Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-10 01:30:19
Üzenet elküldve: 2013-02-10 01:30:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Jezabiel Tinkerin//
- Mindig ennyire vidám vagy?
*Nevetve kérdezi az aprócska tündér, hiszen még nem találkozott senkivel itt, így nem tudja, hogy milyen lehet itt az élet, de tetszik neki, amit eddig talált itt. Persze a hatalmas teremtmények között ő egész kicsikének hat, de majd csak megszokja a dolgot. Érdeklődvekulcsolja össze kezét a háta mögött, majd figyelmesen tekintget Tinkire. Igazán megtetszik neki a másik közvetlensége és kedvessége, így rögtön felcsillan a szeme, mikor felajánlja neki a segítségét.
- Szóval, ha jól értettem ott meg tudok szállni estére? Na meg most egy kiadós lakoma is jól esne a hosszú út után. *nevet fel az apró tündér lány* Addig mesélhetnél a helyről egy kicsit, mivel csak most vagyok itt először. Fogalmam sincs, hogy milyen lehet itt az élet, hogy miféle lények laknak erre, és ilyen apróságok *nevet ismét*
- Mindig ennyire vidám vagy?
*Nevetve kérdezi az aprócska tündér, hiszen még nem találkozott senkivel itt, így nem tudja, hogy milyen lehet itt az élet, de tetszik neki, amit eddig talált itt. Persze a hatalmas teremtmények között ő egész kicsikének hat, de majd csak megszokja a dolgot. Érdeklődvekulcsolja össze kezét a háta mögött, majd figyelmesen tekintget Tinkire. Igazán megtetszik neki a másik közvetlensége és kedvessége, így rögtön felcsillan a szeme, mikor felajánlja neki a segítségét.
- Szóval, ha jól értettem ott meg tudok szállni estére? Na meg most egy kiadós lakoma is jól esne a hosszú út után. *nevet fel az apró tündér lány* Addig mesélhetnél a helyről egy kicsit, mivel csak most vagyok itt először. Fogalmam sincs, hogy milyen lehet itt az élet, hogy miféle lények laknak erre, és ilyen apróságok *nevet ismét*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-10 01:08:12
Üzenet elküldve: 2013-02-10 01:08:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Sherphine//
*A kezet persze elfogadja, odáig van hogy végre nem csak óriások veszik körbe. Csak el ne felejtse a ragyogó ötletet amin eddig dolgozott fejében. Felírná gyorsan, de hát ugye nincs mivel…*
- Jezabiel Tinkerin, örvendek a szerencsének! De szólíts csak Tinkinek, vagy Jez, ahogy jól esik.
*El sem akarja engedni a felé nyújtott kezet, hát végre valami ami nem kétszer akkora mint ő. Most már biztos, vagy neki van hatalmas szerencséje, vagy Arthenior igazán egy varázslatos hely. Hisz csak ma érkezett, és máris egy hatalmas kúriában lakik. Az egyetlen probléma pedig, hogy csak óriások vették körbe, most megoldódni látszik. Azért egy pár pillanat zavart vigyorgás után csak magához tér, és visszahúzza maga mellé pici kis mancsait*
- Hát ha olyan jó szerencséd lesz mint nekem, hamar megtalálod a helyed. Sőt, ha már rajtam is segítettek, én is segíthetek. Itt van például a pegazus *mutat a fogadó felé*, ahol óriás adagokban mérnek mindent *legalábbis hozzájuk mérve…*, és még szoba is van kiadó. Csak minden olyan nagy… úgy kell felmászni a székekre. Bár nem tudom te jártál-e már ilyen helyen.
*Neki legalábbis furcsa volt, hisz egy gnóm városban nőtt fel, ahol minden a fajukhoz volt méretezve. És még ott is kicsit kilógott a sorból, hisz ő volt a legkisebb az egész pereputtyban, itt meg főleg.*
- Engem is a pegazusban talált meg a jószerencse!
*Kezd lassan úrrá lenni hirtelen jött boldogságán, körbe is pillant gyorsan, nincsenek jó tapasztalatai az utcákkal kapcsolatban. Nem szeretne megint valakiről lepattanni…*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.10 01:09:59
*A kezet persze elfogadja, odáig van hogy végre nem csak óriások veszik körbe. Csak el ne felejtse a ragyogó ötletet amin eddig dolgozott fejében. Felírná gyorsan, de hát ugye nincs mivel…*
- Jezabiel Tinkerin, örvendek a szerencsének! De szólíts csak Tinkinek, vagy Jez, ahogy jól esik.
*El sem akarja engedni a felé nyújtott kezet, hát végre valami ami nem kétszer akkora mint ő. Most már biztos, vagy neki van hatalmas szerencséje, vagy Arthenior igazán egy varázslatos hely. Hisz csak ma érkezett, és máris egy hatalmas kúriában lakik. Az egyetlen probléma pedig, hogy csak óriások vették körbe, most megoldódni látszik. Azért egy pár pillanat zavart vigyorgás után csak magához tér, és visszahúzza maga mellé pici kis mancsait*
- Hát ha olyan jó szerencséd lesz mint nekem, hamar megtalálod a helyed. Sőt, ha már rajtam is segítettek, én is segíthetek. Itt van például a pegazus *mutat a fogadó felé*, ahol óriás adagokban mérnek mindent *legalábbis hozzájuk mérve…*, és még szoba is van kiadó. Csak minden olyan nagy… úgy kell felmászni a székekre. Bár nem tudom te jártál-e már ilyen helyen.
*Neki legalábbis furcsa volt, hisz egy gnóm városban nőtt fel, ahol minden a fajukhoz volt méretezve. És még ott is kicsit kilógott a sorból, hisz ő volt a legkisebb az egész pereputtyban, itt meg főleg.*
- Engem is a pegazusban talált meg a jószerencse!
*Kezd lassan úrrá lenni hirtelen jött boldogságán, körbe is pillant gyorsan, nincsenek jó tapasztalatai az utcákkal kapcsolatban. Nem szeretne megint valakiről lepattanni…*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.10 01:09:59
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-10 00:53:42
Üzenet elküldve: 2013-02-10 00:53:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Jezabiel Tinkerin//
*Halkan kuncogva figyeli a jelenetet, amit az idegen leművel elötte, majd azonnal odanyújtja neki pöttöm kezét. Ha eddig ideges is volt, hogyan fognak reagálni a jelenlétére a lakók, most minden aggodalma elszáll, és teljes nyugalom árasztja el, hogy nem azzal ugranak neki, hogy mit keres itt, hanem barátkozni szeretnének vele*
- Szia! Én Sheraphine vagyok, és új életet szeretnék kezdeni itt, de nem igazán tudom, hogy merre menjek, mivel még sosem jártam erre felé. Minden nagyon új itt - feleli rögtön az aprócska lány, majd barátságosan, oldalra billentett fejjel kérdezi: - Téged hogy hívnak?
*Halkan kuncogva figyeli a jelenetet, amit az idegen leművel elötte, majd azonnal odanyújtja neki pöttöm kezét. Ha eddig ideges is volt, hogyan fognak reagálni a jelenlétére a lakók, most minden aggodalma elszáll, és teljes nyugalom árasztja el, hogy nem azzal ugranak neki, hogy mit keres itt, hanem barátkozni szeretnének vele*
- Szia! Én Sheraphine vagyok, és új életet szeretnék kezdeni itt, de nem igazán tudom, hogy merre menjek, mivel még sosem jártam erre felé. Minden nagyon új itt - feleli rögtön az aprócska lány, majd barátságosan, oldalra billentett fejjel kérdezi: - Téged hogy hívnak?
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-10 00:38:23
Üzenet elküldve: 2013-02-10 00:38:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Sheraphine//
*Miután sikerült valahol megszabadulnia a fekete maszlaggal teli tasakjától, most a főtér köveit tapossa. Nem is nagyon tudja hol van, az esetet követően újult erővel vetette magát gondolataiba. Kell valami amivel papírra lehet írni, és nem folyik, de könnyen kezelhető... A város kapujában döbben rá mennyire elcsatangolt onnan ahová eredetileg tervezett menni. Sarkon is fordul hogy a gazdagnegyed felé vegye az irányt. Alig tesz meg pár lépést és máris feltűnik neki valami. Vagyis sokkal inkább valaki. Létezik még rajta kívül ilyen pöttöm teremtés? Nagyot mosolyogva feledkezik meg minden problémájáról, és szaladva indul meg az apró tündér irányába. Meglepő hogy pici lábai milyen sebességgel repítik keresztül a téren, meglepi például azt az embert is aki észre sem veszi ahogy a dolgára igyekezve bámul maga elé a tömegben. Csak úgy lepattan a férfi derekáról amikor az váratlanul belép elé, így újból sikerül hatalmas csókkal köszöntenie a földet, pont Sheraphine mellett. Most viszont még ez sem keseríti el, úgy pattan fel mintha mi sem történt volna, és egy koszos, horzsolásos vigyorral szólítja le az apró jövevényt*
-Szia! Izé… Szép napot! Mi szél hozott erre?
*Miután sikerült valahol megszabadulnia a fekete maszlaggal teli tasakjától, most a főtér köveit tapossa. Nem is nagyon tudja hol van, az esetet követően újult erővel vetette magát gondolataiba. Kell valami amivel papírra lehet írni, és nem folyik, de könnyen kezelhető... A város kapujában döbben rá mennyire elcsatangolt onnan ahová eredetileg tervezett menni. Sarkon is fordul hogy a gazdagnegyed felé vegye az irányt. Alig tesz meg pár lépést és máris feltűnik neki valami. Vagyis sokkal inkább valaki. Létezik még rajta kívül ilyen pöttöm teremtés? Nagyot mosolyogva feledkezik meg minden problémájáról, és szaladva indul meg az apró tündér irányába. Meglepő hogy pici lábai milyen sebességgel repítik keresztül a téren, meglepi például azt az embert is aki észre sem veszi ahogy a dolgára igyekezve bámul maga elé a tömegben. Csak úgy lepattan a férfi derekáról amikor az váratlanul belép elé, így újból sikerül hatalmas csókkal köszöntenie a földet, pont Sheraphine mellett. Most viszont még ez sem keseríti el, úgy pattan fel mintha mi sem történt volna, és egy koszos, horzsolásos vigyorral szólítja le az apró jövevényt*
-Szia! Izé… Szép napot! Mi szél hozott erre?
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-09 23:44:12
Üzenet elküldve: 2013-02-09 23:44:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Sher fáradtan érkezik meg Arthenior városába. Már több, mint hat napja elindult otthonról, hogy új életet kezdjen egy új városban, így nem meglepő, hogy kicsit indulatosan caplat végig a főtéren, hogy keressen magának valami szállás helyet. Fogalma sincs, hogy merre menjen, hiszen teljesen idegen ezen a helyen.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.09 23:46:27, a következő indokkal:
Jelpótlás
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.09 23:46:27, a következő indokkal:
Jelpótlás
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-07 16:52:30
Üzenet elküldve: 2013-02-07 16:52:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
- Ohh, hál' Istennek. Azt hittem, hogy valami komolyabb történt.
*Fordul vissza a hímhez*
- Köszönöm, jól jönne egy idegen vezető. Nem tud egy szálláshelyet valahol a közelben, ahol meghúzhatom magam éjszaka?
*Érdekesnek találja, hogy a férfi gyönyörű aranysárga szemeiben nincs semmi hátsó szándék. Vagy ha van, nagyon ügyesen leplezi.*
- Ha körbevezetne a városban este szívesen meginnék magával egy kacsó bort. Hogy szólíthatom?
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.07 16:56:31, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
- Ohh, hál' Istennek. Azt hittem, hogy valami komolyabb történt.
*Fordul vissza a hímhez*
- Köszönöm, jól jönne egy idegen vezető. Nem tud egy szálláshelyet valahol a közelben, ahol meghúzhatom magam éjszaka?
*Érdekesnek találja, hogy a férfi gyönyörű aranysárga szemeiben nincs semmi hátsó szándék. Vagy ha van, nagyon ügyesen leplezi.*
- Ha körbevezetne a városban este szívesen meginnék magával egy kacsó bort. Hogy szólíthatom?
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.07 16:56:31, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-07 15:16:23
Üzenet elküldve: 2013-02-07 15:16:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Nevlik Alivyanara//
* Halkan felnevet, mikor a hölgy hátrál pár lépést; igen félénk teremtmény lehet, bár valljuk be, Zaraun kissé letámadta a bámészkodó nőt.*
-Elnézését kérem, Alivi, nem akartam magára ijeszteni!
*Kér kedélyesen bocsánatot, de még mindig vigyorog a lány reakcióján, habár az már látszik, hogy nem hagyja szó nélkül a rámenős viselkedését. Megköszörüli torkát, magára ölti komolyabb modorát, s daliásan kihúzva magát válaszol a hozzá intézett kérdésre*
- Igen, itt születtem a Gazdagnegyedben, manapság pedig a Pegazusban tengetem mindennapjaim. Ha szüksége van egy idegenvezetőre, szívesen állok rendelkezésére, csupán egy estét kérek cserébe... mármint este szívesen venném társaságát egy kancsó bor mellett!
* Hangja dallamosan cseng, igen megnyerően tud udvarolni, ha kell lyukat beszélni a gyengébbik nem hasába, bár majdhogynem belesül abba az esti meghívásba, remélhetőleg sikerül magát időben kijavítania, mielőtt félreértenék. Meglepő módon most tényleg semmi rosszra nem gondolt.*
-Na és magácska hol látta meg a napvilágot? Esetlen még odalenn született? Vagy a városon kívül éldegélt talán, esetleg távoli földről érkezett váro...
*Szegezi a kérdéseket Alivinek, érdemes tudni róla, hogy rendkívül kíváncsi természet, de hát mi ezzel a probléma? Mindig kérdez, mindig mindenről tudni akar, de ez a tudás záloga nemdebár. Ha valakinek idegesítő a sok kérdés, majd nem válaszol, aztán kész. De nincs ideje befejezni a szövegelést, hangzavar támad a háta mögött, s a lány is rémülten tekint a zaj irányába. Ami egyrészről nem jó, hisz nem akarja, hogy bántódása essen, másrészről meg elvonja a nő figyelmét őróla, ami nem jó!*
-Ne féljen, mellettem nem eshet bántódása!
* Pördül meg, mikor még azt sem tudja, mi történik a téren, csak a dulakodás hangját hallja. De valóban nem kell félni mellette, kifejezetten jól bánik az oldalára csatolt tőrökkel, még ha nem is szemtől szembeni harcban szokta őket használni, de így fényes nappal, nyílt terepen is elboldogul velük.*
- Áhh, úgy látom csak egy piti tolvaj. Azokkal vigyázni kell, de az őrök majd jól ellátják a baját!
* Halkan felnevet, mikor a hölgy hátrál pár lépést; igen félénk teremtmény lehet, bár valljuk be, Zaraun kissé letámadta a bámészkodó nőt.*
-Elnézését kérem, Alivi, nem akartam magára ijeszteni!
*Kér kedélyesen bocsánatot, de még mindig vigyorog a lány reakcióján, habár az már látszik, hogy nem hagyja szó nélkül a rámenős viselkedését. Megköszörüli torkát, magára ölti komolyabb modorát, s daliásan kihúzva magát válaszol a hozzá intézett kérdésre*
- Igen, itt születtem a Gazdagnegyedben, manapság pedig a Pegazusban tengetem mindennapjaim. Ha szüksége van egy idegenvezetőre, szívesen állok rendelkezésére, csupán egy estét kérek cserébe... mármint este szívesen venném társaságát egy kancsó bor mellett!
* Hangja dallamosan cseng, igen megnyerően tud udvarolni, ha kell lyukat beszélni a gyengébbik nem hasába, bár majdhogynem belesül abba az esti meghívásba, remélhetőleg sikerül magát időben kijavítania, mielőtt félreértenék. Meglepő módon most tényleg semmi rosszra nem gondolt.*
-Na és magácska hol látta meg a napvilágot? Esetlen még odalenn született? Vagy a városon kívül éldegélt talán, esetleg távoli földről érkezett váro...
*Szegezi a kérdéseket Alivinek, érdemes tudni róla, hogy rendkívül kíváncsi természet, de hát mi ezzel a probléma? Mindig kérdez, mindig mindenről tudni akar, de ez a tudás záloga nemdebár. Ha valakinek idegesítő a sok kérdés, majd nem válaszol, aztán kész. De nincs ideje befejezni a szövegelést, hangzavar támad a háta mögött, s a lány is rémülten tekint a zaj irányába. Ami egyrészről nem jó, hisz nem akarja, hogy bántódása essen, másrészről meg elvonja a nő figyelmét őróla, ami nem jó!*
-Ne féljen, mellettem nem eshet bántódása!
* Pördül meg, mikor még azt sem tudja, mi történik a téren, csak a dulakodás hangját hallja. De valóban nem kell félni mellette, kifejezetten jól bánik az oldalára csatolt tőrökkel, még ha nem is szemtől szembeni harcban szokta őket használni, de így fényes nappal, nyílt terepen is elboldogul velük.*
- Áhh, úgy látom csak egy piti tolvaj. Azokkal vigyázni kell, de az őrök majd jól ellátják a baját!
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 23:59:07
Üzenet elküldve: 2013-02-05 23:59:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Sztoikus nyugalommal nézi végig a jelenetet. Tökéletes ellentéte bátyjának, ugyanis míg neki vörös köd szállta volna meg elméjét, az övét egy jégvilági szörnyeteg fagyos lehelete tölti be. S hogy mindez miért? Míg bátyja nem él meg érzelmeket a hétköznapokban, a harcban adja le azt. Lothaire azonban a végletekig hajszolja az élvezeteket, ám kiélezett helyzetben minden eltűnik, mi befolyásolhatná ítélőképességét. Agyában automatikusan kapcsolnak át a fogaskerekek egy kiszámított, tökéletesen precíz ütemre, hol a hideg és érzéketlen logika játssza a fő szerepet. Képes elkülönülni az érzelmektől, mik pusztán addig képesek eljutni, hogy lekapcsolják magukat, ha úgy hozza a szükség. Ez Lothaire, a nők bálványa, a tökéletes, hidegvérű gyilkos.
Nem vesztegeti idejét, kifinomult előrelátó képességgel méri fel lehetőségeit. Tekintete nem a nőt cipelő véglény alakját figyeli - tudja, őt nem veszti szem elől, hisz amaz meghatározott cél felé halad. Ellenben a másik... agyába vési legjellemzőbb vonásait, a járását, bizonytalanságát. Ennek a fickónak van szíve, annak ellenére, hogy városőr. Milyen kár.
A nagydarab lendületesen halad a börtön felé. Elvakult, szélsőséges nézetei sem homályosítják el azonban látását, figyelme lankadatlanul pásztázza az utcákat elhaladtában. Mindig is büszke volt arra, hogy a legapróbb részletekre is odafigyel és általában elsőként szúrja ki a gonoszt, így több, mint meglepő, amint megtorpanva tekintete véres pengére zuhan. Bern döbbenten áll egy helyben. A nyomás megszűnik hátában, s a vállán nyugvó teher is eltűnik egyik szakadt szívdobbanásról a másikra. A testén átfutó penge hideg felületén saját, hitetlenkedő arckifejezését látja visszaköszönni. Megpróbál hátra fordulni, ám teste zsákként kezd dőlni előre. Utolsó, undorító pillantása egy sötét hajú, nálánál jóval magasabb démon aranysárga, vadállatias tekintetével találkozik. Az íriszek úgy fénylenek a homályos, elhagyatott utcácskán, mint legkínzóbb, legkegyetlenebb tűz a holtak sötét, nyirkosan hideg, mélységes birodalmában.
Lothaire kifejezéstelen arccal nézi, ahogy áldozata esetlenül eldől előtte. Legalább halálában tudta, hol a helye: A lábai előtt heverve.
Az ájult nőstényt a szemközti ház falához ülteti le, majd visszatér a hullához. Kardját lassú, precíz mozdulatokkal húzza ki annak házából, majd a városőri egyenruhában törli le róla a vért. Miután visszahelyezi pengéjét a hozzá tartozó, éjfekete hüvelybe, elrejti a hullát némi szeméthalom alá. Itt nem fogják megtalálni idő előtt. Mikor végzett, megáll nősténye előtt. Üres tekintettel figyeli annak békés arcát, vörös tincseit, gyönyörű bőrét... lelkének legmélyén dühöngve üvölt fel a szörnyeteg sebzett ajkait látva. A mocskos halandó nem érdemelte meg ezt a könnyű halált. Hosszan kellett volna szenvednie, mielőtt kileheli lelkét. Ám túl messze vannak még a kúriától ahhoz, hogy két testet is elvonszoljon odáig feltűnés nélkül.
Ismét felemeli a nőstényt, s nemes egyszerűséggel a vállára veszi, mint egy helyes kis zsákot. Vihetné ölben is, akkor azonban nem maradhatna szabadon jobb keze. Márpedig ő elég veszélyes környéken viszi majd keresztül Hercegnőjét ahhoz, hogy alkalomadtán szüksége lehessen rá.*
Nem vesztegeti idejét, kifinomult előrelátó képességgel méri fel lehetőségeit. Tekintete nem a nőt cipelő véglény alakját figyeli - tudja, őt nem veszti szem elől, hisz amaz meghatározott cél felé halad. Ellenben a másik... agyába vési legjellemzőbb vonásait, a járását, bizonytalanságát. Ennek a fickónak van szíve, annak ellenére, hogy városőr. Milyen kár.
A nagydarab lendületesen halad a börtön felé. Elvakult, szélsőséges nézetei sem homályosítják el azonban látását, figyelme lankadatlanul pásztázza az utcákat elhaladtában. Mindig is büszke volt arra, hogy a legapróbb részletekre is odafigyel és általában elsőként szúrja ki a gonoszt, így több, mint meglepő, amint megtorpanva tekintete véres pengére zuhan. Bern döbbenten áll egy helyben. A nyomás megszűnik hátában, s a vállán nyugvó teher is eltűnik egyik szakadt szívdobbanásról a másikra. A testén átfutó penge hideg felületén saját, hitetlenkedő arckifejezését látja visszaköszönni. Megpróbál hátra fordulni, ám teste zsákként kezd dőlni előre. Utolsó, undorító pillantása egy sötét hajú, nálánál jóval magasabb démon aranysárga, vadállatias tekintetével találkozik. Az íriszek úgy fénylenek a homályos, elhagyatott utcácskán, mint legkínzóbb, legkegyetlenebb tűz a holtak sötét, nyirkosan hideg, mélységes birodalmában.
Lothaire kifejezéstelen arccal nézi, ahogy áldozata esetlenül eldől előtte. Legalább halálában tudta, hol a helye: A lábai előtt heverve.
Az ájult nőstényt a szemközti ház falához ülteti le, majd visszatér a hullához. Kardját lassú, precíz mozdulatokkal húzza ki annak házából, majd a városőri egyenruhában törli le róla a vért. Miután visszahelyezi pengéjét a hozzá tartozó, éjfekete hüvelybe, elrejti a hullát némi szeméthalom alá. Itt nem fogják megtalálni idő előtt. Mikor végzett, megáll nősténye előtt. Üres tekintettel figyeli annak békés arcát, vörös tincseit, gyönyörű bőrét... lelkének legmélyén dühöngve üvölt fel a szörnyeteg sebzett ajkait látva. A mocskos halandó nem érdemelte meg ezt a könnyű halált. Hosszan kellett volna szenvednie, mielőtt kileheli lelkét. Ám túl messze vannak még a kúriától ahhoz, hogy két testet is elvonszoljon odáig feltűnés nélkül.
Ismét felemeli a nőstényt, s nemes egyszerűséggel a vállára veszi, mint egy helyes kis zsákot. Vihetné ölben is, akkor azonban nem maradhatna szabadon jobb keze. Márpedig ő elég veszélyes környéken viszi majd keresztül Hercegnőjét ahhoz, hogy alkalomadtán szüksége lehessen rá.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 22:32:19
Üzenet elküldve: 2013-02-05 22:32:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*Meglepődik ér érintés hatására és hátrál pár lépést. Látta, ahogy a hím alaposan végigmérte őt a lábától kezdve egészen a feje búbjáig. Sejtése szerint egy olyan hím szólította most meg, aki azt hiszi magáról, hogy mindent megkaphat. Eldönti magában, hogy nem adja könnyen magát.*
- A nevem Alivyanara. Szólíthat Alivinek, de csak akkor, ha képes visszavenni ebből a viselkedésből.
*Reméli, hogy a hím tudja, mire céloz, és nem kell elmagyaráznia neki. Értelmesnek látszik, ráadásul jóképű is, már csak arra kíváncsi, milyen igazából legbelül*
-Itt született?
*Kérdezi, de hirtelen más tereli el a figyelmét. Észreveszi, hogy egy kicsivel arrébb dulakodás tört ki. Rémülten nézi, hogy az egyik valaki kést szorongat a másik valaki torkához.*
~ Mi történik itt? ~ *kérdezi magában, miközben teljesen elterelődik a figyelme a fiatalemberről, aki az imént megszólította.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 22:36:12, a következő indokkal:
Jeljavítás
*Meglepődik ér érintés hatására és hátrál pár lépést. Látta, ahogy a hím alaposan végigmérte őt a lábától kezdve egészen a feje búbjáig. Sejtése szerint egy olyan hím szólította most meg, aki azt hiszi magáról, hogy mindent megkaphat. Eldönti magában, hogy nem adja könnyen magát.*
- A nevem Alivyanara. Szólíthat Alivinek, de csak akkor, ha képes visszavenni ebből a viselkedésből.
*Reméli, hogy a hím tudja, mire céloz, és nem kell elmagyaráznia neki. Értelmesnek látszik, ráadásul jóképű is, már csak arra kíváncsi, milyen igazából legbelül*
-Itt született?
*Kérdezi, de hirtelen más tereli el a figyelmét. Észreveszi, hogy egy kicsivel arrébb dulakodás tört ki. Rémülten nézi, hogy az egyik valaki kést szorongat a másik valaki torkához.*
~ Mi történik itt? ~ *kérdezi magában, miközben teljesen elterelődik a figyelme a fiatalemberről, aki az imént megszólította.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 22:36:12, a következő indokkal:
Jeljavítás
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 22:08:23
Üzenet elküldve: 2013-02-05 22:08:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Milyen könnyedén söpri félre hosszú hónapok munkáját egyetlen meggondolatlan esemény. Azzal, hogy Radlina a városőrökön próbálgatta karmait, komoly bajba került. Valószínű, hogy a városban nem maradhat, ha egyáltalán túléli ezt a kis kalandot. A menekülés helyett azonban még mindig az elkobzott üveg körül forognak gondolatai. Lassan már azt se tudja, hogy miért kell neki annyira a bor kínálta megnyugvás, csak nevetéssel szakított zihálása hallatszik, ahogy a marcona alak arcába néz.*
- Még neked áll feljebb?* Az üveg szomorú csörömpöléssel törik szét a macskakövön, ahogy a férfi földhöz vágja. Édes illat tölti be a levegőt, miközben a lány tekintetében izzó fény gyúl. A düh legalább kitisztítja a fejét annyira, hogy lassan felfogja milyen helyzetbe került.*
- Mi lenne, ha most rögtön megölnénk? Nem hiányozna senkinek...* A nagydarab, aki Radlinát eddig a falhoz szorította, szinte köpködve ejti a szavakat. Szavaihoz híven kardot ránt, de a másik leinti.*
- Térj már észhez, Bern! Csúnyán megüthetjük a bokánkat, ha mégsem egy piti tolvaj. Hagyd beszélni, hátha okosabbak leszünk.* A Bern, néven nevezett alak, egyik kezével megragadja a csinos nyakat és arra kényszeríti Radlinát, hogy a szemébe nézzen, de a pengét még nem teszi el.*
- Hosszú évekig dolgoztam azért, hogy e város lakói nyugodt álomra hajtsák fejüket. Pontosan az ilyen bűnözők azok, akik miatt szükség van ránk. Gyorsan találj ki valamit, mert a pengém már éhezik a mocskos véredre. Szóval... Ki vagy? És miért akartál meglopni minket?* Tagolva ejti a szavakat, ahogy arca szinte már súrolja a másik bőrét.
Radlina nem fél. Ahogy próbálja visszafogni nevetését, szinte már játékos fény villan a szemeiben.*
- Az úrfi nem fog örülni, ha üres kézzel térek vissza. Talán meg is veret. Nem adhatom vissza a pénzt, mert... Kérem értsék meg.* Bár természetesen a színjáték értékéből levon, hogy vissza kell fojtania nevetését, az időhúzásnál jobb ötlete egyelőre nincs. A másik idegen tétovaságára játszik, mert amaz épp az imént árulta el, hogy egy befolyásos polgár vagy nemes szolgálóját megölni elég kockázatos. Tömlöcben még úgysem volt soha és addig is rengeteg alkalma adódhat a szökésre.*
- Mi a neved? Vagy ami fontosabb, mi az urad neve?* A szorítás erősödik a fehér bőrön, de ez inkább csak amolyan figyelmeztetés, hogy a lány ne terelje a szót.*
- Maga bolond... Miért kötné az egyszerű szolgálója orrára, hogy hogy hívják? Annyit azért mondhatok, hogy befolyásos sötételf és ha érte küldet, akkor megtudhatja a nevét is... A Gazdagnegyedben áll a villája, a Dwirinthalen kúriától három utcányira, északra.* Kiismerhetetlen fények táncolnak a méregzöld szempárban, ahogy szinte kívülről hallja a saját hangját. Most tényleg arra akar játszani, hogy a jóképű, arrogáns idegen, majd megmenti? Nevetséges...*
- Hallod, Bern? Vigyük el és majd utánajárunk a szavainak.* A homályos válasz hallatán kicsit enyhül ugyan a szorítás, de az nyilvánvaló, hogy nem bízik a lányban. Megvonja a vállát, majd kicsit távolabb áll a frissen fogott tolvajtól. Egy pillanatig még gyűlölettel méregeti, aztán Radlina már csak az emelkedő öklöt látja és csendes sötétség hull pilláira. A halántékára mért ütés nem életveszélyes, csupán arra szolgált, hogy nehézségek nélkül vihesse el a tömlöcig.*
- Mi a rosszseb van veled, ember?!* Szól rá a fiatalabb, de Bern pillantása beléfojtja a szót.*
- Még mindig én vagyok a rangidős, úgyhogy tartsd a szád. Te itt maradsz, őrködsz tovább, addig én elviszem a hűvösre.* Egy laza mozdulattal vállára emeli az alélt testet, majd némi kotorászás után, fiatalabb társának hajítja az erszényt.*
- Legközelebb jobban vigyázz rá.* Azzal kardját hüvelyébe csúsztatva a föld alatt húzódó tömlöcök felé igazítja csörgő lépteit.*
- Még neked áll feljebb?* Az üveg szomorú csörömpöléssel törik szét a macskakövön, ahogy a férfi földhöz vágja. Édes illat tölti be a levegőt, miközben a lány tekintetében izzó fény gyúl. A düh legalább kitisztítja a fejét annyira, hogy lassan felfogja milyen helyzetbe került.*
- Mi lenne, ha most rögtön megölnénk? Nem hiányozna senkinek...* A nagydarab, aki Radlinát eddig a falhoz szorította, szinte köpködve ejti a szavakat. Szavaihoz híven kardot ránt, de a másik leinti.*
- Térj már észhez, Bern! Csúnyán megüthetjük a bokánkat, ha mégsem egy piti tolvaj. Hagyd beszélni, hátha okosabbak leszünk.* A Bern, néven nevezett alak, egyik kezével megragadja a csinos nyakat és arra kényszeríti Radlinát, hogy a szemébe nézzen, de a pengét még nem teszi el.*
- Hosszú évekig dolgoztam azért, hogy e város lakói nyugodt álomra hajtsák fejüket. Pontosan az ilyen bűnözők azok, akik miatt szükség van ránk. Gyorsan találj ki valamit, mert a pengém már éhezik a mocskos véredre. Szóval... Ki vagy? És miért akartál meglopni minket?* Tagolva ejti a szavakat, ahogy arca szinte már súrolja a másik bőrét.
Radlina nem fél. Ahogy próbálja visszafogni nevetését, szinte már játékos fény villan a szemeiben.*
- Az úrfi nem fog örülni, ha üres kézzel térek vissza. Talán meg is veret. Nem adhatom vissza a pénzt, mert... Kérem értsék meg.* Bár természetesen a színjáték értékéből levon, hogy vissza kell fojtania nevetését, az időhúzásnál jobb ötlete egyelőre nincs. A másik idegen tétovaságára játszik, mert amaz épp az imént árulta el, hogy egy befolyásos polgár vagy nemes szolgálóját megölni elég kockázatos. Tömlöcben még úgysem volt soha és addig is rengeteg alkalma adódhat a szökésre.*
- Mi a neved? Vagy ami fontosabb, mi az urad neve?* A szorítás erősödik a fehér bőrön, de ez inkább csak amolyan figyelmeztetés, hogy a lány ne terelje a szót.*
- Maga bolond... Miért kötné az egyszerű szolgálója orrára, hogy hogy hívják? Annyit azért mondhatok, hogy befolyásos sötételf és ha érte küldet, akkor megtudhatja a nevét is... A Gazdagnegyedben áll a villája, a Dwirinthalen kúriától három utcányira, északra.* Kiismerhetetlen fények táncolnak a méregzöld szempárban, ahogy szinte kívülről hallja a saját hangját. Most tényleg arra akar játszani, hogy a jóképű, arrogáns idegen, majd megmenti? Nevetséges...*
- Hallod, Bern? Vigyük el és majd utánajárunk a szavainak.* A homályos válasz hallatán kicsit enyhül ugyan a szorítás, de az nyilvánvaló, hogy nem bízik a lányban. Megvonja a vállát, majd kicsit távolabb áll a frissen fogott tolvajtól. Egy pillanatig még gyűlölettel méregeti, aztán Radlina már csak az emelkedő öklöt látja és csendes sötétség hull pilláira. A halántékára mért ütés nem életveszélyes, csupán arra szolgált, hogy nehézségek nélkül vihesse el a tömlöcig.*
- Mi a rosszseb van veled, ember?!* Szól rá a fiatalabb, de Bern pillantása beléfojtja a szót.*
- Még mindig én vagyok a rangidős, úgyhogy tartsd a szád. Te itt maradsz, őrködsz tovább, addig én elviszem a hűvösre.* Egy laza mozdulattal vállára emeli az alélt testet, majd némi kotorászás után, fiatalabb társának hajítja az erszényt.*
- Legközelebb jobban vigyázz rá.* Azzal kardját hüvelyébe csúsztatva a föld alatt húzódó tömlöcök felé igazítja csörgő lépteit.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 22:03:38
Üzenet elküldve: 2013-02-05 22:03:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Nevlik Alivyanara//
~Milyen ártatlan kis tünemény!~
*Jegyzi meg magában a vékonyka hangra, s nagy, csillogó szemekre gondolva. Kedvére való az ifjú hölgy, bár általában a rossz kislányokat szereti... általában, nem mindig. Az ilyen földre szállt angyaloknak megvan sajátos varázsuk, s nem mellesleg nehéz őket becserkészni. Aztán ki tudja, még a végén kiderül, hogy a kislányos mosoly, vékonyka hang egy igazi vadmacskát rejt, no annál nincs is jobb! Persze ezek egy arrogáns, tizenkilenc éves csirkefogó vágyálmai, az ő korában ez talán még elnézhető. Nincsen neki rossz szíve, nem akarja ő elijeszteni az újdonsült városlakót, csupán egy forrófejű, nagyra nőtt gyerek, aki szeret a gyengébbik nem előtt parádézni.*
- Akkor isten hozta, szépséges Hölgyem! A nevem Zaraun Aleander, örülök, hogy megismerhetem!
*Mert hát biztos benne, hogy a nőstény viszonozza a bemutatkozást, hisz ő annyira jóképű és helyes. Persze koránt sincs mindig így, sőt, gyakran kap szúrós tekinteteket, gyakran még pofont is név helyett. De aki visszautasítja, magára vessen, gondolja ő. Ha pedig ezúttal nem kerül elutasításra kissé tolakodó viselkedése végett, kezet csókol a nőnek.*
- Ha bármiben segítségére lehetek, állok rendelkezésére, Kisasszony!
* Kedvesen mosolyog, s jobbjával szeme elé lógó hószín tincseit besimítja jobb füle mögé, de aranyszín szemeit egy pillanatra sem veszi le a nőstényről. Próbálja feltűnésmentesen végigmérni, vagy sikerül, vagy sem...*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 22:24:31, a következő indokkal:
Jelpótlás
~Milyen ártatlan kis tünemény!~
*Jegyzi meg magában a vékonyka hangra, s nagy, csillogó szemekre gondolva. Kedvére való az ifjú hölgy, bár általában a rossz kislányokat szereti... általában, nem mindig. Az ilyen földre szállt angyaloknak megvan sajátos varázsuk, s nem mellesleg nehéz őket becserkészni. Aztán ki tudja, még a végén kiderül, hogy a kislányos mosoly, vékonyka hang egy igazi vadmacskát rejt, no annál nincs is jobb! Persze ezek egy arrogáns, tizenkilenc éves csirkefogó vágyálmai, az ő korában ez talán még elnézhető. Nincsen neki rossz szíve, nem akarja ő elijeszteni az újdonsült városlakót, csupán egy forrófejű, nagyra nőtt gyerek, aki szeret a gyengébbik nem előtt parádézni.*
- Akkor isten hozta, szépséges Hölgyem! A nevem Zaraun Aleander, örülök, hogy megismerhetem!
*Mert hát biztos benne, hogy a nőstény viszonozza a bemutatkozást, hisz ő annyira jóképű és helyes. Persze koránt sincs mindig így, sőt, gyakran kap szúrós tekinteteket, gyakran még pofont is név helyett. De aki visszautasítja, magára vessen, gondolja ő. Ha pedig ezúttal nem kerül elutasításra kissé tolakodó viselkedése végett, kezet csókol a nőnek.*
- Ha bármiben segítségére lehetek, állok rendelkezésére, Kisasszony!
* Kedvesen mosolyog, s jobbjával szeme elé lógó hószín tincseit besimítja jobb füle mögé, de aranyszín szemeit egy pillanatra sem veszi le a nőstényről. Próbálja feltűnésmentesen végigmérni, vagy sikerül, vagy sem...*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 22:24:31, a következő indokkal:
Jelpótlás
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 21:37:51
Üzenet elküldve: 2013-02-05 21:37:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*Nagyon meglepődik, mikor meglátja, hogy valaki közeledik felé. Általában őt mindig tíz méteres körben elkerülték, furcsa viselkedése miatt. Azon gondolkozik, hogy vajon mit mond majd neki a hím. Kicsit izgul is talán, de tudja, hogy úgysem azért megy hozzá, hogy megpróbáljon összebarátkozni vele.*
- Szép napot uram. Ma érkeztem.
* Válaszolja a hímnek, majd nagy, kerek, csillogó szemekkel figyeli, hogy mi lesz a reakciója a másiknak.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 22:25:24, a következő indokkal:
Jeljavítás, szóismétlés javítása
*Nagyon meglepődik, mikor meglátja, hogy valaki közeledik felé. Általában őt mindig tíz méteres körben elkerülték, furcsa viselkedése miatt. Azon gondolkozik, hogy vajon mit mond majd neki a hím. Kicsit izgul is talán, de tudja, hogy úgysem azért megy hozzá, hogy megpróbáljon összebarátkozni vele.*
- Szép napot uram. Ma érkeztem.
* Válaszolja a hímnek, majd nagy, kerek, csillogó szemekkel figyeli, hogy mi lesz a reakciója a másiknak.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 22:25:24, a következő indokkal:
Jeljavítás, szóismétlés javítása
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 21:23:20
Üzenet elküldve: 2013-02-05 21:23:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Nevlik Alivyanara//
*Egy újabb unalmas nap a sötételf ficsúrnak, cimborák nélkül, s céltalanul rója a város kis utcácskáit. De legalább nincs semmi kötöttség, nem ugráltatja senki, egyenlőre még erszénye is rejt némi pénzecskét-bár őt ismerve nem sokáig. Szokásos fekete ingében parádézik, mely jól láthatólag igen drága anyagból készült, hófehér hajtincsei rakoncátlanul, rendezetlenül verdesik vállát, ahogyan fütyörészve, jókedvűen kiér a város főterére. Maga sem tudja miért épp itt kötött ki, egyszerűen csak erre hozta a lába, meg az unalom. Előbb-utóbb úgyis egy ivóban fog kikötni, aztán meg valami kalamajkában, ahogy az lenni szokott, de hát ő csak a szokványos nemes ifjoncok gondtalan életét éli.*
-Lám-lám, egy magányos virágszál!
*Csillannak fel aranyszín szemei, s hamiskás féloldalas mosoly húzódik arcára, ahogyan megpillantja a fa árnyékában, oly magányosan várakozó sötételf nőstényt, ki minden bizonnyal csak arra vár, hogy egy Zaraunhoz hasonló daliás hím beszélgetésbe elegyedjen vele-legalábbis ő ezt gondolja, hála sötételfekhez mérten is nagy önbizalmának...*
- Szép napot, bájos Hölgy! Hogy-hogy, csak így egyedül?
* Sétál oda mellkasát kidüllesztve Nevlikhez, s rögvest el is süti ezt a mézes-mázos üdvözlést, kellemes, megnyerő dallamos hangon, egy aprócska de annál elegánsabb meghajlás kíséretében.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 21:40:46, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
*Egy újabb unalmas nap a sötételf ficsúrnak, cimborák nélkül, s céltalanul rója a város kis utcácskáit. De legalább nincs semmi kötöttség, nem ugráltatja senki, egyenlőre még erszénye is rejt némi pénzecskét-bár őt ismerve nem sokáig. Szokásos fekete ingében parádézik, mely jól láthatólag igen drága anyagból készült, hófehér hajtincsei rakoncátlanul, rendezetlenül verdesik vállát, ahogyan fütyörészve, jókedvűen kiér a város főterére. Maga sem tudja miért épp itt kötött ki, egyszerűen csak erre hozta a lába, meg az unalom. Előbb-utóbb úgyis egy ivóban fog kikötni, aztán meg valami kalamajkában, ahogy az lenni szokott, de hát ő csak a szokványos nemes ifjoncok gondtalan életét éli.*
-Lám-lám, egy magányos virágszál!
*Csillannak fel aranyszín szemei, s hamiskás féloldalas mosoly húzódik arcára, ahogyan megpillantja a fa árnyékában, oly magányosan várakozó sötételf nőstényt, ki minden bizonnyal csak arra vár, hogy egy Zaraunhoz hasonló daliás hím beszélgetésbe elegyedjen vele-legalábbis ő ezt gondolja, hála sötételfekhez mérten is nagy önbizalmának...*
- Szép napot, bájos Hölgy! Hogy-hogy, csak így egyedül?
* Sétál oda mellkasát kidüllesztve Nevlikhez, s rögvest el is süti ezt a mézes-mázos üdvözlést, kellemes, megnyerő dallamos hangon, egy aprócska de annál elegánsabb meghajlás kíséretében.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 21:40:46, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 21:01:15
Üzenet elküldve: 2013-02-05 21:01:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Csak most érkezett a városba, de máris meghökkenti, hogy mennyien vannak itt. Egy fa árnyékában próbál meg elbújni és figyeli, hogy mi lesz a többiek következő mozdulata. Eszébe jut: azért jött ebbe a városba, hogy elfelejtse a múltját, hogy valami elterelje róla a figyelmét. A fa árnyékát próbálja búvóhelynek használni, onnan figyeli, hogy mit művel egymással a két nő.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 20:07:46
Üzenet elküldve: 2013-02-05 20:07:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Meglehetősen bántja szemét a nyílt fény, ezért az árnyak közt húzódik meg. Nem látszik alakja, ám ő tökéletesen belátja a teret, s pont ez az, amire most szüksége van. Hiába borul a világ narancsos izzásba, a nőstény alakját könnyűszerrel kiveszi mind közül.
Hetek óta nem találkozott a nőstényördöggel szemtől szemben, ám jóformán mindenhova követte őt. Sokszor tévesztette szem elől ugyan, azonban még így is eleget látott ahhoz, hogy ne legyen kétsége mára annak foglalkozása felől. Nem telt bele sok időbe, hogy rájöjjön, mégis elismeréssel kell adóznia álmai bájos szereplőjének. Gyors, ügyes és okos... ám túlságosan is épít a jól bevált szokásokra. Lothaire ismétlődő mintát vél felfedezni Radlina keze munkájában, ami viszont több, mint aggasztó. Nem szabad, hogy kiszámítható legyen. Ebben a szakmában az életét kockáztatja vele.
Hamar rájött persze, miért is botlottak egymásba azon a végzetes éjjelen. Már az első napokban felismerte e tényt, hisz a nőstény többször is alkalmazta azóta a taktikát, mit vele szemben is elkövetett. Gondolatban újra végigpörgette az eseményeket és ha lehet, tán még jobban szórakozott rajta, mint megtörténtük pillanatában. A hölgyemény megpróbálta meglopni őt, Lothaire pedig észre sem vette. Túlságosan is lefoglalták a méregzöld szemek, avagy csupán ennyire jó a lány? Valószínűleg mindkettő igaz.
Az elmúlt napokban szinte árnyéka lett e sejtelmes lénynek, kit olyannyira megismerni vágyott. Még így is a felszínt kapargatja csupán, ám ez megfelelő kezdet lehet. Normális esetben elhívná vacsorázni szíve hölgyét, ám a jelenlegi több, mint nem normális állapot. Ugyanis Radlina valószínűleg sosem mondana neki igent, s ha mégis, akkor is csak a gúnyos, undorodó maszkot kapná. Hát nem nagyszerű így, hogy egyszerű árnyként viselkedik? Nem túl romantikus, ám kifejezetten praktikus. Leszámítva a tényt persze, hogy nap, nap után kellett megküzdenie őrjítő vágyaival.
Igyekezett nem feltűnni a nőnek ez idő alatt. Nem akar találkozni vele, még nem... ugyan, mit nyerne vele? Ha szellemként követi, amaz legalább megmaradhat a maga naiv hitében, hogy a hím tán el is felejtette már, hogy lemondott róla. Hisz nem ismerheti Lothaire-t, nem tudja, hogy képtelen lemondani a vágyairól. Nem azokról, melyekkel mágia köti gúzsba.
Borostyánszemei kiismerhetetlenül követik a kecses alakot. Cseppet sem tetszik neki, hogy amaz alkohol befolyása alatt bóklászik nyílt terepen. Ha már tudatmódosító szer, akkor legyen inkább vágy. Mondjuk a mélységi iránt. Igen, ez megfelelne.
A ház falának dőlve, karba font kézzel figyeli a kialakuló jelentet, mint valami jól képzett katasztrófaturista. Jóstehetség sem kell ahhoz, hogy tudja, mi következik majd. Még innen is kiszúrja a nő mozdulatát, annak ellenére, hogy amaz rendkívül kifinomult, még így borgőzösen is. Figyelve a hímek reakcióját rögtön rájön: nincs egyedül felfedezésével. Ez gond. Bár korábban csak azért figyelte homlokráncolva, összeszűkülő pillantással a jelenetet, mert a nőstényke az egyik baromarcúhoz dörgölődzött, immár egészen más teszi borússá vonásait. Csupán tompán jutnak el hozzá a szavak, ám érzékeny füleinek épp elég ez is, hogy értse a lényeget.
Lothaire arcában fenyegetően megrándul egy izom a csattanásra. Agyát jeges indulat szállja meg, s gondolatban új nevet karcol a halállistára. Ám mégis türtőzteti még magát. Több okból sem akar beleavatkozni egyelőre a történések menetébe. Egyrészt itt helyben nem végeznek a nővel, ezt tapasztalatból tudja. Másrészt nem akarja tönkre vágni jelenlegi szerencsés helyzetét a törvénnyel azzal, hogy nyílt terepen mészárolja le a két férget. Harmadrészt pedig... kíváncsi, mit tervez a vöröske.*
Hetek óta nem találkozott a nőstényördöggel szemtől szemben, ám jóformán mindenhova követte őt. Sokszor tévesztette szem elől ugyan, azonban még így is eleget látott ahhoz, hogy ne legyen kétsége mára annak foglalkozása felől. Nem telt bele sok időbe, hogy rájöjjön, mégis elismeréssel kell adóznia álmai bájos szereplőjének. Gyors, ügyes és okos... ám túlságosan is épít a jól bevált szokásokra. Lothaire ismétlődő mintát vél felfedezni Radlina keze munkájában, ami viszont több, mint aggasztó. Nem szabad, hogy kiszámítható legyen. Ebben a szakmában az életét kockáztatja vele.
Hamar rájött persze, miért is botlottak egymásba azon a végzetes éjjelen. Már az első napokban felismerte e tényt, hisz a nőstény többször is alkalmazta azóta a taktikát, mit vele szemben is elkövetett. Gondolatban újra végigpörgette az eseményeket és ha lehet, tán még jobban szórakozott rajta, mint megtörténtük pillanatában. A hölgyemény megpróbálta meglopni őt, Lothaire pedig észre sem vette. Túlságosan is lefoglalták a méregzöld szemek, avagy csupán ennyire jó a lány? Valószínűleg mindkettő igaz.
Az elmúlt napokban szinte árnyéka lett e sejtelmes lénynek, kit olyannyira megismerni vágyott. Még így is a felszínt kapargatja csupán, ám ez megfelelő kezdet lehet. Normális esetben elhívná vacsorázni szíve hölgyét, ám a jelenlegi több, mint nem normális állapot. Ugyanis Radlina valószínűleg sosem mondana neki igent, s ha mégis, akkor is csak a gúnyos, undorodó maszkot kapná. Hát nem nagyszerű így, hogy egyszerű árnyként viselkedik? Nem túl romantikus, ám kifejezetten praktikus. Leszámítva a tényt persze, hogy nap, nap után kellett megküzdenie őrjítő vágyaival.
Igyekezett nem feltűnni a nőnek ez idő alatt. Nem akar találkozni vele, még nem... ugyan, mit nyerne vele? Ha szellemként követi, amaz legalább megmaradhat a maga naiv hitében, hogy a hím tán el is felejtette már, hogy lemondott róla. Hisz nem ismerheti Lothaire-t, nem tudja, hogy képtelen lemondani a vágyairól. Nem azokról, melyekkel mágia köti gúzsba.
Borostyánszemei kiismerhetetlenül követik a kecses alakot. Cseppet sem tetszik neki, hogy amaz alkohol befolyása alatt bóklászik nyílt terepen. Ha már tudatmódosító szer, akkor legyen inkább vágy. Mondjuk a mélységi iránt. Igen, ez megfelelne.
A ház falának dőlve, karba font kézzel figyeli a kialakuló jelentet, mint valami jól képzett katasztrófaturista. Jóstehetség sem kell ahhoz, hogy tudja, mi következik majd. Még innen is kiszúrja a nő mozdulatát, annak ellenére, hogy amaz rendkívül kifinomult, még így borgőzösen is. Figyelve a hímek reakcióját rögtön rájön: nincs egyedül felfedezésével. Ez gond. Bár korábban csak azért figyelte homlokráncolva, összeszűkülő pillantással a jelenetet, mert a nőstényke az egyik baromarcúhoz dörgölődzött, immár egészen más teszi borússá vonásait. Csupán tompán jutnak el hozzá a szavak, ám érzékeny füleinek épp elég ez is, hogy értse a lényeget.
Lothaire arcában fenyegetően megrándul egy izom a csattanásra. Agyát jeges indulat szállja meg, s gondolatban új nevet karcol a halállistára. Ám mégis türtőzteti még magát. Több okból sem akar beleavatkozni egyelőre a történések menetébe. Egyrészt itt helyben nem végeznek a nővel, ezt tapasztalatból tudja. Másrészt nem akarja tönkre vágni jelenlegi szerencsés helyzetét a törvénnyel azzal, hogy nyílt terepen mészárolja le a két férget. Harmadrészt pedig... kíváncsi, mit tervez a vöröske.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 19:27:59
Üzenet elküldve: 2013-02-05 19:27:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Csinos arc, leheltnyi gúny és e mellé egy jó adag alkohol adta bátorság. Nem is kell más, hogy egy unalmasnak induló nap vérpezsdítő fordulatot vegyen.
A vöröslő korong sok lehetséges célpontot világít meg. Egy párocska ül a padon, kiélvezve az utolsó fénysugarakat. Láthatóan nagyon el vannak foglalva egymással...
~ Talán egy kis leckéztetés rájuk férne. Senki nem kíváncsi erre a mulandó vágyakozásra. ~
Végül enyhe undorral fordítja el pillantását. Nem megy a közelükbe, még a végén rá is átragad ez az érzelgősség. Hiába próbál azonban foggal-körömmel kapaszkodni a mámor nyújtotta édes tompaságba, a gyengéd érintések látványa elég ahhoz, hogy ajkán érezze Lothaire bőrének és vérének őrjítő ízét. Nagyot kortyol a borból, majd pillantása megakad a marcona városőrökön.*
- Igen, ez már inkább kedvemre való.* Tekintetében eltökéltség szikrája csillan, azonban mozdulataiból hiányzik a megszokott óvatosság.*
- Uraim, nem akarnak inni velem, ennek a szép napnak a tiszteletére?* Az üveget magasra emeli, ahogy közelebb ér a két emberhez. Érdekli is őt, hogy ezúttal talán túl messzire megy. A városőrök zsoldja nem lehet valami sok, ráadásul képzett harcosok, akik ellentétben vele, teljesen józanok.*
- Hölgyem, szolgálatban nem megengedett az ivászat, kérem térjen haza.* A sötétbarna szemű idegen hangja ridegen, de udvariasan cseng. Mellette lévő társa, azonban fokozódó feszültséggel, de szótlanul figyeli a kibontakozó jelenetet.*
- Egy kortyért biztos nem haragszik meg a kapitány...* Ajkán csábító mosoly játszik, miközben megállíthatatlanul közeledik kiszemeltje felé. Egészen közel simul a páncélba bújtatott testhez és az orra alá nyomja az üveget. Bár a meggybor bódító hatása egyre erősebben járja át, mozdulatai így is gyorsak és észrevétlenek, ahogy jobbjának ujjai már sovány erszényen táncolnak.*
- Nem, egy kortyot sem.* Nyel egyet a katona, de ezúttal szavai mintha kicsit bizonytalanabbul csengenének. Nem veszi észre, hogy az aranyak, melyeket magánál hord, már a lány köpenyének rejtekében pihennek.*
- Ahogy óhajtja.* Radlina aprót biccent, majd sarkon fordul, hogy távozzon. Ekkor azonban valami keménybe ütközik, majd a másik városőr kicsavarja kezéből az üveget és a falnak löki.*
- Teljesen bolondnak nézel minket, te tolvaj szuka?* Arcát egészen közel nyomja Radlináéhoz, miközben tekintetéből színtiszta gyűlölet süt. Legnagyobb meglepetésére azonban a lányon a félelem helyett, egy gúnyos mosolyt lát. Sőt, ez a mosoly kiszélesedik és csengő kacagássá erősödik. Mikor a marcona városőr rárivall és arcán fémbe bújtatott kéz csattan, a nevetés egyre hisztérikusabb méreteket ölt.*
- Zárjuk egy tömlöcbe, amíg kijózanodik, lehet valami nemes kisasszony szolgálója.* A barna szemű úgy látszik megelégelte a másik durva mozdulatait, ezért érződik némi él a hangjában.
- Ez a szajha? Olyan gyorsak voltak a mozdulatai, mint egy kígyónak. Biztosan nem ma kezdte...* Eközben Radlina nevetése talán kicsit csillapodik, bár a szavak jelentése még nem igazán nyert értelmet bódult elméjében. Az egyetlen, ami hirtelen jött jókedvét gátolja, hogy már nem érzi az üveg nyakának érintését ujjai között. Pedig mennyire szomjazik még egy kicsire abból az édes ízből...*
- Add vissza a boromat, különben esküszöm megöllek.* Arcán még mindig a vicsorszerű vigyor játszik, miközben vérző ajkát megnyalja. Mégis hogyan merészeli tőle bárki megvonni az édes nedű által elhozott felejtést?*
A vöröslő korong sok lehetséges célpontot világít meg. Egy párocska ül a padon, kiélvezve az utolsó fénysugarakat. Láthatóan nagyon el vannak foglalva egymással...
~ Talán egy kis leckéztetés rájuk férne. Senki nem kíváncsi erre a mulandó vágyakozásra. ~
Végül enyhe undorral fordítja el pillantását. Nem megy a közelükbe, még a végén rá is átragad ez az érzelgősség. Hiába próbál azonban foggal-körömmel kapaszkodni a mámor nyújtotta édes tompaságba, a gyengéd érintések látványa elég ahhoz, hogy ajkán érezze Lothaire bőrének és vérének őrjítő ízét. Nagyot kortyol a borból, majd pillantása megakad a marcona városőrökön.*
- Igen, ez már inkább kedvemre való.* Tekintetében eltökéltség szikrája csillan, azonban mozdulataiból hiányzik a megszokott óvatosság.*
- Uraim, nem akarnak inni velem, ennek a szép napnak a tiszteletére?* Az üveget magasra emeli, ahogy közelebb ér a két emberhez. Érdekli is őt, hogy ezúttal talán túl messzire megy. A városőrök zsoldja nem lehet valami sok, ráadásul képzett harcosok, akik ellentétben vele, teljesen józanok.*
- Hölgyem, szolgálatban nem megengedett az ivászat, kérem térjen haza.* A sötétbarna szemű idegen hangja ridegen, de udvariasan cseng. Mellette lévő társa, azonban fokozódó feszültséggel, de szótlanul figyeli a kibontakozó jelenetet.*
- Egy kortyért biztos nem haragszik meg a kapitány...* Ajkán csábító mosoly játszik, miközben megállíthatatlanul közeledik kiszemeltje felé. Egészen közel simul a páncélba bújtatott testhez és az orra alá nyomja az üveget. Bár a meggybor bódító hatása egyre erősebben járja át, mozdulatai így is gyorsak és észrevétlenek, ahogy jobbjának ujjai már sovány erszényen táncolnak.*
- Nem, egy kortyot sem.* Nyel egyet a katona, de ezúttal szavai mintha kicsit bizonytalanabbul csengenének. Nem veszi észre, hogy az aranyak, melyeket magánál hord, már a lány köpenyének rejtekében pihennek.*
- Ahogy óhajtja.* Radlina aprót biccent, majd sarkon fordul, hogy távozzon. Ekkor azonban valami keménybe ütközik, majd a másik városőr kicsavarja kezéből az üveget és a falnak löki.*
- Teljesen bolondnak nézel minket, te tolvaj szuka?* Arcát egészen közel nyomja Radlináéhoz, miközben tekintetéből színtiszta gyűlölet süt. Legnagyobb meglepetésére azonban a lányon a félelem helyett, egy gúnyos mosolyt lát. Sőt, ez a mosoly kiszélesedik és csengő kacagássá erősödik. Mikor a marcona városőr rárivall és arcán fémbe bújtatott kéz csattan, a nevetés egyre hisztérikusabb méreteket ölt.*
- Zárjuk egy tömlöcbe, amíg kijózanodik, lehet valami nemes kisasszony szolgálója.* A barna szemű úgy látszik megelégelte a másik durva mozdulatait, ezért érződik némi él a hangjában.
- Ez a szajha? Olyan gyorsak voltak a mozdulatai, mint egy kígyónak. Biztosan nem ma kezdte...* Eközben Radlina nevetése talán kicsit csillapodik, bár a szavak jelentése még nem igazán nyert értelmet bódult elméjében. Az egyetlen, ami hirtelen jött jókedvét gátolja, hogy már nem érzi az üveg nyakának érintését ujjai között. Pedig mennyire szomjazik még egy kicsire abból az édes ízből...*
- Add vissza a boromat, különben esküszöm megöllek.* Arcán még mindig a vicsorszerű vigyor játszik, miközben vérző ajkát megnyalja. Mégis hogyan merészeli tőle bárki megvonni az édes nedű által elhozott felejtést?*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 12:50:54
Üzenet elküldve: 2013-02-05 12:50:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Most már minden rendben lesz, hiszen a főtéren van. Innen tudja az irányt. Vagy mégsem? Be kell szerezzen egy térképet, vagy szánnia kell rá egy kis időt, hogy körbejárja a várost. Ha lenne egy kis helyismerete, komoly problémákat kerülhetne el. És persze mindig tudná a helyes irányt.*
~Na és most ki mondja meg, merre menjek?~
*A maga fajtának nem sok esélye van járókelőktől információt gyűjteni. De azután megleli a helyes megoldást. Egy darabig somfordál a téren, figyelve jobbra-balra, de végül megleli a megfelelő áldozatot. Leguggol a kislány elé és felteszi a kérdést. A kölyök először megszeppen, de amikor a férfi elmosolyodik, hisz tud ő, ha valami nagyon kell neki, a lány bátortalansága is elszáll. Kis kezével irányt mutat, a férfi pedig megkócolja a haját és már el is tűnik a tömegben. Két városőrnek már nem tetszett, hogy egy "szurtosképű" itt "garázdálkodik" és ártatlan kisgyerekeket "inzultál". Szívesen elmetszené az e félék torkát, de nem teheti, azzal csak még több bajt hozna a nyakára, ha ez egyáltalán lehetséges.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 14:02:06, a következő indokkal:
Jelpótlás.
~Na és most ki mondja meg, merre menjek?~
*A maga fajtának nem sok esélye van járókelőktől információt gyűjteni. De azután megleli a helyes megoldást. Egy darabig somfordál a téren, figyelve jobbra-balra, de végül megleli a megfelelő áldozatot. Leguggol a kislány elé és felteszi a kérdést. A kölyök először megszeppen, de amikor a férfi elmosolyodik, hisz tud ő, ha valami nagyon kell neki, a lány bátortalansága is elszáll. Kis kezével irányt mutat, a férfi pedig megkócolja a haját és már el is tűnik a tömegben. Két városőrnek már nem tetszett, hogy egy "szurtosképű" itt "garázdálkodik" és ártatlan kisgyerekeket "inzultál". Szívesen elmetszené az e félék torkát, de nem teheti, azzal csak még több bajt hozna a nyakára, ha ez egyáltalán lehetséges.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 14:02:06, a következő indokkal:
Jelpótlás.
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-04 09:26:04
Üzenet elküldve: 2013-02-04 09:26:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*És végre megérkezett...*
~Arthenior~
*Mosolyodik el a város kapujában, végre itt lehet. Itt, ahol igazán belevetheti magát... bármibe, ami csak eszébe jut. Egy nagy vigyor, egy kicsi lánytól. Egy nagy vigyor, egy hatalmas város kapujában... Egy óriási, nagy, félelmetes város reggeli forgatagában. A mosoly helyét hamar átveszi az ijedtség és az aggodalom.*
~Mekkora itt minden... miért nőnek ezek ekkorára? Még ma el fognak taposni...~
*Nyel egyet, aztán felhúzza fejére élénkpiros csuklyáját, és elindul... Szerencsére ebben a köpenyben kivilágít a tömegből, nincs is aki ne venné észre.*
~Ezek aztán tuti nem félnek a rókától...~
*Bizony, hiszen még egy róka is vérszomjas fenevad, ha valaki alig nagyobb egy méternél. Csak úgy bámul felfelé a körülötte elhaladókra.*
~Hogy a fenébe csinálnak bármit is ekkora praclival?~
*Elő is kapja rögtön jobb kezét a köpeny alól, hogy megméricskélje saját pici ujjait. Ez már igen. Ez egy kéz. És még neki is nagyító és csipesz kell a kis mütyűrökhöz... Hogy csinálnak ezek a tohonya melákok bármit is? Nézi nézi a kis kezecskéjét, aztán saját tenyerével csapja orron magát amikor nekimegy valakinek.*
-Áu áu áu! Mia-fe... ne...
*Lassul el halkan a mondat ami hangos, indulatos szitoknak indult, mire tekintete felér a megforduló ember férfi szeméig. Végül csak áll tátott szájjal felfelé bámulva a rikító piros köpenye alól. A férfi felháborodottan fúj egyet, de ennél többet nem foglalkozik az aprósággal. Visszafordul a házfal felé amire valami papír van kiakasztva, azt olvasgatja.*
-Elnézést...
*Motyogja halkan két pislogás után, újra egy kis indulattal a hangjában, közben már indul is tovább, az orrát dörzsölgetve.*
~Mint a legelő birka, csak úgy megáll előttem... pf... Eljön még az idő amikor ők néznek fel rám! Rohangálnak itt a hatalmas kő fejükkel... Hát majd olyat mutatok én nekik... olyat...~
*Gondolkodik egy darabig, hogy pontosan milyet is...*
~Mindegy mindegy szállást kell találnom... Csak kapok valami apró viskót ezektől, nekem még az is kastély!~
*No, ez legalább jókedvre deríti. És követi rögtön az evés-ivás gondolata.*
~Én két napig elélek azon amit ezek reggelire esznek! Ó...~
*Kikerekedik a szeme és hatalmas vigyor ül ki az arcára*
~És miből isznak ezek? Kérek egy hordó bort? Mmm egy hordó bor...~
*Már alig várja hogy valahova betérjen és a legkisebb adagból degeszre lakomázza magát. De először szállás kell, és egy pár holmi... A pénzéből csak futja az alap dolgokra... Aztán keres majd valami munkát, az ő tudásával nem lehet nagy gond sok pénzt keresni.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.04 09:30:55
~Arthenior~
*Mosolyodik el a város kapujában, végre itt lehet. Itt, ahol igazán belevetheti magát... bármibe, ami csak eszébe jut. Egy nagy vigyor, egy kicsi lánytól. Egy nagy vigyor, egy hatalmas város kapujában... Egy óriási, nagy, félelmetes város reggeli forgatagában. A mosoly helyét hamar átveszi az ijedtség és az aggodalom.*
~Mekkora itt minden... miért nőnek ezek ekkorára? Még ma el fognak taposni...~
*Nyel egyet, aztán felhúzza fejére élénkpiros csuklyáját, és elindul... Szerencsére ebben a köpenyben kivilágít a tömegből, nincs is aki ne venné észre.*
~Ezek aztán tuti nem félnek a rókától...~
*Bizony, hiszen még egy róka is vérszomjas fenevad, ha valaki alig nagyobb egy méternél. Csak úgy bámul felfelé a körülötte elhaladókra.*
~Hogy a fenébe csinálnak bármit is ekkora praclival?~
*Elő is kapja rögtön jobb kezét a köpeny alól, hogy megméricskélje saját pici ujjait. Ez már igen. Ez egy kéz. És még neki is nagyító és csipesz kell a kis mütyűrökhöz... Hogy csinálnak ezek a tohonya melákok bármit is? Nézi nézi a kis kezecskéjét, aztán saját tenyerével csapja orron magát amikor nekimegy valakinek.*
-Áu áu áu! Mia-fe... ne...
*Lassul el halkan a mondat ami hangos, indulatos szitoknak indult, mire tekintete felér a megforduló ember férfi szeméig. Végül csak áll tátott szájjal felfelé bámulva a rikító piros köpenye alól. A férfi felháborodottan fúj egyet, de ennél többet nem foglalkozik az aprósággal. Visszafordul a házfal felé amire valami papír van kiakasztva, azt olvasgatja.*
-Elnézést...
*Motyogja halkan két pislogás után, újra egy kis indulattal a hangjában, közben már indul is tovább, az orrát dörzsölgetve.*
~Mint a legelő birka, csak úgy megáll előttem... pf... Eljön még az idő amikor ők néznek fel rám! Rohangálnak itt a hatalmas kő fejükkel... Hát majd olyat mutatok én nekik... olyat...~
*Gondolkodik egy darabig, hogy pontosan milyet is...*
~Mindegy mindegy szállást kell találnom... Csak kapok valami apró viskót ezektől, nekem még az is kastély!~
*No, ez legalább jókedvre deríti. És követi rögtön az evés-ivás gondolata.*
~Én két napig elélek azon amit ezek reggelire esznek! Ó...~
*Kikerekedik a szeme és hatalmas vigyor ül ki az arcára*
~És miből isznak ezek? Kérek egy hordó bort? Mmm egy hordó bor...~
*Már alig várja hogy valahova betérjen és a legkisebb adagból degeszre lakomázza magát. De először szállás kell, és egy pár holmi... A pénzéből csak futja az alap dolgokra... Aztán keres majd valami munkát, az ő tudásával nem lehet nagy gond sok pénzt keresni.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.04 09:30:55
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-03 19:39:19
Üzenet elküldve: 2013-02-03 19:39:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
- Mi a fenéért jössz a főtérre? -*förmed Timeroonra a férfi.*
- Szóval ez rossz irány.
- Gondolod? Pont ellentétesen jöttél! Észre sem vetted? Mi a Pegazus fogadóba szeretnénk menni, erre te Arthenior főterére jössz!
- Bocsánat, akkor menjünk!
*És Timeroon elindul visszafelé. Az idegenvezető követi lovával. Szép lassan elhagyják az aktuális helyszínt*
- Szóval ez rossz irány.
- Gondolod? Pont ellentétesen jöttél! Észre sem vetted? Mi a Pegazus fogadóba szeretnénk menni, erre te Arthenior főterére jössz!
- Bocsánat, akkor menjünk!
*És Timeroon elindul visszafelé. Az idegenvezető követi lovával. Szép lassan elhagyják az aktuális helyszínt*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-03 08:55:55
Üzenet elküldve: 2013-02-03 08:55:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Avea összehúzza magán a hosszú, fehér szőrme kabátot. Mikor elindult otthonról, még a hó is esett, de most már csak a sár és a hideg maradt helyette.* ~A hó legalább szép volt.~ *Gondolja szomorúan, majd visszagondol régi életére. Milyen unalmas is volt! Folytonos tanulás, és mindig hallgatni a nővérei rikácsolását.. Ám ennek vége. Amint belép azon a kapun, hivatalosan is elkönyvelheti magában, hogy új életet kezd. Erre halványan elmosolyodik, de fülébe cseng apja búcsúzó 'beszéde'. Eddig mindig biztonságban volt. Nem fenyegette semmi veszély, ám itt számolnia kell majd apja szerint tolvajokkal, csalókkal, meg ki tudja még mivel. Talán csak rá akart ijeszteni. Avea megrázza a fejét. Mindenesetre, most belép az őrök között, és határozott léptekkel elindul a szökőkút felé. Arthenior tényleg olyan gyönyörű ahogy apja lefestette. Vagy talán (de csak talán) még szebb is! Avea még sosem látott ennyi lényt nyüzsögni egy helyen. Mint a méhe kaptánál! Avea gyermeki kíváncsisággal méri végig a helyet.* ~Mit bánom én, hogy nem esik a hó! Hisz megékeztem!~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8636-8655