*Lánghajú sorscsapás érkezik a főtérre, a szokott időben, napi rutin szerint. Nincs még dél, de a reggeli nap sugarai már elég erősek ahhoz, hogy a hajnali csípősséget lágy, illatos kellemességbe vonják. Pláne ilyenkor, mikor nem a szegénynegyed felől fúj a szél. Öltözékében, kinézetében nincs semmi rendkívüli, leszámítva a tűzfényű, kócos kontyba rendezett tincseket, és a hatalmasra tömött, viharvert barna tarisznyát, mely vállát nyomja. Vékony alakját egy szürke nadrág takarja, szárai a csizmába tűrve, hozzá mélyen gombolt fehér ing, ujja könyökig felhajtva, alatta kislányos, ujjatlan pamutfelső, mely szinte halható mód gúnyosan kuncogva vet gátat a kíváncsi tekinteteknek. Derekán elmaradhatatlan napszín kendőjével robban be, és strázsál le a szökőkút mellett fürge kék tekintetével máris keresve áldozatát.
A felhozatal a szokásos kóbor ifjak, kik itt hajszolják tovább álmaikat, ledér nőcik, kiknek a nap bármely szakában viszket, városőrök, bunkók, bugrisok, megint városőrök, állattartók, törpék, szájhősök, és turisták. Mindig a turisták, igazán bosszantó, bár meg kell hagyni, az ő pénzük is van olyan jó, mint a helybelieké. Vér viszont sehol. Egy halk jajszó sem hallatszik a reggeli forgatagban. Testi fájdalmakra utaló jel se látszik egy arcon sem. Csak a megszokott fáradt búskomorság, vegyítve az elszánt, csüggedt, lemondó borúval.
Természetesen ezek mellett felvonulnak kedves, szép, és jó dolgok is a délelőttben, hisz a város egyik legforgalmasabb helyez ez. Viszont azokra Zia nem fordít figyelmet, nincs belőlük haszna.
És akkor, ahogy a gazdagnegyedben is tette, itt is hangosan csengő, jól érhető hangon kezdi hirdetni szolgálatait.*
-Felcser! Itt a felcser! Sebesültek, vérzőek, balesetesek jobbra! Betegek, göthösek, szer vásárlók balra! Felcser!
*Persze körvonalazódott már szeleburdi elméjében egy fix bázis gondolata, ahol a rászorulók felkereshetik, és a megfelelő körülmények között részesülnek ellátásban. De véleménye szerint munkájának ezen része is igen hasznos, és szükséges.*
-Itt a gyógyító! Ide! Kötszerek, kencék, orvosságok, teafűvek! Gyógyító!
*A kitartó rikácsolás itt sem hozz azonban több bevételt, mint a negyedben. Úgy fest ez egy ilyen nap; szerencsés a halandóknak, de szerencsétlen a dokiknak. Elad azért két adagot Rhéa félelméből mielőtt tovább indulna a fogadóba.*