Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 124 (2461. - 2480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-02 06:24:49
Üzenet elküldve: 2016-12-02 06:24:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A hadnagy felkutatása//
*A parancs szerint kell az orknak egy új ló és ideiglenesen Ull egy társat is kap maga mellé. Mint a leszidott kisgyerek bólint és a lovat a kantárjánál vezetve indul el Syd mögött. Egy szót sem szól, épp eléggé felhergelte a többieket. Így csak csöndben sétál vissza a Barakk felé, hogy egy új és friss hátas kíséretében térjen vissza.*
-Remélem még megmutathatom nekik, hogy nem hiba a csatlakozásom. *motyog magában.*
*A parancs szerint kell az orknak egy új ló és ideiglenesen Ull egy társat is kap maga mellé. Mint a leszidott kisgyerek bólint és a lovat a kantárjánál vezetve indul el Syd mögött. Egy szót sem szól, épp eléggé felhergelte a többieket. Így csak csöndben sétál vissza a Barakk felé, hogy egy új és friss hátas kíséretében térjen vissza.*
-Remélem még megmutathatom nekik, hogy nem hiba a csatlakozásom. *motyog magában.*
2479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-01 20:17:23
Üzenet elküldve: 2016-12-01 20:17:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A hadnagy felkutatása//
*Syd kifejezéstelen arccal veszi tudomásul a parancsot, hogy az elme roggyant, lovakréme orkkal vissza kell térnie a városba, emiatt pedig valószínűleg lemarad az expedícióról. Elvágóan tiszteleg.*
-Értettem, uram. *Ugyan Aoneer most nem őrmester, de mindenképpen rangidős, a küldetés vezetője és különben is, vagy elnyomja magában a dühöt azzal, hogy parancsot kapott, amit végre _kell_ hajtania, vagy lekaparja az arcát, mond valami cifrát és szájon vágja az orkot. Így csak megfordítja a lovát, vissza, Arthenior felé és már indul is, persze csak lépésben, hogy a zöld bőrű szerencsétlen, rommá fárasztott lova is tartani tudja a lépést. Szívből reméli, hogy az ork nem ül fel a hátára, mert ha még ennél is jobban elhasználja szegény állatot, estig sem érnek vissza a városba és akkor hol van még a visszaút. De azért nem káromkodik hangosan, akkor sem, mikor hallótávolságon kívül érnek, csak magában füstölög.*
*Syd kifejezéstelen arccal veszi tudomásul a parancsot, hogy az elme roggyant, lovakréme orkkal vissza kell térnie a városba, emiatt pedig valószínűleg lemarad az expedícióról. Elvágóan tiszteleg.*
-Értettem, uram. *Ugyan Aoneer most nem őrmester, de mindenképpen rangidős, a küldetés vezetője és különben is, vagy elnyomja magában a dühöt azzal, hogy parancsot kapott, amit végre _kell_ hajtania, vagy lekaparja az arcát, mond valami cifrát és szájon vágja az orkot. Így csak megfordítja a lovát, vissza, Arthenior felé és már indul is, persze csak lépésben, hogy a zöld bőrű szerencsétlen, rommá fárasztott lova is tartani tudja a lépést. Szívből reméli, hogy az ork nem ül fel a hátára, mert ha még ennél is jobban elhasználja szegény állatot, estig sem érnek vissza a városba és akkor hol van még a visszaút. De azért nem káromkodik hangosan, akkor sem, mikor hallótávolságon kívül érnek, csak magában füstölög.*
2478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-01 19:33:47
Üzenet elküldve: 2016-12-01 19:33:47
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A hadnagy felkutatása//
*A lónak annyi. Pontosabban majdnem annyi. A dilemma jelenleg abból áll, hogy ha tovább futtatják a lovat akkor az megdöglik, ha nem akkor az ork itt marad. Egy új lovat szerezni csak időhúzás lenne, és nincs rá garancia, hogy azt rendesen tudná kezelni. Szóval összességében nem tud mit kezdeni egy lova vesztett zöldséggel. Nagyokat sóhajt és látszik rajta, hogy nem tud jó megoldást találni a dologra. Mi több egyik rosszabb mint a másik, ami meg megmaradt az a hideg katonai logika.*
-Igen tudunk két perce mondtam el. *Bólint. Ebben az időben az ork ugye nem volt meg, épp a ló leamortizálásán ügyködött, így aztán nem sokat tudhat a dolgokról, no ezen információhiánnyal mondjuk nem veszített sokat, mivel a volt őrmester sem tud szinte semmit.*
-Vezesse vissza a lovat a városba és kerítsen egy másikat. Syd. *Pillant oldalra a félvér felé.*
-Menjen vele. Thargarodnál ha lehet érjenek be minket. Két fő gyorsabban mozog mint négy. *Nem engedi el egyedül, mert új fiúként még nem bízik benne eléggé, és akkor sem bízna ha gyönyörű szép, szőke hajú, csillogó szemű és kerek mellű elf leányka lenne, amitől az ork hím bizony rettentő távol áll.*
-A többiek pedig indulás. Épp elég időt pazaroltunk.
*A lónak annyi. Pontosabban majdnem annyi. A dilemma jelenleg abból áll, hogy ha tovább futtatják a lovat akkor az megdöglik, ha nem akkor az ork itt marad. Egy új lovat szerezni csak időhúzás lenne, és nincs rá garancia, hogy azt rendesen tudná kezelni. Szóval összességében nem tud mit kezdeni egy lova vesztett zöldséggel. Nagyokat sóhajt és látszik rajta, hogy nem tud jó megoldást találni a dologra. Mi több egyik rosszabb mint a másik, ami meg megmaradt az a hideg katonai logika.*
-Igen tudunk két perce mondtam el. *Bólint. Ebben az időben az ork ugye nem volt meg, épp a ló leamortizálásán ügyködött, így aztán nem sokat tudhat a dolgokról, no ezen információhiánnyal mondjuk nem veszített sokat, mivel a volt őrmester sem tud szinte semmit.*
-Vezesse vissza a lovat a városba és kerítsen egy másikat. Syd. *Pillant oldalra a félvér felé.*
-Menjen vele. Thargarodnál ha lehet érjenek be minket. Két fő gyorsabban mozog mint négy. *Nem engedi el egyedül, mert új fiúként még nem bízik benne eléggé, és akkor sem bízna ha gyönyörű szép, szőke hajú, csillogó szemű és kerek mellű elf leányka lenne, amitől az ork hím bizony rettentő távol áll.*
-A többiek pedig indulás. Épp elég időt pazaroltunk.
2477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-01 15:37:54
Üzenet elküldve: 2016-12-01 15:37:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*A kisasszony szavai után felkészülnek a segítők, és az előző a vadászkürtöt megfújó jó kedélyű ember lép ismét az egybegyűltek elé.*
-Nos, eljött hát az idő. Hölgyek, Urak, vadászok! Ideje nekiindulni. Az "ellen csapat", három mérföldnyire innen fél óra kúlva elengedi a kopókat, hogy azok tereljék a vadat. Készüljenek hát, az indulásra! Jó vadászatot kívánok!
*Szavai után int a ketrecekhez onnan pedig öt róka és nyúl, három fácán, és egy termetes őz szalad lélekvesztve. Illik nekik néhány perc egérutat hagyni, de innentől a vadászok mehetnek, és kereshetik a zsákmányt, hogy kilőhessenek belőlük. Amit elengedtek az biztosan lesz, de ha elég szemfülesek, más erdei vadakat is elejthetnek. Ez azonban nagyrészt szerencsén múlik.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*A kisasszony szavai után felkészülnek a segítők, és az előző a vadászkürtöt megfújó jó kedélyű ember lép ismét az egybegyűltek elé.*
-Nos, eljött hát az idő. Hölgyek, Urak, vadászok! Ideje nekiindulni. Az "ellen csapat", három mérföldnyire innen fél óra kúlva elengedi a kopókat, hogy azok tereljék a vadat. Készüljenek hát, az indulásra! Jó vadászatot kívánok!
*Szavai után int a ketrecekhez onnan pedig öt róka és nyúl, három fácán, és egy termetes őz szalad lélekvesztve. Illik nekik néhány perc egérutat hagyni, de innentől a vadászok mehetnek, és kereshetik a zsákmányt, hogy kilőhessenek belőlük. Amit elengedtek az biztosan lesz, de ha elég szemfülesek, más erdei vadakat is elejthetnek. Ez azonban nagyrészt szerencsén múlik.*
2476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-01 11:07:43
Üzenet elküldve: 2016-12-01 11:07:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
– Ühüm. No persze *feleli halkan, de lényegében, mivel az a gyógykivonat, ami a nénjének van most nem áll rendelkezésre, és a l való hűtésen meg már túl vannak Shya nem ugrál jobban.*
~Annak semmi értelme nem lenne, Morf próbálna visszatartani, akkor meg felsebesedne még jobban a tenyere, inkább legyen csak nyugiban, majd reggel teszek valami kötést a kezére, hogy óvjuk, míg be nem gyógyul. Vagy ha minden kötés szakad, majd megpróbálom rábeszélni egy gyógyitalra. Meglátjuk.~
*Mivel Morfiusz továbbra is szorosan öleli, így nem próbálkozik, hozzábújik, arcát a férfi bőréhez simítja.*
~Jó így összebújni, jó érzés. Elégszer hallottam, hogy más nők panaszkodnak, hogy ahogy a párjuk végez, az aktus után azonnal félrefordul és már horpaszt is. Se egy puszi, se egy ölelés. Hát velünk ez máshogy van.~
*Shya halkan sóhajt.*
– Jól van jól, nem megyek sehova *súgja válaszul, és a karját a férfi dereka köré fonja.*
~Azért erősen kétlem, hogy korábban a fizetett nőkkel is így összebújt volna.~
*Ez a gondolat is ott motoz Shyában, és valahogy ettől még inkább jól érzi magát. Amire a finom simogatás a haján még inkább rátesz, a lány elmosolyodik.*
– Nem a füled mögötti? Hát akkor? *kérdez és mímeli, hogy elképzelése sincs, közben finoman megsimítja Morf hasát. Csak a hasát, azt is inkább csak oldalt.*
– Mert nem. Azt hiszem, annak sem örülnél, ha fürdős lány lennék, aztán minden vendég jönne, hogy azt akarják, én fürdessem őket. Pedig lehet, hogy betegre keresném magam vele, és a kapálásnál bizonyára könnyebb munka.
*Shya fürkész pillantást vet Morfiuszra.*
– De egyébként inkább maradnék annál, hogy csak téged fürdetlek meg *mondja ki végül némi hatásszünet után.* A kéréseid meg… Hát az ugye attól függ.
*Shya halkan nevet, felkönyököl és ad egy puszit Morf orra hegyére.
Aztán mielőtt megláthatná Morfiusz pontosan milyen arcot is vág erre a fáklya egy utolsó lobbanással kialszik és ők ott maradnak egymáshoz simulva a kukksötétben.
Mélyet sóhajt, igen kérdez, halkan, kíváncsian, aztán Fejét Morf vállára hajtva hallgatja a választ.
Mert érkezik válasz. Ami egyrészt meglepi egy kicsit, másrészt örömmel tölti el.*
~Talán a sötétség teszi, vagy talán a közelség, talán az, ahogy öleltük egymást. Vagy mégsem csak az. De jó így. Jó beszélgetni. Az, hogy együtt vagyunk ezt is jelenti, nem csak a nappali vándorlást, nem csak a szeretkezéseket, hanem ezt is, hogy mesélünk egymásnak. Halk szavakat az életünkről, apró simogatásokat, mosolyokat, ezt is jelenti. A közelséget.~
– Szóval a mestered ötlete volt, de már te magad építetted.
*Morfiusz érezheti a bőrén a lány bólintását, hiszen az arca a férfi vállához, mellkasához ér.*
– Nem semmi. Igencsak komfortos hely, főleg ha csak egy embernek készült.
*Shya hangjában ott az elismerés, a berendezés beszerzésére meg nem tesz megjegyzést. Minek is tenne? Sejti, hogyan zajlott, hiszen a furcsa kályhájuk történetét Morf elmesélte.*
– Biztos van, amit saját kezűleg készítettél és raktál össze *teszi azért mégis hozzá.* De maga az ötlet is, nagyon is jó. Nekem tetszik itt.
*Nem hízelgésből mondja, komolyan gondolja.*
– Rendben. Ha így szeretnéd, akkor nem.
*Megígéri, és meg is fogja tartani. Az más kérdés, hogy azért reménykedik, hogy egyszer majd Morfiusz megenyhül ebben a kérdésben, de ha nem, akkor…*
~Akkor legfeljebb lesz egy hely a világban, ami csakis a mienk, kettőnké.~
*Shya nem ostoba, felfogja mit is jelent az, hogy erről a helyről más nem tud. Ahogy azt is, hogy több ilyen hely is van még.*
– Ha majd úgy alakul, megmutatod a többi helyet is? *kérdezi nagy merészen.
Hát igen, szeretné tudni, hol lehetnek még ilyen helyek, ahogy azt is, Morfiusz használja-e még bármelyiket. Csak ezt nem igazán tudja, hogyan is mondhatná, azt, hogy nem szeretné, ha ő előle akarna elrejtőzni.*
– Jól gondolod, még valóban nem *válaszol egyenesen.* De úgy láttam, te gondosan és jól építetted meg ezt a helyet, nem félek, hogy ránk omlik. Meg van szellőzése is. Ajtó is van, meg rendes lépcső, persze jól elrejtve, nem találja meg bárki. És, nos, nekem tetszik a hely. Mármint belülről is, de a fenti tisztás is. Van benne valami, valami megfoghatatlan, amitől úgy érzem, itt csodák történhetnek. Butaság?
*A kérdést persze a csodákra érti.
De aztán a kedvese megjegyzésére magasra ugrik a szemöldöke, és a levegő benne reked egy pillanatra. Morf az előbbit nem láthatja, de azt hallhatja, ahogy szusszan.*
– Hát, még az is meglehet, hogy tényleg nem. Ha el akarnál rabolni tőle, akkor ide kellene hoznod. És itt jól elrejtened *feleli végül, a szavai komolyan, de van bennük mégis valami kis évődő színezet is.*
~Vajon képes lenne rá? Elrabolna otthonról? Elrejtene itt? Hogy senki meg ne találjon… Hogy ketten legyünk. És, nos, azért azt tudnia kell, hát biztos tudja is, én visszatalálnék a városba… és mégis.~
– Nem félek, Morf. Nem is aggódom.
*Most valóban nem, nem egyiket sem érzi. Még csak ki sincs borulva, hogy a föld alatt éjszakáznak.
Csendben fekszenek pár percig, majd újra a férfi szólal meg.
Shya felkönyököl, félig meddig rá Morfiuszra, arcát a férfi arcához simítja, Morf arcának másik oldalát az ujjaival cirógatja.*
– Meglátjuk. Igen. Aggódom értük kicsit.
~Magamért nem. Nincs miért. Jó nekem így, veled. Hát nem látod? Vagy mégis? De jó, haza is vihetsz, ha megvan még az otthonom. Illetve a néném háza. Igen, a néném háza. Az ő otthona. Az enyém talán már máshol van. Talán.~
*Shya oldalra fordítja a fejét, Morfiusz nyakának oldalát csókolja meg lágyan, aztán az állkapcsa vonalát, majd az ádámcsutkája oldalát, újra megsimogatja az arcát.*
– Először a város felé kellene visszanéznünk talán, ha nekivágunk, az út hosszú. És lassan jön a hideg, a tél.
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
– Ühüm. No persze *feleli halkan, de lényegében, mivel az a gyógykivonat, ami a nénjének van most nem áll rendelkezésre, és a l való hűtésen meg már túl vannak Shya nem ugrál jobban.*
~Annak semmi értelme nem lenne, Morf próbálna visszatartani, akkor meg felsebesedne még jobban a tenyere, inkább legyen csak nyugiban, majd reggel teszek valami kötést a kezére, hogy óvjuk, míg be nem gyógyul. Vagy ha minden kötés szakad, majd megpróbálom rábeszélni egy gyógyitalra. Meglátjuk.~
*Mivel Morfiusz továbbra is szorosan öleli, így nem próbálkozik, hozzábújik, arcát a férfi bőréhez simítja.*
~Jó így összebújni, jó érzés. Elégszer hallottam, hogy más nők panaszkodnak, hogy ahogy a párjuk végez, az aktus után azonnal félrefordul és már horpaszt is. Se egy puszi, se egy ölelés. Hát velünk ez máshogy van.~
*Shya halkan sóhajt.*
– Jól van jól, nem megyek sehova *súgja válaszul, és a karját a férfi dereka köré fonja.*
~Azért erősen kétlem, hogy korábban a fizetett nőkkel is így összebújt volna.~
*Ez a gondolat is ott motoz Shyában, és valahogy ettől még inkább jól érzi magát. Amire a finom simogatás a haján még inkább rátesz, a lány elmosolyodik.*
– Nem a füled mögötti? Hát akkor? *kérdez és mímeli, hogy elképzelése sincs, közben finoman megsimítja Morf hasát. Csak a hasát, azt is inkább csak oldalt.*
– Mert nem. Azt hiszem, annak sem örülnél, ha fürdős lány lennék, aztán minden vendég jönne, hogy azt akarják, én fürdessem őket. Pedig lehet, hogy betegre keresném magam vele, és a kapálásnál bizonyára könnyebb munka.
*Shya fürkész pillantást vet Morfiuszra.*
– De egyébként inkább maradnék annál, hogy csak téged fürdetlek meg *mondja ki végül némi hatásszünet után.* A kéréseid meg… Hát az ugye attól függ.
*Shya halkan nevet, felkönyököl és ad egy puszit Morf orra hegyére.
Aztán mielőtt megláthatná Morfiusz pontosan milyen arcot is vág erre a fáklya egy utolsó lobbanással kialszik és ők ott maradnak egymáshoz simulva a kukksötétben.
Mélyet sóhajt, igen kérdez, halkan, kíváncsian, aztán Fejét Morf vállára hajtva hallgatja a választ.
Mert érkezik válasz. Ami egyrészt meglepi egy kicsit, másrészt örömmel tölti el.*
~Talán a sötétség teszi, vagy talán a közelség, talán az, ahogy öleltük egymást. Vagy mégsem csak az. De jó így. Jó beszélgetni. Az, hogy együtt vagyunk ezt is jelenti, nem csak a nappali vándorlást, nem csak a szeretkezéseket, hanem ezt is, hogy mesélünk egymásnak. Halk szavakat az életünkről, apró simogatásokat, mosolyokat, ezt is jelenti. A közelséget.~
– Szóval a mestered ötlete volt, de már te magad építetted.
*Morfiusz érezheti a bőrén a lány bólintását, hiszen az arca a férfi vállához, mellkasához ér.*
– Nem semmi. Igencsak komfortos hely, főleg ha csak egy embernek készült.
*Shya hangjában ott az elismerés, a berendezés beszerzésére meg nem tesz megjegyzést. Minek is tenne? Sejti, hogyan zajlott, hiszen a furcsa kályhájuk történetét Morf elmesélte.*
– Biztos van, amit saját kezűleg készítettél és raktál össze *teszi azért mégis hozzá.* De maga az ötlet is, nagyon is jó. Nekem tetszik itt.
*Nem hízelgésből mondja, komolyan gondolja.*
– Rendben. Ha így szeretnéd, akkor nem.
*Megígéri, és meg is fogja tartani. Az más kérdés, hogy azért reménykedik, hogy egyszer majd Morfiusz megenyhül ebben a kérdésben, de ha nem, akkor…*
~Akkor legfeljebb lesz egy hely a világban, ami csakis a mienk, kettőnké.~
*Shya nem ostoba, felfogja mit is jelent az, hogy erről a helyről más nem tud. Ahogy azt is, hogy több ilyen hely is van még.*
– Ha majd úgy alakul, megmutatod a többi helyet is? *kérdezi nagy merészen.
Hát igen, szeretné tudni, hol lehetnek még ilyen helyek, ahogy azt is, Morfiusz használja-e még bármelyiket. Csak ezt nem igazán tudja, hogyan is mondhatná, azt, hogy nem szeretné, ha ő előle akarna elrejtőzni.*
– Jól gondolod, még valóban nem *válaszol egyenesen.* De úgy láttam, te gondosan és jól építetted meg ezt a helyet, nem félek, hogy ránk omlik. Meg van szellőzése is. Ajtó is van, meg rendes lépcső, persze jól elrejtve, nem találja meg bárki. És, nos, nekem tetszik a hely. Mármint belülről is, de a fenti tisztás is. Van benne valami, valami megfoghatatlan, amitől úgy érzem, itt csodák történhetnek. Butaság?
*A kérdést persze a csodákra érti.
De aztán a kedvese megjegyzésére magasra ugrik a szemöldöke, és a levegő benne reked egy pillanatra. Morf az előbbit nem láthatja, de azt hallhatja, ahogy szusszan.*
– Hát, még az is meglehet, hogy tényleg nem. Ha el akarnál rabolni tőle, akkor ide kellene hoznod. És itt jól elrejtened *feleli végül, a szavai komolyan, de van bennük mégis valami kis évődő színezet is.*
~Vajon képes lenne rá? Elrabolna otthonról? Elrejtene itt? Hogy senki meg ne találjon… Hogy ketten legyünk. És, nos, azért azt tudnia kell, hát biztos tudja is, én visszatalálnék a városba… és mégis.~
– Nem félek, Morf. Nem is aggódom.
*Most valóban nem, nem egyiket sem érzi. Még csak ki sincs borulva, hogy a föld alatt éjszakáznak.
Csendben fekszenek pár percig, majd újra a férfi szólal meg.
Shya felkönyököl, félig meddig rá Morfiuszra, arcát a férfi arcához simítja, Morf arcának másik oldalát az ujjaival cirógatja.*
– Meglátjuk. Igen. Aggódom értük kicsit.
~Magamért nem. Nincs miért. Jó nekem így, veled. Hát nem látod? Vagy mégis? De jó, haza is vihetsz, ha megvan még az otthonom. Illetve a néném háza. Igen, a néném háza. Az ő otthona. Az enyém talán már máshol van. Talán.~
*Shya oldalra fordítja a fejét, Morfiusz nyakának oldalát csókolja meg lágyan, aztán az állkapcsa vonalát, majd az ádámcsutkája oldalát, újra megsimogatja az arcát.*
– Először a város felé kellene visszanéznünk talán, ha nekivágunk, az út hosszú. És lassan jön a hideg, a tél.
2475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-01 10:29:13
Üzenet elküldve: 2016-12-01 10:29:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
*Valahol ettől tartott, amikor visszakérdezett. Bár tudja, hogy a lánynak fontos a Vogari, ő mégis szívesebben feláldozta volna, azt mint magát Sejut. Meggyengül a pillantást követő felismerésben, amely abból gyökerezik, hogy mennyire tétlen. Ha karddal rontanak rá, teljes páncélzatban, még akkor sem retten meg, most azonban igen, mert ez egy olyan helyzet, amiből nem tud azzal kibújni, hogy nevet vált és elmenekül.
A harag kezdi átvenni tekintetének mivoltát, a fenyegetést nem bírja. Nem is válaszol a felszólításra, és semmi egyébre sem, a szavak valahol megragadtak a fejében értelmetlen káosszá alakulva.
Csak a fordítást követő változás készteti arra, hogy összeszedje maradék lélekjelenlétét, miután felméri, ismét a lány van vele szemben. Gyökeresen megváltozik újra minden a külleme körül, ő pedig döbbenten áll azelőtt a tény előtt, mennyire képes valakinek az arcát is megváltoztatni a személyisége. Ismét lányként és ugyanolyan megszeppent formájában találja a fekete hajút, mint néhány perccel azelőtt, hogy eljárta volna ezt a pokolinak tűnő táncot.*
- Én ööö… *Zavartan hebeg, habog, az átállás kissé nehezen megy számára és nem tudja nem eléggé komolyan venni a legutóbb hallott szavakat sem, miszerint nem szólhat semmit. Nem is tenné, ki tudja mit okozna vele Sejuban, ha rávilágítana, hogy ismét előbújt belőle valami.*
- Hát igen, de semmi gond. *Próbál derűs mosolyt húzni magára, de képtelen elrejteni kétégbeesését, így inkább ellenkező irányba is fordul, hogy köpenyét magára öltse.* Még szerencse, hogy nem vagy valami nagydarab. *Enyhén remegő kezekkel fogadja el végül a gesztenyét a lány kezéből, s bár próbál természetesen viselkedni, de képtelen rá. Ezt pedig tudja, hogy a másik is észlelheti.*
- Ne haragudj, én csak… Eszembe jutott valami, és kissé megzavart. *Homlokára simítja a tenyerét, majd egy fa tövéhez ül.* Kissé elfáradtam, talán lepihenhetnénk mára, nem gondolod? *Dob egy pár fát a tűzre, hogy melegítse őket még egy ideig. Bár lehunyja a szemét, de egyetlen pillanatra sem képes elaludni, csak úgy tesz, amíg azt nem látja, hogy Sejut viszont elérte az álom. Onnantól fogva az ő arcát figyeli a sárgás fény mentén.*
~Nem tehetem.~
*Fogja két keze közé a fejét gondterhelten, és igyekszik hideg fejjel átgondolni. Ez a valami nem egy külső fél, nem egy harmadik test. Nem, ez itt van velük, ott van Sejuban.
„Vagy meghal”.
Ki tudja mire lenne képes, talán kést ragad és hasba szúrja magát, így végezvén a lánnyal. Ezt megint csak nem engedheti, de elég hozzá egy pillanat, hogy ne figyeljen.*
//Reggel//
*Kialvatlanul éri a reggel a fa tövében, s mikor a nap első fényei átszűrődnek a lombok között, már tudja mitévő legyen.*
- Seju. *Térdel mellé és megsimítja az arcát.* Indulnunk kell lassan. Van egy ötletem, merre kezdjük a keresést.
//Vörös és Fekete//
*Valahol ettől tartott, amikor visszakérdezett. Bár tudja, hogy a lánynak fontos a Vogari, ő mégis szívesebben feláldozta volna, azt mint magát Sejut. Meggyengül a pillantást követő felismerésben, amely abból gyökerezik, hogy mennyire tétlen. Ha karddal rontanak rá, teljes páncélzatban, még akkor sem retten meg, most azonban igen, mert ez egy olyan helyzet, amiből nem tud azzal kibújni, hogy nevet vált és elmenekül.
A harag kezdi átvenni tekintetének mivoltát, a fenyegetést nem bírja. Nem is válaszol a felszólításra, és semmi egyébre sem, a szavak valahol megragadtak a fejében értelmetlen káosszá alakulva.
Csak a fordítást követő változás készteti arra, hogy összeszedje maradék lélekjelenlétét, miután felméri, ismét a lány van vele szemben. Gyökeresen megváltozik újra minden a külleme körül, ő pedig döbbenten áll azelőtt a tény előtt, mennyire képes valakinek az arcát is megváltoztatni a személyisége. Ismét lányként és ugyanolyan megszeppent formájában találja a fekete hajút, mint néhány perccel azelőtt, hogy eljárta volna ezt a pokolinak tűnő táncot.*
- Én ööö… *Zavartan hebeg, habog, az átállás kissé nehezen megy számára és nem tudja nem eléggé komolyan venni a legutóbb hallott szavakat sem, miszerint nem szólhat semmit. Nem is tenné, ki tudja mit okozna vele Sejuban, ha rávilágítana, hogy ismét előbújt belőle valami.*
- Hát igen, de semmi gond. *Próbál derűs mosolyt húzni magára, de képtelen elrejteni kétégbeesését, így inkább ellenkező irányba is fordul, hogy köpenyét magára öltse.* Még szerencse, hogy nem vagy valami nagydarab. *Enyhén remegő kezekkel fogadja el végül a gesztenyét a lány kezéből, s bár próbál természetesen viselkedni, de képtelen rá. Ezt pedig tudja, hogy a másik is észlelheti.*
- Ne haragudj, én csak… Eszembe jutott valami, és kissé megzavart. *Homlokára simítja a tenyerét, majd egy fa tövéhez ül.* Kissé elfáradtam, talán lepihenhetnénk mára, nem gondolod? *Dob egy pár fát a tűzre, hogy melegítse őket még egy ideig. Bár lehunyja a szemét, de egyetlen pillanatra sem képes elaludni, csak úgy tesz, amíg azt nem látja, hogy Sejut viszont elérte az álom. Onnantól fogva az ő arcát figyeli a sárgás fény mentén.*
~Nem tehetem.~
*Fogja két keze közé a fejét gondterhelten, és igyekszik hideg fejjel átgondolni. Ez a valami nem egy külső fél, nem egy harmadik test. Nem, ez itt van velük, ott van Sejuban.
„Vagy meghal”.
Ki tudja mire lenne képes, talán kést ragad és hasba szúrja magát, így végezvén a lánnyal. Ezt megint csak nem engedheti, de elég hozzá egy pillanat, hogy ne figyeljen.*
//Reggel//
*Kialvatlanul éri a reggel a fa tövében, s mikor a nap első fényei átszűrődnek a lombok között, már tudja mitévő legyen.*
- Seju. *Térdel mellé és megsimítja az arcát.* Indulnunk kell lassan. Van egy ötletem, merre kezdjük a keresést.
2474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-01 01:37:57
Üzenet elküldve: 2016-12-01 01:37:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Későn érkezik, pedig nem szokása. Mentségére szolgáljon, hogy bokros teendői mellett, mint például egyenruhába bujtatni Nilt na meg saját gardrobot is kiaknázni avagy éppen nemesi hóbort szerint az egészet szétosztani majd pedig új ruhákat venni, még magával a rendezvény alapjainak letárgyalásával is foglalkoznia kellett. Ennek hatására várják az emberek a kürtszót, a gyermekek a fácántollat, az egyszerű népek pedig a vad vacsorát, mulatságot.
Lovaglóruhát újat varratott erre a különleges napra. Zöld kabátka, fekete nadrág, apró, pókot formázó kalap a fejére tűzve ami alól hófehér haja vállaira omlik. Mellette néhány fiatal hadakozik a Kúria vadászebeivel akik megérezték a csali szagát és már igen szívesen munkába állnának. Itt az összes kutya, három felnőtt és négy kölyök akik a vadászat után méltán számíthatnak a gyermekek simogatására. Lovakat is hoztak, bár azt nem erőlteti senkire. Ki-ki kénye kedve szerint indulhat útnak.
Az esemény felvezetőjének szavai előtt érkeznek némi hangzavarral. Rynizz mellé lép. Nem sokat szól, inkább arckifejezéséből lehet ki olvasni, hogy ~Elnézést, siettem ahogy tudtam!~. Végig várja a bemutatkozó szavakat. A felé érkező kacsintásra elmosolyodik, aprót biccent Lousadel felé majd utolsóként lép a közönség elé.*
- Üdvözlöm önöket. Moonxylwery Dwirinthalen vagyok, ennek a rendezvénynek a házigazdája, de egyben lelkes résztvevője is. Remélem ez a nap megmarad emlékezetünkben mint a legizgalmasabban és egyben legkellemesebben eltöltött napok egyike. Ne felejtsék el, a vadászatot a kilőtt vadakból készült vacsora követi. Akkor az előttem szólók szavaival: győzzön a legjobb!
* Ezzel a rögtönzött beszédét befejezve lép a kalap felé, hogy kavicsot válasszon majd pedig Ádázhoz, hogy a nyergébe tornássza magát. Tekintete Nil felé fordul.*
- Gyalog vagy lovon?* kérdezi legújabb kedvencét aki alig pár hete csatlakozott a Kúria lakóihoz.
A startvonalhoz léptet és izgatottan várja, hogy elengedjék a prédát, majd a kutyákat végül pedig megkapják a jelet az indulásra. Fegyver pár dobótőrön kívül igazán hasznos nincs nálla, de bízik Démon gyorsaságában és fogainak erejében, na meg a belenevelt önmegtartóztatásban miszerint az elkapott nyulat le kell adja a gazdájának.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.04 22:56:25, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Későn érkezik, pedig nem szokása. Mentségére szolgáljon, hogy bokros teendői mellett, mint például egyenruhába bujtatni Nilt na meg saját gardrobot is kiaknázni avagy éppen nemesi hóbort szerint az egészet szétosztani majd pedig új ruhákat venni, még magával a rendezvény alapjainak letárgyalásával is foglalkoznia kellett. Ennek hatására várják az emberek a kürtszót, a gyermekek a fácántollat, az egyszerű népek pedig a vad vacsorát, mulatságot.
Lovaglóruhát újat varratott erre a különleges napra. Zöld kabátka, fekete nadrág, apró, pókot formázó kalap a fejére tűzve ami alól hófehér haja vállaira omlik. Mellette néhány fiatal hadakozik a Kúria vadászebeivel akik megérezték a csali szagát és már igen szívesen munkába állnának. Itt az összes kutya, három felnőtt és négy kölyök akik a vadászat után méltán számíthatnak a gyermekek simogatására. Lovakat is hoztak, bár azt nem erőlteti senkire. Ki-ki kénye kedve szerint indulhat útnak.
Az esemény felvezetőjének szavai előtt érkeznek némi hangzavarral. Rynizz mellé lép. Nem sokat szól, inkább arckifejezéséből lehet ki olvasni, hogy ~Elnézést, siettem ahogy tudtam!~. Végig várja a bemutatkozó szavakat. A felé érkező kacsintásra elmosolyodik, aprót biccent Lousadel felé majd utolsóként lép a közönség elé.*
- Üdvözlöm önöket. Moonxylwery Dwirinthalen vagyok, ennek a rendezvénynek a házigazdája, de egyben lelkes résztvevője is. Remélem ez a nap megmarad emlékezetünkben mint a legizgalmasabban és egyben legkellemesebben eltöltött napok egyike. Ne felejtsék el, a vadászatot a kilőtt vadakból készült vacsora követi. Akkor az előttem szólók szavaival: győzzön a legjobb!
* Ezzel a rögtönzött beszédét befejezve lép a kalap felé, hogy kavicsot válasszon majd pedig Ádázhoz, hogy a nyergébe tornássza magát. Tekintete Nil felé fordul.*
- Gyalog vagy lovon?* kérdezi legújabb kedvencét aki alig pár hete csatlakozott a Kúria lakóihoz.
A startvonalhoz léptet és izgatottan várja, hogy elengedjék a prédát, majd a kutyákat végül pedig megkapják a jelet az indulásra. Fegyver pár dobótőrön kívül igazán hasznos nincs nálla, de bízik Démon gyorsaságában és fogainak erejében, na meg a belenevelt önmegtartóztatásban miszerint az elkapott nyulat le kell adja a gazdájának.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.04 22:56:25, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
2473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-30 22:16:31
Üzenet elküldve: 2016-11-30 22:16:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*A tenyere durván hólyagosra égett, de úgy dönt Shyának nem kell tudnia, hogy mennyire fáj.*
-Nem olyan vészes, ne törődj vele mondtam már.
*Nem engedi ki a karjai közül, most nem kell, hogy körülötte ugráljon és jeget hozzon.*
-Nem kell, hagyd!
*Inkább a teste közvetlen melegére vágyik, mint arra a jégre, akárhogy fáj a keze. A mosdatáson sziszegve nevet.*
-Eggen, hát nem éppen a fülem mögötti rész jár a fejemben.
*Végighúzza a tenyerét Shya haján, aztán megállítja a tarkójánál, hogy rajta pihentesse, de a bőre megégett a tenyerén és fáj, ezért nem sokáig hagyja ott.*
-Nem lennél rabszolga? Akkor mi? Egyszerű fürdős lány? Amúgy miért ne örülnék? Teljesítenéd minden kérésem és nem akadékoskodnál.
*Elvigyorodva adja vissza a labdát, ha Syha magasra passzolta. A mosolygó arcát nézi éppen, amikor a rejtekhely homályba borul, de a csend nem sokáig marad meg Shya közelében, azt már tudja és most sincs máshogyan. Nem kell sok és máris kérdez, de nem fáradt el kellőképpen az alváshoz jobb a beszélgetés annál, hogy reggelig az alaktalan sötétséget bámulják.*
-Az öreg csak elmondta, hogy kellenek rejtekhelyek és főképpen egy, amiről senki nem tud rajtam kívül, mert sohasem lehet tudni mikor hozza úgy az élet, hogy el kell tűnni. Van rejtekhelyem máshol is, de ez az egy amiről nem tud senki. Én magam választottam ezt a helyet, aztán egy nyáron fogtam neki, hogy kiépítsem. Nem kevés időmbe került mire feltöltöttem különböző holmikkal, amiket a közelben szereztem.
*Nem mondja, hogy lopta, vagy rabolta, mert Syha azt amúgy is tudja. Most nem üti el a kérdését egy viccel, vagy azzal, hogy hallgat. Ez fel sem merül, de azért komolyabb hangot elővéve figyelmezteti.*
-Nem beszélhetsz róla senkinek, a családodnak különösen nem, világos?
*A bizalom nem erős oldala, de most felesleges titkolni, hiszen mostanra Shya mindent látott. Nem volt hova vinnie miután megsérült, de lehet meg akarta neki mutatni, hogy mire képes. Olyan rejtekhelyet alakított ki, ami tökéletes elrejtőzni, ha forró lesz a talaj és komfortos, amennyire egy földbe vájt szállás lehet.*
-Gondolom nem aludtál még a föld alatt.
*Tart egy hatás szünetet, hátha Syha magától kiböki, hogy nem semmi amit itt kiépített, de ha nem akkor rávezeti.*
-Mondjuk rejteknek elég jó.
*Elismerést vár, mert hosszú hatok teltek el, mire kiépítette és berendezte ezt a helyet. Most már Syha tudja hol van, pedig nem árulta el eddig soha, senkinek. Ez volt a végső menedék, ha egyszer menekülnie kell és remete életre kárhoznia.*
-A nagyapád se találna meg, ha itt rejtenélek el előle.
*Felnevet meggyőződéssel, hogy el tudná rejteni a lányt annyira, hogy a fejvadász nagyapja se találja meg, akármilyen ravasz, vén róka az öreg.*
-Azért ne aggódj, hazaviszlek és nem kell a föld alatt töltened az életedet.
*Nem akar ráijeszteni, ezért gyorsan megnyugtatja.*
~A végén még elsírja magát, pedig tényleg haza akarom vinni.~
*Elgondolkodik, így egy ideig csend lesz, de aztán megszólal újra.*
-Az lesz neked a legjobb, ha hazaviszlek.
*Leszögezi még mielőtt meggondolja magát. A kis veréb szórakoztató és egy jó ideje vannak együtt. Kezdi nagyon megszokni a társaságát és az sem éppen hátrány, hogy egy kívánatos női test áll a rendelkezésére, amikor akarja. A kísértés elkezd tanyát verni a lelkében, hogy talán mégis megtarthatná. Végül is ki akadályozhatja meg ebben, a nagyapát legalább olyan jól kicselezné, mint bárki mást.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.30 22:24:14
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*A tenyere durván hólyagosra égett, de úgy dönt Shyának nem kell tudnia, hogy mennyire fáj.*
-Nem olyan vészes, ne törődj vele mondtam már.
*Nem engedi ki a karjai közül, most nem kell, hogy körülötte ugráljon és jeget hozzon.*
-Nem kell, hagyd!
*Inkább a teste közvetlen melegére vágyik, mint arra a jégre, akárhogy fáj a keze. A mosdatáson sziszegve nevet.*
-Eggen, hát nem éppen a fülem mögötti rész jár a fejemben.
*Végighúzza a tenyerét Shya haján, aztán megállítja a tarkójánál, hogy rajta pihentesse, de a bőre megégett a tenyerén és fáj, ezért nem sokáig hagyja ott.*
-Nem lennél rabszolga? Akkor mi? Egyszerű fürdős lány? Amúgy miért ne örülnék? Teljesítenéd minden kérésem és nem akadékoskodnál.
*Elvigyorodva adja vissza a labdát, ha Syha magasra passzolta. A mosolygó arcát nézi éppen, amikor a rejtekhely homályba borul, de a csend nem sokáig marad meg Shya közelében, azt már tudja és most sincs máshogyan. Nem kell sok és máris kérdez, de nem fáradt el kellőképpen az alváshoz jobb a beszélgetés annál, hogy reggelig az alaktalan sötétséget bámulják.*
-Az öreg csak elmondta, hogy kellenek rejtekhelyek és főképpen egy, amiről senki nem tud rajtam kívül, mert sohasem lehet tudni mikor hozza úgy az élet, hogy el kell tűnni. Van rejtekhelyem máshol is, de ez az egy amiről nem tud senki. Én magam választottam ezt a helyet, aztán egy nyáron fogtam neki, hogy kiépítsem. Nem kevés időmbe került mire feltöltöttem különböző holmikkal, amiket a közelben szereztem.
*Nem mondja, hogy lopta, vagy rabolta, mert Syha azt amúgy is tudja. Most nem üti el a kérdését egy viccel, vagy azzal, hogy hallgat. Ez fel sem merül, de azért komolyabb hangot elővéve figyelmezteti.*
-Nem beszélhetsz róla senkinek, a családodnak különösen nem, világos?
*A bizalom nem erős oldala, de most felesleges titkolni, hiszen mostanra Shya mindent látott. Nem volt hova vinnie miután megsérült, de lehet meg akarta neki mutatni, hogy mire képes. Olyan rejtekhelyet alakított ki, ami tökéletes elrejtőzni, ha forró lesz a talaj és komfortos, amennyire egy földbe vájt szállás lehet.*
-Gondolom nem aludtál még a föld alatt.
*Tart egy hatás szünetet, hátha Syha magától kiböki, hogy nem semmi amit itt kiépített, de ha nem akkor rávezeti.*
-Mondjuk rejteknek elég jó.
*Elismerést vár, mert hosszú hatok teltek el, mire kiépítette és berendezte ezt a helyet. Most már Syha tudja hol van, pedig nem árulta el eddig soha, senkinek. Ez volt a végső menedék, ha egyszer menekülnie kell és remete életre kárhoznia.*
-A nagyapád se találna meg, ha itt rejtenélek el előle.
*Felnevet meggyőződéssel, hogy el tudná rejteni a lányt annyira, hogy a fejvadász nagyapja se találja meg, akármilyen ravasz, vén róka az öreg.*
-Azért ne aggódj, hazaviszlek és nem kell a föld alatt töltened az életedet.
*Nem akar ráijeszteni, ezért gyorsan megnyugtatja.*
~A végén még elsírja magát, pedig tényleg haza akarom vinni.~
*Elgondolkodik, így egy ideig csend lesz, de aztán megszólal újra.*
-Az lesz neked a legjobb, ha hazaviszlek.
*Leszögezi még mielőtt meggondolja magát. A kis veréb szórakoztató és egy jó ideje vannak együtt. Kezdi nagyon megszokni a társaságát és az sem éppen hátrány, hogy egy kívánatos női test áll a rendelkezésére, amikor akarja. A kísértés elkezd tanyát verni a lelkében, hogy talán mégis megtarthatná. Végül is ki akadályozhatja meg ebben, a nagyapát legalább olyan jól kicselezné, mint bárki mást.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.30 22:24:14
2472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-30 21:51:33
Üzenet elküldve: 2016-11-30 21:51:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
*Pontosan az a kifejezés ül a fekete szemekben, ami éhezve várta ezt a reakciót a kimondott név hallatán. Ezzel megalapozottnak is nyilvánítja a hitelesség és komolyság kérdését.*
- Most eleresztelek *mondja, s mintha ott bujkálna a mondatban az a gyűlöletes szócska. ~Most még.~
Engedi felegyenesedni a vöröst, de a balját továbbra is a kezében tartja.*
- Hozd el nekem a Csontvetőt. A karavánpihenő romjaihoz. *Azzal ránt egyet Dyntina kacsóján, fordulásra késztetve.* - Rólam nem beszélhetsz neki!
*A már-már zavarba ejtően mély zöngék szinte feloldódnak a nevetésben, ami először e vegyülés miatt egész torz hatást kelt, majd kibontakozik belőle Kaiyko tiszta, gyermekien őszinte kacagása. A pördítés lendülete elveszik, a Csontvető pedig felhőtlen boldogsággal pillant Dyntire. De a felszabadultsága el is rebben egy pillanat alatt, amikor a rőt hajú ábrázatát meglátja.*
- A lábadra léptem? *hátrál el riadtan. Kezeit szorosan a mellkasához húzza, mintha még a lehetőségét is ki akarná zárni, hogy bármi nagyobb bajt okozzon az ügyetlenkedésével.* - Ne haragudj, én... nem akartam.
*Igyekszik a lehető leghamarabb elinalni a konfliktushelyzetből. Szerencsére adja magát az ürügy, hogy azokat a gesztenyéket bizony épp ideje lesz kikapkodni a parázsból, ha nem akarják, hogy odaégjenek. Ki is piszkálja őket gyorsan. Azért fel-felsandít a vörösre. Bátortalan pillantásában őszinte bűnbánat dereng.*
- Nem vagyok én bálba való *emeli meg a vállát kissé és sóhajt. Se a táncban se a csevegésben, de még az italozásban nem jeleskedik. Sokkal közelebb áll hozzá, hogy nyulat zsigereljen, bár, ha közönsége van, még azt is elbaltázná.
Gyors, figyelmes mozdulatokkal hántja le a még forró gesztenye kemény héját, és amint néhány darabbal elkészült, amolyan békeajándékféle felajánlásként nyújtja őket a tenyerén Dynti felé.*
- Sajnálom.
//Vörös és Fekete//
*Pontosan az a kifejezés ül a fekete szemekben, ami éhezve várta ezt a reakciót a kimondott név hallatán. Ezzel megalapozottnak is nyilvánítja a hitelesség és komolyság kérdését.*
- Most eleresztelek *mondja, s mintha ott bujkálna a mondatban az a gyűlöletes szócska. ~Most még.~
Engedi felegyenesedni a vöröst, de a balját továbbra is a kezében tartja.*
- Hozd el nekem a Csontvetőt. A karavánpihenő romjaihoz. *Azzal ránt egyet Dyntina kacsóján, fordulásra késztetve.* - Rólam nem beszélhetsz neki!
*A már-már zavarba ejtően mély zöngék szinte feloldódnak a nevetésben, ami először e vegyülés miatt egész torz hatást kelt, majd kibontakozik belőle Kaiyko tiszta, gyermekien őszinte kacagása. A pördítés lendülete elveszik, a Csontvető pedig felhőtlen boldogsággal pillant Dyntire. De a felszabadultsága el is rebben egy pillanat alatt, amikor a rőt hajú ábrázatát meglátja.*
- A lábadra léptem? *hátrál el riadtan. Kezeit szorosan a mellkasához húzza, mintha még a lehetőségét is ki akarná zárni, hogy bármi nagyobb bajt okozzon az ügyetlenkedésével.* - Ne haragudj, én... nem akartam.
*Igyekszik a lehető leghamarabb elinalni a konfliktushelyzetből. Szerencsére adja magát az ürügy, hogy azokat a gesztenyéket bizony épp ideje lesz kikapkodni a parázsból, ha nem akarják, hogy odaégjenek. Ki is piszkálja őket gyorsan. Azért fel-felsandít a vörösre. Bátortalan pillantásában őszinte bűnbánat dereng.*
- Nem vagyok én bálba való *emeli meg a vállát kissé és sóhajt. Se a táncban se a csevegésben, de még az italozásban nem jeleskedik. Sokkal közelebb áll hozzá, hogy nyulat zsigereljen, bár, ha közönsége van, még azt is elbaltázná.
Gyors, figyelmes mozdulatokkal hántja le a még forró gesztenye kemény héját, és amint néhány darabbal elkészült, amolyan békeajándékféle felajánlásként nyújtja őket a tenyerén Dynti felé.*
- Sajnálom.
2471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-30 20:34:31
Üzenet elküldve: 2016-11-30 20:34:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta és Lorsan//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
- Hát, annyira nem volt nagy otthagyás az a dolog kedvesem. Egy pár héttel ismeretségünk előtt már jártam ott, egy-két embert és elfet megkedveltem, de mikor a vezérük meggárgyult és lelépett, leléptem én is. Jobban átgondoltam akkor a dolgokat és jobbnak láttam, ha sem akkor, sem később nem viszlek el oda. Az a kopár hegy nem a legjobb élőhely nekünk. Barátilag maradtam ott, arra a kis időre, de nem vágyom vissza. Nekem és neked, nekünk, jobb itt. Sokkal jobb.
- Azt meg ugye mondtad, hogy miken mentél keresztül. Ezért hát akartam neked időd adni, hogy megbízz bennem annyira, hogy velem gyere, ide. Tanítottalak pár fogásra, hogy akár engem is sarokba szoríthatsz, ha akarod. Gondoltam ettől nyugodtabb leszel és jobban megbízol bennem. A városba is bejártam volna, ha úgy lett volna jobb neked. Kibírtam volna a várost is, legalábbis addig biztosan, míg meg nem győzlek arról, hogy itt kint mennyivel jobb. Néhány tényezőt leszámítva ugye, azért tényleg jó itt.
* Jó persze, csak az élőholtak zavartak be mostanában. Azok nélkül kevésbé aggódna.*
- Ó, hát minden meglepetést a maga idejében fogsz megkapni. Nincs semmi kukucskálás meg ilyesmi, ne is kérdezz, nem mondom el. Van, ami még csak fejben alakulgat.
* A vacsora nagyon finom, fenséges, és bár töpreng a repetán, de megállja. Csak a szeme kívánja már, a hasa az tele van. Jöhet a fürdés. S azért sem fog hosszan ázdogálni. A víz már meleg, azt kiönti magának és gyorsan megfürdik majd. Előtte azért segít elpakolni, nehogy már mindent Nitta csináljon egyedül, főleg most. *
- Dehogy is, előbb segítek.
* Azért jó a biztos tudat, hogy a vacsora maradékának nem lesz baja a kamrában. Holnap is tud jót enni belőle. Megfürdik és Nitta is megmosakszik, hogy le tudjanak pihenni. Aludni nem muszáj, csak úgy összegömbölyödve heverni az ágyban is eléggé kellemes és pihentető. Ilyen terve van estére, vagyis leginkább e köré rajzolódnak gondolatai. *
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.30 20:35:15
//Nitta és Lorsan//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
- Hát, annyira nem volt nagy otthagyás az a dolog kedvesem. Egy pár héttel ismeretségünk előtt már jártam ott, egy-két embert és elfet megkedveltem, de mikor a vezérük meggárgyult és lelépett, leléptem én is. Jobban átgondoltam akkor a dolgokat és jobbnak láttam, ha sem akkor, sem később nem viszlek el oda. Az a kopár hegy nem a legjobb élőhely nekünk. Barátilag maradtam ott, arra a kis időre, de nem vágyom vissza. Nekem és neked, nekünk, jobb itt. Sokkal jobb.
- Azt meg ugye mondtad, hogy miken mentél keresztül. Ezért hát akartam neked időd adni, hogy megbízz bennem annyira, hogy velem gyere, ide. Tanítottalak pár fogásra, hogy akár engem is sarokba szoríthatsz, ha akarod. Gondoltam ettől nyugodtabb leszel és jobban megbízol bennem. A városba is bejártam volna, ha úgy lett volna jobb neked. Kibírtam volna a várost is, legalábbis addig biztosan, míg meg nem győzlek arról, hogy itt kint mennyivel jobb. Néhány tényezőt leszámítva ugye, azért tényleg jó itt.
* Jó persze, csak az élőholtak zavartak be mostanában. Azok nélkül kevésbé aggódna.*
- Ó, hát minden meglepetést a maga idejében fogsz megkapni. Nincs semmi kukucskálás meg ilyesmi, ne is kérdezz, nem mondom el. Van, ami még csak fejben alakulgat.
* A vacsora nagyon finom, fenséges, és bár töpreng a repetán, de megállja. Csak a szeme kívánja már, a hasa az tele van. Jöhet a fürdés. S azért sem fog hosszan ázdogálni. A víz már meleg, azt kiönti magának és gyorsan megfürdik majd. Előtte azért segít elpakolni, nehogy már mindent Nitta csináljon egyedül, főleg most. *
- Dehogy is, előbb segítek.
* Azért jó a biztos tudat, hogy a vacsora maradékának nem lesz baja a kamrában. Holnap is tud jót enni belőle. Megfürdik és Nitta is megmosakszik, hogy le tudjanak pihenni. Aludni nem muszáj, csak úgy összegömbölyödve heverni az ágyban is eléggé kellemes és pihentető. Ilyen terve van estére, vagyis leginkább e köré rajzolódnak gondolatai. *
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.30 20:35:15
2470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-30 16:03:15
Üzenet elküldve: 2016-11-30 16:03:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A hadnagy felkutatása//
*A lónak kampec vagy legalábbis eléggé ki van ütve. A többiek pedig nem túlzottan örülnek a fejleményeknek. Ull egy pillanatra elgondolkozik a probléma megoldásáról, bár az elég egyértelmű. Gyorsan felpattintja kulacsa fedelét és előveszi a kis tányérkáját, melyet az étel kultúrált elfogyasztása fejében hord magánál (meg hogy még jobban különbözzön fajtársaitól), és megtölti az üdítő itallal. Még a szalmának örülne de úgy érzi, hogy most eléggé felháborító volna a kéregetés.*
-És azon kívül, hogy egy hadnagyot megyünk kiszabadítani tudunk-e valamit? Van időnk, legalábbis nekem van, ló nélkül nem tudlak követni titeket ellentétben vele. *biccent az óriás felé.*
*A lónak kampec vagy legalábbis eléggé ki van ütve. A többiek pedig nem túlzottan örülnek a fejleményeknek. Ull egy pillanatra elgondolkozik a probléma megoldásáról, bár az elég egyértelmű. Gyorsan felpattintja kulacsa fedelét és előveszi a kis tányérkáját, melyet az étel kultúrált elfogyasztása fejében hord magánál (meg hogy még jobban különbözzön fajtársaitól), és megtölti az üdítő itallal. Még a szalmának örülne de úgy érzi, hogy most eléggé felháborító volna a kéregetés.*
-És azon kívül, hogy egy hadnagyot megyünk kiszabadítani tudunk-e valamit? Van időnk, legalábbis nekem van, ló nélkül nem tudlak követni titeket ellentétben vele. *biccent az óriás felé.*
2469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-30 10:16:36
Üzenet elküldve: 2016-11-30 10:16:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
~Seju most nincs itt.~
*Ez a négy szó oda-vissza táncot jár az elméjében, falakról koppan vissza, ismételve önmagukat. Görcsöt érez a gyomrában és a hideg nem csak a bőrén futkos végig, az ereit szeli át, a szívébe mar.
Mindig is távol tartotta magát azon dolgoktól, melyeken nem fog a kard, legyen az mágia, vagy a szellemvilág. De, ami most történik még mindig nem illik be ezek soraiba. Fogalma sincs, mi zajlik, de nem kételkedik a hallott szavakban, hiszen a lány szemébe nézve nem ő néz vissza rá, hanem egy idegen. Minden borzongásával együtt.
Leköveti a lépéseket, nehezen tud ellentmondani a vezetésnek, de a fejében közel sem ennyire rendezettek a gondolatok, mint ahogy a lábai mozognak.*
- Ki… kit? A Vogarit? Se… Sejut? *A legegyszerűbb az lenne, ha elmenekülne, de képtelen őt itt hagyni azzal a… bármi is fészkelte be magát az éjtincsek alá, de nem hagyhatja magára vele. Nem folyamodhat erőszakhoz se, hiszen bántani nem akarja. Patthelyzet.
Igyekszik fejét folyamatosan hátrébb dönteni minden egyes közelibb mozdulatra, így a döntéskor és inkább oldalra fordítja, nem nézve a szemeibe. Gyengül azonban a fogás a kezében, amellyel a lányba kapaszkodik, minden egyes szóra kimegy az erő a lábaiból is.
Ekkor villan be neki. Ez nem az első ilyen alkalom, volt már hasonló a főtéren is, és Seju semmire sem emlékezett belőle. Akkor is csak néhány percig tartott, talán most sem lesz annál hosszabb, csak ki kell tartania, ennyi az egész.*
- Hogy mi? *Kapja vissza a fejét egykori nevének hallatára. Most nem kerüli el a szemkontaktust. Haraggal és félelemmel vegyített tekintettel mereszti rá a szürkéit. Soha sem említette ezt a nevet, szinte senki sem ismerheti Nadaen és Khanon kívül. Nyel egyet, majd erővel kívánja magát egyenesbe rántani és ficeregni kezd, hogy kibontakozzon a fogásból.* Eressz el! *Sziszegi halkan a fogai közül.* Most!
~Seju most nincs itt.~
*Ez a négy szó oda-vissza táncot jár az elméjében, falakról koppan vissza, ismételve önmagukat. Görcsöt érez a gyomrában és a hideg nem csak a bőrén futkos végig, az ereit szeli át, a szívébe mar.
Mindig is távol tartotta magát azon dolgoktól, melyeken nem fog a kard, legyen az mágia, vagy a szellemvilág. De, ami most történik még mindig nem illik be ezek soraiba. Fogalma sincs, mi zajlik, de nem kételkedik a hallott szavakban, hiszen a lány szemébe nézve nem ő néz vissza rá, hanem egy idegen. Minden borzongásával együtt.
Leköveti a lépéseket, nehezen tud ellentmondani a vezetésnek, de a fejében közel sem ennyire rendezettek a gondolatok, mint ahogy a lábai mozognak.*
- Ki… kit? A Vogarit? Se… Sejut? *A legegyszerűbb az lenne, ha elmenekülne, de képtelen őt itt hagyni azzal a… bármi is fészkelte be magát az éjtincsek alá, de nem hagyhatja magára vele. Nem folyamodhat erőszakhoz se, hiszen bántani nem akarja. Patthelyzet.
Igyekszik fejét folyamatosan hátrébb dönteni minden egyes közelibb mozdulatra, így a döntéskor és inkább oldalra fordítja, nem nézve a szemeibe. Gyengül azonban a fogás a kezében, amellyel a lányba kapaszkodik, minden egyes szóra kimegy az erő a lábaiból is.
Ekkor villan be neki. Ez nem az első ilyen alkalom, volt már hasonló a főtéren is, és Seju semmire sem emlékezett belőle. Akkor is csak néhány percig tartott, talán most sem lesz annál hosszabb, csak ki kell tartania, ennyi az egész.*
- Hogy mi? *Kapja vissza a fejét egykori nevének hallatára. Most nem kerüli el a szemkontaktust. Haraggal és félelemmel vegyített tekintettel mereszti rá a szürkéit. Soha sem említette ezt a nevet, szinte senki sem ismerheti Nadaen és Khanon kívül. Nyel egyet, majd erővel kívánja magát egyenesbe rántani és ficeregni kezd, hogy kibontakozzon a fogásból.* Eressz el! *Sziszegi halkan a fogai közül.* Most!
2468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:40:50
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:40:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Kissé fújtatva érkezik, az orrlyukai is remegnek bele. Bizony elszaladt vele az idő, tekintve, hogy Malrion kisasszonyt kellett gardíroznia, aztán meg felruháznia magát, mert hát minden ösztöne és a szakadt holmik kényelmes mivolta ellenére Moonxylwery úrnő bizonnyal megorrolna rá, ha nem valami puccos ingfélét meg olyan holmikat venne magára, amelyek bizonyosan a vadászat kellékei, csak éppen számára nem jelentenek semmit. Ilyen nyalkán még talán életében nem nézett ki, ennek persze oka lehet hosszú, föld alatti hányattatása, meg hogy el volt foglalva némi ütlegekkel meg kínzatásokkal, ami általában véve nem kedvez a divatmajomságnak. Persze a széptől így is igen távol áll, hosszúkás tagjai, karmokra emlékeztető nyúlánk ujjai és váteszeket idéző, kissé betegesen, ámde belső tűzzel csillogó szeme korántsem segítik ebben. Ide sem szívesen jött, az ismeretlen társaság, kikben idegen révükön még csöpp bizodalma sem lehet, kiváló terepe a víziók és rémképek lelket maró, ám néha kegyetlen ösztönöket ébresztő játékának. Önkéntelenül az Úrnő közelségét keresi, egyrészt, mert feladatának tekinti megvédeni, inkább afféle gyermekes módon, mint valódi testőrként, s kevésbé azért, mert bármi valós fenyegetéstől tartana. No meg saját biztonságérzetének elengedhetetlen feltétele, hogy ne érezze maga körül teljesen nyíltnak a teret, ezért szívesen kerül mások oldalába, főként, ha feltételen bizalommal fogadja el az illetőt. Moonxylwery pedig ezen kevesek közé tartozik. Saját lovat nem hozott, bár az állatokkal meglehetően jóban van, fogalma sincsen, hogyan tudna egy ilyen lényt irányítani. Máséra azonban felkapaszkodhat, ha úgy hozza a sors, a gazdája mögé. Oldalán szablya fityeg, övébe tűzve pedig ostora, értő kezekben gonosz jószág. Méregeti a ketreceket, kicsit csikorgatja a fogait az efféle módi ellen. Még azt sem tudja, hogy képes lesz-e az adott pillanatban levadászni bármit is. Erős szélsőségei és időnkénti látomásai miatt a paletta a zsákmány elkergetésétől a foggal való nekiugrásig és hasogatásáig terjedhet, mit sem törődve a sérülés lehetőségével. Utóbbi leginkább akkor, ha a sötét arc lélekdermesztő víziója irányítást nyer tettei felett. Az utolsók között marad a bemutatkozásban. Ódzkodik tőle, de megteszi. Kurtán, röviden.*
- Vesdynild Ecerser *lép árnyalatnyit előrébb.*
- A Dwirinthalen ház és az úrnő szolgálatában.
*A vadászaton leginkább a matrónát kívánja segíteni, viszont egy keveset pislongat a vérebek irányába is. Kemény diónak tűnnek, de a kutyákkal legendásan könnyen tud barátkozni, a ház ebei pedig különösen közel állnak hozzá. Gyanúja szerint lassan Moonxylwery következik a sorban.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Kissé fújtatva érkezik, az orrlyukai is remegnek bele. Bizony elszaladt vele az idő, tekintve, hogy Malrion kisasszonyt kellett gardíroznia, aztán meg felruháznia magát, mert hát minden ösztöne és a szakadt holmik kényelmes mivolta ellenére Moonxylwery úrnő bizonnyal megorrolna rá, ha nem valami puccos ingfélét meg olyan holmikat venne magára, amelyek bizonyosan a vadászat kellékei, csak éppen számára nem jelentenek semmit. Ilyen nyalkán még talán életében nem nézett ki, ennek persze oka lehet hosszú, föld alatti hányattatása, meg hogy el volt foglalva némi ütlegekkel meg kínzatásokkal, ami általában véve nem kedvez a divatmajomságnak. Persze a széptől így is igen távol áll, hosszúkás tagjai, karmokra emlékeztető nyúlánk ujjai és váteszeket idéző, kissé betegesen, ámde belső tűzzel csillogó szeme korántsem segítik ebben. Ide sem szívesen jött, az ismeretlen társaság, kikben idegen révükön még csöpp bizodalma sem lehet, kiváló terepe a víziók és rémképek lelket maró, ám néha kegyetlen ösztönöket ébresztő játékának. Önkéntelenül az Úrnő közelségét keresi, egyrészt, mert feladatának tekinti megvédeni, inkább afféle gyermekes módon, mint valódi testőrként, s kevésbé azért, mert bármi valós fenyegetéstől tartana. No meg saját biztonságérzetének elengedhetetlen feltétele, hogy ne érezze maga körül teljesen nyíltnak a teret, ezért szívesen kerül mások oldalába, főként, ha feltételen bizalommal fogadja el az illetőt. Moonxylwery pedig ezen kevesek közé tartozik. Saját lovat nem hozott, bár az állatokkal meglehetően jóban van, fogalma sincsen, hogyan tudna egy ilyen lényt irányítani. Máséra azonban felkapaszkodhat, ha úgy hozza a sors, a gazdája mögé. Oldalán szablya fityeg, övébe tűzve pedig ostora, értő kezekben gonosz jószág. Méregeti a ketreceket, kicsit csikorgatja a fogait az efféle módi ellen. Még azt sem tudja, hogy képes lesz-e az adott pillanatban levadászni bármit is. Erős szélsőségei és időnkénti látomásai miatt a paletta a zsákmány elkergetésétől a foggal való nekiugrásig és hasogatásáig terjedhet, mit sem törődve a sérülés lehetőségével. Utóbbi leginkább akkor, ha a sötét arc lélekdermesztő víziója irányítást nyer tettei felett. Az utolsók között marad a bemutatkozásban. Ódzkodik tőle, de megteszi. Kurtán, röviden.*
- Vesdynild Ecerser *lép árnyalatnyit előrébb.*
- A Dwirinthalen ház és az úrnő szolgálatában.
*A vadászaton leginkább a matrónát kívánja segíteni, viszont egy keveset pislongat a vérebek irányába is. Kemény diónak tűnnek, de a kutyákkal legendásan könnyen tud barátkozni, a ház ebei pedig különösen közel állnak hozzá. Gyanúja szerint lassan Moonxylwery következik a sorban.*
2467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:12:08
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:12:08
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A hadnagy felkutatása//
* A férfi csendesen baktat és bár nem a legnormálisabb ő sem, de - egyrészt mivel ezt ő nen tudja, csak azt gondolja, hogy mindenki más az őrült - ez azért már neki is sok, amit Ord művel. A zöldség járgánya lerobban és úgy látszik üzemanyag és egy gyors szervízelés igazán ráférne szerencsétlen jószágra.
~ Bolondok. ~ Szól egy hang a fejében és erre egyetértően bólint, bár ez nem nagyon látszik, hisz a lovaglás során amúgy is előfordul az olyan, hogy kényszeredetten bólint az ember fia, hisz a ló még egy elég régi találmány, nincs eléggé stabilizálva, hogy egész úton egyfelé mozogjon csak és kicsit se kelljen a lovasnak megerőltetnie magát. Főleg ilyen sebességgel. Ami másik hátránya, hogy csak egy lóerős, de a fenntartása legalább viszonylag olcsó. Na, egy elefánt már pont a ló ellentéte lenne nagyjából. A ló az teljesen megfelel Pardennek. Főleg, hogy nem is hallott még elefántokról. Vagy, ha mégis, akkor látni tutira nem látott. *
* A férfi csendesen baktat és bár nem a legnormálisabb ő sem, de - egyrészt mivel ezt ő nen tudja, csak azt gondolja, hogy mindenki más az őrült - ez azért már neki is sok, amit Ord művel. A zöldség járgánya lerobban és úgy látszik üzemanyag és egy gyors szervízelés igazán ráférne szerencsétlen jószágra.
~ Bolondok. ~ Szól egy hang a fejében és erre egyetértően bólint, bár ez nem nagyon látszik, hisz a lovaglás során amúgy is előfordul az olyan, hogy kényszeredetten bólint az ember fia, hisz a ló még egy elég régi találmány, nincs eléggé stabilizálva, hogy egész úton egyfelé mozogjon csak és kicsit se kelljen a lovasnak megerőltetnie magát. Főleg ilyen sebességgel. Ami másik hátránya, hogy csak egy lóerős, de a fenntartása legalább viszonylag olcsó. Na, egy elefánt már pont a ló ellentéte lenne nagyjából. A ló az teljesen megfelel Pardennek. Főleg, hogy nem is hallott még elefántokról. Vagy, ha mégis, akkor látni tutira nem látott. *
2466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:56:52
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:56:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
- Seju... *ízlelgeti a nevet gunyoros mosollyal.* - Seju most nincs itt.
*A szavak mélységgel koppannak e porhüvely tátongón üres csarnokában. Az egyetlen, aki most mindenhatón betölti, ez a bábjátékos, aki hűvösen és könyörtelenül uralkodik Kaiyko testén.* - Most ÉN vagyok itt. *A tartás, a hang lejtése, a fekete pillantás magabiztos ereje, a mozdulatai dinamikája. Semmi kétség, hogy ez az ÉN egy férfit takar.* - És te elhozod őt nekem.
*A tánc néhány elnyújtott lépésből pörgés és forgás vehemens ívére fordul, de a vörös érezheti, hogy nem kell tartania tőle, hogy megbicsaklik a lába vagy elvéti a lépést. Fölösleges. Az őt vezető lénye egyszerűen kizárja az ilyesmit. Felkavaró és megnyugtató hatalom.*
- Az enyém lesz *szólal meg újra, mikor a kűr végére érve ívben a jobbjára dönti Dyntinát és fölé hajol* - vagy meghal. És a halála a te lelkeden fog száradni *a halovány arcra féloldalas mosoly kúszik* -, Neenta.
A hozzászólás írója (Kaiyko Di'Arie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.29 20:58:33
//Vörös és Fekete//
- Seju... *ízlelgeti a nevet gunyoros mosollyal.* - Seju most nincs itt.
*A szavak mélységgel koppannak e porhüvely tátongón üres csarnokában. Az egyetlen, aki most mindenhatón betölti, ez a bábjátékos, aki hűvösen és könyörtelenül uralkodik Kaiyko testén.* - Most ÉN vagyok itt. *A tartás, a hang lejtése, a fekete pillantás magabiztos ereje, a mozdulatai dinamikája. Semmi kétség, hogy ez az ÉN egy férfit takar.* - És te elhozod őt nekem.
*A tánc néhány elnyújtott lépésből pörgés és forgás vehemens ívére fordul, de a vörös érezheti, hogy nem kell tartania tőle, hogy megbicsaklik a lába vagy elvéti a lépést. Fölösleges. Az őt vezető lénye egyszerűen kizárja az ilyesmit. Felkavaró és megnyugtató hatalom.*
- Az enyém lesz *szólal meg újra, mikor a kűr végére érve ívben a jobbjára dönti Dyntinát és fölé hajol* - vagy meghal. És a halála a te lelkeden fog száradni *a halovány arcra féloldalas mosoly kúszik* -, Neenta.
A hozzászólás írója (Kaiyko Di'Arie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.29 20:58:33
2465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:56:35
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:56:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A hadnagy felkutatása//
*Eseménytelen útnak indult. Mi probléma lehetne azzal, hogy egy csapat katona délre indul, egyelőre biztonságos, rendszeres járőrök által felügyelt terepen? A tempó tartható, a lovak jámborak, az időjárás tiszta, a szívük lelkes. Syd azért igyekszik figyelni, mert az még sosem ártott, ha észnél volt, bármikor történhet valami váratlan. Így aztán még időben észreveszi a vágtató ló hátán érkező orkot, aki még a város után vált el tőlük, eddig úgy hitte, Aoneer parancsára, de a zord már-nem-őrmester reakciója alapján úgy tűnik, magánakcióról van szó. A zöld bőrű nagy hangon kurjongatva körbenyargalja a társaságot, izgatva a többi lovat is, aminek Syd pont nem örül.
~Egyébként is, kinek játssza ez meg magát?~
Felvont szemöldökkel figyeli a ténykedés, majd kicsit megcsóválja a fejét. Nem szereti a nagy hangú embereket, az orkokat meg még kevésbé. Megveregeti a lova nyakát és csendben baktat tovább a többiek nyomában.*
*Eseménytelen útnak indult. Mi probléma lehetne azzal, hogy egy csapat katona délre indul, egyelőre biztonságos, rendszeres járőrök által felügyelt terepen? A tempó tartható, a lovak jámborak, az időjárás tiszta, a szívük lelkes. Syd azért igyekszik figyelni, mert az még sosem ártott, ha észnél volt, bármikor történhet valami váratlan. Így aztán még időben észreveszi a vágtató ló hátán érkező orkot, aki még a város után vált el tőlük, eddig úgy hitte, Aoneer parancsára, de a zord már-nem-őrmester reakciója alapján úgy tűnik, magánakcióról van szó. A zöld bőrű nagy hangon kurjongatva körbenyargalja a társaságot, izgatva a többi lovat is, aminek Syd pont nem örül.
~Egyébként is, kinek játssza ez meg magát?~
Felvont szemöldökkel figyeli a ténykedés, majd kicsit megcsóválja a fejét. Nem szereti a nagy hangú embereket, az orkokat meg még kevésbé. Megveregeti a lova nyakát és csendben baktat tovább a többiek nyomában.*
2464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-29 18:09:00
Üzenet elküldve: 2016-11-29 18:09:00
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
// Myna, Wram //
-Hát az információszerzéssel leginkább, na meg azért tudok harcolni is és elég jó képességeim vannak, ami jól jöhet még. *Tart egy kis szünetet, majd nem bírja ki, hogy ne tegye fel a kérdést az ork hátának dörgölve első lökhárítóit.*
-Na és nálad tudnám valamilyen képességem kamatoztatni? *Mégis csak egy orkkal van, akiknek bizonyítottan nagyobb, más lényeknél, de még belefér a dolog, mert hát egy óriásnak is lehet nagy, azzal már nem kezdene ki.*
-Értem, veszélyes és hírhedt kapitánnyá akar válni és kellett valami figyelemfelhívó dolog. *Legalábbis jó emberismerőként így magyarázza meg a dolgot, az hogy mennyire trafál bele, az más kérdés.*
-Jó, akkor ezt jegelhetjük... *Nem fog mások rossz dolgaiba vájkálni, inkább azon gondolkozik, hogy cserkéssze be a társát, hogy jó kapcsolatuk legyen, ha már így összeboronálta őket az a kapitány.*
-Hát az információszerzéssel leginkább, na meg azért tudok harcolni is és elég jó képességeim vannak, ami jól jöhet még. *Tart egy kis szünetet, majd nem bírja ki, hogy ne tegye fel a kérdést az ork hátának dörgölve első lökhárítóit.*
-Na és nálad tudnám valamilyen képességem kamatoztatni? *Mégis csak egy orkkal van, akiknek bizonyítottan nagyobb, más lényeknél, de még belefér a dolog, mert hát egy óriásnak is lehet nagy, azzal már nem kezdene ki.*
-Értem, veszélyes és hírhedt kapitánnyá akar válni és kellett valami figyelemfelhívó dolog. *Legalábbis jó emberismerőként így magyarázza meg a dolgot, az hogy mennyire trafál bele, az más kérdés.*
-Jó, akkor ezt jegelhetjük... *Nem fog mások rossz dolgaiba vájkálni, inkább azon gondolkozik, hogy cserkéssze be a társát, hogy jó kapcsolatuk legyen, ha már így összeboronálta őket az a kapitány.*
2463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-29 17:59:30
Üzenet elküldve: 2016-11-29 17:59:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Myna, Wram //
* Egy kurtizánnal lovagol. Valahogy nem lepi mega dolog. Nyilvánvaló volt, hogy nem egy engedetlen kis nemes hölgyike valamelyik villából. *
- Így már más a helyzet. Na és melyik tudásodat kívánod nálunk kamatoztatni?
* Kérdezi kicsit rosszmájúan az ork, lovaglás közben. Várta már a kérdést, nem is lepődik meg rajta, csak nemtörődöm módon megvonja a vállait. *
- Nem tudom. Megkeresett ezzel a kéréssel, én meg megcsináltam neki. Hogy mit kezd vele, ő tudja.
* Magyarázza, majd leheletfinoman megborzong a következő kérdéstől. *
- Ebbe inkább ne nagyon menjünk bele. Maradjunk annyiban, hogy akaratom ellenére élveztem egy mélységi vendégszeretetét, s közben éltem a lehetőségeimmel.
* Míg haladnak, az ork szeme előtt feldereng a nő képe, s fülében visszhangzik a korbács csattogása. *
* Egy kurtizánnal lovagol. Valahogy nem lepi mega dolog. Nyilvánvaló volt, hogy nem egy engedetlen kis nemes hölgyike valamelyik villából. *
- Így már más a helyzet. Na és melyik tudásodat kívánod nálunk kamatoztatni?
* Kérdezi kicsit rosszmájúan az ork, lovaglás közben. Várta már a kérdést, nem is lepődik meg rajta, csak nemtörődöm módon megvonja a vállait. *
- Nem tudom. Megkeresett ezzel a kéréssel, én meg megcsináltam neki. Hogy mit kezd vele, ő tudja.
* Magyarázza, majd leheletfinoman megborzong a következő kérdéstől. *
- Ebbe inkább ne nagyon menjünk bele. Maradjunk annyiban, hogy akaratom ellenére élveztem egy mélységi vendégszeretetét, s közben éltem a lehetőségeimmel.
* Míg haladnak, az ork szeme előtt feldereng a nő képe, s fülében visszhangzik a korbács csattogása. *
2462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-29 10:45:08
Üzenet elküldve: 2016-11-29 10:45:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
*A korai bizonytalansága és némi idétlenségi érzete hamar elmúlik, azt tapasztalva, hogy Seju milyen könnyedén és gyorsan veszi át a ritmust, persze eltekintve a korai lépésektől, de az mindenkivel megesik, aki sosem tanult effélét. Így aztán, amikor azt érzi, hogy az ébenhajú ráérzett a dolog ízére, könnyedén és felszabadultan szökken, követi Dyntit, akkor olykor meg is toldja egy-egy pörgetéssel, hogy aztán tovább vezesse magukat a víz köré. Nem csak a lány, de a vörös is legalább annyira elviháncol a dolgon, mint két gyerek, távol a világ minden bajától és kínjától. Neki is szüksége volt efféle elterelésre és nem csak a jóscsontok tulajdonosának. A bizonytalan jövő és a kesergető múlt képe sosem hagyná nyugodni egy árva pillanatában sem, egészen mostanáig.
Igyekszik azért arra ügyelni, hogy nehogy felbukjanak egy kiálló gyökérben, egy elkószált gallyban, hogy utána tűzve vessék magukat.
Ki tudja mennyi idő is telik el ebben az állapotban, az most nem számottevő, de a változást ő maga is egész korán megérzi. Azt ugyan, hogy erősebben fognak a kezére, a felgyorsuló tempónak tudja be és annak, hogy a lány így kíván magának stabilabb állapotot idézni pörgéskor. Ám a derekára csúszó kéz, és az, ahogy lendülettel húzza magához a másik, már egészen biztosan nem tudható be ennek. Ez már valamilyen egészen más szintje a táncnak, olyasmi, amihez másabb ütemű zenét tudna be gondolatban. Első gondolata az, hogy egészen biztosan csak sikerült társának megragadnia a mozgás vonalát, de az ezt követők másra utalnak. Az efféle felállás remegteti meg a nemes kisasszonyok lábát a táncra szánt tér közepén.
Valahogy most az ő szíve is erősebben ver ennek köszönhetően, van a lány hangjában és még tekintetében, valójában egész lényében valami, ami megborzongatja a hátát. Mert, ha Khan művelné ezt vele, annak egész egyszerűen tudná a célját, de mi vezethette a korábban még a múltja miatt könnyeket eresztő, visszafogott és tiszta teremtést ezen szavakra?*
- Ööö… *Megakad a torkán a szó, ahogy felveszi a szemkontaktust.* El én, persze. *Ártatlanul válaszol, bár nem tudja, hogy mire. A szavak megremegnek, amint ajkára veszi őket. Egy ideig hagyja magukat ebben az állapotban, bízva abban, hogy ez csak valamiféle átmenetiség, de, ahhoz a lány túlságosan is fölényben van. A vezetést, a kontrollt már elvesztette felette, és a szabadulás ellen való felszólításra, mást sem tesz, minthogy megpróbál kibújni ebből az állapotból.*
- Seju? *Nyel egyet, miközben lábai kénytelenül követik vezetője mozgását.*
//Vörös és Fekete//
*A korai bizonytalansága és némi idétlenségi érzete hamar elmúlik, azt tapasztalva, hogy Seju milyen könnyedén és gyorsan veszi át a ritmust, persze eltekintve a korai lépésektől, de az mindenkivel megesik, aki sosem tanult effélét. Így aztán, amikor azt érzi, hogy az ébenhajú ráérzett a dolog ízére, könnyedén és felszabadultan szökken, követi Dyntit, akkor olykor meg is toldja egy-egy pörgetéssel, hogy aztán tovább vezesse magukat a víz köré. Nem csak a lány, de a vörös is legalább annyira elviháncol a dolgon, mint két gyerek, távol a világ minden bajától és kínjától. Neki is szüksége volt efféle elterelésre és nem csak a jóscsontok tulajdonosának. A bizonytalan jövő és a kesergető múlt képe sosem hagyná nyugodni egy árva pillanatában sem, egészen mostanáig.
Igyekszik azért arra ügyelni, hogy nehogy felbukjanak egy kiálló gyökérben, egy elkószált gallyban, hogy utána tűzve vessék magukat.
Ki tudja mennyi idő is telik el ebben az állapotban, az most nem számottevő, de a változást ő maga is egész korán megérzi. Azt ugyan, hogy erősebben fognak a kezére, a felgyorsuló tempónak tudja be és annak, hogy a lány így kíván magának stabilabb állapotot idézni pörgéskor. Ám a derekára csúszó kéz, és az, ahogy lendülettel húzza magához a másik, már egészen biztosan nem tudható be ennek. Ez már valamilyen egészen más szintje a táncnak, olyasmi, amihez másabb ütemű zenét tudna be gondolatban. Első gondolata az, hogy egészen biztosan csak sikerült társának megragadnia a mozgás vonalát, de az ezt követők másra utalnak. Az efféle felállás remegteti meg a nemes kisasszonyok lábát a táncra szánt tér közepén.
Valahogy most az ő szíve is erősebben ver ennek köszönhetően, van a lány hangjában és még tekintetében, valójában egész lényében valami, ami megborzongatja a hátát. Mert, ha Khan művelné ezt vele, annak egész egyszerűen tudná a célját, de mi vezethette a korábban még a múltja miatt könnyeket eresztő, visszafogott és tiszta teremtést ezen szavakra?*
- Ööö… *Megakad a torkán a szó, ahogy felveszi a szemkontaktust.* El én, persze. *Ártatlanul válaszol, bár nem tudja, hogy mire. A szavak megremegnek, amint ajkára veszi őket. Egy ideig hagyja magukat ebben az állapotban, bízva abban, hogy ez csak valamiféle átmenetiség, de, ahhoz a lány túlságosan is fölényben van. A vezetést, a kontrollt már elvesztette felette, és a szabadulás ellen való felszólításra, mást sem tesz, minthogy megpróbál kibújni ebből az állapotból.*
- Seju? *Nyel egyet, miközben lábai kénytelenül követik vezetője mozgását.*
2461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-29 09:16:32
Üzenet elküldve: 2016-11-29 09:16:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A hadnagy felkutatása //
*Furcsa pillantásokat vet az ork figyelemfelkeltő mutatványaira. ~Egy jófajta nyakleves helyre billentené.~ Továbbra sem ő a vezető ezért a fegyelmezést ráhagyja a csapat vezetőjére. Aoneer ezt meg is teszi, sőt erélyesen felhívja a figyelmet az ügy komolyságára. Nem kirándulni mennek ez már világos volt az elején, de egyesek ezek szerint még nem érzik ennek a súlyát. Hátha a vezetőjük szavai némi komolyságra tereli a többiek hozzáállását is. Tarja a tempót a lovasokkal, továbbra is hatalmas léptekkel. Az erdőben szegény ork lova megadja magát a kimerültségnek. ~Az ostoba minek hajtotta habosra?!~ Egyre jobban mérgelődik az ork neveletlen viselkedésén. Nemhogy szórakozik a lovával mindezt annak kárára teszi, hogy hátasát a végkimerülésbe taszítja és ezzel jelentősen hátráltatja a küldetésüket és a csapat sebességét. alapvetően békés természetű de most erősen uralkodnia kell, hogy ne ossza ki a zöldbőrűt és ne akasszon le neki vagy két „atyai” pofont… *
*Furcsa pillantásokat vet az ork figyelemfelkeltő mutatványaira. ~Egy jófajta nyakleves helyre billentené.~ Továbbra sem ő a vezető ezért a fegyelmezést ráhagyja a csapat vezetőjére. Aoneer ezt meg is teszi, sőt erélyesen felhívja a figyelmet az ügy komolyságára. Nem kirándulni mennek ez már világos volt az elején, de egyesek ezek szerint még nem érzik ennek a súlyát. Hátha a vezetőjük szavai némi komolyságra tereli a többiek hozzáállását is. Tarja a tempót a lovasokkal, továbbra is hatalmas léptekkel. Az erdőben szegény ork lova megadja magát a kimerültségnek. ~Az ostoba minek hajtotta habosra?!~ Egyre jobban mérgelődik az ork neveletlen viselkedésén. Nemhogy szórakozik a lovával mindezt annak kárára teszi, hogy hátasát a végkimerülésbe taszítja és ezzel jelentősen hátráltatja a küldetésüket és a csapat sebességét. alapvetően békés természetű de most erősen uralkodnia kell, hogy ne ossza ki a zöldbőrűt és ne akasszon le neki vagy két „atyai” pofont… *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222