Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-08 19:56:31
Üzenet elküldve: 2014-10-08 19:56:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zeltaren//
*Asudel megérti a célzást, amikor a másik vándor a szemfedője felé bök. Így már érthetővé válik számára, miért is volt a közelmúltban olyannyira elővigyázatos vele a férfi. Leesik neki a tantusz, miszerint Zeltaren nem betegségben veszítette el látószervét, hanem valószínűleg egyik embertársával való hadakozásban. Minden esetre, még mindig ott áll ő előtte, ezért Asudel úgy véli, nem a barna hajjal rendelkező, újonnan megismert társalgópartnere húzta a rövidebbet.~ Bízik az állatokban... Ez igencsak érdekes. Én annyira nem szívlelem őket, hiszen volt már rá példa, amikor megpróbáltak megenni. Jobb kedvelem előbb én felfalni őket.~ Cikáznak a gondolatfoszlányok az agytekervényeiben, közben megvakarja fejét az erős szálú hajzata alatt. Érzi kezével, mennyire össze van állva a fején lévő szőrzet, nem most mosta meg utoljára. Fantáziája egy kád forró vízzel kezd el játszani, amitől erős vágy is keletkezik a fiatal vándorban. Asudel szemében Zeltarenről afféle "vadász" kép kezd kibontakozni az elhangzottak alapján. Megbecsült mesterség, főleg, ha valóban kiemelkedő teljesítménnyel műveli ez ember. A nyúzással neki sem akad sok problémája, a zsigerelés azonban állandó jelleggel felforgatja a gyomrát. A látvány nem is, a szag annál inkább. Az ölés mindig nagy kérdésként himbálózott a Ser'wior család tagja előtt, viszont erről még nem kívánja kifejteni véleményét. Zeltaren kitér a munkára, mire ő hirtelen felvillanyozva bólint egy hatalmasat, majdnem leesik a feje a helyéről.*
- Nagyszerű ötlet! Tudod, így is keresni akartam már valamiféle kihívást, vagyis pontosabban fogalmazva alkalmi kalandot, amiért lehetőleg némi fizetség is jár. Nem vagyok pénzéhes, de valamiből enni kell. Jó dolog az, amikor fizetséget kapsz olyan cselekedetért, mit némiképp még élveztél is. Általában nem csapnak be a megérzéseim, ebben az esetben pedig azt suttogják, jó csapatot alkotnánk mi ketten. *Mondja, majd megveregeti a vállát az előrehaladott vándornak, aki céljának a fogadót tűzte ki. Asudel torka is szomjazik valamiféle frissítőre. Miközben követi Zeltarent, majdhogynem felbukik egy kőben, aminek következtében fülsértő szitkokat szór az élettelen tárgyra.*
- Mióta rovod az utakat? Sokszor jártál már ebben a városban, vagy esetleg első alkalom? *Érdeklődik. A legjobban igazából az furdalja az oldalát, vajon mi történhetett Zeltaren szemével? Úgy dönt, ezen témáról majd egy italmámorosabb pillanatban fog faggatózni.*
*Asudel megérti a célzást, amikor a másik vándor a szemfedője felé bök. Így már érthetővé válik számára, miért is volt a közelmúltban olyannyira elővigyázatos vele a férfi. Leesik neki a tantusz, miszerint Zeltaren nem betegségben veszítette el látószervét, hanem valószínűleg egyik embertársával való hadakozásban. Minden esetre, még mindig ott áll ő előtte, ezért Asudel úgy véli, nem a barna hajjal rendelkező, újonnan megismert társalgópartnere húzta a rövidebbet.~ Bízik az állatokban... Ez igencsak érdekes. Én annyira nem szívlelem őket, hiszen volt már rá példa, amikor megpróbáltak megenni. Jobb kedvelem előbb én felfalni őket.~ Cikáznak a gondolatfoszlányok az agytekervényeiben, közben megvakarja fejét az erős szálú hajzata alatt. Érzi kezével, mennyire össze van állva a fején lévő szőrzet, nem most mosta meg utoljára. Fantáziája egy kád forró vízzel kezd el játszani, amitől erős vágy is keletkezik a fiatal vándorban. Asudel szemében Zeltarenről afféle "vadász" kép kezd kibontakozni az elhangzottak alapján. Megbecsült mesterség, főleg, ha valóban kiemelkedő teljesítménnyel műveli ez ember. A nyúzással neki sem akad sok problémája, a zsigerelés azonban állandó jelleggel felforgatja a gyomrát. A látvány nem is, a szag annál inkább. Az ölés mindig nagy kérdésként himbálózott a Ser'wior család tagja előtt, viszont erről még nem kívánja kifejteni véleményét. Zeltaren kitér a munkára, mire ő hirtelen felvillanyozva bólint egy hatalmasat, majdnem leesik a feje a helyéről.*
- Nagyszerű ötlet! Tudod, így is keresni akartam már valamiféle kihívást, vagyis pontosabban fogalmazva alkalmi kalandot, amiért lehetőleg némi fizetség is jár. Nem vagyok pénzéhes, de valamiből enni kell. Jó dolog az, amikor fizetséget kapsz olyan cselekedetért, mit némiképp még élveztél is. Általában nem csapnak be a megérzéseim, ebben az esetben pedig azt suttogják, jó csapatot alkotnánk mi ketten. *Mondja, majd megveregeti a vállát az előrehaladott vándornak, aki céljának a fogadót tűzte ki. Asudel torka is szomjazik valamiféle frissítőre. Miközben követi Zeltarent, majdhogynem felbukik egy kőben, aminek következtében fülsértő szitkokat szór az élettelen tárgyra.*
- Mióta rovod az utakat? Sokszor jártál már ebben a városban, vagy esetleg első alkalom? *Érdeklődik. A legjobban igazából az furdalja az oldalát, vajon mi történhetett Zeltaren szemével? Úgy dönt, ezen témáról majd egy italmámorosabb pillanatban fog faggatózni.*
3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-08 17:09:28
Üzenet elküldve: 2014-10-08 17:09:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gondolataiba mélyedve sétál a főtér kövezetén. Nézi a lábait, ahogy az egyiket a másik után rakja. Pár napja nincs más szórakozása csak a lábai nézése. Érdekes, hogy az ember, jelen esetben tündér, mennyit képes gyalogolni megállás nélkül. A közismert néven ismert Sárkánylovas lassú léptekben halad előre. Keres valami szállást estére, egy kis elemózsiát és italt. Kulacsában már egy csepp víz sincs. Tegnap a kulacs tartalmát megitta. Azt, hogy miért vándorol el otthonról és miért pont Atheniorban? Senki sem tudja. Ekkor egy felíratott pillant meg. "Pegazus fogadó". A felirat egy ház ajtaja felett lóg. Almani a fogadó felé irányítja lépéseit.*
3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-07 20:10:36
Üzenet elküldve: 2014-10-07 20:10:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kalv és Chruse//
*Na, igen a jó öreg főtér. Fáklyák rövid fénye világítja be a teret. Egy város falak nélkül. Már az ötlet is érdekesen hangzik, látványa pedig magával ragadó, főleg éjszaka. Ilyenkor, új szemszögből látni Arthenior-t. A három férfi árnyéka, mikor lassan, mikor pedig szélsebesen kúszik végig, a főtér kövein. Egyenesen, a szegény negyed irányába igyekeznek. innen, már nincs messze, pár méter, és negyed első utcájába érnek. A három baljós árny, továbbra is céltudatosan halad előre, megtörve, a fáklyák fényét. A város ezen részén szokatlanul, nagy csend honol. Nem hallani az állandó nyüzsgést, csupán pár, megfáradt, vagy éppen elmenni készülő utazót látni.*
~Hát, ez lenne a vihar előtti csend? Olyan érzésem van, mintha az éjszaka leszálltával nem csak a sötét, volna az, amitől egy egyszerű embernek félnie kéne. Ez, most más.~
*Nevohan, mintha minden árnyékban, egy rá meredő szempárt vélne felfedezni. Szorosan felzárkózik társaihoz, és próbál nem figyelni, ezen jelenségekre.*
*Na, igen a jó öreg főtér. Fáklyák rövid fénye világítja be a teret. Egy város falak nélkül. Már az ötlet is érdekesen hangzik, látványa pedig magával ragadó, főleg éjszaka. Ilyenkor, új szemszögből látni Arthenior-t. A három férfi árnyéka, mikor lassan, mikor pedig szélsebesen kúszik végig, a főtér kövein. Egyenesen, a szegény negyed irányába igyekeznek. innen, már nincs messze, pár méter, és negyed első utcájába érnek. A három baljós árny, továbbra is céltudatosan halad előre, megtörve, a fáklyák fényét. A város ezen részén szokatlanul, nagy csend honol. Nem hallani az állandó nyüzsgést, csupán pár, megfáradt, vagy éppen elmenni készülő utazót látni.*
~Hát, ez lenne a vihar előtti csend? Olyan érzésem van, mintha az éjszaka leszálltával nem csak a sötét, volna az, amitől egy egyszerű embernek félnie kéne. Ez, most más.~
*Nevohan, mintha minden árnyékban, egy rá meredő szempárt vélne felfedezni. Szorosan felzárkózik társaihoz, és próbál nem figyelni, ezen jelenségekre.*
3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-07 19:53:07
Üzenet elküldve: 2014-10-07 19:53:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lassú de ugyanakkor magabiztos léptekkel halad két bajtársa nyomában. A tér már-már kihaltnak látszik a napközbeni nyüzsgéshez képest a napszaknak köszönhetően. Csizmájának tompa kopogása a macskaköves úton, kardjának lengése az övén és késeinek csörgése megtöri a tér csendjét. A sötétséggel csupán az út menti házak falán lévő kialudni készülő fáklyák fénye veszi fel a harcot.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.10.07 20:13:00, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása; Felesleges jelek törlése(nem kell minden mondat után csillagot rakni)
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.10.07 20:13:00, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása; Felesleges jelek törlése(nem kell minden mondat után csillagot rakni)
3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-07 19:51:32
Üzenet elküldve: 2014-10-07 19:51:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Asudel//
*Nyilvánvaló, hogy mindketten ugyanazon életmódot folytatják, ám ezt Asudel meg is erősítette.*
- Bezony, nem valami változatos a szókincsük, de sokat ciripelnek. *Teszi hozzá Zeltaren, s ugyanazon reakciót váltja ki belőle ezen ostoba téma.*
- Nos én is jobban szeretem az értelmes diskurálást, de mégis legalább az állatok nem okoznak meglepetést. Tudod ez a bizalom jele nálam. *Jelenti ki, majd lassan hajdani szeme helyére bök az egyik mutatóujjával. Noren lassan megérti, hogy nem igazán kell tartania, ettől az alaktól, legalább is nem annyira, mint eleinte. Biztos megvan a magához való esze, csakhogy kezdi belátni, miként ezen férfiú tényleg csak társaságot szeretne.*
- Én, már régóta vadászok, s nagyon jól értek a nyúzáshoz. Legtöbbször eladom, ha túl sok hús van nálam. A lelőtt vadak koponyáját, valamint trófeájától szintúgy megszabadulok. Nem igazán tudnám kirakni őket a falra. Na, igen nem nagyon kell másik szememet lehunynom, amennyiben lőni szeretnék. Amúgy igen valamilyen szinten jónak mondható vagyok. *Osztja meg véleményét ismerősével, illetve próbálja lereagálni célzását is, bár nem biztos benne minek is szánta azt. Fekete hajú férfi hirtelen össze-vissza mentegetőzik.*
- Hidd el barátom, ha zokon vettem volna, már tudnál róla. *Szól közbe Noren mosollyal az arcán. Távolsági harcban nem jó Ser'wior, bár állítása szerint a tisztességes közelharcot jobban kedveli.*
- Ez elég érdekes. Én nem igazán próbálkoznék egy talpig páncélba öltözött alak ellen, még ha gyors is vagyok. Szerény személyem próbál gyorsan, valamint tisztán ölni. A szemtől szembeni harc nem igazán a stílusom. Úgymond utolsó választásként szokott eszembe ötleni. *Ad szót gondolatainak Noren, ezek után lassan végighúzza szakállán ujjbegyeit.*
- Mindig is a halk feltűnés mentes gyilkolás vonzott, mikor úgymond mindenkit kijátszol. Amúgy egyszer érdekes lenne együtt dolgozni. Már megbocsáss, miként így előre mentem csak ne vessük el a lehetőséget. *Tudatja Asudelel ötletét, úgy véli talán kettejük eltérő tulajdonságai a harcmezőn kitűnően kiegészítik egymást.*
- Igazán ihatnánk valamit. Az ilyen beszélgetések olyanok ital nélkül, mint a hús fűszer nélkül. Hehe! *Jegyzi meg, továbbá elkezdi keresni a fogadót. Mikor megtalálja a félszemű utazó célját elindul annak irányába.*
*Nyilvánvaló, hogy mindketten ugyanazon életmódot folytatják, ám ezt Asudel meg is erősítette.*
- Bezony, nem valami változatos a szókincsük, de sokat ciripelnek. *Teszi hozzá Zeltaren, s ugyanazon reakciót váltja ki belőle ezen ostoba téma.*
- Nos én is jobban szeretem az értelmes diskurálást, de mégis legalább az állatok nem okoznak meglepetést. Tudod ez a bizalom jele nálam. *Jelenti ki, majd lassan hajdani szeme helyére bök az egyik mutatóujjával. Noren lassan megérti, hogy nem igazán kell tartania, ettől az alaktól, legalább is nem annyira, mint eleinte. Biztos megvan a magához való esze, csakhogy kezdi belátni, miként ezen férfiú tényleg csak társaságot szeretne.*
- Én, már régóta vadászok, s nagyon jól értek a nyúzáshoz. Legtöbbször eladom, ha túl sok hús van nálam. A lelőtt vadak koponyáját, valamint trófeájától szintúgy megszabadulok. Nem igazán tudnám kirakni őket a falra. Na, igen nem nagyon kell másik szememet lehunynom, amennyiben lőni szeretnék. Amúgy igen valamilyen szinten jónak mondható vagyok. *Osztja meg véleményét ismerősével, illetve próbálja lereagálni célzását is, bár nem biztos benne minek is szánta azt. Fekete hajú férfi hirtelen össze-vissza mentegetőzik.*
- Hidd el barátom, ha zokon vettem volna, már tudnál róla. *Szól közbe Noren mosollyal az arcán. Távolsági harcban nem jó Ser'wior, bár állítása szerint a tisztességes közelharcot jobban kedveli.*
- Ez elég érdekes. Én nem igazán próbálkoznék egy talpig páncélba öltözött alak ellen, még ha gyors is vagyok. Szerény személyem próbál gyorsan, valamint tisztán ölni. A szemtől szembeni harc nem igazán a stílusom. Úgymond utolsó választásként szokott eszembe ötleni. *Ad szót gondolatainak Noren, ezek után lassan végighúzza szakállán ujjbegyeit.*
- Mindig is a halk feltűnés mentes gyilkolás vonzott, mikor úgymond mindenkit kijátszol. Amúgy egyszer érdekes lenne együtt dolgozni. Már megbocsáss, miként így előre mentem csak ne vessük el a lehetőséget. *Tudatja Asudelel ötletét, úgy véli talán kettejük eltérő tulajdonságai a harcmezőn kitűnően kiegészítik egymást.*
- Igazán ihatnánk valamit. Az ilyen beszélgetések olyanok ital nélkül, mint a hús fűszer nélkül. Hehe! *Jegyzi meg, továbbá elkezdi keresni a fogadót. Mikor megtalálja a félszemű utazó célját elindul annak irányába.*
3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-07 15:50:28
Üzenet elküldve: 2014-10-07 15:50:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
// Nev, Chruse//
* A főtérre kilépve, a lemenő nap lassan teljesen eltűnik és áttér sötétbe. Szeme hamar hozzászokik a sötéthez, a jótékony éjszaka felélesíti az érzékeit. Füle hamar felismer minden elfolyó szót maga körül, szemei gyorsan mér végig minden emberi, vagy más faji arcot. Kezében jobban megszorul a fejsze nyele, az illatok finom érintésként kúsznak fel az orrába.*
~ Tökéletes alkalom a vadászathoz...~
* Azzal a csapat élén elindul a szegénynegyed felé, hogy aztán átvágjon a gazdagnegyeden.*
* A főtérre kilépve, a lemenő nap lassan teljesen eltűnik és áttér sötétbe. Szeme hamar hozzászokik a sötéthez, a jótékony éjszaka felélesíti az érzékeit. Füle hamar felismer minden elfolyó szót maga körül, szemei gyorsan mér végig minden emberi, vagy más faji arcot. Kezében jobban megszorul a fejsze nyele, az illatok finom érintésként kúsznak fel az orrába.*
~ Tökéletes alkalom a vadászathoz...~
* Azzal a csapat élén elindul a szegénynegyed felé, hogy aztán átvágjon a gazdagnegyeden.*
3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-06 21:14:25
Üzenet elküldve: 2014-10-06 21:14:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zeltaren//
*Asudel Ser'wior barátságos fogadtatásban részesül, így nagy kő esik le a szívéről, amikor a másik férfi kezet nyújt neki. A mondandójából megtudja, miszerint Zeltaren Noren maga is vándor. Micsoda kellemes meglepetés! A kék szemű férfiúval nem sűrűn esik meg, hogy éppen egy olyan "foglalkozású" egyénnel hozza össze a sors, mint amilyen ő maga. A félszemű fickó egy kissé ridegnek tűnik, noha ez aligha meglepő a zöld bőrmellvértes vándor számára. Nem mindenki barátságos természetű, még az ehhez hasonló nagy városokban is megfordulnak kellemetlen alakok.*
- Akkor egy cipőben járunk, én sem régen érkeztem ide. A tücskök? *Kérdezi, ezt követően halvány mosolyra görbül a szája.*
- Tudom, miről beszélsz. Számtalanszor aludtam már a vadonban a fák alatt, máskor altatódalként a mező élőlényeit hallgattam. Őszintén szólva, jobban díjazom az emberi zajokat, vagy legalábbis azokét, akik értelmes beszédre képesek. *Jelenti ki, azután a férfi reakcióit figyeli. Mintha enyhe zavarban lenne újdonsült ismerőse, ebből arra következtet, miszerint a szakállas nincs hozzászokva az ilyen hirtelen barátkozásokhoz. Ez nem új Asudel számára, annak idején ő ugyancsak más jellemű volt, előnyben részesítette a visszahúzódott életmódot. Egy idő után azonban rájött, az élet túlságosan unalmasan telik el a magába zárkózott ember számára. Különös, mennyi érdekes teremtés rohangál a nagyvilágban, néhányuktól tanulni is lehet új dolgokat, másoknak viszont csupán a rossz példájából lehet okosodni. Egy biztos, mindkettő igencsak hasznos, pláne a túlélés érdekében. A vadon kegyetlen. Egyes kalandorok meséire fittyet hánynak a jó népek, holott nem is gondolnák mekkora igazságot, fortélyt rejtenek. Asudel gondolatai rövid úton a fogadóra terelődtek, de nem is oly rég Zeltaren kérdést intézett hozzá.*
- Nos, alkalomadtán elejtek valamiféle vadat, leginkább azért, hogy ne maradjak éhen. Sajnálatos módon nem vagyok a legjobb íjász. Úgy látom, neked is van egy szép darab íjad. Mennyire tudsz jól lőni vele? *Érdeklődik a zöld köpenyes világjáró, mert furdalja oldalát a kíváncsiság. Ezelőtt sohasem látott még olyan félszemű embertársát, aki a vadászatról kezdett volna el áradozni. A markáns arcú személyen végignézve, egyre inkább harcosnak tűnik. Asudel elméjében megfordul a gondolat, hogy talán tapintatlan volt.*
- Nem gúnyként szántam az előző kérdésemet, nehogy félreértsd! *Mentegetőzik, elvégre nem szeretné, ha kardélre hánynák, vagy nyílhegyet kapna a képébe becsületsértés miatt.*
- Mindig elámulok, amikor nálam ügyesebben használja valaki a távolsági fegyvereket. Olyankor szembesülök saját ügyefogyottságommal. Hiába, az én kedvencem a kard, a tiszta, egyenrangú küzdelem. *Mondja, ezzel párhuzamosan pedig gyengéden megütögeti kardgombját.*
*Asudel Ser'wior barátságos fogadtatásban részesül, így nagy kő esik le a szívéről, amikor a másik férfi kezet nyújt neki. A mondandójából megtudja, miszerint Zeltaren Noren maga is vándor. Micsoda kellemes meglepetés! A kék szemű férfiúval nem sűrűn esik meg, hogy éppen egy olyan "foglalkozású" egyénnel hozza össze a sors, mint amilyen ő maga. A félszemű fickó egy kissé ridegnek tűnik, noha ez aligha meglepő a zöld bőrmellvértes vándor számára. Nem mindenki barátságos természetű, még az ehhez hasonló nagy városokban is megfordulnak kellemetlen alakok.*
- Akkor egy cipőben járunk, én sem régen érkeztem ide. A tücskök? *Kérdezi, ezt követően halvány mosolyra görbül a szája.*
- Tudom, miről beszélsz. Számtalanszor aludtam már a vadonban a fák alatt, máskor altatódalként a mező élőlényeit hallgattam. Őszintén szólva, jobban díjazom az emberi zajokat, vagy legalábbis azokét, akik értelmes beszédre képesek. *Jelenti ki, azután a férfi reakcióit figyeli. Mintha enyhe zavarban lenne újdonsült ismerőse, ebből arra következtet, miszerint a szakállas nincs hozzászokva az ilyen hirtelen barátkozásokhoz. Ez nem új Asudel számára, annak idején ő ugyancsak más jellemű volt, előnyben részesítette a visszahúzódott életmódot. Egy idő után azonban rájött, az élet túlságosan unalmasan telik el a magába zárkózott ember számára. Különös, mennyi érdekes teremtés rohangál a nagyvilágban, néhányuktól tanulni is lehet új dolgokat, másoknak viszont csupán a rossz példájából lehet okosodni. Egy biztos, mindkettő igencsak hasznos, pláne a túlélés érdekében. A vadon kegyetlen. Egyes kalandorok meséire fittyet hánynak a jó népek, holott nem is gondolnák mekkora igazságot, fortélyt rejtenek. Asudel gondolatai rövid úton a fogadóra terelődtek, de nem is oly rég Zeltaren kérdést intézett hozzá.*
- Nos, alkalomadtán elejtek valamiféle vadat, leginkább azért, hogy ne maradjak éhen. Sajnálatos módon nem vagyok a legjobb íjász. Úgy látom, neked is van egy szép darab íjad. Mennyire tudsz jól lőni vele? *Érdeklődik a zöld köpenyes világjáró, mert furdalja oldalát a kíváncsiság. Ezelőtt sohasem látott még olyan félszemű embertársát, aki a vadászatról kezdett volna el áradozni. A markáns arcú személyen végignézve, egyre inkább harcosnak tűnik. Asudel elméjében megfordul a gondolat, hogy talán tapintatlan volt.*
- Nem gúnyként szántam az előző kérdésemet, nehogy félreértsd! *Mentegetőzik, elvégre nem szeretné, ha kardélre hánynák, vagy nyílhegyet kapna a képébe becsületsértés miatt.*
- Mindig elámulok, amikor nálam ügyesebben használja valaki a távolsági fegyvereket. Olyankor szembesülök saját ügyefogyottságommal. Hiába, az én kedvencem a kard, a tiszta, egyenrangú küzdelem. *Mondja, ezzel párhuzamosan pedig gyengéden megütögeti kardgombját.*
3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-06 20:25:09
Üzenet elküldve: 2014-10-06 20:25:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Asudel//
*Nemrég érkezett meg Zeltaren a városba, amely nem sok változást tükröz vissza emlékeiben. Szinte majdnem minden ugyanolyan, mint hajdanán. A látogató észreveszi, miként csizmájára ragadt sár még mindig parazitaként hozzátapad. Félrevonul, majd pár finom mozdulattal leszedi őket a köveken. Arca igazi bajkeverő vonásai a népekben gyanakvást kelt. Mondjuk ruházata nem sokkal tér el a rablókétól. Már hozzászokott ehhez a rizikófaktorhoz, de mégis izzadt, ami inkább a hosszú út számlájára írható. Igazán örülne egy hátas állatnak, ám ilyesmire még nem telik neki. Lassan felkapja fejét egy közeledő férfira, ki szinte hasonló ruhákat visel. ~ Vajon mit akar ez az ember, remélem nem próbálkozik semmivel. Habár itt én lennék inkább, ki egy mesekönyvben a gonoszt megtestesítené. Lehet, hogy csak rám akar valamit sózni, vagy alamizsnát kér, esetleg próbál szerezni. ~ Próbál minden lehetőséget gondolataiban lefuttatni, mialatt az idegen egyre csak közelebb lép. A kezét lazán az oldalán lógó fegyver gombjára teszi, csak hogy ne érje meglepetés. A csuklya alól Noren csakis a kék szempárt veszi ki, hajának színével nincs teljesen tisztában. Hirtelen megszólítja az előtte álló férfiú.*
- Üdv néked! Hát sehogy, éppen nemrég érkeztem meg a városban. Na és veled? *Válaszát ráérősen közli, s fagyosan nem igazán tudja mire is számítson, ezen fajtársától. Nem is oly soká többet is megtud Asudeltől, valamint felajánlja bizalmát.*
- Én pedig Zeltaren Noren vagyok, én is olyasmi lennék. Amúgy nem vetem meg a társaságot, így is általában pár tücsök társalog velem este. *Teszi hozzá, aztán kezet fog az új ismerősével. Kissé kínosan érezi magát a történtektől, ezért akaratlanul is tarkójához nyúl, majd oldalra pillant.*
- Nos… te szoktál gondolom vadászni? *Teszi fel a szakállas férfi első kérdését vontatottan. ~ Hiba volt kiadni a nevemet, bár mi van, ha ő se az igazi nevét adta meg. ~ Gondolkodik el cselekedetének helyességéről, miközben a válaszra vár.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.06 20:31:02, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Nemrég érkezett meg Zeltaren a városba, amely nem sok változást tükröz vissza emlékeiben. Szinte majdnem minden ugyanolyan, mint hajdanán. A látogató észreveszi, miként csizmájára ragadt sár még mindig parazitaként hozzátapad. Félrevonul, majd pár finom mozdulattal leszedi őket a köveken. Arca igazi bajkeverő vonásai a népekben gyanakvást kelt. Mondjuk ruházata nem sokkal tér el a rablókétól. Már hozzászokott ehhez a rizikófaktorhoz, de mégis izzadt, ami inkább a hosszú út számlájára írható. Igazán örülne egy hátas állatnak, ám ilyesmire még nem telik neki. Lassan felkapja fejét egy közeledő férfira, ki szinte hasonló ruhákat visel. ~ Vajon mit akar ez az ember, remélem nem próbálkozik semmivel. Habár itt én lennék inkább, ki egy mesekönyvben a gonoszt megtestesítené. Lehet, hogy csak rám akar valamit sózni, vagy alamizsnát kér, esetleg próbál szerezni. ~ Próbál minden lehetőséget gondolataiban lefuttatni, mialatt az idegen egyre csak közelebb lép. A kezét lazán az oldalán lógó fegyver gombjára teszi, csak hogy ne érje meglepetés. A csuklya alól Noren csakis a kék szempárt veszi ki, hajának színével nincs teljesen tisztában. Hirtelen megszólítja az előtte álló férfiú.*
- Üdv néked! Hát sehogy, éppen nemrég érkeztem meg a városban. Na és veled? *Válaszát ráérősen közli, s fagyosan nem igazán tudja mire is számítson, ezen fajtársától. Nem is oly soká többet is megtud Asudeltől, valamint felajánlja bizalmát.*
- Én pedig Zeltaren Noren vagyok, én is olyasmi lennék. Amúgy nem vetem meg a társaságot, így is általában pár tücsök társalog velem este. *Teszi hozzá, aztán kezet fog az új ismerősével. Kissé kínosan érezi magát a történtektől, ezért akaratlanul is tarkójához nyúl, majd oldalra pillant.*
- Nos… te szoktál gondolom vadászni? *Teszi fel a szakállas férfi első kérdését vontatottan. ~ Hiba volt kiadni a nevemet, bár mi van, ha ő se az igazi nevét adta meg. ~ Gondolkodik el cselekedetének helyességéről, miközben a válaszra vár.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.06 20:31:02, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-06 19:42:31
Üzenet elküldve: 2014-10-06 19:42:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aderyn Gwenliah Nerys//
*Látja a lányon, hogy nem igazán ért egyet az erdőről szóló mondandójával. Mondjuk nyilván mind a ketten az erdő másik oldalát ismerték meg. Amióta egy medve egész szépen megkergette azóta nincs megbarátkozva az erdő gondolatával sem. Egyébként szép hely, de ha már a veszélyesebb zónákba téved az ember, akkor jobb, ha rohan az első gyanús hangnál.*
- Négy éve keresem a célt, előbb vagy utóbb már csak meglelem.
*Mondja arcán kedves mosollyal. Kezdi úgy érezni, hogy Aderyn egyre bátrabb. Eleinte még nagyon félénk volt, de mostanra mintha már jóval felszabadultabb lenne. Félénksége ellenére elég sokat mesélt magáról, és persze már elég nyugodtan beszélget.*
- Á, dehogy győzném le kegyed. Nekem elveim vannak. Nővel nem harcolok, kivéve, ha az a nő az életemre tör. Akkor már kénytelen lennék kardot ragadni, de ha lehetőségem van rá akkor inkább csak a lefegyverzésre törekszem. *Most ő kacag fel.* Elnézést, kissé eltértem a témától. Ha szeretné, nyugodtan megmutathatom az alapokat.
*Kifújja magát, majd folytatja.*
- A herbalizmusra visszatérve örülnék, ha átadná tudását... Á, a pokolba a magázással. Örülnék, ha mondanál pár dolgot a témával kapcsolatban.
~Akkor talán nem járok úgy mint a múltkor. Megettem valami bogyót aztán gyötört a hasmenés több órán keresztül. A többi kínos kis történetre meg már hála az égnek alig, vagy egyáltalán nem emlékszem.~
- Hát, nekem aztán teljesen mindegy, hogy merre vezetsz, csak találjunk vissza. Elvégre, ha rajtam múlna, szinte gond nélkül eltévednék. Meg a városok teli vannak furcsa alakokkal, tolvajokkal és őrültekkel, ezért is szeretek főként a réteken és a folyópartokon sétálgatni... Meh, megint eltértem a témától. Lényeg a lényeg, tényleg sokkal jobb a nyugodt folyópart, mint a zsúfolt főtér.
*Zelhen agyában felmerül a gondolat, hogy még ha szerencséje van talán meg is leshet pár fürdőző hölgyeményt, de el is hessegeti eme gondolatot. Elvégre igyekszik úriemberként viselkedni, és egy úriember nem bámulja nemes asszony kebleit. Megvárja amíg Aderyn feláll és elindul valamerre. A lány visszahúzza a csuklyát és elindul. A férfi egy lépésnyire tőle sétál, és tekintetével a gyanúsabb alakokat kémleli. Jobb minél előbb megbizonyosodni arról, hogy senki sem követi őket.*
*Látja a lányon, hogy nem igazán ért egyet az erdőről szóló mondandójával. Mondjuk nyilván mind a ketten az erdő másik oldalát ismerték meg. Amióta egy medve egész szépen megkergette azóta nincs megbarátkozva az erdő gondolatával sem. Egyébként szép hely, de ha már a veszélyesebb zónákba téved az ember, akkor jobb, ha rohan az első gyanús hangnál.*
- Négy éve keresem a célt, előbb vagy utóbb már csak meglelem.
*Mondja arcán kedves mosollyal. Kezdi úgy érezni, hogy Aderyn egyre bátrabb. Eleinte még nagyon félénk volt, de mostanra mintha már jóval felszabadultabb lenne. Félénksége ellenére elég sokat mesélt magáról, és persze már elég nyugodtan beszélget.*
- Á, dehogy győzném le kegyed. Nekem elveim vannak. Nővel nem harcolok, kivéve, ha az a nő az életemre tör. Akkor már kénytelen lennék kardot ragadni, de ha lehetőségem van rá akkor inkább csak a lefegyverzésre törekszem. *Most ő kacag fel.* Elnézést, kissé eltértem a témától. Ha szeretné, nyugodtan megmutathatom az alapokat.
*Kifújja magát, majd folytatja.*
- A herbalizmusra visszatérve örülnék, ha átadná tudását... Á, a pokolba a magázással. Örülnék, ha mondanál pár dolgot a témával kapcsolatban.
~Akkor talán nem járok úgy mint a múltkor. Megettem valami bogyót aztán gyötört a hasmenés több órán keresztül. A többi kínos kis történetre meg már hála az égnek alig, vagy egyáltalán nem emlékszem.~
- Hát, nekem aztán teljesen mindegy, hogy merre vezetsz, csak találjunk vissza. Elvégre, ha rajtam múlna, szinte gond nélkül eltévednék. Meg a városok teli vannak furcsa alakokkal, tolvajokkal és őrültekkel, ezért is szeretek főként a réteken és a folyópartokon sétálgatni... Meh, megint eltértem a témától. Lényeg a lényeg, tényleg sokkal jobb a nyugodt folyópart, mint a zsúfolt főtér.
*Zelhen agyában felmerül a gondolat, hogy még ha szerencséje van talán meg is leshet pár fürdőző hölgyeményt, de el is hessegeti eme gondolatot. Elvégre igyekszik úriemberként viselkedni, és egy úriember nem bámulja nemes asszony kebleit. Megvárja amíg Aderyn feláll és elindul valamerre. A lány visszahúzza a csuklyát és elindul. A férfi egy lépésnyire tőle sétál, és tekintetével a gyanúsabb alakokat kémleli. Jobb minél előbb megbizonyosodni arról, hogy senki sem követi őket.*
3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-06 19:14:26
Üzenet elküldve: 2014-10-06 19:14:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zeltaren//
*Asudel megfordul tengelye körül, hogy szemügyre vehesse a város főterét, miközben megigazítja a hátán lévő tegez bőrszíját, mivel az nyomja a mellkasát. Egy nagyot sóhajt, s habár ez kissé nyomottnak állíthatja be őt, valójában igencsak boldog. Hosszú utat tett meg, a lábai sajognak, viszont a pihenés ideje még nincs itt. Mégsem ülhet csak úgy le a főtér közepére, akár a koldusok, habár vagyonilag ő sem áll a helyzet magaslatán. Lepillant a barna bőrcsizmákra, melyek az odaszáradt sártól fakó, szürkés árnyalatúra váltottak, ezt követően a népet kezdi szemügyre venni. Látott már egyet, s mást, elvégre ő vándor.~ Ideje lenne ismerkednem egy keveset. Biztonságosabb úgy, ha nem vagyok egyedül. Különben sem akadtam megfelelő társaságra egész úton. Lássuk csak...~ Ezen gondolatok cikáznak fejében, amikor észlel egy férfit, ki fekete szemfedőt visel. Lassú léptekkel indul el irányába. A szemkötő sok mindenre utalhat, talán egy betegség folytán veszítette el a látószervét a fickó, avagy valamiféle összetűzés következtében. Asudel úgy véli, mindkettő jó jel, hisz vagy nagyon szívós az illető, amiért túlélt egy betegséget, vagy harcban kipróbált személy. Alkalmasabbra nem is bukkanhatna az ember, amennyiben ideiglenes cimbora után keresgél. Minél több lépést tesz meg a brigantint viselő legény felé, annál inkább észreveszi, korban sem különbözhetnek sokban.*
- Szép napot, komám! Hogy ityeg? *Kérdezi, eztán leemeli fejéről a sötétzöld csuklyát, így az ő arca is láthatóvá válik a másik ember számára.*
- A nevem Asudel Ser'wior. Kalandozó vagyok, afféle... vándor. Rossz néven vennél némi társaságot? *Érdeklődik, majd a kezét nyújtja.*
*Asudel megfordul tengelye körül, hogy szemügyre vehesse a város főterét, miközben megigazítja a hátán lévő tegez bőrszíját, mivel az nyomja a mellkasát. Egy nagyot sóhajt, s habár ez kissé nyomottnak állíthatja be őt, valójában igencsak boldog. Hosszú utat tett meg, a lábai sajognak, viszont a pihenés ideje még nincs itt. Mégsem ülhet csak úgy le a főtér közepére, akár a koldusok, habár vagyonilag ő sem áll a helyzet magaslatán. Lepillant a barna bőrcsizmákra, melyek az odaszáradt sártól fakó, szürkés árnyalatúra váltottak, ezt követően a népet kezdi szemügyre venni. Látott már egyet, s mást, elvégre ő vándor.~ Ideje lenne ismerkednem egy keveset. Biztonságosabb úgy, ha nem vagyok egyedül. Különben sem akadtam megfelelő társaságra egész úton. Lássuk csak...~ Ezen gondolatok cikáznak fejében, amikor észlel egy férfit, ki fekete szemfedőt visel. Lassú léptekkel indul el irányába. A szemkötő sok mindenre utalhat, talán egy betegség folytán veszítette el a látószervét a fickó, avagy valamiféle összetűzés következtében. Asudel úgy véli, mindkettő jó jel, hisz vagy nagyon szívós az illető, amiért túlélt egy betegséget, vagy harcban kipróbált személy. Alkalmasabbra nem is bukkanhatna az ember, amennyiben ideiglenes cimbora után keresgél. Minél több lépést tesz meg a brigantint viselő legény felé, annál inkább észreveszi, korban sem különbözhetnek sokban.*
- Szép napot, komám! Hogy ityeg? *Kérdezi, eztán leemeli fejéről a sötétzöld csuklyát, így az ő arca is láthatóvá válik a másik ember számára.*
- A nevem Asudel Ser'wior. Kalandozó vagyok, afféle... vándor. Rossz néven vennél némi társaságot? *Érdeklődik, majd a kezét nyújtja.*
3210. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-06 18:13:42
Üzenet elküldve: 2014-10-06 18:13:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Sólyomszemű//
~Sosem ismertem azt az érzést, amiről beszél. Az erdő és a rettegés nem említhető meg egyugyanazon mondatban.~
*Gondolatait enyhe homlokráncolás és szemöldök összehúzás követi, de egyébként nem köt bele abba, amit Zelhen mond. Bizonyára megvannak a maga tapasztalatai – és azt is hozzá kell tenni, hogy Aderyn az átlagosnál hosszabbnak mondható életében sohasem találkozott (még) medvével.*
~Tudni kell elkerülni a veszélyes helyeket.~
- Nem hibáztatom azért, amiért változásra vágyott *mosolyog kedvesen, megnyugtatóan. A szemkontaktusai egyre gyakoribbak, bár továbbra sem tartanak tovább egy-két másodpercnél.* Remélem, megtalálja a boldogságát. És a céljait is.
*Egy pillanatig nem érti, miért neveti ki a férfi. Kicsit talán rosszul is esik neki. Aztán persze minden világossá válik. ~Ha idáig eljutott komoly fennakadások nélkül, bizonyára alábecsüli a képességeit.~*
- Nézze, engem biztosan hamar legyőzne az alapján, amennyi közöm volt eddig a fegyverkezéshez, a harchoz. Csak nem akarhatja, hogy komolyabb bajba kerüljek! *kacag fel.* Most mondjam azt, hogy ragaszkodom a kölcsönös segítséghez? Tudja, nem szeretem elfecsérelni az időmet, szeretem azt tudni, hogy valamilyen szinten hasznosan töltöm el azt. Hogyha valóban nem akar tanítani, akkor természetesen nem ragaszkodom hozzá, ellenben a herbalizmussal kapcsolatos ajánlatom továbbra is áll – félek, hogy a kövek és mesterséges épületek között kikopik az eddigi tudásom, és örülnék neki, ha valakivel át tudnám ismételni, amíg még friss.
- Mindenesetre, amíg ezt eldöntjük, javaslom, keressünk egy árnyékosabb helyet. Esetleg átvághatnánk a városon abba az irányba *mutat a templom felé.* Hogyha jól emlékszem gyermekkoromból, arrafelé a templomkerten keresztül el lehet jutni egészen a folyóig. S nem tudom, hogy Ön hogy van vele, kedves Zelhen, de engem a folyó közelsége mindig megnyugtatott, és segített az összpontosításban. Plusz az erdő közelsége igencsak jót tenne ennyi idegen között.
*Elfordul a férfitől, és magához veszi az addig a pillanatig a szökőkút oldalához támasztott vándorbotját. A fa sötét, mélybarna, különös faragásokkal teli. Körülbelül olyan hosszú, mint amilyen magas az ezüsthajú lány. Aderyn utána szabad jobb kezével visszahajtja a vörös csuklyát a fejére.*
~Sosem ismertem azt az érzést, amiről beszél. Az erdő és a rettegés nem említhető meg egyugyanazon mondatban.~
*Gondolatait enyhe homlokráncolás és szemöldök összehúzás követi, de egyébként nem köt bele abba, amit Zelhen mond. Bizonyára megvannak a maga tapasztalatai – és azt is hozzá kell tenni, hogy Aderyn az átlagosnál hosszabbnak mondható életében sohasem találkozott (még) medvével.*
~Tudni kell elkerülni a veszélyes helyeket.~
- Nem hibáztatom azért, amiért változásra vágyott *mosolyog kedvesen, megnyugtatóan. A szemkontaktusai egyre gyakoribbak, bár továbbra sem tartanak tovább egy-két másodpercnél.* Remélem, megtalálja a boldogságát. És a céljait is.
*Egy pillanatig nem érti, miért neveti ki a férfi. Kicsit talán rosszul is esik neki. Aztán persze minden világossá válik. ~Ha idáig eljutott komoly fennakadások nélkül, bizonyára alábecsüli a képességeit.~*
- Nézze, engem biztosan hamar legyőzne az alapján, amennyi közöm volt eddig a fegyverkezéshez, a harchoz. Csak nem akarhatja, hogy komolyabb bajba kerüljek! *kacag fel.* Most mondjam azt, hogy ragaszkodom a kölcsönös segítséghez? Tudja, nem szeretem elfecsérelni az időmet, szeretem azt tudni, hogy valamilyen szinten hasznosan töltöm el azt. Hogyha valóban nem akar tanítani, akkor természetesen nem ragaszkodom hozzá, ellenben a herbalizmussal kapcsolatos ajánlatom továbbra is áll – félek, hogy a kövek és mesterséges épületek között kikopik az eddigi tudásom, és örülnék neki, ha valakivel át tudnám ismételni, amíg még friss.
- Mindenesetre, amíg ezt eldöntjük, javaslom, keressünk egy árnyékosabb helyet. Esetleg átvághatnánk a városon abba az irányba *mutat a templom felé.* Hogyha jól emlékszem gyermekkoromból, arrafelé a templomkerten keresztül el lehet jutni egészen a folyóig. S nem tudom, hogy Ön hogy van vele, kedves Zelhen, de engem a folyó közelsége mindig megnyugtatott, és segített az összpontosításban. Plusz az erdő közelsége igencsak jót tenne ennyi idegen között.
*Elfordul a férfitől, és magához veszi az addig a pillanatig a szökőkút oldalához támasztott vándorbotját. A fa sötét, mélybarna, különös faragásokkal teli. Körülbelül olyan hosszú, mint amilyen magas az ezüsthajú lány. Aderyn utána szabad jobb kezével visszahajtja a vörös csuklyát a fejére.*
3209. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-06 15:36:25
Üzenet elküldve: 2014-10-06 15:36:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aderyn Gwenliah Nerys//
- Minden és mindenki változik. Semmi sem marad ugyan olyan, mint régen. Ami azt illeti, már nem is bírok lépést tartani ezzel a rohanó világgal. A vadonnal kapcsolatban pedig egyetértek. Elég hosszú időket töltöttem az erdőkben. Bevallom nem túl kellemes egész végig attól rettegni, hogy mikor ront az emberre, bármelyik fa mögül, vagy épp fáról egy éhes maci, vagy bármi egyéb, aminek szándékában áll megölni. Bár ha az ember már a kezdetek óta az erdőben él, akkor már elég jól kiismeri az állatvilágot.
*Figyelmesen hallgatja a lány panaszos kitörését. Nem hitte volna, hogy ennyire érzékenyen érintheti a téma. Pedig ő nem rajongott túlzottan a földművelésért. A kardforgatás jóval közelebb állt hozzá. Mindig is arról álmodott, hogy a gyengéket fogja védelmezni, de ez csak gyermekkori álom maradt.*
- Hát, ami azt illeti sosem barátkoztam meg azzal a tudattal, hogy földműves maradok életem végéig. Próbáltam a jó oldalát nézni a dolgoknak, persze nem túl nagy sikerrel. Úgy éreztem, hogy más sors vár rám, tehát útnak indultam. Útnak indultam, mert már nem volt okom ott maradni.
*Nem mond el mindent a lánynak, de nem azért mert nem bízik benne. Senkinek sem mondja el azt, hogy igazából miért kellett elmennie. Soha senkinek sem árulja el, hogy gyilkosságért menekülnie kellett, hogy saját szülei is kitagadták őt a családból. Nem tehetett mást. Fűtötte a bosszúvágy. Az egyik húgát a megölte a közeli földesúr fia. Senki sem hitt neki. Nem rá volt felmutatható bizonyítéka, de őt tudta. A saját szeme láttára fojtotta meg az a kurafi, szeretett kishúgát, ezért hát másnap elvágta a torkát. Több napig bujkált, majd kénytelen volt elmenekülni. Elindult a nagyvilágba, és eldöntötte, hogy soha többé sem fog már visszatérni.*
- Mit keresek? Hát a magamfajta nem keres és nem is talál, csak megy, amerre viszi a két lába.
*Mondja arcán kedves mosollyal. A lány ismét megszólal. Zelhen a "furcsa szemű remetéken" nagyon elgondolkozik. Vagy a lány nem értette meg teljesen a remeték szándékát, vagy csak a vándor értette félre ezt a dolgot. Kissé meglepődik azon, hogy Aderyn felvette vele a szemkontaktust. Eddig mintha nem nagyon merte volna. Mikor aztán arra kerül a sor, hogy "tapasztalt harcos"-nak hiszik, felnevet.*
- Ugyan kérem. Ez enyhe túlzás. Épp csak annyira tudok ezzel bánni, hogy itt-ott megvédjem a pénzes erszényem, egy vagy legfeljebb két útonállótól, de azért ha nagyon szeretnéd, megtaníthatok pár dolgot. A herbalizmust illetően pedig lehet, hogy tényleg rám férne némi oktatás.
A hozzászólás írója (Sólyomszemű Zelhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.06 15:45:38
- Minden és mindenki változik. Semmi sem marad ugyan olyan, mint régen. Ami azt illeti, már nem is bírok lépést tartani ezzel a rohanó világgal. A vadonnal kapcsolatban pedig egyetértek. Elég hosszú időket töltöttem az erdőkben. Bevallom nem túl kellemes egész végig attól rettegni, hogy mikor ront az emberre, bármelyik fa mögül, vagy épp fáról egy éhes maci, vagy bármi egyéb, aminek szándékában áll megölni. Bár ha az ember már a kezdetek óta az erdőben él, akkor már elég jól kiismeri az állatvilágot.
*Figyelmesen hallgatja a lány panaszos kitörését. Nem hitte volna, hogy ennyire érzékenyen érintheti a téma. Pedig ő nem rajongott túlzottan a földművelésért. A kardforgatás jóval közelebb állt hozzá. Mindig is arról álmodott, hogy a gyengéket fogja védelmezni, de ez csak gyermekkori álom maradt.*
- Hát, ami azt illeti sosem barátkoztam meg azzal a tudattal, hogy földműves maradok életem végéig. Próbáltam a jó oldalát nézni a dolgoknak, persze nem túl nagy sikerrel. Úgy éreztem, hogy más sors vár rám, tehát útnak indultam. Útnak indultam, mert már nem volt okom ott maradni.
*Nem mond el mindent a lánynak, de nem azért mert nem bízik benne. Senkinek sem mondja el azt, hogy igazából miért kellett elmennie. Soha senkinek sem árulja el, hogy gyilkosságért menekülnie kellett, hogy saját szülei is kitagadták őt a családból. Nem tehetett mást. Fűtötte a bosszúvágy. Az egyik húgát a megölte a közeli földesúr fia. Senki sem hitt neki. Nem rá volt felmutatható bizonyítéka, de őt tudta. A saját szeme láttára fojtotta meg az a kurafi, szeretett kishúgát, ezért hát másnap elvágta a torkát. Több napig bujkált, majd kénytelen volt elmenekülni. Elindult a nagyvilágba, és eldöntötte, hogy soha többé sem fog már visszatérni.*
- Mit keresek? Hát a magamfajta nem keres és nem is talál, csak megy, amerre viszi a két lába.
*Mondja arcán kedves mosollyal. A lány ismét megszólal. Zelhen a "furcsa szemű remetéken" nagyon elgondolkozik. Vagy a lány nem értette meg teljesen a remeték szándékát, vagy csak a vándor értette félre ezt a dolgot. Kissé meglepődik azon, hogy Aderyn felvette vele a szemkontaktust. Eddig mintha nem nagyon merte volna. Mikor aztán arra kerül a sor, hogy "tapasztalt harcos"-nak hiszik, felnevet.*
- Ugyan kérem. Ez enyhe túlzás. Épp csak annyira tudok ezzel bánni, hogy itt-ott megvédjem a pénzes erszényem, egy vagy legfeljebb két útonállótól, de azért ha nagyon szeretnéd, megtaníthatok pár dolgot. A herbalizmust illetően pedig lehet, hogy tényleg rám férne némi oktatás.
A hozzászólás írója (Sólyomszemű Zelhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.06 15:45:38
3208. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-05 20:48:26
Üzenet elküldve: 2014-10-05 20:48:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Sólyomszemű//
- Enyhe túlzás, hogy ismerem a környéket. A vidéket talán. Kétnapi járóföldre van az otthonom. Mellesleg régen jártam itt, azóta sok minden megváltozott. ~Én magam is. Hogy félhetek ennyire az emberektől?!~ Mondjuk a főtér nem. Kíváncsi vagyok, a piac vajon milyen. Bár nem azért vagyok itt, hogy ott költsem el a pénzem. *Gyors, csilingelő kacajt hallat – remekül szórakozik magán.*
- Az igazi vadonban másképp telik az idő. Akár tegnap is lehetett volna, hogy először meglátogattam a Levegő Városát.
*A továbbiakban figyelmesen hallgatja a férfit. Ám amikor a trágyázást és a kapálást megemlíti, Aderyn arcán enyhe sértődöttség szalad át.*
- A földművelés igenis tisztességes és fontos munka! Remélem, nem veti meg a családját és a többi földművelőt azért, mert ételt tesznek le mások asztalára! *Ezüstös szeme ragyog, szinte perzsel az indulattól.* Tudja, én amióta az eszemet tudom, azt eszem, amit a két kezemmel megtermelek, vagy amit az Erdőtől kapok. Mégsem érzek emiatt szégyent! Büszke vagyok!
*Amilyen gyorsan tört ki belőle mindez, olyan gyorsan higgad le.*
- Elnézését kérem *mondja immár nyugodt, csendes hangon.* Bizonyára megvolt az oka, amiért eljött hazulról. Mindenkinek megvan. Egy ilyen kislánynak is, ahogy Ön nevezett. Remélem nem bánja, amiért nem avatom be a részletekbe. Igazából bármelyik városba mehettem volna, egyedül azért vagyok itt, mert Arthenior volt a legközelebb az erdőmélyi házamhoz.
~Már így is túl sokat árultam el magamról. Bár ez a férfi egyáltalán nem tűnik fenyegetőnek. Talán nem használ ki, nem bánt. Egészen kedves tekintete van.~
*Ismét megejt egy mosolyt. Szeretne végre ellazulni a vándor társaságában, elvégre mégiscsak ő az első olyan ember, akivel hosszú-hosszú idő óta ilyen kellemesen el tud beszélgetni.*
- Én is örülök, Sólyomszemű Zelhen! *kacag fel kedvesen.* Tudok még esetleg valamiben segíteni? Elmondása szerint fogalma sincs, hogy merre van, de azért hátha mégis a segítségére lehetek. Mit keres? Vagy kit? Persze csak ha nem vagyok indiszkrét.
*Kezét kiveszi a férfiéből, kicsit tördelni kezdi.*
- Ön az első ember, akivel találkozom a kereskedőkön és a furcsaszemű remetéken kívül. Ha nem bánja, szívesen eltöltenék még egy kis időt a társaságában. *A visszautasítástól félve tekint fel Zelhen zafírjaiba. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan folytatja, mielőtt elszállna a bátorsága:* És hogyha már ennyire félt: ha nem nagy kérés, néhány alapvető fegyverforgatási technikát is megmutathatna, tapasztalt harcosnak tűnik. Cserébe tudok Önnek némi herbalizmust oktatni, bár nem hiszem, hogy vándor létére komolyabb hiányt szenvedne ezen téren...
- Enyhe túlzás, hogy ismerem a környéket. A vidéket talán. Kétnapi járóföldre van az otthonom. Mellesleg régen jártam itt, azóta sok minden megváltozott. ~Én magam is. Hogy félhetek ennyire az emberektől?!~ Mondjuk a főtér nem. Kíváncsi vagyok, a piac vajon milyen. Bár nem azért vagyok itt, hogy ott költsem el a pénzem. *Gyors, csilingelő kacajt hallat – remekül szórakozik magán.*
- Az igazi vadonban másképp telik az idő. Akár tegnap is lehetett volna, hogy először meglátogattam a Levegő Városát.
*A továbbiakban figyelmesen hallgatja a férfit. Ám amikor a trágyázást és a kapálást megemlíti, Aderyn arcán enyhe sértődöttség szalad át.*
- A földművelés igenis tisztességes és fontos munka! Remélem, nem veti meg a családját és a többi földművelőt azért, mert ételt tesznek le mások asztalára! *Ezüstös szeme ragyog, szinte perzsel az indulattól.* Tudja, én amióta az eszemet tudom, azt eszem, amit a két kezemmel megtermelek, vagy amit az Erdőtől kapok. Mégsem érzek emiatt szégyent! Büszke vagyok!
*Amilyen gyorsan tört ki belőle mindez, olyan gyorsan higgad le.*
- Elnézését kérem *mondja immár nyugodt, csendes hangon.* Bizonyára megvolt az oka, amiért eljött hazulról. Mindenkinek megvan. Egy ilyen kislánynak is, ahogy Ön nevezett. Remélem nem bánja, amiért nem avatom be a részletekbe. Igazából bármelyik városba mehettem volna, egyedül azért vagyok itt, mert Arthenior volt a legközelebb az erdőmélyi házamhoz.
~Már így is túl sokat árultam el magamról. Bár ez a férfi egyáltalán nem tűnik fenyegetőnek. Talán nem használ ki, nem bánt. Egészen kedves tekintete van.~
*Ismét megejt egy mosolyt. Szeretne végre ellazulni a vándor társaságában, elvégre mégiscsak ő az első olyan ember, akivel hosszú-hosszú idő óta ilyen kellemesen el tud beszélgetni.*
- Én is örülök, Sólyomszemű Zelhen! *kacag fel kedvesen.* Tudok még esetleg valamiben segíteni? Elmondása szerint fogalma sincs, hogy merre van, de azért hátha mégis a segítségére lehetek. Mit keres? Vagy kit? Persze csak ha nem vagyok indiszkrét.
*Kezét kiveszi a férfiéből, kicsit tördelni kezdi.*
- Ön az első ember, akivel találkozom a kereskedőkön és a furcsaszemű remetéken kívül. Ha nem bánja, szívesen eltöltenék még egy kis időt a társaságában. *A visszautasítástól félve tekint fel Zelhen zafírjaiba. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan folytatja, mielőtt elszállna a bátorsága:* És hogyha már ennyire félt: ha nem nagy kérés, néhány alapvető fegyverforgatási technikát is megmutathatna, tapasztalt harcosnak tűnik. Cserébe tudok Önnek némi herbalizmust oktatni, bár nem hiszem, hogy vándor létére komolyabb hiányt szenvedne ezen téren...
3207. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-05 19:49:29
Üzenet elküldve: 2014-10-05 19:49:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aderyn Gwenliah Nerys//
*Látja a lányon, hogy ledöbbent annak hallatán, hogy még sosem hallott Artheniorról. Ezen azonban nincs semmi meglepő. Földművesek nevelték fel egy istenháta mögötti tanyán. Az is kész csoda, hogy ilyen bő szókinccsel rendelkezik. Aztán még ott a régi tájszólás is. Több mint egy évébe telt leszokni róla. Mára már véletlenül sem beszél úgy, elvégre elég nehéz volt komolyan venni bármit is amit mondott.*
- Második? Hát még az is jobb, mint az első eset. Meg, ahogy elnézem, maga azért valamennyire ismeri a környéket, én azonban tényleg most vagyok itt először.
*A lány hirtelen felpattan. A hátán lévő zsák kissé talán túlzottan is megbillen, tehát a férfi már szinte nyúlna utána, nehogy elessen, de mégis megtartja egyensúlyát. Pár másodperc múlva pedig vizes kezével nekilát felrajzolni egy térképet. Mivel vízzel rajzol, Zelhen kissé közelebb húzódik, hogy azért lásson belőle valamit. Figyelmesen hallgatja a lány magyarázatát. Minden egyes infót igyekszik elraktározni a fejében. Elvégre ki tudja, hányszor fogja még hasznát venni a későbbiekben. Már erről az eléggé összedobott, kis, vízzel rajzolt térképen is látja, hogy van itt mit körbejárnia, de azért csak mindent szép sorjában. Előbb a várost kéne felfedeznie. Ahogy a lányt hallgatja, észreveszi, hogy nagy örömmel magyarázza, mi merre található. Nyilván valami tudóstanonc, vagy tapasztalt vándor. Bár az utóbbi már nehezebben elképzelhető lévén mivel nagyon fiatalnak tűnik. A legtöbb tapasztalt vándornak már jó pár sebhelye, ránca és szép hosszú szakálla van, bár az utóbbi az már nagyon a nemtől függ.*
- Ugyan kérlek. Bár fiatal voltam, de legalább nagykorú mire elhagytam azt a koszos porfészket. Ráadásul karddal az oldalamon indultam útnak. Szerintem ez nem kifejezetten számít bátorságnak. Meg aztán a vándorlással még mindig jobban jártam, mint az egész napos kapálással, meg a trágyahordással. Azonban még kislányként nekiindulni a nagyvilágnak fegyver nélkül, na, az a bátor tett. A mai világban már a legjobb kardforgató sem érezheti magát biztonságban.
*Ahogy elnézi a lányt tényleg elég szégyellős. Legalábbis nagyon annak tűnik.*
- Az én nevem pedig Sólyomszemű Zelhen.
*Szorítja meg gyengéden a lány kezét.*
- Örvendek a találkozásnak Aderyn Nerys.
*Kedvesen rámosolyog a lányra, közben pedig végig az ezüstös szemeit nézi. Akár meddig bámulja egyszerűen nem képes megszokni. Soha nem volt még ilyenhez szerencséje, és van egy olyan érzése, hogy többé már nem is lesz, tehát igyekszik végleg a memóriájába vésni, az ezüstszínű szempárt.*
*Látja a lányon, hogy ledöbbent annak hallatán, hogy még sosem hallott Artheniorról. Ezen azonban nincs semmi meglepő. Földművesek nevelték fel egy istenháta mögötti tanyán. Az is kész csoda, hogy ilyen bő szókinccsel rendelkezik. Aztán még ott a régi tájszólás is. Több mint egy évébe telt leszokni róla. Mára már véletlenül sem beszél úgy, elvégre elég nehéz volt komolyan venni bármit is amit mondott.*
- Második? Hát még az is jobb, mint az első eset. Meg, ahogy elnézem, maga azért valamennyire ismeri a környéket, én azonban tényleg most vagyok itt először.
*A lány hirtelen felpattan. A hátán lévő zsák kissé talán túlzottan is megbillen, tehát a férfi már szinte nyúlna utána, nehogy elessen, de mégis megtartja egyensúlyát. Pár másodperc múlva pedig vizes kezével nekilát felrajzolni egy térképet. Mivel vízzel rajzol, Zelhen kissé közelebb húzódik, hogy azért lásson belőle valamit. Figyelmesen hallgatja a lány magyarázatát. Minden egyes infót igyekszik elraktározni a fejében. Elvégre ki tudja, hányszor fogja még hasznát venni a későbbiekben. Már erről az eléggé összedobott, kis, vízzel rajzolt térképen is látja, hogy van itt mit körbejárnia, de azért csak mindent szép sorjában. Előbb a várost kéne felfedeznie. Ahogy a lányt hallgatja, észreveszi, hogy nagy örömmel magyarázza, mi merre található. Nyilván valami tudóstanonc, vagy tapasztalt vándor. Bár az utóbbi már nehezebben elképzelhető lévén mivel nagyon fiatalnak tűnik. A legtöbb tapasztalt vándornak már jó pár sebhelye, ránca és szép hosszú szakálla van, bár az utóbbi az már nagyon a nemtől függ.*
- Ugyan kérlek. Bár fiatal voltam, de legalább nagykorú mire elhagytam azt a koszos porfészket. Ráadásul karddal az oldalamon indultam útnak. Szerintem ez nem kifejezetten számít bátorságnak. Meg aztán a vándorlással még mindig jobban jártam, mint az egész napos kapálással, meg a trágyahordással. Azonban még kislányként nekiindulni a nagyvilágnak fegyver nélkül, na, az a bátor tett. A mai világban már a legjobb kardforgató sem érezheti magát biztonságban.
*Ahogy elnézi a lányt tényleg elég szégyellős. Legalábbis nagyon annak tűnik.*
- Az én nevem pedig Sólyomszemű Zelhen.
*Szorítja meg gyengéden a lány kezét.*
- Örvendek a találkozásnak Aderyn Nerys.
*Kedvesen rámosolyog a lányra, közben pedig végig az ezüstös szemeit nézi. Akár meddig bámulja egyszerűen nem képes megszokni. Soha nem volt még ilyenhez szerencséje, és van egy olyan érzése, hogy többé már nem is lesz, tehát igyekszik végleg a memóriájába vésni, az ezüstszínű szempárt.*
3206. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-05 19:00:13
Üzenet elküldve: 2014-10-05 19:00:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
// Ragnatis, Nor//
* Már önmagában a gondolat, hogy egy sötételfet mentsen meg, fogcsikorgatást csal elő belőle, hát még amikor felismeri az őröket akik előzőleg elakarták kapni.*
- Elég a szövegelésből!
* Üvöltésére ketten felfigyelnek, akiket egy-egy pofonnal megpróbál a földre küldeni. Egyelőre nem áll szándékában ölni, ám tisztában van vele, hogy nagy eséllyel kötélen fog lógni.*
~ Átkozott hegyesfülűek! Miattuk van minden!~
- Tűnjünk innen! Mindjárt nyakunkban az egész világ!
* Most előrántja a kardját, de csak védi a csapásokat, de közben folyamatosan kajabál a hirtelen lett társainak.*
- Az istenek verjenek meg titeket! Gyertek már utánam! A szegénynegyed biztonságos!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.06 09:11:36, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt. + Harchelyzetben kötelező a feltételes mód használata; durva helyesírási hibák, VP részletek törlése; mesélői NJK-k irányításának törlése.
* Már önmagában a gondolat, hogy egy sötételfet mentsen meg, fogcsikorgatást csal elő belőle, hát még amikor felismeri az őröket akik előzőleg elakarták kapni.*
- Elég a szövegelésből!
* Üvöltésére ketten felfigyelnek, akiket egy-egy pofonnal megpróbál a földre küldeni. Egyelőre nem áll szándékában ölni, ám tisztában van vele, hogy nagy eséllyel kötélen fog lógni.*
~ Átkozott hegyesfülűek! Miattuk van minden!~
- Tűnjünk innen! Mindjárt nyakunkban az egész világ!
* Most előrántja a kardját, de csak védi a csapásokat, de közben folyamatosan kajabál a hirtelen lett társainak.*
- Az istenek verjenek meg titeket! Gyertek már utánam! A szegénynegyed biztonságos!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.06 09:11:36, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt. + Harchelyzetben kötelező a feltételes mód használata; durva helyesírási hibák, VP részletek törlése; mesélői NJK-k irányításának törlése.
3205. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-05 18:59:48
Üzenet elküldve: 2014-10-05 18:59:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Az öngyikkosoknak//
*Jó kérdés az őrök miért nem engedték be a sötételfet, elvégre az orkokat is megtűrik a városban. Azonban úgy tűnik megéreztek valamit, mert a férfi rögtön az öldöklésen gondolkozik amiben segítséget nyújt két vándor is. Bátrak vagy bolondok? Majd az utókor megmondja, bár valószínűleg senki nem fog emlékezni rájuk.
Lévén, hogy a főtér az egyik legjobban őrzött terület a városban, a csetepatét látva vagy egy tucat katona indul meg a trió s az őrök felé. Fegyverletételről ordibálnak, de közben pendülnek a nyílpuskák zárjai. Nyilván páran nem olyan türelmesek.*
*Jó kérdés az őrök miért nem engedték be a sötételfet, elvégre az orkokat is megtűrik a városban. Azonban úgy tűnik megéreztek valamit, mert a férfi rögtön az öldöklésen gondolkozik amiben segítséget nyújt két vándor is. Bátrak vagy bolondok? Majd az utókor megmondja, bár valószínűleg senki nem fog emlékezni rájuk.
Lévén, hogy a főtér az egyik legjobban őrzött terület a városban, a csetepatét látva vagy egy tucat katona indul meg a trió s az őrök felé. Fegyverletételről ordibálnak, de közben pendülnek a nyílpuskák zárjai. Nyilván páran nem olyan türelmesek.*
3204. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-05 18:06:39
Üzenet elküldve: 2014-10-05 18:06:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Tarud, Ragnatis //
* Kihúzott íjjal, kirántott karddal rohannak a kapu felé. A sötét-elfhez sietnek, és a védelmére kelnek. Az őrök lándzsát rántanak. Körülállják őket a fegyveres katonák. *
- Mi történt? Miért tartják fel ezt a férfit?
- Az nem a maguk dolga! Menjenek innen ha jót akarnak maguknak! * Kiáltja haragosan az egyik lándzsát ragadt kapuőr. *
- Ez a férfi nem lépheti át a város határát!
~ Két lehetőség közül választhatunk. Vagy itt hagyjuk ezt a szerencsétlenül járt csuklyás fazont, vagy használjuk a fegyvereinket. ~
* Nor az orkra majd az ijesztő alakra néz, s a fegyverére kacsint. *
* Kihúzott íjjal, kirántott karddal rohannak a kapu felé. A sötét-elfhez sietnek, és a védelmére kelnek. Az őrök lándzsát rántanak. Körülállják őket a fegyveres katonák. *
- Mi történt? Miért tartják fel ezt a férfit?
- Az nem a maguk dolga! Menjenek innen ha jót akarnak maguknak! * Kiáltja haragosan az egyik lándzsát ragadt kapuőr. *
- Ez a férfi nem lépheti át a város határát!
~ Két lehetőség közül választhatunk. Vagy itt hagyjuk ezt a szerencsétlenül járt csuklyás fazont, vagy használjuk a fegyvereinket. ~
* Nor az orkra majd az ijesztő alakra néz, s a fegyverére kacsint. *
3203. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-05 17:35:21
Üzenet elküldve: 2014-10-05 17:35:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Ragnatis, Nor//
* Hallgatja a lány szavait majd bólint.*
- Szép is ha valakinek ilyen gyerekkora. Az én apám kovács volt, előtte pedig harcos. Nem volt túl jó szülő, ellenben harcolni elég hamar megtanított. Aztán egy támadás alkalmával eltűnt, mikor lerohanták a falunkat. És elnézve a tizenéves korszakomat... hmm, erősen űztem az ipart egy arénában és hajaztam a bátyámmal a legjobb harcos díjért.
* Vigyorogva megcsóválja a fejét.*
- Szép idők!
* Aztán észrevesz egy alakot a kapuban akit az őrök feltartanak. A lány előre siet, ő pedig kelletlenül de követi.
Mire odaérnek biztonság kedvéért előrántja a kardját. Bár nem túl okos ötlet, az életén kívül sok mindent nem veszíthet. Csoda, hogy még máig él. A legtöbb ork nem él harminchét évet se.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.06 08:32:39, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
* Hallgatja a lány szavait majd bólint.*
- Szép is ha valakinek ilyen gyerekkora. Az én apám kovács volt, előtte pedig harcos. Nem volt túl jó szülő, ellenben harcolni elég hamar megtanított. Aztán egy támadás alkalmával eltűnt, mikor lerohanták a falunkat. És elnézve a tizenéves korszakomat... hmm, erősen űztem az ipart egy arénában és hajaztam a bátyámmal a legjobb harcos díjért.
* Vigyorogva megcsóválja a fejét.*
- Szép idők!
* Aztán észrevesz egy alakot a kapuban akit az őrök feltartanak. A lány előre siet, ő pedig kelletlenül de követi.
Mire odaérnek biztonság kedvéért előrántja a kardját. Bár nem túl okos ötlet, az életén kívül sok mindent nem veszíthet. Csoda, hogy még máig él. A legtöbb ork nem él harminchét évet se.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.06 08:32:39, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
3202. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-05 16:37:19
Üzenet elküldve: 2014-10-05 16:37:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tarud//
- Gyönyörű. Apámnak volt egy meglepően hasonló darabja. Mivel születésem után ketten maradtunk, rengeteget voltam vele. Mikor már nehezen állt lábra, gyakran ült a lakhelyünk alatti kis szikla peremén és pipázgatott. Kislány voltam még. Olyan 14-15 éves. Mellette ülve játszottam az arra tévedő pillangókkal és énekeltem. Hiányzik.
~ Talán nem kellene ennyire bizalmasnak lennem felé. Ki tudja mi áll szándékában. Óvatosabbnak kell lennem.~
* Épphogy befejezi mondandóját, amikor megpillant a kapunál egy sötét-elfet. Problémája akadt a bejutással. *
- Nézd! Megállították az őrök. Gyere, menjünk közelebb!
- Gyönyörű. Apámnak volt egy meglepően hasonló darabja. Mivel születésem után ketten maradtunk, rengeteget voltam vele. Mikor már nehezen állt lábra, gyakran ült a lakhelyünk alatti kis szikla peremén és pipázgatott. Kislány voltam még. Olyan 14-15 éves. Mellette ülve játszottam az arra tévedő pillangókkal és énekeltem. Hiányzik.
~ Talán nem kellene ennyire bizalmasnak lennem felé. Ki tudja mi áll szándékában. Óvatosabbnak kell lennem.~
* Épphogy befejezi mondandóját, amikor megpillant a kapunál egy sötét-elfet. Problémája akadt a bejutással. *
- Nézd! Megállították az őrök. Gyere, menjünk közelebb!
3201. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-10-05 15:28:47
Üzenet elküldve: 2014-10-05 15:28:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nor//
*Meglát egy várost* ~Talán itt megszállhatnék estére~ *Odaér a városkapuhoz, köszönésképpen int az őröknek, és be akar lépni a vár kapun, de egy bajszos sisakrostélyos katona az útját állja.*
-Hová tart jó ember?
-A fogadóba inni egy korsó sört, és kivenni egy szobát éjszakára.
-Ezen a kapun sötételfeket nem engedhetek be. A város lakossága nem szereti a magadfajtákat. *Mondja ezt olyan hanglejtéssel, hogy Ragnatis a köpenye alatt már megfogja a dobókéseiből a legélesebb példányt.
Ragnatis ránt egyet a csuklyáján, majd felemeli a fejét és belenéz a lovag szemébe* ~Biztos ez lehet a parancsnokuk~*
-Hát legyen... *Ekkor jelenik meg egy ork karddal a kezében, és őt szorosan követi egy fél-elf lány kihúzott íjjal.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.10.05 22:30:55, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; Felesleges jelek törlése.
*Meglát egy várost* ~Talán itt megszállhatnék estére~ *Odaér a városkapuhoz, köszönésképpen int az őröknek, és be akar lépni a vár kapun, de egy bajszos sisakrostélyos katona az útját állja.*
-Hová tart jó ember?
-A fogadóba inni egy korsó sört, és kivenni egy szobát éjszakára.
-Ezen a kapun sötételfeket nem engedhetek be. A város lakossága nem szereti a magadfajtákat. *Mondja ezt olyan hanglejtéssel, hogy Ragnatis a köpenye alatt már megfogja a dobókéseiből a legélesebb példányt.
Ragnatis ránt egyet a csuklyáján, majd felemeli a fejét és belenéz a lovag szemébe* ~Biztos ez lehet a parancsnokuk~*
-Hát legyen... *Ekkor jelenik meg egy ork karddal a kezében, és őt szorosan követi egy fél-elf lány kihúzott íjjal.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.10.05 22:30:55, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; Felesleges jelek törlése.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656