Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-20 17:45:32
Üzenet elküldve: 2016-12-20 17:45:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Ma igazán türelmes, megvárja, hogy Meira megrágja magában az ajánlatát. Közben, hogy ne teljes haszontalanul az idő ő is átgondolja ezt a dolgot még egyszer. Nem biztos benne, hogy így gyorsabban haladnak majd, de legalább nem az ő háta fájdul majd bele a cipekedésbe. Meg aztán kíváncsi is, hogy mennyire bírja az ilyet a kisasszony. A ruháit elnézve nem pont vándorúthoz öltözött Meira, de ezen még lehet segíteni.*
- Helyes. *Bólint. Ha semmi, de tényleg semmi nem lett volna a lánynál a két szép szemén, meg a csinos ruháin kívül, akkor azért inkább visszatessékelte volna a városba.*
- Ha tudsz így jönni, igen. De nem érek rá egész nap. *Ha Meira közelebb jön, akkor átadja neki a hátizsákot, amit eddig ő cipelt. Mi tagadás, van súlya, jól megpakolták. A fegyvereit, az erszényét, meg a kulacsát azért magánál tartja, azokra gyorsan lesz szüksége, ha valami baj történik.*
- Remek. *Hangzik a dicsérő szó, miután a fél-elf magára ügyeskedte a zsákot. Igazán nagy teljesítmény, teljesen lenyűgözte.*
- Akkor indulás, utánam! *Int Meirának, aztán elindul a megfelelő irányba. Menet közben néha rápillant a fiatal lányra, hogy bírja-e.*
*Ma igazán türelmes, megvárja, hogy Meira megrágja magában az ajánlatát. Közben, hogy ne teljes haszontalanul az idő ő is átgondolja ezt a dolgot még egyszer. Nem biztos benne, hogy így gyorsabban haladnak majd, de legalább nem az ő háta fájdul majd bele a cipekedésbe. Meg aztán kíváncsi is, hogy mennyire bírja az ilyet a kisasszony. A ruháit elnézve nem pont vándorúthoz öltözött Meira, de ezen még lehet segíteni.*
- Helyes. *Bólint. Ha semmi, de tényleg semmi nem lett volna a lánynál a két szép szemén, meg a csinos ruháin kívül, akkor azért inkább visszatessékelte volna a városba.*
- Ha tudsz így jönni, igen. De nem érek rá egész nap. *Ha Meira közelebb jön, akkor átadja neki a hátizsákot, amit eddig ő cipelt. Mi tagadás, van súlya, jól megpakolták. A fegyvereit, az erszényét, meg a kulacsát azért magánál tartja, azokra gyorsan lesz szüksége, ha valami baj történik.*
- Remek. *Hangzik a dicsérő szó, miután a fél-elf magára ügyeskedte a zsákot. Igazán nagy teljesítmény, teljesen lenyűgözte.*
- Akkor indulás, utánam! *Int Meirának, aztán elindul a megfelelő irányba. Menet közben néha rápillant a fiatal lányra, hogy bírja-e.*
2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-20 16:43:22
Üzenet elküldve: 2016-12-20 16:43:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Shaia//
*Szótlanul, nagyokat pislog Shaiara, mikor felajánlja neki, hogy vele mehet. Egy ideig hallgat, gondolkozik, mit is mondjon.*
-Igen. Persze. A legszükségesebb dolgok mindig nálam vannak.
*Azért ezt a kijelentést kicsit eltúlozza, de bármit megtenne azért, hogy ne egyedül kelljen bóklásznia itt a... Ki tudja hol.*
-Tényleg veled mehetek? *Önfeledt öröm ül ki az arcára.* A csomagodat meg szerintem elbírom. Sokszor segítettem édesapámnak is ilyesféle dolgokat cipelni.
*Egy újabb elhamarkodott következtetést von le ezzel. Körbejárkálja a lány csomagjait. Sokáig mászkál körülötte, teljesen áttanulmányozza azt.*
~Vajon mi lehet benne? Bizonyára csak étel, meg egyéb, az utazáshoz szükséges holmik. Vagy valami teljesen más.~
*Utóbbiba inkább nem gondol bele, és jobbnak látja, ha nem is kérdezi meg. Felkészül, majd felemeli a nehéz zsákot, picit "táncikál" vele, elveszíti az egyensúlyát.*
-Nem is olyan nehéz. Nem, nem. Tényleg nem! Látod? Mindenféle nehézség nélkül elbírom.
*Nevet zavartan, majd nagy nehezen a hátára dobja a csomagot, visszanyeri testének egyensúlyát.*
-Részemről indulhatunk.
*Mosolyog Shaiara ártatlanul, azonban egyáltalán nem biztos abban sem, hogy egyáltalán meg tud-e mozdulni ekkora súllyal a hátán, de minden színészi képességét beleadva próbálja ezt leplezni.*
*Szótlanul, nagyokat pislog Shaiara, mikor felajánlja neki, hogy vele mehet. Egy ideig hallgat, gondolkozik, mit is mondjon.*
-Igen. Persze. A legszükségesebb dolgok mindig nálam vannak.
*Azért ezt a kijelentést kicsit eltúlozza, de bármit megtenne azért, hogy ne egyedül kelljen bóklásznia itt a... Ki tudja hol.*
-Tényleg veled mehetek? *Önfeledt öröm ül ki az arcára.* A csomagodat meg szerintem elbírom. Sokszor segítettem édesapámnak is ilyesféle dolgokat cipelni.
*Egy újabb elhamarkodott következtetést von le ezzel. Körbejárkálja a lány csomagjait. Sokáig mászkál körülötte, teljesen áttanulmányozza azt.*
~Vajon mi lehet benne? Bizonyára csak étel, meg egyéb, az utazáshoz szükséges holmik. Vagy valami teljesen más.~
*Utóbbiba inkább nem gondol bele, és jobbnak látja, ha nem is kérdezi meg. Felkészül, majd felemeli a nehéz zsákot, picit "táncikál" vele, elveszíti az egyensúlyát.*
-Nem is olyan nehéz. Nem, nem. Tényleg nem! Látod? Mindenféle nehézség nélkül elbírom.
*Nevet zavartan, majd nagy nehezen a hátára dobja a csomagot, visszanyeri testének egyensúlyát.*
-Részemről indulhatunk.
*Mosolyog Shaiara ártatlanul, azonban egyáltalán nem biztos abban sem, hogy egyáltalán meg tud-e mozdulni ekkora súllyal a hátán, de minden színészi képességét beleadva próbálja ezt leplezni.*
2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-20 14:05:08
Üzenet elküldve: 2016-12-20 14:05:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Mi tagadás, Shaiából hiányoznak bizonyos a társalkodónői munkakörhöz szükséges kvalitások és a kellemes nőcske szerepében tetszelegni sincs kedve általában. Ő máshoz ért.*
- Kösz. *Mondja Meirának, amikor az megdicséri a nevét. Ritkán hall ilyesmit más nőktől, inkább a férfiak szokták ezt benyögni neki, mint kiválónak gondolt bókot. Velük általában sokkal gorombább az ilyesmi után, mint Meirával, feltételezi, hogy a leányzó nem szeretné a legközelebbi sötét sarokban maga alá gyűrni. A fél-elf közben szinte kitalálja a gondolatait, neki így már csak bólogatnia kell. Így viszont talán eggyel kevésbé tűnik faragatlannak, ezzel pedig kisebb eséllyel kergeti Meirát egy sírógörcsbe.*
- Ja, elég hosszú, meg a csomagom sem könnyű. *Mondja, aztán már indulna is. Még mielőtt azonban faképnél hagyná Meirát végigméri a lányt.*
- De ha elbírod a zsákom, velem jöhetsz. Ugye van nálad étel magadnak? *Nagyon reméli, hogy a kisasszonynál legalább egy kistáska van némi felszereléssel.*
*Mi tagadás, Shaiából hiányoznak bizonyos a társalkodónői munkakörhöz szükséges kvalitások és a kellemes nőcske szerepében tetszelegni sincs kedve általában. Ő máshoz ért.*
- Kösz. *Mondja Meirának, amikor az megdicséri a nevét. Ritkán hall ilyesmit más nőktől, inkább a férfiak szokták ezt benyögni neki, mint kiválónak gondolt bókot. Velük általában sokkal gorombább az ilyesmi után, mint Meirával, feltételezi, hogy a leányzó nem szeretné a legközelebbi sötét sarokban maga alá gyűrni. A fél-elf közben szinte kitalálja a gondolatait, neki így már csak bólogatnia kell. Így viszont talán eggyel kevésbé tűnik faragatlannak, ezzel pedig kisebb eséllyel kergeti Meirát egy sírógörcsbe.*
- Ja, elég hosszú, meg a csomagom sem könnyű. *Mondja, aztán már indulna is. Még mielőtt azonban faképnél hagyná Meirát végigméri a lányt.*
- De ha elbírod a zsákom, velem jöhetsz. Ugye van nálad étel magadnak? *Nagyon reméli, hogy a kisasszonynál legalább egy kistáska van némi felszereléssel.*
2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-20 13:12:15
Üzenet elküldve: 2016-12-20 13:12:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Shaia//
*Hiába a kedves bemutatkozás, picit sem oldódik fel a lány társaságában. A válaszától pedig egyáltalán nem tart előrébb, mint mielőtt beszélt vele, de legalább büszke magára, hogy képes volt valakivel beszélni, és már ismer valakit a környéken.*
-Shaia. Szép neved van. *Mosolyodik el szerényen* Akkor mégiscsak a városban kéne keresgélnem. De ott olyan sokan vannak! A kikötőbe meg nem vinnél magaddal, igaz? Csak egy kolonc lennék a nyakadon.
*Vörösödik el szégyenében. Shaia pillantásából úti célja felé, nem nehéz rájönnie, hogy már szívesen megszabadulna tőle.*
-Menj csak, ha szeretnél, nem akarlak feltartani. Hosszú út várhat még rád.
*Állapítja meg, de igazából fogalma sincs, milyen messze van innen a kikötő.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.20 13:13:01
*Hiába a kedves bemutatkozás, picit sem oldódik fel a lány társaságában. A válaszától pedig egyáltalán nem tart előrébb, mint mielőtt beszélt vele, de legalább büszke magára, hogy képes volt valakivel beszélni, és már ismer valakit a környéken.*
-Shaia. Szép neved van. *Mosolyodik el szerényen* Akkor mégiscsak a városban kéne keresgélnem. De ott olyan sokan vannak! A kikötőbe meg nem vinnél magaddal, igaz? Csak egy kolonc lennék a nyakadon.
*Vörösödik el szégyenében. Shaia pillantásából úti célja felé, nem nehéz rájönnie, hogy már szívesen megszabadulna tőle.*
-Menj csak, ha szeretnél, nem akarlak feltartani. Hosszú út várhat még rád.
*Állapítja meg, de igazából fogalma sincs, milyen messze van innen a kikötő.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.20 13:13:01
2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-20 12:12:16
Üzenet elküldve: 2016-12-20 12:12:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Ha egy harmadik személy is figyelné őket, akkor jót mulathatna azon, hogy milyen gyanakodva méregetik egymást. Meira öltözéke némileg szokatlan a városon kívül, nem túl praktikus, Shaia meg egyszerűen csak sötételf, ők a legtöbbeknek alapból elég gyanúsak.*
- Ühüm. *Mondja a bemutatkozásra. Aztán kicsivel később úgy dönt, hogy igazán erőt vehet magán és bemutatkozhat ő is. Abból még nem lehet nagy baj.*
- Shaia vagyok. *Mutatkozik be roppant gálánsan. Talán az Év Udvarias Sötételfje díjat is elnyeri majd ezzel. A következőkben már nem fordít ilyen sok figyelmet az illemre, rosszul leplezett unalommal hallgatja végig Meira szerencsétlen történetét. Ilyenje a legtöbbeknek van, akivel összefújta a szél, már meg sem lepődik rajtuk.*
- Ühüm. Hát, én a Kikötőbe megyek, oda sokat kell sétálni. A város meg arra van, nem is messze. *Mutat arra, amerről jött. Aztán arra pillant, amerre menne. Mert menne, nem kenyere mások panaszainak hallgatása, a bajuk megoldása még kevésbé.*
*Ha egy harmadik személy is figyelné őket, akkor jót mulathatna azon, hogy milyen gyanakodva méregetik egymást. Meira öltözéke némileg szokatlan a városon kívül, nem túl praktikus, Shaia meg egyszerűen csak sötételf, ők a legtöbbeknek alapból elég gyanúsak.*
- Ühüm. *Mondja a bemutatkozásra. Aztán kicsivel később úgy dönt, hogy igazán erőt vehet magán és bemutatkozhat ő is. Abból még nem lehet nagy baj.*
- Shaia vagyok. *Mutatkozik be roppant gálánsan. Talán az Év Udvarias Sötételfje díjat is elnyeri majd ezzel. A következőkben már nem fordít ilyen sok figyelmet az illemre, rosszul leplezett unalommal hallgatja végig Meira szerencsétlen történetét. Ilyenje a legtöbbeknek van, akivel összefújta a szél, már meg sem lepődik rajtuk.*
- Ühüm. Hát, én a Kikötőbe megyek, oda sokat kell sétálni. A város meg arra van, nem is messze. *Mutat arra, amerről jött. Aztán arra pillant, amerre menne. Mert menne, nem kenyere mások panaszainak hallgatása, a bajuk megoldása még kevésbé.*
2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-20 01:19:45
Üzenet elküldve: 2016-12-20 01:19:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Shaia//
*Meira egy ideig hallgat, tetőtől talpig végignéz újdonsült társaságán. Fegyvereitől kicsit megijed, de próbál nem törődni velük, hisz nem úgy tűnik, mint ha bántani akarná őt. Hamarosan sikerül a lány szemeibe nézni*
~Ő egy sötételf. Apa valamiért sosem akart róluk bővebben mesélni, azon kívül, hogy léteznek.~ *Gyorsan elrántja a fejét, kicsit kínosnak érezte a szemkontaktust. Száját végre sikerült kinyitnia, belekezdeni a mondandójába, bár még mindig nem volt biztos benne, hogy mit mondhat el az előtte álló utazónak*
-E-Először is elnézést kérek a modortalanságomért. Meira a nevem. *Dadogja félénken* Nos, uhm. Én egy kisebb faluban nőttem fel, távol a hatalmas városoktól. Bár még egyáltalán nem lehetne engem felnőttnek nevezni *Teszi hozzá, kicsit mosolyog.* Gyermekkoromban mágiát akartam tanulni, de sokat kellett segítenem a szüleimnek, ezért nem volt rá sem időm, sem lehetőségem. Most azonban ők már nincsenek. *Tart hatásszünetet a mesélésben, pár könnycsepp fut végig az arcán, hosszú barna tincseit tudatosan arca elé lógatja, remélve, hogy ezzel leplezi a sírását.* Megölték őket, az otthonom pedig felgyújtották. És most itt vagyok. Egyedül. Nem ismerek itt senkit és semmit. Nem igazán tudom mihez kezdjek magammal, és a magamban terjedő ürességgel. Bármit szívesen csinálnék, bármit ami picit feledteti velem a múltamat, és építi a jövőmet. Új életet szeretnék kezdeni, de eléggé elveszettnek érzem magam ezen a vidéken.
*Meira úgy érzi, hogy most egy hétig eleget beszélt, nincs hozzászokva, hogy bárkinek is meséljen magáról, a múltjáról, vagy akármi másról. Picit lehajtja a fejét, majd újra kiegyenesedik, ujjaival zavartan babrál maga előtt. Fél, hogy mi lesz Shaia válasza.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.20 01:20:35
*Meira egy ideig hallgat, tetőtől talpig végignéz újdonsült társaságán. Fegyvereitől kicsit megijed, de próbál nem törődni velük, hisz nem úgy tűnik, mint ha bántani akarná őt. Hamarosan sikerül a lány szemeibe nézni*
~Ő egy sötételf. Apa valamiért sosem akart róluk bővebben mesélni, azon kívül, hogy léteznek.~ *Gyorsan elrántja a fejét, kicsit kínosnak érezte a szemkontaktust. Száját végre sikerült kinyitnia, belekezdeni a mondandójába, bár még mindig nem volt biztos benne, hogy mit mondhat el az előtte álló utazónak*
-E-Először is elnézést kérek a modortalanságomért. Meira a nevem. *Dadogja félénken* Nos, uhm. Én egy kisebb faluban nőttem fel, távol a hatalmas városoktól. Bár még egyáltalán nem lehetne engem felnőttnek nevezni *Teszi hozzá, kicsit mosolyog.* Gyermekkoromban mágiát akartam tanulni, de sokat kellett segítenem a szüleimnek, ezért nem volt rá sem időm, sem lehetőségem. Most azonban ők már nincsenek. *Tart hatásszünetet a mesélésben, pár könnycsepp fut végig az arcán, hosszú barna tincseit tudatosan arca elé lógatja, remélve, hogy ezzel leplezi a sírását.* Megölték őket, az otthonom pedig felgyújtották. És most itt vagyok. Egyedül. Nem ismerek itt senkit és semmit. Nem igazán tudom mihez kezdjek magammal, és a magamban terjedő ürességgel. Bármit szívesen csinálnék, bármit ami picit feledteti velem a múltamat, és építi a jövőmet. Új életet szeretnék kezdeni, de eléggé elveszettnek érzem magam ezen a vidéken.
*Meira úgy érzi, hogy most egy hétig eleget beszélt, nincs hozzászokva, hogy bárkinek is meséljen magáról, a múltjáról, vagy akármi másról. Picit lehajtja a fejét, majd újra kiegyenesedik, ujjaival zavartan babrál maga előtt. Fél, hogy mi lesz Shaia válasza.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.20 01:20:35
2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-19 18:10:17
Üzenet elküldve: 2016-12-19 18:10:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Shaia pedig egyáltalán nem számított arra, hogy valakit csak így egy fa mellett guggolni lát majd az út mellett. Úgy biztosan nem, hogy nem pisilésen kapja rajta, azt még esetleg megértené. Persze takaró bokrok híján most az is éppen elég furcsa lenne, de ugye a szükség nagy úr.*
- Hozzád, kisasszony. *Bólogat is hozzá Meirának, hogy a lány biztosan megértse. Eléggé összeszedetlennek tűnik, talán zavart is kicsit.*
- Az látszik. Éspedig? *Tér a lényegre. Mivel igen gyanakvó személy, ezért közben a környéket is vizslatja, nem-e csapdát állított így valaki.*
*Shaia pedig egyáltalán nem számított arra, hogy valakit csak így egy fa mellett guggolni lát majd az út mellett. Úgy biztosan nem, hogy nem pisilésen kapja rajta, azt még esetleg megértené. Persze takaró bokrok híján most az is éppen elég furcsa lenne, de ugye a szükség nagy úr.*
- Hozzád, kisasszony. *Bólogat is hozzá Meirának, hogy a lány biztosan megértse. Eléggé összeszedetlennek tűnik, talán zavart is kicsit.*
- Az látszik. Éspedig? *Tér a lényegre. Mivel igen gyanakvó személy, ezért közben a környéket is vizslatja, nem-e csapdát állított így valaki.*
2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-19 17:54:03
Üzenet elküldve: 2016-12-19 17:54:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Shaia//
*A lány nem számított rá, hogy bárki megszólítja, ijedten rezzen össze, felkapja a fejét, körbenéz, hogy ki szólt hozzá*
- Uh. Izé. Hozzám beszél, Kisasszony? *válaszol neki a szokásos udvarias modorával* Ja, igen, persze. Kihez is beszélne? Nincs itt senki más nincs a közelben.
*közben gyorsan feláll a földről, mert bár nem hisz az efféle tréfákban, azért csak aggódik, nehogy tényleg megfázzon*
Elnézést, ha már így beszélgetésbe kezdtünk. Segítségre lenne szükségem.
*Meira nem megy közelebb újdonsült társaságához, abban sem biztos, hogy jó ötlet beszédbe elegyedni vele, de nincs más választása*
*A lány nem számított rá, hogy bárki megszólítja, ijedten rezzen össze, felkapja a fejét, körbenéz, hogy ki szólt hozzá*
- Uh. Izé. Hozzám beszél, Kisasszony? *válaszol neki a szokásos udvarias modorával* Ja, igen, persze. Kihez is beszélne? Nincs itt senki más nincs a közelben.
*közben gyorsan feláll a földről, mert bár nem hisz az efféle tréfákban, azért csak aggódik, nehogy tényleg megfázzon*
Elnézést, ha már így beszélgetésbe kezdtünk. Segítségre lenne szükségem.
*Meira nem megy közelebb újdonsült társaságához, abban sem biztos, hogy jó ötlet beszédbe elegyedni vele, de nincs más választása*
2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-19 17:45:13
Üzenet elküldve: 2016-12-19 17:45:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Nem lassan, de nem is gyorsan megy. Csak semmi sietség, abban hamar kifáradnak még a legkitartóbbak is. Van célja, van terve is az eléréséhez, a tervben pedig nem szerepel az ész nélküli sietség. Sem a túlságosan hamar történő megállás. Nem úgy, mint a hölgyikénél, akit nem tud nem észrevenni az út melletti fánál, ahová úgy odasietett. Érdekes látvány, úgyhogy kicsikét lassít. Néha neki is szabad szemérmetlenül bámészkodnia.*
- Hé, ha sokáig gubbasztasz ott, még odafagy a hátsód a földhöz. *Kiáltja oda tettetett szakértelemmel, mintha látott volna már erre precedenst.*
*Nem lassan, de nem is gyorsan megy. Csak semmi sietség, abban hamar kifáradnak még a legkitartóbbak is. Van célja, van terve is az eléréséhez, a tervben pedig nem szerepel az ész nélküli sietség. Sem a túlságosan hamar történő megállás. Nem úgy, mint a hölgyikénél, akit nem tud nem észrevenni az út melletti fánál, ahová úgy odasietett. Érdekes látvány, úgyhogy kicsikét lassít. Néha neki is szabad szemérmetlenül bámészkodnia.*
- Hé, ha sokáig gubbasztasz ott, még odafagy a hátsód a földhöz. *Kiáltja oda tettetett szakértelemmel, mintha látott volna már erre precedenst.*
2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-19 17:03:32
Üzenet elküldve: 2016-12-19 17:03:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Sietős léptekkel távolodik a várostól, picit liheg, nem bírja az efféle sietséget* ~Az a rengeteg ember ott a városban. Félelmetes! Soha nem láttam még ennyi embert egy helyen. Tudom, bármelyiküktől kérhettem volna segítséget, de nem megy, egyszerűen nem megy! Mi tévő legyek? Otthonra van szükségem.~ *Csaknem elsírja magát, egy fának dől, lassan leül a tövébe, térdeit felhúzza, átkarolja őket*
2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-19 16:56:09
Üzenet elküldve: 2016-12-19 16:56:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Minden kezdet nehéz, mondják, de ő a túra elejét még egész könnyűnek érzi. Talán az új csizma tesz csodákat, ez még nem olyan rongyosra gyalogolt, mint a régi, viszont néhány napja már próbálgatja, így attól sem fél különösebben, hogy esetleg feltörné a sarkát. Ha mégis, nos az nagyon kellemetlen lenne, de azért reméli a legjobbakat. Egyelőre a csomagja sem túl nehéz a hátán. Megy ez, menni fog, mennie kell! Ha ő egyszer a fejébe vesz valamit, akkor azt véghez is viszi, a Kikötőbe való eljutás pedig még csak nem is valami hatalmas ördöngösség, rengetegen megcsinálták már mindenféle úton. Figyeli az utat, figyeli a tájat és megy. Ez a legfontosabb, hogy menjen.*
2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-19 11:40:37
Üzenet elküldve: 2016-12-19 11:40:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
*Shyahar halkan nevetni kezd Morfiusz arckifejezését, a mennyezetnek szegezett pillantását látva, valahol mókásnak találja, és persze kedvesnek, és elég könnyednek az egész évődést ahhoz, hogy nevessen. Nem fél attól, hogy a férfi megsértődne miatta, de valóban nincs is benne semmi bántó.
Láthatóan Morf sem úgy veszi, a kérdése és a vigyora erről árulkodik. Shya egész halványan, de elpirul.*
- Nos rendben, akkor a rózsással, nekem csak jó úgy, te meg majd utána illatozol, mint egy frissen feslett rózsabimbó. De nem kell aggódnod, majd segítek megfelelő távolban tartani a rád áhítozó lovagokat.
*A lány nem bírja ki, most már hangosan kacag, ahogy elképzeli a mackós alkatú, ámde furcsa hajlamú fickók fancsali ábrázatát, majd csalafintán Morf szemébe néz, de aztán odabújik hozzá. A nevetése kuncogássá csitul. Rápuszil a férfi nyaka oldalára.*
- Persze, hogy megnézem!
*Aztán megcsóválja a fejét.*
- A kihulló fogak és a gennyes kelések előidézése is biztos módja lenne annak, hogy távol tartsak tőled minden nem kívánatos fehércselédet, ugyanakkor a hátrányokat én is megszenvedném. Így hát biztos lehetsz benne, hogy ilyesmivel nem próbálkoznék. Mást eszeltem ki *teszi hozzá, viszont nem fejti ki, mire is gondol. Igazság szerint kíváncsi, Morfiusz meddig bírja ki, hogy nem kérdez rá a dologra.*
~Lehet, hogy semeddig, lehet, hogy soká, majd kiderül.~
*Shya halkan szusszan.*
- Morfiusz *kinyúl, megsimítja a férfi arcát, aztán a száján is végigcirógatnak az ujjbegyei*, én nem vagyok méregkeverő. Főleg téged nem étetnélek meg semmivel. De az igazság az, ha egy vajákos olyasmit akar keverni, ami árt, és be akarja adni, akkor az képes úgy megcsinálni, az orrod előtt, hogy észre sem veszed, hacsak magad is nem értesz legalább olyan jól a mérgekhez, mint ő. Ott állhatsz mellette egész idő alatt, de ha nem tudod melyik növény mire való, mi mire jó, akkor csak reménykedhetsz, hogy valóban azt csinálja, amit mond, és nem akar becsapni.
~Én pedig nem akarlak, se becsapni, se elárulni, se semmiféle módon ártani neked.~
*A szó a rejtekhelyre terelődik, és Shyahar bólintva erősíti meg újra, hogy esze ágában sincs elárulni Morfot, vagy ezt a helyet. Hacsak nem kényszerülne rá.
Igen, ő így gondolja. A férfi élete többet ér neki, mint egy hely.
De Morf felhúzza magát a válaszán. Shyahar ezt azonnal észleli, nem is kell hozzá látnia a kedvesét.
Morf nem tűr ellentmondást, ezt azonnal megmondja, ugyanakkor nem csak parancsot ad, talán most először, de legalábbis egy ilyen fontos kérdésben először, de magyarázatot is ad, okok, indokok sorjáznak.
Shya a sötétben a kedvese oldalához simul, átöleli, szinte kapaszkodik bele. És aztán mintha megnyugodna.
Shya szaporán kapkod levegő után, ahogy emészti, amit hallott, majd egy igen aprót bólint.*
- Nem gondoltam rá, nem gondoltam arra, hogy mi lenne. Csak arra, hogy a te életed többet ér, mint az én biztonságom *felel halkan.* Nem gondoltam át, hogyha tényleg olyan nagy baj lenne, mire kiérnék az útra, találnék valakit, visszahoznám ide, addigra már késő lenne.
*A lány görcsösen nyel egyet.*
~Akkor nem csak a helyet adnám fel, és a biztonságunkat, de ráadásul olyan nyomorult állapotban őt is magára kellene hagynom, ráadásul ki tudja meddig. Igaza van. Egyedül lenne, segítség nélkül, és reménytelenül. Az semmivel nem jobb.~
- Igazad van *mondja hát újra, ahogy átrágja magában, és közben észre sem veszi, hogy kiperdülnek a könnyei.* Ha bármi ilyen történne, nem hagylak magadra, és megpróbálok mindent, amit csak tudok. Nem hagylak egyedül.
*Mélyet sóhajt, az arcát Morf mellkasára simítja.*
- De nem lesz ilyen! Még sok-sok évtizedig nem.
*Ebben hisz, a legőszintébben, muszáj ebben hinnie. Az ölelése kicsit még szorosabbá válik.
Szerencsére a szó a rejtekhelyre magára terelődik, és így, meg Morf újra nyugodtabb, sőt megnyugtatóbb hangját hallva a lány lassan ellazul, bár el nem húzódik, de hallgatja mindazt, amit a kedvese mesél.*
- Mel? *kérdez rá a névre, valahonnan ismerős neki, de nem tudja hova tenni, de aztán figyel tovább, aprókat bólint.*
- A gnómok okosak, és kreatívak, mindig ezt hallottam róluk. De igaz is, kitalálni ilyesmit, és jól megcsinálni... Az nem semmi. Az érdem azért javarészt akkor is a tied. Hallottál valamiről, hogy lehetséges, de te voltál az, aki kivitelezted.
*Shya bólint.*
- Értem én, gondolom, nem tervezted.
*Nem kezdi el mondani, hogy pedig akár meg is tehetné. Nyilván lehetséges volna. Ez egyértelmű. De kényszer is lenne, legalábbis ilyen körülmények között, annak meg, Shya szerint, sosincs jó vége.*
~Ugyanakkor maga az ötlet nem rossz, mármint ilyen módon készült házban élni. Télen meleg lenne, nyáron hűs, alapvetően nem butaság.~
*A lány halkan sóhajt, most újra nyugodtabb már ő is, Morf oldalához fészkelődik, végigsimít a férfi bordáin.*
- Biztosan megvannak, valahol *feleli és őszintén ezt reméli. Bízik abban, hogy így van. Nem lehet máshogy.*
- Jó, legyen úgy, akkor indulunk, mikor úgy látod, hogy rendben van a bokám.
~Ha nagyon kellene, akár most is mehetnénk. És bár szeretném tudni, hogy a néném és papa is jól vannak, de annyira nem sürgős. Jó itt.~
*Morf nem szól, és így végül Shyahar is hallgat, de a csendet nem érzi kínosnak, sem zavarónak, sem fájónak.
Inkább olyan az egész, mint egy takaró, sötétben, csendben, összebújva.*
~Jó így, jó csak így együtt lenni, egymáshoz simulni, érezni a karját magam körül, átölelni őt.~
*Shya légzése lassan lelassul, szemei becsukódnak, de még álmában sem húzódik el
Fura álmot lát. Egy gyermek ül az ölében, sötét hajú és szemű gyermek, aki elejt egy fa játékot és sírni kezd. Ő lehajol és felveszi a játékot, egy faragott lovacskát talán, és a kicsi megnyugszik, mosolyog, és egy férfi nevet, aki valahol mögöttük mögöttük áll. Shya megfordulna, hogy megnézze, de az álom szétfoszlik, nem sikerül meglátnia a férfi arcát. Csak a gyermekére emlékszik, ahogy a beszűrődő hajnali fényben laposakat pislog.
A szíve kalapál.*
- Morf? *szólítja a párját halkan, aztán a fejét is felemeli a férfi válláról.* Morf? Ébren vagy?
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
*Shyahar halkan nevetni kezd Morfiusz arckifejezését, a mennyezetnek szegezett pillantását látva, valahol mókásnak találja, és persze kedvesnek, és elég könnyednek az egész évődést ahhoz, hogy nevessen. Nem fél attól, hogy a férfi megsértődne miatta, de valóban nincs is benne semmi bántó.
Láthatóan Morf sem úgy veszi, a kérdése és a vigyora erről árulkodik. Shya egész halványan, de elpirul.*
- Nos rendben, akkor a rózsással, nekem csak jó úgy, te meg majd utána illatozol, mint egy frissen feslett rózsabimbó. De nem kell aggódnod, majd segítek megfelelő távolban tartani a rád áhítozó lovagokat.
*A lány nem bírja ki, most már hangosan kacag, ahogy elképzeli a mackós alkatú, ámde furcsa hajlamú fickók fancsali ábrázatát, majd csalafintán Morf szemébe néz, de aztán odabújik hozzá. A nevetése kuncogássá csitul. Rápuszil a férfi nyaka oldalára.*
- Persze, hogy megnézem!
*Aztán megcsóválja a fejét.*
- A kihulló fogak és a gennyes kelések előidézése is biztos módja lenne annak, hogy távol tartsak tőled minden nem kívánatos fehércselédet, ugyanakkor a hátrányokat én is megszenvedném. Így hát biztos lehetsz benne, hogy ilyesmivel nem próbálkoznék. Mást eszeltem ki *teszi hozzá, viszont nem fejti ki, mire is gondol. Igazság szerint kíváncsi, Morfiusz meddig bírja ki, hogy nem kérdez rá a dologra.*
~Lehet, hogy semeddig, lehet, hogy soká, majd kiderül.~
*Shya halkan szusszan.*
- Morfiusz *kinyúl, megsimítja a férfi arcát, aztán a száján is végigcirógatnak az ujjbegyei*, én nem vagyok méregkeverő. Főleg téged nem étetnélek meg semmivel. De az igazság az, ha egy vajákos olyasmit akar keverni, ami árt, és be akarja adni, akkor az képes úgy megcsinálni, az orrod előtt, hogy észre sem veszed, hacsak magad is nem értesz legalább olyan jól a mérgekhez, mint ő. Ott állhatsz mellette egész idő alatt, de ha nem tudod melyik növény mire való, mi mire jó, akkor csak reménykedhetsz, hogy valóban azt csinálja, amit mond, és nem akar becsapni.
~Én pedig nem akarlak, se becsapni, se elárulni, se semmiféle módon ártani neked.~
*A szó a rejtekhelyre terelődik, és Shyahar bólintva erősíti meg újra, hogy esze ágában sincs elárulni Morfot, vagy ezt a helyet. Hacsak nem kényszerülne rá.
Igen, ő így gondolja. A férfi élete többet ér neki, mint egy hely.
De Morf felhúzza magát a válaszán. Shyahar ezt azonnal észleli, nem is kell hozzá látnia a kedvesét.
Morf nem tűr ellentmondást, ezt azonnal megmondja, ugyanakkor nem csak parancsot ad, talán most először, de legalábbis egy ilyen fontos kérdésben először, de magyarázatot is ad, okok, indokok sorjáznak.
Shya a sötétben a kedvese oldalához simul, átöleli, szinte kapaszkodik bele. És aztán mintha megnyugodna.
Shya szaporán kapkod levegő után, ahogy emészti, amit hallott, majd egy igen aprót bólint.*
- Nem gondoltam rá, nem gondoltam arra, hogy mi lenne. Csak arra, hogy a te életed többet ér, mint az én biztonságom *felel halkan.* Nem gondoltam át, hogyha tényleg olyan nagy baj lenne, mire kiérnék az útra, találnék valakit, visszahoznám ide, addigra már késő lenne.
*A lány görcsösen nyel egyet.*
~Akkor nem csak a helyet adnám fel, és a biztonságunkat, de ráadásul olyan nyomorult állapotban őt is magára kellene hagynom, ráadásul ki tudja meddig. Igaza van. Egyedül lenne, segítség nélkül, és reménytelenül. Az semmivel nem jobb.~
- Igazad van *mondja hát újra, ahogy átrágja magában, és közben észre sem veszi, hogy kiperdülnek a könnyei.* Ha bármi ilyen történne, nem hagylak magadra, és megpróbálok mindent, amit csak tudok. Nem hagylak egyedül.
*Mélyet sóhajt, az arcát Morf mellkasára simítja.*
- De nem lesz ilyen! Még sok-sok évtizedig nem.
*Ebben hisz, a legőszintébben, muszáj ebben hinnie. Az ölelése kicsit még szorosabbá válik.
Szerencsére a szó a rejtekhelyre magára terelődik, és így, meg Morf újra nyugodtabb, sőt megnyugtatóbb hangját hallva a lány lassan ellazul, bár el nem húzódik, de hallgatja mindazt, amit a kedvese mesél.*
- Mel? *kérdez rá a névre, valahonnan ismerős neki, de nem tudja hova tenni, de aztán figyel tovább, aprókat bólint.*
- A gnómok okosak, és kreatívak, mindig ezt hallottam róluk. De igaz is, kitalálni ilyesmit, és jól megcsinálni... Az nem semmi. Az érdem azért javarészt akkor is a tied. Hallottál valamiről, hogy lehetséges, de te voltál az, aki kivitelezted.
*Shya bólint.*
- Értem én, gondolom, nem tervezted.
*Nem kezdi el mondani, hogy pedig akár meg is tehetné. Nyilván lehetséges volna. Ez egyértelmű. De kényszer is lenne, legalábbis ilyen körülmények között, annak meg, Shya szerint, sosincs jó vége.*
~Ugyanakkor maga az ötlet nem rossz, mármint ilyen módon készült házban élni. Télen meleg lenne, nyáron hűs, alapvetően nem butaság.~
*A lány halkan sóhajt, most újra nyugodtabb már ő is, Morf oldalához fészkelődik, végigsimít a férfi bordáin.*
- Biztosan megvannak, valahol *feleli és őszintén ezt reméli. Bízik abban, hogy így van. Nem lehet máshogy.*
- Jó, legyen úgy, akkor indulunk, mikor úgy látod, hogy rendben van a bokám.
~Ha nagyon kellene, akár most is mehetnénk. És bár szeretném tudni, hogy a néném és papa is jól vannak, de annyira nem sürgős. Jó itt.~
*Morf nem szól, és így végül Shyahar is hallgat, de a csendet nem érzi kínosnak, sem zavarónak, sem fájónak.
Inkább olyan az egész, mint egy takaró, sötétben, csendben, összebújva.*
~Jó így, jó csak így együtt lenni, egymáshoz simulni, érezni a karját magam körül, átölelni őt.~
*Shya légzése lassan lelassul, szemei becsukódnak, de még álmában sem húzódik el
Fura álmot lát. Egy gyermek ül az ölében, sötét hajú és szemű gyermek, aki elejt egy fa játékot és sírni kezd. Ő lehajol és felveszi a játékot, egy faragott lovacskát talán, és a kicsi megnyugszik, mosolyog, és egy férfi nevet, aki valahol mögöttük mögöttük áll. Shya megfordulna, hogy megnézze, de az álom szétfoszlik, nem sikerül meglátnia a férfi arcát. Csak a gyermekére emlékszik, ahogy a beszűrődő hajnali fényben laposakat pislog.
A szíve kalapál.*
- Morf? *szólítja a párját halkan, aztán a fejét is felemeli a férfi válláról.* Morf? Ébren vagy?
2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-18 20:58:56
Üzenet elküldve: 2016-12-18 20:58:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Szerencsére a kövér fácán nem olyan gyors, mint talán egy kevésbé hízott társa, így még mielőtt ismét eltűnne, célba is vehetik. Villámgyors mozdulattal helyez egy nyílvesszőt a húrra, majd emel, célra tart, és lő. Ha mindhárman találnak, már persze ha a többiek is rálőnek, akkor könnyen tűpárnává változtathatják a fácánt, de inkább, minthogy hármójuk elől meglógjon... az elég kínos lenne. Aztán, ha sikerrel járnak, fel lehet kapni és menni a többi vad után. Ez a kövér fácánka így bemelegítésnek tökéletes lesz. Alapvetően bizonyára Daranel a legjobb lövő a trióból, sőt, nem kizárt, hogy a leggyorsabb is, de majd most elválik, mennyire rátermettek a többiek. A lánc alakzat egyelőre kiválóan működik, továbbra is meg kell majd ezt a formációt tartani.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Szerencsére a kövér fácán nem olyan gyors, mint talán egy kevésbé hízott társa, így még mielőtt ismét eltűnne, célba is vehetik. Villámgyors mozdulattal helyez egy nyílvesszőt a húrra, majd emel, célra tart, és lő. Ha mindhárman találnak, már persze ha a többiek is rálőnek, akkor könnyen tűpárnává változtathatják a fácánt, de inkább, minthogy hármójuk elől meglógjon... az elég kínos lenne. Aztán, ha sikerrel járnak, fel lehet kapni és menni a többi vad után. Ez a kövér fácánka így bemelegítésnek tökéletes lesz. Alapvetően bizonyára Daranel a legjobb lövő a trióból, sőt, nem kizárt, hogy a leggyorsabb is, de majd most elválik, mennyire rátermettek a többiek. A lánc alakzat egyelőre kiválóan működik, továbbra is meg kell majd ezt a formációt tartani.*
2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-18 19:42:59
Üzenet elküldve: 2016-12-18 19:42:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*A szappan kínálat felsorolására a rejtekhely sima földplafonjának szegezi a tekintetét.*
-Azt meg ki mondta, hogy ne a rózsás szappannal moss?
*Shya szemeibe néz és lassan elvigyorodik, annak a szappannak mostanra tudja jól mi a hatása és, ha már fürdetni kezdi a lány, kár lenne kihagyni.*
-Azért keverhetsz mást is, ha már megvan a könyv, de pontosan nézd meg miből mennyit kell beletenni, nehogy a végégén kihulljanak a fogaim, vagy kapjak valami gennyes kelést.
*Az antirajongása sosem múlt el a vajákos kotyvalékokkal szemben. Ezek a gyanús szerek meg kencék, mindig bizalmatlan volt velük. Sok méreghez volt már szerencséje, de találkozott egy-egy olyan szerrel aminek a halálnál rosszabb volt a hatása, mondjuk öntudat vesztés, vagy még rosszabb testi kín. Véleménye szerint Syha, nagy valószínűséggel nem kever ilyet, de úgy tartja nem árt vigyáznia.*
~Ha valamit kever, azért rajta tartom a szemem. Elronthat valamit, vagy ki tudja…~
-Tudom, hogy nem próbálkozol mással csak figyelmeztetés volt, hogy maradjon is így.
*A múlt felemlegetése, amikor az öreg tanította legalább arra jó, hogy emlékeztesse a lányt, hogy tartsa a száját a rejtekhelyről. Az első válasz, az amit várt. Biccent a sötétben a beleegyezésre.*
-Szóval értjük egymást, nem jár el a szád, helyes.
*Nem lenne semmi gond, ha ennyivel letudják az ügyet, de Syha megint a szokásosat hozza. A kivétel említésére máris megjelennek a bosszúságát jelző csíkok a szemöldökei között.*
-Felejtsd el, nincs kivétel! Ha haldoklom, akkor sincs! Nem beszélhetsz róla. Gondold meg, ha tényleg meghalok, akkor neked ez még jó hely lehet, de csak akkor teljesen biztonságos, ha nem tud róla senki. Ha annyira a padlóra kerülök, akkor meggyógyítasz és kész. Ha pedig nem megy, akkor hagysz meghalni.
*Hangjából kihallani, hogy ellentmondást nem tűr ebben.*
-Nem kérlek erre, ez nem vita tárgya, választásod nincs, azt csinálod amit mondok. Ha kikészülök, akkor hagysz meghalni és kész. Legfeljebb eltemethetsz, hogy ne legyen a húsom az állatok lakomája, bár igaz akkora már mindegy.
*Újra feldühíti Shya hozzáállása, annyira értelmetlen és naiv, nincs benne semmi elővigyázatosság, vagy megfontolás.*
~Megint csak akadékoskodnál? Ha orgyilkos lennél, rabló, vagy szajha nem kéne megmagyaráznom, hogy hagyj meghalni, ha a sors úgy hozza. Csak megrántaná egy ilyen a vállát, ha haldokolni kezdenék itt. Mondjuk az lehet, hogy valamennyire bánná, hogy a hullámat látja és nem tudom többet meghempergetni az ágyban, de tenné amit kell és nem nyafogna, főleg nem árulná el a rejteket.~
*Hihetetlen milyen gyorsan sikerül az elégedettségből felingerelnie Shyának.*
-Kár erről tovább vitáznod, hagysz meghalni, mert ha elmész valakiért, mire visszajössz azzal, akitől a segítséget reméled, addigra én menthetetlenül halott leszek. Remélem megértetted, felesleges elmenned, mert azzal nem érsz célt.
~Nem félek a haláltól, sose féltem és ezután sem fogok, ha menni kell, akkor menni kell.~
-Reménykedj, hogy nem lesz ilyen.
*Teszi hozzá nyugodtabb hangnemben. A rejtek valóban nem egy rókalyuk, annál többet dolgozott rajta, inkább egy földalatti lakhely, ahol át lehet vészelni akár egy évet is, ha lapítani kell. Erre lett kitalálva, tervezve és végül építve.*
-Egyébként az ötlet egy gnóm tanya építésénél jött. Az öreg Mel látta, hogy a föld alá építkezik és nem fölé.
*Magyarázza, amint sikerül lehiggadnia és elfelejtkeznie az előbbi téma nyomán keletkezett bosszúságáról.*
-Az a nehéz mire az alátámasztásokat megcsinálja az ember és kivájja a falakat, akkor még beomolhat, vagy előfordul, hogy a gyökereket kell kiásnod és kiszedned.
*A további elmélkedést a lány részéről, a föld alatti lakásról türelmesen hallgatja meg.*
-Igen, jó hely ez, de nem terveztem, hogy itt élem le az életem, érted.
*Azt se tervezte, hogy egy lányt hoz ide, aki nem tud járni, de ilyen az élet, tartogat néha meglepetéseket.*
-A családod rendben lesz.
~Remélem tényleg egyben vannak, mert ha nem, akkor nem tudom mi legyen veled.~
-Nem terveztem nekivágni a világnak csak úgy, de nem visszafelé akarok menni, hanem előre a családod megkeresni.
*Nincs kedve belerohanni valami förtelmes, vagy förtelmesen nevetséges zombi csapatba neki se, de itt se maradhatnak örökre és megvannak már a tervei a lánnyal.*
~A családjánál hagyom csak legyenek meg valahol egyben. Hagyok aranyat neki, aztán továbbállok.~
*Úgy látszik Syha bokája javulást mutat, nemsokára indulhatnak.*
-Kivárjuk még teljesen helyrejön, nem akarok több kényszermegállót.
~Azon kívül nem olyan rossz itt.~
*Egy ideig nem szólal meg újra, inkább átadja a szót a mélységes csendnek és, ha Syha se szól, akkor a gondolatai lassan visszaterelődnek az emlék foszlányokra, amik összeálltak nemrég. Nyomasztóan pontosan és könnyen tudja felidézni az anyja képét, ahogy ég. Viszont hirtelen bevillan valami más, amire eddig nem emlékezett. Az anyjával van, a karján viszi, egy fából készült játékot ejt le, bőg, de az anyja lehajol érte és visszaadja a kezébe. Egy emlékfoszlány, ami nem a legrosszabb.*
~Az a gyertyás trükk az oka, tele lett a fejem, ezekkel a múltbeli marhaságokkal.~
*Jó ideig figyel a csendben és próbálja elterelni a gondolatait az emlékről a közeljövő tervezésével. A múlt árnyai oda valók, ahova a többi emlékét zárta eddig, a semmibe.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.18 19:56:36
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*A szappan kínálat felsorolására a rejtekhely sima földplafonjának szegezi a tekintetét.*
-Azt meg ki mondta, hogy ne a rózsás szappannal moss?
*Shya szemeibe néz és lassan elvigyorodik, annak a szappannak mostanra tudja jól mi a hatása és, ha már fürdetni kezdi a lány, kár lenne kihagyni.*
-Azért keverhetsz mást is, ha már megvan a könyv, de pontosan nézd meg miből mennyit kell beletenni, nehogy a végégén kihulljanak a fogaim, vagy kapjak valami gennyes kelést.
*Az antirajongása sosem múlt el a vajákos kotyvalékokkal szemben. Ezek a gyanús szerek meg kencék, mindig bizalmatlan volt velük. Sok méreghez volt már szerencséje, de találkozott egy-egy olyan szerrel aminek a halálnál rosszabb volt a hatása, mondjuk öntudat vesztés, vagy még rosszabb testi kín. Véleménye szerint Syha, nagy valószínűséggel nem kever ilyet, de úgy tartja nem árt vigyáznia.*
~Ha valamit kever, azért rajta tartom a szemem. Elronthat valamit, vagy ki tudja…~
-Tudom, hogy nem próbálkozol mással csak figyelmeztetés volt, hogy maradjon is így.
*A múlt felemlegetése, amikor az öreg tanította legalább arra jó, hogy emlékeztesse a lányt, hogy tartsa a száját a rejtekhelyről. Az első válasz, az amit várt. Biccent a sötétben a beleegyezésre.*
-Szóval értjük egymást, nem jár el a szád, helyes.
*Nem lenne semmi gond, ha ennyivel letudják az ügyet, de Syha megint a szokásosat hozza. A kivétel említésére máris megjelennek a bosszúságát jelző csíkok a szemöldökei között.*
-Felejtsd el, nincs kivétel! Ha haldoklom, akkor sincs! Nem beszélhetsz róla. Gondold meg, ha tényleg meghalok, akkor neked ez még jó hely lehet, de csak akkor teljesen biztonságos, ha nem tud róla senki. Ha annyira a padlóra kerülök, akkor meggyógyítasz és kész. Ha pedig nem megy, akkor hagysz meghalni.
*Hangjából kihallani, hogy ellentmondást nem tűr ebben.*
-Nem kérlek erre, ez nem vita tárgya, választásod nincs, azt csinálod amit mondok. Ha kikészülök, akkor hagysz meghalni és kész. Legfeljebb eltemethetsz, hogy ne legyen a húsom az állatok lakomája, bár igaz akkora már mindegy.
*Újra feldühíti Shya hozzáállása, annyira értelmetlen és naiv, nincs benne semmi elővigyázatosság, vagy megfontolás.*
~Megint csak akadékoskodnál? Ha orgyilkos lennél, rabló, vagy szajha nem kéne megmagyaráznom, hogy hagyj meghalni, ha a sors úgy hozza. Csak megrántaná egy ilyen a vállát, ha haldokolni kezdenék itt. Mondjuk az lehet, hogy valamennyire bánná, hogy a hullámat látja és nem tudom többet meghempergetni az ágyban, de tenné amit kell és nem nyafogna, főleg nem árulná el a rejteket.~
*Hihetetlen milyen gyorsan sikerül az elégedettségből felingerelnie Shyának.*
-Kár erről tovább vitáznod, hagysz meghalni, mert ha elmész valakiért, mire visszajössz azzal, akitől a segítséget reméled, addigra én menthetetlenül halott leszek. Remélem megértetted, felesleges elmenned, mert azzal nem érsz célt.
~Nem félek a haláltól, sose féltem és ezután sem fogok, ha menni kell, akkor menni kell.~
-Reménykedj, hogy nem lesz ilyen.
*Teszi hozzá nyugodtabb hangnemben. A rejtek valóban nem egy rókalyuk, annál többet dolgozott rajta, inkább egy földalatti lakhely, ahol át lehet vészelni akár egy évet is, ha lapítani kell. Erre lett kitalálva, tervezve és végül építve.*
-Egyébként az ötlet egy gnóm tanya építésénél jött. Az öreg Mel látta, hogy a föld alá építkezik és nem fölé.
*Magyarázza, amint sikerül lehiggadnia és elfelejtkeznie az előbbi téma nyomán keletkezett bosszúságáról.*
-Az a nehéz mire az alátámasztásokat megcsinálja az ember és kivájja a falakat, akkor még beomolhat, vagy előfordul, hogy a gyökereket kell kiásnod és kiszedned.
*A további elmélkedést a lány részéről, a föld alatti lakásról türelmesen hallgatja meg.*
-Igen, jó hely ez, de nem terveztem, hogy itt élem le az életem, érted.
*Azt se tervezte, hogy egy lányt hoz ide, aki nem tud járni, de ilyen az élet, tartogat néha meglepetéseket.*
-A családod rendben lesz.
~Remélem tényleg egyben vannak, mert ha nem, akkor nem tudom mi legyen veled.~
-Nem terveztem nekivágni a világnak csak úgy, de nem visszafelé akarok menni, hanem előre a családod megkeresni.
*Nincs kedve belerohanni valami förtelmes, vagy förtelmesen nevetséges zombi csapatba neki se, de itt se maradhatnak örökre és megvannak már a tervei a lánnyal.*
~A családjánál hagyom csak legyenek meg valahol egyben. Hagyok aranyat neki, aztán továbbállok.~
*Úgy látszik Syha bokája javulást mutat, nemsokára indulhatnak.*
-Kivárjuk még teljesen helyrejön, nem akarok több kényszermegállót.
~Azon kívül nem olyan rossz itt.~
*Egy ideig nem szólal meg újra, inkább átadja a szót a mélységes csendnek és, ha Syha se szól, akkor a gondolatai lassan visszaterelődnek az emlék foszlányokra, amik összeálltak nemrég. Nyomasztóan pontosan és könnyen tudja felidézni az anyja képét, ahogy ég. Viszont hirtelen bevillan valami más, amire eddig nem emlékezett. Az anyjával van, a karján viszi, egy fából készült játékot ejt le, bőg, de az anyja lehajol érte és visszaadja a kezébe. Egy emlékfoszlány, ami nem a legrosszabb.*
~Az a gyertyás trükk az oka, tele lett a fejem, ezekkel a múltbeli marhaságokkal.~
*Jó ideig figyel a csendben és próbálja elterelni a gondolatait az emlékről a közeljövő tervezésével. A múlt árnyai oda valók, ahova a többi emlékét zárta eddig, a semmibe.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.18 19:56:36
2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-18 16:34:27
Üzenet elküldve: 2016-12-18 16:34:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Hainara Litheme//
*Éppen a kendőt igazgatja el, hogy a lovaglás közben ne csússzon hátra, vagy ne vesszen el, mikor kiabálást hall a háta mögül.
Igazság szerint reméli, hogy sikerült nagyjából észrevétlenül távoznia, de mivel a női hang az ő nevét kiabálja, így rá kell jönnie, hogy téved.
Mivel negyvenes amúgy is épp áll, így hátrafordul a nyeregben, hogy megnézze ki követi.*
~Az elf lány. Apollia volt ápolónője, Haina. Ó egek!~
*Daynah rögtön látja, hogy a másik lány nem gyakorlott lovas, ahogy fel-le pattog a nyeregben, teljesen más ütemben, mint ahogy azt a ló mozgása kívánná, aztán hátradől, mintha azzal tudná lassítani a lovat, Daynah aprót csóvál a fején.*
– Kicsit lazítsd el a combjaidat, Haina, ne szorítsd annyira. Az egy elég szelíd ló, nem fog ledobni, ha nem bántod. Nem kell rángatni a száját.
*Ha Haina próbálkozik, akkor egy apró elégedett bólintás és egy mosoly jár neki.*
– Efamar úr! *sóhajt.* Misscoulueryti úr bizonyára nem igazán hitte el, mikor azt mondtam, nincs nagy gond.
*A mondatra rácáfol Daynah sápadt arca és kissé karikás szemei, meg a szája két sarkában az a kis feszült vonások.
Azért visszamosolyog a lányra, ő igazán nem tehet róla, hogy Daynah úgy érzi az alhasában valaki épp ökölbe szorítja a belsejét és csavargatja, hol jobbra, hol balra.*
– Az jó, de egyelőre nem kell, hacsak te nem fázol nagyon. Megígértem az úrnak, hogy megnézetem magam, mert… *folytatná, de inkább nyög egy aprót, bal tenyerét a hasára nyomja.* menjünk, amíg még tudok lovagolni *bukik ki aztán belőle, és komolyan is gondolja.
Újra megindul az Arthenior felé vezető úton Negyvenessel, aki szinte érzi, hogy gond van, és nagyon óvatosan lépked.*
*Éppen a kendőt igazgatja el, hogy a lovaglás közben ne csússzon hátra, vagy ne vesszen el, mikor kiabálást hall a háta mögül.
Igazság szerint reméli, hogy sikerült nagyjából észrevétlenül távoznia, de mivel a női hang az ő nevét kiabálja, így rá kell jönnie, hogy téved.
Mivel negyvenes amúgy is épp áll, így hátrafordul a nyeregben, hogy megnézze ki követi.*
~Az elf lány. Apollia volt ápolónője, Haina. Ó egek!~
*Daynah rögtön látja, hogy a másik lány nem gyakorlott lovas, ahogy fel-le pattog a nyeregben, teljesen más ütemben, mint ahogy azt a ló mozgása kívánná, aztán hátradől, mintha azzal tudná lassítani a lovat, Daynah aprót csóvál a fején.*
– Kicsit lazítsd el a combjaidat, Haina, ne szorítsd annyira. Az egy elég szelíd ló, nem fog ledobni, ha nem bántod. Nem kell rángatni a száját.
*Ha Haina próbálkozik, akkor egy apró elégedett bólintás és egy mosoly jár neki.*
– Efamar úr! *sóhajt.* Misscoulueryti úr bizonyára nem igazán hitte el, mikor azt mondtam, nincs nagy gond.
*A mondatra rácáfol Daynah sápadt arca és kissé karikás szemei, meg a szája két sarkában az a kis feszült vonások.
Azért visszamosolyog a lányra, ő igazán nem tehet róla, hogy Daynah úgy érzi az alhasában valaki épp ökölbe szorítja a belsejét és csavargatja, hol jobbra, hol balra.*
– Az jó, de egyelőre nem kell, hacsak te nem fázol nagyon. Megígértem az úrnak, hogy megnézetem magam, mert… *folytatná, de inkább nyög egy aprót, bal tenyerét a hasára nyomja.* menjünk, amíg még tudok lovagolni *bukik ki aztán belőle, és komolyan is gondolja.
Újra megindul az Arthenior felé vezető úton Negyvenessel, aki szinte érzi, hogy gond van, és nagyon óvatosan lépked.*
2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-18 15:18:19
Üzenet elküldve: 2016-12-18 15:18:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*A fülébe cseng Bill méltatlankodása, és valahol igazat is ad neki, hiszen milyen dolog már, hogy egy buta álom miatt felrúg mindent? Hiszen éppen jó helyen voltak, meleg kuckó, tiszta priccs, volt az olyan jó, mint a Namos-házban a kis szobája, és milyen nagyon finom ételek voltak, másra sem tud gondolni. Ha valaki, akkor Maereh igazán értékeli a finom ételeket, hisz ő maga is hónapokat dolgozott legutóbb is szakácsnőként egy előkelő házban és pontosan tudja mekkora munka ilyesmit az asztalra teremteni.*
~Olyan jó volt ott, és Billnek is jó helye volt. Miért? Miért éppen most?~
*Maereh saját maga sem érti, miért most érte utól ez az álom. Nem tudja, csak azt, hogy ha nem engedne az álom hívásának valami tönkremenne.*
~Vajon Bill haragszik rám? Minden joga meglenne…~
*Hátra sem néz, kis szomorúságcsomag Nagyonmagas hátán, talán ha megtenné és látná a magas barátját az úton jobban érezné magát, de nem mer visszanézni.
De azért, lekászálódik Nagyonmagasról, ott ahol a szekérútról egy keskeny csapásra térne a Kispatak Arthenior felőli oldalán, és a szalagot az egyik cserje ágára köti.
Aztán nagyot ugrik, mikor hirtelen egy ismerős hangot hall maga mögött.*
– Hát itt vagy? *szakad belőle ki egy kis kiáltás.* Itt vagy, Bill!
*Nem gondolkodik sokat, nem törődik vele, illendő-e, csak fordul és már meg is öleli a rabszolgáját, illetve, lényegében Bill sosem volt rabszolga, akkor sem, mikor még csak a Nagy Alfként ismerte.
Mae karjai a férfi dereka köré fonódnak, arcát a zekéjéhez nyomja, valahol gyomortájon. Tudja, hogy a magasra nőtt Bill mellett úgy néz ki, mintha valami kislány lenne, de most nem érdekli, csak örül, hogy nincs egyedül.
Aztán felemeli a fejét, úgy néz fel a barátja szemeibe.*
– Már miért ne tenné?
*De csak egy kérdés, ha Bill akar, fog felelni.
Aztán visszakapaszkodnak Nagyonmagas hátára, immár az ismerős módon, a férfi elől, ő mögötte, újra átfogja a derekát, a hátához simul, ez így jó, mert így legalább Bill nem láthatja az arcán lepergő könnycseppeket.
Próbál nyugodt hangon válaszolni.*
– Követjük a patakot a folyóhoz, ezzel kezdjük, mert ez az első folyóvíz, mi az utamba akadt.
*Aztán nagy levegőt vesz.*
– Felénk, az én falumban, sok törpe hisz abban, hogy az álmaink beszélnek hozzánk. Az ilyen álom azonban ritka, nekem még egy ilyen sem volt. De most, most annyira tisztán láttam, egy folyópart, ott voltál te is, és én is, és a tenyeremen hegyikristályok, neked mutattam őket. Ezért hát, úgy érzem oka van, hogy pont itt és most történt meg, szóval meg akarom nézni a legközelebbi folyópartot, talán megtalálom az álombéli helyet *magyarázza Maereh Bill hátának.* Bár lehet, hogy időbe telik. De ha több idő, akkor közben fel is léphetünk itt-ott, ahol te mondod. Ilyesmi. Bemehetünk a városba, visszajövünk… Nem arról szól, hogy akkor innentől már sose látjuk többé a civilizációt, vagy micsodát.
*A fülébe cseng Bill méltatlankodása, és valahol igazat is ad neki, hiszen milyen dolog már, hogy egy buta álom miatt felrúg mindent? Hiszen éppen jó helyen voltak, meleg kuckó, tiszta priccs, volt az olyan jó, mint a Namos-házban a kis szobája, és milyen nagyon finom ételek voltak, másra sem tud gondolni. Ha valaki, akkor Maereh igazán értékeli a finom ételeket, hisz ő maga is hónapokat dolgozott legutóbb is szakácsnőként egy előkelő házban és pontosan tudja mekkora munka ilyesmit az asztalra teremteni.*
~Olyan jó volt ott, és Billnek is jó helye volt. Miért? Miért éppen most?~
*Maereh saját maga sem érti, miért most érte utól ez az álom. Nem tudja, csak azt, hogy ha nem engedne az álom hívásának valami tönkremenne.*
~Vajon Bill haragszik rám? Minden joga meglenne…~
*Hátra sem néz, kis szomorúságcsomag Nagyonmagas hátán, talán ha megtenné és látná a magas barátját az úton jobban érezné magát, de nem mer visszanézni.
De azért, lekászálódik Nagyonmagasról, ott ahol a szekérútról egy keskeny csapásra térne a Kispatak Arthenior felőli oldalán, és a szalagot az egyik cserje ágára köti.
Aztán nagyot ugrik, mikor hirtelen egy ismerős hangot hall maga mögött.*
– Hát itt vagy? *szakad belőle ki egy kis kiáltás.* Itt vagy, Bill!
*Nem gondolkodik sokat, nem törődik vele, illendő-e, csak fordul és már meg is öleli a rabszolgáját, illetve, lényegében Bill sosem volt rabszolga, akkor sem, mikor még csak a Nagy Alfként ismerte.
Mae karjai a férfi dereka köré fonódnak, arcát a zekéjéhez nyomja, valahol gyomortájon. Tudja, hogy a magasra nőtt Bill mellett úgy néz ki, mintha valami kislány lenne, de most nem érdekli, csak örül, hogy nincs egyedül.
Aztán felemeli a fejét, úgy néz fel a barátja szemeibe.*
– Már miért ne tenné?
*De csak egy kérdés, ha Bill akar, fog felelni.
Aztán visszakapaszkodnak Nagyonmagas hátára, immár az ismerős módon, a férfi elől, ő mögötte, újra átfogja a derekát, a hátához simul, ez így jó, mert így legalább Bill nem láthatja az arcán lepergő könnycseppeket.
Próbál nyugodt hangon válaszolni.*
– Követjük a patakot a folyóhoz, ezzel kezdjük, mert ez az első folyóvíz, mi az utamba akadt.
*Aztán nagy levegőt vesz.*
– Felénk, az én falumban, sok törpe hisz abban, hogy az álmaink beszélnek hozzánk. Az ilyen álom azonban ritka, nekem még egy ilyen sem volt. De most, most annyira tisztán láttam, egy folyópart, ott voltál te is, és én is, és a tenyeremen hegyikristályok, neked mutattam őket. Ezért hát, úgy érzem oka van, hogy pont itt és most történt meg, szóval meg akarom nézni a legközelebbi folyópartot, talán megtalálom az álombéli helyet *magyarázza Maereh Bill hátának.* Bár lehet, hogy időbe telik. De ha több idő, akkor közben fel is léphetünk itt-ott, ahol te mondod. Ilyesmi. Bemehetünk a városba, visszajövünk… Nem arról szól, hogy akkor innentől már sose látjuk többé a civilizációt, vagy micsodát.
2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 22:10:06
Üzenet elküldve: 2016-12-17 22:10:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
//Moonxylwery, Vesdynild//
*A Démon kergette nyúlnak sötételfjeink nemeshez méltó csapdát vetnek. Az alárendelt hím gáncsol, a család női feje pedig kivégzi az állatot egy jól irányzott dobással. Démon elsőre meglepetésében szinte át is bukfencezik az utolsókat rángó tapsin, mire sorait zárva, illedelmesen szájába kapja a nyulat, és gazdájának viszi, persze némi jutalom reményében. Persze az ostor csattogása miatt már nem érzi magát a legkomfortosabban, úgyhogy nem házal sokat, várja az újabb utasítást a sikeres fogás után.*
//Ald'as, Daranel, Oreg//
*A trió végül trió marad, s halkan kezdhetnek a bokrok alján csámborgó madár után kutatni. A széthúzódás elve pedig igen csak kapóra is jön. Hármasunk egyszerre pillanthatja meg ugyanis a fácánt, és veheti célba azt. Persze a fácánok eredendően allergiásak a hegyes fémre. Túladagolásuk halálukhoz vezethet, és ezt tudják is. Így ez a példány sem marad tétlen. Kövér, bizonyára hízlalt testét nehézkesen, surrogva emeli pár lépés magasba, és igyekszik eltűnni a lombokban. Ez a pár másodperc adódik a hármasnak, hogy barátságos, ámde annál reálisabb, rögtönzött íjászversenyt tartsanak. Gyakorlatukat, és szerencséjüket mérhetik a másikéhoz most.*
//Lousadel, Ishin//
*Akkor hát két vadra ketten. Lou nem teketóriázik sokat, a nyúl után vetheti magát, és éppen látótávon belül is tudhatja. Célozhat, s mikor egy vonalban látja a tapsit a képzeletben már kilőtt nyíl érkezési helyével, akkor el is lőheti a nyilat, ami szépen reppen is.
Ezalatt még a fácános fánál Ishint is szorítja az idő. Ő ugyanis kellemesen gondolkodik magában, míg a szoborrá merevedett fácán most óvatosan megmozdítja fejét, és leveti magát egyből utána a száraz bokrok és avar útvesztőjébe. Itt hát az idő. Most lő, vagy soha (illetve egy kevés futkározás után. Avagy lőhet a semmire is, csak annak nem sok értelme volna.)
Visszatérvén a kilőtt nyíl és Lou nyula csatájához. Sajnos centikre ugyan, de a vessző elvéti a nyulat, azonban vadászunk legalább a lendületét megtartotta, ha ügyesen "tölt", s nem veszti szeme elől a prédát, még egy lövése akadhat.*
//Aoneer//
*Aoneer egyedül marad hát. Egyrészt azért jár így jobban, mert iránya sokkal csendesebb lesz. Másrészt pedig egyedül van ugyanarra a prédára, mint a többiek hárman. Ugyanis alig tíz nyugodt perce lehet, mire elkapja az aranybarnás villanást ő is szeme sarkából. Jobbrább szedi a lábát a madár. Igazából elég szerencsétlen, mert az örökzöldek itt kevéssé honosak, és egy elég kopár helyet talált magának a megbúvásra. Itt jön be Aoneer harmadik előnye. Nincs aki dumáljon neki, szuszogjon a fülébe, míg céloz, így pedig esélyes, hogy leszedi a talpas madarat.*
//Rynizz//
*A magány olyan dolog, amit sokan szeretnének élvezni egy vadászat során. Mélységink annyiból szerencsés, hogy a fegyver jó oldalán van, így vágya valóra is válhat, amihez nincs sok hozzászólása az állatvilágnak, azt leszámítva, hogy pár holló felreppen előtte a kopár fákról.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
//Moonxylwery, Vesdynild//
*A Démon kergette nyúlnak sötételfjeink nemeshez méltó csapdát vetnek. Az alárendelt hím gáncsol, a család női feje pedig kivégzi az állatot egy jól irányzott dobással. Démon elsőre meglepetésében szinte át is bukfencezik az utolsókat rángó tapsin, mire sorait zárva, illedelmesen szájába kapja a nyulat, és gazdájának viszi, persze némi jutalom reményében. Persze az ostor csattogása miatt már nem érzi magát a legkomfortosabban, úgyhogy nem házal sokat, várja az újabb utasítást a sikeres fogás után.*
//Ald'as, Daranel, Oreg//
*A trió végül trió marad, s halkan kezdhetnek a bokrok alján csámborgó madár után kutatni. A széthúzódás elve pedig igen csak kapóra is jön. Hármasunk egyszerre pillanthatja meg ugyanis a fácánt, és veheti célba azt. Persze a fácánok eredendően allergiásak a hegyes fémre. Túladagolásuk halálukhoz vezethet, és ezt tudják is. Így ez a példány sem marad tétlen. Kövér, bizonyára hízlalt testét nehézkesen, surrogva emeli pár lépés magasba, és igyekszik eltűnni a lombokban. Ez a pár másodperc adódik a hármasnak, hogy barátságos, ámde annál reálisabb, rögtönzött íjászversenyt tartsanak. Gyakorlatukat, és szerencséjüket mérhetik a másikéhoz most.*
//Lousadel, Ishin//
*Akkor hát két vadra ketten. Lou nem teketóriázik sokat, a nyúl után vetheti magát, és éppen látótávon belül is tudhatja. Célozhat, s mikor egy vonalban látja a tapsit a képzeletben már kilőtt nyíl érkezési helyével, akkor el is lőheti a nyilat, ami szépen reppen is.
Ezalatt még a fácános fánál Ishint is szorítja az idő. Ő ugyanis kellemesen gondolkodik magában, míg a szoborrá merevedett fácán most óvatosan megmozdítja fejét, és leveti magát egyből utána a száraz bokrok és avar útvesztőjébe. Itt hát az idő. Most lő, vagy soha (illetve egy kevés futkározás után. Avagy lőhet a semmire is, csak annak nem sok értelme volna.)
Visszatérvén a kilőtt nyíl és Lou nyula csatájához. Sajnos centikre ugyan, de a vessző elvéti a nyulat, azonban vadászunk legalább a lendületét megtartotta, ha ügyesen "tölt", s nem veszti szeme elől a prédát, még egy lövése akadhat.*
//Aoneer//
*Aoneer egyedül marad hát. Egyrészt azért jár így jobban, mert iránya sokkal csendesebb lesz. Másrészt pedig egyedül van ugyanarra a prédára, mint a többiek hárman. Ugyanis alig tíz nyugodt perce lehet, mire elkapja az aranybarnás villanást ő is szeme sarkából. Jobbrább szedi a lábát a madár. Igazából elég szerencsétlen, mert az örökzöldek itt kevéssé honosak, és egy elég kopár helyet talált magának a megbúvásra. Itt jön be Aoneer harmadik előnye. Nincs aki dumáljon neki, szuszogjon a fülébe, míg céloz, így pedig esélyes, hogy leszedi a talpas madarat.*
//Rynizz//
*A magány olyan dolog, amit sokan szeretnének élvezni egy vadászat során. Mélységink annyiból szerencsés, hogy a fegyver jó oldalán van, így vágya valóra is válhat, amihez nincs sok hozzászólása az állatvilágnak, azt leszámítva, hogy pár holló felreppen előtte a kopár fákról.*
2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 20:51:22
Üzenet elküldve: 2016-12-17 20:51:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Nem hagyja hátra Forgószél kisasszonyt, aki méltó a nemrég kitalált művész nevére, mert elég viharosan üdvözölte reggel és most nem sokkal az után már úton vannak.*
~Elég váratlan fordulat.~
*Mostanra társultak, habár csak ketten vannak, akkor is egy társulat, ha nem kedvelte volna meg mostanra, akkor sem hagyhatta volna hogy egyedül keljen útra. A mutatványosok etikai kódexe szerint ez becsületbe vágó lenne. Az úton a ló, egyszer csak megtorpan és Mae leugrik a hátáról, hogy egy piros szalagot kössön az egyik bokor ágára. Meglepve nézi a műveletet és lassan emelkedik a bajusza a mosolya fölött.*
-Nem jön utánam a lány Maereh, de azért szép tőled.
*Első gondolata, hogy Mealyne lesz, akinek a szalagot szánja a törpelány, mert másnak aligha szólhatna jelenleg.*
~Más nem lehet csak az, hogy miattam teszi ki. Aranyos, úgy éljek, hogy az.~
*Barátságos mosolya fennmarad, még Mae visszalép a lóhoz és a karját nyújtja, hogy újra maga mögé húzza fel, vissza a Nagyonmagas hátára.*
-Nem, mintha nem szeretném a vaktában kezdett kalandokat *fordul hátra, hogy a válla fölött beszéljen.* de elárulhatnád, hogy hova tartunk pontosan és miért megyünk.
~Arról beszélt, hogy álom meg kincs, de ki tudja ezt összerakni, hogy értelme is legyen?~
-Azt mondtad ilyen egyszer van és valami mesés kincsről beszéltél, ha jól emlékszem.
*Az induláson túljutottak, jöhetnek a részletek.*
*Nem hagyja hátra Forgószél kisasszonyt, aki méltó a nemrég kitalált művész nevére, mert elég viharosan üdvözölte reggel és most nem sokkal az után már úton vannak.*
~Elég váratlan fordulat.~
*Mostanra társultak, habár csak ketten vannak, akkor is egy társulat, ha nem kedvelte volna meg mostanra, akkor sem hagyhatta volna hogy egyedül keljen útra. A mutatványosok etikai kódexe szerint ez becsületbe vágó lenne. Az úton a ló, egyszer csak megtorpan és Mae leugrik a hátáról, hogy egy piros szalagot kössön az egyik bokor ágára. Meglepve nézi a műveletet és lassan emelkedik a bajusza a mosolya fölött.*
-Nem jön utánam a lány Maereh, de azért szép tőled.
*Első gondolata, hogy Mealyne lesz, akinek a szalagot szánja a törpelány, mert másnak aligha szólhatna jelenleg.*
~Más nem lehet csak az, hogy miattam teszi ki. Aranyos, úgy éljek, hogy az.~
*Barátságos mosolya fennmarad, még Mae visszalép a lóhoz és a karját nyújtja, hogy újra maga mögé húzza fel, vissza a Nagyonmagas hátára.*
-Nem, mintha nem szeretném a vaktában kezdett kalandokat *fordul hátra, hogy a válla fölött beszéljen.* de elárulhatnád, hogy hova tartunk pontosan és miért megyünk.
~Arról beszélt, hogy álom meg kincs, de ki tudja ezt összerakni, hogy értelme is legyen?~
-Azt mondtad ilyen egyszer van és valami mesés kincsről beszéltél, ha jól emlékszem.
*Az induláson túljutottak, jöhetnek a részletek.*
2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 15:39:14
Üzenet elküldve: 2016-12-17 15:39:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
*Solaras hátán ül, Darel mögött. A nap süt, bár hideg van, de azért a sugarak melengetik a hátát, ahogy a város felé kocognak az ösvényen.*
-Milyen terveid vannak a városban Darel?
*Halkan hangzik fel a puhatolózó kérdés, nem hátsó szándék nélkül. Shesa nem ismeri a várost, és némi iránymutatást remél a másiktól. Hová mehetne, mit kezdhetne magával? Most már szabad, de azért az élete még nem könnyű, nem egyszerű. Sok mindenhez ért, és még sem ért igazából semmihez. Talán az alkímiát leszámítva, hiszen egyik korábbi gazdája megtanította egy-két fogásra ezen a téren. De ettől ez még kevés, ebből még nem lehet megélni. Talán Darel mond valami olyasmit, melynek mentén elindulhat egy gondolat, mely akár egy lehetőséggé is kinőheti magát.*
*Solaras hátán ül, Darel mögött. A nap süt, bár hideg van, de azért a sugarak melengetik a hátát, ahogy a város felé kocognak az ösvényen.*
-Milyen terveid vannak a városban Darel?
*Halkan hangzik fel a puhatolózó kérdés, nem hátsó szándék nélkül. Shesa nem ismeri a várost, és némi iránymutatást remél a másiktól. Hová mehetne, mit kezdhetne magával? Most már szabad, de azért az élete még nem könnyű, nem egyszerű. Sok mindenhez ért, és még sem ért igazából semmihez. Talán az alkímiát leszámítva, hiszen egyik korábbi gazdája megtanította egy-két fogásra ezen a téren. De ettől ez még kevés, ebből még nem lehet megélni. Talán Darel mond valami olyasmit, melynek mentén elindulhat egy gondolat, mely akár egy lehetőséggé is kinőheti magát.*
2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 14:44:45
Üzenet elküldve: 2016-12-17 14:44:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daynah Yffer//
*Aki messzebbről nézi Hainát, ahogy a lovon zötykölődik, jót mulathat magában. Ugyanis az elf lány nem igazán szokott a lovagláshoz. Mondhatni ez az első eset, hiszen eddig ha utazni kellett azt vagy gyalog tette, vagy kocsin. A majdnem fekete paripa azonban rendesen dobálja a lányt a hátán, melytől Haina nem érzi túl jól magát, de hát menni kell.
Az úton elég gyorsan halad, átkel a Kispatak-gázlón. Néhány perccel később egy kanyarból elé bukkan az úton épp álldogáló lovas. Daynah pont kendőt köt a nyaka és feje köré.*
-Kisasszony! Daynah kisasszony!
*Ha Daynah a hívásra felé fordul, akkor némileg vicces látványban lehet része. A vékony lány fel-le pattog a ló nyergében, két markával úgy fogja a kantárt, mint valami fuldokló a mentőövet. Ruhái lobognak. Most még kicsit hátra is dől, hogy lassításra késztesse a hátast, és közben nagyokat fúj maga elé.*
-Efamar úr küldött a kisasszony után.
*Talán sikerül megállnia Daynah mellett remélhetően. Ha igen, akkor próbál egy mosolyt kierőltetni magából, bár eléggé fázik ahhoz, hogy jó kedve legyen.*
-Van nálam még takaró.
*Mondja, mert hát ugye az a kendő arra enged következtetni, hogy Daynah-nak sincs éppen melege.*
*Aki messzebbről nézi Hainát, ahogy a lovon zötykölődik, jót mulathat magában. Ugyanis az elf lány nem igazán szokott a lovagláshoz. Mondhatni ez az első eset, hiszen eddig ha utazni kellett azt vagy gyalog tette, vagy kocsin. A majdnem fekete paripa azonban rendesen dobálja a lányt a hátán, melytől Haina nem érzi túl jól magát, de hát menni kell.
Az úton elég gyorsan halad, átkel a Kispatak-gázlón. Néhány perccel később egy kanyarból elé bukkan az úton épp álldogáló lovas. Daynah pont kendőt köt a nyaka és feje köré.*
-Kisasszony! Daynah kisasszony!
*Ha Daynah a hívásra felé fordul, akkor némileg vicces látványban lehet része. A vékony lány fel-le pattog a ló nyergében, két markával úgy fogja a kantárt, mint valami fuldokló a mentőövet. Ruhái lobognak. Most még kicsit hátra is dől, hogy lassításra késztesse a hátast, és közben nagyokat fúj maga elé.*
-Efamar úr küldött a kisasszony után.
*Talán sikerül megállnia Daynah mellett remélhetően. Ha igen, akkor próbál egy mosolyt kierőltetni magából, bár eléggé fázik ahhoz, hogy jó kedve legyen.*
-Van nálam még takaró.
*Mondja, mert hát ugye az a kendő arra enged következtetni, hogy Daynah-nak sincs éppen melege.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222