társasághoz. Ám hamar be kell látnia, hogy nem teheti, hisz annyi feladat vár még rá. Mindenesetre már most sejti, hogy vissza fele is elkíséri őket.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-06-23 19:38:37
Üzenet elküldve: 2013-06-23 19:38:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
* Hosszú az út és fárasztó is. Rod kezdi nagyon unalmasnak érezni a nap nap utáni lovaglást. Már alig várja, hogy ismét tiszta ágyban aludhasson. Erre a karavánra nem jellemző a jól szervezettség. Egyik vezető adja majd egy másik átveszi az utazókat. Rod kezd úgy érezni mintha legalábbis emberkereskedők karmai közé keveredett volna. Mogorván méregeti a vezetője fekete ménjét. Az a kanca amit ő kapott ideiglenes hátasnak alig birja már a hosszú utat. Gyakran megállnak inni, elég sokszor külön vonul a ló legelészni is bár némi abrakot azért minden este adnak neki a gazdái. Rod alig várja, hogy végre ismét egy igazi városba érhessen.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-06-23 05:09:48
Üzenet elküldve: 2013-06-23 05:09:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Szelíd
* Ricukot az őrséget megállítja, hogy leellenőrizze kicsoda és mi járatban van. *
- Ki maga?
- A nevem Ricuko Torinusi. Hát a magáé?
- Ahhoz nincs közöd. * Ránéz társára, a másik biccent és visszaállnak a helyükre. * - Rendben. Tovább mehet.
- Uraim tudnának segíteni nekem abba, hogyan jutok el a zöld sárkányhoz?
- Persze. * Mondja az egyik * - Ezen az úton mész és nem térsz le róla, át a hídon onnan már csak napok kérdése és odaérsz a karavánpihenőbe. Ott megtalálod a sárkányt is.
- Az erdő mentén is oda lehet jutni?
- Persze. * Tekintete végigméri az óriást. * - De ahhoz úsznod kell, mert biztos vagyok benne, hogy nem tudod megfizetni a révészt.
- Köszönöm az útbaigazítást. * Meghajol és elindul az erdő felé. *
A hozzászólás írója (Ricuko Torinusi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.23 05:11:04
- Ki maga?
- A nevem Ricuko Torinusi. Hát a magáé?
- Ahhoz nincs közöd. * Ránéz társára, a másik biccent és visszaállnak a helyükre. * - Rendben. Tovább mehet.
- Uraim tudnának segíteni nekem abba, hogyan jutok el a zöld sárkányhoz?
- Persze. * Mondja az egyik * - Ezen az úton mész és nem térsz le róla, át a hídon onnan már csak napok kérdése és odaérsz a karavánpihenőbe. Ott megtalálod a sárkányt is.
- Az erdő mentén is oda lehet jutni?
- Persze. * Tekintete végigméri az óriást. * - De ahhoz úsznod kell, mert biztos vagyok benne, hogy nem tudod megfizetni a révészt.
- Köszönöm az útbaigazítást. * Meghajol és elindul az erdő felé. *
A hozzászólás írója (Ricuko Torinusi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.23 05:11:04
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-06-23 00:43:30
Üzenet elküldve: 2013-06-23 00:43:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
*Mtach útja nem tűnik túl hosszúnak a számára és eseménytelen is. Se banditákkal, se vadállatokkal nem találkozik, pedig már nagyon izzik a harcra a karja. A kereskedelmi úton halad végig, ami Artheniortól a karavánpihenőhöz vezet. Mindenfelé síkság, amerre csak ellát kelet, nyugat és észak felé. Délre van a tenger, ami azért elég messze esik. Valószínűleg több napba is beletelne, ha oda készülne. A folyó körülölelheti Artheniort, mert a másik végén, az erdő felé is látta. Az ork lány gondolkozik, hogy merre induljon, hogy hol lehet a mocsár? Itt biztos nincs. Elindul a karavánpihenő felé, ott majd megmondják.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-06-21 20:52:17
Üzenet elküldve: 2013-06-21 20:52:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
*Ezt a kis hátralévő utat már igen gyorsan megteszik, hisz közel vannak a városhoz. Semmi sem zavarja meg a nyugodt kis utazást, ami az alvástól számítva alig néhány óra. Legalábbis nem sokkal a legnagyobb meleg után érnek be a városba, tehát valamivel dél után, és már fent volt a nap, mikor nekiindultak.
Eralil útközben egy kis mágiával szórakozik, hogy elüsse az időt, mert valljuk be, egy két napos utazás igen unalmas tud lenni. Ugyan csak két új varázslatot tanult, az egyikhez meg kard kell, ami neki nincs, de a másik szórakoztató tud lenni. Ezzel a kezén tud érdeke mintájú lángnyelvekkel játszani. Persze vigyáznia kell, nehogy meggyújtsa szekeret, illetve ne égesse meg saját magát.*
A hozzászólás írója (Eralil Namos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.21 20:52:34
A varázsló egy Lobogó tenyér nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül, valamint tűzgyújtó hatású. A tűz okozta sérülést a varázsló is elszenvedheti. Hatóideje 1 kör.
Eralil útközben egy kis mágiával szórakozik, hogy elüsse az időt, mert valljuk be, egy két napos utazás igen unalmas tud lenni. Ugyan csak két új varázslatot tanult, az egyikhez meg kard kell, ami neki nincs, de a másik szórakoztató tud lenni. Ezzel a kezén tud érdeke mintájú lángnyelvekkel játszani. Persze vigyáznia kell, nehogy meggyújtsa szekeret, illetve ne égesse meg saját magát.*
A hozzászólás írója (Eralil Namos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.21 20:52:34
A varázsló egy Lobogó tenyér nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül, valamint tűzgyújtó hatású. A tűz okozta sérülést a varázsló is elszenvedheti. Hatóideje 1 kör.
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-06-20 16:51:32
Üzenet elküldve: 2013-06-20 16:51:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Késő éjjelre jár, semmi nem világítja meg a széles, szekér vájta nyomvályús utat, csak a telihold fénye, ami a sötéthez szokott szemnek éppen elég. Vékony, alacsony, sötét alak menetel az út szélén, félig a fák nyújtotta sötétben. Szándékosan nem gyújtott fáklyát, nem akarja felhívni magára a banditák figyelmét. Őszintén szólva senkinek a figyelmét nem óhajtja felhívni, éppen ezért utazik éjszaka, egyedül, sötétben. Ha hallana valamit, csak bevetné magát a fák közé és eltűnne, képtelenség lenne bárkinek is megtalálni, ha meglapulna valamelyik bokorban, kis termetével. Mindennek ellenére örülne, ha minél előbb a karavánpihenőbe érhetne. De minden bizonnyal erre csak hajnalban fog sor kerülni, ameddig még bizony jó néhány órának kell majd eltelnie.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-06-19 06:57:38
Üzenet elküldve: 2013-06-19 06:57:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A dühe lassan kezd odébb szállni, kész szerencse, hiszen most nem tudná min levezetni, hacsak nem akar újra börtönbe kerülni. Kezd éhes lenni, de nem nagyon törődik a korgó gyomrával. Volt már ő rosszabb helyzetben is, mikor egy hétig csak vizet ivott. Bár inkább vízen él, mint ahogy az egyik küldetése miatt patkányokat kellett ennie, de túlélésért mindent! A rossz körülményekhez képest hiányzik neki, hogy küldetéseket vállaljon, így pénze sem sok van. Majdcsak akad valami munka, és talán ehet majd jobbat, mint a patkány, vagy ami a börtönbe volt. Ott az étel szinte ehetetlen, ráadásul a legtöbb esetben meg is fosztanak tőle.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-06-15 16:45:21
Üzenet elküldve: 2013-06-15 16:45:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy dönt, hogy magára hagyja a főtér forgatagát. Egy embernek sikerült tudást átadnia, de jól járt vele, négyszáz aranyat keresett. Bár a másiknak is igen előnyös üzlet volt, hisz fele árért tanulhatta meg a szavakat.
Úgy dönt, hogy a karavánpihenő felé veszi az utat. Hallott a legendás szentélyről, mely a Hold varázslatok mellett a tűz és vízmágiával is egyaránt foglalkozik. Vagyis inkább csak jobban foglalkozik, mint az artheniori templom. Meg már a templomot é a mágustornyot is meglátogatta, ideje újítani egy picit, felfedezni minden helyet, ami a mágiához kapcsolható. Ezért dönt hát az utazás mellett. És szerencséjére még egy szekér is felveszi.*
Úgy dönt, hogy a karavánpihenő felé veszi az utat. Hallott a legendás szentélyről, mely a Hold varázslatok mellett a tűz és vízmágiával is egyaránt foglalkozik. Vagyis inkább csak jobban foglalkozik, mint az artheniori templom. Meg már a templomot é a mágustornyot is meglátogatta, ideje újítani egy picit, felfedezni minden helyet, ami a mágiához kapcsolható. Ezért dönt hát az utazás mellett. És szerencséjére még egy szekér is felveszi.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-06-14 11:26:40
Üzenet elküldve: 2013-06-14 11:26:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
*Turrog nem törődik semmivel. Néhány bandita megpróbálta útját állni amint elhagyta Artheniort, viszont hamar meggyőzte őket, hogy jobb, ha békén hagyják. A biztonság kedvéért azért szétszórta pár testrészüket, csak hogy ne történjen meg többször is ilyen figyelmetlenség. A törpe már látja a karavánpihenő vonalait, így kicsit gyorsít a léptein. A célja mindenképpen a szentély, hiszen ott sejti a legtöbb fény jelenlétét.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-05-27 21:18:18
Üzenet elküldve: 2013-05-27 21:18:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
- Ha nem, hát nem.* Dörmögi magában Entalien, miközben finom léptekkel suhan végig az egyre hosszabb és hosszabb utakon.* Nem azért vagyok itt hogy bárkire bármit ráerőltessek. Ha nem hát nem!* Ismételgeti kissé bohókásan újra a mondatot. Nem szokott feldúlt vagy mérges lenni, egyszerűen csak ilyen kedvében van. Régóta tengeti már Arthenioron kívül napjait, és őszintén szólva, egyáltalán nem hiányzik neki. Egyre jobban tisztázódik fejében a kép, hogy miért is került olyan messzire otthonától, és minél jobban gondolkozik ezen, rájön, hogy bizony minél hamarabb vissza kell nyernie becsületét. A város megtisztítása nem várhat. Tovább már nem. Elég időt fecsérelt el azzal, hogy napokat, heteket, hónapokat töltött el Arthenior pusztáin és környékén katonákat toborozva, akik szépen lassan vagy szétszéledtek, vagy elhullottak. Sokkal jobb tervre van szükségre, és egy sokkal jobban irányítható csapatra. Már nem kell sok, hogy elkezdhesse a munkát, szinte már látja maga előtt az eredményt... De előbb még meg kell állnia a szentélyben.
A hozzászólás írója (Entalien Venge) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.27 21:19:28
A hozzászólás írója (Entalien Venge) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.27 21:19:28
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-05-17 08:44:57
Üzenet elküldve: 2013-05-17 08:44:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A felkelő nap sugarai cirógatják meg az arcát, mint egy gyengéd szerető. Kellemes érzés, még csukott szemmel. Rokonaitól örökölt, természet iránti szeretetét sose tudták belőle kiölni. Ha magányra vágyott, mindig oda menekült. Élvezettel hallgatja a madarak csicsergését, a szél zúgását, az eső ziháló csapkodását.
"Az erdő beszél hozzád." - jutnak eszébe azok a szavak, melyeket álmában egy elf nő mondogat neki gyerekkorától kezdve. Hogy ki ő? Nem tudja. Szüleit sosem ismerte vagy legalábbis nem emlékszik rájuk, de gyerekként s talán most is úgy véli, hogy az a nő az anyja lehet. Néhány percre elmereng gondolataiba... majd elhessegeti azokat. Indulni kellene, már hamarosan ott van. De a pillanat most olyan megnyugtató, a hűs pázsit, a kellemes melegség együttes érzése, úgy dönt marad még egy picit.
Így jóllakott macskaként nyújtózik egy nagyot, arcát a nap felé fordítva hempergőzik meg a napfürdőbe.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.05.17 09:39:36, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelen idő; E/1 helyett E/3; durvább helyesírási és nyelvtani hibák javítása.
"Az erdő beszél hozzád." - jutnak eszébe azok a szavak, melyeket álmában egy elf nő mondogat neki gyerekkorától kezdve. Hogy ki ő? Nem tudja. Szüleit sosem ismerte vagy legalábbis nem emlékszik rájuk, de gyerekként s talán most is úgy véli, hogy az a nő az anyja lehet. Néhány percre elmereng gondolataiba... majd elhessegeti azokat. Indulni kellene, már hamarosan ott van. De a pillanat most olyan megnyugtató, a hűs pázsit, a kellemes melegség együttes érzése, úgy dönt marad még egy picit.
Így jóllakott macskaként nyújtózik egy nagyot, arcát a nap felé fordítva hempergőzik meg a napfürdőbe.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.05.17 09:39:36, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelen idő; E/1 helyett E/3; durvább helyesírási és nyelvtani hibák javítása.
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-05-12 09:06:14
Üzenet elküldve: 2013-05-12 09:06:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A nap első sugarai már megjelennek a horizonton. Kellemes tavaszi idő van. Ameritya három napja indult útnak.Az út menti fákhoz megy és betér az erdőbe. Nagyon szereti a fákat. Egy kissé eldugott helyen leül és megnézi, hogy mennyi élelme van még. Sajnos pénze elég kevés, de majd vállal munkát. Szomorúan nézi a száraz kenyeret és a sajtot, amit magával hozott.Nagy nehezen megeszi reggelijét, majd felkel és visszatér az útra. Elindul északra a Hold karavánpihenőbe.*
A hozzászólás írója (Ameritya Werston) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.12 09:06:31
A hozzászólás írója (Ameritya Werston) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.12 09:06:31
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-05-01 17:50:08
Üzenet elküldve: 2013-05-01 17:50:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A farm, ahol élnek//
*Lahmar válaszát hallgatja, majd egy határozott pillantást vet a férfire, hiszen magától értetődő, hogy látni kívánja a farkast. Nem különösebben zavarja, hogy már más fajtabeli is érdeklődött iránta.
Gyanakvással méregeti az italt még az után is hogy megtudta mi fán terem a célzóvíz. Gleadyss még mindig fölöslegesnek tartja, nincs szüksége ilyenre, hisz úgy véli csak elbutítja az elmét és megnehezíti a célzást.
Hamarosan az útjuk végéhez közelednek, amikor az erdő felől farkasok vonyítását hozza a szél. Szemével fürkészi a hang forrását és megpillantja az átlagosnál jóval nagyobb farkasokat, melyek termetükből ítélve túlfejlett példányok lehetnek, amelyek még veszélyt is jelenthetnek. A közelükben egy hozzájuk hasonló kétlábú szörnyet is megpillant, amint a farkasok énekére emelkedett hangon válaszol. Bár ebből a megnyilvánulásból nem úgy tűnik, mintha ő lenne a vezérük, azért nem árt az óvatosság, mivel a farksok az üvöltésére visszavonulnak a fák sűrűjébe.
A kis jelentetből feleszmélve az elf észreveszi, hogy a túloldalon a farm határai tűnnek fel. A férfi felé szól.* -Megérkeztünk. *bök a fejével a ház felé. *–Még nem láttam ilyen élőlényt, mint az ott, *mutat a kétlábon járó lényre* -úgyhogy jobb ha a lehető legészrevétlenebbül próbálunk meg a házba jutni. Még az is lehet, hogy a kunyhó értékeit akarja megszerezni. *mondja Lahmarnak, de közben messziről méregeti ezt az ismeretlen alakot. Egyelőre azonban túl messze van, hogy egy nyilat lőjjön belé, de amíg nem muszáj nem is akarja felhívni magára a figyelmet.*
-Ideje elindulnunk a ház felé. *keresi a férfi tekintetét, majd futólépésben megindul a farm udvara felé, bevárva Lahmart, hogy együtt haladjanak egy hátsó bejártot keresve. Beér az üresnek tűnő hátsókertbe, az első ajtó előtt megáll, körülnéz, előveszi övéből a kulcsot, amit az öreg adott neki és belepróbálja a zárba, majd egy másikat is, amivel végül sikerül kinyitni az ajtót és beléphetnek az épületbe.*
*Lahmar válaszát hallgatja, majd egy határozott pillantást vet a férfire, hiszen magától értetődő, hogy látni kívánja a farkast. Nem különösebben zavarja, hogy már más fajtabeli is érdeklődött iránta.
Gyanakvással méregeti az italt még az után is hogy megtudta mi fán terem a célzóvíz. Gleadyss még mindig fölöslegesnek tartja, nincs szüksége ilyenre, hisz úgy véli csak elbutítja az elmét és megnehezíti a célzást.
Hamarosan az útjuk végéhez közelednek, amikor az erdő felől farkasok vonyítását hozza a szél. Szemével fürkészi a hang forrását és megpillantja az átlagosnál jóval nagyobb farkasokat, melyek termetükből ítélve túlfejlett példányok lehetnek, amelyek még veszélyt is jelenthetnek. A közelükben egy hozzájuk hasonló kétlábú szörnyet is megpillant, amint a farkasok énekére emelkedett hangon válaszol. Bár ebből a megnyilvánulásból nem úgy tűnik, mintha ő lenne a vezérük, azért nem árt az óvatosság, mivel a farksok az üvöltésére visszavonulnak a fák sűrűjébe.
A kis jelentetből feleszmélve az elf észreveszi, hogy a túloldalon a farm határai tűnnek fel. A férfi felé szól.* -Megérkeztünk. *bök a fejével a ház felé. *–Még nem láttam ilyen élőlényt, mint az ott, *mutat a kétlábon járó lényre* -úgyhogy jobb ha a lehető legészrevétlenebbül próbálunk meg a házba jutni. Még az is lehet, hogy a kunyhó értékeit akarja megszerezni. *mondja Lahmarnak, de közben messziről méregeti ezt az ismeretlen alakot. Egyelőre azonban túl messze van, hogy egy nyilat lőjjön belé, de amíg nem muszáj nem is akarja felhívni magára a figyelmet.*
-Ideje elindulnunk a ház felé. *keresi a férfi tekintetét, majd futólépésben megindul a farm udvara felé, bevárva Lahmart, hogy együtt haladjanak egy hátsó bejártot keresve. Beér az üresnek tűnő hátsókertbe, az első ajtó előtt megáll, körülnéz, előveszi övéből a kulcsot, amit az öreg adott neki és belepróbálja a zárba, majd egy másikat is, amivel végül sikerül kinyitni az ajtót és beléphetnek az épületbe.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-04-06 10:09:52
Üzenet elküldve: 2013-04-06 10:09:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A farm, ahol élnek//
*Gleadyss egyik pillanatról a másikra csakúgy megáll s kérdőre vonja a munkáját már régóta végző hivatásos vadászt, hogy milyen jogon meri a farkast bezárni és ápolni.
Lahmar tesz pár lépést előre, s a nő felháborodására színpadiasan megfordul és így szól:*
-Arra sem jogosít föl a sors, hogy hagyjam kint más 'vadásztársak' hanyagságából széthagyott rozsdás csapdába kimúlni. Egy és fél hónapja van a beste a házamban. És közel még egy hét mire leveszem a jobb mancsáról a kötést.
*Majd a nő heves akaratosságára így szól kezét széttárva.*
-Ahogy akarja Gleadyss. Már megvizsgálta egy másik elf hölgy méltóság is... úgy vélem még egy nem lesz gond.
*Azzal egy nagyobb széllökésre ismét megfordul, s folytatják az utat.
Amit Gleadyss mond Lahmar számára vérig való sértés lenne... ha értené. Ő nem 'Íjas-nyílpuskák ember' aki lövöldözik a vadakra. Hanem vadász... a kettő nem éppen ugyanaz.
A vadász dolga az erdő és a vadállomány karbantartása. Ebbe benne van a vadászat... vadásztatás... beteg egyed kilövése vagy gyógyítása... télen az etetés és segítés... védelmezése a vadorzóktól. Eléggé összetett feladat kör s nem lehet két szóban leírni ezt.
Majd Gleadyss újabb értetlenkedésére így szól:*
-Ebben? Ebben minden odaillő dolog benne van. Gyógynövényekből készülő vadászlikőr lényegében. Szíverősítő és célzóvíz ahogy mi mondjuk.
*Azzal ordítás és vonítás jön a hatalmas hófúvásban.
Valami orkfélét vesz észre Lahmar s a távolban valami házszerűséget így szól Gleadysshez:*
-Az a kétlábú be van tervezve? Vagy 'ajándékjellegű'?
*Majd farkasok is előtűnnek... jó nagy darab... megtermett ordasok, amik egy darabig szemlélik Őket, ám elszelelnek.
Lahmar ismeri a farkasok természetét... jobb velük csínnyán bánni.*
*Gleadyss egyik pillanatról a másikra csakúgy megáll s kérdőre vonja a munkáját már régóta végző hivatásos vadászt, hogy milyen jogon meri a farkast bezárni és ápolni.
Lahmar tesz pár lépést előre, s a nő felháborodására színpadiasan megfordul és így szól:*
-Arra sem jogosít föl a sors, hogy hagyjam kint más 'vadásztársak' hanyagságából széthagyott rozsdás csapdába kimúlni. Egy és fél hónapja van a beste a házamban. És közel még egy hét mire leveszem a jobb mancsáról a kötést.
*Majd a nő heves akaratosságára így szól kezét széttárva.*
-Ahogy akarja Gleadyss. Már megvizsgálta egy másik elf hölgy méltóság is... úgy vélem még egy nem lesz gond.
*Azzal egy nagyobb széllökésre ismét megfordul, s folytatják az utat.
Amit Gleadyss mond Lahmar számára vérig való sértés lenne... ha értené. Ő nem 'Íjas-nyílpuskák ember' aki lövöldözik a vadakra. Hanem vadász... a kettő nem éppen ugyanaz.
A vadász dolga az erdő és a vadállomány karbantartása. Ebbe benne van a vadászat... vadásztatás... beteg egyed kilövése vagy gyógyítása... télen az etetés és segítés... védelmezése a vadorzóktól. Eléggé összetett feladat kör s nem lehet két szóban leírni ezt.
Majd Gleadyss újabb értetlenkedésére így szól:*
-Ebben? Ebben minden odaillő dolog benne van. Gyógynövényekből készülő vadászlikőr lényegében. Szíverősítő és célzóvíz ahogy mi mondjuk.
*Azzal ordítás és vonítás jön a hatalmas hófúvásban.
Valami orkfélét vesz észre Lahmar s a távolban valami házszerűséget így szól Gleadysshez:*
-Az a kétlábú be van tervezve? Vagy 'ajándékjellegű'?
*Majd farkasok is előtűnnek... jó nagy darab... megtermett ordasok, amik egy darabig szemlélik Őket, ám elszelelnek.
Lahmar ismeri a farkasok természetét... jobb velük csínnyán bánni.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-04-01 15:07:40
Üzenet elküldve: 2013-04-01 15:07:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Amilia elégedetten rázza le pengéit, majd a fél-orkhoz, lép, és annak mellkasára helyezve csizmáját kihúzza tőrét, ahogy előbb a mélységi nőstény tette. Ő is a fűbe törli jobb megoldás nem lévén, de ez igazán nem szokása. Ha egy táborban lennének, akkor a fűhöz tapadt vér szaga odavonzaná a vadállatokat, márpedig senki sem akar arra ébredni, hogy egy farkas liheg a képébe.*
- Tényleg jó, volt, bár az az igazi, ha tízszer ennyien vannak, és mi is. Akkor kevesebbet számít a tudás, és inkább a vakszerencsén múlik minden, hisz nem tudsz mind a húsz nyílvesszőre figyelni, mint most kettőre. Imádok a szerencsével játszani. De fogjam be igaz?
*Közli saját véleményét, még vidáman hozzátéve az utolsó mondatot. Az indulásra való felszólításra, és a banditákkal kapcsolatos megjegyzésre csak megrázza a fejét.*
- Már az is csodaszámba, megy, hogy ilyen közel a városhoz, egy ilyen csoportba botlottunk. Magányos renegátok persze itt is előfordulnak, de ritka, hogy egy szervezettebb csoport, ilyen közel merészkedik Artheniorhoz. Pedig ők nem voltak kezdők, vagy legalábbis a vezérük nem volt az. A bevett sablont követték: íjászok, aztán gyalogosok, egy forgalmas út mentén várva. Igen nekik is dolgoztam egyszer. Valamelyik barom kitalálta, hogy fogadjanak, fel zsoldosokat, hisz van pénzük rá, és meg is tették. Persze nem voltak otthona mi hadviselésünkben, és ennek megfelelően nem tudtak minket megfelelően irányítani. A csapatom akikhez akkor tartoztam azt mondta, hogy nekik ebből nem kell, és felbontottuk a szerződést, pedig ilyet ritkán teszünk. Persze nem mi szegtük meg, hanem megkértük őket, hogy engedjenek el. Szerencsére, ők is belátták, hogy ez így nem működik. Bele se merek gondolni, milyen szerencsétlen döntés lett volna megtartani nekik a zsoldosokat. Ugyanis mi akármennyire is nincs rendben a dolog, nem bontjuk fel a szerződést amíg a megbízó nem késik a fizetséggel, vagy nem küld el minket. De miután felbontották újra szabadok vagyunk, és akár korábbi megbízóink ellen, is felbérelhetnek minket. A maga módján, de ez hűség, én legalábbis annak tartom. Na jó most már tényleg befogom, bocsi.
*Mondja gyorsan, és igyekszik csöndben maradni. Közben lassan beérnek Artheniorba.*
- Tényleg jó, volt, bár az az igazi, ha tízszer ennyien vannak, és mi is. Akkor kevesebbet számít a tudás, és inkább a vakszerencsén múlik minden, hisz nem tudsz mind a húsz nyílvesszőre figyelni, mint most kettőre. Imádok a szerencsével játszani. De fogjam be igaz?
*Közli saját véleményét, még vidáman hozzátéve az utolsó mondatot. Az indulásra való felszólításra, és a banditákkal kapcsolatos megjegyzésre csak megrázza a fejét.*
- Már az is csodaszámba, megy, hogy ilyen közel a városhoz, egy ilyen csoportba botlottunk. Magányos renegátok persze itt is előfordulnak, de ritka, hogy egy szervezettebb csoport, ilyen közel merészkedik Artheniorhoz. Pedig ők nem voltak kezdők, vagy legalábbis a vezérük nem volt az. A bevett sablont követték: íjászok, aztán gyalogosok, egy forgalmas út mentén várva. Igen nekik is dolgoztam egyszer. Valamelyik barom kitalálta, hogy fogadjanak, fel zsoldosokat, hisz van pénzük rá, és meg is tették. Persze nem voltak otthona mi hadviselésünkben, és ennek megfelelően nem tudtak minket megfelelően irányítani. A csapatom akikhez akkor tartoztam azt mondta, hogy nekik ebből nem kell, és felbontottuk a szerződést, pedig ilyet ritkán teszünk. Persze nem mi szegtük meg, hanem megkértük őket, hogy engedjenek el. Szerencsére, ők is belátták, hogy ez így nem működik. Bele se merek gondolni, milyen szerencsétlen döntés lett volna megtartani nekik a zsoldosokat. Ugyanis mi akármennyire is nincs rendben a dolog, nem bontjuk fel a szerződést amíg a megbízó nem késik a fizetséggel, vagy nem küld el minket. De miután felbontották újra szabadok vagyunk, és akár korábbi megbízóink ellen, is felbérelhetnek minket. A maga módján, de ez hűség, én legalábbis annak tartom. Na jó most már tényleg befogom, bocsi.
*Mondja gyorsan, és igyekszik csöndben maradni. Közben lassan beérnek Artheniorba.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-04-01 14:12:57
Üzenet elküldve: 2013-04-01 14:12:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Amikor éppen odapillant a fél-elf felé, látja rajta, hogy már nem játssza a sértődöttet. Nem egy haragtartó, legalább. Hiába, bajban ismerszik meg a jó barát, bár esetükben ezt elhamarkodott lenne mondani, de harcban ugyebár nem lehetnek egymás ellen. Csata közben mindenki szövetséges, együttesen harcolnak az ellenség ellen. Persze, ha Amilia úgy váltogatja a hadseregeit, mint ahogy mondta, akkor könnyen átpártolhat, de hát talán csak nem fog besegíteni a banditáknak. Nem, nem is teszi. A sötételf nőstény pedig cinkosan viszonozza a mosolyt, és amolyan "na gyerünk, mutassuk meg nekik!" hangulattal segít be a rablók aprításába. Mozdulatain látszik, hogy gyakorlott, és gondolkodás nélkül beleveti magát a harcba, valamint nem is nagyon viseli meg e néhány emberélet eltűnése. Az ilyeneket nem is veszi élőlényszámba, csupán parazitaként tekint rájuk, de azért izgalmas rajtuk gyakorolni a harci készségeit, éberségét. Mert, ugyebár, a gyakorlat teszi a mestert, és ő meglehetősen fiatal kora ellenére elég sokat konyít a harchoz.
A zsoldos jól elbánik az öt csapat marconával, de azért a nőstény segítsége is elkél. Különféle módokon hullanak el az áldozatai, talán valamelyik pusztán a sebeibe vagy a fájdalomba hal bele. Nem mindig végez velük hamar, általában az utolsóval, ki életben maradt, szokott szórakozni kicsit. Feltéve, hogy ráér, és van kedve, mert ha sürgősen folytatni akarja útját, elvágja élete fonalát hamar. Egy könnyed vágás a nyakon, és kész. Most viszont sokan vannak, így nem lazsálhat, besegít a fél-elfnek, s közben magát is védi. Hamarosan már csak néhány életben maradt van körülöttük. Érzékeli, hogy az egyik mögötte van, és meg is fordul, hogy beledöfje a tőrét, ám ekkorra Amilia is ott terem, és végez a félorkkal. Elég vicces, hogy egyszerre két penge áll a szerencsétlenbe, de miután kihúzta belőle a tőrét, a nőstény föl is nevet jóízűen. Nem tenné, ha tudná, hogy fenyegeti még veszély, de úgy nézi, az összessel végeztek.
Elégedetten lépdel hát oda egy fűcsomóhoz, s törli bele mind a két tőrét. Büszkén végigtekint a szép fegyvereken, véseteiken, megforgatja őket, majd egy másodperc alatt el is tűnnek ruhája rejtekeiben.*
- Ez jó volt! *Jelenti ki, s látszik rajta, hogy tényleg puszta szórakozásként és gyakorlásként fogta föl. A feltételezésen, hogy zsoldos legyen, mosolyogva rázza a fejét.* Nem nekem való a zsoldoslét. Magamért harcolok. Nem állok senki pártjára.
*A magány lehet, hogy nehezen elviselhető, de a mélységi megszokta. Világéletében szinte a világtól elzárva élt, bár látogatott városokat, soha nem kötődött senkihez, csak megfigyelt. Megfigyelt, vizsgált, tanult, tapasztalt - élt. Nem szőtt rózsaszín álmokat, nem voltak világmegváltó tervei, noha benne is fellelhető bizonyos fokú hatalomvágy, még nem talált senkit, kin igazán izgalmas lenne gyakorolnia. Az pedig, hogy egy konkrét hadiegységhez tartozzon, és egy beképzelt katona ostoba parancsinak engedelmeskedjen, távol áll tőle. A saját útját járja, kalandozik, de egyelőre nem akarja más hasznára fordítani a képességeit.*
- Mehetünk... Talán több hasonló bandába nem ütközünk bele.
~ S ha igen, nem mi húzzuk a rövidebbet... ~
A zsoldos jól elbánik az öt csapat marconával, de azért a nőstény segítsége is elkél. Különféle módokon hullanak el az áldozatai, talán valamelyik pusztán a sebeibe vagy a fájdalomba hal bele. Nem mindig végez velük hamar, általában az utolsóval, ki életben maradt, szokott szórakozni kicsit. Feltéve, hogy ráér, és van kedve, mert ha sürgősen folytatni akarja útját, elvágja élete fonalát hamar. Egy könnyed vágás a nyakon, és kész. Most viszont sokan vannak, így nem lazsálhat, besegít a fél-elfnek, s közben magát is védi. Hamarosan már csak néhány életben maradt van körülöttük. Érzékeli, hogy az egyik mögötte van, és meg is fordul, hogy beledöfje a tőrét, ám ekkorra Amilia is ott terem, és végez a félorkkal. Elég vicces, hogy egyszerre két penge áll a szerencsétlenbe, de miután kihúzta belőle a tőrét, a nőstény föl is nevet jóízűen. Nem tenné, ha tudná, hogy fenyegeti még veszély, de úgy nézi, az összessel végeztek.
Elégedetten lépdel hát oda egy fűcsomóhoz, s törli bele mind a két tőrét. Büszkén végigtekint a szép fegyvereken, véseteiken, megforgatja őket, majd egy másodperc alatt el is tűnnek ruhája rejtekeiben.*
- Ez jó volt! *Jelenti ki, s látszik rajta, hogy tényleg puszta szórakozásként és gyakorlásként fogta föl. A feltételezésen, hogy zsoldos legyen, mosolyogva rázza a fejét.* Nem nekem való a zsoldoslét. Magamért harcolok. Nem állok senki pártjára.
*A magány lehet, hogy nehezen elviselhető, de a mélységi megszokta. Világéletében szinte a világtól elzárva élt, bár látogatott városokat, soha nem kötődött senkihez, csak megfigyelt. Megfigyelt, vizsgált, tanult, tapasztalt - élt. Nem szőtt rózsaszín álmokat, nem voltak világmegváltó tervei, noha benne is fellelhető bizonyos fokú hatalomvágy, még nem talált senkit, kin igazán izgalmas lenne gyakorolnia. Az pedig, hogy egy konkrét hadiegységhez tartozzon, és egy beképzelt katona ostoba parancsinak engedelmeskedjen, távol áll tőle. A saját útját járja, kalandozik, de egyelőre nem akarja más hasznára fordítani a képességeit.*
- Mehetünk... Talán több hasonló bandába nem ütközünk bele.
~ S ha igen, nem mi húzzuk a rövidebbet... ~
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-04-01 00:31:06
Üzenet elküldve: 2013-04-01 00:31:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Amilia egy széles mosollyal nyugtázza a mélységi környezetre való megjegyzését. Ezek után elintézi a két ijjászt majd harcba bocsájtkozik öt gyalogossal, akik közül kettőt megöl, a maradék háromban Zyrniss is besegít. Kicsit szaporábban veszi a kevegőt a szokásosnál, de az még messze nem merítette ki a csta fogalmát számára. Bemelegítésnek éppen megtette. Egy jókedvű, cinkos pillantást küld a sötételf felé. Mind a kettem tudják, hogy ezekkel a balfácánokkal külön-külön is végeztek volna, de így együtt jobb volt. Sokkal. Ekkor azonban egy kardos fél-ork tűnik fel Zyrniss mögött. Nem mintha ez bármiféle veszély jelentene a nőstényre, de azért Amilia elintézi. Csak egy baráti gesztusként. Felemeli kezét, és inujjából már röpül is ki a tőr. Direkt nem az övében levőket használta. Meg akarta mutatni Zyrnissnek, hogy nem olyan ártalmatlan, vagy naív mint amilyennek látszik.*
- Ügyesen dobsz. És az érzékeid is a helyén vannak. Nincs kedved beállni zsoldosnak?
*Kérdezi, persze viccből továbbra is kitart azona véleményen,m,hogy Zyrniss nem bírná ki a seregben. Vagy lehet, hogy kibirná, csak egyszerüen rosszul érezné magát, hisz nem az ő stílusa. Amilia meg belebetegedne a magányba, ha itt az erdőben kellene élnie, de hát, mindebben az a szép, hogy nem vagyunk egyformák. Szemében folyamatosan ugyanaz a cinkos fény csillog, elvégre mit számit, hogy miben különböznek, hisz harcolni mind a ketten szeretnek. A fél-elf márnem is emlékszik, hogy valaha is haragudott volna.*
- Ügyesen dobsz. És az érzékeid is a helyén vannak. Nincs kedved beállni zsoldosnak?
*Kérdezi, persze viccből továbbra is kitart azona véleményen,m,hogy Zyrniss nem bírná ki a seregben. Vagy lehet, hogy kibirná, csak egyszerüen rosszul érezné magát, hisz nem az ő stílusa. Amilia meg belebetegedne a magányba, ha itt az erdőben kellene élnie, de hát, mindebben az a szép, hogy nem vagyunk egyformák. Szemében folyamatosan ugyanaz a cinkos fény csillog, elvégre mit számit, hogy miben különböznek, hisz harcolni mind a ketten szeretnek. A fél-elf márnem is emlékszik, hogy valaha is haragudott volna.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-31 23:52:49
Üzenet elküldve: 2013-03-31 23:52:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Nem nagyon ügyel rá, hogy a fél-elf hogy reagál a szótlanságára. Neki nem igénye a beszéd, amíg nincs fontos mondanivalója, és az éjjeli erdő nem éppen beszélgetésre alkalmas hely. Még ha éppen kedve lenne élete legmélyebb titkait kiteregetni a zsoldos felszíninek - amit természetesen nem áll szándékában megtenni -, akkor sem itt tenné meg.
Szótlan, de ez nem jelenti azt, hogy nem figyel, és nem veszi észre az első arra utaló jelt is, hogy élőlények vannak a közelben. S ezek ezúttal nem vadállatok. Vagyis azok, vadállatok, de emberi vadállatok...
Valószínűleg Amiliával egyszerre hallja meg, mert hirtelen megtorpan, és fülelni kezd. Teste megmerevedik, kezeivel azonnal egyik dobótőre után nyúl, miközben leguggol, anélkül is ezt tenné persze, hogy a nő figyelmeztetné. De azért díjazza, hogy ügyel az épségére. Csöppet azért zavarja a vállán lévő kéz, de ez nem akadályozza meg abban, hogy tőrét elővegye. Ahogy hallja, az imént feléjük küldött nyílvessző a mögöttük lévő fába állt bele.*
- Mit képzelnek?.... Rongálják a környezetet...
*Jegyzi meg gúnyos vigyorral - nem nagyon törődik vele, hogy Amilia, vagy akár a rablók bármelyike észreveszi és értékeli-e humoros megjegyzését -, miközben épp megcélozná az egyik bandita mellkasát, de ekkor a zsoldos felugrik mellőle, és nem kis zajt csapva megindul feléje. A nőstény inkább a halk vadászat híve - bár kérdés, hogy az ilyen haramiák figyelnek--e az ilyen finomságokra -, de az biztos, hogy így nem dobja neki a tőrét, mert véletlenül elé ugrana a zsoldos, és akkor az életének vége. Márpedig nem fogja ezt az alkalmat kihasználni arra, hogy megölje, mi értelme is lenne? Föláll helyette ő is, és odarohan, hogy végezzen a másodikkal, miközben azért büszkén nyugtázza, amint Amilia hosszúttőre átfúrja az egyes számú bandita torkát. A másik támadó máris közeledik feléjük, de a nőstény egyet fordul, és amellett, hogy tömérdek hajzuhatagát biztosan belevágja ellenfele képébe, még egy tőr is landol a mellkasában. A szerencsétlen utolsó nyögése után mosolyogva húzza ki belőle a kést, míg a bandita eldől a földön. Gyorsan kezébe keríti másik tőrét is, és utánanéz Amiliának. Ekkor látja, hogy amaz egy másik csapattal is vívódik - szó szerint -, melyeknek egyik tagja sötételf. Azt már nem lesz olyan egyszerű elintézni, mint az előzőeket. Zyrnissnek már alig marad aprítanivalója, meg kell vallani, a zsoldos azért ügyes. Ám valahogy mégis közelebb férkőzik a sötételfhez, amelyik így vele kénytelen foglalkozni, nem Amiliával, ám egyik csapása túl erős, s a tőrrel alig tud hárítani. Ám szerencsére két tőr van nála, így a másik hamarosan a sötételf hasában köt ki. Attól félve, hogy ez nem lesz elég, átszúrja a torkát is, a jobb kezében lévő tőrrel. S ama három perc alatt, míg Amilia a maradék kettővel vívódik, ő is besegít, kioszt pár rúgást a haramiáknak, akár elintézhetné őket rögtön, de így viccesebb, hogy a harc nagy részében féltérden csúsznak előtte. Végül megkíméli őket és felülről beléjük vágja egy-egy tőrét.*
Szótlan, de ez nem jelenti azt, hogy nem figyel, és nem veszi észre az első arra utaló jelt is, hogy élőlények vannak a közelben. S ezek ezúttal nem vadállatok. Vagyis azok, vadállatok, de emberi vadállatok...
Valószínűleg Amiliával egyszerre hallja meg, mert hirtelen megtorpan, és fülelni kezd. Teste megmerevedik, kezeivel azonnal egyik dobótőre után nyúl, miközben leguggol, anélkül is ezt tenné persze, hogy a nő figyelmeztetné. De azért díjazza, hogy ügyel az épségére. Csöppet azért zavarja a vállán lévő kéz, de ez nem akadályozza meg abban, hogy tőrét elővegye. Ahogy hallja, az imént feléjük küldött nyílvessző a mögöttük lévő fába állt bele.*
- Mit képzelnek?.... Rongálják a környezetet...
*Jegyzi meg gúnyos vigyorral - nem nagyon törődik vele, hogy Amilia, vagy akár a rablók bármelyike észreveszi és értékeli-e humoros megjegyzését -, miközben épp megcélozná az egyik bandita mellkasát, de ekkor a zsoldos felugrik mellőle, és nem kis zajt csapva megindul feléje. A nőstény inkább a halk vadászat híve - bár kérdés, hogy az ilyen haramiák figyelnek--e az ilyen finomságokra -, de az biztos, hogy így nem dobja neki a tőrét, mert véletlenül elé ugrana a zsoldos, és akkor az életének vége. Márpedig nem fogja ezt az alkalmat kihasználni arra, hogy megölje, mi értelme is lenne? Föláll helyette ő is, és odarohan, hogy végezzen a másodikkal, miközben azért büszkén nyugtázza, amint Amilia hosszúttőre átfúrja az egyes számú bandita torkát. A másik támadó máris közeledik feléjük, de a nőstény egyet fordul, és amellett, hogy tömérdek hajzuhatagát biztosan belevágja ellenfele képébe, még egy tőr is landol a mellkasában. A szerencsétlen utolsó nyögése után mosolyogva húzza ki belőle a kést, míg a bandita eldől a földön. Gyorsan kezébe keríti másik tőrét is, és utánanéz Amiliának. Ekkor látja, hogy amaz egy másik csapattal is vívódik - szó szerint -, melyeknek egyik tagja sötételf. Azt már nem lesz olyan egyszerű elintézni, mint az előzőeket. Zyrnissnek már alig marad aprítanivalója, meg kell vallani, a zsoldos azért ügyes. Ám valahogy mégis közelebb férkőzik a sötételfhez, amelyik így vele kénytelen foglalkozni, nem Amiliával, ám egyik csapása túl erős, s a tőrrel alig tud hárítani. Ám szerencsére két tőr van nála, így a másik hamarosan a sötételf hasában köt ki. Attól félve, hogy ez nem lesz elég, átszúrja a torkát is, a jobb kezében lévő tőrrel. S ama három perc alatt, míg Amilia a maradék kettővel vívódik, ő is besegít, kioszt pár rúgást a haramiáknak, akár elintézhetné őket rögtön, de így viccesebb, hogy a harc nagy részében féltérden csúsznak előtte. Végül megkíméli őket és felülről beléjük vágja egy-egy tőrét.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-31 23:35:34
Üzenet elküldve: 2013-03-31 23:35:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Amilia továbbra is szótlansággal "bünteti" legújabb barátnőjét. Amikor hirtelen egy nagyon jól ismert hangra lesz figyelmes. Az évtizedek során beleidegződött katonaösztönök mentik meg ő és Zyrniss életét. Ahogy meghallja, az kifeszített íj jellegzetes hangját, amit más betudna az ezer másik nyikorgó fa közé, azonnal reagál.*
- Bukj le!
*Ordítja el magát, és ő maga is a földre gúgol, megfogyva a mélységi vállát, és reményei szerint magával rántva. Ha nem sikerül, akkor reménykedik benne, hogy nem találja el a nyílvessző, ami épp az imént húzott el fölöttük, vagy inkább Amilia fölött. A banditák nem mozdulnak megadott helyükről megvárják, amíg a zsákmány jön arra, így a léptek zaját esélye sem volt meghallani a fél-elfnek. Felpattan, és vad csatakiáltással tör a nyílvessző kilövésének irányába, közben csupán a vakszerencsének köszönheti, hogy megúsz egy másikat, de hát a zsoldosok mind szerencse fiai. Aki nem az hamar meghal akármilyen jó harcos. A csatakiáltás nem maga miatt, inkább azért kell, hogy zavarja az íjász. Volt ideje kitapasztalni, hogy mennyire lassan töltenek ezek stresszhelyzetben. Közben hosszútőrei, már a kezében is teremnek, és a következő pillanatban már az íjásszal szemben áll. Az kétségbeesetten igyekszik újratölteni, fegyverét, de a kapkodás miatt, ez nem sikerül neki. Amilia egy megértő mosollyal szúrja torkába tőrét, hogy örökre elnémítsa azt. A másik íjászt is meglátja szeme sarkából,és éppen csak annyi ideje marad, hogy a halott banditát maga elé rántsa így abba fúródik bele a nyílvessző, a fél-elf helyett. Már kezd is futni a z íjász felé ezúttal csendben. Ez a táv olyan rövid, hogy a másiknak amúgy se lenne esélye újratölteni. A két hosszútőrt egyszerre szúra ellenfele szívébe, majd húzza ki ugyanolyan viharos sebességgel. Nem tudja mit csinál Zyrniss, de mintha az út másik felén is látott volna egy pár banditát. Ő maga azzal van elfoglalva, hogy lesse merről érkeznek a gyalogosok, akik a félig lenyilazott karavánra rárontottak volna, ha nem csak két kiscsaj jár erre. Meg is érkeznek öten, de szerencsére nem egyszerre, hanem szétszórtan.*
- Barmok...
*Közli lesajnálóan Amilia, majd egy rövid csapás váltás után le is vágja az első jelentkezőt. A második is erre a sorsra jut, de ő fel tudja tartóztatni Amilia csapássorozatát, addig, amíg megérkezik a harmadik bandita. A második jelölt összeseik, de a fél-elfnek minden ügyességégre szüksége van, hogy hárítani tudja az érkező csapásokat a harmasik banditától aki már eggyel magasabb szinten műveli a akard fogatásának művészetét. Nem is sikerül eltenni láb alól, így a negyedik és az ötödik is odaér, ráadásul a negyedik gyalogosunk egy sötételf, akik azért valljuk be általában tudnak vívni. Amilia hárítani kényszerül, az egye sűrűsödő csapásokat, de találékonysága, vagy sportszerűtlensége itt is segítségére siet. Egy jól irányzott rúgással eltöri az egyikük térdét, sajnos nem a selfét, és az eleső alakot arcon rúgja a térdével, aki ettől mély álomba zuhan. Ami viszont a rossz oldala a dolognak, hogy kiderül, hogy a másik két jelentkező, is viszonylag jó vívó. Külön külön Amilia mind a kettőjüket simán elintézni, de így együtt bosszantóan sok ideig (kb 3 percig) tartják fel, ami elég időt ad egy lehetséges íjásznak a beavatkozásra. Amilia reméli hogy Zyrniss is boldogul.*
A hozzászólás írója (Amilia de Loren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.31 23:55:01
- Bukj le!
*Ordítja el magát, és ő maga is a földre gúgol, megfogyva a mélységi vállát, és reményei szerint magával rántva. Ha nem sikerül, akkor reménykedik benne, hogy nem találja el a nyílvessző, ami épp az imént húzott el fölöttük, vagy inkább Amilia fölött. A banditák nem mozdulnak megadott helyükről megvárják, amíg a zsákmány jön arra, így a léptek zaját esélye sem volt meghallani a fél-elfnek. Felpattan, és vad csatakiáltással tör a nyílvessző kilövésének irányába, közben csupán a vakszerencsének köszönheti, hogy megúsz egy másikat, de hát a zsoldosok mind szerencse fiai. Aki nem az hamar meghal akármilyen jó harcos. A csatakiáltás nem maga miatt, inkább azért kell, hogy zavarja az íjász. Volt ideje kitapasztalni, hogy mennyire lassan töltenek ezek stresszhelyzetben. Közben hosszútőrei, már a kezében is teremnek, és a következő pillanatban már az íjásszal szemben áll. Az kétségbeesetten igyekszik újratölteni, fegyverét, de a kapkodás miatt, ez nem sikerül neki. Amilia egy megértő mosollyal szúrja torkába tőrét, hogy örökre elnémítsa azt. A másik íjászt is meglátja szeme sarkából,és éppen csak annyi ideje marad, hogy a halott banditát maga elé rántsa így abba fúródik bele a nyílvessző, a fél-elf helyett. Már kezd is futni a z íjász felé ezúttal csendben. Ez a táv olyan rövid, hogy a másiknak amúgy se lenne esélye újratölteni. A két hosszútőrt egyszerre szúra ellenfele szívébe, majd húzza ki ugyanolyan viharos sebességgel. Nem tudja mit csinál Zyrniss, de mintha az út másik felén is látott volna egy pár banditát. Ő maga azzal van elfoglalva, hogy lesse merről érkeznek a gyalogosok, akik a félig lenyilazott karavánra rárontottak volna, ha nem csak két kiscsaj jár erre. Meg is érkeznek öten, de szerencsére nem egyszerre, hanem szétszórtan.*
- Barmok...
*Közli lesajnálóan Amilia, majd egy rövid csapás váltás után le is vágja az első jelentkezőt. A második is erre a sorsra jut, de ő fel tudja tartóztatni Amilia csapássorozatát, addig, amíg megérkezik a harmadik bandita. A második jelölt összeseik, de a fél-elfnek minden ügyességégre szüksége van, hogy hárítani tudja az érkező csapásokat a harmasik banditától aki már eggyel magasabb szinten műveli a akard fogatásának művészetét. Nem is sikerül eltenni láb alól, így a negyedik és az ötödik is odaér, ráadásul a negyedik gyalogosunk egy sötételf, akik azért valljuk be általában tudnak vívni. Amilia hárítani kényszerül, az egye sűrűsödő csapásokat, de találékonysága, vagy sportszerűtlensége itt is segítségére siet. Egy jól irányzott rúgással eltöri az egyikük térdét, sajnos nem a selfét, és az eleső alakot arcon rúgja a térdével, aki ettől mély álomba zuhan. Ami viszont a rossz oldala a dolognak, hogy kiderül, hogy a másik két jelentkező, is viszonylag jó vívó. Külön külön Amilia mind a kettőjüket simán elintézni, de így együtt bosszantóan sok ideig (kb 3 percig) tartják fel, ami elég időt ad egy lehetséges íjásznak a beavatkozásra. Amilia reméli hogy Zyrniss is boldogul.*
A hozzászólás írója (Amilia de Loren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.31 23:55:01
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-31 23:02:58
Üzenet elküldve: 2013-03-31 23:02:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A zsoldosnő mondatával szemben megvannak a fenntartásai. Egyrészt a hangsúly, bár nem hibáztatja, tudja, hogy joggal beszél így. Nem zavarja. A nőstény meggondolja, mit mond, s bár most nem mondott semmit, így is van visszhangja annak, amit tett. Elővigyázatosabbnak kéne lennie. De nem lesz nagy szívfájdalma emiatt, nem áshatja bele magát minden felszíni életébe és annak problémáiba, hisz mindenkinek vannak és általában önmagának kell megoldania. Nem bízhatja rá az életét, valamint annak minőségét más személyre, hisz az mindig bizonytalan. Ezért nem értette soha a hősszerelmeseket. Sose tudta ebbe beleélni magát, hogy valaki mástól függjön, aki ráadásul egyértelműen hűtlen is hozzá. Értelmetlen. Ő inkább a saját útját járta, hisz még azoknak sem kellett, akikhez vérségi kötelék fűzte. Másrészt...
~ De van fogalmam. ~
Mondaná szívesen, de nem akarja, hogy a felszíni tudja, mi történt vele. Mi köze hozzá? Így inkább nem szól semmit, változatlanul lépdel mellette, olykor belefésül holdfényszínű sörényébe, és beleszagol a levegőbe, melyben érezni a kellemes, tavaszi erdőillatot. Itt nőtt fel, gyakorlatilag, a természetben. Egy mélységi, a felszínen, egy erdőben egy elf oltalma alatt nevelkedve. Nevetséges. Tudja. Mégis sokat jelentett neki az asszony, és fáj, hogy meghalt. Bár legszívesebben lelke legmélyebb zugaiból is kiűzné ezt az érzést, de fáj.
Feltűnik neki, hogy a félvér különösen szótlan. Biztosan megsértődött. De legalább csendben van, s ez üdvös, így zavartalanul folytathatják útjukat a város felé.
Hamarosan elérik az erdő határát, s kitárul előttük a város látképe.
~ Csak egy a sok közül... És mennyi ember éli le itt egész életét. ~
Mások, mint ő. Ő vándorol. Sok helyen járt, de sehol sem állapodott meg. S talán nem is fog soha.*
~ De van fogalmam. ~
Mondaná szívesen, de nem akarja, hogy a felszíni tudja, mi történt vele. Mi köze hozzá? Így inkább nem szól semmit, változatlanul lépdel mellette, olykor belefésül holdfényszínű sörényébe, és beleszagol a levegőbe, melyben érezni a kellemes, tavaszi erdőillatot. Itt nőtt fel, gyakorlatilag, a természetben. Egy mélységi, a felszínen, egy erdőben egy elf oltalma alatt nevelkedve. Nevetséges. Tudja. Mégis sokat jelentett neki az asszony, és fáj, hogy meghalt. Bár legszívesebben lelke legmélyebb zugaiból is kiűzné ezt az érzést, de fáj.
Feltűnik neki, hogy a félvér különösen szótlan. Biztosan megsértődött. De legalább csendben van, s ez üdvös, így zavartalanul folytathatják útjukat a város felé.
Hamarosan elérik az erdő határát, s kitárul előttük a város látképe.
~ Csak egy a sok közül... És mennyi ember éli le itt egész életét. ~
Mások, mint ő. Ő vándorol. Sok helyen járt, de sehol sem állapodott meg. S talán nem is fog soha.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222