//Effy//
- Vadvédben? *Kérdez vissza Dora egészen döbbenten. Hiszen ő is a Vadvéd vezérével érkezett ide, Aenae mégse reagált rá semmit. Pedig ismernie kell az elfet, ha oda tart – azt beszélik, máshogy nem is lehet odatalálni az erdőben, csak a beavatottak tudják az utat. Meg az Erdő Szíve, ahogy Pycta magyarázta, de utóbbiban Dora nem hisz. Vagy hát… Másképp gondolkodnak róla, mint útközben kiderült. Dora már sajnálja, hogy nem ismerhette meg Kagaenae-t alaposabban. Egyre több furcsaság van a lány körül, ő pedig szereti az ilyesmit. A magyarázatot elfogadja, bólogat hozzá, de ez a Vadvéd-dolog egy kicsit leköti a gondolatait, úgyhogy eléggé szótlan.*
- Persze, ez érthető. Ha megengeded... A körülmények ellenére nagyon jól kezeled a dolgot. *Mondja neki óvatosan, mert nem tudja magában eldönteni, hogy ezt illő-e mondani vagy sem. Reménykedik benne, hogy illő.* Persze ha tudok valamiben segíteni akár neked, akár Kagaenae-nek, csak szóljatok! *Teszi hozzá, és most örül, hogy tegnap megtanulta a kancellártól, hogyan kell nagyvonalúnak lenni.*
//Őrség//
//Jaz, Effy, Rh'onhan//
*Az elf őr olyan vidám, hogy Dora már biztos benne, legalább is egy húzásra fogyhatott el az a palack fehérbor, amit a kancellár megígért neki előző este, és remélhetőleg nem feledkezett meg róla. Cserébe Dora is kedves, mosolyogva köszöni meg a visszakapott fegyverét, és a kezébe veszi a lehetőséget, hogy két legyet egy csapásra módon még Ephemiát is megvédje az őr csípős megjegyzésétől.*
- Ugyan, csak az aggodalom beszél belőle! Ha a hozzátartozóim nélkül járnék-kelnék, én is biztosra mennék. Köszönjük! *Mondja, tudva, hogy ártatlan lányképe úgyse árulja el, hogy egyáltalán nem olyan elveszett, mint mondja. Meg hát amúgy sincs senkije, akit érdekelne, merre jár. A világ így szomorú és egyszerű egyszerre, de Dora számára azért inkább az utóbbi. Már éppen mosolyogva elhaladna az őr mellett, amikor egy ismerős kiáltásra lesz figyelmes.*
- Téged meg mi lelt? *Kérdezi homlokráncolva. Jaz annyira küszködik, mint aki halálos sebet kapott, vagy mint aki öregségére fenenyavalyás lett. A fiatal fickó egyik esetnek se tűnik, ezért Dora már csak kíváncsiságból is tesz felé néhány bizonytalan lépést, a tőrét még fel se csatolja övére, ott hagyja a kapuban.* Öhm… *Áll meg végül a térdeplő férfi közelében torokköszörülve.* Most túlreagálod a dolgot, vagy tényleg haldokolsz? Ha az első, akkor gnóm retket javaslok, ha meg utóbbi… Nos, az már a te döntésed.
- Te érted, mi baja lehet? *Fordul Ephemiához teljesen értetlenül.* Amikor én láttam őt, még jól volt.