//Navrauz – Tavaszünnep//
*Szívesen kifejtené véleményét a Griffek párzási szokásairól, illetve arról, szerinte mi is gátolhatta meg az értékes tojás létrejöttét, de úgy érzi, ez nem a megfelelő pillanat e beszélgetés folytatásához.*
- Nem tesz jót neki a fogság... *Zárja rövidre a témát, majd a még elintézendő formaságok ügyére is bólint. Neki egyáltalán nem sürgős, a jelenlévők többsége pedig nem úgy fest, mint aki a közeljövőben bármilyen hivatalos papír hiányát számon akarná kérni rajta.
Vet egy pillantást az italok felé, de valahogy nem jön meg a kedve az iváshoz, így egészen nyugodtan üldögél tovább a tűztől pár lépésnyi távolságban álló rönkön. Nézegeti az ünnepség résztvevőit, a sülő ökröt, a csillagos eget, a kutyát, akinek még mindig kavargatja a füle tövét, majd az egész kört kezdi előröl. Az események azonban egyre gyorsabbak és követhetetlenebbek lesznek Vildanae számára. Kezdve ott, hogy a Vezér igencsak félreérthetetlen szavakkal fordul újból felé, mire kicsit el is kerekednek a szemei. Komolyan képtelen volna venni, így bizonytalanul felnevet, szemét jártatva a furcsán viselkedő férfin.*
- Nagyon érdekes lehet, de ha nem gond, most inkább kihagyom! *Fel is kel ültéből, zavarát leplezendő pedig az italok felé indul meg. Még mindig nincs kedve fogyasztani, de ez jó ürügynek tűnik a távozásra.
A helyzet azonban nem lesz átláthatóbb, inkább percről percre érthetetlenebbnek tűnik. Mindig is vágyott arra, hogy megtapasztalhassa, milyen egy igazi ünnepély, de most, hogy úgy érzi, valóban belecsöppent, már nem tűnik olyan jó mulatságnak. ~Az italtól kergültek meg ennyire?~ Méregeti összehúzott szemöldökkel a furcsábbnál furcsább jeleneteket és változásokat produkáló népeket. De egy pillanatig sem tudja komolyan azt gondolni, hogy mindez az alkohol miatt történne. ~Talán én ettem valami rosszat?~ Jut eszébe a délután folyamán elfogyasztott, friss erdei gomba, ami talán magyarázattal szolgálhatna a látottakra. Amikor megpillantja a kecskékkel érkező személyt, ez a gyanú valamelyest erősödik is benne. Kissé ijedten pillant újra körbe, tekintete pedig össze is akad egy rövidke időre a füstölgő csizmájától megszabadulni próbáló Habrertussal. Körbepillant, de sajnos sehol nem lát vizet, amit hirtelenjében ráboríthatna szerencsétlenre.
Ezután már csak hab a tortán, amikor a lángok újult erővel csapnak fel a beledobott alkoholnak köszönhetően. Nem érti, mikor és miért vesztette el mindenki a józan eszét - bár azt persze még mindig nem zárhatja ki, hogy egyedül vele van a baj. Mégis, minden olyan valóságosnak tűnik... Eszébe is ötlenek bátyainak intő szavai, miszerint itt fog olyasmit látni - nem is keveset - amit azelőtt még soha. Ebből a gondolatból merít valamennyi erőt, s nem fogja rögtön menekülőre a dolgot, ahogy a kutya gazdája teszi. Meg tudja értei ezt a választást is, de neki itt még dolga van... vagyis inkább csak lesz. Na meg azon túl, hogy kissé ijesztő, valahol egészen mulatságos is figyelni ahogy mindenki kifordul magából.
Szemlélődéséből a Kancellár hangja ébreszti. Végre valaki, akinek legalább annyira gyanús és érthetetlen, mi folyik itt, mint neki. Bátortalanul közelebb lép hozzá, miután látja, hogy Kagan nem igazán foglalkozik kétségbeesett szavaival.*
- Akkor ez itt most... ugye... nem megszokott?