Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 553 (11041. - 11060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
11060. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-05-10 22:03:48
Üzenet elküldve: 2019-05-10 22:03:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hárman párban//
- Örülök, hogy ebben egyetértünk. *húzza mosolyra a száját. Tényleg komolyan gondolja, amit mond, bár mindent megtesz, hogy ne lehessen komolyan venni a mondandóját* És nem csak neked tetszik még így a ruhád! *kacsint a lányra. ~Persze nem magamra gondolok, nehogy azt hidd. De Habrertus biztos odavan ezért a kis bohókás sikkért!~ gondolja magában, remélve, hogy Dora is érteni fogja, hogy gondolta korábbi szavait*
- Igazán kedves tőled ez a felajánlás, de meg tudom védeni magam a nem kívánt betolakodóktól! *pillant sokatmondóan a lányra, hiszen biztos, ami biztos, a ledér ruházat alatt egy stratégiailag alkalmas ponton egy kisebb tőr is helyet kapott, mely tökéletes alkalmas az önvédelemre. ~Vagy egy kis szórakozásra... ~ gondolja magában, ahogy a lányra pillant. Ha nagyon kihúzza nála a gyufát, esetleg megismerkedhet egy igazi pengével is, nem csak a szőrös névrokonával*
- Emellett pedig, bár ne vedd rossz néven, de nem hinném, hogy olyan nagy szakértője lennél a női ruhaaljaknak... *jegyzi meg nemtörődöm stílusban, bár tekintete továbbra is Dorát fürkészi. ~Vagy talán mégis?~ húzza fel kérdőn az egyik szemöldökét, bár az az érzése, ezúttal a lány nem fogja venni a lapot, így örül is, hogy végre Habrertus is beszáll a társalgásba*
- Bölcs emberek bölcs mondása. *biccent elismerően a férfi felé. ~Valóban, mindenkinek más az ízlése. Vagyis inkább van, akinek van és van, akinek nincs!~ egészíti ki magában a közmondást, természetesen önmagára és Dorára gondolva*
- Nem is hangzik rosszul! Bár attól függ, mi van alatta! *jegyzi meg elmosolyodva, egyszerre értve szavait a kecskeszőr mellényre és a cserzett bőr alsónadrágra. ~Egy jól kidolgozott, izmos felsőtesten jól mutat a mellény önmagában is. Az alsóneműt meg, azt hiszem, nem kell részletezni... ~ mereng magában, ahogy elképzeli magában a jelenetet, Habrertust azonban inkább kihagyja álmodozásából, hiszen tagadhatatlan, ha bármi köze lehet a kecskékhez, az legfeljebb a szakállában merülhet ki és nem az öltözködésében. Örül, hogy végre kiérnek a Radkraalból a friss levegőre, hisz nem sok választotta el attól, hogy olyan képek jelenjenek meg lelki szemei előtt, amiket nem igazán szeretne látni. Tulajdonképpen kedvére van a felosztás is, hogy ő megy elől, hisz így a kancellár zavartalanul bámulhatja kerekded tomporát, míg Dora megpukkadhat magában. Hogy erre rá is tegyen egy lapáttal, a kelleténél kicsit jobban, bár nem túlzóan ringatja csípőjét, miközben bedobja a nagy kérdést a párocska közé*
- Pedig az ilyesmit nem árt hamar tisztázni. Nincs is szomorúbb, mint ha az egyik fél többet szeretne, mint a másik... *jegyzi meg nagy bölcsen, ismét csak hálát adva, amiért ő megy elől, így még csak nem is titkolja somolygását. ~Bizony, Dora, rád gondolok!~ ismeri el magában a lány szavait hallva. Habrertus azonban szokás szerint nem vevő a játékra, és higgadt érveivel igencsak rontja szórakozását*
- Ez igen sajnálatos tény! Pedig egy jó lakodalom mindig feldobja a közhangulatot! Ráférne erre a vidékre ennyi szörnyűség után... *elmélkedik magában* Remélem, mihamarabb kitűzik az időpontot! *ismeri el végre, hogy Dora félelmeivel, vagy épp reményeivel ellentétben bizony ő is csak Waldran és Ephemia közelgő frigyére gondolt. ~Én megpróbáltam mindent, Dora!~ vonja meg a vállát magában*
- Ezt diktálja az illem. *ismétli meg a cselekedetet a valóságban is, ahogy Habrertus a miértekről érdeklődik* A Vashegy prominens személyei bizonyára örülnek egy ilyen kedvező frigynek! *fűzi tovább a szót. ~És talán a kezük is benne van, így tényleg jár a gratuláció!~ vélekedik magában, hiszen fogalma sincs, mennyire divat errefelé az elrendezett házasság intézménye, de akármennyire barbárok is az itteniek, kinézi belőlük, hogy ők sem bízzák a véletlenre a párválasztást, legalábbis a magasabb köröket illetően*
- Természetesen! *pillant hátra a válla felett, ahogy a pletykák és forrásaik kerülnek szóba* De te meg kérlek engedd meg nekem, hogy ne válaszoljak erre. Egy hölgy legkifinomultabb fegyverei a szavak és az információk. Csak nem fosztanál meg ettől, hogy itt álljak pőrén, vétlen? *néz mélyen a kancellár szemébe, bár így is tökéletesen el tudja képzelni, ahogy Dora forgatja mellette a szemeit. Természetesen közel sem ilyen drasztikus a helyzet, és ő maga is szeret túlozni, mindazonáltal reméli, ha mézes-mázas köntösbe is van bújtatva felelete, de Habrertus így is megérti, hogy nem fog választ kapni és nem veszi nagyon a szívére a dolgot. A tegnapi nap kapcsán azonban eszébe jut valami*
- Apropó Vaskorsó... tegnap volt alkalmam elcsevegni kicsit a segítőiddel. Az egyikük, az a Grotg, nagyon régóta vár már kitüntető figyelmedre. Remélem, a közelmúlt történéseinek fényében is zavartalan marad a Kancellária működése. *jegyzi meg csevegőn, újra előrefelé pillantva már, hogy nyugodtan mosolyogjon magában*
- Igazán rendes fickó, megérdemli azt a kicsit nagyobb földdarabot, ami ígérve lett neki... *folytatja tovább, megőrizve a látszatot, hogy őt csak a jó szándék vezérli, és semmi más. Csak akkor áll meg egy pillanatra, mikor a közlekedési eszközökre terelődik a szó*
- Vihetjük a szekeret is, ha gondoljátok.* egyezik bele nagylelkűen, hiszen neki aztán tényleg mindegy, használják-e, vagy sem* De ha szeretnétek, mehetünk lovon is. Neked van sajátod, ugye, Dora? *pillant töprengve a lányra* Ha szükséges, a hátasaim közül felajánlhatom az egyiket, igazán kezes jószág mindkettő! *fordul ezután Habrertus felé, hiszen ha jól emlékszik, eddig csak öszvérháton látta közlekedni a férfit, de ha nem szeretne kilógni a sorból, és ezúttal lovon jönne, annak részéről semmi akadálya. Ahogy a kiruccanásnak se az ispotályba*
- Valóban, a drága Penge! Pont olyan hasznos és szép, mint amiről elnevezték! Alig várom, hogy újra láthassam a kis aranyost! *bár hangjába csipetnyi gúny vegyül, valójában tényleg örül, hogy alkalma lesz újra látni Pengét. Az állatokkal mindig jobban kijött, mint az emberekkel, a kis szőrgombócot pedig furcsamód meg is kedvelte közös kalandjuk során. ~Sokkal jobban, mint Dorát~ ismeri el magában, míg a másik kettő válaszára vár, hogyan is folytassák útjukat.*
- Örülök, hogy ebben egyetértünk. *húzza mosolyra a száját. Tényleg komolyan gondolja, amit mond, bár mindent megtesz, hogy ne lehessen komolyan venni a mondandóját* És nem csak neked tetszik még így a ruhád! *kacsint a lányra. ~Persze nem magamra gondolok, nehogy azt hidd. De Habrertus biztos odavan ezért a kis bohókás sikkért!~ gondolja magában, remélve, hogy Dora is érteni fogja, hogy gondolta korábbi szavait*
- Igazán kedves tőled ez a felajánlás, de meg tudom védeni magam a nem kívánt betolakodóktól! *pillant sokatmondóan a lányra, hiszen biztos, ami biztos, a ledér ruházat alatt egy stratégiailag alkalmas ponton egy kisebb tőr is helyet kapott, mely tökéletes alkalmas az önvédelemre. ~Vagy egy kis szórakozásra... ~ gondolja magában, ahogy a lányra pillant. Ha nagyon kihúzza nála a gyufát, esetleg megismerkedhet egy igazi pengével is, nem csak a szőrös névrokonával*
- Emellett pedig, bár ne vedd rossz néven, de nem hinném, hogy olyan nagy szakértője lennél a női ruhaaljaknak... *jegyzi meg nemtörődöm stílusban, bár tekintete továbbra is Dorát fürkészi. ~Vagy talán mégis?~ húzza fel kérdőn az egyik szemöldökét, bár az az érzése, ezúttal a lány nem fogja venni a lapot, így örül is, hogy végre Habrertus is beszáll a társalgásba*
- Bölcs emberek bölcs mondása. *biccent elismerően a férfi felé. ~Valóban, mindenkinek más az ízlése. Vagyis inkább van, akinek van és van, akinek nincs!~ egészíti ki magában a közmondást, természetesen önmagára és Dorára gondolva*
- Nem is hangzik rosszul! Bár attól függ, mi van alatta! *jegyzi meg elmosolyodva, egyszerre értve szavait a kecskeszőr mellényre és a cserzett bőr alsónadrágra. ~Egy jól kidolgozott, izmos felsőtesten jól mutat a mellény önmagában is. Az alsóneműt meg, azt hiszem, nem kell részletezni... ~ mereng magában, ahogy elképzeli magában a jelenetet, Habrertust azonban inkább kihagyja álmodozásából, hiszen tagadhatatlan, ha bármi köze lehet a kecskékhez, az legfeljebb a szakállában merülhet ki és nem az öltözködésében. Örül, hogy végre kiérnek a Radkraalból a friss levegőre, hisz nem sok választotta el attól, hogy olyan képek jelenjenek meg lelki szemei előtt, amiket nem igazán szeretne látni. Tulajdonképpen kedvére van a felosztás is, hogy ő megy elől, hisz így a kancellár zavartalanul bámulhatja kerekded tomporát, míg Dora megpukkadhat magában. Hogy erre rá is tegyen egy lapáttal, a kelleténél kicsit jobban, bár nem túlzóan ringatja csípőjét, miközben bedobja a nagy kérdést a párocska közé*
- Pedig az ilyesmit nem árt hamar tisztázni. Nincs is szomorúbb, mint ha az egyik fél többet szeretne, mint a másik... *jegyzi meg nagy bölcsen, ismét csak hálát adva, amiért ő megy elől, így még csak nem is titkolja somolygását. ~Bizony, Dora, rád gondolok!~ ismeri el magában a lány szavait hallva. Habrertus azonban szokás szerint nem vevő a játékra, és higgadt érveivel igencsak rontja szórakozását*
- Ez igen sajnálatos tény! Pedig egy jó lakodalom mindig feldobja a közhangulatot! Ráférne erre a vidékre ennyi szörnyűség után... *elmélkedik magában* Remélem, mihamarabb kitűzik az időpontot! *ismeri el végre, hogy Dora félelmeivel, vagy épp reményeivel ellentétben bizony ő is csak Waldran és Ephemia közelgő frigyére gondolt. ~Én megpróbáltam mindent, Dora!~ vonja meg a vállát magában*
- Ezt diktálja az illem. *ismétli meg a cselekedetet a valóságban is, ahogy Habrertus a miértekről érdeklődik* A Vashegy prominens személyei bizonyára örülnek egy ilyen kedvező frigynek! *fűzi tovább a szót. ~És talán a kezük is benne van, így tényleg jár a gratuláció!~ vélekedik magában, hiszen fogalma sincs, mennyire divat errefelé az elrendezett házasság intézménye, de akármennyire barbárok is az itteniek, kinézi belőlük, hogy ők sem bízzák a véletlenre a párválasztást, legalábbis a magasabb köröket illetően*
- Természetesen! *pillant hátra a válla felett, ahogy a pletykák és forrásaik kerülnek szóba* De te meg kérlek engedd meg nekem, hogy ne válaszoljak erre. Egy hölgy legkifinomultabb fegyverei a szavak és az információk. Csak nem fosztanál meg ettől, hogy itt álljak pőrén, vétlen? *néz mélyen a kancellár szemébe, bár így is tökéletesen el tudja képzelni, ahogy Dora forgatja mellette a szemeit. Természetesen közel sem ilyen drasztikus a helyzet, és ő maga is szeret túlozni, mindazonáltal reméli, ha mézes-mázas köntösbe is van bújtatva felelete, de Habrertus így is megérti, hogy nem fog választ kapni és nem veszi nagyon a szívére a dolgot. A tegnapi nap kapcsán azonban eszébe jut valami*
- Apropó Vaskorsó... tegnap volt alkalmam elcsevegni kicsit a segítőiddel. Az egyikük, az a Grotg, nagyon régóta vár már kitüntető figyelmedre. Remélem, a közelmúlt történéseinek fényében is zavartalan marad a Kancellária működése. *jegyzi meg csevegőn, újra előrefelé pillantva már, hogy nyugodtan mosolyogjon magában*
- Igazán rendes fickó, megérdemli azt a kicsit nagyobb földdarabot, ami ígérve lett neki... *folytatja tovább, megőrizve a látszatot, hogy őt csak a jó szándék vezérli, és semmi más. Csak akkor áll meg egy pillanatra, mikor a közlekedési eszközökre terelődik a szó*
- Vihetjük a szekeret is, ha gondoljátok.* egyezik bele nagylelkűen, hiszen neki aztán tényleg mindegy, használják-e, vagy sem* De ha szeretnétek, mehetünk lovon is. Neked van sajátod, ugye, Dora? *pillant töprengve a lányra* Ha szükséges, a hátasaim közül felajánlhatom az egyiket, igazán kezes jószág mindkettő! *fordul ezután Habrertus felé, hiszen ha jól emlékszik, eddig csak öszvérháton látta közlekedni a férfit, de ha nem szeretne kilógni a sorból, és ezúttal lovon jönne, annak részéről semmi akadálya. Ahogy a kiruccanásnak se az ispotályba*
- Valóban, a drága Penge! Pont olyan hasznos és szép, mint amiről elnevezték! Alig várom, hogy újra láthassam a kis aranyost! *bár hangjába csipetnyi gúny vegyül, valójában tényleg örül, hogy alkalma lesz újra látni Pengét. Az állatokkal mindig jobban kijött, mint az emberekkel, a kis szőrgombócot pedig furcsamód meg is kedvelte közös kalandjuk során. ~Sokkal jobban, mint Dorát~ ismeri el magában, míg a másik kettő válaszára vár, hogyan is folytassák útjukat.*
11059. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-05-10 19:50:26
Üzenet elküldve: 2019-05-10 19:50:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hárman párban//
*A jó kancellár már csak azért is ritka madárnak számít a Vashegyen, mert messze nem olyan előítéletes, mint a thargok általában. Hubi nem bőrszín, faji hovatartozás, nem, vagy éppen szexuális orientáció alapján ítél meg másokat. Sokkal fontosabbnak tartja, hogy az illető értsen ahhoz amit csinál, legyen esze, műveltsége, és persze az ízlés is fontos. Mint ahogy a keblek mérete. Mindezeket most nyugodtan zárójelbe tehetjük, ugyanis a kancellárnak a Dora - Esti ellentét egészen más origóból fájdalmas. Noha kibékíthetetlen gyűlölségről nem nagyon lehet szó, de mint azt az imént, a Kancellárián lezajlott kis csipkelődés is igazolja, egyre kisebb az esélye legszebb álmának valóra válásának. Nevezetesen annak, hogy hárman párban ne csak piacra menjenek. Persze kezdetnek ez sem rossz, különös tekintettel arra, hogy Esti őt kéri fel arra, hogy szakértő pillantásokat vessen a ruhapróbák alkalmával. Természetesen Hubi nem teljesen Hülye, így pontosan tudja, hogy e felkérés mögött inkább a fentebb említett ellentét áll, semmint az, hogy az ő kedvére tegyen ezzel. A lényeget tekintve ez nem is igazán számít.*
- Nos, ahogy egy közismert pirtianes-i mondás tartja, ízlésekről nincs mit vitatkozni.
*Próbál megelőzni egy esetleges vitát, veszekedést. Mostanra érhetnek ki a Radkraal elé, és bár Dorába karolva lépked, azért csak megenged pár pillantást Esti irányába. Az idézett közmondás igazságát igazolja, hogy a maga részéről semmi kivetnivalót nem talál a sötételf ruházatában, főleg nem az alaposan felsliccelt szoknyában. Annyira, hogy erővel kell elszakítania tekintetét azoktól a formás comboktól.*
- És bár eltérően vélekedtek a divatos öltözködésről, valószínűleg mindketten alaposan elcsodálkoznátok, ha törzsökös tharg öltözék még mindig elterjedt lenne itt, és magatoknak is abba kéne bújnotok. Boldog emlékű elődön feljegyzései között találtam erre vonatkozó munkát is, és bizony alig hiszem, hogy bármelyikőtök is vonzónak találná a kecskeszőr mellényt vagy a cserzett bőr alsóneműt.
*Aztán csak most döbben rá, hogy ő gyalog akart menni. Igaz, hogy a piac nincs a világ másik végén, de valóban jobb ötletnek látszik lóháton ellátogatni oda. Ami az ő esetében öszvérhátat jelent. Egyébként is meg kellene látogatni Átok névre hallgató, vagy inkább nem hallgató hátasát.*
- Kiváló ötlet. *bólint rá Dora felvetésére* Nekem is el kell látogatnom az ispotályba.
*Ő történetesen nem nyulakon próbálgatta a lehetséges gyógymódokat, hanem patkányokon, de azokra is rá kéne nézni. Ha másért nem, hát azért, hogy hasznuk vesztve agyonüsse őket. Ebben a tervezgetésben egyelőre nem jut messzire, mert Esti, látszólag közömbösen, olyan húrokat kezd pengetni, hogy a jó kancellár majdnem kiesik a nadrágjából.*
- Pardon? *kérdez vissza egy kis megrökönyödéssel, amivel annyi időt is sikerül nyernie, hogy megdöbbenését innentől jobban tudja leplezni* Nos, ezt én sem értem.
*Néz Dorára, aki mintha szintén meglepődött volna a jókívánságokon.*
- Legjobb tudomásom szerint nincs kitűzve egyetlen menyegző időpontja sem a Vashegyen. Ugyan Waldran nagyúr és Ephemia kisasszony egybekelése rohamléptekben közeledik, de még így sem értem, hogy ehhez miért minket illet gratuláció.
*Természetesen pontosan érti, hogy Esti mire célzott, és való igaz, hogy alaposan megkedvelte Dorát, de őszülő, és a hiú kancellárt bosszantó módon itt-ott gyérülő haja égnek állna, ha az ő esküvőjéről lenne szó.*
- Amíg a hátasok után nézünk, szabadna megkérdeznem, hogy miféle pletykákat hallottál a Vaskorsóban? *mosolyog most már nyájasan a mélységire* És kitől?
*A jó kancellár már csak azért is ritka madárnak számít a Vashegyen, mert messze nem olyan előítéletes, mint a thargok általában. Hubi nem bőrszín, faji hovatartozás, nem, vagy éppen szexuális orientáció alapján ítél meg másokat. Sokkal fontosabbnak tartja, hogy az illető értsen ahhoz amit csinál, legyen esze, műveltsége, és persze az ízlés is fontos. Mint ahogy a keblek mérete. Mindezeket most nyugodtan zárójelbe tehetjük, ugyanis a kancellárnak a Dora - Esti ellentét egészen más origóból fájdalmas. Noha kibékíthetetlen gyűlölségről nem nagyon lehet szó, de mint azt az imént, a Kancellárián lezajlott kis csipkelődés is igazolja, egyre kisebb az esélye legszebb álmának valóra válásának. Nevezetesen annak, hogy hárman párban ne csak piacra menjenek. Persze kezdetnek ez sem rossz, különös tekintettel arra, hogy Esti őt kéri fel arra, hogy szakértő pillantásokat vessen a ruhapróbák alkalmával. Természetesen Hubi nem teljesen Hülye, így pontosan tudja, hogy e felkérés mögött inkább a fentebb említett ellentét áll, semmint az, hogy az ő kedvére tegyen ezzel. A lényeget tekintve ez nem is igazán számít.*
- Nos, ahogy egy közismert pirtianes-i mondás tartja, ízlésekről nincs mit vitatkozni.
*Próbál megelőzni egy esetleges vitát, veszekedést. Mostanra érhetnek ki a Radkraal elé, és bár Dorába karolva lépked, azért csak megenged pár pillantást Esti irányába. Az idézett közmondás igazságát igazolja, hogy a maga részéről semmi kivetnivalót nem talál a sötételf ruházatában, főleg nem az alaposan felsliccelt szoknyában. Annyira, hogy erővel kell elszakítania tekintetét azoktól a formás comboktól.*
- És bár eltérően vélekedtek a divatos öltözködésről, valószínűleg mindketten alaposan elcsodálkoznátok, ha törzsökös tharg öltözék még mindig elterjedt lenne itt, és magatoknak is abba kéne bújnotok. Boldog emlékű elődön feljegyzései között találtam erre vonatkozó munkát is, és bizony alig hiszem, hogy bármelyikőtök is vonzónak találná a kecskeszőr mellényt vagy a cserzett bőr alsóneműt.
*Aztán csak most döbben rá, hogy ő gyalog akart menni. Igaz, hogy a piac nincs a világ másik végén, de valóban jobb ötletnek látszik lóháton ellátogatni oda. Ami az ő esetében öszvérhátat jelent. Egyébként is meg kellene látogatni Átok névre hallgató, vagy inkább nem hallgató hátasát.*
- Kiváló ötlet. *bólint rá Dora felvetésére* Nekem is el kell látogatnom az ispotályba.
*Ő történetesen nem nyulakon próbálgatta a lehetséges gyógymódokat, hanem patkányokon, de azokra is rá kéne nézni. Ha másért nem, hát azért, hogy hasznuk vesztve agyonüsse őket. Ebben a tervezgetésben egyelőre nem jut messzire, mert Esti, látszólag közömbösen, olyan húrokat kezd pengetni, hogy a jó kancellár majdnem kiesik a nadrágjából.*
- Pardon? *kérdez vissza egy kis megrökönyödéssel, amivel annyi időt is sikerül nyernie, hogy megdöbbenését innentől jobban tudja leplezni* Nos, ezt én sem értem.
*Néz Dorára, aki mintha szintén meglepődött volna a jókívánságokon.*
- Legjobb tudomásom szerint nincs kitűzve egyetlen menyegző időpontja sem a Vashegyen. Ugyan Waldran nagyúr és Ephemia kisasszony egybekelése rohamléptekben közeledik, de még így sem értem, hogy ehhez miért minket illet gratuláció.
*Természetesen pontosan érti, hogy Esti mire célzott, és való igaz, hogy alaposan megkedvelte Dorát, de őszülő, és a hiú kancellárt bosszantó módon itt-ott gyérülő haja égnek állna, ha az ő esküvőjéről lenne szó.*
- Amíg a hátasok után nézünk, szabadna megkérdeznem, hogy miféle pletykákat hallottál a Vaskorsóban? *mosolyog most már nyájasan a mélységire* És kitől?
11058. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-05-09 22:30:43
Üzenet elküldve: 2019-05-09 22:30:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Hárman párban//
*Előfordulhat, hogy Habrertus érzékeny a korára, de Dorát ez egyáltalán nem foglalkoztatja annyit, mint normális esetben kellene. Talán a hosszú évek boncmunkájából álló megfontoltság teszi, de a lány pont ugyanúgy tekint a kancellárra, mint bármelyik élőlény szervezetére, tudva, hogy az adott korban, az adott fajú és nemű személyeknek megvannak a maguk erősségei és gyengeségei. Talán ha Habrertus közölné vele, hogy praktikusnak szánt kis megjegyzései sértik az önérzetét, Dora kerülné őket, de így nem is merül fel benne, hogy bármi rosszat mondott volna. Sőt, előbb gondolja azt, hogy Habrertus még mindig valami trükktől tart, hiszen nem egyszer hazudott már neki a csíny kedvéért.
A csókot persze örömmel fogadja, a romantikus hangulatot megtörő Estanellariát pedig szemét forgatva. Hiába, csekély remény van arra, hogy valaha is összeborulnak majd. Persze azért Dora vizsgálódó pillantása sem maradhat el, amivel felméri, hogy a kancellár meri-e előtte csapni a szelet a sötételfnek. Megállapítja, hogy nincs akkora gond (egyelőre?). Közben meg természetesen Habrertusba karolva, gyakorlatilag hozzábújva indul ki az ajtón Esti társaságában, mert úgy tűnik, bár „merő udvariatlanságból” Dora nem kérdezte meg a lányt, a jó kancellár modorába ez nem fért bele. Nem az ő hibája, a kalapost nem ejtették fejre, tudja jól, hogy úgyis velük jönne Esti, akár tetszik neki, akár nem.*
~ De ha nem tetszik, annál inkább. ~
*Azért van ebben az egészben valami jó, mert Habrertus társaságát kifejezetten élvezi. A halaszthatatlan teendőikkel kapcsolatban rá is mosolyog, közvetlenül, szeretettel. Bár ha belegondol, milyen aktív munkát végzett a kancellári ágyban, és Esti is hasonlót annak idején… Meg kell hagyni, tényleg munkatársak lehetnének. De igyekszik ezt elhessegetni a fejéből, mielőtt megmérgezi a pillanatot. Bár Esti sértőnek szánja megjegyzését, Dora egész mást ragad meg a mézesmázos mondandójából, és hangosan nevetni kezd.*
- Helyi divat? Itt szinte senkinek sincs ízlése, tisztelet a kivételnek! *Vigyorog.* Soha nem hordanék olyan ruhát, mint az itteni nők szoktak, mindenki úrikisasszonyként öltözik. A ruhám már Artheniorban is furcsán hatott, de nekem így tetszik. *Teszi hozzá egészen magabiztosan.* Viszont, ha egy építő megjegyzést elfogadsz, én jobban felöltöznék a helyedben, nos, alul. Vannak erőszakosabb férfiak is erre, ahogy azt tegnap a kocsmában is megcsodálhattuk. *Pillant Habrertusra, mert tudja, hogy osztozik a véleményén, meg remélhetőleg azt is, hogy nem őt tartja erőszakosabb férfinak. Mert tényleg nem az a fajta.* Rám számíthatsz, Esti. Majd segítek a ruha aljában, ezért drága kancellárunknak azt már nem kell szemrevételezni. Bár bevallom a bűnömet, nekem is pipereholmikra van szükségem, úgyhogy ha megölne az unalom… *Kacsint a férfira.
Tényleg minden erejével, minden szemmozgató izmával azon van, hogy a lehető legjobbat hozza ki a helyzetből, és úgy tegyen, mintha Esti és a vele járó veszély nem zavarná. Ezt persze abban a pillanatban elmossa a lány kérdése, hogy az esküvővel meg miegymással jön. Dora szó szerint hápogni kezd. Felidéződnek benne a tegnap elhangzottak a közös birtokról, és egy pillanatra, túl hosszú pillanatra megint eljátszik a gondolattal.*
- Gratulálj? Esküvő? *Nem tud mit kezdeni ezekkel a szavakkal, ezért ügyetlenül nevet, és reflexből továbbüti Habrertusnak, rámosolyogva.* Szerintem valaki félrebeszélt. Én is hallottam ezt-azt mostanság, de nem volt alkalmam rákérdezni, mennyire volt komoly az az ez-az. És akármit meg nem hiszek el, még az okos embereknek sem. *Teszi hozzá nyomatékos célzással, remélve, hogy Habrertus válaszol, de remélhetőleg úgy, hogy Esti ne értse meg, miről is beszél éppen. Szíve viszont még hevesebben kezd verni, amiért újra előjött ez a tegnap éjjeli téma.*
~ Utállak, Esti. ~
- Pfű, de süt a nap! *Szólal meg, bár kissé kínos a helyzet, épp most mondta, hogy korábban is kint sétált már egyet. Füle feltűnően elvörösödik, de hogy elüsse a dolog élét, tekintetével lovaikat keresi.*
- Hogy legyen, Esti? Talán a szekér túl nagy lenne erre a kevés holmira, nem? *Érdeklődik gyanúsan csevegő hangon, mert attól függ, hogy ő a lován folytassa-e útját, vagy sem.* Én biztosan nem indulok el hátas nélkül, mert az ispotályba is be szeretnék térni Doráért. *Pár másodpercbe beletelik, míg rájön, hogy valószínűleg Habrertusnak fogalma sincs, miért lett tudathasadása.* A kísérleti nyúlért. *És mielőtt vitatkozna:* Ő több, mint egy girhes nyúl. Ő korunk megmentője. És ott van vele a csodálatosan felépült Penge is.
*Elgondolkodik, mihez kezdhet egy korábban pestises nyúllal, de arra jut, hogy soha nem főzné meg pörköltnek. Undorító volna. Ezután jön csak rá, hogy Habrertus pont olyan pestises (volt), mint a nyúl. Még szerencse, hogy őt se enné meg pörköltnek, kínos lenne, ha meg kellene. És Dora nem is lenne Dora, ha a tegnap estét saját pestisgyógyszerének a jótékony hatásaival kapcsolatban nem kezdené elemezni, ha már megismételni – egyelőre – nincs lehetőség. Igen, ő még ezt is élvezi.*
*Előfordulhat, hogy Habrertus érzékeny a korára, de Dorát ez egyáltalán nem foglalkoztatja annyit, mint normális esetben kellene. Talán a hosszú évek boncmunkájából álló megfontoltság teszi, de a lány pont ugyanúgy tekint a kancellárra, mint bármelyik élőlény szervezetére, tudva, hogy az adott korban, az adott fajú és nemű személyeknek megvannak a maguk erősségei és gyengeségei. Talán ha Habrertus közölné vele, hogy praktikusnak szánt kis megjegyzései sértik az önérzetét, Dora kerülné őket, de így nem is merül fel benne, hogy bármi rosszat mondott volna. Sőt, előbb gondolja azt, hogy Habrertus még mindig valami trükktől tart, hiszen nem egyszer hazudott már neki a csíny kedvéért.
A csókot persze örömmel fogadja, a romantikus hangulatot megtörő Estanellariát pedig szemét forgatva. Hiába, csekély remény van arra, hogy valaha is összeborulnak majd. Persze azért Dora vizsgálódó pillantása sem maradhat el, amivel felméri, hogy a kancellár meri-e előtte csapni a szelet a sötételfnek. Megállapítja, hogy nincs akkora gond (egyelőre?). Közben meg természetesen Habrertusba karolva, gyakorlatilag hozzábújva indul ki az ajtón Esti társaságában, mert úgy tűnik, bár „merő udvariatlanságból” Dora nem kérdezte meg a lányt, a jó kancellár modorába ez nem fért bele. Nem az ő hibája, a kalapost nem ejtették fejre, tudja jól, hogy úgyis velük jönne Esti, akár tetszik neki, akár nem.*
~ De ha nem tetszik, annál inkább. ~
*Azért van ebben az egészben valami jó, mert Habrertus társaságát kifejezetten élvezi. A halaszthatatlan teendőikkel kapcsolatban rá is mosolyog, közvetlenül, szeretettel. Bár ha belegondol, milyen aktív munkát végzett a kancellári ágyban, és Esti is hasonlót annak idején… Meg kell hagyni, tényleg munkatársak lehetnének. De igyekszik ezt elhessegetni a fejéből, mielőtt megmérgezi a pillanatot. Bár Esti sértőnek szánja megjegyzését, Dora egész mást ragad meg a mézesmázos mondandójából, és hangosan nevetni kezd.*
- Helyi divat? Itt szinte senkinek sincs ízlése, tisztelet a kivételnek! *Vigyorog.* Soha nem hordanék olyan ruhát, mint az itteni nők szoktak, mindenki úrikisasszonyként öltözik. A ruhám már Artheniorban is furcsán hatott, de nekem így tetszik. *Teszi hozzá egészen magabiztosan.* Viszont, ha egy építő megjegyzést elfogadsz, én jobban felöltöznék a helyedben, nos, alul. Vannak erőszakosabb férfiak is erre, ahogy azt tegnap a kocsmában is megcsodálhattuk. *Pillant Habrertusra, mert tudja, hogy osztozik a véleményén, meg remélhetőleg azt is, hogy nem őt tartja erőszakosabb férfinak. Mert tényleg nem az a fajta.* Rám számíthatsz, Esti. Majd segítek a ruha aljában, ezért drága kancellárunknak azt már nem kell szemrevételezni. Bár bevallom a bűnömet, nekem is pipereholmikra van szükségem, úgyhogy ha megölne az unalom… *Kacsint a férfira.
Tényleg minden erejével, minden szemmozgató izmával azon van, hogy a lehető legjobbat hozza ki a helyzetből, és úgy tegyen, mintha Esti és a vele járó veszély nem zavarná. Ezt persze abban a pillanatban elmossa a lány kérdése, hogy az esküvővel meg miegymással jön. Dora szó szerint hápogni kezd. Felidéződnek benne a tegnap elhangzottak a közös birtokról, és egy pillanatra, túl hosszú pillanatra megint eljátszik a gondolattal.*
- Gratulálj? Esküvő? *Nem tud mit kezdeni ezekkel a szavakkal, ezért ügyetlenül nevet, és reflexből továbbüti Habrertusnak, rámosolyogva.* Szerintem valaki félrebeszélt. Én is hallottam ezt-azt mostanság, de nem volt alkalmam rákérdezni, mennyire volt komoly az az ez-az. És akármit meg nem hiszek el, még az okos embereknek sem. *Teszi hozzá nyomatékos célzással, remélve, hogy Habrertus válaszol, de remélhetőleg úgy, hogy Esti ne értse meg, miről is beszél éppen. Szíve viszont még hevesebben kezd verni, amiért újra előjött ez a tegnap éjjeli téma.*
~ Utállak, Esti. ~
- Pfű, de süt a nap! *Szólal meg, bár kissé kínos a helyzet, épp most mondta, hogy korábban is kint sétált már egyet. Füle feltűnően elvörösödik, de hogy elüsse a dolog élét, tekintetével lovaikat keresi.*
- Hogy legyen, Esti? Talán a szekér túl nagy lenne erre a kevés holmira, nem? *Érdeklődik gyanúsan csevegő hangon, mert attól függ, hogy ő a lován folytassa-e útját, vagy sem.* Én biztosan nem indulok el hátas nélkül, mert az ispotályba is be szeretnék térni Doráért. *Pár másodpercbe beletelik, míg rájön, hogy valószínűleg Habrertusnak fogalma sincs, miért lett tudathasadása.* A kísérleti nyúlért. *És mielőtt vitatkozna:* Ő több, mint egy girhes nyúl. Ő korunk megmentője. És ott van vele a csodálatosan felépült Penge is.
*Elgondolkodik, mihez kezdhet egy korábban pestises nyúllal, de arra jut, hogy soha nem főzné meg pörköltnek. Undorító volna. Ezután jön csak rá, hogy Habrertus pont olyan pestises (volt), mint a nyúl. Még szerencse, hogy őt se enné meg pörköltnek, kínos lenne, ha meg kellene. És Dora nem is lenne Dora, ha a tegnap estét saját pestisgyógyszerének a jótékony hatásaival kapcsolatban nem kezdené elemezni, ha már megismételni – egyelőre – nincs lehetőség. Igen, ő még ezt is élvezi.*
11057. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-05-03 22:38:52
Üzenet elküldve: 2019-05-03 22:38:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Dora jókedvűen, bár még mindig meglehetősen kalaptalanul sétál végig Amon Ruadh utcáin, és rettenetesen klisésen úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szívét követi, mert nem igazán néz fel, annyira beletemetkezik az előző éjszakával kapcsolatos gondolataiba. Csak most fordul meg igazán a fejében a kérdés: innen hogyan tovább?
A kapcsolatok nem egyszerűek, főleg, ha a másik félnek még minden jó szándéka ellenére sem képes hinni. Eleget hallott már Habrertusról, hogy tudja, milyen valójában, és még ott van Esti is… Ez az egész elég zavaros Dorának. De nincs jobb ötlete, mint hogy elébe menjen a problémáknak, ezért elébe is megy, meg a Radkraalnak is. Van egy olyan ötlete, hogy az ablakon keresztül kukkolja kedvenc kancellárját, ahogy annak idején ő tette, de most nincs kedve hozzá – úgyse látna semmit, amit amúgy ne látott volna előző este. A történések még mindig megmelengetik a szívét, apró mosollyal a szája szélén belép a bejáraton.*
*Dora jókedvűen, bár még mindig meglehetősen kalaptalanul sétál végig Amon Ruadh utcáin, és rettenetesen klisésen úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szívét követi, mert nem igazán néz fel, annyira beletemetkezik az előző éjszakával kapcsolatos gondolataiba. Csak most fordul meg igazán a fejében a kérdés: innen hogyan tovább?
A kapcsolatok nem egyszerűek, főleg, ha a másik félnek még minden jó szándéka ellenére sem képes hinni. Eleget hallott már Habrertusról, hogy tudja, milyen valójában, és még ott van Esti is… Ez az egész elég zavaros Dorának. De nincs jobb ötlete, mint hogy elébe menjen a problémáknak, ezért elébe is megy, meg a Radkraalnak is. Van egy olyan ötlete, hogy az ablakon keresztül kukkolja kedvenc kancellárját, ahogy annak idején ő tette, de most nincs kedve hozzá – úgyse látna semmit, amit amúgy ne látott volna előző este. A történések még mindig megmelengetik a szívét, apró mosollyal a szája szélén belép a bejáraton.*
11056. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-04-30 15:57:05
Üzenet elküldve: 2019-04-30 15:57:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*El kell ismerni, hogy igazán szép idő kezd alakulni Vashegyen. Bár ha az elf lánya rendszeresen kalapot hord, idővel nagyon hiányolni kezdi, de Dorát a fejét sütő nap sem tántorítja el, hogy tegyen egy kis reggeli sétát az épületek között. A magány rettenetesen hasznos dolog, és bár önzőn hangzik, neki mostanság nem volt benne igazán része, hogy egy jót töprengjen egyedül.
El is kell a gondolkodás, hiszen az élete éppen most fordult fel gyökeresen. Nagy szavaknak tűnhet, hogy egy a kancellárral töltött estét máris így jellemez, de a lánynak ez jóval többet jelent. Nem a világ változott meg körülötte, hanem ő maga lett más, és lévén úgy általában csak magában szokott bízni, ez kifejezetten ijesztő a számára.*
~ Talán az elfségem miatt vagyok ilyen begyöpösödött. ~ *Kuncog magában, felidézve Habrertus tegnapi szavait. De hát Artheniorban megmondta, hogy kalandra vágyik, és meg is kapta. Volt itt minden, számos veszélyen, kórságon verekedte magát keresztül, és remek élményekben is volt része. Egy valami közös ezekben: a kancellár iránt érzett szeretete.
Miközben gondolkodik, lábai olyan terepre viszik, ahol eddig még nem járt: a Pitypangoskert felé veszi az irányt.*
*El kell ismerni, hogy igazán szép idő kezd alakulni Vashegyen. Bár ha az elf lánya rendszeresen kalapot hord, idővel nagyon hiányolni kezdi, de Dorát a fejét sütő nap sem tántorítja el, hogy tegyen egy kis reggeli sétát az épületek között. A magány rettenetesen hasznos dolog, és bár önzőn hangzik, neki mostanság nem volt benne igazán része, hogy egy jót töprengjen egyedül.
El is kell a gondolkodás, hiszen az élete éppen most fordult fel gyökeresen. Nagy szavaknak tűnhet, hogy egy a kancellárral töltött estét máris így jellemez, de a lánynak ez jóval többet jelent. Nem a világ változott meg körülötte, hanem ő maga lett más, és lévén úgy általában csak magában szokott bízni, ez kifejezetten ijesztő a számára.*
~ Talán az elfségem miatt vagyok ilyen begyöpösödött. ~ *Kuncog magában, felidézve Habrertus tegnapi szavait. De hát Artheniorban megmondta, hogy kalandra vágyik, és meg is kapta. Volt itt minden, számos veszélyen, kórságon verekedte magát keresztül, és remek élményekben is volt része. Egy valami közös ezekben: a kancellár iránt érzett szeretete.
Miközben gondolkodik, lábai olyan terepre viszik, ahol eddig még nem járt: a Pitypangoskert felé veszi az irányt.*
11055. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-04-28 16:18:30
Üzenet elküldve: 2019-04-28 16:18:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Deguszta fivérek//
//Napváltás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg nem tud semmiféle bölcsességgel előállni Tiz problémájára.*
-Idővel talán más lesz, addig is nyugodj bele, hogy az első futam gyors, és a másodikig kényeztesd a csajt, biztos hálás lesz érte. De ha görcsölsz az eseten az nem használ.
*Marad ennél az általánosságnál, mivel sem ismerte, sem jobb ötlete nincs.
Vétlen említésére erősen fogadja lova nem fog többet napokat az állásában vesztegelni, de figyelmét már Tizio újabb kérdése köti le, természetesen megint Nava a téma.*
-Igen. És sokkal higgadtabbnak, stabilabbnak, mint Énét, vagy Effyt. Megfigyelted, hogy egészen más, ha a mágiáról beszél? Lényegesen határozottabb, bátrabb, igazi erős jellem benyomását kelti.
*Effy terveiről semmit se tud, nem is látta húgát mióta összeszólalkoztak, vagyis hatok óta. Így vállát vonja, és tér vissza arra, hogy Tizt nyugtassa Nava miatt.*
-Adj neki időt. Ha megszokja kicsit az új helyzetét szerintem épp olyan következetes lesz a cselédekkel, mint a tanulmányaival. Sokkal inkább bízok Navában, mint Effyben.
*Immár menet közben hallgatja tovább öcsét, jót röhögve annak ellenérzésein az udvarlás tekintetében.*
-Igen, valóban kevesebb erőfeszítésbe kerül. De az udvarlás is lehet izgalmas, ha úgy gondolsz rá, mint vadászatra. Lehet időigényes, kell hozzá taktika, de van abban valami kéjes, ahogy becserkészed a tyúkot, és meggyőzöd adja oda magát. A végén pedig sokkal hálásabbak, mint a hivatásosok.
*Nem kell sokáig merengenie Aenae okain, úgy adja elő, mintha maga már sokszor végiggondolta volna ezt, vagy számára egyértelmű lenne az egész.*
-Nem a pénz miatt, arra nincs szüksége. Inkább a hagyomány miatt. Nyilván egy nemes úrban fel sem merül az, mi egy barbárban; hogy az anya maga gondozza a csecsemőt. Szerinted az ittenieknek eszébe jutna a dajka, a nevelőnő, egy komplett személyzet megbízása a gyerekfelügyelettel? És szerinted miként reagálnának, ha ezt az anya javasolná? De persze lehet bosszú is. Hihetetlenül labilis az a lány.
*Rögzíti a másik táskát a nyereg alá, bíbelődik kicsit a szíjakkal, ellenőrizve újra mindent, majd már nyeregben ülve várja be Tiziot, és a rusnyaságokat.
A kapunál épp csak egy pillanatra áll meg, a megírt levelet bízza az őrre, és egy rövidke, szóbeli üzenetet Ephemiának, miszerint a birtokon találja meg jószágait, és fivéreit is.*
//Napváltás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg nem tud semmiféle bölcsességgel előállni Tiz problémájára.*
-Idővel talán más lesz, addig is nyugodj bele, hogy az első futam gyors, és a másodikig kényeztesd a csajt, biztos hálás lesz érte. De ha görcsölsz az eseten az nem használ.
*Marad ennél az általánosságnál, mivel sem ismerte, sem jobb ötlete nincs.
Vétlen említésére erősen fogadja lova nem fog többet napokat az állásában vesztegelni, de figyelmét már Tizio újabb kérdése köti le, természetesen megint Nava a téma.*
-Igen. És sokkal higgadtabbnak, stabilabbnak, mint Énét, vagy Effyt. Megfigyelted, hogy egészen más, ha a mágiáról beszél? Lényegesen határozottabb, bátrabb, igazi erős jellem benyomását kelti.
*Effy terveiről semmit se tud, nem is látta húgát mióta összeszólalkoztak, vagyis hatok óta. Így vállát vonja, és tér vissza arra, hogy Tizt nyugtassa Nava miatt.*
-Adj neki időt. Ha megszokja kicsit az új helyzetét szerintem épp olyan következetes lesz a cselédekkel, mint a tanulmányaival. Sokkal inkább bízok Navában, mint Effyben.
*Immár menet közben hallgatja tovább öcsét, jót röhögve annak ellenérzésein az udvarlás tekintetében.*
-Igen, valóban kevesebb erőfeszítésbe kerül. De az udvarlás is lehet izgalmas, ha úgy gondolsz rá, mint vadászatra. Lehet időigényes, kell hozzá taktika, de van abban valami kéjes, ahogy becserkészed a tyúkot, és meggyőzöd adja oda magát. A végén pedig sokkal hálásabbak, mint a hivatásosok.
*Nem kell sokáig merengenie Aenae okain, úgy adja elő, mintha maga már sokszor végiggondolta volna ezt, vagy számára egyértelmű lenne az egész.*
-Nem a pénz miatt, arra nincs szüksége. Inkább a hagyomány miatt. Nyilván egy nemes úrban fel sem merül az, mi egy barbárban; hogy az anya maga gondozza a csecsemőt. Szerinted az ittenieknek eszébe jutna a dajka, a nevelőnő, egy komplett személyzet megbízása a gyerekfelügyelettel? És szerinted miként reagálnának, ha ezt az anya javasolná? De persze lehet bosszú is. Hihetetlenül labilis az a lány.
*Rögzíti a másik táskát a nyereg alá, bíbelődik kicsit a szíjakkal, ellenőrizve újra mindent, majd már nyeregben ülve várja be Tiziot, és a rusnyaságokat.
A kapunál épp csak egy pillanatra áll meg, a megírt levelet bízza az őrre, és egy rövidke, szóbeli üzenetet Ephemiának, miszerint a birtokon találja meg jószágait, és fivéreit is.*
11054. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-04-28 09:12:02
Üzenet elküldve: 2019-04-28 09:12:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Deguszta fivérek//
//Napváltás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kár. Pedig reméltem, hogy van valami tanácsod, hisz idősebb is vagy. ~Nem egész egy évvel.~ És sokkal többet is láttál a világból, mint én. Mindenesetre remélem, hogy elmúlik, mert nekem kurva kellemetlen. *Nem is emlékszik rá, hogy mikor kért utoljára bármivel kapcsolatban is tanácsot bátyjától.* - Élvezem hát, csak szeretném tovább élvezni. Biztos a szerelmi mágia mellékhatása. *Felnevet.*
- Vétlen is biztos várja, Ephemia ült a múltkor a hátán, de az is hatokkal ezelőtt volt és megmondom őszintén, hogy nem jutott eszembe, hogy őt is lemozgassam. *Szívügyei a lovak, bármely ló, különösen a magáé, de tényleg eszébe juthatott volna néha, hogy megmozgassa fivére hátasát. ~Csak hát nehéz elszakadni a kellemes magányból.~* - Tényleg úgy gondolod, hogy rendes lány? Szimpatikusnak találod? Nem baj, ha nem, csak szeretném tudni, mert akkor nem beszélek róla. ~Annyit.~ *Sóhajt.* - Tudom, hogy jobban értesz hozzá. ~Ehhez is.~ Egyébként Ephemia beköltözik? Vagy itt marad a főbarbárral? Mert esetében is vannak kétségeim, hogy el tudja-e irányítani a szolgálókat, de Nava esetébe biztos vagyok benne, hogy nem, mert inkább megcsinálja, csak ne kelljen kérnie, vagy parancsolnia. *A lány eddig mindig befeszült a cselédség témától, ha most ezzel hasba akasztják, akkor lehet, hogy inkább meggondolja magát a beköltözést illetően.*
- Megmondom neked, hogy én miért kurvázom. Vagyis kurváztam. Mert rohadtul fáraszt az udvarlás. Meg az Ephemia és Énéféle ostoba lányok csacsogása, ha dugni akarok, akkor dugni akarok, de nem fogok udvarolni azért, hogy bejussak bárki bugyijába. Még úgy járok, mint te, hogy a nyakamba varrnának valami fattyat. Egyáltalán hogy jutottál pont te az eszébe? Merthogy elvileg nincsen már semmid, semmi amiből biztosíthatod neki a szoptatós dajkát meg a többi ilyen szarságot. Odahaza persze más lett volna, akkor nem kérdés, hogy jó parti voltál, talán a legjobb a városban. Vagy bosszú ez, mert mindig leszartad? Áh, nem értem én a nőket. Egyiket sem. ~Navát sem.~ *Ez utóbbit már menet közben fejtegeti és ha mások is hallják őket, akkor már nem tudni, hogy kiről is beszél.*
- Ephemiának is kéne üzenetet hagyni, hogy elvittük az állatokat, bár nem hiszem, hogy naponta keresi őket. *Vétkes mellett állva az állat hátára rakja Briwal nyeregtáskáját, majd az istállóba indul, hogy összeszedje húga gyapjas rondaságait, kötőfékükre vezetőszárat köt, a vezetőszárakat pedig nyeregkápájára csomózza, a kapuban meg hagyja, hogy Briwal beszéljen az elffel, ő csak biccent köszönésképpen.*
//Napváltás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kár. Pedig reméltem, hogy van valami tanácsod, hisz idősebb is vagy. ~Nem egész egy évvel.~ És sokkal többet is láttál a világból, mint én. Mindenesetre remélem, hogy elmúlik, mert nekem kurva kellemetlen. *Nem is emlékszik rá, hogy mikor kért utoljára bármivel kapcsolatban is tanácsot bátyjától.* - Élvezem hát, csak szeretném tovább élvezni. Biztos a szerelmi mágia mellékhatása. *Felnevet.*
- Vétlen is biztos várja, Ephemia ült a múltkor a hátán, de az is hatokkal ezelőtt volt és megmondom őszintén, hogy nem jutott eszembe, hogy őt is lemozgassam. *Szívügyei a lovak, bármely ló, különösen a magáé, de tényleg eszébe juthatott volna néha, hogy megmozgassa fivére hátasát. ~Csak hát nehéz elszakadni a kellemes magányból.~* - Tényleg úgy gondolod, hogy rendes lány? Szimpatikusnak találod? Nem baj, ha nem, csak szeretném tudni, mert akkor nem beszélek róla. ~Annyit.~ *Sóhajt.* - Tudom, hogy jobban értesz hozzá. ~Ehhez is.~ Egyébként Ephemia beköltözik? Vagy itt marad a főbarbárral? Mert esetében is vannak kétségeim, hogy el tudja-e irányítani a szolgálókat, de Nava esetébe biztos vagyok benne, hogy nem, mert inkább megcsinálja, csak ne kelljen kérnie, vagy parancsolnia. *A lány eddig mindig befeszült a cselédség témától, ha most ezzel hasba akasztják, akkor lehet, hogy inkább meggondolja magát a beköltözést illetően.*
- Megmondom neked, hogy én miért kurvázom. Vagyis kurváztam. Mert rohadtul fáraszt az udvarlás. Meg az Ephemia és Énéféle ostoba lányok csacsogása, ha dugni akarok, akkor dugni akarok, de nem fogok udvarolni azért, hogy bejussak bárki bugyijába. Még úgy járok, mint te, hogy a nyakamba varrnának valami fattyat. Egyáltalán hogy jutottál pont te az eszébe? Merthogy elvileg nincsen már semmid, semmi amiből biztosíthatod neki a szoptatós dajkát meg a többi ilyen szarságot. Odahaza persze más lett volna, akkor nem kérdés, hogy jó parti voltál, talán a legjobb a városban. Vagy bosszú ez, mert mindig leszartad? Áh, nem értem én a nőket. Egyiket sem. ~Navát sem.~ *Ez utóbbit már menet közben fejtegeti és ha mások is hallják őket, akkor már nem tudni, hogy kiről is beszél.*
- Ephemiának is kéne üzenetet hagyni, hogy elvittük az állatokat, bár nem hiszem, hogy naponta keresi őket. *Vétkes mellett állva az állat hátára rakja Briwal nyeregtáskáját, majd az istállóba indul, hogy összeszedje húga gyapjas rondaságait, kötőfékükre vezetőszárat köt, a vezetőszárakat pedig nyeregkápájára csomózza, a kapuban meg hagyja, hogy Briwal beszéljen az elffel, ő csak biccent köszönésképpen.*
11053. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-04-27 19:58:41
Üzenet elküldve: 2019-04-27 19:58:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Összeráncolt homlokkal néz a lányra, ahogy vetélésének lehetséges körülményeit ecseteli. Jó sokszor beszédre nyitja a száját, de végül csak felnyög valamit.*
- Én csak azt nem akarom, hogy neked bajod essen.
*Gyerekkoruktól kezdve legjobb barátnők és szeretné, ha ugyanez a barátnője nem jó pár évtizeddel hamarabb távozna el, mint ő. ~Bizonyosan vannak "szebb" megoldások a problémára... Mint például az a lötty. Bár az sem túl szép, csak ne öld meg magad közben. Akkor mérges leszek.~*
- Valahol olyan vagyok mint ők, csak máshogy.
*Felröffen egyet azon, amit most mondott, merthogy elég ellentétes dolgot böfögött fel.*
- Én is szoktam néha megmondóember lenni, mint ők.
*Lassacskán Amonra érvén fokozatosan megkönnyebbül. Végre maga mögött hagyhatja az előző éjszaka történteit és lepihenhet. Persze megnyugodni nem tud teljesen, hisz bűntudatot érez minden miatt: a felelőtlensége miatt; amiatt, ahogy Waldrannal viselkedett; azért, amit a fivéreinek mondott. Köröz néhányat a fejével, hátha egy véletlen mozdulattal kitörik a nyaka. De ez sajna vagy nem sajna, be nem következik, így most gondolkodhat azon, hogy mit rontott el még. ~Jaj hát persze! A gyapjastevéim...~ Alig foglalkozott velük az utóbbi napokban és ezért is bűntudatot érez.
Már javában Amonon vannak, amikor sóhajtva lepakolja magát a ló hátáról s mielőtt elindul tova az erődbe, biccent egyet Aenae felé.*
- Köszönöm. Megyek eszem valamit aztán pihenek.
*Azzal eltotyorog az erőd kapuja felé, amitől kissé távolabb meg is áll nemsoká, s felnéz az építményre. Ebben a pillanatban nagyon de nagyon hálás a sorsnak, hogy viszontláthatja ezt a helyet. A pillanatnyi hálaadás után aztán halad tovább úti célja felé, amennyire csak fáradt lábaiból kitelik.*
*Összeráncolt homlokkal néz a lányra, ahogy vetélésének lehetséges körülményeit ecseteli. Jó sokszor beszédre nyitja a száját, de végül csak felnyög valamit.*
- Én csak azt nem akarom, hogy neked bajod essen.
*Gyerekkoruktól kezdve legjobb barátnők és szeretné, ha ugyanez a barátnője nem jó pár évtizeddel hamarabb távozna el, mint ő. ~Bizonyosan vannak "szebb" megoldások a problémára... Mint például az a lötty. Bár az sem túl szép, csak ne öld meg magad közben. Akkor mérges leszek.~*
- Valahol olyan vagyok mint ők, csak máshogy.
*Felröffen egyet azon, amit most mondott, merthogy elég ellentétes dolgot böfögött fel.*
- Én is szoktam néha megmondóember lenni, mint ők.
*Lassacskán Amonra érvén fokozatosan megkönnyebbül. Végre maga mögött hagyhatja az előző éjszaka történteit és lepihenhet. Persze megnyugodni nem tud teljesen, hisz bűntudatot érez minden miatt: a felelőtlensége miatt; amiatt, ahogy Waldrannal viselkedett; azért, amit a fivéreinek mondott. Köröz néhányat a fejével, hátha egy véletlen mozdulattal kitörik a nyaka. De ez sajna vagy nem sajna, be nem következik, így most gondolkodhat azon, hogy mit rontott el még. ~Jaj hát persze! A gyapjastevéim...~ Alig foglalkozott velük az utóbbi napokban és ezért is bűntudatot érez.
Már javában Amonon vannak, amikor sóhajtva lepakolja magát a ló hátáról s mielőtt elindul tova az erődbe, biccent egyet Aenae felé.*
- Köszönöm. Megyek eszem valamit aztán pihenek.
*Azzal eltotyorog az erőd kapuja felé, amitől kissé távolabb meg is áll nemsoká, s felnéz az építményre. Ebben a pillanatban nagyon de nagyon hálás a sorsnak, hogy viszontláthatja ezt a helyet. A pillanatnyi hálaadás után aztán halad tovább úti célja felé, amennyire csak fáradt lábaiból kitelik.*
11052. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-04-25 11:35:29
Üzenet elküldve: 2019-04-25 11:35:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Deguszta fivérek//
*Tizio mindig igyekszik elegáns lenni, azelőtt artheniori nemesúr volt, hogy artheniori menekült lett. ~Aztán meg vashegyi paraszt lettél.~ Ruhája kifogástalan, inge makulátlanul fehér, nyakában egyszerű nyakkendő, csak sötét lovaglókabátján látszik az út pora, egyenes derékkal üli meg a fekete csődört, az állat örül, hogy végre hosszabb távra is kimozdulhat a karámból, Tizio szintén örül a kiruccanásnak, hiszen Vétkes a legjobb barátja, akinek folyamatosan duruzsolt is az ide úton. A kapuban strázsáló elf már ismeri ugyan, de azért elmondja jövetele célját, a nyeregből meg csak az istálló előtt száll le.*
- Na, akkor hozom a bátyámat. Ő meg hozza a tied. *Paskolja meg Vétkes pofáját, miután kiköti az istálló előtt, ezek után pedig az erőd felé indul.*
*Tizio mindig igyekszik elegáns lenni, azelőtt artheniori nemesúr volt, hogy artheniori menekült lett. ~Aztán meg vashegyi paraszt lettél.~ Ruhája kifogástalan, inge makulátlanul fehér, nyakában egyszerű nyakkendő, csak sötét lovaglókabátján látszik az út pora, egyenes derékkal üli meg a fekete csődört, az állat örül, hogy végre hosszabb távra is kimozdulhat a karámból, Tizio szintén örül a kiruccanásnak, hiszen Vétkes a legjobb barátja, akinek folyamatosan duruzsolt is az ide úton. A kapuban strázsáló elf már ismeri ugyan, de azért elmondja jövetele célját, a nyeregből meg csak az istálló előtt száll le.*
- Na, akkor hozom a bátyámat. Ő meg hozza a tied. *Paskolja meg Vétkes pofáját, miután kiköti az istálló előtt, ezek után pedig az erőd felé indul.*
11051. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-04-24 09:30:35
Üzenet elküldve: 2019-04-24 09:30:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
- Persze. Változni normális. De az annyira nem jó, mikor megtudod, hogy az imádott apád nem is az apád és hogy a valódi apád meg cseppet sem szeret, de ennek ellenére kihasznál. Elárvult thargok úrnője. Haha.
*Keserűen felnevet, főleg a saját ostobaságán, hogy képes volt akárcsak egy percig is hinni ezeknek a szavaknak. Azt persze meg kell hagyni, hogy Kagan kiválóan manipulálta, hiszen olyan édes mézet csepegtetett, hogy Aenae rögtön lépre ment.*
- Nem tudom, hogy mit akarok. Megölni éppúgy nem akarom, mint megszülni. Jobb lenne ha magától menne el, nem? Ha mondjuk leesnék a lóról, vagy megbotlanék a tűtorony lépcsőjén...
*Csakugyan kényelmes lenne és az ő lelkiismeretét sem terhelné felelősség, mert így komolyan vívódik, hogy megtegye-e vagy se?*
- Jajj Eff, te nem is vagy olyan, mint a bátyáid.
*Barátnőjére nem tud olyan megmondóemberként tekinteni, mint ahogyan Briwalra tekint, hiszen Effy olyan jó, olyan kedves, a bátyjáról vagy bátyjairól ugyanezt nem tudja elmondani.*
- Szeretem Waldrant, tőle legalább egy minimális iránymutatást kaptam, hogy hogyan is kell thargnak lenni. Nem mintha ettől tudnám. Pedig még egy nagy pofont is kaptam tőle, mert hisztiztem. Sosem ütöttek meg azelőtt. De tudod mit? Egyáltalán nem tudok rá haragudni emiatt, mert igaza volt. Ostoba városi lány vagyok.
*Közben megérkeznek Amon Ruadhra, az őr mellett biccentéssel haladnak el, amaz ugyan csodálkozik azon, hogy hogy szaporodott meg a lovaik száma, de kérdéseket nem tesz fel.*
- Elintézem a lovakat. Te csak pihenj le.
- Persze. Változni normális. De az annyira nem jó, mikor megtudod, hogy az imádott apád nem is az apád és hogy a valódi apád meg cseppet sem szeret, de ennek ellenére kihasznál. Elárvult thargok úrnője. Haha.
*Keserűen felnevet, főleg a saját ostobaságán, hogy képes volt akárcsak egy percig is hinni ezeknek a szavaknak. Azt persze meg kell hagyni, hogy Kagan kiválóan manipulálta, hiszen olyan édes mézet csepegtetett, hogy Aenae rögtön lépre ment.*
- Nem tudom, hogy mit akarok. Megölni éppúgy nem akarom, mint megszülni. Jobb lenne ha magától menne el, nem? Ha mondjuk leesnék a lóról, vagy megbotlanék a tűtorony lépcsőjén...
*Csakugyan kényelmes lenne és az ő lelkiismeretét sem terhelné felelősség, mert így komolyan vívódik, hogy megtegye-e vagy se?*
- Jajj Eff, te nem is vagy olyan, mint a bátyáid.
*Barátnőjére nem tud olyan megmondóemberként tekinteni, mint ahogyan Briwalra tekint, hiszen Effy olyan jó, olyan kedves, a bátyjáról vagy bátyjairól ugyanezt nem tudja elmondani.*
- Szeretem Waldrant, tőle legalább egy minimális iránymutatást kaptam, hogy hogyan is kell thargnak lenni. Nem mintha ettől tudnám. Pedig még egy nagy pofont is kaptam tőle, mert hisztiztem. Sosem ütöttek meg azelőtt. De tudod mit? Egyáltalán nem tudok rá haragudni emiatt, mert igaza volt. Ostoba városi lány vagyok.
*Közben megérkeznek Amon Ruadhra, az őr mellett biccentéssel haladnak el, amaz ugyan csodálkozik azon, hogy hogy szaporodott meg a lovaik száma, de kérdéseket nem tesz fel.*
- Elintézem a lovakat. Te csak pihenj le.
11050. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-04-13 22:04:16
Üzenet elküldve: 2019-04-13 22:04:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Benne járnak már a délutánban, mire visszaér a Vashegyre, nem siette el a gyalogtúrát, hisz erejét szükséges még tartalékolnia.
Tiszteletteljesen biccent a kapuőrnek, ki egy személyben a legrendesebb elf Lanawin földjén. Ha szükséges mutatja be batyuja tartalmát, pusztán ruhaneműk azok, fegyver most sincs nála, ha szabad az út, indulna tovább szállása felé.
Ígéretéhez híven még beszélnie kell a Kancellárral, és összecsomagolnia. Mindezek azonban talán várhatnak, mint minden sétáját követően most is első útja az istállóba vezet, Vétlenhez.*
Tiszteletteljesen biccent a kapuőrnek, ki egy személyben a legrendesebb elf Lanawin földjén. Ha szükséges mutatja be batyuja tartalmát, pusztán ruhaneműk azok, fegyver most sincs nála, ha szabad az út, indulna tovább szállása felé.
Ígéretéhez híven még beszélnie kell a Kancellárral, és összecsomagolnia. Mindezek azonban talán várhatnak, mint minden sétáját követően most is első útja az istállóba vezet, Vétlenhez.*
11049. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-03-29 21:37:40
Üzenet elküldve: 2019-03-29 21:37:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan Költöztetők//
*Bólogat, bár nem tudja, hogy mennyiben van itt jobb helyen a szobor, mint odafent, a torony tetején. Hiszen onnan még úgy is látszott, hogy Kagan még mindig vigyázza a vidéket. Talán a torony legtetején kell a hely, hogy a kilátásban gyönyörködőket semmi se zavarja, vagy Waldran tekintettel akar lenni a Kagan kultusz tériszonyos híveire is. A következőktől aztán kicsit kínban érzi magát. Hiszen legszívesebben szaladna Aenae után, tulajdonképpen még úgy is, hogy fogalma sincs merre keresse. De azt az érvelést is el tudja fogadni, hogy ha állandóan a lány nyakán lóg, és nem hagy neki szabad levegőt, az visszaüthet. Meg aztán abban biztos igaza van Waldrannak, hogy senki sem olyan elvetemült, vagy inkább ostoba, hogy a thargok földjén merészeljen fellépni a Vashegy úrnője ellen. Mindezzel együtt kicsit lehangolva indul meg Waldran mellett. Tényleg hiányzik neki Aenae.*
- Köszönöm, de... *vonja meg a vállát* nem vagyok valami nagy ivó. Hiszen emlékszel.
*Mert ő még emlékszik arra az estére amikor a Szellemjárót búcsúztatták, és bizony sikerült felöntenie a garatra. Majdnem sátor is lett a dologból. Szerencsére most ez utóbbi veszély nem fenyeget.*
- De egy kis bort mégsem árthat meg, nem igaz?
*Meg aztán úgy van vele, hogy egy kis borozgatás hozzátartozhat a családi mindennapokhoz. És egyáltalán nincs ellenére, hogy családhoz tartozhat. Mintha most lenne ilyen először életében.*
*Bólogat, bár nem tudja, hogy mennyiben van itt jobb helyen a szobor, mint odafent, a torony tetején. Hiszen onnan még úgy is látszott, hogy Kagan még mindig vigyázza a vidéket. Talán a torony legtetején kell a hely, hogy a kilátásban gyönyörködőket semmi se zavarja, vagy Waldran tekintettel akar lenni a Kagan kultusz tériszonyos híveire is. A következőktől aztán kicsit kínban érzi magát. Hiszen legszívesebben szaladna Aenae után, tulajdonképpen még úgy is, hogy fogalma sincs merre keresse. De azt az érvelést is el tudja fogadni, hogy ha állandóan a lány nyakán lóg, és nem hagy neki szabad levegőt, az visszaüthet. Meg aztán abban biztos igaza van Waldrannak, hogy senki sem olyan elvetemült, vagy inkább ostoba, hogy a thargok földjén merészeljen fellépni a Vashegy úrnője ellen. Mindezzel együtt kicsit lehangolva indul meg Waldran mellett. Tényleg hiányzik neki Aenae.*
- Köszönöm, de... *vonja meg a vállát* nem vagyok valami nagy ivó. Hiszen emlékszel.
*Mert ő még emlékszik arra az estére amikor a Szellemjárót búcsúztatták, és bizony sikerült felöntenie a garatra. Majdnem sátor is lett a dologból. Szerencsére most ez utóbbi veszély nem fenyeget.*
- De egy kis bort mégsem árthat meg, nem igaz?
*Meg aztán úgy van vele, hogy egy kis borozgatás hozzátartozhat a családi mindennapokhoz. És egyáltalán nincs ellenére, hogy családhoz tartozhat. Mintha most lenne ilyen először életében.*
11048. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-03-29 20:58:42
Üzenet elküldve: 2019-03-29 20:58:42
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan Költöztetők//
* Ahogy leteszik a szobrot, Waldran körbenéz, és elégedetten biccent. *
- Itt jó helyen lesz. * Jegyzi meg, és összeütögeti a tenyereit, hogy kicsit leporolja azokat, és a fájó zsibbadó ujjain is segít a dolog. Nirs szavaira is bólint, nem zavarja, hogy a fiú nem csak bólogat, de gondolkodik is, és véleménye van. Még egy mosolyt is kap a pimasz visszaszólásra. *
- Nagy lány, és tud magára vigyázni. Amúgy se merne senki kezet emelni rá tharg földön, vagy bárhogy bántani. * Legyint a felvetésre. * Ha most utána mész, az olyan, mintha nem bíznál benne, és attól félnél, hogy megcsal azzal az elffel, vagy ilyesmi. Szerintem csak rontanál a helyzeten. * Csóválja meg a fejét, és ismét a szoborra néz. *
- Jó munkát végeztünk, és mint minden jól végzett munka, ez is jutalommal jár. Mit szólsz, van egy hordó borom Learontól. Finom ital, meglepően finom. Gyere, igyunk belőle. * Csapja hátba a srácot, és vissza indul Thargarod erődje felé. Persze nem tudhatja, hogy javaslata mennyire kecsegtető a fiú számára, de jobbal nem nagyon tud szolgálni, mint az ingyen itallal. *
- Persze ha minden áron menni akarsz, akkor menj, keresd meg felőlem. Én nem erőltetem a társaságom. * Fordul vissza még Nirs felé, hogyha az nem indult utána. *
* Ahogy leteszik a szobrot, Waldran körbenéz, és elégedetten biccent. *
- Itt jó helyen lesz. * Jegyzi meg, és összeütögeti a tenyereit, hogy kicsit leporolja azokat, és a fájó zsibbadó ujjain is segít a dolog. Nirs szavaira is bólint, nem zavarja, hogy a fiú nem csak bólogat, de gondolkodik is, és véleménye van. Még egy mosolyt is kap a pimasz visszaszólásra. *
- Nagy lány, és tud magára vigyázni. Amúgy se merne senki kezet emelni rá tharg földön, vagy bárhogy bántani. * Legyint a felvetésre. * Ha most utána mész, az olyan, mintha nem bíznál benne, és attól félnél, hogy megcsal azzal az elffel, vagy ilyesmi. Szerintem csak rontanál a helyzeten. * Csóválja meg a fejét, és ismét a szoborra néz. *
- Jó munkát végeztünk, és mint minden jól végzett munka, ez is jutalommal jár. Mit szólsz, van egy hordó borom Learontól. Finom ital, meglepően finom. Gyere, igyunk belőle. * Csapja hátba a srácot, és vissza indul Thargarod erődje felé. Persze nem tudhatja, hogy javaslata mennyire kecsegtető a fiú számára, de jobbal nem nagyon tud szolgálni, mint az ingyen itallal. *
- Persze ha minden áron menni akarsz, akkor menj, keresd meg felőlem. Én nem erőltetem a társaságom. * Fordul vissza még Nirs felé, hogyha az nem indult utána. *
11047. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:07:22
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:07:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan Költöztetők//
*Waldran már-már atyai intelmeket intéz hozzá, és nem lehet mondani, hogy a hangnem ne esne jól neki. És nemcsak a tónus, de a szavak is. Hiszen Waldrannak ebben biztosan nagyobb tapasztalata van, és ha a vezér is úgy látja, hogy Aneae őt választotta, akkor az jó eséllyel úgy is van. Ennél többet pedig nem nagyon kívánhat. Noha nagybátyjának már korábban megígérte, legott magának is megfogadja, hogy nem engedi el füle mellett a tanácsokat.*
- De hiszen pont erről volt szó. *mosolyodik el mégis* Hogy változnom kéne. Akkor pedig nem lehetek olyan, mint amikor megismert.
*Csak amolyan élcnek szánja ezt a megjegyzést, de eszébe jut, hogy Waldran akár szemtelenkedésnek is értékelheti. Márpedig semmi kedve magára haragítani a férfit.*
- De értem, hogy mit mondasz. Úgy lesz, ahogy tanácsoltad.
*Őrül neki, hogy már látják a célt, és végre letehetik a jól megtermett szobrot. Összeszorítja a fogait, és a továbbiakban igyekszik nem mutatni, hogy nagy a teher. Noha ezt Waldran nem említette, de egy férfi biztosan nem nyöszörög, ha egy kicsit dolgoznia kell. Úgyhogy legfeljebb az orrán keresztül fújtat addig, amíg helyére nem állítják Kagant. Tesz két lépést hátra, végignéz megkövült nagybátyján. Így mintha jobban kedvelné, mint elevenen. Aztán az jut eszébe, hogy tulajdonképpen Kagan sem volt rossz hozzá. Hiszen még életben van. Ismét szembesülnie kell azzal, hogy eddigi élete nagy részében hazugságokkal etették. Vagy féligazságokkal. A vállveregetésre aztán elmosolyodik, majd körülnéz mintha azt remélné, hogy Aenae előugrik valamelyik fa mögül.*
- Az a baj, hogy én sem. *vakarja meg a tarkóját* Mit gondolsz, nem kellene megkeresni?
*Magának sem tudná megmagyarázni, hogy miért, de furcsa aggodalom tölti el. És most nem arra gondol, hogy idegen hímek legyeskednének szerelme körül.*
*Waldran már-már atyai intelmeket intéz hozzá, és nem lehet mondani, hogy a hangnem ne esne jól neki. És nemcsak a tónus, de a szavak is. Hiszen Waldrannak ebben biztosan nagyobb tapasztalata van, és ha a vezér is úgy látja, hogy Aneae őt választotta, akkor az jó eséllyel úgy is van. Ennél többet pedig nem nagyon kívánhat. Noha nagybátyjának már korábban megígérte, legott magának is megfogadja, hogy nem engedi el füle mellett a tanácsokat.*
- De hiszen pont erről volt szó. *mosolyodik el mégis* Hogy változnom kéne. Akkor pedig nem lehetek olyan, mint amikor megismert.
*Csak amolyan élcnek szánja ezt a megjegyzést, de eszébe jut, hogy Waldran akár szemtelenkedésnek is értékelheti. Márpedig semmi kedve magára haragítani a férfit.*
- De értem, hogy mit mondasz. Úgy lesz, ahogy tanácsoltad.
*Őrül neki, hogy már látják a célt, és végre letehetik a jól megtermett szobrot. Összeszorítja a fogait, és a továbbiakban igyekszik nem mutatni, hogy nagy a teher. Noha ezt Waldran nem említette, de egy férfi biztosan nem nyöszörög, ha egy kicsit dolgoznia kell. Úgyhogy legfeljebb az orrán keresztül fújtat addig, amíg helyére nem állítják Kagant. Tesz két lépést hátra, végignéz megkövült nagybátyján. Így mintha jobban kedvelné, mint elevenen. Aztán az jut eszébe, hogy tulajdonképpen Kagan sem volt rossz hozzá. Hiszen még életben van. Ismét szembesülnie kell azzal, hogy eddigi élete nagy részében hazugságokkal etették. Vagy féligazságokkal. A vállveregetésre aztán elmosolyodik, majd körülnéz mintha azt remélné, hogy Aenae előugrik valamelyik fa mögül.*
- Az a baj, hogy én sem. *vakarja meg a tarkóját* Mit gondolsz, nem kellene megkeresni?
*Magának sem tudná megmagyarázni, hogy miért, de furcsa aggodalom tölti el. És most nem arra gondol, hogy idegen hímek legyeskednének szerelme körül.*
11046. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-03-27 15:32:00
Üzenet elküldve: 2019-03-27 15:32:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan Költöztetők//
- És a legfontosabb tulajdonságát még nem is mondtad. * Jegyzi meg Waldran, ahogy cipelik egykori unokatestvérének földi maradványait. * Azt, amire a legjobban kellene koncentrált, amit mindig szem előtt kell tarts, akármi is történik. Nirs... téged választott. Akármilyen szép, és akárhányan is keresik a kegyeit, ő úgy döntött, hogy veled szeretne lenni. Ne félj attól, hogy lecsapják a kezedről. Egyszerűen csak legyél az, akit meglátott benned, és akkor nem lesz gond. Ha pedig nem tudod elengedni a gondolatot, hogy kevés vagy neki, akkor ne azzal bizonyíts, hogy minden kérdőjét ökölharcra hívod, mert ettől nem leszel vonzóbb. Ha kevésnek érzed magad, akkor fejlődj. Vedd észre a hibáidat, és javítsd ki őket. Igazából csak ennyit tehetsz, azon kívül, hogy viszonozd a szeretetét. * Ahogy így elmélkednek, és Waldran tanácsokkal látja el a fiút, lassan megérkeznek, és Waldran a fejével int a tér közepe felé. *
- Oda vigyük, ott jó helye lesz. * Jegyzi meg, és meg is indul, mert már nagyon szeretné letenni a szobrot. Hiába van jó erőben, tényleg igyekszik a munka nagy részét átvállalni, hogy a fiúnak ne legyen olyan nehéz dolga. Nem is annyira kedvességből, mint féltésből, mert ha kicsúszik a kezéből a szobor, akkor nem mossák le magukról, hogy széttörték Kagant. Most nem is a beszédre figyel, hanem arra, hogy mielőbb letehessék. Ahogy ezzel megvannak, egyből Nirshez lép, és a vállára csap. Nem erősen, kihívó módon, hanem barátságosan. *
- Tudom, hogy nem fogsz csalódást okozni. Egyébként nem tudom, hogy unokahúgom merre lehet.
- És a legfontosabb tulajdonságát még nem is mondtad. * Jegyzi meg Waldran, ahogy cipelik egykori unokatestvérének földi maradványait. * Azt, amire a legjobban kellene koncentrált, amit mindig szem előtt kell tarts, akármi is történik. Nirs... téged választott. Akármilyen szép, és akárhányan is keresik a kegyeit, ő úgy döntött, hogy veled szeretne lenni. Ne félj attól, hogy lecsapják a kezedről. Egyszerűen csak legyél az, akit meglátott benned, és akkor nem lesz gond. Ha pedig nem tudod elengedni a gondolatot, hogy kevés vagy neki, akkor ne azzal bizonyíts, hogy minden kérdőjét ökölharcra hívod, mert ettől nem leszel vonzóbb. Ha kevésnek érzed magad, akkor fejlődj. Vedd észre a hibáidat, és javítsd ki őket. Igazából csak ennyit tehetsz, azon kívül, hogy viszonozd a szeretetét. * Ahogy így elmélkednek, és Waldran tanácsokkal látja el a fiút, lassan megérkeznek, és Waldran a fejével int a tér közepe felé. *
- Oda vigyük, ott jó helye lesz. * Jegyzi meg, és meg is indul, mert már nagyon szeretné letenni a szobrot. Hiába van jó erőben, tényleg igyekszik a munka nagy részét átvállalni, hogy a fiúnak ne legyen olyan nehéz dolga. Nem is annyira kedvességből, mint féltésből, mert ha kicsúszik a kezéből a szobor, akkor nem mossák le magukról, hogy széttörték Kagant. Most nem is a beszédre figyel, hanem arra, hogy mielőbb letehessék. Ahogy ezzel megvannak, egyből Nirshez lép, és a vállára csap. Nem erősen, kihívó módon, hanem barátságosan. *
- Tudom, hogy nem fogsz csalódást okozni. Egyébként nem tudom, hogy unokahúgom merre lehet.
11045. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:25:11
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:25:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan Költöztetők//
*Már a nyelvén van a válasz, hogy ő aztán nem fog lángba borítani semmit, hiszen nem tűzvarázslónak készül, de inkább visszanyeli. Hiszen Waldrannak igaza lehet. Ha a mágiával is ilyen hevesen és meggondolatlanul fog bánni, mint az öklével, és ennyire hozzáértés nélkül, akkor nem hatalmas, hanem meglehetősen kurta életű mágus lesz.*
- Mondtam, hogy figyelni fogok. *szűri a fogai között alig hallhatóan. Nem is Waldrannak szánja. Aztán hangosabban folytatja.*
- Igazad van, én is tudom. Csak... *fújtat egyet, de most nem annyira a teher miatt* Csak még senkit sem szerettem annyira, mint őt. És tudom, hogy vannak páran, akik számítanának a kegyeire. Hiszen annyira elbűvölő, és szép, és... a Vashegy úrnője.
*Annyira azért nem naiv, hogy ne tudja, ez is számít. Igaz, neki nem. Aztán is lehet, hogy azért éli meg ezt ennyire fokozottan, mert pont a szeretet az, ami eddig kimaradt az életéből. Az apját tulajdonképpen nem is ismerhette, annak köszönhetően akit éppen cipelnek. De a Thargodrymek egyébként sem a meleg, szeretetteljes családi életükről ismertek.*
- Igazad van. *ismétli meg* Egy mágus nem lehet olyan, mint én. Le fogod higgadni. Nem okozok csalódást.
*Annak pedig kifejezetten örül, hogy Waldran szerint már nincs messze, ahová viszik a szobrot. Kagan valószínűleg élősúlyban is nyomhatott vagy egy mázsát, de megkövülve valahogy még többnek tűnik. Eddig az orra elé nézett, hogy ne botoljon el még egyszer, most felpillant. És mintha távolabb, a kovácsműhely megbontott tetején alakokat látna. Az egyik a kancellárnak tűnik, kőműveskalapáccsal a kezében. Szürreális látvány. Mi a fene folyik itt?*
- Nem tudod, hogy Aenae merre lehet? *vált témát egy kicsit hirtelen* Rég láttam.
*Ami persze erősen relatív időtáv. Hiszen neki fertály óra is soknak tűnik, ha nem látja a lányt.*
*Már a nyelvén van a válasz, hogy ő aztán nem fog lángba borítani semmit, hiszen nem tűzvarázslónak készül, de inkább visszanyeli. Hiszen Waldrannak igaza lehet. Ha a mágiával is ilyen hevesen és meggondolatlanul fog bánni, mint az öklével, és ennyire hozzáértés nélkül, akkor nem hatalmas, hanem meglehetősen kurta életű mágus lesz.*
- Mondtam, hogy figyelni fogok. *szűri a fogai között alig hallhatóan. Nem is Waldrannak szánja. Aztán hangosabban folytatja.*
- Igazad van, én is tudom. Csak... *fújtat egyet, de most nem annyira a teher miatt* Csak még senkit sem szerettem annyira, mint őt. És tudom, hogy vannak páran, akik számítanának a kegyeire. Hiszen annyira elbűvölő, és szép, és... a Vashegy úrnője.
*Annyira azért nem naiv, hogy ne tudja, ez is számít. Igaz, neki nem. Aztán is lehet, hogy azért éli meg ezt ennyire fokozottan, mert pont a szeretet az, ami eddig kimaradt az életéből. Az apját tulajdonképpen nem is ismerhette, annak köszönhetően akit éppen cipelnek. De a Thargodrymek egyébként sem a meleg, szeretetteljes családi életükről ismertek.*
- Igazad van. *ismétli meg* Egy mágus nem lehet olyan, mint én. Le fogod higgadni. Nem okozok csalódást.
*Annak pedig kifejezetten örül, hogy Waldran szerint már nincs messze, ahová viszik a szobrot. Kagan valószínűleg élősúlyban is nyomhatott vagy egy mázsát, de megkövülve valahogy még többnek tűnik. Eddig az orra elé nézett, hogy ne botoljon el még egyszer, most felpillant. És mintha távolabb, a kovácsműhely megbontott tetején alakokat látna. Az egyik a kancellárnak tűnik, kőműveskalapáccsal a kezében. Szürreális látvány. Mi a fene folyik itt?*
- Nem tudod, hogy Aenae merre lehet? *vált témát egy kicsit hirtelen* Rég láttam.
*Ami persze erősen relatív időtáv. Hiszen neki fertály óra is soknak tűnik, ha nem látja a lányt.*
11044. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:00:25
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:00:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan Költöztetők//
* Waldran nem liheg, de azért feszül a karja, érzi, hogy nem ilyen nagy súlyok hosszú cipelésére termett. Szerencséje, hogy ilyen jó erőben van, ezért nem kell gyengének látszódjon a fiatalabbik törzstag előtt. *
- Mágus akarsz lenni, nagy varázsló. Azt mondod, hogy az eszed létesíted előnyben az erő, a tested felett. Nirs vagy, aki nem fegyverrel tanul gyakorlatozni, hanem a könyveket bújja. Mégis, ahogy valaki rosszul néz rád, sutbadobod mindezt a tudást, és ököllel mennél neki a másiknak. Fiam, dönts végre, hogy mit akarsz. Ha mágus akarsz lenni, ha tanulni akarsz, segítelek majd amivel tudlak, ahogy az unokahúgomat is segíteném, de addig nem, amíg ezt nem tisztázod magadban. Tanulj meg bánni a haragoddal, különben mágiát adni a kezedbe egyenesen öngyilkosság. Mi lesz a következő? Ha valaki megérinti Aenae vállát, akkor lángba gyújtod a Vashegyet, mert elönt a harag? Nem, Nirs... addig nem segíthetlek, amíg nem tanulsz egy kis önfegyelmet. * Magyarázza Waldran, aki továbbra is halad a szoborral, nem áll meg pihenni, bár látja, hogy a srác megbotlik, ki kell bírja ezt a dolgot. Ha mindig megtorpannak az életben, akkor nem jutnak semerre. Amúgy is jól jön neki egy kis edzés a barbár szerint. *
- Egyébként már nem vagyunk messze. * Jegyzi meg mintegy mellékesen, hogy egy kis kitartást öntsön a srácba. *
* Waldran nem liheg, de azért feszül a karja, érzi, hogy nem ilyen nagy súlyok hosszú cipelésére termett. Szerencséje, hogy ilyen jó erőben van, ezért nem kell gyengének látszódjon a fiatalabbik törzstag előtt. *
- Mágus akarsz lenni, nagy varázsló. Azt mondod, hogy az eszed létesíted előnyben az erő, a tested felett. Nirs vagy, aki nem fegyverrel tanul gyakorlatozni, hanem a könyveket bújja. Mégis, ahogy valaki rosszul néz rád, sutbadobod mindezt a tudást, és ököllel mennél neki a másiknak. Fiam, dönts végre, hogy mit akarsz. Ha mágus akarsz lenni, ha tanulni akarsz, segítelek majd amivel tudlak, ahogy az unokahúgomat is segíteném, de addig nem, amíg ezt nem tisztázod magadban. Tanulj meg bánni a haragoddal, különben mágiát adni a kezedbe egyenesen öngyilkosság. Mi lesz a következő? Ha valaki megérinti Aenae vállát, akkor lángba gyújtod a Vashegyet, mert elönt a harag? Nem, Nirs... addig nem segíthetlek, amíg nem tanulsz egy kis önfegyelmet. * Magyarázza Waldran, aki továbbra is halad a szoborral, nem áll meg pihenni, bár látja, hogy a srác megbotlik, ki kell bírja ezt a dolgot. Ha mindig megtorpannak az életben, akkor nem jutnak semerre. Amúgy is jól jön neki egy kis edzés a barbár szerint. *
- Egyébként már nem vagyunk messze. * Jegyzi meg mintegy mellékesen, hogy egy kis kitartást öntsön a srácba. *
11043. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-03-25 19:55:30
Üzenet elküldve: 2019-03-25 19:55:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan Költöztetők//
- Tudom.
*Liheg egy kicsit, mert nem volt olyan egyszerű és könnyű ezt a behemót szobrot, ami vagy aki voltaképpen a nagybátyja, lemesterkedni a toronyból. Közben arra jutott, hogy ez volt Kagan utolsó bosszúja. A lehető legalkalmatlanabb helyen vált szoborrá, hogy kitoljon azokkal, akik majd leviszik. Mintha tudta volna, hogy ő lesz az egyik. És közben volt ideje Waldran intelmeit is átgondolni. Persze, hogy igaza van nagybátyjának, ennek a másiknak.*
- Én is tudom, hogy gyakran előbb jár a szám, mint az eszem, de erre mindig csak utóbb jövök rá. De már gondoltam rá, hogy mielőtt nekiugrok valakinek, arra gondolok, hogy Aenae vajon mit szólna hozzá? Biztos nem helyeselné, és ezt esetleg segíteni fog... a francba!...
*Amíg nem figyelt a lába elé, egy göröngy orvul a csizmája elé ugrott, és kis híján hasra esett benne. Ő a maga részéről ugyan egy cseppet sem bánná, hogy ha a szobrot elejtve Kagan itt törne miszlikre az erőd árnyékában ahelyett, hogy valami kies ligetben riogatná az arra tévedőket, de valószínűnek tartja, hogy Waldran nem lenne elragadtatva. Úgyhogy igyekszik jobban vigyázni.*
- És utána? *kérdezi arra célozva, hogy mi lesz, ha Kagant talapzatra állítják* Van valami terved velem?
*Nem nagyon hagyna időt a válaszra még, hadar tovább.*
- Tudniillik mágusnak készülök, és... tanulnom kellene.
*Azt egyelőre nem részletezi, hogy hol tervezi ezt. Még nem volt ideje kipuhatolni, hogy a déli rokonok miként viszonyulnak a Legnagyobb Úrhoz.*
- Tudom.
*Liheg egy kicsit, mert nem volt olyan egyszerű és könnyű ezt a behemót szobrot, ami vagy aki voltaképpen a nagybátyja, lemesterkedni a toronyból. Közben arra jutott, hogy ez volt Kagan utolsó bosszúja. A lehető legalkalmatlanabb helyen vált szoborrá, hogy kitoljon azokkal, akik majd leviszik. Mintha tudta volna, hogy ő lesz az egyik. És közben volt ideje Waldran intelmeit is átgondolni. Persze, hogy igaza van nagybátyjának, ennek a másiknak.*
- Én is tudom, hogy gyakran előbb jár a szám, mint az eszem, de erre mindig csak utóbb jövök rá. De már gondoltam rá, hogy mielőtt nekiugrok valakinek, arra gondolok, hogy Aenae vajon mit szólna hozzá? Biztos nem helyeselné, és ezt esetleg segíteni fog... a francba!...
*Amíg nem figyelt a lába elé, egy göröngy orvul a csizmája elé ugrott, és kis híján hasra esett benne. Ő a maga részéről ugyan egy cseppet sem bánná, hogy ha a szobrot elejtve Kagan itt törne miszlikre az erőd árnyékában ahelyett, hogy valami kies ligetben riogatná az arra tévedőket, de valószínűnek tartja, hogy Waldran nem lenne elragadtatva. Úgyhogy igyekszik jobban vigyázni.*
- És utána? *kérdezi arra célozva, hogy mi lesz, ha Kagant talapzatra állítják* Van valami terved velem?
*Nem nagyon hagyna időt a válaszra még, hadar tovább.*
- Tudniillik mágusnak készülök, és... tanulnom kellene.
*Azt egyelőre nem részletezi, hogy hol tervezi ezt. Még nem volt ideje kipuhatolni, hogy a déli rokonok miként viszonyulnak a Legnagyobb Úrhoz.*
11042. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-03-23 08:35:51
Üzenet elküldve: 2019-03-23 08:35:51
ÚJ
![>Rh'onhan Heli'otis [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Távozás//
*Elfünk egykedvűen áll a kapuban, percenként gondolva a tökeire, amiket majdnem elveszített. A kancellár által készített masnis kötés nem túl kényelmes viselet, de hamarosan megszabadulhat tőle, azokban a percekben, mikor nem a tökeire gondol, akkor arra, hogy milyen jó lesz, ha már nem lesz rajta kötés. Akkor menten felhajt valami nőt és berángatja az első bokorba vagy szénabálába.
Köszönget az elmenőknek, így a Briwal-Learon-Learonszolga hármasnak is, meg az Ephemia-Kagaenae kettősnek is, aztán egy darabig tökéletes a csönd és a nyugalom, mígnem érkezik a fajtársa, aki a főnököt kereste. Megtalálta, elintézett mindent bár Rhonhant nem érdekli különösebben, nem is várja el, hogy beszámoljanak róla.*
- Ja, óvjon téged is.
*Mondja minden különösebb meggyőződés nélkül, aztán odaadja a pengét Pyctának. Részéről rendben vannak, vissza is tér a tökeihez gondolatban.*
*Elfünk egykedvűen áll a kapuban, percenként gondolva a tökeire, amiket majdnem elveszített. A kancellár által készített masnis kötés nem túl kényelmes viselet, de hamarosan megszabadulhat tőle, azokban a percekben, mikor nem a tökeire gondol, akkor arra, hogy milyen jó lesz, ha már nem lesz rajta kötés. Akkor menten felhajt valami nőt és berángatja az első bokorba vagy szénabálába.
Köszönget az elmenőknek, így a Briwal-Learon-Learonszolga hármasnak is, meg az Ephemia-Kagaenae kettősnek is, aztán egy darabig tökéletes a csönd és a nyugalom, mígnem érkezik a fajtársa, aki a főnököt kereste. Megtalálta, elintézett mindent bár Rhonhant nem érdekli különösebben, nem is várja el, hogy beszámoljanak róla.*
- Ja, óvjon téged is.
*Mondja minden különösebb meggyőződés nélkül, aztán odaadja a pengét Pyctának. Részéről rendben vannak, vissza is tér a tökeihez gondolatban.*
11041. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-03-23 08:06:00
Üzenet elküldve: 2019-03-23 08:06:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Távozás//
*Vasudvar felől érkezik, kezében egy nagyobb csomaggal, amely a szétszedett és összeszíjazott vértjét rejti. Bár a páncélt elkészült és átvehette, mégsem könnyű a szíve, amikor távozni készül. Bár sikerült találkoznia Aenaevel, a találkozás más eredményt hozott, mint legbelül, mélyen a szívében várta. Bár maga sem tudta, s még mindig nem tudja, mit is várt igazán.
A kapu felé vezető úton igyekszik lenyugtatni lelkét, tudja, hogy türelmesnek kell lennie és az idő mindenre megoldást és magyarázatot fog adni később. Elfként lehetősége van erre, így mire a kapuhoz ér, már nem dúl lelkében érzelmeinek vihara.*
- Köszönöm a segítséget, barátom. Sikerült elintéznem mindent, visszakérném kardom, s ha megengeded, távoznék. *Lép az elf őr elé kivárva sorát és enyhén meghajol.*
- Az Erdő Szíve óvjon. *Köszön el, ha megkapta a wegtoreni pengét, majd hátára véve a páncélt rejtő csomagot komótosan megindul lefelé a Vashegyről, hogy a fogadóhoz menjen és megkeresse Umont.
Aztán már csak be kell vásárolni és indulhatnak is vissza. Még mindig nem szeretné az éjszakát a tharg földeken tölteni, így nagy esély van rá, hogy a szabad ég alatt éjszakáznak majd. Ahogy arra is, hogy nem fogja kibírni, hogy hazaérjenek, még azelőtt felpróbálja a Hrothgaar által készített vértet. Könnyebb is volna cipelni úgy, mint csomagként.*
*Vasudvar felől érkezik, kezében egy nagyobb csomaggal, amely a szétszedett és összeszíjazott vértjét rejti. Bár a páncélt elkészült és átvehette, mégsem könnyű a szíve, amikor távozni készül. Bár sikerült találkoznia Aenaevel, a találkozás más eredményt hozott, mint legbelül, mélyen a szívében várta. Bár maga sem tudta, s még mindig nem tudja, mit is várt igazán.
A kapu felé vezető úton igyekszik lenyugtatni lelkét, tudja, hogy türelmesnek kell lennie és az idő mindenre megoldást és magyarázatot fog adni később. Elfként lehetősége van erre, így mire a kapuhoz ér, már nem dúl lelkében érzelmeinek vihara.*
- Köszönöm a segítséget, barátom. Sikerült elintéznem mindent, visszakérném kardom, s ha megengeded, távoznék. *Lép az elf őr elé kivárva sorát és enyhén meghajol.*
- Az Erdő Szíve óvjon. *Köszön el, ha megkapta a wegtoreni pengét, majd hátára véve a páncélt rejtő csomagot komótosan megindul lefelé a Vashegyről, hogy a fogadóhoz menjen és megkeresse Umont.
Aztán már csak be kell vásárolni és indulhatnak is vissza. Még mindig nem szeretné az éjszakát a tharg földeken tölteni, így nagy esély van rá, hogy a szabad ég alatt éjszakáznak majd. Ahogy arra is, hogy nem fogja kibírni, hogy hazaérjenek, még azelőtt felpróbálja a Hrothgaar által készített vértet. Könnyebb is volna cipelni úgy, mint csomagként.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11585-11604