Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-21 15:38:17
Üzenet elküldve: 2012-12-21 15:38:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Létfontosságú küldemény//
* Két napi kocsikázás után jól esik a tagjai kinyújtóztatása. Már pontosan emlékszik mi volt a második legjobban gyűlölt dolog az utazgatásban, a kényelmetlenség. Az első minden képen az erdő, az otthon elhagyása bár mostanában már akár újabb két lakot is kinevezhet otthonának, az egyik a munkaadói takaros háza a másik pedig Alvost legénylakása. Jó ott, biztonságos. Keze a férfiéban rejlik, a cirógatásra rámosolyog majd halkan valami kedveset súg miközben egy leheletnyi csókot is ad az arcára és mennek is tovább. Hogy meddig sétálgatnak a kicsiny városka utcáin nem tudni. Egy biztos a mozgás jót tett viszont még annyi idő nem telt el, hogy vacogni kezdjen.
Tekintete kutakodva járkál körbe-körbe, na nem egy folytában, inkább afféle mondat végeknél. Amint befejez egy gondolatot a beszélgetésükben hátra néz, majd a következőnél ismét oldalra vagy épp messze előre. Egy ilyen alkalommal látja meg amint egy páncélba öltözött nő integet nekik.
- Ő volt az akivel beszéltél? *kérdi a kovácsot hisz ő ajánlotta a "kirándulást". A felállás hirtelen változik mert a nő mellett álló férfi iramodik meg feléjük. Ewa megtorpan és egy helyben állva várja be a páncélos érkezését. A férfi meglehetősen köznapi, igazi harcos. Megtermett és állig felfegyverzett. Ewanak azonnal eszébe ötlik, hogy vajon jól készült hozzá a munkához. Mire lehet szükségük? Van nála pár üvegcse varázsital, bár sajnos nem tudja pontosan mire is lehet használni. Pulóverére egy könnyű bőrvértet is felhúzott némi gondolkodás után és felkötötte a számára maximum paprika szeletelésre használható rövid kardot. Ami fontosabb és amit a sajátjának érez az az íj és tegez ami most is ott van a hátán átvetve.
- Üdvözlöm! *köszönti az érkezőt mosolyogva majd a szavai hallatán szabadkozva hozzátesz - Siettünk ahogy csak tudtunk de tudja, a postakocsi már csak ilyen, a lovaknak is pihenni kell.* majd barátságosan bólogat, nem volt nehéz megtalálni a kijelölt helyet. Miután Alvostal is szót vált a páncélos követve őt a megbízójuk elé járulnak.
A férfi tudomásul veszi érkezésüket. A köszöntés egyenlőre elmard így az elf is csak egy üdvözlő mosollyal és egy fejbiccentéssel üdvözli a másikat. Némán és kíváncsian várakozik, a férfi szavaiból sikerül kikövetkeztetnie a nyilvánvalót, még várnak valakire így ő maga is körbenéz hátha lát még valakit aki pont olyan keresgélő tekintettel méregeti az embereket miként ők tették még pár perccel ezelőtt.
A páncélba öltözött nő úgy tűnik megtalálta a hiányzó harmadikat. Ewa biztatóan megszorítja Alvost kezét és ha az felé néz akkor rá is mosolyog mintha azt üzenné ~Minden rendben!~.
* Két napi kocsikázás után jól esik a tagjai kinyújtóztatása. Már pontosan emlékszik mi volt a második legjobban gyűlölt dolog az utazgatásban, a kényelmetlenség. Az első minden képen az erdő, az otthon elhagyása bár mostanában már akár újabb két lakot is kinevezhet otthonának, az egyik a munkaadói takaros háza a másik pedig Alvost legénylakása. Jó ott, biztonságos. Keze a férfiéban rejlik, a cirógatásra rámosolyog majd halkan valami kedveset súg miközben egy leheletnyi csókot is ad az arcára és mennek is tovább. Hogy meddig sétálgatnak a kicsiny városka utcáin nem tudni. Egy biztos a mozgás jót tett viszont még annyi idő nem telt el, hogy vacogni kezdjen.
Tekintete kutakodva járkál körbe-körbe, na nem egy folytában, inkább afféle mondat végeknél. Amint befejez egy gondolatot a beszélgetésükben hátra néz, majd a következőnél ismét oldalra vagy épp messze előre. Egy ilyen alkalommal látja meg amint egy páncélba öltözött nő integet nekik.
- Ő volt az akivel beszéltél? *kérdi a kovácsot hisz ő ajánlotta a "kirándulást". A felállás hirtelen változik mert a nő mellett álló férfi iramodik meg feléjük. Ewa megtorpan és egy helyben állva várja be a páncélos érkezését. A férfi meglehetősen köznapi, igazi harcos. Megtermett és állig felfegyverzett. Ewanak azonnal eszébe ötlik, hogy vajon jól készült hozzá a munkához. Mire lehet szükségük? Van nála pár üvegcse varázsital, bár sajnos nem tudja pontosan mire is lehet használni. Pulóverére egy könnyű bőrvértet is felhúzott némi gondolkodás után és felkötötte a számára maximum paprika szeletelésre használható rövid kardot. Ami fontosabb és amit a sajátjának érez az az íj és tegez ami most is ott van a hátán átvetve.
- Üdvözlöm! *köszönti az érkezőt mosolyogva majd a szavai hallatán szabadkozva hozzátesz - Siettünk ahogy csak tudtunk de tudja, a postakocsi már csak ilyen, a lovaknak is pihenni kell.* majd barátságosan bólogat, nem volt nehéz megtalálni a kijelölt helyet. Miután Alvostal is szót vált a páncélos követve őt a megbízójuk elé járulnak.
A férfi tudomásul veszi érkezésüket. A köszöntés egyenlőre elmard így az elf is csak egy üdvözlő mosollyal és egy fejbiccentéssel üdvözli a másikat. Némán és kíváncsian várakozik, a férfi szavaiból sikerül kikövetkeztetnie a nyilvánvalót, még várnak valakire így ő maga is körbenéz hátha lát még valakit aki pont olyan keresgélő tekintettel méregeti az embereket miként ők tették még pár perccel ezelőtt.
A páncélba öltözött nő úgy tűnik megtalálta a hiányzó harmadikat. Ewa biztatóan megszorítja Alvost kezét és ha az felé néz akkor rá is mosolyog mintha azt üzenné ~Minden rendben!~.
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-20 09:25:03
Üzenet elküldve: 2012-12-20 09:25:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény//
*A városon kívül három alak ácsorog. Egyikük hétköznapi, bár tehetősebb emberhez illő ruhában mutatkozik, míg a másik kettő valamiféle páncélt visel. Úgy tűnik feszült a hangulat közöttük. A közülük kitűnő járkálni kezd, fel-alá, miközben idegesen tépi alig pár szál haját.*
- Ti szerencsétlenek, ugye mondtátok nekik, hogy ide jöjjenek? Ha igen, akkor miért nincsenek még itt? *kérdi dühösen. A csapat női tagja semmit nem válaszol, csak tovább nézelődik. A páncélos férfi viszont rémült tekintettel néz urára.*
- Uram! Sajnálom, én... Mondtam nekik, hogy ide jöjjenek, nem értem, hogy miért nincsenek még itt.
- Hrehmer, ők azok, nem? *mutat a nő egy irányba, s a két munkaadójukat kereső egyén felfedezheti, hogy a kéz pont feléjük hadonászik.*
- De igen, ők azok! Megyek és idehozom őket. *vigyorogja, majd meg is indul. Gyors léptekkel halad a páros felé. Mikor pedig közelebb ér, a célszemélyeknek van alkalma jobban megfigyelni őt. A férfi jól megtermett, hátán egy pallos, mellkasán fémvért, s néhol még található rajta egy-két lemezdarab. Haja fekete, szemei pedig barnák, a lehető legátlagosabb árnyalatból. Karjait barátságosan tárja szét, képén pedig ugyanilyen mosoly villan, talán kicsit barátságosabb is, ha a nőre néz.*
- Ó, drága Ewangel, már azt hittem, hogy nem érnek ide. Remélem gond nélkül idetalált. *vigyorogja. Ezek után a nő társára néz. Mosolya lehervad, de azért halványan helyén marasztalja.*
- Üdv önnek is, Alvost. Most pedig kérem, jöjjenek velem. Bemutatom munkaadójukat. *mondja, azzal hátat fordít és int, hogy kövessék. Amint visszaér a másik kettőhöz, megáll és kicsit oldalra lép, hogy az egyszerű emberien öltözött alak megnézhesse őket.*
- Egy nő és egy másik alak... De miért csak ketten vannak, mikor én hármat kértem? Hol a harmadik, Hrehmer? Vagy talán őt te intézted, Silesta? *kérdi haragos tekintettel. Elég mogorva a fickó, de az ígért fizetség nem alacsony. A személy igencsak érdektelen kinézetű. Alacsony, félig kopasz, fogai még vannak, bár egy része már csak aranyból. Öltözete pedig egy egyszerű, ámbár drágának tűnő kék szövetből áll.
Úgy tűnik, hogy Silesta némiképp megrémült. Megköszörüli torkát, majd lépteit megindítja, egy ismeretlen alak felé. Út közben tőrét előhúzza úgy, hogy a többiek ne vegyék észre. Egy férfi felé közelít, majd megáll mellette, s oldalához nyomja a tőr hegyét.*
- Drága uram! Tudom, hogy ez így kissé modortalan kérés, de lenne oly kedves és elvállalna egy egyszerű munkát? A fizetség magas, a feladat pedig tényleg egyszerű, csak gyalogolni kell jóformán. Nem mellesleg... Ha nemet mond, megölöm. *szólal meg halkan, Lohrunn D Vnawiell füle mellett. Hangja kedvesen cseng, cselekedetei ellenére. A következő pillanatban pedig gondol egyet, a tőrt elteszi, majd az alakkal szemben megáll.*
- Kérem ne haragudjon, de tudja... Nagyon kellene a segítsége... Pontosabban a jelenléte, hogy ne szegjék nyakamat, amint visszatérek uramhoz. És tényleg busás fizetséget ajánlok a munkáért, mi kis csapatunk kiegészítése lenne. Nem bánná meg. *mosolyogja, s ha a férfi beleegyezik, már vezeti is őt vissza a többiekhez.*
*A városon kívül három alak ácsorog. Egyikük hétköznapi, bár tehetősebb emberhez illő ruhában mutatkozik, míg a másik kettő valamiféle páncélt visel. Úgy tűnik feszült a hangulat közöttük. A közülük kitűnő járkálni kezd, fel-alá, miközben idegesen tépi alig pár szál haját.*
- Ti szerencsétlenek, ugye mondtátok nekik, hogy ide jöjjenek? Ha igen, akkor miért nincsenek még itt? *kérdi dühösen. A csapat női tagja semmit nem válaszol, csak tovább nézelődik. A páncélos férfi viszont rémült tekintettel néz urára.*
- Uram! Sajnálom, én... Mondtam nekik, hogy ide jöjjenek, nem értem, hogy miért nincsenek még itt.
- Hrehmer, ők azok, nem? *mutat a nő egy irányba, s a két munkaadójukat kereső egyén felfedezheti, hogy a kéz pont feléjük hadonászik.*
- De igen, ők azok! Megyek és idehozom őket. *vigyorogja, majd meg is indul. Gyors léptekkel halad a páros felé. Mikor pedig közelebb ér, a célszemélyeknek van alkalma jobban megfigyelni őt. A férfi jól megtermett, hátán egy pallos, mellkasán fémvért, s néhol még található rajta egy-két lemezdarab. Haja fekete, szemei pedig barnák, a lehető legátlagosabb árnyalatból. Karjait barátságosan tárja szét, képén pedig ugyanilyen mosoly villan, talán kicsit barátságosabb is, ha a nőre néz.*
- Ó, drága Ewangel, már azt hittem, hogy nem érnek ide. Remélem gond nélkül idetalált. *vigyorogja. Ezek után a nő társára néz. Mosolya lehervad, de azért halványan helyén marasztalja.*
- Üdv önnek is, Alvost. Most pedig kérem, jöjjenek velem. Bemutatom munkaadójukat. *mondja, azzal hátat fordít és int, hogy kövessék. Amint visszaér a másik kettőhöz, megáll és kicsit oldalra lép, hogy az egyszerű emberien öltözött alak megnézhesse őket.*
- Egy nő és egy másik alak... De miért csak ketten vannak, mikor én hármat kértem? Hol a harmadik, Hrehmer? Vagy talán őt te intézted, Silesta? *kérdi haragos tekintettel. Elég mogorva a fickó, de az ígért fizetség nem alacsony. A személy igencsak érdektelen kinézetű. Alacsony, félig kopasz, fogai még vannak, bár egy része már csak aranyból. Öltözete pedig egy egyszerű, ámbár drágának tűnő kék szövetből áll.
Úgy tűnik, hogy Silesta némiképp megrémült. Megköszörüli torkát, majd lépteit megindítja, egy ismeretlen alak felé. Út közben tőrét előhúzza úgy, hogy a többiek ne vegyék észre. Egy férfi felé közelít, majd megáll mellette, s oldalához nyomja a tőr hegyét.*
- Drága uram! Tudom, hogy ez így kissé modortalan kérés, de lenne oly kedves és elvállalna egy egyszerű munkát? A fizetség magas, a feladat pedig tényleg egyszerű, csak gyalogolni kell jóformán. Nem mellesleg... Ha nemet mond, megölöm. *szólal meg halkan, Lohrunn D Vnawiell füle mellett. Hangja kedvesen cseng, cselekedetei ellenére. A következő pillanatban pedig gondol egyet, a tőrt elteszi, majd az alakkal szemben megáll.*
- Kérem ne haragudjon, de tudja... Nagyon kellene a segítsége... Pontosabban a jelenléte, hogy ne szegjék nyakamat, amint visszatérek uramhoz. És tényleg busás fizetséget ajánlok a munkáért, mi kis csapatunk kiegészítése lenne. Nem bánná meg. *mosolyogja, s ha a férfi beleegyezik, már vezeti is őt vissza a többiekhez.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-19 21:55:46
Üzenet elküldve: 2012-12-19 21:55:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//A Karaván//
* Egy ideig a kalapja karimája mögül figyeli a társat akit a kérdést neki szegezte. Tekintetével szúrósan vizslatja. És úgy tesz mintha megsértette volna a kérdés. Majd hirtelen megszólal.*
-Buu!-* Majd vigyorogva figyeli a társa reakcióját és gyorsan megszólal.* -Nem nem vagyok mágus ne tévesszen meg a látszat. Csak egy tündér vagyok de nem a szokásos. De remélem nem gond ha nem részletezem miért. Mindenkinek jobb lesz úgy. *Teszi hozzá komoran. Tekintete elkalandozik előre, ahogy megfigyeli a társai előrébb is elkezdtek valami kommunikációt. Majd vissza tér a figyelme a Grise re. Akarata ellenére de elkezd beszélni.* -Tudod a tündéreket mindenki egyformán látja a világban,vagy mágus vagy kézműves. De minden fajnak megvannak a maga sajátossága zárt közösség ahol vannak akik ehhez értenek vannak akik máshoz. Vannak amiket megtehetsz és vannak amit nem. Tündéreknél sincs ez másképp. A világ nem fekete és fehér ifjú barátom. Vannak amiket meg kell tenned, hogy tovább léphess a múltadon. Ezért mindenkinek vannak titkai amik jobb ha ezek nem kerülnek felszínre. Te mit titkolsz?- * Kérdi váratlanul, majd mintha egy bosszantó legyet hessegetne el. Kezével int, hogy nem kell válaszolnia. Majd folytatja.* -Hisz az egész élet arról szol, hogy minek ismernek azok akik körülötted élnek. Soha ne ítélj meg valaki a külseje alapján. Sok félre értés adódhat belőle. És a legrosszabb esetben ezért drágán megfizethetsz. Hidd el tudom tapasztalat.-* Teszi hozzá keserűen. Innentől inkább arra figyel merre baktata csorda. Ami állat kicsit elmarad mellettük azt egy kicsit a botjával noszogatja.
* Egy ideig a kalapja karimája mögül figyeli a társat akit a kérdést neki szegezte. Tekintetével szúrósan vizslatja. És úgy tesz mintha megsértette volna a kérdés. Majd hirtelen megszólal.*
-Buu!-* Majd vigyorogva figyeli a társa reakcióját és gyorsan megszólal.* -Nem nem vagyok mágus ne tévesszen meg a látszat. Csak egy tündér vagyok de nem a szokásos. De remélem nem gond ha nem részletezem miért. Mindenkinek jobb lesz úgy. *Teszi hozzá komoran. Tekintete elkalandozik előre, ahogy megfigyeli a társai előrébb is elkezdtek valami kommunikációt. Majd vissza tér a figyelme a Grise re. Akarata ellenére de elkezd beszélni.* -Tudod a tündéreket mindenki egyformán látja a világban,vagy mágus vagy kézműves. De minden fajnak megvannak a maga sajátossága zárt közösség ahol vannak akik ehhez értenek vannak akik máshoz. Vannak amiket megtehetsz és vannak amit nem. Tündéreknél sincs ez másképp. A világ nem fekete és fehér ifjú barátom. Vannak amiket meg kell tenned, hogy tovább léphess a múltadon. Ezért mindenkinek vannak titkai amik jobb ha ezek nem kerülnek felszínre. Te mit titkolsz?- * Kérdi váratlanul, majd mintha egy bosszantó legyet hessegetne el. Kezével int, hogy nem kell válaszolnia. Majd folytatja.* -Hisz az egész élet arról szol, hogy minek ismernek azok akik körülötted élnek. Soha ne ítélj meg valaki a külseje alapján. Sok félre értés adódhat belőle. És a legrosszabb esetben ezért drágán megfizethetsz. Hidd el tudom tapasztalat.-* Teszi hozzá keserűen. Innentől inkább arra figyel merre baktata csorda. Ami állat kicsit elmarad mellettük azt egy kicsit a botjával noszogatja.
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-19 15:12:41
Üzenet elküldve: 2012-12-19 15:12:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Ám mielőtt még más területre menne, hogy megszerezze azt, amire elszánta magát, az eddigi szerzeményeivel visszamegy a városba. Nem sok, amit talált, de a semminél jobb,s az úton hazafelé is nézelődik majd. Elég messze elbóklászott a várostól, s a közeledő este miatt kicsit gyorsabb tempóra kapcsol.Legnagyobb sajnálatára nem találkozott senkivel sem, akivel szót válthatott volna, pedig talán nem volna elvetendő dolog, ha ezt,azt megtudhatna.Igaz a legnagyobb érték, ha a maga bőrén tapasztal meg dolgokat. Gondolatai azonban nem vonják el figyelmét attól, hogy azt is figyelje, ami a lábai alatt van.S még a szerencse is melléje szegődik, mert ismét talál gombát, bár csak egyet, mert a többi már féregrágta.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-18 20:21:14
Üzenet elküldve: 2012-12-18 20:21:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Egy magas, vékony testalkatú férfi, kezében vándorbotjával várakozik az úton. Először balra néz, majd jobbra, szép kényelmesen, mindennemű sietség nélkül. Egy ezüstöt penderít fel a levegőbe, majd a jobbik irányba indul el, a távoli Arthenior irányába.*
- Hát ez nagyszerű...
*Morog magában, még mindig morcosan a gondolatra, hogy csak így ki lett penderítve szép otthona kényelméből. Anyja ragaszkodott hozzá, hogy tehetséges fia "a haladás szellemében ismerje meg a változó világot a saját szemeivel", mindezt mindennemű ceremónia, búcsúzás nélkül, és egy kevéske arannyal.*
- Még hozzá a tél közepén! Selune könnyeire, megőrült!
*Az út további részében is csak zsörtölődött, leginkább azért, hogy elterelje a figyelmét a hidegtől. A városkapuhoz érve előveszi a barátságosabbik arcát is, azaz egy hűvös biccentéssel köszönt a feléje forduló őrnek.*
- Napot'. Valami...meleg helyet keresek.
*Külseje mindent elmond. A szokottnál is sápadtabb bőr, fáradt tekintet. Biccenéssel köszöni meg az útmutatást, majd beljebb lép az ásítóan üres kapun. Eszébe jutott még valami, de mire odafordult, az őr már be is lépett az oldalajtók egyikébe, valószínűleg valami meleg itóka reményében. Vállát megvonva indul beljebb.*
- Hát ez nagyszerű...
*Morog magában, még mindig morcosan a gondolatra, hogy csak így ki lett penderítve szép otthona kényelméből. Anyja ragaszkodott hozzá, hogy tehetséges fia "a haladás szellemében ismerje meg a változó világot a saját szemeivel", mindezt mindennemű ceremónia, búcsúzás nélkül, és egy kevéske arannyal.*
- Még hozzá a tél közepén! Selune könnyeire, megőrült!
*Az út további részében is csak zsörtölődött, leginkább azért, hogy elterelje a figyelmét a hidegtől. A városkapuhoz érve előveszi a barátságosabbik arcát is, azaz egy hűvös biccentéssel köszönt a feléje forduló őrnek.*
- Napot'. Valami...meleg helyet keresek.
*Külseje mindent elmond. A szokottnál is sápadtabb bőr, fáradt tekintet. Biccenéssel köszöni meg az útmutatást, majd beljebb lép az ásítóan üres kapun. Eszébe jutott még valami, de mire odafordult, az őr már be is lépett az oldalajtók egyikébe, valószínűleg valami meleg itóka reményében. Vállát megvonva indul beljebb.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-18 12:04:55
Üzenet elküldve: 2012-12-18 12:04:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Egy fiatal nő ballag a poros úton, kezében egy vastagabb vándorbottal. Ezüstös haja szabadon omlik vállára, mibe egyszer-egyszer belekap a hűs szellő. Egy vastagabb bőrvértet visel, rozsdabarna vadásznadrággal, és koszos, kissé kopottas csizmával. Tekintetében gyötrelem, mintha a világ összes fájdalmát hordozná magában, ám ennek ellenére ott az a halovány mosoly, mi reményt ad megfáradt lelkének.*
-Pár lépés és ott vagyok.
*Feltűnik neki a városfalai a látóhatárban. Az út végtelennek tűnik, mire odaér a kapuhoz. Nem tudja mióta sétál, nem számolta a napokat. Közelebb érve két őrt pillant meg. Felemeli fejét, majd megköszörülve a torkát, illedelmesen köszön.*
- Kellemes napot! Tessék mondani, merre találhatok egy fogadót? Rettentő nagy utat tettem meg gyalog, már nem tudom hány éj telt el. Szeretnék pihenni.
*Az egyik őr biccent, bár arca nem valami barátságos. Mély, dörmögő hangja betelíti elméje zegzugát is.*
-Jó napot Hölgyem! Remélem nincs magánál semmilyen vámolni való. Ha van kérem mutassa meg, ha nincs, akkor haladjon tovább egyenesen, majd forduljon jobbra. Ki lesz írva nagy betűkkel, hogy Pegazus Fogadó. Ott meg tud szállni.
*Biccent egyet, majd belenéz batyujába. Csak koszos ruhák és hálózsák van benne. Így újtára engedik, s lassan, apró léptekkel beér a főtérre.*
- Itthon vagyok!
*Szemébe könny szökik, ám hamar letörli s irányt váltva a fogadó felé veszi lépteit.*
-Pár lépés és ott vagyok.
*Feltűnik neki a városfalai a látóhatárban. Az út végtelennek tűnik, mire odaér a kapuhoz. Nem tudja mióta sétál, nem számolta a napokat. Közelebb érve két őrt pillant meg. Felemeli fejét, majd megköszörülve a torkát, illedelmesen köszön.*
- Kellemes napot! Tessék mondani, merre találhatok egy fogadót? Rettentő nagy utat tettem meg gyalog, már nem tudom hány éj telt el. Szeretnék pihenni.
*Az egyik őr biccent, bár arca nem valami barátságos. Mély, dörmögő hangja betelíti elméje zegzugát is.*
-Jó napot Hölgyem! Remélem nincs magánál semmilyen vámolni való. Ha van kérem mutassa meg, ha nincs, akkor haladjon tovább egyenesen, majd forduljon jobbra. Ki lesz írva nagy betűkkel, hogy Pegazus Fogadó. Ott meg tud szállni.
*Biccent egyet, majd belenéz batyujába. Csak koszos ruhák és hálózsák van benne. Így újtára engedik, s lassan, apró léptekkel beér a főtérre.*
- Itthon vagyok!
*Szemébe könny szökik, ám hamar letörli s irányt váltva a fogadó felé veszi lépteit.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-16 22:23:59
Üzenet elküldve: 2012-12-16 22:23:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Nehézcsontú szürke mén szedi peckesen a lábait könnyű ügetésben. Lovasa széles karimájú, tollas kalapot visel. Kabátjának gallérja prémmel szegett, ezüstgombokkal kivarrt. Vékony bajusza, szakállkája kackiásan hirdeti, hogy bizony korán felköltötte a borbélyt indulása reggelén.
Tehetős aranyifjúnak tűnik, valamelyik újsütetű nemesi családból való ficsúrnak.
Kevés holmival utazik. Tulajdonképpen nem is készült ekkora útra, de mikor rájött, hogy kissé elszámította magát, már mindegy volt, hogy visszafordul-e vagy az eredeti tervénél marad.
A karavánpihenő felé veszi az irányt, ott pedig remélhetőleg majd elkalauzolják ama jósda felé.*
Tehetős aranyifjúnak tűnik, valamelyik újsütetű nemesi családból való ficsúrnak.
Kevés holmival utazik. Tulajdonképpen nem is készült ekkora útra, de mikor rájött, hogy kissé elszámította magát, már mindegy volt, hogy visszafordul-e vagy az eredeti tervénél marad.
A karavánpihenő felé veszi az irányt, ott pedig remélhetőleg majd elkalauzolják ama jósda felé.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-16 00:47:32
Üzenet elküldve: 2012-12-16 00:47:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Karaván//
*A kardkihúzásra meglepődik, hiszen egy orknál sose tudhatja az ember, de végül az elkapott mosolyból arra utalhat Kael, hogy ebben nincs ártó szándék.*
-Emberes... vagyis orkos darab.- *fűzi hozzá, hisz láthatóan kérkedni szeretett volna a zöldbőrű a fegyverével. Kael nem megy bele a kié nagyobb versenybe, és nem is kell mert a penge mellé kérdést is szegeznek neki.*
-A városban bizonyára megfizetik ezt a posztot, de a falvakban inkább megbecsülést jelent mint pénzt. Már régóta minénk ez a feladat ami tényleg megfelelne nekem, de Artheniorba küldött a falu elöljárója és bölcse. Azt mondta mágia affinitásom lehet és a városi templomban ezt alá tudnák támasztani. Esetleg még tanítanának is, hogy ne vesszen kárba ez az adottságom, vagy váljon kontrollálatlanná.- *vonja meg a vállát, mert ez közel se biztos. Sajnos pár pillanatot tudott csak a templomban tölteni.*
-Ne is kérdezzétek uraim, nem tudom a választ rá!- *szabadkozik, megelőzve a kérdéseket, amik lehet fel se merültek volna.*
-Egyenlőre se pénzem, se időm nem jutott a valódi feladatomra. A jó szerencsének köszönhető hogy pont ma volt szükségetek kísérőkre, jó uram... ez a 300 arany jó célt fog szolgálni.- *feltűnik neki a gunyoros hangvétel, mint ahogy a titkolózás is. Nem zavarja, de nem is érti a forrását mivel ekkora csordával nekik is lehet mit a tejbe aprítani. Kérdezne tovább de Regneto folytatja a beszélgetésüket.*
-Nem tudom, Regneto. Lehet karcsúsodna az a 300 arany ha befaljuk az árút!- *neveti aztán barátian biccent a munkaadó felé is.
Elől a tündér elkezd az egyik tehén hátán lovagolni, ami még inkább nevetésre készteti a fiút.*
-A tündérek tudják hogy kell utazni!- *mutat előre az ifjú. Neki ez vicces volt és amúgy sincs rossz kedvében. Veszi a bátorságot és kicsit oldottabban próbál beszédbe elegyedni a munkaadóval is.*
-Régóta dolgoztok együtt ebben a szakmában, uram? Úgy láttam mintha összeszokott társaságba csöppentünk volna.-
*A kardkihúzásra meglepődik, hiszen egy orknál sose tudhatja az ember, de végül az elkapott mosolyból arra utalhat Kael, hogy ebben nincs ártó szándék.*
-Emberes... vagyis orkos darab.- *fűzi hozzá, hisz láthatóan kérkedni szeretett volna a zöldbőrű a fegyverével. Kael nem megy bele a kié nagyobb versenybe, és nem is kell mert a penge mellé kérdést is szegeznek neki.*
-A városban bizonyára megfizetik ezt a posztot, de a falvakban inkább megbecsülést jelent mint pénzt. Már régóta minénk ez a feladat ami tényleg megfelelne nekem, de Artheniorba küldött a falu elöljárója és bölcse. Azt mondta mágia affinitásom lehet és a városi templomban ezt alá tudnák támasztani. Esetleg még tanítanának is, hogy ne vesszen kárba ez az adottságom, vagy váljon kontrollálatlanná.- *vonja meg a vállát, mert ez közel se biztos. Sajnos pár pillanatot tudott csak a templomban tölteni.*
-Ne is kérdezzétek uraim, nem tudom a választ rá!- *szabadkozik, megelőzve a kérdéseket, amik lehet fel se merültek volna.*
-Egyenlőre se pénzem, se időm nem jutott a valódi feladatomra. A jó szerencsének köszönhető hogy pont ma volt szükségetek kísérőkre, jó uram... ez a 300 arany jó célt fog szolgálni.- *feltűnik neki a gunyoros hangvétel, mint ahogy a titkolózás is. Nem zavarja, de nem is érti a forrását mivel ekkora csordával nekik is lehet mit a tejbe aprítani. Kérdezne tovább de Regneto folytatja a beszélgetésüket.*
-Nem tudom, Regneto. Lehet karcsúsodna az a 300 arany ha befaljuk az árút!- *neveti aztán barátian biccent a munkaadó felé is.
Elől a tündér elkezd az egyik tehén hátán lovagolni, ami még inkább nevetésre készteti a fiút.*
-A tündérek tudják hogy kell utazni!- *mutat előre az ifjú. Neki ez vicces volt és amúgy sincs rossz kedvében. Veszi a bátorságot és kicsit oldottabban próbál beszédbe elegyedni a munkaadóval is.*
-Régóta dolgoztok együtt ebben a szakmában, uram? Úgy láttam mintha összeszokott társaságba csöppentünk volna.-
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-15 20:20:28
Üzenet elküldve: 2012-12-15 20:20:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Kissé ugyan nyugtalan és fáradt az utazás viszontagságai és az esetleges jelen lévő és jövőben előbukkanó veszélyes miatt, de összességében boldog. Örül, hogy Ewa beleegyezett a közös kalandba. Szeretettel teli tekintettel pillant a lányra maga mellett, miközben megcirógatja a kézfejét, törődését kifejezvén.
Leengedi maga előtt a kocsiról, majd megfogva a felajánlott kacsót, kéz a kézben indulnak meg a környéken, hogy megtalálják a megbízójukat.*
Leengedi maga előtt a kocsiról, majd megfogva a felajánlott kacsót, kéz a kézben indulnak meg a környéken, hogy megtalálják a megbízójukat.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-15 19:03:25
Üzenet elküldve: 2012-12-15 19:03:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// karaván //
* Az ork a kérdés hallatán oldalra tekint, majd a tehenekre. Enyhén elmosolydik, majd kihúzza a kardját, és kael fele mutat, de ekkor megszólal az egyik srác is dícsérő szavakat intézve, majd egy kérdéssel Kaelhez. Ezután az Ork válaszol *
- Lehet, hogy rangon aluli, de most jól jön egy kis nyugalom. A sok önjelölt fosztogató pedig azt hiszi, könnyen kirabolhatja ezt a gulyát. Rosszul teszik. Így legalább lesz egy jó esténk. Ha esetleg egy tehén pedig megsérül, akkor megesszük a tűz mellett. Minden hogy jól járunk.
* Közli enyhe örömmel a veterán Ork, majd kardját visszahelyezi a hüvelyébe *
* Az ork a kérdés hallatán oldalra tekint, majd a tehenekre. Enyhén elmosolydik, majd kihúzza a kardját, és kael fele mutat, de ekkor megszólal az egyik srác is dícsérő szavakat intézve, majd egy kérdéssel Kaelhez. Ezután az Ork válaszol *
- Lehet, hogy rangon aluli, de most jól jön egy kis nyugalom. A sok önjelölt fosztogató pedig azt hiszi, könnyen kirabolhatja ezt a gulyát. Rosszul teszik. Így legalább lesz egy jó esténk. Ha esetleg egy tehén pedig megsérül, akkor megesszük a tűz mellett. Minden hogy jól járunk.
* Közli enyhe örömmel a veterán Ork, majd kardját visszahelyezi a hüvelyébe *
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-15 16:24:46
Üzenet elküldve: 2012-12-15 16:24:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Sikerült. Ismét úton van, pontosabban vannak. A saját maga részéről nem gondolta volna, hogy ilyen hamar újabb utazásra adja a fejét. Az utolsó nem volt valami túl sikeres, akkor megígérte magának, hogy egyhamar nem kell ismét útra, de ezt most a kedvese Alvost ajánlotta. Tulajdonképpen azt javasolta, hogy nézzenek közösen utána valaminek és Ewa nem mondott nemet. Egy kis kirándulás, ismerkedés, esetleg kalandozás nem lehet rossz, nem lehet ismét olyan furcsa és groteszk mint az előző.
Amint leszáll a kocsiból kezét nyújtja Alvost felé és ha az megfogja akkor kéz a kézben nézhetnek körbe és kereshetik meg azt aki a felhívást közzétette.*
Amint leszáll a kocsiból kezét nyújtja Alvost felé és ha az megfogja akkor kéz a kézben nézhetnek körbe és kereshetik meg azt aki a felhívást közzétette.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-15 16:12:08
Üzenet elküldve: 2012-12-15 16:12:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Karaván//
*Eldon hallgatja amint az ork tömören vázolja a múltját és értékrendjét.
"Harc, harc, harc. Ez kellett nekem"
A másikkal először fenntartásai voltak, hisz igencsak fiatal szerzetről van szó, ki látszólag semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik a harcok terén, ám a katonacsalád jó alap lehet, még egy ilyen suhancnak is.
Eldon nem szeretné, ha az orkban feltámadna valamiféle vágy, hogy itt hagyja a karavánt, s inkább portázyni menjen a folyópartra, így a zöldbőrű válaszát egy kérdéssel előzi meg, melyet Kaelnek intéz:*
- Jó hallani, hogy mindketten értetek a fegyverekhez, ezek szerint biztonságban érezhetem az állataimat. De mondd csak, ha egyszer apád vezető pozíciót élvezett a városban, úgy te miért jöttél el onnan? Nem lett volna aranyéleted a továbbiakban?
*Eldon ezt egy kis megvetéssel a hangjában mondta ki, hisz neki egész életében nélkülöznie kellett, s gyűlölte a módos embereket.
Grise továbbra is rémült tekintettel mered jobbra-balra, majd tekintete megállapodik a tündéren. Lassan méri fel a férfit, de leginkább a kezében tartott bot köti le. Szólni próbál, de hangja elcsuklik, majd mikor ismét próbálkozik azt kérdezi:*
- Te.., te mágus vagy?
*Eldon hallgatja amint az ork tömören vázolja a múltját és értékrendjét.
"Harc, harc, harc. Ez kellett nekem"
A másikkal először fenntartásai voltak, hisz igencsak fiatal szerzetről van szó, ki látszólag semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik a harcok terén, ám a katonacsalád jó alap lehet, még egy ilyen suhancnak is.
Eldon nem szeretné, ha az orkban feltámadna valamiféle vágy, hogy itt hagyja a karavánt, s inkább portázyni menjen a folyópartra, így a zöldbőrű válaszát egy kérdéssel előzi meg, melyet Kaelnek intéz:*
- Jó hallani, hogy mindketten értetek a fegyverekhez, ezek szerint biztonságban érezhetem az állataimat. De mondd csak, ha egyszer apád vezető pozíciót élvezett a városban, úgy te miért jöttél el onnan? Nem lett volna aranyéleted a továbbiakban?
*Eldon ezt egy kis megvetéssel a hangjában mondta ki, hisz neki egész életében nélkülöznie kellett, s gyűlölte a módos embereket.
Grise továbbra is rémült tekintettel mered jobbra-balra, majd tekintete megállapodik a tündéren. Lassan méri fel a férfit, de leginkább a kezében tartott bot köti le. Szólni próbál, de hangja elcsuklik, majd mikor ismét próbálkozik azt kérdezi:*
- Te.., te mágus vagy?
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-15 00:57:37
Üzenet elküldve: 2012-12-15 00:57:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Kilépve a kapun a lányt megnyugvás tölti el. Már valamennyire megbarátkozott a várossal, illetve azzal a gondolattal, hogy tartozik valahova, de amint elhagyják a várost ismét a vándorlás vágya tölti el a lányt. Shael boldogan rohangál gazdája körül, majd egy nyulat is üldözőbe vesz. A zsákmány nélkül, csalódottan tér vissza gazdájához. „Pedig milyen remek vadász volt. A városban töltött idő alatt kicsit kijött a formájából. De nem csoda, rég nem volt alkalma vadászni.” Lisast megvakargatja kedvence füle tövét, majd tovább sétálnak az úton, egyenesen a karavánpihenő felé.*
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.15 01:01:17
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.15 01:01:17
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-13 12:54:59
Üzenet elküldve: 2012-12-13 12:54:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Ayen - késő nyári móka //
*Jóízű röhögéssel búcsúzik a mafláktól és széles vigyorral üdvözli a bakra helyezkedő Ayent és a puha csókot*
- Sose tagadnám *kacsint egyet futón.
Ez a nap is jól kezdődik. Persze ebben a legjelentősebb szerepet a lány vállalta magára s az a könnyed, légies természetesség, ami még az ő sziklákat meghazudtoló lényét is képes megrepeszteni olykor...
Mondják, a férfiak nehezen figyelnek egyszerre több dologra, de ő a megszokott odaadással engedi áthömpölyögni lényén az eufórikus izgatottság érzetét és azt, hogy tulajdonképpen bármit megtehet. Mindeközben persze azon agyal, merre engedje az ösztöneit és persze azok a gondolatok is megkísértik, mi mindent lehetne ezzel a temérdek idővel csinálni, ami rájuk szakadt.*
- Életre szóló előadás lehetett... *duruzsolja megátalkodottan a lánynak, valahol mégis belefeledkezően lágy oldalpillantással megtoldva, ahogy hallgatja Ayen mesélését.
Merthát ugye félő, ha olyan figyelemmel viseltetne Ayen meztelenségének, mint ahogyan a vágyai ösztönzik, az első szembejövő fát telibe kapnák... hát azt meg ugye azért mégse kellene.
Ráadásul a fegyvere is mögötte van...*
- Tudod, ha akarnám sem tudnám elveszíteni.
*De nem ám. Valahogy mindig megtalálják egymást. Néha már olyan, mintha azzal a nyomorult markolattal a mancsában született volna...
Fogalma sincs, merre járnak, mégis úgy „vezeti” a szekeret, mintha napjában legalább kétszer megjárná erre.*
- Először is *kezdi könnyed hangon, lassításra ösztönözve az állatok tempóját, hogy aztán egy kisebb hatásszünet után hirtelen támadja be Ayen nyakát egy szuszogós, forró, némileg talán elsőre fájdalmasan finom harapással, amit aztán persze nem felejt egy óvatosabb, futó csókkal enyhíteni.*
- Aztán... *fordul vissza, mintha mi sem történt volna* - lekanyarodunk erre.
*Már ösztönzi is a négylábúakat a megfelelő irányba. Az erdő fái ritkásabbak erre, a kora délelőtti fény könnyebben szüremlik át a tömött lombok között. Csönd van, a lovak patáinak és a szekér hangjának ütemességén túl körbeöleli őket a természet békéje.
Igaz csak félvér, de a hallása és a szaglása kifejezetten érzékeny, így nem esik nehezére követni a nagyobb víztömeg tiszta illatát.
A viszonylag ritkásabban használt utat itt buja fűcsomók kísérik a két nyomtáv között, s nem is olyan soká lekanyarodik egy kisebb tisztáshoz és az ahhoz tartozó, nagyobb méretű tóhoz.*
- És végezetül leparkolunk itt. Mit szólsz?
*Szavaihoz hűen – ha már a többivel amúgy is problémái akadnak olykor – le is kanyarítja a kocsit a szűkös ösvényről, hogy a fák árnyékában megállásra ösztönözze a jószágokat. Ruganyosan pattan le a bakról s kerüli meg a horkantó állatokat, hogy megelőzze a lány lehuppanását.*
- Erre most nem lesz szükséged *csomagolja ki Ayent viszonylag idegtépő fapofával és ráérős precizitással a talált takaróból, hogy aztán leemelje a bakról az ismét meztelen lányt.
A karjaiból persze nem igazán akaródzik kiengedni – ha Ayen arra vár, küzdenie kell érte. Ha azonban nem ütközik különösebb ellenállásba, a legnagyobb nyugalommal „rendezi át” csomagját, vagyis az egyik kezével a térdhajlata alatt, a másikkal a hátát fogja át s úgy viszi Ayent a vízbe, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
Az évszakhoz képest is hideg vízbe...*
*Jóízű röhögéssel búcsúzik a mafláktól és széles vigyorral üdvözli a bakra helyezkedő Ayent és a puha csókot*
- Sose tagadnám *kacsint egyet futón.
Ez a nap is jól kezdődik. Persze ebben a legjelentősebb szerepet a lány vállalta magára s az a könnyed, légies természetesség, ami még az ő sziklákat meghazudtoló lényét is képes megrepeszteni olykor...
Mondják, a férfiak nehezen figyelnek egyszerre több dologra, de ő a megszokott odaadással engedi áthömpölyögni lényén az eufórikus izgatottság érzetét és azt, hogy tulajdonképpen bármit megtehet. Mindeközben persze azon agyal, merre engedje az ösztöneit és persze azok a gondolatok is megkísértik, mi mindent lehetne ezzel a temérdek idővel csinálni, ami rájuk szakadt.*
- Életre szóló előadás lehetett... *duruzsolja megátalkodottan a lánynak, valahol mégis belefeledkezően lágy oldalpillantással megtoldva, ahogy hallgatja Ayen mesélését.
Merthát ugye félő, ha olyan figyelemmel viseltetne Ayen meztelenségének, mint ahogyan a vágyai ösztönzik, az első szembejövő fát telibe kapnák... hát azt meg ugye azért mégse kellene.
Ráadásul a fegyvere is mögötte van...*
- Tudod, ha akarnám sem tudnám elveszíteni.
*De nem ám. Valahogy mindig megtalálják egymást. Néha már olyan, mintha azzal a nyomorult markolattal a mancsában született volna...
Fogalma sincs, merre járnak, mégis úgy „vezeti” a szekeret, mintha napjában legalább kétszer megjárná erre.*
- Először is *kezdi könnyed hangon, lassításra ösztönözve az állatok tempóját, hogy aztán egy kisebb hatásszünet után hirtelen támadja be Ayen nyakát egy szuszogós, forró, némileg talán elsőre fájdalmasan finom harapással, amit aztán persze nem felejt egy óvatosabb, futó csókkal enyhíteni.*
- Aztán... *fordul vissza, mintha mi sem történt volna* - lekanyarodunk erre.
*Már ösztönzi is a négylábúakat a megfelelő irányba. Az erdő fái ritkásabbak erre, a kora délelőtti fény könnyebben szüremlik át a tömött lombok között. Csönd van, a lovak patáinak és a szekér hangjának ütemességén túl körbeöleli őket a természet békéje.
Igaz csak félvér, de a hallása és a szaglása kifejezetten érzékeny, így nem esik nehezére követni a nagyobb víztömeg tiszta illatát.
A viszonylag ritkásabban használt utat itt buja fűcsomók kísérik a két nyomtáv között, s nem is olyan soká lekanyarodik egy kisebb tisztáshoz és az ahhoz tartozó, nagyobb méretű tóhoz.*
- És végezetül leparkolunk itt. Mit szólsz?
*Szavaihoz hűen – ha már a többivel amúgy is problémái akadnak olykor – le is kanyarítja a kocsit a szűkös ösvényről, hogy a fák árnyékában megállásra ösztönözze a jószágokat. Ruganyosan pattan le a bakról s kerüli meg a horkantó állatokat, hogy megelőzze a lány lehuppanását.*
- Erre most nem lesz szükséged *csomagolja ki Ayent viszonylag idegtépő fapofával és ráérős precizitással a talált takaróból, hogy aztán leemelje a bakról az ismét meztelen lányt.
A karjaiból persze nem igazán akaródzik kiengedni – ha Ayen arra vár, küzdenie kell érte. Ha azonban nem ütközik különösebb ellenállásba, a legnagyobb nyugalommal „rendezi át” csomagját, vagyis az egyik kezével a térdhajlata alatt, a másikkal a hátát fogja át s úgy viszi Ayent a vízbe, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
Az évszakhoz képest is hideg vízbe...*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-12 22:15:58
Üzenet elküldve: 2012-12-12 22:15:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kesztyűs ujjai között gyűrődik a papír, minek legszélét a borzongató fuvallat zilálja közeledve a várost ölelő folyóhoz. Meleg párapamacsok keletkeznek arca előtt, ahogy a levegőt hosszasan kiereszti tüdejéből. Lemondó sóhaj, egyben sajnálkozó az utcán ragadottaknak címezve titkon, amiért gyávák cselekedni és önnön magukat alázzák meg porban fetrengésükkel. A gyenge akarat is, ha megtörik képes eltörölni majd' minden gátlást.. tipikus emberi természet, képes bármikor félredobni alanyi méltóságát.
Megérkezve úticéljához körbehordozza tekintetét, de a szürke szempár nem találja a hullámzó tömegben a keresett személyt és jól megpakolt batárját. Idejét el kell hát ütnie valamilyen rögtönzött foglalatossággal, míg nem fut be az öreg Davus. Nem kattognak soká ezen agytekervényei, nem bővelkedik választási lehetőségekben, hármat tudna kiemelni, mivel le tudná kötni személyét és máris nyúl a kisebb méretű könyvért, ami a táska belsejében lapult meg. Lapjai megsárgultak s, mintha tartalma nem csak döntött sorokból állna, itt-ott vastagodnak a lapok vagy csak a kettő közti táv növekszik meg? Jegyzetekkel van tele a kis bőrkötéses darab, benne néhány kiszárított és összelapított növénnyel, amiket nem könyvjelzőként használ, sokkal inkább a papirosról kitüremkedő illusztrációként vannak jelen.
Utoljára tekint körbe, nem rejtőzik türelmetlenség a mozdulatban, helyet keres magának és az eltörpülő olvasmánynak, mibe listáját helyezi, közvetlen a hátulsó födél előtti oldalhoz. A híd menti kőkorlátot ideálisnak találja, pont megfelelőnek, hogy nekitámassza "társát" és asztalpótlékként is szolgál egyben az ugyan egyenetlen felszínű építmény. Fellapozva a kötetet ellenben meglepően rövid időn belül végez átnyálazásával.. álla megemelkedett annál a bizonyos oldalnál, hol a lángszínű virág nyomata leledzett és azon nyomban össze is csukta a kéziratot.
Nem kívánatos emlék, kellemetlen érzést hagy maga mögött, ami a homokóra szemeinek peregtével sem vált egészen láthatatlanná, pedig sok éjen mormolta el puritán kérelmét. Nem nagy kívánalom, de kénytelen belátni, hogy nem lehet a múlt intermezzóit egy szempillantás alatt semmissé tenni. Visszajött a városba is, a megismétlő történések kockázatát vállalva.
Visszasüllyeszti helyére az elővett unaloműzőt, nem töri üstökét újabb alternatíván. A jövő s menőket fürkészi, a szállítmányokat.. mindent, ami elhaladhat környezetében s jobb híján a hömpölygő folyót fixírozza.*
Megérkezve úticéljához körbehordozza tekintetét, de a szürke szempár nem találja a hullámzó tömegben a keresett személyt és jól megpakolt batárját. Idejét el kell hát ütnie valamilyen rögtönzött foglalatossággal, míg nem fut be az öreg Davus. Nem kattognak soká ezen agytekervényei, nem bővelkedik választási lehetőségekben, hármat tudna kiemelni, mivel le tudná kötni személyét és máris nyúl a kisebb méretű könyvért, ami a táska belsejében lapult meg. Lapjai megsárgultak s, mintha tartalma nem csak döntött sorokból állna, itt-ott vastagodnak a lapok vagy csak a kettő közti táv növekszik meg? Jegyzetekkel van tele a kis bőrkötéses darab, benne néhány kiszárított és összelapított növénnyel, amiket nem könyvjelzőként használ, sokkal inkább a papirosról kitüremkedő illusztrációként vannak jelen.
Utoljára tekint körbe, nem rejtőzik türelmetlenség a mozdulatban, helyet keres magának és az eltörpülő olvasmánynak, mibe listáját helyezi, közvetlen a hátulsó födél előtti oldalhoz. A híd menti kőkorlátot ideálisnak találja, pont megfelelőnek, hogy nekitámassza "társát" és asztalpótlékként is szolgál egyben az ugyan egyenetlen felszínű építmény. Fellapozva a kötetet ellenben meglepően rövid időn belül végez átnyálazásával.. álla megemelkedett annál a bizonyos oldalnál, hol a lángszínű virág nyomata leledzett és azon nyomban össze is csukta a kéziratot.
Nem kívánatos emlék, kellemetlen érzést hagy maga mögött, ami a homokóra szemeinek peregtével sem vált egészen láthatatlanná, pedig sok éjen mormolta el puritán kérelmét. Nem nagy kívánalom, de kénytelen belátni, hogy nem lehet a múlt intermezzóit egy szempillantás alatt semmissé tenni. Visszajött a városba is, a megismétlő történések kockázatát vállalva.
Visszasüllyeszti helyére az elővett unaloműzőt, nem töri üstökét újabb alternatíván. A jövő s menőket fürkészi, a szállítmányokat.. mindent, ami elhaladhat környezetében s jobb híján a hömpölygő folyót fixírozza.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-12 21:50:46
Üzenet elküldve: 2012-12-12 21:50:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Karaván//
*Kis idő múlva a csönd unalmas volt Jogar számára, a mellette haladó embert próbálta megszólítani de mindig újabb és újabb marhák kerültek közéjük. Hirtelen ötlettől vezérelve az egyik marha nyakat megvakargatva lenyugtatta. Majd felmászott a hátára. A marhának meg sem kottyant a kis plusz teher. Most már elhárult az akadály, hogy tudjon beszélgetni a társával.*
-Grise ugye?- *Kiált át a köztük lévő pár marhán.* a-szép napunk van egy hosszú sétához nem? Régóta foglalkoztok marhákkal? Én egyszer láttam egy hatalmas csordát sokkal nagyobb volt mint ez, de mondjuk többen is voltak. Mindig is jó mókának tartottam - *Kicsit elmereng az emlékein.* a-Bár ha jól emlékszem lemészárolták annak a csordának az egész kíséretét. Mondjuk így nem tűnik annyira mókásnak. De azért remélem kijut nekünk is valami jó móka. A kevésbé végzetesből.
*Mondja vigyorogva míg várja a reakcióját, megvakarja a "paripája" nyakát.
*Kis idő múlva a csönd unalmas volt Jogar számára, a mellette haladó embert próbálta megszólítani de mindig újabb és újabb marhák kerültek közéjük. Hirtelen ötlettől vezérelve az egyik marha nyakat megvakargatva lenyugtatta. Majd felmászott a hátára. A marhának meg sem kottyant a kis plusz teher. Most már elhárult az akadály, hogy tudjon beszélgetni a társával.*
-Grise ugye?- *Kiált át a köztük lévő pár marhán.* a-szép napunk van egy hosszú sétához nem? Régóta foglalkoztok marhákkal? Én egyszer láttam egy hatalmas csordát sokkal nagyobb volt mint ez, de mondjuk többen is voltak. Mindig is jó mókának tartottam - *Kicsit elmereng az emlékein.* a-Bár ha jól emlékszem lemészárolták annak a csordának az egész kíséretét. Mondjuk így nem tűnik annyira mókásnak. De azért remélem kijut nekünk is valami jó móka. A kevésbé végzetesből.
*Mondja vigyorogva míg várja a reakcióját, megvakarja a "paripája" nyakát.
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-11 01:01:57
Üzenet elküldve: 2012-12-11 01:01:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Karaván//
*Kael meglepődik a kusza válaszon. A zöldbőrű valóban megroskadt lelkű lehet, ha csak az öléshez ért és csak az hozza lázba... de mivel egy oldalon állnak ez most nem készteti aggodalomra.*
-Kael. Én még nem voltam harcban, viszont tudok kardot forgatni. Apám, a kisvárosnak ahonnan jövök, az egyik vezető rendfenntartója és ő tanított kardot forgatni.- *válaszolja, és próbál egy ork számára kacifántosan hangzó nevet találni a "városőr" titulusra.*
-A szintemet nem tudom. Olyan 2-3 fejjel lehet lejjebb nálad!- *ereszt meg egy félmosolyt, jelezve hogy ez humorizálás akart lenni. Minden jég megtörhet a kitartóan csákányozzák! Bár a tündérrel szívesebben barátkozna, nem is beszélve a csinos nőről akit a csuklyás kisajátított, mégis lehet sikerül elkapni a beszélgetés fonalát itt is, ahova a tehenek is csak potyogtatnak...*
-Ezek szerint veterán vagy, a háborúból. Hogyhogy karavánkísérőnek álltál? Nem "rangon aluli" ez egy tapasztalt orknak? Teheneket meg gulyásokat istápolni... nem mintha zavarna, hisz a te dolgod, mindössze kíváncsiságból.- *gördíti tovább a beszélgetést, kis szerencsével elkerülve a kínos hallgatás és zárkózott válaszok zsákutcáit... na meg a tehénlepényeket.*
A hozzászólás írója (Kael Ranado) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.11 01:02:14
*Kael meglepődik a kusza válaszon. A zöldbőrű valóban megroskadt lelkű lehet, ha csak az öléshez ért és csak az hozza lázba... de mivel egy oldalon állnak ez most nem készteti aggodalomra.*
-Kael. Én még nem voltam harcban, viszont tudok kardot forgatni. Apám, a kisvárosnak ahonnan jövök, az egyik vezető rendfenntartója és ő tanított kardot forgatni.- *válaszolja, és próbál egy ork számára kacifántosan hangzó nevet találni a "városőr" titulusra.*
-A szintemet nem tudom. Olyan 2-3 fejjel lehet lejjebb nálad!- *ereszt meg egy félmosolyt, jelezve hogy ez humorizálás akart lenni. Minden jég megtörhet a kitartóan csákányozzák! Bár a tündérrel szívesebben barátkozna, nem is beszélve a csinos nőről akit a csuklyás kisajátított, mégis lehet sikerül elkapni a beszélgetés fonalát itt is, ahova a tehenek is csak potyogtatnak...*
-Ezek szerint veterán vagy, a háborúból. Hogyhogy karavánkísérőnek álltál? Nem "rangon aluli" ez egy tapasztalt orknak? Teheneket meg gulyásokat istápolni... nem mintha zavarna, hisz a te dolgod, mindössze kíváncsiságból.- *gördíti tovább a beszélgetést, kis szerencsével elkerülve a kínos hallgatás és zárkózott válaszok zsákutcáit... na meg a tehénlepényeket.*
A hozzászólás írója (Kael Ranado) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.11 01:02:14
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-10 21:11:16
Üzenet elküldve: 2012-12-10 21:11:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Karaván//
* A marcona ork figyelmét maximálisan a környezetre szegezi, majd egy pillanatra arra az emberre, aki szól hozzá, de utána továbbra is őrzi a karavánt.
- Rengeto. Az nem számít, hogy honnan érkeztem. Az sem számít, hogy te honnan érkeztél. Nem számít itt semmi, csak az, hogy ki milyen szinten van. Ki mennyire tapasztalt, mennyire szeret és tud is ölni. Te mennyire tudsz? Én már több háborút megvívtam mint kellett volna. Túléltem. Tapasztalatom? Van. Ha nektek is van, biztonságban vagyunk. Ha nincs, akkor az isten irgalmazzon nekünk, és ne kerüljünk bajba. Szóval te ki vagy és mihez értesz?
* Kérdezi komolyan és mosoly nélkül Kaeltől *
* A marcona ork figyelmét maximálisan a környezetre szegezi, majd egy pillanatra arra az emberre, aki szól hozzá, de utána továbbra is őrzi a karavánt.
- Rengeto. Az nem számít, hogy honnan érkeztem. Az sem számít, hogy te honnan érkeztél. Nem számít itt semmi, csak az, hogy ki milyen szinten van. Ki mennyire tapasztalt, mennyire szeret és tud is ölni. Te mennyire tudsz? Én már több háborút megvívtam mint kellett volna. Túléltem. Tapasztalatom? Van. Ha nektek is van, biztonságban vagyunk. Ha nincs, akkor az isten irgalmazzon nekünk, és ne kerüljünk bajba. Szóval te ki vagy és mihez értesz?
* Kérdezi komolyan és mosoly nélkül Kaeltől *
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-07 18:11:02
Üzenet elküldve: 2012-12-07 18:11:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A karaván//
*A népes állatsereglet, s az őt kísérő őrség tehát elindult. Eldon, Grise, és Mars fáklyát gyújt, valamint a csapat vezetője ad egy égő világot a tündér kezébe is.
Az effajta kivilágított csapatok megszokottak errefelé, tekintve, hogy a városban túl sok állattenyésztő él, ám a felvevőpiac nem rendelkezik kiapadhatatlan pénzforrással. Azok a gazdák, kik vállalják a kockázatot, hogy a hosszú út folyamán rájuk támadhatnak, biztos vevőkre számíthatnak a karavánpihenőben.
Eldonék árujára Atheniorban is lett volna igény, ám azt nem merték megkockáztatni, hogy ott adjanak túl az anyagon. Elég veszélyes volt az is, hogy egyáltalán szert tettek a szálíltmányra, nem kellett volna magukra vonni a figyelmet, hogy árulni kezdik.
"Mert persze a karaván kevésbé feltűnő" gondolta Eldon Mars ötletére, ám azt be kell látnia, hogy nincs más út. Ferro bát sokan ismerték a városban, és valakit okolni fognak a haláláért. Miért ne pont azokra kennék - jogosan - akik az ő üzletágában akarnak feltörekvő elosztók lenni?
Eldon nagyon reméli, hogy az út folyamán nem lesz semmi probléma. Tekintetével a jobb fülükön megfestett állatokra pillant, melyeknek minden darabja egy kisebb vagyont ér. Ezeket a jószágokat szándékosan a menet közepén helyezték el, hogyha bármi támadás érné a karavánt, nekik ne essen bántódásuk.
Támadás.. túl kevesen vannak. A jelentkezők közül ketten nem jöttek el, pedig a nagydarab és a törp is hasznos lehetett volna a harcban.
"Francnak volt olyan nagy pofája"
Mars most először veszi le csuklyáját a fejéről. Vagy azért, mert idekint már nincs kitől rejtegetnie arcát, vagy azért, hogy a lány jobban szemügyre vehesse azt. A férfi a hajába túr, és egy nagyot szív a levegőbe. Arca nagyon fáradtnak tűnik, de sötét, majdnem fekete szeme erőt sugároz. Mintha a lelkén kívűl már halott lenne. Ám a látszat csal, hisz Mars belül teljesen üres. Ha volt is valaha lelke, az már rég elhagyta őt.
Az amúgy igen szófukar férfi, mély hangján szól a lányhoz, melyben kicseng a kíváncsiság, ám, hogy valós-e, azt ő maga sem tudja.*
- A fogadóban, ki volt az a férfi? A barátod?
A menet közepén haladva mondható a legunalmasabbnak az út. Grise és Joyar közé két-három állat ékelődik be folyamatosan, ezzel megnehezítve a lehetséges beszélgetést, már ha valamelyikük társalogni akarna. A fiatal fiú még mindig a körmeit rágja, s tekintete vadul cikázik az őket körülölelő sötétség, és testvére között. Olykor a tündérre néz, ám mikor az elkaphatná tekintetét, gyorsan elrántja arcát.*
*A népes állatsereglet, s az őt kísérő őrség tehát elindult. Eldon, Grise, és Mars fáklyát gyújt, valamint a csapat vezetője ad egy égő világot a tündér kezébe is.
Az effajta kivilágított csapatok megszokottak errefelé, tekintve, hogy a városban túl sok állattenyésztő él, ám a felvevőpiac nem rendelkezik kiapadhatatlan pénzforrással. Azok a gazdák, kik vállalják a kockázatot, hogy a hosszú út folyamán rájuk támadhatnak, biztos vevőkre számíthatnak a karavánpihenőben.
Eldonék árujára Atheniorban is lett volna igény, ám azt nem merték megkockáztatni, hogy ott adjanak túl az anyagon. Elég veszélyes volt az is, hogy egyáltalán szert tettek a szálíltmányra, nem kellett volna magukra vonni a figyelmet, hogy árulni kezdik.
"Mert persze a karaván kevésbé feltűnő" gondolta Eldon Mars ötletére, ám azt be kell látnia, hogy nincs más út. Ferro bát sokan ismerték a városban, és valakit okolni fognak a haláláért. Miért ne pont azokra kennék - jogosan - akik az ő üzletágában akarnak feltörekvő elosztók lenni?
Eldon nagyon reméli, hogy az út folyamán nem lesz semmi probléma. Tekintetével a jobb fülükön megfestett állatokra pillant, melyeknek minden darabja egy kisebb vagyont ér. Ezeket a jószágokat szándékosan a menet közepén helyezték el, hogyha bármi támadás érné a karavánt, nekik ne essen bántódásuk.
Támadás.. túl kevesen vannak. A jelentkezők közül ketten nem jöttek el, pedig a nagydarab és a törp is hasznos lehetett volna a harcban.
"Francnak volt olyan nagy pofája"
Mars most először veszi le csuklyáját a fejéről. Vagy azért, mert idekint már nincs kitől rejtegetnie arcát, vagy azért, hogy a lány jobban szemügyre vehesse azt. A férfi a hajába túr, és egy nagyot szív a levegőbe. Arca nagyon fáradtnak tűnik, de sötét, majdnem fekete szeme erőt sugároz. Mintha a lelkén kívűl már halott lenne. Ám a látszat csal, hisz Mars belül teljesen üres. Ha volt is valaha lelke, az már rég elhagyta őt.
Az amúgy igen szófukar férfi, mély hangján szól a lányhoz, melyben kicseng a kíváncsiság, ám, hogy valós-e, azt ő maga sem tudja.*
- A fogadóban, ki volt az a férfi? A barátod?
A menet közepén haladva mondható a legunalmasabbnak az út. Grise és Joyar közé két-három állat ékelődik be folyamatosan, ezzel megnehezítve a lehetséges beszélgetést, már ha valamelyikük társalogni akarna. A fiatal fiú még mindig a körmeit rágja, s tekintete vadul cikázik az őket körülölelő sötétség, és testvére között. Olykor a tündérre néz, ám mikor az elkaphatná tekintetét, gyorsan elrántja arcát.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-04 23:16:35
Üzenet elküldve: 2012-12-04 23:16:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//A Karaván//
*Miután megkapta a fizetsége első részét Joyar kissé felengedett a hangulata.*
~Talán fölöslegesen volt az aggodalmam.~
*Gondolja magában. Majd a tündér szóra kapja fel a fejét. Mikor elmondták neki hol a helye, kicsit elszomorodott. Jobb szeretett volna ö is elöl menni. De hamar felvirult mikor meglátta az állatokat. Mindig is szeretett az állatok közelében lenni. Valahogy megnyugtatta. Így beállt a gulya jobb oldalához. Csillogó szemekkel méregette a hozzá képest hatalmas jószágokat. Kiválasztott egyet ami a szélén volt és beállt mellé. Ha ebben a gulyában is megvan a csorda szellem akkor elég egyet irányítani és a többi megy vele. Persze ha nem riadnak meg. Akkor kis termete miatt elég hátrányban lesz. Ahogy ballagtak még egyszer körbenézett, a de nő társát nem látta sehol.*
~Akkor ennyien maradunk. Remélem elegek leszünk.~
*Miután megkapta a fizetsége első részét Joyar kissé felengedett a hangulata.*
~Talán fölöslegesen volt az aggodalmam.~
*Gondolja magában. Majd a tündér szóra kapja fel a fejét. Mikor elmondták neki hol a helye, kicsit elszomorodott. Jobb szeretett volna ö is elöl menni. De hamar felvirult mikor meglátta az állatokat. Mindig is szeretett az állatok közelében lenni. Valahogy megnyugtatta. Így beállt a gulya jobb oldalához. Csillogó szemekkel méregette a hozzá képest hatalmas jószágokat. Kiválasztott egyet ami a szélén volt és beállt mellé. Ha ebben a gulyában is megvan a csorda szellem akkor elég egyet irányítani és a többi megy vele. Persze ha nem riadnak meg. Akkor kis termete miatt elég hátrányban lesz. Ahogy ballagtak még egyszer körbenézett, a de nő társát nem látta sehol.*
~Akkor ennyien maradunk. Remélem elegek leszünk.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222