Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 113 (2241. - 2260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2260. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-14 19:03:25
Üzenet elküldve: 2016-08-14 19:03:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Gradak megemeli a szemöldökét, hallva az idegen kijelentését. ~Most vagy a szád nagyon nagy, vagy tényleg egy emberbőrbe bújt féreg vagy.~ Hangja azonban ugyanolyan semleges, mint eddig.*
-Mondd, idegen, mi a neved, hogy csak úgy megölsz embereket, akikkel az úton találkozol? Jómagam Gradak vagyok. *Nem szívesen árulja el a nevét, nem is igazán érti, miért. Kicsit úgy érzi, a másik bemocskolja csak azzal, hogy a szájára veszi. Erősen igyekszik azonban, hogy érzelmei ne jelenjenek meg az arcán. A fennhéjázó fenyegetést hallva sem húzza el a száját. ~Kinek képzelheti ez magát?~ Most már legszívesebben párbajra hívná, itt és most, de tudja, könnyen lehet, hogy alulmaradna. Valóban meg kell várnia, amíg visszanyeri régi erejét. Kis főhajtással válaszol a fogadkozásra.*
-Ha újra úgy állok a lábamon, mint a sebesülésem előtt, keress meg! Nem fogok elfutni a harc elől.
~Na persze, tudod is Te, mi az a súlyos seb! Próbálnál hetekig eljutni az ágytól az ajtóig, összeesni két lépés után és újra megpróbálni! Akkor meglátnád, mi az, hogy súlyos seb.~
-Hónapokig feküdtem, mire képes voltam lábra állni. Még nem telt el két hat azóta, hogy először voltam képes önerőből elhagyni a házat, ahol ápoltak. Hogy Te mit gondolsz erről, semmit nem számít. Súlyos seb volt és okkal pihenek most, nem lustaságból.
*Hogy urával mi a helyzet? Erre mit felelhetne? Ura halott, az Úrfi halott, valószínűleg mindenki halott, aki csak velük tartott a vállalkozásra és fogalma sincs, mi történhetett távolléte alatt Artheniorban. Egy ilyen helyzetben árulással ér fel, ha az igazat válaszolja. Mint Sillerforw harcos, most hallgatnia kell, amíg maga is meggyőződik arról, hogy urának halálhíre nem árt még többet a háznak, mint ami eddig is történt.*
-A Sillerforw ház szilárdan áll, mint mindig, efelől ne legyen kétséged. Harcosai erősek és megállíthatatlanok. Bár minket is fog a fegyver. *Igyekszik irányítani a beszélgetést, elterelni a Sillerforwok ügyes-bajos dolgairól.*
-És Te honnan jössz, ahol ilyen bátor és támadó kedvű férfiak teremnek? És hová tartasz?
//Leon Descobrat//
*Gradak megemeli a szemöldökét, hallva az idegen kijelentését. ~Most vagy a szád nagyon nagy, vagy tényleg egy emberbőrbe bújt féreg vagy.~ Hangja azonban ugyanolyan semleges, mint eddig.*
-Mondd, idegen, mi a neved, hogy csak úgy megölsz embereket, akikkel az úton találkozol? Jómagam Gradak vagyok. *Nem szívesen árulja el a nevét, nem is igazán érti, miért. Kicsit úgy érzi, a másik bemocskolja csak azzal, hogy a szájára veszi. Erősen igyekszik azonban, hogy érzelmei ne jelenjenek meg az arcán. A fennhéjázó fenyegetést hallva sem húzza el a száját. ~Kinek képzelheti ez magát?~ Most már legszívesebben párbajra hívná, itt és most, de tudja, könnyen lehet, hogy alulmaradna. Valóban meg kell várnia, amíg visszanyeri régi erejét. Kis főhajtással válaszol a fogadkozásra.*
-Ha újra úgy állok a lábamon, mint a sebesülésem előtt, keress meg! Nem fogok elfutni a harc elől.
~Na persze, tudod is Te, mi az a súlyos seb! Próbálnál hetekig eljutni az ágytól az ajtóig, összeesni két lépés után és újra megpróbálni! Akkor meglátnád, mi az, hogy súlyos seb.~
-Hónapokig feküdtem, mire képes voltam lábra állni. Még nem telt el két hat azóta, hogy először voltam képes önerőből elhagyni a házat, ahol ápoltak. Hogy Te mit gondolsz erről, semmit nem számít. Súlyos seb volt és okkal pihenek most, nem lustaságból.
*Hogy urával mi a helyzet? Erre mit felelhetne? Ura halott, az Úrfi halott, valószínűleg mindenki halott, aki csak velük tartott a vállalkozásra és fogalma sincs, mi történhetett távolléte alatt Artheniorban. Egy ilyen helyzetben árulással ér fel, ha az igazat válaszolja. Mint Sillerforw harcos, most hallgatnia kell, amíg maga is meggyőződik arról, hogy urának halálhíre nem árt még többet a háznak, mint ami eddig is történt.*
-A Sillerforw ház szilárdan áll, mint mindig, efelől ne legyen kétséged. Harcosai erősek és megállíthatatlanok. Bár minket is fog a fegyver. *Igyekszik irányítani a beszélgetést, elterelni a Sillerforwok ügyes-bajos dolgairól.*
-És Te honnan jössz, ahol ilyen bátor és támadó kedvű férfiak teremnek? És hová tartasz?
2259. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-12 18:53:02
Üzenet elküldve: 2016-08-12 18:53:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gradak Wolfer//
*Leon felírja gondolatban ezt az alakot, akivel egyszer majd meg akar verekedni. Nem most, mert sérült, de zavarja, hogy szemmel láthatóan nem fél tőle.* ~Kevés lennél te hozzám!~
-Rosszul teszed, mert ha nem ismerem fel kinek a szolgája vagy, megöltelek volna. *Ezt nem vigyorogva mondja, hanem teljesen komor ábrázattal. Nem szereti, ha semmibe veszik. Azért végignéz magán, hogy mi nem stimmel vele, hogy ez ennyire nem tart tőle, de nem talál semmit. Fegyvere ugyanolyan, izmai még erősebbek, mint fiatalkorában, amikor félték a nevét.* ~Lehet szimplán kifogtam egy bolondot?~ *Erre már vigyorog és arra is, hogy nem fogadja el a segítséget. Mondjuk, Leon sem tenné, így hát hagyja hadd szenvedjen a több tíz kilónyi súllyal a hátán, ami bizonyára jó lábbal is megterhelő lehet.*
-Majd meglátjuk el tudlak-e verni. Készülj ember, mert ha meggyógyulsz, és én a városban járok, megkereslek és elverlek! *Szavainak nagyobb hangsúlyt adván, megveregeti a hátán az ismeretlennek.*
-Értem. *Nem igen akar hadiügyek részleteibe belemenni, hiszen sosem szerette a katonaságot, vagy bármi szervezett haderőt. Ő általában egymagában, vagy kisebb csapatban indult bárhova.*
-Súlyosan, ugyan! *Legyint lekicsinylően.*
-Aki tudja cipelni a fegyvereit, és nem kér segítséget, nem súlyos sérült. *Mikor a férfi elkezd enni, ő is elővesz egy almát, és rágni kezdi.*
-Aztán, mi a helyzet az uraddal? Régen nem hallottam róla már a városban. *Ő nincs tisztában semmi politikával, régen is csak nagyritkán hallott valamit egy-egy beszélgetéskor.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.12 20:32:13, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
//Gradak Wolfer//
*Leon felírja gondolatban ezt az alakot, akivel egyszer majd meg akar verekedni. Nem most, mert sérült, de zavarja, hogy szemmel láthatóan nem fél tőle.* ~Kevés lennél te hozzám!~
-Rosszul teszed, mert ha nem ismerem fel kinek a szolgája vagy, megöltelek volna. *Ezt nem vigyorogva mondja, hanem teljesen komor ábrázattal. Nem szereti, ha semmibe veszik. Azért végignéz magán, hogy mi nem stimmel vele, hogy ez ennyire nem tart tőle, de nem talál semmit. Fegyvere ugyanolyan, izmai még erősebbek, mint fiatalkorában, amikor félték a nevét.* ~Lehet szimplán kifogtam egy bolondot?~ *Erre már vigyorog és arra is, hogy nem fogadja el a segítséget. Mondjuk, Leon sem tenné, így hát hagyja hadd szenvedjen a több tíz kilónyi súllyal a hátán, ami bizonyára jó lábbal is megterhelő lehet.*
-Majd meglátjuk el tudlak-e verni. Készülj ember, mert ha meggyógyulsz, és én a városban járok, megkereslek és elverlek! *Szavainak nagyobb hangsúlyt adván, megveregeti a hátán az ismeretlennek.*
-Értem. *Nem igen akar hadiügyek részleteibe belemenni, hiszen sosem szerette a katonaságot, vagy bármi szervezett haderőt. Ő általában egymagában, vagy kisebb csapatban indult bárhova.*
-Súlyosan, ugyan! *Legyint lekicsinylően.*
-Aki tudja cipelni a fegyvereit, és nem kér segítséget, nem súlyos sérült. *Mikor a férfi elkezd enni, ő is elővesz egy almát, és rágni kezdi.*
-Aztán, mi a helyzet az uraddal? Régen nem hallottam róla már a városban. *Ő nincs tisztában semmi politikával, régen is csak nagyritkán hallott valamit egy-egy beszélgetéskor.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.12 20:32:13, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
2258. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-12 16:09:45
Üzenet elküldve: 2016-08-12 16:09:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Most erre mit válaszoljon? Hogy féregnek sem nézi azt, aki szórakozásból öl és így első ránézésre Ő nem annak látszik? Vagy azt, hogy ha megpróbálná, azért lehet, hogy meglepődne, esetleg belehalna a próbálkozásban? Nem akarja provokálni, neki feladata van, büszkeségből nem kockáztathatja a kudarcot. Ha kell, hát nyeli a sértést, a fenyegetést, a megalázást is, így most összeszorítja a fogát és csak megrántja a vállát, mint aki nem is gondolt erre a lehetőségre, de nem túlságosan izgatja magát rajta.*
-Nem gondoltam ilyesmire.
*Hogy ismeri a házát? ~Honnan tudhatja…?~ Önkéntelenül végigpillant magán, majd a válla fölött a csomagját is szemügyre veszi. Bosszankodva veszi észre, hogy a pallos markolata kilóg a védelmére köré tekert vászonból. ~Ha újra felpakolok, erre majd figyelnem kell. Szégyen a nevemre, ha porosan, kopottan juttatom vissza!~ Hogy emiatt nem akarják megölni, szinte fel sem veszi, csak a kard napvilágra kerülése fölötti bosszúság jár a fejében. Fél füllel figyel csak a férfire, aki valami démonról beszél. Hanem amint közelebb lép, jobb keze a kardra csúszik, bár nem rántja ki.*
-Ahogy mondtam, nem szorulok rád, bírom a terhemet és magamat is. Elverni pedig senki nem tudott még eddig. *Ez persze nem igaz, de mi köze ehhez ennek az ismeretlennek.*
-Egy északra vezetett portyában sebesültem meg súlyosan. *Nincs oka rá, hogy részleteket meséljen az ismeretlennek. Folytatja útját a fák felé és rossz kedvvel veszi tudomásul, hogy a másik is vele tart. Amint odaérnek, a szemtelen férfi letelepszik és inni kezd. Gradak óvatosan a földre ereszti holmiját, majd maga is a földre ereszkedik. Iszik néhány korty vizet és harap egy kevés száraz húst, majd kinyújtóztatja a lábait és félig ülő, félig fekvő helyzetbe helyezkedve pihen. Közben azért a másikon tartja fél szemét, de az eddig semmi gyanúsat nem próbált.*
//Leon Descobrat//
*Most erre mit válaszoljon? Hogy féregnek sem nézi azt, aki szórakozásból öl és így első ránézésre Ő nem annak látszik? Vagy azt, hogy ha megpróbálná, azért lehet, hogy meglepődne, esetleg belehalna a próbálkozásban? Nem akarja provokálni, neki feladata van, büszkeségből nem kockáztathatja a kudarcot. Ha kell, hát nyeli a sértést, a fenyegetést, a megalázást is, így most összeszorítja a fogát és csak megrántja a vállát, mint aki nem is gondolt erre a lehetőségre, de nem túlságosan izgatja magát rajta.*
-Nem gondoltam ilyesmire.
*Hogy ismeri a házát? ~Honnan tudhatja…?~ Önkéntelenül végigpillant magán, majd a válla fölött a csomagját is szemügyre veszi. Bosszankodva veszi észre, hogy a pallos markolata kilóg a védelmére köré tekert vászonból. ~Ha újra felpakolok, erre majd figyelnem kell. Szégyen a nevemre, ha porosan, kopottan juttatom vissza!~ Hogy emiatt nem akarják megölni, szinte fel sem veszi, csak a kard napvilágra kerülése fölötti bosszúság jár a fejében. Fél füllel figyel csak a férfire, aki valami démonról beszél. Hanem amint közelebb lép, jobb keze a kardra csúszik, bár nem rántja ki.*
-Ahogy mondtam, nem szorulok rád, bírom a terhemet és magamat is. Elverni pedig senki nem tudott még eddig. *Ez persze nem igaz, de mi köze ehhez ennek az ismeretlennek.*
-Egy északra vezetett portyában sebesültem meg súlyosan. *Nincs oka rá, hogy részleteket meséljen az ismeretlennek. Folytatja útját a fák felé és rossz kedvvel veszi tudomásul, hogy a másik is vele tart. Amint odaérnek, a szemtelen férfi letelepszik és inni kezd. Gradak óvatosan a földre ereszti holmiját, majd maga is a földre ereszkedik. Iszik néhány korty vizet és harap egy kevés száraz húst, majd kinyújtóztatja a lábait és félig ülő, félig fekvő helyzetbe helyezkedve pihen. Közben azért a másikon tartja fél szemét, de az eddig semmi gyanúsat nem próbált.*
2257. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-11 21:21:30
Üzenet elküldve: 2016-08-11 21:21:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Rosamel gyalogosan vezeti maga mögött már kissé csüggedt léptű hátasát. Hosszú utat hagytak már maguk mögött ezen a napon is. Kedvesen megveregeti albínó kancája nyakát. Halkan egy kis dalt dúdolgat kellemesen telt, mély hangján. Hosszú órák óta lovagol már, jól esik neki a sétálás.*
~ Legalább Szívkirálynő is kipiheni magát valamelyest. ~
*Arthenior felé veszik az irányt. Már lassan másfél év is eltelt, mióta utoljára errefelé járt. Úgy reméli, ezekben a vészterhes időkben sokan szeretnék megtudni mit hoz számukra a jövő. Ő ebben szíves örömest a segítségükre lesz. Majd legfeljebb mindenkinek valami jót jövendöl, hogy megnyugodjanak a kedélyek.
Összébb húzza magán a köpenyét, ma elég változékony az idő. Fejét leszegve, elszántam bandukol tovább az út szélén, tovább dudorászva maga elé.
Hamarosan megpillant maga előtt távolabb az úton két férfit. Az egyik vagy sérült vagy pedig részeg. Tétovázva lelassít, bár nem tűnnek egyelőre túl veszélyesnek. Ha még is veszélyben érezné magát, egyszerűen felül a nyeregbe és elvágtat. Egy darabig toporog egy helyben, majd győz a kíváncsiság és megszaporázza lépteit. Hátha tud segíteni valamiben.
Ahogy közelebb ér, kezd elbizonytalanodni még is csak.*
~Lehet hogy nem túl jó ötlet magányos nőként megszólítani két idegen férfit, ilyen távolságban Artheniortól. Ráadásul elég néptelen ez az útszakasz.~
*Megsimogatja Szívkirálynő orrát. Úgy dönt, biztonságosabb ha felül a hátára. Ellenőrzi a nyerget és hosszú szoknyájára ügyelve, fellendül a nyeregbe. Eligazgatja a ruháját és szorosabbra fogja a kantárszárakat. Ügetésre biztatja hátasát. Elhalad a két férfi mellett, udvariasan biccentve.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.12 12:24:54, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
~ Legalább Szívkirálynő is kipiheni magát valamelyest. ~
*Arthenior felé veszik az irányt. Már lassan másfél év is eltelt, mióta utoljára errefelé járt. Úgy reméli, ezekben a vészterhes időkben sokan szeretnék megtudni mit hoz számukra a jövő. Ő ebben szíves örömest a segítségükre lesz. Majd legfeljebb mindenkinek valami jót jövendöl, hogy megnyugodjanak a kedélyek.
Összébb húzza magán a köpenyét, ma elég változékony az idő. Fejét leszegve, elszántam bandukol tovább az út szélén, tovább dudorászva maga elé.
Hamarosan megpillant maga előtt távolabb az úton két férfit. Az egyik vagy sérült vagy pedig részeg. Tétovázva lelassít, bár nem tűnnek egyelőre túl veszélyesnek. Ha még is veszélyben érezné magát, egyszerűen felül a nyeregbe és elvágtat. Egy darabig toporog egy helyben, majd győz a kíváncsiság és megszaporázza lépteit. Hátha tud segíteni valamiben.
Ahogy közelebb ér, kezd elbizonytalanodni még is csak.*
~Lehet hogy nem túl jó ötlet magányos nőként megszólítani két idegen férfit, ilyen távolságban Artheniortól. Ráadásul elég néptelen ez az útszakasz.~
*Megsimogatja Szívkirálynő orrát. Úgy dönt, biztonságosabb ha felül a hátára. Ellenőrzi a nyerget és hosszú szoknyájára ügyelve, fellendül a nyeregbe. Eligazgatja a ruháját és szorosabbra fogja a kantárszárakat. Ügetésre biztatja hátasát. Elhalad a két férfi mellett, udvariasan biccentve.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.12 12:24:54, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
2256. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-11 18:55:10
Üzenet elküldve: 2016-08-11 18:55:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gradak Wolfer figyelmébe//
*A fickó szemmel láthatóan nem veszi komolyan, de ez a bátorság, így a halál torkában nem olyan nagy dolog, de azért nem is olyan, mint amit a kalóz várt. Azt várta, hogy könyörögni fog, és ez meglepte.*
-Arra nem gondolsz, hogy szórakozásból is megölhetlek?
*Azonban közelebb megy a férfihoz, és az is hozzá. Azonban mikor elmenne mellette, Leon odalép hozzá, és vállára támasztja az embert.*
-Ne aggódj, csak szórakoztam. Ismerem a házadat. A volt feleségem Artheniori nemes, én pedig hallottam uradról, így hát nem öllek meg, adj hálát a sorsodnak, és annak a mélységi nősténydémonnak!
*Nevezi így a feleségét. Csak egyik kezével segít, ha az engedi, a másikat kardján tartja. Szemmel láthatóan erősebb mint az alak és gyorsabb is, ha kardrántásra kerülne sor, így nem aggódik túl sokat.*
-Mondd, ki verte el így jó ember?
*Érdeklődik, csak úgy unalmasan, mert egyébként annyira nem akarja tudni.* ~Biztos most valami nagy hősköltemény jön! Ismerem a fajtádat.~ *Ha engedi a segítséget, akkor lassan a lugashoz érnek, ahol leteszi a férfit, maga pedig kortyol egyet a kulacsából, majd elrakja, és előveszi a másikat is, amiben jófajta rum van, és abból is iszik, azonban ezt sem kínálja fel az ismeretlennek. Túl drága és túl kevés van az italból, mintsem megosztaná.*
//Gradak Wolfer figyelmébe//
*A fickó szemmel láthatóan nem veszi komolyan, de ez a bátorság, így a halál torkában nem olyan nagy dolog, de azért nem is olyan, mint amit a kalóz várt. Azt várta, hogy könyörögni fog, és ez meglepte.*
-Arra nem gondolsz, hogy szórakozásból is megölhetlek?
*Azonban közelebb megy a férfihoz, és az is hozzá. Azonban mikor elmenne mellette, Leon odalép hozzá, és vállára támasztja az embert.*
-Ne aggódj, csak szórakoztam. Ismerem a házadat. A volt feleségem Artheniori nemes, én pedig hallottam uradról, így hát nem öllek meg, adj hálát a sorsodnak, és annak a mélységi nősténydémonnak!
*Nevezi így a feleségét. Csak egyik kezével segít, ha az engedi, a másikat kardján tartja. Szemmel láthatóan erősebb mint az alak és gyorsabb is, ha kardrántásra kerülne sor, így nem aggódik túl sokat.*
-Mondd, ki verte el így jó ember?
*Érdeklődik, csak úgy unalmasan, mert egyébként annyira nem akarja tudni.* ~Biztos most valami nagy hősköltemény jön! Ismerem a fajtádat.~ *Ha engedi a segítséget, akkor lassan a lugashoz érnek, ahol leteszi a férfit, maga pedig kortyol egyet a kulacsából, majd elrakja, és előveszi a másikat is, amiben jófajta rum van, és abból is iszik, azonban ezt sem kínálja fel az ismeretlennek. Túl drága és túl kevés van az italból, mintsem megosztaná.*
2255. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-11 18:34:07
Üzenet elküldve: 2016-08-11 18:34:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Annyira a fákig hátralévő néhány száz lépésre koncentrál, hogy szinte csak a furulyaszóra kapja fel a fejét. Valaki közelít felé, látszólag gondtalanul. Ahogy végig méri, valami vándorféle lehet abból a fajtából, aki nem fél egyedül barangolni. Az oldalára kötött kard is ezt a benyomást erősíti. A fickó a furulyázás befejeztével megszólítja, még mielőtt üdvözölhetné. Hangja és szavai is pimaszul csattannak, hogy Gradak jobb kezébe beleáll a rángás. Az a fajta, ami a bal oldalán lógó kard felé húzza a kezét. ~Nyugalom, nyugalom! A vértem elcsomagolva, az úr pallosa szintén, ezzel a karddal meg ki tudja, legyőzném-e. Főleg így, sántikálva. Szóval csak nyugalom!~ Rezzenéstelen arccal hallgatja végig a férfit, csak az izzadtságot törli le ingujjal a homlokáról.*
-Vizem van elég, nem szorulok rád. A fenyegetésed pedig értelmetlen és felesleges. Mit érnél a megölésemmel? A holmim fabatkát sem ér, de neked egy halom kacatért az életedet kéne kockáztatnod. *Nyomatékosan az oldalán lógó kardjára pillant, de nem nyúl felé. Még elég nagy a távolság köztük ahhoz, hogy ha a fickó mégis a támadás mellett dönt, még időben elő tudja rántani fegyverét.*
-De miért nem beszéljük meg mindezt ott? *Fejével a most már egészen közeli lugas felé int.* Látom, Te arról jössz, hát tudhatod, ott mennyivel kellemesebb. *Azzal el is indul arrafelé. Ha a fickó nem mozdul, akkor kikerüli, jó tíz lépésnyi távolságot hagyva maguk közzött.*
*Ha amaz a fegyvere felé kapna, Gradak ledobja a hátáról terebélyes csomagját és maga is kardot ránt.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.11 18:35:40
//Leon Descobrat//
*Annyira a fákig hátralévő néhány száz lépésre koncentrál, hogy szinte csak a furulyaszóra kapja fel a fejét. Valaki közelít felé, látszólag gondtalanul. Ahogy végig méri, valami vándorféle lehet abból a fajtából, aki nem fél egyedül barangolni. Az oldalára kötött kard is ezt a benyomást erősíti. A fickó a furulyázás befejeztével megszólítja, még mielőtt üdvözölhetné. Hangja és szavai is pimaszul csattannak, hogy Gradak jobb kezébe beleáll a rángás. Az a fajta, ami a bal oldalán lógó kard felé húzza a kezét. ~Nyugalom, nyugalom! A vértem elcsomagolva, az úr pallosa szintén, ezzel a karddal meg ki tudja, legyőzném-e. Főleg így, sántikálva. Szóval csak nyugalom!~ Rezzenéstelen arccal hallgatja végig a férfit, csak az izzadtságot törli le ingujjal a homlokáról.*
-Vizem van elég, nem szorulok rád. A fenyegetésed pedig értelmetlen és felesleges. Mit érnél a megölésemmel? A holmim fabatkát sem ér, de neked egy halom kacatért az életedet kéne kockáztatnod. *Nyomatékosan az oldalán lógó kardjára pillant, de nem nyúl felé. Még elég nagy a távolság köztük ahhoz, hogy ha a fickó mégis a támadás mellett dönt, még időben elő tudja rántani fegyverét.*
-De miért nem beszéljük meg mindezt ott? *Fejével a most már egészen közeli lugas felé int.* Látom, Te arról jössz, hát tudhatod, ott mennyivel kellemesebb. *Azzal el is indul arrafelé. Ha a fickó nem mozdul, akkor kikerüli, jó tíz lépésnyi távolságot hagyva maguk közzött.*
*Ha amaz a fegyvere felé kapna, Gradak ledobja a hátáról terebélyes csomagját és maga is kardot ránt.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.11 18:35:40
2254. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-11 18:19:43
Üzenet elküldve: 2016-08-11 18:19:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gradak Wolfer figyelmébe//
*Leon éppen az úton sétál, amikor egy alakra lesz figyelmes aki éppen, hogy csak vonszolja magát. Erre hát előkapja furulyáját és egy szomorú melankolikus dallamot kezd el játszani ahogy lassan felé lépdel. Ahogy odaér, persze, jó pár lépésre tőle, hátha ez valami jól kieszelt csel, elrakja a zeneszerszámot.*
-Mi van veled ember? Mit haldokolsz itt az út szélén? *Vigyorodik el. Nem kárörvendő annyira, de azért nem megy oda senkihez, ha haszna nincs belőle. Igazi haramia ő, csak nem az utak, hanem a tengereké.*
-Mondd, jóember, tudsz adni valamit cserébe, mondjuk egy teli kulacsért? *Lötyögteti meg a szeme előtt, és azután visszateszi az övére, és várja a választ.* ~Talán valami érdekes helyzet is kisülhet ebből, vagy legalább végignézem ahogy meghal. Úgyis unatkozom.~
-Jól felelj! Mert attól függ, hogy csoszoghatsz-e tovább, vagy itt helyben megöllek! *Nem gondolja egyébként komolyan, de ezt az ismeretlen nem tudhatja, ő pedig jól szórakozik a szerncsétlennel. A szeme elé teszi a kezét, mert vakít a fény. A meleg különösebben nem zavarja, mert van mit inni, és nem is gyalogol olyan régóta.*
//Gradak Wolfer figyelmébe//
*Leon éppen az úton sétál, amikor egy alakra lesz figyelmes aki éppen, hogy csak vonszolja magát. Erre hát előkapja furulyáját és egy szomorú melankolikus dallamot kezd el játszani ahogy lassan felé lépdel. Ahogy odaér, persze, jó pár lépésre tőle, hátha ez valami jól kieszelt csel, elrakja a zeneszerszámot.*
-Mi van veled ember? Mit haldokolsz itt az út szélén? *Vigyorodik el. Nem kárörvendő annyira, de azért nem megy oda senkihez, ha haszna nincs belőle. Igazi haramia ő, csak nem az utak, hanem a tengereké.*
-Mondd, jóember, tudsz adni valamit cserébe, mondjuk egy teli kulacsért? *Lötyögteti meg a szeme előtt, és azután visszateszi az övére, és várja a választ.* ~Talán valami érdekes helyzet is kisülhet ebből, vagy legalább végignézem ahogy meghal. Úgyis unatkozom.~
-Jól felelj! Mert attól függ, hogy csoszoghatsz-e tovább, vagy itt helyben megöllek! *Nem gondolja egyébként komolyan, de ezt az ismeretlen nem tudhatja, ő pedig jól szórakozik a szerncsétlennel. A szeme elé teszi a kezét, mert vakít a fény. A meleg különösebben nem zavarja, mert van mit inni, és nem is gyalogol olyan régóta.*
2253. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-11 17:20:16
Üzenet elküldve: 2016-08-11 17:20:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Leon Descobrat figyelmébe//
*Újabb nap, újabb mérföldek. Az égiek most nem segítik útját, rekkenő hőség perzseli a tájat, a szélcsendben levél sem mozdul. Az útnak ezen a szakaszán még enyhet adó árnyék se nagyon akad, lévén mindenfelé mezők terülnek el, ritka látvány a fa. Szerencsére Gradak bölcs előrelátással spórolt a vízzel, így még bőven lötyög a magával hozott tömlőben. Most is inkább csak megy, hiába a száraz száj és torok, majd csak akkor iszik, mikor megáll pihenni. Erre alkalom kínálkozik, a távolban feltűnik egy néhány fa által alkotott kis liget. ~Ott jó lesz megpihenni, kicsit kinyújtani a lábam és az árnyékban inni egy nagyot.~ Kicsit meg is szaporázza a lépteit, csak ott legyen már.*
//Leon Descobrat figyelmébe//
*Újabb nap, újabb mérföldek. Az égiek most nem segítik útját, rekkenő hőség perzseli a tájat, a szélcsendben levél sem mozdul. Az útnak ezen a szakaszán még enyhet adó árnyék se nagyon akad, lévén mindenfelé mezők terülnek el, ritka látvány a fa. Szerencsére Gradak bölcs előrelátással spórolt a vízzel, így még bőven lötyög a magával hozott tömlőben. Most is inkább csak megy, hiába a száraz száj és torok, majd csak akkor iszik, mikor megáll pihenni. Erre alkalom kínálkozik, a távolban feltűnik egy néhány fa által alkotott kis liget. ~Ott jó lesz megpihenni, kicsit kinyújtani a lábam és az árnyékban inni egy nagyot.~ Kicsit meg is szaporázza a lépteit, csak ott legyen már.*
2252. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-10 08:38:23
Üzenet elküldve: 2016-08-10 08:38:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Így éri el tehát a félkarú kecskés ember a városba vezető ösvényt, ahol már azért jócskán van társasága, nem unatkozik. Találkozik szekerekkel, amiken parasztok utaznak. Elbeszélget velük az elmúlt vetésről, amiről lemaradt, és meghallgatja egy szerencsétlenül, sántán született disznónak a történetét, akivel mélységesen együtt érez. Útközben elfogy a vize is, így ezen is van oka bosszankodni. Volt ideje elég sokat gondolkozni, számbavételezni, hogy mit miért csinált és arra jut, hogy gyakorlatilag nincs életcélja. Eddig mindig volt neki, és eddig mindegyik zsákutcába ért, semmi nem lett belőlük. Ezekre viszont már egyáltalán nem akar gondolni. Keresni akar magának valami célt, ami nem túlzottan nagy, és amit elérhet.* ~Na de mi legyen az?~ *Ezen tanakodik, de nem olyan hosszú az út, és gyorsan eltelik, így mire észbe kap már a szökőkút mellett áll, és egy tálkából itatja állatát, ő pedig a tömlőit töltögeti fel a friss, hideg vízzel.*
2251. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-04 15:10:24
Üzenet elküldve: 2016-08-04 15:10:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Az idő. Olyas valami, melyet Kilbra nem igazán képes megragadni. Nem szó szerint persze, hiszen kézzel senki számára nem fogható, de a fiatal ork nőstény ésszel sem igazán érti. Innentől kezdve aztán kellően nem is érdekli, csupán annyira, hogy bizonyos szakaszonként gyomra korgásba kezd, amit Kilbra nagyon utál.
A háton fekvés azért jó, mert lehet nézni a felhőket, ahogy elúsznak az égen, és ebből a helyzetből a madarakat is látni. A nőstény felemeli a karjait, hüvelykujjai egymásba kulcsolja, és a többivel a rét felett köröző ragadozókat utánozza le.*
-Szép. Kár, hogy Kilbrának nincs szárnya.
*Jegyzi meg félhangosan, de aztán fel is ül egyből. Gyomra megint jelzi az idő múlását, ez eszébe juttatja, hogy miért is indult útnak. A hímek jó része eltűnt. Ő meg megígérte a töpörtyűnek, hogy előkeríti Gravakot. A hím nélkül nem tud Rak fogadós testvére lenni. Vagy valami olyasmi.
Kelletlenül áll fel, és indul meg a város irányába, ami már nincs is olyan messze. Kilbra csupán annyit tud, hogy Gravak pár hold váltóval ezelőtt oda indult. A városba, a nagy folyó partjánál. A nőstény még soha nem járt arra, így nagyon is kíváncsi, miféle hely lehet az.*
A háton fekvés azért jó, mert lehet nézni a felhőket, ahogy elúsznak az égen, és ebből a helyzetből a madarakat is látni. A nőstény felemeli a karjait, hüvelykujjai egymásba kulcsolja, és a többivel a rét felett köröző ragadozókat utánozza le.*
-Szép. Kár, hogy Kilbrának nincs szárnya.
*Jegyzi meg félhangosan, de aztán fel is ül egyből. Gyomra megint jelzi az idő múlását, ez eszébe juttatja, hogy miért is indult útnak. A hímek jó része eltűnt. Ő meg megígérte a töpörtyűnek, hogy előkeríti Gravakot. A hím nélkül nem tud Rak fogadós testvére lenni. Vagy valami olyasmi.
Kelletlenül áll fel, és indul meg a város irányába, ami már nincs is olyan messze. Kilbra csupán annyit tud, hogy Gravak pár hold váltóval ezelőtt oda indult. A városba, a nagy folyó partjánál. A nőstény még soha nem járt arra, így nagyon is kíváncsi, miféle hely lehet az.*
2250. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-26 19:59:56
Üzenet elküldve: 2016-07-26 19:59:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Khalania Lero//
*Egy idő után kénytelen rájönni, hogy ebből ugyan nem lesz semmi, mert a lány el akar menni innen. Nem azért hagy fel az utána való koslatással, mert megunta a beszélgetést, hanem mert eszében sincs elmenni a városból. Itt lakik, ez az ő környezete.* ~Hát, legalább unaloműzésnek jó volt.~ *Elnézi, ahogy felveszi felszerelését, majd elindul, hogy itt hagyja a fiút. Lehet, hogy nem is volt olyan különleges, és csak neki tetszett olyan nagyon az egész helyzet, meg a vörös is, de az biztos, hogy jó pár napig vele fog álmodni majd.*
-Ahogy gondolod, kénytelen leszek beleegyezni, mást úgysem tehetek. *Süti le szomorúan a tekintetét, majd vissza is ül az alá a fa alá, aminél előbb volt, és papírt vesz elő, hogy újra nekifogjon a rajznak. Ez nem is olyan nagy feladat, hiszen még látja modelljét, de a neve nélkül elég nagy hiányérzete van. Így csak esetlenül bámul utána, és rögzíti a mozdulatokat, az alakot, hogy tökéletes legyen a rajz.* ~Undok nőszemély, nem kéne így viselkedni, mert bajod esik.~ *Ezután teljesen a lapra koncentrál, és jobb híján a lap sarkába írja fel: kőrisfánál álló gonosz lány. Ahogy felnéz az égre eldönti, nemsokára vissza is megy a városba, vissza a házába, ahol normális körülmények között rajzolhat.*
*Egy idő után kénytelen rájönni, hogy ebből ugyan nem lesz semmi, mert a lány el akar menni innen. Nem azért hagy fel az utána való koslatással, mert megunta a beszélgetést, hanem mert eszében sincs elmenni a városból. Itt lakik, ez az ő környezete.* ~Hát, legalább unaloműzésnek jó volt.~ *Elnézi, ahogy felveszi felszerelését, majd elindul, hogy itt hagyja a fiút. Lehet, hogy nem is volt olyan különleges, és csak neki tetszett olyan nagyon az egész helyzet, meg a vörös is, de az biztos, hogy jó pár napig vele fog álmodni majd.*
-Ahogy gondolod, kénytelen leszek beleegyezni, mást úgysem tehetek. *Süti le szomorúan a tekintetét, majd vissza is ül az alá a fa alá, aminél előbb volt, és papírt vesz elő, hogy újra nekifogjon a rajznak. Ez nem is olyan nagy feladat, hiszen még látja modelljét, de a neve nélkül elég nagy hiányérzete van. Így csak esetlenül bámul utána, és rögzíti a mozdulatokat, az alakot, hogy tökéletes legyen a rajz.* ~Undok nőszemély, nem kéne így viselkedni, mert bajod esik.~ *Ezután teljesen a lapra koncentrál, és jobb híján a lap sarkába írja fel: kőrisfánál álló gonosz lány. Ahogy felnéz az égre eldönti, nemsokára vissza is megy a városba, vissza a házába, ahol normális körülmények között rajzolhat.*
2249. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-26 19:13:10
Üzenet elküldve: 2016-07-26 19:13:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyph Nilav//
*Arról nem hagy nyitott kérdést, hogy a távozást komolyan gondolja és nem csak kislányos játékot űz Nyphhel. Hengerbe göngyölt iszákját átveti mellkasán és hasonlóképp tesz a mogyorófa vesszőkkel teli tegezzel is. Az ajzatlan íj ugyanezen utazókészlet része, amit azóta nem is használt, hogy Arthenior felségterületére lépett. Ha aranya van az embernek, a város minden igényét megszolgálja és semmiféle alázatot nem követel meg tőle. Nem úgy, mint az élet idekint. A kényelem persze tetszett neki, minek is tagadná, de hosszú távon nem tudná a városfalakon belül értelmezni a mindennapokat. Igazán elemében azokon túl, az emberek által ritkán lakott vagy járt területeken érzi magát, különöse ha ő lehet az első, aki a lábát beteszi egy ismeretlen földszegletre.*
- Mondtam már, fátylat rá. *Már amikor elindul tudja, hogy Nyphet korántsem vakarta le magáról és a nyomába szegődő fiú nem sokat váratja azzal, hogy ezt be is bizonyítsa neki. Olyan, mint egy kóbor állat, aki a jóindulat első jelét elégnek tartja ahhoz, hogy máris kötődést érezzen a figyelmet adó iránt.
Nem nagyon tudja, hogy mi lehetett olyan különleges abban, amit az elf a "tökéletes" jelzővel lát el, amennyire ő képes megállapítani, ő csak megállt egy dombhalom tetején és gondolataitól elragadva belefeledkezett a naplementébe. Ha ettől különlegessé vált számára, talán javasolhatná neki, hogy nézzen körül a városban, ott biztosan talál tucatszám olyanokat, akik kérve vagy kéretlenül is megállnak, délnek szegezett tekintettel.*
- Nem kapod vissza, mert suttyomban akartál lerajzolni. Ha ennyire fontos neked, jegyezd meg az arcom és próbálj meg emlékezetből lerajzolni. Ha van tehetséged hozzá, akkor menni fog annyiból is, amit idáig láttál. És ha majd egyszer meg akarnál találni, használd azt a rajzot.
*Tovább halad lefelé a csapáson, amit idefelé jövet is talált a sarkában loholó elffel, akinek a kérdésére határozottan megrázza a fejét, járjon csak ennek is maga után Nyph. Ha egy napon újra meg akarja találni a szeplős lányt, ki tudja járni annak útját is, hogy megismerje a nevét. Az előzőekhez pedig szintén tartja magát, a rajzot is összehajtja és elsüllyeszti egy zsebben, aztán valahol Erdőmélye közelében végleg lehagyja majd követőjét.*
*Arról nem hagy nyitott kérdést, hogy a távozást komolyan gondolja és nem csak kislányos játékot űz Nyphhel. Hengerbe göngyölt iszákját átveti mellkasán és hasonlóképp tesz a mogyorófa vesszőkkel teli tegezzel is. Az ajzatlan íj ugyanezen utazókészlet része, amit azóta nem is használt, hogy Arthenior felségterületére lépett. Ha aranya van az embernek, a város minden igényét megszolgálja és semmiféle alázatot nem követel meg tőle. Nem úgy, mint az élet idekint. A kényelem persze tetszett neki, minek is tagadná, de hosszú távon nem tudná a városfalakon belül értelmezni a mindennapokat. Igazán elemében azokon túl, az emberek által ritkán lakott vagy járt területeken érzi magát, különöse ha ő lehet az első, aki a lábát beteszi egy ismeretlen földszegletre.*
- Mondtam már, fátylat rá. *Már amikor elindul tudja, hogy Nyphet korántsem vakarta le magáról és a nyomába szegődő fiú nem sokat váratja azzal, hogy ezt be is bizonyítsa neki. Olyan, mint egy kóbor állat, aki a jóindulat első jelét elégnek tartja ahhoz, hogy máris kötődést érezzen a figyelmet adó iránt.
Nem nagyon tudja, hogy mi lehetett olyan különleges abban, amit az elf a "tökéletes" jelzővel lát el, amennyire ő képes megállapítani, ő csak megállt egy dombhalom tetején és gondolataitól elragadva belefeledkezett a naplementébe. Ha ettől különlegessé vált számára, talán javasolhatná neki, hogy nézzen körül a városban, ott biztosan talál tucatszám olyanokat, akik kérve vagy kéretlenül is megállnak, délnek szegezett tekintettel.*
- Nem kapod vissza, mert suttyomban akartál lerajzolni. Ha ennyire fontos neked, jegyezd meg az arcom és próbálj meg emlékezetből lerajzolni. Ha van tehetséged hozzá, akkor menni fog annyiból is, amit idáig láttál. És ha majd egyszer meg akarnál találni, használd azt a rajzot.
*Tovább halad lefelé a csapáson, amit idefelé jövet is talált a sarkában loholó elffel, akinek a kérdésére határozottan megrázza a fejét, járjon csak ennek is maga után Nyph. Ha egy napon újra meg akarja találni a szeplős lányt, ki tudja járni annak útját is, hogy megismerje a nevét. Az előzőekhez pedig szintén tartja magát, a rajzot is összehajtja és elsüllyeszti egy zsebben, aztán valahol Erdőmélye közelében végleg lehagyja majd követőjét.*
2248. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-26 11:45:45
Üzenet elküldve: 2016-07-26 11:45:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Khalania Lero//
*Örömét nem is leplezi, amikor látja, hogy a lány megnézi a rajzot. Azt először nem tudja, hogy mi a véleménye róla, de, hogy nem gyűrte össze rögtön, vagy tépte szét azon nyomban, jó jelnek véli. Nos, ő nem is gondolt arra, hogy ezzel kellemetlenséget okoz a vörösnek, hogy lerajzolja, hiszen oly sok esetben történt már, hogy kijött ide papírokkal, és eddig senki nem emelt szót ez ellen. Mikor megkapja a jó tanácsot, bólogatni kezd.*
-Igen, úgy lesz! Elnézést, hogy zavartam, nem állt szándékomban. *Nyel egyet, mert túlszaporítja a szót, és vélhetőleg pontosan ezzel kelt kellemetlenséget kettejük közt.*
-Csak, tudja... az a mozdulat, ahogy ott állt! Úgy éreztem, tökéletes, és ha szólok, nem látom többet úgy. *Húzza el a száját, de ezt gyorsan mosolyra változtatja.* ~Aj aj, ez már nekem is hazugságnak tűnik.~ *Mikor magával viszi a lány a rajzot, azt egyenesen megtisztelőnek érzi, de eszébe jut, hogy ez így mégsem jó, és szeretné megtartani amit eddig elkészített, hogy aztán emlékekből összerakja a többit. Az arcot, meg minden mást...*
-Ez így nem igazságos. *Kezd bele halkan, még csak egy pillanatra sem akarja durcás gyerek képét kelteni, mert azok szoktak ilyeneket mondani, ugyebár...*
-Gondoljon bele! Ön akárhányszor láthatja ezt a csodát, amit kinézetével birtokol, nekem pedig az a rajz van csupán! Ha belenéz a folyó vizébe, mindig az az eszményi arc, a mosoly és igéző szempár néz vissza! Én pedig annak csak hitvány utánzatát tudnám lerajzolni, sőt, nem csak én! Senki nem képes ezt visszaadni, legyen akármekkora festő! ~Túlzásba viszed kisember...~ *Azonban ha már kimondta, hát kimondta. Ennek utána a cipője orrát kezdi el vizslatni.*
-Nyph vagyok, megmondaná a nevét, kérem?
*Örömét nem is leplezi, amikor látja, hogy a lány megnézi a rajzot. Azt először nem tudja, hogy mi a véleménye róla, de, hogy nem gyűrte össze rögtön, vagy tépte szét azon nyomban, jó jelnek véli. Nos, ő nem is gondolt arra, hogy ezzel kellemetlenséget okoz a vörösnek, hogy lerajzolja, hiszen oly sok esetben történt már, hogy kijött ide papírokkal, és eddig senki nem emelt szót ez ellen. Mikor megkapja a jó tanácsot, bólogatni kezd.*
-Igen, úgy lesz! Elnézést, hogy zavartam, nem állt szándékomban. *Nyel egyet, mert túlszaporítja a szót, és vélhetőleg pontosan ezzel kelt kellemetlenséget kettejük közt.*
-Csak, tudja... az a mozdulat, ahogy ott állt! Úgy éreztem, tökéletes, és ha szólok, nem látom többet úgy. *Húzza el a száját, de ezt gyorsan mosolyra változtatja.* ~Aj aj, ez már nekem is hazugságnak tűnik.~ *Mikor magával viszi a lány a rajzot, azt egyenesen megtisztelőnek érzi, de eszébe jut, hogy ez így mégsem jó, és szeretné megtartani amit eddig elkészített, hogy aztán emlékekből összerakja a többit. Az arcot, meg minden mást...*
-Ez így nem igazságos. *Kezd bele halkan, még csak egy pillanatra sem akarja durcás gyerek képét kelteni, mert azok szoktak ilyeneket mondani, ugyebár...*
-Gondoljon bele! Ön akárhányszor láthatja ezt a csodát, amit kinézetével birtokol, nekem pedig az a rajz van csupán! Ha belenéz a folyó vizébe, mindig az az eszményi arc, a mosoly és igéző szempár néz vissza! Én pedig annak csak hitvány utánzatát tudnám lerajzolni, sőt, nem csak én! Senki nem képes ezt visszaadni, legyen akármekkora festő! ~Túlzásba viszed kisember...~ *Azonban ha már kimondta, hát kimondta. Ennek utána a cipője orrát kezdi el vizslatni.*
-Nyph vagyok, megmondaná a nevét, kérem?
2247. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-26 11:06:14
Üzenet elküldve: 2016-07-26 11:06:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyph Nilav//
*Más helyen és más időben talán jobban a kedvére és hiúságára is játszhatott volna Nyph, de ez a világ sem a "mi lett volna ha"-ról szól. Hirtelen fellobant indulatossága azért némileg még így is alább hagy, ahogy néhányszor végigfuttatja tekintetét a rajzon. Azt kénytelen elismerni, hogy a vonalak nem olyan kacskák, hogy belőlük valami érdemit ne lehetett volna kihozni, de ez nem változtatja meg érzéseit az iránt, hogy Nyph suttyomban fogott hozzá. Itt a város környékén ez talán elfogadott és hétköznapi dolognak számít, de ugyan miért kellene kötelező érvényűnek tekintenie saját magára is, ha egyszer nem tetszik? Meg különben is, ha rajzot akar magáról, majd kerít valami ecsetművészt, aki felpingálhat valamit a vászonra.*
- Fátylat rá. *Hessentő kézmozdulatot is tesz és eredeti szándékától eltérően, nem tépi tucatni kis darabra a rajzkezdeményt se.* Ha legközelebb lányokat akarsz rajzolgatni, kérdezd meg őket is.
*A bókot mintha észre sem venné, átlép a megjegyzésen, de csak mert nem tud vele mit kezdeni. Mit mondjon rá - "kösz"? Errefelé biztosan illenék az ilyesmit megköszönni, de ő nem úrihölgy, nem várja el, hogy elismerő szavakkal illessék. Az elf amúgy is kölyöknek tűnik még, valószínűleg bárki mást is ugyanolyan szépnek látna.
Ez a helyzet így kényelmetlenebb annál, mint amiben magát tudni szeretné, ezért a kőrisnél hagyott holmijáért nyúl. Részvétlenül kezeli a fiú zavarodottságát mert ő sem érzi kényelmesen magát, ezért a kézenfekvő megoldást választja és inkább odébb áll.
Mielőtt ellépne Nyph mellett, hogy átvágjon a közeli tisztáson, hirtelen megfontolásból visszafordul egy pillanatra és újra kicsípi a fiú kezéből a rajzot.*
- Ezt magammal viszem, ha már vesződtél vele.
*Más helyen és más időben talán jobban a kedvére és hiúságára is játszhatott volna Nyph, de ez a világ sem a "mi lett volna ha"-ról szól. Hirtelen fellobant indulatossága azért némileg még így is alább hagy, ahogy néhányszor végigfuttatja tekintetét a rajzon. Azt kénytelen elismerni, hogy a vonalak nem olyan kacskák, hogy belőlük valami érdemit ne lehetett volna kihozni, de ez nem változtatja meg érzéseit az iránt, hogy Nyph suttyomban fogott hozzá. Itt a város környékén ez talán elfogadott és hétköznapi dolognak számít, de ugyan miért kellene kötelező érvényűnek tekintenie saját magára is, ha egyszer nem tetszik? Meg különben is, ha rajzot akar magáról, majd kerít valami ecsetművészt, aki felpingálhat valamit a vászonra.*
- Fátylat rá. *Hessentő kézmozdulatot is tesz és eredeti szándékától eltérően, nem tépi tucatni kis darabra a rajzkezdeményt se.* Ha legközelebb lányokat akarsz rajzolgatni, kérdezd meg őket is.
*A bókot mintha észre sem venné, átlép a megjegyzésen, de csak mert nem tud vele mit kezdeni. Mit mondjon rá - "kösz"? Errefelé biztosan illenék az ilyesmit megköszönni, de ő nem úrihölgy, nem várja el, hogy elismerő szavakkal illessék. Az elf amúgy is kölyöknek tűnik még, valószínűleg bárki mást is ugyanolyan szépnek látna.
Ez a helyzet így kényelmetlenebb annál, mint amiben magát tudni szeretné, ezért a kőrisnél hagyott holmijáért nyúl. Részvétlenül kezeli a fiú zavarodottságát mert ő sem érzi kényelmesen magát, ezért a kézenfekvő megoldást választja és inkább odébb áll.
Mielőtt ellépne Nyph mellett, hogy átvágjon a közeli tisztáson, hirtelen megfontolásból visszafordul egy pillanatra és újra kicsípi a fiú kezéből a rajzot.*
- Ezt magammal viszem, ha már vesződtél vele.
2246. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-26 08:55:30
Üzenet elküldve: 2016-07-26 08:55:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Khalania Lero//
*Még éppen, hogy csak elkezdte a rajzolást, szinte semmire sem jutott vele, csak a körvonalakig, amikor észrevesz valami változást a lányon. Azt, hogy megmozdul. Nyph füle megrezzen a hirtelen hangtól, s feleszmélni sincs ideje, úgy érzi. Még annyi se, hogy arrébb menjen, eliszkoljon, vissza a városba. Nos, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy csupán ő érzi így, hiszen nyugodtan elmehetett volna, ha nem gyökerezik bele a lába a földbe, és egyáltalán megpróbálja. Azonban higgadtságot színlelve nézi, ahogy a papír és rajta a lányról alkotott kép, új gazdára talál.* ~Hát idejött?~ *Első pillanatra csak erre a ténymegállapításra futja, mígnem felocsúdik, és válaszol is valamit.*
-Ilyen szépet még láttam, Hölgyem! Legyen olyan kellemes napja, mint amilyenné az enyémet tette, hogy megpillanthattam önt! *Mosolyodik el. Nevelőapja kedvelt mondása jut eszébe, amihez ő azóta is tartja magát.* ~Ha meg kell halni, hát meg kell halni! Tedd ezt a lehető legélvezetesebben!~ *Ezért nem fél, hogy emez valami útonálló lehet, aki a vérére szomjazik.*
-Csak, annyira gyönyörű volt, ahogy ott állt annál a fánál... Elnézést, hogy megzavartam! *Próbálkozik elnyerni a bocsánatát. Hiába az alpári megszólítás, köszönés nélkül, és a támadó mozdulat, mégis meg akar vele barátkozni.* ~Ki a jó fene gondolta, hogy ennyire nem akarod, hogy lerajzoljalak? A macska rúgjon meg!~ *Szavaival leplezni próbálja zavarát. Ezt is apja tanította neki. Lévén, hogy még csak gyerek, nem érzi át a mondatok igazi értelmét, csak annyit, hogy tetszik neki ez a lány. Amit mondott, azokat is a templomban egy regényben olvasta. Nos, ott a lány a hős nyakába ugrott, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Nem reméli, hogy az élet ennyire könnyű, de egy próbát megért. És annyit amúgy is tud, hogyha meg akarta volna gyilkolni, már megtette volna. Határozott beszédén nem, de izgatottan remegő, pipacsvörös fülén látni, hogy mennyire zavarban van a helyzettől.*
A hozzászólás írója (Nyph Nilav) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.26 08:57:36
*Még éppen, hogy csak elkezdte a rajzolást, szinte semmire sem jutott vele, csak a körvonalakig, amikor észrevesz valami változást a lányon. Azt, hogy megmozdul. Nyph füle megrezzen a hirtelen hangtól, s feleszmélni sincs ideje, úgy érzi. Még annyi se, hogy arrébb menjen, eliszkoljon, vissza a városba. Nos, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy csupán ő érzi így, hiszen nyugodtan elmehetett volna, ha nem gyökerezik bele a lába a földbe, és egyáltalán megpróbálja. Azonban higgadtságot színlelve nézi, ahogy a papír és rajta a lányról alkotott kép, új gazdára talál.* ~Hát idejött?~ *Első pillanatra csak erre a ténymegállapításra futja, mígnem felocsúdik, és válaszol is valamit.*
-Ilyen szépet még láttam, Hölgyem! Legyen olyan kellemes napja, mint amilyenné az enyémet tette, hogy megpillanthattam önt! *Mosolyodik el. Nevelőapja kedvelt mondása jut eszébe, amihez ő azóta is tartja magát.* ~Ha meg kell halni, hát meg kell halni! Tedd ezt a lehető legélvezetesebben!~ *Ezért nem fél, hogy emez valami útonálló lehet, aki a vérére szomjazik.*
-Csak, annyira gyönyörű volt, ahogy ott állt annál a fánál... Elnézést, hogy megzavartam! *Próbálkozik elnyerni a bocsánatát. Hiába az alpári megszólítás, köszönés nélkül, és a támadó mozdulat, mégis meg akar vele barátkozni.* ~Ki a jó fene gondolta, hogy ennyire nem akarod, hogy lerajzoljalak? A macska rúgjon meg!~ *Szavaival leplezni próbálja zavarát. Ezt is apja tanította neki. Lévén, hogy még csak gyerek, nem érzi át a mondatok igazi értelmét, csak annyit, hogy tetszik neki ez a lány. Amit mondott, azokat is a templomban egy regényben olvasta. Nos, ott a lány a hős nyakába ugrott, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Nem reméli, hogy az élet ennyire könnyű, de egy próbát megért. És annyit amúgy is tud, hogyha meg akarta volna gyilkolni, már megtette volna. Határozott beszédén nem, de izgatottan remegő, pipacsvörös fülén látni, hogy mennyire zavarban van a helyzettől.*
A hozzászólás írója (Nyph Nilav) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.26 08:57:36
2245. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-25 22:43:08
Üzenet elküldve: 2016-07-25 22:43:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyph Nilav//
*Nem tartozik a szentimentálisabb lelkületű emberek közé, így most sem igazán a horizontot elérő égitest látványa ragadja magával a gondolatait, inkább az utóbb eltelt időszak és annak eredménytelensége. Sokat utazott és dühíti, hogy a semmiért tette, hiszen nem volt már kit megtalálnia délen. Kettősen faramuci ez a helyzet is, mert most ugyan eredménytelenül kellett hátat fordítania a Nagy Víznek, de forgatókönyve voltaképp arra az esetre sem volt még kész, ha történetesen megtalálja apját, teljes életnagyságban. Okkal hagyta, hogy egyedül nőjön fel, mi több, létezéséről is aligha tudhat, hiszen anyja azt mondta, hogy csupán két éjszakát töltött a zsoldossal, aki a háború okán aztán odébb is állt a kompániájával. Ő ezen két alkalom egyikéből fogant s mire megszületett, a háború már rég elült, az abban harcoló feleknek pedig mindegyike megtért a saját otthonába.
Mégis bízott abban, hogy ha majd megtalálja... lesz valami. Ez talán legalább annyira bosszúságát okozza, mint a kényszerű ténymegállapítás, hogy a férfi már nincs e partokon. Talán semmilyen értelmezésben. Borús hangulatát az sem lendíti jobb irányba, hogy megtalálja annak az érzésnek a forrását, amitől viszkethetnékje támadt tarkótájékon.*
- Mit bámulsz, nem láttá' még lányt? *A papírt és rajzeszközöket csak másodlagosan szúrja ki a hosszú fülű fiú kezében, ettől pedig késpengényivé szorítja az ajkát és öles léptekkel Nyph felé indul. Ha ő kivárja, míg Khalania a közelébe ér, végignézheti, ahogy a lány kitépi a kezéből a skiccet. Több szó nem hagyja el a száját, de a látszat ettől még beszédes. Fortyog és egyáltalán nem tűnik úgy, mintha ínyére volna az, hogy Nyph őt rajzolgatja.*
*Nem tartozik a szentimentálisabb lelkületű emberek közé, így most sem igazán a horizontot elérő égitest látványa ragadja magával a gondolatait, inkább az utóbb eltelt időszak és annak eredménytelensége. Sokat utazott és dühíti, hogy a semmiért tette, hiszen nem volt már kit megtalálnia délen. Kettősen faramuci ez a helyzet is, mert most ugyan eredménytelenül kellett hátat fordítania a Nagy Víznek, de forgatókönyve voltaképp arra az esetre sem volt még kész, ha történetesen megtalálja apját, teljes életnagyságban. Okkal hagyta, hogy egyedül nőjön fel, mi több, létezéséről is aligha tudhat, hiszen anyja azt mondta, hogy csupán két éjszakát töltött a zsoldossal, aki a háború okán aztán odébb is állt a kompániájával. Ő ezen két alkalom egyikéből fogant s mire megszületett, a háború már rég elült, az abban harcoló feleknek pedig mindegyike megtért a saját otthonába.
Mégis bízott abban, hogy ha majd megtalálja... lesz valami. Ez talán legalább annyira bosszúságát okozza, mint a kényszerű ténymegállapítás, hogy a férfi már nincs e partokon. Talán semmilyen értelmezésben. Borús hangulatát az sem lendíti jobb irányba, hogy megtalálja annak az érzésnek a forrását, amitől viszkethetnékje támadt tarkótájékon.*
- Mit bámulsz, nem láttá' még lányt? *A papírt és rajzeszközöket csak másodlagosan szúrja ki a hosszú fülű fiú kezében, ettől pedig késpengényivé szorítja az ajkát és öles léptekkel Nyph felé indul. Ha ő kivárja, míg Khalania a közelébe ér, végignézheti, ahogy a lány kitépi a kezéből a skiccet. Több szó nem hagyja el a száját, de a látszat ettől még beszédes. Fortyog és egyáltalán nem tűnik úgy, mintha ínyére volna az, hogy Nyph őt rajzolgatja.*
2244. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:19:29
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:19:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Krna Kvajd//
*Minden egyes alkalommal pozitívan kell csalódnia az emberekben, így tűnik. Lehet, hogy a végén még annyira naiv lesz a kis ork, hogy átesik a ló túloldalára, és mindenkiben megbízik? Nos, ez nagyon messze lesz, ha így lesz. A férfi gyorsan megnyugtatja, hogy nem kell menni oda, ahova nem akar. Ez nagyon jó, és az is, hogy érthetően beszél.* ~Kedves emberke!~ *Felemelkedik a földről, és elhatározza magában, hogy nem fog halálra rémülni lépten nyomon, ahogy szokta, hanem megpróbál mindig rákérdezni a dolgokra, mielőtt eszét veszti. Talán, azzal megkönnyíti a dolgát, de kérdéses, hogy mennyire és meddig fog neki sikerülni. Eldönti továbbá azt is magában, hogy megpróbálkozik bátornak lenni, és elmenni addig a városig.* ~Lehet Dargal talál megint szép lány, és most erőszakol meg!~ *Múltkor ugyan nem sikerült, mert az a kis embernő nem engedte neki, de eltökélten fog próbálkozni!*
-Dargal. *Nyel egyet, mielőtt kimondaná egész életét megváltoztató döntést.*
-Dargal megy, ha Emberke védi meg Dargal! Többi emberke gonosz! *Ezután iszik egy kortyot kulacsából. Egészen kiszáradt a nagy sírás rívásban.*
-Dargal éhes! Kell enni. *Teszi rá karmos mancsát hasára, ami ugyan nem üres, de jobb, ha mindig teli van ugyebár... Ki tudja mikor jut még egyszer ilyen lehetősége, hogy a városban ehet?*
*Minden egyes alkalommal pozitívan kell csalódnia az emberekben, így tűnik. Lehet, hogy a végén még annyira naiv lesz a kis ork, hogy átesik a ló túloldalára, és mindenkiben megbízik? Nos, ez nagyon messze lesz, ha így lesz. A férfi gyorsan megnyugtatja, hogy nem kell menni oda, ahova nem akar. Ez nagyon jó, és az is, hogy érthetően beszél.* ~Kedves emberke!~ *Felemelkedik a földről, és elhatározza magában, hogy nem fog halálra rémülni lépten nyomon, ahogy szokta, hanem megpróbál mindig rákérdezni a dolgokra, mielőtt eszét veszti. Talán, azzal megkönnyíti a dolgát, de kérdéses, hogy mennyire és meddig fog neki sikerülni. Eldönti továbbá azt is magában, hogy megpróbálkozik bátornak lenni, és elmenni addig a városig.* ~Lehet Dargal talál megint szép lány, és most erőszakol meg!~ *Múltkor ugyan nem sikerült, mert az a kis embernő nem engedte neki, de eltökélten fog próbálkozni!*
-Dargal. *Nyel egyet, mielőtt kimondaná egész életét megváltoztató döntést.*
-Dargal megy, ha Emberke védi meg Dargal! Többi emberke gonosz! *Ezután iszik egy kortyot kulacsából. Egészen kiszáradt a nagy sírás rívásban.*
-Dargal éhes! Kell enni. *Teszi rá karmos mancsát hasára, ami ugyan nem üres, de jobb, ha mindig teli van ugyebár... Ki tudja mikor jut még egyszer ilyen lehetősége, hogy a városban ehet?*
2243. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:09:34
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:09:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Khalania Lero//
*Nos, ki is ért a városból, és árgus szemmel leskelődik maga köré, hátha van valami igazán jó látnivaló, de egy ideig semmit nem talál, csak néhány lézengő embert. Se szekerek, amiket le szeretett volna rajzolni, se olyan emberek, akikkel beszélgethetne. Addig a pillanatig, amíg egy káprázatos narancsos vöröses hajkoronába nem ütközik a szeme. Szinte fülig vörösödik, és kissé lehajtja a fejét, nehogy véletlenül meglátsszon rajta zavara. De ahogy egyre közelebb ér, eszébe jut valami. Talán sokkal jobb rajzolni valót talált magának, mint egy szekér pár marhával. Egy csinos lányt, aki nagyon jó modell lehetne, bár kételkedik benne, hogy megengedné a kiskölyöknek, hogy olyat rajzoljon, amilyet szeretne.* ~Ajj, te buta! Viselkedj! Nem elég, hogy arcod vörös, mást is akarsz magadnak? Nagyobb bajt?~ *Erre a gondolatra kínosan el is vigyorodik, és érzi, hogy be is következett az a baj, amiről beszélt. Ugyebár, így nem járulhat a lány elé, ennek okából kifolyólag le is ül egy picit egy fa alá, és előveszi a tábláját, és a papírjait. Szándékosan olyan helyre telepedik le, hogy a vörös észrevehesse. Gyermeki reménység, hogy nem neki kell megszólítani csupán.* ~Mit érdekelné egy ilyen kis elf, mint én? El fog sétálni mellettem!~ *De így sem viszi rá a lélek, még mikor megnyugszik sem. Továbbra is vár csupán, és apró firkálmányt készít. Nos, nem az arcról, hanem csak az alakjáról. Azért, hoyg később jobban emlékezhessen, ha már úgysem nagyon reménykedhet benne, hogy megszólítja. A kezdeti nagy felbuzdulása után, azért inába szállt a bátorsága a kis elfnek... Főleg, hogy meg is hall valamit. A hangja nem annyira megkapó a hölgynek, de ez legyen a legkisebb gond, hisz úgyis csak gyermeki gondolat az egész a buta kis fejében minden.* ~Mégis... Annyira szép, ahogy ott áll! Egy rajz sem tudja visszaadni.~
*Nos, ki is ért a városból, és árgus szemmel leskelődik maga köré, hátha van valami igazán jó látnivaló, de egy ideig semmit nem talál, csak néhány lézengő embert. Se szekerek, amiket le szeretett volna rajzolni, se olyan emberek, akikkel beszélgethetne. Addig a pillanatig, amíg egy káprázatos narancsos vöröses hajkoronába nem ütközik a szeme. Szinte fülig vörösödik, és kissé lehajtja a fejét, nehogy véletlenül meglátsszon rajta zavara. De ahogy egyre közelebb ér, eszébe jut valami. Talán sokkal jobb rajzolni valót talált magának, mint egy szekér pár marhával. Egy csinos lányt, aki nagyon jó modell lehetne, bár kételkedik benne, hogy megengedné a kiskölyöknek, hogy olyat rajzoljon, amilyet szeretne.* ~Ajj, te buta! Viselkedj! Nem elég, hogy arcod vörös, mást is akarsz magadnak? Nagyobb bajt?~ *Erre a gondolatra kínosan el is vigyorodik, és érzi, hogy be is következett az a baj, amiről beszélt. Ugyebár, így nem járulhat a lány elé, ennek okából kifolyólag le is ül egy picit egy fa alá, és előveszi a tábláját, és a papírjait. Szándékosan olyan helyre telepedik le, hogy a vörös észrevehesse. Gyermeki reménység, hogy nem neki kell megszólítani csupán.* ~Mit érdekelné egy ilyen kis elf, mint én? El fog sétálni mellettem!~ *De így sem viszi rá a lélek, még mikor megnyugszik sem. Továbbra is vár csupán, és apró firkálmányt készít. Nos, nem az arcról, hanem csak az alakjáról. Azért, hoyg később jobban emlékezhessen, ha már úgysem nagyon reménykedhet benne, hogy megszólítja. A kezdeti nagy felbuzdulása után, azért inába szállt a bátorsága a kis elfnek... Főleg, hogy meg is hall valamit. A hangja nem annyira megkapó a hölgynek, de ez legyen a legkisebb gond, hisz úgyis csak gyermeki gondolat az egész a buta kis fejében minden.* ~Mégis... Annyira szép, ahogy ott áll! Egy rajz sem tudja visszaadni.~
2242. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:01:07
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:01:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Dargal//
*Rájön hogy a sok beszéd nem hogy nem javítja, de még bonyolítja is a helyzetet, úgyhogy elhatározza hogy az orkhoz ezentúl kizárólag tőszavakban fog beszélni.*
- Nyugalom Dargal. Ha nem hát nem.
*Elgondolkodik, vajon mit lehetne kihozni a helyzetből, amibe belekerült. Az orkot nem akarja magára hagyni, mert szerinte mulattató útitársnak bizonyulhat.*
- Dargal megy város? Akkor kap enni. Nem kell menni fogadó.
*Reméli, hogy az ork újra lenyugszik, és hajlandó lesz vele elmenni Artheniorig. Ha igen, akkor fokozottan ügyelnie kell majd rá, hogy ne bosszantsa fel, vagy rémissze halálra megint valamivel.*
*Rájön hogy a sok beszéd nem hogy nem javítja, de még bonyolítja is a helyzetet, úgyhogy elhatározza hogy az orkhoz ezentúl kizárólag tőszavakban fog beszélni.*
- Nyugalom Dargal. Ha nem hát nem.
*Elgondolkodik, vajon mit lehetne kihozni a helyzetből, amibe belekerült. Az orkot nem akarja magára hagyni, mert szerinte mulattató útitársnak bizonyulhat.*
- Dargal megy város? Akkor kap enni. Nem kell menni fogadó.
*Reméli, hogy az ork újra lenyugszik, és hajlandó lesz vele elmenni Artheniorig. Ha igen, akkor fokozottan ügyelnie kell majd rá, hogy ne bosszantsa fel, vagy rémissze halálra megint valamivel.*
2241. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-25 17:50:39
Üzenet elküldve: 2016-07-25 17:50:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kiábrándító dolog azzal szembenézni, hogy az, akit keres az ember már nem él. Nem mintha egy fél életet töltött volna azzal, hogy ezt az illetőt felhajtsa a világnak valamelyik zugából, de a "nem" mindig nehezebben elfogadható és feldolgozható, ha kevés tél számláltatott még ki valakinek a fejére.
Khalaniáén pedig még a tizennyolcadik se pörgött le, ezért teljesen jogosnak és indokoltnak tartja bosszadalmát, ami a Kikötő óta kitartó útitársa. Szerencsére a fickó nyomai odáig egészen jól követhetőek voltak. Bármerre kérdezett is róla, mindig volt egy-egy félmondat, ami megerősítette abban, hogy a keresés iránya jó. De ahogy a kopók is elvesztik az űzött vadat, ha vízfolyáshoz érnek, a tengerpart őt is megakasztotta. Na nem azért, mert egy szagot követve jutott volna el odáig. Az információk fogytak el addigra és egy fiatal fruskának még akkor sem nyíltak meg a megfelelő szájak, amikor arannyal akarta volna feltárni őket.
Meséket persze kapott, többet is. Legalább féltucat variáció van arra, hogy mi történt azután, hogy hajóra szállt a férfi. A legmerészebb feltételezések szerint talált magának egy szigetet, bennszülött lakossággal és mostanra királlyá koronáztatta magát, s amikor éppen nem "királykodik", hajóra száll és a környék vizeinek kereskedőkonvojait fosztogatja, de csak azért, mert a sziget gyümölcseiből főzött italok egyike sincs az ízlésére, így a készleteket időről-időre fel kell tölteni.
Elunván a röhejesebbnél röhejesebb sztorikat, sarkon fordult és eldöntötte, hogy a sohasem volt apa hivatalosan is halottá tétetik. Sértődötten indult vissza északra és jutott túl másodjára is sikeresen Arthenior kődzsungelén.*
- Hülye Félszemű. *Morogja az öreg kőrisnek dőlve, nézve azt a naplementét, amin túl egy szigeten talán tényleg uralkodóvá emeltette magát az apja.*
Khalaniáén pedig még a tizennyolcadik se pörgött le, ezért teljesen jogosnak és indokoltnak tartja bosszadalmát, ami a Kikötő óta kitartó útitársa. Szerencsére a fickó nyomai odáig egészen jól követhetőek voltak. Bármerre kérdezett is róla, mindig volt egy-egy félmondat, ami megerősítette abban, hogy a keresés iránya jó. De ahogy a kopók is elvesztik az űzött vadat, ha vízfolyáshoz érnek, a tengerpart őt is megakasztotta. Na nem azért, mert egy szagot követve jutott volna el odáig. Az információk fogytak el addigra és egy fiatal fruskának még akkor sem nyíltak meg a megfelelő szájak, amikor arannyal akarta volna feltárni őket.
Meséket persze kapott, többet is. Legalább féltucat variáció van arra, hogy mi történt azután, hogy hajóra szállt a férfi. A legmerészebb feltételezések szerint talált magának egy szigetet, bennszülött lakossággal és mostanra királlyá koronáztatta magát, s amikor éppen nem "királykodik", hajóra száll és a környék vizeinek kereskedőkonvojait fosztogatja, de csak azért, mert a sziget gyümölcseiből főzött italok egyike sincs az ízlésére, így a készleteket időről-időre fel kell tölteni.
Elunván a röhejesebbnél röhejesebb sztorikat, sarkon fordult és eldöntötte, hogy a sohasem volt apa hivatalosan is halottá tétetik. Sértődötten indult vissza északra és jutott túl másodjára is sikeresen Arthenior kődzsungelén.*
- Hülye Félszemű. *Morogja az öreg kőrisnek dőlve, nézve azt a naplementét, amin túl egy szigeten talán tényleg uralkodóvá emeltette magát az apja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222