Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:34:21
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:34:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Ellentéteket alkot benne a bódulat? Igen, nagyon is valószerű eme állítás, hisz ezúttal nem önmaga oly jól ismert tudatos és jeges valójában. Ez valami más, ösztönszerű árnyéklény keveredik a felnevelt, öntudatra ébredt szörnyeteggel. Kecsessége egy ragadozó sajátja, az érintése veszélyt sejtet. Árad belőle valami kiszámíthatatlan, megfoghatatlan balsejtelem, melynek megneszelése az egyszerű halandók számára egyet jelent a figyelmeztetéssel, melynek hatására nagy ívben kerülnék el. Így is van ez rendjén, hisz rájuk nincs szüksége. Eleget tapasztalt belőlük korábban, s mint szürke, arctalan lények, képtelenek újat és lényegeset mutatni. Neki több kell ennél, mert tudásvágya végnélküli, még ha a tudatlanság lenne is nála a legjobb gyógyír. Sosem hallgatott azonban olyan tanácsra, mely lényével olyannyira ellentétes, hogy elfogadni azt képtelen...
Szépség lenne? Nézőpont kérdése. Amíg ez a test egy másik lélekhez tartozott, nem volt különösebb szépség. Legnagyobb jóindulattal is átlagos volt csupán, szemérmes, tartozkodó, jellgtelen. Jó háziasszony és jó feleség lehetett volna, ám soha, semmi több. Anekril megmentette a világot még egy Szürkétől, ám megterhelte azt önmagával. Kérdés csupán, hogy e törékeny közeg képes lesz-e elbírni ezt a terhet.
A férfi érintése furcsán ismerős. Testének mélyébe mar, lázba hozva azt. Szinte őrjítő a pillanat, s ujjai megrebbennek a leheletnyi csók alatt, mintha szabadulni próbálna. Miért és ezerszer is miért futamodna meg előle, kit nem is ismerhet? Talán a test ismer rá, az elhajtott, ártatlan lélek? Nem... más okok léptek működésbe a háttérben. Olyanok, melyeket egyelőre még nem ismer, ám ezt lénye kihívásként tekinti. Márpedig ő nem futamodik meg a kihívások elől - pont azok éltetik.
Mikor a hím közelebb lép hozzá és a maga határozott mozdulataival magához vonja őt, ajkai elválnak egymástól. Teste engedelmesen simul az idegenéhez, s ettől öntudatlanul is felmerül benne a kósza gondolat: úgy illenek egymáshoz, mint kirakós apró darabjai, melyek nélkül nem lehet teljes az egész kép.
Ne lenne dallam? Ő hallja a nem létező éneket, a természetfeletti hangokat, melyek egy holt világ fanyar emlékéhez szólnak. Egy világnak, melyet önnön teremtményei pusztítottak el, méregként fertőzték meg a létezést, míg végül minden amit ismertek apró darabokra hullott. Ő pedig... nem emlékszik. Hogyan ért véget a világ, mit csinált, amikor a kettő között lebegett? Utolsó emléke családjának gyűlölködő vonásai, az első pedig az az undorító kis lyuk, ahol megvetette lábát, mint lidércnyomás a halandó fejben.
Lépései hideg eleganciát, testének apró mozdulatai ismeretlen szenvedélyt közvetítenek. Milyen érzéki, odaadó szerető lehetne a nőstény, ha érezne bármit is! Ám a testi örömök sosem vonzották. Néha egy-egy olyan alkalomkor, amikor igazán mély jelentősége volt, amikor mögöttes tartalommal rendelkezett, ha hasonszőrűvel találkozott. De pusztán az élvezet kedvéért sosem tette. Nem találta fontosnak. Lehetséges, hogy mindez megváltozott? Megváltoztatná ez a satnya test a gondolkodásmódját, a belé rögztült szokásokat? Képes lenne-e ezúttal élvezetet hajszolni azért, hogy kiismerje annak határait?
Nem, ezt a kérdést nem döntheti el bódulatban. Paradox módon hideg fejjel óhajt ítéletet hozni valami felett, mit csak szenvedély szülhet. Ám, ha erre bárki is képes, akkor az ő. Mert csak egyetlen oka lehet, ha ilyen utat választ: tapasztalás.
Nem tesz fel kérdéseket nagyon sokáig. Elmerül a tánc kínzó, érzékekre ható mozdulataiban. Lehunyt szemei mögött lángba borul az egész világ. Hosszú percek telnek el így - hacsak a hím nem szólal meg -, míg felmerül benne a kérdés:*
- Mit óhajt tőlem a Sötétség Hercege?
Szépség lenne? Nézőpont kérdése. Amíg ez a test egy másik lélekhez tartozott, nem volt különösebb szépség. Legnagyobb jóindulattal is átlagos volt csupán, szemérmes, tartozkodó, jellgtelen. Jó háziasszony és jó feleség lehetett volna, ám soha, semmi több. Anekril megmentette a világot még egy Szürkétől, ám megterhelte azt önmagával. Kérdés csupán, hogy e törékeny közeg képes lesz-e elbírni ezt a terhet.
A férfi érintése furcsán ismerős. Testének mélyébe mar, lázba hozva azt. Szinte őrjítő a pillanat, s ujjai megrebbennek a leheletnyi csók alatt, mintha szabadulni próbálna. Miért és ezerszer is miért futamodna meg előle, kit nem is ismerhet? Talán a test ismer rá, az elhajtott, ártatlan lélek? Nem... más okok léptek működésbe a háttérben. Olyanok, melyeket egyelőre még nem ismer, ám ezt lénye kihívásként tekinti. Márpedig ő nem futamodik meg a kihívások elől - pont azok éltetik.
Mikor a hím közelebb lép hozzá és a maga határozott mozdulataival magához vonja őt, ajkai elválnak egymástól. Teste engedelmesen simul az idegenéhez, s ettől öntudatlanul is felmerül benne a kósza gondolat: úgy illenek egymáshoz, mint kirakós apró darabjai, melyek nélkül nem lehet teljes az egész kép.
Ne lenne dallam? Ő hallja a nem létező éneket, a természetfeletti hangokat, melyek egy holt világ fanyar emlékéhez szólnak. Egy világnak, melyet önnön teremtményei pusztítottak el, méregként fertőzték meg a létezést, míg végül minden amit ismertek apró darabokra hullott. Ő pedig... nem emlékszik. Hogyan ért véget a világ, mit csinált, amikor a kettő között lebegett? Utolsó emléke családjának gyűlölködő vonásai, az első pedig az az undorító kis lyuk, ahol megvetette lábát, mint lidércnyomás a halandó fejben.
Lépései hideg eleganciát, testének apró mozdulatai ismeretlen szenvedélyt közvetítenek. Milyen érzéki, odaadó szerető lehetne a nőstény, ha érezne bármit is! Ám a testi örömök sosem vonzották. Néha egy-egy olyan alkalomkor, amikor igazán mély jelentősége volt, amikor mögöttes tartalommal rendelkezett, ha hasonszőrűvel találkozott. De pusztán az élvezet kedvéért sosem tette. Nem találta fontosnak. Lehetséges, hogy mindez megváltozott? Megváltoztatná ez a satnya test a gondolkodásmódját, a belé rögztült szokásokat? Képes lenne-e ezúttal élvezetet hajszolni azért, hogy kiismerje annak határait?
Nem, ezt a kérdést nem döntheti el bódulatban. Paradox módon hideg fejjel óhajt ítéletet hozni valami felett, mit csak szenvedély szülhet. Ám, ha erre bárki is képes, akkor az ő. Mert csak egyetlen oka lehet, ha ilyen utat választ: tapasztalás.
Nem tesz fel kérdéseket nagyon sokáig. Elmerül a tánc kínzó, érzékekre ható mozdulataiban. Lehunyt szemei mögött lángba borul az egész világ. Hosszú percek telnek el így - hacsak a hím nem szólal meg -, míg felmerül benne a kérdés:*
- Mit óhajt tőlem a Sötétség Hercege?
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:31:51
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:31:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Ismeretlen, s mégis ismerős. Biztos benne, hogy látta már ezt a lányt valahol. Nagyon hasonlít valakire, kivel nem is oly régen találkozott. Bár az idő az ő fajtájának nem jelent már sokat. Ugyan ilyen könnyedén mondhatná, akár egy örökkévalósággal ezelőtt.
Az idő csak azoknak számít, kik rabjaként élnek, és nem azoknak kik tőle függetlenül. A pillanatok, az események, a történések, melyeknek jelentősége lehet csupán, a perceknek, óráknak, napoknak, éveknek nem.
Különös a lány. Mintha nem is önmaga lenne, s mintha légies mozdulatai mögött valami furcsa varázs lenne sejthető. Látott már hasonlót. Főzetek melyek íj hatással voltak, s melynek titkát nem ismerte soha, ő is próbálta már ki őket.
Mámoros éjszakák, melyekről csak az emlékek tompa köde marad. Ilyen volt a laudánum. Talán a lány is valamely főzet hatása alatt lehet, mely most befolyásolja talán egész lényét. A testét, az érzékelését, az elméjét, a gondolatait, a tudatát.
A kérdés leginkább az, miféle szer lehet ez, s merre sodor a női lélek oly kiszámíthatatlan tengerén. Könnyebb úgy hajózni, ha ismerjük a széljárást, és tudjuk, merre irányítanak a csillagok. Persze idővel. Ezen titok sem őrzi fátylát majd örökké.
Kecsesség. Egy gyilkos kiszámított kecses szépsége, mivel mozdul a lány, és mily éles kontraszt ez mély és elutasító hangjával szemben. A kérdés, hogy míg az első bizton sajátja, a második vajon csak a szer hatása lenne? Nem tudja. Egyenlőre még nem.
Enyhe alig észrevehető változás, ahogy megemelkedik a férfi szemöldöke. Sosem kapott még nyílt visszautasítást. Persze most sem erről van szó, csupán egy női lélek szeszélyeinek, és egy főzet hatásának összehangolatlan összjátékáról, melyek ily nem csengenek össze.
Illendőség, és kecses mozdulatok. Pontosan tudja, miként feleljen hát. Ezt várta tőle. Sem többet, sem kevesebbet. Nemes vad sosem adja könnyen magát, ám ha tudod, hogyan játssz lelkének húrjain, még talán ha pillanatnál nem is tovább, de megszelídítheted.
Ahogy a lány kezét nyújtja, kézcsókkal köszönti őt. Ajkai lehelet finoman illetik csupán a felé nyújtott kezet, s alig egy pillanattal tovább, mint az illendő, vagy indokolt lenne. Ilyen finom jelenésnél minden rezdülésnek jelentősége van, ennek is.
A kézcsók nem csak illendő köszöntés, hódolat is a lány szépségének, és ebben a formában egy kicsit több is ennél. Egy szándék kifejezése a hölgy megismerésére sokkal mélyebben, s ha ő ezt nem látja jónak, úgy meg sem történt hát.
Finoman fogadja a törékeny kezet, amiről biztos benne, hogy nem életet zárhatott már le, hidegen érzelmek nélkül, kíméletlenül, s most mégis úgy nyújtják felé, mint bálban a kisasszonyok. Persze a szalonok is egy fajta csatateret jelentnek, csak olyat, hol méreggel, és ármánnyal vívnak csatát. Az sosem az ő terepe volt.
Közelebb lép a lányhoz, határozottan vonja közel magához, átkarolva a derekát, és bár itt zenészek nincsenek, kik zenét adhatnának eme fekete párnak, így járják ők azt, mint mindketten olyan jól ismernek. A Halál, az éj hideg, kegyetlen ritmusát.
Táncba vonja hát ezt a szépséget, az éj fekete rózsáját. Hiszen mi lenne tökéletesebb mementója érkezésének, mint hogy egy ilyen különleges hölgy nyújtja felé kezét?*
Az idő csak azoknak számít, kik rabjaként élnek, és nem azoknak kik tőle függetlenül. A pillanatok, az események, a történések, melyeknek jelentősége lehet csupán, a perceknek, óráknak, napoknak, éveknek nem.
Különös a lány. Mintha nem is önmaga lenne, s mintha légies mozdulatai mögött valami furcsa varázs lenne sejthető. Látott már hasonlót. Főzetek melyek íj hatással voltak, s melynek titkát nem ismerte soha, ő is próbálta már ki őket.
Mámoros éjszakák, melyekről csak az emlékek tompa köde marad. Ilyen volt a laudánum. Talán a lány is valamely főzet hatása alatt lehet, mely most befolyásolja talán egész lényét. A testét, az érzékelését, az elméjét, a gondolatait, a tudatát.
A kérdés leginkább az, miféle szer lehet ez, s merre sodor a női lélek oly kiszámíthatatlan tengerén. Könnyebb úgy hajózni, ha ismerjük a széljárást, és tudjuk, merre irányítanak a csillagok. Persze idővel. Ezen titok sem őrzi fátylát majd örökké.
Kecsesség. Egy gyilkos kiszámított kecses szépsége, mivel mozdul a lány, és mily éles kontraszt ez mély és elutasító hangjával szemben. A kérdés, hogy míg az első bizton sajátja, a második vajon csak a szer hatása lenne? Nem tudja. Egyenlőre még nem.
Enyhe alig észrevehető változás, ahogy megemelkedik a férfi szemöldöke. Sosem kapott még nyílt visszautasítást. Persze most sem erről van szó, csupán egy női lélek szeszélyeinek, és egy főzet hatásának összehangolatlan összjátékáról, melyek ily nem csengenek össze.
Illendőség, és kecses mozdulatok. Pontosan tudja, miként feleljen hát. Ezt várta tőle. Sem többet, sem kevesebbet. Nemes vad sosem adja könnyen magát, ám ha tudod, hogyan játssz lelkének húrjain, még talán ha pillanatnál nem is tovább, de megszelídítheted.
Ahogy a lány kezét nyújtja, kézcsókkal köszönti őt. Ajkai lehelet finoman illetik csupán a felé nyújtott kezet, s alig egy pillanattal tovább, mint az illendő, vagy indokolt lenne. Ilyen finom jelenésnél minden rezdülésnek jelentősége van, ennek is.
A kézcsók nem csak illendő köszöntés, hódolat is a lány szépségének, és ebben a formában egy kicsit több is ennél. Egy szándék kifejezése a hölgy megismerésére sokkal mélyebben, s ha ő ezt nem látja jónak, úgy meg sem történt hát.
Finoman fogadja a törékeny kezet, amiről biztos benne, hogy nem életet zárhatott már le, hidegen érzelmek nélkül, kíméletlenül, s most mégis úgy nyújtják felé, mint bálban a kisasszonyok. Persze a szalonok is egy fajta csatateret jelentnek, csak olyat, hol méreggel, és ármánnyal vívnak csatát. Az sosem az ő terepe volt.
Közelebb lép a lányhoz, határozottan vonja közel magához, átkarolva a derekát, és bár itt zenészek nincsenek, kik zenét adhatnának eme fekete párnak, így járják ők azt, mint mindketten olyan jól ismernek. A Halál, az éj hideg, kegyetlen ritmusát.
Táncba vonja hát ezt a szépséget, az éj fekete rózsáját. Hiszen mi lenne tökéletesebb mementója érkezésének, mint hogy egy ilyen különleges hölgy nyújtja felé kezét?*
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:29:20
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:29:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Képek, melyekre soha nem emlékezett, világok, melyekben sosem járt. Némely közülük mégis oly ismerős, oly tökéletes és végzetes benyomást kelt. Hátrahagynak maguk után egy furcsa benyomást, mely árnyakat üdvözöl sötét birodalmában. Kezet fog velük, meghajol előttük, majd egyesülnek egytől-egyig. Járt már bennük valaha? Vagy lelkének szétszakított részei jártak ott, s most adják át neki a tudást, melyet a szélrózsa minden irányában összeszedtek? Miért ő a központ, s mi van, ha ő is egy darab csupán az egészből?
Testét kirázza a hideg, mellkasa lassú ütemben emelkedik és süllyed. Mindez éles ellentétben áll a bőre alatti érhálózatban őrülten lüktető és sodródó forró vérrel. Nincs hozzászokva... mindig is hidegvérű gyilkos volt, a szenvedély megélése nem lételeme. Ám most e testben szelleme zavart, nyugtalan. Nincs a hűvös, fagyos nyugalom, mely mindig is jellemezte - kívülről hűti valami inkább. Napokba, hetekbe telhet, míg visszanyeri régi önmagát. Vagy mindezt pusztán ezen átkos szer váltja ki belőle? Hisz korábban már ott volt a testében uralkodó folyékony fagy, mely jégkristályokat rajzolt a húsba, s az ellenfelek szemein át becsurgatva ólmos hideget árasztott szét...
A kezére húzott bőr halkan csikorog a hidegben, ahogy ujjai a szökőkút peremét markolják. A fémszálak figyelmeztetően csillannak a fehérségben, amint gazdájuk a betolakodó jelenlétre felfigyel. Az elméjét elborító lomha ködön keresztül is érzékeli, bár ebben a fehérségben nem láthatja. Képezli ezt az alakot is csupán, hisz ugyanúgy köszön amaz a lelkeiben duruzsoló árnynak, mint minden más, mit e bódulat hoz. Pontosan olyan figyelmet szentel hát neki, mint bármi másnak, mivel édes kábulatában találkozik.
Ám van valami, amitől különbözik e jelenés. Furcsa, már-már túlságosan is ismerős és egyre inkább anyagszerű a maga lehetetlen valójában. Annyira engedi közel magához, amennyire a hím megközelíteni óhajtja őt, nem tesz ellene. Keserédes álomnak tűnik a többi között és ő miért is küzdene a képzelt rémek ellen?*
- Egy egyszerű vándort nem.
*Ajkain nem látszik mosoly, egy üres maszk beszél csupán. Hangja mély, kissé rekedt, mintha rég elfeledte volna a hangját. Valóban nem használta sokat, mióta ide került, ám eddig nem volt gondja vele. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy a kíméletlen, megzabolázhatatlan alkímiai csoda az, mely befolyásolja fizikai kiterjedése minden részletét.
És ismét elutasításnak hat az első szólam, melyet megpendít egy régi bárd lantján. Mintha a történelem ismételné önmagát. Mégsem a férfit, csupán a felkínált jellemzést utasítja el. Lecsusszan rögtönzött ülőalkalmatosságáról, csuklyája alól hosszú, fekete tincsek szabadulnak ki, s fogják közre bizalmasan a nőstény árnyak közt rejtőző arcocskáját. Tekintete nem villan fel, nem árulja el magát. Szemei tán csukva vannak, s az öröktől fogva világtalan ösztönös eleganciájával érzékeli a történések. Milyen furcsa tapasztalás, milyen érdekes bájital!
Enyhén meghajtja magát a bárd előtt, ahogy egy régi korban, régi világban szokássá vált tisztelt ellenfelek között. Majd jobb kezét nyújtja a hímnek, sötét bőrrel fedett ujjai pogány kontrasztra kélnek a kavargó fehérséggel.*
- Ám önnek szabad a tánc.
Testét kirázza a hideg, mellkasa lassú ütemben emelkedik és süllyed. Mindez éles ellentétben áll a bőre alatti érhálózatban őrülten lüktető és sodródó forró vérrel. Nincs hozzászokva... mindig is hidegvérű gyilkos volt, a szenvedély megélése nem lételeme. Ám most e testben szelleme zavart, nyugtalan. Nincs a hűvös, fagyos nyugalom, mely mindig is jellemezte - kívülről hűti valami inkább. Napokba, hetekbe telhet, míg visszanyeri régi önmagát. Vagy mindezt pusztán ezen átkos szer váltja ki belőle? Hisz korábban már ott volt a testében uralkodó folyékony fagy, mely jégkristályokat rajzolt a húsba, s az ellenfelek szemein át becsurgatva ólmos hideget árasztott szét...
A kezére húzott bőr halkan csikorog a hidegben, ahogy ujjai a szökőkút peremét markolják. A fémszálak figyelmeztetően csillannak a fehérségben, amint gazdájuk a betolakodó jelenlétre felfigyel. Az elméjét elborító lomha ködön keresztül is érzékeli, bár ebben a fehérségben nem láthatja. Képezli ezt az alakot is csupán, hisz ugyanúgy köszön amaz a lelkeiben duruzsoló árnynak, mint minden más, mit e bódulat hoz. Pontosan olyan figyelmet szentel hát neki, mint bármi másnak, mivel édes kábulatában találkozik.
Ám van valami, amitől különbözik e jelenés. Furcsa, már-már túlságosan is ismerős és egyre inkább anyagszerű a maga lehetetlen valójában. Annyira engedi közel magához, amennyire a hím megközelíteni óhajtja őt, nem tesz ellene. Keserédes álomnak tűnik a többi között és ő miért is küzdene a képzelt rémek ellen?*
- Egy egyszerű vándort nem.
*Ajkain nem látszik mosoly, egy üres maszk beszél csupán. Hangja mély, kissé rekedt, mintha rég elfeledte volna a hangját. Valóban nem használta sokat, mióta ide került, ám eddig nem volt gondja vele. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy a kíméletlen, megzabolázhatatlan alkímiai csoda az, mely befolyásolja fizikai kiterjedése minden részletét.
És ismét elutasításnak hat az első szólam, melyet megpendít egy régi bárd lantján. Mintha a történelem ismételné önmagát. Mégsem a férfit, csupán a felkínált jellemzést utasítja el. Lecsusszan rögtönzött ülőalkalmatosságáról, csuklyája alól hosszú, fekete tincsek szabadulnak ki, s fogják közre bizalmasan a nőstény árnyak közt rejtőző arcocskáját. Tekintete nem villan fel, nem árulja el magát. Szemei tán csukva vannak, s az öröktől fogva világtalan ösztönös eleganciájával érzékeli a történések. Milyen furcsa tapasztalás, milyen érdekes bájital!
Enyhén meghajtja magát a bárd előtt, ahogy egy régi korban, régi világban szokássá vált tisztelt ellenfelek között. Majd jobb kezét nyújtja a hímnek, sötét bőrrel fedett ujjai pogány kontrasztra kélnek a kavargó fehérséggel.*
- Ám önnek szabad a tánc.
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:25:19
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:25:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Éj sötét bársonya burkolja ismét a tájat. Éj sötét bársonya elől terít rá a köd hűvös leplet. Sötét utazó. Fekete alak bontakozik ki a ködből. Vándor. Így mondják a népek. Világok vándora. Sok helyen járt már, és előtte még a végtelenbe fut az út.
Most mégis minden lépés bizonytalan. Minden valahogy más. Nem számított rá, hogy ilyen lesz. Persze egy új környezethez alkalmazkodni, megismerni azt, mindig nehéz. Újra fel kell fedeznie, megtalálnia bizonyos dolgokat, melyeket valaha magáénak mondhatott.
Ó megannyi fölösleges kör, mely egy ismert út bejárásához vezet újra és újra, de mégis mindig valahogy másként. Sötét alak, kit rejt a köd maga is. A fekete köpeny, melynek csuklyáját ezúttal hanyagul csak a hátára vetve hordja, még össze sincs fogva rajta.
Mintha egyszerűen csak megbeszélte volna a természettel, hogy bűnös hanyagságát az majd jótékonyan pótolja, és takarja el. A férfi járása kimért. Azt bárki első ránézésre láthatja, hogy harcos, tartása, és megjelenése mégis sugároz magából egy fajta eleganciát, mely nem a tucat zsoldosok sajátja, melyek az ivó asztalait koptatják nap-nap után, míg nem találnak valamit, ahol újra próbára tehetik a szerencséjüket pár garasért.
A férfi öltözéke egyszerű, praktikus, mely tökéletesen olvad az éjbe, ami most éppen körülveszi őt, mégis kontrasztot képez a köd fátylával. A sötét öltözetű idegen furcsa hideget sugároz. Olyan hideget, melyet csak az utolsó pillanatokban érzel, mikor a halál jeges keze simogatja arcodat lágyan, hogy a semmibe meredő tekintetedből végleg kioltsa a fényt.
Jobbára egy szó az, mely tökéletesen jellemezné őt. Ítélet. Sokak számára hozta már ezt el, és sokak számára fogja is még. Vándor ő. A sors vándora, kinek nincsenek gyökerei, igen régen már. Végzete hajtja csupán, maga sem tudván hova, de már nem is igen foglalkozik vele. Lejárt már a kérdések ideje.
Az éjszakában egy másik árny sziluettje rajzolódik ki magányosan. Mintha csak felhívás lenne ez. Könnyed táncra, sötét keringőre, melyet sírok közt lejthetnének egy temetőben, hol holt lelkek siralmai adnák hozzá a lány muzsikát.
Holt lelkek, kik magukat siratják, hiszen mindenki számára eljő a szörnyű pillanat, mikor számot kell adni, mikor szembe kell néznie önmagával, megannyi hibájával, és tévedésével. Ezt hozza ő. Az ítélet. Nesztelen léptei csupán lágy fodrokat vetnek a ködben, melyet a kútnál ülő idegen talán már észrevehet.
Idegen, s mégis ismerős. Nem több ez csupán, egy megérzés, hiszen ebben a ködben, ebből a távolságból az alakja még nem rajzolódik oly részletesen, hogy igazán megmondhassa ki ő. Persze egyszer régen, a múlt ködében egy bölcs azt mondta, hogy igazán csak a lélek lát, és mi fontos a szemnek láthatatlan.
A vándor ki eddig maga sem tudta merre is menjen, most hát röpke pillanatra új célt talált. Az idegen, ki hozzá hasonlóan szintén az éjszaka magányát választotta, s e kései órát, hogy elmélkedjen, vagy csupán az éj sötét romantikáját élvezze, melyben most a köd jótékonyan elfedi a csillagokat is, de megannyi érdekes alakot rajzol, hogy önmagával táncra kél, és akár történeteket elevenít meg. Fantázia kérdése csupán.
Közelebb érve már ki tudja venni azt, amiben eddig is szinte biztos volt. A magányos alak egy nő. Karcsú, kecses testű, s az idegenben valami mégis oly ismerős. Múlnak a percek, s a léptek lassan egyre közelebb visznek, hogy ha a lány akarja már, észreveheti őt.
A sötét vándor, ki előlép a ködből szertartásosan hajol meg előtte, mint nemesi fogadáson tenné azt bárki a királyi udvarban, amikor egy hölgyet üdvözöl. Markáns arcán hideg félmosoly, mely nélkülöz minden érzelmet, de mégis sokat sejtethet. Sokat jósolhat egy hölgynek, ki olvasni képes azokban a vonásokban. Sötét tekintete mély, mint a kút maga, a múlt sötét kútja, melyben már nem él a remény. Ha bele nézel, könnyen veszel bele, s nem csak a halandót nem találod, kinek titkait kifürkésznéd, de magad veszhetsz el ott, talán örökre.
- Üdvözletem az éjszaka fekete rózsájának.
*Hallatszik egy lágy bariton, szentségtörésként törve apró szilánkokra az éj tiszta csendjét.*
- Megtisztelné egy tánccal az egyszerű vándort?
Most mégis minden lépés bizonytalan. Minden valahogy más. Nem számított rá, hogy ilyen lesz. Persze egy új környezethez alkalmazkodni, megismerni azt, mindig nehéz. Újra fel kell fedeznie, megtalálnia bizonyos dolgokat, melyeket valaha magáénak mondhatott.
Ó megannyi fölösleges kör, mely egy ismert út bejárásához vezet újra és újra, de mégis mindig valahogy másként. Sötét alak, kit rejt a köd maga is. A fekete köpeny, melynek csuklyáját ezúttal hanyagul csak a hátára vetve hordja, még össze sincs fogva rajta.
Mintha egyszerűen csak megbeszélte volna a természettel, hogy bűnös hanyagságát az majd jótékonyan pótolja, és takarja el. A férfi járása kimért. Azt bárki első ránézésre láthatja, hogy harcos, tartása, és megjelenése mégis sugároz magából egy fajta eleganciát, mely nem a tucat zsoldosok sajátja, melyek az ivó asztalait koptatják nap-nap után, míg nem találnak valamit, ahol újra próbára tehetik a szerencséjüket pár garasért.
A férfi öltözéke egyszerű, praktikus, mely tökéletesen olvad az éjbe, ami most éppen körülveszi őt, mégis kontrasztot képez a köd fátylával. A sötét öltözetű idegen furcsa hideget sugároz. Olyan hideget, melyet csak az utolsó pillanatokban érzel, mikor a halál jeges keze simogatja arcodat lágyan, hogy a semmibe meredő tekintetedből végleg kioltsa a fényt.
Jobbára egy szó az, mely tökéletesen jellemezné őt. Ítélet. Sokak számára hozta már ezt el, és sokak számára fogja is még. Vándor ő. A sors vándora, kinek nincsenek gyökerei, igen régen már. Végzete hajtja csupán, maga sem tudván hova, de már nem is igen foglalkozik vele. Lejárt már a kérdések ideje.
Az éjszakában egy másik árny sziluettje rajzolódik ki magányosan. Mintha csak felhívás lenne ez. Könnyed táncra, sötét keringőre, melyet sírok közt lejthetnének egy temetőben, hol holt lelkek siralmai adnák hozzá a lány muzsikát.
Holt lelkek, kik magukat siratják, hiszen mindenki számára eljő a szörnyű pillanat, mikor számot kell adni, mikor szembe kell néznie önmagával, megannyi hibájával, és tévedésével. Ezt hozza ő. Az ítélet. Nesztelen léptei csupán lágy fodrokat vetnek a ködben, melyet a kútnál ülő idegen talán már észrevehet.
Idegen, s mégis ismerős. Nem több ez csupán, egy megérzés, hiszen ebben a ködben, ebből a távolságból az alakja még nem rajzolódik oly részletesen, hogy igazán megmondhassa ki ő. Persze egyszer régen, a múlt ködében egy bölcs azt mondta, hogy igazán csak a lélek lát, és mi fontos a szemnek láthatatlan.
A vándor ki eddig maga sem tudta merre is menjen, most hát röpke pillanatra új célt talált. Az idegen, ki hozzá hasonlóan szintén az éjszaka magányát választotta, s e kései órát, hogy elmélkedjen, vagy csupán az éj sötét romantikáját élvezze, melyben most a köd jótékonyan elfedi a csillagokat is, de megannyi érdekes alakot rajzol, hogy önmagával táncra kél, és akár történeteket elevenít meg. Fantázia kérdése csupán.
Közelebb érve már ki tudja venni azt, amiben eddig is szinte biztos volt. A magányos alak egy nő. Karcsú, kecses testű, s az idegenben valami mégis oly ismerős. Múlnak a percek, s a léptek lassan egyre közelebb visznek, hogy ha a lány akarja már, észreveheti őt.
A sötét vándor, ki előlép a ködből szertartásosan hajol meg előtte, mint nemesi fogadáson tenné azt bárki a királyi udvarban, amikor egy hölgyet üdvözöl. Markáns arcán hideg félmosoly, mely nélkülöz minden érzelmet, de mégis sokat sejtethet. Sokat jósolhat egy hölgynek, ki olvasni képes azokban a vonásokban. Sötét tekintete mély, mint a kút maga, a múlt sötét kútja, melyben már nem él a remény. Ha bele nézel, könnyen veszel bele, s nem csak a halandót nem találod, kinek titkait kifürkésznéd, de magad veszhetsz el ott, talán örökre.
- Üdvözletem az éjszaka fekete rózsájának.
*Hallatszik egy lágy bariton, szentségtörésként törve apró szilánkokra az éj tiszta csendjét.*
- Megtisztelné egy tánccal az egyszerű vándort?
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:24:00
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:24:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Az éjszaka súlyos szörnyetegként nehezedik a városra. Pofájából sűrű ködfelhő árad az utcácskákba, mérgesgázként tölti meg a rendelkezésére álló teret. Belélegzése nem okoz problémát az élőknek, ám maga a jelenség kétségtelenül végzetes lehet, hisz az elmúlás lakozik benne.
A szökőkút peremén ülő alak sziluettje csak időről-időre sejlik fel a tejfehér kavarban. Lehetetlen felfedni, ki a rémlény, testét ugyanis sötét köpeny, fejét hasonló színű csuklya fedi. A szövet sötét árnyékot vet arcára, s csupán ajkának cseresznyeszín íve ad támpontot arról, hogy mégiscsak valamiféle itteni lényről beszélhetünk és nem ő maga a ködpárát fújó szörnyeteg.
Tekintete, mely nem látszik a sötétségben, a végtelenben veszett el és olyan dolgokat lát, melyek nem léteznek. Egyszerűen nem létezhetnek, mert akkor megbomlana a világ törékeny ellensúlya. Egy világé, melyet nem lát valósnak, mely valahol rendkívül hamis és idegen... ő nem tartozik ide. Soha nem is tartozott. Ám a test, melyet magáénak vallhat, kétségtelenül ebben a mocsokban született és ide is óhajt porba szállni. Mily gyenge és milyen esendő! Olyannyira törékeny eme korcs lény, hogy minden pillanatban attól fél, darabokra fogja szakítani hatalmával... Miért talált pont ily satnya testet? Miért van, hogy minden test ennyire erőtlen ezen a földön?
Anekril nem tudja, hisz hogyan is tudhatná! Ez a világ semmivel nem gyengébb az előzőnél, sőt... az itt élők valahogy tudatosabbak, jobban kihasználják a rendelkezésükre álló tudást és teret. Nem érti, hogy nem a világ gyengébb, csak ő lett erősebb. Az emlékek, melyeket elzárt lelkének mélyére űrt martak benne. Végtelen, sötéten ásító űrt, melytől nem lehet önmaga egészen addig, míg ismét fel nem tölti azt. Ám ha feltöltené, többé képtelen lenne újászületni. Micsoda ördögi kör...
Annak, hogy a főtér szívét találta megfelelő helynek az esti elmélkedésre, egészen más oka van azonban. Nem jár agya az általa blokkolt helyeken, sokkal inkább egy új felfedezés az, mely magával ragadta. Új kaland, melyet azoknak a bódítószereknek köszönhet, miket a Piacon vásárolt a minap...
Elrabolt teste furcsa lázban ég, egész bensője sötét tűztől lüktet. Tekintetében egy idegen, kifacsart világ tükröződik, amint utazást tesz a nemlét végtelenjébe. Agyában gyors egymásutánban váltakoznak a képek, melyeknek többségét feldolgozni is képtelen jelenlegi állapotában...
Nem itt vette be a furcsa szert. Abban a lyukban töltötte napját, melyet a test előző gazdája otthonnak nevezett. Nem a legbiztonságosabb rejtek, ám jobb választása pénz hiányában nem akadt. Nem emlékszik azonban, hogyan jutott ki a szegénynegyedből a város központjába. Nagy felelőtlenség volt, hisz itt és így kiszolgáltatott, védtelen. Számít ez azonban? Nem, egyáltalán nem. Mert ha fogságba ejtik, ha végeznek is a testtel, az számára időveszteség csupán. Megvannak ugyan a maga tervei, ám a mikor és hogyan cseppet sem tölti el nyugtalansággal. Tudja ugyanis: idő, mint olyan, nem létezik. Főleg nem egy hozzá hasonló számára.*
A szökőkút peremén ülő alak sziluettje csak időről-időre sejlik fel a tejfehér kavarban. Lehetetlen felfedni, ki a rémlény, testét ugyanis sötét köpeny, fejét hasonló színű csuklya fedi. A szövet sötét árnyékot vet arcára, s csupán ajkának cseresznyeszín íve ad támpontot arról, hogy mégiscsak valamiféle itteni lényről beszélhetünk és nem ő maga a ködpárát fújó szörnyeteg.
Tekintete, mely nem látszik a sötétségben, a végtelenben veszett el és olyan dolgokat lát, melyek nem léteznek. Egyszerűen nem létezhetnek, mert akkor megbomlana a világ törékeny ellensúlya. Egy világé, melyet nem lát valósnak, mely valahol rendkívül hamis és idegen... ő nem tartozik ide. Soha nem is tartozott. Ám a test, melyet magáénak vallhat, kétségtelenül ebben a mocsokban született és ide is óhajt porba szállni. Mily gyenge és milyen esendő! Olyannyira törékeny eme korcs lény, hogy minden pillanatban attól fél, darabokra fogja szakítani hatalmával... Miért talált pont ily satnya testet? Miért van, hogy minden test ennyire erőtlen ezen a földön?
Anekril nem tudja, hisz hogyan is tudhatná! Ez a világ semmivel nem gyengébb az előzőnél, sőt... az itt élők valahogy tudatosabbak, jobban kihasználják a rendelkezésükre álló tudást és teret. Nem érti, hogy nem a világ gyengébb, csak ő lett erősebb. Az emlékek, melyeket elzárt lelkének mélyére űrt martak benne. Végtelen, sötéten ásító űrt, melytől nem lehet önmaga egészen addig, míg ismét fel nem tölti azt. Ám ha feltöltené, többé képtelen lenne újászületni. Micsoda ördögi kör...
Annak, hogy a főtér szívét találta megfelelő helynek az esti elmélkedésre, egészen más oka van azonban. Nem jár agya az általa blokkolt helyeken, sokkal inkább egy új felfedezés az, mely magával ragadta. Új kaland, melyet azoknak a bódítószereknek köszönhet, miket a Piacon vásárolt a minap...
Elrabolt teste furcsa lázban ég, egész bensője sötét tűztől lüktet. Tekintetében egy idegen, kifacsart világ tükröződik, amint utazást tesz a nemlét végtelenjébe. Agyában gyors egymásutánban váltakoznak a képek, melyeknek többségét feldolgozni is képtelen jelenlegi állapotában...
Nem itt vette be a furcsa szert. Abban a lyukban töltötte napját, melyet a test előző gazdája otthonnak nevezett. Nem a legbiztonságosabb rejtek, ám jobb választása pénz hiányában nem akadt. Nem emlékszik azonban, hogyan jutott ki a szegénynegyedből a város központjába. Nagy felelőtlenség volt, hisz itt és így kiszolgáltatott, védtelen. Számít ez azonban? Nem, egyáltalán nem. Mert ha fogságba ejtik, ha végeznek is a testtel, az számára időveszteség csupán. Megvannak ugyan a maga tervei, ám a mikor és hogyan cseppet sem tölti el nyugtalansággal. Tudja ugyanis: idő, mint olyan, nem létezik. Főleg nem egy hozzá hasonló számára.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 10:36:50
Üzenet elküldve: 2013-01-03 10:36:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Logart igen lassú léptekkel halad át a kapun. Alig, hogy beér vállát a falnak támasztva piheni k az út viszontagságait. Mikor már elég erőt érez magába ahhoz, hogy saját lábán is meg álljon, ellöki magát a faltól és újra útnak ered. Ahogy a nagy tömegben kavarog, alaposan szemügyre vesz mindenkit. Arcán egyre csak a csalódottság jelei tűnnek fel.*
~Apa merre lehetsz?~
*Amilyen hamar jött oly hirtelen vész el az erő amelyet a remény adott Logart-nak. Utolsó erőfeszítéssel egy padfele veszi az irányt. Amint a kőpadhoz ér szinte ráveti magát. A padra heveredve figyeli a kavargó tömeget.*
~Vajon ki tudhat rólad valami?~
*Fejét az ölében pihenő kezére hajtja.*
~Apa merre lehetsz?~
*Amilyen hamar jött oly hirtelen vész el az erő amelyet a remény adott Logart-nak. Utolsó erőfeszítéssel egy padfele veszi az irányt. Amint a kőpadhoz ér szinte ráveti magát. A padra heveredve figyeli a kavargó tömeget.*
~Vajon ki tudhat rólad valami?~
*Fejét az ölében pihenő kezére hajtja.*
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-02 13:09:36
Üzenet elküldve: 2013-01-02 13:09:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Egy vándor érkezik a főtérre. Lehajtott fejjel lépdel a tömeg szélén, köpenyének csuklyájával eltakarja az arcát.*
"Sokkal nagyobb a tömeg, mint azt sejtettem...És éhes is vagyok. Azt hiszem, van még nálam egy alma."
*Megtorpan és körülnéz, egy árnyékos, eldugottabb zugot keresve, nem sok sikerrel. Leül az egyik kőpadra, és megkezdi almáját. Próbál a lehető legkevésbé feltűnő lenni.*
"Sokkal nagyobb a tömeg, mint azt sejtettem...És éhes is vagyok. Azt hiszem, van még nálam egy alma."
*Megtorpan és körülnéz, egy árnyékos, eldugottabb zugot keresve, nem sok sikerrel. Leül az egyik kőpadra, és megkezdi almáját. Próbál a lehető legkevésbé feltűnő lenni.*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-01 20:38:44
Üzenet elküldve: 2013-01-01 20:38:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*A vacsorának hamar vége lett, s a maradék őr visszakísérte a kalandorokat a szállásukra. Az éjszaka felemásan sikerült, hisz volt aki a pénz reményében jóízűen aludt, ám voltak olyanok, kik bizonyos agályokkal küzdöttek. Ám a hajnal senki számára sem maradt el.
Egy gyors reggeli, eligazítás, majd az indulás. Ahogy azt Soril megmondta, a társasághoz csapódott még egy ember, a vezetőjük, ki az erdőben tanyázó bűnbanda egykori tagja volt. Keveset beszélt, s arcán keveredett a harag és a szégyen bizonyos árnyalata.
A menet kora reggel indult, de így is voltak kíváncsi szemek melyek megnézték a Soril-fiúk övezte csapatot.*
- Most egy kis lovagolás következik *mondja Soril, a hátasokon helyet foglaló csapatnak, mikor a főtérre érnek * Nagyon remélem, hogy útközben senki sem fogja meggondolni magát, és vágtat el a végtelenbe. Hisz tudják, az őrség nem felejt.
*Szavait elsősorban Evanének címezte, elvégre ő nem önszántából van itt, s most alkalma nyílna megszökni. A többiek inkább a pénz miatt aggódhatnak.*
*A vacsorának hamar vége lett, s a maradék őr visszakísérte a kalandorokat a szállásukra. Az éjszaka felemásan sikerült, hisz volt aki a pénz reményében jóízűen aludt, ám voltak olyanok, kik bizonyos agályokkal küzdöttek. Ám a hajnal senki számára sem maradt el.
Egy gyors reggeli, eligazítás, majd az indulás. Ahogy azt Soril megmondta, a társasághoz csapódott még egy ember, a vezetőjük, ki az erdőben tanyázó bűnbanda egykori tagja volt. Keveset beszélt, s arcán keveredett a harag és a szégyen bizonyos árnyalata.
A menet kora reggel indult, de így is voltak kíváncsi szemek melyek megnézték a Soril-fiúk övezte csapatot.*
- Most egy kis lovagolás következik *mondja Soril, a hátasokon helyet foglaló csapatnak, mikor a főtérre érnek * Nagyon remélem, hogy útközben senki sem fogja meggondolni magát, és vágtat el a végtelenbe. Hisz tudják, az őrség nem felejt.
*Szavait elsősorban Evanének címezte, elvégre ő nem önszántából van itt, s most alkalma nyílna megszökni. A többiek inkább a pénz miatt aggódhatnak.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:40:02
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:40:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Draelon és Ingrion//
*Arith arra figyel fel, hogy Draelon egy nővel kezd el beszélni.*
-Kezét csókolom, hölgyem. Ön új errefelé?
"Nem, most nem fogom meghívni egy italra. Most előbb megnézem, hogyan viselkedik, nehogy úgy járjak, mint az előzővel."
-Csinos a r...
*Zavarodottan köhint egyet, majd gyorsan folytatja.*
-Tetszik a ruhája. Hol vette? Természetesen én is úgy gondolom, mint a barátom, csatlakozhatna hozzánk. Az a tervünk, hogy szerezzünk egy lakást, gazdagodjunk meg, és kalandozzunk. Ön mit szólna ehhez? Szívesen látnánk Önt.
*Rámosolyog a nőre.*
A hozzászólás írója (Arith Gafolen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.31 17:44:56
*Arith arra figyel fel, hogy Draelon egy nővel kezd el beszélni.*
-Kezét csókolom, hölgyem. Ön új errefelé?
"Nem, most nem fogom meghívni egy italra. Most előbb megnézem, hogyan viselkedik, nehogy úgy járjak, mint az előzővel."
-Csinos a r...
*Zavarodottan köhint egyet, majd gyorsan folytatja.*
-Tetszik a ruhája. Hol vette? Természetesen én is úgy gondolom, mint a barátom, csatlakozhatna hozzánk. Az a tervünk, hogy szerezzünk egy lakást, gazdagodjunk meg, és kalandozzunk. Ön mit szólna ehhez? Szívesen látnánk Önt.
*Rámosolyog a nőre.*
A hozzászólás írója (Arith Gafolen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.31 17:44:56
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:37:35
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:37:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Továbbra is csak ücsörög a kút káváján, gondolataiba mélyedve szemléli a főtéren megfordulókat. Időnként gyermekien arcára ülnek érzései egyes személyekkel kapcsolatban. Hol kelletlenül elhúzza a száját, hol szélesen elmosolyodik, ahogy magában megpróbálja mások kinézetéből kitalálni, milyen személyiséget takarnak a gúnyák. Némelyek öltözete, sőt mi több, arckifejezése igen árulkodó.
Sokáig senkin sem időzik tekintete, mindenki csak pillanatokat kaphat figyelméből. Egészen addig, míg meg nem pillant egy ember nőt, Ythyrin-t. Összevont szemöldökkel pislog rá. Kicsit értetlenül áll - vagyis ül, de ez lényegtelen - a tény előtt, hogy a nő egy egészen rövid nadrágot öltött magára. Beleborzong még a gondolatba is. Bár kár magából kiindulnia, világ életében fázós volt.
El is felejtkezik róla teljesen, hogy nem illik másokat megbámulni. Egyszerűen képtelen elvonni pillantását a meglátott személyről.*
Sokáig senkin sem időzik tekintete, mindenki csak pillanatokat kaphat figyelméből. Egészen addig, míg meg nem pillant egy ember nőt, Ythyrin-t. Összevont szemöldökkel pislog rá. Kicsit értetlenül áll - vagyis ül, de ez lényegtelen - a tény előtt, hogy a nő egy egészen rövid nadrágot öltött magára. Beleborzong még a gondolatba is. Bár kár magából kiindulnia, világ életében fázós volt.
El is felejtkezik róla teljesen, hogy nem illik másokat megbámulni. Egyszerűen képtelen elvonni pillantását a meglátott személyről.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:33:47
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:33:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arith//
*Draelon meghallgatja a férfi tervét, majd megrázza kezét*
- Igazad van. Ja és nyugodtan tegezhetsz.
*Draelon várja mit válaszol a különös férfi. Látszik rajta, hogy gazdag családban nevelkedett. Vajon hogy bírja majd a kalandokat. Ekkor lép a térre egy ember nő. Láthatóan ős is most jár itt először. Látszik rajta, hogy kalandor, nem az a pátyolgatni való típus. Draelon ugyanazt érzi rajta, mint Arith-nál, így a vele való társalgás közben megszólítja a nőt is:*
//Ingrion//
- Üdvözöllek! Te is munkát és kalandot keresel? Hozzánk beszállhatnál. *gyunyorosan kacsint, bár kedvesen akart. Áh a magány teszi.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.01 14:33:06, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
*Draelon meghallgatja a férfi tervét, majd megrázza kezét*
- Igazad van. Ja és nyugodtan tegezhetsz.
*Draelon várja mit válaszol a különös férfi. Látszik rajta, hogy gazdag családban nevelkedett. Vajon hogy bírja majd a kalandokat. Ekkor lép a térre egy ember nő. Láthatóan ős is most jár itt először. Látszik rajta, hogy kalandor, nem az a pátyolgatni való típus. Draelon ugyanazt érzi rajta, mint Arith-nál, így a vele való társalgás közben megszólítja a nőt is:*
//Ingrion//
- Üdvözöllek! Te is munkát és kalandot keresel? Hozzánk beszállhatnál. *gyunyorosan kacsint, bár kedvesen akart. Áh a magány teszi.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.01 14:33:06, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:29:00
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:29:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Ythyrin csak egy fertályórával ezelőtt érkezett meg Arthenior főterére, szégyenszemre egy parasztgazda szekerének hátulján kuporogva. De valahogy nem fűlött a foga ahhoz, hogy gyalog tegye meg a szomszédos falucskából idáig az utat, úgyhogy kénytelen volt ezt a kevéssé elegáns megoldást választani.*
~De csináltam valaha bármi elegánsat az életemben?~ *Kérdezi magától, miközben leporolja a ruháját - ami gyakorlatilag egy térdig érő nadrágból, egy kurta mellényből és egy köpenyből áll - és ellenőrzi, nem hagyta-e el esetleg valamelyik tőrét. Mivel mindent rendben talál, körbenéz a téren, igyekszik feltérképezni a terepet.*
~Először is ami a legfontosabb, munkát kell szereznem. Utána majd a szálláskérdést is megoldom.~ *Listázza magának a tennivalókat, miközben a téren járkálva valami testhezálló feladat után kutat - nem mintha különösebben válogatós lenne.*
~De csináltam valaha bármi elegánsat az életemben?~ *Kérdezi magától, miközben leporolja a ruháját - ami gyakorlatilag egy térdig érő nadrágból, egy kurta mellényből és egy köpenyből áll - és ellenőrzi, nem hagyta-e el esetleg valamelyik tőrét. Mivel mindent rendben talál, körbenéz a téren, igyekszik feltérképezni a terepet.*
~Először is ami a legfontosabb, munkát kell szereznem. Utána majd a szálláskérdést is megoldom.~ *Listázza magának a tennivalókat, miközben a téren járkálva valami testhezálló feladat után kutat - nem mintha különösebben válogatós lenne.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:27:15
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:27:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Draelon//
- Szóval, van egy tervem. Tudja, én itt szétnéztem. Voltam a fogadóban, a szálláshelyen. Végül arra jutottam, hogy kéne fedél a fejem alá. Gondolom, ezzel Ön is így van.
*Elmosolyodik, eszébe jutott, hogy milyen kényelmetlen volt a szőnyegen aludni*
- Talán együtt szerezhetünk valami kis menedéket. Ha ez megvan, akkor pénzt kell szereznünk. Közben kalandozhatunk, védhetjük az ártatlanokat, de legfőképpen : meggazdagodunk. Utána pedig megint kalandozhatunk. Sok veszély van errefelé. A többi részlet meg majd kiderül útközben. Ez az ajánlatom. Remélem, érdekli.
*Arith a kezét nyújtja a férfi felé, azt várja, hogy megrázza.*
- Szóval, van egy tervem. Tudja, én itt szétnéztem. Voltam a fogadóban, a szálláshelyen. Végül arra jutottam, hogy kéne fedél a fejem alá. Gondolom, ezzel Ön is így van.
*Elmosolyodik, eszébe jutott, hogy milyen kényelmetlen volt a szőnyegen aludni*
- Talán együtt szerezhetünk valami kis menedéket. Ha ez megvan, akkor pénzt kell szereznünk. Közben kalandozhatunk, védhetjük az ártatlanokat, de legfőképpen : meggazdagodunk. Utána pedig megint kalandozhatunk. Sok veszély van errefelé. A többi részlet meg majd kiderül útközben. Ez az ajánlatom. Remélem, érdekli.
*Arith a kezét nyújtja a férfi felé, azt várja, hogy megrázza.*
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:13:17
Üzenet elküldve: 2012-12-31 17:13:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Draelon odamegy a padhoz, beszédbe elegyed az elf-fel. Bár barátságba akar vele elegyedni, azért van benne egy kis kétkedés is. Beszél egy keveset a férfival, sokat megtud az életútjáról, nevéről. Bár a Arith Gafolen, ahogy az idegen bemutatkozott, teljesen más ember mint ő, de valamiért mégis megbízik benne. Nem tudja miért, de igen. Érdekes... Még sosem tapasztalt ilyet. Beszélnek még sokat a férfival, a vihar még nem állt el. Szerencsére Draelont védi a csukylája, Arith-ot meg a sisakja.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.01 14:30:56, a következő indokkal:
Más karaktereket nem irányíthatsz.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.01 14:30:56, a következő indokkal:
Más karaktereket nem irányíthatsz.
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-31 16:46:44
Üzenet elküldve: 2012-12-31 16:46:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Arith fejében egy érdekes gondolat suhan át. Valami veszélyeset érez. Ez az érzés attól az érdekes lánytól van, akivel beszél.*
"Ez nem jó jel. Vigyáznom kell vele."
*Még mielőtt a nő megszólalhatna, Arith hátralép két lépést. Közben látja, hogy valaki a közelükben van. Egy férfi. Még sosem találkoztak.*
"Egyre érdekesebb dolgok történnek itt..."
- Hölgyem, ha nem haragszik meg, fontos dolgom van. Kérem ne vegye sértésnek. Még később találkozhatnánk.
"Persze csak óvatosan. Még mindig veszély érzetem van vele kapcsolatban."
- Kérem, bocsásson meg. Mennem kell. Később, ha úgy gondolja, még meghívhatom egy italra.
*Kicsit távolabb lép, majd a bőrvértes férfi, (aki kitalálta a nevét) füléhez hajol, persze nem túl feltűnően, és mond neki valamit.*
- Kérem jöjjön velem. Fontos dolgot szeretnék mondani.
-Hölgyem, még egyszer elnézést.
*Arith elindul egy pad felé, nincs túl messze.*
"Nagyon remélem, hogy nem bántottam meg ezt a lányt. Van benne valami érdekesen...veszélyes..."
*Izgatottam nézi a férfit, reméli, hogy odamegy hozzá a padhoz.*
"Tényleg fontosat akarok mondani."
*Leül a padra.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.01 14:30:04, a következő indokkal:
A játéktársad hozzászólásának javítása után bizonyos részek ebben a beírásban értelmetlenné váltak.
"Ez nem jó jel. Vigyáznom kell vele."
*Még mielőtt a nő megszólalhatna, Arith hátralép két lépést. Közben látja, hogy valaki a közelükben van. Egy férfi. Még sosem találkoztak.*
"Egyre érdekesebb dolgok történnek itt..."
- Hölgyem, ha nem haragszik meg, fontos dolgom van. Kérem ne vegye sértésnek. Még később találkozhatnánk.
"Persze csak óvatosan. Még mindig veszély érzetem van vele kapcsolatban."
- Kérem, bocsásson meg. Mennem kell. Később, ha úgy gondolja, még meghívhatom egy italra.
*Kicsit távolabb lép, majd a bőrvértes férfi, (aki kitalálta a nevét) füléhez hajol, persze nem túl feltűnően, és mond neki valamit.*
- Kérem jöjjön velem. Fontos dolgot szeretnék mondani.
-Hölgyem, még egyszer elnézést.
*Arith elindul egy pad felé, nincs túl messze.*
"Nagyon remélem, hogy nem bántottam meg ezt a lányt. Van benne valami érdekesen...veszélyes..."
*Izgatottam nézi a férfit, reméli, hogy odamegy hozzá a padhoz.*
"Tényleg fontosat akarok mondani."
*Leül a padra.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.01 14:30:04, a következő indokkal:
A játéktársad hozzászólásának javítása után bizonyos részek ebben a beírásban értelmetlenné váltak.
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-31 14:22:33
Üzenet elküldve: 2012-12-31 14:22:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
~Áh, végre.~
*Draelon kivételesen örül, hogy megérkezett a városba. Már hosszú ideje vándorol, ez a város az első amiben hosszú ideig akar maradni. Sötét fellegek takarják az eget.*
// Serotia és Arith//
*Az üres főtéren egy elf férfi és egy ember nő beszélget. A nő kissé dühös. Draelont érdekli a párbeszéd, ő már csak ilyen kíváncsi.*
"Kérem, hölgyem ne legyen ilyen elutasító." *szól a férfi. Draelon egy ideig másra összpontosít, majd újra figyelni kezd. A férfi épp meghívja egy italra a nőt, az gondolkodik.
Draelon beleszól a párbeszédbe, bár lelke mélyén érzi, hogy ez nem túl jó ötlet.*
- Üdvözöllek titeket.
*Draelon reméli, hogy bejön a trükkje. Kivételesen szeretne velük barátságot kötni. Bár a lelkét mardosó Visszahúzódás és Magány ellenkezik, de Draelon most az egyszer ki szeretné próbálni, milyen a Barátság.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.01 14:28:14, a következő indokkal:
Jelek pótlása és javítása; a karaktered által ismeretlen információra alapozott részek törlése.
*Draelon kivételesen örül, hogy megérkezett a városba. Már hosszú ideje vándorol, ez a város az első amiben hosszú ideig akar maradni. Sötét fellegek takarják az eget.*
// Serotia és Arith//
*Az üres főtéren egy elf férfi és egy ember nő beszélget. A nő kissé dühös. Draelont érdekli a párbeszéd, ő már csak ilyen kíváncsi.*
"Kérem, hölgyem ne legyen ilyen elutasító." *szól a férfi. Draelon egy ideig másra összpontosít, majd újra figyelni kezd. A férfi épp meghívja egy italra a nőt, az gondolkodik.
Draelon beleszól a párbeszédbe, bár lelke mélyén érzi, hogy ez nem túl jó ötlet.*
- Üdvözöllek titeket.
*Draelon reméli, hogy bejön a trükkje. Kivételesen szeretne velük barátságot kötni. Bár a lelkét mardosó Visszahúzódás és Magány ellenkezik, de Draelon most az egyszer ki szeretné próbálni, milyen a Barátság.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.01 14:28:14, a következő indokkal:
Jelek pótlása és javítása; a karaktered által ismeretlen információra alapozott részek törlése.
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-31 09:34:05
Üzenet elküldve: 2012-12-31 09:34:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Serotia//
-Hölgyem, kérem ne legyen ilyen elutasító! Én csak segíteni szeretnék. Ha úgy gondolja, itt elválhatnak útjaink, de folytathatnánk akár együtt is.
*A nő elé lép gyorsan. Kezét feltartja, ezzel jelezve, hogy semmi rosszat nem akar.*
- Esetleg meghívhatom egy italra?
*Kérdőn néz a nőre, várja a válaszát.*
A hozzászólás írója (Arith Gafolen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.31 09:35:11
-Hölgyem, kérem ne legyen ilyen elutasító! Én csak segíteni szeretnék. Ha úgy gondolja, itt elválhatnak útjaink, de folytathatnánk akár együtt is.
*A nő elé lép gyorsan. Kezét feltartja, ezzel jelezve, hogy semmi rosszat nem akar.*
- Esetleg meghívhatom egy italra?
*Kérdőn néz a nőre, várja a válaszát.*
A hozzászólás írója (Arith Gafolen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.31 09:35:11
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-31 00:43:31
Üzenet elküldve: 2012-12-31 00:43:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Serotia, mielőtt kitalálhatná következő lépését, egy hangra lesz figyelmes. Eleinte azt gondolja, hogy csak képzelete játszik vele, elvégre álmában sem gondolta volna, hogy van valaki Artheniorban (rajta kívül), aki ilyen időben a szabad ég alatt tartózkodik.
Borostyán szemeit fölemeli hát az útról, majd gunyorosan végigméri az ismeretlen hang forrását. Az esőcseppek kissé elhomályosítják látását, de még így is kiveszi az alakot, igaz, arcának finom vonásait nem láthatja.
Az felhők már teljesen átáztatták ruháit, az egyre erősödő szél pedig lassanként a csontjáig hatol, de dacosan állja, ahogy a természet próbára teszi tűrőképességét.
Reszketés nélkül, ámde a hidegtől libabőrös végtagokkal egy ideig némán áll, azt fontolgatva, hogy vajon érdemes-e válaszra méltatni az előtte álló - minden bizonnyal - elf szerzetet, vagy sem, mikor az olyat tesz, hogy nem a nő nem bír lakatot tenni a szájára.*
- Mégis minek nézel engem? *Kerekedik el hirtelen a szeme, miután a férfi odanyújtotta neki a köpenyét.* Én nem egy bajbajutott, megmentésre váró hölgy vagyok. *Hangja olyan élt üt meg, hogy ha a férfit valamivel puhább fából faragták, könnyedén összerezzenhet, akár egy nyárfalevél. Különös színű szempárja sem segít sokat a helyzeten, ugyanis abból csak úgy süt a felháborodottság és a lenezés, melyek keveréke rendkívüli tekintetet kölcsönöz neki. Más szavakkal, Serotia egyáltalán nem rejti véka alá a véleményét.* Ha olyat keres *mennydörgés rázza meg a várost*, azt ajánlom, keressen fel inkább egy kastélyt. *Fejezi be egy jelentőségteljes pillantás után, majd az ég, mintha csak pontot tenne a mondat végére, egy ménkű világítja meg hirtelen az eget.
Azután a nő megkerüli Aritht, és elindul, bár még maga se tudja, hol lyukad majd ki.*
Borostyán szemeit fölemeli hát az útról, majd gunyorosan végigméri az ismeretlen hang forrását. Az esőcseppek kissé elhomályosítják látását, de még így is kiveszi az alakot, igaz, arcának finom vonásait nem láthatja.
Az felhők már teljesen átáztatták ruháit, az egyre erősödő szél pedig lassanként a csontjáig hatol, de dacosan állja, ahogy a természet próbára teszi tűrőképességét.
Reszketés nélkül, ámde a hidegtől libabőrös végtagokkal egy ideig némán áll, azt fontolgatva, hogy vajon érdemes-e válaszra méltatni az előtte álló - minden bizonnyal - elf szerzetet, vagy sem, mikor az olyat tesz, hogy nem a nő nem bír lakatot tenni a szájára.*
- Mégis minek nézel engem? *Kerekedik el hirtelen a szeme, miután a férfi odanyújtotta neki a köpenyét.* Én nem egy bajbajutott, megmentésre váró hölgy vagyok. *Hangja olyan élt üt meg, hogy ha a férfit valamivel puhább fából faragták, könnyedén összerezzenhet, akár egy nyárfalevél. Különös színű szempárja sem segít sokat a helyzeten, ugyanis abból csak úgy süt a felháborodottság és a lenezés, melyek keveréke rendkívüli tekintetet kölcsönöz neki. Más szavakkal, Serotia egyáltalán nem rejti véka alá a véleményét.* Ha olyat keres *mennydörgés rázza meg a várost*, azt ajánlom, keressen fel inkább egy kastélyt. *Fejezi be egy jelentőségteljes pillantás után, majd az ég, mintha csak pontot tenne a mondat végére, egy ménkű világítja meg hirtelen az eget.
Azután a nő megkerüli Aritht, és elindul, bár még maga se tudja, hol lyukad majd ki.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-30 20:35:38
Üzenet elküldve: 2012-12-30 20:35:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Serotia Mindinty//
*Kilép a fogadó ajtaján a főtérre.*
"Na, ma sem fogok ágyban aludni... Miért van az, hogy nem találok itt senkit, akivel beszélhetnék? A szálláshelyen nincs senki, csak az két gazdag veszekedik."
*Meglát a téren egy nőt.*
- Csókolom a kezét hölgyem. Ilyen időben Ön be sem megy a fogadóba? Beteg lesz az esőtől. Egy ilyen hölgynek nem ez való!
*Lecsatolja a köpenyét, majd átadja a nőnek.*
-Tessék, itt a köpenyem, nehogy megfázzon, tegye a feje felé. Kérem jöjjön be a fogadóba, fizetek Önnek egy vacsorát. Ha gondolja kivehetek Önnek egy szobát.
*Rámosolyog a nőre.*
-A kabátját pedig szárítsa meg! Nem járhat így egy ilyet hölgy!
*Ismét rámosolyog.*
A hozzászólás írója (Arith Gafolen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.30 20:36:48
*Kilép a fogadó ajtaján a főtérre.*
"Na, ma sem fogok ágyban aludni... Miért van az, hogy nem találok itt senkit, akivel beszélhetnék? A szálláshelyen nincs senki, csak az két gazdag veszekedik."
*Meglát a téren egy nőt.*
- Csókolom a kezét hölgyem. Ilyen időben Ön be sem megy a fogadóba? Beteg lesz az esőtől. Egy ilyen hölgynek nem ez való!
*Lecsatolja a köpenyét, majd átadja a nőnek.*
-Tessék, itt a köpenyem, nehogy megfázzon, tegye a feje felé. Kérem jöjjön be a fogadóba, fizetek Önnek egy vacsorát. Ha gondolja kivehetek Önnek egy szobát.
*Rámosolyog a nőre.*
-A kabátját pedig szárítsa meg! Nem járhat így egy ilyet hölgy!
*Ismét rámosolyog.*
A hozzászólás írója (Arith Gafolen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.30 20:36:48
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-30 19:13:26
Üzenet elküldve: 2012-12-30 19:13:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Egyre komorabb felhők gyülekeznek Arthenior felett. A vészjósló, szénfekete felhőtömeg lassan, de annál megállíthatatlanabbul vonja uralma alá a tájat. A szél hirtelen felerősödik, szinte mint egy égi jel, mely figyelmeztetni szeretné a város lakóit a közelgő égi veszedelemre.
Az utcák hamarosan kihalnak, csak néhány kóbor állat csatangol búvóhelyet keresve, mikor a kapukon túl, messze, egy sziluett kezd kirajzolódni.
Az árny lankadatlanul közelít, alakja azonban mégsem tisztul, ugyanis vele együtt jönnek egyre közelebb és közelebb a zord fellegek, melyekből hamarosan zúdulni kezd az ezidáig elhozott teher, eső kezdi áztatni az út porát.
Az alak lépteit azonban nem gyorsítja, ugyanazzal a közönnyel sétál, mintha mi sem történt volna. Bár bőrből készült kabátja, és nadrágja nem engedi át az aláhulló cseppeket, feje védtelen a parányi vízkatonákkal szemben, így mikorra a kétlábú, kerek-fülű nő eléri a főteret, csapzottan, megázva, már nem is töri magát menedék keresésén.*
Az utcák hamarosan kihalnak, csak néhány kóbor állat csatangol búvóhelyet keresve, mikor a kapukon túl, messze, egy sziluett kezd kirajzolódni.
Az árny lankadatlanul közelít, alakja azonban mégsem tisztul, ugyanis vele együtt jönnek egyre közelebb és közelebb a zord fellegek, melyekből hamarosan zúdulni kezd az ezidáig elhozott teher, eső kezdi áztatni az út porát.
Az alak lépteit azonban nem gyorsítja, ugyanazzal a közönnyel sétál, mintha mi sem történt volna. Bár bőrből készült kabátja, és nadrágja nem engedi át az aláhulló cseppeket, feje védtelen a parányi vízkatonákkal szemben, így mikorra a kétlábú, kerek-fülű nő eléri a főteret, csapzottan, megázva, már nem is töri magát menedék keresésén.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8629-8648