Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior főtere (új)
MilOchass (új)
Arthenior közelébenSzarvasliget (új)
Ingoványos vidék (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 255 (5081. - 5090. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

5090. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-15 01:41:07
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//
//Három barát//

*Ahseela elnézi egy darabig a csibét. Azonban, nem történik semmi, a kis pelyhes egyszerűen csak eltűnik a közeli bozótosban. Az elf lány lemondóan sóhajtva csóválja meg a fejét. Felkel és a karámfal mellett sétálgatva, kezét a keresztrudakon végighúzva, lép Denzackhoz és Monsotorhoz. Miután megkérdezte a két munkatársat is, hogy kérnek-e valamit a városból, megköszöni a közös munkát, majd még elmondja nekik, hogy a megmaradt rudakkal, levágott vastagabb ágakkal lehet kibélelni az itatót, hogy a folyósodrása ne kavarja fel az iszapot és az ivó állatok se tegyék zavarossá a vizet.*
- Innentől, idáig. – *Mutatja Ahseela lejárva, hogy meddig tartson és milyen széles legyen az itatóárok. Ezt követően bejárja még a falut és környékét, végigkérdezi, hogy kinek mit hozzon a piacról. Rothot, Datot, Umont is kérdőre vonja, majd miután mindent felírt intve elköszön a kocsmaépítőktől is. Ahseela látja, nem is lett hosszú a lista, szóval senkit nem kell megzavarnia a teendőiben. Megigazítja vállain a hátizsákját, a keresztbe vetett kötelet, tegeze szíját és lándzsáját vándorbotosan meglendítve indul el.*
- Majd jövök! – *Mondja a kaputlan kapuban ácsorgó őröknek.
Haladtában csak eszébe jut két egykori jószága. Rajtuk töprengve éri el az északi karavánút elágazást és ered a Levegő városába.*


5089. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-14 20:02:15
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 47

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Aranyfonál//

*Végül a nő enged a dokinak. Ez ilyen téma. Hol az egyikük, hol a másikuk enged. Könnyebb mint, azt mondani, hogy félek verném és megaláznám a kis nyomorultat. Arra, hogy nehezebben gyűlöli meg a szüleit is van válasza.*
-De jobban képesek utálni és mivel nagyobb károkat okoznak mindenért őket lehet hibáztatni.
*A történetet ő viccesnek találja. Bár, azt nem tudja felfogni, hogy a két kölyök nem érzett bűntudatot.*
-Akkor már bánták mikor a verést kapták érte gondolom.
*Nevet vidáman. Természetesnek véli, hogy elverték őket. Ő kevesebbért is kapott szóval ez természetes. Azzal pedig, hogy végül megerősíti a nő mosolyogva, hogy jó volt csend áll be a beszélgetésben. A doki erre már nem tud mit reagálni.*
~Mostanság olyan testvéres alakokkal hoz össze az ember. Aleimord, zsugori úr, most ez a nő. Csak mind olyan más. Még azok is akiknek csak egy húga van.~
-Én elképzelni se tudom ezt.


5088. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-11 16:03:21
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Nyílt// 

*Hosszú utazás után végre megpillantja a messzeségben az úti célját. Most már nincs szüksége a karaván védelmére, ezért el is ott is hagyja őket. Alaposan megszemléli az új környéket. Mivel semmi olyat nem lát ami érdekelhetné, ezért szapora léptekkel indul meg a város felé. Első dolgai között egy nyugalmas szálláshely keresése szerepel.~ Egyelőre megelégszem egy átlagos fogadóval is, de később szükségem lesz egy saját házra. Munkára is szükségem lehet, mivel nem sok pénzem van.~ Így gondolkodik magában, miközben sétál. Szerencsére talpraesett lány, ezért nem esik kétségbe.*

A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.12 16:17:13, a következő indokkal:
Saját kérésre



5087. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-11 11:49:29
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Úton újra//

- Ez csak természetes. *mondja Thimnek, aki kicsit megint meglepi. Ugyan Lau is arra biztatta, hogy kérdezősködjön és érdeklődjön az életéről, és róla, ha nem szeretne mellette néma csendben sétálni egészen a mágustoronyig, ő azonban egyelőre úgy érzi, nem biztos, hogy ismeri a határt a túl személyes és a még illendő kérdések között. Ahhoz azonban, hogy megismerje, hogy pontosan hol húzódik ez a bizonyos határ, megint csak kérdeznie kellene, hogy jobban megismerje őt. Mindez a maga módján vicces paradoxon is lehetne, ha természetéből adódóan nem lenne képes mindenen sokkal többet aggódni a kelleténél.
~ Vajon annyira szegények voltak, hogy örültek, ha egyáltalán volt mit enni? ~ fut át a gondolatai között, de, hogy ez olyan kérdés, amit biztosan nem tehet fel, abban legalább teljesen biztos.
Reméli mindenesetre, hogy mindössze rossz következtetést vont le.*
- Ha elárulod, hogy mi a kedvenced, készítek majd neked, amikor hazaértünk. *ajánlja fel, egyrészt kárpótlásképpen a reggeli sajt helyett, másrészt pedig, hogy ezzel is megköszönje Thimnek, hogy nem egyedül kell megtennie ezt az utat.
A család miatt mindenesetre, amelyik kedvesen útba igazítja őket, beszélgetésüket egy időre félbe kell szakítaniuk, így egyelőre azt sem tudja meg, hogy útitársa tud és szokott-e vadászni, avagy nem.
Ő maga is köszön, majd érdeklődve hallgatja a választ a kíváncsi tekintetek kereszttüzében. Kedvesen mosolyog a gyerekekre, egyik kislánynak még integet is játéknyulai mancsaival.*
- Csak egy út vezet át a mocsáron, de vigyázzatok le ne térjetek róla! *kotyog közbe pont ugyanez a kislány láthatóan nagyon lelkesen és jól értesülten.* Nagypapa azt mondta, hogy ott van a mocsár másik oldalán, egy nagy tó közepén. A levegőben lebeg, és felhőlépcsőn lehet felsétálni hozzá.
*Szavaira az öreg is bólogat.*
- Biztosan gyönyörű lehet. Nagyon szépen köszönjük! További szép napot, és a legjobbakat! *mondja mosolyogva, még meg is hajol kicsit, közben pedig reméli, hogy érzik, nem csak udvariasságból, hanem tényleg tiszta szívből kívánja nekik a legjobbakat. Hálás a segítőkészségükért, a kedvességükért, és irigyli is őket, hogy ilyen szép és nagy családként láthatóan vidáman dolgoznak egymással, és nyilván egymásért is. Még kicsit melengeti is a szívét a tudat, hogy bár ők nem család vér szerint, odahaza Szarvasligetben, ahová visszavárják, valami nagyon hasonlót csinálnak éppen ők is.
Ha a toronyba vezető útjuk úgy végződik, ahogyan szeretné, visszafelé nagyon szívesen varázsolna nekik is valami szépet, és persze majd a többieknek is otthon.
Elálmodozik kicsit ezen, miközben akaratlanul és ösztönösen is megszaporázza a lépteit kicsit, hogy minél hamarabb elérjék az ingoványt. Éppen csak annyi időre áll meg, hogy játéknyulait elrakja a táskájába, mivel sejti, hogy a mocsár nem nagyon tetszene nekik, aztán a táskát lezárja, visszaveszi a hátára és siet is tovább.
Kisvártatva azért csak eszébe jut, hogy miről is beszéltek korábban, illetve, hogy miről kérdezősködött Thimtől.*
- Szóval, tudsz vadászni? *kérdi mosolyogva.* Nem mintha attól félnék, hogy éhen maradunk, ha nem, csak érdekelne. Mivel mifelénk ez a férfiak dolga volt, nekem teljesen kimaradt. De bevallom, nem is bánom. Persze, szeretem a húst, és tudom, hogy az állatot, amit eszek, valakinek előtte meg kellett ölnie, de azért csak jobb, ha nem nekem kell.



5086. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-10 20:08:52
 ÚJ
>Gorvin La Sond avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Gorvin gyalog sétál Arthenior felé. Lovát két hete temette el, mikor az állat lábát szegte. A lovag kis híján nyakát szegte, de még idejében elgurult a súlyos test elől. Nem különösebben zavarta a saját lábai koptatása, csupán a jószágot sajnálta. Testén néhány folt még jelezte az esést, ám ez közel se volt elviselhetetlen fájdalom. Inkább afféle, amiket fiatalkorában szenvedett mikor a gyakorló kard a hátán vagy a vállán puffant.
Gorvin a köpenye alól egy zöld almát vesz elő és az út mentén húzódó mezőket és földeket figyeli elmerengve, a régi időkre mikor még hasonló helyeken nevelkedett és dolgozgatott. Halvány mosoly villan át a szakáll alatt, de tova is tűnik amint a lovag dúdolgatva tovább halad.*


5085. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-10 07:39:39
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aranyfonál//

*Nem kíván tovább vitázni az orvossal arról, hogy ki szerint lenne ő alkalmas, vagy éppen alkalmatlan apa, mert láthatóan Karheiának sokkal nehezebb elfogadni a tényt, hogy nem mindenki megfelelő erre a szerepre. Beletörődve biccent, és ajkába harap, ezzel kényszerítve magát arra, hogy ne szóljon tovább, mert felesleges.*
- Meglehet.
*Nyugtázza végül ennyivel. Közben úgy tűnik egy újabb ponton ütköznek a véleményeik, és Karheia nem rest kifejteni saját igazát.*
- Dehogynem. A gyermek sokkal nehezebben gyűlöli az anyját, vagy az apját, mint egy vadidegent, aki ártott neki. Természetesen egy ponton túl nincs mit tenni, és a szeretet, tisztelet elmúlik, de ez a pont egészen máshol helyezkedik el a szülők esetében, vagy fordítva.
*Határozottan, kifejezetten makacs módon jelenti ki, láthatóan nem túlzottan nyitott módon az ellenkező véleményre. Meghallgatja esetleg, de nézetein ez semmit sem változtat.*
- Én nem tartottam annyira mulatságosnak, de ők biztosan. Nem igazán volt bennük megbánás, így különösen nehéz volt, de a nap végén annak örültünk, hogy egyiküknek sem esett baja.
*Pont azért, amit korábban emlegetett. Néha nyilván gondolatban nem túl szép dolgokat is mondott rájuk, vagy kívánt nekik, aztán érvényesült az elnéző szeretet.*
- Jó is volt.
*Erősíti meg mosolyogva és parányit biccentve. Csak kár, hogy elmúlt.*


5084. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-07 23:36:24
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Úton újra//

*Thim egyre vidámabb minden szótól, ami elhangzik az ételekről. Luninari felfogása ezzel kapcsolatban kifejezetten derűs, így nem állja meg, hogy ennek hangot is adjon.*
- Megtisztelsz Luninari! Azzal is törődsz, mi esik jól, azon felül, hogy egyáltalán legyen valami, ami jól vagy rosszul eshet.
*Nagy dolog ez. Thim reméli, hogy a lány érzi, mekkora értéke van annak, amit másokkal tesz. Nem volna kedvére, ha Luninari természetesnek venné saját jó tetteit a világ felé. Ez az ifjú hölgy szerény és kedves, ugyanakkor talán mégsem lesz elveszett, hiszen sok mindent átélt már. Thim optimistán gondolja így, és az előbbi beszélgetés miatt jó kedvvel telve megy az idegenekhez.
~ Csak nem lehetnek rosszak, ha ilyen szépen dalolnak bár sosem lehet tudni.~*
- Szép napot Néktek!
*Köszönti őket. Egy kedves családot lát maga előtt. Nagyjából 15 fős, több generációs nagy családot, akik tanyájukat és földjeiket művelik.*
- Adjon Eeyr nektek is!
*Feleli a rangidős öregúr. Körülötte unokák figyelik a két idegent.*
- Mi járatban vagytok errefelé?
- A Mágustoronyhoz tartunk. Tudni szeretnénk, jó irányban vagyunk e?
- Az irány jó, ha követitek az utat. Ugyanakkor hosszú még. Van e elég vizetek és élelmetek ehhez?
- Van mindenünk, hála az áldott szerencsénknek.
*És persze Luninarinak, aki gondosan készült erre a nagy útra, mely számára most a legfontosabb.*


5083. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-02 16:32:35
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 624
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

*Mielőtt Lauhoz és a kellemetlen barátaihoz belátogatna, saját birtokára veszi az irányt. Régen volt ott, így nem árt körbenézni, hogy mi történt.
Minden a legnagyobb rendben, mindenki teszi a dolgát, az épület áll és nem mocskos, Aleimordnak ez pedig elég. Fürdőt készített magának és könnyű ételt. Miután megmosakodott eszik egy keveset, fekete ruháit pedig lecseréli vörösre. Vörös lesz mind, mint a tűz.
Pihen egy keveset, foglalkozik egy kicsit a birtokot nyomó teendőkkel - bár erre felfogadott már valakit. Valakit, aki nagyon jól jár vele, hiszen kezelheti Aleimord házát és vagyonát, gazdálkodhat a saját belátása szerint. A nemes biztos benne, hogy a férfi ezt bizony kihasználja, de ez a mágust nem zavarja. Megvan mindene, ami kell, a vállát nem nyomja több teher, olyan személyt bízott meg ezzel, aki nem fog számára bajt okozni. Csupán hasznot húzni, de bőségesen, de ez zavarja a legkevésbé.
Végül elindul Lauhoz, hogy őszinte bocsánatát kérje tőle.*


5082. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-28 22:38:12
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Úton újra//

*A zene csak lassan kúszik be a tudatába, egyelőre túlságosan is leköti mindaz, amit Thim az előbb mondott neki.
Minden bizonnyal éppen azért, mert őt érintő és hálóként körülfogó előítéletek közepette kellett felnőnie, végül is maga sem maradt mentes az előítéletektől. Márpedig odahaza nem kevert vérű "féltestvérei" általában mindent szerettek, amire rá lehetett húzni azt a fogalmat, hogy természetes, így természetesen a sajt sem maradhatott ki a kedvelt ételek közül.
Azzal persze tisztában van, hogy létezik olyan, hogy egyéni ízlés, eddig a pillanatig valahogy mégsem gondolt bele abba, hogy élhet olyan elf is a világon, aki nem szereti a sajtot.
Picit meg is ijed a gondolatra, hogy Launak már nem egyszer szolgált fel, többek közt pedig ma reggel is.
~ Remélem ő nem csak udvariasságból ette meg, hanem tényleg szereti. ~
Thim magyarázatát ettől még nem érti, bár tisztában van azzal, hogy odahaza ilyen téren talán túlságosan is el volt kényeztetve. Édesanyja soha nem tett elé másodszorra olyan ételt, ami elsőre nem ízlett, még akkor sem, ha ő amúgy szerette. Ha mégis megkívánta, inkább külön sütött, vagy főzött magának, és külön neki. Soha semmit nem erőltetett, és gyakran a kedvenceit készítette neki, hogy a kedvében járjon, ezzel is próbálva kicsit enyhíteni a tudaton, hogy az állatok kivételével ő az egyetlen élőlény a faluban, aki szívesen látja.
Ami pedig a bókot illeti, kicsit tényleg zavarba hozza, de Lau jó nővért idéző tanácsaira gondol, és próbálja nem mutatni mindezt.
Mondjuk azon kívül, hogy elmosolyodik nagyon úgy sem tud értelmesebb dolgot csinálni. Meg persze meg is köszöni.*
- Köszönöm, kedves vagy. *mondja. Úgy tűnik ez lassan a szavajárása lesz, de hát ez legyen a legnagyobb baj az életében! Csak úgy nem mondogatja ezt akárkinek amúgy sem. Örül neki, hogy végre olyanok veszik körbe, akik tényleg kevesek, és törődnek is vele.*
- De azért legközelebb szóljál ilyenkor! Ehettél volna mást is, csak épp én nem gondoltam valamiért, hogy nem szereted a sajtot. Azért nem mindegy ám, hogy mit eszünk. Ha már éhesek vagyunk, csak jobb azt enni, amit szeretünk. *magyarázza kicsit talán nagyobb hévvel, és komolyabb arccal, mint amennyit megérdemel a téma.*
- Még szerencse, hogy nem csak sajtot pakoltam el. Meg, hogy tudunk gyümölcsöt szedni útközben, ha nagyon muszáj. Lauval is ezt csináltuk, amikor Artheniorból az ő szülőfalujába mentünk. *teszi hozzá, szándékosan kerülve a "menekültünk" szót. Szinte rögtön eszébe is jut erről és azon tűnődik pár hosszú pillanatig, hogy milyen különös is tud lenni sokszor az élet. Akkor koszos, gyűrött ruhákban menekültek a lázadás elöl át a vidéken, üres hassal, útközben talált gyümölcsökön élve, a Lau édesanyja által eléjük tálalt ételt pedig kisebbfajta megváltásként fogta fel. Ma reggel ellenben egyik kedvenc ruháját vette fel, még válogathatott is, hogy mit hoz magával az éléskamrából, békés helyről indultak el, és ha minden igaz, ott ahová tartanak, nem fogja őket semmilyen tragédia várni.*
- Ha már itt tartunk, te tudsz vadászni? *próbálja inkább kicsit jobban megismerni Thimet saját szomorú és sötét emlékei felidézése helyett.*
- Nálunk ez volt a férfiak legfőbb szórakozása és feladata is egyben. Csak azért kérdem, mert, ha városban nősz fel, gondolom egyszerűbb kimenni a piacra húsért, mint vad után lopakodni mélyen a fák között.
*Miközben választ vár, próbálja kitalálni, hogy vajon a zene forrása milyen messze lehet tőlük.*
- Azt megköszönném, ha inkább te beszélnél velük. *mondja végül. Ugyan sokat levetkőzött talán gátlásaiból, amióta Artheniorba érkezett, mégis biztos benne, hogy bárkik is legyenek az idegenek, szívesebben adnak pontos útmutatást, ha egy jó kiállású elf, és nem pedig ő kérdezi meg őket arról, hogy pontosan merre is kell menniük.*



5081. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-28 18:24:38
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Pycta//
//Zárás//

*Hát úgy látszik, ez a búcsú ideje. Bár Viel nagyon örülne neki, ha Pycta is velük tartana, azt is teljesen megérti, hogy más fontos teendők szólítják el. Attól még a délután remekül telt, megoszthatta a véletlenül jól sikerült pogácsáit, és még egy érdekes személyiséggel is megismerkedhetett. Nincs jobb az új baráti kötelékeknél. Tesz még néhány kört körbe-körbe a kutya hátán, és csengő hangon elneveti magát.*
- Úgy látszik, én is tudtam neked valami különlegeset mutatni. *Mosolyog, hiszen annyi csoda lengi körbe Pyctát, de egy ilyen furcsa kapcsolattól még úgy tűnik, ő is ámul kissé. Vagy csak udvarias akar lenni. Bármelyik is, nagyon kedves tőle. Mikor megáll, az elf elegánsan meghajol előtte, és a lány is viszonozza a gesztust. Bár a kutyán ülve se valami magas.*
- Én is nagyon örülök, hogy találkoztunk. A mihamarabbi viszontlátásra! *Mondja a lány, és nem kerüli el a figyelmét Pycta köszönése sem, hiszen udvariasan belevette Eeyr nevét. Hogy ő is kedves legyen, hasonlóképpen tesz az Erdő Szívével.*
- Eeyr, az Erdő Szíve áldjon!
*Azzal megfordul, és az elfváros különös nevét ízlelgetve, memorizálva elindul vissza a Szarvasliget felé vezető úton.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.28 18:24:48


5080. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-28 17:52:46
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 906
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vieljana//

*Volt idő, amikor az erdőmélyi elf is inkább optimistán állt a sors alakulásához, a többséghez, de a templomban történtek és az azt követő események kissé eltérítették ettől az úttól. Építeni fáradtságos és rengeteg munkát igénylő dolog, de pusztítani pillanatok alatt lehet, így sokan döntenek a könnyebb út mellett.
Ezen gondolatait nem osztja meg a tündérrel, szeretné, ha az ő fénye nem kopna meg, igenis ragyogjon és legyen igaza neki. A segítség kijelentésére haloványan elmosolyodik.*
- Aki nem akarja, hogy segítsenek neki, annak már késő felnyitni a szemét. *Csak ennyit fűz hozzá.
Az erdő törvényei mindig is kemények voltak, akár könyörtelennek is lehet nevezni, de mindenképpen igazságosak.*
- Ezek az erdők viszonylag biztonságosak. *Néz a gyérebb erdőségek felé. A folyónál, a víz miatt több a vad, Erdőmélye pedig bármikor életveszélyes lehet.
Tudta, hogy Vieljana érteni fogja, mit szeretne kifejezni számára.*
- Pontosan. Egyszerre csodálni való és félelmetes. *Az erdő is, mint törvényei, ilyenek, de tökéletes egyensúlyban tudnak működni, ha a betolakodók nem borítanak fel mindent. Ők maguk is betolakodók, de amíg nem akarják kiszorítani onnan eredeti urait, az állatokat, addig nem lesz bajuk sem a vadakkal, sem a Fákban Lakóval.*
- Örülök, nekem is jól esett. *Mosolyodik el a tündér szavain. Viel indulni látszik és az erdőmélyi elfnek is vissza kellene térnie.*
- Nem, köszönöm. Talán majd egy másik alkalommal. *Utasítja el bocsánatkérő hanggal a meghívást, de ahogy ígérte, valamikor biztosan meg fogja látogatni a szomszédokat.*
- Megértem, éjjel is csodás az erő, de veszélyesebb, hisz a ragadozók főleg akkor vadásznak. *Pillant Xauzur felé, s bár kitárgyalták, hogy irbiszekkel az erdőnek ezen részén nem találkozhatnak, farkasok és medvék még kimerészkedhetnek idáig.*
- Még nem láttam. *Válaszol és széles mosollyal nézi végig Vielt, ahogy a hátas eb hátán pár kört nyargal előtte. Xauzur bundájába kénytelen belemarkolni, mert az irbisz figyelmét is felkelti a kutyagoló tündér alakja, bármennyire is tartja a távolságot, felülve méregeti Árnyékot és nyergében Vieljanát.*
- Lenyűgöző látvány. *Mondja enyhén meghajolva, majd maga is felkel ültéből, de Xauzurt nem ereszti el maga mellől.*
- Nagyon örültem a találkozásnak, Vieljana. Köszönöm a beszélgetést. *Mondja, amikor a tündér megáll, hogy elköszönhessen tőle.*
- Az Erdő Szíve, Eeyr áldjon és remélem, hamarosan találkozunk nálatok vagy Mil'Ochass-ban. *Hajol meg mélyen a tündér előtt.
Meghallgatja még Vielt, majd az irbiszt maga elé küldve, ellenkező irányba Árnyéktól, megindul a sűrűbb erdő felé, amely a folyóparti faluba vezet.*


5079. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-26 21:28:55
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Úton újra//

*"Kicsit éretlenebb, túrósabb." Thim ízlelgeti a szavakat, mint korábban a sajtot. Ha lehet bűne egy darab sajtnak e világon, az nem az éretlensége volt.*
- A gyomrom mindent megköszön, ami tápláló. Azt is, amit én magam nem. Mondhatni a bendőm a gazdám. Igazság szerint egyáltalán nem szeretem a sajtot, de jól esett, mert éhes voltam és mert tőled kaptam.
*Vallja meg mindezt Luninari előtt. Ha zavarba hozta a lányt korábbi kijelentéseivel, vagy a sajtról tett vallomással, akkor egy mosollyal igyekszik orvosolni a helyzetet. Ám akkor sem fukar egy kis vidámsággal, ha ilyesmiről nincs szó. Hallgatja a lányt és hallgatja a csendet is a mondatok között. Tudja már, hogy útitársa borús útravalót cipel a jövő felé. Lassan bontakoznak ki szóban a múlt emlékei, de ha úgy hozza a szerencse, akkor Thim sokat megtudhat még ezekről. Nem sejthetik, meddig sodorja őket egyfelé az élet, bár mindketten erősen bíznak ebben az új családban. A környékről zeneszó hallatszik. Nem látják a forrását. Thim már dúdolná az ismerős dallamot, amikor Luninari fölveti, hogy a jó irányról meg kéne bizonyosodni. Szívesen csillogtatná határozottságát, helyismerete azonban nem elégséges ehhez. Semmiképp sem szeretné, ha többet kéne sétálniuk egy rossz irány miatt, hiszen Luninari már most a toronyban lenne szíve szerint, ezért mellőzi a találgatást.*
- Érdemes lesz egy kérdést feltenni, én is úgy vélem. Intézem is szívesen, ha egyetértesz.


5078. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-24 23:48:11
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Pycta//

*A tündér kissé elálmosodott a sok beszélgetéstől és a sok pogácsától, ezért Árnyék bundájának a meleg, puha rejtekéből néha igen nagyokat pislog. De ez nem akadályozza abban, hogy újra fellelkesedjen, amint Pyctáék otthonáról és a meghívásáról hall. Titokban már tervezgeti is, hogyan menjen oda – egyedül se félne bejárni az utat, hiszen még ha apró és törékeny is, semmiképpen sem tapasztalatlan erdőjáró. Amit pedig az elf mond, arról, hogy tudatos döntésen múlik, ki jó vagy rossz, Viel ragyogó optimizmussal arcán veszi tudomásul. Hiszen számára szerinte természetes dolog, hogy a többség a jót akarja majd – aztán kiderül, melyikünknek lesz végül igaza.*
- Akik nem látják be, azoknak segíteni kell, hogy belássák. *Mondja olyan határozottan és komolyan, hogy érződik, erre a kemény feladatra ő maga is hajlandó lenne, akár a puszta két kezével. Xauzurral kapcsolatban kicsit félve, de álmosan figyel, és meg is borzong az erdő vasszigorától.*
- Azért jó, hogy errefelé nem jár. A farkasok és medvék elől meg tudok lógni… Na jó, talán csak a medvék elől.* De az irbisz már nagy kihívás lenne. Pycta ujját követve, az erdőt elnézve az jut eszébe, hogy át kellene gondolnia ezt az egyedül utazás dolgot, még ha tudná is, hogyan boldoguljon a fák között. -Talán valaki hajlandó elkísérni… Meg kell kérdeznie a többieket.*
- Azt hiszem, értem. *Bólogat.* Minden megy a maga rendjén. Milyen egyszerű logika, és mégis mennyire félelmetes tud lenni! *Nevet kicsit a helyzet banalitásán, ezután pedig feltápászkodik, és nagyot nyújtózik. Kis kezével eltakarja száját, de Pycta még így is hallhatja, hogy Viel nagyot ásít.*
- Annyira jót beszélgettünk! *Mosolyog.* De ha megbocsátasz, és nem tervezel velünk tartani esetleg… *Pillant rá reménykedve az ellenkezőjében.* Akkor lassan elindulnék haza. Még sötétedés előtt meg kell érkeznem, különben a többiek aggódni fognak értem. *És Viel teljes komolysággal titkolja, hogy ő különösen aggódna saját magáért. Combjára csap, mire Árnyék felpattan a földről, és fülét csóválva csatlakozik a lányhoz, pont úgy helyezkedve, hogy a tündér egyszerűen át tudja vetni rajta a lábát. Mikor felül, felkacag.*
- Láttál már kutyagoló tündért valaha? *Kérdezi kíváncsian a férfitól, és néhány parancsszóval útnak indítja Árnyékot, hogy tegyen egy kört a mezőn Pycta előtt, mintegy szemléltetve a humoros jelenetet. A lány direkt igyekszik távol tartani társát Xauzurtól, nehogy újabb konfliktus legyen, de még így is érzi a kutya izmaiban a tettre kész feszültséget.* Hát, kérlek, ilyen! *Tárja szét karjait, így már nem is kapaszkodik. Láthatóan bízik a kutyában, hogy nem dobja a földre.*


5077. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-20 11:17:36
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 47

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Aranyfonál//

-Hát én olyat nem hiszem, hogy tudok. Nem vagyok az a gondoskodó fajta. Inkább csak szigorú. Nem szeretem a gyerekeket és ők se szoktak engem.
*Vagy megutálják vagy elkezdenek bőgni és úgy utálják meg. Fárasztó kis görcsök. Arra, hogy tiszta szívvel törekedne a leghelyesebben dönteni is csak a fejét vakarja. Inkább nem mondja, hogy meglehet van pár fattya neki is szerteszét a világban akikről nem is tud. És így számít jó szülőnek a saját szemében, hogy megvédte őket saját magától. Arra meg, hogy egy vérből valóak lennének, meg egymásra utalva vagy hogy elnéző volna a szüleivel akkor is ha nincs meg a szeretet kimondottan furán néz a nőre.*
-Ez nem így van. Ha valaki a szüleitől csak félelmet és megalázást kap akkor magától értetődő, hogy gyűlöli őket. Ez nem így van. Általában elvárható, hogy ha valakik képesek voltak életet adni akkor utána azzal foglalkozzanak is és ne tegyék tönkre az életét már egészen fiatalon.
*Kemény kijelentések, de első kézből valóak. A tapizást nem tudja hova tenni így csak hálásan mosolyog vissza nőre. A szavakat természetesen nem hiszi el. Tudja magáról, hogy szörnyű szülő lenne. Csak azért most nem tervez vitatkozni.*
-Lehet.
*Mosolyog, de zavarja a szitu amibe keveredett. A nőnek fogalma sincs, hogy a doki milyen alak és mennyire távol is van a normális élettől. Hogy boldogan éldegéljen egy nagy házban, együtt élje le az életét a nővel akibe bele van zúgva és gyerekei legyenek és így öregedjen meg boldogan. A legtöbb amit az élettől várhat az egy nagy és látványos halál. Nyilvános kivégzés vagy verekedés, esetleg harc közben. Milyen szép is lenne valakinek egy életre szóló emléket okozni közben. Esetleg mást is a halálba ragadni. Imádja ezt a gondolatot. Mindig felderíti. A nő reakciója is megmosolyogtatja ahogy az öccseiről beszél. Mivel nem szereti a fáradtságot ezért örül, hogy neki nem voltak. Bár talán tudta volna a szülői szigort inkább azokra irányítani. Lehet, hogy vette volna hasznukat. Vagy nem. Akkor még szánalmas volt.*
-Felgyújtották? Vicces lehetett.
*Nevet fel. Az vicces lehetett. Biztos csúnyán kikaptak érte, de maga a történet poén. Azon pedig ahogy utána a nő a gyerekeiről mesél csak mosolyogni tud a doki. Hát igen. Így képzeli el a született anyukát.*
-Jó lehetett.
*Kicsit irigykedik a másikra ugyanis tényleg boldognak tűnik ahogy róluk beszél. Férje is van. A doki szinte látja maga előtt a lehetőséget ahogy nagymamaként az unokákkal körülvéve mesél nekik. Kicsit el is szomorítja ez a dolog, de kívülről persze nem mutatja a jelét csak halványan mosolyog.*


5076. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-20 10:12:41
 ÚJ
>Vic Shabaron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A széles karavánutak az ingoványos vidék embertpróbáló ösvényei után felettébb kényelmesnek hatnak. Nem is lenne gond a haladással, ha Vicnek nem fáj annyira a lába a rövid kis erdei kalandtól. Arthenior kikövezett utcái után nem igazán tudott hozzászokni a sziklákhoz, ágakhoz, tüskékhez. Emellett vékony, puha bőrcipője, ami a hangtalan osonásra lett teremtve, nem bizonyult megfelelő lábbelinek a durva talajon. Vic tehát dacosan összeszorítja a fogát. Csak azért sem fog lepihenni, az nem az ő stílusa.*
~Viseltem már el rosszabbat is, egy kis vérző seb nem ledönteni a lábamról.~
*Csak a "kis" vérző seb a vándorlással töltött napok után felszedte a föld és levegő minden porszemcséjét, mígnem egy lüktető, halványpiros daganattá nőtte ki magát. Minden egyes lépésnél úgy hasított a jobb lábába a fájdalom, mintha tőrt forgatnának benne.*
~Vízre lesz szükségem...~


5075. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-20 00:23:20
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aranyfonál//

- Hüm, hát egy pofonba még nem halt bele senki, de én jobb kedvelem a szelídebb módszereket. Meggyőződésem, hogy a türelem, és odaadó szeretet is lehet annyira hatékony, mint adott esetben az erélyes fellépés. Azt hiszem a kettő együtt szükséges.
*Persze nem tudhatja biztosan. Még csak azt sem tudja, hogy ő maga mennyire felelt meg, mint anya, mert sajnálatosan gyermekei nem érték meg azt a kort, hogy láthassa mivé formálódnak óvó kezei alatt.*
- Sajnos egyik kérdésre sincs biztos válasz. Ezért nehéz kicsit szülőnek lenni, mert nincs biztosan kitaposott útvonal. A gyermekek szépsége pont az, hogy mennyire különbözőek, éppen ezért akkor kihívás, hogy miként bánjunk velük. De úgy hiszem az sokat számít, hogy tiszta szívvel törekszünk a leghelyesebben dönteni.
*Kedvesen mosolyog az elfre, hátha azzal valamelyest bátorítani tudja. Karheia is tisztában van azzal, hogy bizonytalanságra való utalásával nem oszlatta el a férfi aggodalmát, vagy nem válaszolt meg bármiféle kérdést. Újabb levegőt vesz, hogy folytassa, mert szeretne így tenni, és bízik benne, hogy nem untatja túlzottan Intathot.*
- Egy gyermek érzi azt, ha szeretik, és azt is, ha nem. Egy szerető, jószándékú szülő hibái felett könnyebb szemet hunyni, meg egyébként is, minden csimota elnézőbb felmenőivel, ahogy azok is az apróságokkal. Ez zsigeri dolog, hiszen egy vérből valóak vagytok, ráadásul egymásra szorulva, akkor is, ha a szeretet közeg nincs meg, vagy nem olyan.
*Kezét kissé vigasztalóan az orvos vállára teszi.*
- Úgy gondolom, hogy majd másképp fogsz erről vélekedni, akkor pedig tudni fogod a helyes utat. Érezni fogod.
*Szabad kézfejét mellkasára simítja, pont a szíve fölé.*
- Ez sok mindenre választ ad, ott ahol már a fejünk elbukik.
*Ujjával pedig megbökdösi saját halántékát. Kezeit leveszi az orvosról, márha amaz egyáltalán eltűrte érintését.*
- Ahj!
*Drámaian felsóhajt.*
- Borzalmasan nehéz volt velük. Családomban jellemzően mindenki rendkívül vehemens, ez rájuk különösen igaz volt, de leginkább gyermekként. Szó szerint, mintha a futótüzet próbálnád kordában tartani. Arra is volt példa, hogy felgyújtották a házat.
*Enyhe fáradtság cseng ki szavaiból, ugyanakkor mosolyog, és érezhető szeretettel hangjában beszél fivéreiről.*
- Az enyéim csendes és szelíd teremtések voltak. Persze a kellő mennyiségű vadsággal. Az is lehet, hogy csupán öcséimmel töltött évek után tűntek visszafogottnak a saját porontyaim. De mindenképpen hasznos volt, és sokat tanultam, például a türelmet is napjában többször is gyakorolhattam.
*Kuncog. Arca ragyog a boldog emlékektől, és egyértelműen árulkodik arról, hogy minden nehézség ellenére hiányoznak neki azok az idők.*


5074. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-19 21:42:14
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 88

Játékstílus: Megfontolt

//Otthonkeresés//

*Már jócskán haladnak, és úgy tűnhet, Seles éppen elmélázott, mert csak kifejezéstelen arccal nézi Cserfes előtte mocorgó füleit. Megrázva a fejét csodálkozva bámul Laura, mintha most látná először, és kezét is a pocakjára teszi.*
- Ó, a veteményes nagyon jó ötlet! És én a lánynak és a fiúnak is örülnék… Nem is tudom… *Mondja, és halványan mosolyog, de ez most nem olyan mosoly, mint azelőtt. Valami nem stimmel, a lány még mindig nem érzi valami jól magát, pedig általában a hasfájása és a hányingere is szűnni szokott. Borzasztó lélekjelenlétre van szüksége, hogy ne essen pánikba a rossz előérzetétől, de kitart: ujjait a kantárba vájja, és nagy levegőt vesz. A babának biztos nem jó, ha megijed, ezért csak nyugodtak kell maradnia, ahogy eddig.*
~ És ha baja van? ~ *Fut végig rajta egy újabb rémülethullám, hogy még a gerincén át is megérzi.* ~ Ha baja van, én soha nem bocsátom meg magamnak, se Leonnak… ~ *Újabb fájdalom nyilall belé, ezúttal megint a szája elé kapja a kezét, de most nem a hányinger miatt. Nyög egy nagyot, ennyire még soha nem nyilallott az alhasa, még a derekában is érzi.*
- Nem vagyok túl jól. Siessünk! *Kapkodja a levegőt izzadva, és még nagyobb tempóra ösztökéli a lovát. Várja, hogy Lau mutassa az utat, és mihamarabb odaérjenek. Cserfes biztosan a segítségére siet, már sok slamasztikából kimentette. Ő pedig inkább vállalja a zötyögést, még ha most fájdalmas is, ha utána leülhet, lefeküdhet, bármi.*


5073. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-19 21:08:12
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Otthonkeresés//

- Az már igazán nem sok! *jegyzi meg mosolyogva a hátralévő idő hallatán. Igaz, neki még nem volt alkalma megtapasztalni, milyen is az áldott állapot, biztos benne, a vége felé már nem lehet olyan könnyű, főleg, ha egyedül marad az ember lánya, így igyekszik lelket önteni Selesbe, amennyire csak tud*
- Remélhetőleg utána már a szaglásod is a régi lesz. Nem lenne jó, ha továbbra is ilyen érzékeny maradna! *teszi hozzá nevetve, hiszen bár alapvetően a kisbabák igencsak jó illatúak, tudnak kevésbé illatos dolgokat produkálni, melyekkel nehezen birkózna meg az újdonsült anyuka, ha továbbra is ilyen rosszul viselné a szagokat*
- Rendben, akkor ne késlekedjünk! És köszönöm, hogy segítesz. *pillant hálásan Selesre, miközben lelkesen bólogat a szavaira. Tetszik neki a lány talpraesettsége és kitartása, amivel a helyzetet kezeli, és ahogy inkább egy számára idegen személy miatt aggódik, mintsem saját épségéért. Míg Seles nyeregbe száll, ismét megfogja Cserfes kantárát, hogy minél kevesebbet mozogjon és a lánynak is segít felszállni, ha szüksége van rá, majd ő maga is nyeregbe pattan, onnan folytatva a beszélgetést*
- Ne félj, azokban nem lesz hiány! Bár egyelőre még csak a piacon vásárolt zöldségek vannak otthon, szeretnék majd egy kis veteményest kialakítani a ház mögött, kicsit arrébb pedig egy gyümölcsöst. *ecseteli lelkesen terveit a lánynak, ahogy kiérnek lassan a városból*
- Nem, nincs messze! Jó, annyira nincs is közel, de hát a város mellett nehéz is nyugalmas környéket találni... Kicsit odébb van, a fák között, de fél órán belül ott lehetünk! Talán hamarabb is. *fordul biztató mosollyal a lányra, remélve, nem rémítették meg őt a hallottak. Inkább kicsit fölé lőtte a menetidőt, lévén nem tudja, milyen tempóban képes haladni Seles, de hamarabb is odaérhetnek, ha a lány is bírja a kicsit tempósabb iramot. Az se baj azonban, ha nem, ő nem fogja siettetni, hiszen el tudja képzelni, milyen nehéz lehet ekkora pocakkal lovon ülni*
- És mit gondolsz, fiú lesz vagy lány? *kíváncsiskodik tovább, ahogy haladnak új otthonuk felé. Úgy véli, még ha nem is mindig jön be, de az anyukák valami titkos megérzésnél fogva képesek kitalálni a születendő gyerek nemét, így kíváncsi, vajon Seles is alá tudja-e támasztani ezt a feltevését.*


5072. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-19 15:26:14
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Úton újra//

*Kicsit furcsának tartja, hogy Thim vidámnak tűnik, amiért olyan sajtot szolgált fel neki reggelire, ami nem volt teljesen érett, de úgy van vele, hogy biztosan azért, mert pontosan így szereti.*
- Hát igen, tényleg nem. *ismeri el mindenesetre.* Egyszerűen csak nem volt kedvem még két napot csak ezért várni.
*Bár türelmetlennek talán nem tűnik, lelkesedését pedig visszafogja kissé a még mindig benne lévő bizonytalanság, azért legszívesebben előreszaladna, hogy minél hamarabb odaérjenek, aztán pedig természetesen minél gyorsabban vissza.
Sokkal tapasztaltabb azonban már ahhoz, hogy bármi hasonlót tegyen. Pontosan tudja, hogyha szalad ameddig csak bír, azzal csak azt éri el, hogy már az út legelején elfárad, a következő órákban pedig csak lassabban tudna haladni, és ezért a nap végéig kisebb kisebb távolságot megtenni, mint így, viszonylag nyugodt, egyenletes tempóban.
Ilyen téren amúgy sincsen oka panaszra. Thim sokkal magasabb nála, így lábai is hosszabbak, mint az övéi. Egyelőre neki kell a lépést tartania vele, nem pedig fordítva, mindezt azonban a legkevésbé sem bánja.*
- Nekem azért így is ízlett. Persze, lágyabban az igazi, de én azt is szeretem, amikor még kicsit éretlenebb, túrósabb a közepe. Te is? *kérdi, egyrészt mert az a tippje, hogy igen, másrészt, mert kicsit furcsán érezné magát, hogyha teljesen csendben baktatnának egymás mellett, holott tudja, előbb-utóbb el fog majd jönni ez a pillanat is. Ha nem is áll előttük túl hosszú út, annyira mindenképpen, hogy annak minden egyes percét átbeszélgessék.
Hamarosan mindenesetre sokkal fontosabb témájuk is akad annál, mint hogy ki hogyan szereti a kecskesajtot jobban.*
- Köszönöm, ez kedves. *mondja, és mivel kicsit zavarban van, gondosan kerüli is Thim tekintetét, inkább játéknyulai vidáman libegő füleit, és a lába alatt lévő utat nézi beszéd közben, mintha attól félne, hogy megbotlik egy kiálló gyökérben.
Hamar belátja viszont, hogy bármennyire is személyes a téma, nem lehet túlságosan félszeg. Persze, hasonló dolgokról nem túl könnyű beszélnie, mégis, az sem megoldás, hogy nem mondja ki és eltitkolja azt, amit érez. Az is felszabadító volt, amikor Launak mondhatta el, hogy mennyire fontos neki.*
- Az igazság az, hogy nekem is szükségem van rátok. Otthon nem nagyon voltak barátaim. *választja azért szándékosan az enyhe megfogalmazást.* Akiket pedig megismertem Artheniorban, amikor még ott éltem, Laut leszámítva mind eltűntek valamerre, de nagyon remélem, hogy jól vannak.
*Erről sajnos ez a legtöbb, amit elmondhat, bár erős kétségei talán ezúttal jól látszanak az arcán. Egyedül Nairada felől lehet majdnem teljesen nyugodt, hogy minden rendben van vele, de azért irigyelni nem irigyli őt sem.
Kíváncsi lenne rá, hogy a lány, aki úgy nőtt fel, hogy csak a ruhás szobája volt akkora, hogy nagyobb helyet foglalt el a világból, mint az a ház, ahol ő született és élt Arthenior előtt, vajon, hogyan élte meg azt, hogy otthonából talán semmi sem maradt?
Még neki is összeszorul a szíve, ha arra a rengeteg gyönyörű ruhára, és arra a hatalmas könyvtárra gondol, amelynek érdekesebbnél érdekesebb könyveit generációk hosszú sora gyűjtötte össze kitartó munkával, hogy aztán talán lángok martaléka legyen az egész.
Mégis, mivel Nai édesapja gazdag kereskedő, nyilván nekik legalább más városokban is van vagyonuk, házuk, így a nemesség bukása Artheniorban nem jelentett egyet számukra azzal, hogy mindenüket elvesztették. Ráadásul mindenki közül éppen Nairada volt az egyetlen szerencsés, aki legalább a zavargásokat megúszta, és nem kellett testközelből végignéznie mindannak a pusztulását, amit addig meggyökeresedett rendnek tartott. Szerencséjére pont nem sokkal a káosz kezdete előtt utazott el Artheniorból.
Ami Aleimordot illeti, ő láthatóan nagyon rossz állapotban volt, amikor legutóbb látta, ezt pedig ő a maga részéről teljességgel meg tudja érteni. Lau is, mintha kerülte volna kissé a témát, és az igazság az, hogy valamiért ő sem feszegette. Talán lelke mélyén attól félt, hogy megtud valami olyasmit, amit nem lenne képes feldolgozni.
És akkor itt van még Alenia is természetesen, aki barbár elrablóinak köszönhetően már a zavargások kitörése előtt is kevesebb volt egy ujjal, mint amikor megismerték egymást.
Szinte erőszakkal kell elszakítania gondolatait immár sokadszorra múltról. Emlékezteti magát, hogy végre éppen az történik, amit olyan régóta várt, úton van a Mágustorony felé. Sokat mindenesetre nem segít ezen, amikor eszébe jut, hogy éppen Alenia volt az, aki elsőnek mesélt neki arról, hogy merre is van egyáltalán a torony.
Amennyire teheti a jelenre és a jövőre próbál koncentrálni mégis, ebben pedig Thim és mindaz, amit mond neki, akaratlanul is nagyon nagy segítségére van.*
- Jó végre tartozni valahová, és pont közétek. Közületek mindenki egy külön kis világ, és ez nagyon tetszik. *mosolyodik el, ahogyan a többiekkel együtt egyben felidézi a házat, a birtokot, valamint persze a kis tavat, ami mellett velük élhet.*
- Én szigorú hagyományok között nőttem fel, ahogy mindenki más is a faluban persze. Ott valahogy sokkal jobban hasonlítottak egymásra az elfek, mint bárki más azóta a többiekhez, hogy eljöttem onnan. Szerintem mai napig anya az ott, aki a legkevésbé illik arra a helyre. *mondja, és bár egykori otthonának felemlegetése szintén nem feltétlenül vidám emlékeket juttat az eszébe, ezen mégis egy kicsit elneveti magát, útitársának következő szavai előtt.
Nem feltételezi Thimről, hogy csak udvariasságból mondaná neki, hogy szívesen hallgatja, és ettől kicsit megkönnyebbül, bár azért árnyalatnyi bizonytalansága feltűnik neki.
Mégis úgy tesz, vagy próbál úgy tenni, mintha nem vette volna észre. Amúgy is, annak tudja be, aminek valahol a sajátját is. Szerinte mindenki ideges és bizonytalan kicsit egy új út megkezdése előtt, és annak a legelején.*
- Azok leszünk. Ezt én is megígértem, szóval muszáj. Ha már itt tartunk, nem olyan elhagyatott ez a vidék. Csak a biztonság kedvéért, de az első kisebb faluban, vagy az első szembejövőtől azért meg fogom kérdezni, hogy biztosan jó irányba megyünk-e egyáltalán.


5071. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-18 20:27:45
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Megfontolt

//Hat nappal később//

*Dat mostanáig csak csendben figyelt, ám most, hogy kezd feloszlani a társaság, ő is aktivizálja magát. Kezdve ezt azzal, hogy Umon felé fordul.*
-Ideje indulnunk, nem gondolod? *hamar vissza akar térni a munkához, hogy hamarabb végezzen is vele*
-Csináljuk meg azt a kocsmát!
*Kiált fel, majd üres borospoharát Umon kezébe nyomva már indul is, de csak hogy levetett felszerelését felkapja a földről, utána várakozóan megáll, és Umonra néz.*
-Aztán megmutatod, hogyan kell lombházat építeni?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5071-5090