Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 312 (6221. - 6222. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
6222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-24 06:43:25
Üzenet elküldve: 2024-02-24 06:43:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Erőltetett menetben halad Arthenior felé. A pipája régóta leégett, de annyi időre se állt meg, hogy kipucolja. A mennybolt még nem kezdett szürkülni, talán két-három óra lehet hátra hajnalig. A korai madarak már rákezdték a muzsikát.
Mivel az orknak fogalma sincs, ki jár ilyenkor errefelé, ki nem, jobbnak látja nem magán a karavánúton haladni, hanem öt-tíz lépéssel mellette. Az eget felhők takarják, így a holdak nem árulják el a jelenlétét. Ha jönne lovas, valószínűleg hallani fogja, és a sötétségbe rejtőzve igyekszik kivárni, míg elhalad mellette. Hasonlóan tesz a gyalogjárókkal is. Nem kívánja felhívni magára senki figyelmét.
Hosszabb időt egyedül egy magányos gémeskútnál tölt. Vizet vesz, iszik, fél órára lepihen. Lassan világosodik az ég alja. Sietnie kell, ha napkeltéig a városba akar érni.*
~Meg kéne nézni, mi van a hodarillal…~
*Mióta leadta a rendelést a Kalmárban, nem járt a Kikötőben, így nem tudja, kapott-e rá árajánlatot. Pénze viszont most van, se perc alatt le tudná boltolni a wegtoreniekkel. Ha normálisak, nem fognak kérdezni semmit. Leszámítva azt, hogy elvitelre kéri, vagy helyben fogyasztásra…*
*Erőltetett menetben halad Arthenior felé. A pipája régóta leégett, de annyi időre se állt meg, hogy kipucolja. A mennybolt még nem kezdett szürkülni, talán két-három óra lehet hátra hajnalig. A korai madarak már rákezdték a muzsikát.
Mivel az orknak fogalma sincs, ki jár ilyenkor errefelé, ki nem, jobbnak látja nem magán a karavánúton haladni, hanem öt-tíz lépéssel mellette. Az eget felhők takarják, így a holdak nem árulják el a jelenlétét. Ha jönne lovas, valószínűleg hallani fogja, és a sötétségbe rejtőzve igyekszik kivárni, míg elhalad mellette. Hasonlóan tesz a gyalogjárókkal is. Nem kívánja felhívni magára senki figyelmét.
Hosszabb időt egyedül egy magányos gémeskútnál tölt. Vizet vesz, iszik, fél órára lepihen. Lassan világosodik az ég alja. Sietnie kell, ha napkeltéig a városba akar érni.*
~Meg kéne nézni, mi van a hodarillal…~
*Mióta leadta a rendelést a Kalmárban, nem járt a Kikötőben, így nem tudja, kapott-e rá árajánlatot. Pénze viszont most van, se perc alatt le tudná boltolni a wegtoreniekkel. Ha normálisak, nem fognak kérdezni semmit. Leszámítva azt, hogy elvitelre kéri, vagy helyben fogyasztásra…*
6221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-18 21:04:29
Üzenet elküldve: 2024-02-18 21:04:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Úton útfélen//
*Kényelmes tempót diktál lovával, könnyed ügetésben szeli át a vidéket. Megpaskolja az állat nyakát, aki örömmel nyújtóztatja meg végtagjait a hosszas pihenését követően. Egészen lenyűgözi, hogy milyen változáson megy át a világ, ezt odahaza nem igen tapasztalta meg. Legfeljebb az éjszaka hidege szemben a nappali forrósággal volt az, amely valamiféle enyhülést hozott a monoton mindennapokba. Persze Wegtorenben sosem volt lehetőség unatkozni, erről ifjabb korában ő is gondoskodott.
Ellenben Artheniorban könnyen megtelepszik benne az egykedvűség. Talán az aréna hiánya teszi, talán a "rend és igazság" jelenléte, mely minden móka elrontója Xidros szerint.*
A hozzászólás írója (Xidros Phamerus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 21:05:21
*Kényelmes tempót diktál lovával, könnyed ügetésben szeli át a vidéket. Megpaskolja az állat nyakát, aki örömmel nyújtóztatja meg végtagjait a hosszas pihenését követően. Egészen lenyűgözi, hogy milyen változáson megy át a világ, ezt odahaza nem igen tapasztalta meg. Legfeljebb az éjszaka hidege szemben a nappali forrósággal volt az, amely valamiféle enyhülést hozott a monoton mindennapokba. Persze Wegtorenben sosem volt lehetőség unatkozni, erről ifjabb korában ő is gondoskodott.
Ellenben Artheniorban könnyen megtelepszik benne az egykedvűség. Talán az aréna hiánya teszi, talán a "rend és igazság" jelenléte, mely minden móka elrontója Xidros szerint.*
A hozzászólás írója (Xidros Phamerus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 21:05:21
6220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-10 20:15:46
Üzenet elküldve: 2024-02-10 20:15:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Rövidebb kutyagolás után az eddig földutat kőút váltja. Az út mellet néha felbukkan egy két ház, de többnyire még mindig földek, mezők vannak előnyben. Néhány háznak a kertjében látni a dolgozó embereket, ahogy a földet művelik vagy alkoholt alítanak elő. Az egyik nagyobb borászat mellet megáll kicsit bámészkodni. Ha lenne kalapja megemelné ezen emberek elött, azért a tiszteletet meg kell adni azoknak kik az alkoholt asztalára teszik. Ha minden érdekesség elött megáll sosem fog a városba érni. Gondolatait azonban megzavarja gyomra, ugyanis egész nap gyalogolt, de még nem volt ideje enni. Nincs mese mivel ő nem készült semmivel így nem is eszik most. A fogadó keresése hirtelen a legfontosabb lett az elintézendő dolgai között. Minden másnak várnia kell másnapig, nem lehet többet késlekedni. A levegőben érződő ital szagtól még a kedve is megjött egy korsó sörre. Hirtelen a zsebeiben kezd turkálni keresve valamit, nagyon aggódni kezd mikor nem találja az erszényét, de végül megtalálja, bele is néz a sovány erszényébe, talán épp elég van benne. Elteszi erszényét majd nagyot sóhajt. Lassan elkéne kezdenie a munkaterveit, ha nem akar mindjárt az első héten az utcára kerülni. Közben folytatja lépteit a város felé. *
6219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-07 15:13:40
Üzenet elküldve: 2024-02-07 15:13:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás//
* Napfelkeltekor már megújult erővel indul tovább a város irányába. Mikor a távolból megpillantja a várost, eszébe jut a pillanat, mikor legutoljára itt járt. Nem is volt az olyan régen, mikor az egyik kereskedő társaságában elhagyták a várost. Valamivel jobb volt akkor, hiszen nem volt egyedül. Az mindig jobb, ha van útitársa. Nem arról van szó, hogy félne egyedül. Egyszerűen unatkozik. Ennek elűzésére általa ismert dallamokat dúdolgat és fütyörészik. Most például azt a katonadalt dúdolja, aminek a címét még mindig nem tudja. Azóta a fejébe ragadt, amióta először meghallotta azt attól a zenésztől, még a tavernában. Kitudja, még az is lehet, hogy vele is összefut, és akkor megkérheti hogy újra énekelje el a dalt. *
* Napfelkeltekor már megújult erővel indul tovább a város irányába. Mikor a távolból megpillantja a várost, eszébe jut a pillanat, mikor legutoljára itt járt. Nem is volt az olyan régen, mikor az egyik kereskedő társaságában elhagyták a várost. Valamivel jobb volt akkor, hiszen nem volt egyedül. Az mindig jobb, ha van útitársa. Nem arról van szó, hogy félne egyedül. Egyszerűen unatkozik. Ennek elűzésére általa ismert dallamokat dúdolgat és fütyörészik. Most például azt a katonadalt dúdolja, aminek a címét még mindig nem tudja. Azóta a fejébe ragadt, amióta először meghallotta azt attól a zenésztől, még a tavernában. Kitudja, még az is lehet, hogy vele is összefut, és akkor megkérheti hogy újra énekelje el a dalt. *
6218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:05:52
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:05:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*A menetelés is kevésbé fárasztó, ha jól elcsevegnek közben, és Denjaarral úgy tűnik, egyelőre megtalálták a közös hangot, és témát.
Egyetértően bólint, mivel ő is kurtizánnak sejtette Yezát. Bár eddig csupa kellemes tapasztalata volt csak a kurtizánokkal. Főleg a városiakkal. Ahogy szóba kerül a hiányolt asszony, Mykael kicsit elgondolkodik. Két nővel látta akkor Denjaart. De nem egyformán viselkedett velük.*
- Nem Alissänáról beszélsz, gondolom. A másik... az az elegáns?
*kérdi, nyilván a Taverna urnőjére gondolva.*
- Csinos, de nekem kissé fennhordta az orrát. Ízlések és pofonok.
*feleli vigyorogva. Persze ő se kergetné ki az ágyából a nőt, de úgy sejti, ilyen helyzet nem is nagyon fog előállni. Legfeljebb a fordítottja.
A lázadás és Denjaar kapitányságának története már jobban érdekli.*
- Azok jó idők lehettek. Már a katonáknak. Ha már harcolni kell, olyan háborúba kell menni, ahol megfizetnek. És ha még meg is becsülnek érte, annál jobb. Engem is hívtak a városőrségbe, még az első napokban, amikor Artheniorba mentem. De az nem vonz, hogy csak járőrözzek fel-alá. Ha majd harcba is szállnak valakivel, akkor belépek.
*fejti ki a véleményét. Lelke mélyén vannak ambíciói arra, hogy kitüntesse magát a harctéren, tapasztalatot szerezzen és idővel tisztté váljon. Még ha nem is huzamosabb ideig. Mert aki egyszer elérte ezt a szintet, azt a következő háborúba se gyalognak hívják már.*
- Rendben.
*hagyja rá Denjaarra a málha kérdését. Kettejük közül Denjaar a "tiszt", az ő szava dönt.*
- A Karavánpihenő? Rémlik, hogy egyszer jártam ott. Még kisgyerekként. Akkor még élt az apám, néha vele elmehettem városokba, meg ilyen helyekre. Aztán később már nemigen hagyhattam el a tábor, vagy nyolc-kilenc évig. Csak amikor már nagyobb voltam, tizenhárom-tizennégy éves körüli. Meglepően sok minden van, amit csak addig tiltanak meg az embernek, amíg nem tud elég erősen ütni.
*jegyzi meg fanyar mosollyal.
Ahogy Denjaar előadja, milyen volt az arénában, próbálja maga elé képzelni, de nemigen tudja. Sose látott még arénát, olyan meg végképp nem, amiben tízezrek férnek el. És tízezer embert se látott még egyszerre. Legfeljebb csatatéren látott ehhez közeli tömegeket - egymással szemben felsorakozva.*
- Igaz.
*feleli a gyilkolásra, egészen közönyös, már-már derűs hangon. Mykaelnél "nincs minden rendben", legalábbis az átlagember mércéjével mérve. A halál, sérülés, csonkolódás, gyilkolás nem kavarja fel, se ha látja, se ha csinálja. Abban nőtt fel, hogy ez az élet része.*
- Igen, emlékszem rá. Nagydarab harcos volt. Nem velem harcolt, valakivel a mi oldalunkról. Oldalról, a karja alatt döftem szíven. Fel se fogta igazán, az egyik pillanatban még viaskodott, a következőben összeesett. Akkor nem értem rá foglalkozni vele, mert beleakadt a kardom. Egy ideig próbáltam kihúzni, de aztán valaki meglátott és le akart csapni. Szóval elfutottam. Találtam másik gazdátlanná vált kardot, azzal harcoltam tovább, de őszintén szólva nem hiszem, hogy egy-két könnyebb sérülésnél többet kiosztottam volna még aznap. Az a kardom sose került elő többé, kerestem másikat. Később azért párszor eszembe jutott az a fickó. Fura érzés volt. Az zavart, hogy alig emlékszem rá. Az arcát például fel se tudom idézni.
*meséli el a rá jellemző bőbeszédűséggel, miközben ő is szedegeti a rőzsét.*
- És te hogyan lettél gladiátor? Mi voltál előtte?
*A menetelés is kevésbé fárasztó, ha jól elcsevegnek közben, és Denjaarral úgy tűnik, egyelőre megtalálták a közös hangot, és témát.
Egyetértően bólint, mivel ő is kurtizánnak sejtette Yezát. Bár eddig csupa kellemes tapasztalata volt csak a kurtizánokkal. Főleg a városiakkal. Ahogy szóba kerül a hiányolt asszony, Mykael kicsit elgondolkodik. Két nővel látta akkor Denjaart. De nem egyformán viselkedett velük.*
- Nem Alissänáról beszélsz, gondolom. A másik... az az elegáns?
*kérdi, nyilván a Taverna urnőjére gondolva.*
- Csinos, de nekem kissé fennhordta az orrát. Ízlések és pofonok.
*feleli vigyorogva. Persze ő se kergetné ki az ágyából a nőt, de úgy sejti, ilyen helyzet nem is nagyon fog előállni. Legfeljebb a fordítottja.
A lázadás és Denjaar kapitányságának története már jobban érdekli.*
- Azok jó idők lehettek. Már a katonáknak. Ha már harcolni kell, olyan háborúba kell menni, ahol megfizetnek. És ha még meg is becsülnek érte, annál jobb. Engem is hívtak a városőrségbe, még az első napokban, amikor Artheniorba mentem. De az nem vonz, hogy csak járőrözzek fel-alá. Ha majd harcba is szállnak valakivel, akkor belépek.
*fejti ki a véleményét. Lelke mélyén vannak ambíciói arra, hogy kitüntesse magát a harctéren, tapasztalatot szerezzen és idővel tisztté váljon. Még ha nem is huzamosabb ideig. Mert aki egyszer elérte ezt a szintet, azt a következő háborúba se gyalognak hívják már.*
- Rendben.
*hagyja rá Denjaarra a málha kérdését. Kettejük közül Denjaar a "tiszt", az ő szava dönt.*
- A Karavánpihenő? Rémlik, hogy egyszer jártam ott. Még kisgyerekként. Akkor még élt az apám, néha vele elmehettem városokba, meg ilyen helyekre. Aztán később már nemigen hagyhattam el a tábor, vagy nyolc-kilenc évig. Csak amikor már nagyobb voltam, tizenhárom-tizennégy éves körüli. Meglepően sok minden van, amit csak addig tiltanak meg az embernek, amíg nem tud elég erősen ütni.
*jegyzi meg fanyar mosollyal.
Ahogy Denjaar előadja, milyen volt az arénában, próbálja maga elé képzelni, de nemigen tudja. Sose látott még arénát, olyan meg végképp nem, amiben tízezrek férnek el. És tízezer embert se látott még egyszerre. Legfeljebb csatatéren látott ehhez közeli tömegeket - egymással szemben felsorakozva.*
- Igaz.
*feleli a gyilkolásra, egészen közönyös, már-már derűs hangon. Mykaelnél "nincs minden rendben", legalábbis az átlagember mércéjével mérve. A halál, sérülés, csonkolódás, gyilkolás nem kavarja fel, se ha látja, se ha csinálja. Abban nőtt fel, hogy ez az élet része.*
- Igen, emlékszem rá. Nagydarab harcos volt. Nem velem harcolt, valakivel a mi oldalunkról. Oldalról, a karja alatt döftem szíven. Fel se fogta igazán, az egyik pillanatban még viaskodott, a következőben összeesett. Akkor nem értem rá foglalkozni vele, mert beleakadt a kardom. Egy ideig próbáltam kihúzni, de aztán valaki meglátott és le akart csapni. Szóval elfutottam. Találtam másik gazdátlanná vált kardot, azzal harcoltam tovább, de őszintén szólva nem hiszem, hogy egy-két könnyebb sérülésnél többet kiosztottam volna még aznap. Az a kardom sose került elő többé, kerestem másikat. Később azért párszor eszembe jutott az a fickó. Fura érzés volt. Az zavart, hogy alig emlékszem rá. Az arcát például fel se tudom idézni.
*meséli el a rá jellemző bőbeszédűséggel, miközben ő is szedegeti a rőzsét.*
- És te hogyan lettél gladiátor? Mi voltál előtte?
6217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-02 12:21:44
Üzenet elküldve: 2024-02-02 12:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
*Kövezett úton haladnak. Itt már nem szegélyezik útjukat kőépületek. A helyüket felváltják a szőlőbirtokok és a földutak. Egyik-másik kietlen, elhagyatott kúriához vezet - ám ezekről csak a fák felett kibukkanó, szél tépázta tetők árulkodnak itt-ott.
A Yezát érintő kérdésre csak somolyogva hümment egyet.* -Talán így van, talán nem. Yeza hivatásából fakadóan megannyi álarcot visel. Hanem akad olyan fehérnép, akinek furcsamód hiányát érzem. *Elréved egy pillanatra, de csakhamar ismét megtalálja a mellette kutyagoló Mykaelt.*
-Jártál a Hét Varjú Tavernában. Láttad őt, úgy hiszem. *Csak leküzdi a bujkáló mosolyt.*
-Rövid ideig valóban voltam kapitány. Valójában a lázadás után én voltam az, aki a gatyájába rázta a bandát. *Büszke is rá, még ha mélyen zengő hangjából nem is csendül ki.*
-Ugyan. Szükség lesz itt mindkettőnk erejére. Ha tábort vertünk, átadom a holmid. *Jó néhány mérföld áll még előttük, mire elérik az ingoványt.*
-Javaslom, hogy a Karavánpihenő romjait célozzuk majd. Nem esik messze az útról. Ha a térképek Artheniorban igazat mondottak.
*Érdeklődve hallgatja a beszámolót. Ő is világlátott embernek tartja magát, de fagyos vidéket még nem látott.*
-Felemelő volt. *Pillant az ifjú harcosra.*
-Ott állni a Nagy Aréna homokján, miközben ezer torokból éltetnek... Nehéz ezt szavakba önteni. A gyilkolásba is könnyen beletanul az ember, ha tudja, hogy vagy ő, vagy a másik. Nem igaz? *Bizonyára Mykael kezéhez is tapad némi vér már.*
-Ki volt az elsőd? Akit a túlvilágra küldtél. Azt mondják, az az emlék mindig velünk marad. *Szavai közben nem rest letérni némileg az útról, hogy rőzsét gyűjtsön. A begyűjtött tüzelőanyagot hátizsákjához erősíti. Jó ötletnek tartja Mykael korábbi elképzelését. Nem biztos, hogy eszébe jutott volna.*
*Kövezett úton haladnak. Itt már nem szegélyezik útjukat kőépületek. A helyüket felváltják a szőlőbirtokok és a földutak. Egyik-másik kietlen, elhagyatott kúriához vezet - ám ezekről csak a fák felett kibukkanó, szél tépázta tetők árulkodnak itt-ott.
A Yezát érintő kérdésre csak somolyogva hümment egyet.* -Talán így van, talán nem. Yeza hivatásából fakadóan megannyi álarcot visel. Hanem akad olyan fehérnép, akinek furcsamód hiányát érzem. *Elréved egy pillanatra, de csakhamar ismét megtalálja a mellette kutyagoló Mykaelt.*
-Jártál a Hét Varjú Tavernában. Láttad őt, úgy hiszem. *Csak leküzdi a bujkáló mosolyt.*
-Rövid ideig valóban voltam kapitány. Valójában a lázadás után én voltam az, aki a gatyájába rázta a bandát. *Büszke is rá, még ha mélyen zengő hangjából nem is csendül ki.*
-Ugyan. Szükség lesz itt mindkettőnk erejére. Ha tábort vertünk, átadom a holmid. *Jó néhány mérföld áll még előttük, mire elérik az ingoványt.*
-Javaslom, hogy a Karavánpihenő romjait célozzuk majd. Nem esik messze az útról. Ha a térképek Artheniorban igazat mondottak.
*Érdeklődve hallgatja a beszámolót. Ő is világlátott embernek tartja magát, de fagyos vidéket még nem látott.*
-Felemelő volt. *Pillant az ifjú harcosra.*
-Ott állni a Nagy Aréna homokján, miközben ezer torokból éltetnek... Nehéz ezt szavakba önteni. A gyilkolásba is könnyen beletanul az ember, ha tudja, hogy vagy ő, vagy a másik. Nem igaz? *Bizonyára Mykael kezéhez is tapad némi vér már.*
-Ki volt az elsőd? Akit a túlvilágra küldtél. Azt mondják, az az emlék mindig velünk marad. *Szavai közben nem rest letérni némileg az útról, hogy rőzsét gyűjtsön. A begyűjtött tüzelőanyagot hátizsákjához erősíti. Jó ötletnek tartja Mykael korábbi elképzelését. Nem biztos, hogy eszébe jutott volna.*
6216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-01-16 22:11:02
Üzenet elküldve: 2024-01-16 22:11:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a városba//
*Nem szeret utazni, azóta biztosan nem, hogy van végre életében először egy olyan hely, amit igazán az otthonának érezhet, és ahol éppen ezért egész kellemesen telnek a napjai.
Kislány korának utazásai leginkább a szülőfaluból való menekülést jelentették, így azok legalább kellemes emlékek maradtak, amúgy viszont többször parancsolta az útra kelést a kényszer, mint szerette volna, így semmi meglepő nincsen abban, hogy nem rajong különösebben sem az elindulásért, sem magáért az úton levésért.
A cél már más kérdés persze. Ha komolyan veszi saját álmait, akkor bármennyire kényelmes és biztonságos is Szarvasliget nem töltheti ott el egész hátra lévő életét, legalább Mágustornyot és Artheniort fel kell keresnie néha.
Most is ilyesmivel nyugtatja magát, hogy nem csak vásárolni, valamint a tündérlány kedvéért indult el, hanem azért is, hogy hátha ismét lesz lehetősége tanulni, vagy akár tanítani valakit tanításért, vagy akár pénzért cserébe. Utóbbi végtére is sohasem jön rosszul, bár nem szerelmese, azt azért megtanulta, hogy jobb, ha van, mint az, ha nincsen.
~ Milyen kicsi innen messziről. ~ gondolja magában Szarvasligetre visszanézve, de aztán persze az is eszébe jut, hogy minden nagyság és kicsinység voltaképpen csak viszonyítás kérdése. Az egész világhoz képest, nem, hogy Szarvasliget, de még Arthenior is apró pont csupán, hát még mind azok az értelmes lények, akiket önmagába zár.
Ahogyan ebbe belegondol aprónak és erőtlennek érzi magát, de aztán végül rálegyint magában erre a pesszimista gondolatmenetre, és inkább arra gondol, hogy ahhoz képest, ahogyan először indult a városba, mennyire más most a helyzet, főleg az ő helyzete. Határozottan jobb.
Példának okáért most nem gyalog megy, mint akkor ment. Szamara hűségesen viszi őt a hátán arra, amerre menni szeretne, amit ő rendszeres simogatásokkal hálál meg persze. Ha patak, vagy kisebb folyó kerül az útjukba megállnak inni, valamit ad az állatnak ilyenkor egy kis csemegét is.
Ha út közben kicsit elálmosodik a nyeregben, vagy az már elkezd kényelmetlenné válni, akkor leszáll szamaráról és gyalog megy előtte és mellette tovább, lágyan vezetve őt maga után.
Az állat úgy tűnik unottan és egykeddvűen követi. Vele ellentétben Holdpihe nem unott, inkább unatkozik, őt simogatni kell, valamint játszani vele, hogy el legyen foglalva, ami most leginkább abból áll, hogy a kismacska köpenyének az ujjára, vagy akár az ő valamelyik ujjára vadászik, ha benyújtja azokat a kosárba.
Igazából, bár eddig semmi jelét nem adta annak, hogy ilyesmit tervezne, kicsit még mindig attól fél, hogy az állat egyszer csak majd gondol egyet, aztán megpróbál kiugrani a kosárból és elszaladni. Nem biztos benne, hogy utol tudná érni.
Szerencsére semmi ilyesmi nem történik, ő pedig lassan rájön, hogy igazából nem is ez, amiért valóban aggódik.
Valami furcsa megérzés kerülgeti kora reggel óta folyton, amit képtelen meghatározni, hogy mi lehet, leginkább valamiféle alaktalan félelem, enyhe szorongással keverve, ezekbe pedig leginkább talán az izgatott várakozás érzése vegyül. Kicsit talán minden utazás alatt hasonlót érez, ez most valahogyan mégis más.
Megrázza a fejét, mintha ezt az érzést és a hozzá kapcsolódó kellemetlen gondolatokat kirázhatná belőle a mozdulattal.
Résnyire nyitott hátizsákjáért nyúl, hogy kicsit végre plüss nyulaihoz is beszéljen és őket is simogathassa.
Sok minden megváltozott, de az szerencsére nem, hogy ők még mindig vele vannak, és jelenlétük ugyanúgy megnyugtatja és örömmel tölti el, mint bármikor máskor.
Teljesen nem is zárja vissza a zsákot, amikor visszaveszi a hátára, mint mindig, most is hagy egy kis rést, hogy levegő is bejusson hozzájuk.
Az idő közben telik, és úgy van vele, ha már utazik, megpróbálja élvezni legalább, ez pedig nagyjából sikerül is neki, dacára annak, hogy gondolatai néha olyan pályára tévednek, ahol nem mozog szívesen.
~ Na eddig nem is volt olyan rossz. ~ gondolja aztán magában, amikor látja maga előtt kirajzolódni végre Arthenior szélét.
Végtére is, szeret elmerülni saját gondolataiban, akkor is, ha ez néha semmi jót nem jelent a számára. Szereti az állatait, és szeret nézelődni is, most pedig volt alkalma bőven mindenre, gondolkodni, állatokkal foglalkozni, valamint bámulni a mellette elhaladó tájat egyaránt.*
- Majdnem ott vagyunk. *tör ki belőle végre mégis a megkönnyebbülés halk szavak és egy mosoly formájában, amikor már majdnem tényleg ott van Arthenior főterén.*
*Nem szeret utazni, azóta biztosan nem, hogy van végre életében először egy olyan hely, amit igazán az otthonának érezhet, és ahol éppen ezért egész kellemesen telnek a napjai.
Kislány korának utazásai leginkább a szülőfaluból való menekülést jelentették, így azok legalább kellemes emlékek maradtak, amúgy viszont többször parancsolta az útra kelést a kényszer, mint szerette volna, így semmi meglepő nincsen abban, hogy nem rajong különösebben sem az elindulásért, sem magáért az úton levésért.
A cél már más kérdés persze. Ha komolyan veszi saját álmait, akkor bármennyire kényelmes és biztonságos is Szarvasliget nem töltheti ott el egész hátra lévő életét, legalább Mágustornyot és Artheniort fel kell keresnie néha.
Most is ilyesmivel nyugtatja magát, hogy nem csak vásárolni, valamint a tündérlány kedvéért indult el, hanem azért is, hogy hátha ismét lesz lehetősége tanulni, vagy akár tanítani valakit tanításért, vagy akár pénzért cserébe. Utóbbi végtére is sohasem jön rosszul, bár nem szerelmese, azt azért megtanulta, hogy jobb, ha van, mint az, ha nincsen.
~ Milyen kicsi innen messziről. ~ gondolja magában Szarvasligetre visszanézve, de aztán persze az is eszébe jut, hogy minden nagyság és kicsinység voltaképpen csak viszonyítás kérdése. Az egész világhoz képest, nem, hogy Szarvasliget, de még Arthenior is apró pont csupán, hát még mind azok az értelmes lények, akiket önmagába zár.
Ahogyan ebbe belegondol aprónak és erőtlennek érzi magát, de aztán végül rálegyint magában erre a pesszimista gondolatmenetre, és inkább arra gondol, hogy ahhoz képest, ahogyan először indult a városba, mennyire más most a helyzet, főleg az ő helyzete. Határozottan jobb.
Példának okáért most nem gyalog megy, mint akkor ment. Szamara hűségesen viszi őt a hátán arra, amerre menni szeretne, amit ő rendszeres simogatásokkal hálál meg persze. Ha patak, vagy kisebb folyó kerül az útjukba megállnak inni, valamit ad az állatnak ilyenkor egy kis csemegét is.
Ha út közben kicsit elálmosodik a nyeregben, vagy az már elkezd kényelmetlenné válni, akkor leszáll szamaráról és gyalog megy előtte és mellette tovább, lágyan vezetve őt maga után.
Az állat úgy tűnik unottan és egykeddvűen követi. Vele ellentétben Holdpihe nem unott, inkább unatkozik, őt simogatni kell, valamint játszani vele, hogy el legyen foglalva, ami most leginkább abból áll, hogy a kismacska köpenyének az ujjára, vagy akár az ő valamelyik ujjára vadászik, ha benyújtja azokat a kosárba.
Igazából, bár eddig semmi jelét nem adta annak, hogy ilyesmit tervezne, kicsit még mindig attól fél, hogy az állat egyszer csak majd gondol egyet, aztán megpróbál kiugrani a kosárból és elszaladni. Nem biztos benne, hogy utol tudná érni.
Szerencsére semmi ilyesmi nem történik, ő pedig lassan rájön, hogy igazából nem is ez, amiért valóban aggódik.
Valami furcsa megérzés kerülgeti kora reggel óta folyton, amit képtelen meghatározni, hogy mi lehet, leginkább valamiféle alaktalan félelem, enyhe szorongással keverve, ezekbe pedig leginkább talán az izgatott várakozás érzése vegyül. Kicsit talán minden utazás alatt hasonlót érez, ez most valahogyan mégis más.
Megrázza a fejét, mintha ezt az érzést és a hozzá kapcsolódó kellemetlen gondolatokat kirázhatná belőle a mozdulattal.
Résnyire nyitott hátizsákjáért nyúl, hogy kicsit végre plüss nyulaihoz is beszéljen és őket is simogathassa.
Sok minden megváltozott, de az szerencsére nem, hogy ők még mindig vele vannak, és jelenlétük ugyanúgy megnyugtatja és örömmel tölti el, mint bármikor máskor.
Teljesen nem is zárja vissza a zsákot, amikor visszaveszi a hátára, mint mindig, most is hagy egy kis rést, hogy levegő is bejusson hozzájuk.
Az idő közben telik, és úgy van vele, ha már utazik, megpróbálja élvezni legalább, ez pedig nagyjából sikerül is neki, dacára annak, hogy gondolatai néha olyan pályára tévednek, ahol nem mozog szívesen.
~ Na eddig nem is volt olyan rossz. ~ gondolja aztán magában, amikor látja maga előtt kirajzolódni végre Arthenior szélét.
Végtére is, szeret elmerülni saját gondolataiban, akkor is, ha ez néha semmi jót nem jelent a számára. Szereti az állatait, és szeret nézelődni is, most pedig volt alkalma bőven mindenre, gondolkodni, állatokkal foglalkozni, valamint bámulni a mellette elhaladó tájat egyaránt.*
- Majdnem ott vagyunk. *tör ki belőle végre mégis a megkönnyebbülés halk szavak és egy mosoly formájában, amikor már majdnem tényleg ott van Arthenior főterén.*
6215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:24:54
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:24:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy érzi, hogy már egy örökkévalóság óta gyalogol, de még mindig látja a várost, vagyis annak a falait. Ha nem tudná, hogy jó irányba megy, azt hinné körbe-körbe szaladgál. Bár, ahogy Meirát ismerni lehet, még el is képzelhető, hogy képes eltévedni azon az úton, amit előtte már ezerszer végig járt. Most nem így van, csak simán hisztizik magában amiatt, hogy most indult el, de már nincs kedve gyalogolni. Lehet, hogy jobb lenne a Mágustoronyba költöznie, és akkor soha többé nem kellene megtennie ezt az utat. Bár, az sem jó megoldás, mert ott meg úgy érezné magát, mint egy toronyba zárt hercegnő, és lehet, hogy elég hamar mások idegeire menne. Nem Meira szerint, hanem mások szerint. Hiába a hiszti, nincs mit tenni, folytatnia kell az útját, és sajnos az sem nyugtatja meg, hogy hamarosan a legeslegutálatosabb szakasz, az ingoványos, lápos, ijesztő szakasz következik.*
6214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-01-07 08:52:14
Üzenet elküldve: 2024-01-07 08:52:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szelindek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szó se róla, miután a gázlón áthúzták, a Szelindek hibátlanul megindul a folyón fölfelé. Igazából ahhoz kell a lavírozás, hogy mindig a lehető legkisebb sodrásban tartsák. Amikor a szél nem elég erős, a kormányevezőkkel támogatják, de erre viszonylag ritkán van szükség. Két nap, míg a Krenkataurt elérik, de annyira kevés erőfeszítésbe kerül, hogy még így is megéri.
A legutóbbi zendülés óta a büntetőtelep parancsnoka rájött, hogy a rabok jobban kezelhetők, ha néha friss levegőhöz jutnak. A bánya nyomasztó, föld alatti világát csak a törpék meg a kormosok bírják huzamosabb ideig. Leszerződött tehát néhány hajótulajdonossal, hogy némi fizetségért felvontatja a hajóikat az Erdőkerülő-folyón. Állatoknak való munka, de a raboknak ez is felüdülés, a Krenkataurnak meg bevétel. A méltóságos Tanácsnak pedig nem kell róla tudni.
A Szelindek elé negyven fegyencet fognak. Itt nincs váltás, mint egy bányában, csak kétóránként pihenő. Virradatkor indulás, alkonyatkor táborverés. A brigádra tíz lovasíjász vigyáz. Napközben nincs sok dolguk. A láncról, ami minden rabot összeköt, csak a tábor felállításakor vesznek le néhány főt, és a nyakbilincset azokon is fent hagyják. A napi robot után senkinek nincs ereje balhézni, főleg nem így télvíz idején. Aki ágaskodik, kurvára megfürdetik az őrök a folyóban.
A Szelindek fedélzetén délelőtt a kapitány, délután az elsőtiszt marad, hogy kormányozzon, a matrózok a parton sétálnak a fegyencekkel. Wruzto kibulizza magának, hogy szintén a hajón maradhasson. Ha már fizetett az útért, semmi kedve naphosszat vakoskodni. Ettől független meghúzza magát: csak a legénységgel bratyizik, és éjszaka se nagyon hagyja el a fedélzetet. Minél kevesebbet látják az őrök, annál jobb.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szó se róla, miután a gázlón áthúzták, a Szelindek hibátlanul megindul a folyón fölfelé. Igazából ahhoz kell a lavírozás, hogy mindig a lehető legkisebb sodrásban tartsák. Amikor a szél nem elég erős, a kormányevezőkkel támogatják, de erre viszonylag ritkán van szükség. Két nap, míg a Krenkataurt elérik, de annyira kevés erőfeszítésbe kerül, hogy még így is megéri.
A legutóbbi zendülés óta a büntetőtelep parancsnoka rájött, hogy a rabok jobban kezelhetők, ha néha friss levegőhöz jutnak. A bánya nyomasztó, föld alatti világát csak a törpék meg a kormosok bírják huzamosabb ideig. Leszerződött tehát néhány hajótulajdonossal, hogy némi fizetségért felvontatja a hajóikat az Erdőkerülő-folyón. Állatoknak való munka, de a raboknak ez is felüdülés, a Krenkataurnak meg bevétel. A méltóságos Tanácsnak pedig nem kell róla tudni.
A Szelindek elé negyven fegyencet fognak. Itt nincs váltás, mint egy bányában, csak kétóránként pihenő. Virradatkor indulás, alkonyatkor táborverés. A brigádra tíz lovasíjász vigyáz. Napközben nincs sok dolguk. A láncról, ami minden rabot összeköt, csak a tábor felállításakor vesznek le néhány főt, és a nyakbilincset azokon is fent hagyják. A napi robot után senkinek nincs ereje balhézni, főleg nem így télvíz idején. Aki ágaskodik, kurvára megfürdetik az őrök a folyóban.
A Szelindek fedélzetén délelőtt a kapitány, délután az elsőtiszt marad, hogy kormányozzon, a matrózok a parton sétálnak a fegyencekkel. Wruzto kibulizza magának, hogy szintén a hajón maradhasson. Ha már fizetett az útért, semmi kedve naphosszat vakoskodni. Ettől független meghúzza magát: csak a legénységgel bratyizik, és éjszaka se nagyon hagyja el a fedélzetet. Minél kevesebbet látják az őrök, annál jobb.*
6213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:44:21
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:44:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem is megy olyan rosszul. A főtéren senki nem lökte arrébb, senki nem bántotta, probléma nélkül eljutott a városkapuig, amit most már maga mögött is hagyhat. A neheze azonban csak most jön. Napok, hatok, vagy ki tudja mennyi idő lesz, mire eléri a kikötőt, de nem számít. Igazából nincs mit veszítenie, ennél rosszabb már úgysem lehet. Azért még egyszer visszanéz a fölé tornyosuló falakra, és eltűnődik rajta, hogy látja-e még őket valaha, miközben mezítláb lépked tovább, egyre távolabb a biztonságot nyújtó várostól.*
6212. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-12-20 21:57:51
Üzenet elküldve: 2023-12-20 21:57:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan eléri a városhatárt, a horizonton már fel-fel tűnik a dombok tetején Arthenior. Igaz, hunyorogva kell néznie, hiszen időközben sérült szemére megvakult, s emiatt igazán nagy ellenszenvet érez a pókok irányába mostanság, de a Lihanechben töltött idő alatt sikerült megszoknia a térlátás nélküli kardforgatás művészetét, mely nem volt egy egyszerű folyamat.
Az egyik domb tetején lovát megfékezi, kis habozás után csuklyáját a fejére húzza, majd megrántja a gyeplőt; a hátas kényelmes ügetéssel indul meg a Karavánút mentén, s ha útja zavartalan marad, két-három fertályóra múlva már a városba is érkezik.*
Az egyik domb tetején lovát megfékezi, kis habozás után csuklyáját a fejére húzza, majd megrántja a gyeplőt; a hátas kényelmes ügetéssel indul meg a Karavánút mentén, s ha útja zavartalan marad, két-három fertályóra múlva már a városba is érkezik.*
6211. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-12-10 22:50:21
Üzenet elküldve: 2023-12-10 22:50:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
~ Végre újabb állomáshoz ért utam. Már látszanak az épületek. Szomorú, hogy az itteni népek más utat választottak. A természettől egyre távolabb és távolabb kerülnek. Nincs már meg a harmónia. Vajon a druidák mit szólnának, erre már kevesebb a vad is. Óvatosnak kell lennem, nem szabad, hogy figyelmem lankadjon. A bölcsek is megmondták, a tudáshoz vezető út sokkal veszélyesebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Az út is olyan, akár a víz, hűsítő és szomjat olt, de mérget is rejthet. Vagy akár a tűz amely meleget biztosít, de akár falvakat is porig égethet. Az elemek ereje és bölcsessége lehet áldás és átok.
Kíváncsi vagyok, milyen népek lakják a vidéket. Már nincs messze a város. A vándor minek is nevezte? Arthenior. Lehetőség, vagy korlát és tévút? Káosz és zűrzavar vagy egyensúly és béke? ~
* A gondolattól megszomjazik. Előveszi a kulacsát és nagyot kortyol belőle. Kevés víz elindul a szája sarkából. Lassú mozdulattal letörli, miközben körülnéz. Lépteit szaporázva tovább indul. Egy sóhaj kíséretében fohászt mormol őseihez. *
~ Végre újabb állomáshoz ért utam. Már látszanak az épületek. Szomorú, hogy az itteni népek más utat választottak. A természettől egyre távolabb és távolabb kerülnek. Nincs már meg a harmónia. Vajon a druidák mit szólnának, erre már kevesebb a vad is. Óvatosnak kell lennem, nem szabad, hogy figyelmem lankadjon. A bölcsek is megmondták, a tudáshoz vezető út sokkal veszélyesebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Az út is olyan, akár a víz, hűsítő és szomjat olt, de mérget is rejthet. Vagy akár a tűz amely meleget biztosít, de akár falvakat is porig égethet. Az elemek ereje és bölcsessége lehet áldás és átok.
Kíváncsi vagyok, milyen népek lakják a vidéket. Már nincs messze a város. A vándor minek is nevezte? Arthenior. Lehetőség, vagy korlát és tévút? Káosz és zűrzavar vagy egyensúly és béke? ~
* A gondolattól megszomjazik. Előveszi a kulacsát és nagyot kortyol belőle. Kevés víz elindul a szája sarkából. Lassú mozdulattal letörli, miközben körülnéz. Lépteit szaporázva tovább indul. Egy sóhaj kíséretében fohászt mormol őseihez. *
6210. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:34:56
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:34:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Sietős hazaút//
*Echós szekér közelít Artheniorhoz, a város már épp kezdett kirajzolódni a távolban, amikor a nap lement, hogy kellemetlen alkonyati sötétségbe borítsa a tájat. A napnak ebben a szakaszában már nem szokás az úton haladni, de Orthus jó pár órás késéssel indult útnak. Reggel még egyáltalán nem számított arra, hogy ilyen gyorsan fog távozni a kikötőből. Csak holnap akart elindulni, korán reggel. De ehelyett így alakultak a dolgok.
A nap elején azért ösztökélte nagyobb tempóra az igavonóit, mert az otthonról sürgönnyel érkezett rossz hír felbőszítette és minél hamarabb haza akart érni. Aztán nap közben lehiggadt és belátta, hogy az erőltetett menettel csak az értékes igavonóit hajszolja túl. Most, a nap leszálltával azonban már azért gyorsíttat ismét a tempón, mert semmi kedve a város falain kívül lenni, amikor leszáll az éj. Ez már mindenképpen bekövetkezik, úgyhogy inkább csak a lehető legrövidebb időre akar ebben a korántsem veszélytelen helyzetben lenni.
Szerencsére a vadak még éjjelente is messze elkerülik a karavánutat, a haramiák pedig nem számítanak arra, hogy egy ilyen napszakban bárkit az úton érhetnek. Így a szekér zavartalanul halad tovább a hűvös éjszakában.*
*Echós szekér közelít Artheniorhoz, a város már épp kezdett kirajzolódni a távolban, amikor a nap lement, hogy kellemetlen alkonyati sötétségbe borítsa a tájat. A napnak ebben a szakaszában már nem szokás az úton haladni, de Orthus jó pár órás késéssel indult útnak. Reggel még egyáltalán nem számított arra, hogy ilyen gyorsan fog távozni a kikötőből. Csak holnap akart elindulni, korán reggel. De ehelyett így alakultak a dolgok.
A nap elején azért ösztökélte nagyobb tempóra az igavonóit, mert az otthonról sürgönnyel érkezett rossz hír felbőszítette és minél hamarabb haza akart érni. Aztán nap közben lehiggadt és belátta, hogy az erőltetett menettel csak az értékes igavonóit hajszolja túl. Most, a nap leszálltával azonban már azért gyorsíttat ismét a tempón, mert semmi kedve a város falain kívül lenni, amikor leszáll az éj. Ez már mindenképpen bekövetkezik, úgyhogy inkább csak a lehető legrövidebb időre akar ebben a korántsem veszélytelen helyzetben lenni.
Szerencsére a vadak még éjjelente is messze elkerülik a karavánutat, a haramiák pedig nem számítanak arra, hogy egy ilyen napszakban bárkit az úton érhetnek. Így a szekér zavartalanul halad tovább a hűvös éjszakában.*
6209. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-11-23 22:51:16
Üzenet elküldve: 2023-11-23 22:51:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Gyors tempója meghozza gyümölcsét és a távolban már a város kezd kibontakozni a szeme előtt. Tervei szerint a főtéren még megnézi a hirdetéseket. Ezt elfelé jövet előtt is megnézte. Egy jó lehetőség sosem lehet tudni, hogy mikor találja meg az orkot. Persze erre kevés esélyt lát, így marad az eredeti céljánál. Felkeresi ismerősét a szegénynegyedben, felveszi tőle a maradék holmiját, majd távozik a kikötő felé. Talán egy éjszakát még megalszik a pegazusban, amihez némi arany is kellene. Ennek most híján vagy, így kétséges, hogy valami romos házban húzza meg magát. De ezen ráér még gondolkodni mire oda jut.*
6208. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-11-19 18:01:56
Üzenet elküldve: 2023-11-19 18:01:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba//
*Bár nem jár még túlzottan későre - vagy legalábbis Mykael úgy gondolja, nem lehet túl késő - a nap már erőteljesen lemenőben van. Hiszen a Levelek havának végéhez közelítünk, ilyenkor már hamarabb sötétedik.
Azért a város épületei valamennyire kivehetőek, de még inkább a fény, ami a házakból és az utcai világításból árad - már ahol van olyan.
Jó is, hogy végéhez közeledik az út, mert egy egész napon át gyalogolni még neki is megerőltető. Igaz, ez most nem "erőltetett menet" volt, amire szintén képes volt folyamatosan. De nem is kényelmes bóklászás. Ide akart érni, hát nem állt meg sokat pihenni, még az elemózsiát (kétszersültet) is gyaloglás közben fogyasztotta el. Érzi is már, hogy a hátizsákja, és benne minden ingósága, igencsak nyomja a hátát. Mihamarabb el akar hát jutni a Wegtoreni kalmárba.*
*Bár nem jár még túlzottan későre - vagy legalábbis Mykael úgy gondolja, nem lehet túl késő - a nap már erőteljesen lemenőben van. Hiszen a Levelek havának végéhez közelítünk, ilyenkor már hamarabb sötétedik.
Azért a város épületei valamennyire kivehetőek, de még inkább a fény, ami a házakból és az utcai világításból árad - már ahol van olyan.
Jó is, hogy végéhez közeledik az út, mert egy egész napon át gyalogolni még neki is megerőltető. Igaz, ez most nem "erőltetett menet" volt, amire szintén képes volt folyamatosan. De nem is kényelmes bóklászás. Ide akart érni, hát nem állt meg sokat pihenni, még az elemózsiát (kétszersültet) is gyaloglás közben fogyasztotta el. Érzi is már, hogy a hátizsákja, és benne minden ingósága, igencsak nyomja a hátát. Mihamarabb el akar hát jutni a Wegtoreni kalmárba.*
6207. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-11-13 14:52:11
Üzenet elküldve: 2023-11-13 14:52:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A főteret elhagyva rátér a kereskedők útjára. A város egyre messzebb kerül tőle és a táj egyre kopárabb. Eltűnnek az épületek s helyüket mezők, földek és tanyák veszik át. Néha egy-egy vad, nyúl őz is feltűnik a látóhatáron, de velük most nem törődik. Nem vadászni indul, csupán a szántóföldek világa felé tart éppen. Ahogy a tél beköszönt, egyre inkább hűvösödik az idő. A prémes felső már igencsak elkel a védtelen szél fújta utakon. Néha egy őrjárat halad el mellette a város őrség tagjaiból. Csuklyája takarásából biccent a felé köszönő katonáknak. Ahogy távolodik valószínű már nem fog velük találkozni. Léptei sietősek, bár ekkora magassággal könnyebben halad az ork fia. Megszokta már a páncélját, így szokatlanul könnyűnek is érzi magát nélküle. A távolban közben kezd kibontakozni a szántóföldek hatalmas területe, ami az egész világuk szinte éléskamrájaként nevezhető. Már learattak mindent amit lehet, így puszta földet láthat legjobb esetben is.*
6206. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-11-13 09:01:54
Üzenet elküldve: 2023-11-13 09:01:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
Szerencsére felhőtlen tiszta éjszakának ígérkezett a mai. A hold már épp csak látszódott, hamarosan újhold. A csillagok önfeledten ragyogtak. Tisztán látható volt többek között a Fal csillagkép is.
~ Még tisztán emlékszem a történetére. A Fal négy csillagból álló csillagkép. egy mondás úgy tartja, ha felnézel az égre, és épp ez a csillagkép ragyog a legfényesebben, az valaminek a végét és lezárását jelenti.
Sok történet szól róla, hogy a csillagkép maga az ősi fal. Ez a fal, ami az élőket a holtaktól távol tartja. Vajon mi lenne, ha egyszer megnyílna a kapu, vagy a falon rés keletkezne? Lehetne akár csak átmenetileg rést ütni rajta, hogy szólni lehessen a holtakkal? Mennyi tudás és hatalom veszett el az évezredek során.
A történet egy részét, csak igazán kevesen mesélik.
A Fal legendája egy ősi titok, amit csak a falvédők ismernek. A falvédők egy különleges rend, akik évszázadok óta őrzik a Fal titkát, és gondoskodnak róla, hogy a Fal csillagkép mindig ragyogjon. A Fal ugyanis nem egy egyszerű "építmény", hanem egy hatalmas csillagkép, amely a védők mágiájával van összekötve. A csillagai a falvédők őseinek lelkei, akik a haláluk után a csillagos égbe költöztek, és onnan védelmezik a Falat és a mögötte élő embereket.
Azonban van egy másik oldala is, a holtak serege. A holtak serege egy olyan erő, amely a halottak testét és lelkét rabolja el, és élőholtként használja fel. A holtak serege mindig próbálja áttörni a falat, hogy elpusztítsa a falvédőket és az élőket. A falvédők pedig mindent megtesznek, hogy megakadályozzák ezt. ~
* Gondolatiból közeli neszezés rázta fel. Akaratlanul is összerezzen. Erősebben markolja botját, kétkézbe véve, felkészülve. De nem történik semmi, a támadás elmarad. Mély levegő és kifújás. *
~ Nincs mitől tartanom. Erre felé nincsennek nagy ragadozók. A város közelsége és az emberek közelsége mindet elriasztotta. Itt csak én vagyok, akitől tartani kell. Én vagyok, aki a „Fal” titkait kutatná. Az élet érték, a halál elkerülhetetlen. Csak Sa'Tereth a tudója én mikor kerülök sorra, ám addig is megvan a célom és utam is biztos. ~
* Rövid időre megáll, jobban szétnéz. Egy köre telepszik le. Behunyja szemeit. *
A szél felkavarja körülötte az avart, zizegve, ropogva forgatja.
~ Valami új van a levegőben, por, izgalom és még valami. Vér? Igen ez vér. Az imént, még sem volt képzelgés, ami hallottam. A természet törvénye élj túl bármi áron. Ölj, ha éhezel és rejtőzz, mert mindig van erősebb. Ideje tovább állni. Igazán nem hiányzik, hogy meghűljek ebben a szélben.~
* Fel kel, átmozgatja és átdörzsöli végtagjait. Megropogtatja elgémberedett ízületeit. Fáradtan, de rendületlenül tovább indul. *
~ Túl hosszú még az út. Majd pihenek, ha elértem a célomat. Vajon milyen lesz, amikor oda értem. Biztos, hogy felkészültem erre? Varja. Egészen biztos barátságos környezet tele jó indulatú egyénnel. De ha hasznosnak bizonyulok, akkor van mit keresnem arra. Minél nagyobb a kockázat, a várható kimenetel eredménye is annál kielégítőbb lehet. Feltéve, hogy a gnóm nem becsüli alá a veszélyeket és becsüli túl a kimeneteleket. A cél pedig most nem más, mint olyan ismeretségre szert tenni, ahol képesek kellő képen rugalmasan kezelni a kisebb különcségeket és a tudáshoz vezető út „áldozatait”. Tovább előre. ~
Szerencsére felhőtlen tiszta éjszakának ígérkezett a mai. A hold már épp csak látszódott, hamarosan újhold. A csillagok önfeledten ragyogtak. Tisztán látható volt többek között a Fal csillagkép is.
~ Még tisztán emlékszem a történetére. A Fal négy csillagból álló csillagkép. egy mondás úgy tartja, ha felnézel az égre, és épp ez a csillagkép ragyog a legfényesebben, az valaminek a végét és lezárását jelenti.
Sok történet szól róla, hogy a csillagkép maga az ősi fal. Ez a fal, ami az élőket a holtaktól távol tartja. Vajon mi lenne, ha egyszer megnyílna a kapu, vagy a falon rés keletkezne? Lehetne akár csak átmenetileg rést ütni rajta, hogy szólni lehessen a holtakkal? Mennyi tudás és hatalom veszett el az évezredek során.
A történet egy részét, csak igazán kevesen mesélik.
A Fal legendája egy ősi titok, amit csak a falvédők ismernek. A falvédők egy különleges rend, akik évszázadok óta őrzik a Fal titkát, és gondoskodnak róla, hogy a Fal csillagkép mindig ragyogjon. A Fal ugyanis nem egy egyszerű "építmény", hanem egy hatalmas csillagkép, amely a védők mágiájával van összekötve. A csillagai a falvédők őseinek lelkei, akik a haláluk után a csillagos égbe költöztek, és onnan védelmezik a Falat és a mögötte élő embereket.
Azonban van egy másik oldala is, a holtak serege. A holtak serege egy olyan erő, amely a halottak testét és lelkét rabolja el, és élőholtként használja fel. A holtak serege mindig próbálja áttörni a falat, hogy elpusztítsa a falvédőket és az élőket. A falvédők pedig mindent megtesznek, hogy megakadályozzák ezt. ~
* Gondolatiból közeli neszezés rázta fel. Akaratlanul is összerezzen. Erősebben markolja botját, kétkézbe véve, felkészülve. De nem történik semmi, a támadás elmarad. Mély levegő és kifújás. *
~ Nincs mitől tartanom. Erre felé nincsennek nagy ragadozók. A város közelsége és az emberek közelsége mindet elriasztotta. Itt csak én vagyok, akitől tartani kell. Én vagyok, aki a „Fal” titkait kutatná. Az élet érték, a halál elkerülhetetlen. Csak Sa'Tereth a tudója én mikor kerülök sorra, ám addig is megvan a célom és utam is biztos. ~
* Rövid időre megáll, jobban szétnéz. Egy köre telepszik le. Behunyja szemeit. *
A szél felkavarja körülötte az avart, zizegve, ropogva forgatja.
~ Valami új van a levegőben, por, izgalom és még valami. Vér? Igen ez vér. Az imént, még sem volt képzelgés, ami hallottam. A természet törvénye élj túl bármi áron. Ölj, ha éhezel és rejtőzz, mert mindig van erősebb. Ideje tovább állni. Igazán nem hiányzik, hogy meghűljek ebben a szélben.~
* Fel kel, átmozgatja és átdörzsöli végtagjait. Megropogtatja elgémberedett ízületeit. Fáradtan, de rendületlenül tovább indul. *
~ Túl hosszú még az út. Majd pihenek, ha elértem a célomat. Vajon milyen lesz, amikor oda értem. Biztos, hogy felkészültem erre? Varja. Egészen biztos barátságos környezet tele jó indulatú egyénnel. De ha hasznosnak bizonyulok, akkor van mit keresnem arra. Minél nagyobb a kockázat, a várható kimenetel eredménye is annál kielégítőbb lehet. Feltéve, hogy a gnóm nem becsüli alá a veszélyeket és becsüli túl a kimeneteleket. A cél pedig most nem más, mint olyan ismeretségre szert tenni, ahol képesek kellő képen rugalmasan kezelni a kisebb különcségeket és a tudáshoz vezető út „áldozatait”. Tovább előre. ~
6205. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-10-30 20:29:26
Üzenet elküldve: 2023-10-30 20:29:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kicsit hosszú volt az út a szántóföldekről, mert minél távolabb jut a megművelt földektől, annál nehezebb szívvel teszi meg lépéseit.
Antos Pantos tudja, hogyha bort és egyéb italt is szeretne előállítani, más fajta földre kell elszegődnie tanulni,
de mielőtt ezt megtenné, ennie kell.
Nagy utat megtett, de nem útja során semmilyen vadtól vagy banditától nem tartott, hisz ezen az úton gyakran járőrözik az őrség.
Antos Pantos nem állt meg akkor, mikor elérte Görbe Gabonát, de tudja, hogyha megállt volna, nem kerül ki onnan két lábon. Félreértés ne essék, nem azért, mert meglincselhetnék vagy valami hasonló, épp ellenkezőleg. Addig kellene innia mindenkivel, míg kettőből-négyet, négyből-nyolcat, nyolcból-tizenhatot nem látna, s nemhogy holnap, még holnapután se érné el a Pegazus fogadót.
Várja nagyon útjának végállomását. Szeretne enni, inni, de elsőnek a fürdőt használni.
Szaporázza lépteit, de nagyon.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.10.31 19:23:34, a következő indokkal:
"Antos Pantos közeledik a Pegazus fogadó közelében." Ez a mondat azontúl, hogy teljesen értelmetlen, de a karaktered nem is a Pegazus közelében van, hanem Arthenior közelében. Minél egy N betűvel írandó. A mondat közepén múlt időre váltasz, holott Lanawinon jelen időt használunk. Az olvasónak nem szólunk ki. Feltételes mód teljes hiánya. Mondatvégi írásjelek használatának érdemes utána nézni. A még és a míg nem ugyanazt jelenti. Holnapután egyben írandó. Végállomás, nem pedig állomás, ha úti célról beszélünk. A karakter itt még nem láthatja a Pegazus fogadót (mondat törölve így), csak a helyszínen.
Antos Pantos tudja, hogyha bort és egyéb italt is szeretne előállítani, más fajta földre kell elszegődnie tanulni,
de mielőtt ezt megtenné, ennie kell.
Nagy utat megtett, de nem útja során semmilyen vadtól vagy banditától nem tartott, hisz ezen az úton gyakran járőrözik az őrség.
Antos Pantos nem állt meg akkor, mikor elérte Görbe Gabonát, de tudja, hogyha megállt volna, nem kerül ki onnan két lábon. Félreértés ne essék, nem azért, mert meglincselhetnék vagy valami hasonló, épp ellenkezőleg. Addig kellene innia mindenkivel, míg kettőből-négyet, négyből-nyolcat, nyolcból-tizenhatot nem látna, s nemhogy holnap, még holnapután se érné el a Pegazus fogadót.
Várja nagyon útjának végállomását. Szeretne enni, inni, de elsőnek a fürdőt használni.
Szaporázza lépteit, de nagyon.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.10.31 19:23:34, a következő indokkal:
"Antos Pantos közeledik a Pegazus fogadó közelében." Ez a mondat azontúl, hogy teljesen értelmetlen, de a karaktered nem is a Pegazus közelében van, hanem Arthenior közelében. Minél egy N betűvel írandó. A mondat közepén múlt időre váltasz, holott Lanawinon jelen időt használunk. Az olvasónak nem szólunk ki. Feltételes mód teljes hiánya. Mondatvégi írásjelek használatának érdemes utána nézni. A még és a míg nem ugyanazt jelenti. Holnapután egyben írandó. Végállomás, nem pedig állomás, ha úti célról beszélünk. A karakter itt még nem láthatja a Pegazus fogadót (mondat törölve így), csak a helyszínen.
6204. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:12:04
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:12:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naraekh//
-Ma? Máskor talán nem tetszik? *Fintorodik el egy költői kérdés kíséretében, miközben felpillant a haját fésülgető, sápadt bőrrel megáldott fajtársra. Színpadiasan felsóhajt Naraekh vélt ostobaságán, de nem forszírozza a dolgot tovább. Helyette felkászálódik ültéből, kezeivel pedig végigsimítja sötét hajzuhatagát. A kérdésre való feleletre viszont hamar a nőstény felé fordul, tekintete pedig csak úgy parázslik.*
-Kíváncsi? *Ismétli meg, miközben keze a sápadtbőrű fajtárs torka után nyúl. Várta e választ. Nem szorítja meg a nőstényt, ujjai lassan fűzik tovább a karcsú nyakat, egészen halántékig haladva.*
-Talán bizony köreikben is maradnál, nem? *Marka megfeszül a fehér tincseken, hogy hátrafeszíthesse tulajdonosuk fejét. Kedvtelve szemléli végig a mélységit.*
-Kell emlékeztesselek, kihez tartozol hűséggel? *Ajkai széle csak aprót rándul, hisz ezúttal megfelelő feleletre számít. Nagyot ránt a nőstényen, majd megtaszítja kicsit.
A közjáték után kapaszkodik fel lovára, hogy végre Arthenior felé fordulhassanak.*
-Igen. Tudok egy s mást róluk. *Feleli, büszkén pillantva körbe. Valóban tudálékos ifjonc, ennek pedig teljes tudtában van.
Az út jó részében csupán Morelnäval cseveg. Tiszteli a vén lovagot, sokat megélt sötételf. Még a tanácsát is kikéri olykor, habár a vívóleckéket rendszerint visszautasította.
A mocsarat szép lassan felváltja a ritkás erdőség, azután pedig szépen tartott borvidékek szegélyezik útjukat. Egészen a város határáig baktatnak a kényelmes tempóban, ám itt megálljt parancsol kezével.*
-Itt megválunk egymástól, Morelnä. Add át mélységes hódolatom a Matrónának. Mondd, hogy elértük Artheniort és minden rendben. *Tiszteletteljesen meghajtja fejét a férfi felé, aki lesegíti lovából Naraekhet.
Egy ideig még nézi a távolodó lovas alakját, csak ezután fordul a nőstényhez.*
-Te innen gyalog jössz. Maradj a lovam mellett. *Pillant le rá. Valóban szívesen kötne most kötelet Naraekh nyakába, de be kell látnia, hogy ostobaság lenne feltűnést kelteni.*
-Gyerünk. *Szórakozottan rúg a nőstény irányába lováról, de nem kívánja feltétlen el is találni. Csupán indulásra sarkalja. Naraekhnek ki kell lépnie, hogy tartsa a tempót, de ügetésre azért nem fogja a fekete mént. Szórakozottan dúdol egy ősi, pirtianesi dalt. Egészen szép énekhanggal rendelkezik, bár csak kevésszer kamatoztatja e tudását.*
-A Pegazus fogadóba megyünk. Le kell mosdass, nem léphetek így a rokonok színe elé. *Cseveg Naraekhel, noha aligha kell beszámolnia neki terveiről.*
-Te is lemosakodhatsz majd. *Fűzi tovább kegyesen.*
-Orrfacsaró mocsárszagod van. Egyébként mit gondolsz... Hogyan fogadnak majd engem a rokonok? *Morelnä hiányában a nősténnyel kell beérnie a tanácsokat illetően.*
-Ma? Máskor talán nem tetszik? *Fintorodik el egy költői kérdés kíséretében, miközben felpillant a haját fésülgető, sápadt bőrrel megáldott fajtársra. Színpadiasan felsóhajt Naraekh vélt ostobaságán, de nem forszírozza a dolgot tovább. Helyette felkászálódik ültéből, kezeivel pedig végigsimítja sötét hajzuhatagát. A kérdésre való feleletre viszont hamar a nőstény felé fordul, tekintete pedig csak úgy parázslik.*
-Kíváncsi? *Ismétli meg, miközben keze a sápadtbőrű fajtárs torka után nyúl. Várta e választ. Nem szorítja meg a nőstényt, ujjai lassan fűzik tovább a karcsú nyakat, egészen halántékig haladva.*
-Talán bizony köreikben is maradnál, nem? *Marka megfeszül a fehér tincseken, hogy hátrafeszíthesse tulajdonosuk fejét. Kedvtelve szemléli végig a mélységit.*
-Kell emlékeztesselek, kihez tartozol hűséggel? *Ajkai széle csak aprót rándul, hisz ezúttal megfelelő feleletre számít. Nagyot ránt a nőstényen, majd megtaszítja kicsit.
A közjáték után kapaszkodik fel lovára, hogy végre Arthenior felé fordulhassanak.*
-Igen. Tudok egy s mást róluk. *Feleli, büszkén pillantva körbe. Valóban tudálékos ifjonc, ennek pedig teljes tudtában van.
Az út jó részében csupán Morelnäval cseveg. Tiszteli a vén lovagot, sokat megélt sötételf. Még a tanácsát is kikéri olykor, habár a vívóleckéket rendszerint visszautasította.
A mocsarat szép lassan felváltja a ritkás erdőség, azután pedig szépen tartott borvidékek szegélyezik útjukat. Egészen a város határáig baktatnak a kényelmes tempóban, ám itt megálljt parancsol kezével.*
-Itt megválunk egymástól, Morelnä. Add át mélységes hódolatom a Matrónának. Mondd, hogy elértük Artheniort és minden rendben. *Tiszteletteljesen meghajtja fejét a férfi felé, aki lesegíti lovából Naraekhet.
Egy ideig még nézi a távolodó lovas alakját, csak ezután fordul a nőstényhez.*
-Te innen gyalog jössz. Maradj a lovam mellett. *Pillant le rá. Valóban szívesen kötne most kötelet Naraekh nyakába, de be kell látnia, hogy ostobaság lenne feltűnést kelteni.*
-Gyerünk. *Szórakozottan rúg a nőstény irányába lováról, de nem kívánja feltétlen el is találni. Csupán indulásra sarkalja. Naraekhnek ki kell lépnie, hogy tartsa a tempót, de ügetésre azért nem fogja a fekete mént. Szórakozottan dúdol egy ősi, pirtianesi dalt. Egészen szép énekhanggal rendelkezik, bár csak kevésszer kamatoztatja e tudását.*
-A Pegazus fogadóba megyünk. Le kell mosdass, nem léphetek így a rokonok színe elé. *Cseveg Naraekhel, noha aligha kell beszámolnia neki terveiről.*
-Te is lemosakodhatsz majd. *Fűzi tovább kegyesen.*
-Orrfacsaró mocsárszagod van. Egyébként mit gondolsz... Hogyan fogadnak majd engem a rokonok? *Morelnä hiányában a nősténnyel kell beérnie a tanácsokat illetően.*
6203. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-10-29 21:05:27
Üzenet elküldve: 2023-10-29 21:05:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor//
*Míg Yaremoor pihen, addig neki is lehetősége van rá. Szerencséjére csak fajtársai zsarnokoskodásától kell tartania, a kísérőjüket cseppet sem foglalkoztatja, hogy mivel tölti idejét, ezért dolga végeztével keres magának egy korhadt fát, amire leülhet, és szemhéjait lecsukva pihenhet egy kicsit. Nem igazi alvás, de elméje, és érzékei valamelyest mentesülnek a behatásoktól, s ez a lelki nyugalom elég ahhoz, hogy valamelyest felkészüljön Yaremoor érkezésére.
Örül annak a kevésnek is, ami megadatik számára, de persze kevesli nyugalmát. Ifjú fajtársai hangjára összerezzen, rögtön éberré válik. A hím első mondatára csupán biccent, csak következő utasítására szólal meg végül.*
- Rendben.
*Már pattan is, hogy eleget tegyen a kérésnek. A feladatok közül még ez az, ami leginkább kedvére való, bár körültekintően kell eljárnia. Nagyon óvatosan lát neki a feladatnak, nehogy kicsit jobban meghúzza az egyik kócosabb tincset.*
- Ma különösen szépen fénylik...
*Bókol alázatosan, remélve, hogy ezzel jobb kedve lesz Yaremoornak, s kevesebb hajlandóságot mutat majd a kegyetlenkedésre.*
- Csakugyan?
*Az ő elnyomott helyzetében kevés információ jut a birtokába, ezért valóban meglepődik, holott logikusnak tűnik, hogy a levegő városában élő társaik megváltoznak. Biztosan a fényhez is jobban hozzászoktak. A kérdésre viszont nem tudja mit feleljen, azt már ugyan megtanulta, hogy nem a valódi véleménye számít, inkább csak azt kívánja tőle Yaremoor, hogy szórakoztassa, vagy ürügyet szolgáltasson neki egy verésre.*
- Kíváncsi vagyok rájuk, igen. Te nem?
*A fiú hangjából ítélve igen, csupán arra vágyott, hogy esetleg valaki rákérdezzen. Közben befejezi a fésülgetést, igazán elégedett a végeredménnyel, s úgy hiszi a mélységi hím is az lesz.
Eleget tesz Yaremoor döntésének, és a kísérőjük mögé kapaszkodik fel. Segítséget is kap szerencséjére, így elkerüli a kellemetlen jeleneteket, amikben bizonyára bőven lesz részük később.
Fajtársa persze túloz, de ezt már jól tudja. Elég ideje vannak együtt ahhoz, hogy ismerje szokásait, például azt is, hogy amikor jobb kedve van és megengedőbb vele, akkor is külső körülményekre fogja. Vagy éppen saját kegyességét hangsúlyozza, de ezt már korábban megtette Yaremoor.*
- Ezt nem szabad Artheniorban?
*Meglepett képet vág, majd egy újabb bókot készít elő.*
- Milyen tájékozott vagy, uram.
*Míg Yaremoor pihen, addig neki is lehetősége van rá. Szerencséjére csak fajtársai zsarnokoskodásától kell tartania, a kísérőjüket cseppet sem foglalkoztatja, hogy mivel tölti idejét, ezért dolga végeztével keres magának egy korhadt fát, amire leülhet, és szemhéjait lecsukva pihenhet egy kicsit. Nem igazi alvás, de elméje, és érzékei valamelyest mentesülnek a behatásoktól, s ez a lelki nyugalom elég ahhoz, hogy valamelyest felkészüljön Yaremoor érkezésére.
Örül annak a kevésnek is, ami megadatik számára, de persze kevesli nyugalmát. Ifjú fajtársai hangjára összerezzen, rögtön éberré válik. A hím első mondatára csupán biccent, csak következő utasítására szólal meg végül.*
- Rendben.
*Már pattan is, hogy eleget tegyen a kérésnek. A feladatok közül még ez az, ami leginkább kedvére való, bár körültekintően kell eljárnia. Nagyon óvatosan lát neki a feladatnak, nehogy kicsit jobban meghúzza az egyik kócosabb tincset.*
- Ma különösen szépen fénylik...
*Bókol alázatosan, remélve, hogy ezzel jobb kedve lesz Yaremoornak, s kevesebb hajlandóságot mutat majd a kegyetlenkedésre.*
- Csakugyan?
*Az ő elnyomott helyzetében kevés információ jut a birtokába, ezért valóban meglepődik, holott logikusnak tűnik, hogy a levegő városában élő társaik megváltoznak. Biztosan a fényhez is jobban hozzászoktak. A kérdésre viszont nem tudja mit feleljen, azt már ugyan megtanulta, hogy nem a valódi véleménye számít, inkább csak azt kívánja tőle Yaremoor, hogy szórakoztassa, vagy ürügyet szolgáltasson neki egy verésre.*
- Kíváncsi vagyok rájuk, igen. Te nem?
*A fiú hangjából ítélve igen, csupán arra vágyott, hogy esetleg valaki rákérdezzen. Közben befejezi a fésülgetést, igazán elégedett a végeredménnyel, s úgy hiszi a mélységi hím is az lesz.
Eleget tesz Yaremoor döntésének, és a kísérőjük mögé kapaszkodik fel. Segítséget is kap szerencséjére, így elkerüli a kellemetlen jeleneteket, amikben bizonyára bőven lesz részük később.
Fajtársa persze túloz, de ezt már jól tudja. Elég ideje vannak együtt ahhoz, hogy ismerje szokásait, például azt is, hogy amikor jobb kedve van és megengedőbb vele, akkor is külső körülményekre fogja. Vagy éppen saját kegyességét hangsúlyozza, de ezt már korábban megtette Yaremoor.*
- Ezt nem szabad Artheniorban?
*Meglepett képet vág, majd egy újabb bókot készít elő.*
- Milyen tájékozott vagy, uram.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222