Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-26 18:26:56
Üzenet elküldve: 2013-03-26 18:26:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszabb ez az út, mint amire emlékezett. Pontosabban... nem is. Pont ilyen kiábrándítóan és utálatosan hosszú útra emlékezett, de valami megmagyarázhatatlanul optimista életfelfogás okán arra számított, hogy visszafelé jobban fogja viselni.
Hát nem. Egy kicsit sem. Ha annyi arany nyomná az erszényét, ahányszor a pokolba kívánta ezt az utat, akkor bizony szegény hátas alatt megrogynának a lábai.
Egy dolog vigasztalja: hogy minden megtett, átkozott mérdölddel közelebb kerül. ...vagy távolabb. Nehezen lehetne megmondani, melyik tényt tartaná fontosabbnak a rangsorban.*
Hát nem. Egy kicsit sem. Ha annyi arany nyomná az erszényét, ahányszor a pokolba kívánta ezt az utat, akkor bizony szegény hátas alatt megrogynának a lábai.
Egy dolog vigasztalja: hogy minden megtett, átkozott mérdölddel közelebb kerül. ...vagy távolabb. Nehezen lehetne megmondani, melyik tényt tartaná fontosabbnak a rangsorban.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-25 00:14:32
Üzenet elküldve: 2013-03-25 00:14:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//A farm, ahol élnek//
*Az egyre hevesebbé váló párbeszéd közben már Gleadyss és Lahmar is hallhatja a vonyításokat, majd Tenneris üvöltését, majd nemsokára magát a fél-orkot is megpillanthatják. Ezzel egy időben másik oldalukon már felsejlenek a megvédendő farm körvonalai is.
Tenneris jól hallja, hogy a vonyító lények közelednek, ám megtorpannak éppen csak az után, hogy ő és közeledő kétlábúak megpillanthatják a farkasokra hasonlító, ám azoknál sokkal nagyobb lényeket. Az óriás farkasok váltanak néhány morgást, mint akik a tervet egyeztetik, majd sarkon fordulnak, és hamarosan ismét eltűnnek szem elől.*
*Az egyre hevesebbé váló párbeszéd közben már Gleadyss és Lahmar is hallhatja a vonyításokat, majd Tenneris üvöltését, majd nemsokára magát a fél-orkot is megpillanthatják. Ezzel egy időben másik oldalukon már felsejlenek a megvédendő farm körvonalai is.
Tenneris jól hallja, hogy a vonyító lények közelednek, ám megtorpannak éppen csak az után, hogy ő és közeledő kétlábúak megpillanthatják a farkasokra hasonlító, ám azoknál sokkal nagyobb lényeket. Az óriás farkasok váltanak néhány morgást, mint akik a tervet egyeztetik, majd sarkon fordulnak, és hamarosan ismét eltűnnek szem elől.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-24 23:57:57
Üzenet elküldve: 2013-03-24 23:57:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A farm, ahol élnek//
*Gleadyss hallva, ahogy a vadász a farkasról beszél, egy pillanatra megáll és elhűlve a férfira néz* -Te a házadban tartasz egy farkast? Mégis mióta van bezárva? *paprikázódik fel az elf azon, hogy bármilyen állat korlátozva lehet a szabadságában.* -Értem, hogy megsebesült és ápoltad, ami dicséretre méltó egy embertől, de nem jogosít fel arra, hogy emberi körülmények közt tartsd. Mégis mennyi idő, míg felgyógyul? *érdeklődik túlzottan nyugodt hangon*- Ha a farmon végeztünk vigyél el a farkashoz. Látnom kell, milyen állapotban van és természetesen nem csak fizikai épségére gondolok. *mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Egyik különösen érzékeny pontjai az ordasok, amit ha úgy vesszük, népe ruházott rá ajándéknak még gyermekkorában. A testébe rótt farkas motívum segítséget nyújt, hogy bizalmas kapcsolatot ápoljon e lényekkel, így különösen fontos számára minden egyes farkas jóléte.*- Egy vadász, aki állatokat ment. *mondja epésen.*- Nem éltem még eleget ahhoz, hogy megértsem ezt a fajt.* Maga elé mormol anyanyelvén a Természet számára valami olyasmit, hogy legalább a bezárt farkasra vigyázzon, ha már az emberekre eddig nem sikerült.*-Ráadásul ez a fura nevű ital. *sóhajt*- Kétlem, hogy jobban tudnál célozni tőle. Talán valami mágia vagy titkos főzet? *húzza fel egyik szemöldökét kétkedően. Az idő múltával és változásával Gleadyss gyorsabb gyaloglásra vált. Elismerően pillant a férfira, hisz tartja vele az iramot. Az időjárási kellemetlenségek ugyan nem enyhülnek, viszont a farmhoz vezető út nagy részét már maguk mögött hagyják.*
*Gleadyss hallva, ahogy a vadász a farkasról beszél, egy pillanatra megáll és elhűlve a férfira néz* -Te a házadban tartasz egy farkast? Mégis mióta van bezárva? *paprikázódik fel az elf azon, hogy bármilyen állat korlátozva lehet a szabadságában.* -Értem, hogy megsebesült és ápoltad, ami dicséretre méltó egy embertől, de nem jogosít fel arra, hogy emberi körülmények közt tartsd. Mégis mennyi idő, míg felgyógyul? *érdeklődik túlzottan nyugodt hangon*- Ha a farmon végeztünk vigyél el a farkashoz. Látnom kell, milyen állapotban van és természetesen nem csak fizikai épségére gondolok. *mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Egyik különösen érzékeny pontjai az ordasok, amit ha úgy vesszük, népe ruházott rá ajándéknak még gyermekkorában. A testébe rótt farkas motívum segítséget nyújt, hogy bizalmas kapcsolatot ápoljon e lényekkel, így különösen fontos számára minden egyes farkas jóléte.*- Egy vadász, aki állatokat ment. *mondja epésen.*- Nem éltem még eleget ahhoz, hogy megértsem ezt a fajt.* Maga elé mormol anyanyelvén a Természet számára valami olyasmit, hogy legalább a bezárt farkasra vigyázzon, ha már az emberekre eddig nem sikerült.*-Ráadásul ez a fura nevű ital. *sóhajt*- Kétlem, hogy jobban tudnál célozni tőle. Talán valami mágia vagy titkos főzet? *húzza fel egyik szemöldökét kétkedően. Az idő múltával és változásával Gleadyss gyorsabb gyaloglásra vált. Elismerően pillant a férfira, hisz tartja vele az iramot. Az időjárási kellemetlenségek ugyan nem enyhülnek, viszont a farmhoz vezető út nagy részét már maguk mögött hagyják.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-24 19:22:56
Üzenet elküldve: 2013-03-24 19:22:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Drakhmar egy lemondó sóhajjal nyugtázza az újabb kérdésáradatot, persze élvezi továbbra is helyzete, de kinek nem esik jól egy kicsit panaszkodni.*
- Az alávaló azt jelenti, hogy nem tisztességes, vagyis olyan mind egy bandita. A mélységi név pedig akkor ragadt ránk sötételfekre, amikor még a föld alatt éltünk akkor lett ilyen fekete a bőrünk, egy gombafaj miatt, amit ettünk. Mielőtt még megkérdeznéd, nem én nem éltem a föld alatt, én már itt a felszínen születtem.*
*Mondja egy cinkos mosollyal a száján. Diadalérzettel tölti el, hogy elejét vette egy kérdésnek. Úgy tűnik ez lesz az új szórakozása: kitalálni mit akar kérdezni a fél-elf és előre válaszolni.*
- Azért szelelnek el, és félnek még a felnőttek többsége is, hogy megölöm őket. persze, ha egy hasonlóan felkészült valaki, mondjuk egy lovag, vagy egy jól képzett harcos az illető, akkor nem szelel el, de a banditák általában nem jó harcosok. A lesből támadásban rejlik erejük, de ilyen sötéteben és úgy is jobban látok náluk.
*Nyugtázza, persze kihagyja azt a lehetőséget, hogy a banditák között sötételf is van. Ők majdnem mindig jó harcosok, és a sötétben is jól látnak. Persze nem valószínű, hogy megtámadnák őket immár ilyen közel a városhoz.*
- És nem nem mondhatnám, hogy minden sötételf ilyen magas. Magasabban az átlagnál az biztos, de én közöttük is magasnak számítok. És azért nem lenne szabad beszélned sötételfekkel, mert a fajtársaim, gyakran gyilkosok, de mindenesetre nem nézik jó szemmel a gyenge teremtményeket. És nem én nem ilyen vagyok. Én is lenézek embereket, de másféle erősséget hiányolok belőlük. Te igenis erős vagy magadhoz képest, hisz amint jöttem és te úgy láttad már nem olyan reménytelen a helyzeted talpra álltál. Én amúgy is csak annak szoktam ártani, aki megtámad.
*Az utolsó mondat, csak félig igaz, mert fiatal korában bizony követte fajtája ideáljának képét, és rendszeresen harcolt ok nélkül, sőt egy párszor gyilkolt, is de szerencsére elmúlt. A következő kérdésre gyorsan és töprengés nélkül válaszol, hisz ez mind közül a legkönnyebb.*
- A fogadóba. Ott aludhatsz, aztán holnap majd megpróbáljuk megtalálni a szüleidet. Nekem nincs házam se Artheniorba se máshol. Túlságosan leköt, és pedig szeretek utazni.
*Mondja és már hallgatja is a következő kérdést. És az ezután jövő kérdést elemzi, amit már meg is válaszolt szóval ugrik is tovább az azutánira.*
- Nem te valószínű fél-elf vagy ahogy elnézem. Ez az jelenti, hogy az egyik szülőd elf a másik ember. Világos elfek végül is vannak, de csak elfeknek hívjuk őket.
*Mondja és szinte lélegzete sem véve válaszol a sorban következő kérdésre.*
- Mert mint említettem otthagytam a családom, és nem tekintem magam a tagjának.
*Folytatja a beszédet, és lassan kezd kiszáradni a szája. Jól fog esni az a kupa mézsör...*
- A nyulat pedig meg lehet enni, aha megsütöttük. Nagyon finom.
*Már kezd fáradni, nem számított rá, hogy ilyen fárasztó egy kislány.*
- Igen látom.
*Mondja majd amikor Crvia futni kezd ő kicsit nagyobbakat lép.*
- Igen ez Arthenior, és ahogy mondod sok ember, és sok ház, és sok szép hely.
*Mondja, majd újra megragadja a kislány kezét, és a város felé vezeti.*
- A városban könnyen eltévedhetsz. Ne engedd el a kezem.
*hangja nyugodt, de megint csak ellentmondást nem tűrő.*
A hozzászólás írója (Drakhmar Yskallyon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.24 19:36:05
- Az alávaló azt jelenti, hogy nem tisztességes, vagyis olyan mind egy bandita. A mélységi név pedig akkor ragadt ránk sötételfekre, amikor még a föld alatt éltünk akkor lett ilyen fekete a bőrünk, egy gombafaj miatt, amit ettünk. Mielőtt még megkérdeznéd, nem én nem éltem a föld alatt, én már itt a felszínen születtem.*
*Mondja egy cinkos mosollyal a száján. Diadalérzettel tölti el, hogy elejét vette egy kérdésnek. Úgy tűnik ez lesz az új szórakozása: kitalálni mit akar kérdezni a fél-elf és előre válaszolni.*
- Azért szelelnek el, és félnek még a felnőttek többsége is, hogy megölöm őket. persze, ha egy hasonlóan felkészült valaki, mondjuk egy lovag, vagy egy jól képzett harcos az illető, akkor nem szelel el, de a banditák általában nem jó harcosok. A lesből támadásban rejlik erejük, de ilyen sötéteben és úgy is jobban látok náluk.
*Nyugtázza, persze kihagyja azt a lehetőséget, hogy a banditák között sötételf is van. Ők majdnem mindig jó harcosok, és a sötétben is jól látnak. Persze nem valószínű, hogy megtámadnák őket immár ilyen közel a városhoz.*
- És nem nem mondhatnám, hogy minden sötételf ilyen magas. Magasabban az átlagnál az biztos, de én közöttük is magasnak számítok. És azért nem lenne szabad beszélned sötételfekkel, mert a fajtársaim, gyakran gyilkosok, de mindenesetre nem nézik jó szemmel a gyenge teremtményeket. És nem én nem ilyen vagyok. Én is lenézek embereket, de másféle erősséget hiányolok belőlük. Te igenis erős vagy magadhoz képest, hisz amint jöttem és te úgy láttad már nem olyan reménytelen a helyzeted talpra álltál. Én amúgy is csak annak szoktam ártani, aki megtámad.
*Az utolsó mondat, csak félig igaz, mert fiatal korában bizony követte fajtája ideáljának képét, és rendszeresen harcolt ok nélkül, sőt egy párszor gyilkolt, is de szerencsére elmúlt. A következő kérdésre gyorsan és töprengés nélkül válaszol, hisz ez mind közül a legkönnyebb.*
- A fogadóba. Ott aludhatsz, aztán holnap majd megpróbáljuk megtalálni a szüleidet. Nekem nincs házam se Artheniorba se máshol. Túlságosan leköt, és pedig szeretek utazni.
*Mondja és már hallgatja is a következő kérdést. És az ezután jövő kérdést elemzi, amit már meg is válaszolt szóval ugrik is tovább az azutánira.*
- Nem te valószínű fél-elf vagy ahogy elnézem. Ez az jelenti, hogy az egyik szülőd elf a másik ember. Világos elfek végül is vannak, de csak elfeknek hívjuk őket.
*Mondja és szinte lélegzete sem véve válaszol a sorban következő kérdésre.*
- Mert mint említettem otthagytam a családom, és nem tekintem magam a tagjának.
*Folytatja a beszédet, és lassan kezd kiszáradni a szája. Jól fog esni az a kupa mézsör...*
- A nyulat pedig meg lehet enni, aha megsütöttük. Nagyon finom.
*Már kezd fáradni, nem számított rá, hogy ilyen fárasztó egy kislány.*
- Igen látom.
*Mondja majd amikor Crvia futni kezd ő kicsit nagyobbakat lép.*
- Igen ez Arthenior, és ahogy mondod sok ember, és sok ház, és sok szép hely.
*Mondja, majd újra megragadja a kislány kezét, és a város felé vezeti.*
- A városban könnyen eltévedhetsz. Ne engedd el a kezem.
*hangja nyugodt, de megint csak ellentmondást nem tűrő.*
A hozzászólás írója (Drakhmar Yskallyon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.24 19:36:05
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-24 18:40:26
Üzenet elküldve: 2013-03-24 18:40:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*A banditák említésekor megborzong. Nem szeretne találkozni akár eggyel is.*
- Nem szép dolog elvenni mások pénzét. Egyébként, mi az, hogy "alávaló"? Meg hogy mélységi?
*Ha a férfihoz hasonló, akkor valószínűleg a mélységi is olyan lehet... sötételf. Azt ugyan nem érti, mi közük a mélységhez.*
- Miért szelelnek el tőletek? *Kérdez vissza, a sötételf által használt kifejezést használva.* Mindenki megijed tőletek? Még a felnőttek is? *Ezen meglepődik. Nehezen tudná elképzelni, hogy mondjuk egy harcos lovag csak úgy elrejtőzik valakitől, mert meglátja. Habár, Drakhmarnak valóban nincs valami megnyugtató kinézete, első látásra. A fekete bőr, és az a magasság...* Minden... sötételf ilyen magas, mint te?
*Érdeklődik, miközben cammog, remélhetőleg kifelé az erdőből.
Meglepi, hogy milyen rossz hírük van a sötételfeknek.*
- De hát... Te most ugye itt vadászol, és a kard is azért van nálad, hogy megvédj. Akkor miért nem lenne szabad beszélnem veled?
*Tárja föl legnépszerűbb problémáját, mikor is érkezik a költői kérdés, aminek fogalmával persze a kislány nincs tisztában, ezért megpróbál válaszolni rá.*
- Hát, nem... Nem tudom. Azért is sírtam. Nem tudtam, hogy mi lesz velem. De most már tudom. Beviszel a városba, és...
*Most viszont nem tudja folytatni. Úgy volt, hogy beviszi a városba, és megkeresik a szüleit. De ha azt sem tudja, kik a szülei...*
- Tényleg, hova is fogunk menni? Hozzád?
*Jut eszébe hirtelen egy ötlet, s rákérdez.
Mikor megjegyzi, hogy Drakhmar bizony sötét - mert hát így van, elég ránézni az arcára -, ismét fölölti szigorú arcát, de azért a lányka megérzi, hogy most nem igazán mérges. Még szélesebb lesz hát a mosolya, s kuncogni kezd, halkan.*
- És mitől lett sötét a bőröd? Vagy... Mindig ilyen volt?
*Mondja, s szeme Drakhmar karjára vetül. Aztán fölemeli mellé a saját, vékony kis kezét, elég szembetűnő különbség látszik az éjfekete bőrrel borított izmos kar és az ő hamvas, szinte fehér bőre között. Izmai nem nagyon vannak, vagy legalábbis kis mértékben. De most nem rémíti meg a közte és a sötételf között lévő különbség. Ő sötételf, az más. Cravia pedig...*
- Mondd csak. Ha te sötételf vagy, akkor én... világoself vagyok?
*Vonja össze megint szemöldökét, úgy látszik, ez igen jellemző rá, bár maga észre sem veszi.
Kiderül, hogy Drakhmart kizárólag az első nevén kell hívni, s a lányka már memorizálja is sebesen a nevet. Nem akarja százszor megkérdezni.*
- Miért nem használod a családneved?
*Kérdezi, majd elkéri a tőrt, s csak nézi, amint az megfordul a levegőben, s csodával határos módon se az ő, se a férfi kezébe nem áll bele. Azért a szíve meglódul kissé, s eleinte kissé bizalmatlanul forgatja a fegyvert, de aztán lassan megbarátkozik vele.*
- Mit lehet csinálni a nyuszival, ha meghal? Mert, hát, amíg él, addig gondolom lehet simogatni. Már, ha hagyja magát. Meg etetni. De most már szerintem nem fog tudni enni...
*Állapítja meg sajnálkozva, végigmérve a merev testű szőrcsomót.
Állítólag az erdő vége már nincs messze.*
- Te látod az erdő végét?
*Kérdezi, mert már tudja, hogy Drakhmar jobban lát, mint ő.
Azután a férfi szüleire terelődik a kérés, és bár a férfi sokáig beszél, Cravia vajmi keveset ért belőle. Valamiféle lelépés, meg magyarázat...*
- És miért hagytad ott őket? *Ha ő tudná, hol laknak a szülei, biztos visszamenne hozzájuk, és ott is maradna örökre.* Nem hiányoznak?
*Ekkor mintha már látná az erdő határát. Ritkulnak a fák, ezért neki is áll sürgeti Drakhmart.*
- Gyere, siessünk!
*Mondja, és ha hagyják, ha nem, ő nekiáll futni, igyekezve, hogy minél előbb megláthassa a várost. Azért az erdő tényleges határánál megáll, és ámuldozva nézi a sok-sok házat egymás mellett, melyek hol magasak, hol alacsonyak, de rengeteg van belőlük.*
- Ez... Ar-the-nior? *Sikerül újra felidéznie a város nevét. Egy pillanatra visszafordul Drakhmarhoz, de aztán újra előre néz, a várost kémleli, mely még így, a sötétben is szép.* Nagyon nagy... Nem hiszem, hogy itt meg fogjuk találni a szüleimet.
*Mondja kicsit szomorúan, de aztán újra felvidul.*
- De azért jó lesz, nem? Van sok szép hely a városban, igaz? Mármint... Sokféle ház, meg néhol fák, bokrok... És sok-sok ember. Ugye?
*Izgatottan váltogatja tekintetét a sötételf és a város látképe között. Láthatóan elszállt az álmossága és egy időre megfeledkezett összes egyéb problémájáról is.*
- Nem szép dolog elvenni mások pénzét. Egyébként, mi az, hogy "alávaló"? Meg hogy mélységi?
*Ha a férfihoz hasonló, akkor valószínűleg a mélységi is olyan lehet... sötételf. Azt ugyan nem érti, mi közük a mélységhez.*
- Miért szelelnek el tőletek? *Kérdez vissza, a sötételf által használt kifejezést használva.* Mindenki megijed tőletek? Még a felnőttek is? *Ezen meglepődik. Nehezen tudná elképzelni, hogy mondjuk egy harcos lovag csak úgy elrejtőzik valakitől, mert meglátja. Habár, Drakhmarnak valóban nincs valami megnyugtató kinézete, első látásra. A fekete bőr, és az a magasság...* Minden... sötételf ilyen magas, mint te?
*Érdeklődik, miközben cammog, remélhetőleg kifelé az erdőből.
Meglepi, hogy milyen rossz hírük van a sötételfeknek.*
- De hát... Te most ugye itt vadászol, és a kard is azért van nálad, hogy megvédj. Akkor miért nem lenne szabad beszélnem veled?
*Tárja föl legnépszerűbb problémáját, mikor is érkezik a költői kérdés, aminek fogalmával persze a kislány nincs tisztában, ezért megpróbál válaszolni rá.*
- Hát, nem... Nem tudom. Azért is sírtam. Nem tudtam, hogy mi lesz velem. De most már tudom. Beviszel a városba, és...
*Most viszont nem tudja folytatni. Úgy volt, hogy beviszi a városba, és megkeresik a szüleit. De ha azt sem tudja, kik a szülei...*
- Tényleg, hova is fogunk menni? Hozzád?
*Jut eszébe hirtelen egy ötlet, s rákérdez.
Mikor megjegyzi, hogy Drakhmar bizony sötét - mert hát így van, elég ránézni az arcára -, ismét fölölti szigorú arcát, de azért a lányka megérzi, hogy most nem igazán mérges. Még szélesebb lesz hát a mosolya, s kuncogni kezd, halkan.*
- És mitől lett sötét a bőröd? Vagy... Mindig ilyen volt?
*Mondja, s szeme Drakhmar karjára vetül. Aztán fölemeli mellé a saját, vékony kis kezét, elég szembetűnő különbség látszik az éjfekete bőrrel borított izmos kar és az ő hamvas, szinte fehér bőre között. Izmai nem nagyon vannak, vagy legalábbis kis mértékben. De most nem rémíti meg a közte és a sötételf között lévő különbség. Ő sötételf, az más. Cravia pedig...*
- Mondd csak. Ha te sötételf vagy, akkor én... világoself vagyok?
*Vonja össze megint szemöldökét, úgy látszik, ez igen jellemző rá, bár maga észre sem veszi.
Kiderül, hogy Drakhmart kizárólag az első nevén kell hívni, s a lányka már memorizálja is sebesen a nevet. Nem akarja százszor megkérdezni.*
- Miért nem használod a családneved?
*Kérdezi, majd elkéri a tőrt, s csak nézi, amint az megfordul a levegőben, s csodával határos módon se az ő, se a férfi kezébe nem áll bele. Azért a szíve meglódul kissé, s eleinte kissé bizalmatlanul forgatja a fegyvert, de aztán lassan megbarátkozik vele.*
- Mit lehet csinálni a nyuszival, ha meghal? Mert, hát, amíg él, addig gondolom lehet simogatni. Már, ha hagyja magát. Meg etetni. De most már szerintem nem fog tudni enni...
*Állapítja meg sajnálkozva, végigmérve a merev testű szőrcsomót.
Állítólag az erdő vége már nincs messze.*
- Te látod az erdő végét?
*Kérdezi, mert már tudja, hogy Drakhmar jobban lát, mint ő.
Azután a férfi szüleire terelődik a kérés, és bár a férfi sokáig beszél, Cravia vajmi keveset ért belőle. Valamiféle lelépés, meg magyarázat...*
- És miért hagytad ott őket? *Ha ő tudná, hol laknak a szülei, biztos visszamenne hozzájuk, és ott is maradna örökre.* Nem hiányoznak?
*Ekkor mintha már látná az erdő határát. Ritkulnak a fák, ezért neki is áll sürgeti Drakhmart.*
- Gyere, siessünk!
*Mondja, és ha hagyják, ha nem, ő nekiáll futni, igyekezve, hogy minél előbb megláthassa a várost. Azért az erdő tényleges határánál megáll, és ámuldozva nézi a sok-sok házat egymás mellett, melyek hol magasak, hol alacsonyak, de rengeteg van belőlük.*
- Ez... Ar-the-nior? *Sikerül újra felidéznie a város nevét. Egy pillanatra visszafordul Drakhmarhoz, de aztán újra előre néz, a várost kémleli, mely még így, a sötétben is szép.* Nagyon nagy... Nem hiszem, hogy itt meg fogjuk találni a szüleimet.
*Mondja kicsit szomorúan, de aztán újra felvidul.*
- De azért jó lesz, nem? Van sok szép hely a városban, igaz? Mármint... Sokféle ház, meg néhol fák, bokrok... És sok-sok ember. Ugye?
*Izgatottan váltogatja tekintetét a sötételf és a város látképe között. Láthatóan elszállt az álmossága és egy időre megfeledkezett összes egyéb problémájáról is.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-23 23:51:59
Üzenet elküldve: 2013-03-23 23:51:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Drakhmar, bár igazából utazásnak indult, nem igazán érez kedvet hozzá. Könnyen lehet, hogy elbóklászik még egy kicsit a környéken. Ez az ötlet lassan elhatározássá szilárdul fejében, és Arthenior erdeje felé veszi az irányt. A banditáktól nem fél, hisz nem valószínű, hogy megtámadják, ilyen közel a városhoz, vagy ha igen, akkor nem túl sok jóra számíthatnak.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-20 19:08:27
Üzenet elküldve: 2013-03-20 19:08:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A farm, ahol élnek//
*A város falai lassan elemésztődnek a hideg téli hófúvásban, s a fehér fagy egyre-másra körbenyalja a vadászt és az elfet.*
-Bár tartanék... bár tartanék egy élőt otthon. Bár átjáróba vannak nálam vadak. Amik élnek persze. Tudja ha a részeg vadásztársak hibát vétenek gyakorta találok az erdőben sebesült, magatehetetlen vadakat. Tudja... magamhoz veszem őket... ápolgatom, aztán mehetnek is vissza. Most például egy kan farkas van otthon, de ki nem hozhatom mert a városőrök leszúrnék elvből. Ő marasztalt oly nagyon.
*Mondja, inkább komolyan, mint sem humorizálva.
Az erős szél és hó Őt nem zavarja. Tény idekinn keményebb, mint az erdőbe, de már csak nem halnak bele.
Gleadyss visszautasítja az italt. Óvatosság. Igazi elf nő, bár Lahmar csak azért is meghúzza a flaskát és így szól:*
-Csak célzóvíz...
*Azzal visszarakja a kabát belsejébe. S még összébb húzza az amúgy is tömött és feszes kabátot.
Némi séta... botladozás után pedig Gleadyss megkérdi, fáradt-e a vadász. Tán rivalizálás... nem tudni. Lahmar hosszú cserkelésekhez szokott. Ez pedig egy erőltetettebb tempójú... hosszú cserkelés.*
-Láttam már rosszabbat...
*Tehát felőle lehet gyorsítani. Őt nem fogja zavarni.*
*A város falai lassan elemésztődnek a hideg téli hófúvásban, s a fehér fagy egyre-másra körbenyalja a vadászt és az elfet.*
-Bár tartanék... bár tartanék egy élőt otthon. Bár átjáróba vannak nálam vadak. Amik élnek persze. Tudja ha a részeg vadásztársak hibát vétenek gyakorta találok az erdőben sebesült, magatehetetlen vadakat. Tudja... magamhoz veszem őket... ápolgatom, aztán mehetnek is vissza. Most például egy kan farkas van otthon, de ki nem hozhatom mert a városőrök leszúrnék elvből. Ő marasztalt oly nagyon.
*Mondja, inkább komolyan, mint sem humorizálva.
Az erős szél és hó Őt nem zavarja. Tény idekinn keményebb, mint az erdőbe, de már csak nem halnak bele.
Gleadyss visszautasítja az italt. Óvatosság. Igazi elf nő, bár Lahmar csak azért is meghúzza a flaskát és így szól:*
-Csak célzóvíz...
*Azzal visszarakja a kabát belsejébe. S még összébb húzza az amúgy is tömött és feszes kabátot.
Némi séta... botladozás után pedig Gleadyss megkérdi, fáradt-e a vadász. Tán rivalizálás... nem tudni. Lahmar hosszú cserkelésekhez szokott. Ez pedig egy erőltetettebb tempójú... hosszú cserkelés.*
-Láttam már rosszabbat...
*Tehát felőle lehet gyorsítani. Őt nem fogja zavarni.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-18 16:14:50
Üzenet elküldve: 2013-03-18 16:14:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Újra bebizonyosodni látszik, hogy a Sors kegyetlenebb, mint hitte. Szerencse, hogy még nem jutottak túl távol a várostól, hiszen most nagy bajban lenne minden felszerelés nélkül.
Vékony nőalak lépdel a fagyott úton Arthenior irányába, kezeit karba téve, fagyoskodva, komoly fegyverzettel az oldalán. Bizonyosan nem hosszú gyalogútra készült. Már bőven éjszakába fordul a nap, mire a falakhoz ér.*
~ Átkozott ló... ~ *Szidja magában hátasát, aki persze semmiről sem tehet. Talán a véletlennek, talán a saját tudatlanságának tudható be a baleset. Szerencsére senki sem sérült meg, viszont a lónak volt annyi esze, hogy sebesen visszatérjen a városba, persze a lovasa nélkül. De Quae ért a figyelmeztetésekből. Egy ideig most biztos maradni fognak.*
A hozzászólás írója (Quae Quarrian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.18 16:16:06
Vékony nőalak lépdel a fagyott úton Arthenior irányába, kezeit karba téve, fagyoskodva, komoly fegyverzettel az oldalán. Bizonyosan nem hosszú gyalogútra készült. Már bőven éjszakába fordul a nap, mire a falakhoz ér.*
~ Átkozott ló... ~ *Szidja magában hátasát, aki persze semmiről sem tehet. Talán a véletlennek, talán a saját tudatlanságának tudható be a baleset. Szerencsére senki sem sérült meg, viszont a lónak volt annyi esze, hogy sebesen visszatérjen a városba, persze a lovasa nélkül. De Quae ért a figyelmeztetésekből. Egy ideig most biztos maradni fognak.*
A hozzászólás írója (Quae Quarrian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.18 16:16:06
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-18 11:59:47
Üzenet elküldve: 2013-03-18 11:59:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A farm, ahol élnek//
*Ellépdelnek a város határában álló őrök közönyös arcai mellett, ahogy némán tekintetükkel követik őket a hóban.*-Azt mondtad legfeljebb a szarvasok sírnak utánad. Talán egy példányt tartasz belőle a házadban? *mondja viccelődve.*Természetesen élőre gondolok. *jegyzi meg.* - Vagy talán egy szívélyes lakáj, ki otthon akar tartani?*teszi még hozzá. Látja, amint Lahmar valami flaskát vesz elő zsebéből és a nő felé nyújtja. Gleadyss kérdő és gyanús tekintettel méregeti.* -Mi van benne? *nem érzi ilyen időben az illatát sem, de valószínűleg nem itt és most akarják megmérgezni, azért visszautasítja az italt, ám a kilétére még kíváncsi. Eközben az idő is telik, ahogy sétálnak és a táj körülöttük elhagyatott pusztasággá változik. Jobban meg kell vetni a lábát a talajban, mivel a hideg szél felerősödik és élesen a nő arcába vág. Nem kellemes a ropogós hóban sétálni, mert egyre jobban fárad és lassabban haladnak. Bár Gleadysst nem valami törékeny fából faragták, de ha ez így megy tovább, elunja magát és kénytelen erőltetett tempóra váltani, hogy időben odaérjenek, amit nem biztos, hogy az ember is bírni fog. Pedig hamarosan kénytelenek lesznek, hiszen még az út felénél sem járnak. Az elf a mellette haladó társára néz*- Bírod az iramot?
*Ellépdelnek a város határában álló őrök közönyös arcai mellett, ahogy némán tekintetükkel követik őket a hóban.*-Azt mondtad legfeljebb a szarvasok sírnak utánad. Talán egy példányt tartasz belőle a házadban? *mondja viccelődve.*Természetesen élőre gondolok. *jegyzi meg.* - Vagy talán egy szívélyes lakáj, ki otthon akar tartani?*teszi még hozzá. Látja, amint Lahmar valami flaskát vesz elő zsebéből és a nő felé nyújtja. Gleadyss kérdő és gyanús tekintettel méregeti.* -Mi van benne? *nem érzi ilyen időben az illatát sem, de valószínűleg nem itt és most akarják megmérgezni, azért visszautasítja az italt, ám a kilétére még kíváncsi. Eközben az idő is telik, ahogy sétálnak és a táj körülöttük elhagyatott pusztasággá változik. Jobban meg kell vetni a lábát a talajban, mivel a hideg szél felerősödik és élesen a nő arcába vág. Nem kellemes a ropogós hóban sétálni, mert egyre jobban fárad és lassabban haladnak. Bár Gleadysst nem valami törékeny fából faragták, de ha ez így megy tovább, elunja magát és kénytelen erőltetett tempóra váltani, hogy időben odaérjenek, amit nem biztos, hogy az ember is bírni fog. Pedig hamarosan kénytelenek lesznek, hiszen még az út felénél sem járnak. Az elf a mellette haladó társára néz*- Bírod az iramot?
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-17 15:44:58
Üzenet elküldve: 2013-03-17 15:44:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*Egyre közelebb érnek a "civilizációhoz", így Echnalnak el kell gondolkoznia azon, hogy mégis merre veszi útját. Persze korábbi tervei úgy szóltak, hogy felkeresi a mágustornyot, mely a kikötőben található, de lehet, hogy előtte pihennie kéne egy-két napot a városban. Őszintén szólva már nem is emlékszik rá, hogy mikor aludt egy kiadósat, persze a karaván mellett még mindig nyugodtabbak voltak az álmai, mint amíg Niorit kísérgette. Ez biztos azért van, mert most nem nyomja annyi felelősség a vállát, de ha egyszer Artheniorba ér, tényleg nem lesz semmi amiatt aggódhatna - esetleg a levadásznivaló árulók miatt, de ők valószínűleg nem is számítanak rá.*
- Vissza fele is velünk tartanál? *kérdezi a karaván vezetője, kivel a zsoldos sokat beszélgetett, s igazán megkedvelte.*
- Az attól is függ, hogy mikor indultok vissza.
- Leadjuk az árut, majd pár napot várni kell, míg vihetjük a többit. Összességében véve legalább egy hétbe beletelik, mert a fiúkra ráfér a női társaság is *Kacsint Echnalra a szakállas férfi, aki szintén nagy szoknyapecér hírében áll.*
- Úgy még nem is lehetetlen a dolog. Ha pedig ilyen vágyakkal rendelkeztek, tudom is, hogy hol keresselek majd titeket. *Mosolyog vissza az amúgy marcona legény. Ismer pár bordélyházat a városban, de igazából ő nem szokta látogatni őket, hisz... Erre jobb ha nem is gondol.*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.03.17 21:25:33, a következő indokkal:
Jelek javítása.
- Vissza fele is velünk tartanál? *kérdezi a karaván vezetője, kivel a zsoldos sokat beszélgetett, s igazán megkedvelte.*
- Az attól is függ, hogy mikor indultok vissza.
- Leadjuk az árut, majd pár napot várni kell, míg vihetjük a többit. Összességében véve legalább egy hétbe beletelik, mert a fiúkra ráfér a női társaság is *Kacsint Echnalra a szakállas férfi, aki szintén nagy szoknyapecér hírében áll.*
- Úgy még nem is lehetetlen a dolog. Ha pedig ilyen vágyakkal rendelkeztek, tudom is, hogy hol keresselek majd titeket. *Mosolyog vissza az amúgy marcona legény. Ismer pár bordélyházat a városban, de igazából ő nem szokta látogatni őket, hisz... Erre jobb ha nem is gondol.*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.03.17 21:25:33, a következő indokkal:
Jelek javítása.
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-17 10:50:45
Üzenet elküldve: 2013-03-17 10:50:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*A nap már a horizont alá bukott, hogy átadja helyét a hold ezüstös fényének, amit a frissen leesett hó tükröz hidegen a természetbe. A hűvös szellő és az erdőből hallható kísérteties hangok még Tenneris családjáról szóló éjszakai álmait is rémálomba fordíthatják. A távolból egy hangos vonyítás töri meg végleg a fél-ork "édes" álmát, majd pár perccel később egy a közelben levő csapda reccsenése veri fel ismét az éjszaka csendjét. Tenneris azon nyomban magához kapja a kézközelbe elhelyezett hosszúkardját és felkészül a veszélyforrás felderítésére.
A széltől és a hidegtől biztonságot nyújtó sátorból kilépve pár pillanatig még hunyorognia kell, hogy szeme a félhomályhoz szokjon. ~Nem lehet igaz, hogy azok a vérszomjas teremtmények kimerészkedjenek az erdőből.~ ,morogja magában, majd egy mély félelmetesen rekedtes üvöltést hallat maga után, hogy elriassza a betolakodókat. A hang hegyomlásként zúdul az éhségtől és az őrtűz egyre halványabban pislákoló fényétől felbátorodott éjjeli ragadozókra. Egy kis időre el is riasztja őket, amíg az éhség újra vissza nem tér elaltatva a lények ösztöneit. Ez az idő éppen elég arra, hogy Tenneris minden erejét összeszedve felkészüljön a következő támadásra. A sátor mellet fekvő dobozbából pajzsát magához véve immár teljesen felfegyverezve várja a betolakodókat, amiket ismét közeledni hall, de most már több irányból.*
*Valószínűleg a támadólag fellépő lények már hetek óta követhették Tennerist, hiszen csak pár napja, hogy elhagyta Erdőmélyét a hideg beköszönte miatt. Meglehet, hogy a levadászott vadhúsra fájhatott a foguk, mígnem az egyedül utazó bozontos fél-ork is egy jó húspótlónak tűnt a vérszomjas csapatban vadászó fenevadaknak.*
A hozzászólás írója (Goroktar Tenneris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.17 10:54:14
A széltől és a hidegtől biztonságot nyújtó sátorból kilépve pár pillanatig még hunyorognia kell, hogy szeme a félhomályhoz szokjon. ~Nem lehet igaz, hogy azok a vérszomjas teremtmények kimerészkedjenek az erdőből.~ ,morogja magában, majd egy mély félelmetesen rekedtes üvöltést hallat maga után, hogy elriassza a betolakodókat. A hang hegyomlásként zúdul az éhségtől és az őrtűz egyre halványabban pislákoló fényétől felbátorodott éjjeli ragadozókra. Egy kis időre el is riasztja őket, amíg az éhség újra vissza nem tér elaltatva a lények ösztöneit. Ez az idő éppen elég arra, hogy Tenneris minden erejét összeszedve felkészüljön a következő támadásra. A sátor mellet fekvő dobozbából pajzsát magához véve immár teljesen felfegyverezve várja a betolakodókat, amiket ismét közeledni hall, de most már több irányból.*
*Valószínűleg a támadólag fellépő lények már hetek óta követhették Tennerist, hiszen csak pár napja, hogy elhagyta Erdőmélyét a hideg beköszönte miatt. Meglehet, hogy a levadászott vadhúsra fájhatott a foguk, mígnem az egyedül utazó bozontos fél-ork is egy jó húspótlónak tűnt a vérszomjas csapatban vadászó fenevadaknak.*
A hozzászólás írója (Goroktar Tenneris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.17 10:54:14
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-06 19:22:39
Üzenet elküldve: 2013-03-06 19:22:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Létfontosságú küldemény//
* A várakozás percei lassan telnek. Beszélgetéseik afféle időelterelő fajtához tartoznak de legalább egy dologban biztos lehet. Nem sietnek sehova, hiába a jó munkához idő kell na meg szakértelem. Remélhetőleg a tudásuk megfelel majd a feladathoz.
Épp Alvostól kapja vissza a vizes kulacsot amikor a mellettük maradt harcos készülődni kezd. Tekintetével követi az elf szemeinek útvonalát és érdeklődve néz a nőre és a kísérőjére.*
- Épp ideje volt...*szól csendesen kedvesének bár nincs semmi féle felhang a szavaiban, egyszerűen csak már elunta a várakozást. Szíve szerint ő is piacolt volna egy kicsit, bár akkor félő, hogy végül nem a kereskedőre hanem Ewangelre kellett volna várniuk.
Nemsokára ismét egy kis bemutatkozás következik. Ewa csak kimérten biccent az újonnan érkezettek felé, maga részéről a lovakra volna talán a legkíváncsibb, az emberekkel úgy is kénytelen lesz közelebbi kapcsolatba kerülni az útjuk során.*
- Örülök a találkozásnak.* hallatszik a megszokott köszöntés pár pillanatnyi érdeklődő várakozás majd már néz is körbe, vajon mi újdonsággal szolgálhatnak még a részükre. Ekkor kapják meg a lovaikat és Ewa tekintetébe érdeklődés csillan amint a világosbarna szőrű ló elé lép, hogy kezei közé vehesse pofáját. Ismerkednek, óvatosan de gyorsan hisz nemsokára már a hátán kell ülnie, hogy megkezdhessék utazásukat.*
-Igazán szép és erősnek is tűnik. *jegyzi meg majd kérdő néz vissza Hremerre *Mi a neve?* ha kap választ akkor úgy fogja nevezni a hátast ahogy előző gazdája tette, ha nem kitalál egy a lóhoz illő nevet.
Az úr szavaira egyetértően bólint. Szerinte is itt az ideje indulni ezért a hátas nyergére akasztja a hátizsákját majd pár barátságos szó és már a ló nyergében is ül várakozva. Amint mindenki felült a lovára és a kereskedő megindul, mögötte remélhetőleg párja oldalán léptet.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.06 19:31:35
* A várakozás percei lassan telnek. Beszélgetéseik afféle időelterelő fajtához tartoznak de legalább egy dologban biztos lehet. Nem sietnek sehova, hiába a jó munkához idő kell na meg szakértelem. Remélhetőleg a tudásuk megfelel majd a feladathoz.
Épp Alvostól kapja vissza a vizes kulacsot amikor a mellettük maradt harcos készülődni kezd. Tekintetével követi az elf szemeinek útvonalát és érdeklődve néz a nőre és a kísérőjére.*
- Épp ideje volt...*szól csendesen kedvesének bár nincs semmi féle felhang a szavaiban, egyszerűen csak már elunta a várakozást. Szíve szerint ő is piacolt volna egy kicsit, bár akkor félő, hogy végül nem a kereskedőre hanem Ewangelre kellett volna várniuk.
Nemsokára ismét egy kis bemutatkozás következik. Ewa csak kimérten biccent az újonnan érkezettek felé, maga részéről a lovakra volna talán a legkíváncsibb, az emberekkel úgy is kénytelen lesz közelebbi kapcsolatba kerülni az útjuk során.*
- Örülök a találkozásnak.* hallatszik a megszokott köszöntés pár pillanatnyi érdeklődő várakozás majd már néz is körbe, vajon mi újdonsággal szolgálhatnak még a részükre. Ekkor kapják meg a lovaikat és Ewa tekintetébe érdeklődés csillan amint a világosbarna szőrű ló elé lép, hogy kezei közé vehesse pofáját. Ismerkednek, óvatosan de gyorsan hisz nemsokára már a hátán kell ülnie, hogy megkezdhessék utazásukat.*
-Igazán szép és erősnek is tűnik. *jegyzi meg majd kérdő néz vissza Hremerre *Mi a neve?* ha kap választ akkor úgy fogja nevezni a hátast ahogy előző gazdája tette, ha nem kitalál egy a lóhoz illő nevet.
Az úr szavaira egyetértően bólint. Szerinte is itt az ideje indulni ezért a hátas nyergére akasztja a hátizsákját majd pár barátságos szó és már a ló nyergében is ül várakozva. Amint mindenki felült a lovára és a kereskedő megindul, mögötte remélhetőleg párja oldalán léptet.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.06 19:31:35
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-05 09:16:26
Üzenet elküldve: 2013-03-05 09:16:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
* Szelíden mosolyogva figyeli a két családtag egymásra találását miközben magában kissé azon kesereg, hogy ő még nagyon nem találta meg a családját.~ De sebaj. Hamarosan talán annak is meglesz a módja, lehetősége.~ Figyelemmel kíséri a férfi és a kutyái elbocsájtását. Ennek mondjuk kissé örül. Nem kedvelték meg egymást az úton.~ De minden társ akivel találkozol hozzád ad egy keveset. Rosszabb esetben elvesz. Így nem haragudhatok rá.~ Így a távozó Echnal felé fordul, mélyen meghajolva búcsúzik tőle.*
- Vigyázz magadra harcos. Remélem még összefutunk.* Ezek után fordul vissza a kit testvérhez... és hamar úgy dönt helyet foglal körükben. A felkínált halra csak megrázza a fejét.*
- Az nekem túl süt. Nameg, nem vagyok oda a halért.* Ezért amikor elhelyezkedik kényelemben a zsákjából hamarosan füstöl marhát vesz elő és azt kezdi el nyammogni. Persze, egy adagot lerak a tűz mellé hiszen Nió testvére megkínálta őt a saját ételével, úgy illik ő is megtegye. Majd az ajánlaton kezd el gondolkozni. Tény, ami tény van a kis vak leányzó és közte valami kötelék. De ez vajon elég erős, hogy a tervei és ő közé álljon. Kicsit oldalra billentett fejjel gondolkozik majd bólint.*
- Rendben van. Veletek tartok. Úgy is szükségetek lesz egy védelmezőre az úton.* Válaszol szelíden mosolyogva miközben a gondolatai kavarognak egy sort.~ Ki tudja hova jutsz. Lehet, hogy ott könnyebben el tudod érni a célodat. És legalább az esküd is be tudod tartani, hogy vigyázol a leányra. És ha ketten vannak? Akkor kettőre vigyázol.~ Skanderozza le az elméjében a kérdést és így megnyugtatva saját magát már teljes lelki nyugalomban ül, folytatja az étkezést és készül lelkiekben a folytatásra.*
- Vigyázz magadra harcos. Remélem még összefutunk.* Ezek után fordul vissza a kit testvérhez... és hamar úgy dönt helyet foglal körükben. A felkínált halra csak megrázza a fejét.*
- Az nekem túl süt. Nameg, nem vagyok oda a halért.* Ezért amikor elhelyezkedik kényelemben a zsákjából hamarosan füstöl marhát vesz elő és azt kezdi el nyammogni. Persze, egy adagot lerak a tűz mellé hiszen Nió testvére megkínálta őt a saját ételével, úgy illik ő is megtegye. Majd az ajánlaton kezd el gondolkozni. Tény, ami tény van a kis vak leányzó és közte valami kötelék. De ez vajon elég erős, hogy a tervei és ő közé álljon. Kicsit oldalra billentett fejjel gondolkozik majd bólint.*
- Rendben van. Veletek tartok. Úgy is szükségetek lesz egy védelmezőre az úton.* Válaszol szelíden mosolyogva miközben a gondolatai kavarognak egy sort.~ Ki tudja hova jutsz. Lehet, hogy ott könnyebben el tudod érni a célodat. És legalább az esküd is be tudod tartani, hogy vigyázol a leányra. És ha ketten vannak? Akkor kettőre vigyázol.~ Skanderozza le az elméjében a kérdést és így megnyugtatva saját magát már teljes lelki nyugalomban ül, folytatja az étkezést és készül lelkiekben a folytatásra.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-03-02 13:39:40
Üzenet elküldve: 2013-03-02 13:39:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A sebe miatt lassan képes csak haladni a füves pusztán, egyenesen az erdő felé megy. Sokszor járt már arra, ismeri mint a tenyerét.*
~Remélem még sötétedés előtt odaérek. Bár ilyen tempóban. Elvérezni legalább nem fogok. De harcolni képtelen vagyok.~
-Úristen a fegyvereimet a fogadóban hagytam!
*Kiált fel hangosan, nem törődve azzal, hogy esetleg meghallhatják.*
~A büdös francba! Ezt nem hiszem el...
Sebaj botot találok rengeteget az erdőben, faragni meg faragok majd valamilyen kővel. Csak érjek oda.~
*Útközben felszed 1-2 kisebb követ amik még jó jöhetnek botfaragásnál.*
~Remélem még sötétedés előtt odaérek. Bár ilyen tempóban. Elvérezni legalább nem fogok. De harcolni képtelen vagyok.~
-Úristen a fegyvereimet a fogadóban hagytam!
*Kiált fel hangosan, nem törődve azzal, hogy esetleg meghallhatják.*
~A büdös francba! Ezt nem hiszem el...
Sebaj botot találok rengeteget az erdőben, faragni meg faragok majd valamilyen kővel. Csak érjek oda.~
*Útközben felszed 1-2 kisebb követ amik még jó jöhetnek botfaragásnál.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-26 19:58:29
Üzenet elküldve: 2013-02-26 19:58:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*Echnal nem szól, s nem mozdul, egészen addig, míg a nővér félre nem vonja tekintetével.
Jelentős összeg üti a markát, holott valójában semmit nem kellett csinálnia, sőt valójában még bajba is sodorta szerencsétlen lányt, ám az biztos, hogy felfogja keresni az az árulót, ki az életükre tört. A zsoldos elteszi a pénzt, hisz a jövőre nézve igenis szüksége lesz az aranyra, megaztán ennyi idő alatt bizonyosan meg is keresett volna ennyit. Bár a kincs ráeső része alapos jutalom volt.
Mielőtt a nő visszatérhetne Niorihoz és az orkhoz, még azt mondja:*
- Az idegen, kit említettél nem mutatkozott, hacsak ő nem az *biccent a zöld harcos felé* Mellesleg Niori tud vigyázni magára is, de légy te a szeme, ha én már nem figyelhetek helyette *azzal kissé meghajol, ahogy azt illik.
A vak lánykától inkább nem köszön el, mert félő, hogy megkérné tartson velük, ő pedig nem tudna nemet mondani. A zsoldosnak a kutyáin és az életén kívül nem maradt már sok mindene, de legalább már elveszíteni sem tud több dolgot. Inkább él magányosan, minthogy a szeretteit temesse.*
- A húgodnak mondd meg, hogy elszólított a kötelesség, azonban ha ismét találkozunk, elmesélem az aranymedálom történetét.
*Azzal sarkon fordul, s kutyáival a nyomában eltűnik a fák között, hogy találjon egy célt, ami talán megéri, hogy meghaljon érte.
Bár gyanítja, hogy szokás szerint, ez sem fog olyan könnyen menni, mint ahogy az hangzik.*
Jelentős összeg üti a markát, holott valójában semmit nem kellett csinálnia, sőt valójában még bajba is sodorta szerencsétlen lányt, ám az biztos, hogy felfogja keresni az az árulót, ki az életükre tört. A zsoldos elteszi a pénzt, hisz a jövőre nézve igenis szüksége lesz az aranyra, megaztán ennyi idő alatt bizonyosan meg is keresett volna ennyit. Bár a kincs ráeső része alapos jutalom volt.
Mielőtt a nő visszatérhetne Niorihoz és az orkhoz, még azt mondja:*
- Az idegen, kit említettél nem mutatkozott, hacsak ő nem az *biccent a zöld harcos felé* Mellesleg Niori tud vigyázni magára is, de légy te a szeme, ha én már nem figyelhetek helyette *azzal kissé meghajol, ahogy azt illik.
A vak lánykától inkább nem köszön el, mert félő, hogy megkérné tartson velük, ő pedig nem tudna nemet mondani. A zsoldosnak a kutyáin és az életén kívül nem maradt már sok mindene, de legalább már elveszíteni sem tud több dolgot. Inkább él magányosan, minthogy a szeretteit temesse.*
- A húgodnak mondd meg, hogy elszólított a kötelesség, azonban ha ismét találkozunk, elmesélem az aranymedálom történetét.
*Azzal sarkon fordul, s kutyáival a nyomában eltűnik a fák között, hogy találjon egy célt, ami talán megéri, hogy meghaljon érte.
Bár gyanítja, hogy szokás szerint, ez sem fog olyan könnyen menni, mint ahogy az hangzik.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-26 04:00:03
Üzenet elküldve: 2013-02-26 04:00:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*A tündér és az ork társaságának elvesztése után hosszú órákra járt még mindig a fővárostól. Eseménytelennek azért nem nevezné az útját lévén, hogy összefutott pár vándorkomédiással is, kik épp Artheniorba tartottak szintén. Némi italért és ételért cserébe Kael az egyetlen kalandjának történetével fizetett nekik amit hol nevetve, hol elszörnyedve hallgattak.*
-Tégedet aztán jól átvertek, öcsém! Fiatal süldő vagy, még a bajszod se pörsent ki! Nem is csoda hogy fel se tűnt, hogy ezek annyit értettek a szarvasmarhához, mint én a démonszelídítéshez! Nem kereskedők voltak ezek csupán annak adták ki magukat.- *közölte végül egy ezüstös üstökű zsonglőrféleség. Féleség, hiszen a hagyományos késdobálásokkal ellentétben, ő teljesen vak volt, mégis sose tévesztette el a célpontját... a többiek szerint. Kael persze még részegen se mert belemenni abba, hogy a fejéról egy nagyobb darab narancsot ledobjon egy pengével!
Az út eme vidám társulattal máris jobban és gyorsabban telt, mintha egyedül rúgta volna maga előtt a port. Arthenior falai hamarosan teljes nagyságban magasodik föléjük, miközben áthaladnak a kapun.*
-Tégedet aztán jól átvertek, öcsém! Fiatal süldő vagy, még a bajszod se pörsent ki! Nem is csoda hogy fel se tűnt, hogy ezek annyit értettek a szarvasmarhához, mint én a démonszelídítéshez! Nem kereskedők voltak ezek csupán annak adták ki magukat.- *közölte végül egy ezüstös üstökű zsonglőrféleség. Féleség, hiszen a hagyományos késdobálásokkal ellentétben, ő teljesen vak volt, mégis sose tévesztette el a célpontját... a többiek szerint. Kael persze még részegen se mert belemenni abba, hogy a fejéról egy nagyobb darab narancsot ledobjon egy pengével!
Az út eme vidám társulattal máris jobban és gyorsabban telt, mintha egyedül rúgta volna maga előtt a port. Arthenior falai hamarosan teljes nagyságban magasodik föléjük, miközben áthaladnak a kapun.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-25 22:10:27
Üzenet elküldve: 2013-02-25 22:10:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
- Igen, én vagyok az.
*Mosolyog rá húgára. Rég szólították már így. Szinte el is feledte becenevét. Jól eső melegség fogja meg szívét, s készteti egyre hangosabb lüktetésre.*
- Nió...
*Hangja boldogan csendül.*
- Hosszú történet katicabogár.
*Simít végig gyengéden arcán. Még ő nevezte el így kiskorában a lánykát vörös szemei miatt, hisz pupillája akár a rovar pöttyei, meg mert húgocskája is olyan kis pici volt még akkor.
Hagyja, hogy a másik is megérintse arcát, s ujjaival lassan felfedezze vonásait. Arcéle finom, szív alakú, ajkai teltek, orra pisze, szemöldökei merész ívűek, pillái pedig hosszúak, akár anyjuké volt. Talán ez is elég lenne, hogy Nió felismerje, de megérti, hogy bizonyosságra vágyik.*
- Kiskorodban azt hitted a nagypapi pipájában tűzdémonok laknak és féltél, hogy majd kipattannak a gondosan ápolt szakállára és felfalják, ezért egyszer amikor aludt elcsented és eldugtad a lépcső alá. Napokig keresték, de senki sem talált rá.
*Meséli el ezt a régi történetet, melyről nemigen tudott más, mert csak nővérével osztotta meg akkor aggodalma valódi okát. S titkát még akkor sem árulta el mikor szüleik megverték őt a csínytevésért.*
- Kis maszatka... Hol bujkáltál? Úgy nézel ki, mint aki beleugrott a szeneszsákba.
*Töröl le egy foltot gyengéden húga arcáról, majd odafordul a kettőshöz, s tisztelete jeléül meghajol feléjük.*
- Köszönöm, hogy megóvtátok.
*Ekkor akad meg pillantása Echnal arcán, s jut el a felismeréshez. Íriszei gyanakodva villannak, hisz ő nem azt kérte húgát kövesse, hanem azt aki Nió nyomába szegődött, s tudja meg mik a szándékai. Persze az is egy módja, ha társul hozzá, de jobb szerette volna, ha a lánykának nincs semmi köze sem hozzá.*
- Gyere, ülj le ide a tűz mellé és egyél, rád fér.
*Vezeti húgát a rönkhöz, hol az imént ült s kezébe adja a botot, melynek végén egy jól átsült hal himbálózik.*
- Vigyázz a szálkákra.
*Fűzi még hozzá aggódva, majd Graukra pillant.*
- Neked is jut ha kérsz.
*Csak ezután biccent a zsoldosnak kövesse, s vonul kicsit arrébb vele, hogy diszkréten válthassanak néhány szót.*
- Köszönöm. Megbízásod itt véget ért.
*Nyújt át diszkréten 500 aranyat Echnal Garmnak,
ami mintegy tízszerese annak, mint miben eredetileg megegyeztek.*
- Tekintsd ezt hálám jeleként amiért vigyáztál helyettem is rá. Szellemek óvjanak utadon.
*Búcsúzik. Hálás, de nem szeretné, ha Niori megtudná ki ő, s ahogy észre vette ő sem. Vélhetően egyedül tér vissza a kis csoporthoz. Letelepedik a tűz mellé, elmar egy halat -még jó, hogy többet sütött gondolván három napra elég lesz- és enni kezd. Mikor befejezte töri meg a csendet újra. Nyom egy csókot a lány homlokára, majd számára is előkészít valami alvóhelyet.*
- Pihenj édesem, holnap hosszú útra indulunk.
*Mosolyog rá, majd a félorkra pillant.*
- Örömünkre szolgálna, ha elkísérnél.
*Hajt fejet ismét. Úgy vette észre van köztük némi kötelék. Nem akarja elválasztani őket egymástól. Minden esetre nem kell most döntenie, aludhat rá egyet, ám bárhogy is legyen ők ketten a hajnal első sugaraival biztosan útra kelnek...*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.26 21:04:14, a következő indokkal:
Személyes üzeneteket kéretik privátban közölni (:
*Mosolyog rá húgára. Rég szólították már így. Szinte el is feledte becenevét. Jól eső melegség fogja meg szívét, s készteti egyre hangosabb lüktetésre.*
- Nió...
*Hangja boldogan csendül.*
- Hosszú történet katicabogár.
*Simít végig gyengéden arcán. Még ő nevezte el így kiskorában a lánykát vörös szemei miatt, hisz pupillája akár a rovar pöttyei, meg mert húgocskája is olyan kis pici volt még akkor.
Hagyja, hogy a másik is megérintse arcát, s ujjaival lassan felfedezze vonásait. Arcéle finom, szív alakú, ajkai teltek, orra pisze, szemöldökei merész ívűek, pillái pedig hosszúak, akár anyjuké volt. Talán ez is elég lenne, hogy Nió felismerje, de megérti, hogy bizonyosságra vágyik.*
- Kiskorodban azt hitted a nagypapi pipájában tűzdémonok laknak és féltél, hogy majd kipattannak a gondosan ápolt szakállára és felfalják, ezért egyszer amikor aludt elcsented és eldugtad a lépcső alá. Napokig keresték, de senki sem talált rá.
*Meséli el ezt a régi történetet, melyről nemigen tudott más, mert csak nővérével osztotta meg akkor aggodalma valódi okát. S titkát még akkor sem árulta el mikor szüleik megverték őt a csínytevésért.*
- Kis maszatka... Hol bujkáltál? Úgy nézel ki, mint aki beleugrott a szeneszsákba.
*Töröl le egy foltot gyengéden húga arcáról, majd odafordul a kettőshöz, s tisztelete jeléül meghajol feléjük.*
- Köszönöm, hogy megóvtátok.
*Ekkor akad meg pillantása Echnal arcán, s jut el a felismeréshez. Íriszei gyanakodva villannak, hisz ő nem azt kérte húgát kövesse, hanem azt aki Nió nyomába szegődött, s tudja meg mik a szándékai. Persze az is egy módja, ha társul hozzá, de jobb szerette volna, ha a lánykának nincs semmi köze sem hozzá.*
- Gyere, ülj le ide a tűz mellé és egyél, rád fér.
*Vezeti húgát a rönkhöz, hol az imént ült s kezébe adja a botot, melynek végén egy jól átsült hal himbálózik.*
- Vigyázz a szálkákra.
*Fűzi még hozzá aggódva, majd Graukra pillant.*
- Neked is jut ha kérsz.
*Csak ezután biccent a zsoldosnak kövesse, s vonul kicsit arrébb vele, hogy diszkréten válthassanak néhány szót.*
- Köszönöm. Megbízásod itt véget ért.
*Nyújt át diszkréten 500 aranyat Echnal Garmnak,
ami mintegy tízszerese annak, mint miben eredetileg megegyeztek.*- Tekintsd ezt hálám jeleként amiért vigyáztál helyettem is rá. Szellemek óvjanak utadon.
*Búcsúzik. Hálás, de nem szeretné, ha Niori megtudná ki ő, s ahogy észre vette ő sem. Vélhetően egyedül tér vissza a kis csoporthoz. Letelepedik a tűz mellé, elmar egy halat -még jó, hogy többet sütött gondolván három napra elég lesz- és enni kezd. Mikor befejezte töri meg a csendet újra. Nyom egy csókot a lány homlokára, majd számára is előkészít valami alvóhelyet.*
- Pihenj édesem, holnap hosszú útra indulunk.
*Mosolyog rá, majd a félorkra pillant.*
- Örömünkre szolgálna, ha elkísérnél.
*Hajt fejet ismét. Úgy vette észre van köztük némi kötelék. Nem akarja elválasztani őket egymástól. Minden esetre nem kell most döntenie, aludhat rá egyet, ám bárhogy is legyen ők ketten a hajnal első sugaraival biztosan útra kelnek...*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.26 21:04:14, a következő indokkal:
Személyes üzeneteket kéretik privátban közölni (:
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-19 22:30:28
Üzenet elküldve: 2013-02-19 22:30:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*A szerencse ismét mellé szegődött, megérzései nem hagyták cserben. A dúdoló alak még itt van, s úgy tűnik ismeri, pontosabban, hogy felismeri őt. Ha valóban egy faluból származnak, nem meglepő. Lássuk csak be, nem mindennap születnek vak albínó lánykák a kék ég alatt... Olyan jegyek ezek, melyek évek elteltével is könnyen felismerhetők, változzon bármennyit is az arc... vagy a hang.
A hang... Ezért nem is ismeri, ismerheti fel ilyen hamar nővérét. Mikor utoljára hallotta ezt a balladát, az még gyermeki hangon énekelte, nem pedig azon az érett női zöngén, mi most nevét leheli. Ez hang pedig reszketeg, mintha attól tartana egy határozottabb lélegzet elegendő lenne ahhoz, hogy Nió alakja úgy tűnjön tova akár gyenge gyertyaláng.
Az alak közeledni kezd, s az igazán megdöbbentő szavak, csak eztán érik. "Hugocskám..." Visszhangzik tudatában, s akaratlanul is kérdez.*
- Yümi? * Bár hangja hitetlenkedő, de ez talán elnézhető neki... Elvégre Nőére hosszú évekkel ezelőtt eltűnt. Az, hogy halott ugyan nem volt bizonyos, de arra sem volt túl sok esély, hogy túlélte a kastély pusztulását... vagy a falu romlását...*
- Ez hogy lehet? *Bukik ki belőle, miközben a másik átöleli,s bár a mozdulat szinte minden rezdülésében ugyan az mint gyermekkorukban volt, mégis... olyan hirtelen. Valahogy nehéz elhinnie, ráadásul ő nem lehet oly bizonyos a dologban, mint nővére. Nem mintha Yümi nem rendelkezne hasonlóan egyedi külső jegyekkel, épen csak ez nem volt mindig így, ráadásul mindezt a lányka nem láthatja. Talán éppen ezért is van, hogy a kicsiny kezek máris a másik arcát tapintják. A kirajzolódó arc pedig leginkább anyjukéra emlékezteti...
Számtalan érzés, gondolta és kérdés kezd el kavarogni benne... Hirtelen nem is tudja, mit kezdjen velük, melyikük hallgasson? *
- Köszönöm jól vagyok. *Óvatosan hátrébb lép, épp csak annyira, hogy elszakadjon a másik ölelő karjaiból.*
- Ne haragudj, de tudnál mondani valami olyasmit, amitől bizonyos lehetnék? * Kéri komolyan, hiszen ha a másik valóban Yümi, ez nem jelenthet gondot neki... Nővére láthatja, jó van. Minden épp s bár kócosabb és koszosabb az elvárhatótól, az elmúlt napok ismertében minden bizonnyal ezt is elnézné neki... Hiába régen is hányszor hallgatta, hogy ejj már megint maszatos... Ennek ellenére Nió már nem az az elveszett félős kislány. Érezhetően sokkal magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb.
A két férfinek a történő dolgok biztos nem jelet neki annyit, mint a két lányka, ám azt még ős is láthatják, le se tagadhatnák hasonlóságukat.*
A hang... Ezért nem is ismeri, ismerheti fel ilyen hamar nővérét. Mikor utoljára hallotta ezt a balladát, az még gyermeki hangon énekelte, nem pedig azon az érett női zöngén, mi most nevét leheli. Ez hang pedig reszketeg, mintha attól tartana egy határozottabb lélegzet elegendő lenne ahhoz, hogy Nió alakja úgy tűnjön tova akár gyenge gyertyaláng.
Az alak közeledni kezd, s az igazán megdöbbentő szavak, csak eztán érik. "Hugocskám..." Visszhangzik tudatában, s akaratlanul is kérdez.*
- Yümi? * Bár hangja hitetlenkedő, de ez talán elnézhető neki... Elvégre Nőére hosszú évekkel ezelőtt eltűnt. Az, hogy halott ugyan nem volt bizonyos, de arra sem volt túl sok esély, hogy túlélte a kastély pusztulását... vagy a falu romlását...*
- Ez hogy lehet? *Bukik ki belőle, miközben a másik átöleli,s bár a mozdulat szinte minden rezdülésében ugyan az mint gyermekkorukban volt, mégis... olyan hirtelen. Valahogy nehéz elhinnie, ráadásul ő nem lehet oly bizonyos a dologban, mint nővére. Nem mintha Yümi nem rendelkezne hasonlóan egyedi külső jegyekkel, épen csak ez nem volt mindig így, ráadásul mindezt a lányka nem láthatja. Talán éppen ezért is van, hogy a kicsiny kezek máris a másik arcát tapintják. A kirajzolódó arc pedig leginkább anyjukéra emlékezteti...
Számtalan érzés, gondolta és kérdés kezd el kavarogni benne... Hirtelen nem is tudja, mit kezdjen velük, melyikük hallgasson? *
- Köszönöm jól vagyok. *Óvatosan hátrébb lép, épp csak annyira, hogy elszakadjon a másik ölelő karjaiból.*
- Ne haragudj, de tudnál mondani valami olyasmit, amitől bizonyos lehetnék? * Kéri komolyan, hiszen ha a másik valóban Yümi, ez nem jelenthet gondot neki... Nővére láthatja, jó van. Minden épp s bár kócosabb és koszosabb az elvárhatótól, az elmúlt napok ismertében minden bizonnyal ezt is elnézné neki... Hiába régen is hányszor hallgatta, hogy ejj már megint maszatos... Ennek ellenére Nió már nem az az elveszett félős kislány. Érezhetően sokkal magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb.
A két férfinek a történő dolgok biztos nem jelet neki annyit, mint a két lányka, ám azt még ős is láthatják, le se tagadhatnák hasonlóságukat.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-17 21:01:22
Üzenet elküldve: 2013-02-17 21:01:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Nem mennek sokat. Már a szagokból érezi, hogy nem messze mennek. Azt is sikerül kisilabizálnia, hogy nagy eséllyel egy nősténnyel lesz dolguk. Vagy egy furcsa hímmel. Nem mintha zavarnák az ilyen dolgok, de sosem értette mire fel a páváskodás, főleg ha egy férfiemberről -vagy más faj tagjáról- van szó. Szóval amint odaérnek, érdeklődve figyeli a jelenetet ami kezd kialakulni a szemei előtt. Nió kérdésére hamar választ is kapnak. Kiderül, hogy a nőstény -mert tényleg egy nőt találtak egy táborhelyen-, a vak leányzó nővére. Érdeklődve nézi mi is fog kialakulni az egészből, és természetesen bőven messziről figyeli az egész jelenetet. Lehet, hogy ork, de lovagnak nevelt ork. És mint ilyenbe, belé neveltek nem kevés illemről szóló dolgot is. Így csak amolyan félig agyarvillantósan mosolyogva nézi mi is lesz a nagy találkozásból.*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.18 20:14:21, a következő indokkal:
Múlt idő helyett jelen idő.
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.18 20:14:21, a következő indokkal:
Múlt idő helyett jelen idő.
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-13 15:19:15
Üzenet elküldve: 2013-02-13 15:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*Amint megpillantják a dudolászó valakit, Echnal szívéről nagy teher hull le, hisz Niori nővére áll előtte.
Már csak azért is megkönnyebbült, mert így nem kell majd neki felkeresnie az aggódó nővérkét, ám az inkább fontos, hogy ezek után nem kell száraz dajkát játszania. Na persze semmi baja a vak lánykával, azonban ha testőrnek akarna állni, sok gazdagabb ügyfelet is tudna találni magának. Azonban neki nincsenek ilyen ambíciói, csak sokkalta nagyobbak.
A férfi nem igazán érti Yume meglepettségét. Az első pillantásnál még indokolt lehet, de ha emlékszik a férfi arcára, úgy mégis mit gondolt, hogy nem fogja elvégezni a feladatot? Az ajánlat olyan volt, mint egy mentőöv, annak az embernek, akit úgy dobtak a háborgó tengerbe, hogy egy mázsás súlyt kötöttek a lábára.
Echnal szeretné, ha Niori tudatában legalább addig megmaradna hős megmentőnek, míg a közelében van, hiszen nem szeretne kínos perceket átélni azzal, hogy szembesítik az igazsággal. Ez azonban pillanatnyilag Yumétól függ.
Mikor Niori testvére megindul a vak lányka felé, a zsoldos sokatmondóan az orkra néz, majd hátra lép, hogy a régen elválasztott testvérek legalább egy pillanatig élvezhessék a megindító pillanatot, melyet a találkozás jelent.*
Már csak azért is megkönnyebbült, mert így nem kell majd neki felkeresnie az aggódó nővérkét, ám az inkább fontos, hogy ezek után nem kell száraz dajkát játszania. Na persze semmi baja a vak lánykával, azonban ha testőrnek akarna állni, sok gazdagabb ügyfelet is tudna találni magának. Azonban neki nincsenek ilyen ambíciói, csak sokkalta nagyobbak.
A férfi nem igazán érti Yume meglepettségét. Az első pillantásnál még indokolt lehet, de ha emlékszik a férfi arcára, úgy mégis mit gondolt, hogy nem fogja elvégezni a feladatot? Az ajánlat olyan volt, mint egy mentőöv, annak az embernek, akit úgy dobtak a háborgó tengerbe, hogy egy mázsás súlyt kötöttek a lábára.
Echnal szeretné, ha Niori tudatában legalább addig megmaradna hős megmentőnek, míg a közelében van, hiszen nem szeretne kínos perceket átélni azzal, hogy szembesítik az igazsággal. Ez azonban pillanatnyilag Yumétól függ.
Mikor Niori testvére megindul a vak lányka felé, a zsoldos sokatmondóan az orkra néz, majd hátra lép, hogy a régen elválasztott testvérek legalább egy pillanatig élvezhessék a megindító pillanatot, melyet a találkozás jelent.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222