Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 15:57:26
Üzenet elküldve: 2017-03-11 15:57:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
- A mágustorony?
*Ezen kissé meglepődik, legutóbb még azt hallotta hogy az dél felé van.*
- Biztos hogy az erre van?
*Meg is fordul, vissza a város felé, majd a napot keresi az égen, végül fejét vakargatva ismét az idegen mellett néz el. Egyáltalán nem lepődne meg, ha teljesen el lenne veszve.*
- Merre van az arra?
*Elmutat arra amerre az út visz, eddig azt hitte hogy legalább nagyjából észak felé tart, de most már inkább rákérdez. Nem először hall már a mágiáról, lehet hogy jobban utána kéne járnia, akkor meg mehetne akár ezzel a fickóval is. De itt hagyja a várost? Ráadásul... az sem biztos hogy jó ötlet volna olyanok közé menni akik valószínűleg mesterei mindenféle csodának és különlegességnek. Talán meglátnák, megéreznék valódi lényét, vagy ha azt nem is, a bolondságát mindenképp.*
- És miből gondolod, hogy a mágustoronynál több munkát találnál, mint a nagyvárosban?
- A mágustorony?
*Ezen kissé meglepődik, legutóbb még azt hallotta hogy az dél felé van.*
- Biztos hogy az erre van?
*Meg is fordul, vissza a város felé, majd a napot keresi az égen, végül fejét vakargatva ismét az idegen mellett néz el. Egyáltalán nem lepődne meg, ha teljesen el lenne veszve.*
- Merre van az arra?
*Elmutat arra amerre az út visz, eddig azt hitte hogy legalább nagyjából észak felé tart, de most már inkább rákérdez. Nem először hall már a mágiáról, lehet hogy jobban utána kéne járnia, akkor meg mehetne akár ezzel a fickóval is. De itt hagyja a várost? Ráadásul... az sem biztos hogy jó ötlet volna olyanok közé menni akik valószínűleg mesterei mindenféle csodának és különlegességnek. Talán meglátnák, megéreznék valódi lényét, vagy ha azt nem is, a bolondságát mindenképp.*
- És miből gondolod, hogy a mágustoronynál több munkát találnál, mint a nagyvárosban?
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:22:13
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:22:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Egészen gyengéd a lány szorítása, szinte meg sem érzi. Nem is mer igazán ráfogni az aprócska kézre, nehogy összeroppantsa, szinte hallja a csontok roppanását, sötét felének fejében gonosz gondolatok cikáznak, melyeket próbál elhessegetni. Látszik a másikon, hogy nem igazán jártas a kézfogás mesterségében.*
- Nem vagyok egy társasági lény, ezért jobbnak láttam, ha egyedül járom a városokat és nézelődöm alkalmi munkák után. Persze ez nem olyan egyszerű, hisz se langaléta nem vagyok, se különösebben izmos.
*És, hogy mi munkája van? Maga sem tudja. Csak rója a köröket a világban, néha szétloccsant egy-két koponyát, de izgalmasabb elfoglaltsága szinte sosem akad*
-A Mágustorony felé tartok.
*Nem ad részletesebb magyarázatot.*
~Vajon ez a lány mágus? Érthet egyáltalán a varázsláshoz? Elvégre egy ilyen veszélyes világban, - mint ez is - ha valaki nem forgatja jól az acélt, annak varázstudónak kell lennie.~
*Tekintete fürkészőn mered a kis fruskára. Minden vonását alaposan megbámulja, nem hagyja, hogy bármi elkerülje a figyelmét. De hiába nézi oly hosszan és oly figyelmesen, semmi mágiára utaló jelet nem vél felfedezni. Kicsit csalódottan sóhajt fel. Igazán örült volna, ha a másik jártas az okkult tudományokban.*
*Egészen gyengéd a lány szorítása, szinte meg sem érzi. Nem is mer igazán ráfogni az aprócska kézre, nehogy összeroppantsa, szinte hallja a csontok roppanását, sötét felének fejében gonosz gondolatok cikáznak, melyeket próbál elhessegetni. Látszik a másikon, hogy nem igazán jártas a kézfogás mesterségében.*
- Nem vagyok egy társasági lény, ezért jobbnak láttam, ha egyedül járom a városokat és nézelődöm alkalmi munkák után. Persze ez nem olyan egyszerű, hisz se langaléta nem vagyok, se különösebben izmos.
*És, hogy mi munkája van? Maga sem tudja. Csak rója a köröket a világban, néha szétloccsant egy-két koponyát, de izgalmasabb elfoglaltsága szinte sosem akad*
-A Mágustorony felé tartok.
*Nem ad részletesebb magyarázatot.*
~Vajon ez a lány mágus? Érthet egyáltalán a varázsláshoz? Elvégre egy ilyen veszélyes világban, - mint ez is - ha valaki nem forgatja jól az acélt, annak varázstudónak kell lennie.~
*Tekintete fürkészőn mered a kis fruskára. Minden vonását alaposan megbámulja, nem hagyja, hogy bármi elkerülje a figyelmét. De hiába nézi oly hosszan és oly figyelmesen, semmi mágiára utaló jelet nem vél felfedezni. Kicsit csalódottan sóhajt fel. Igazán örült volna, ha a másik jártas az okkult tudományokban.*
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:07:54
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:07:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*A kinyújtott tenyérre teste reflexből válaszol, már nem az első alkalom hogy kezet fog valakivel, de akkor sem nagyon értette az egész lényegét. Azt mindenesetre érzi, hogy egyszerűen ezt kell tennie és kész. Fogása gyengéd és óvatos, igyekszik rövidre is fogni a kontaktust.*
- Zsoldos?
*Yken külleméből eddig is arra következtetett hogy valamiféle fegyverforgató lehet, a zsoldossal nem is igazán derül ki semmi pontosabb, hiszen egy zsoldost rengeteg dologra fel lehetne bérelni.*
- Egyedül? Mármint, mi munkád van egymagadban észak felé?
*Nem mintha tudná hogy mi lehet arra, csak azt tudja hogy a város délnek van, munka meg, úgy általában a városban gyakoribb.*
- Egyáltalán mi van észak felé?
*Kicsit el is pillant a másik mellett, mintha azt remélné hogy már innen is láthatná az úti célt.*
*A kinyújtott tenyérre teste reflexből válaszol, már nem az első alkalom hogy kezet fog valakivel, de akkor sem nagyon értette az egész lényegét. Azt mindenesetre érzi, hogy egyszerűen ezt kell tennie és kész. Fogása gyengéd és óvatos, igyekszik rövidre is fogni a kontaktust.*
- Zsoldos?
*Yken külleméből eddig is arra következtetett hogy valamiféle fegyverforgató lehet, a zsoldossal nem is igazán derül ki semmi pontosabb, hiszen egy zsoldost rengeteg dologra fel lehetne bérelni.*
- Egyedül? Mármint, mi munkád van egymagadban észak felé?
*Nem mintha tudná hogy mi lehet arra, csak azt tudja hogy a város délnek van, munka meg, úgy általában a városban gyakoribb.*
- Egyáltalán mi van észak felé?
*Kicsit el is pillant a másik mellett, mintha azt remélné hogy már innen is láthatná az úti célt.*
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:50:45
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:50:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Apró félmosoly jelenik meg az arcán, mikor meghallja a választ. Nem kételkedik többé, a lányban semmi ártó szándék nincs. Bár azt azért furcsállja, hogy kérdésként tette fel neme meghatározását. Keze lecsúszik a kardról, a feszültség is feloldódik testében. Jobb tenyerét a törékeny teremtés felé nyújtja.*
- Yken vagyok. Hivatásos zsoldos.
*Hangját továbbra is eltorzítja, azért annyira csak nem fog megbízni egy idegenben, hogy levetkőzze álcáját?! Mert őt már nevezték sok mindennek - fattyúnak, szajhának, akasztani valónak - de ostobának még soha. Hisz még csak a nevével van tisztában, ez nem ad okot bizalmaskodásra!
Tekintetével végigpásztázza az ismeretlent. Erőtlen, vézna kis teremtésnek tűnik, de különös aura lengi körül. Yken felbuzdul, és bármennyire utál ismerkedni, úgy véli, ez egyszer érdemes lehet kivételt tennie. Mert bármennyire irritáló Yaka nevetése, - meg szerinte az összes kacaj - úgy gondolja, hogy különös személyiséggel hozta össze a sors.*
*Apró félmosoly jelenik meg az arcán, mikor meghallja a választ. Nem kételkedik többé, a lányban semmi ártó szándék nincs. Bár azt azért furcsállja, hogy kérdésként tette fel neme meghatározását. Keze lecsúszik a kardról, a feszültség is feloldódik testében. Jobb tenyerét a törékeny teremtés felé nyújtja.*
- Yken vagyok. Hivatásos zsoldos.
*Hangját továbbra is eltorzítja, azért annyira csak nem fog megbízni egy idegenben, hogy levetkőzze álcáját?! Mert őt már nevezték sok mindennek - fattyúnak, szajhának, akasztani valónak - de ostobának még soha. Hisz még csak a nevével van tisztában, ez nem ad okot bizalmaskodásra!
Tekintetével végigpásztázza az ismeretlent. Erőtlen, vézna kis teremtésnek tűnik, de különös aura lengi körül. Yken felbuzdul, és bármennyire utál ismerkedni, úgy véli, ez egyszer érdemes lehet kivételt tennie. Mert bármennyire irritáló Yaka nevetése, - meg szerinte az összes kacaj - úgy gondolja, hogy különös személyiséggel hozta össze a sors.*
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:31:47
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Csípőre teszi kezeit mikor a másik elindul felé, súlyát egyik lábára helyezi, és úgy vár hogy az idegen közeledjen. Sem a magabiztos léptek, sem a kardra fonódó kéz nem kerüli el a figyelmét, bizony elég volt néhány nap is hogy az ilyesmire megtanuljon odafigyelni. Saját tenyere nem keresi a tőrét, nem szeretne ártalmasnak, rosszindulatúnak látszani, meg hát a kard ellen amúgy sem lenne esélye az ő gyakorlatlan kezeinek. Lábaiban bízik hát, ha szükséges majd futni fog, de egyelőre csak szélesebbre húzza mosolyát mikor az idegen megáll pár méterrel előtte.*
- Yaka.
*Válaszol mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, aztán kezeit kissé széttárva alaposan végignéz saját magán.*
- És... Lány?
*Pillant fel bátortalanul, nem tudja mi lenne a helyes válasz a kérdésre, még a kérdést magát sem érti biztosan, de szeretne megfelelni. Kérdő tekintettel várja hogy jól szerepelt-e, abban pedig semmi kétsége nincsen hogy férfival állna szemben.*
- Szia.
*Azért ennyit még hozzá tesz, tekintete egy pillanatra a másik kardjára téved, de nem időzik, talán nem is volt tudatos cselekedet, csak az aggodalom késztethette.*
*Csípőre teszi kezeit mikor a másik elindul felé, súlyát egyik lábára helyezi, és úgy vár hogy az idegen közeledjen. Sem a magabiztos léptek, sem a kardra fonódó kéz nem kerüli el a figyelmét, bizony elég volt néhány nap is hogy az ilyesmire megtanuljon odafigyelni. Saját tenyere nem keresi a tőrét, nem szeretne ártalmasnak, rosszindulatúnak látszani, meg hát a kard ellen amúgy sem lenne esélye az ő gyakorlatlan kezeinek. Lábaiban bízik hát, ha szükséges majd futni fog, de egyelőre csak szélesebbre húzza mosolyát mikor az idegen megáll pár méterrel előtte.*
- Yaka.
*Válaszol mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, aztán kezeit kissé széttárva alaposan végignéz saját magán.*
- És... Lány?
*Pillant fel bátortalanul, nem tudja mi lenne a helyes válasz a kérdésre, még a kérdést magát sem érti biztosan, de szeretne megfelelni. Kérdő tekintettel várja hogy jól szerepelt-e, abban pedig semmi kétsége nincsen hogy férfival állna szemben.*
- Szia.
*Azért ennyit még hozzá tesz, tekintete egy pillanatra a másik kardjára téved, de nem időzik, talán nem is volt tudatos cselekedet, csak az aggodalom késztethette.*
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:17:33
Üzenet elküldve: 2017-03-10 21:17:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Yken magába roskadva járja a prérit. Teljesen el van merülve saját gondolataiban, de ebből kizökkenti egy kacagó hang. Felkapja a fejét. Gyűlöli ezt a hangot. Undorító. Tőle jó ötven méterre egy emberforma lány szaladgál, mint valami ápolt. Nem akar neki különösebb figyelmet szentelni, de tekintete akaratlanul is el-elkalandozik és a lányra téved. Furcsa szerzet, azt meg kell hagyni. Elvégre nem mindenki rohangál a puszta közepén gyerek módjára. Ez a különösség egyre jobban felkelti Yken érdeklődését. Csuklyáját még inkább fejébe húzza, hogy szemernyit se látszódjon női mivolta. Hosszú, ruganyos léptekkel közeledik az idegen felé. Nem tudja, mit fog tenni, mikor szemben találja magát a lánnyal. Lehet, csak elsétál mellette. Szereti a spontaneitást, majd elválik.
Bizalmatlan mindenféle élőlénnyel kapcsolatban, ezért bal keze alig észrevehetően rámarkol kardja markolatára. Ki tudja, ártatlan a külseje, de megtanulta már, hogy soha ne higgyen a szemének. Mindössze 20 méterre áll a lánytól. És egyre közelebb ér. Már csak bő 5 méter választja el őket. Ekkor megtorpan. Valami furcsa, olyan természetellenes a lány kisugárzása. Embernek tűnik. Ykennek nem valószínű, hogy tartania kéne tőle. Mégis megfeszülnek az izmai. A megszokás miatt szándékosan elváltoztatott hangon szól a lányhoz.*
- Ki és mi vagy?
*Gondolatban megdicséri magát, amiért ismételten ilyen jól tudta utánozni egy férfi hangját. Ugye a rutin meg az évek. Reméli, hogy az előtte álló kis fruskát is sikerült megtévesztenie.*
*Yken magába roskadva járja a prérit. Teljesen el van merülve saját gondolataiban, de ebből kizökkenti egy kacagó hang. Felkapja a fejét. Gyűlöli ezt a hangot. Undorító. Tőle jó ötven méterre egy emberforma lány szaladgál, mint valami ápolt. Nem akar neki különösebb figyelmet szentelni, de tekintete akaratlanul is el-elkalandozik és a lányra téved. Furcsa szerzet, azt meg kell hagyni. Elvégre nem mindenki rohangál a puszta közepén gyerek módjára. Ez a különösség egyre jobban felkelti Yken érdeklődését. Csuklyáját még inkább fejébe húzza, hogy szemernyit se látszódjon női mivolta. Hosszú, ruganyos léptekkel közeledik az idegen felé. Nem tudja, mit fog tenni, mikor szemben találja magát a lánnyal. Lehet, csak elsétál mellette. Szereti a spontaneitást, majd elválik.
Bizalmatlan mindenféle élőlénnyel kapcsolatban, ezért bal keze alig észrevehetően rámarkol kardja markolatára. Ki tudja, ártatlan a külseje, de megtanulta már, hogy soha ne higgyen a szemének. Mindössze 20 méterre áll a lánytól. És egyre közelebb ér. Már csak bő 5 méter választja el őket. Ekkor megtorpan. Valami furcsa, olyan természetellenes a lány kisugárzása. Embernek tűnik. Ykennek nem valószínű, hogy tartania kéne tőle. Mégis megfeszülnek az izmai. A megszokás miatt szándékosan elváltoztatott hangon szól a lányhoz.*
- Ki és mi vagy?
*Gondolatban megdicséri magát, amiért ismételten ilyen jól tudta utánozni egy férfi hangját. Ugye a rutin meg az évek. Reméli, hogy az előtte álló kis fruskát is sikerült megtévesztenie.*
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 19:38:53
Üzenet elküldve: 2017-03-10 19:38:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre - Nyílt//
*A fiatal lány céltalanul indul meg északi irányba, a várostól elfelé. Nem tervezi örökre maga mögött hagyni, de egy kicsit ki akar szabadulni a nyüzsgésből, egy kicsit magára akar maradni a gondolataival. Kabátját szorosan összehúzva bámulja maga előtt a földet ahogy sietős lépteivel egyik lábát a másik elé teszi. Éppen a sétáláson gondolkodik. Olyan könnyed és egyszerű, pedig milyen sok apró részlet van amit tökéletesen érezni kell. Az egyensúly, a csípő, a térd, az összes izom, még a szeme is kell hozzá hogy tudjon hová léphet, akkor is ha konkrétan a haladásban nincsen szerepe. Érthetetlen. Úgy megszokta már hogy oda sem kell figyelnie, eddigi komor hangulatát, letargiáját pedig egy mosoly váltja fel. Játszadozni kezd a lábaival, csak úgy séta közben. Nagyobbakat lép, vagy éppen kisebbeket, oldalra, vagy keresztbe... szökdécsel párat az egyiken, aztán a másikon, váratlanul könnyedén meg, önnön ügyességén lassan nevetgélni is kezd. Lábak, csodálatos mikre nem képesek, és ha akarja, akár futni is képes! Gyorsítja is a lépteit, míg végül kocogni, szaladni, lóhalálában rohanni nem kezd. Ez már lényegesen fárasztóbb, nem is bírja soká, ugrik még párat futtában aztán megáll, és térdeire támaszkodva, lihegve vigyorogva ismét kacagni kezd. Lélekszakadva rohanni viszont nem igazán lehet csendben, és bár csak röviden kacarászik ezen az egészen, az is bőven elég lehet hogy felhívja magára a figyelmét annak az egy szem akárkinek, akit így futtában néhány tíz méterre megközelített. Eddig nem is vette észre, nem a messzeségbe nézett, csak most tűnik fel neki az alak, amikor újra felegyenesedik és indulna ismét előre. Fejét kissé oldalra döntve méricskéli a másikat, ha rákiabálna azt biztosan meghallaná, de ahhoz túl messze van hogy jól kivehesse. Különös, éppen azért jött el a városból hogy egyedül maradjon, de gyakran megesik hogy hangulata olyan gyorsan változik mint ahogy a nyúl iránya amikor egy róka üldözi.*
*A fiatal lány céltalanul indul meg északi irányba, a várostól elfelé. Nem tervezi örökre maga mögött hagyni, de egy kicsit ki akar szabadulni a nyüzsgésből, egy kicsit magára akar maradni a gondolataival. Kabátját szorosan összehúzva bámulja maga előtt a földet ahogy sietős lépteivel egyik lábát a másik elé teszi. Éppen a sétáláson gondolkodik. Olyan könnyed és egyszerű, pedig milyen sok apró részlet van amit tökéletesen érezni kell. Az egyensúly, a csípő, a térd, az összes izom, még a szeme is kell hozzá hogy tudjon hová léphet, akkor is ha konkrétan a haladásban nincsen szerepe. Érthetetlen. Úgy megszokta már hogy oda sem kell figyelnie, eddigi komor hangulatát, letargiáját pedig egy mosoly váltja fel. Játszadozni kezd a lábaival, csak úgy séta közben. Nagyobbakat lép, vagy éppen kisebbeket, oldalra, vagy keresztbe... szökdécsel párat az egyiken, aztán a másikon, váratlanul könnyedén meg, önnön ügyességén lassan nevetgélni is kezd. Lábak, csodálatos mikre nem képesek, és ha akarja, akár futni is képes! Gyorsítja is a lépteit, míg végül kocogni, szaladni, lóhalálában rohanni nem kezd. Ez már lényegesen fárasztóbb, nem is bírja soká, ugrik még párat futtában aztán megáll, és térdeire támaszkodva, lihegve vigyorogva ismét kacagni kezd. Lélekszakadva rohanni viszont nem igazán lehet csendben, és bár csak röviden kacarászik ezen az egészen, az is bőven elég lehet hogy felhívja magára a figyelmét annak az egy szem akárkinek, akit így futtában néhány tíz méterre megközelített. Eddig nem is vette észre, nem a messzeségbe nézett, csak most tűnik fel neki az alak, amikor újra felegyenesedik és indulna ismét előre. Fejét kissé oldalra döntve méricskéli a másikat, ha rákiabálna azt biztosan meghallaná, de ahhoz túl messze van hogy jól kivehesse. Különös, éppen azért jött el a városból hogy egyedül maradjon, de gyakran megesik hogy hangulata olyan gyorsan változik mint ahogy a nyúl iránya amikor egy róka üldözi.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 18:04:02
Üzenet elküldve: 2017-03-10 18:04:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Az ujjak bilincse hangtalan enged a gyönge feszítésnek. Emlékeiből ősi darabokat ás elő, megtisztogatva őket, évődéseik tanulságos lenyomatait. A vadászat, a birtokba vétel öröméért mindketten gyakorta vetik el az egyszerű utat, az azonnali beteljesülést. Most mégis sajgó hiány támad benne, balsejtelme szerint az illanás veszélyének hírnökeként. Egy nő hevét igazán felszítani nem könnyű vállalkozás, a köpenyvadászat viszont ezt veszni hagyhatja. Mégis csak egy dolgot tehet: rábízza magát a másikra. Izmai rajtra készen feszülnek, a végpontot idézve maga elé. A rohanást eleve feladja, az avarban fürdést inkább későbbre tartogatná. Az egykor köpenynek nevezett tüske szaggatta rongyért hasonlóval áldozni kár volna, főként ilyen csekély távolságra. Ösztönösen a hosszabb, de kényelmesebb utat keresi, tudván, hogy felvéve az erdő ritmusát így is hamarabb érhet oda. Oldalirányba vág ki, máris elszakadva Yezától. A vörösnek szabad döntése, saját stratégiához folyamodik-e, vagy követi a nagyobb tapasztalatot. Utóbbi esetben nem lesz könnyű dolga, ha előzni kíván, viszont megkísérelheti eltéríteni, vagy éppen maga alá gyűrni. Ha közben a kezei közé kerül a lány, az erdő fái között fogja szomját oltani vele, ott helyben, míg minden tabut és gátat fel nem oldanak kettőjük között, köpennyel mit sem törődve.*
//Különóra//
*Az ujjak bilincse hangtalan enged a gyönge feszítésnek. Emlékeiből ősi darabokat ás elő, megtisztogatva őket, évődéseik tanulságos lenyomatait. A vadászat, a birtokba vétel öröméért mindketten gyakorta vetik el az egyszerű utat, az azonnali beteljesülést. Most mégis sajgó hiány támad benne, balsejtelme szerint az illanás veszélyének hírnökeként. Egy nő hevét igazán felszítani nem könnyű vállalkozás, a köpenyvadászat viszont ezt veszni hagyhatja. Mégis csak egy dolgot tehet: rábízza magát a másikra. Izmai rajtra készen feszülnek, a végpontot idézve maga elé. A rohanást eleve feladja, az avarban fürdést inkább későbbre tartogatná. Az egykor köpenynek nevezett tüske szaggatta rongyért hasonlóval áldozni kár volna, főként ilyen csekély távolságra. Ösztönösen a hosszabb, de kényelmesebb utat keresi, tudván, hogy felvéve az erdő ritmusát így is hamarabb érhet oda. Oldalirányba vág ki, máris elszakadva Yezától. A vörösnek szabad döntése, saját stratégiához folyamodik-e, vagy követi a nagyobb tapasztalatot. Utóbbi esetben nem lesz könnyű dolga, ha előzni kíván, viszont megkísérelheti eltéríteni, vagy éppen maga alá gyűrni. Ha közben a kezei közé kerül a lány, az erdő fái között fogja szomját oltani vele, ott helyben, míg minden tabut és gátat fel nem oldanak kettőjük között, köpennyel mit sem törődve.*
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 16:22:15
Üzenet elküldve: 2017-03-10 16:22:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre - Nyílt//
*Yken unottan hagyja el Arthenior hangos utcáit. Útcélja a Mágustorony. Feltett szándéka, hogy mágiát tanuljon. Még egész fiatalon kóstolt bele a varázslás rejtelmeibe, de egykori mestere halálozása után nem igazán volt lehetősége tovább fejleszteni tudását. Jelenleg új mester után kutat. Őszintén reméli, hogy a Mágustorony ebben is segítségére lesz.*
*Yken unottan hagyja el Arthenior hangos utcáit. Útcélja a Mágustorony. Feltett szándéka, hogy mágiát tanuljon. Még egész fiatalon kóstolt bele a varázslás rejtelmeibe, de egykori mestere halálozása után nem igazán volt lehetősége tovább fejleszteni tudását. Jelenleg új mester után kutat. Őszintén reméli, hogy a Mágustorony ebben is segítségére lesz.*
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-10 08:47:06
Üzenet elküldve: 2017-03-10 08:47:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Kezd zavarba jönni. Mintha akasztanák a hóhért a csábítás eme rusztikus emelvényén. Wäor pedig nem oldja ezt a feszültséget sem így, sem úgy. Mi több, inkább még fokozza.
Nem tudja, mi a célja mindezzel. Megfordul a fejében, hogy talán aljas leckének szánja a bűnei miatt. Viszont azok a hideg tüzű szemek másról árulkodnak és Yeza ösztönei is mást súgnak, bár a vadásszal kapcsolatban félő, túl sok reménykedés vegyül beléjük. De ezt most Wäor irányítja. Ő gyújtotta ezt a tüzet. E belső forrongás feszültségét pedig valamiképp kezelni kell Yezának is, mert kikerülni nem tudja. Nem is akarja. Inkább csak az óvatosság, annak az estének a sűrű, nyúlós, marón epés kísértete feszélyezi, ami azóta lerázhatatlanul közéjük furakodott. Szontyolodott kérlelés, könyörgés biggyed Yeza vonásaira. Csak egy pillanatra bukik ki ez a megindító őszinteség. Ennél azért jobban szokott uralkodni magán. De az az övével találkozó pillantás, mintha egy ablak lenne arra az időre, ami azelőtt volt. Ez az utolsó csepp. Enged Wäornak. Beledől ebbe felpiszkált tűzbe és hagyja, hogy leperzseljen róla minden mást a vadászért égő vágyon kívül. Megfeszülnek a kezei a szorításban, de nem szabadulni próbál. Kiforrott dinamika ez már köztük, s Wäor nagyon jól tudja, mikor kell eleresztenie, s mikor szól a mozdulat a helyzet kéjének. Mintha minden ennek az elnyújtott kívánkozásnak szólna. Ha Yeza kezei szabadok volnának, már ölelné a férfit, s ha nem fegyverezné le a nyakát cirógató kényeztetés, ő hajlana rá, hogy hasonló módon lakassa jól a vadászt éhező vágyait.
Eszébe jut, mikor először látta őt, és eszébe jut az is, mikor azok a hűvös szemek először néztek rá azzal az elemi ösztönök fűtötte tűzzel a mélyükön.
Alig hallja Wäor szavait a vére vad ütemétől, zilálttá szaporodó lélegzetétől, mégis maradéktalanul eljut hozzá az üzenet. Még így is, ebben a vágyaktól védtelen pillanatban, magához csalogatja az érzést, ami mindezt felpiszkálta. Apró mosoly kúszik a szája szegletébe, ahogy a természet hívó szava rátalál. A tavaszé, ami mindenben ott zsibong, ami az élet ciklusait követi.*
- Akkor már csak az a köpeny kell *búgja a férfi ajkaira, ahogy nem szívesen, de elszakítja magát a kényeztetésüktől. Pajkos csillogás táncol a barna íriszeken, és igen, minden porcikájában ég a futhatnék. Nem a verseny, csupán a féktelen szaladás vágya. Megiramodni Wäorral, a nyűtt kis köpeny, a beteljesedés felé, s mindeközben cseppet sem számít, elérik-e egyáltalán a sokat szenvedett ruhadarabot. Most mintha minden erre a ritmusra hallgatna az erdőben, Yeza pedig odaadón hangolódik rá.*
//Különóra//
*Kezd zavarba jönni. Mintha akasztanák a hóhért a csábítás eme rusztikus emelvényén. Wäor pedig nem oldja ezt a feszültséget sem így, sem úgy. Mi több, inkább még fokozza.
Nem tudja, mi a célja mindezzel. Megfordul a fejében, hogy talán aljas leckének szánja a bűnei miatt. Viszont azok a hideg tüzű szemek másról árulkodnak és Yeza ösztönei is mást súgnak, bár a vadásszal kapcsolatban félő, túl sok reménykedés vegyül beléjük. De ezt most Wäor irányítja. Ő gyújtotta ezt a tüzet. E belső forrongás feszültségét pedig valamiképp kezelni kell Yezának is, mert kikerülni nem tudja. Nem is akarja. Inkább csak az óvatosság, annak az estének a sűrű, nyúlós, marón epés kísértete feszélyezi, ami azóta lerázhatatlanul közéjük furakodott. Szontyolodott kérlelés, könyörgés biggyed Yeza vonásaira. Csak egy pillanatra bukik ki ez a megindító őszinteség. Ennél azért jobban szokott uralkodni magán. De az az övével találkozó pillantás, mintha egy ablak lenne arra az időre, ami azelőtt volt. Ez az utolsó csepp. Enged Wäornak. Beledől ebbe felpiszkált tűzbe és hagyja, hogy leperzseljen róla minden mást a vadászért égő vágyon kívül. Megfeszülnek a kezei a szorításban, de nem szabadulni próbál. Kiforrott dinamika ez már köztük, s Wäor nagyon jól tudja, mikor kell eleresztenie, s mikor szól a mozdulat a helyzet kéjének. Mintha minden ennek az elnyújtott kívánkozásnak szólna. Ha Yeza kezei szabadok volnának, már ölelné a férfit, s ha nem fegyverezné le a nyakát cirógató kényeztetés, ő hajlana rá, hogy hasonló módon lakassa jól a vadászt éhező vágyait.
Eszébe jut, mikor először látta őt, és eszébe jut az is, mikor azok a hűvös szemek először néztek rá azzal az elemi ösztönök fűtötte tűzzel a mélyükön.
Alig hallja Wäor szavait a vére vad ütemétől, zilálttá szaporodó lélegzetétől, mégis maradéktalanul eljut hozzá az üzenet. Még így is, ebben a vágyaktól védtelen pillanatban, magához csalogatja az érzést, ami mindezt felpiszkálta. Apró mosoly kúszik a szája szegletébe, ahogy a természet hívó szava rátalál. A tavaszé, ami mindenben ott zsibong, ami az élet ciklusait követi.*
- Akkor már csak az a köpeny kell *búgja a férfi ajkaira, ahogy nem szívesen, de elszakítja magát a kényeztetésüktől. Pajkos csillogás táncol a barna íriszeken, és igen, minden porcikájában ég a futhatnék. Nem a verseny, csupán a féktelen szaladás vágya. Megiramodni Wäorral, a nyűtt kis köpeny, a beteljesedés felé, s mindeközben cseppet sem számít, elérik-e egyáltalán a sokat szenvedett ruhadarabot. Most mintha minden erre a ritmusra hallgatna az erdőben, Yeza pedig odaadón hangolódik rá.*
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-09 22:35:24
Üzenet elküldve: 2017-03-09 22:35:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Röpke lehelet suhan, forrón ingerelve a nyak érzékeny bőrét. Az idő valóban állni látszik, s apránként foszlik fel körülöttük a tér talmi szövete is. Csak ők maradnak, a vadon pulzáló, kettős szíveként, szorosan egymáson. Vonzás és távolság örvényében egyensúlyoz, roppant erők küzdelmében, melyek helyben tartják. Józanságával játszadozik, veszélyes viadalban, melyben elvesztheti magát. A tapasztalat, az elmúlt napok hozadéka azonban oltalmazza attól, hogy elveszítse az önkontrollt. Nem tesz semmit, mi a másikból ne fakadna, s ne sóvárgásának reflexiója volna. A kutakodó tekintet szinte bizsergeti tarkóját, mégis csak pillantást lop, más egyebet nem. Többet mond az száz szónál is.*
- Bújj a vadon bőrébe! Érezd a bizsergését, ahogy átjárja az ereidet, s érzékennyé teszi minden tagodat *hajol vissza újra, halkan, érzékien suttogva a szavakat. Ajka végigsimít íveken, hajlatokon, birtokba véve a legvédtelenebb részt, eljutva egészen a sóvár fülekig.*
- Várd az alkalmat, s ha teszel érte, akkor felkínálkozik számodra a maga legmélyebb lényében!
*Tökéletesen összesimulnak, ujjai a gyönge csuklókon, könnyen oldható bilincsként.*
//Különóra//
*Röpke lehelet suhan, forrón ingerelve a nyak érzékeny bőrét. Az idő valóban állni látszik, s apránként foszlik fel körülöttük a tér talmi szövete is. Csak ők maradnak, a vadon pulzáló, kettős szíveként, szorosan egymáson. Vonzás és távolság örvényében egyensúlyoz, roppant erők küzdelmében, melyek helyben tartják. Józanságával játszadozik, veszélyes viadalban, melyben elvesztheti magát. A tapasztalat, az elmúlt napok hozadéka azonban oltalmazza attól, hogy elveszítse az önkontrollt. Nem tesz semmit, mi a másikból ne fakadna, s ne sóvárgásának reflexiója volna. A kutakodó tekintet szinte bizsergeti tarkóját, mégis csak pillantást lop, más egyebet nem. Többet mond az száz szónál is.*
- Bújj a vadon bőrébe! Érezd a bizsergését, ahogy átjárja az ereidet, s érzékennyé teszi minden tagodat *hajol vissza újra, halkan, érzékien suttogva a szavakat. Ajka végigsimít íveken, hajlatokon, birtokba véve a legvédtelenebb részt, eljutva egészen a sóvár fülekig.*
- Várd az alkalmat, s ha teszel érte, akkor felkínálkozik számodra a maga legmélyebb lényében!
*Tökéletesen összesimulnak, ujjai a gyönge csuklókon, könnyen oldható bilincsként.*
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-09 10:16:44
Üzenet elküldve: 2017-03-09 10:16:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Yeza egész lénye odaadón hajlik Wäor minden szavára. Hagyja, hogy alakítsa, hogy irányítsa a gondolatai, az érzékei útját. Kimondhatatlanul intim pillanat ez, ha külső szemlélőnek nem tűnhet többnek pásztorórára édesgető duruzsolásnál.
Mi tagadás, a vöröst is váratlanul éri, hogy a vadász így képes vezetni őt ezen az úton. Majdnem olyan kiváló benne, mint a Niyss ebben jártas mesterei, akik segítették a húgocskákat, ha olyan feladat állt előttük, melynél volt lehetőség a felkészülésre. Így, mire arra került a sor, tökéletesen bele tudtak helyezkedni a kívánt és leginkább célszerű szerepbe, hogy a kiszemelt számára ellenállhatatlan vonzást jelentsenek.
E beleérző képesség most egyértelműen működésbe lép, s formálja a leányt, az erdő mintájához simítja. A suttogó szavak nyomán valósághoz hasonlatossá nyílik a képzelet, melyben apró, karmos lábacskákon surran az avaron. Puhán lép, fák törzsére szökik, fülei folyamatosan figyelnek minden neszt, s a teste ösztönös összhangban mozdul a jelzéseikre. Lapul, ha kell, iramodik, ha lehet vagy kényelmes kocogásban halad célja felé.
Apró szíve szapora ütemet dobol, figyelme folyamatosan éber a veszélyre és a lehetőségre egyaránt. Ez az izgalom, ami átjárja Yeza testét és lelkét, azonban egyre inkább eltérül. S bár a vadász tökéletesen fogta meg a módját, hogy a lányt rávezesse, hogyan működhet ez a dolog közte és az erdő között, a dolgok mégis kezdenek kicsúszni a kívánt mederből. Wäor közelsége, suttogásának buja melege, a hozzá simuló test, lassan magához csalja Yeza figyelmét. Idefelé majd' megfagyott, de most, mintha nyár derekán járnának. Kiesett a szerepből, ezt már nem nagyon tudja takargatni. Persze ez nem azt jelenti, hogy az egész hasztalan lett volna. Az érzés megkapaszkodott benne. Elő tudja hívni, ha szüksége lesz rá, s nagyobb segítség ez a magafajtának, mint bármi.
Azt viszont nem tudja, mit kezdjen ezzel a mostani helyzettel. Akaratosan feszeng benne a vágy, kéjeket követel és a fürdőházi légyott mámoros emlékeivel zaklatja. Bár az imént nyilvánvalóan tisztázta és felkínálta a lehetőséget a férfi számára, abban nagyon is bizonytalan, hogy jó ötlet volna-e, ha ő maga tenne ilyesfajta lépéseket. Még annak fényében is, hogy Wäor jelzéseit más esetben egyértelműnek venné. Ez most sokkal-sokkal kényesebb dolog.
Beharapja az ajkát egy pillanatra és a vadász pillantását keresi. Nem próbálja rejtegetni, mennyire veszettül ostromolja a vágyakozás, de a döntést a férfira bízza.*
//Különóra//
*Yeza egész lénye odaadón hajlik Wäor minden szavára. Hagyja, hogy alakítsa, hogy irányítsa a gondolatai, az érzékei útját. Kimondhatatlanul intim pillanat ez, ha külső szemlélőnek nem tűnhet többnek pásztorórára édesgető duruzsolásnál.
Mi tagadás, a vöröst is váratlanul éri, hogy a vadász így képes vezetni őt ezen az úton. Majdnem olyan kiváló benne, mint a Niyss ebben jártas mesterei, akik segítették a húgocskákat, ha olyan feladat állt előttük, melynél volt lehetőség a felkészülésre. Így, mire arra került a sor, tökéletesen bele tudtak helyezkedni a kívánt és leginkább célszerű szerepbe, hogy a kiszemelt számára ellenállhatatlan vonzást jelentsenek.
E beleérző képesség most egyértelműen működésbe lép, s formálja a leányt, az erdő mintájához simítja. A suttogó szavak nyomán valósághoz hasonlatossá nyílik a képzelet, melyben apró, karmos lábacskákon surran az avaron. Puhán lép, fák törzsére szökik, fülei folyamatosan figyelnek minden neszt, s a teste ösztönös összhangban mozdul a jelzéseikre. Lapul, ha kell, iramodik, ha lehet vagy kényelmes kocogásban halad célja felé.
Apró szíve szapora ütemet dobol, figyelme folyamatosan éber a veszélyre és a lehetőségre egyaránt. Ez az izgalom, ami átjárja Yeza testét és lelkét, azonban egyre inkább eltérül. S bár a vadász tökéletesen fogta meg a módját, hogy a lányt rávezesse, hogyan működhet ez a dolog közte és az erdő között, a dolgok mégis kezdenek kicsúszni a kívánt mederből. Wäor közelsége, suttogásának buja melege, a hozzá simuló test, lassan magához csalja Yeza figyelmét. Idefelé majd' megfagyott, de most, mintha nyár derekán járnának. Kiesett a szerepből, ezt már nem nagyon tudja takargatni. Persze ez nem azt jelenti, hogy az egész hasztalan lett volna. Az érzés megkapaszkodott benne. Elő tudja hívni, ha szüksége lesz rá, s nagyobb segítség ez a magafajtának, mint bármi.
Azt viszont nem tudja, mit kezdjen ezzel a mostani helyzettel. Akaratosan feszeng benne a vágy, kéjeket követel és a fürdőházi légyott mámoros emlékeivel zaklatja. Bár az imént nyilvánvalóan tisztázta és felkínálta a lehetőséget a férfi számára, abban nagyon is bizonytalan, hogy jó ötlet volna-e, ha ő maga tenne ilyesfajta lépéseket. Még annak fényében is, hogy Wäor jelzéseit más esetben egyértelműnek venné. Ez most sokkal-sokkal kényesebb dolog.
Beharapja az ajkát egy pillanatra és a vadász pillantását keresi. Nem próbálja rejtegetni, mennyire veszettül ostromolja a vágyakozás, de a döntést a férfira bízza.*
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-08 22:29:01
Üzenet elküldve: 2017-03-08 22:29:01
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Rendkívül gyorsan eltünteti a második csirkét is. Aztán lehúzza a korsót két húzásra. Végül elégedetten böffent.*
-Na jó'va.*Biccent hálásan.* Akkor megyek.*Jelenti be. Sarkon fordul, és két lépéssel kint is van a házból. Nem hagy rá időt hogy bárki elmélkedni kezdjen rajta fog e fizetni vagy nem.
Ha el tud kapni két-három útjába eső tyúkot akkor kitekeri a nyakukat és az övére akasztja őket. Még jól jöhetnek később.
És megy, nyugatnak, egyenesen. Délután van, az idő kellemesnek tűnik, a hasa tele. Minden adott, hogy felkutassa a következő " zsákmányt ".*
*Rendkívül gyorsan eltünteti a második csirkét is. Aztán lehúzza a korsót két húzásra. Végül elégedetten böffent.*
-Na jó'va.*Biccent hálásan.* Akkor megyek.*Jelenti be. Sarkon fordul, és két lépéssel kint is van a házból. Nem hagy rá időt hogy bárki elmélkedni kezdjen rajta fog e fizetni vagy nem.
Ha el tud kapni két-három útjába eső tyúkot akkor kitekeri a nyakukat és az övére akasztja őket. Még jól jöhetnek később.
És megy, nyugatnak, egyenesen. Délután van, az idő kellemesnek tűnik, a hasa tele. Minden adott, hogy felkutassa a következő " zsákmányt ".*
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:56:30
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:56:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A vékony, pírló bőr alatt, ujjai begyével kiérzi a lüktető áramlást, a ritmus gyors változását. Akárha kapcsolatuk hajnalán volnának, azokban az időkben, amikor egy volt a lélegzetük, s a szó mágiájával bűvölték el egymást végzetesen. Tudja, megfogta a lányt. Az övé, testestül-lelkestül. Leheletnyit közelebb lopja magát, a mozdulat lusta és kéjes. Ajkai a felkínálkozó porcelán-mívű nyakhoz kúsznak, szinte súrolva a kívánatos, íves kagylót, oly közelben megállapodva hozzá, hogy testének melegét teljes hevében érezheti a másik. Nem oldja fel érintéssel a helyzetet, de hangját halkra fogja, sugallatba fordítva át mondandóját. Vezeti, vonzza, vágyat vámolva vágtat vele a gondolat ösvényén. Fejének biccentése csak sejthető. Az erdő tovább mesél.*
- A fejed hideg marad. Az idő lelassul körülötted. Átlátod az erdőt, mert a része vagy. Érzed a a vadon érverését. Az illatát. A nedves föld szagát, a finom rothadásét. Az avar alatt kúszó életét.
*Mellkasa megemelkedik, magába szívja a vörös illatát, életpáráját.*
- A hallásod vezérel. A szemed megcsalhat, összezavarhat a kutatásban. Csak akkor hagyatkozz rá, ha teljes a bizonyosság, s célra tartasz, ha már minden más érzéked erre az útra terelt. Ha rejtőznöd kellene, légy inkább vadász, akkor tiéd az irányítás. Kiváló tereped van rá, és a fák segíteni fognak benne. A megtévesztés mestere vagy, használd!
*A keresztbe feszített kezeket lassan vezeti le a testük mellé, tökéletessé téve a test és a kéreg közé fogást.*
A hozzászólás írója (Wäoreyn Tineough) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 20:57:56
//Különóra//
*A vékony, pírló bőr alatt, ujjai begyével kiérzi a lüktető áramlást, a ritmus gyors változását. Akárha kapcsolatuk hajnalán volnának, azokban az időkben, amikor egy volt a lélegzetük, s a szó mágiájával bűvölték el egymást végzetesen. Tudja, megfogta a lányt. Az övé, testestül-lelkestül. Leheletnyit közelebb lopja magát, a mozdulat lusta és kéjes. Ajkai a felkínálkozó porcelán-mívű nyakhoz kúsznak, szinte súrolva a kívánatos, íves kagylót, oly közelben megállapodva hozzá, hogy testének melegét teljes hevében érezheti a másik. Nem oldja fel érintéssel a helyzetet, de hangját halkra fogja, sugallatba fordítva át mondandóját. Vezeti, vonzza, vágyat vámolva vágtat vele a gondolat ösvényén. Fejének biccentése csak sejthető. Az erdő tovább mesél.*
- A fejed hideg marad. Az idő lelassul körülötted. Átlátod az erdőt, mert a része vagy. Érzed a a vadon érverését. Az illatát. A nedves föld szagát, a finom rothadásét. Az avar alatt kúszó életét.
*Mellkasa megemelkedik, magába szívja a vörös illatát, életpáráját.*
- A hallásod vezérel. A szemed megcsalhat, összezavarhat a kutatásban. Csak akkor hagyatkozz rá, ha teljes a bizonyosság, s célra tartasz, ha már minden más érzéked erre az útra terelt. Ha rejtőznöd kellene, légy inkább vadász, akkor tiéd az irányítás. Kiváló tereped van rá, és a fák segíteni fognak benne. A megtévesztés mestere vagy, használd!
*A keresztbe feszített kezeket lassan vezeti le a testük mellé, tökéletessé téve a test és a kéreg közé fogást.*
A hozzászólás írója (Wäoreyn Tineough) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 20:57:56
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:24:11
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:24:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*A lány, mit jó vendéglátóhoz illik, próbálja moderálni magát, de arcára így is undor ül a zabáló óriás láttán. De nem vonul el, nem hátrál ki, türelmesen, csendben várja, hátha szüksége lesz még valamire. És van is.*
-Hozom, hozom! *Siet ismét a konyhába, majd egy perc múlva visszatér egy pohár sörrel.* Ez volt a legnagyobb korsónk. *Mentegetőzik, mikor leteszi a pultra az egy literes üveget, csordultig aranysárga nedűvel, tetején vékony, fehér habbal.*
-Hát... nem tudom pontosan. *Már egyszer mondta, hogy nem tudja útba igazítani, de ha ennyire ragaszkodik hozzá, egy hozzávetőleges irányt tud mondani.* Igazából bármerre indul, előbb-utóbb belebotlik egy faluba, sokan vannak a környéked, de gyalog legalább két nap, ha nem három. Kelet a leglakottabb, ott még elszórva tanyák is vannak a pusztaságban, de ennél többet nem tudok.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 22:35:53
*A lány, mit jó vendéglátóhoz illik, próbálja moderálni magát, de arcára így is undor ül a zabáló óriás láttán. De nem vonul el, nem hátrál ki, türelmesen, csendben várja, hátha szüksége lesz még valamire. És van is.*
-Hozom, hozom! *Siet ismét a konyhába, majd egy perc múlva visszatér egy pohár sörrel.* Ez volt a legnagyobb korsónk. *Mentegetőzik, mikor leteszi a pultra az egy literes üveget, csordultig aranysárga nedűvel, tetején vékony, fehér habbal.*
-Hát... nem tudom pontosan. *Már egyszer mondta, hogy nem tudja útba igazítani, de ha ennyire ragaszkodik hozzá, egy hozzávetőleges irányt tud mondani.* Igazából bármerre indul, előbb-utóbb belebotlik egy faluba, sokan vannak a környéked, de gyalog legalább két nap, ha nem három. Kelet a leglakottabb, ott még elszórva tanyák is vannak a pusztaságban, de ennél többet nem tudok.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 22:35:53
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-08 03:54:30
Üzenet elküldve: 2017-03-08 03:54:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Összefolyik a nyál állatias szájában mikor a kajára pillant, hasonlót érez a nőstény iránt is, csak más magasságban. Ha nem lenne itt ennyi csipisz, akkor aztán rászorítaná a pultra, szoknyát fel és...
De itt sok a csipisz, nem látja át a helyet, plusz lehet a bátrabbja bele eresztene pár nyilat, azt meg aztán kiszedni, főleg onnan ahonnan el se éri.*
~ Majd a tanyán, ahol nem hallani a sikítást, höhhö, ott majd aztán mindenre sort kerítünk ~
*Zabál, ténylegesen. Mint egy vadállat, tulajdonképpen nem sok különbözteti meg egy nagyra nőtt medvétől. Talán csak annyi hogy ő magasabb két lábon, és tud beszélni. Egyébként, tényleg nem sok.*
-Egy korsó sört is kerí'csé má'n anyukám!*Morran, s olyan természetességgel harapja át a vékonyabb csontot mintha csak zsenge répa lenne. Mondjuk azokkal az emberi ujjperc méretű fogakkal, nem is nehéz.*
-Osztá, figyeljé csak. Ezek itten nem tudnak annyit se merre az arra. De te.*Emeli fel zsíros ujját.* Te tudsz ezt meg azt, láttam ám én ahogy begyüttem. Meg mondt'a is.*Böffent egyet* Szóva, a vadászházak nem érdekenek, a családokat kell menteni, bennük van a jövő. Törjed a fejed, merre mennyek innen. Jó az is ha naggyábó tudod csa'. Észak, dél, kelet, nyugat. Hun keressem ők'e?* Neki kezd a másodiknak.*
-Törd a fejed, kislány, ezen életek múnak!*És most se hazudik, amennyiben ő megtalál egy tanyát, ott kő kövön nem marad.*
-Ha a ződek érnek oda előbb, akkor. Hídd e, az minden lesz csak olyan nem amit kirakná az ablakba.
*Ezt a gondolatot hagyja függni a levegőben pár percig, amíg befejezi az evést. Hátha a szöszkének eszébe jut valami. Végső soron, ez egy fogadó, erre sok ember megfordul. Most pedig életekről van szó, nem babról. Neki pedig csak annyi kéne merre induljon.*
*Összefolyik a nyál állatias szájában mikor a kajára pillant, hasonlót érez a nőstény iránt is, csak más magasságban. Ha nem lenne itt ennyi csipisz, akkor aztán rászorítaná a pultra, szoknyát fel és...
De itt sok a csipisz, nem látja át a helyet, plusz lehet a bátrabbja bele eresztene pár nyilat, azt meg aztán kiszedni, főleg onnan ahonnan el se éri.*
~ Majd a tanyán, ahol nem hallani a sikítást, höhhö, ott majd aztán mindenre sort kerítünk ~
*Zabál, ténylegesen. Mint egy vadállat, tulajdonképpen nem sok különbözteti meg egy nagyra nőtt medvétől. Talán csak annyi hogy ő magasabb két lábon, és tud beszélni. Egyébként, tényleg nem sok.*
-Egy korsó sört is kerí'csé má'n anyukám!*Morran, s olyan természetességgel harapja át a vékonyabb csontot mintha csak zsenge répa lenne. Mondjuk azokkal az emberi ujjperc méretű fogakkal, nem is nehéz.*
-Osztá, figyeljé csak. Ezek itten nem tudnak annyit se merre az arra. De te.*Emeli fel zsíros ujját.* Te tudsz ezt meg azt, láttam ám én ahogy begyüttem. Meg mondt'a is.*Böffent egyet* Szóva, a vadászházak nem érdekenek, a családokat kell menteni, bennük van a jövő. Törjed a fejed, merre mennyek innen. Jó az is ha naggyábó tudod csa'. Észak, dél, kelet, nyugat. Hun keressem ők'e?* Neki kezd a másodiknak.*
-Törd a fejed, kislány, ezen életek múnak!*És most se hazudik, amennyiben ő megtalál egy tanyát, ott kő kövön nem marad.*
-Ha a ződek érnek oda előbb, akkor. Hídd e, az minden lesz csak olyan nem amit kirakná az ablakba.
*Ezt a gondolatot hagyja függni a levegőben pár percig, amíg befejezi az evést. Hátha a szöszkének eszébe jut valami. Végső soron, ez egy fogadó, erre sok ember megfordul. Most pedig életekről van szó, nem babról. Neki pedig csak annyi kéne merre induljon.*
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 23:16:15
Üzenet elküldve: 2017-03-07 23:16:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Gyorsan fordul a kocka. A játék ritmusa pördíti, s a csalóka szó huncut élén élet s halál inog; amitől szebb lesz, s bizsergetőbb, mint bármi. A félsz ott bujkál Yeza bőre alatt, de a barna íriszekben nincsen helye. Nem dac műve ez vagy az elbizakodottságé. Belé nevelt dolog. Egy ilyen helyzetben szerepet kell, hogy válasszon, amin minden eldőlhet. A Rőt ezúttal nem vitatja Wäor felsőbbségét, de nem is hátrál meg. Egy szó se csusszan a finom ívű ajkakra, csak az az érzéki kis nyikkenés, mikor a háta a fatörzset éri.
Nem tagad semmit, nem is próbál mentegetőzni vagy kimagyarázni magát a vádak alól. Hallgatása ellenben nem beismerés, ez egyértelmű. Talán féligazságnak helyt adó néma vitatkozás.
Megborzongatják Wäor szavai, a mód, ahogy kiejti őket, az, hogy tudja, igazi veszély van mögöttük. Már nincs meg a kiváltságos helyzete a férfival szemben, ezt jól tudja, ahogy azt is, hogy nem veszett el egészen. Vékony, törékeny váz csupán, ami régi viszonyukból megmaradt, de kénytelen erre nehezedni, míg óvatosan rájuk építkezik, hogy helyrehozza, amit tönkretett.
Már-már felüti a fejét a bizonytalanság: talán túl messzire ment, talán nem jó utat választott. Felismeri a szót, a törzsi legendák rémét. Arra már nem emlékszik, Wäortól hallott-e róla, vagy a Niyssbéli olvasmányaiból ismeri, de a vad, karakán közeg, mely ezt a lényt emlékeibe emeli, azonnal átjárja. Ez az érzület a vadász köré fonódik, ösztönöktől dús, elemi nemességbe öltözteti. Abba a fajtába, amit fél minden, amiben élet van. Nem az a félsz, ami űz és hajszol, hanem a változtathatatlan, ami előtt letérdel a sors és nem próbál kibúvót keresni.
Olykor megérezte már ezt a vadászon, de még sosem ennyire felkavarón. Talán a hely teszi, az erdő mintha visszhangként teljesítené ki az egészet.
A fenyegetés vagy intelem kis híján megtöri a Rőt tartását. Az utána következő csendben csaknem vesztére lel. A szakadék széléről perdíti magához a folytatás. A lassú, szuggesztív szavak szinte átrohannak rajta, eltöltik és minden ízében megborzongatják. Tökéletes ritmusban és dallammal találtak rá a legbefogadóbb pillanatban.
Elnyújtott, mámortól zaklatott sóhajra hunyja sötét pilláit. Niyss leányának egész lénye felel a vadász szavaira, követi az utasításukat, kinyílik a zöngéikben suttogó ősi szólamoknak. Yeza bőrén nem a hideg ütközik ki, hanem a védtelenség e harmóniára, mely ennyire váratlanul rántotta magával. Minden porcikáját mámoros izgalom járja át, ahogy megszületik e közös nyelv a vadász és őközötte. Már ennek bódulatában ég, mikor újra kinyitja a szemét.
Nem próbál Wäorhoz hasonlítani ebben a közegben. Ő nem tekintélyt parancsoló szürke farkas, legfeljebb fürge kis nyuszt, fordulékony és nyakoncsíphetetlen.*
- Mondd még *szólal, de kiszáradt torkán elcsuklik a hang. Nyel egyet, s megnedvesíti az ajkát.* - Mondd még tovább.
//Különóra//
*Gyorsan fordul a kocka. A játék ritmusa pördíti, s a csalóka szó huncut élén élet s halál inog; amitől szebb lesz, s bizsergetőbb, mint bármi. A félsz ott bujkál Yeza bőre alatt, de a barna íriszekben nincsen helye. Nem dac műve ez vagy az elbizakodottságé. Belé nevelt dolog. Egy ilyen helyzetben szerepet kell, hogy válasszon, amin minden eldőlhet. A Rőt ezúttal nem vitatja Wäor felsőbbségét, de nem is hátrál meg. Egy szó se csusszan a finom ívű ajkakra, csak az az érzéki kis nyikkenés, mikor a háta a fatörzset éri.
Nem tagad semmit, nem is próbál mentegetőzni vagy kimagyarázni magát a vádak alól. Hallgatása ellenben nem beismerés, ez egyértelmű. Talán féligazságnak helyt adó néma vitatkozás.
Megborzongatják Wäor szavai, a mód, ahogy kiejti őket, az, hogy tudja, igazi veszély van mögöttük. Már nincs meg a kiváltságos helyzete a férfival szemben, ezt jól tudja, ahogy azt is, hogy nem veszett el egészen. Vékony, törékeny váz csupán, ami régi viszonyukból megmaradt, de kénytelen erre nehezedni, míg óvatosan rájuk építkezik, hogy helyrehozza, amit tönkretett.
Már-már felüti a fejét a bizonytalanság: talán túl messzire ment, talán nem jó utat választott. Felismeri a szót, a törzsi legendák rémét. Arra már nem emlékszik, Wäortól hallott-e róla, vagy a Niyssbéli olvasmányaiból ismeri, de a vad, karakán közeg, mely ezt a lényt emlékeibe emeli, azonnal átjárja. Ez az érzület a vadász köré fonódik, ösztönöktől dús, elemi nemességbe öltözteti. Abba a fajtába, amit fél minden, amiben élet van. Nem az a félsz, ami űz és hajszol, hanem a változtathatatlan, ami előtt letérdel a sors és nem próbál kibúvót keresni.
Olykor megérezte már ezt a vadászon, de még sosem ennyire felkavarón. Talán a hely teszi, az erdő mintha visszhangként teljesítené ki az egészet.
A fenyegetés vagy intelem kis híján megtöri a Rőt tartását. Az utána következő csendben csaknem vesztére lel. A szakadék széléről perdíti magához a folytatás. A lassú, szuggesztív szavak szinte átrohannak rajta, eltöltik és minden ízében megborzongatják. Tökéletes ritmusban és dallammal találtak rá a legbefogadóbb pillanatban.
Elnyújtott, mámortól zaklatott sóhajra hunyja sötét pilláit. Niyss leányának egész lénye felel a vadász szavaira, követi az utasításukat, kinyílik a zöngéikben suttogó ősi szólamoknak. Yeza bőrén nem a hideg ütközik ki, hanem a védtelenség e harmóniára, mely ennyire váratlanul rántotta magával. Minden porcikáját mámoros izgalom járja át, ahogy megszületik e közös nyelv a vadász és őközötte. Már ennek bódulatában ég, mikor újra kinyitja a szemét.
Nem próbál Wäorhoz hasonlítani ebben a közegben. Ő nem tekintélyt parancsoló szürke farkas, legfeljebb fürge kis nyuszt, fordulékony és nyakoncsíphetetlen.*
- Mondd még *szólal, de kiszáradt torkán elcsuklik a hang. Nyel egyet, s megnedvesíti az ajkát.* - Mondd még tovább.
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 22:48:02
Üzenet elküldve: 2017-03-07 22:48:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*A többiek is elkezdenek felszállingózni a szobájukba. Először a három reszkető tündérlány libben fel, mivel félnek az óriás közelében maradni. A szerelmes pár még marad pár percig, próbálnak párbeszédet erőltetni magukra, de zavarodottak, így ők is magára hagyják a férfit. Közben visszatér a pultos egy tálcával, amin két gőzölgő, barnára sült csirke várja, hogy megegyék.*
-Parancsoljon. *Mosolyog, és leteszi elé a tálcát.* Sikerült valamit megtudni? *Készségesnek tűnik. Erre lett betanítva: aki betér, azt segítse, hát még ha a városőrség tagja. Ezt ugyan nem hiszi teljesen, hiszen a faj az együgyűségéről híres, de nem is tudna más magyarázatot találni, miért rémisztgetné feleslegesen a vendégeket.*
*A többiek is elkezdenek felszállingózni a szobájukba. Először a három reszkető tündérlány libben fel, mivel félnek az óriás közelében maradni. A szerelmes pár még marad pár percig, próbálnak párbeszédet erőltetni magukra, de zavarodottak, így ők is magára hagyják a férfit. Közben visszatér a pultos egy tálcával, amin két gőzölgő, barnára sült csirke várja, hogy megegyék.*
-Parancsoljon. *Mosolyog, és leteszi elé a tálcát.* Sikerült valamit megtudni? *Készségesnek tűnik. Erre lett betanítva: aki betér, azt segítse, hát még ha a városőrség tagja. Ezt ugyan nem hiszi teljesen, hiszen a faj az együgyűségéről híres, de nem is tudna más magyarázatot találni, miért rémisztgetné feleslegesen a vendégeket.*
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 22:32:34
Üzenet elküldve: 2017-03-07 22:32:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Megrántja a vállát. Ma szokatlanul jól alakítja a városőrség zsoldosát.*
~ Hát ha ne, hát nem, nekem aztán mindegy ~
*Hátradől, neki a pultnak, flegmán pillog, és várja a kaját. Aztán beugrik.*
~ Ja nem mindegy, ácsi. Nekem tudni kell merre, áhh hogy rohadjatok meg ~
*Majdnem neki is indul hogy leverje a kis szárnyast, úgy megdühödik. Megvillant egy vicsort a tündérlányka felé, a szerelmes párocska sem kap ennél szebbet. Kezd morcos lenni.
Vissza kell térnie az alap tervhez.*
~ Betápolok, a szöszke megmond'gya merre az arra, azt újra neki ~
*Minél többet beszélne annál több okot adhatna kétségre, de ő bizony nem fog. Ez nem esik nehezére egyébként. Áll, vicsorog időnként, fogat piszkál. Vagy épp csak bambán néz.
Várja a kaját.*
*Megrántja a vállát. Ma szokatlanul jól alakítja a városőrség zsoldosát.*
~ Hát ha ne, hát nem, nekem aztán mindegy ~
*Hátradől, neki a pultnak, flegmán pillog, és várja a kaját. Aztán beugrik.*
~ Ja nem mindegy, ácsi. Nekem tudni kell merre, áhh hogy rohadjatok meg ~
*Majdnem neki is indul hogy leverje a kis szárnyast, úgy megdühödik. Megvillant egy vicsort a tündérlányka felé, a szerelmes párocska sem kap ennél szebbet. Kezd morcos lenni.
Vissza kell térnie az alap tervhez.*
~ Betápolok, a szöszke megmond'gya merre az arra, azt újra neki ~
*Minél többet beszélne annál több okot adhatna kétségre, de ő bizony nem fog. Ez nem esik nehezére egyébként. Áll, vicsorog időnként, fogat piszkál. Vagy épp csak bambán néz.
Várja a kaját.*
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 19:10:47
Üzenet elküldve: 2017-03-07 19:10:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Igaz, ami igaz, sok oka nem volt felvenni a telihold-ábrázatot, sem a félhold formájút az utóbbi időben. Most is csupán annak a jele, hogy nem az a fajta, aki bármikor is összetörne az élet súlya alatt. Aki magát uralja, a világát is uralja, ilyen egyszerű ez. Lábával átkulcsolja vörösét, kényelmes beszélgető pozícióban tartva. Nem sopánkodik az értetlen nebulón, ha azt kívánta volna, hogy elsőre lásson mindent, akkor felesleges lett volna kijönnie vele, rághatta volna akármeddig a fülét érte. Csak az ajánlatra húzza össze a szemöldökét. Vajon ismerte is valaha a lány a vadászt, ha ilyen módon akarja megpuhítani? Annak a fának, amely ebből a hitből kinőtt, most kétely rágcsálja a gyökerét.*
- Niyss praktikáit fordítanád előnyödre? *tapad nyílnál sebesebben keze Yeza csuklóira, s már fordul is ki alóla, hogy siker esetén háttal a fa törzséhez simítsa a pimaszkodó kis buját, kezeit kereszt formában kitárva. Arcuk és alsótestük olyan közel kerül egymáshoz, hogy az erény csak bajosan férne el közöttük. Szeme villog, de nem tudni, a harag vagy a vágy váltja ki belőle ezt a reakciót.*
- Sokat akarsz, és sokat ígérsz, te lány. De ne feledd, ha oktalanul a tüzet piszkálgatod, készülj fel rá, hogy egy arzwantirral találod szembe magad!
*Gyerekkori meséinek mitikus teremtményét idézi szóban ide, mely a törzsbéliek szerint lángotthonban élt, s az önhitt nagyravágyásból táplálkozott. Utána meg a gazdájából, ha az kihívta maga ellen a sorsot.*
- Ott kezdődik, hogy belesimulsz az erdőbe. Nem dacolsz, nem versenyzel vele, mert akkor képtelen leszel rejtőzni, elfedni a nyomaidat, vagy akár csapdát, cselt vetni, másokat felkutatni. Bedarál, lenyel, kiköp. Préda leszel mások számára is. *Szeme végig Yezáén. Lassan, szuggesztíven beszél, éreztetve, hogy itt és most ő az úr.*
//Különóra//
*Igaz, ami igaz, sok oka nem volt felvenni a telihold-ábrázatot, sem a félhold formájút az utóbbi időben. Most is csupán annak a jele, hogy nem az a fajta, aki bármikor is összetörne az élet súlya alatt. Aki magát uralja, a világát is uralja, ilyen egyszerű ez. Lábával átkulcsolja vörösét, kényelmes beszélgető pozícióban tartva. Nem sopánkodik az értetlen nebulón, ha azt kívánta volna, hogy elsőre lásson mindent, akkor felesleges lett volna kijönnie vele, rághatta volna akármeddig a fülét érte. Csak az ajánlatra húzza össze a szemöldökét. Vajon ismerte is valaha a lány a vadászt, ha ilyen módon akarja megpuhítani? Annak a fának, amely ebből a hitből kinőtt, most kétely rágcsálja a gyökerét.*
- Niyss praktikáit fordítanád előnyödre? *tapad nyílnál sebesebben keze Yeza csuklóira, s már fordul is ki alóla, hogy siker esetén háttal a fa törzséhez simítsa a pimaszkodó kis buját, kezeit kereszt formában kitárva. Arcuk és alsótestük olyan közel kerül egymáshoz, hogy az erény csak bajosan férne el közöttük. Szeme villog, de nem tudni, a harag vagy a vágy váltja ki belőle ezt a reakciót.*
- Sokat akarsz, és sokat ígérsz, te lány. De ne feledd, ha oktalanul a tüzet piszkálgatod, készülj fel rá, hogy egy arzwantirral találod szembe magad!
*Gyerekkori meséinek mitikus teremtményét idézi szóban ide, mely a törzsbéliek szerint lángotthonban élt, s az önhitt nagyravágyásból táplálkozott. Utána meg a gazdájából, ha az kihívta maga ellen a sorsot.*
- Ott kezdődik, hogy belesimulsz az erdőbe. Nem dacolsz, nem versenyzel vele, mert akkor képtelen leszel rejtőzni, elfedni a nyomaidat, vagy akár csapdát, cselt vetni, másokat felkutatni. Bedarál, lenyel, kiköp. Préda leszel mások számára is. *Szeme végig Yezáén. Lassan, szuggesztíven beszél, éreztetve, hogy itt és most ő az úr.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222