Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 324 (6461. - 6480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-10 18:48:34
Üzenet elküldve: 2018-02-10 18:48:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Laurentitia//
*Mi sem nyilvánvalóbb, minthogy teljesen más a felfogása a világról a két elf nőnek. Ezzel persze nem lehet mit kezdeni, minden bizonnyal más történet áll mögöttük, más dolgokat szánt nekik a sors és ezzel Ethiriel sem vetekedhet. A véleményt meghallgatja, majd a kérdésekre is igyekszik válaszolni.*
- Nem, máshol még nem jártam. Ez a második nagyváros, ahol megfordulok. *Jelentette ki ezt a sajnálatos hírt is olyan büszkén, mintha azt mondta volna, hogy mind a négy városban járt már. De ez tőle talán már megszokott a másik nő számára is. Bár először a piactérre kívánt menni, közben mégis meggondolja magát, sőt… a társaságát is le szeretné adni.*
- Ne haragudjon, de eszembe jutott egy másik fontosabb elintéznivaló, ahova sajnos csak egyedül mehetek. *Szemével egy másik irányba pislant, majd vissza a kisasszonyra.*
- Viszont nem akarom a szavamat megszegni, így élnék is a lehetőséggel, hogy munkára invitáljam. Menjen a gazdag negyedbe, ott pedig keresse fel a Cray'ra házat. Mondja, hogy én küldtem magát előre, mint komornám… társalkodónőm… ahogyan tetszik. Minden bizonnyal adnak magának valamiféle munkát, mint az én személyes szolgám. *A másik fél kezébe egy papír cetlit nyom, melyen a neve és a személyes pecsétje található. Ezzel biztosan tudja majd magát igazolni, amennyiben beleegyezik az ötletbe.*
- Később én is csatlakozom, addig is készítse előre a terepet az érkezésemhez. Amennyiben viszont nem kívánja elfogadni az ajánlatomat, a mielőbbi viszontlátásra. *Int neki lágyan, bár a jelenlegi kedvessége ellenére az arca továbbra is komoly és rideg, ahogyan eddig. Ezek után nehéz mindent komolyan venni nála, azonban ismét fogható mindez az illemre, valamint a személyiségére. Semmi másra. Mert empátia és kedvesség már régóta nincs benne, s talán nem is volt soha.*
*Mi sem nyilvánvalóbb, minthogy teljesen más a felfogása a világról a két elf nőnek. Ezzel persze nem lehet mit kezdeni, minden bizonnyal más történet áll mögöttük, más dolgokat szánt nekik a sors és ezzel Ethiriel sem vetekedhet. A véleményt meghallgatja, majd a kérdésekre is igyekszik válaszolni.*
- Nem, máshol még nem jártam. Ez a második nagyváros, ahol megfordulok. *Jelentette ki ezt a sajnálatos hírt is olyan büszkén, mintha azt mondta volna, hogy mind a négy városban járt már. De ez tőle talán már megszokott a másik nő számára is. Bár először a piactérre kívánt menni, közben mégis meggondolja magát, sőt… a társaságát is le szeretné adni.*
- Ne haragudjon, de eszembe jutott egy másik fontosabb elintéznivaló, ahova sajnos csak egyedül mehetek. *Szemével egy másik irányba pislant, majd vissza a kisasszonyra.*
- Viszont nem akarom a szavamat megszegni, így élnék is a lehetőséggel, hogy munkára invitáljam. Menjen a gazdag negyedbe, ott pedig keresse fel a Cray'ra házat. Mondja, hogy én küldtem magát előre, mint komornám… társalkodónőm… ahogyan tetszik. Minden bizonnyal adnak magának valamiféle munkát, mint az én személyes szolgám. *A másik fél kezébe egy papír cetlit nyom, melyen a neve és a személyes pecsétje található. Ezzel biztosan tudja majd magát igazolni, amennyiben beleegyezik az ötletbe.*
- Később én is csatlakozom, addig is készítse előre a terepet az érkezésemhez. Amennyiben viszont nem kívánja elfogadni az ajánlatomat, a mielőbbi viszontlátásra. *Int neki lágyan, bár a jelenlegi kedvessége ellenére az arca továbbra is komoly és rideg, ahogyan eddig. Ezek után nehéz mindent komolyan venni nála, azonban ismét fogható mindez az illemre, valamint a személyiségére. Semmi másra. Mert empátia és kedvesség már régóta nincs benne, s talán nem is volt soha.*
6479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-09 22:11:24
Üzenet elküldve: 2018-02-09 22:11:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nyugodt léptekkel besétál a város főterére és kíváncsian körbenéz. Kicsit idegen még itt. Nem ismer senkit. Tényleg gyönyörű ez a város, már amit eddig látott belőle. A szökőkút mellet elhaladva megáll egy pillanatra és benedvesíti a kezét a kristálytiszta vízben. Aztán továbbindul a fogadó felé, hogy leöblítse az út porát és megismerje a környékbeli pletykákat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.02.10 09:10:43, a következő indokkal:
Jelek pótlása, javítása; a helyszínleírásnak homlokegyenest ellentmondó részek javítása.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.02.10 09:10:43, a következő indokkal:
Jelek pótlása, javítása; a helyszínleírásnak homlokegyenest ellentmondó részek javítása.
6478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-08 00:45:16
Üzenet elküldve: 2018-02-08 00:45:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Összehúzza magán a vastag prémet, bármennyire is vaskos, bizony a igen csak átfújja a szél.
Egy három fős fegyveres őrjárat halad el mellette, árgus szemekkel méregetik. Bizony, nem jó manapság orknak lenni.
Sietősre fogja a lépteit, a vaskos csizma hangosan csattan a kövekkel kirakott téren. Nedves, ködös idő van, a nap is eltűnik lassan a horizonton. Merengve bámulja az ég alját, Wrothahaal ostroma is hasonló időben kezdődött. Megvárták a leszálló ködöt, hogy észrevétlen mászhassanak be a falakon köteleken himbálózva. A másnap érkező segítség már csak hullahegyeket talált, ők pedig a mészárszéket hátuk mögött hagyva, kincsekkel és arannyal a zsákjukban vonultak vissza az erődítményükbe. Micsoda napok voltak!
Többszáz harcos, mind ork. Nem volt olyan erő, ami megállítsa őket. Csak a cselszövés és a megannyi balszerencse tudta maga alá gyűrni a Vas Kompániát.*
-Durbatulûk.
*Motyogja és kiköp. Csendben folytatja útját immár a városból kivezető úton.*
Egy három fős fegyveres őrjárat halad el mellette, árgus szemekkel méregetik. Bizony, nem jó manapság orknak lenni.
Sietősre fogja a lépteit, a vaskos csizma hangosan csattan a kövekkel kirakott téren. Nedves, ködös idő van, a nap is eltűnik lassan a horizonton. Merengve bámulja az ég alját, Wrothahaal ostroma is hasonló időben kezdődött. Megvárták a leszálló ködöt, hogy észrevétlen mászhassanak be a falakon köteleken himbálózva. A másnap érkező segítség már csak hullahegyeket talált, ők pedig a mészárszéket hátuk mögött hagyva, kincsekkel és arannyal a zsákjukban vonultak vissza az erődítményükbe. Micsoda napok voltak!
Többszáz harcos, mind ork. Nem volt olyan erő, ami megállítsa őket. Csak a cselszövés és a megannyi balszerencse tudta maga alá gyűrni a Vas Kompániát.*
-Durbatulûk.
*Motyogja és kiköp. Csendben folytatja útját immár a városból kivezető úton.*
6477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-07 21:29:22
Üzenet elküldve: 2018-02-07 21:29:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
* Amint beér Visgher a városba, először a jéghideg vizű kutat pillantja meg a főtéren. Most is nagy a nyüzsgés, de Visghernek már pont ez hiányzott. Bele is kortyol a tiszta vízbe, mely egészen felfrissíti. Alig várja, hogy visszatérjen birtokára és ismét találkozhasson szolgáival és parasztjaival, de előbb egy másik dolgot szeretne elintézni. Benézne a Pegazusba, hogy egy jó kis mézsörrel kényeztesse a torkát. Arthenior minden egyes morzsája iszonyúan hiányzott már neki, ezért nem is vesztegeti az időt, hanem indul tovább a fogadó felé. *
* Amint beér Visgher a városba, először a jéghideg vizű kutat pillantja meg a főtéren. Most is nagy a nyüzsgés, de Visghernek már pont ez hiányzott. Bele is kortyol a tiszta vízbe, mely egészen felfrissíti. Alig várja, hogy visszatérjen birtokára és ismét találkozhasson szolgáival és parasztjaival, de előbb egy másik dolgot szeretne elintézni. Benézne a Pegazusba, hogy egy jó kis mézsörrel kényeztesse a torkát. Arthenior minden egyes morzsája iszonyúan hiányzott már neki, ezért nem is vesztegeti az időt, hanem indul tovább a fogadó felé. *
6476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-05 22:32:57
Üzenet elküldve: 2018-02-05 22:32:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Bűzős kőváros, minél előbb túl esik a viziten, annál jobb. Épp átvág a főtéren, mikor szeme sarkából megpillantja azt az oszlopot.
A márványoszlop, melyről annyi regét és történetet hallott, és mely olyan szánalmasan kicsi is a valóságban. Szívesen leköpné, eltiporná a régi korok megalázó mementoját. Hogy senki ne merítsen se erőt, se bátorságot egy emlékből, mely oly rég történt, hogy tán igaz sem volt.
Fejét lehajtva, ökölbe szorult kezekkel ballag tovább. A bámész, ellenséges tekintetek még ennyi idő után is tudatják az orkal, hogy jelenléte nem kívánatos.*
A márványoszlop, melyről annyi regét és történetet hallott, és mely olyan szánalmasan kicsi is a valóságban. Szívesen leköpné, eltiporná a régi korok megalázó mementoját. Hogy senki ne merítsen se erőt, se bátorságot egy emlékből, mely oly rég történt, hogy tán igaz sem volt.
Fejét lehajtva, ökölbe szorult kezekkel ballag tovább. A bámész, ellenséges tekintetek még ennyi idő után is tudatják az orkal, hogy jelenléte nem kívánatos.*
6475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-04 22:01:58
Üzenet elküldve: 2018-02-04 22:01:58
ÚJ
![>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2929_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Fény harcosai//
//Nyílt//
*A szerzetes tanácsát megfogadva útra kel a városban. Nem járt még Artheniorban, de kedvére van a népes város. Ha a pletykák igazak, Eeyr hite erre az irányadó, így nagy reményekkel tart a Főtér felé.
Tanult azonban múltbéli hibájából, maga fogja a jelentkezők hitének erejét teszt alá vetni.
Az egyik kőpadra felállva tekint körbe, köpenyét hátraveti és zengő hangon rákezd.
Csinált már ilyet, noha csak falvakban, de itt sem mehet másképp. Ha nem jön össze, annyi baj legyen, egy próbát mindenképp megér a dolog.*
-Halld szavam, Arthenior népe. Gyertek ki a kőfalak mocskából és fürdőzzetek Eeyr fényében. Ha szívetek tiszta és lelketek erős, gyertek és küzdjetek a fény és a szeretet Úrnőjéért. Mutassa az utat a Fény Ösvénye, mely az igazság egyetlen útja és az önzetlenség köveiből van kirakva. Emelkedjetek felül kicsinyes, dőzsölő életeteken és segítsétek az ügyünk!
*Hatásszünetet tartva néz körbe, hátha akad jelentkező. Kicsit kifújja magát, hiába, rég csinált ilyet.*
//Nyílt//
*A szerzetes tanácsát megfogadva útra kel a városban. Nem járt még Artheniorban, de kedvére van a népes város. Ha a pletykák igazak, Eeyr hite erre az irányadó, így nagy reményekkel tart a Főtér felé.
Tanult azonban múltbéli hibájából, maga fogja a jelentkezők hitének erejét teszt alá vetni.
Az egyik kőpadra felállva tekint körbe, köpenyét hátraveti és zengő hangon rákezd.
Csinált már ilyet, noha csak falvakban, de itt sem mehet másképp. Ha nem jön össze, annyi baj legyen, egy próbát mindenképp megér a dolog.*
-Halld szavam, Arthenior népe. Gyertek ki a kőfalak mocskából és fürdőzzetek Eeyr fényében. Ha szívetek tiszta és lelketek erős, gyertek és küzdjetek a fény és a szeretet Úrnőjéért. Mutassa az utat a Fény Ösvénye, mely az igazság egyetlen útja és az önzetlenség köveiből van kirakva. Emelkedjetek felül kicsinyes, dőzsölő életeteken és segítsétek az ügyünk!
*Hatásszünetet tartva néz körbe, hátha akad jelentkező. Kicsit kifújja magát, hiába, rég csinált ilyet.*
6474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-04 18:37:33
Üzenet elküldve: 2018-02-04 18:37:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ethiriel//
*Valami hasonló érvelést várt a másiktól. Teljesen egyértelmű, hogy ő mindenkivel szemben kimondja, amit gondol, nem szépíti az igazat. Ugyanakkor azt annál kétségesebbnek tartja, hogy fordítva is el tudná viselni a dolgot, ha valaki a saját véleményét fejtené ki róla neki. Ugyanakkor nem most akarja szembesíteni Ethirielt önmagával, hisz úgy érzi, ez nem igazán az ő dolga és ismeretségük még túl friss ehhez. Úgy véli, magát a tényt, hogy egyáltalán szóba állt vele és idáig eljutottak a beszélgetésben, annak köszönheti, hogy ő is elf származású, és ez az ő szemében nagyobb képmutatásnak számít, mint a kegyes hazugságok. Nyilván a nemesektől nem lehet elvárni hasonló gondolkodást, hisz akkor a létjogosultságuk kérdőjeleződne meg, de ő a maga részéről mindig is úgy vélte, a személyt kell tisztelni, nem a származást, hisz az ellen nem lehet tenni semmit, míg a személyiség formálható. Ám úgy érzi, ezen gondolatait nem lenne túl bölcs megosztani Ethiriellel, így hangosan csak ennyit mond:*
- Bár megértem az érvei mögött rejlő logikát, nem igazán tudok vele egyetérteni. Szép is lenne, ha csak az igazság és a logika képeznék az élet alapjait, ám harmadiknak be kell mellé vennünk az érzelmeket is. És bár nem vagyok az a kifejezetten érzelgős típus, ha teszem azt, látok valakit, aki nagyon örül az új ruhájának, még ha szerintem borzalmas is, nem fogom azt mondani neki, hogy az a ruha egy katasztrófa. Néha a szavainkkal többet árthatunk, mint gondolnánk, és egy-egy meggondolatlan félmondat évekre megragadhat valakiben, nehezen gyógyuló sérüléseket okozva. És bár tudom, Ön szerint ezt a kockázatot mindenkinek vállalnia kéne, aki él és mozog, én mégis igyekszem elkerülni, ha lehetséges. -*fejezi be kis monológját a témát illetően, majd igyekszik békésebb vizekre evezni.*
- Valóban? Még nem sok mindent hallottam a többi városról. Ön járt esetleg máshol is Arthenior-on és Lihanech-en kívül? -*kérdezi érdeklődve, és a kijelentés, hogy északon minden jobb, már meg se lepi. Bár ezt egyelőre betudja a honvágy egyfajta megnyilvánulásának, és nem szól inkább semmit.*
- Felőlem mehetünk arra, szeretem azt a környéket! Olyan nyüzsgő és élettel teli! -*feleli lelkesen, bár van egy olyan érzése, Ethiriel nem lesz tőle annyira elragadtatva.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.04 18:39:44
*Valami hasonló érvelést várt a másiktól. Teljesen egyértelmű, hogy ő mindenkivel szemben kimondja, amit gondol, nem szépíti az igazat. Ugyanakkor azt annál kétségesebbnek tartja, hogy fordítva is el tudná viselni a dolgot, ha valaki a saját véleményét fejtené ki róla neki. Ugyanakkor nem most akarja szembesíteni Ethirielt önmagával, hisz úgy érzi, ez nem igazán az ő dolga és ismeretségük még túl friss ehhez. Úgy véli, magát a tényt, hogy egyáltalán szóba állt vele és idáig eljutottak a beszélgetésben, annak köszönheti, hogy ő is elf származású, és ez az ő szemében nagyobb képmutatásnak számít, mint a kegyes hazugságok. Nyilván a nemesektől nem lehet elvárni hasonló gondolkodást, hisz akkor a létjogosultságuk kérdőjeleződne meg, de ő a maga részéről mindig is úgy vélte, a személyt kell tisztelni, nem a származást, hisz az ellen nem lehet tenni semmit, míg a személyiség formálható. Ám úgy érzi, ezen gondolatait nem lenne túl bölcs megosztani Ethiriellel, így hangosan csak ennyit mond:*
- Bár megértem az érvei mögött rejlő logikát, nem igazán tudok vele egyetérteni. Szép is lenne, ha csak az igazság és a logika képeznék az élet alapjait, ám harmadiknak be kell mellé vennünk az érzelmeket is. És bár nem vagyok az a kifejezetten érzelgős típus, ha teszem azt, látok valakit, aki nagyon örül az új ruhájának, még ha szerintem borzalmas is, nem fogom azt mondani neki, hogy az a ruha egy katasztrófa. Néha a szavainkkal többet árthatunk, mint gondolnánk, és egy-egy meggondolatlan félmondat évekre megragadhat valakiben, nehezen gyógyuló sérüléseket okozva. És bár tudom, Ön szerint ezt a kockázatot mindenkinek vállalnia kéne, aki él és mozog, én mégis igyekszem elkerülni, ha lehetséges. -*fejezi be kis monológját a témát illetően, majd igyekszik békésebb vizekre evezni.*
- Valóban? Még nem sok mindent hallottam a többi városról. Ön járt esetleg máshol is Arthenior-on és Lihanech-en kívül? -*kérdezi érdeklődve, és a kijelentés, hogy északon minden jobb, már meg se lepi. Bár ezt egyelőre betudja a honvágy egyfajta megnyilvánulásának, és nem szól inkább semmit.*
- Felőlem mehetünk arra, szeretem azt a környéket! Olyan nyüzsgő és élettel teli! -*feleli lelkesen, bár van egy olyan érzése, Ethiriel nem lesz tőle annyira elragadtatva.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.04 18:39:44
6473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-04 14:04:57
Üzenet elküldve: 2018-02-04 14:04:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Laurentitia//
*Az elf csendben hallgatja végig a másik fél véleményét és bár nem ért vele egyet, nem szólja meg érte. Próbál diplomatikus békét teremteni, amit persze csak azért erőszakol magára, mert egy fajtársáról van szó. Ha nem egy elffel társalogna, minden bizonnyal már a földbe döngölte volna a szavai által.*
- A kegyes hazugság a legundorítóbb dolog a világon. Mi magunk döntjük el a másik helyett, hogy mi a jó neki, hogy mit jó neki tudni és mit nem. Mindenkinek joga van irányítani a saját sorsát, és ha valaki ebben akadályozza, az számomra szánalmas és megvetendő. A kegyes hazugság olyan, mintha elkönyvelnénk a másikat gyengének, hogy nem képes megbirkózni az igazsággal. Nem, ezt nem tudom elfogadni. Joga van tudnia mindenkinek az igazságot, legyen az bármilyen kegyetlen és rossz. Az pedig, hogy utána mit kezd azzal az információval, az teljesen az egyénre van bízva. Ha gyenge megbukik, ha erős diadalmaskodik. Ez az élet rendje. Ezt senkinek sem lenne joga megvétózni és főleg nem megakadályozni. Az igazság és a logika az életünk két alapja. Minden más csak látszat és illúzió. *Fejezi be végül az érvelését. Nagyon stabil világképe van és akár órákon keresztül is tudná ezt kifejtegetni. Persze sok mindenben ő is még nagyon bizonytalan, de vannak a személyiségének egyfajta pillérjei, ami miatt olyan amilyen. Ezért lehet képes erősen továbblépni a jelenlegi helyzetéből és ezért lesz képes elérni a céljait, legyenek azok bármekkorák.*
- Csak újat látok. A négy elemi város teljesen másmilyen, akár építészeti akár társadalmi szempontból. Az itt élő személyekről nem tudok nyilatkozni, azonban északon valamivel magasabb a színvonal… úgy vélem. *Utal gyengéden arra, hogy végül is ő onnan származik, ezért mindenképpen feljebbvalónak kell, hogy legyen az a város, mint ez. Az már jelentéktelen, hogy most ez lesz az új otthona. Ezt a helyet majd úgy alakítja, hogy neki jó legyen és akkor nem lesz semmi baj.*
- Azt hiszem meg kellene néznünk a piacot is, mit gondol? *Teszi fel illemből a kérdést, persze egy pillanatra sem volt kérdéses, hogy itt ő irányít, és csak kedvességből kérdez erre rá.*
*Az elf csendben hallgatja végig a másik fél véleményét és bár nem ért vele egyet, nem szólja meg érte. Próbál diplomatikus békét teremteni, amit persze csak azért erőszakol magára, mert egy fajtársáról van szó. Ha nem egy elffel társalogna, minden bizonnyal már a földbe döngölte volna a szavai által.*
- A kegyes hazugság a legundorítóbb dolog a világon. Mi magunk döntjük el a másik helyett, hogy mi a jó neki, hogy mit jó neki tudni és mit nem. Mindenkinek joga van irányítani a saját sorsát, és ha valaki ebben akadályozza, az számomra szánalmas és megvetendő. A kegyes hazugság olyan, mintha elkönyvelnénk a másikat gyengének, hogy nem képes megbirkózni az igazsággal. Nem, ezt nem tudom elfogadni. Joga van tudnia mindenkinek az igazságot, legyen az bármilyen kegyetlen és rossz. Az pedig, hogy utána mit kezd azzal az információval, az teljesen az egyénre van bízva. Ha gyenge megbukik, ha erős diadalmaskodik. Ez az élet rendje. Ezt senkinek sem lenne joga megvétózni és főleg nem megakadályozni. Az igazság és a logika az életünk két alapja. Minden más csak látszat és illúzió. *Fejezi be végül az érvelését. Nagyon stabil világképe van és akár órákon keresztül is tudná ezt kifejtegetni. Persze sok mindenben ő is még nagyon bizonytalan, de vannak a személyiségének egyfajta pillérjei, ami miatt olyan amilyen. Ezért lehet képes erősen továbblépni a jelenlegi helyzetéből és ezért lesz képes elérni a céljait, legyenek azok bármekkorák.*
- Csak újat látok. A négy elemi város teljesen másmilyen, akár építészeti akár társadalmi szempontból. Az itt élő személyekről nem tudok nyilatkozni, azonban északon valamivel magasabb a színvonal… úgy vélem. *Utal gyengéden arra, hogy végül is ő onnan származik, ezért mindenképpen feljebbvalónak kell, hogy legyen az a város, mint ez. Az már jelentéktelen, hogy most ez lesz az új otthona. Ezt a helyet majd úgy alakítja, hogy neki jó legyen és akkor nem lesz semmi baj.*
- Azt hiszem meg kellene néznünk a piacot is, mit gondol? *Teszi fel illemből a kérdést, persze egy pillanatra sem volt kérdéses, hogy itt ő irányít, és csak kedvességből kérdez erre rá.*
6472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-04 14:03:17
Üzenet elküldve: 2018-02-04 14:03:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rothawdar//
- Persze, hogy jó volna, ha az, amiről a hívők áradoznak, működne. Nem hiszek benne. Tudod, én csak abban hiszek, amit a természet adott nekünk. Abban még senki sem csalódott.
*Válaszolja kedvetlenül. Sokadszorra járja már ezeket a köröket, hogy szerinte miért teljesen felesleges az isteneket követni. Akár le is írhatná, hogy mit szokott ilyenkor mondani, és megmutathatná annak, akivel épp szóba kerül a téma.
Amikor a férfi magáról kezd mesélni, arra már érdeklődően emeli rá tekintetét. Mindig is kíváncsi volt az emberekre, szeret megismerni másokat. Most pedig jól is fog neki jönni, ha valaki bebizonyítja, hogy csak ő döntött rosszul, és nem mindenki olyan, mint Atehaner volt.*
- Nekem sincs családom, bár az én szüleim nem olyan régen haltak meg. Elégtek egy tűzben. *Ránt vállat. Nem tud rajta változtatni, felesleges is volna ragozni, hogy mennyire szörnyen érzi magát még mindig amiatt is, hogy nem tudott nekik segíteni.*
- Én nem csak másoktól félek, hanem mindentől. A kőtől is megijedtem, amit idegurítottál. Meg egy mókustól az erdőben. *Nevet fel halkan.* Szerencsétlen vagyok, mi? Úgy látszik, te bátrabb vagy nálam, mert szembe mertél nézni a félelmeddel, és idejöttél hozzám.
*Ekkor már felállt a padról elfogadva a segítő kezet, és ha minden igaz a fogadó felé sétál újdonsült partnere jobbján.*
- Örülök, hogy bátorságot adtam neked, bár elég furcsán hangzik. Nem félsz többé senkitől és semmitől, mert találkoztál valakivel, aki mindentől és mindenkitől fél. *Felnéz az égre és felsóhajt.* Én is szeretnék barátokat. Nekem talán csak egy van, egy sötételf, de ő most a kikötőben van.
*Azért látszik a másikon is, hogy fél. Meira jól tudja, hogy a gyakori köszönetmondás és a lehetőségek felvázolása a félelem miatt van. Okos lány ő, csak tényleg nagyon félénk.*
- Nincs miért tartanom tőled. A városban vagyunk, emberek között. Bármikor sikíthatok, de szerintem nem lenne rá szükség. Mágus vagyok.
*Mosolyodik el picit. Ha tényleg nem lenne szabad megbíznia a srácban, akkor az eddig elsajátított varázstudása bizonyára már alkalmas volna arra, hogy kimentse a csávából, de jobban örülne, ha végre lehetne pár nyugodt órája egy kellemes társaságban.*
//Rothawdar//
- Persze, hogy jó volna, ha az, amiről a hívők áradoznak, működne. Nem hiszek benne. Tudod, én csak abban hiszek, amit a természet adott nekünk. Abban még senki sem csalódott.
*Válaszolja kedvetlenül. Sokadszorra járja már ezeket a köröket, hogy szerinte miért teljesen felesleges az isteneket követni. Akár le is írhatná, hogy mit szokott ilyenkor mondani, és megmutathatná annak, akivel épp szóba kerül a téma.
Amikor a férfi magáról kezd mesélni, arra már érdeklődően emeli rá tekintetét. Mindig is kíváncsi volt az emberekre, szeret megismerni másokat. Most pedig jól is fog neki jönni, ha valaki bebizonyítja, hogy csak ő döntött rosszul, és nem mindenki olyan, mint Atehaner volt.*
- Nekem sincs családom, bár az én szüleim nem olyan régen haltak meg. Elégtek egy tűzben. *Ránt vállat. Nem tud rajta változtatni, felesleges is volna ragozni, hogy mennyire szörnyen érzi magát még mindig amiatt is, hogy nem tudott nekik segíteni.*
- Én nem csak másoktól félek, hanem mindentől. A kőtől is megijedtem, amit idegurítottál. Meg egy mókustól az erdőben. *Nevet fel halkan.* Szerencsétlen vagyok, mi? Úgy látszik, te bátrabb vagy nálam, mert szembe mertél nézni a félelmeddel, és idejöttél hozzám.
*Ekkor már felállt a padról elfogadva a segítő kezet, és ha minden igaz a fogadó felé sétál újdonsült partnere jobbján.*
- Örülök, hogy bátorságot adtam neked, bár elég furcsán hangzik. Nem félsz többé senkitől és semmitől, mert találkoztál valakivel, aki mindentől és mindenkitől fél. *Felnéz az égre és felsóhajt.* Én is szeretnék barátokat. Nekem talán csak egy van, egy sötételf, de ő most a kikötőben van.
*Azért látszik a másikon is, hogy fél. Meira jól tudja, hogy a gyakori köszönetmondás és a lehetőségek felvázolása a félelem miatt van. Okos lány ő, csak tényleg nagyon félénk.*
- Nincs miért tartanom tőled. A városban vagyunk, emberek között. Bármikor sikíthatok, de szerintem nem lenne rá szükség. Mágus vagyok.
*Mosolyodik el picit. Ha tényleg nem lenne szabad megbíznia a srácban, akkor az eddig elsajátított varázstudása bizonyára már alkalmas volna arra, hogy kimentse a csávából, de jobban örülne, ha végre lehetne pár nyugodt órája egy kellemes társaságban.*
6471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-04 13:45:28
Üzenet elküldve: 2018-02-04 13:45:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Vadvéd//
*Aviolan mondata hamar visszarázza Solt a valóságba, hiszen konkrét utalást tesz arra, hova ne tegye a tündér a kezét. A szőkeség hirtelen nem is tudja, hogy ezt mire vélje. Talán észrevette az ember az elvörösödését? Reménykedik benne, hogy ez nem így van, ezért csak természetesen felnevet és felpattan útitársa mögé. Igyekszik a kérés szerint tenni, azért kapaszkodás nélkül, az egyensúlyára bízza az utazást. Szerencsére a tevéken megtett sivatagi távlatokon már bőven kifejlesztette magának az egyensúlyozás készségét, így amíg nem mennek gyorsabban, nincs probléma. A főtérre érve a hölgyek is már várják őket készen, így nagy mosollyal szignózza le, hogy indulhatnak a főhadiszállás felé. Nagyon izgatott miatta, elvégre most fogja meglátni miféle civilizációt is rejtegetnek magába az itteni erdők. Hasonlóra számít, mint az otthona… persze mivel itt másféle életvitel van, kicsi rá az esély, hogy ez így is lesz. Szokásával ellentétben most nem szólal meg, próbál minél kevesebbet akadékoskodni, így talán előbb odaérhetnek a célhoz.*
*Aviolan mondata hamar visszarázza Solt a valóságba, hiszen konkrét utalást tesz arra, hova ne tegye a tündér a kezét. A szőkeség hirtelen nem is tudja, hogy ezt mire vélje. Talán észrevette az ember az elvörösödését? Reménykedik benne, hogy ez nem így van, ezért csak természetesen felnevet és felpattan útitársa mögé. Igyekszik a kérés szerint tenni, azért kapaszkodás nélkül, az egyensúlyára bízza az utazást. Szerencsére a tevéken megtett sivatagi távlatokon már bőven kifejlesztette magának az egyensúlyozás készségét, így amíg nem mennek gyorsabban, nincs probléma. A főtérre érve a hölgyek is már várják őket készen, így nagy mosollyal szignózza le, hogy indulhatnak a főhadiszállás felé. Nagyon izgatott miatta, elvégre most fogja meglátni miféle civilizációt is rejtegetnek magába az itteni erdők. Hasonlóra számít, mint az otthona… persze mivel itt másféle életvitel van, kicsi rá az esély, hogy ez így is lesz. Szokásával ellentétben most nem szólal meg, próbál minél kevesebbet akadékoskodni, így talán előbb odaérhetnek a célhoz.*
6470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-03 22:10:01
Üzenet elküldve: 2018-02-03 22:10:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*~Tehát sokat gyalogolt szegény, látszik is rajta, hogy kimerült.~
Elmélkedik Rothawdar, mivel most már tud valamicskét a lányról, vajon mivel kéne megvendégelni. Alkoholos ital nem jó, talán egy egyszerű tea, az volna az igazi.*
-Tudom, hogy érzel. Valóban az élet rengetegszer úgy diktál, hogy teljesen ellentmondó véleményeket és következtetéseket szül, mintsem, hogy istenekben higgyünk. Elhiszem, hogy jó volna, ha néhány ima után minden bajunk megszűnne, ugye?
*Pár pillanatra elkalandozik, majd folytatja.*
-Nos... én egyedül nőttem fel. Nem volt senkim. Családom nincs már hosszú évek óta. Magányos vagyok, mert... mert lehet kicsit félek attól, hogy valaki felé közelítsek. Tudom, tudom. Itt ez ellentmondás, akkor miért közeledem feléd. Értem én.
*Ekkor felkapja azt a kavicsot, amely az előbb állt meg a lány lábainál és zsebre vágja. Egy fajta emléktárgy.*
-Nem tudom miért, de van valami, ami megfogott rajtad. Úgy érzem, hogy nem félek semmitől és senkitől. Mivel vágyom nagyon többre, mint társaságra, egy barátra. Ezzel tulajdonképpen teljesen elárultam magam. No, de ez az a dolog, ami miatt érdekel, hogy mi van veled, szép hölgy.
-Köszönöm, hogy elfogadod a meghívásomat. Bár dönthettél volna úgy is, hogy elutasítod, mert nincs miért megbízz bennem.
-Igen, oda megyünk.
*Karját nyújtva a lánynak várja, hogy az felálljon, hogy betérhessenek a Pegazusba.*
//Meira//
*~Tehát sokat gyalogolt szegény, látszik is rajta, hogy kimerült.~
Elmélkedik Rothawdar, mivel most már tud valamicskét a lányról, vajon mivel kéne megvendégelni. Alkoholos ital nem jó, talán egy egyszerű tea, az volna az igazi.*
-Tudom, hogy érzel. Valóban az élet rengetegszer úgy diktál, hogy teljesen ellentmondó véleményeket és következtetéseket szül, mintsem, hogy istenekben higgyünk. Elhiszem, hogy jó volna, ha néhány ima után minden bajunk megszűnne, ugye?
*Pár pillanatra elkalandozik, majd folytatja.*
-Nos... én egyedül nőttem fel. Nem volt senkim. Családom nincs már hosszú évek óta. Magányos vagyok, mert... mert lehet kicsit félek attól, hogy valaki felé közelítsek. Tudom, tudom. Itt ez ellentmondás, akkor miért közeledem feléd. Értem én.
*Ekkor felkapja azt a kavicsot, amely az előbb állt meg a lány lábainál és zsebre vágja. Egy fajta emléktárgy.*
-Nem tudom miért, de van valami, ami megfogott rajtad. Úgy érzem, hogy nem félek semmitől és senkitől. Mivel vágyom nagyon többre, mint társaságra, egy barátra. Ezzel tulajdonképpen teljesen elárultam magam. No, de ez az a dolog, ami miatt érdekel, hogy mi van veled, szép hölgy.
-Köszönöm, hogy elfogadod a meghívásomat. Bár dönthettél volna úgy is, hogy elutasítod, mert nincs miért megbízz bennem.
-Igen, oda megyünk.
*Karját nyújtva a lánynak várja, hogy az felálljon, hogy betérhessenek a Pegazusba.*
6469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-03 20:55:45
Üzenet elküldve: 2018-02-03 20:55:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mit tehet egy törp, mint megy és megiszik valami jó melegítőt ebben a csípős időben. Talán ő is majd odacsíp egyet az hidegnek, ha legurít valamit a torkán és még a hangszálainak is jót fog tenni. No, de nem akarja eltúlozni, csak módjával önt fel egy kicsit, hogy megjöjjön a kedve. Ez a folyók hava nagyon nincs az ínyére, bár kevésbé süt a nap, még így sem a legkedvesebb számára ez az éghajlat. Főleg, mert a déli Wegtoren vidéke igen száraz és meleg helynek számíthatott, amíg ott volt, de annak már vége. Most, hogy világot láthat belecsap a levesébe és kicsit eleresztheti magát a sok bányászástól. Bár olykor hiány érzete támad a tárnák után, azonban most kifejezetten jó neki a bánya nélkül.
Körbe nézelődik, hátha meglát egy jóravaló kocsmát, és mit ad Wylnurana, egy fogadó, amely Pegazus névre hallgat. Hát majd most elintézi szomját.*
Körbe nézelődik, hátha meglát egy jóravaló kocsmát, és mit ad Wylnurana, egy fogadó, amely Pegazus névre hallgat. Hát majd most elintézi szomját.*
6468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-03 15:43:00
Üzenet elküldve: 2018-02-03 15:43:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rothawdar//
*Érdekesen festhetnek, ahogy mindketten meglepődnek valamin. A világ sokszor szül váratlan helyzeteket, Meira pedig ezekre a helyzetekre még hevesebben reagál, mint azt kéne, így a felé guruló kőtől is képes annyira megijedni, mintha egy ágyúgolyót lőttek volna felé. A kő gazdája viszont egy egész szimpatikusnak tűnő fiú, még érdeklődik is felőle, amire most Meirának hatalmas szüksége van.*
- Azért mert a városon kívülről jöttem. Sokat gyalogoltam a hidegben és elfáradtam. Pihenni akartam egy kicsit, mielőtt bármi mást kezdenék magammal. A templomot nem szeretem. Tudod, nem hiszek az istenekben. Ők azok, akik most a legkevesebbet segíthetnek nekem.
*Milyen jó is lenne, ha csak bemenne a templomba, imádkozna Eeyrhez, és minden baja egy csapásra megszűnne. Kár, hogy ez csak azoknál az embereknél működik, akik el is hiszik, hogy segít. A valóság sajna mást diktál, és van akiknek nehezebb túllendülni bizonyos dolgokon.*
- Magányos vagy? Miért? *Halkan, röviden felnevet, de inkább saját magát neveti ki.* Átérzem a helyzeted. Most, hogy már ismét senkim sincs jöttem rá én is újra, hogy mennyire szükségünk van valakire. Azonban arra is rájöttem, hogy az a valaki nem lehet akárki, mert a végén még csalódni fogunk.
*Most már bele mer nézni a másik szemeibe. Lila íriszeiben egyszerre látszik a bánat, a fáradtság és a kíváncsiság a másik fél iránt.*
- Tényleg kíváncsi vagy a bajaimra?
*Lepődik meg. Atehaner mindig csak lecsitította, hogy ne hisztizzen annyit, és látszólag sosem érdekelte, mi nyomja Meira törékeny kis lelkét. Most meg itt van ez a srác, pár mondatot váltottak egymással, és máris kíváncsi rá.*
- Elfogadom a meghívásodat. Jól esne valami forró ital, meg persze tudom, mennyire rossz érzés volna, ha elutasítanám a kedvességedet.
*Merthogy az övét is sokszor utasította el az a bizonyos férfi, de ahj! Annyira el akarja terelni a gondolatait a múltról, de egyelőre még képtelen.
Feláll a hideg padról, és a fiú mellé lép.*
- A fogadóba megyünk? *Kérdezi tétován, mielőtt még rossz irányba indulna.*
//Rothawdar//
*Érdekesen festhetnek, ahogy mindketten meglepődnek valamin. A világ sokszor szül váratlan helyzeteket, Meira pedig ezekre a helyzetekre még hevesebben reagál, mint azt kéne, így a felé guruló kőtől is képes annyira megijedni, mintha egy ágyúgolyót lőttek volna felé. A kő gazdája viszont egy egész szimpatikusnak tűnő fiú, még érdeklődik is felőle, amire most Meirának hatalmas szüksége van.*
- Azért mert a városon kívülről jöttem. Sokat gyalogoltam a hidegben és elfáradtam. Pihenni akartam egy kicsit, mielőtt bármi mást kezdenék magammal. A templomot nem szeretem. Tudod, nem hiszek az istenekben. Ők azok, akik most a legkevesebbet segíthetnek nekem.
*Milyen jó is lenne, ha csak bemenne a templomba, imádkozna Eeyrhez, és minden baja egy csapásra megszűnne. Kár, hogy ez csak azoknál az embereknél működik, akik el is hiszik, hogy segít. A valóság sajna mást diktál, és van akiknek nehezebb túllendülni bizonyos dolgokon.*
- Magányos vagy? Miért? *Halkan, röviden felnevet, de inkább saját magát neveti ki.* Átérzem a helyzeted. Most, hogy már ismét senkim sincs jöttem rá én is újra, hogy mennyire szükségünk van valakire. Azonban arra is rájöttem, hogy az a valaki nem lehet akárki, mert a végén még csalódni fogunk.
*Most már bele mer nézni a másik szemeibe. Lila íriszeiben egyszerre látszik a bánat, a fáradtság és a kíváncsiság a másik fél iránt.*
- Tényleg kíváncsi vagy a bajaimra?
*Lepődik meg. Atehaner mindig csak lecsitította, hogy ne hisztizzen annyit, és látszólag sosem érdekelte, mi nyomja Meira törékeny kis lelkét. Most meg itt van ez a srác, pár mondatot váltottak egymással, és máris kíváncsi rá.*
- Elfogadom a meghívásodat. Jól esne valami forró ital, meg persze tudom, mennyire rossz érzés volna, ha elutasítanám a kedvességedet.
*Merthogy az övét is sokszor utasította el az a bizonyos férfi, de ahj! Annyira el akarja terelni a gondolatait a múltról, de egyelőre még képtelen.
Feláll a hideg padról, és a fiú mellé lép.*
- A fogadóba megyünk? *Kérdezi tétován, mielőtt még rossz irányba indulna.*
6467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-03 13:18:08
Üzenet elküldve: 2018-02-03 13:18:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*Meglepődik Rothawdar is, ahogyan a lány is összehúzza magát.*
-Szia.
*Viszonozza a köszönést.*
-Hogyha elrejtőzni szeretnél, akkor mit keresel itt kint a tömegben? Én a te helyedben elvonulnék egy nyugodt helyre, mint a templom. Ám kétlem, hogy erre volna szükséged.
*Jegyzi meg és tanácsolja a lánynak.*
-Én... én nem dolgozom. Én csak sétálgatok és gondolkodom, mert engem is gyötör a magány.
*Vallja be közvetlenül Rothawdar, majd folytatja.*
-Az élettel mindig lehet kezdeni valamit, bármilyen kilátástalannak tűnik. Ezt így gondolom. Az utóbbi időben sokat elmélkedtem ezen a dolgon és arra következtetésre jutottam, hogy mindig szükségünk van valakire.
*Úgy véli, hogy nem véletlen, hogy őket összehozta a sors. Ketten, magányosan. Ez nem lehet véletlen. Ennek így kellett lennie. Talán.*
-De mielőtt még felfáznál én amondó vagyok, hogy igyunk meg egy forró teát vagy valami mást a közeli fogadóban. Kíváncsi vagyok, miért érzed magad olyan magányosnak. Remélem elfogadod a meghívásom.
*Próbál mosolyogni a lányra, hogy megnyerje annak bizalmát.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.03 13:20:36
//Meira//
*Meglepődik Rothawdar is, ahogyan a lány is összehúzza magát.*
-Szia.
*Viszonozza a köszönést.*
-Hogyha elrejtőzni szeretnél, akkor mit keresel itt kint a tömegben? Én a te helyedben elvonulnék egy nyugodt helyre, mint a templom. Ám kétlem, hogy erre volna szükséged.
*Jegyzi meg és tanácsolja a lánynak.*
-Én... én nem dolgozom. Én csak sétálgatok és gondolkodom, mert engem is gyötör a magány.
*Vallja be közvetlenül Rothawdar, majd folytatja.*
-Az élettel mindig lehet kezdeni valamit, bármilyen kilátástalannak tűnik. Ezt így gondolom. Az utóbbi időben sokat elmélkedtem ezen a dolgon és arra következtetésre jutottam, hogy mindig szükségünk van valakire.
*Úgy véli, hogy nem véletlen, hogy őket összehozta a sors. Ketten, magányosan. Ez nem lehet véletlen. Ennek így kellett lennie. Talán.*
-De mielőtt még felfáznál én amondó vagyok, hogy igyunk meg egy forró teát vagy valami mást a közeli fogadóban. Kíváncsi vagyok, miért érzed magad olyan magányosnak. Remélem elfogadod a meghívásom.
*Próbál mosolyogni a lányra, hogy megnyerje annak bizalmát.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.03 13:20:36
6466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:20:10
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:20:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rothawdar//
*Mikor a tömegen néz végig, Meira természetesen a magas, rövid hajú fiatalember is a látóterébe kerül. Rajta is végignéz, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint az összes többi hasonló korabeli férfihez, aki az utcákon sétál. Biztosan ő is munkába tart, gondolja. Habár az látszik, hogy az ő járása egyáltalán nem olyan céltudatos, mint néhány másik emberé, olyan, mintha nem tudná, mit kezdjen magával. Vállat ránt, majd tekintete fordul is a következő illetőre. Nem az ő dolga kitalálni, hogy vajon hová tarthatnak a járókelők. Szemeit lehunyja, hogy egy kicsit elrejtőzhessen a világ elől, mert mint tudjuk, amit mi nem látunk, az minket sem lát, így biztonságban lehet.
Egy halk, pattogó hangra lesz figyelmes, annak hallatán nyitja ki a szemeit. Észre is veszi a már csak lassan felé guruló követ, ami épp, hogy odaér hozzá, megérinti cipője oldalát, aztán megáll. Fejét nem emeli fel, így nem tudja, honnan érkezik a kavics, de a férfi sem láthatja, hogy Meira közben kinyitotta a szemeit. Értetlenül bámulja a kis követ, és azon gondolkozik, hogy megannyi irányt választhatott volna, az mégis felé gurult. Vajon miért? Érdekes kérdés, talán ennek is a sorshoz van köze, vagy valami egészen máshoz, nem tudni. Nem is marad ideje sokáig ezen gondolkozni magában, mert egy számára kellemes hang szólítja meg.
Felkapja a fejét, közben kabátkáját kissé szégyenlősen húzza össze magán. Nem azért mert fázik, csak mindig zavarba jön, mikor idegenek szólítják meg.*
- Én? Um, szia! *Nem tudja, mit kéne mondania először, de a köszönés jó indításnak tűnik.* Én csak itt ülök, és próbálok elrejtőzni a világ elől, míg azt a magányt tűröm, amit a sors szánt nekem.
*Ez igazán költőire sikeredett. Úgy látszik a bánat valamelyest tompítja Meira gyermeki félelmét, és ha egy kicsit vár, mielőtt beszélni kezdene, még értelmes mondatokra is képes.*
- És te? Nem is gondolnád, hogy pont az előbb néztem végig rajtad. Igaz, mindenkin végignéztem, mert nem jut eszembe semmi más, amit kezdhetnék az életemmel. Úgy gondoltam te is csak dolgozni mész, mint bárki más.
*Ekkor már félig a másik szemeibe néz, de nem mer rögtön közvetlen szemkontaktust kialakítani. Meira szavaiban hallható, hogy nincs a legjobb kedélyállapotban, de még így is egész sokat beszél. Valóban társaságra van szüksége, hogy saját magán kívül valaki mással is megoszthassa gondolatait.*
//Rothawdar//
*Mikor a tömegen néz végig, Meira természetesen a magas, rövid hajú fiatalember is a látóterébe kerül. Rajta is végignéz, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint az összes többi hasonló korabeli férfihez, aki az utcákon sétál. Biztosan ő is munkába tart, gondolja. Habár az látszik, hogy az ő járása egyáltalán nem olyan céltudatos, mint néhány másik emberé, olyan, mintha nem tudná, mit kezdjen magával. Vállat ránt, majd tekintete fordul is a következő illetőre. Nem az ő dolga kitalálni, hogy vajon hová tarthatnak a járókelők. Szemeit lehunyja, hogy egy kicsit elrejtőzhessen a világ elől, mert mint tudjuk, amit mi nem látunk, az minket sem lát, így biztonságban lehet.
Egy halk, pattogó hangra lesz figyelmes, annak hallatán nyitja ki a szemeit. Észre is veszi a már csak lassan felé guruló követ, ami épp, hogy odaér hozzá, megérinti cipője oldalát, aztán megáll. Fejét nem emeli fel, így nem tudja, honnan érkezik a kavics, de a férfi sem láthatja, hogy Meira közben kinyitotta a szemeit. Értetlenül bámulja a kis követ, és azon gondolkozik, hogy megannyi irányt választhatott volna, az mégis felé gurult. Vajon miért? Érdekes kérdés, talán ennek is a sorshoz van köze, vagy valami egészen máshoz, nem tudni. Nem is marad ideje sokáig ezen gondolkozni magában, mert egy számára kellemes hang szólítja meg.
Felkapja a fejét, közben kabátkáját kissé szégyenlősen húzza össze magán. Nem azért mert fázik, csak mindig zavarba jön, mikor idegenek szólítják meg.*
- Én? Um, szia! *Nem tudja, mit kéne mondania először, de a köszönés jó indításnak tűnik.* Én csak itt ülök, és próbálok elrejtőzni a világ elől, míg azt a magányt tűröm, amit a sors szánt nekem.
*Ez igazán költőire sikeredett. Úgy látszik a bánat valamelyest tompítja Meira gyermeki félelmét, és ha egy kicsit vár, mielőtt beszélni kezdene, még értelmes mondatokra is képes.*
- És te? Nem is gondolnád, hogy pont az előbb néztem végig rajtad. Igaz, mindenkin végignéztem, mert nem jut eszembe semmi más, amit kezdhetnék az életemmel. Úgy gondoltam te is csak dolgozni mész, mint bárki más.
*Ekkor már félig a másik szemeibe néz, de nem mer rögtön közvetlen szemkontaktust kialakítani. Meira szavaiban hallható, hogy nincs a legjobb kedélyállapotban, de még így is egész sokat beszél. Valóban társaságra van szüksége, hogy saját magán kívül valaki mással is megoszthassa gondolatait.*
6465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:08:46
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:08:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Vadvéd//
*Végül csak ideérnek, hála saját lyukas memóriájának. Hát csak cserbenhagyta az is. Magában elkáromkodik amikor még hátasán ülve észreveszi a lányokat a főtéren várakozva. Ez sem fogja őt annyiban fényesíteni. Hátranéz hogy megbizonyosodjon róla hogy Sol még egy helyen és darabban van. Ha igen, lovával előreléptet olyannyira, hogy a lányok is észrevegyék őket.*
- Itt vagyunk, itt vagyunk! Elnézést a késésért, majdnem eltévedtem a szegénynegyednél. Már ott tartottam hogy átmegyek a házakon amíg ide nem találok. - *Nyakát vakarva zavartan nevet egy sort.* - Sokkal nagyobb ez a város mint amilyenre emlékszem! Ti hogy tudtatok idáig itt élni? - *Hátasáról nem száll le, indulásra készen várakozik a kút mellett, s ha minden igaz, mögötte még mindig a tündérfiú ül. Ha vöröslő képpel, ha nem.*
*Végül csak ideérnek, hála saját lyukas memóriájának. Hát csak cserbenhagyta az is. Magában elkáromkodik amikor még hátasán ülve észreveszi a lányokat a főtéren várakozva. Ez sem fogja őt annyiban fényesíteni. Hátranéz hogy megbizonyosodjon róla hogy Sol még egy helyen és darabban van. Ha igen, lovával előreléptet olyannyira, hogy a lányok is észrevegyék őket.*
- Itt vagyunk, itt vagyunk! Elnézést a késésért, majdnem eltévedtem a szegénynegyednél. Már ott tartottam hogy átmegyek a házakon amíg ide nem találok. - *Nyakát vakarva zavartan nevet egy sort.* - Sokkal nagyobb ez a város mint amilyenre emlékszem! Ti hogy tudtatok idáig itt élni? - *Hátasáról nem száll le, indulásra készen várakozik a kút mellett, s ha minden igaz, mögötte még mindig a tündérfiú ül. Ha vöröslő képpel, ha nem.*
6464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 16:23:21
Üzenet elküldve: 2018-02-02 16:23:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elég hűvös idő van, mégis a folyók havához képest, hó-mentes idő. A városban a szokásos nyűzsgés, mindenki tart valamerre, élet kis életét, kis problémáival, örömeivel. Csak Rothawdar bandukol magányosan, szinte a semmi a célja. A szegénynegyedből sikerült nagy nehezen kikecmeregnie, ennek örül, de valami mégis hiányzik szülei halála óta, nem volt senkije és kicsit tart is attól, hogy legyen valakije. Talán azért, mert nem tudná, hogyan is kéne viselkednie, gondolkodnia.
~Egyedül vagy valakivel. Végre el kell döntened, hisz még fiatal vagy. Vannak lehetőségek csak rájuk kell lelni.~
Elmélkedik magában, kicsit bosszúsan. Félig lehorgasztott fejjel halad, zsebre vágott kezekkel és töpreng, vajon kit szán neki a sors. Vajon mikor fogja megtalálni.
~Nem is társra van szükségem, csak egy barátra.~
Határozza el magát végül. Ekkor belerúg egy parányi kavicsba, amelynek pattogó útját figyeli. Épp valakinek a lábai előtt áll meg, aki egy kőpadon csücsül a mágikus szökőkút előtt. Megáll és mint akit elvarázsoltak, mered a lányra, aki behunyt szemekkel vár valamire vagy csak éppen üldögél egymagában.
Egy gyönyörű, barna hajú, kontyos szépséget lát és csak nézi, szinte mozdulni se bír. Mint akit odaragasztottak az úthoz.
Pár pillanat múlva mély levegőt vesz és elindul a lány felé. Lassan lépked, nem sieti el, nehogy megzavarja annak merengésében. Amikor egy lépés távolság választja el a fiút és a lányt megköszörüli torkát és így szól.*
-Bocsáss meg szép hölgy, nem akarlak megzavarni. Épp erre jártam és azon gondolkodtam, hogy miért ülsz egymagadban egy hideg kőpadon?
*Elég hűvös idő van, mégis a folyók havához képest, hó-mentes idő. A városban a szokásos nyűzsgés, mindenki tart valamerre, élet kis életét, kis problémáival, örömeivel. Csak Rothawdar bandukol magányosan, szinte a semmi a célja. A szegénynegyedből sikerült nagy nehezen kikecmeregnie, ennek örül, de valami mégis hiányzik szülei halála óta, nem volt senkije és kicsit tart is attól, hogy legyen valakije. Talán azért, mert nem tudná, hogyan is kéne viselkednie, gondolkodnia.
~Egyedül vagy valakivel. Végre el kell döntened, hisz még fiatal vagy. Vannak lehetőségek csak rájuk kell lelni.~
Elmélkedik magában, kicsit bosszúsan. Félig lehorgasztott fejjel halad, zsebre vágott kezekkel és töpreng, vajon kit szán neki a sors. Vajon mikor fogja megtalálni.
~Nem is társra van szükségem, csak egy barátra.~
Határozza el magát végül. Ekkor belerúg egy parányi kavicsba, amelynek pattogó útját figyeli. Épp valakinek a lábai előtt áll meg, aki egy kőpadon csücsül a mágikus szökőkút előtt. Megáll és mint akit elvarázsoltak, mered a lányra, aki behunyt szemekkel vár valamire vagy csak éppen üldögél egymagában.
Egy gyönyörű, barna hajú, kontyos szépséget lát és csak nézi, szinte mozdulni se bír. Mint akit odaragasztottak az úthoz.
Pár pillanat múlva mély levegőt vesz és elindul a lány felé. Lassan lépked, nem sieti el, nehogy megzavarja annak merengésében. Amikor egy lépés távolság választja el a fiút és a lányt megköszörüli torkát és így szól.*
-Bocsáss meg szép hölgy, nem akarlak megzavarni. Épp erre jártam és azon gondolkodtam, hogy miért ülsz egymagadban egy hideg kőpadon?
6463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 16:00:33
Üzenet elküldve: 2018-02-02 16:00:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kimerülten érkezik vissza a főtérre. Hogy a hosszú gyaloglástól, vagy a sírástól merült ki, azt maga sem tudja, de abban biztos, hogy le kell ülnie valahová, amíg még reszkető lábai teljesen meg nem adják magukat. Előtte azonban a tér közepén lévő szökőkúthoz sétál, hogy igyon belőle egy keveset és megmossa kicsit az arcát. Nem érdekli, ha megfázik, szüksége van rá, hogy valamelyest összeszedje magát. Elméletben nagyon is jól tudja, hogy az Atehanerrel való kapcsolatán túl kell magát tennie, de mint az már többször is bebizonyosodott az idők során, az elmélet sokszor nem elég. Szeretne erős maradni, de nehéz, mikor egyedül van, s nem számíthat senkire.
Nagyot sóhajt, majd miután ruhája ujjával megtörli az arcát, hogy azért mégse adjon egyenes utat a megfázásnak, az egyik mesterien díszített kőpadon foglal helyet.
~Most legalább megtanultam, hogy az élet olykor milyen kegyetlen tud lenni.~
Állapítja meg magában, mert mikor megismerte a férfit azt hitte, hogy élete egyenes ívben fog haladni újra a jobb felé. Kedves volt vele, megmutatta neki a várost, elvitte a Namos házba, aztán szépen lassan minden tönkrement. Először csak a viták, majd a rosszullétek, Atehaner hirtelen eltűnése, végül a nemrégiben lezajlottak. Ha igazán őszintének kéne lennie magával, akkor szakításának oka a félelem volt. Félt a férfitől, menekülni akart.
~Nem!~ Nem gondolkodik tovább ezen. Rázza meg a fejét, és próbálja kiverni az egészet a fejéből. Helyette inkább a főtéren járkálókat figyeli. Boldog házaspár, akik valószínűleg a szabadidejüket töltik együtt, idős nénike aki talán a piacra igyekszik, erejük teljében lévő férfiak akik munkába tarthatnak, városőrök, fiatalok, gyerekek. Csak ki kell nyitnia a szemét, és láthatja, hogy mindenki mennyire különböző, mégis ugyanazt az életet élik, csak talán teljesen máshogy. Picit elmosolyodik, mikor hallja, ahogy a kisfiú édesanyjának könyörög, hogy édességet szeretne kapni.
Újabb sóhaj, majd lesüti szemeit, aztán a szökőkutat bámulja. Jól esne neki a társaság. Talán bárkihez odamehetne beszélgetni, de ő túl félénk ahhoz, hogy megtegye, így inkább csak magányosan kuporog tovább a padon.*
*Kimerülten érkezik vissza a főtérre. Hogy a hosszú gyaloglástól, vagy a sírástól merült ki, azt maga sem tudja, de abban biztos, hogy le kell ülnie valahová, amíg még reszkető lábai teljesen meg nem adják magukat. Előtte azonban a tér közepén lévő szökőkúthoz sétál, hogy igyon belőle egy keveset és megmossa kicsit az arcát. Nem érdekli, ha megfázik, szüksége van rá, hogy valamelyest összeszedje magát. Elméletben nagyon is jól tudja, hogy az Atehanerrel való kapcsolatán túl kell magát tennie, de mint az már többször is bebizonyosodott az idők során, az elmélet sokszor nem elég. Szeretne erős maradni, de nehéz, mikor egyedül van, s nem számíthat senkire.
Nagyot sóhajt, majd miután ruhája ujjával megtörli az arcát, hogy azért mégse adjon egyenes utat a megfázásnak, az egyik mesterien díszített kőpadon foglal helyet.
~Most legalább megtanultam, hogy az élet olykor milyen kegyetlen tud lenni.~
Állapítja meg magában, mert mikor megismerte a férfit azt hitte, hogy élete egyenes ívben fog haladni újra a jobb felé. Kedves volt vele, megmutatta neki a várost, elvitte a Namos házba, aztán szépen lassan minden tönkrement. Először csak a viták, majd a rosszullétek, Atehaner hirtelen eltűnése, végül a nemrégiben lezajlottak. Ha igazán őszintének kéne lennie magával, akkor szakításának oka a félelem volt. Félt a férfitől, menekülni akart.
~Nem!~ Nem gondolkodik tovább ezen. Rázza meg a fejét, és próbálja kiverni az egészet a fejéből. Helyette inkább a főtéren járkálókat figyeli. Boldog házaspár, akik valószínűleg a szabadidejüket töltik együtt, idős nénike aki talán a piacra igyekszik, erejük teljében lévő férfiak akik munkába tarthatnak, városőrök, fiatalok, gyerekek. Csak ki kell nyitnia a szemét, és láthatja, hogy mindenki mennyire különböző, mégis ugyanazt az életet élik, csak talán teljesen máshogy. Picit elmosolyodik, mikor hallja, ahogy a kisfiú édesanyjának könyörög, hogy édességet szeretne kapni.
Újabb sóhaj, majd lesüti szemeit, aztán a szökőkutat bámulja. Jól esne neki a társaság. Talán bárkihez odamehetne beszélgetni, de ő túl félénk ahhoz, hogy megtegye, így inkább csak magányosan kuporog tovább a padon.*
6462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:24:32
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:24:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Vadvéd//
*Kis kitérőjük nem tart sokáig. Hamar átöltözik utazáshoz alkalmasabb ruhába, holmiból pedig nem akad olyan sok, amit össze kell cosmagolnia, vagy válogatnia kellene belőle. Szerény mennyiségú cuccal jött Artheniroban, és nem áll szándékában magával vinni olyasmit, ami nem az övé, hanem unokatestvéréé, bármennyire is szívesen adná azokat kuzinja.
Lyzhez már két jól megpakolt táskával tér vissza, és bár mégsem teljesvértek kisebb kínálatát pakolta beléjük, azért meg kell küzdenie az edzetlen lánynak a cipekedéssel. A dolgot megkönnyebbíti, hogy a köpeny szárnyai alól elővillanó lábait már nadrág, és nem szoknya takarja, és a csizma is olyan, amiben terepen is lehet kutyagolni, nem csak a városi kövezett úton tipegni.*
- Jól. A döntésem kissé meglepte az unokatestvérem, de a kötelező mértéknél jobban nem próbált marasztalni, inkább sok szerencsét kívánt. És megígérte, hogy eljuttatja a levelem a Lihanechben maradottaknak. *Mosolyogva bólint Lyznek. Semmi kétsége afelől, hogy apja gutaütés fog kapni attól, hogy nemhogy másik városba költözött, de onnan egyenesen az erdő mélyére "menekül". Nem mintha azokat a napokat élnék még, amikor sokat adott volna az idősebb Wendanar szavaira a dérhajú lány. Bátyja és húga is biztos aggódni fognak érte, ami miatt egy kicsit bűntudata van, de majd igyekszik valahogy jelezni nekik időről időre, hogy minden rendben van vele.*
- Mehetünk. *Erősíti meg azért biztos ami biztos alapon a szőke elfnek, miután maga is nyeregbe száll.
Meglepetésére ők érnek hamarabb a térre, hiába szemléli kíváncsian az ott lézengőket, a fiúkat még nem látja.*
- Feltöltöttem a magamét még Kalanor házában, köszönöm. *Kuzinja soha nem engedte volna el élelem és víz nélkül, azok elfogadásáról pedig nem is nagyon kellett győzködni a lányt.*
*Kis kitérőjük nem tart sokáig. Hamar átöltözik utazáshoz alkalmasabb ruhába, holmiból pedig nem akad olyan sok, amit össze kell cosmagolnia, vagy válogatnia kellene belőle. Szerény mennyiségú cuccal jött Artheniroban, és nem áll szándékában magával vinni olyasmit, ami nem az övé, hanem unokatestvéréé, bármennyire is szívesen adná azokat kuzinja.
Lyzhez már két jól megpakolt táskával tér vissza, és bár mégsem teljesvértek kisebb kínálatát pakolta beléjük, azért meg kell küzdenie az edzetlen lánynak a cipekedéssel. A dolgot megkönnyebbíti, hogy a köpeny szárnyai alól elővillanó lábait már nadrág, és nem szoknya takarja, és a csizma is olyan, amiben terepen is lehet kutyagolni, nem csak a városi kövezett úton tipegni.*
- Jól. A döntésem kissé meglepte az unokatestvérem, de a kötelező mértéknél jobban nem próbált marasztalni, inkább sok szerencsét kívánt. És megígérte, hogy eljuttatja a levelem a Lihanechben maradottaknak. *Mosolyogva bólint Lyznek. Semmi kétsége afelől, hogy apja gutaütés fog kapni attól, hogy nemhogy másik városba költözött, de onnan egyenesen az erdő mélyére "menekül". Nem mintha azokat a napokat élnék még, amikor sokat adott volna az idősebb Wendanar szavaira a dérhajú lány. Bátyja és húga is biztos aggódni fognak érte, ami miatt egy kicsit bűntudata van, de majd igyekszik valahogy jelezni nekik időről időre, hogy minden rendben van vele.*
- Mehetünk. *Erősíti meg azért biztos ami biztos alapon a szőke elfnek, miután maga is nyeregbe száll.
Meglepetésére ők érnek hamarabb a térre, hiába szemléli kíváncsian az ott lézengőket, a fiúkat még nem látja.*
- Feltöltöttem a magamét még Kalanor házában, köszönöm. *Kuzinja soha nem engedte volna el élelem és víz nélkül, azok elfogadásáról pedig nem is nagyon kellett győzködni a lányt.*
6461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 10:51:46
Üzenet elküldve: 2018-02-02 10:51:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Irány Vadvéd//
*Selandriannal megbeszéltek szerint elkíséri a lányt a kovácsműhelyből a gazdagnegyedbe, ahol a lány összepakol, és elbúcsúzik. A megbeszéltek alapján, a főtéren találkoznak majd újra a fiúkkal. Lyz azért tart egy kicsit attól, vajon mit szól a lány családja, hogy a jómód, ölelő karjaiból, inkább egy erdei erődbe költözik. Mégiscsak nagy a váltás, bár Selandriannak mégis olyan kisugárzása van, amely talán az elfséghez köthető, de Lyznek szemernyi kétsége sincs afelől, hogy megállja majd a helyét.*
- Hogy ment? *Kérdezi a lányt a búcsúzkodásról, miután újra a lovon baktatnak a főtér felé.
A főtéren aztán álldogálnak egy kicsit, míg a fiúk beérik őket. Valamilyen csoda folytán, ők hamarabb érnek oda, pedig Lyz biztos volt benne, hogy már ott lesznek, mire ők odaérnek. *
- És még a nők totojáznak sokat… *Szűri a fogai közt, bár Sel fülét aligha kerülheti el, lévén hallása legalább olyan jó, mint Lyzé. Valószínűleg. *
- Töltök egy kis vizet. Nálad van víz? Még most szedhetsz, ha szeretnél, bár ha nem jön közbe semmi, akkor kettőnknek ez elég lesz, míg odaérünk.
*A kút mellett leszáll a lóról, telemeríti vizes tömlőjét. Nem szívesen indulna útnak úgy, hogy félig üres, így még jól is jön ki, hogy a fiúk utánuk érnek oda. Mikor végzett, oldalára csatolja, majd visszalép a lóhoz, s körbepillant, talán hamarosan feltűnik valahol az éjfekete ló a két férfival.*
*Selandriannal megbeszéltek szerint elkíséri a lányt a kovácsműhelyből a gazdagnegyedbe, ahol a lány összepakol, és elbúcsúzik. A megbeszéltek alapján, a főtéren találkoznak majd újra a fiúkkal. Lyz azért tart egy kicsit attól, vajon mit szól a lány családja, hogy a jómód, ölelő karjaiból, inkább egy erdei erődbe költözik. Mégiscsak nagy a váltás, bár Selandriannak mégis olyan kisugárzása van, amely talán az elfséghez köthető, de Lyznek szemernyi kétsége sincs afelől, hogy megállja majd a helyét.*
- Hogy ment? *Kérdezi a lányt a búcsúzkodásról, miután újra a lovon baktatnak a főtér felé.
A főtéren aztán álldogálnak egy kicsit, míg a fiúk beérik őket. Valamilyen csoda folytán, ők hamarabb érnek oda, pedig Lyz biztos volt benne, hogy már ott lesznek, mire ők odaérnek. *
- És még a nők totojáznak sokat… *Szűri a fogai közt, bár Sel fülét aligha kerülheti el, lévén hallása legalább olyan jó, mint Lyzé. Valószínűleg. *
- Töltök egy kis vizet. Nálad van víz? Még most szedhetsz, ha szeretnél, bár ha nem jön közbe semmi, akkor kettőnknek ez elég lesz, míg odaérünk.
*A kút mellett leszáll a lóról, telemeríti vizes tömlőjét. Nem szívesen indulna útnak úgy, hogy félig üres, így még jól is jön ki, hogy a fiúk utánuk érnek oda. Mikor végzett, oldalára csatolja, majd visszalép a lóhoz, s körbepillant, talán hamarosan feltűnik valahol az éjfekete ló a két férfival.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8633-8652