//Kancellária//
//Habrertus, Jaz//
*Beszéde közben Dorawyna arra lesz figyelmes, hogy a kancellár pontosan olyan pillantással fürkészi, mint mindenki más átlag ember, aki valaha is meghallotta, hogy nőként a tudományban érdekelt. Ha nem lenne fontos megoldanivalója itt, még mulattatná is a helyzet, de rendületlenül arra fókuszál, hogy meggyőzze a férfit az igazáról, és megőrizze saját méltóságát. A fordulat akkor következik be, mikor bemutatja eddigi munkáját. A kancellár a lapokra néz, ő pedig közben a férfi arcát fürkészi elmélyülten, és elégedett azzal, ahogy lelohad arcáról az önelégült vigyor. Nem felel a dicséretre, csak bólint, és a lapokat visszateszi a zsebébe.*
- Nagyon örülnék neki, ha találkozhatnék velük. *Mosolyodik el, mert úgy tűnik számára, hogy már megnyerte a csatát.
A fordulat akkor következik, mikor a szállásról van szó. Dora hallott már arról, hogy az utazók egymás hegyén-hátán alszanak a hosszúházban, és természetesen, mivel magát többre tartja, mint a pórnép, nem ragaszkodik ehhez az életmódhoz – semmilyenhez, amitől koszos lesz a kalapja. Másrészről ott van a kancellár, akivel meg aludjon egy lakrészen a rosseb. E kettő közt hezitálva végül szólna valamit, meg szó van valami írnoki teendőkről is, amik segítenének a helyzetén…
Ekkor berobban az ajtón egy pasas, és valami hírekkel érkezik.*
~ Több időm marad a válaszra később. ~ *Véli, és felpattan a tiltott székből. A férfi valami nőről beszél, meg vérről, és Dorát elfogja a természetes kíváncsiság, meg a bizonyítási vágy.*
~ Ma is tanulok valamit. ~ *Állapítja meg izgatottan, és felugrik. A futástól lihegő fiatalembernek sután odabiccent, végigméri, konstatálja, hogy igazat beszél és tényleg jól van, de már dobja is a fejére a kalapját, hogy más izgalmak után nézzen.*
//A háború malmai//
//Athien, Zia, Habrertus, Laor és a többiek//
*Amikor a vértócsához érnek, Dora izgatottan kikerül mindenkit, mintha csak egy élő valaki életét kellene megmenteni. Érdeklődve néz végig a helyszínen, és a névre is éppen csak annyira figyel, hogy az Athient megjegyezze belőle.*
- Üdv. *Mondja oda se pillantva, a vért nézi.*
~ Egészen világos, friss lehet. ~ *Gondolkodik, és közben arra is odafigyel, amit a vörös nő mond. Hálás a következtetéséért, mert így nem is kell gondolkodnia azon, hogy mit keres a tócsa mellett a zöld bájitalos üveg. Ami azonban felkelti a figyelmét, az a földön lévő produktum állagában, színében és borzasztó bűzében rejlik.*
- Egy pillanat. *Veti oda az ott ácsorgóknak, és mit sem törődve azzal, ki mit mond, arra indul, amerre az ismerős kapuőrt látta a halottal menni. Nem telik sok időbe, és meg is találja az elégetéshez elhelyezett, élettelen testet, aminél még arra se vették a fáradságot, hogy lecsukják a szemét. Ez bőven elég információval szolgál a lánynak. Mikor az ügyben illetékes számon akarja kérni Dorawynán, mit keres itt, mint valami ostoba gyerek, aki fogadást kötött, hogy megnézi a hullát, már ott sincs, visszatér a csapathoz, és megáll előttük.*
- Semmi közöm a mágiához, nem tudom, ki mivel akart ártani ennek a nőnek, ha egyáltalán akart. *Kezd bele mondandójába, ha valakit érdekel.* Csak a tüneteket tudom megállapítani, és azok alapján elég egyértelmű, hogy a mája volt az, ami egyik pillanatról a másikra felmondta a szolgálatot. A májbetegség pedig legrosszabb esetben is csak véren, ürüléken át fertőz, a testtől nem kell félni, de aki megfogta a véres testet, mosakodjon meg. Egy fertőző májbeteg viszont már korábban is beteg, észrevették volna, akik ismerik. Ha nem volt látványos előjele, hát… *Néz körül, hogy megerősítést kapjon.* Akkor marad az, amit ő mondott, és valaki – vagy valami - megölte. *Mutat az azóta már távozó vörös hajú felé, és kérdőn néz végig az arcokon, hogy megfelel-e nekik a véleménye.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.13 02:48:24