//A város felé – Lesha, Zaxdor, Ran//
*Morogva rója az utat, miközben hallgatja Lesha folyamatos csevegését.*
~Hát ez hihetetlen! Sosem fogy ki a szóból?~ *Azonban nem szól a lányra, hadd örömködjön magában, még némileg örül is, hogy nem az az önsanyargató búval bélelt, mint volt korábban. Szerencsére a gyógynövények ezek szerint megteszik a hatásukat. A forgatagban szépen nyílik szét azért előttük a tömeg. Hol egy ember, hol egy elf, óriások sehol, nem túl szokványos látvány lehetnek így ketten, nem győz ráförmedni a szájtátókra, hogy hordják el az irhájukat arrébb. Továbbá arra is figyelnie kell, nehogy eltaposson valakit a nagy igyekezetben. Lesha grabancát is meg-megrántja olykor, mikor a nagy hévvel folytatott csicsergésében majdnem átgázol az embertömegeken, akik sikongatva ugranak odébb.*
- Figyelj már kicsit oda, az istenek térdkalácsára, még megölsz valakit itt nekem! Senkinek nem hiányzik, hogy a városba láncra verve húzzanak be bennünket, mint a szörnyeket. *Épp javasolni akarja, hogy inkább menjenek el másfelé, mikor gyanús csipogást hall, valahonnan lentről, nagyon mélyről.*
- Mi a rongyba tekert kalapácsnyél? A nullumok nem tudnak beszélni, vagy druidává váltam a barlangban, főzicskézés közben? *Szemöldöke hirtelen szalad fel homlokára, miközben erősen koncentráltan néz lefelé, hogy észrevegye azt a vartyogó valamit.*
- Mit csinálsz? *morran hüledezve Leshára, mikor az odahajol a töpörödötthöz* - Hozzá ne nyúlj, tiszta kosz, még elkapsz valamit.* Ahogy jobban elnézi testalkatát, barna bőrét, egyszerű öltözetét és kezében lévő botját, megvonja vállát:*
- Szerintem mélységi meg törpe keveréke lehet, bár ami azt illeti, tán csak alacsony növésű ember, vagy embergyermek. Mit tudom én, hagyd itt. Nem akarok egy hat múlva vakarózva ébredni.* Lassan tovább is indul, szokásához híven morogva, lassan emelve lábait, öles léptékkel, csak úgy odadörrentve az artheniori útra, hogy orbitális porfelhőt generáljon. Egy pár lépést tesz csak meg, aztán rájön, hogy egyedül halad tovább, Lesha még mindig a törpördöggel van elfoglalva.*
- Gurgothhar szakállára, most tényleg ez lesz? Minden állatkát megvizsgálsz, ami utunkba esik? Az életben nem érünk be a városba, hogy egy jót ehessünk végre!* Aztán gonoszan elmosolyodik szakálla alatt, sőt, szabad bal karjával még le is simítja azt, mintha elmés ötlete támadna. Válláról jobb karjával leemeli a kalapácsot, majd kezét vízszintesen előrenyújtva, a kalapáccsal a megismert szerzetre mutat.*
- Látom nem tágítasz, mit bánom én, csapd a hónod alá, vagy dobd a szütyődbe, majd útközben megesszük!*Azzal továbbindul a város felé, de előtte óriáshoz méltón hatalmas és meglehetősen hangos, ordenáré hahotában tör ki, hogy az előtte haladók falfehérré váltan fagyjanak meg menet közben.*