Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 272 (5421. - 5440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5440. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-02 21:16:09
Üzenet elküldve: 2016-10-02 21:16:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Szekeresek//
//Artheniori beszerző körút//
*Két gondolat ver szöget a fejében, mikor Nara, mint valami élő ágyúgolyó nekivetődik a mellkasának. Az egyik, hogy milyen varázslat, vagy csoda folytán nem tört be a mellkasa a másik pedig, hogy a lány arca miképpen maradt még egyben. De hát végül is mindegy, a lényeg, hogy a lány itt van, hogy törött, vagy ép arccal, az már csak részlet kérdés. Annyira leköti Nara újbóli közelsége, hogy Rolf hangja csak úgy jut el hozzá, mintha az öreg a szavakat vízbe üvöltené. Ezért is telik sok időbe, mire végül képes felfogni amaz szavait, de mikor végre fel fogja őket, egy nevetéssel nyugtázza azokat. *
-Úr. Hát nem tudom milyen emberekkel találkozott, ha azokhoz képest úrnak számítok. De maradjunk inkább a Sharallnál, vagy a Hé Te- nél :D. -
*Ugyan folytatná a beszédet, de egy neki szánt szóáradat, belé rekeszti a szót. Egy ideig mosolyogva hallgatja Narát, majd mikor az befejezi, egy csók kíséretében reagál a lányra. *
-Furcsán sokat beszélsz. Megfáztál? Tudod mit. Mindjárt megbeszélünk mindent csak befejezem a beszédet őőő kit is tisztelhetek benned? -
*Fordul az öreg felé, majd mikor az válaszol folytatja. *
-Testőr? *Kérdi, miközben a távolodó Nara felé tekint. * -Hát igen. *Sóhajtja. * -Valami hasonló.
*Fejezi be végül. *
-Lehet-e. Sőt köszönetet szeretnék mondani, hogy odafigyelt rájuk, holott az én felelősségem lett volna. Ha bármiben segíthetek, csak füttyentsen. -
*Fordul el mosolyogva Rolftól, és a távolodó lány után siet. *
-Igen. Azt hiszem tényleg rengeteg megbeszélni valónk lesz. -
*Mondja mikor utolér amazt. *
//Artheniori beszerző körút//
*Két gondolat ver szöget a fejében, mikor Nara, mint valami élő ágyúgolyó nekivetődik a mellkasának. Az egyik, hogy milyen varázslat, vagy csoda folytán nem tört be a mellkasa a másik pedig, hogy a lány arca miképpen maradt még egyben. De hát végül is mindegy, a lényeg, hogy a lány itt van, hogy törött, vagy ép arccal, az már csak részlet kérdés. Annyira leköti Nara újbóli közelsége, hogy Rolf hangja csak úgy jut el hozzá, mintha az öreg a szavakat vízbe üvöltené. Ezért is telik sok időbe, mire végül képes felfogni amaz szavait, de mikor végre fel fogja őket, egy nevetéssel nyugtázza azokat. *
-Úr. Hát nem tudom milyen emberekkel találkozott, ha azokhoz képest úrnak számítok. De maradjunk inkább a Sharallnál, vagy a Hé Te- nél :D. -
*Ugyan folytatná a beszédet, de egy neki szánt szóáradat, belé rekeszti a szót. Egy ideig mosolyogva hallgatja Narát, majd mikor az befejezi, egy csók kíséretében reagál a lányra. *
-Furcsán sokat beszélsz. Megfáztál? Tudod mit. Mindjárt megbeszélünk mindent csak befejezem a beszédet őőő kit is tisztelhetek benned? -
*Fordul az öreg felé, majd mikor az válaszol folytatja. *
-Testőr? *Kérdi, miközben a távolodó Nara felé tekint. * -Hát igen. *Sóhajtja. * -Valami hasonló.
*Fejezi be végül. *
-Lehet-e. Sőt köszönetet szeretnék mondani, hogy odafigyelt rájuk, holott az én felelősségem lett volna. Ha bármiben segíthetek, csak füttyentsen. -
*Fordul el mosolyogva Rolftól, és a távolodó lány után siet. *
-Igen. Azt hiszem tényleg rengeteg megbeszélni valónk lesz. -
*Mondja mikor utolér amazt. *
5439. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-02 20:54:46
Üzenet elküldve: 2016-10-02 20:54:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Freshko Themaron figyelmébe//
*Nyphnek újra semmi dolga nincs, a lány kivel eddig beszélgetett, szó nélkül otthagyta, kiszaladt a házból, és mikor a fiú keresni kezdte, nem találta meg. Így jutott a főtérre, ahol új embert, vagy bárkit kell keresnie, akit nyaggathat, hogy unalmát elűzze, legalább pár órára amíg eszébe nem jut valami másmilyen elfoglaltság. Meg is találja a tökéletes célpontot. Egy magas elf, aki szemmel láthatóan nem idevalósi, még, ha mozdulatai magabiztosságról árulkodnak is. Azért a szemfüles fiú, sok év tapasztalattal a háta mögött kiszúrja az ilyet. Odasétál hozzá, és megáll mögötte.*
-Uram! Bocsánat, hogy zavarom! *Ha megkapja a kellő figyelmet, akkor beszél is tovább. Akkor is ha az idegen esetleg el akarja kergetni őt.*
-Keres valakit? Hátha tudok segíteni. Sok embert ismerek itt. *Nem hallotta a férfi előző mondatait se, mert akkor még nem ért oda hozzá.*
*Nyphnek újra semmi dolga nincs, a lány kivel eddig beszélgetett, szó nélkül otthagyta, kiszaladt a házból, és mikor a fiú keresni kezdte, nem találta meg. Így jutott a főtérre, ahol új embert, vagy bárkit kell keresnie, akit nyaggathat, hogy unalmát elűzze, legalább pár órára amíg eszébe nem jut valami másmilyen elfoglaltság. Meg is találja a tökéletes célpontot. Egy magas elf, aki szemmel láthatóan nem idevalósi, még, ha mozdulatai magabiztosságról árulkodnak is. Azért a szemfüles fiú, sok év tapasztalattal a háta mögött kiszúrja az ilyet. Odasétál hozzá, és megáll mögötte.*
-Uram! Bocsánat, hogy zavarom! *Ha megkapja a kellő figyelmet, akkor beszél is tovább. Akkor is ha az idegen esetleg el akarja kergetni őt.*
-Keres valakit? Hátha tudok segíteni. Sok embert ismerek itt. *Nem hallotta a férfi előző mondatait se, mert akkor még nem ért oda hozzá.*
5438. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-02 20:28:09
Üzenet elküldve: 2016-10-02 20:28:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Idegen a főtéren//
*Arthenior főtere. Hatalmas nyüzsgés, pezseg a kereskedelem. Egy csuklyás idegen szemléli a csodálatos várost.* ~Oly régóta... újra itt.~ *Freshko megfáradtan elindul a számára már ismert fogadó felé. Ebben a tömegben sokaknak szemet szúr, fényes nappal egy állig húzott csuklyás Elf.
A kocsmába lép be.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.07 21:31:29, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása; a helyszínhez nem tartozó részek törlése; jelpótlás, jeljavítás.
*Arthenior főtere. Hatalmas nyüzsgés, pezseg a kereskedelem. Egy csuklyás idegen szemléli a csodálatos várost.* ~Oly régóta... újra itt.~ *Freshko megfáradtan elindul a számára már ismert fogadó felé. Ebben a tömegben sokaknak szemet szúr, fényes nappal egy állig húzott csuklyás Elf.
A kocsmába lép be.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.07 21:31:29, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása; a helyszínhez nem tartozó részek törlése; jelpótlás, jeljavítás.
5437. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-02 14:59:48
Üzenet elküldve: 2016-10-02 14:59:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szekeresek//
- Nem fogok, kímélem a szívem. Tudod, egyszer már megszűnt működni. *A halálról természetes közönnyel beszél, mint mások az aktuális év aratásáról vagy hogy épp hány hektó borral lett gazdagabb/szegényebb a szüret. Ismeri a túlvilágot és eleget látott belőle ahhoz, hogy ne akarjon visszamenni egy ideig. Ami azt illeti, gyér a látványosságok kínálata odaát, na de nem akarná a világon semmiért sem elrontani az első eszmélés meglepetését senkiben, ezért nem is kerül túl gyakorta említésre nála a téma.*
- Taiga pedig kénytelen lesz elfogadni, hogy a széltolás bizony nem jár büntetés nélkül. *Háta mögött összefűzi kezeit, majd előredől vaksit játszva táblát bámulni. A szája sarkában maradó vigyort azért nem hagyja eltűnni. Minden beleégett rossz szokása és paranoiás félelme ellenére, azért szereti a Vöröst ennyire, mert nem csak képes, hanem hajlandó is rá, hogy az életet kellően súlytalannak érezze - amikor épp nem fojtogatja üldözési mánia egy egyszerű földműves társaságától. Ellenpólusára talált a felemás szemű férfiben, hiszen amíg Dyn ujja tövéig képes rágni a körmét valami apróságon, addig Khan a legnyugtalanítóbbnak tűnő helyzetben is képes arcpirítóan hányaveti maradni, vagy legalábbis annak tűnni.*
- Ó, tehát én már statisztika vagyok? Kíváncsi lennék a mérleg állására. Te magad kaparod el a szeretőid, vagy melletted érnek valahogy csúfos véget? *Korábbi tapasztalataira alapozva és teljes őszinteséggel hozzáállva a kérdéshez, mindkettőre ugyanakkora valószínűséget lát. Dyn öntörvényű nő akiben van egy nagy adag komplexus is. E mellé egy barlangi zsiványbanda tagja, tehát érti a módját, hogy hol és mit kell ahhoz megvágni, hogy az illető nagyon kellemetlenül érezze magát, s ha veszélyben érzi a biztonságát, nem mindig fog (mert nem mindig fog tudni) a meneküléshez fordulni.
Ha pedig nem ez történik, akkor az egymás közelségében felerősödő szerencsétlenség járhat hasonlóan végzetes végeredménnyel, már a férfi számára.*
- Idővel, szépségem, idővel. *Elhagyja a témát, ennyire nem akar a dolgok elébe szaladni, megemlítése viszont elég hozzá, hogy bogarat ültessen Dyn fülébe ami addig nem fog nyugvást hagyni neki, amíg meg nem tudja, milyen ötlet pattan ki Khan fantáziájából.*
- El is várom, hogy kiess belőle, ha elérünk mostani utunk végére. *Visszaegyenesedik végül, mert itt már nincs semmi, amit megtalálhatna.* Mit szólna a hölgyem egy vacsorához és tisztes fürdéshez? Itt-ott még mindig sárfoltos vagy a patakban tapicskolás óta. Maszatosan csak nem fekhetsz ágyba. *Emellett megkérdezhetik minden söntés teljhatalmú "urainak" egyikét is arról, hogy mit tud arról a lényről, amit egyfajta szignumként nyomtak a pergamen aljára.
Arról, aminek valaki kilenc, kígyószerűen tekeredő nyakat rajzolt.*
- Nem fogok, kímélem a szívem. Tudod, egyszer már megszűnt működni. *A halálról természetes közönnyel beszél, mint mások az aktuális év aratásáról vagy hogy épp hány hektó borral lett gazdagabb/szegényebb a szüret. Ismeri a túlvilágot és eleget látott belőle ahhoz, hogy ne akarjon visszamenni egy ideig. Ami azt illeti, gyér a látványosságok kínálata odaát, na de nem akarná a világon semmiért sem elrontani az első eszmélés meglepetését senkiben, ezért nem is kerül túl gyakorta említésre nála a téma.*
- Taiga pedig kénytelen lesz elfogadni, hogy a széltolás bizony nem jár büntetés nélkül. *Háta mögött összefűzi kezeit, majd előredől vaksit játszva táblát bámulni. A szája sarkában maradó vigyort azért nem hagyja eltűnni. Minden beleégett rossz szokása és paranoiás félelme ellenére, azért szereti a Vöröst ennyire, mert nem csak képes, hanem hajlandó is rá, hogy az életet kellően súlytalannak érezze - amikor épp nem fojtogatja üldözési mánia egy egyszerű földműves társaságától. Ellenpólusára talált a felemás szemű férfiben, hiszen amíg Dyn ujja tövéig képes rágni a körmét valami apróságon, addig Khan a legnyugtalanítóbbnak tűnő helyzetben is képes arcpirítóan hányaveti maradni, vagy legalábbis annak tűnni.*
- Ó, tehát én már statisztika vagyok? Kíváncsi lennék a mérleg állására. Te magad kaparod el a szeretőid, vagy melletted érnek valahogy csúfos véget? *Korábbi tapasztalataira alapozva és teljes őszinteséggel hozzáállva a kérdéshez, mindkettőre ugyanakkora valószínűséget lát. Dyn öntörvényű nő akiben van egy nagy adag komplexus is. E mellé egy barlangi zsiványbanda tagja, tehát érti a módját, hogy hol és mit kell ahhoz megvágni, hogy az illető nagyon kellemetlenül érezze magát, s ha veszélyben érzi a biztonságát, nem mindig fog (mert nem mindig fog tudni) a meneküléshez fordulni.
Ha pedig nem ez történik, akkor az egymás közelségében felerősödő szerencsétlenség járhat hasonlóan végzetes végeredménnyel, már a férfi számára.*
- Idővel, szépségem, idővel. *Elhagyja a témát, ennyire nem akar a dolgok elébe szaladni, megemlítése viszont elég hozzá, hogy bogarat ültessen Dyn fülébe ami addig nem fog nyugvást hagyni neki, amíg meg nem tudja, milyen ötlet pattan ki Khan fantáziájából.*
- El is várom, hogy kiess belőle, ha elérünk mostani utunk végére. *Visszaegyenesedik végül, mert itt már nincs semmi, amit megtalálhatna.* Mit szólna a hölgyem egy vacsorához és tisztes fürdéshez? Itt-ott még mindig sárfoltos vagy a patakban tapicskolás óta. Maszatosan csak nem fekhetsz ágyba. *Emellett megkérdezhetik minden söntés teljhatalmú "urainak" egyikét is arról, hogy mit tud arról a lényről, amit egyfajta szignumként nyomtak a pergamen aljára.
Arról, aminek valaki kilenc, kígyószerűen tekeredő nyakat rajzolt.*
5436. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-02 13:58:03
Üzenet elküldve: 2016-10-02 13:58:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A Szegénynegyedi ivóéjszaka után igencsak nyúzottan somfordál ki a főtérre. Karjait keresztbe fonva maga előtt áll meg a szökőkút mellett, és nagyot nyújtózik, ezenkívül elvégez pár bemelegítő gyakorlatot, hogy életet lehelhessen elgémberedett tagjaiba. Miután ezzel végzett, lecsatolja oldaláról a kulacsát és nekiáll vizet tölteni bele a kútból. Kívülről most teljesen úgy nézhet ki, mint aki hosszú utat tett meg, és frissen érkezett meg Arthenior városába. Márpedig ő bizony alig sétálta le azt a jó nagy köpésnyi távolságot a lebuj és a tér között.
Miután ezzel is végzett, jó alaposan körülnéz és elkezd körbe-körbe mászkálni a téren, hátha feltűnik valamelyik kereskedőnek, esetleg valami ideiglenes katonai szervezetnek. Úgyis veszélyes mostanában a környék, ő pedig itt díszeleg teljes felszerelésében, viszont egy petákja sincs.*
~Hmm. Talán ki kéne raknom a nyakamba egy "Testőrködést vállalok, olcsó olcsó!" táblát, lehet jobban menne a dolog...~
*Természetesen ezt nem teszi meg, így csak sétálgat tovább, még az őrök se törődnek vele, mert már ismerik.*
Miután ezzel is végzett, jó alaposan körülnéz és elkezd körbe-körbe mászkálni a téren, hátha feltűnik valamelyik kereskedőnek, esetleg valami ideiglenes katonai szervezetnek. Úgyis veszélyes mostanában a környék, ő pedig itt díszeleg teljes felszerelésében, viszont egy petákja sincs.*
~Hmm. Talán ki kéne raknom a nyakamba egy "Testőrködést vállalok, olcsó olcsó!" táblát, lehet jobban menne a dolog...~
*Természetesen ezt nem teszi meg, így csak sétálgat tovább, még az őrök se törődnek vele, mert már ismerik.*
5435. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-02 12:07:44
Üzenet elküldve: 2016-10-02 12:07:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Szekeresek//
//Artheniori beszerző körút//
- A szerelemnek erejének nem lehet ellentmondani, ez igaz mi nálunk is.
*Mosolyodik el a Szana. Sharallra és Narára kell pillantani. Pár pillanat múlva, visszatér az eredeti kijelentésre, hogy miként is szólíthatja az urat, de tegezni nem fogja továbbra sem. Szereti tartani a távolságot, és ezt szóban is megerősíti.*
- Rolf bátyuram.
~ Ő mondta, hogy miként szólítsam.~
Nem tudom, hogy mennyire van jogom elmondani magának. *Kicsit megvakarja a tarkóját, majd nemsokára válaszol is.*
~ Gondolom nem sokat árulok el azzal, hogy merről is jövünk, meg eleve a mi helyzetünk kérdéses.~
- Erdőből és oda tartunk vissza.
*Vándor létére pontosan megjegyezte az útvonalat, és kétszer már meg is tették oda és vissza szóval akár gond nélkül visszatalálna, de ennél többet nem kíván mondani, hogy mégis milyen messze van, ha visszatér Sylweran, ő majd útba igazítja őket. A kocsi sorsát meg amúgy is megbeszélték.*
- Az elemrozsiját pedig nagyon szépen köszönjük, hogy kitetszett minket segíteni.
*Szerencsére így nem keverednek el és nem kell attól izgulni, hogyha visszaérkeznek a többiek akkor ne kelljen feleslegesen várni, hiszen mint tudjuk azt, hogy az idő értékes.*
- Magát és a társait mi szél hozta erre?
*A félsötételf már rég volt itt a városban, és azóta az eredeti karaván papíros elavult jócskán, vagy ha más ok miatt keveredtek ide akkor azt meg kell osztania.*
- Gondolom nem csak azért jött maga, hogy minket éhezőket kisegítsen.
*Mosolyodik el.*
//Artheniori beszerző körút//
- A szerelemnek erejének nem lehet ellentmondani, ez igaz mi nálunk is.
*Mosolyodik el a Szana. Sharallra és Narára kell pillantani. Pár pillanat múlva, visszatér az eredeti kijelentésre, hogy miként is szólíthatja az urat, de tegezni nem fogja továbbra sem. Szereti tartani a távolságot, és ezt szóban is megerősíti.*
- Rolf bátyuram.
~ Ő mondta, hogy miként szólítsam.~
Nem tudom, hogy mennyire van jogom elmondani magának. *Kicsit megvakarja a tarkóját, majd nemsokára válaszol is.*
~ Gondolom nem sokat árulok el azzal, hogy merről is jövünk, meg eleve a mi helyzetünk kérdéses.~
- Erdőből és oda tartunk vissza.
*Vándor létére pontosan megjegyezte az útvonalat, és kétszer már meg is tették oda és vissza szóval akár gond nélkül visszatalálna, de ennél többet nem kíván mondani, hogy mégis milyen messze van, ha visszatér Sylweran, ő majd útba igazítja őket. A kocsi sorsát meg amúgy is megbeszélték.*
- Az elemrozsiját pedig nagyon szépen köszönjük, hogy kitetszett minket segíteni.
*Szerencsére így nem keverednek el és nem kell attól izgulni, hogyha visszaérkeznek a többiek akkor ne kelljen feleslegesen várni, hiszen mint tudjuk azt, hogy az idő értékes.*
- Magát és a társait mi szél hozta erre?
*A félsötételf már rég volt itt a városban, és azóta az eredeti karaván papíros elavult jócskán, vagy ha más ok miatt keveredtek ide akkor azt meg kell osztania.*
- Gondolom nem csak azért jött maga, hogy minket éhezőket kisegítsen.
*Mosolyodik el.*
5434. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-02 11:25:29
Üzenet elküldve: 2016-10-02 11:25:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*Semmi kifogása a temetés ellen, ráadásul sajnos elég tapasztalt már fiatalkora ellenére ezekben a ceremóniákban. A nemes házaknál, ha elhuny egy családtag, annak flancos temetés és nagy tömeg jár, akik ezernyi virággal borítják be a nyitott koporsót, elnyomva ezzel az oszladozó test bűzét... na meg persze szép is. Ha harcos volt az illető, akkor a lovagok talpig páncélban vonulnak, kísérvén a koporsót és a kardjukkal tisztelegnek.
Harmadjára ér oda Cukor hátán Ryrin és Sunuko mellé... egyelőre a többieket nem látja.*
-Az biztos. *mondja mikor odaér.* -Hogy nagy lehetett a baj, ha még a sötétzöld bájitallal is csak néhány másodpercet nyert. A másik kérdésre szerintem már nem lelünk választ.
*Bentrass talán még annyit sem aludt, mint Ryrin, éppen ezért ebben a pillanatban elnyom egy ásítást. Sok minden járt a fejében az éjjel, ami nem hagyta nyugovóra térni.
Jelzi, hogy ő inkább a temetésben akar részt venni. Bár kicsit kételkedik a ceremónia fontosságában, de lovagként nem vethetné csak úgy bele egy mély gödörbe. A hamvasztásnál jobb megoldást pedig jelen pillanatban nem is találhatnának.*
*Semmi kifogása a temetés ellen, ráadásul sajnos elég tapasztalt már fiatalkora ellenére ezekben a ceremóniákban. A nemes házaknál, ha elhuny egy családtag, annak flancos temetés és nagy tömeg jár, akik ezernyi virággal borítják be a nyitott koporsót, elnyomva ezzel az oszladozó test bűzét... na meg persze szép is. Ha harcos volt az illető, akkor a lovagok talpig páncélban vonulnak, kísérvén a koporsót és a kardjukkal tisztelegnek.
Harmadjára ér oda Cukor hátán Ryrin és Sunuko mellé... egyelőre a többieket nem látja.*
-Az biztos. *mondja mikor odaér.* -Hogy nagy lehetett a baj, ha még a sötétzöld bájitallal is csak néhány másodpercet nyert. A másik kérdésre szerintem már nem lelünk választ.
*Bentrass talán még annyit sem aludt, mint Ryrin, éppen ezért ebben a pillanatban elnyom egy ásítást. Sok minden járt a fejében az éjjel, ami nem hagyta nyugovóra térni.
Jelzi, hogy ő inkább a temetésben akar részt venni. Bár kicsit kételkedik a ceremónia fontosságában, de lovagként nem vethetné csak úgy bele egy mély gödörbe. A hamvasztásnál jobb megoldást pedig jelen pillanatban nem is találhatnának.*
5433. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-01 23:09:16
Üzenet elküldve: 2016-10-01 23:09:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Szekeresek//
- Ó, emiatt ne aggódj. Még véletlenül sem mutatnám azt a külvilágnak, hogy nem kívánom igazából kikaparni a szemed a hazugságaid miatt. Bár, igazad lehet, vélhetőleg a fickót az sem érdekelné jobban, ha itt helyben a nyakadba ugranék. Hmm… *Somolyogva pillant oldalra egy lélegzetvételnyi időre.* Nem, most azt nem fogom akkor sem. Taigának még bűnhődnie kell kicsit.
*Rá is bólint, mintha ez így lenne helyén. A semmiért büntetni a másikat. Kicsit bánja így utólag, hogy Rolf nem szolgált számára, számukra több információt arról a Khanról, akit ő ismer. Bár így jobban belegondolva, nem feltétlenül jó mindig tudni mindent a másikról, főleg a múltjának apró részleteiről, pláne úgy, ha az illető egy lobbanékony természetű önző kis dög, mint, amilyen Dynti.
- Tapasztalatból mondom neked, hogy nem mindegyik ork egy vérszomjas állat. Az, hogy ezt a két sebet itt *Mutat az oldalára.* túléltem, pontosan egy ilyen kis zöld lénynek köszönhetem. És amellett, hogy nem akarta folyton lehasítani a fejem a helyéről, még hűségesnek is bizonyult. *Olyan hévvel adja elő a dolgot, hogy félő, lassan szervezetet alapít az orkok elismeréséért a társadalomban.* Sőt, egy példányt egyszer még asztal alá is ittunk. Az egész kellemes társaságnak bizonyult, csak hát, rossz ellenfeleket választott. *Erősen túloz az eseménnyel kapcsolatban, de azért mindent Khannak sem akar elárulni, ráadásul nem tudja elképzelni, hogy az új férjének imponálna, ha megtudná, hogy valójában elveszítette az ivóversenyt, ugyanakkor azt sem gondolja, hogy büszkeséggel töltené el, ha megnyerte volna. Patt helyzet. Inkább gyorsan szépít valamit.* De ez már nagyon nagyon régen volt.*
- Nem hagyhattam, hogy meghalj. Rontotta volna a statisztikámat. *Elvicceli a dolgot, de ezt a másik is érezheti, hiszen lassan jobban ismeri a Vöröst, mint ő maga. Ez egyszerre vonzó és félelmetes is a számára, de az életben ez a két páros szinte elválaszthatatlan.* Azt hiszem a legnagyobb változást inkább Rickert gondoskodása jelentette. Ha nem tűnsz el hosszú időre, a bizalmam töretlen is maradhatott volna. *Halvány mosollyal néz rá, mintha csak ezzel üzenné számára, hogy mégsem haragszik már. Legalábbis, ebben a pillanatban és most éppen nem. De még nem ment le a nap.*
- Mit forgatsz a fejedben, Khan? *Gyanakvón billenti félre a fejét. A sejtelmes megjegyzett félmondat felkelti a kíváncsiságát.
Nem vet fel most újabb kérdést a titokzatos szörnyvadászatról, lévén, hogy egyikük sem tud egyelőre többet annál, mint amit látnak, s inkább megvárja, amíg minden információ a fejükben lesz.
Saját, kevésbé élethű portréját a kezében gyűrögeti továbbra is, amitől, ha még egyszer kihajtja majd, még groteszkebb látvány fog a szeme elé kerülni. *
- Na de uram, ha ilyeneket mondasz még a végén tényleg kiesek a szerepemből. *Kezd verseny érzete lenni, mintha egymást húznák azzal, hogy ki tudja magát tovább tartani, ebből a szempontból pedig a férfi előnyből indul, egyrészt a saját jelleme, másrészt pedig a magára öltött szerepe miatt.*
- Ó, emiatt ne aggódj. Még véletlenül sem mutatnám azt a külvilágnak, hogy nem kívánom igazából kikaparni a szemed a hazugságaid miatt. Bár, igazad lehet, vélhetőleg a fickót az sem érdekelné jobban, ha itt helyben a nyakadba ugranék. Hmm… *Somolyogva pillant oldalra egy lélegzetvételnyi időre.* Nem, most azt nem fogom akkor sem. Taigának még bűnhődnie kell kicsit.
*Rá is bólint, mintha ez így lenne helyén. A semmiért büntetni a másikat. Kicsit bánja így utólag, hogy Rolf nem szolgált számára, számukra több információt arról a Khanról, akit ő ismer. Bár így jobban belegondolva, nem feltétlenül jó mindig tudni mindent a másikról, főleg a múltjának apró részleteiről, pláne úgy, ha az illető egy lobbanékony természetű önző kis dög, mint, amilyen Dynti.
- Tapasztalatból mondom neked, hogy nem mindegyik ork egy vérszomjas állat. Az, hogy ezt a két sebet itt *Mutat az oldalára.* túléltem, pontosan egy ilyen kis zöld lénynek köszönhetem. És amellett, hogy nem akarta folyton lehasítani a fejem a helyéről, még hűségesnek is bizonyult. *Olyan hévvel adja elő a dolgot, hogy félő, lassan szervezetet alapít az orkok elismeréséért a társadalomban.* Sőt, egy példányt egyszer még asztal alá is ittunk. Az egész kellemes társaságnak bizonyult, csak hát, rossz ellenfeleket választott. *Erősen túloz az eseménnyel kapcsolatban, de azért mindent Khannak sem akar elárulni, ráadásul nem tudja elképzelni, hogy az új férjének imponálna, ha megtudná, hogy valójában elveszítette az ivóversenyt, ugyanakkor azt sem gondolja, hogy büszkeséggel töltené el, ha megnyerte volna. Patt helyzet. Inkább gyorsan szépít valamit.* De ez már nagyon nagyon régen volt.*
- Nem hagyhattam, hogy meghalj. Rontotta volna a statisztikámat. *Elvicceli a dolgot, de ezt a másik is érezheti, hiszen lassan jobban ismeri a Vöröst, mint ő maga. Ez egyszerre vonzó és félelmetes is a számára, de az életben ez a két páros szinte elválaszthatatlan.* Azt hiszem a legnagyobb változást inkább Rickert gondoskodása jelentette. Ha nem tűnsz el hosszú időre, a bizalmam töretlen is maradhatott volna. *Halvány mosollyal néz rá, mintha csak ezzel üzenné számára, hogy mégsem haragszik már. Legalábbis, ebben a pillanatban és most éppen nem. De még nem ment le a nap.*
- Mit forgatsz a fejedben, Khan? *Gyanakvón billenti félre a fejét. A sejtelmes megjegyzett félmondat felkelti a kíváncsiságát.
Nem vet fel most újabb kérdést a titokzatos szörnyvadászatról, lévén, hogy egyikük sem tud egyelőre többet annál, mint amit látnak, s inkább megvárja, amíg minden információ a fejükben lesz.
Saját, kevésbé élethű portréját a kezében gyűrögeti továbbra is, amitől, ha még egyszer kihajtja majd, még groteszkebb látvány fog a szeme elé kerülni. *
- Na de uram, ha ilyeneket mondasz még a végén tényleg kiesek a szerepemből. *Kezd verseny érzete lenni, mintha egymást húznák azzal, hogy ki tudja magát tovább tartani, ebből a szempontból pedig a férfi előnyből indul, egyrészt a saját jelleme, másrészt pedig a magára öltött szerepe miatt.*
5432. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-01 12:06:06
Üzenet elküldve: 2016-10-01 12:06:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//A temetés//
*Nem volt kétség, hogy Ryrin mellett marad, hisz' egy temetésre elkél egy baráti kéz. Bár miközben itt-ott segédkezett az előkészületeknél, vagy csak bámulta a messzi tájat, amelyről szinte érződött a feketemágia nyomán hagyott sebek lüktetése, több dologról is elgondolkodott helyzetük, valamint jövőjük kapcsolatában:
Miért csinálják ezt? A túlélésért, természetesen. De amikor magának Sa'argathot-nak jelenését látták, hangját hallották, Sunuko úgy látta, vezetőjükben elveszett valami. Ennyire kilátástalan lenne a helyzet? De akkor mégis, mi végre harcolnak? Egyszerűen el lehetne engedi a megmaradt reményt is, és belenyugodva lépni a halálba. De nem. Ők foggal-körömmel kapaszkodnak az utolsó megmaradt deszkába is, ami köztük és az élőholtak serege közt marad. Tudják, hogy rajtuk kívül nincs más támasza Artheniornak, rajtuk kívül még a csoda is csődöt mondana. Nincs más választása az embereknek, mint harcolni, harcolni, és harcolni. Hogy miért? Mert ez már a túlélésről szól.
Amos Thenior hősiessége őt nem lepte meg. Tudja, hogy néha a hátát kell mutatni a nép királyának ahhoz, hogy szembe tudjon nézni az ellenséggel. Nem mintha ez sokat változtatna a helyzet kilátástalanságán.
Egyenes derékkal áll később Ryrin mellett a főtéren, mint a süllyedő hajó kapitánya.*
- Nem tudja mi okozta az ember halálát? És hogy egyáltalán mit keresett ott? - *Efféle kérdésekkel bombázza őt, hiszen fogalma sem volt róla, miért kell egyetlen embernek ily tisztességes temetést rendezni. Ezt nem azt jelenti persze, hogy nincs benne részvét. De a halál megszokott jelenség már ezen a vidéken, így hát nem teljesen érti a dolgot.*
*Nem volt kétség, hogy Ryrin mellett marad, hisz' egy temetésre elkél egy baráti kéz. Bár miközben itt-ott segédkezett az előkészületeknél, vagy csak bámulta a messzi tájat, amelyről szinte érződött a feketemágia nyomán hagyott sebek lüktetése, több dologról is elgondolkodott helyzetük, valamint jövőjük kapcsolatában:
Miért csinálják ezt? A túlélésért, természetesen. De amikor magának Sa'argathot-nak jelenését látták, hangját hallották, Sunuko úgy látta, vezetőjükben elveszett valami. Ennyire kilátástalan lenne a helyzet? De akkor mégis, mi végre harcolnak? Egyszerűen el lehetne engedi a megmaradt reményt is, és belenyugodva lépni a halálba. De nem. Ők foggal-körömmel kapaszkodnak az utolsó megmaradt deszkába is, ami köztük és az élőholtak serege közt marad. Tudják, hogy rajtuk kívül nincs más támasza Artheniornak, rajtuk kívül még a csoda is csődöt mondana. Nincs más választása az embereknek, mint harcolni, harcolni, és harcolni. Hogy miért? Mert ez már a túlélésről szól.
Amos Thenior hősiessége őt nem lepte meg. Tudja, hogy néha a hátát kell mutatni a nép királyának ahhoz, hogy szembe tudjon nézni az ellenséggel. Nem mintha ez sokat változtatna a helyzet kilátástalanságán.
Egyenes derékkal áll később Ryrin mellett a főtéren, mint a süllyedő hajó kapitánya.*
- Nem tudja mi okozta az ember halálát? És hogy egyáltalán mit keresett ott? - *Efféle kérdésekkel bombázza őt, hiszen fogalma sem volt róla, miért kell egyetlen embernek ily tisztességes temetést rendezni. Ezt nem azt jelenti persze, hogy nincs benne részvét. De a halál megszokott jelenség már ezen a vidéken, így hát nem teljesen érti a dolgot.*
5431. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-01 11:12:42
Üzenet elküldve: 2016-10-01 11:12:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*Végül a Sa'argathot beszéde utáni reggelre sikerült megérkeznie a városba. Hogy egyedül jött-e, vagy sem, az kérdéses, ugyanis a társaság egy része mindenképp szerette volna kikémlelni azt, ami a kéken villogó felhőréteg mögött húzódott. Vagy esetleg másra voltak kíváncsiak? Nem tudni.
Mindenesetre a lovag meghagyta a kérdésben a csapattagok szabad akaratát, noha nem tetszett neki, hogy kockára teszik az életüket. Összesen öten vannak, ami igen kevés egy hadsereggel szemben.
Ryrin egyébként egy másik fontos eseményt szervezett meg az éjszaka megmaradt órái alatt. Az elesett mágus holtteste most a főtéren, egy szekér tetején pihen, hogy megkezdhesse az útját a templomkert felé, ahol majd lovagi tiszteletadás mellett máglyán elégetik.
Hiába! Nem lehet ebben a gonosz világban csak úgy elásni a holtakat, mert a föld könnyen visszalöki őket a világba, s ellenségként kerül újra elébe.
Egyszóval a férfi nem sokat aludt, talán két órácskát csupán.
Mégis, ebben a vészterhes időben nagyon fontos feladatnak tartja ezt a látványos ceremóniát. Artheniornak szüksége van egy biztos pontra, aki a borús napokon átsegíti őket, akiknél menedéket kaphatnak, akik mellé elszegődhetnek. Több beszédet is kíván mondani a lovag, míg elérik a templomkertet, ami talán szövetségeseket vonz majd a közelébe.
Hamarosan indulnia kell, de még most várakozik a főtéren, hogy felmérje, a csapatából ki is az, aki a felderítésben kíván részt venni, és ki az, aki a temetésben segíti majd. Közben beszédre készül a főtéren is, ám tudja jól, hogy ha egyedül van, akkor is meg kell csinálnia ezt a műsort.*
*Végül a Sa'argathot beszéde utáni reggelre sikerült megérkeznie a városba. Hogy egyedül jött-e, vagy sem, az kérdéses, ugyanis a társaság egy része mindenképp szerette volna kikémlelni azt, ami a kéken villogó felhőréteg mögött húzódott. Vagy esetleg másra voltak kíváncsiak? Nem tudni.
Mindenesetre a lovag meghagyta a kérdésben a csapattagok szabad akaratát, noha nem tetszett neki, hogy kockára teszik az életüket. Összesen öten vannak, ami igen kevés egy hadsereggel szemben.
Ryrin egyébként egy másik fontos eseményt szervezett meg az éjszaka megmaradt órái alatt. Az elesett mágus holtteste most a főtéren, egy szekér tetején pihen, hogy megkezdhesse az útját a templomkert felé, ahol majd lovagi tiszteletadás mellett máglyán elégetik.
Hiába! Nem lehet ebben a gonosz világban csak úgy elásni a holtakat, mert a föld könnyen visszalöki őket a világba, s ellenségként kerül újra elébe.
Egyszóval a férfi nem sokat aludt, talán két órácskát csupán.
Mégis, ebben a vészterhes időben nagyon fontos feladatnak tartja ezt a látványos ceremóniát. Artheniornak szüksége van egy biztos pontra, aki a borús napokon átsegíti őket, akiknél menedéket kaphatnak, akik mellé elszegődhetnek. Több beszédet is kíván mondani a lovag, míg elérik a templomkertet, ami talán szövetségeseket vonz majd a közelébe.
Hamarosan indulnia kell, de még most várakozik a főtéren, hogy felmérje, a csapatából ki is az, aki a felderítésben kíván részt venni, és ki az, aki a temetésben segíti majd. Közben beszédre készül a főtéren is, ám tudja jól, hogy ha egyedül van, akkor is meg kell csinálnia ezt a műsort.*
5430. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-09-30 19:35:29
Üzenet elküldve: 2016-09-30 19:35:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szekeresek//
- Önzetlenségem a címererényem. *Kacsintana ő is, ha működne ez a reflex benne. A szemfedőt hordó Khan, érthető okoknál fogva, leszokott erről a gesztusról, a holtából visszatért pedig még rendre elfeledi, hogy a világot újra mindkettővel láthatja, nem csak eggyel.* De ezzel sajnálatos módon várnod kell, kedvesem. Nem szeretném, ha máris ki kellene dobni az ablakon találkozásunk mesés történetét. Nem mintha gazdemberünket nagyon magával ragadta volna a kalandregényekbe illő szöktetésed bármely részlete is. *Ez a borászatból való eljövetelük óta valószínűleg nem is változott túl sokat: Rolf már akkor is inkább a csendestárs szerepét vállalta magára, nem fűzve semmilyen kommentárt vagy kérdést ahhoz, amit a folyónál fogott férfi és nő előadott neki találkozásuk kezdetétől egészen odáig, hogy miként szöktette meg, majd egy mondvacsinált álca mögül, miképp vette saját feleségéül egy wegtoreni nemes lánghajú aráját.*
- E logika szerint van esélyem rá, hogy a csatamezőn, egy véremre szomjazó orktól megértést és segítő kezet kapjak ahelyett, hogy kettéhasítana? *Karikírozza a dolgot, nem mintha nem értené száz százalékában azt, amit Dyn akar megvilágítani. Egyet is ért vele, még ha nem is erősíti meg szavával ebben a lányt: az igazán félnivaló szörnyetegek nem egy másik létsíkról érkeznek közéjük.*
- Nekem csak arra volt szükségem, hogy kiessek egy ablakon, választás elé lökve téged. Hallgatsz arra a szóra, amire egész addigi életedben és elszaladsz, vagy esélyt adsz annak a másiknak is, a halkabbnak, ami sohasem hagyott el igazán, csak te elfelejtettél rá hallgatni. *Kisimítaná Dyn homlokából a fésületlen vörös hajat, hogy egy "örülök, hogy utóbbira hallgattál"-típusú csókot nyomjon rá, de az szintén a "gondosan" felépített sztori ellen dolgozna, amiről kissé már most is az a véleménye, hogy a fenntartása számukra sokkal fontosabb, mint annak, akinek az egészet szánták. Khan úgy van vele, mint a rossz viccel, s ha egyszer elkezdte, akkor már be is fejezi.*
- A biztonságunkról már gondolkoztam és találtam is rá megoldást. *A tervébe viszont még nem avatja be a lányt, több okból sem, noha azok összefüggnek. Meglepetésnek szánja, Dyn pedig rühelli a meglepetéseket, ezért ő annál inkább meg akarja tartani annak, amíg nem prezentálhatja működőképes állapotában.
Tanakodva megvonja a vállait.*
- Ha emberszerűek, akkor jó eséllyel igen. De sohasem olvastam át tüzetesebben egy bestiáriumot sem, bizonyára akadnak egzotikus dögök, amiknek két feje, három szíve és kilenc élete van. A nyolclábúakkal elbánok: félbevágom aztán úgy jár, mint az a tréfabeli, aminek négy lábú van, oszt' mégis eldől.
*A papirosok egyikét összegyűri és zsebébe süllyeszti, a fogadóban majd kiteríti a pultra és egy kupa sör mellett információt is csapol a krimóból, reményei szerint használhatót és nem csak egy sor újabb értelmezhetetlen utalást valami misztikusra.
Összébb húzza magát a fejére mért "csapás" után, de a meghunyászkodás legalább annyira tettetett, mint a Vörös abbéli szándéka, hogy a hengerbe gyűrt papírral valós kárt tegyen benne.*
- Nem, csak imádom, ahogy az arcodba szökik a pír attól, ha dühös leszel vagy zavarban érzed magad.
- Önzetlenségem a címererényem. *Kacsintana ő is, ha működne ez a reflex benne. A szemfedőt hordó Khan, érthető okoknál fogva, leszokott erről a gesztusról, a holtából visszatért pedig még rendre elfeledi, hogy a világot újra mindkettővel láthatja, nem csak eggyel.* De ezzel sajnálatos módon várnod kell, kedvesem. Nem szeretném, ha máris ki kellene dobni az ablakon találkozásunk mesés történetét. Nem mintha gazdemberünket nagyon magával ragadta volna a kalandregényekbe illő szöktetésed bármely részlete is. *Ez a borászatból való eljövetelük óta valószínűleg nem is változott túl sokat: Rolf már akkor is inkább a csendestárs szerepét vállalta magára, nem fűzve semmilyen kommentárt vagy kérdést ahhoz, amit a folyónál fogott férfi és nő előadott neki találkozásuk kezdetétől egészen odáig, hogy miként szöktette meg, majd egy mondvacsinált álca mögül, miképp vette saját feleségéül egy wegtoreni nemes lánghajú aráját.*
- E logika szerint van esélyem rá, hogy a csatamezőn, egy véremre szomjazó orktól megértést és segítő kezet kapjak ahelyett, hogy kettéhasítana? *Karikírozza a dolgot, nem mintha nem értené száz százalékában azt, amit Dyn akar megvilágítani. Egyet is ért vele, még ha nem is erősíti meg szavával ebben a lányt: az igazán félnivaló szörnyetegek nem egy másik létsíkról érkeznek közéjük.*
- Nekem csak arra volt szükségem, hogy kiessek egy ablakon, választás elé lökve téged. Hallgatsz arra a szóra, amire egész addigi életedben és elszaladsz, vagy esélyt adsz annak a másiknak is, a halkabbnak, ami sohasem hagyott el igazán, csak te elfelejtettél rá hallgatni. *Kisimítaná Dyn homlokából a fésületlen vörös hajat, hogy egy "örülök, hogy utóbbira hallgattál"-típusú csókot nyomjon rá, de az szintén a "gondosan" felépített sztori ellen dolgozna, amiről kissé már most is az a véleménye, hogy a fenntartása számukra sokkal fontosabb, mint annak, akinek az egészet szánták. Khan úgy van vele, mint a rossz viccel, s ha egyszer elkezdte, akkor már be is fejezi.*
- A biztonságunkról már gondolkoztam és találtam is rá megoldást. *A tervébe viszont még nem avatja be a lányt, több okból sem, noha azok összefüggnek. Meglepetésnek szánja, Dyn pedig rühelli a meglepetéseket, ezért ő annál inkább meg akarja tartani annak, amíg nem prezentálhatja működőképes állapotában.
Tanakodva megvonja a vállait.*
- Ha emberszerűek, akkor jó eséllyel igen. De sohasem olvastam át tüzetesebben egy bestiáriumot sem, bizonyára akadnak egzotikus dögök, amiknek két feje, három szíve és kilenc élete van. A nyolclábúakkal elbánok: félbevágom aztán úgy jár, mint az a tréfabeli, aminek négy lábú van, oszt' mégis eldől.
*A papirosok egyikét összegyűri és zsebébe süllyeszti, a fogadóban majd kiteríti a pultra és egy kupa sör mellett információt is csapol a krimóból, reményei szerint használhatót és nem csak egy sor újabb értelmezhetetlen utalást valami misztikusra.
Összébb húzza magát a fejére mért "csapás" után, de a meghunyászkodás legalább annyira tettetett, mint a Vörös abbéli szándéka, hogy a hengerbe gyűrt papírral valós kárt tegyen benne.*
- Nem, csak imádom, ahogy az arcodba szökik a pír attól, ha dühös leszel vagy zavarban érzed magad.
5429. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-09-30 17:43:24
Üzenet elküldve: 2016-09-30 17:43:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Szekeresek//
*Sunyi vigyorral szélesedik meghökkent arca.*
- Igazán jótékony kedvedben keltél fel. *Kacsint egyet miközben eltunyult vállait próbálja körkörös mozdulatokkal életre kelteni.* S ki lennék én, ha ennek az útjában kívánnék állni? Bár aranyat ne várj cserébe.
*A Rolfot illető dologra a vállát vonja.*
- A legártatlanabbnak tűnő emberek a legborzalmasabb dolgokra képesek. *Éteri mosolyt aggat az arcára. Nem egy hasonlóval hozta össze már a sors, hogy a megbízható külső bizony romlott belsőt rejt.* Emlékeztesselek mennyibe időbe telt mire egy parányi bizalmat is beléd fektettem? Pedig te még italt és ételt is adtál nekem. Ezt szorozd fel a vadidegenekkel való kapcsolatomra. Talán nem rossz ember, majd kiderül. De nem egy fél nap alatt. *Persze már nincs benne az a fajta aggódás, mint korábban, és az, hogy végtére is a városba hozta őket a fickó, nem pedig elhagyott tanyán levő pincébe, ahol kísérletezni kívánt velük, hanem be a főtérre.*
- Na jó adok neki egy esélyt. De csak miattad. Viszont ha arra kelünk egyszer, hogy kaszával esik a torkunknak, mondhatom majd, hogy: Én megmondtam? *Újabb tépés. A kezébe került papírosok egyre gyűlnek.*
- Csak gondolok az előttünk levő téli éjszakákra, amikor nem találunk majd égetni valót. *Újabb hazugság. Leginkább az lesz a sorsa mindnek, hogy darabokra tépi őket és engedi, hogy a szél kilopja őket a markából.
Lopva pillant a Khan kezében tartott papírra.*
- Hmm… *Hajol közelebb, hogy elolvassa.* Szörnyvadászat? *Harapja be a száját.* Nem hiszem, hogy csináltam valaha is ilyet, de gondolom nekik is ugyanott fáj, ahol nekünk, nem? *Van némi ellentmondás a fejében ezzel kapcsolatban, hiszen ő eddig sem csak azért harcolt, mert annyira imádott gyilkolni, sebet ejteni, hanem a diadal ízéért. A győzelemért. Egyenlő felek egymással szemben. Emberek, elfek, orkok. Mind két lábon járnak, kardot, íjat, pajzsot fognak. De a szörnyek? Szokatlan lehetőség lenne ez, de érzi párján, hogy valamiért megragadta a dolog, így aztán ő sem ellenkezik túlságosan. Ha mégsem jön be a dolog, hát majd stílusosan megszöknek.*
- Legyen. *Új fogadalma egyébként is valami olyasmi, hogy mindenre Igent mond, józan esze pedig továbbra is szabadságon van (vagy idegkezelésen).* Bár a Pegazust rendkívül utálom. Nem is ismerik a rumot. *Megrázza a fejét undorodva, de rajtra készen lép oldalra. Amíg… *
- MI? *ijedten fordul hátra a „Nagyobb a baj… ” kezdetű mondatra, de a folytatásra kiegyenesedik a szája széle. Kifejezéstelen arccal kapja ki a férfi kezéből a papírt, majd feltekeri a kezében és végül azzal vágja kupán.* Hát ezért a magatartásért szöktettél meg engem az uramtól, te kis imposztor?
*Sunyi vigyorral szélesedik meghökkent arca.*
- Igazán jótékony kedvedben keltél fel. *Kacsint egyet miközben eltunyult vállait próbálja körkörös mozdulatokkal életre kelteni.* S ki lennék én, ha ennek az útjában kívánnék állni? Bár aranyat ne várj cserébe.
*A Rolfot illető dologra a vállát vonja.*
- A legártatlanabbnak tűnő emberek a legborzalmasabb dolgokra képesek. *Éteri mosolyt aggat az arcára. Nem egy hasonlóval hozta össze már a sors, hogy a megbízható külső bizony romlott belsőt rejt.* Emlékeztesselek mennyibe időbe telt mire egy parányi bizalmat is beléd fektettem? Pedig te még italt és ételt is adtál nekem. Ezt szorozd fel a vadidegenekkel való kapcsolatomra. Talán nem rossz ember, majd kiderül. De nem egy fél nap alatt. *Persze már nincs benne az a fajta aggódás, mint korábban, és az, hogy végtére is a városba hozta őket a fickó, nem pedig elhagyott tanyán levő pincébe, ahol kísérletezni kívánt velük, hanem be a főtérre.*
- Na jó adok neki egy esélyt. De csak miattad. Viszont ha arra kelünk egyszer, hogy kaszával esik a torkunknak, mondhatom majd, hogy: Én megmondtam? *Újabb tépés. A kezébe került papírosok egyre gyűlnek.*
- Csak gondolok az előttünk levő téli éjszakákra, amikor nem találunk majd égetni valót. *Újabb hazugság. Leginkább az lesz a sorsa mindnek, hogy darabokra tépi őket és engedi, hogy a szél kilopja őket a markából.
Lopva pillant a Khan kezében tartott papírra.*
- Hmm… *Hajol közelebb, hogy elolvassa.* Szörnyvadászat? *Harapja be a száját.* Nem hiszem, hogy csináltam valaha is ilyet, de gondolom nekik is ugyanott fáj, ahol nekünk, nem? *Van némi ellentmondás a fejében ezzel kapcsolatban, hiszen ő eddig sem csak azért harcolt, mert annyira imádott gyilkolni, sebet ejteni, hanem a diadal ízéért. A győzelemért. Egyenlő felek egymással szemben. Emberek, elfek, orkok. Mind két lábon járnak, kardot, íjat, pajzsot fognak. De a szörnyek? Szokatlan lehetőség lenne ez, de érzi párján, hogy valamiért megragadta a dolog, így aztán ő sem ellenkezik túlságosan. Ha mégsem jön be a dolog, hát majd stílusosan megszöknek.*
- Legyen. *Új fogadalma egyébként is valami olyasmi, hogy mindenre Igent mond, józan esze pedig továbbra is szabadságon van (vagy idegkezelésen).* Bár a Pegazust rendkívül utálom. Nem is ismerik a rumot. *Megrázza a fejét undorodva, de rajtra készen lép oldalra. Amíg… *
- MI? *ijedten fordul hátra a „Nagyobb a baj… ” kezdetű mondatra, de a folytatásra kiegyenesedik a szája széle. Kifejezéstelen arccal kapja ki a férfi kezéből a papírt, majd feltekeri a kezében és végül azzal vágja kupán.* Hát ezért a magatartásért szöktettél meg engem az uramtól, te kis imposztor?
5428. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-09-30 17:31:57
Üzenet elküldve: 2016-09-30 17:31:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szekeresek//
//Artheniori beszerző körút//
*A tíz perc talán enyhe túlzás, de tény, hogy Rolf nem útbaigazítás miatt ment oda a két nőhöz. Konkrétan úgy gondolta, hogy a két nőnek nincs mit ennie és éheznek. Anno ő maga is megtapasztalta, milyen borzalmas érzés, mikor üres és morgó hassal kell álomra hajtani a fejét... egyáltalán nem kellemes érzet, sokszor sírásig volt.
Mielőtt bármit is mondhatna a két nőnek egy ork terem előtte. Rolf szembe fordul vele és végigméri a nagyra nőtt férfit. Noha bizarr látvány a két szemfog, ennek ellenére a melák úgy saccolja, hogy nagyjából egy súlycsoportban van az orkkal. Ha pedig mégsem így lenne, akkor sem ijedne meg. Soha az életében nem ijedt meg senki emberfiától, tőle aztán lehet ork, óriás vagy maga a magasságos mennyei teremtő.*
-Jó szerencsét uram!
*Bizony az uram megszólítás tetszik neki és viszonozza is.*
-Gondótam szóba eligyedek velük és hozok nekik egy kis utánpótlást. *mondja a szatyorra.* -No meg éppen mostan ajánlottam föl egy fuvart ha köll. Azt még csak szabad nemde? *pillant az ork szemeibe.* -Kend a testőrük vóna? Mer ha igen nincsen mitő aggódni, nincsen énbennem rossz szándék egy csepp se.
*Nagyjából ez az a kör, amit feltétlenül le szeretne futni, mielőtt újra a hölgyek szavaira figyelne.*
-No minő kár! *pillant a kiskocsira.* -Ha maguknak nem köll én lehet, hogy hasznát veszem.
*Nem mintha nagyon fontos lenne, de hát egy kis potya kézi kocsira végül is igényt tartana, ha lehetséges.*
-Szállítok én ha kell hőgyem annyit, amennyi csak elfér a szekeremen. No nem bánom... várjuk meg itten aztat a vezetőt. Há akkor üdv Nara. Nékem Rolfeuss Kelardo a böcsületes nevem, no de maradjunk a Rolf megnevezésné. Nem vagyok én úr! *pillant mosolyogva Szanara.* -Legföljebb bátyuram!
*Rolf kissé elfordítja fejét amíg Nara meg az ork eszmecserét váltanak. Addig is Szana mellé lép, hogy vele társalogjon.*
-No Szana hőgy. Osztán én se gyöttem ám egyedül! Nézzé csak oda. *mutat rá a szekérre.* -Ottan van egy nyikhaj meg egy vörös tésasszony. Én mondom neked, ilyen fura párost még életembe nem láttam. De most komolyan! No és amúgy ti így merrő, meg hová, meg minek?
//Artheniori beszerző körút//
*A tíz perc talán enyhe túlzás, de tény, hogy Rolf nem útbaigazítás miatt ment oda a két nőhöz. Konkrétan úgy gondolta, hogy a két nőnek nincs mit ennie és éheznek. Anno ő maga is megtapasztalta, milyen borzalmas érzés, mikor üres és morgó hassal kell álomra hajtani a fejét... egyáltalán nem kellemes érzet, sokszor sírásig volt.
Mielőtt bármit is mondhatna a két nőnek egy ork terem előtte. Rolf szembe fordul vele és végigméri a nagyra nőtt férfit. Noha bizarr látvány a két szemfog, ennek ellenére a melák úgy saccolja, hogy nagyjából egy súlycsoportban van az orkkal. Ha pedig mégsem így lenne, akkor sem ijedne meg. Soha az életében nem ijedt meg senki emberfiától, tőle aztán lehet ork, óriás vagy maga a magasságos mennyei teremtő.*
-Jó szerencsét uram!
*Bizony az uram megszólítás tetszik neki és viszonozza is.*
-Gondótam szóba eligyedek velük és hozok nekik egy kis utánpótlást. *mondja a szatyorra.* -No meg éppen mostan ajánlottam föl egy fuvart ha köll. Azt még csak szabad nemde? *pillant az ork szemeibe.* -Kend a testőrük vóna? Mer ha igen nincsen mitő aggódni, nincsen énbennem rossz szándék egy csepp se.
*Nagyjából ez az a kör, amit feltétlenül le szeretne futni, mielőtt újra a hölgyek szavaira figyelne.*
-No minő kár! *pillant a kiskocsira.* -Ha maguknak nem köll én lehet, hogy hasznát veszem.
*Nem mintha nagyon fontos lenne, de hát egy kis potya kézi kocsira végül is igényt tartana, ha lehetséges.*
-Szállítok én ha kell hőgyem annyit, amennyi csak elfér a szekeremen. No nem bánom... várjuk meg itten aztat a vezetőt. Há akkor üdv Nara. Nékem Rolfeuss Kelardo a böcsületes nevem, no de maradjunk a Rolf megnevezésné. Nem vagyok én úr! *pillant mosolyogva Szanara.* -Legföljebb bátyuram!
*Rolf kissé elfordítja fejét amíg Nara meg az ork eszmecserét váltanak. Addig is Szana mellé lép, hogy vele társalogjon.*
-No Szana hőgy. Osztán én se gyöttem ám egyedül! Nézzé csak oda. *mutat rá a szekérre.* -Ottan van egy nyikhaj meg egy vörös tésasszony. Én mondom neked, ilyen fura párost még életembe nem láttam. De most komolyan! No és amúgy ti így merrő, meg hová, meg minek?
5427. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-09-30 16:26:29
Üzenet elküldve: 2016-09-30 16:26:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szekeresek//
*Rolf balra, ők pedig jobbra végül - képletesen. A kalácsfalvi, ha nem is maradéktalanul és mindenben, de többé-kevésbé egy húron látszik pendülni ővele, emiatt pedig kifejezetten hálás: nem kell több hullámot vetni az így is viharosra sikeredett találkozás felszínén. A fogadóba trappoló férfi széles hátáról egyhamar Dynre kúszik felemás tekintete, mesterkélt mosollyal kísért kifejezéssel az arcán.*
- Felajánlhatom két kezem segítségét arra, hogy elűzzék a gémberedettséget abból a sajgó tomporból. *Ha már a kétkezi munka említése látható riadalmat keltett a Vörösben, úgy most emlékezteti rá, hogy annak nem mindennemű megnyilvánulása ellen ágál annyira. Példának okáért az elmúlt éjjel során mintha több ízben is kérlelte volna arra, hogy abba ne hagyja amit csinál, mi több, folytassa. Igaz, mind a kontextus, mind a végzett tevékenység merőben más annál, mint amire jó érzésű ember először asszociál, ha két kézzel művelt munkáról esik szó.*
- Valami azt súgja, hogy valamiért ez neked nem tetszett. Te komolyan tartottál még Rolftól azok után, hogy megkínált a pipadohányából, még ha olyan bűn rossz is, hogy inkább szívnék porított csontvázport? Egyszerű ember a fajtája, ami a szívén az a száján típus, de nem az a fantom, amit mindenkiben látni vélsz, szépségem. *Nem szándékosan teszi, hangja mégis nyugtató élűvé válik, miközben azt nézi, hogy asszonya miként tépi le egymás után azokat az elanyátlanodott függesztményeket a tábláról.* A fejedbe vetted, hogy takaros rendbe szeded a kiáltványokat?
*A nőnek ezt az oldalát már ismerni véli úgy, mint a saját tenyerét: pótlólagos cselekvés, figyelmének akaratlagos elterelése valami sokkal fontosabb tárgyról, ami szintek kizárólagosan ugyanarról a tőről fakad: a komfortzónájából való kikényszerítés.*
- Vagy ez, vagy szakítunk magunknak valamit erről a tábláról, mondjuk ami a legszimpatikusabb. Mondjuk ezt. *Találomra emel el egyet a többi közül, nem a legrégebbi, de látszik az is, hogy egy ideje már állja az elemek próbáját a nyílt ég alatt. Szörnyek űzőiről szól, akik pénzért bárkinek és bármit befognak a szövegezés szerint. Van a papírra vetett sorokban néhány ködösen fogalmazott szó arról is, hogy ha irántuk érdeklődnek, a városban van a legnagyobb lehetőségük rá, hogy rájuk találjanak - ha ők is úgy akarják. Milyen szerencse, hogy most épp Artheniorban vannak.*
- Tessék, tisztes életnek tűnik, gondolom valahol a városfalakon túl. Lőhetsz nyúlra, őzre, szelídíthetsz kutyád a lábadhoz, megtanulhatod, hogyan ülj meg egy lovat és közben néha pénzért szörnyeket gyűjtesz be a megrendelőnek. *Ezt maga költi csak, fogalmas sincs, hisz nem honnét is lehetne, hogy a felhívást intézők mégis ki- és mifélék valójában. De az ő figyelmének lekötésére már ez is elég volt*
- A fogadóban körbekérdezünk, ha itt aggatták ki ezt a papirost, talán szóltak odabent a csaposnak is, hogy igazítsa el azokat, akik emiatt érdeklődnének. *Csücsörítve, jobbra-balra forgatva veszi át a rajzolt ábrát asszonyától, amit elnéz egy jó darabig, mielőtt véleményt formálna. Elborult, baljós tekintettel fordul Dyn felé.*
- Nagyobb a baj, mint azt valaha is gondoltam. Ezek látták az arcod, amikor reggel kiemeled a párnából.
*Rolf balra, ők pedig jobbra végül - képletesen. A kalácsfalvi, ha nem is maradéktalanul és mindenben, de többé-kevésbé egy húron látszik pendülni ővele, emiatt pedig kifejezetten hálás: nem kell több hullámot vetni az így is viharosra sikeredett találkozás felszínén. A fogadóba trappoló férfi széles hátáról egyhamar Dynre kúszik felemás tekintete, mesterkélt mosollyal kísért kifejezéssel az arcán.*
- Felajánlhatom két kezem segítségét arra, hogy elűzzék a gémberedettséget abból a sajgó tomporból. *Ha már a kétkezi munka említése látható riadalmat keltett a Vörösben, úgy most emlékezteti rá, hogy annak nem mindennemű megnyilvánulása ellen ágál annyira. Példának okáért az elmúlt éjjel során mintha több ízben is kérlelte volna arra, hogy abba ne hagyja amit csinál, mi több, folytassa. Igaz, mind a kontextus, mind a végzett tevékenység merőben más annál, mint amire jó érzésű ember először asszociál, ha két kézzel művelt munkáról esik szó.*
- Valami azt súgja, hogy valamiért ez neked nem tetszett. Te komolyan tartottál még Rolftól azok után, hogy megkínált a pipadohányából, még ha olyan bűn rossz is, hogy inkább szívnék porított csontvázport? Egyszerű ember a fajtája, ami a szívén az a száján típus, de nem az a fantom, amit mindenkiben látni vélsz, szépségem. *Nem szándékosan teszi, hangja mégis nyugtató élűvé válik, miközben azt nézi, hogy asszonya miként tépi le egymás után azokat az elanyátlanodott függesztményeket a tábláról.* A fejedbe vetted, hogy takaros rendbe szeded a kiáltványokat?
*A nőnek ezt az oldalát már ismerni véli úgy, mint a saját tenyerét: pótlólagos cselekvés, figyelmének akaratlagos elterelése valami sokkal fontosabb tárgyról, ami szintek kizárólagosan ugyanarról a tőről fakad: a komfortzónájából való kikényszerítés.*
- Vagy ez, vagy szakítunk magunknak valamit erről a tábláról, mondjuk ami a legszimpatikusabb. Mondjuk ezt. *Találomra emel el egyet a többi közül, nem a legrégebbi, de látszik az is, hogy egy ideje már állja az elemek próbáját a nyílt ég alatt. Szörnyek űzőiről szól, akik pénzért bárkinek és bármit befognak a szövegezés szerint. Van a papírra vetett sorokban néhány ködösen fogalmazott szó arról is, hogy ha irántuk érdeklődnek, a városban van a legnagyobb lehetőségük rá, hogy rájuk találjanak - ha ők is úgy akarják. Milyen szerencse, hogy most épp Artheniorban vannak.*
- Tessék, tisztes életnek tűnik, gondolom valahol a városfalakon túl. Lőhetsz nyúlra, őzre, szelídíthetsz kutyád a lábadhoz, megtanulhatod, hogyan ülj meg egy lovat és közben néha pénzért szörnyeket gyűjtesz be a megrendelőnek. *Ezt maga költi csak, fogalmas sincs, hisz nem honnét is lehetne, hogy a felhívást intézők mégis ki- és mifélék valójában. De az ő figyelmének lekötésére már ez is elég volt*
- A fogadóban körbekérdezünk, ha itt aggatták ki ezt a papirost, talán szóltak odabent a csaposnak is, hogy igazítsa el azokat, akik emiatt érdeklődnének. *Csücsörítve, jobbra-balra forgatva veszi át a rajzolt ábrát asszonyától, amit elnéz egy jó darabig, mielőtt véleményt formálna. Elborult, baljós tekintettel fordul Dyn felé.*
- Nagyobb a baj, mint azt valaha is gondoltam. Ezek látták az arcod, amikor reggel kiemeled a párnából.
5426. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-09-30 14:33:18
Üzenet elküldve: 2016-09-30 14:33:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kolandin fáradtan áll az Artheniori főtér közepén. Kinyújtóztatja elfáradt végtagjait és nagyot sóhajt. Végignéz a tömegen. Tanulmányozza az embereket, elfeket, tündéreket. Tanulmányozza azokat akikkel mostantól együtt fog élni.* ~ Mindenki őt bámulja. Nem tudja miért. Talán a nem minden napi kinézete miatt? Vagy a ruhái állapota miatt?~ * Lenéz a köpenyére* ~ Az ide vezető út nem csak őt viselte meg hanem a ruhadarabjait is. Talán keresnie kéne egy embert aki útbaigazítja őt. Még alaposabban körülnéz a tömegben de senkiről sem véli úgy, hogy megfelelő lenne a feladatra. Ezért inkább úgy dönt, hogy magában bízik.~ * Az övéhez nyúl, kotorászni kezd, és előhúz egy megviselt térképet, rápillant és tanulmányozni kezdi az új otthonához vezető utat. Pár perc múlva elindul a szegény negyed irányába.*
5425. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-09-30 12:20:09
Üzenet elküldve: 2016-09-30 12:20:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Szekeresek//
*Végül nem alszik el. Bár szemhéjai néha elnehezednek, de gondolatai és paranoiásan villogó elméje nem engedi, hogy nyugalmi állapotba kerüljön, amikor bármelyik pillanatban előbújhat Rolfból a nem várt gonosz, hogy késével mészárolja őket a halálba. Legalább egyiküknek nem árt résen lenni és nem megszavazni minden bizalmat egy sosem látott földművesnek. Magából indul ki, ő is mindig másnak adja ki magát, így miért is lenne olyan nehéz ezt valaki másnak is megtenni?
Időközben a szekér végébe húzódott, lábát onnan lógatja alá a föld felé, arra készülve, hogy minél hamarabb le tudjon onnan pattanni.*
- Ha elszámítunk bizonyos testrészek sajgásától, még élek. *Mondja kissé fáradtan és lábra ugrik, amint „leparkolnak”. A nyafogós nemes kisasszonyok kínjával ropogtatja meg a hátát és tapogatja meg hátsóját, amelyet a kemény fán való hosszani ücsörgéstől nem igazán érez most. Felkiáltása szól mind a két férfi kérdésére is, és laposakat pislantva néz körbe a város főterén. Nem változott sokat ez a hely, mintha nem fenyegetné semmi sem.
Lehűlt arccal fordul meg a „kétkezi munka” hallatán.
~Na még mit nem!~ Ő inkább a kizsebelhető áldozatokat kezdi lesni, amíg a hirdető tábláig eljutnak. Úgy tesz, mint aki nagyban olvas, de szürkéi tovább siklanak minden egyes betűn érdektelenül. Néha azért egyet, egyet csak úgy letép. Miért ne?*
- Nagyon jót. *Mondja, amíg letép egy elsárgult papírt. Úgy tűnik efelé nem divat leszedni az elavult híreket, inkább rátűzik a következőt, emiatt vastag rétegben állnak Dynti kezére, hogy vandálkodjon kicsit. Jó lesz gyűjtósnak későbbre.*
- Megvitattuk, hogy a háború miként lendíti fel a gabonakereskedelmet. *Már a hangleejtése is a komolytalanságról árulkodik.* Nem nagyon beszéltünk, inkább csak úgy bámultam ki a fejemből, amíg te ész nélkül fogtad magad és bealudtál egy vadidegen mellett. *Nem érkezik büntető jellegű rúgás, sem pedig ökle nyoma a férfi vállába, de rosszallását kifejezi egy pillantással.*
- Úgy érted maradjunk vele és várjuk meg mit dob elénk még a sors? *Félrehúzza a száját. Azért ő nem teljesen így élte az életét, még akkor sem, ha úgy tűnik mint aki sodródik az árral, de olykor kénytelen előre gondolkodni a szerinte őt körülvevő veszély miatt, ami talán már egyáltalán nem is létezik, csak az elméjében.*
- Legyen. Bár… *Fordul hátra egy pillantra.* Úgy látom ő is megirigyelte a házaslétet. *Vigyorogva teszi hozzá, látva, ahogy Rolf máris megcélzott egy női társaságot.* Ráférne egy nő. Egészségtelen ez a viszony a pónival… Szerinted ugye nem szoktak… Tudod? *Kissé beteg területekre evezik a fantáziája, de gondolatai el is távolodnak ettől, amint ujjával újabb régi papírt szakít le és meglátja, ami alatta.*
- Na ne már! *Csattan fel és letépi azt is, hogy orra elé dugva tanulmányozza. Elég régi lehet már, az írása is megkopott és a rajz is csak elemekben mutatta egykori célját. Saját magának karikatúraszerű másával néz szemet az idegtől remegő ajkakkal. Régebben is talált már hasonlót és nem az életben elkövetett bűnei, mint a kalózkodás, lopás, vagy a Kikötői eldugott utcáiban levő emberölés vádja miatt, hanem még mindig az otthoni szökése. Nyilvánvaló volt, hogy exférje majd mindent megtesz a felkutatásáért, még akkor is, ha ez a papíros több éves lehet.*
- Nézd már ezt a szemet. *Mutatja Khan felé a papírt. Mindig ez van. Az egyik képen kancsal, a másikon az orra klasszisokkal nagyobb a kelleténél, vagy lehagyják a száját róla, de a lényeg, ami neki kapóra jön, hogy csak nyomaiban hasonlít rá.* Kikkel rajzoltatták ezt? Részeg egerekkel?
*Végül nem alszik el. Bár szemhéjai néha elnehezednek, de gondolatai és paranoiásan villogó elméje nem engedi, hogy nyugalmi állapotba kerüljön, amikor bármelyik pillanatban előbújhat Rolfból a nem várt gonosz, hogy késével mészárolja őket a halálba. Legalább egyiküknek nem árt résen lenni és nem megszavazni minden bizalmat egy sosem látott földművesnek. Magából indul ki, ő is mindig másnak adja ki magát, így miért is lenne olyan nehéz ezt valaki másnak is megtenni?
Időközben a szekér végébe húzódott, lábát onnan lógatja alá a föld felé, arra készülve, hogy minél hamarabb le tudjon onnan pattanni.*
- Ha elszámítunk bizonyos testrészek sajgásától, még élek. *Mondja kissé fáradtan és lábra ugrik, amint „leparkolnak”. A nyafogós nemes kisasszonyok kínjával ropogtatja meg a hátát és tapogatja meg hátsóját, amelyet a kemény fán való hosszani ücsörgéstől nem igazán érez most. Felkiáltása szól mind a két férfi kérdésére is, és laposakat pislantva néz körbe a város főterén. Nem változott sokat ez a hely, mintha nem fenyegetné semmi sem.
Lehűlt arccal fordul meg a „kétkezi munka” hallatán.
~Na még mit nem!~ Ő inkább a kizsebelhető áldozatokat kezdi lesni, amíg a hirdető tábláig eljutnak. Úgy tesz, mint aki nagyban olvas, de szürkéi tovább siklanak minden egyes betűn érdektelenül. Néha azért egyet, egyet csak úgy letép. Miért ne?*
- Nagyon jót. *Mondja, amíg letép egy elsárgult papírt. Úgy tűnik efelé nem divat leszedni az elavult híreket, inkább rátűzik a következőt, emiatt vastag rétegben állnak Dynti kezére, hogy vandálkodjon kicsit. Jó lesz gyűjtósnak későbbre.*
- Megvitattuk, hogy a háború miként lendíti fel a gabonakereskedelmet. *Már a hangleejtése is a komolytalanságról árulkodik.* Nem nagyon beszéltünk, inkább csak úgy bámultam ki a fejemből, amíg te ész nélkül fogtad magad és bealudtál egy vadidegen mellett. *Nem érkezik büntető jellegű rúgás, sem pedig ökle nyoma a férfi vállába, de rosszallását kifejezi egy pillantással.*
- Úgy érted maradjunk vele és várjuk meg mit dob elénk még a sors? *Félrehúzza a száját. Azért ő nem teljesen így élte az életét, még akkor sem, ha úgy tűnik mint aki sodródik az árral, de olykor kénytelen előre gondolkodni a szerinte őt körülvevő veszély miatt, ami talán már egyáltalán nem is létezik, csak az elméjében.*
- Legyen. Bár… *Fordul hátra egy pillantra.* Úgy látom ő is megirigyelte a házaslétet. *Vigyorogva teszi hozzá, látva, ahogy Rolf máris megcélzott egy női társaságot.* Ráférne egy nő. Egészségtelen ez a viszony a pónival… Szerinted ugye nem szoktak… Tudod? *Kissé beteg területekre evezik a fantáziája, de gondolatai el is távolodnak ettől, amint ujjával újabb régi papírt szakít le és meglátja, ami alatta.*
- Na ne már! *Csattan fel és letépi azt is, hogy orra elé dugva tanulmányozza. Elég régi lehet már, az írása is megkopott és a rajz is csak elemekben mutatta egykori célját. Saját magának karikatúraszerű másával néz szemet az idegtől remegő ajkakkal. Régebben is talált már hasonlót és nem az életben elkövetett bűnei, mint a kalózkodás, lopás, vagy a Kikötői eldugott utcáiban levő emberölés vádja miatt, hanem még mindig az otthoni szökése. Nyilvánvaló volt, hogy exférje majd mindent megtesz a felkutatásáért, még akkor is, ha ez a papíros több éves lehet.*
- Nézd már ezt a szemet. *Mutatja Khan felé a papírt. Mindig ez van. Az egyik képen kancsal, a másikon az orra klasszisokkal nagyobb a kelleténél, vagy lehagyják a száját róla, de a lényeg, ami neki kapóra jön, hogy csak nyomaiban hasonlít rá.* Kikkel rajzoltatták ezt? Részeg egerekkel?
5424. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-09-30 09:26:06
Üzenet elküldve: 2016-09-30 09:26:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Esküdni merne, hogy a negyedben még rosszabb, mint bárhol máshol a városban. De nem áll meg, nem bámulja meg sem az épületeket, se az embereket. Még a leginkább sajnálatra méltók se kapnak többet egy-egy pillantásnál. Egyedül az utcagyerekek okoznak neki némi fejtörést. Hasonlítanak a többi nincstelenre, akiknek saját erőből kellene felkapaszkodniuk, de a gyerekek nem tehetnek a saját sorsukról, nekik segíthetne. Nem teljesen biztos a dologban, így inkább hagyja.*
-A sámánok utódjai? Burokban születnek, felemás szemekkel, több ujjal vagy lábujjal, fogakkal. Ilyen apróságok, amiket már születéskor észre lehet venni. Vagy, ha nincs kiválasztott, akiből tényleg jó sámán lenne, akkor egyszerűen fognak egy gyereket, akit a szellemek elfogadnak. De ez csak a legvégső megoldás, hogy ne vesszen el a sámán tudása. Ha a törzs sámánja elveszik, az olyan, mintha valakinek a szíve tűnne el. Az emlékei, az erkölcsi alapú törvényei, ilyesmik. És belőlük kicsit nehezebb újat találni, mint egy törzsfőből. *Miközben magyaráz, követi azt az irányt, amerre többen igyekeznek. Menet közben egy pillanatra az égre sandít, ahol már gyülekeznek a felhők, mintha valami rossz készülne a világra szakadni. Hallani suttogásokat a tömegben valamilyen holtakról, akik sírjukból kikelve az élőkre támadnak.*
-Nem hittem, hogy ennyire szó szerint akarnának nekem bármit is mondani a szellemek. *Fordul az elf felé. A kisebb tömeg, amihez csatlakozott közben biztosan sodorja őket a piactér felé. Egyszer csak valami hang hallatszik, aminek a forrását nem igazán tudná megmondani. A tömeg egy darabig még halad, majd az odafentről érkező üdvözlésre többen is felnéznek, többek közt a sámán is.
Zeni nem teljesen érti először, hogy miről is beszél a felhő-kép, de egy kis idő múltán elkezdi összekötögetni az elhangzó tényeket. Meg az ahhoz tartozó minden egyebet. Amikor vége van, a tömeg nem hömpölyög tovább, de nincs is igazából vége a díszes beszédnek, sem az eseménysornak. Hamarosan újabb és újabb entitások tűnnek fel, ami őt nem igazán izgatja, eddig is hitt, vagy bennük, vagy valami igen hasonlókban.
Megkocogtatja az előtte álló férfi vállát.*
-Merre van a piac? *Láthatóan a másik még sokkban lehet, hiszen rövid gondolkodás után a megfelelő irányba int. Ezt követően Zeni hátra fordul és int D'rananak.*
-Menjünk!
-A sámánok utódjai? Burokban születnek, felemás szemekkel, több ujjal vagy lábujjal, fogakkal. Ilyen apróságok, amiket már születéskor észre lehet venni. Vagy, ha nincs kiválasztott, akiből tényleg jó sámán lenne, akkor egyszerűen fognak egy gyereket, akit a szellemek elfogadnak. De ez csak a legvégső megoldás, hogy ne vesszen el a sámán tudása. Ha a törzs sámánja elveszik, az olyan, mintha valakinek a szíve tűnne el. Az emlékei, az erkölcsi alapú törvényei, ilyesmik. És belőlük kicsit nehezebb újat találni, mint egy törzsfőből. *Miközben magyaráz, követi azt az irányt, amerre többen igyekeznek. Menet közben egy pillanatra az égre sandít, ahol már gyülekeznek a felhők, mintha valami rossz készülne a világra szakadni. Hallani suttogásokat a tömegben valamilyen holtakról, akik sírjukból kikelve az élőkre támadnak.*
-Nem hittem, hogy ennyire szó szerint akarnának nekem bármit is mondani a szellemek. *Fordul az elf felé. A kisebb tömeg, amihez csatlakozott közben biztosan sodorja őket a piactér felé. Egyszer csak valami hang hallatszik, aminek a forrását nem igazán tudná megmondani. A tömeg egy darabig még halad, majd az odafentről érkező üdvözlésre többen is felnéznek, többek közt a sámán is.
Zeni nem teljesen érti először, hogy miről is beszél a felhő-kép, de egy kis idő múltán elkezdi összekötögetni az elhangzó tényeket. Meg az ahhoz tartozó minden egyebet. Amikor vége van, a tömeg nem hömpölyög tovább, de nincs is igazából vége a díszes beszédnek, sem az eseménysornak. Hamarosan újabb és újabb entitások tűnnek fel, ami őt nem igazán izgatja, eddig is hitt, vagy bennük, vagy valami igen hasonlókban.
Megkocogtatja az előtte álló férfi vállát.*
-Merre van a piac? *Láthatóan a másik még sokkban lehet, hiszen rövid gondolkodás után a megfelelő irányba int. Ezt követően Zeni hátra fordul és int D'rananak.*
-Menjünk!
5423. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-09-29 23:52:39
Üzenet elküldve: 2016-09-29 23:52:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Szekeresek//
//Artheniori beszerző körút//
*Nagyon kecsegtetően hangzik az ajánlat, hogy bővítsék az ételek választékát, de még mindig jobbnak látja, ha nem kódorog messze a találkozóhelytől ezzel a sok, törékeny aprósággal megpakolva. Mielőtt azonban válaszra nyithatná a száját, egy nagy darab, torzonborz férfi cammog oda hozzájuk és kedvesen megszólítja őket. Nara először meglepődik a fura figurán, de aztán szélesen elmosolyodik az erős, vidéki akcentuson, a zsákocska gyümölcstől pedig mohón felcsillan a szeme.*
-Neked is szép napot utazó!
*Mosolyog barátságosan a férfire, de kissé vonakodva fogadja el az élelmet.*
-Nagyon kedves tőled. Igazán. De voltaképpen a kiskocsi itt marad. Nekünk csak a tartalma kellett.
~Sajnos. Milyen kár érte.~
-Ellenben a társainkat várjuk éppen. Talán más dolgok elszállításában tudnál nekünk segíteni. De a vezetőnket kell erről megkérdezni. Várd meg velünk! Én egyébként Nara vagyok.
*Visszaül a padra és a táskából egy körtét előhúzva a férfi felé nyújtja, ezzel invitálva a kései uzsonna elfogyasztására. Remek kis szekérre mutogatott a férfi, és Nara titkon elképzeli, hogy hazafelé talán nem kell végig gyalogolnia. Beleélni azonban még nem meri magát. Fejével finoman biccent a mellette lévő szabad helyre, és közben Szanának is nyújt egy gyümölcsöt. A lány persze távolságtartóbb és óvatosabb a férfivel, de Nara nem tudja meghazudtolni önmagát. Épp csak egyetlen pillanatra fordul meg a fejében, mikor az ostorra villan a tekintete, hogy talán neki is jobban kellene vigyáznia az ilyen alakokkal. Ekkor azonban megüti fülét egy mélyen érces hang, amitől a szíve azonnal jó pár ütemmel feljebb kapcsol és már fordul is az érkező ork felé.*
~Oh, hát itt van. Nem hagyott itt.~
*Egy pillanatra egész testében megdermed, mert nem tudja most épp mi lehet a férfi fejében, de a pillantásuk találkozik és attól, ahogy Sharall ránéz, Nara úgy érzi, valami a helyére került a világban. Az egész lénye kivirul és boldog mosollyal, szinte ragyogva leheli a nevét.*
-Sharall.
*Felpattan és semmivel és senkivel nem törődve, pár lépéssel megrövidíti a köztük lévő távolságot és remélhetőleg ezzel a lendülettel veti magát a férfi karjaiba.*
-Oh Sharall, úgy örülök, hogy még itt vagy!
*Ha a férfi hagyja, arcát a mellkasába fúrja és mélyen beszívja annak mámorító illatát. Végre tényleg megnyugszik és már ömlik is belőle a szó.*
-Képzeld, annyira össze voltam zavarodva mikor elmentem, hogy végül eltévedtünk az erdőben és egy kissé veszélyes helyen lyukadtunk ki, de nem esett bajunk, mert Szana nagyon ügyes volt és megtalálta a kiutat, és közben még egy kis kocsinyi bájitalt is találtam, és tele van vele a táskám, és...
*Itt megakad egy pillanatra és csak mélyen a férfi szemébe néz. Csak nézi, és közben finoman megsimogatja annak szakállas arcát.*
-Sajnálom.
*Mondja halkabban.*
-Sajnálom, hogy elmentem és itt hagytalak egyedül.
~A múltad láncaival.~
-Sajnálom, hogy bele sem gondoltam mi lehet a szívedben.
~Mert csak a magam sértettsége volt a fontos.~
-De mindent megbeszélünk. Valahogy megoldjuk. Idővel...
*Csak ennyit mond, de a komolyság lassan eloszlik az arcáról és helyét megint a boldog mosoly veszi át. Most minden a helyén van a világban, de legfőképpen ő, a férfi oldalán. Valószínűleg a szekeres férfi furán néz rájuk, és Szana is csak azért forgathatja a szemét, mert ezt a jelenetet már volt szerencséje látni, de most ez sem annyira számít. Végül nehezen, de elszakítja magát tőle és visszafordulva a többiek felé folytatja.*
-Gyere, mert most már tényleg éhen halok.
*Nevet fel és visszatáncolva a padhoz mohón veti rá magát a korábban szorongatott almára.*
//Artheniori beszerző körút//
*Nagyon kecsegtetően hangzik az ajánlat, hogy bővítsék az ételek választékát, de még mindig jobbnak látja, ha nem kódorog messze a találkozóhelytől ezzel a sok, törékeny aprósággal megpakolva. Mielőtt azonban válaszra nyithatná a száját, egy nagy darab, torzonborz férfi cammog oda hozzájuk és kedvesen megszólítja őket. Nara először meglepődik a fura figurán, de aztán szélesen elmosolyodik az erős, vidéki akcentuson, a zsákocska gyümölcstől pedig mohón felcsillan a szeme.*
-Neked is szép napot utazó!
*Mosolyog barátságosan a férfire, de kissé vonakodva fogadja el az élelmet.*
-Nagyon kedves tőled. Igazán. De voltaképpen a kiskocsi itt marad. Nekünk csak a tartalma kellett.
~Sajnos. Milyen kár érte.~
-Ellenben a társainkat várjuk éppen. Talán más dolgok elszállításában tudnál nekünk segíteni. De a vezetőnket kell erről megkérdezni. Várd meg velünk! Én egyébként Nara vagyok.
*Visszaül a padra és a táskából egy körtét előhúzva a férfi felé nyújtja, ezzel invitálva a kései uzsonna elfogyasztására. Remek kis szekérre mutogatott a férfi, és Nara titkon elképzeli, hogy hazafelé talán nem kell végig gyalogolnia. Beleélni azonban még nem meri magát. Fejével finoman biccent a mellette lévő szabad helyre, és közben Szanának is nyújt egy gyümölcsöt. A lány persze távolságtartóbb és óvatosabb a férfivel, de Nara nem tudja meghazudtolni önmagát. Épp csak egyetlen pillanatra fordul meg a fejében, mikor az ostorra villan a tekintete, hogy talán neki is jobban kellene vigyáznia az ilyen alakokkal. Ekkor azonban megüti fülét egy mélyen érces hang, amitől a szíve azonnal jó pár ütemmel feljebb kapcsol és már fordul is az érkező ork felé.*
~Oh, hát itt van. Nem hagyott itt.~
*Egy pillanatra egész testében megdermed, mert nem tudja most épp mi lehet a férfi fejében, de a pillantásuk találkozik és attól, ahogy Sharall ránéz, Nara úgy érzi, valami a helyére került a világban. Az egész lénye kivirul és boldog mosollyal, szinte ragyogva leheli a nevét.*
-Sharall.
*Felpattan és semmivel és senkivel nem törődve, pár lépéssel megrövidíti a köztük lévő távolságot és remélhetőleg ezzel a lendülettel veti magát a férfi karjaiba.*
-Oh Sharall, úgy örülök, hogy még itt vagy!
*Ha a férfi hagyja, arcát a mellkasába fúrja és mélyen beszívja annak mámorító illatát. Végre tényleg megnyugszik és már ömlik is belőle a szó.*
-Képzeld, annyira össze voltam zavarodva mikor elmentem, hogy végül eltévedtünk az erdőben és egy kissé veszélyes helyen lyukadtunk ki, de nem esett bajunk, mert Szana nagyon ügyes volt és megtalálta a kiutat, és közben még egy kis kocsinyi bájitalt is találtam, és tele van vele a táskám, és...
*Itt megakad egy pillanatra és csak mélyen a férfi szemébe néz. Csak nézi, és közben finoman megsimogatja annak szakállas arcát.*
-Sajnálom.
*Mondja halkabban.*
-Sajnálom, hogy elmentem és itt hagytalak egyedül.
~A múltad láncaival.~
-Sajnálom, hogy bele sem gondoltam mi lehet a szívedben.
~Mert csak a magam sértettsége volt a fontos.~
-De mindent megbeszélünk. Valahogy megoldjuk. Idővel...
*Csak ennyit mond, de a komolyság lassan eloszlik az arcáról és helyét megint a boldog mosoly veszi át. Most minden a helyén van a világban, de legfőképpen ő, a férfi oldalán. Valószínűleg a szekeres férfi furán néz rájuk, és Szana is csak azért forgathatja a szemét, mert ezt a jelenetet már volt szerencséje látni, de most ez sem annyira számít. Végül nehezen, de elszakítja magát tőle és visszafordulva a többiek felé folytatja.*
-Gyere, mert most már tényleg éhen halok.
*Nevet fel és visszatáncolva a padhoz mohón veti rá magát a korábban szorongatott almára.*
5422. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-09-29 22:13:08
Üzenet elküldve: 2016-09-29 22:13:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Szekeresek//
//Artheniori beszerző körút//
- Na látod, én ennyire sosem fogom megismerni az erdőlelkét.
*Vannak olyan tehetségek, amit nem lehet tanulni, egy vele született, adottság. Abban biztos, hogy Nara is egy fajta tehetség, nem hiszi, hogy annyira félteni kéne a félelf leányzót.*
- Azért nem állnék ki a gnóm ellen szemtől szemben.
*Közben elmosolyodik.*
- A csuklyás férfi, mindenre azt mondta, hogy őt kell keresni, ennek ellenére meg sem merem szólítani.
*Közelharcra semmiféleképpen nem akar konfrontálni, legalábbis az ő részéről biztos nem akar a kezébe fogni egy kardot, vagy más hozzá hasonló közelharci fegyvert. Mikor Rowonnal gyakorolt az egészen más helyzet volt, hiszen azok csak gyakorlófegyverek voltak.*
- Nem biztos, hogy a nyers erő a megoldás.
*Mikor segítséget kér leányzó Szanától, kicsit meglepődik.*
~ Mint tanár? Nekem is rengeteget kell tanulni.~
- Szívesen oktatnálak, csak az a probléma, hogy nekem is sokat kell fejlődni.
*Visszagondol a vörös hajú Ezüstvérűre. Aki igen érdekes fogta az íjat.*
~ Ha azt akkor elengedi, nekem annyi lett volna.~
- Szerintem Meruwiel erről többet tud mondani.
*Majd az éhség csak közbe szól ismét. Már pattan is fel mikor Nara elkezd kutakodni a táskájában. Miután elővette, rögtön meg is kínálja a Szanát.*
- De drága vagy.
*Mosolyodik el a kedves gesztus miatt.*
- Mi lenne, ha kiegészítenék az elemrozsiját?
Szerintem le tudunk menni a piacra, és valami finomat hozzá venni.
*Ahogy befejezi a mondókáját. Egy úr jelenik meg. Rögtön hozzá fordul és bemutatkozik a félsötételf is.*
- Üdvözletem. *Kezét a mellkasára teszi, enyhén megdönti magát.*
~ Ilyet se hallottam még, hogy valaki ezt mondaná nekem.~
*Az arca hirtelen komoly arcot vág, de semmi ellenszenv nincsen rajta, inkább egy fajta alázat tükröződik.*
- Nagyon szépen köszönjük a segítségét.
*A férfivel nem beszél olyan közvetlen hangon, mint a félelffel.*
- El tetszik árulni, hogy kit tisztelhetünk meg magában uram?
*Még mielőtt választ adhatna Sharall tornyosul feléjük.*
~ Sharall?~
//Artheniori beszerző körút//
- Na látod, én ennyire sosem fogom megismerni az erdőlelkét.
*Vannak olyan tehetségek, amit nem lehet tanulni, egy vele született, adottság. Abban biztos, hogy Nara is egy fajta tehetség, nem hiszi, hogy annyira félteni kéne a félelf leányzót.*
- Azért nem állnék ki a gnóm ellen szemtől szemben.
*Közben elmosolyodik.*
- A csuklyás férfi, mindenre azt mondta, hogy őt kell keresni, ennek ellenére meg sem merem szólítani.
*Közelharcra semmiféleképpen nem akar konfrontálni, legalábbis az ő részéről biztos nem akar a kezébe fogni egy kardot, vagy más hozzá hasonló közelharci fegyvert. Mikor Rowonnal gyakorolt az egészen más helyzet volt, hiszen azok csak gyakorlófegyverek voltak.*
- Nem biztos, hogy a nyers erő a megoldás.
*Mikor segítséget kér leányzó Szanától, kicsit meglepődik.*
~ Mint tanár? Nekem is rengeteget kell tanulni.~
- Szívesen oktatnálak, csak az a probléma, hogy nekem is sokat kell fejlődni.
*Visszagondol a vörös hajú Ezüstvérűre. Aki igen érdekes fogta az íjat.*
~ Ha azt akkor elengedi, nekem annyi lett volna.~
- Szerintem Meruwiel erről többet tud mondani.
*Majd az éhség csak közbe szól ismét. Már pattan is fel mikor Nara elkezd kutakodni a táskájában. Miután elővette, rögtön meg is kínálja a Szanát.*
- De drága vagy.
*Mosolyodik el a kedves gesztus miatt.*
- Mi lenne, ha kiegészítenék az elemrozsiját?
Szerintem le tudunk menni a piacra, és valami finomat hozzá venni.
*Ahogy befejezi a mondókáját. Egy úr jelenik meg. Rögtön hozzá fordul és bemutatkozik a félsötételf is.*
- Üdvözletem. *Kezét a mellkasára teszi, enyhén megdönti magát.*
~ Ilyet se hallottam még, hogy valaki ezt mondaná nekem.~
*Az arca hirtelen komoly arcot vág, de semmi ellenszenv nincsen rajta, inkább egy fajta alázat tükröződik.*
- Nagyon szépen köszönjük a segítségét.
*A férfivel nem beszél olyan közvetlen hangon, mint a félelffel.*
- El tetszik árulni, hogy kit tisztelhetünk meg magában uram?
*Még mielőtt választ adhatna Sharall tornyosul feléjük.*
~ Sharall?~
5421. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-09-29 21:22:09
Üzenet elküldve: 2016-09-29 21:22:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori beszerző körút//
*Sharall fáradtan rogyik le a főtéren álló kút peremére. Hosszú ideig kereste a lányokat az erdőben, de mindhiába, mintha a föld nyelte volna el őket. Ráadásul tisztában vele, hogy az egész az ő hibája, így a harag és az önsajnálat mellett, most még a bűntudattal is el kell számolnia. Próbálja azzal nyugtatni magát, hogy ő mindent megtett, hogy semmilyen felelőssége nincs az ügy alakulásában, de nemhogy mást, magát sem képes becsapni ezzel. Hatalmas sóhaj kíséretében néz le vérző ökleire, amik mint, két vérző mementó, nem hagyják, hogy elfeledje bűnét. Egy nem túl komolynak induló, de vérrel verejtékkel és könnyel végződő bűnt. Mégpedig azt, hogy még mindig a múltban él, holott tudja, hogy nem tehet már semmit. A test amely jelen pillanatban inkább egy rakás hulladékra hasonlít, ugyan itt van a jelenben, viszont olyan láncok kötik vissza lelkét a múltba amikkel még ha meg is próbálna küzdeni, csak roncsolni tudná erőtlen kis porhüvelye magját, de épen elszakítani nem. Épp ezért hitte azt, hogyha testi fájdalmat okoz magának, akkor jobban fogja viselni a lelki sebeket. És most itt van egyedül. Sem a múltjának nem részese már sem a jelenjének. És ezt mind csak magának köszönheti. Magának és a félelmének. Ekkor látja meg a két lányt. Pontosabban, csak Narát, de más jelen helyzetben nem is igazán számít neki. Viszont lát mást is a két lányon kívül, ami bár ugyanolyan hatást generál nála viszont teljes más érzelmekkel fűtve. Egy ideig ül még ott, és várja, hogy az idegen elmenjen. Bár nem úgy néz ki mélyen belül azért reménykedik, hogy az idegen csak útbaigazítás miatt beszél a két lánnyal, de mikor tíz perc elteltével sem lép le az illető, Sharall úgy dönt, hogy jobb lesz ha mégis odamegy. Kicsit ugyan fél a találkozástól, de a lány nem úgy néz ki, mint aki nagyon szét lenne esve, így lehet, hogy mégsem lesz gond. Gyors léptekkel elindul a trió felé, majd mikor halótávolságon belül ér megszólítja a férfit. *
-Jó napot uram. Meséljen csak mi dolga a két hölggyel? -
*Közben esdve néz Narára. Mintha a tekintetével, ki tudná törölni az elmúlt nap eseményeit. *
*Sharall fáradtan rogyik le a főtéren álló kút peremére. Hosszú ideig kereste a lányokat az erdőben, de mindhiába, mintha a föld nyelte volna el őket. Ráadásul tisztában vele, hogy az egész az ő hibája, így a harag és az önsajnálat mellett, most még a bűntudattal is el kell számolnia. Próbálja azzal nyugtatni magát, hogy ő mindent megtett, hogy semmilyen felelőssége nincs az ügy alakulásában, de nemhogy mást, magát sem képes becsapni ezzel. Hatalmas sóhaj kíséretében néz le vérző ökleire, amik mint, két vérző mementó, nem hagyják, hogy elfeledje bűnét. Egy nem túl komolynak induló, de vérrel verejtékkel és könnyel végződő bűnt. Mégpedig azt, hogy még mindig a múltban él, holott tudja, hogy nem tehet már semmit. A test amely jelen pillanatban inkább egy rakás hulladékra hasonlít, ugyan itt van a jelenben, viszont olyan láncok kötik vissza lelkét a múltba amikkel még ha meg is próbálna küzdeni, csak roncsolni tudná erőtlen kis porhüvelye magját, de épen elszakítani nem. Épp ezért hitte azt, hogyha testi fájdalmat okoz magának, akkor jobban fogja viselni a lelki sebeket. És most itt van egyedül. Sem a múltjának nem részese már sem a jelenjének. És ezt mind csak magának köszönheti. Magának és a félelmének. Ekkor látja meg a két lányt. Pontosabban, csak Narát, de más jelen helyzetben nem is igazán számít neki. Viszont lát mást is a két lányon kívül, ami bár ugyanolyan hatást generál nála viszont teljes más érzelmekkel fűtve. Egy ideig ül még ott, és várja, hogy az idegen elmenjen. Bár nem úgy néz ki mélyen belül azért reménykedik, hogy az idegen csak útbaigazítás miatt beszél a két lánnyal, de mikor tíz perc elteltével sem lép le az illető, Sharall úgy dönt, hogy jobb lesz ha mégis odamegy. Kicsit ugyan fél a találkozástól, de a lány nem úgy néz ki, mint aki nagyon szét lenne esve, így lehet, hogy mégsem lesz gond. Gyors léptekkel elindul a trió felé, majd mikor halótávolságon belül ér megszólítja a férfit. *
-Jó napot uram. Meséljen csak mi dolga a két hölggyel? -
*Közben esdve néz Narára. Mintha a tekintetével, ki tudná törölni az elmúlt nap eseményeit. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8636-8655