Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 467 (9321. - 9340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9340. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-07 14:24:30
Üzenet elküldve: 2018-04-07 14:24:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Navrauz - Tavaszünnep//
*Learon szavaira csak biccent egyet.*
- Sok az árva. *nyom egy barackot Prexi fejére, majd int nekik, hogy távozhatnak egyelőre.*
*Visszatér a tűzhöz, valószínűleg Tepsivel az oldalán, majd letelepszik, és befal még egy adag marhát. Ahogy elnézi, vagy három napig fogják még ezt enni. Egy darabig még elbámulja a tüzet, gondolkodik, tervezget, aztán aludni tér.*
~ Holnap. Holnap nekivágunk. ~ *nincs már mire várni, és nem is lesz jobb alkalom talán. Holnap kezdődik az új tharg időszámítás, mely a vashegy népeinek diadalt vagy végső bukást hoz.*
*Learon szavaira csak biccent egyet.*
- Sok az árva. *nyom egy barackot Prexi fejére, majd int nekik, hogy távozhatnak egyelőre.*
*Visszatér a tűzhöz, valószínűleg Tepsivel az oldalán, majd letelepszik, és befal még egy adag marhát. Ahogy elnézi, vagy három napig fogják még ezt enni. Egy darabig még elbámulja a tüzet, gondolkodik, tervezget, aztán aludni tér.*
~ Holnap. Holnap nekivágunk. ~ *nincs már mire várni, és nem is lesz jobb alkalom talán. Holnap kezdődik az új tharg időszámítás, mely a vashegy népeinek diadalt vagy végső bukást hoz.*
9339. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-07 11:20:31
Üzenet elküldve: 2018-04-07 11:20:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Navrauz - Tavaszünnep//
*A Hadúrtól kap egy kardot. Khad kipróbálva a súlyozását azt tapasztalja, hogy nem feltétlen komoly harci helyzetekre lett kitalálva.
Persze a nemesek, akik általában használják az ilyesmi fegyverzetet, nyilván kaptak valamilyen vívóórákat, de ez a kard mégis könnyű, és valószínűleg provokatív.
Ilyesmi megfontolásból úgy helyezi a tegezébe, hogy ne lehessen látni a markolatát kívülről, mert esetleg az emberek inkább lehetőséget, mint veszélyt látnának benne.
Ezen kívül pénzt is kap, amit a későbbiekben tervez visszafordítani harci képességei élezésébe. Ezután Quantall, miután megbeszélik, hogy hol találkoznak, arrébb megy, csak hogy aztán megszólítsa a mostanra egész békésnek tűnő pásztor.
Távolabb, a kapun épp az a kalózforma valaki támolyog be, akivel korábban a Rumosban volt ,,szerencséjük" találkozni.
Khad az istálló felé indul, majd egy lóval tér vissza. Egy adandó helyen kulacsát is újratölti, természetesen vízzel.
Visszatérve int az őrnek a kapuban, majd elindul kifelé a kapun, a taverna irányába.*
*A Hadúrtól kap egy kardot. Khad kipróbálva a súlyozását azt tapasztalja, hogy nem feltétlen komoly harci helyzetekre lett kitalálva.
Persze a nemesek, akik általában használják az ilyesmi fegyverzetet, nyilván kaptak valamilyen vívóórákat, de ez a kard mégis könnyű, és valószínűleg provokatív.
Ilyesmi megfontolásból úgy helyezi a tegezébe, hogy ne lehessen látni a markolatát kívülről, mert esetleg az emberek inkább lehetőséget, mint veszélyt látnának benne.
Ezen kívül pénzt is kap, amit a későbbiekben tervez visszafordítani harci képességei élezésébe. Ezután Quantall, miután megbeszélik, hogy hol találkoznak, arrébb megy, csak hogy aztán megszólítsa a mostanra egész békésnek tűnő pásztor.
Távolabb, a kapun épp az a kalózforma valaki támolyog be, akivel korábban a Rumosban volt ,,szerencséjük" találkozni.
Khad az istálló felé indul, majd egy lóval tér vissza. Egy adandó helyen kulacsát is újratölti, természetesen vízzel.
Visszatérve int az őrnek a kapuban, majd elindul kifelé a kapun, a taverna irányába.*
9338. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-07 09:00:59
Üzenet elküldve: 2018-04-07 09:00:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Navrauz - Tavaszünnep//
*Ahogy Prexi is odajön közéjük, és köszön, Learon elmosolyodik, hiszen egészen jól szerepelt, mert mégiscsak a városi legendák, emberevő óriásáról, Kaganról van szó.* ~Emlékszem először én is hajlongtam előtte! Változnak az idők, hejj de változom én is!~ *Az újabb hektár föld említésére a Sajt-mester bólint, majd válaszol is.*
-Köszönöm! Szerintem akkor veszek mellé még egyet is, hiszen akkor legyen kerek szám, azzal öt hektárral! *Nem tudni miért is kerek az, de mindenképpen jobban hangzik, mint a négy. Azt is hozzá kell tenni, hogy ha van segítsége, már igazán kevés lesz az a darab föld, ami volt neki.*
-Elszakadt az apjától, aki a szántóföldeknél dolgozik, én pedig nem igazán szeretném egyedül elengedni vissza, szóval felvettem munkásnak! Abból amit mondott, nem is hiszem, hogy hazavárják. *Vázolja fel két gyors mondatban a helyzetet, hogy a Vezér is képben legyen. Furcsa is, hogy érdeklődik a parasztjai iránt, de a mai nap után, a Sajt-mester már semmin nem lepődik meg. Azon sem, hogy a mélységi válaszol. Így átgondolva a helyzetet, lehet, hogy a békesség a legjobb megoldás. Persze, ha módjában állna, és csak ketten lennének, egyelőre még mindig az lenne a leginkább valószínű, hogy megbosszulná karját.* ~Ha már az istenek visszaadták, lehet, hogy valami célja volt az életemben ennek! egyébként is, csak jót kaptam azért, mert béna voltam! Na majd meglátjuk Learon!~
-Legyen úgy! De ezúttal fegyverek nélkül, észérvekkel álljunk egymással szemben! ~Menni fog kormos? Hmm?~
-Ezúttal nem engedhetem meg magamnak, hogy leszúrj, mert nem csak a saját életem forog kockán! *Utal itt újdonsült kis barátjára és egész nyájára is, kik már gyakorlatilag családját alkotják. Nélküle pedig mennének a levesbe. Aztán mikor eltávolodik a mélységi, Leron odakiált a fiúnak.*
-No! Barátkozz csak! Ügyesen! *Vigyorog is hozzá, majd odalépked kutyájához, és leül mellé, hogy megvakargathassa a fejét.*
*Ahogy Prexi is odajön közéjük, és köszön, Learon elmosolyodik, hiszen egészen jól szerepelt, mert mégiscsak a városi legendák, emberevő óriásáról, Kaganról van szó.* ~Emlékszem először én is hajlongtam előtte! Változnak az idők, hejj de változom én is!~ *Az újabb hektár föld említésére a Sajt-mester bólint, majd válaszol is.*
-Köszönöm! Szerintem akkor veszek mellé még egyet is, hiszen akkor legyen kerek szám, azzal öt hektárral! *Nem tudni miért is kerek az, de mindenképpen jobban hangzik, mint a négy. Azt is hozzá kell tenni, hogy ha van segítsége, már igazán kevés lesz az a darab föld, ami volt neki.*
-Elszakadt az apjától, aki a szántóföldeknél dolgozik, én pedig nem igazán szeretném egyedül elengedni vissza, szóval felvettem munkásnak! Abból amit mondott, nem is hiszem, hogy hazavárják. *Vázolja fel két gyors mondatban a helyzetet, hogy a Vezér is képben legyen. Furcsa is, hogy érdeklődik a parasztjai iránt, de a mai nap után, a Sajt-mester már semmin nem lepődik meg. Azon sem, hogy a mélységi válaszol. Így átgondolva a helyzetet, lehet, hogy a békesség a legjobb megoldás. Persze, ha módjában állna, és csak ketten lennének, egyelőre még mindig az lenne a leginkább valószínű, hogy megbosszulná karját.* ~Ha már az istenek visszaadták, lehet, hogy valami célja volt az életemben ennek! egyébként is, csak jót kaptam azért, mert béna voltam! Na majd meglátjuk Learon!~
-Legyen úgy! De ezúttal fegyverek nélkül, észérvekkel álljunk egymással szemben! ~Menni fog kormos? Hmm?~
-Ezúttal nem engedhetem meg magamnak, hogy leszúrj, mert nem csak a saját életem forog kockán! *Utal itt újdonsült kis barátjára és egész nyájára is, kik már gyakorlatilag családját alkotják. Nélküle pedig mennének a levesbe. Aztán mikor eltávolodik a mélységi, Leron odakiált a fiúnak.*
-No! Barátkozz csak! Ügyesen! *Vigyorog is hozzá, majd odalépked kutyájához, és leül mellé, hogy megvakargathassa a fejét.*
9337. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-07 00:47:46
Üzenet elküldve: 2018-04-07 00:47:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Prexi is visszafordul az állatok felé, ahogy Learon teszi, közben reméli, hogy a kutya nem kószált el időközben macskát kergetni, vagy kóstolót könyörögni a sültből. Mindkét félelme alaptalannak bizonyul, mert az eb hűségesen végzi a dolgát, még akkor is, ha épp úgy tűnik mintha szenderegne. A fiúnak nem volt kétsége, hogy egy szempillantás alatt mozgásba lendülne, ha valamelyik jószág el óhajtana kalandozni a társaság többi tagjától. Biztos van a kutyáknak valami hatodik érzéke nyájőrzés terén. *
- Úgy látszik - * néz a vidámnak tűnő kecskére és elmosolyodva irigykedik kicsit, hogy neki nincs olyan állata, amelyik ilyen megbocsájtó és mindenhová követi. Mondjuk Egyszarvú igazán hűséges teremtés, persze a tehén talán nem való arra, hogy Prexit mindenhová kövesse, és igazából ezt a fiú sem akarná. De egy kutya, mondjuk egy örök kutya éppen megfelelő lenne.
Prexi a megkérdezés engedélyére apró grimaszba húzza a száját, fejét kissé lehajtja, hogy Learon ne lássa annyira a mimikát, közben azon gondolkodik miért kell a felnőtteknek tipikus felnőtt választ adni az ilyen jellegű kérdésekre. A férfi nevetése persze nyilvánvalóvá teszi, hogy csak szórakozik, és aztán újabb rákérdezés nélkül megkapja az engedélyt, ami hálás mosolyt csal a fiú arcára. * - Köszönöm! - * vigyorodik el, és már menne is a tűzhöz, de azért vet egy pillantást a pásztor állatai felé, csak a biztonság kedvéért, és előszörre észre sem veszi az árnyat a szekér közelében, aztán ahogy tovább bámulja az állatokat, kiszúrja az illetéktelen jószágsimogatót. Prexi már nyitja a száját, hogy szóvá tegye Learonnak a látottakat, de végül nem teszi. Csak egy nő az, és tényleg csak simogatja őket. Csak nem akarna senki lovat vagy kecskét lopni a thargok erődjéből. Azért Prexi szemmel tartja, egészen addig amíg el nem távolodik az állatoktól, és ahogy a tűz felé közeledik már az arcát is ki tudja venni. Karcsú és szép. Talán valamelyik klán tag felesége.
Tétova ácsorgása közepette meg is feledkezett az ételről, és ismét felkerekedne hogy éhségét csillapítsa, de közbe szól a pásztor fura lendületes megindulása. ~ Talán követnem kellene. Lehet, hogy ő is enni akar ~ dönti el magában. ~ Társaságban úgy is jobb az étel ~ a finom húsra gondolva siet a pásztor után, de csalódottságára Learont a kaja hidegen hagyja, inkább a nagydarab férfi és a fehér hajú, sötét férfi között terem, hogy beszélni kezdjen. ~ Akkor egyedül eszek ~ dönti el magában, aztán meghallván Learon szavait kíváncsisága felülkerekedik és közelebb lépked, úgy, mint aki épp csak nézelődik. A "vezérem" elnevezés bizonyára nem jár ki mindenkinek, és mivel csak pár lépésnyire van tőlük mindent tisztán hall is és lát is. A fehér hajú férfi nem egyszerűen sötét bőrű, hanem szinte fekete. Sötételf! Jön rá hirtelen Prexi és ösztönösen megbámulja, hiszen a sötételfek köztudottan gyerekeket esznek, de a Qentalnak, vagy minek nevezett egyén csak békésen álldogál és nincs is egy láb hosszú agyara. Talán a srácok a városban kicsit túloztak a sötételfeket illetően. Prexi azért nem kíván közelebb menni hozzá, de végül kénytelen lesz, amikor Learon a nevén szólítja és rá mutogat. Sietve terem a pásztor mellett és tisztelettudó tekintettel néz fel a harcosra. Majd' két lábbal magasabb nála, ezért a fiú igyekszik nem hanyagul lézengeni, hanem kihúzza magát, hátha pár hüvelykkel magasabbnak tűnik.
A férfi bemutatása után a fiú egy ideig csak bambán tátog, aztán nagy sokára kinyög néhány szót, miközben fejet hajt a tharg vezér előtt. * - Üdvözlöm nagy uram! - * Prexi szíve zakatolva dübörög mellkasában, izgatottságában elfelejt egy ideig felnézni is, aztán észbe kapva újra magasba lendíti kobakját, és mivel nem tudja, hogy Thargodar nagyúr a kérdést neki, vagy Learonak szegezte, inkább hallgat, miközben tanácstalan tekintettel néz fel a pásztorra. Meg, amúgy sem tudott volna választ adni. Inas vagy béres? Hát, ezt a Sajtmesternek kell tudnia. Mivel még nem kapott engedélyt távozásra, így addig marad a nagyúr és a pásztor közelében, amíg útjára nem bocsájtják, vagy ők nem távoznak, magára hagyva Prexit, mint egy megkövült szobrot.*
* Amikor úgy érzi nem tiszteletlenség a távozás, tétován, enyhén remegő lábakkal, még mindig hevesen dobogó szívvel, közelíti meg a sültet, bár az éhségét egyáltalán nem fogja fel, csak valahová le akar rogyni, ahol feltűnés nélkül merenghet a szerencséjén, meg végiggondolhatja, milyen szerencsétlenül viselkedett a nagyúr előtt. Úgy érezte élete végéig kárhoztatja majd magát balféksége miatt. A tűzbe bámulva eleinte fel sem fogja a lányt, aki mellé letelepedett, csak üres tekintettel, kipirult képpel néz maga elé, aztán sóhajtott egyet és tenyerébe temetve arcát kissé elfordította fejét. Először csak a lábait látta meg, aztán feljebb fordította fejét és bár ebből a szögből nehezebb volt felismerni, de végül csak rájött, hogy ez a nő simogatta a jószágokat. * - Szia! - * köszön inkább meglepetésében, mintsem valódi társalgási szándéktól vezérelve, de mivel nem akart még egy klán tag előtt komplett idiótán viselkedni, így inkább tovább beszélt. * - Szereted az állatokat? - * kérdi homlokráncolva. Ja, hát ilyennel nyitva nyilván nem fogja debilnek nézni. * - Úgy értem, láttam, ahogy simogattad őket - * int zavartan kezével Learon kecskéi irányába. *
- Úgy látszik - * néz a vidámnak tűnő kecskére és elmosolyodva irigykedik kicsit, hogy neki nincs olyan állata, amelyik ilyen megbocsájtó és mindenhová követi. Mondjuk Egyszarvú igazán hűséges teremtés, persze a tehén talán nem való arra, hogy Prexit mindenhová kövesse, és igazából ezt a fiú sem akarná. De egy kutya, mondjuk egy örök kutya éppen megfelelő lenne.
Prexi a megkérdezés engedélyére apró grimaszba húzza a száját, fejét kissé lehajtja, hogy Learon ne lássa annyira a mimikát, közben azon gondolkodik miért kell a felnőtteknek tipikus felnőtt választ adni az ilyen jellegű kérdésekre. A férfi nevetése persze nyilvánvalóvá teszi, hogy csak szórakozik, és aztán újabb rákérdezés nélkül megkapja az engedélyt, ami hálás mosolyt csal a fiú arcára. * - Köszönöm! - * vigyorodik el, és már menne is a tűzhöz, de azért vet egy pillantást a pásztor állatai felé, csak a biztonság kedvéért, és előszörre észre sem veszi az árnyat a szekér közelében, aztán ahogy tovább bámulja az állatokat, kiszúrja az illetéktelen jószágsimogatót. Prexi már nyitja a száját, hogy szóvá tegye Learonnak a látottakat, de végül nem teszi. Csak egy nő az, és tényleg csak simogatja őket. Csak nem akarna senki lovat vagy kecskét lopni a thargok erődjéből. Azért Prexi szemmel tartja, egészen addig amíg el nem távolodik az állatoktól, és ahogy a tűz felé közeledik már az arcát is ki tudja venni. Karcsú és szép. Talán valamelyik klán tag felesége.
Tétova ácsorgása közepette meg is feledkezett az ételről, és ismét felkerekedne hogy éhségét csillapítsa, de közbe szól a pásztor fura lendületes megindulása. ~ Talán követnem kellene. Lehet, hogy ő is enni akar ~ dönti el magában. ~ Társaságban úgy is jobb az étel ~ a finom húsra gondolva siet a pásztor után, de csalódottságára Learont a kaja hidegen hagyja, inkább a nagydarab férfi és a fehér hajú, sötét férfi között terem, hogy beszélni kezdjen. ~ Akkor egyedül eszek ~ dönti el magában, aztán meghallván Learon szavait kíváncsisága felülkerekedik és közelebb lépked, úgy, mint aki épp csak nézelődik. A "vezérem" elnevezés bizonyára nem jár ki mindenkinek, és mivel csak pár lépésnyire van tőlük mindent tisztán hall is és lát is. A fehér hajú férfi nem egyszerűen sötét bőrű, hanem szinte fekete. Sötételf! Jön rá hirtelen Prexi és ösztönösen megbámulja, hiszen a sötételfek köztudottan gyerekeket esznek, de a Qentalnak, vagy minek nevezett egyén csak békésen álldogál és nincs is egy láb hosszú agyara. Talán a srácok a városban kicsit túloztak a sötételfeket illetően. Prexi azért nem kíván közelebb menni hozzá, de végül kénytelen lesz, amikor Learon a nevén szólítja és rá mutogat. Sietve terem a pásztor mellett és tisztelettudó tekintettel néz fel a harcosra. Majd' két lábbal magasabb nála, ezért a fiú igyekszik nem hanyagul lézengeni, hanem kihúzza magát, hátha pár hüvelykkel magasabbnak tűnik.
A férfi bemutatása után a fiú egy ideig csak bambán tátog, aztán nagy sokára kinyög néhány szót, miközben fejet hajt a tharg vezér előtt. * - Üdvözlöm nagy uram! - * Prexi szíve zakatolva dübörög mellkasában, izgatottságában elfelejt egy ideig felnézni is, aztán észbe kapva újra magasba lendíti kobakját, és mivel nem tudja, hogy Thargodar nagyúr a kérdést neki, vagy Learonak szegezte, inkább hallgat, miközben tanácstalan tekintettel néz fel a pásztorra. Meg, amúgy sem tudott volna választ adni. Inas vagy béres? Hát, ezt a Sajtmesternek kell tudnia. Mivel még nem kapott engedélyt távozásra, így addig marad a nagyúr és a pásztor közelében, amíg útjára nem bocsájtják, vagy ők nem távoznak, magára hagyva Prexit, mint egy megkövült szobrot.*
* Amikor úgy érzi nem tiszteletlenség a távozás, tétován, enyhén remegő lábakkal, még mindig hevesen dobogó szívvel, közelíti meg a sültet, bár az éhségét egyáltalán nem fogja fel, csak valahová le akar rogyni, ahol feltűnés nélkül merenghet a szerencséjén, meg végiggondolhatja, milyen szerencsétlenül viselkedett a nagyúr előtt. Úgy érezte élete végéig kárhoztatja majd magát balféksége miatt. A tűzbe bámulva eleinte fel sem fogja a lányt, aki mellé letelepedett, csak üres tekintettel, kipirult képpel néz maga elé, aztán sóhajtott egyet és tenyerébe temetve arcát kissé elfordította fejét. Először csak a lábait látta meg, aztán feljebb fordította fejét és bár ebből a szögből nehezebb volt felismerni, de végül csak rájött, hogy ez a nő simogatta a jószágokat. * - Szia! - * köszön inkább meglepetésében, mintsem valódi társalgási szándéktól vezérelve, de mivel nem akart még egy klán tag előtt komplett idiótán viselkedni, így inkább tovább beszélt. * - Szereted az állatokat? - * kérdi homlokráncolva. Ja, hát ilyennel nyitva nyilván nem fogja debilnek nézni. * - Úgy értem, láttam, ahogy simogattad őket - * int zavartan kezével Learon kecskéi irányába. *
9336. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 22:53:22
Üzenet elküldve: 2018-04-06 22:53:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Navrauz - Tavaszünnep//
*Quantall bólint a férfinek, aki szintén bemutatkozik. Szóval harcos mint kiderül. Méghozzá távolsági. Quantall bár harcosnak nem teljesen nevezhető, de abból közelharci szóval ha szükséges lehet kiegészíthetik egymást. Nem tűnik egy bőbeszédű alaknak. A mélységi reméli, hogy nem fog az agyára menni a sok kérdéssel.*
-Rendben. Én még elmegyek a lovamért a Vaskorsóba. Ott a fogadó előtt megvárlak.
*Majd bekövetkezik a nem várt találkozás. Quantall kicsit kevesebb önuralmat nézett ki a férfiből. Szinte kicsit meg is ijeszti ezzel. Ennek ellenére őszintén köszönti.*
-Valóban. Talán nem hiszed, de örülök, hogy látlak. Ha legközelebb erre járok talán beszélnünk kéne.
*Akárhogy is, de amellett, ami történt nem mehetnek el. Quantall is belátja, hogy olyat tett amiért gyűlöli a saját fajtáját és ha a másik esetleg bosszút akar állni akkor ehhez minden joga megvan. Ha más nincs akkor kutyájával az oldalán a kapuőrhöz lépdel hisz most már távozni készül és megszólítja.*
-Estét! A fegyvereimet visszakérhetem kérem? Két kard volt.
*Quantall bólint a férfinek, aki szintén bemutatkozik. Szóval harcos mint kiderül. Méghozzá távolsági. Quantall bár harcosnak nem teljesen nevezhető, de abból közelharci szóval ha szükséges lehet kiegészíthetik egymást. Nem tűnik egy bőbeszédű alaknak. A mélységi reméli, hogy nem fog az agyára menni a sok kérdéssel.*
-Rendben. Én még elmegyek a lovamért a Vaskorsóba. Ott a fogadó előtt megvárlak.
*Majd bekövetkezik a nem várt találkozás. Quantall kicsit kevesebb önuralmat nézett ki a férfiből. Szinte kicsit meg is ijeszti ezzel. Ennek ellenére őszintén köszönti.*
-Valóban. Talán nem hiszed, de örülök, hogy látlak. Ha legközelebb erre járok talán beszélnünk kéne.
*Akárhogy is, de amellett, ami történt nem mehetnek el. Quantall is belátja, hogy olyat tett amiért gyűlöli a saját fajtáját és ha a másik esetleg bosszút akar állni akkor ehhez minden joga megvan. Ha más nincs akkor kutyájával az oldalán a kapuőrhöz lépdel hisz most már távozni készül és megszólítja.*
-Estét! A fegyvereimet visszakérhetem kérem? Két kard volt.
9335. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 22:20:23
Üzenet elküldve: 2018-04-06 22:20:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Navrauz - Tavaszünnep//
*Miután az eddig megfigyelt páros eltűnik szem elől, kezében a frissen szerzett pohár borral újból Eilivet kezdi keresni. Lassan továbbsétál az italos szekértől, néha kortyol egy keveset, s miközben a számára teljesen új helyet is igyekszik valamennyire feltérképezni, azért a fülét is nyitva tartja, hátha meghallja a jellegzetes károgást. Túlságosan is sok itt az ismeretlen, egy régi jó barát pedig mindig enyhít az ilyen kellemetlen érzeteken. A varjú azonban messze járhat, mert a lány hívogató füttyszavára sem érkezik válasz. ~Kiborult a tömegtől...~
Ha károgást nem is hall, valami másra nagyon is figyelmes lesz. A hang irányába indul tovább, és hamarosan meg is leli a kutyára bízott szekeret és nyájat, nem messze a tűztől. Tekintetében gyermeki rajongás szikrái csillannak meg, ahogy végignéz a népes állatseregen - még jó, hogy épp senki nincs a közelben, aki ezt észrevehetné. Lassan közelebb lép a kecskék és bárányok alkotta kis csoporthoz, miközben az eddigre már bizonyosan őt figyelő kutya felé is vet egy megnyugtató pillantást. Persze nem minden állatnál jön be ez a trükk, de tapasztalatai azt mutatják, hogy megpróbálni mindenképp érdemes. Ha hagyja magát, először a kutyát fogja megsimogatni, utána jöhetnek a kecskék, bárányok, s a szekér elé befogott lovaknak is megvakargatja az orrát. Ha az állatok szívesen fogadják, jó pár percet el is tölt közöttük, mire rájön, hogy talán illetlenség így lelépni az ünnepélyről. Elköszön újdonsült ismerőseitől, majd visszasétál a tűzhöz.
Egy darabig megint csak a jelenlévőket figyeli, borát kortyolgatva. Pillantása megakad a pásztorszerű alak, a gyerek és a kecske hármasán, ahogy az újból előkerült Kagannal beszélgetnek. Nem túl nehéz összekötnie őket a kissé arrébb várakozó csoportosulással. Elmosolyodik, gondolatban meg is dicséri a férfit a szépen tartott állatokért, de addig nem jut el, hogy ezt szóban is megtegye. Igazság szerint kezdi kicsit úgy érezni, hogy a bátyjai nem feltétlenül csak heccből akarták lebeszélni arról, hogy idejöjjön. Valóban nagyon idegennek érzi magát.*
*Miután az eddig megfigyelt páros eltűnik szem elől, kezében a frissen szerzett pohár borral újból Eilivet kezdi keresni. Lassan továbbsétál az italos szekértől, néha kortyol egy keveset, s miközben a számára teljesen új helyet is igyekszik valamennyire feltérképezni, azért a fülét is nyitva tartja, hátha meghallja a jellegzetes károgást. Túlságosan is sok itt az ismeretlen, egy régi jó barát pedig mindig enyhít az ilyen kellemetlen érzeteken. A varjú azonban messze járhat, mert a lány hívogató füttyszavára sem érkezik válasz. ~Kiborult a tömegtől...~
Ha károgást nem is hall, valami másra nagyon is figyelmes lesz. A hang irányába indul tovább, és hamarosan meg is leli a kutyára bízott szekeret és nyájat, nem messze a tűztől. Tekintetében gyermeki rajongás szikrái csillannak meg, ahogy végignéz a népes állatseregen - még jó, hogy épp senki nincs a közelben, aki ezt észrevehetné. Lassan közelebb lép a kecskék és bárányok alkotta kis csoporthoz, miközben az eddigre már bizonyosan őt figyelő kutya felé is vet egy megnyugtató pillantást. Persze nem minden állatnál jön be ez a trükk, de tapasztalatai azt mutatják, hogy megpróbálni mindenképp érdemes. Ha hagyja magát, először a kutyát fogja megsimogatni, utána jöhetnek a kecskék, bárányok, s a szekér elé befogott lovaknak is megvakargatja az orrát. Ha az állatok szívesen fogadják, jó pár percet el is tölt közöttük, mire rájön, hogy talán illetlenség így lelépni az ünnepélyről. Elköszön újdonsült ismerőseitől, majd visszasétál a tűzhöz.
Egy darabig megint csak a jelenlévőket figyeli, borát kortyolgatva. Pillantása megakad a pásztorszerű alak, a gyerek és a kecske hármasán, ahogy az újból előkerült Kagannal beszélgetnek. Nem túl nehéz összekötnie őket a kissé arrébb várakozó csoportosulással. Elmosolyodik, gondolatban meg is dicséri a férfit a szépen tartott állatokért, de addig nem jut el, hogy ezt szóban is megtegye. Igazság szerint kezdi kicsit úgy érezni, hogy a bátyjai nem feltétlenül csak heccből akarták lebeszélni arról, hogy idejöjjön. Valóban nagyon idegennek érzi magát.*
9334. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 21:04:22
Üzenet elküldve: 2018-04-06 21:04:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Navrauz - Tavaszünnep//
//Carthyria//
-Azért küldött magácskával, mert kellett a kis csapatunkban egy éles ész is. *Vigyorog sárgán a nőre, mielőtt az folytatja.
Csak fél füllel figyel rá, mert fülét megcsapja a vigadás hamisítatlan dallama. Éhes, szomjas, és már igen csak kezd későre járni. A kapuban leugrik a szekérről és bicegve indul a kapu felé.*
-Meh. *Biccent az aktuális őrségnek, majd bemasírozik a kapun és a vigalom felé veszi az irányt. Nem lacafacázik és nem is zavartatja magát túlságosan az ismeretlenek körében, vadul hozzálát az önkiszolgáláshoz.
A habzsolás után egymás után gurulnak le torkán a szesz tartalmú italok. Valóban jobbak ezek a nedűk, mint a nála lévő rum, de ezen egyáltalán nem csodálkozik.
Háttal a széktámlának támaszkodva próbálja befókuszálni az arcokat, kisebb-nagyobb sikerrel jár. Van itt mindenféle nép fia, elég vegyes bagázs.*
-Nagyon messzire jöttem a tengertől.
*Búgja romantikusan egy mellette ellibbenő nőnemű lénynek, majd befókuszálja a nagyvezért is.
Állapotának tökéletes tudatában nem próbál odamenni, a jelentést a mindig józan ex útitársnőjére bízza. Inkább lehuppan a székre, mert a talaj meglehetősen imbolygó, és az ezúttal biztos, hogy nem egy hajón van.*
//Carthyria//
-Azért küldött magácskával, mert kellett a kis csapatunkban egy éles ész is. *Vigyorog sárgán a nőre, mielőtt az folytatja.
Csak fél füllel figyel rá, mert fülét megcsapja a vigadás hamisítatlan dallama. Éhes, szomjas, és már igen csak kezd későre járni. A kapuban leugrik a szekérről és bicegve indul a kapu felé.*
-Meh. *Biccent az aktuális őrségnek, majd bemasírozik a kapun és a vigalom felé veszi az irányt. Nem lacafacázik és nem is zavartatja magát túlságosan az ismeretlenek körében, vadul hozzálát az önkiszolgáláshoz.
A habzsolás után egymás után gurulnak le torkán a szesz tartalmú italok. Valóban jobbak ezek a nedűk, mint a nála lévő rum, de ezen egyáltalán nem csodálkozik.
Háttal a széktámlának támaszkodva próbálja befókuszálni az arcokat, kisebb-nagyobb sikerrel jár. Van itt mindenféle nép fia, elég vegyes bagázs.*
-Nagyon messzire jöttem a tengertől.
*Búgja romantikusan egy mellette ellibbenő nőnemű lénynek, majd befókuszálja a nagyvezért is.
Állapotának tökéletes tudatában nem próbál odamenni, a jelentést a mindig józan ex útitársnőjére bízza. Inkább lehuppan a székre, mert a talaj meglehetősen imbolygó, és az ezúttal biztos, hogy nem egy hajón van.*
9333. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 20:43:23
Üzenet elküldve: 2018-04-06 20:43:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Navrauz - Tavaszünnep//
*Bólint, köszönettel, mert ő maga sokkal árnyaltabban ítéli meg döntése következményeit.*
- Holnap megbeszéljük, asszony... addig is gondolkodj azon, hogy csatlakoznál e a Thargodarok utolsó szövetségéhez? *mert nem lesz több, ez az utolsó állás, amit még tartanak. Annyi év háború és küzdelem után ez az utolsó hely, hol megvetik lábukat.*
- Addig egyél, igyál, pihenj... *egyenesedik fel, mert Learon közelít egy kölyökkel.*
*A mágikus paraszt nem lacafacázik, és belevág a közepébe.*
- Valóban. *hagyja jóvá, mert ő sem így tervezte a dolgot. Nem tervezte sehogy. Figyelmét lassan Prexiar felé fordítja.*
- Nocsa, egy inas? Vagy béres, kosztos zsellérgyerek? *majdnem megkérdezi, hogy mi köze hozzá, de végül biccent.*
- Legyen így, Learon. A Kancellárral írasd fel a neved a listára. És visszakapsz ötszáz aranyat is, vagy kapsz érte még egy hektár földet, válassz! *mert kliensként más az árfekvés, mint Thargként.*
*Közben intézni kénytelen kis csapata dolgát is. Khad'un Árnyköpeny mintegy500 arannyal lesz gazdagabb.
, illetve Kagan intézkedik, hogy a klánraktárból egy Díszes kard kerüljön kiutalásra.*
- A parancsokat megkaptátok.
*Bólint, köszönettel, mert ő maga sokkal árnyaltabban ítéli meg döntése következményeit.*
- Holnap megbeszéljük, asszony... addig is gondolkodj azon, hogy csatlakoznál e a Thargodarok utolsó szövetségéhez? *mert nem lesz több, ez az utolsó állás, amit még tartanak. Annyi év háború és küzdelem után ez az utolsó hely, hol megvetik lábukat.*
- Addig egyél, igyál, pihenj... *egyenesedik fel, mert Learon közelít egy kölyökkel.*
*A mágikus paraszt nem lacafacázik, és belevág a közepébe.*
- Valóban. *hagyja jóvá, mert ő sem így tervezte a dolgot. Nem tervezte sehogy. Figyelmét lassan Prexiar felé fordítja.*
- Nocsa, egy inas? Vagy béres, kosztos zsellérgyerek? *majdnem megkérdezi, hogy mi köze hozzá, de végül biccent.*
- Legyen így, Learon. A Kancellárral írasd fel a neved a listára. És visszakapsz ötszáz aranyat is, vagy kapsz érte még egy hektár földet, válassz! *mert kliensként más az árfekvés, mint Thargként.*
*Közben intézni kénytelen kis csapata dolgát is. Khad'un Árnyköpeny mintegy500 arannyal lesz gazdagabb.
, illetve Kagan intézkedik, hogy a klánraktárból egy Díszes kard kerüljön kiutalásra.*- A parancsokat megkaptátok.
9332. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 19:38:15
Üzenet elküldve: 2018-04-06 19:38:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Navrauz - Tavaszünnep//
*Learon körül folynak az események, míg ő a kecskéjét ölelgeti és próbálja értelmezni a dolgokat.* ~Biztos az új istenek, azok ilyenek, hogy mindenbe beleszólnak, fene a pofájukat!~ *Aztán ahogy Prexi odaér, a pásztor feltápászkodik rendesen, leporolja magát. Amikor a kutyáját hallja, odafordul, hogy lássa tényleg így van-e, és mikor meggyőződik, hogy tényleg jó mancsokban hagyta a gyermek a jószágokat, bólint.*
-Jobban szeret annál, hogy sokáig haragudjon! Ugye, Fachuta? *Simogatja meg az állatot, mire az lelkesen visszamekeg neki.*
-Na, mondtam én! *Vigyorog a fiatalra, majd a kérdés hallatán el is neveti magát, és meglapogatja a fiú feje búbját.*
-Megkérdezheted! *Vigyorog továbbra is.*
-Sőt! Ehetsz is belőle nyugodtan! *A Sajt-mester a maga részéről inkább erre a napra kihagyja a dög-evést, mert még mindig van nála egy kis vadsnidling és podagrafű, egy kulacs tej, ami még reggelről maradt. El is rágcsálja a növényeket, ha már evésről beszélnek. Learon ezért is imádja a tavaszt, hiszen az erdő ilyenkor számtalan növényt ad, amit útközben leszedhet. A Vaserdő egyébként is termékeny ilyen szempontból. Már csak egy kis bódító növény kéne, de olyat nem igen talált.* ~Tán utána kéne járnom a gombáknak? Azokban nem vagyok szakértő, de hátha van a környéken valaki aki igen! Khrosas lenne az én emberem, ha tudnám hova a fenébe tűnt!~ *Aztán, hiszen mégiscsak azért jöttek, hogy Kagannal beszéljenek, a pásztormágus oda is fordul ahol előbb is látta őt.*
*Learonnak először az álla esik le, utána a vérnyomása meg felszökik az egekbe, amikor meglátja egy sötét fickó alakját. Nem is akármelyik, hiszen ez az, akinek oly sok szenvedést köszönhetett. Évekig tartó kálváriát a lebénult bal karja miatt.* ~Megölöm! Megölöm a potkányt!~ *Lép is egyet előre, majd azonnal megtorpan.* ~Még mindig ő a jobb harcos. Nem is lenne esélyem! Le kéne varázsolni a bánatba, aztán addig ütni amíg el nem felejti a hülye hosszú nevét!~ *Ezzel lép egyet előre, aztán hátra.* ~lehet még mindig a varázslat hatása alatt állok, és azért vagyok ilyen ideges? Neeem, Learon, nem! Ez az kutya tönkretette az életed! Jaj nem is kutya, szegény Nayka! Ez a potkány! Ez a démonoknál is rosszabb!~ *Most sehova nem lép, hanem vesz egy nagy levegőt mielőtt elájulna nagy izgalmában.* ~Most kéne egy nagy adag abból amit Zia elvett, az istenek verjék meg! Még, ha lefeküdt volna velem! De nem!~ *Előre lép.* ~Viszont nem is rángathatom ki a beleit, mert itt van Kagan is meg Prexi is! Mit szólna? Fő a nyugalom!~ *Előre lép egyet, majd még egyet, és még párat és már ott is terem a mélységi és a Vezér között.* ~Na most légy erős! Wojestre, meg az összes többi istenre vagy mire mondom, meg kell békülni ezzel is! Hátha már nem olyan mint volt! Múltkor az a kormos kurva is tejesen normális volt, hiába volt kormos és kurva is!~ *Egy eléggé bizalmatlan mosolyt erőltet az arcára.*
-Rég láttalak Quantall hosszú nevű! ~Lelkibéke Learon!~ *Ezzel többre nem is méltatja a férfit, hanem Kaganhoz fordul.*
-Vezérem, eljöttem mert hallottam hírét, hogy ünnepet tartunk, bár eléggé furcsa vége lett, meg kell mondanom! na de nem is emiatt vagyok itt! *Közben nem bírja ki, és egy sunyi pillantást vet a kormosra.*
-Hanem, hogy elmondjam, hogy a földem jó, már terem is rajta növény meg minden, és találtam is egy fiút, aki segít nekem. Őt akarom bemutatni igazából! Prexiar Beldion! *Mutat a gyermekre.*
-Ő pedig a Vashegy ura, Kagan Thargodar személyesen! Légy tisztelettel! Én magam pedig meg szeretném erősíteni a Thargokkal a fogadalmam! *Mutatja fel a tenyerén lévő jelet.*
*Learon körül folynak az események, míg ő a kecskéjét ölelgeti és próbálja értelmezni a dolgokat.* ~Biztos az új istenek, azok ilyenek, hogy mindenbe beleszólnak, fene a pofájukat!~ *Aztán ahogy Prexi odaér, a pásztor feltápászkodik rendesen, leporolja magát. Amikor a kutyáját hallja, odafordul, hogy lássa tényleg így van-e, és mikor meggyőződik, hogy tényleg jó mancsokban hagyta a gyermek a jószágokat, bólint.*
-Jobban szeret annál, hogy sokáig haragudjon! Ugye, Fachuta? *Simogatja meg az állatot, mire az lelkesen visszamekeg neki.*
-Na, mondtam én! *Vigyorog a fiatalra, majd a kérdés hallatán el is neveti magát, és meglapogatja a fiú feje búbját.*
-Megkérdezheted! *Vigyorog továbbra is.*
-Sőt! Ehetsz is belőle nyugodtan! *A Sajt-mester a maga részéről inkább erre a napra kihagyja a dög-evést, mert még mindig van nála egy kis vadsnidling és podagrafű, egy kulacs tej, ami még reggelről maradt. El is rágcsálja a növényeket, ha már evésről beszélnek. Learon ezért is imádja a tavaszt, hiszen az erdő ilyenkor számtalan növényt ad, amit útközben leszedhet. A Vaserdő egyébként is termékeny ilyen szempontból. Már csak egy kis bódító növény kéne, de olyat nem igen talált.* ~Tán utána kéne járnom a gombáknak? Azokban nem vagyok szakértő, de hátha van a környéken valaki aki igen! Khrosas lenne az én emberem, ha tudnám hova a fenébe tűnt!~ *Aztán, hiszen mégiscsak azért jöttek, hogy Kagannal beszéljenek, a pásztormágus oda is fordul ahol előbb is látta őt.*
*Learonnak először az álla esik le, utána a vérnyomása meg felszökik az egekbe, amikor meglátja egy sötét fickó alakját. Nem is akármelyik, hiszen ez az, akinek oly sok szenvedést köszönhetett. Évekig tartó kálváriát a lebénult bal karja miatt.* ~Megölöm! Megölöm a potkányt!~ *Lép is egyet előre, majd azonnal megtorpan.* ~Még mindig ő a jobb harcos. Nem is lenne esélyem! Le kéne varázsolni a bánatba, aztán addig ütni amíg el nem felejti a hülye hosszú nevét!~ *Ezzel lép egyet előre, aztán hátra.* ~lehet még mindig a varázslat hatása alatt állok, és azért vagyok ilyen ideges? Neeem, Learon, nem! Ez az kutya tönkretette az életed! Jaj nem is kutya, szegény Nayka! Ez a potkány! Ez a démonoknál is rosszabb!~ *Most sehova nem lép, hanem vesz egy nagy levegőt mielőtt elájulna nagy izgalmában.* ~Most kéne egy nagy adag abból amit Zia elvett, az istenek verjék meg! Még, ha lefeküdt volna velem! De nem!~ *Előre lép.* ~Viszont nem is rángathatom ki a beleit, mert itt van Kagan is meg Prexi is! Mit szólna? Fő a nyugalom!~ *Előre lép egyet, majd még egyet, és még párat és már ott is terem a mélységi és a Vezér között.* ~Na most légy erős! Wojestre, meg az összes többi istenre vagy mire mondom, meg kell békülni ezzel is! Hátha már nem olyan mint volt! Múltkor az a kormos kurva is tejesen normális volt, hiába volt kormos és kurva is!~ *Egy eléggé bizalmatlan mosolyt erőltet az arcára.*
-Rég láttalak Quantall hosszú nevű! ~Lelkibéke Learon!~ *Ezzel többre nem is méltatja a férfit, hanem Kaganhoz fordul.*
-Vezérem, eljöttem mert hallottam hírét, hogy ünnepet tartunk, bár eléggé furcsa vége lett, meg kell mondanom! na de nem is emiatt vagyok itt! *Közben nem bírja ki, és egy sunyi pillantást vet a kormosra.*
-Hanem, hogy elmondjam, hogy a földem jó, már terem is rajta növény meg minden, és találtam is egy fiút, aki segít nekem. Őt akarom bemutatni igazából! Prexiar Beldion! *Mutat a gyermekre.*
-Ő pedig a Vashegy ura, Kagan Thargodar személyesen! Légy tisztelettel! Én magam pedig meg szeretném erősíteni a Thargokkal a fogadalmam! *Mutatja fel a tenyerén lévő jelet.*
9331. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 19:14:52
Üzenet elküldve: 2018-04-06 19:14:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Navrauz - Tavaszünnep//
*A húsnak már önmagában az illata is csábító, de ahogy Hubitól elfogad egy adagot és megkóstól belőle egy falatot, kellemes elégedettséggel veszi tudomásul, hogy az íze sem hazudtolta meg, amit az illatok ígértek.
A falatokat azonban nem tudja kellő ideig csendben kiélvezni, ugyanis, mint azt ahogy már igazán megszokhatta volna, ha társaságba kerül, az embert evésnél se hagyják szó nélkül. Ezért van, hogy már rutinszerűen nem eszik sokat egyszerre.*
- Nem, valóban nem árultam el.
*Ért egyet a kancellárral, hiszen nem is nagyon áll szándékában senkivel sem megosztani ezt az információt, kivéve ha rákérdeznek. A jó kérdéseket mindig értékelni kell a maguk módján.
A következő feltevés viszont, még ha csupán formális érdeklődés is, már nem olyan találó.
Csupán remélni tudja, hogy Myna vagy Mira nem nevet fel ezen hangosan.*
- Nem éppen.
*Azzal iszik egy kortyot az italoknál szerzett serből. Egy ideig még hagyja lógni a kérdést a levegőben, de aztán elébe megy a drámai csendnek.*
- Mostanában különleges dolgokat keresek. Az istenek jelenléte óta nem csak az élőlények, hanem egyes tárgyak is megváltoztak.
*Újra belekortyol italába, miközben lopva a Hadúr irányába pillant. Tőle is szüksége van valamire, még ha az a valami annyira nem is különleges.*
*A húsnak már önmagában az illata is csábító, de ahogy Hubitól elfogad egy adagot és megkóstól belőle egy falatot, kellemes elégedettséggel veszi tudomásul, hogy az íze sem hazudtolta meg, amit az illatok ígértek.
A falatokat azonban nem tudja kellő ideig csendben kiélvezni, ugyanis, mint azt ahogy már igazán megszokhatta volna, ha társaságba kerül, az embert evésnél se hagyják szó nélkül. Ezért van, hogy már rutinszerűen nem eszik sokat egyszerre.*
- Nem, valóban nem árultam el.
*Ért egyet a kancellárral, hiszen nem is nagyon áll szándékában senkivel sem megosztani ezt az információt, kivéve ha rákérdeznek. A jó kérdéseket mindig értékelni kell a maguk módján.
A következő feltevés viszont, még ha csupán formális érdeklődés is, már nem olyan találó.
Csupán remélni tudja, hogy Myna vagy Mira nem nevet fel ezen hangosan.*
- Nem éppen.
*Azzal iszik egy kortyot az italoknál szerzett serből. Egy ideig még hagyja lógni a kérdést a levegőben, de aztán elébe megy a drámai csendnek.*
- Mostanában különleges dolgokat keresek. Az istenek jelenléte óta nem csak az élőlények, hanem egyes tárgyak is megváltoztak.
*Újra belekortyol italába, miközben lopva a Hadúr irányába pillant. Tőle is szüksége van valamire, még ha az a valami annyira nem is különleges.*
9330. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 18:53:36
Üzenet elküldve: 2018-04-06 18:53:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Navrauz - Tavaszünnep//
*Áhítattal issza a tharg nép vándorlásának históriáját, s vadul bólogat hozzá. A Sárga nevét hallva elszörnyed az arckifejezése, egy ideig oda is fagy. Az elbeszélés végéhez érve azonban már elgondolkodva simogatja állát. Egészen áthatja a történet. Hümmög magában pár pillanatig, aztán a kérdés hallatán megint a hegyek emberére emeli tekintetét. Szemei most jóllehet nem a megszokott zavartságot sugallják.*
- Nim. Néped túlélése erő s szív sikeres próbájáról tesz tanúbizonyságot. Nem úgy, mint enyém. Nem hallgattak a változás hangjára, nem akarták elhagyni földjeiket. Utolsó mentsváruk volt az Idők Anyjának üzenete, mit rajtam keresztül próbált közölni, de rám sem hallgattak. Pusztulás lett a vesztük, s csak én és anyám menekültünk meg, nim! Muun se mun ma. Néped viszont okos volt.
*Elmorzsol néhány láthatatlan könnycseppet és kósza bánatos gondolatot, aztán mondja tovább.*
- Egyes gondolkodók állítják, mind egy ősnép gyermekei vagyunk. En búne formis, nim. Tán népem rúnái, s ezen rúnák hasonlósága is evégett volna, bizony! Ily üzenetet oly ritkán látni a letűnt korok maradványa gyanánt, hogy csak na!
*Még egyszer végigpásztázza a kút rúnáit, egészen elvarázsolva.*
- Búne. Tán azt hiszitek, félrevezettek benneteket, de könnyen lehet, hogy nem. Tudd, hegyek embere, hogy minden okkal történik. Nim. Bizony. E föld sorsa immáron a ti éltetekkel egybefonódva működik.
*Lehajol, elteszi az Őskönyvet a batyuba, majd bárgyún mosolyogva fordul vissza Kaganhoz.*
- Érkezésem is okkal történt. Véletek fogom várni e kor végét, hogy aztán kezdődjön egy új, akár vélünk, akár nélkülünk. Mondd hát, miben lehetnék hasznotokra? Miben szenvedtek hiányt, miben dolgos kezek kellenének?
*Áhítattal issza a tharg nép vándorlásának históriáját, s vadul bólogat hozzá. A Sárga nevét hallva elszörnyed az arckifejezése, egy ideig oda is fagy. Az elbeszélés végéhez érve azonban már elgondolkodva simogatja állát. Egészen áthatja a történet. Hümmög magában pár pillanatig, aztán a kérdés hallatán megint a hegyek emberére emeli tekintetét. Szemei most jóllehet nem a megszokott zavartságot sugallják.*
- Nim. Néped túlélése erő s szív sikeres próbájáról tesz tanúbizonyságot. Nem úgy, mint enyém. Nem hallgattak a változás hangjára, nem akarták elhagyni földjeiket. Utolsó mentsváruk volt az Idők Anyjának üzenete, mit rajtam keresztül próbált közölni, de rám sem hallgattak. Pusztulás lett a vesztük, s csak én és anyám menekültünk meg, nim! Muun se mun ma. Néped viszont okos volt.
*Elmorzsol néhány láthatatlan könnycseppet és kósza bánatos gondolatot, aztán mondja tovább.*
- Egyes gondolkodók állítják, mind egy ősnép gyermekei vagyunk. En búne formis, nim. Tán népem rúnái, s ezen rúnák hasonlósága is evégett volna, bizony! Ily üzenetet oly ritkán látni a letűnt korok maradványa gyanánt, hogy csak na!
*Még egyszer végigpásztázza a kút rúnáit, egészen elvarázsolva.*
- Búne. Tán azt hiszitek, félrevezettek benneteket, de könnyen lehet, hogy nem. Tudd, hegyek embere, hogy minden okkal történik. Nim. Bizony. E föld sorsa immáron a ti éltetekkel egybefonódva működik.
*Lehajol, elteszi az Őskönyvet a batyuba, majd bárgyún mosolyogva fordul vissza Kaganhoz.*
- Érkezésem is okkal történt. Véletek fogom várni e kor végét, hogy aztán kezdődjön egy új, akár vélünk, akár nélkülünk. Mondd hát, miben lehetnék hasznotokra? Miben szenvedtek hiányt, miben dolgos kezek kellenének?
9329. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 18:14:32
Üzenet elküldve: 2018-04-06 18:14:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Navrauz - Tavaszünnep//
*Nem gondolta, hogy megfejtőjére talál a Kút Talányának, csak jelezni akart Tepisnek: úrnője és istene nem véletlenül küldte ide.*
- Nem. Vashegy ez, Amon Ruadh, és az is marad, míg szikláit finom porrá nem morzsolja az idő vasfoga, s míg van egyetlen tharg is, ki dalait énekli, földjét tapossa. *a lehetett-volnával nem törődik, sem azzal, mi történt volna, ha elindul Leával, Isuriival és a többiekkel keletnek; oda, ahol az igazi Hegy rejtezik. Csak néha álmodik róla, mely álmok után nosztalgikus, szomorú hangulatban ébred.*
- A kényszer szavát követtük öt évvel ezelőtt, mikor megindultunk dél felé a pusztákról. Ott... a halál tombolt, messze északon, túl a horizonton, mit láthattunk. De az egyre-másra eltűnő nomád törzsek, a menekülő túlélők olyan rettenet képét vetítették elém, mivel meg nem mérkőzhettem. Délnek fordítottam lovam, de... rosszul követtük a jóslat sorait. *keserű pillantással fordul északnak, Arthenior irányába.*
- Azóta tudjuk, hogy az északon öldöklő fenevad Sarg'athot valamelyik csatlósa volt, talán a Hóhér, talán Argath. *mélán simít végig a Fekete Pengén, mit lovagjai attól a gyilkostól zsákmányoltak.*
- Régóta tudjuk, hogy a sötét erők mételye már rég felzabálta Arthenior vezetőinek szívét, és bár megpróbáltunk ezen változtatni, csak saját bajnokaink vérével, majd egy nemes társunk lelkével és elméje épségével fizettünk érte. *mert Worenth egykor nemes volt és erős, tisztán látta a világot. Ma már nem, elméjét felsőbb hatalmak ködös ígérete borítja.*
- Most már csak Amon Ruadh számít, és a nép, akiből egyre több menekül erre. Északról, délről, keletről, nyugatról... ám innen nincs hová. *ezért kell visszafoglalnia a Kikötőt előbb-utóbb; egy jó flotta könnyen lehet utolsó menedék. Ha nem, akkor csak a hegyek maradnak, és wegtoren sivataga.*
- Mondd hát, asszony, köztünk maradsz, hogy megvárd: e kor vége hogyan alakul?
*Nem gondolta, hogy megfejtőjére talál a Kút Talányának, csak jelezni akart Tepisnek: úrnője és istene nem véletlenül küldte ide.*
- Nem. Vashegy ez, Amon Ruadh, és az is marad, míg szikláit finom porrá nem morzsolja az idő vasfoga, s míg van egyetlen tharg is, ki dalait énekli, földjét tapossa. *a lehetett-volnával nem törődik, sem azzal, mi történt volna, ha elindul Leával, Isuriival és a többiekkel keletnek; oda, ahol az igazi Hegy rejtezik. Csak néha álmodik róla, mely álmok után nosztalgikus, szomorú hangulatban ébred.*
- A kényszer szavát követtük öt évvel ezelőtt, mikor megindultunk dél felé a pusztákról. Ott... a halál tombolt, messze északon, túl a horizonton, mit láthattunk. De az egyre-másra eltűnő nomád törzsek, a menekülő túlélők olyan rettenet képét vetítették elém, mivel meg nem mérkőzhettem. Délnek fordítottam lovam, de... rosszul követtük a jóslat sorait. *keserű pillantással fordul északnak, Arthenior irányába.*
- Azóta tudjuk, hogy az északon öldöklő fenevad Sarg'athot valamelyik csatlósa volt, talán a Hóhér, talán Argath. *mélán simít végig a Fekete Pengén, mit lovagjai attól a gyilkostól zsákmányoltak.*
- Régóta tudjuk, hogy a sötét erők mételye már rég felzabálta Arthenior vezetőinek szívét, és bár megpróbáltunk ezen változtatni, csak saját bajnokaink vérével, majd egy nemes társunk lelkével és elméje épségével fizettünk érte. *mert Worenth egykor nemes volt és erős, tisztán látta a világot. Ma már nem, elméjét felsőbb hatalmak ködös ígérete borítja.*
- Most már csak Amon Ruadh számít, és a nép, akiből egyre több menekül erre. Északról, délről, keletről, nyugatról... ám innen nincs hová. *ezért kell visszafoglalnia a Kikötőt előbb-utóbb; egy jó flotta könnyen lehet utolsó menedék. Ha nem, akkor csak a hegyek maradnak, és wegtoren sivataga.*
- Mondd hát, asszony, köztünk maradsz, hogy megvárd: e kor vége hogyan alakul?
9328. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 17:57:57
Üzenet elküldve: 2018-04-06 17:57:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Navrauz - Tavaszünnep//
*Nem kell túl sokat sétálniuk, s egy kúthoz érnek. Kicsit megrémül, hogy a nagy ember hirtelen felindulásból lehet a kútba hajítja őt a szónoklásai miatt, de hamarosan megnyugszik. Amint a fáklya fényénél megvilágítja a különleges jeleket és szimbólumokat, Tepi leteszi a batyuját és a könyvet, majd letérdel a kút mellé. Szinte megbabonázva nézegeti a rúnákat.*
- Érdekes, nim, érdekes. Ehhez hasonlót láttam már... De ni, ez itt ismeretlen. Ilyesmit is láttam ám, itten, de ez kicsit olyan... Deformált.
*Az ölébe veszi az Őskönyvet, a rúnákhoz lapozik, és néhány pillanatig vadul jár tekintete a kút és a lapok között. Nem ismeri fejből mindegyik jelet, így a könyv ősi írásai sokat segítenek neki a jelek lefordításában, most azonban kedvtelenül elhúzza a száját és felnéz Kaganra.*
- Vannak rúnák, miket mintha felismerni vélnék. Vannak, amiket nem. Feladtad ím a fejtörőt nekem, Vashegy Ura. Vagy inkább... a Vörös Hegy Ura?
*Közben ő is feltápászkodik, sejtelmesen végigsimítva a kút káváját.*
- Hallottam már népedről, bizony, de a származásotok és legendáitok homályosak szemeim előtt. Mondd, kinek a szavát követtétek ti, hogy ide hozott benneteket? Merthogy szavaid azt sugallják, nem ez az a hely, melyre lelketek kívánkozott.
*Igencsak felcsigázta őt a félig-meddig ismeretlen rúnák ügye. Talán ha jobban beleásná magát a dolgokba, ki tudna deríteni róluk egyet s mást, de ehhez több információra volna szüksége.*
*Nem kell túl sokat sétálniuk, s egy kúthoz érnek. Kicsit megrémül, hogy a nagy ember hirtelen felindulásból lehet a kútba hajítja őt a szónoklásai miatt, de hamarosan megnyugszik. Amint a fáklya fényénél megvilágítja a különleges jeleket és szimbólumokat, Tepi leteszi a batyuját és a könyvet, majd letérdel a kút mellé. Szinte megbabonázva nézegeti a rúnákat.*
- Érdekes, nim, érdekes. Ehhez hasonlót láttam már... De ni, ez itt ismeretlen. Ilyesmit is láttam ám, itten, de ez kicsit olyan... Deformált.
*Az ölébe veszi az Őskönyvet, a rúnákhoz lapozik, és néhány pillanatig vadul jár tekintete a kút és a lapok között. Nem ismeri fejből mindegyik jelet, így a könyv ősi írásai sokat segítenek neki a jelek lefordításában, most azonban kedvtelenül elhúzza a száját és felnéz Kaganra.*
- Vannak rúnák, miket mintha felismerni vélnék. Vannak, amiket nem. Feladtad ím a fejtörőt nekem, Vashegy Ura. Vagy inkább... a Vörös Hegy Ura?
*Közben ő is feltápászkodik, sejtelmesen végigsimítva a kút káváját.*
- Hallottam már népedről, bizony, de a származásotok és legendáitok homályosak szemeim előtt. Mondd, kinek a szavát követtétek ti, hogy ide hozott benneteket? Merthogy szavaid azt sugallják, nem ez az a hely, melyre lelketek kívánkozott.
*Igencsak felcsigázta őt a félig-meddig ismeretlen rúnák ügye. Talán ha jobban beleásná magát a dolgokba, ki tudna deríteni róluk egyet s mást, de ehhez több információra volna szüksége.*
9327. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 13:40:28
Üzenet elküldve: 2018-04-06 13:40:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Navrauz - Tavaszünnep//
*Khad már épp belépne a műhelybe, mikor utoléri a Hadúr hangja. Visszafordulva látja, hogy a Hadúr épp egy sötételffel beszélget. Picivel távolabb egy kisfiú siet a korábban őrjöngő, most már egészen nyugodt pásztor felé.
A Kancellár az ökörnél van, Laor a kapunál. Közelebb érve Khad már ki us tudja venni, hogy a Hadúr miről beszél.
Önuralmáról tanúskodik, hogy arcizma sem rezdül, mikor Kagan az alvásról beszél.
Tudomásul veszi, hogy Artheniorba megy egy sötételf kíséretében az ottani helyzetet felmérni.
Egy kérdése van csak.*
-Hadúr, a Kikötőben elvették a számszeríjamat, nem vagyok fegyvertelen, de a jelenlegi fegyveremet éles harcban még nem teszteltem.
Arra lennék kíváncsi, hogy nincs-e egy fölös kard valahol, ugyanis hiányos fegyverzettel aligha leszek nagyon hasznos.
*Persze gyajorlatozás közben és vadászatra is használta már a kötélfullánkot, de tisztában van vele, hogy egy élesebb kard gyorsabb kézben elvághatja a kötelet.
Ezután a sötételf bemutatkozik Khadnak.*
-Khad'Un. Én majd az istállóból kölcsönzök lovat.
*Fogadja el a férfi kezét, majd az újonnan érkező felé fordul. Látta, merre ment el Kagan, valami sámánszerű nővel.*
-Üdv, arra ment.
*Mutatja meg a nőnek. Ezután ha senkinek sincs szüksége Khadra, akkor ,,útravalónak" leszel egy keveset az ökörből, és elindul az istálló felé.*
*Khad már épp belépne a műhelybe, mikor utoléri a Hadúr hangja. Visszafordulva látja, hogy a Hadúr épp egy sötételffel beszélget. Picivel távolabb egy kisfiú siet a korábban őrjöngő, most már egészen nyugodt pásztor felé.
A Kancellár az ökörnél van, Laor a kapunál. Közelebb érve Khad már ki us tudja venni, hogy a Hadúr miről beszél.
Önuralmáról tanúskodik, hogy arcizma sem rezdül, mikor Kagan az alvásról beszél.
Tudomásul veszi, hogy Artheniorba megy egy sötételf kíséretében az ottani helyzetet felmérni.
Egy kérdése van csak.*
-Hadúr, a Kikötőben elvették a számszeríjamat, nem vagyok fegyvertelen, de a jelenlegi fegyveremet éles harcban még nem teszteltem.
Arra lennék kíváncsi, hogy nincs-e egy fölös kard valahol, ugyanis hiányos fegyverzettel aligha leszek nagyon hasznos.
*Persze gyajorlatozás közben és vadászatra is használta már a kötélfullánkot, de tisztában van vele, hogy egy élesebb kard gyorsabb kézben elvághatja a kötelet.
Ezután a sötételf bemutatkozik Khadnak.*
-Khad'Un. Én majd az istállóból kölcsönzök lovat.
*Fogadja el a férfi kezét, majd az újonnan érkező felé fordul. Látta, merre ment el Kagan, valami sámánszerű nővel.*
-Üdv, arra ment.
*Mutatja meg a nőnek. Ezután ha senkinek sincs szüksége Khadra, akkor ,,útravalónak" leszel egy keveset az ökörből, és elindul az istálló felé.*
9326. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 12:50:21
Üzenet elküldve: 2018-04-06 12:50:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
- Jól van apus, tőlem a tiéd lehet egészen, de most akkor is elviszem.
*Azzal nyeregbe is pattan. Szerencsére elég jó lovas ahhoz, hogy a számára ismeretlen állatot is könnyedén megzabolázza és rákényszerítse az akaratát.*
- Jazt üdvözlöm. Jó srác, vigyázz rá.
*Nemigen néz vissza, zsebkendőjét sem lengeti könnyesen, hogy el kell válniuk egymástól, hanem egyenesen a Vashegyre vágtat.*
//Őrség//
*Azért nem hajtja ki a lovat, no meg magát sem, de elég jó időt fut. Vagyis Guba, a ló. Alyo meg szinte szeretettel csapkodja az állat nyakát, hogy megdicsérje.*
- Estét! Kagant hol találom?
*Ő nyilván semmit nem tud arról, hogy itt most bökdösnie kéne magát, hogy bebizonyítsa, hogy nem alakváltó, így teljes lelki nyugalommal száll le a lováról és indul is befelé, hogy megkeresse a hadurat.*
*Azzal nyeregbe is pattan. Szerencsére elég jó lovas ahhoz, hogy a számára ismeretlen állatot is könnyedén megzabolázza és rákényszerítse az akaratát.*
- Jazt üdvözlöm. Jó srác, vigyázz rá.
*Nemigen néz vissza, zsebkendőjét sem lengeti könnyesen, hogy el kell válniuk egymástól, hanem egyenesen a Vashegyre vágtat.*
//Őrség//
*Azért nem hajtja ki a lovat, no meg magát sem, de elég jó időt fut. Vagyis Guba, a ló. Alyo meg szinte szeretettel csapkodja az állat nyakát, hogy megdicsérje.*
- Estét! Kagant hol találom?
*Ő nyilván semmit nem tud arról, hogy itt most bökdösnie kéne magát, hogy bebizonyítsa, hogy nem alakváltó, így teljes lelki nyugalommal száll le a lováról és indul is befelé, hogy megkeresse a hadurat.*
9325. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-06 11:44:20
Üzenet elküldve: 2018-04-06 11:44:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Navrauz - Tavaszünnep//
*Csendesen halad a Kút felé, mely az egyetlen megmaradt, ősi "létesítmény" Amon Ruadhon. A másik, a régi thargokra utaló emlék Synmirán van, de most ezt akarja megmutatni.*
- Ammunapi. *biccent, bár nem hallott róla, de ez nem tesz semmit. Nem az ő dolga tudni az ilyeneket. Ő a törzsfő, a Hadak Ura, nem a lelki vezető, a Szellemjáró. Kissé elfordul, hogy kelet felé átnézzen a nyitott Kapun, egyenesen Drenule szobrára.*
~ Ha ugyan szobor az, nem egy isten testet öltött mása... ~ *már rég nem tudja követni az ok és okozat fonalát.*
- Rúnák. *biccent a kútra, majd fáklyát ragad, leguggol és megmutatja, mire gondol. A kútkáván és a kút falán lefelé sűrű sorokban rovásjelek, rúnák és alakok sora, egy történet, melyet azonban teljeséggel megfejteni nem tudtak - egy idő után nem is akartak.*
- Olyan titkos mondok el, amit kevesen tudnak a világon. Amon Ruadhnak, Vashegynek hívjuk e helyett, de... tévedtünk. *mondja halkan.*
- A hely neve inkább lehetne Amon Roodh, Vörös hegy... de nem az. Ó, nagyon nem. *lassan kiegyenesedik.*
- Sorsunk félrevezették. Ez nem a Vashegy, nem a Havas Hon, nem a Védelem Vára. *köpköd.*
- Hanem az a hely, ahol hitünk szerint a Világ utolsó nagy ütközetét vívják majd az azt uraló erők. *tehát a nyugodt élet helyett a thargok sikeresen belenyúltak a jóba. Ott ülnek, ahol legendáik szerint minden véget ér majd.*
*Csendesen halad a Kút felé, mely az egyetlen megmaradt, ősi "létesítmény" Amon Ruadhon. A másik, a régi thargokra utaló emlék Synmirán van, de most ezt akarja megmutatni.*
- Ammunapi. *biccent, bár nem hallott róla, de ez nem tesz semmit. Nem az ő dolga tudni az ilyeneket. Ő a törzsfő, a Hadak Ura, nem a lelki vezető, a Szellemjáró. Kissé elfordul, hogy kelet felé átnézzen a nyitott Kapun, egyenesen Drenule szobrára.*
~ Ha ugyan szobor az, nem egy isten testet öltött mása... ~ *már rég nem tudja követni az ok és okozat fonalát.*
- Rúnák. *biccent a kútra, majd fáklyát ragad, leguggol és megmutatja, mire gondol. A kútkáván és a kút falán lefelé sűrű sorokban rovásjelek, rúnák és alakok sora, egy történet, melyet azonban teljeséggel megfejteni nem tudtak - egy idő után nem is akartak.*
- Olyan titkos mondok el, amit kevesen tudnak a világon. Amon Ruadhnak, Vashegynek hívjuk e helyett, de... tévedtünk. *mondja halkan.*
- A hely neve inkább lehetne Amon Roodh, Vörös hegy... de nem az. Ó, nagyon nem. *lassan kiegyenesedik.*
- Sorsunk félrevezették. Ez nem a Vashegy, nem a Havas Hon, nem a Védelem Vára. *köpköd.*
- Hanem az a hely, ahol hitünk szerint a Világ utolsó nagy ütközetét vívják majd az azt uraló erők. *tehát a nyugodt élet helyett a thargok sikeresen belenyúltak a jóba. Ott ülnek, ahol legendáik szerint minden véget ér majd.*
9324. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-05 22:17:54
Üzenet elküldve: 2018-04-05 22:17:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Navrauz - Tavaszünnep//
- Ó... *néz egy nagyot Vildanae kifogására. Nem is fordult meg a fejében, hogy valaki is nemet tudna mondani a fenséges illatokkal hívogató sültnek, de persze nincs tisztában a miértekkel. Így csak arra tud gondolni, hogy saját, városi hóbortok kérdésében megengedőbb mércéjével is dekadensnek ítélt szokás állhat a dolog hátterében. Hallott már ugyanis olyasmiről, hogy egyesek - fene nagy jó dolgukban - elvi okokból nem vesznek magukhoz húsneműt. Viszont van valami mélyről jövő, magától értetődő kedvesség abban is, ahogy a druida visszautasítja az invitálást. Annyira, hogy Hubinak eszébe sem jut megbántódni.*
- Persze, persze. *bólint szórakozottan, és a szekér felé int* Jóféle italokat találhatsz azon a kordén, Hrothgaar mester ízlése ezen a téren kitűnő.
*Szerencsére Riqelie elfogadja a meghívást, és kezébe adhatja az egyik tálat. A másikkal sem ácsorog sokáig, azzal a szőkeséget kínálhatja, aki a zűrzavaros este során figyelemreméltó változásokon ment át. Remélhetően jelenlegi formája már nem változik.*
- Aligha hinném, hogy az ökör magába szívta e gonosz mágiát vagy bármi is volt ez, így pár falattal nem árthatsz az alakodnak. *mosolyog Mirára, a tálat nyújtva felé.
Az ikerpár visszafogottabb felének ellenséges pillantását betudja az események okozta felindult lelkivilágának, nem fog fennakadni rajta. Feltéve persze, hogy mostantól kedvesebb lesz vele. Mert, ugye, az jár egy kancellárnak. Ha minden jól megy, magának is kanyaríthat a húsból, és a falatozás ürügyén maradhat a kellemesnek ígérkező társaságban.*
- Rólad már tudom, hogy venár és harcos vagy. *bólint Mira felé, és miután ki-ki nekilátott a maga adagjának, Hubi is megkóstolja a sültet* Szavamra, kitűnő! Tehát harcosként érkeztél és munkát keresel. Azonban te, kedvesem, *fordul egy nyájas mosollyal Riqelie felé* ha nem tévedek, még nem árultad el, hogy mi járatban vagy? Netalán magad is fegyverforgatásból élnél?
*Ezt ugyan valahogy nehezen tudná elképzelni, hiszen a vörösről nem az jutna eszébe, hogy sebeket oszt és kap holmi csetepatéban, de hát ez Mirára is igaz, és mégis. Meg aztán hol vannak már a régi szép napok, amikor a hadakozás még a férfiak privilégiuma volt?*
- Ó... *néz egy nagyot Vildanae kifogására. Nem is fordult meg a fejében, hogy valaki is nemet tudna mondani a fenséges illatokkal hívogató sültnek, de persze nincs tisztában a miértekkel. Így csak arra tud gondolni, hogy saját, városi hóbortok kérdésében megengedőbb mércéjével is dekadensnek ítélt szokás állhat a dolog hátterében. Hallott már ugyanis olyasmiről, hogy egyesek - fene nagy jó dolgukban - elvi okokból nem vesznek magukhoz húsneműt. Viszont van valami mélyről jövő, magától értetődő kedvesség abban is, ahogy a druida visszautasítja az invitálást. Annyira, hogy Hubinak eszébe sem jut megbántódni.*
- Persze, persze. *bólint szórakozottan, és a szekér felé int* Jóféle italokat találhatsz azon a kordén, Hrothgaar mester ízlése ezen a téren kitűnő.
*Szerencsére Riqelie elfogadja a meghívást, és kezébe adhatja az egyik tálat. A másikkal sem ácsorog sokáig, azzal a szőkeséget kínálhatja, aki a zűrzavaros este során figyelemreméltó változásokon ment át. Remélhetően jelenlegi formája már nem változik.*
- Aligha hinném, hogy az ökör magába szívta e gonosz mágiát vagy bármi is volt ez, így pár falattal nem árthatsz az alakodnak. *mosolyog Mirára, a tálat nyújtva felé.
Az ikerpár visszafogottabb felének ellenséges pillantását betudja az események okozta felindult lelkivilágának, nem fog fennakadni rajta. Feltéve persze, hogy mostantól kedvesebb lesz vele. Mert, ugye, az jár egy kancellárnak. Ha minden jól megy, magának is kanyaríthat a húsból, és a falatozás ürügyén maradhat a kellemesnek ígérkező társaságban.*
- Rólad már tudom, hogy venár és harcos vagy. *bólint Mira felé, és miután ki-ki nekilátott a maga adagjának, Hubi is megkóstolja a sültet* Szavamra, kitűnő! Tehát harcosként érkeztél és munkát keresel. Azonban te, kedvesem, *fordul egy nyájas mosollyal Riqelie felé* ha nem tévedek, még nem árultad el, hogy mi járatban vagy? Netalán magad is fegyverforgatásból élnél?
*Ezt ugyan valahogy nehezen tudná elképzelni, hiszen a vörösről nem az jutna eszébe, hogy sebeket oszt és kap holmi csetepatéban, de hát ez Mirára is igaz, és mégis. Meg aztán hol vannak már a régi szép napok, amikor a hadakozás még a férfiak privilégiuma volt?*
9323. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-05 21:24:25
Üzenet elküldve: 2018-04-05 21:24:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Navrauz - Tavaszünnep//
*A vezér szavaira Quantall elmosolyodik. Nem csak magát védte hanem próbált értelmet adni a történteknek. Neki ugyanis fontos, hogy pontosan tudja vagy legalább minél pontosabb feltételezése legyen róla, hogy miről van szó. Viszont az, hogy a vezér nem is tartja őt gyanúsnak tényleg jól esik neki.*
-Megtisztelsz hadúr. Mindenesetre két embered, név szerint nem ismerem őket, de egy elf apa és a lánya, mindketten elég nagyhangúak, csatlakoztak egy óriásnőhöz, aki Teysus hívőnek vallotta magát és testőröket keresett a kikötői erdőségbe. Próbáltam őket figyelmeztetni, hogy oda nem Teysus hívei szoktak járni, de az apa érthető okokból nem kívánt hallgatni a szavaimra.
*Nem tűnik Quantall megbántott-nak. Tudja jól, hogy az elfek még az embereknél is jobban rühellik őt. Ez csak természetes.*
-Elég életrevalóaknak tűntek. Talán ők tudhatnak valamit, de ez is csak egy sejtés. Más mágust nem láttam errefelé.
*A kérés egyszerű, fontos és ami a legfontosabb egy kérés. Quantall megjegyzi azokat akik jók hozzá és a szabadság fontos számára. A vezér pedig jó volt hozzá és kérést intézett. Magától értetődő, hogy ha tud akkor segít. Főleg, hogy amúgy is innen a városba ment volna.*
-Ez igazán semmiség. Engem is érdekel a dolog mert nem tetszik ez a beavatkozás. Hova vigyem a levelet?
*Elveszi az üzenetet és elteszi úgy, hogy biztonságban legyen. Az érkező fickónak Quantall kezet nyújt.*
-Örvendek. Quantall Ackunien Galanodel. A lovam és a táskám a Vaskorsóban van. Ha van hátasod akkor találkozhatnánk a fogadó előtt. Megfelel?
A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.05 21:24:52
*A vezér szavaira Quantall elmosolyodik. Nem csak magát védte hanem próbált értelmet adni a történteknek. Neki ugyanis fontos, hogy pontosan tudja vagy legalább minél pontosabb feltételezése legyen róla, hogy miről van szó. Viszont az, hogy a vezér nem is tartja őt gyanúsnak tényleg jól esik neki.*
-Megtisztelsz hadúr. Mindenesetre két embered, név szerint nem ismerem őket, de egy elf apa és a lánya, mindketten elég nagyhangúak, csatlakoztak egy óriásnőhöz, aki Teysus hívőnek vallotta magát és testőröket keresett a kikötői erdőségbe. Próbáltam őket figyelmeztetni, hogy oda nem Teysus hívei szoktak járni, de az apa érthető okokból nem kívánt hallgatni a szavaimra.
*Nem tűnik Quantall megbántott-nak. Tudja jól, hogy az elfek még az embereknél is jobban rühellik őt. Ez csak természetes.*
-Elég életrevalóaknak tűntek. Talán ők tudhatnak valamit, de ez is csak egy sejtés. Más mágust nem láttam errefelé.
*A kérés egyszerű, fontos és ami a legfontosabb egy kérés. Quantall megjegyzi azokat akik jók hozzá és a szabadság fontos számára. A vezér pedig jó volt hozzá és kérést intézett. Magától értetődő, hogy ha tud akkor segít. Főleg, hogy amúgy is innen a városba ment volna.*
-Ez igazán semmiség. Engem is érdekel a dolog mert nem tetszik ez a beavatkozás. Hova vigyem a levelet?
*Elveszi az üzenetet és elteszi úgy, hogy biztonságban legyen. Az érkező fickónak Quantall kezet nyújt.*
-Örvendek. Quantall Ackunien Galanodel. A lovam és a táskám a Vaskorsóban van. Ha van hátasod akkor találkozhatnánk a fogadó előtt. Megfelel?
A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.05 21:24:52
9322. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-05 21:01:59
Üzenet elküldve: 2018-04-05 21:01:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Navrauz - Tavaszünnep//
* Prexiar félig fekvő pozícióban szendereg, szájából vékony nyálcsík ereszkedik alá, valószínű a sülő hús aromájának mellékhatása, aztán egy hirtelen fejrántással egybekötve pattannak fel szemei. ~ Hol vagyok? ~ első gondolatnak megteszi, és legalább öt szívdobbanásnyi ideig fogalma sincs róla, hogy valójában miért a szabad ég alatt aludt és mit keres ott ahol van. ~ Tűz, kaja ~ ráncolja homlokát, ahogy bambán lesi a szerencsétlen marhát, amit feláldoztak a tharg... Hirtelen egyenesedik ki ültében. ~ A thargoknál vagyok a mindenit. ~ A felismerés ménkőként csap tudatába, aztán eszébe jut a szendergése előtti mókás jelenetek sora, épp csak már nem is találja olyan viccesnek őket. Visszagondolva a törpe tűzugrása igencsak ijesztőre sikeredett, főleg saját magának a megtépése és az üvöltözése, na de hát a törpék lehet, hogy már csak ilyenek, így gyorsan elhessegette tudatából a dolgot és inkább azon kezdett agyalni, hogy Learon miért bánt úgy a kecskével ahogy. Egész úton egyetlen hangos szóval nem illette az állatait, aztán itt meg egyből ráripakodott szerencsétlen jószágra. Biztos a pásztormágus is izgatottá vált, hogy a thargokhoz jött. Csak ez lehet. Mellesleg a fiú saját magát sem értette igazán. Itt lehet a hősök köreiben és mit csinál? Elalszik, pedig egyáltalán nem érezte magát előtte álmosnak és amúgy is a thargoknál levés izgalma minden fáradtságot kiűzött belőle aztán... aztán valahogy az idegességgel egybekötött várakozással teli hangulata lecsendesedett és minden olyan biztonságossá vált. ~ Aha persze, egy vadidegen helyen, ahol senkit sem ismerek biztonságban érzem magam. Hülye vagy Prexi épp csak nem forogsz. ~ Azonban a forgást, ha nem is szó szerint, de azért megkezdi. Tekintete ide-oda jár az egybegyűlteken, akik úgy tűnik már nem ünnepelnek. Senki sem üvöltözik és az egyetlen fura viselkedést egy, a földön hajlongó motyogva társalgó szerzet produkálja. ~ Talán túl sokat ivott ~ gondolja és tovább nézelődik. Nem érzi magát fenyegetve ugyan, de az a fene nagy biztonságérzete, ami engedte elaludni, tovaszállt. Kissé ideges és izgatott. Meg kell keresnie Learont és engedélyt kell kérnie tőle, hogy ehessen a marhából. Nem szeretne csak úgy hívatlanul belekóstolni és igazából nem is merne. Szüksége van a pásztormágus megerősítésére, nehogy valaki még esetleg megszólja vagy megbüntesse az illetlenség miatt. Ki is hagyhatná, a kajálást, de már egy ideje nem evett és a sülő hús csábító illata meghaladja akaraterejét.
Amikor megpillantja a pásztormágust, lehuppan a szekérről, a kutya.. Nayka megbámulja, de a fiú vet neki néhány megnyugtató szót, amire a jószág ismét kényelembe helyezkedik.
Lassú léptekkel, jobbára mindenkit nagy ívben kerülve közelíti meg Learont és ha a férfi épp nem beszél senkivel, akkor megszólítja, ha társalog akkor kivárja a sorát. Nem szeretne senkit semmi fontosban megzavarni. Prexi örömmel veszi tudomásul, hogy a pásztor és kecskéje között látszólag helyreállt a béke. *
- A kutya őrzi a nyájat - * közli elöljáróban, bár Learon semmiféle utasítást nem tett korábban erre vonatkozóan, de a fiú kitalálta, hogy ezt kell tennie és szeretné megmutatni, hogy nem hanyagolja el az amúgy ki sem mondott feladatot. * - A kecske nem haragszik? - * kérdi óvatosan, fejével az állat felé bökve. Úgy tűnik nem, de Prexi nem ismeri a kecskék természetét igazán, hogy ezt eldönthesse. * - Megkérdezhetem, hogy ehetek-e a sült húsból? * - reménykedőn néz fel a férfire, bízva abban, hogy hangja és tekintete nem árulja el mennyire vágyik a pásztormágus engedélyére. Mindkét téren kudarcot vall. *
A hozzászólás írója (Prexiar Beldion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.05 21:03:26
* Prexiar félig fekvő pozícióban szendereg, szájából vékony nyálcsík ereszkedik alá, valószínű a sülő hús aromájának mellékhatása, aztán egy hirtelen fejrántással egybekötve pattannak fel szemei. ~ Hol vagyok? ~ első gondolatnak megteszi, és legalább öt szívdobbanásnyi ideig fogalma sincs róla, hogy valójában miért a szabad ég alatt aludt és mit keres ott ahol van. ~ Tűz, kaja ~ ráncolja homlokát, ahogy bambán lesi a szerencsétlen marhát, amit feláldoztak a tharg... Hirtelen egyenesedik ki ültében. ~ A thargoknál vagyok a mindenit. ~ A felismerés ménkőként csap tudatába, aztán eszébe jut a szendergése előtti mókás jelenetek sora, épp csak már nem is találja olyan viccesnek őket. Visszagondolva a törpe tűzugrása igencsak ijesztőre sikeredett, főleg saját magának a megtépése és az üvöltözése, na de hát a törpék lehet, hogy már csak ilyenek, így gyorsan elhessegette tudatából a dolgot és inkább azon kezdett agyalni, hogy Learon miért bánt úgy a kecskével ahogy. Egész úton egyetlen hangos szóval nem illette az állatait, aztán itt meg egyből ráripakodott szerencsétlen jószágra. Biztos a pásztormágus is izgatottá vált, hogy a thargokhoz jött. Csak ez lehet. Mellesleg a fiú saját magát sem értette igazán. Itt lehet a hősök köreiben és mit csinál? Elalszik, pedig egyáltalán nem érezte magát előtte álmosnak és amúgy is a thargoknál levés izgalma minden fáradtságot kiűzött belőle aztán... aztán valahogy az idegességgel egybekötött várakozással teli hangulata lecsendesedett és minden olyan biztonságossá vált. ~ Aha persze, egy vadidegen helyen, ahol senkit sem ismerek biztonságban érzem magam. Hülye vagy Prexi épp csak nem forogsz. ~ Azonban a forgást, ha nem is szó szerint, de azért megkezdi. Tekintete ide-oda jár az egybegyűlteken, akik úgy tűnik már nem ünnepelnek. Senki sem üvöltözik és az egyetlen fura viselkedést egy, a földön hajlongó motyogva társalgó szerzet produkálja. ~ Talán túl sokat ivott ~ gondolja és tovább nézelődik. Nem érzi magát fenyegetve ugyan, de az a fene nagy biztonságérzete, ami engedte elaludni, tovaszállt. Kissé ideges és izgatott. Meg kell keresnie Learont és engedélyt kell kérnie tőle, hogy ehessen a marhából. Nem szeretne csak úgy hívatlanul belekóstolni és igazából nem is merne. Szüksége van a pásztormágus megerősítésére, nehogy valaki még esetleg megszólja vagy megbüntesse az illetlenség miatt. Ki is hagyhatná, a kajálást, de már egy ideje nem evett és a sülő hús csábító illata meghaladja akaraterejét.
Amikor megpillantja a pásztormágust, lehuppan a szekérről, a kutya.. Nayka megbámulja, de a fiú vet neki néhány megnyugtató szót, amire a jószág ismét kényelembe helyezkedik.
Lassú léptekkel, jobbára mindenkit nagy ívben kerülve közelíti meg Learont és ha a férfi épp nem beszél senkivel, akkor megszólítja, ha társalog akkor kivárja a sorát. Nem szeretne senkit semmi fontosban megzavarni. Prexi örömmel veszi tudomásul, hogy a pásztor és kecskéje között látszólag helyreállt a béke. *
- A kutya őrzi a nyájat - * közli elöljáróban, bár Learon semmiféle utasítást nem tett korábban erre vonatkozóan, de a fiú kitalálta, hogy ezt kell tennie és szeretné megmutatni, hogy nem hanyagolja el az amúgy ki sem mondott feladatot. * - A kecske nem haragszik? - * kérdi óvatosan, fejével az állat felé bökve. Úgy tűnik nem, de Prexi nem ismeri a kecskék természetét igazán, hogy ezt eldönthesse. * - Megkérdezhetem, hogy ehetek-e a sült húsból? * - reménykedőn néz fel a férfire, bízva abban, hogy hangja és tekintete nem árulja el mennyire vágyik a pásztormágus engedélyére. Mindkét téren kudarcot vall. *
A hozzászólás írója (Prexiar Beldion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.05 21:03:26
9321. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-04-05 20:25:13
Üzenet elküldve: 2018-04-05 20:25:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Navrauz - Tavaszünnep//
- Igazán nem akartalak megbántani. *jegyzi meg Myna látványos idegenkedésére a virágszál megnevezéstől, de a sajnálkozás hitelességét bizonyos mértékben rontja, hogy vigyorog. Ennek csupán az az oka, hogy eszébe jutott néhány rusztikusabb jelző is, de egyelőre nem akar nagyobb patáliát. Ha már ilyen érzékeny a kis táncosnő.*
- Ez meglep. *biggyeszti le az ajkát, amikor kiderül, hogy Syd végül hoppon maradt* Pedig úgy látszott, hogy nagyon szeretne táncba vinni, és te sem húzódoztál nagyon. De hát mindegy is. Pedig ott sem voltam, hogy feszélyezzem.
*Ismét vigyorra húzódik a szája, ahogy eszébe jut egy régi szép este a Gazdagnegyedben. Hiába, régi szép emlékek... Kis elrévedéséből Myna igényei ragadják ki.*
- Semmi gond, azzal is szolgálhat a Vashegy. *neveti el magát, és elindul a szőkeség mellett a tűz felé* Még választhatsz is: az ökör vagy a kancellár? Mindkettő elég vénnek tűnik, inasnak és száraznak, de a kancellárnak legalább fele annyi idő is elég lesz, mint a marhasültnek.
*A nyársnál aztán felkap egy tálat és egy jókora késsel néhány szelet húst kanyarít le.*
- Csak vicceltem. A sült tökéletes. Most pedig elnézésetek kérem!
*Az ikrekre és a vörösre mosolyog, aztán a szekérnél megtölt egy kancsót sörrel, és a kapu felé indul. Vannak ugyan helyek, ahol az alkohol tiltott ha a katona szolgálatban van, de egy tharg harcosnak nem fog megártani pár korty sör. Akkor sem, ha hegyesfülű az illető és nőnemű.*
- Jó étvágyat! *nyújtja Shauri felé a tálat és kancsót* Jól vagy?
*Furcsának hathat a kérdés, főleg ha Shauri kimaradt az őrületből és a kapuig már nem ért el a felfordulás lármája. Elsandít vissza a tűz felé, és azon gondolkodik, hogy vajon Myna testvére is olyan kikapós-e, mint nővére? Mert ha igen, akkor talán még azt is megkockáztatná, hogy Lea elvágja a torkát vagy levágja valamijét. Kicsit jobban belegondolva, az utóbbit mégsem vállalná fel.*
- Igazán nem akartalak megbántani. *jegyzi meg Myna látványos idegenkedésére a virágszál megnevezéstől, de a sajnálkozás hitelességét bizonyos mértékben rontja, hogy vigyorog. Ennek csupán az az oka, hogy eszébe jutott néhány rusztikusabb jelző is, de egyelőre nem akar nagyobb patáliát. Ha már ilyen érzékeny a kis táncosnő.*
- Ez meglep. *biggyeszti le az ajkát, amikor kiderül, hogy Syd végül hoppon maradt* Pedig úgy látszott, hogy nagyon szeretne táncba vinni, és te sem húzódoztál nagyon. De hát mindegy is. Pedig ott sem voltam, hogy feszélyezzem.
*Ismét vigyorra húzódik a szája, ahogy eszébe jut egy régi szép este a Gazdagnegyedben. Hiába, régi szép emlékek... Kis elrévedéséből Myna igényei ragadják ki.*
- Semmi gond, azzal is szolgálhat a Vashegy. *neveti el magát, és elindul a szőkeség mellett a tűz felé* Még választhatsz is: az ökör vagy a kancellár? Mindkettő elég vénnek tűnik, inasnak és száraznak, de a kancellárnak legalább fele annyi idő is elég lesz, mint a marhasültnek.
*A nyársnál aztán felkap egy tálat és egy jókora késsel néhány szelet húst kanyarít le.*
- Csak vicceltem. A sült tökéletes. Most pedig elnézésetek kérem!
*Az ikrekre és a vörösre mosolyog, aztán a szekérnél megtölt egy kancsót sörrel, és a kapu felé indul. Vannak ugyan helyek, ahol az alkohol tiltott ha a katona szolgálatban van, de egy tharg harcosnak nem fog megártani pár korty sör. Akkor sem, ha hegyesfülű az illető és nőnemű.*
- Jó étvágyat! *nyújtja Shauri felé a tálat és kancsót* Jól vagy?
*Furcsának hathat a kérdés, főleg ha Shauri kimaradt az őrületből és a kapuig már nem ért el a felfordulás lármája. Elsandít vissza a tűz felé, és azon gondolkodik, hogy vajon Myna testvére is olyan kikapós-e, mint nővére? Mert ha igen, akkor talán még azt is megkockáztatná, hogy Lea elvágja a torkát vagy levágja valamijét. Kicsit jobban belegondolva, az utóbbit mégsem vállalná fel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11582-11601