Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 168 (3341. - 3360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3360. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-19 05:58:46
Üzenet elküldve: 2018-01-19 05:58:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A város felé - Lesha//
*Valóban jóval sikeresebben haladnak immár előre, így, hogy a felderítés Leshára van bízva. A lány, mintha már ezerszer járt volna erre úgy találja meg a megfelelő utat, így hamarosan a laza, süppedős talajt a városi út pora váltja fel. Zaxdor megkönnyebbül, persze ezt nem mutatja, nem mutathatja, arcára kiül az oly szokványos mogorva tekintet, mindeközben persze hallgatja a lány csevegését. Az, mintha csak élvezné az utat, mintha kirándulnának, holott jóval nagyobb lépést tesznek meg életükben és nem csak egy rövidebb vándorúton vannak.*
- Emlékszem.* Rövid de velős válaszokkal reagál a lánynak, ezzel sem megsérteni, sem megbántani nem akarja, ő egyszerűen ilyen, ha van mondanivalója elmondja, ha nincs, akkor figyel ugyan, de nem cseverészik gnóm módjára, az óriások már csak ilyenek.*
~Persze az óriás nők, azok nem.~ *halványan elmosolyodik a gondolatra, majd azon kapja magát, hogy Lesha palástját felé nyújtja.*
~Átlátszó, de okos trükk. Mindenesetre női palástot nem fogok hordani az biztos.~ *Férfiúi büszkeségét nem sérti meg a lány, sőt titokban még hálás is a gesztusért, ezért bólintva elfogadja a palástot, de ahelyett, hogy magára teríteni, csak vállán hordott kalapácsának nyelére hajtja fel.*
- A törpök olyanok hozzánk képest, mint palackhoz a dugó. A gnómok meg még nyeszlettebbek.*Egyszerű leírásokkal operál, nem viszi túlzásba a mesélést, nem azért mert nem enne kedve hozzá, csak őt is lenyűgözi a városi forgatag, mi a hegyekben nem olyan szokványos. Többen megbámulják őket, ritka errefelé a hasonló páros, öles lépteikkel csak úgy kerülgetik a különféle népséget, Arthenior útján valóban nagy most a forgalom. Lesha, csillogó szemmel nézi a tömeget, hozzá vidáman mutogat, érdeklődik, Zaxdor pedig magához való módon szűkszavúan, morogva reagál, miközben otromba módon üvölt rá olykor egy-egy túlságosan is kíváncsi tekintetű városlakóra, vagy átutazóra. Azok ilyenkor persze sokszor visítva szaladnak el, melyeken Zaxdor jókat rötyög magában, szinte élvezi a helyzetet. Persze rossz szándéka nincs, nem akar senkit megenni vagy ilyesmi, mondjuk gyomrának korgását már erőteljesen érzi, az éhség mardossa, mint égő tűz a friss fa külsejét.*
*Valóban jóval sikeresebben haladnak immár előre, így, hogy a felderítés Leshára van bízva. A lány, mintha már ezerszer járt volna erre úgy találja meg a megfelelő utat, így hamarosan a laza, süppedős talajt a városi út pora váltja fel. Zaxdor megkönnyebbül, persze ezt nem mutatja, nem mutathatja, arcára kiül az oly szokványos mogorva tekintet, mindeközben persze hallgatja a lány csevegését. Az, mintha csak élvezné az utat, mintha kirándulnának, holott jóval nagyobb lépést tesznek meg életükben és nem csak egy rövidebb vándorúton vannak.*
- Emlékszem.* Rövid de velős válaszokkal reagál a lánynak, ezzel sem megsérteni, sem megbántani nem akarja, ő egyszerűen ilyen, ha van mondanivalója elmondja, ha nincs, akkor figyel ugyan, de nem cseverészik gnóm módjára, az óriások már csak ilyenek.*
~Persze az óriás nők, azok nem.~ *halványan elmosolyodik a gondolatra, majd azon kapja magát, hogy Lesha palástját felé nyújtja.*
~Átlátszó, de okos trükk. Mindenesetre női palástot nem fogok hordani az biztos.~ *Férfiúi büszkeségét nem sérti meg a lány, sőt titokban még hálás is a gesztusért, ezért bólintva elfogadja a palástot, de ahelyett, hogy magára teríteni, csak vállán hordott kalapácsának nyelére hajtja fel.*
- A törpök olyanok hozzánk képest, mint palackhoz a dugó. A gnómok meg még nyeszlettebbek.*Egyszerű leírásokkal operál, nem viszi túlzásba a mesélést, nem azért mert nem enne kedve hozzá, csak őt is lenyűgözi a városi forgatag, mi a hegyekben nem olyan szokványos. Többen megbámulják őket, ritka errefelé a hasonló páros, öles lépteikkel csak úgy kerülgetik a különféle népséget, Arthenior útján valóban nagy most a forgalom. Lesha, csillogó szemmel nézi a tömeget, hozzá vidáman mutogat, érdeklődik, Zaxdor pedig magához való módon szűkszavúan, morogva reagál, miközben otromba módon üvölt rá olykor egy-egy túlságosan is kíváncsi tekintetű városlakóra, vagy átutazóra. Azok ilyenkor persze sokszor visítva szaladnak el, melyeken Zaxdor jókat rötyög magában, szinte élvezi a helyzetet. Persze rossz szándéka nincs, nem akar senkit megenni vagy ilyesmi, mondjuk gyomrának korgását már erőteljesen érzi, az éhség mardossa, mint égő tűz a friss fa külsejét.*
3359. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-18 16:40:05
Üzenet elküldve: 2018-01-18 16:40:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Világ a játékban//
*A tűz és a jég. Érdekes érzés a hirtelen átmenet a kettő között. A kard markolata hideg. Olyannyira dermesztő a fogása, hogy Vokka hirtelen el is ejti. Másodjára mikor kézbe veszi már nem érezni semmi kellemetlent. Olyan a fogása mint amilyennek egy gyönyörű, normál kardnak lennie kell. Mielőtt alaposan kielemezné a részleteket kardon, beköszönt a sötétség. Olyan hirtelen, mint ahogy ide került. Semmi figyelmeztetés, csak egy pislantás idejéig tartott. A tündér hirtelen megfordul a tengelye körül, de esélytelen meglátni bármit.*
-Ez fantasztikus. Hatalmas tűzben jéghideg kard. Most meg a nappalból éjszaka lett. Mennyire imádom én a varázslatokat. *Félhangos zsörtölődésének a tűz újabb fellángolása vet véget. Most azonban ezek a fények két utat világítanak meg. Amelyek végén jól látható egy-egy ajtó.*
~Ó, ténylegesen egy válasz út elé állítottak. Mivel úgy is bal lábbal fogok felkelni, menjünk arra.~
*Elindul a bal oldali ajtó irányába, ki is nyitja azt. Viszont ha nem tűnik el a másik ajtó, vagy nem szippantja be a mostani, akkor kinyitja mindkettőt és csak az után dönt, hogy merre menjen. Ha nem lát semmit, az esetben továbbra is a bal oldalival fog szimpatizálni.*
*A tűz és a jég. Érdekes érzés a hirtelen átmenet a kettő között. A kard markolata hideg. Olyannyira dermesztő a fogása, hogy Vokka hirtelen el is ejti. Másodjára mikor kézbe veszi már nem érezni semmi kellemetlent. Olyan a fogása mint amilyennek egy gyönyörű, normál kardnak lennie kell. Mielőtt alaposan kielemezné a részleteket kardon, beköszönt a sötétség. Olyan hirtelen, mint ahogy ide került. Semmi figyelmeztetés, csak egy pislantás idejéig tartott. A tündér hirtelen megfordul a tengelye körül, de esélytelen meglátni bármit.*
-Ez fantasztikus. Hatalmas tűzben jéghideg kard. Most meg a nappalból éjszaka lett. Mennyire imádom én a varázslatokat. *Félhangos zsörtölődésének a tűz újabb fellángolása vet véget. Most azonban ezek a fények két utat világítanak meg. Amelyek végén jól látható egy-egy ajtó.*
~Ó, ténylegesen egy válasz út elé állítottak. Mivel úgy is bal lábbal fogok felkelni, menjünk arra.~
*Elindul a bal oldali ajtó irányába, ki is nyitja azt. Viszont ha nem tűnik el a másik ajtó, vagy nem szippantja be a mostani, akkor kinyitja mindkettőt és csak az után dönt, hogy merre menjen. Ha nem lát semmit, az esetben továbbra is a bal oldalival fog szimpatizálni.*
3358. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-17 22:24:17
Üzenet elküldve: 2018-01-17 22:24:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A város felé - Zaxdor//
*Lesha persze látta szeme sarkából a bokáját masszírozó Zaxdort, de nem kívánja szóvá tenni a dolgot. Úgy véli a büszke grizzly úgy se hagyná neki, hogy bármit tegyen érte. Meg aztán, amíg nem vonaglik a fájdalomtól négykézláb mögötte, szóra sem érdemes a dolog.
~Na… jó, ha itt megmert volna halni nekem, biztos én öltem volna meg még egyszer.~
Lesha hallja, hogyan őrli ki a száján a férfi a „rendben van” szavakat. A választ, a lány egy sejtelmes mosollyal nyugtázza, majd tovább sétál az ingoványban a megtalált biztonságosabb részen.
Így haladnak szótlanul egy darabig, amikor a mögötte haladó Zaxdor kérdőre vonja.
- Nyilván azt hiszed, amikor éppen nem Te izzasztottál valami harci gyakorlattal, hogy én csak unottan lógattam a lábam, és trécselve teáztam egész nap a szobámban a szolgálólányokkal.
*Közli ezt menet közben, nyugodt hangon, hátra sem fordulva.*
- Mással is elfoglaltam magam. Végül is már elmondhatom. Olykor belopóztam a vének termébe, amikor nem volt ott senki, és beleolvastam az ott lévő néhány könyvbe, tekercsbe, térképbe.
*Megáll, és döbbenten Zaxdor felé fordul.*
- Képesség? Hát, annak azért nem nevezném. Inkább kíváncsiságnak, és a részletekre való odafigyelésnek. Gyakorlati tapasztalatom sincs sok, hiszen a falu környékét sem igen hagyhattam el. Csak, max két testőrségi kísérővel, ugye…
*Pillant szemrehányóan az óriásra, majd ebben a stílusban folytatja tovább.*
- Meg aztán nem véletlenül nem talált meg senki, még Te sem ha én nem akartam. A falu környékét elég alaposan volt időm felfedezni.
*Itt átvillan Lesha lelki szemei előtt, egy fiókból kirántott, lassan lehulló levél, ami nagy görbe betűivel földet ér. A lány halántékához kapva azonnal elfordul Zaxdortól, és szótlanul megindul folytatva az utat ki a mocsárból.
~Bűntudat. Elfojtás.~
További nagyobb galiba nélkül érnek ki az ingoványból, és amikor elhaladnak a hajdani karavánpihenő romjai mellett, akkor szólal meg újra Lesha, de már egy cseppet sem szemrehányóan, inkább nosztalgikusan.*
- Emlékszel, hogy imádtam mindig hallgatni a portyázásokból, felderítésekből visszatérő csapatoknak a meséit? Mindig lenyűgözött, hogy milyen helyeken jártak, és milyen elképesztő dolgokat láttak. Irigyeltem őket. Téged. Felfedezni ismeretlen helyeket…
*Lesha elhalló hangon fejezi be a félbe hagyott mondatot. Ekkor már az északi kereskedelmi úton bandukolnak kettesben, már egymás mellett. Lesha lopva az ingoványtól szutykos, elázott, átfagyott óriás férfira pillant.
- Zax! Hihetetlen, hogy itt mennyivel melegebb van a hegyekhez képest.
*Azzal, az óriás lány leoldja magáról vastag prémpalástját.*
- Dög melegem van.
*Lesha tisztában van vele, hogy Zaxdor sose fogadná el a palástját, ha úgy adná neki oda, hogy biztos fázik és vegye fel. A mogorva óriás egyből arcába vágná és kikérné magának sértett büszkeségében, ezért a lánynak kicsit körmönfontabban kell megközelíteni a dolgot.*
- Kérlek, hoznád? Elég nehéz, így karban vinni, mert hát ugye még mindig nem vagyok teljesen jól. A mocsárban történtek is elég sokat kivettek belőlem.
*Azzal, a férfi felé nyújtja a meleg ruhadarabot, és gondosan ügyel rá, hogy teljesen kifejezéstelen maradjon az arca.
Ha Zaxdor elveszi a palástot Lesha megköszöni, majd kicsit megnyújtva lépeseit előre siet, hogy azt a férfi magára teríthesse. Ha nem fogadja el, és Lesha női fifikája csúfosan felsülne, akkor baromira meg fog sértődni, és valami epés megjegyzést is a férfi arcába fog vágni.
Mindeközben az úton haladva megnövekedik körülöttük a forgalom. Nyilván rajtuk kívül is sokan igyekeznek a városba. Szekerek, lovasok, gyalogos vándorok tűzdelik az utat. Többen, meg is bámulják az égimeszelő párost, nem is titkolva, hogy nem sűrűn látnak errefelé ilyen magas szerzeteket. Lesha álmélkodva szól Zaxdorhoz: *
- Biztos, már közeledünk valami városhoz. Te, ennyi aprónépet… ezek emberek ugye? Azok ott meg nem is tudom, valami hegyes fülűek. Ha ezek ilyen kicsik, akkor a törpék, akikről hallottam mekkorák lehetnek?
*Kérdései közben mutogat mindenfelé, mint valami bámészkodó gyerek az első vásári búcsújában.*
*Lesha persze látta szeme sarkából a bokáját masszírozó Zaxdort, de nem kívánja szóvá tenni a dolgot. Úgy véli a büszke grizzly úgy se hagyná neki, hogy bármit tegyen érte. Meg aztán, amíg nem vonaglik a fájdalomtól négykézláb mögötte, szóra sem érdemes a dolog.
~Na… jó, ha itt megmert volna halni nekem, biztos én öltem volna meg még egyszer.~
Lesha hallja, hogyan őrli ki a száján a férfi a „rendben van” szavakat. A választ, a lány egy sejtelmes mosollyal nyugtázza, majd tovább sétál az ingoványban a megtalált biztonságosabb részen.
Így haladnak szótlanul egy darabig, amikor a mögötte haladó Zaxdor kérdőre vonja.
- Nyilván azt hiszed, amikor éppen nem Te izzasztottál valami harci gyakorlattal, hogy én csak unottan lógattam a lábam, és trécselve teáztam egész nap a szobámban a szolgálólányokkal.
*Közli ezt menet közben, nyugodt hangon, hátra sem fordulva.*
- Mással is elfoglaltam magam. Végül is már elmondhatom. Olykor belopóztam a vének termébe, amikor nem volt ott senki, és beleolvastam az ott lévő néhány könyvbe, tekercsbe, térképbe.
*Megáll, és döbbenten Zaxdor felé fordul.*
- Képesség? Hát, annak azért nem nevezném. Inkább kíváncsiságnak, és a részletekre való odafigyelésnek. Gyakorlati tapasztalatom sincs sok, hiszen a falu környékét sem igen hagyhattam el. Csak, max két testőrségi kísérővel, ugye…
*Pillant szemrehányóan az óriásra, majd ebben a stílusban folytatja tovább.*
- Meg aztán nem véletlenül nem talált meg senki, még Te sem ha én nem akartam. A falu környékét elég alaposan volt időm felfedezni.
*Itt átvillan Lesha lelki szemei előtt, egy fiókból kirántott, lassan lehulló levél, ami nagy görbe betűivel földet ér. A lány halántékához kapva azonnal elfordul Zaxdortól, és szótlanul megindul folytatva az utat ki a mocsárból.
~Bűntudat. Elfojtás.~
További nagyobb galiba nélkül érnek ki az ingoványból, és amikor elhaladnak a hajdani karavánpihenő romjai mellett, akkor szólal meg újra Lesha, de már egy cseppet sem szemrehányóan, inkább nosztalgikusan.*
- Emlékszel, hogy imádtam mindig hallgatni a portyázásokból, felderítésekből visszatérő csapatoknak a meséit? Mindig lenyűgözött, hogy milyen helyeken jártak, és milyen elképesztő dolgokat láttak. Irigyeltem őket. Téged. Felfedezni ismeretlen helyeket…
*Lesha elhalló hangon fejezi be a félbe hagyott mondatot. Ekkor már az északi kereskedelmi úton bandukolnak kettesben, már egymás mellett. Lesha lopva az ingoványtól szutykos, elázott, átfagyott óriás férfira pillant.
- Zax! Hihetetlen, hogy itt mennyivel melegebb van a hegyekhez képest.
*Azzal, az óriás lány leoldja magáról vastag prémpalástját.*
- Dög melegem van.
*Lesha tisztában van vele, hogy Zaxdor sose fogadná el a palástját, ha úgy adná neki oda, hogy biztos fázik és vegye fel. A mogorva óriás egyből arcába vágná és kikérné magának sértett büszkeségében, ezért a lánynak kicsit körmönfontabban kell megközelíteni a dolgot.*
- Kérlek, hoznád? Elég nehéz, így karban vinni, mert hát ugye még mindig nem vagyok teljesen jól. A mocsárban történtek is elég sokat kivettek belőlem.
*Azzal, a férfi felé nyújtja a meleg ruhadarabot, és gondosan ügyel rá, hogy teljesen kifejezéstelen maradjon az arca.
Ha Zaxdor elveszi a palástot Lesha megköszöni, majd kicsit megnyújtva lépeseit előre siet, hogy azt a férfi magára teríthesse. Ha nem fogadja el, és Lesha női fifikája csúfosan felsülne, akkor baromira meg fog sértődni, és valami epés megjegyzést is a férfi arcába fog vágni.
Mindeközben az úton haladva megnövekedik körülöttük a forgalom. Nyilván rajtuk kívül is sokan igyekeznek a városba. Szekerek, lovasok, gyalogos vándorok tűzdelik az utat. Többen, meg is bámulják az égimeszelő párost, nem is titkolva, hogy nem sűrűn látnak errefelé ilyen magas szerzeteket. Lesha álmélkodva szól Zaxdorhoz: *
- Biztos, már közeledünk valami városhoz. Te, ennyi aprónépet… ezek emberek ugye? Azok ott meg nem is tudom, valami hegyes fülűek. Ha ezek ilyen kicsik, akkor a törpék, akikről hallottam mekkorák lehetnek?
*Kérdései közben mutogat mindenfelé, mint valami bámészkodó gyerek az első vásári búcsújában.*
3357. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-16 10:58:21
Üzenet elküldve: 2018-01-16 10:58:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Világ a játékban//
//Vokattä//
*Ahogy megragadja a markolatot, hirtelen el is kapja kezét: a kard jéghideg! Ami persze abszolút irreális, na de itt egyáltalán mi az, ami természetes? Pontosabban a markolat jéghideg, ám ez sokkalta tűrhetőbb, mintha tűzforró lenne, így a lángok közül sikeresen magához veszi a kardot. Amint az kikerül a lángok közül, a markolat is felveszi a normális hőmérsékletet.
Hirtelen megváltozik a táj! Korom sötétség telepedik a vidékre, a tündér az orra hegyéig sem lát, amikor is két út jelenik meg előtte. Egyik jobbra, másik balra. Mindkét út mindkét széle egy hosszú tűzcsík, ami nem tudni, hová vezet, de mindkét út végén látható egy-egy ajtó. Merre tovább?*
//Nellara//
*Ahelyett, hogy a tündér menekülne, odarohan az alakhoz. Amint odaér, az alak összecsuklik. A maszk alól halk, tompa hang hallatszik, szinkronban pedig vele furcsa sistergés, mintha nem is emberi hang lenne.*
-Vi... viz... et. Vizet! *nyögi elhaló hangon, majd a maszk találkozik Nellara fejével, mintha a furcsa alak ráemelné tekintetét.*
-Ké... rlek, mon... dd, hogy nem a. *nyel egy nagyot, majd folytatja nagy nehézségek árán.*-Gnó... m zárt be té... ge... d is! Segí... ts rajta... m, kééérleeek! *könyörögve kéri Nellarat.*
//Vlendor//
*A közelítésre nem történik semmi, de egy hangot hall a háta mögül. Valaki becsukta az ajtót!
Ha megfordul egy majd két méter magas, vékony dongájú férfit lát meg, aki olyan negyven éves lehet és az emberek soraiból való. Tetőtől-talpig zöldes-barnás "terepszínű" ruhát visel, kezében pedig egy nagy számszeríjat szorongat, amit egyenesen az ő szemszögéből nézve betolakodóra emel.*
-Ha csak egy ujjal is hozzáérsz. *mondja mogorván* -Kilyukasztom a beledet!
*Hosszú, fekete haja van, szakálla is nagy, csapzott, ápolatlan. Mintha ezer éve itt lenne.*
-Ki vagy te és mit keresel a házamban?
//Vokattä//
*Ahogy megragadja a markolatot, hirtelen el is kapja kezét: a kard jéghideg! Ami persze abszolút irreális, na de itt egyáltalán mi az, ami természetes? Pontosabban a markolat jéghideg, ám ez sokkalta tűrhetőbb, mintha tűzforró lenne, így a lángok közül sikeresen magához veszi a kardot. Amint az kikerül a lángok közül, a markolat is felveszi a normális hőmérsékletet.
Hirtelen megváltozik a táj! Korom sötétség telepedik a vidékre, a tündér az orra hegyéig sem lát, amikor is két út jelenik meg előtte. Egyik jobbra, másik balra. Mindkét út mindkét széle egy hosszú tűzcsík, ami nem tudni, hová vezet, de mindkét út végén látható egy-egy ajtó. Merre tovább?*
//Nellara//
*Ahelyett, hogy a tündér menekülne, odarohan az alakhoz. Amint odaér, az alak összecsuklik. A maszk alól halk, tompa hang hallatszik, szinkronban pedig vele furcsa sistergés, mintha nem is emberi hang lenne.*
-Vi... viz... et. Vizet! *nyögi elhaló hangon, majd a maszk találkozik Nellara fejével, mintha a furcsa alak ráemelné tekintetét.*
-Ké... rlek, mon... dd, hogy nem a. *nyel egy nagyot, majd folytatja nagy nehézségek árán.*-Gnó... m zárt be té... ge... d is! Segí... ts rajta... m, kééérleeek! *könyörögve kéri Nellarat.*
//Vlendor//
*A közelítésre nem történik semmi, de egy hangot hall a háta mögül. Valaki becsukta az ajtót!
Ha megfordul egy majd két méter magas, vékony dongájú férfit lát meg, aki olyan negyven éves lehet és az emberek soraiból való. Tetőtől-talpig zöldes-barnás "terepszínű" ruhát visel, kezében pedig egy nagy számszeríjat szorongat, amit egyenesen az ő szemszögéből nézve betolakodóra emel.*
-Ha csak egy ujjal is hozzáérsz. *mondja mogorván* -Kilyukasztom a beledet!
*Hosszú, fekete haja van, szakálla is nagy, csapzott, ápolatlan. Mintha ezer éve itt lenne.*
-Ki vagy te és mit keresel a házamban?
3356. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-13 09:40:31
Üzenet elküldve: 2018-01-13 09:40:31
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Vidoran cuppog keresztül a bűzös mocsár zsombékjain, még azzal sem foglalkozik, hogy csuhája és mögötte lobogó köpenye csurom víz, nagyon elázott. Hozzászokott már ezekhez a körülményekhez, a Vashegy sem tartogat számára ettől kedvezőbb viszonyokat. Azonban nem a saját ellensége, így ismét megáll, hogy pihenjen egy nagyot, közben megszáradjon. A kereskedelmi út szélessége meglepi, korábban nem emlékezett ekkorára, minden bizonnyal a forgalom azóta csak nőtt és nőtt, mióta legutóbb erre járt. Nem is akar az út közelébe telepedni, még csak az hiányzik, hogy átgázoljon rajta egy-egy szekér, vagy egyéb lovas. Ismét komótosan telepedik le, pipája továbbra is füstölög szájában, elmélkedve veti számba céljait és terveit:*
- A kunyhó körülbelül nyolc és negyed láb hosszú, 6 és fél láb széles. Mellette ugyanekkora terület talán elegendő az önellátáshoz, amihez magok kellenek. Ha soronként csak 2 lábat hagyok ki, akkor majdnem 5 sor kijöhet, melyek elég hosszúak is. A szokásos zöldségek mellett viszont szükség lesz egy-két alapanyagra is. Jaj, nehéz a választás és nagyon fontos a tervezés!* sóhajt fel magában hangosan. Kicsit kezdi már bosszantani, hogy nem sok arccal találkozott idefelé jövet, kíváncsi már sok mindenre, megtudna dolgokat a világról, hisz oly elvonultan él.* - Semmi baj, talán majd a városban!* rikkant fel, közben szinte emberfejnyi méretű bodor karikát ereszt ki száján mosolyogva. Majd lassan feltápászkodik, mielőtt azonban elindul, házi készítésű mocsártalpait laza mozdulattal, egy zsineggel összekötve a hátára dobja.*
- Tényleg szükségem lesz egy zsákra.* morfondírozik, kezd besokallni a nála lévő holmiktól, melyek ugyan nem nehezek, de mennyiségüket tekintve kezdik átlépni a logikusan, egy testfelületen elosztható holmik arányát. Ismét elindul, immár eldöntetett, Artheniorba tart, ott körbenéz a városban, megszemléli az új épületeket, a piac forgatagát, a vásárolható holmikat. Már előre izgalommal gondol a jövőre. Másnak talán kissé laposabb érzéseket okoz egy piaclátogatás, számára azonban az illatok, a nyüzsgés megfizethetetlen, főként, hogy élete nagy részét remeteként élni. Botjára támaszkodva lépdel határozottan, ettől függetlenül komótosan, közben nézelődve halad előre a város felé.*
- Este lesz mire odaérek.*jegyzi meg csak úgy magának, ahogy a nap lassan lefelé ívelő pályáját kalkulálgatja magában.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.13 09:41:06
- A kunyhó körülbelül nyolc és negyed láb hosszú, 6 és fél láb széles. Mellette ugyanekkora terület talán elegendő az önellátáshoz, amihez magok kellenek. Ha soronként csak 2 lábat hagyok ki, akkor majdnem 5 sor kijöhet, melyek elég hosszúak is. A szokásos zöldségek mellett viszont szükség lesz egy-két alapanyagra is. Jaj, nehéz a választás és nagyon fontos a tervezés!* sóhajt fel magában hangosan. Kicsit kezdi már bosszantani, hogy nem sok arccal találkozott idefelé jövet, kíváncsi már sok mindenre, megtudna dolgokat a világról, hisz oly elvonultan él.* - Semmi baj, talán majd a városban!* rikkant fel, közben szinte emberfejnyi méretű bodor karikát ereszt ki száján mosolyogva. Majd lassan feltápászkodik, mielőtt azonban elindul, házi készítésű mocsártalpait laza mozdulattal, egy zsineggel összekötve a hátára dobja.*
- Tényleg szükségem lesz egy zsákra.* morfondírozik, kezd besokallni a nála lévő holmiktól, melyek ugyan nem nehezek, de mennyiségüket tekintve kezdik átlépni a logikusan, egy testfelületen elosztható holmik arányát. Ismét elindul, immár eldöntetett, Artheniorba tart, ott körbenéz a városban, megszemléli az új épületeket, a piac forgatagát, a vásárolható holmikat. Már előre izgalommal gondol a jövőre. Másnak talán kissé laposabb érzéseket okoz egy piaclátogatás, számára azonban az illatok, a nyüzsgés megfizethetetlen, főként, hogy élete nagy részét remeteként élni. Botjára támaszkodva lépdel határozottan, ettől függetlenül komótosan, közben nézelődve halad előre a város felé.*
- Este lesz mire odaérek.*jegyzi meg csak úgy magának, ahogy a nap lassan lefelé ívelő pályáját kalkulálgatja magában.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.13 09:41:06
3355. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-12 10:08:25
Üzenet elküldve: 2018-01-12 10:08:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Világ a játékban//
*Vlendor egy óvatos fickó. Akármit is higgyenek róla. Körbenézte a házat, de nem talált semmit. Ezek után bekopogott, de senkit nem talált bent. Pedig annak is örült volna ha a két tündér fogadja őt ott bent. Viszont a kosár gyümölcs és a többi is jónak tűnik. Bár van valami furcsa abban ahogy azok kinéznek. Mintha valami fényt árasztanának. Vlendor egy darabig még álldogál az ajtóban és figyel. Ha nem vesz észre semmi gyanúsat akkor óvatosan megközelíti az asztalt rajta a felszerelésével és megnézi. Ha szerencséje van akkor talán a lelkét találta meg és már meg is nyerte a játékot.*
*Vlendor egy óvatos fickó. Akármit is higgyenek róla. Körbenézte a házat, de nem talált semmit. Ezek után bekopogott, de senkit nem talált bent. Pedig annak is örült volna ha a két tündér fogadja őt ott bent. Viszont a kosár gyümölcs és a többi is jónak tűnik. Bár van valami furcsa abban ahogy azok kinéznek. Mintha valami fényt árasztanának. Vlendor egy darabig még álldogál az ajtóban és figyel. Ha nem vesz észre semmi gyanúsat akkor óvatosan megközelíti az asztalt rajta a felszerelésével és megnézi. Ha szerencséje van akkor talán a lelkét találta meg és már meg is nyerte a játékot.*
3354. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-10 22:10:26
Üzenet elküldve: 2018-01-10 22:10:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Világ a játékban//
*Mikor felreppen furcsa csillogást vesz észre. Nem szeretne elfáradni, úgy érzi, szüksége lesz még az erejére, így gyalog közelíti meg a furcsa jelenséget. Reménykedik, hogy ez majd sikerül neki abban, hogy kijusson ebből a szerencsétlen sivatagból, mikor hirtelen az a valami eltűnik. Ekkor veszi észre a maszkos, megtépett ember alakot. Rögtön az jutott eszébe, hogy az a valaki varázsolta a csillogó valamit.*
- Hé!
*Kiált, majd elkezd rohanni az idegen felé.*
- Hé! Segítsen, kérem!
*Reméli, hogy az az idegen kedves, és nem fogja bántani de kis ártatlan tündér szíve miért hinné rögtön gonosznak az idegent?*
*Mikor felreppen furcsa csillogást vesz észre. Nem szeretne elfáradni, úgy érzi, szüksége lesz még az erejére, így gyalog közelíti meg a furcsa jelenséget. Reménykedik, hogy ez majd sikerül neki abban, hogy kijusson ebből a szerencsétlen sivatagból, mikor hirtelen az a valami eltűnik. Ekkor veszi észre a maszkos, megtépett ember alakot. Rögtön az jutott eszébe, hogy az a valaki varázsolta a csillogó valamit.*
- Hé!
*Kiált, majd elkezd rohanni az idegen felé.*
- Hé! Segítsen, kérem!
*Reméli, hogy az az idegen kedves, és nem fogja bántani de kis ártatlan tündér szíve miért hinné rögtön gonosznak az idegent?*
3353. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-10 17:30:16
Üzenet elküldve: 2018-01-10 17:30:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Világ a játékban//
*A lágy szellő az mely egy kicsit enyhíti helyzetét. A tűz forrásától távolabb ülve is érzi, a rejtélyes tábortűz termelte hőt. Szívesen elfeküdne, hogy elgondolkodjon azon merre tovább, mit kezdjen a tűzzel. Meg kellene próbálni kiszedni onnan a kardot vagy sem? A kürt nem vált be, habár egy kísérletet megérdemelt a dolog, mégsem kezdett el az eső esni, segítség sem érkezett.
Jó fél óra elteltével már nem is zavarja az égető hő. Gyorsan hozzá szokott. *
~Ideje lenne elindulni, de merre? Nem rejtenek azok a lángok valamiféle útmutatást az irányt illetően?~
*Közelebbről szemlélve az eddigi látvány mit sem változott, sajnos a rádobált hamu hatására sem. Ugyanakkor továbbra sem érzi a hőt olyan veszélyesnek már. Talán csak arra volt hivatott, hogy a nem elég kitartó tündért távol tartsa? Egy lépésnyire a katlan peremétől már biztos benne, hogy a lángok nem égetnék el, ha hozzájuk érne. Óvatosan nyújtja ki karját. Habár már nem éget, de még mindig lehet olyan forró, hogy sebesülést okozzon. Becsvágya ragaszkodik ahhoz, hogy a díszes kardot magával vigye. Ha az sem jó semmire, legalább komoly áron el lehet adni. Attól függően, mennyire bírja megközelíteni a pengét, két választás jut eszébe. Az egyik a hagyományos módszer. Óvatosan megtapogatja a markolatot. Ha meg lehet fogni akkor kihúzza. Ha lehetetlennek érzi ezt a dolgot akkor marad egy komolyabb ügyességet igényló megoldás. Habár rég használta már, nála van az ostor amit még otthonról hozott magával. A távoli tanyán nem volt ilyenre gondja, hogy mágikusan létrehozott elemekkel keljen viaskodnia. Megbizonyosodva arról, hogy a tűz nem égeti el ezt a fegyverét, megcélozhatja vele a kardot. Persze nem a pengéjét. Egy rossz rántás és szétvágná. Ezzel egy értéktelen bőrdarabbá minősülne az ostor. Ha ügyességéből kitelik akkor kihúzza a kardot, és szemügyre tudja venni. Keresve rajta valami jelet ami irányt mutat, esetleg ötletet ad a folytatásra.
Ha kísérletét csalódás követi és nem jut eszébe új ötlet, elindul valamerre. Keresve egy magasabb helyet ahonnan könnyebben szemrevételezheti a tájat.*
*A lágy szellő az mely egy kicsit enyhíti helyzetét. A tűz forrásától távolabb ülve is érzi, a rejtélyes tábortűz termelte hőt. Szívesen elfeküdne, hogy elgondolkodjon azon merre tovább, mit kezdjen a tűzzel. Meg kellene próbálni kiszedni onnan a kardot vagy sem? A kürt nem vált be, habár egy kísérletet megérdemelt a dolog, mégsem kezdett el az eső esni, segítség sem érkezett.
Jó fél óra elteltével már nem is zavarja az égető hő. Gyorsan hozzá szokott. *
~Ideje lenne elindulni, de merre? Nem rejtenek azok a lángok valamiféle útmutatást az irányt illetően?~
*Közelebbről szemlélve az eddigi látvány mit sem változott, sajnos a rádobált hamu hatására sem. Ugyanakkor továbbra sem érzi a hőt olyan veszélyesnek már. Talán csak arra volt hivatott, hogy a nem elég kitartó tündért távol tartsa? Egy lépésnyire a katlan peremétől már biztos benne, hogy a lángok nem égetnék el, ha hozzájuk érne. Óvatosan nyújtja ki karját. Habár már nem éget, de még mindig lehet olyan forró, hogy sebesülést okozzon. Becsvágya ragaszkodik ahhoz, hogy a díszes kardot magával vigye. Ha az sem jó semmire, legalább komoly áron el lehet adni. Attól függően, mennyire bírja megközelíteni a pengét, két választás jut eszébe. Az egyik a hagyományos módszer. Óvatosan megtapogatja a markolatot. Ha meg lehet fogni akkor kihúzza. Ha lehetetlennek érzi ezt a dolgot akkor marad egy komolyabb ügyességet igényló megoldás. Habár rég használta már, nála van az ostor amit még otthonról hozott magával. A távoli tanyán nem volt ilyenre gondja, hogy mágikusan létrehozott elemekkel keljen viaskodnia. Megbizonyosodva arról, hogy a tűz nem égeti el ezt a fegyverét, megcélozhatja vele a kardot. Persze nem a pengéjét. Egy rossz rántás és szétvágná. Ezzel egy értéktelen bőrdarabbá minősülne az ostor. Ha ügyességéből kitelik akkor kihúzza a kardot, és szemügyre tudja venni. Keresve rajta valami jelet ami irányt mutat, esetleg ötletet ad a folytatásra.
Ha kísérletét csalódás követi és nem jut eszébe új ötlet, elindul valamerre. Keresve egy magasabb helyet ahonnan könnyebben szemrevételezheti a tájat.*
3352. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-07 19:33:08
Üzenet elküldve: 2018-01-07 19:33:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Világ a játékban//
//Vokattä//
*A tűzben lángoló tárgy valóban a kard. Amint a tündér elkezdi a hamut dobálni a tűzre, ami egyébiránt nem forró, a láng lassan csillapodni kezd, hiszen oxigén hiányában az égés nem lehetséges. Vagy mégis? A lángok lassan felerősödnek, és néhány perc múlva a tündér kénytelen rádöbbenni, hogy képtelen olyan gyorsan dobálni rá a hamut, hogy a tűz képtelen legyen regenerálnia magát. A tűz tehát mágikus. A hamu hatására, viszont történik valami! Ugyanis Vokattä egyre gyengébbnek érzi a tűzből áradó hőt! Lehetséges, hogy a kard sem forró benne, netán ki tudja húzni komolyabb sérülés nélkül? A kürtbe ugyan belefúj, de az különös módon egyetlen árva hangot sem ad ki. Mihez kezd?*
//Nellara//
*A lány minden további nélkül képes felrepülni. Tőle keleti irányban, az egyik dűne tetején fura csillogást vél felfedezni. Mintha egy tükörről verődne vissza a napfény.
Mindenképpen afelé indul el. Ahogy közelít, a fény úgy kezd tompulni, majd mikor teljesen odaér, megszűnik az egész. Körbe mindenfelé dűnék. Délibáb volt, vagy csak a képzelete játszik vele? Nem tudni...
Ekkor azonban nyugati irányból megjelenik egy... emberi alak! Fekete, eléggé megtépázott, szétszabdalt rongyokba csavart testét fekete maszk fedi. Ránézésre olyan két méter magas lehet, és egyenesen Nellara felé igyekszik. A járása kissé furcsa, mintha sántítana a jobb lábára, vagy mintha részeg lenne. Vajon ez képzelet, vagy valóság? Mit tesz most Nellara?*
//Vlendor//
*Sajnos nincs olyan szerencséje, hogy a felszerelései nála vannak. Nem leli sehol. Ahogy körüljárja a faházat, semmi érdekeset nem lát, és amiket keres, annak sincs nyoma.
A kopogtatásra semmi, viszont az ajtó erős nyikorgást hallatva kinyílik. Az egész viskó belsejében egyetlen aprócska, kerekasztal van, aminek a tetején ott van a kosár gyümölcs, illetve mellette a fiola. Mindezt egy sárgás fénysugár világítja meg, és van a tárgyak körül valami alig látható, halovány derengés, ami kissé barnás színű, de tényleg nagyon nehezen kivehető. Ha felnéz láthatja, hogy a fény nem természetes úton vetül a tárgyakra, hiszen a viskó teteje sehol sem lyukas, ahol a fény behatolhatna. Mit lép Vlendor?*
//Vokattä//
*A tűzben lángoló tárgy valóban a kard. Amint a tündér elkezdi a hamut dobálni a tűzre, ami egyébiránt nem forró, a láng lassan csillapodni kezd, hiszen oxigén hiányában az égés nem lehetséges. Vagy mégis? A lángok lassan felerősödnek, és néhány perc múlva a tündér kénytelen rádöbbenni, hogy képtelen olyan gyorsan dobálni rá a hamut, hogy a tűz képtelen legyen regenerálnia magát. A tűz tehát mágikus. A hamu hatására, viszont történik valami! Ugyanis Vokattä egyre gyengébbnek érzi a tűzből áradó hőt! Lehetséges, hogy a kard sem forró benne, netán ki tudja húzni komolyabb sérülés nélkül? A kürtbe ugyan belefúj, de az különös módon egyetlen árva hangot sem ad ki. Mihez kezd?*
//Nellara//
*A lány minden további nélkül képes felrepülni. Tőle keleti irányban, az egyik dűne tetején fura csillogást vél felfedezni. Mintha egy tükörről verődne vissza a napfény.
Mindenképpen afelé indul el. Ahogy közelít, a fény úgy kezd tompulni, majd mikor teljesen odaér, megszűnik az egész. Körbe mindenfelé dűnék. Délibáb volt, vagy csak a képzelete játszik vele? Nem tudni...
Ekkor azonban nyugati irányból megjelenik egy... emberi alak! Fekete, eléggé megtépázott, szétszabdalt rongyokba csavart testét fekete maszk fedi. Ránézésre olyan két méter magas lehet, és egyenesen Nellara felé igyekszik. A járása kissé furcsa, mintha sántítana a jobb lábára, vagy mintha részeg lenne. Vajon ez képzelet, vagy valóság? Mit tesz most Nellara?*
//Vlendor//
*Sajnos nincs olyan szerencséje, hogy a felszerelései nála vannak. Nem leli sehol. Ahogy körüljárja a faházat, semmi érdekeset nem lát, és amiket keres, annak sincs nyoma.
A kopogtatásra semmi, viszont az ajtó erős nyikorgást hallatva kinyílik. Az egész viskó belsejében egyetlen aprócska, kerekasztal van, aminek a tetején ott van a kosár gyümölcs, illetve mellette a fiola. Mindezt egy sárgás fénysugár világítja meg, és van a tárgyak körül valami alig látható, halovány derengés, ami kissé barnás színű, de tényleg nagyon nehezen kivehető. Ha felnéz láthatja, hogy a fény nem természetes úton vetül a tárgyakra, hiszen a viskó teteje sehol sem lyukas, ahol a fény behatolhatna. Mit lép Vlendor?*
3351. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-03 14:21:53
Üzenet elküldve: 2018-01-03 14:21:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Sokadszor is nekivág az útnak a mágustorony felé. Már oda sem figyel, viszi a lába az ismert úton. Ami a lábát illeti, a bal meglehetősen sajog, ráadásul az egész talpa. Leül az út szélére hogy megvizsgálhassa a fájdalom okát és bosszúsan konstatálja, hogy az út pora nem csak ruháját, de jobb időket megélt
csizmáját is alaposan megviselte. A cipő talpa félig levált, egy csavargó is jobb lábbelit viselhet. Dühödten rángatja le és hajítja el a hűtlen csizmát csak azért, hogy aztán fél lábon ugrálva ismét összeszedje és felhúzza. Arcába logó tincseit füle mögé tűrve néz körbe az úton remélve, hogy senki sem látta a műsorszámát. Meggyőződve arról, hogy nem lett nevetség tárgya indul újra útnak a láp felé.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.03 14:28:34
csizmáját is alaposan megviselte. A cipő talpa félig levált, egy csavargó is jobb lábbelit viselhet. Dühödten rángatja le és hajítja el a hűtlen csizmát csak azért, hogy aztán fél lábon ugrálva ismét összeszedje és felhúzza. Arcába logó tincseit füle mögé tűrve néz körbe az úton remélve, hogy senki sem látta a műsorszámát. Meggyőződve arról, hogy nem lett nevetség tárgya indul újra útnak a láp felé.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.03 14:28:34
3350. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-02 03:50:30
Üzenet elküldve: 2018-01-02 03:50:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Világ a játékban//
*Ő nem lepődik annyira meg azon, ami történt. Végül is el lett mondva. Ha átverik azon sem lepődött volna meg, de még nem történt semmi. Csak annyi, hogy a többieket nem látja.*
~Ezek szerint majd meg kell keresnünk egymást ha össze akarunk dolgozni.~
*A faházat viszont észrevette. Alaposan megnézi a környezetét egyrészt azért, hogy megtalálja az almákat, a kosarat és a zöld varázsitalt, másrészt, hogy eddigi tudása alapján az erdőről megállapításokat tehessen. Végtére is sok időt töltött a természetben és nem annyira, mint a törzse sámánja, de valamennyire megismerte. Magán is végignéz, hogy a saját felszerelései megvannak-e. Például a csatabárdja vagy a parittyája. Ha ezzel is végzett akkor a faházat nézi meg magának. Körbejárja. Ha nem lát semmit akkor bekopogtat, ha nincs reakció akkor megpróbál benyitni, ami ha nem megy és nem talált más bejáratot akkor megpróbálja betörni az ajtót.*
*Ő nem lepődik annyira meg azon, ami történt. Végül is el lett mondva. Ha átverik azon sem lepődött volna meg, de még nem történt semmi. Csak annyi, hogy a többieket nem látja.*
~Ezek szerint majd meg kell keresnünk egymást ha össze akarunk dolgozni.~
*A faházat viszont észrevette. Alaposan megnézi a környezetét egyrészt azért, hogy megtalálja az almákat, a kosarat és a zöld varázsitalt, másrészt, hogy eddigi tudása alapján az erdőről megállapításokat tehessen. Végtére is sok időt töltött a természetben és nem annyira, mint a törzse sámánja, de valamennyire megismerte. Magán is végignéz, hogy a saját felszerelései megvannak-e. Például a csatabárdja vagy a parittyája. Ha ezzel is végzett akkor a faházat nézi meg magának. Körbejárja. Ha nem lát semmit akkor bekopogtat, ha nincs reakció akkor megpróbál benyitni, ami ha nem megy és nem talált más bejáratot akkor megpróbálja betörni az ajtót.*
3349. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-02 01:50:59
Üzenet elküldve: 2018-01-02 01:50:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Világ a játékban//
*Kettőt pislant, és máris egy elég kellemetlen szituációban találja magát.
Mikor kinyitja a szemét szinte rögtön be is csukja azt, ugyanis a nap olyan erősen égeti a szemét, hogy szegény lány majdnem megvakul.
Mikor ezt sikerül kihevernie gyorsan észreveszi, hogy a szája tele van homokkal. Próbál köpködni, de nem megy, a torka száraz, és nincs benne nyál. Megpróbálja valahogyan, akár kézzel kiszedni az undorító homokot, majd feláll, és alaposan leporolja magát.*
~Ez most csak viccel!~
*Látja magát, de nem akar oda nézni, túl különös látvány az, inkább úgy tesz, mintha egyedül csak itt lenne, ebben az undorító sivatagban. De bárcsak ne lenne itt!*
~Nagyon vicces...~
*Érzi a kellemetlen nyomást a cipőjében, gyorsan fel is emeli a talpát, hogy meg tudja mi az.*
~A kulcs!~
*Gyorsan elteszi, és így kémleli tovább a tájat. A zsinórra fűzött kagylósort is sikeresen észreveszi, bár nem érti, hogy mit kezd majd vele, mégis elteszi.
Megpróbálja leporolni magát, kívül, belül, de mg így is ott maradnak a ruhája alatt a homokszemcsék.
Miután kicsit elviselhetőbbé tesz a létezést gondol egyet és felrepül olyan magasra, amilyen magasra csak tud. Bízik abban, hogy talán meglát valamit, és főleg azelőtt, mielőtt teljesen kifulladna. A szerencséje, hogy tündérnek is apró, de az sem segít túlzottan.
Ha meglát valamit, akkor afelé indul el, ha nem, akkor csak választ egy véletleneszerű irányt, és afelé kezd el sétálni.*
~Talán valahol itt lesz annak a kéznek az ujja is, ha már tenyér.~
*Kettőt pislant, és máris egy elég kellemetlen szituációban találja magát.
Mikor kinyitja a szemét szinte rögtön be is csukja azt, ugyanis a nap olyan erősen égeti a szemét, hogy szegény lány majdnem megvakul.
Mikor ezt sikerül kihevernie gyorsan észreveszi, hogy a szája tele van homokkal. Próbál köpködni, de nem megy, a torka száraz, és nincs benne nyál. Megpróbálja valahogyan, akár kézzel kiszedni az undorító homokot, majd feláll, és alaposan leporolja magát.*
~Ez most csak viccel!~
*Látja magát, de nem akar oda nézni, túl különös látvány az, inkább úgy tesz, mintha egyedül csak itt lenne, ebben az undorító sivatagban. De bárcsak ne lenne itt!*
~Nagyon vicces...~
*Érzi a kellemetlen nyomást a cipőjében, gyorsan fel is emeli a talpát, hogy meg tudja mi az.*
~A kulcs!~
*Gyorsan elteszi, és így kémleli tovább a tájat. A zsinórra fűzött kagylósort is sikeresen észreveszi, bár nem érti, hogy mit kezd majd vele, mégis elteszi.
Megpróbálja leporolni magát, kívül, belül, de mg így is ott maradnak a ruhája alatt a homokszemcsék.
Miután kicsit elviselhetőbbé tesz a létezést gondol egyet és felrepül olyan magasra, amilyen magasra csak tud. Bízik abban, hogy talán meglát valamit, és főleg azelőtt, mielőtt teljesen kifulladna. A szerencséje, hogy tündérnek is apró, de az sem segít túlzottan.
Ha meglát valamit, akkor afelé indul el, ha nem, akkor csak választ egy véletleneszerű irányt, és afelé kezd el sétálni.*
~Talán valahol itt lesz annak a kéznek az ujja is, ha már tenyér.~
3348. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-01-01 13:25:47
Üzenet elküldve: 2018-01-01 13:25:47
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
*Selesnek elég kilépnie a városból, hogy megállapítsa, a kereskedelmi út még mindig pontosan olyan forgalmas, mint azelőtt. A vidék most is gyönyörű, és kivételesen nem ijesztő emlékeket idéz benne, ahogy a borvidékekre néz. Eszébe jut, amit Learonnak is mesélt nemrég, a napszámosok kötelező kézmosásairól, és egy kicsit még el is mosolyodik.*
~ Jó lett volna ott maradni a földön, amit Learon felajánlott, gazdálkodni, növényt termeszteni. ~ *Ismeri be magának.* ~ Csak nem nekem. Annak, aki voltam... Megváltoztam. Elégett a múltam, és már csak a hamu maradt. ~ *A kellemetlen emléktől hajtva újra megszaporázza lépteit, és nekivág a hosszú útnak, nekivág a jövőnek. Talán majd ott megnyugvás várja... Talán...*
~ Jó lett volna ott maradni a földön, amit Learon felajánlott, gazdálkodni, növényt termeszteni. ~ *Ismeri be magának.* ~ Csak nem nekem. Annak, aki voltam... Megváltoztam. Elégett a múltam, és már csak a hamu maradt. ~ *A kellemetlen emléktől hajtva újra megszaporázza lépteit, és nekivág a hosszú útnak, nekivág a jövőnek. Talán majd ott megnyugvás várja... Talán...*
3347. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-31 09:55:36
Üzenet elküldve: 2017-12-31 09:55:36
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Pycta, Bayde//
//Várakozás//
*Éppen ott állapodik meg, ahol nem is olyan régen találkozott a két különös, Vadvédi fickóval. Mivel ezt a helyet beszélték meg, így itt fog rostokolni, amíg fel nem bukkannak.
Egy óra sem telik el, mikor Xauzur megjelenik a mágus látóterében. Ekkor magához hívja a ragadozót, majd beletúr dús bundájába.*
-Új otthonra lelsz, barátom! *mondja úgy, mintha az irbisz megérthetné akárcsak egyetlen szavát is. Igen, elég sokat és gyakran beszélgetett vele. Jó volt, mert mindig meghallgatta és sosem kérdezett vissza. Praktikus megoldás, bár kicsit elvont.
Xauzur leheveredik a földre és nyújtózkodva ásít egy nagyot. Worenth pedig türelmesen ücsörög a kis pokrócán, amit magával hozott.*
//Várakozás//
*Éppen ott állapodik meg, ahol nem is olyan régen találkozott a két különös, Vadvédi fickóval. Mivel ezt a helyet beszélték meg, így itt fog rostokolni, amíg fel nem bukkannak.
Egy óra sem telik el, mikor Xauzur megjelenik a mágus látóterében. Ekkor magához hívja a ragadozót, majd beletúr dús bundájába.*
-Új otthonra lelsz, barátom! *mondja úgy, mintha az irbisz megérthetné akárcsak egyetlen szavát is. Igen, elég sokat és gyakran beszélgetett vele. Jó volt, mert mindig meghallgatta és sosem kérdezett vissza. Praktikus megoldás, bár kicsit elvont.
Xauzur leheveredik a földre és nyújtózkodva ásít egy nagyot. Worenth pedig türelmesen ücsörög a kis pokrócán, amit magával hozott.*
3346. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-30 13:28:17
Üzenet elküldve: 2017-12-30 13:28:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Világ a játékban//
~Elkezdődött?~ *Kérdi csak önmagától, az egyértelmű dolgot. A kártyák működésbe lépnek. Úgy látszik nem odabent kell majd mászkálni három kártyalappal, hanem már most megkapják őket. Hatalmas meglepetésére, a harmadik helyre tett kérdőjel nem bájitallá változik hanem egy karddá. Mielőtt elmerengne azon, mit fog ő kezdeni azzal a kardal, hatalmas villanás ijeszti meg. Maga elé kapja bal karját, hogy védje magát. Másodpercekig nincs is tudatában a körülötte történő dolgokkal.*
*Pillanatokkal később eszmél rá, hogy nem ott van ahol reményei szerint lennie kellene. Irtózatos erejű hő égeti arcát, mintha valaki egy fáklyával érne hozzá. Szemét kinyitva meg is pillantja a lángokat, s hirtelen elkezd hátragurulni a földön, hogy távolodjon onnan. Megérinti arcát, és érzi hogy nagyon érzékeny, valószínűleg jó piros lett. Ahogy rápillant kezére, látja mennyire koszos, csak úgy mint a ruhája. A hirtelen jött riadalom elmúltával, elkezdi felmérni hol is van.
Szürkés táj, sehol egy növény. Mindent beborít a hamu. Ösztönösen társát keresné, hogy az ő véleményét is kikérje, ám de erre nincs lehetősége mivel egyedül találj magát.*
-Nell! *Kiáltja hangosan, azt várva hogy meghallja őt. Megismétli még néhányszor, de igyekezetéért most nem jár siker.*
*Nagy lélegzetvétellel próbálja nyugtatni magát, de eljátszik a gondolattal, mit fog ő tenni, azzal a két gazemberrel, akik ide juttatták. Felnézve az égre, azt látja mit előre megmondtak neki, mégis olyan szürreális az egész. Látja önmagát egy széken ülve, miközben meg sem mozdul. Ugyanakkor ezen a sivár helyen is ő van jelen. Társaival ugyanez a helyzet, mintha megdermedtek volna. Ami azt jelenti, hogy ők is bekerültek ebbe a világba.* ~Remélem Nellara jól van, nem egy ilyen élettelen helyre került mint én. Egyáltalán merre keressem most? Szó nem volt róla, hogy mind hármónknak külön kellene játszania, azt mondták a csapatmunka a lényeg, hogy válogassuk össze a kártyákat. Na persze, csak még egyszer találkozzak velük, tőlem is válogatott dolgokat kapnak majd.~
*Leporolja ruháját amennyire lehetséges. Körbe néz vajon merre induljon el, mikor megpillantja a kürtöt amit kiválasztott. Felveszi megvizsgálni, de semmi különöset nem lát rajta. Azonban berakja a kabátja alá, nem szabad elhagynia ezt a tárgyat.*
~A kürt megvan. Az a túlméretezett tábortűz lenne ami az arany kártyán volt?~ *Morgolódik, hogy neki ez jutott, igazán érdekes lesz innen megtalálni azt a várost amit láttak. De merre lehet, mikor ezt a kietlen részt nem is látta a maketten?*
~Hol a harmadik? Valami karddá változott ami körül tűz volt.~ *Elkezdi keresni de nem találja, így leül, biztonságos távolságban a tűztől. Összeszedi gondolatait, hogy merre menjen és elkezdi bámulni a tüzet, mintha attól várná, hogy utat mutasson. Bele pillantva, néha a tűz egy tárgy alakját veszi fel. Kíváncsiságától vezérelve közelebb lép, s úgy látja mintha az a kard lenne, ami a kérdőjelből volt. Nem tud benyúlni a tűzbe, de nyilván van valami módja annak, hogy kiszedje. Hisz mi értelme lenne, ha az egyik tárgyat nem is tudná használni? Hogy tudnék bemenni oda? Hogyan tudnám elfojtani a tüzet? Cikáznak a gondolatok a fejében, míg végül úgy dönt megpróbálja a körülötte lévő hamuval kioltani a lángokat. Elkezdi rádobálni a tűzre a hamut, hiszen ha nem jut levegőhöz akkor a tűznek meg kellene szűnnie. Kivéve persze ha mágikusan létrehozott tábortűzről van szó, annál. Egy próbát mindenképp megér, ha sikerül neki akkor a kardal a kezében mehet tovább. Ha nem akkor még megpróbálhatja a kürtöt segítségül hívni. Úgysem tudja, melyik irányba menjen tovább.*
~Elkezdődött?~ *Kérdi csak önmagától, az egyértelmű dolgot. A kártyák működésbe lépnek. Úgy látszik nem odabent kell majd mászkálni három kártyalappal, hanem már most megkapják őket. Hatalmas meglepetésére, a harmadik helyre tett kérdőjel nem bájitallá változik hanem egy karddá. Mielőtt elmerengne azon, mit fog ő kezdeni azzal a kardal, hatalmas villanás ijeszti meg. Maga elé kapja bal karját, hogy védje magát. Másodpercekig nincs is tudatában a körülötte történő dolgokkal.*
*Pillanatokkal később eszmél rá, hogy nem ott van ahol reményei szerint lennie kellene. Irtózatos erejű hő égeti arcát, mintha valaki egy fáklyával érne hozzá. Szemét kinyitva meg is pillantja a lángokat, s hirtelen elkezd hátragurulni a földön, hogy távolodjon onnan. Megérinti arcát, és érzi hogy nagyon érzékeny, valószínűleg jó piros lett. Ahogy rápillant kezére, látja mennyire koszos, csak úgy mint a ruhája. A hirtelen jött riadalom elmúltával, elkezdi felmérni hol is van.
Szürkés táj, sehol egy növény. Mindent beborít a hamu. Ösztönösen társát keresné, hogy az ő véleményét is kikérje, ám de erre nincs lehetősége mivel egyedül találj magát.*
-Nell! *Kiáltja hangosan, azt várva hogy meghallja őt. Megismétli még néhányszor, de igyekezetéért most nem jár siker.*
*Nagy lélegzetvétellel próbálja nyugtatni magát, de eljátszik a gondolattal, mit fog ő tenni, azzal a két gazemberrel, akik ide juttatták. Felnézve az égre, azt látja mit előre megmondtak neki, mégis olyan szürreális az egész. Látja önmagát egy széken ülve, miközben meg sem mozdul. Ugyanakkor ezen a sivár helyen is ő van jelen. Társaival ugyanez a helyzet, mintha megdermedtek volna. Ami azt jelenti, hogy ők is bekerültek ebbe a világba.* ~Remélem Nellara jól van, nem egy ilyen élettelen helyre került mint én. Egyáltalán merre keressem most? Szó nem volt róla, hogy mind hármónknak külön kellene játszania, azt mondták a csapatmunka a lényeg, hogy válogassuk össze a kártyákat. Na persze, csak még egyszer találkozzak velük, tőlem is válogatott dolgokat kapnak majd.~
*Leporolja ruháját amennyire lehetséges. Körbe néz vajon merre induljon el, mikor megpillantja a kürtöt amit kiválasztott. Felveszi megvizsgálni, de semmi különöset nem lát rajta. Azonban berakja a kabátja alá, nem szabad elhagynia ezt a tárgyat.*
~A kürt megvan. Az a túlméretezett tábortűz lenne ami az arany kártyán volt?~ *Morgolódik, hogy neki ez jutott, igazán érdekes lesz innen megtalálni azt a várost amit láttak. De merre lehet, mikor ezt a kietlen részt nem is látta a maketten?*
~Hol a harmadik? Valami karddá változott ami körül tűz volt.~ *Elkezdi keresni de nem találja, így leül, biztonságos távolságban a tűztől. Összeszedi gondolatait, hogy merre menjen és elkezdi bámulni a tüzet, mintha attól várná, hogy utat mutasson. Bele pillantva, néha a tűz egy tárgy alakját veszi fel. Kíváncsiságától vezérelve közelebb lép, s úgy látja mintha az a kard lenne, ami a kérdőjelből volt. Nem tud benyúlni a tűzbe, de nyilván van valami módja annak, hogy kiszedje. Hisz mi értelme lenne, ha az egyik tárgyat nem is tudná használni? Hogy tudnék bemenni oda? Hogyan tudnám elfojtani a tüzet? Cikáznak a gondolatok a fejében, míg végül úgy dönt megpróbálja a körülötte lévő hamuval kioltani a lángokat. Elkezdi rádobálni a tűzre a hamut, hiszen ha nem jut levegőhöz akkor a tűznek meg kellene szűnnie. Kivéve persze ha mágikusan létrehozott tábortűzről van szó, annál. Egy próbát mindenképp megér, ha sikerül neki akkor a kardal a kezében mehet tovább. Ha nem akkor még megpróbálhatja a kürtöt segítségül hívni. Úgysem tudja, melyik irányba menjen tovább.*
3345. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-28 06:52:11
Üzenet elküldve: 2017-12-28 06:52:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Világ a játékban//
*Midőn mindhárman beleillesztik a mélyedésekbe a kártyalapokat, furcsa dolgot tapasztalhatnak. A lapok életre kelnek!
Vokattä látja, amint a tábortűz lobogni kezd, apró pici parazsakat szórva valahová a lapon túlra, ami nem látható már. A kürtből halovány, világoskék karikák törnek elő, amik sűrűn követik egymást. A kérdőjel felizzik, majd eltűnik, helyén csak az üresség marad. Ám mielőtt csalódni kezdene, hirtelen megjelenik rajta egy kard! Rövid, hullámos kard, durván két láb hosszú, a penge körül viszont vöröses tűz dereng...
Nellara számára a homokszemek homobuckákká alakulnak át, majd mintha kicsit mélyebbre ülne a kép a kártyán, ami vagy érzéki csalódás, vagy a kép ténylegesen zsugorodik, hogy kiadhassa a teljes képet. Sivatag! Egy kietlen, sivár sivatag. A kulcs átváltozik ragyogó ezüstkulccsá, ezen kívül viszont semmi egyéb. A kérdőjel neki is felizzik, majd eltűnik, végül kirajzolja a képet, ami nem más, mint egy... karkötő! Egy roppant egyszerű karkötő, ami mindössze egyetlen zsinórra felfűzött kagylósor.
Vlendor azt tapasztalja, amint az erdei házikó színei megelevenednek, ahogyan a tájé is, ami nem meglepő módon egy erdő. A kosár gyümölcs olyan, mintha lassan, a kártyán kívülről potyognának bele a kosárba a különféle gyümölcsök. A sötétzöld italon csak annyi látható, hogy a lötty lassan hullámozni kezd, mint lustább napjain a tenger.*
-Ragyogó! Kezdődjék hát a játék! *tesz egy teátrális kézmozdulatot, majd Xerno is körözni kezd a levegőbe az ujjaival, és elkezdődik!*
*Hirtelen történik minden. Mindhárom játékos egy erős fényvillanást érzékel, aminek következtében reflexből és kényszereztetésből is kénytelenek lesznek behunyni a szemüket, de még el is takarni. Mindezt követi néhány másodperces gyors, súlytalan zuhanás. Majd sötétség, végül az ébredés! Azt viszont egyikőjük sem érzékelheti, hogy mindez a kis műsor meddig tartott.*
//Vlendor//
*Vlendor Hughs elhasalva, arccal a föld felé tér magához. A föld viszonylag sima, ám néhány fűszál érezhetően csiklandozza az orrát és arcát. Madárcsicsergést hall és érzékeli, hogy nem tört el semmije. Amint feltápászkodik és körülnéz láthatja, hogy egy erdőbe csöppent! A két játékostársa sehol sincs. Ellenben az erdei házikó igen, alig ötven méterre tőle. Ha pedig még föl is néz, akkor éri derült égből a villámcsapás! A tiszta, kék égen túl haloványan meglátja saját, óriási alakját. Jobban mondva a felső testét és az arcát, mert ugye "odakint" leült mindenki a székre. Saját magát szürkének, élettelennek látja, mintha csak Vlendor Hugh valamiféle kőszoborrá változott volna. Saját maga óriásalakján kívül a játékon belül minden méretarányos és valóságos. Vajon mi lesz Vlendor első lépése?*
//Vokattä//
*Vokattä Lunderlon azt érzékeli, hogy valami kegyetlenül égeti az arcát! Nem közvetlenül, hanem inkább amolyan sugárzott hő, mintha közel ülne a tűzhöz. Magzatpózban fekszik a földön, és amint magához tér láthat egy irreálisan nagy tábortüzet, ami erőteljesen lobog, de furamód nem látható, hogy fával vagy bármi más anyaggal lenne táplálva. Inkább csak olyan, mintha a földből nőtt volna ki. A környezet, amibe a tündér csöppent kietlen, kopár. Mindent hamu borít, az egész táj olyan, mintha egy hatalmas tűztornádó tarolta volna le. Ő maga is elég kormos lett a földön való fekvésben, elég tisztességesen belepte a pernye. A kürtöt maga mellett találja a földön, alig két méteres távolságban. A kard viszont nincs ott. Ha erősebben vizsgálja a tüzet láthatja, hogy valami meg-megcsillan a közepében. Vlendorhoz hasonlóan társait ő sem látja, viszont saját magát haloványan igen, ha az ég felé néz. Ott van az ő óriás alakja is élettelenül, mint egy szobor. Természetesen a tündérnek is a játékon belül minden méretarányos. Mit lép Vokattä?*
//Nellara//
*Egy szem leányunknak nem rózsás a helyzete. Az első, amit érzékel, hogy a perzselő, sivatagi nap bántja a szemét, ugyanis hanyatt fekvő pózban van ebben a pillanatban. A második az, hogy valamivel tele van a szája, méghozzá homokkal. A talaj igen süppedős, de természetesen fel tud kelni, abban nem fogja zavarni. Amint körülnéz azt látja, hogy egy sivatagban ácsorog. Első ránézésre se eleje se vége, ugyanis a dűnék és buckák szinte teljesen egyformák. Ami még rosszabb, az a hőség! Pokolian meleg van, érzi, hogy szomjúság gyötri. Nellara sem látja társait, csak a kék égen túl haloványan saját, óriási alakját, deréktól felfelé, mint a többiek! Ugyancsak egy élettelen szobor, de itt minden más méretarányos. Érzi, hogy lábbelije mintha szűkebb lenne. Valami nyomja a bőrét, ami nem más lesz, mint a kulcs! Ami még kellemetlen lehet számára, hogy érzi, hogy a homok szinte mindenhová behatolt. Durva és érdes érzetet kelt, szó szerint mindenütt a testén! A zsinórra fűzött kagylósor lent pihen a homokban, azt minden további nélkül magához veheti. Mihez kezd Nellara?*
*Midőn mindhárman beleillesztik a mélyedésekbe a kártyalapokat, furcsa dolgot tapasztalhatnak. A lapok életre kelnek!
Vokattä látja, amint a tábortűz lobogni kezd, apró pici parazsakat szórva valahová a lapon túlra, ami nem látható már. A kürtből halovány, világoskék karikák törnek elő, amik sűrűn követik egymást. A kérdőjel felizzik, majd eltűnik, helyén csak az üresség marad. Ám mielőtt csalódni kezdene, hirtelen megjelenik rajta egy kard! Rövid, hullámos kard, durván két láb hosszú, a penge körül viszont vöröses tűz dereng...
Nellara számára a homokszemek homobuckákká alakulnak át, majd mintha kicsit mélyebbre ülne a kép a kártyán, ami vagy érzéki csalódás, vagy a kép ténylegesen zsugorodik, hogy kiadhassa a teljes képet. Sivatag! Egy kietlen, sivár sivatag. A kulcs átváltozik ragyogó ezüstkulccsá, ezen kívül viszont semmi egyéb. A kérdőjel neki is felizzik, majd eltűnik, végül kirajzolja a képet, ami nem más, mint egy... karkötő! Egy roppant egyszerű karkötő, ami mindössze egyetlen zsinórra felfűzött kagylósor.
Vlendor azt tapasztalja, amint az erdei házikó színei megelevenednek, ahogyan a tájé is, ami nem meglepő módon egy erdő. A kosár gyümölcs olyan, mintha lassan, a kártyán kívülről potyognának bele a kosárba a különféle gyümölcsök. A sötétzöld italon csak annyi látható, hogy a lötty lassan hullámozni kezd, mint lustább napjain a tenger.*
-Ragyogó! Kezdődjék hát a játék! *tesz egy teátrális kézmozdulatot, majd Xerno is körözni kezd a levegőbe az ujjaival, és elkezdődik!*
*Hirtelen történik minden. Mindhárom játékos egy erős fényvillanást érzékel, aminek következtében reflexből és kényszereztetésből is kénytelenek lesznek behunyni a szemüket, de még el is takarni. Mindezt követi néhány másodperces gyors, súlytalan zuhanás. Majd sötétség, végül az ébredés! Azt viszont egyikőjük sem érzékelheti, hogy mindez a kis műsor meddig tartott.*
//Vlendor//
*Vlendor Hughs elhasalva, arccal a föld felé tér magához. A föld viszonylag sima, ám néhány fűszál érezhetően csiklandozza az orrát és arcát. Madárcsicsergést hall és érzékeli, hogy nem tört el semmije. Amint feltápászkodik és körülnéz láthatja, hogy egy erdőbe csöppent! A két játékostársa sehol sincs. Ellenben az erdei házikó igen, alig ötven méterre tőle. Ha pedig még föl is néz, akkor éri derült égből a villámcsapás! A tiszta, kék égen túl haloványan meglátja saját, óriási alakját. Jobban mondva a felső testét és az arcát, mert ugye "odakint" leült mindenki a székre. Saját magát szürkének, élettelennek látja, mintha csak Vlendor Hugh valamiféle kőszoborrá változott volna. Saját maga óriásalakján kívül a játékon belül minden méretarányos és valóságos. Vajon mi lesz Vlendor első lépése?*
//Vokattä//
*Vokattä Lunderlon azt érzékeli, hogy valami kegyetlenül égeti az arcát! Nem közvetlenül, hanem inkább amolyan sugárzott hő, mintha közel ülne a tűzhöz. Magzatpózban fekszik a földön, és amint magához tér láthat egy irreálisan nagy tábortüzet, ami erőteljesen lobog, de furamód nem látható, hogy fával vagy bármi más anyaggal lenne táplálva. Inkább csak olyan, mintha a földből nőtt volna ki. A környezet, amibe a tündér csöppent kietlen, kopár. Mindent hamu borít, az egész táj olyan, mintha egy hatalmas tűztornádó tarolta volna le. Ő maga is elég kormos lett a földön való fekvésben, elég tisztességesen belepte a pernye. A kürtöt maga mellett találja a földön, alig két méteres távolságban. A kard viszont nincs ott. Ha erősebben vizsgálja a tüzet láthatja, hogy valami meg-megcsillan a közepében. Vlendorhoz hasonlóan társait ő sem látja, viszont saját magát haloványan igen, ha az ég felé néz. Ott van az ő óriás alakja is élettelenül, mint egy szobor. Természetesen a tündérnek is a játékon belül minden méretarányos. Mit lép Vokattä?*
//Nellara//
*Egy szem leányunknak nem rózsás a helyzete. Az első, amit érzékel, hogy a perzselő, sivatagi nap bántja a szemét, ugyanis hanyatt fekvő pózban van ebben a pillanatban. A második az, hogy valamivel tele van a szája, méghozzá homokkal. A talaj igen süppedős, de természetesen fel tud kelni, abban nem fogja zavarni. Amint körülnéz azt látja, hogy egy sivatagban ácsorog. Első ránézésre se eleje se vége, ugyanis a dűnék és buckák szinte teljesen egyformák. Ami még rosszabb, az a hőség! Pokolian meleg van, érzi, hogy szomjúság gyötri. Nellara sem látja társait, csak a kék égen túl haloványan saját, óriási alakját, deréktól felfelé, mint a többiek! Ugyancsak egy élettelen szobor, de itt minden más méretarányos. Érzi, hogy lábbelije mintha szűkebb lenne. Valami nyomja a bőrét, ami nem más lesz, mint a kulcs! Ami még kellemetlen lehet számára, hogy érzi, hogy a homok szinte mindenhová behatolt. Durva és érdes érzetet kelt, szó szerint mindenütt a testén! A zsinórra fűzött kagylósor lent pihen a homokban, azt minden további nélkül magához veheti. Mihez kezd Nellara?*
3344. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-22 15:48:52
Üzenet elküldve: 2017-12-22 15:48:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Világ a játékban//
*A tündér megjegyzésére csúnyán villan a tekintete.*
-Nem csak az erőmnek köszönhetem, hogy itt ülök. Ha mindig csak arra számítanék akkor több mint egy tucatszor megöltek volna már. Csellel vertem már át mágusokat is és tudom, hogy azok akik nagy tudásúak szintén szoktak értetlenek lenni vagy ostoba döntéseket hozni. A könyvekből bölcsességet és észt nem lehet szerezni.
*Ezzel a témát be is fejezte. A többiek nem vitatták sokáig a kártya választást ő sem teszi. Bár ő nem olyan biztos benne, hogy a homoknak sok hasznát vehetnék vagy hogy bölcs dolog-e a véletlenre bízni a segítséget. Mindenesetre a kártyáit ő is beleteszi a mélyedésekbe. Sok érzelem nem látszik rajta. Várja a kalandot.*
*A tündér megjegyzésére csúnyán villan a tekintete.*
-Nem csak az erőmnek köszönhetem, hogy itt ülök. Ha mindig csak arra számítanék akkor több mint egy tucatszor megöltek volna már. Csellel vertem már át mágusokat is és tudom, hogy azok akik nagy tudásúak szintén szoktak értetlenek lenni vagy ostoba döntéseket hozni. A könyvekből bölcsességet és észt nem lehet szerezni.
*Ezzel a témát be is fejezte. A többiek nem vitatták sokáig a kártya választást ő sem teszi. Bár ő nem olyan biztos benne, hogy a homoknak sok hasznát vehetnék vagy hogy bölcs dolog-e a véletlenre bízni a segítséget. Mindenesetre a kártyáit ő is beleteszi a mélyedésekbe. Sok érzelem nem látszik rajta. Várja a kalandot.*
3343. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-21 17:59:43
Üzenet elküldve: 2017-12-21 17:59:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Világ a játékban//
*Mindenki választ, így már csak a tündér marad ki, és gyorsan választ is.*
- A homokot, a kulcsot és a kék kérdőjelet választom.
*Bólogat lelkesen, hisz abban, hogy ezek a dolgok még jól jöhetnek. Az idegen játékostársuk választásával teljes mértékben egyetért, így a férfi felé is bólogat. Reméli, hogy ezzel szimpátiát ébreszthet benne. A lány szerint a másik tündér is jól választott, de nem is húzza tovább az időt, mindenki már alig várja a játékot, főleg a készítője, így beleteszi a saját lapjait a bura mélyedésébe.
A párjára pillant, megerősítésre vár, hiszen azért mégis fél egy kicsit. Vajon fog tudni varázsolni odabent? Erre rá kellett volna kérdezi, de már nem akar, majd úgyis kerül. Ha tud, akkor az eléggé megkönnyíti majd a dolgokat.*
*Mindenki választ, így már csak a tündér marad ki, és gyorsan választ is.*
- A homokot, a kulcsot és a kék kérdőjelet választom.
*Bólogat lelkesen, hisz abban, hogy ezek a dolgok még jól jöhetnek. Az idegen játékostársuk választásával teljes mértékben egyetért, így a férfi felé is bólogat. Reméli, hogy ezzel szimpátiát ébreszthet benne. A lány szerint a másik tündér is jól választott, de nem is húzza tovább az időt, mindenki már alig várja a játékot, főleg a készítője, így beleteszi a saját lapjait a bura mélyedésébe.
A párjára pillant, megerősítésre vár, hiszen azért mégis fél egy kicsit. Vajon fog tudni varázsolni odabent? Erre rá kellett volna kérdezi, de már nem akar, majd úgyis kerül. Ha tud, akkor az eléggé megkönnyíti majd a dolgokat.*
3342. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-21 02:23:30
Üzenet elküldve: 2017-12-21 02:23:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Bár feszültségét igyekszik leplezni, belül mégis feszült az irbisz felett lezajlott tisztátalan alkudozás miatt. Elfogadja, hogy vannak kultúrák, ahol az aranynak nagyobb ereje van, mint a tisztességnek és az őszinteségnek, ő maga is hallotta már azt a kifejezést, hogy mindennek meg van a maga ára. Szívesen bevezetné ezeket az illetőket Erdőmélye vadonjába egy zsák arannyal, amiből egy évig fényűzően élhetne egy városban. A zsák arany párnának kemény, felszerelésnek haszontalan és nehéz. Nem tud rajta fegyvert venni, nem kap érte élelmet, de nem fújja el a szél az ingét, ha ráteszi, amíg a patakban fürdik, igaz, a víz nem lesz melegebb tőle. Ha pedig egy falkányi farkassal hozza össze a szerencsétlent az Erdő Szíve, akkor tucatnyi zsák sem lesz elég, hogy lefizesse őket az életéért.
Gondolataiból Bayde szavai zökkentik ki, amikor a druida meghívja egy látogatásra és ebédre Worenth-et.*
- Khm, bocsánat. Persze, semmi akadálya egy kellemes ebédnek közösen. *Rendezi vonásait, de remélni tudja csak, hogy hangja kellően határozottan csengett.
Az ebéd már apróság ezernégyszáz aranyhoz képest, mármint, ami a megszerzését illeti.
Meglepettségét nem tudja leplezni, amikor a mágus beleegyezik az összegbe. Azt hitte, még kínos percekig fognak itt alkudozni, mint valami kofák a piacon. A megkönnyebbülés is látható rajta, amellyel a döntést fogadja.*
- Se több, se kevesebb, az Erdő Szíve engem úgy segéljen. *Bólint határozottan.*
- Valóban, nem irbiszt venni indultunk. *Mosolyodik el haloványan Bayde-ra pillantva.*
- A három nap tökéletes. Három nap múlva itt. *Ismétli meg a megállapodás részleteit. Most már feszültség nélkül tud a fenséges ragadozóra nézni és hálát ad magában a Fákban Lakónak, amiért éppen erre vezette útjukat. Lám Bayde milyen hasznos alkotóelemévé vált Vadvédnek és abban is biztos, hogy miután az irbisz elfoglalta otthonát az erdőben, a druida figyelmére és gondoskodására mindig számíthat majd. Kérdés, hogy a többiek mennyire fognak örülni a csúcsragadozó megjelenésének.*
//Irbiszezés//
*Bár feszültségét igyekszik leplezni, belül mégis feszült az irbisz felett lezajlott tisztátalan alkudozás miatt. Elfogadja, hogy vannak kultúrák, ahol az aranynak nagyobb ereje van, mint a tisztességnek és az őszinteségnek, ő maga is hallotta már azt a kifejezést, hogy mindennek meg van a maga ára. Szívesen bevezetné ezeket az illetőket Erdőmélye vadonjába egy zsák arannyal, amiből egy évig fényűzően élhetne egy városban. A zsák arany párnának kemény, felszerelésnek haszontalan és nehéz. Nem tud rajta fegyvert venni, nem kap érte élelmet, de nem fújja el a szél az ingét, ha ráteszi, amíg a patakban fürdik, igaz, a víz nem lesz melegebb tőle. Ha pedig egy falkányi farkassal hozza össze a szerencsétlent az Erdő Szíve, akkor tucatnyi zsák sem lesz elég, hogy lefizesse őket az életéért.
Gondolataiból Bayde szavai zökkentik ki, amikor a druida meghívja egy látogatásra és ebédre Worenth-et.*
- Khm, bocsánat. Persze, semmi akadálya egy kellemes ebédnek közösen. *Rendezi vonásait, de remélni tudja csak, hogy hangja kellően határozottan csengett.
Az ebéd már apróság ezernégyszáz aranyhoz képest, mármint, ami a megszerzését illeti.
Meglepettségét nem tudja leplezni, amikor a mágus beleegyezik az összegbe. Azt hitte, még kínos percekig fognak itt alkudozni, mint valami kofák a piacon. A megkönnyebbülés is látható rajta, amellyel a döntést fogadja.*
- Se több, se kevesebb, az Erdő Szíve engem úgy segéljen. *Bólint határozottan.*
- Valóban, nem irbiszt venni indultunk. *Mosolyodik el haloványan Bayde-ra pillantva.*
- A három nap tökéletes. Három nap múlva itt. *Ismétli meg a megállapodás részleteit. Most már feszültség nélkül tud a fenséges ragadozóra nézni és hálát ad magában a Fákban Lakónak, amiért éppen erre vezette útjukat. Lám Bayde milyen hasznos alkotóelemévé vált Vadvédnek és abban is biztos, hogy miután az irbisz elfoglalta otthonát az erdőben, a druida figyelmére és gondoskodására mindig számíthat majd. Kérdés, hogy a többiek mennyire fognak örülni a csúcsragadozó megjelenésének.*
3341. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-12-20 21:12:09
Üzenet elküldve: 2017-12-20 21:12:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Irbiszezés//
*Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen senkinek sincs ínyére az alkudozás az irbiszért, szépen belejöttek.*
-Egy ebédmeghívást nem utasítok vissza!
*Nem mintha potyázni akarna, mert nem olyan, de Vadvédben még nem ebédelt.*
-Hmmm... *ízlelgeti az árat. Igazság szerint nincs rászorulva a pénzre. A legfontosabb pedig az, hogy Xauzurnak jó helye legyen.*
-Legyen hát! *bólint rá.* -Ezernégyszáz arany. Se több, se kevesebb.
*Ezzel még örömet is okoz Vadvéd lakóinak, mármint azzal, hogy átadja nekik az irbiszt egy igencsak jelképes összegért.*
~Bukok rajta vagy háromszázat, de nem az a lényeg.~
*Sajnos az idézés varázslat elérhetetlensége óta az irbisz olyan szinten értelmét veszítette a mágusnál, hogyha ezt előbb tudja, biztosan nem veszi meg.*
-Hagyok időt, hogy összeszedjétek a pénzt. Gondolom ekkora összeget nem hordotok magatoknál.
*Meglepődne, ha az erdőjáróknál lenne most kapásból ennyi pénz.*
-Aztán találkozhatnánk itt pár nap múlva. Megejtjük az üzletet, aztán meg az ebédet. Úgyis dolgom lenne Abogrnál, szóval éppen jól jönne ki a dolog. Három nap múlva megfelel nektek?
//Irbiszezés//
*Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen senkinek sincs ínyére az alkudozás az irbiszért, szépen belejöttek.*
-Egy ebédmeghívást nem utasítok vissza!
*Nem mintha potyázni akarna, mert nem olyan, de Vadvédben még nem ebédelt.*
-Hmmm... *ízlelgeti az árat. Igazság szerint nincs rászorulva a pénzre. A legfontosabb pedig az, hogy Xauzurnak jó helye legyen.*
-Legyen hát! *bólint rá.* -Ezernégyszáz arany. Se több, se kevesebb.
*Ezzel még örömet is okoz Vadvéd lakóinak, mármint azzal, hogy átadja nekik az irbiszt egy igencsak jelképes összegért.*
~Bukok rajta vagy háromszázat, de nem az a lényeg.~
*Sajnos az idézés varázslat elérhetetlensége óta az irbisz olyan szinten értelmét veszítette a mágusnál, hogyha ezt előbb tudja, biztosan nem veszi meg.*
-Hagyok időt, hogy összeszedjétek a pénzt. Gondolom ekkora összeget nem hordotok magatoknál.
*Meglepődne, ha az erdőjáróknál lenne most kapásból ennyi pénz.*
-Aztán találkozhatnánk itt pár nap múlva. Megejtjük az üzletet, aztán meg az ebédet. Úgyis dolgom lenne Abogrnál, szóval éppen jól jönne ki a dolog. Három nap múlva megfelel nektek?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223