//A máglya fénye//
//óriásválasz//
*A kedvesen visító hang ismét megnevetteti, csak úgy rázkódik a válla, a kis duzzogó kedvesebb, mint gondolta, még ha oly hevesen tiltakozik is ellene. Zaxdor nem ismeri annyira az embereket, de azt felismeri, ha valakiből harapófogóval kell minden választ kihúzni, meg egy ilyen nagy mulatságon magába fordulva mereng, piszkálja a az ételt. A pörgés persze azt a hatást váltja ki, amit valójában gondol, azonban az életösztön mindig meglepő hatást vált ki egyesekben, mert a lány marka bizony erős, igaz, Zaxdornak fájdalmat azért nem okoz, inkább csak mulattatja. Tartózkodásának aztán meg lesz az eredménye, mert el is indul lefelé, mint az elfelejtett alma, a fa ágáról, a hideg beköszöntével. Az óriás persze nem hagyja, hogy megüsse magát. Olyan borzasztó magasan ugyan nincs, de kellemetlen élményben lehet része. Leengedett kezei most kapóra is jönnek, így elkapja a csúszó leányt, s mit Aenae elébb húzódzkodásból nem akart, most ő teszi meg, vaskos kezeivel a lány combjait hasára igazítja, hogy lábait kulcsolja össze a háta mögött, aztán ahonnan indultak, ugyanott vannak. Aenae a széles tenyereken csücsül, az izmos mellkasra igazított lábakkal. Feltéve persze, ha ne rúgja el magát rögtön.*
- Valóban. *Morogja.* Például egy ilyen esés határozottan kellemetlen lett volna, ne légy ilyen meggondolatlan. *Néz egy kicsit rá feddőn, de barátságosan.* Nem harapok, csak vicceltem, mint mondtam sok arca lehet valakinek, s lám milyen hatást értem el már most is. *Egy aprót pördül, hadd mozogjon a lány ruhája, ha már ilyen szépen felöltözött, aztán ismét csak lágy ritmusra jár egy kicsit a teste.*
- Óóó, látom én, hogy van ott még mosoly, ahonnan az jött. *Mosolyodik ő is kedvesen.* Csak ügyesen álcázod. Kagaenae, több szorult beléd, mint, amit megmutatsz magadból, azt gondolom. Aztán mi gondjai lehetnek egy ilyen fiatal lánynak, mint te, csak úgy... általánosságban, mert persze a világért sem akarnék beleártani a magánéletedbe. *Mondja tettetett elánnal, kissé tudálékosan, az égre nézve.*