Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-11 14:47:29
Üzenet elküldve: 2012-10-11 14:47:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Sárga gyíkját kis kezében tartva sétál újra a főtéren másnap, kíváncsi tekintetével az imént érkezőket, távozókat, és az itt lakókat mustrálja. Még kihúz egy szénaszálat fehér, fonott copfjából. Lehet, hogy nem kellett volna az istállóban aludnia, de olyan álmos volt.* ~Akkor is kibírtam volna a.. Pegazus fogadóig?~ *Gondolja fókuszálva a feliratra. Végül is, soha nem késő. Elindul a fogadó felé, remélve, hogy beengedik fiatal kora ellenére.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-11 14:22:01
Üzenet elküldve: 2012-10-11 14:22:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A sötétben paták ütemes kopogása hallatszik, majd megjelenik egy hatalmas, fehér ló, ami nem is lenne olyan különös, gazdája nélkül. Egy 12 éves forma elf lány üli meg szőrén a hátast, és az állat marján még látható egy sárga gyík is. A kicsi állat, és Cyndra is lágyan ringatóznak a ló mozgására. A lány behunyt szemmel ül a paripán, de mikor az őrök megállítják a lovat, kinyitja kék szemeit. Az őrök csodálkozva nézik a lányt, aki csak egy kíváncsi pillantásra, és egy halk köszönésre méltatja őket, majd tovább lovagol. Egészen a kútig mennek, és a ló rögtön lehajtja fejét, és bársonyos nyakán lebukfencezik a sárga gyík, majd nagyot csobban a vízben. Cyndralone leszáll a lóról, de csak lassan, nehogy elessen. Ő is iszik egy keveset, majd a lovat a kantárszáron vezetve indul az istálló felé, és épphogy eszébe jut magával vinni a nedves gyíkot.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-11 14:08:28
Üzenet elküldve: 2012-10-11 14:08:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Ő is elgondolkodik, főleg, mert sehogy sem tudják kitágítani az ajtót, vagy lekicsinyíteni Kraggart.* ~Bár lenne valami kicsinyítő varázslat!~ *Persze, mikor gondolkodni kéne, akkor jönnek ezek az értelmes megnyilvánulások. Végül elmondja a véleményét.*
-Nos, az erdő innen pár óra, a nap pedig mindjárt lemegy. *Néz ismét a napra. Más lehetőségük nincs, csak mondjuk, ha szétzúznak ugyan néhány dolgot, de a fogadóban éjszakáznak. A fogadós, reméli, olyan könnyedén veszi majd a dolgot, mint a lovászfiú.*
-Nos, és hány éjszakára vegyünk ki szobát? *Kérdezi, miközben már lassú léptekkel elindul a fogadó felé.* ~Igazán gondolhattak volna az óriásokra, és orkokra. Szélesebb és magasabb ajtót is csinálhattak volna.~ *Gondolja, de alig tudja elrejteni mosolyát, mikor felidézi az istállóbeli jelenetet. Mikor meglátja, hogy Kraggar furcsállva nézi a térképet, zavartan ad magyarázatot a térkép külseje miatt.*
-Öhm, volt rajta néhány gyűrődés, én pedig túlzottan próbáltam kisimítani. *Utal a nagy szakadásra a papíron.*
-Nos, az erdő innen pár óra, a nap pedig mindjárt lemegy. *Néz ismét a napra. Más lehetőségük nincs, csak mondjuk, ha szétzúznak ugyan néhány dolgot, de a fogadóban éjszakáznak. A fogadós, reméli, olyan könnyedén veszi majd a dolgot, mint a lovászfiú.*
-Nos, és hány éjszakára vegyünk ki szobát? *Kérdezi, miközben már lassú léptekkel elindul a fogadó felé.* ~Igazán gondolhattak volna az óriásokra, és orkokra. Szélesebb és magasabb ajtót is csinálhattak volna.~ *Gondolja, de alig tudja elrejteni mosolyát, mikor felidézi az istállóbeli jelenetet. Mikor meglátja, hogy Kraggar furcsállva nézi a térképet, zavartan ad magyarázatot a térkép külseje miatt.*
-Öhm, volt rajta néhány gyűrődés, én pedig túlzottan próbáltam kisimítani. *Utal a nagy szakadásra a papíron.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-11 09:19:05
Üzenet elküldve: 2012-10-11 09:19:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Fehér kutyája mindent próbál megszagolni, és megnézni, de csodálkozva tapasztalja, hogy gazdája ezúttal nem szidja le a rohangászás miatt. Épp ezért, aggodalmas tekintetével a sötételfet vizsgálva sétál mellette. Mynora halkan, suttogva szólal meg, de nem a kutyájának mondja a következő szavakat.*
-Üdv újra itthon. *Mondja ünnepélyesen, de szemei megtelnek könnyel. Odaér az őrökhöz, akik rögtön kikérdezik a nevéről, és szándékairól, mert a vörös csuklyás ruha, és a sötételf párosítás kissé gyanúsnak tűnik. A nő kihúzza magát, és válaszol.*
-Üdv. A nevem Mynora Caley. *A Caley névre mindkét őr elképed. Természetesen ismerik a történetet, miszerint Mynora apja hősi halált halt egy csatában. Az egyik őr megszólal.*
-Üdvözöljük itthon. *Mondja komoran, mire Mynora egy arcán végigcsorduló könnycseppel megy a jól ismert szökőkúthoz. leül a szélére, majd iszik egy kortyot a vízből. Kutyája, Telihold szinte egész fejét bedugja a víz alá, úgy nyeldesi a vizet. Mynore felsóhajt, majd hű kutyájával az oldalán elindul a szegénynegyedbe.*
-Üdv újra itthon. *Mondja ünnepélyesen, de szemei megtelnek könnyel. Odaér az őrökhöz, akik rögtön kikérdezik a nevéről, és szándékairól, mert a vörös csuklyás ruha, és a sötételf párosítás kissé gyanúsnak tűnik. A nő kihúzza magát, és válaszol.*
-Üdv. A nevem Mynora Caley. *A Caley névre mindkét őr elképed. Természetesen ismerik a történetet, miszerint Mynora apja hősi halált halt egy csatában. Az egyik őr megszólal.*
-Üdvözöljük itthon. *Mondja komoran, mire Mynora egy arcán végigcsorduló könnycseppel megy a jól ismert szökőkúthoz. leül a szélére, majd iszik egy kortyot a vízből. Kutyája, Telihold szinte egész fejét bedugja a víz alá, úgy nyeldesi a vizet. Mynore felsóhajt, majd hű kutyájával az oldalán elindul a szegénynegyedbe.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-10 19:06:10
Üzenet elküldve: 2012-10-10 19:06:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Dzsesszelyn Lomey//
*Kraggar feltápászkodik, és továbbmegy, egészen a főtérig. Nem sikerül megtalálnia a tündért, a tündérnek viszont sikerül megtalálnia őt. *
- A nevem? *kérdi Kraggar, miközben lehúzza kezéről a súlyos bőrkesztyűt, hogy kezet foghasson a tündérrel* Kraggar Halken vagyok, néhai lovag.
*Majd Kraggar meglátva a térképet kissé meglepődik, vajon milyen úton-módon került abba az állapotba, ahogy most van. Mindenesetre valamelyest olvasható.*
- A Pegazus csábítóan hangzik, ha végiggondoljuk, miféle-fajta teremtmények lehetnek az erdőben. Csak az nagyon drága lesz, ha belevesszük a kárt, amit valószínűleg okozni fogok *ennél a mondatnál megvakarja tarkóját.* Szerintem mégis a fogadó lenne a legalkalmasabb, csak hát, a múltkor is kis híján szétzúztam odabent pár dolgot, és lehet a kocsmáros nem fog örülni.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.10 19:43:47, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása.
*Kraggar feltápászkodik, és továbbmegy, egészen a főtérig. Nem sikerül megtalálnia a tündért, a tündérnek viszont sikerül megtalálnia őt. *
- A nevem? *kérdi Kraggar, miközben lehúzza kezéről a súlyos bőrkesztyűt, hogy kezet foghasson a tündérrel* Kraggar Halken vagyok, néhai lovag.
*Majd Kraggar meglátva a térképet kissé meglepődik, vajon milyen úton-módon került abba az állapotba, ahogy most van. Mindenesetre valamelyest olvasható.*
- A Pegazus csábítóan hangzik, ha végiggondoljuk, miféle-fajta teremtmények lehetnek az erdőben. Csak az nagyon drága lesz, ha belevesszük a kárt, amit valószínűleg okozni fogok *ennél a mondatnál megvakarja tarkóját.* Szerintem mégis a fogadó lenne a legalkalmasabb, csak hát, a múltkor is kis híján szétzúztam odabent pár dolgot, és lehet a kocsmáros nem fog örülni.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.10 19:43:47, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása.
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-10 17:37:09
Üzenet elküldve: 2012-10-10 17:37:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Az istálló ismerős illata eltűnik, amint gyalog visszatér a főtérre. Mivel lovának már talált szállást, illetve élelmet, ideje, hogy magáról is gondoskodjon. Már a táskája felé nyúlna, hogy előhúzza az elraktározott ételt, de meglát egy igen csábító feliratot.* ~Pegazus fogadó. Milyen különös, mégis hívogató név!~ *Gondolja, majd pénzzel teli erszényéhez nyúl. jó kérdés, hogy elég lesz-e az aranya, de emiatt most nem aggodalmaskodik. Enged a kísértésnek, és elindul a fogadó felé.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-10 17:05:33
Üzenet elküldve: 2012-10-10 17:05:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kraggar Halken//
*Már elindult az istállótól, mikor megpillantja a nemrég megismert orkot. Fürge léptekkel odalépdel a férfihoz, és kedvesen rámosolyog.* ~De hát nem hívhatom mindig 'az ork'-nak!~ Gondolja meglepődve, mivel a bemutatkozás elmaradt. Megszólal, és bemutatkozik, hiszen egyelőre ez a férfi az egyedüli lény, akit ismer, hát legalább ismerje meg rendesen.*
-Elnézést, de még egymás nevét sem tudjuk, de, őszintén, én még csak magát ismerem, tulajdonképpen. *Mosolyog.*
-Az én nevem Dzsesszelyn Lomey. Megtudhatnám az ön nevét? *Nyújtja ki puha kezét, barátias módon. Hogyha az ork bemutatkozott, előhúzza zsebéből a szinte teljesen ketté tépett, megsárgult térképet, majd ismét megszólal.*
-Gondolom, ön is szállást keres. *Meg sem várja a választ, csak elkezdi sorolni a lehetőségeket.*
-Nos, a Pegazus fogadóban ki lehet venni egy szobát. Lehet még az erdőben is éjszakázni, mintha a szüleim *Itt egy rövid szünetet tart.*
-Azt mesélték volna, hogy ott egy remete elszállásolta őket, mikor eltévedtek. *Félmosolyra húzza a száját, mivel örökké együtt vándorló szüleinek mindig sikerült valahol eltévedniük. Már csak az ork válaszát várja, hogy neki mi felelne meg legjobban.*
A hozzászólás írója (Dzsesszelyn Lomey) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.10 17:06:08
*Már elindult az istállótól, mikor megpillantja a nemrég megismert orkot. Fürge léptekkel odalépdel a férfihoz, és kedvesen rámosolyog.* ~De hát nem hívhatom mindig 'az ork'-nak!~ Gondolja meglepődve, mivel a bemutatkozás elmaradt. Megszólal, és bemutatkozik, hiszen egyelőre ez a férfi az egyedüli lény, akit ismer, hát legalább ismerje meg rendesen.*
-Elnézést, de még egymás nevét sem tudjuk, de, őszintén, én még csak magát ismerem, tulajdonképpen. *Mosolyog.*
-Az én nevem Dzsesszelyn Lomey. Megtudhatnám az ön nevét? *Nyújtja ki puha kezét, barátias módon. Hogyha az ork bemutatkozott, előhúzza zsebéből a szinte teljesen ketté tépett, megsárgult térképet, majd ismét megszólal.*
-Gondolom, ön is szállást keres. *Meg sem várja a választ, csak elkezdi sorolni a lehetőségeket.*
-Nos, a Pegazus fogadóban ki lehet venni egy szobát. Lehet még az erdőben is éjszakázni, mintha a szüleim *Itt egy rövid szünetet tart.*
-Azt mesélték volna, hogy ott egy remete elszállásolta őket, mikor eltévedtek. *Félmosolyra húzza a száját, mivel örökké együtt vándorló szüleinek mindig sikerült valahol eltévedniük. Már csak az ork válaszát várja, hogy neki mi felelne meg legjobban.*
A hozzászólás írója (Dzsesszelyn Lomey) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.10 17:06:08
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-10 16:48:56
Üzenet elküldve: 2012-10-10 16:48:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Már olyan izgatott, idejét se tudja, mikor járt itt. Igaz, nem lehetett idősebb akkor hat évesnél, de mégis érzékeli, mintha a város más lenne. A sötételf idegesen és izgatottan morzsolgatja lova sörényét, mire az méltatlankodva ugrik egy kicsit, majd rendesen folytatja az utat. A nő halkan, hogy csak a ló hallhatja, megszólal.*
-Sajnálom, de tudod milyen ideges vagyok! *A ló tudja. Ezek a négylábúak megérzik, ha gazdájuk fél. Most inkább próbálja lenyugtatni magát, hogy normálisan beszélhessen az őrökkel. Felmerül benne a kérdés, hogy vajon akkor is jelen voltak-e valamilyen őrök, mikor ő járt itt először, de inkább elhessegeti a zavart gondolatait. Az őrökre néz.*
-Üdvözlet, hölgyem! *Köszönti az egyik, magasabb őr.*
-Üdv. *Mivel a nő nem tűnik gyanúsnak, az őrök máris áttérnek a következő vándor vizsgálatára. Azzyni leszáll a nyeregből, mikor megpillantja a szökőkutat. A ló azonnal lerántja fejét, hogy enyhítse kínzó szomját, amit hamarosan Azzyni is megtesz. Vizes kezével végigsimít barna hajzuhatagán, majd hirtelen megpillantja az istállót. Odalép a ló bal oldalához, de még be se teszi a lábát a kengyelbe, a ló elindul. Azzyni csak azért is felszáll az ügető ló hátára, majd megkeresi a kengyeleket. Szerencsére ott nincs sok lény, úgyhogy hamar odaérnek, valamivel lassabban.*
-Sajnálom, de tudod milyen ideges vagyok! *A ló tudja. Ezek a négylábúak megérzik, ha gazdájuk fél. Most inkább próbálja lenyugtatni magát, hogy normálisan beszélhessen az őrökkel. Felmerül benne a kérdés, hogy vajon akkor is jelen voltak-e valamilyen őrök, mikor ő járt itt először, de inkább elhessegeti a zavart gondolatait. Az őrökre néz.*
-Üdvözlet, hölgyem! *Köszönti az egyik, magasabb őr.*
-Üdv. *Mivel a nő nem tűnik gyanúsnak, az őrök máris áttérnek a következő vándor vizsgálatára. Azzyni leszáll a nyeregből, mikor megpillantja a szökőkutat. A ló azonnal lerántja fejét, hogy enyhítse kínzó szomját, amit hamarosan Azzyni is megtesz. Vizes kezével végigsimít barna hajzuhatagán, majd hirtelen megpillantja az istállót. Odalép a ló bal oldalához, de még be se teszi a lábát a kengyelbe, a ló elindul. Azzyni csak azért is felszáll az ügető ló hátára, majd megkeresi a kengyeleket. Szerencsére ott nincs sok lény, úgyhogy hamar odaérnek, valamivel lassabban.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-09 14:40:50
Üzenet elküldve: 2012-10-09 14:40:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem szeret mászkálni akkor, amikor még fent van a nap. Ellentétben a fajtársaival ő kifejezetten az éjszakában érzi jól, és biztonságban magát. Mégis ma kivételt kell tennie. Hiába a kocsin a sötét elő függöny, Sung hunyorogva tekint ki a főtérre. Nem éppen ezt az időpontot választotta megérkezésének, nem elég a fényáradat, még lovas kocsin is kell utaznia. Megbízója ragaszkodott a hintóhoz, hiába tiltakozott. De legalább a szállás felől saját maga dönthetett, így egy kicsit feldúltan is de megpróbál behunyt szemekkel és hátradőlve a bársony ülésen koncentrálni az újabb küldetésre, ízlelgetve magában a változást. Jó így egyszer szem lehunyva mindent végiggondolni újra. Lelke könnyű, mint a pára s csend van. Nem hallani a világot.*
- Megérkeztünk! Ez Arthenior főtere!
*Rekedtes, mély hang sajdul fülében. A lovas kocsi nyikorgása pedig fület tépő lárma, szinte ordít legbelül.*
- Köszönöm...
*Homlokát ráncolva, és bizalmatlanul száll le a kocsiról, és mielőtt a lépcsőt elhagyva a macskakövekkel kirakott útra lépne éjfekete csizmája, még egy halk sóhaj szökken ki ajkai közül...*
~Hát itt volnánk, az álmok égő metropoliszában..~
*Egy csomagja a kezében foglal helyet, és Sung lassan, de magabiztosan kezd el távolodni a kocsistól, aki még egy pipa meggyújtásáig időz csak, és utána, mint aki jól végezte dolgát halad tovább a forgatagon keresztül. Mit sem törődve utasával, aki megáll a főtéren és egy ideig ácsorogva tekinget körbe- körbe. Bárány lett ő hirtelen a farkasok között, vagy éppen fordítva, farkas érkezett a bárányokhoz.
Könnyed lágy szellő söpri ki ezüst tincsét a szeme elől, és hiába a kezdeti magabiztosság, mégis tétován és félszegen álldogál, miközben görcsösen szorítja csomagját kezeiben. Hirtelen üres és hideg minden, és ő pici, elveszett.*
~Csak káoszt alkotok, mást nem tudok. De most csak száguldj, vezess lélek, ha tudsz..~
*Észre sem veszi és szabad keze a zsebében lévő bársonyszütyőt simogatja, kinyerve belőlük egy aranytallért görgeti izzadt tenyere között. Belőlük nyer új energiát, és folytatja tovább, egészen addig, amíg egy fogadó elé nem érkezik. Határozott mozdulattal lép be a Pegazus fogadóba, és észre sem veszi, hogy egy másik történet kezdődik számára.*
- Megérkeztünk! Ez Arthenior főtere!
*Rekedtes, mély hang sajdul fülében. A lovas kocsi nyikorgása pedig fület tépő lárma, szinte ordít legbelül.*
- Köszönöm...
*Homlokát ráncolva, és bizalmatlanul száll le a kocsiról, és mielőtt a lépcsőt elhagyva a macskakövekkel kirakott útra lépne éjfekete csizmája, még egy halk sóhaj szökken ki ajkai közül...*
~Hát itt volnánk, az álmok égő metropoliszában..~
*Egy csomagja a kezében foglal helyet, és Sung lassan, de magabiztosan kezd el távolodni a kocsistól, aki még egy pipa meggyújtásáig időz csak, és utána, mint aki jól végezte dolgát halad tovább a forgatagon keresztül. Mit sem törődve utasával, aki megáll a főtéren és egy ideig ácsorogva tekinget körbe- körbe. Bárány lett ő hirtelen a farkasok között, vagy éppen fordítva, farkas érkezett a bárányokhoz.
Könnyed lágy szellő söpri ki ezüst tincsét a szeme elől, és hiába a kezdeti magabiztosság, mégis tétován és félszegen álldogál, miközben görcsösen szorítja csomagját kezeiben. Hirtelen üres és hideg minden, és ő pici, elveszett.*
~Csak káoszt alkotok, mást nem tudok. De most csak száguldj, vezess lélek, ha tudsz..~
*Észre sem veszi és szabad keze a zsebében lévő bársonyszütyőt simogatja, kinyerve belőlük egy aranytallért görgeti izzadt tenyere között. Belőlük nyer új energiát, és folytatja tovább, egészen addig, amíg egy fogadó elé nem érkezik. Határozott mozdulattal lép be a Pegazus fogadóba, és észre sem veszi, hogy egy másik történet kezdődik számára.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-08 19:19:19
Üzenet elküldve: 2012-10-08 19:19:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Nagy, fekete ló nehéz patái dübörögnek végig a tér macskakövén. Fáradt utazó érkezik, vastagon borítva az út porával. Legszívesebben első útja a fogadóba vezetne, hogy jól lakjon és lepihenhessen, de egy fontosabb dolog miatt most nem lehet. Eredetileg már a várost sem kellett volna útba ejtenie, de muszáj meglátogatnia a mestert. Lassítva kaptat végig a téren, itt mégsem száguldhat keresztül, a városőrökkel meggyűlne a baja, és itt mégiscsak többen vannak és hatékonyabban működnek, mint egy kis karavánpihenőben. Menet közben elhalad az istálló mellett is és meglátja a lovászt odakint tevékenykedni, aki már indulna is, hogy átvegye a lovat, de a fekete hajú nőszemély egy gyors intéssel tudatja vele, hogy erre most nem lesz szükség. Lovát, elhagyva a főteret, a piacra vezeti.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-08 15:51:27
Üzenet elküldve: 2012-10-08 15:51:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Az óvatossággal nincs gond, Nia nem érzékel semmit abból, hogy ő tulajdonképpen valaki tulajdona. Árvaként nem igazán tudja, milyen lenne igazi családdal élni, így legjobb tudomása szerint az, hogy néha Volaryon korlátozza a mozgásban, hozzátartozik a neveléséhez, így kell lennie, tehát nem tiltakozik ellene, még csak büntetésként sem értékeli. Egyszerűen ez a szabály, és ő már most szeretne nevelője kedvében járni. Számára a szalagok, vagy a lánc, a gondoskodás jele, szent meggyőződése, hogy Vol azért ragaszkodik az ilyesmihez, hogy Niát véletlenül se veszíthesse el. Talán pont akkor sértődne meg a lányka, ha a szokásos "rituálék" elmaradnának... A sötételf tényleg eszményi "alapanyagot" talált.
A városba beérve a kövezett úton lassan mocorogni kezd, s akkor ébred fel, amikor a ló eddig ütemes mozgása abbamarad, hiszen az állat megáll inni. Álmosan pislog, majd egy jókora ásítással adja gazdája tudtára, hogy ébren van.*
- Hol vagyunk? *kérdezi vontatottan, körülnézve az ismeretlen helyen, miközben újra megindulnak, ezúttal a legközelebbi fogadó istállója felé. Kitörölné a csipát a szemeiből, de ez egyértelmű okok miatt nem sikerül neki elsőre, így inkább előrehajol, hogy a szalagoktól korlátozott kezeivel elérje végre az arcát.*
- Megérkeztünk? *kérdi aztán a sötételfet, reménykedve, hogy a válasz igen, és Vol eloldozza, és leszedi a nyeregből. Nagyon elzsibbadt a popója szegénykének...*
A városba beérve a kövezett úton lassan mocorogni kezd, s akkor ébred fel, amikor a ló eddig ütemes mozgása abbamarad, hiszen az állat megáll inni. Álmosan pislog, majd egy jókora ásítással adja gazdája tudtára, hogy ébren van.*
- Hol vagyunk? *kérdezi vontatottan, körülnézve az ismeretlen helyen, miközben újra megindulnak, ezúttal a legközelebbi fogadó istállója felé. Kitörölné a csipát a szemeiből, de ez egyértelmű okok miatt nem sikerül neki elsőre, így inkább előrehajol, hogy a szalagoktól korlátozott kezeivel elérje végre az arcát.*
- Megérkeztünk? *kérdi aztán a sötételfet, reménykedve, hogy a válasz igen, és Vol eloldozza, és leszedi a nyeregből. Nagyon elzsibbadt a popója szegénykének...*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-08 13:46:38
Üzenet elküldve: 2012-10-08 13:46:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Már volt alkalma észrevenni, hogy a lányka ragaszkodik hozzá, de azért sosem árt az óvatosság. Ki akarja nevelni, hogy ha megnő, a tökéletes szolga válhasson belőle, olyan, aki mindenféle feltéttel nélkül szolgálja gazdáját, ám megbízásait mégis praktikusan és ésszerűen látja el, vannak önálló gondolatai de csakis azon a szinten, hogy miként válhatna még hasznosabbá és eredményesebbé. Ezért is volt elégedett, hogy ilyen jó alapanyagot talált, a lányka értelmes, nincs semmi fogyatékossága, talán csak zsenge kora, de ezt majd kinövi, addig is lesz ideje helyébe és szerepébe beletanulni.
Érzi, hogy a kis test neki dől, nincs oka, hogy felébressze és ne hagyja pihenni, jobb is így, hogy nem ficánkol, nagyban megkönnyíti a ló vezethetőségét, hiszen nem kell arra koncentrálnia, hogy melyik hirtelen mozdulattal billenhet meg a lányka egyensúlyából és zuhanhat le a nyeregből. Kellemetlen volna, mikor már ennyi pénzt rááldozott, csak úgy, minden haszon nélkül elveszteni.
A kapun túljutva a főtérre érnek, ahol visszafogja lovát, míg alaposan felmér mindent. Akár van közvilágítás, akár nincs, a sötét számára nem akadály, tökéletesen ki tud venni mindent, talán szemeinek még kellemesebb is lenne ha semmilyen fényforrás nem lenne található. Elsőként a szökőkút felé irányítja a lovat, ameddig nem sikerül pontosan tájékozódnia, hogy merre találhatnának menedéket a hátasnak és önmaguknak, addig is hadd igyon szegény pára, megérdemli a frissítőt. A nyeregből nem száll le, csupán a gyeplőt engedi el szinte teljesen, hogy ne korlátozza az állatot az ivásban, hadd nyelje nagy kortyokban a frissítő vizet. Ő is érzi, hogy jó lenne inni valamit, de tekintete már megakadt a fogadó cégérén, az tökéletes hely lesz, hogy egy ideig ott szálljanak meg, amíg nem talál valami megfelelő kis bérlakást kettejüknek. Utána térhet rá újra a gyermek nevelésére, először is meg kell tanítani írni, olvasni, számolni, hiszen ezek nélkül aligha veheti hasznát az üzleti életben. Már csak a lónak kell egy ideálig helyet keresnie, talán ahonnan állati hangok jönnek, ott elszállásolhatja. Szerencsére nincs is nagy távolság a két épület között, hiszen egymás szomszédságában vannak, így ha a hátas eleget ivott, akkor az istálló felé irányítja, ott kellő arannyal megfizeti a mai éjszakát, remélhetőleg eddigre már Nia is felébred, hogy együtt mehessenek a fogadóba.*
Érzi, hogy a kis test neki dől, nincs oka, hogy felébressze és ne hagyja pihenni, jobb is így, hogy nem ficánkol, nagyban megkönnyíti a ló vezethetőségét, hiszen nem kell arra koncentrálnia, hogy melyik hirtelen mozdulattal billenhet meg a lányka egyensúlyából és zuhanhat le a nyeregből. Kellemetlen volna, mikor már ennyi pénzt rááldozott, csak úgy, minden haszon nélkül elveszteni.
A kapun túljutva a főtérre érnek, ahol visszafogja lovát, míg alaposan felmér mindent. Akár van közvilágítás, akár nincs, a sötét számára nem akadály, tökéletesen ki tud venni mindent, talán szemeinek még kellemesebb is lenne ha semmilyen fényforrás nem lenne található. Elsőként a szökőkút felé irányítja a lovat, ameddig nem sikerül pontosan tájékozódnia, hogy merre találhatnának menedéket a hátasnak és önmaguknak, addig is hadd igyon szegény pára, megérdemli a frissítőt. A nyeregből nem száll le, csupán a gyeplőt engedi el szinte teljesen, hogy ne korlátozza az állatot az ivásban, hadd nyelje nagy kortyokban a frissítő vizet. Ő is érzi, hogy jó lenne inni valamit, de tekintete már megakadt a fogadó cégérén, az tökéletes hely lesz, hogy egy ideig ott szálljanak meg, amíg nem talál valami megfelelő kis bérlakást kettejüknek. Utána térhet rá újra a gyermek nevelésére, először is meg kell tanítani írni, olvasni, számolni, hiszen ezek nélkül aligha veheti hasznát az üzleti életben. Már csak a lónak kell egy ideálig helyet keresnie, talán ahonnan állati hangok jönnek, ott elszállásolhatja. Szerencsére nincs is nagy távolság a két épület között, hiszen egymás szomszédságában vannak, így ha a hátas eleget ivott, akkor az istálló felé irányítja, ott kellő arannyal megfizeti a mai éjszakát, remélhetőleg eddigre már Nia is felébred, hogy együtt mehessenek a fogadóba.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-08 10:53:34
Üzenet elküldve: 2012-10-08 10:53:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A sötét éjben csak két körülmény védi a másik lovast a félelemtől: Az egyik a sötételf közelsége - noha általában nem éppen egy sötételf az, akivel szívesen kettesben maradna éjnek évadján a semmi közepén az elf lánya - a másik saját fáradtsága. Hosszú az út, fárasztó a lovaglás, és sötét éjszaka van, nem csoda, ha az imbolygó-rázkódó lóhát ellenére is el-elszundít.
Világosabb, kevésbé finom anyagból készült ruhákat visel, mint gazdája, esetében a barna, egyszerűbb darabok dominálnak. Egy fehér, belebújós szoknyaruhát visel, dísztelen, egyszerű rövidujjú darabot, erre terül rá egy, a lányka méreteinek megfelelő, szürke köpeny, ami megvédi a hűvösebb szellőktől (és jótékonyan elfedi a két csuklót összekötő szalagot, ami a nyeregkápához van rögzítve). Ami még különleges, a kis elf nyakán körbefutó, míves fémpánt. Akár egy ékszernek is nézhetik, pont az a cél, hogy ne legyen első ránézésre egyértelmű, hogy ez a lány szolga voltát jelző "nyakörv", amihez erős láncot lehet kapcsolni, megelőzve így az esetleges elkóborlásokat, amíg Volaryon alszik.
Az ötéves Nia szempontjából azonban a mélységi nem gonosz rabszolgatartó, hanem apafigura, és megmentő, hiszen mióta hozzá került, tiszta ruhákban jár, rendszeresen fürödhet, és nem éhezik. A szabadság számára azt jelentené, hogy egyedül van, éhes, fázik, és nincs hova mennie. Hát nem kér a szabadságból, ez a kismadár marad a kalitkában, mert ott mindig van számára étel, ital, és nem fér hozzá semmilyen kóbor macska.
Paradox módon még a nyeregkápához kötözött kezei is biztonságot adnak neki - rettenetesen félt attól, hogy valahogy leesik a lóról, ha elszundít, és a szalagok erre - Volaryon szándékán kívül - tökéletes megoldást jelentenek.
Akkor is épp Volaryonnak dőlve szundít, mikor a kapun átlovagolnak, s amíg jobban kivilágított területre nem érnek, vagy zajt nem hall, nem is fognak felnyílni a smaragd lélektükrök, s nem kukucskálnak ki a szőke fürtök közül - a haja ugyanis biztos nem maradt rendezett a hosszú úton.*
Világosabb, kevésbé finom anyagból készült ruhákat visel, mint gazdája, esetében a barna, egyszerűbb darabok dominálnak. Egy fehér, belebújós szoknyaruhát visel, dísztelen, egyszerű rövidujjú darabot, erre terül rá egy, a lányka méreteinek megfelelő, szürke köpeny, ami megvédi a hűvösebb szellőktől (és jótékonyan elfedi a két csuklót összekötő szalagot, ami a nyeregkápához van rögzítve). Ami még különleges, a kis elf nyakán körbefutó, míves fémpánt. Akár egy ékszernek is nézhetik, pont az a cél, hogy ne legyen első ránézésre egyértelmű, hogy ez a lány szolga voltát jelző "nyakörv", amihez erős láncot lehet kapcsolni, megelőzve így az esetleges elkóborlásokat, amíg Volaryon alszik.
Az ötéves Nia szempontjából azonban a mélységi nem gonosz rabszolgatartó, hanem apafigura, és megmentő, hiszen mióta hozzá került, tiszta ruhákban jár, rendszeresen fürödhet, és nem éhezik. A szabadság számára azt jelentené, hogy egyedül van, éhes, fázik, és nincs hova mennie. Hát nem kér a szabadságból, ez a kismadár marad a kalitkában, mert ott mindig van számára étel, ital, és nem fér hozzá semmilyen kóbor macska.
Paradox módon még a nyeregkápához kötözött kezei is biztonságot adnak neki - rettenetesen félt attól, hogy valahogy leesik a lóról, ha elszundít, és a szalagok erre - Volaryon szándékán kívül - tökéletes megoldást jelentenek.
Akkor is épp Volaryonnak dőlve szundít, mikor a kapun átlovagolnak, s amíg jobban kivilágított területre nem érnek, vagy zajt nem hall, nem is fognak felnyílni a smaragd lélektükrök, s nem kukucskálnak ki a szőke fürtök közül - a haja ugyanis biztos nem maradt rendezett a hosszú úton.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-08 00:12:13
Üzenet elküldve: 2012-10-08 00:12:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Éjszaka van, amikor bizonytalan sziluett bontakozik ki a holdfényben. Az őrök talán meglepődhetnek elsőre, de minél közelebb ér a mozgó árny, annál egyértelműbb lesz minden. Egy ló közeledik, hátán két utazóval, de ezt tényleg csak akkor fogják tudni pontosan látni, amikor már szinte előttük állnak. Az egyik lovas fekete ruhája szinte teljesen egybeolvad az állat sötét szőrével és tulajdon, ében bőrével. Egy sötételf, nem is kétséges, a sötétséget megtörő, hófehér haj és és az arcból az őrökre villanó, haloványzöld tekintet kétséget sem hagy. Pillantása leereszkedő és mintha enyhe megvetést is tartalmazna, ahogy végigméri az őröket. Még arra sem érdemesek, hogy köszöntse őket...
Fekete köpenye meglebben a szélben, egy pillanatra megvillantva a szürke inget és nadrágot, de afelől sem marad kétség, hogy nem fegyvertelen, oldalán bársonyos tokban éles rövidkard bújik meg. Ében kezeire vékony, fekete bőrből készített kesztyű feszül, mivel még napnyugta előtt útra kellett kelniük, ezzel óvta bőrét az esetleges égés ellen. Finom ruhái és lenéző arckifejezése nemesi vért sejtet, aki erre gyanakszik, nem is jár messze a valóságtól, holott családját már rég elhagyta, a pénzre továbbra sincs gondja, hála üzleteinek és kereskedelmi üzelmeinek. Az egyik ilyen tevékenységének következménye a felszíni lányka is, aki előtte ül a nyeregben.
Ingóságait még odahaza pénzre váltotta, így csak két, nem túl nagy zsák van a nyereg mögé rögzítve, ez minden személyes tárgya, amin nem akart túladni. Úgy életet kezdeni jöttek ide, nincs hát szükség a múlt tárgyaira, egyedül pecsétgyűrűjétől nem vált meg. Erős karjaival magabiztosan tartja a gyeplőt és a gyermeket is, ha az elszundított volna. Elég hosszú volt az út, későre is jár, nem lepődne hát meg, ha Nia nem bírta volna ébren.*
Fekete köpenye meglebben a szélben, egy pillanatra megvillantva a szürke inget és nadrágot, de afelől sem marad kétség, hogy nem fegyvertelen, oldalán bársonyos tokban éles rövidkard bújik meg. Ében kezeire vékony, fekete bőrből készített kesztyű feszül, mivel még napnyugta előtt útra kellett kelniük, ezzel óvta bőrét az esetleges égés ellen. Finom ruhái és lenéző arckifejezése nemesi vért sejtet, aki erre gyanakszik, nem is jár messze a valóságtól, holott családját már rég elhagyta, a pénzre továbbra sincs gondja, hála üzleteinek és kereskedelmi üzelmeinek. Az egyik ilyen tevékenységének következménye a felszíni lányka is, aki előtte ül a nyeregben.
Ingóságait még odahaza pénzre váltotta, így csak két, nem túl nagy zsák van a nyereg mögé rögzítve, ez minden személyes tárgya, amin nem akart túladni. Úgy életet kezdeni jöttek ide, nincs hát szükség a múlt tárgyaira, egyedül pecsétgyűrűjétől nem vált meg. Erős karjaival magabiztosan tartja a gyeplőt és a gyermeket is, ha az elszundított volna. Elég hosszú volt az út, későre is jár, nem lepődne hát meg, ha Nia nem bírta volna ébren.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:25:01
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:25:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Xselyahra Dwirinthalen//
*Ha tudná, hogy csak miatta képes magán uralkodni ennyire Sely matrónasága kezdeti időszakában, csak jó hangosan röhögne. Úgy, ahogy a régi kúria alagsorából hallatszott mindig, ha éppen játszadozott valakivel. Az eszelős-reszelős vihogás, mely inkább tűnhet másvilágból való lény hangjára, mint egy sötételf nevetésének hangos valójára.
Ha pedig a királynő elvetné gyalogját, jó lesz odafigyelni, hogy feje valóban a porba hulljon. Hiszen, egy sebzett ellenség tudja, milyen a vér, a fájdalom íze. Veszélyesebb tud lenni, mint egy kétszer akkora ork, főleg Den, ki még akkor is üt, ha mindkét keze törött. Ám Sely-re nem emelne kezet. Maximum, ha ő maga kérné erre. Milyen jó is lenne!
A mutatott irányba néz és hamar ő is megpillantja zafírkék szemeivel a cégért. Hát, valóban, Pegazus fogadónak van írva, de bizonyára nincs odabent egy pegazus sem. Pedig milyen jó is lehet egy olyanon lovagolni.*
- Te tudod, mit akarsz, Matróna.
*Ritkán hívja így nővérét, de néha megfordul ez a szó is nyelvén, mint megszólítása. Nem tetszik neki az ötlet. Hiszen, ki tudja a városban, hogy ők testvérek, elvileg itt nincsenek self kolóniák, tehát nincs is senki, aki tudjon a kapcsolatukról rokoni szálon. Az mellékes, hogy valóban a testőre és testvére egyben, de ha csak előbbiről tudnak, akkor nem lenne meglepő, ha egyetlen szobában szállnának meg. Az meg a másik ok, hogy így a dolga is nehezebb lesz, nem látja, hogy a merénylő mikor csap le. Már, ha abból indulunk ki, hogy tudnak róluk.*
- Nocsak, miféle kérdés ez, nővérkém? Mindegy... Valami olyat, mint odahaza.
*Kacsint a vörös szeműre, majd az ő lovának kantárját is megragadja, hogy az istálló felé induljon, hol leadja a két lovat, s bár holnap estig szállásolja el őket, kicsit ráfizet. Ennek örül a fiú, meg sem említi, mintha borravaló lenne csupán. Így örömteli lesz mindkettejük napja, hiszen a lovak elintézve, a fiú pedig örülhet a fejének. Denawarien, amint végzett ezzel, megy, hogy beérje nővérét, ki talán már leadta rendelését, míg ő lassú lépteivel beérkezik a fogadó ajtaján. Első dolga, szinte a küszöb átlépésével egy időben, hogy kalapját levegye ezüstöskék tincseiről és fekete posztó anyagát maga elé vegye, a vörös toll pedig engedelmesen tartja irányát, nem hajlik meg. Különleges darab az is.*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 20:26:23
*Ha tudná, hogy csak miatta képes magán uralkodni ennyire Sely matrónasága kezdeti időszakában, csak jó hangosan röhögne. Úgy, ahogy a régi kúria alagsorából hallatszott mindig, ha éppen játszadozott valakivel. Az eszelős-reszelős vihogás, mely inkább tűnhet másvilágból való lény hangjára, mint egy sötételf nevetésének hangos valójára.
Ha pedig a királynő elvetné gyalogját, jó lesz odafigyelni, hogy feje valóban a porba hulljon. Hiszen, egy sebzett ellenség tudja, milyen a vér, a fájdalom íze. Veszélyesebb tud lenni, mint egy kétszer akkora ork, főleg Den, ki még akkor is üt, ha mindkét keze törött. Ám Sely-re nem emelne kezet. Maximum, ha ő maga kérné erre. Milyen jó is lenne!
A mutatott irányba néz és hamar ő is megpillantja zafírkék szemeivel a cégért. Hát, valóban, Pegazus fogadónak van írva, de bizonyára nincs odabent egy pegazus sem. Pedig milyen jó is lehet egy olyanon lovagolni.*
- Te tudod, mit akarsz, Matróna.
*Ritkán hívja így nővérét, de néha megfordul ez a szó is nyelvén, mint megszólítása. Nem tetszik neki az ötlet. Hiszen, ki tudja a városban, hogy ők testvérek, elvileg itt nincsenek self kolóniák, tehát nincs is senki, aki tudjon a kapcsolatukról rokoni szálon. Az mellékes, hogy valóban a testőre és testvére egyben, de ha csak előbbiről tudnak, akkor nem lenne meglepő, ha egyetlen szobában szállnának meg. Az meg a másik ok, hogy így a dolga is nehezebb lesz, nem látja, hogy a merénylő mikor csap le. Már, ha abból indulunk ki, hogy tudnak róluk.*
- Nocsak, miféle kérdés ez, nővérkém? Mindegy... Valami olyat, mint odahaza.
*Kacsint a vörös szeműre, majd az ő lovának kantárját is megragadja, hogy az istálló felé induljon, hol leadja a két lovat, s bár holnap estig szállásolja el őket, kicsit ráfizet. Ennek örül a fiú, meg sem említi, mintha borravaló lenne csupán. Így örömteli lesz mindkettejük napja, hiszen a lovak elintézve, a fiú pedig örülhet a fejének. Denawarien, amint végzett ezzel, megy, hogy beérje nővérét, ki talán már leadta rendelését, míg ő lassú lépteivel beérkezik a fogadó ajtaján. Első dolga, szinte a küszöb átlépésével egy időben, hogy kalapját levegye ezüstöskék tincseiről és fekete posztó anyagát maga elé vegye, a vörös toll pedig engedelmesen tartja irányát, nem hajlik meg. Különleges darab az is.*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 20:26:23
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-07 18:32:22
Üzenet elküldve: 2012-10-07 18:32:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Denawarien Dwirinthalen//
*Bár Sely sosem ismeri be, de pont öccsének köszönheti, hogy képes volt megtanulni uralkodni magán, hisz a folyamatos jelenléte, irritáló megjegyzései és zsarolása elég volt ahhoz, hogy mindig a kirobbanás szélén álljon. De észrevette, hogy ez mennyire szórakoztatja a hímet, mintha direkt akarná, hogy tomboló dühe elszabaduljon és csak élvezte a látványt, ahogy a nőstény fúriává változva tör-zúz. Megtanulta, hogy nem adhatja meg neki ezt az örömöt, így lassan rájött, miként tudja egyetlen izomrándulás nélkül elereszteni füle mellett az ilyen apróságokat.
Engedetlen bábu, de vigyáznia kell, mert ha túl gyakran üt le olyanokat, akikre Selynek szüksége lenne, elképzelhető, hogy végén ő maga fogja feláldozni Dent egy jobb cél érdekében. Az egyetlen, ami számít, tulajdon boldogulása, ezt a hímnek nem szabad elfelejtenie. Azért van még életben, mert testőrként erős és jó szolgálatot tehet az éj véres leple alatt, hogy így Selyre a gyanú árnyéka se vetüljön. De szívfájdalom nélkül hajlandó odadobni, ha úgy tapasztalja, hogy több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.*
-Ott.
*Mutat a Pegazus irányában, a cégér egyértelműen elárulja, hova is kell menniük. Ott biztos kapnak szállást, ételt, italt, amire csak szükségük van. Elég aranyat hoztak otthonról, egy nemesi család mégsem érkezhet földönfutóként, nem is aggodalmaskodik hát, hogy egy nagyobb kiadással indítják az ittlétet.*
-Két szobát bérelünk, nem akarok semmilyen pletykának sem táptalajt adni azzal, hogy egy szobában lássanak minket, testvéreket.
*Közli, miközben a szürke végez az ivással. Nedves orrát dörgölné a nőstényhez talán köszönetképp, de kitér elől, még csak az kellene, hogy egy állat összekoszolja hófehér ruháját.*
-Elsőnek kell egy istálló, ahova a lovakat rakhatjuk éjszakára, nekik is kijár a pihenés, jól bírták a menetet.
*Vörös tekintete pillant körbe, nem nehéz észrevenni az istállót, még ilyen sötétben sem, hiszen a látása tökéletes, ősei hagyatéka ez is, akárcsak az ében bőr vagy az ezüst hajzuhatag.*
-Tessék, vidd őket, fizesd ki holnap estig, én addig a fogadóban leszek. Van valami különleges kérésed, hogy mit ennél?
*Azt tudja, hogy alkoholt ne rendeljen, hiszen Den nem él vele, de azt még nem figyelte meg, hogy ételek terén van-e valami finnyássága.*
A hozzászólás írója (Xselyahra Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 21:42:35
*Bár Sely sosem ismeri be, de pont öccsének köszönheti, hogy képes volt megtanulni uralkodni magán, hisz a folyamatos jelenléte, irritáló megjegyzései és zsarolása elég volt ahhoz, hogy mindig a kirobbanás szélén álljon. De észrevette, hogy ez mennyire szórakoztatja a hímet, mintha direkt akarná, hogy tomboló dühe elszabaduljon és csak élvezte a látványt, ahogy a nőstény fúriává változva tör-zúz. Megtanulta, hogy nem adhatja meg neki ezt az örömöt, így lassan rájött, miként tudja egyetlen izomrándulás nélkül elereszteni füle mellett az ilyen apróságokat.
Engedetlen bábu, de vigyáznia kell, mert ha túl gyakran üt le olyanokat, akikre Selynek szüksége lenne, elképzelhető, hogy végén ő maga fogja feláldozni Dent egy jobb cél érdekében. Az egyetlen, ami számít, tulajdon boldogulása, ezt a hímnek nem szabad elfelejtenie. Azért van még életben, mert testőrként erős és jó szolgálatot tehet az éj véres leple alatt, hogy így Selyre a gyanú árnyéka se vetüljön. De szívfájdalom nélkül hajlandó odadobni, ha úgy tapasztalja, hogy több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.*
-Ott.
*Mutat a Pegazus irányában, a cégér egyértelműen elárulja, hova is kell menniük. Ott biztos kapnak szállást, ételt, italt, amire csak szükségük van. Elég aranyat hoztak otthonról, egy nemesi család mégsem érkezhet földönfutóként, nem is aggodalmaskodik hát, hogy egy nagyobb kiadással indítják az ittlétet.*
-Két szobát bérelünk, nem akarok semmilyen pletykának sem táptalajt adni azzal, hogy egy szobában lássanak minket, testvéreket.
*Közli, miközben a szürke végez az ivással. Nedves orrát dörgölné a nőstényhez talán köszönetképp, de kitér elől, még csak az kellene, hogy egy állat összekoszolja hófehér ruháját.*
-Elsőnek kell egy istálló, ahova a lovakat rakhatjuk éjszakára, nekik is kijár a pihenés, jól bírták a menetet.
*Vörös tekintete pillant körbe, nem nehéz észrevenni az istállót, még ilyen sötétben sem, hiszen a látása tökéletes, ősei hagyatéka ez is, akárcsak az ében bőr vagy az ezüst hajzuhatag.*
-Tessék, vidd őket, fizesd ki holnap estig, én addig a fogadóban leszek. Van valami különleges kérésed, hogy mit ennél?
*Azt tudja, hogy alkoholt ne rendeljen, hiszen Den nem él vele, de azt még nem figyelte meg, hogy ételek terén van-e valami finnyássága.*
A hozzászólás írója (Xselyahra Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 21:42:35
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-07 14:44:00
Üzenet elküldve: 2012-10-07 14:44:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Az észak-nyugati út irányából érkezik. Barna, bokáig érő bakancsának állapota a szokásos: poros. Ébenszín bőre alatt nőies izmok domborodnak, egy gyors, ellenőrző tekintettel pásztázza végig alsó végtagjait. Pillantása elakad a szemtelenül rövid, barna bőrből készült, bal oldalt majd csípőig sliccelt szoknyában. A szoknyát széles öv tartja csípőmjén, arra erősítve hordja kedvenc fegyverét, a veretekkel és néhány szem kék zafírral díszített markolatú rövidkardot, a túléléshez nélkülözhetetlen, mindig éles tőrt és övében rejtve lapulnak dobócsillagai. Utóbbiak nem látványosak, létezésükről egyelőre csakis ő tudhat. Öltözékéhez tartozik még a köldök felett kezdődő fekete, mélyen dekoltált, falatnyi kis felső, minden cifraságot nélkülözve takarja szolidan domborulatait. A bőrvért és az alkarvédő jelenleg a lazán vállára vetett zsákban lapul néhány más holmijával együtt. Meghökkentően fekete, vállig érő hajzuhataga szél kócolta, lágy hullámokban öleli körbe látómezejét. Hogy ne zavarja a nézelődésben, rutinos mozdulattal a füle mögém simítja baloldalon. Érdeklődése középpontjába az elé táruló főtér látványa kerül. Igyekszik minden apró kis részletet megfigyelni. A szokatlan nyüzsgés, a város hangjai, az ezernyi szagból álló kavalkád idegen számára. Az erdő csendjéhez szokott vadként most kénytelen koncentrálni, hogy pulzusszámát normál értéken tartsa. Izzadó tenyerét szoknyájába törli. A padok látványa hidegen hagyja, nem fáradt. És nem is érti mire lehet jó a céltalan ücsörgés. Belekapaszkodik a legalább kicsit ismerős képekbe: a szökőkútban a víz, mint elem és a távolabb álló nagy fa ismerős sziluettje segít csillapítani a rá törő félelmet. Szemét zavarja a nap fénye. A fák között megszűrt napsütést már jól viseli, de itt közvetlenül tűznek rá az őszi sugarak, fájón perzselve hamuszín bőrét. Kibírja. Keze akaratlanul ökölbe szorul, állkapcsa szorosan zár. Mély levegőt vesz az orrán keresztül, lassan engedi ki résnyire nyitott ajkain és a szökőkúthoz lép. ~Szeretem a hangját~ állapítja meg a víz szelíd csobogását fülelve. Ujjait játékosan végigfuttatja a hűvös kőből készült peremen, aztán hirtelen ötlettől vezérelve megfüröszti kezeit, és arcára, mellkasára is locsol a frissítő nedvességből. Máris jobban érzi magát.
Újra, immár nyugodtabban, feltérképezi a terepet, és a körülötte lévőket. Szobor, fogadó, istálló. Legszívesebben oda menne, de Ő a lelkére kötötte, hogy a városban civilizáltan kell viselkedni, fogadóban szállást kérni és talán is munkát is ott kaphat. Vagy legalább tippet, útbaigazítást. Legyen hát így. Szót fogad. Majd. Még fogva tartja a szökőkút, még marad, csak úgy, álldogálva egy kicsit.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 15:19:38
Újra, immár nyugodtabban, feltérképezi a terepet, és a körülötte lévőket. Szobor, fogadó, istálló. Legszívesebben oda menne, de Ő a lelkére kötötte, hogy a városban civilizáltan kell viselkedni, fogadóban szállást kérni és talán is munkát is ott kaphat. Vagy legalább tippet, útbaigazítást. Legyen hát így. Szót fogad. Majd. Még fogva tartja a szökőkút, még marad, csak úgy, álldogálva egy kicsit.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 15:19:38
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-06 22:35:46
Üzenet elküldve: 2012-10-06 22:35:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Egészen hamar átlátja, hogy Justine-nek ugyan beszélhet a szerzetesekről, a rendek felépítéséről vagy a hegyek népéről, ha egyszer a lányt ezek nem érdeklik. Nagyokat bólogat, meg lelkesen csillogó szemekkel hallgat. De Skryll le merné fogadni, hogy mindezt csak azért teszi, hogy fenntartsa a társalgást, és valójában akkor is ilyen érdeklődő és figyelmes volna, ha a teraszos termőföldek rizstermesztéséről vagy a tengeri kígyók szokásairól mesélne nekik. A kérdésre nem felel azonnal, hanem végigméri a lányt.*
- Mit keresel te ebben a városban? Kalandokat, azt mondtad. A saját utadat járod, a saját tempódban. Ők szintén a saját útjukat járják. Úgy próbálják megtalálni az igazságot, hogy lemondanak minden másról. És ez tiszteletreméltó. Annyira vágyják az igazságot, hogy cserébe odaadják önmagukat.
*Mondja komolyan, ami pedig a mocsárjárást illeti, megcsóválja a fejét. Különös... ő mindig úgy tudta, hogy az elfek az erdőket és ligeteket kedvelik, és hogy a mocsaras-lápos területeket el szokták kerülni.*
- És mondd, a néped miért egy barátságtalan mocsár mélyén lakik?
*Kérdi érdeklődve. Komolyan érdekli. Azt nem feltételezi, hogy a másik esetleg nem az igazat mondaná a származását illetően. Miért is tenne ilyet? Nem is töpreng ezen egyelőre túl sokat. Helyette folytatja a beszélgetést, majd Justine válaszát hallva megcsóválja a fejét.*
- Kinek miért...
*Dörmögi talányosan. Skryllae néha örül, hogy erős és hosszú haja van, máskor pedig szenved tőle. Így természetes. Az a nézőpont, hogy az üstöke esetleg szép is lehet, sose merült fel benne. És most se nagyon tud mit kezdeni a gondolattal. A testvérek egy jó része praktikus okokból kopaszra borotválta a fejét. A korábban már említett szent remeték pedig éppoly keveset törődtek a szőrzetükkel, mint a testük többi részével. Nos, ő még nem jutott el erre a szintre.*
- Nem szoktam aggódni.
*Mondja egyszerűen, miközben felkel, és megropogtatja az ízületeit. Aztán megvárja, míg Justine összeszedi a lovát, és elindulhatnak a Pegazus felé.*
- Mit keresel te ebben a városban? Kalandokat, azt mondtad. A saját utadat járod, a saját tempódban. Ők szintén a saját útjukat járják. Úgy próbálják megtalálni az igazságot, hogy lemondanak minden másról. És ez tiszteletreméltó. Annyira vágyják az igazságot, hogy cserébe odaadják önmagukat.
*Mondja komolyan, ami pedig a mocsárjárást illeti, megcsóválja a fejét. Különös... ő mindig úgy tudta, hogy az elfek az erdőket és ligeteket kedvelik, és hogy a mocsaras-lápos területeket el szokták kerülni.*
- És mondd, a néped miért egy barátságtalan mocsár mélyén lakik?
*Kérdi érdeklődve. Komolyan érdekli. Azt nem feltételezi, hogy a másik esetleg nem az igazat mondaná a származását illetően. Miért is tenne ilyet? Nem is töpreng ezen egyelőre túl sokat. Helyette folytatja a beszélgetést, majd Justine válaszát hallva megcsóválja a fejét.*
- Kinek miért...
*Dörmögi talányosan. Skryllae néha örül, hogy erős és hosszú haja van, máskor pedig szenved tőle. Így természetes. Az a nézőpont, hogy az üstöke esetleg szép is lehet, sose merült fel benne. És most se nagyon tud mit kezdeni a gondolattal. A testvérek egy jó része praktikus okokból kopaszra borotválta a fejét. A korábban már említett szent remeték pedig éppoly keveset törődtek a szőrzetükkel, mint a testük többi részével. Nos, ő még nem jutott el erre a szintre.*
- Nem szoktam aggódni.
*Mondja egyszerűen, miközben felkel, és megropogtatja az ízületeit. Aztán megvárja, míg Justine összeszedi a lovát, és elindulhatnak a Pegazus felé.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-06 13:15:10
Üzenet elküldve: 2012-10-06 13:15:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A lelkes kíváncsiság és a szinte már a csodálatba hajló érdeklődés, amivel a férfi szavait fogadja, töretlen, még akkor is, amikor szinte teljesen lényegtelen információkat kap. Annyi biztos, hogy ezek szerint a szerzetesek egy különös, őrült népség, akik nemlétező istenekkel társalognak és bő ruhákat hordanak. Inkább csak bólogat nagyokat, mielőtt még elszólná magát, hogy ő azért a férfi helyében vigyázna azokkal, akik azt hiszik, valami felsőbb hatalom nyilatkozik meg rajta keresztül.*
-Miért tisztelitek jobban azt, aki a testét sanyargatja? Mi haszna származik nekik ebből?
*Ő is félrebiccenti a fejét, utánozva Skryllae mozdulatát, mint valami éretlen gyerek. Tény, hogy még nem túl vén, elf vérének hála mégsem lehet tökéletesen megmondani, mennyi idős is lehet.*
-Én nem javaslom, csak mi, elfek tudjuk a járást, de tilos oda idegent bevinnünk.
*Ingatja a fejét lebiggyedő ajkakkal, egy szomorú kiscica benyomását keltve. Mintha azt sugallná: pedig ő olyan szívesen vinné oda új ismerőség, megmutatni mindenkinek, hogy micsoda különös lények tanyáznak a világ másik szegletében. Valójában azonban tudja, hogy a Zúgónál nincs semmiféle falu, csak az áthatolhatatlan mocsár. Ő megpróbálta lebeszélni a másikat, ezek után ha mégis odamegy és belevész, már nem az ő gondja.*
-Azért van hajunk, hogy védelmezzen? Nem azért, mert szép?
*Ez tényleg meglepi, ujjai közé is csippenti egyik rövidke tincsét, hogy szemei elé húzva, kicsit bandzsítva ugyan, de megszemlélhesse. Még sosem gondolt ekképp a hajkoronájára, csak volt, mert a vörös szín ritkának számított az elfek között és így még jobban fel tudta hívni magára a férfiak figyelmét.*
-Jónak néz ki. Szerinted mekkora ágyak vannak benne? Bár én kis helye is elférek, szóval emiatt nem kell aggódnod.
*Pattan fel vidáman, kis markába is kaparintja Silib kantárát, az okos kanca tényleg nem csavargott el semerre, hűségesen várta, hogy gazdája kitársalogja magát.
Az pedig, hogy kész ténynek tekinti, hogy közös szobát bérelnek, hát... A túlzott önbizalom, el kell neki nézni, nem szokott hozzá, hogy elutasítsák, amikor ilyen ajánlatot tesz. Igaz, sejti, hogy kicsit még csábítgatnia kell az ember szerzetest, de hát legyen bármilyen szent ember is, miért kellene megvetnie egy éjszakán át szerető, forró női ölelést?*
-Miért tisztelitek jobban azt, aki a testét sanyargatja? Mi haszna származik nekik ebből?
*Ő is félrebiccenti a fejét, utánozva Skryllae mozdulatát, mint valami éretlen gyerek. Tény, hogy még nem túl vén, elf vérének hála mégsem lehet tökéletesen megmondani, mennyi idős is lehet.*
-Én nem javaslom, csak mi, elfek tudjuk a járást, de tilos oda idegent bevinnünk.
*Ingatja a fejét lebiggyedő ajkakkal, egy szomorú kiscica benyomását keltve. Mintha azt sugallná: pedig ő olyan szívesen vinné oda új ismerőség, megmutatni mindenkinek, hogy micsoda különös lények tanyáznak a világ másik szegletében. Valójában azonban tudja, hogy a Zúgónál nincs semmiféle falu, csak az áthatolhatatlan mocsár. Ő megpróbálta lebeszélni a másikat, ezek után ha mégis odamegy és belevész, már nem az ő gondja.*
-Azért van hajunk, hogy védelmezzen? Nem azért, mert szép?
*Ez tényleg meglepi, ujjai közé is csippenti egyik rövidke tincsét, hogy szemei elé húzva, kicsit bandzsítva ugyan, de megszemlélhesse. Még sosem gondolt ekképp a hajkoronájára, csak volt, mert a vörös szín ritkának számított az elfek között és így még jobban fel tudta hívni magára a férfiak figyelmét.*
-Jónak néz ki. Szerinted mekkora ágyak vannak benne? Bár én kis helye is elférek, szóval emiatt nem kell aggódnod.
*Pattan fel vidáman, kis markába is kaparintja Silib kantárát, az okos kanca tényleg nem csavargott el semerre, hűségesen várta, hogy gazdája kitársalogja magát.
Az pedig, hogy kész ténynek tekinti, hogy közös szobát bérelnek, hát... A túlzott önbizalom, el kell neki nézni, nem szokott hozzá, hogy elutasítsák, amikor ilyen ajánlatot tesz. Igaz, sejti, hogy kicsit még csábítgatnia kell az ember szerzetest, de hát legyen bármilyen szent ember is, miért kellene megvetnie egy éjszakán át szerető, forró női ölelést?*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-06 12:50:15
Üzenet elküldve: 2012-10-06 12:50:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Xselyahra Dwirinthalen//
*Csak szórakozottan felkuncog a hűség emlegetésére. A zsarolás épp elég bizonyíték volt. Hiszen, undorító dolgot tett, mi még a mélységiek közt is mocskos húzás volt, ezért pedig csak vágykielégítő büntetést kapott, s adott is részben. S a tény, hogy azután, hogy kezeit és lábait eloldozta a nővérkéje, nem tett vele semmit, hanem szépen lefeküdt az ágyra, hogy lekezelje, elég bizonyíték, hogy hiába a gyakorta feszült légkör, jól meg tudnak lenni, ha azon múlik.*
- Sajátosak a módszereim, de a hűségemet már elnyerted.
*Kerekedik ismét az az átkos vigyor képére. Kegyetlenség sugárzik, egész lelkéből, ahogy testét kezdi ismét körbelengeni a régi szag. Igen, ez az a Den, akinek testén a sebeken nem saját vére szárad, kinek kezében fegyverét mások bele fest veresre. Az a Den, aki egyszer még nagy dolgokat fog elérni!*
- Valóban, nem az.
*Újra kuncogni kezd. Engedetlen egy bábú tud lenni a táblán. Olykor olyan is áldozata lesz, kivel kezdhetnek valamit. Még szerencse, hogy cserébe sokoldalú, nem csak egyetlen lépésformát ismer. Sok módja van egy király kivégzésének, nem csak az intrika. A véres kezű hóhér néha hatékonyabb tud lenni, mint a matróna, s az ő kis észjárása és módszeres tárgyalása.
Meglepi, hogy nővérének mintha apró határozatlanság csillanna aurájában, s ez csak még szélesebb, még betegesebb vigyorra sarkalja. Arcizmait is megedzette már a sok hasonló reakció, így nem esik nehezére lassan az abnormálisan széles mosolygás.
Ő is leugrik kancája kényelmetlen nyergéből, feneke szinte érzéketlenné lett a sok igénybevételtől. Hála az égnek, hogy csak a nyereg kezdett ki az alfelével, nem pedig valami balga útonálló. Szintén a kút vizéhez viszi a kantárnál fogva, igyon csak a drága jószág.*
- Kiváló. És merre a híres fogadó?
*Tekint kérdőn nővérkéje felé, s arcán a vigyor mosollyá szelídül. Kíváncsi, nagyon is kíváncsi, itt miféle fogadó van. A kényelmetlen út során éhes és szomjas is lett, ahogy egyéb szükséglete is kezd megjönni. Bár, utóbbinak még tud nemet mondani, de éhezni nem fog. Nem bolond ő, hogy így is karcsú testét kevesebbé tegye, pont ideális, a legtöbb nőnek így tetszik. Bár, azon még mindig gondolkozik, hogyan tudhatná meg, miféle hím Sely zsánere. Kíváncsi erre is, ahogy sok minden másra. De idővel majd csak kideríti, ha máshogy nem, hát kilesi miféle férfiakat gyűjt maga köré.*
*Csak szórakozottan felkuncog a hűség emlegetésére. A zsarolás épp elég bizonyíték volt. Hiszen, undorító dolgot tett, mi még a mélységiek közt is mocskos húzás volt, ezért pedig csak vágykielégítő büntetést kapott, s adott is részben. S a tény, hogy azután, hogy kezeit és lábait eloldozta a nővérkéje, nem tett vele semmit, hanem szépen lefeküdt az ágyra, hogy lekezelje, elég bizonyíték, hogy hiába a gyakorta feszült légkör, jól meg tudnak lenni, ha azon múlik.*
- Sajátosak a módszereim, de a hűségemet már elnyerted.
*Kerekedik ismét az az átkos vigyor képére. Kegyetlenség sugárzik, egész lelkéből, ahogy testét kezdi ismét körbelengeni a régi szag. Igen, ez az a Den, akinek testén a sebeken nem saját vére szárad, kinek kezében fegyverét mások bele fest veresre. Az a Den, aki egyszer még nagy dolgokat fog elérni!*
- Valóban, nem az.
*Újra kuncogni kezd. Engedetlen egy bábú tud lenni a táblán. Olykor olyan is áldozata lesz, kivel kezdhetnek valamit. Még szerencse, hogy cserébe sokoldalú, nem csak egyetlen lépésformát ismer. Sok módja van egy király kivégzésének, nem csak az intrika. A véres kezű hóhér néha hatékonyabb tud lenni, mint a matróna, s az ő kis észjárása és módszeres tárgyalása.
Meglepi, hogy nővérének mintha apró határozatlanság csillanna aurájában, s ez csak még szélesebb, még betegesebb vigyorra sarkalja. Arcizmait is megedzette már a sok hasonló reakció, így nem esik nehezére lassan az abnormálisan széles mosolygás.
Ő is leugrik kancája kényelmetlen nyergéből, feneke szinte érzéketlenné lett a sok igénybevételtől. Hála az égnek, hogy csak a nyereg kezdett ki az alfelével, nem pedig valami balga útonálló. Szintén a kút vizéhez viszi a kantárnál fogva, igyon csak a drága jószág.*
- Kiváló. És merre a híres fogadó?
*Tekint kérdőn nővérkéje felé, s arcán a vigyor mosollyá szelídül. Kíváncsi, nagyon is kíváncsi, itt miféle fogadó van. A kényelmetlen út során éhes és szomjas is lett, ahogy egyéb szükséglete is kezd megjönni. Bár, utóbbinak még tud nemet mondani, de éhezni nem fog. Nem bolond ő, hogy így is karcsú testét kevesebbé tegye, pont ideális, a legtöbb nőnek így tetszik. Bár, azon még mindig gondolkozik, hogyan tudhatná meg, miféle hím Sely zsánere. Kíváncsi erre is, ahogy sok minden másra. De idővel majd csak kideríti, ha máshogy nem, hát kilesi miféle férfiakat gyűjt maga köré.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8629-8648