*Íme a város főtere. Még sosem járt itt, azonban így az éjszaka vége felé eléggé kellemes. Kár, hogy lassanként végére jár ez a csodás napszak, de a nagyjáról lemaradt, mivel elbóbiskolt a folyóparton. Ez nem vall rá, de most végre egy jót aludt. A halandókkal is így szokott ez lenni, ha esznek egy jót, utána csak aludni akarnak. Épp így Caletnia is miután jóllakott az elf szenvedésével és kínjával, nyugovóra tért. Habár nem teljesen szándékosan, de még napkelte előtt felébredt, így nem történt baj. Ezután első útja a főtérre vezetett, és most itt van, itt ül a szökőkút szélén, és csodálja a vizet. Teli hassal könnyű csodálni a dolgokat, mindig így vélte, persze ezután a kaland után sokkal nyugodtabb, és boldogabb is. Majd végül úgy dönt, hogy az lovászfiú úgyis már ilyenkor is ott kell legyen, így nem vesztegeti az idejét tovább.
A kovácsot is meg kell majd látogassa, de ez a ló fontosabb. Egyetlen reménye az, hogy az állat nem fog nagyon megrémülni tőle, akkor talán el tudja vezetni a piacig, ahol egy vándornak, vagy ha olyan, akkor egy gazdagabb kereskedőnek eladhatja. Nos igen, amióta a kapitány nekiadta az aranyat, csak úgy dől a pénz, most is éppen azért megy, hogy eladjon egy lovat. Pár száz aranyba a legrosszabb gebe is belekerül, de reménykedik, hogy ez az elf azért valamivel stílusosabb jószágon közlekedik, ami félezer aranyat is megérhet. Persze érhet több ezret is, ha senki nem hajlandó kifizetni érte, akkor ugyanúgy használhatatlan.*