Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-08 15:01:20
Üzenet elküldve: 2015-01-08 15:01:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
*Sokat és sokfélét álmodott az éjjel, de semmi olyasmit, amit ne tudna maga is megfejteni. Nem a Szellem szóltak hozzá, csak saját tudatalattija próbálta feldolgozni és - Kagan jellemének lényégénél fogva - megoldani az elmúlt napok kríziseit.*
- Jó reggelt, Szellemjáró. *fordul Leandana felé, miközben tekintetét végigfuttatja az asszonyon. Még mindig nem látszik rajta, hogy közeledne a gyerek, pedig már ideje lenne, ám Kagan, mint a legtöbb férfi, kínosan érzi magát az asszonyi témáktól, így nem hozza szóba.*
- Jó. Thargodarhoz illő máglyát rakjunk neki. *mert hát végül is a törzs tagja, a család tagja, a vér tagja volt. Ennyit megérdemel.*
~ Még ha ostoba is volt, végtelenül. ~ *ez pedig nem Thargodar-vonás; Kagan és népe kifejezetten szereti a ravasz megoldásokat, még ha sok mindent erővel vagy terrorral old is meg.*
*Befejezte Amon Ruadh szemrevételezését, így van ideje a Szellemjáróval is szót váltani.*
- Két fickó akar beszélni velem, valamiféle harcosok. De azért jó tudni velük kapcsolatban ezt-azt. *elmeséli a Szellemjárónak, hogy mit hallott Etheától és Syoudtól, majd lapos, ravaszdi pillantással méregeti a lányt.*
- Érdekes beszélgetés lesz, igazán kíváncsi kezdek lenni. *éppen ideje volt már, hogy felkeltsék a világ figyelmét, és bár Arthenior nagyjai eddig csak egy Hófesztivál erejéig vettek tudomást a Thargodarokról, a "nép" gyermeki sokkal okosabbak és óvatosabbak ennél.*
- Hihetetlenül... apatikus egy város. Így mondják, nem? Mármint a lusta, érdektelen és magatehetetlen szavak helyett. Hah. *kissé összébb húzza magán a vért fölé vett bundát, miközben a kovácsműhelyet vizslatja.*
- A Thánnak kicsit többet kellene erőlködnie, nem úgy látod? *kérdése halk, és a tekintetén is látszik, hogy el van révedve kissé, gondolkozik, így érdeklődése költőinek tekinthető.*
- Sok az idegen. Az új. Vannak olyanok, kik készek már a beavatásra? *ez a kérdés viszont már egyenes és céltudatos, mint a napba lőtt nyílvessző.*
- Jó reggelt, Szellemjáró. *fordul Leandana felé, miközben tekintetét végigfuttatja az asszonyon. Még mindig nem látszik rajta, hogy közeledne a gyerek, pedig már ideje lenne, ám Kagan, mint a legtöbb férfi, kínosan érzi magát az asszonyi témáktól, így nem hozza szóba.*
- Jó. Thargodarhoz illő máglyát rakjunk neki. *mert hát végül is a törzs tagja, a család tagja, a vér tagja volt. Ennyit megérdemel.*
~ Még ha ostoba is volt, végtelenül. ~ *ez pedig nem Thargodar-vonás; Kagan és népe kifejezetten szereti a ravasz megoldásokat, még ha sok mindent erővel vagy terrorral old is meg.*
*Befejezte Amon Ruadh szemrevételezését, így van ideje a Szellemjáróval is szót váltani.*
- Két fickó akar beszélni velem, valamiféle harcosok. De azért jó tudni velük kapcsolatban ezt-azt. *elmeséli a Szellemjárónak, hogy mit hallott Etheától és Syoudtól, majd lapos, ravaszdi pillantással méregeti a lányt.*
- Érdekes beszélgetés lesz, igazán kíváncsi kezdek lenni. *éppen ideje volt már, hogy felkeltsék a világ figyelmét, és bár Arthenior nagyjai eddig csak egy Hófesztivál erejéig vettek tudomást a Thargodarokról, a "nép" gyermeki sokkal okosabbak és óvatosabbak ennél.*
- Hihetetlenül... apatikus egy város. Így mondják, nem? Mármint a lusta, érdektelen és magatehetetlen szavak helyett. Hah. *kissé összébb húzza magán a vért fölé vett bundát, miközben a kovácsműhelyet vizslatja.*
- A Thánnak kicsit többet kellene erőlködnie, nem úgy látod? *kérdése halk, és a tekintetén is látszik, hogy el van révedve kissé, gondolkozik, így érdeklődése költőinek tekinthető.*
- Sok az idegen. Az új. Vannak olyanok, kik készek már a beavatásra? *ez a kérdés viszont már egyenes és céltudatos, mint a napba lőtt nyílvessző.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-08 14:49:51
Üzenet elküldve: 2015-01-08 14:49:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
*Zavaros képek nyúzzák az alélt teremtést. Tekintete zaklatottan rebben ide-oda csukott szemhéjai alatt. Meg-megrándul a tolakodó álmok önző szorításában. A nyomasztó pihenésből rémálom kelti fel, ami az ébrenlét formájában vigyorog rá aljas képpel.
Tagjaiba fájdalom nyilall. Csuklói minden mozdulatba belesajdulnak. Hasogat a feje és a gondolatai nehezen kapaszkodnak meg a hallottakban.
Lóra kapott. Nekivágott az erdőnek... Mi történt? Hogyan?
Válaszok nem jönnek, csak sürgető utasítások és letaglózó kijelentések.*
-... erő jogán? *kérdez vissza, de kiszáradt a szája, alig jön ki rajta hang.
Először nem is veszi észre, hogy eloldották, annyira viaskodik a felfoghatatlannal. Nem ér a végére, már vonja is magával az alak.
A szemét elvakítja a kinti fény. Hunyorogva kapja félre a tekintetét. Kétségbeesetten próbálja egymásba illeszteni a történések zagyva, de minden ízében irtóztató darabkáit.*
~Seju?~
*Kábultan szédeleg Khan után. Megy, amerre rántják, mint aki fel sem fogja maga körül a világot. Tekintete a frissen hullott havat figyeli, ahogy rogyadozó léptei feldúlják a fagyott tetejű békét.
Lassan idéződnek vissza a szavak, s állnak iszonytató képletbe. Akár egy ördöggel kötött alku. A felismeréssel kifut a vér az arcából és mintha csak most ébredne igazán, rémült tekintetét felkapja a merengésből. Tántorodik is hátra mindjárt egy lépést, ahogy elsőnek a napot eltakaró páncélos fölé magasodó alakját pillantja meg. Fehér haja, aranyszín íriszei méltán rémítik meg, s csak néhány szívdobbanásnyi idő után jön rá, hogy ez az a férfi, akivel a zsoldos érkezett. Mert ki lehetne az Ördög társa, ha nem egy átkozott démon?
Kis híja van, hogy Khan lábához rogyva könyörgőre fogja. Elkésett vele. Amott megnyílnak a kapuk, mint a pokol szája, mely a világra okádja gyűlöletes seregét.
Mi tagadás, reszketés áll a térdébe és ha Khan el nem kapja a grabancát, önkéntelenül is hátrálni kezd. Keze tétován tapogatózik a fegyverei után, de azoknak hűlt helyük. Úgy tűnik, csapdába esett ebben a lidércnyomásban.*
Tagjaiba fájdalom nyilall. Csuklói minden mozdulatba belesajdulnak. Hasogat a feje és a gondolatai nehezen kapaszkodnak meg a hallottakban.
Lóra kapott. Nekivágott az erdőnek... Mi történt? Hogyan?
Válaszok nem jönnek, csak sürgető utasítások és letaglózó kijelentések.*
-... erő jogán? *kérdez vissza, de kiszáradt a szája, alig jön ki rajta hang.
Először nem is veszi észre, hogy eloldották, annyira viaskodik a felfoghatatlannal. Nem ér a végére, már vonja is magával az alak.
A szemét elvakítja a kinti fény. Hunyorogva kapja félre a tekintetét. Kétségbeesetten próbálja egymásba illeszteni a történések zagyva, de minden ízében irtóztató darabkáit.*
~Seju?~
*Kábultan szédeleg Khan után. Megy, amerre rántják, mint aki fel sem fogja maga körül a világot. Tekintete a frissen hullott havat figyeli, ahogy rogyadozó léptei feldúlják a fagyott tetejű békét.
Lassan idéződnek vissza a szavak, s állnak iszonytató képletbe. Akár egy ördöggel kötött alku. A felismeréssel kifut a vér az arcából és mintha csak most ébredne igazán, rémült tekintetét felkapja a merengésből. Tántorodik is hátra mindjárt egy lépést, ahogy elsőnek a napot eltakaró páncélos fölé magasodó alakját pillantja meg. Fehér haja, aranyszín íriszei méltán rémítik meg, s csak néhány szívdobbanásnyi idő után jön rá, hogy ez az a férfi, akivel a zsoldos érkezett. Mert ki lehetne az Ördög társa, ha nem egy átkozott démon?
Kis híja van, hogy Khan lábához rogyva könyörgőre fogja. Elkésett vele. Amott megnyílnak a kapuk, mint a pokol szája, mely a világra okádja gyűlöletes seregét.
Mi tagadás, reszketés áll a térdébe és ha Khan el nem kapja a grabancát, önkéntelenül is hátrálni kezd. Keze tétován tapogatózik a fegyverei után, de azoknak hűlt helyük. Úgy tűnik, csapdába esett ebben a lidércnyomásban.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-08 13:46:37
Üzenet elküldve: 2015-01-08 13:46:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
*Kaiykot (kellő számú csomóval ellátott kötélbe csavarás után) valamelyik szomszédos priccsszerűségre fekteti és még pokrócba bugyolálja. A sátor felfog egy keveset a kint uralkodó hidegből, de tökéletesen nem tudja izolálni magát a jurtába húzódó előle. A nomád népek megtanultak együtt élni az évszakok viszontagságaival, az olyanoknak viszont mint a városból szalajtott lány, kemény próbatétel ez. Hogyha Ethea most is látná még a férfit azt gondolhatná, hogy szerető gondoskodással helyezi nyugalomba Kaiykot mindössze néhány perccel azután, hogy majdnem a karját törte, vagy hogy ülőalkalmatosságként használta, míg amaz kénytelen volt a hótakarós földön hasalni. Furcsának találja maga Khan is abbéli elhatározását, hogy nem engedi meg a téli fagynak azt, hogy befejezze munkáját az alélt lányon. Percek kérdése lenne csak, és a mellkasban oly szaporán verő szív magányosan csendesedne el.
Kettő, talán három órája maradhatott vissza arra, hogy aludjék egy keveset, s lévén az idő kerekén forgatni önerejéből nem tud, kénytelen lesz ezzel megbékélni. Visszaereszkedik fekvésbe hát és ezúttal még hamarabb éri őt az álom, mint az est kezdetén. Ásít egyet, s már alszik is békében.
Reggel nem a kakasszó vagy a kutyaugatás ébreszti, hanem az a kegyetlen, csontig maró érzés, amit csak egy száraz télvíz idei napkelte tud elhozni. "Foga van a hidegnek" - mondják gyakran nagyon is találóan, és igaz, Amon Ruadhra könyörtelen fagy telepszik másnapra. Khan a sátor elé lépve mégis mélyet szippant a levegőből, nem bánja a tüdejét ezernyi apró tűszúrásként érő egyetlen lélegzetvétel. Ellátja mindkét lovat és ruháiba bújik a férfi is: mókusbőrből készült kesztyű, vastag prémmel szegett gallérú köpeny és egy kötött sál is előkerül valahonnan, aminek eredetét képtelen beazonosítani. Fogalma sincs, hogy mióta van birtokában ilyen holmi, de ha már keze ügyébe akad, hát nyaka köré csavarja úgy, ahogy Gabrientől látta.
Thargarod kapui is megnyílnak és szemtanúja lesz annak, ahogy néhány ember elhagyja a belső területet. Még talán az is közöttük van, akit elsősorban látni akarnak a hósörényű cimborájával.*
- Kelj fel, indulunk! - *Hogyha Kaiyko eddig nem ébredt volna magától, akkor a férfi majd felkölti és szapora készülődésre ösztökéli.*
- A neved mostantól kezdve Seju és az erő jogán vettelek magamhoz, mint személyes szolgám. Vagy elmondhatjuk az igazságot is. A te döntésed, és nagyjából van rá öt perced, hogy meghozd. - *Naivitással igen, ostobasággal már nem feltétlenül vádolható Kaiyko, így Khan biztos benne, hogy nem fog mást érteni a lány ezalatt, mint amit valóban jelentenek az elhangzók. Hamarosan "Thargarod" előtt állnak majd és ők kíváncsiak lesznek arra, kit-milyen célok hoztak a dombvidékre.
El is oldozza a lovászt, napvilágnál menekülni már nem fog, s ha mégis, akkor azt az erődből érkezők szeme láttára fogja tenni egy olyan terepen, amely számára idegen, az előbbiek pedig ismerik minden szegletét.*
- Ne vágj olyan savanyú uborka képet, hiszen megkaphatod amire vágytál a kezdetektől fogva. És tartom magam a megállapodásunkhoz is, ha megtudtad amit akartál távozhatsz szabadon. - *Most kivételesen mosolytalan arccal lép ki a sátorból, odakint a már őt kereső Gabriennel is összetalálkoznak, hogy immár közösen járuljanak Kagan elé és megejtsék, amit meg kell.*
- Az éjszakád után remélem ma kevésbé leszel epés. - *Egy "jó reggelt" helyett ez is megteszi.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.08 14:11:04
Kettő, talán három órája maradhatott vissza arra, hogy aludjék egy keveset, s lévén az idő kerekén forgatni önerejéből nem tud, kénytelen lesz ezzel megbékélni. Visszaereszkedik fekvésbe hát és ezúttal még hamarabb éri őt az álom, mint az est kezdetén. Ásít egyet, s már alszik is békében.
Reggel nem a kakasszó vagy a kutyaugatás ébreszti, hanem az a kegyetlen, csontig maró érzés, amit csak egy száraz télvíz idei napkelte tud elhozni. "Foga van a hidegnek" - mondják gyakran nagyon is találóan, és igaz, Amon Ruadhra könyörtelen fagy telepszik másnapra. Khan a sátor elé lépve mégis mélyet szippant a levegőből, nem bánja a tüdejét ezernyi apró tűszúrásként érő egyetlen lélegzetvétel. Ellátja mindkét lovat és ruháiba bújik a férfi is: mókusbőrből készült kesztyű, vastag prémmel szegett gallérú köpeny és egy kötött sál is előkerül valahonnan, aminek eredetét képtelen beazonosítani. Fogalma sincs, hogy mióta van birtokában ilyen holmi, de ha már keze ügyébe akad, hát nyaka köré csavarja úgy, ahogy Gabrientől látta.
Thargarod kapui is megnyílnak és szemtanúja lesz annak, ahogy néhány ember elhagyja a belső területet. Még talán az is közöttük van, akit elsősorban látni akarnak a hósörényű cimborájával.*
- Kelj fel, indulunk! - *Hogyha Kaiyko eddig nem ébredt volna magától, akkor a férfi majd felkölti és szapora készülődésre ösztökéli.*
- A neved mostantól kezdve Seju és az erő jogán vettelek magamhoz, mint személyes szolgám. Vagy elmondhatjuk az igazságot is. A te döntésed, és nagyjából van rá öt perced, hogy meghozd. - *Naivitással igen, ostobasággal már nem feltétlenül vádolható Kaiyko, így Khan biztos benne, hogy nem fog mást érteni a lány ezalatt, mint amit valóban jelentenek az elhangzók. Hamarosan "Thargarod" előtt állnak majd és ők kíváncsiak lesznek arra, kit-milyen célok hoztak a dombvidékre.
El is oldozza a lovászt, napvilágnál menekülni már nem fog, s ha mégis, akkor azt az erődből érkezők szeme láttára fogja tenni egy olyan terepen, amely számára idegen, az előbbiek pedig ismerik minden szegletét.*
- Ne vágj olyan savanyú uborka képet, hiszen megkaphatod amire vágytál a kezdetektől fogva. És tartom magam a megállapodásunkhoz is, ha megtudtad amit akartál távozhatsz szabadon. - *Most kivételesen mosolytalan arccal lép ki a sátorból, odakint a már őt kereső Gabriennel is összetalálkoznak, hogy immár közösen járuljanak Kagan elé és megejtsék, amit meg kell.*
- Az éjszakád után remélem ma kevésbé leszel epés. - *Egy "jó reggelt" helyett ez is megteszi.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.08 14:11:04
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-08 11:07:53
Üzenet elküldve: 2015-01-08 11:07:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Bármennyire is túlfűtött volt az éjjel, reggelre az Amon Ruadhot körüllengő fagy csak belopakodik a sátor ponyvái közé, jócskán lehűtve odabent a levegőt. De a vastag takarók őrzik a meleget, mint az erőd falai Thargarod titkait.
A hósörényű mocorgásra ébred, de nem nyitja ki aranyszín szemeit, csak amikor Janemita kikel mellőle az ágyból, hasra fordul, vaskos karját a párna és a feje alá gyűri és tovább alszik.
De nem sokáig, valamikor akkor ébred, amikor a félvér lány kimegy megmosakodni. Felkel az ágyból és kidörzsöli az álom maradékát a napszín szemeiből, majd hangosat nyögve kinyújtóztatja az éjjel elgémberedett tagjait.
A dereka köré teker egy takarót, belebújik a csizmájába és követi Janemitát kifelé a sátorból.
Tényleg nem lett melegebb az éjszaka, a fagy azonnal megtámadja bőrét és megbizsergeti, kiűzve belőle a vállára telepedett fáradtságot.
Sietnie kell, ha nem akar kihűlni, bár állóképessége jó és a betegségek is ritkán támadják meg, nem kellene bekapnia valami kórságot.*
- Jó reggelt.
*Köszönti Janemitát mosolyogva, majd maga is tisztálkodni kezd.
A lényeg, hogy gyorsan megmosakszik, gyorsan, de alaposan, ezt az igényét azért megtartotta korábbi életéből.
Igyekszik gyorsan végezni, majd visszaindul a sátorba, ahol felszerelését hagyta. A sátorváros is ébredezni kezd, Khan is ott lehet valahol az egyik sátorban azzal az ismeretlen fehérnéppel.
A sátorba visszatérve alaposan megtörli magát a takaróval, majd felöltözik. Felhúzza a nadrágját, majd a csizmát, felölti az ingét és a posztóvértet, melyet a páncél alatt visel, kipárnázás végett. Az éjjel eléggé szétzilálódott hószín haja, most valóban sörénynek tűnik inkább. Gyakorlott mozdulatokkal fonja szoros varkocsba a haját és folytatja az öltözködést.
Felszíjazza derekára a csataszoknyát, majd jön a mellpáncél a rákozott hátvérttel, végül a karvértek és a csatakesztyű. Felcsatolja a láncos buzogányt, beszíjazza a hosszú pengéjű tőr tokját a combján, legvégül pedig kezébe veszi a hatalmas pallost.
Két kézzel is forgatható fegyver, olyankor a csapás ereje minden képzeletet felülmúl, főleg, ha az ember ért is hozzá. Napszín tekintete jó szeretőként simogatja a makulátlan pengét, csaknem úgy, mint előző éjjel a meztelen Janemitával tette. A penge a hátán viselt tartószíjra kerül.
Janemita addigra valószínűleg már rég készen van, ha végigvárta a felszerelkezést, akkor együtt lépnek ki a sátorból, miközben a vállára teríti a vastag köpenyt.*
- Keressük meg Khant.
*Végignéz a sátoron, ahogy megigazítja csatakesztyűit, belövi, hol is lehet az ponyva, amelyiket a gesztenyeszín hajú fickó választott még az előző nap.*
A hósörényű mocorgásra ébred, de nem nyitja ki aranyszín szemeit, csak amikor Janemita kikel mellőle az ágyból, hasra fordul, vaskos karját a párna és a feje alá gyűri és tovább alszik.
De nem sokáig, valamikor akkor ébred, amikor a félvér lány kimegy megmosakodni. Felkel az ágyból és kidörzsöli az álom maradékát a napszín szemeiből, majd hangosat nyögve kinyújtóztatja az éjjel elgémberedett tagjait.
A dereka köré teker egy takarót, belebújik a csizmájába és követi Janemitát kifelé a sátorból.
Tényleg nem lett melegebb az éjszaka, a fagy azonnal megtámadja bőrét és megbizsergeti, kiűzve belőle a vállára telepedett fáradtságot.
Sietnie kell, ha nem akar kihűlni, bár állóképessége jó és a betegségek is ritkán támadják meg, nem kellene bekapnia valami kórságot.*
- Jó reggelt.
*Köszönti Janemitát mosolyogva, majd maga is tisztálkodni kezd.
A lényeg, hogy gyorsan megmosakszik, gyorsan, de alaposan, ezt az igényét azért megtartotta korábbi életéből.
Igyekszik gyorsan végezni, majd visszaindul a sátorba, ahol felszerelését hagyta. A sátorváros is ébredezni kezd, Khan is ott lehet valahol az egyik sátorban azzal az ismeretlen fehérnéppel.
A sátorba visszatérve alaposan megtörli magát a takaróval, majd felöltözik. Felhúzza a nadrágját, majd a csizmát, felölti az ingét és a posztóvértet, melyet a páncél alatt visel, kipárnázás végett. Az éjjel eléggé szétzilálódott hószín haja, most valóban sörénynek tűnik inkább. Gyakorlott mozdulatokkal fonja szoros varkocsba a haját és folytatja az öltözködést.
Felszíjazza derekára a csataszoknyát, majd jön a mellpáncél a rákozott hátvérttel, végül a karvértek és a csatakesztyű. Felcsatolja a láncos buzogányt, beszíjazza a hosszú pengéjű tőr tokját a combján, legvégül pedig kezébe veszi a hatalmas pallost.
Két kézzel is forgatható fegyver, olyankor a csapás ereje minden képzeletet felülmúl, főleg, ha az ember ért is hozzá. Napszín tekintete jó szeretőként simogatja a makulátlan pengét, csaknem úgy, mint előző éjjel a meztelen Janemitával tette. A penge a hátán viselt tartószíjra kerül.
Janemita addigra valószínűleg már rég készen van, ha végigvárta a felszerelkezést, akkor együtt lépnek ki a sátorból, miközben a vállára teríti a vastag köpenyt.*
- Keressük meg Khant.
*Végignéz a sátoron, ahogy megigazítja csatakesztyűit, belövi, hol is lehet az ponyva, amelyiket a gesztenyeszín hajú fickó választott még az előző nap.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-08 10:09:31
Üzenet elküldve: 2015-01-08 10:09:31
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
*általában nehezen ébred, és ezt most sincsen másképpen, kifejezetten kótyagos, és ezen az sem segít, hogy körülbelül olyan érzése van, mint akit megvertek, konkrétan nincsen olyan tagja ami ne fájna. Rosszul aludt, fél éjszaka csak forgolódott, hánykolódott. Talán valami álmot is látott, de visszaidézni nem tudja. Talán, mintha Brennus szerepelt volna benne.
Nehezére esik kikászálódni a prémek és a takarók alól, ugyanis azon nélkül hideg van. Mivel senki nem rakott az éjszaka folyamán a tűzre. Gyászosan kevés a rabszolga, aki meg van az is inkább csak a napot lopja. Beszélni kell Chiarival, hogy nézzen majd a Hildi-lány körmére, mert Lea könnyen lehet, hogy a korbácshoz nyúlna inkább, noha tudja, hogy a dagi esetében sokkal célravezetőbb a szép szó, mert különben mindenféle dolgok eltünedeznek. De a tűzre akkor is rakni kell valakinek éjjel - valakinek aki nem ő - mert Lea nagyon nem szeret jégveremben ébredni.
Azért nagy nehezen csak sikerül kimásznia fekhelye kényelméből és felöltözni, megmosakodni. Egyszóval minden olyat elintézni amik az ember reggeli rutinjához hozzátartoznak mindent ráérősen csinál, bár a latrinán azért siet annyira, mert nem akarja, hogy a csinos kis feneke hozzáfagyjon a a törzstagok alfelétől fényesre kopott deszkákhoz.
Mindenesetre pont úgy sikerül végeznie a reggeli teendőivel, mikorra Kagan is előbújik. Mondjuk a férfi lényegesen előrébb tart, mint Lea - még azzal együtt is, hogy vált pár szót Etheával -, de azért látja, hogy merre tart és mivel eléggé kilép ezért egykettőre be is hozza lemaradását. Valószínűleg ha kevésbé lenne kótyagos akkor tenne egy megjegyzést Kagan ruházatára és arra, hogy még be talál rozsdásodni, de ez ezúttal elmarad. És nem azért, mert reggel van, hanem azért most Lea maga sincsen hangulatban, meg az igazat megvallva nem is érzi magát valami túl fényesen. Sőt kifejezetten erős alhasi görcsök gyötrik, amik a latrinán sem akartak elmúlni. Azért erőt vesz magán, hogy mégse görnyedjen kétrét.
Lea közel sincsen olyan harci díszben, mint Kagan, térd alá érő prémgalléros, és -mandzsettás irhakabátot visel, egyujjas kesztyűt, és szintén prémszegélyes a csizma is, melynek szárába nadrágját tűrte. Egyszóval nem sok látszik belőle, gyakorlatilag csak az arca - amit egykettőre pirosra fest a hideg - és boglyaszerű haja.*
- Estére kész lesz a test.
*mondja mikor végre a kapun kívül beéri a hímet. Előző este nem volt már kedve Brennusszal foglalkozni, és az igazat megvallva most se nagyon van erre indíttatása, majd később. Kész szerencse, hogy Brennus vélhetően keményre fagyott az éjszaka alatt, így nem kell attól tartani, hogy oszlásnak indulna.*
Nehezére esik kikászálódni a prémek és a takarók alól, ugyanis azon nélkül hideg van. Mivel senki nem rakott az éjszaka folyamán a tűzre. Gyászosan kevés a rabszolga, aki meg van az is inkább csak a napot lopja. Beszélni kell Chiarival, hogy nézzen majd a Hildi-lány körmére, mert Lea könnyen lehet, hogy a korbácshoz nyúlna inkább, noha tudja, hogy a dagi esetében sokkal célravezetőbb a szép szó, mert különben mindenféle dolgok eltünedeznek. De a tűzre akkor is rakni kell valakinek éjjel - valakinek aki nem ő - mert Lea nagyon nem szeret jégveremben ébredni.
Azért nagy nehezen csak sikerül kimásznia fekhelye kényelméből és felöltözni, megmosakodni. Egyszóval minden olyat elintézni amik az ember reggeli rutinjához hozzátartoznak mindent ráérősen csinál, bár a latrinán azért siet annyira, mert nem akarja, hogy a csinos kis feneke hozzáfagyjon a a törzstagok alfelétől fényesre kopott deszkákhoz.
Mindenesetre pont úgy sikerül végeznie a reggeli teendőivel, mikorra Kagan is előbújik. Mondjuk a férfi lényegesen előrébb tart, mint Lea - még azzal együtt is, hogy vált pár szót Etheával -, de azért látja, hogy merre tart és mivel eléggé kilép ezért egykettőre be is hozza lemaradását. Valószínűleg ha kevésbé lenne kótyagos akkor tenne egy megjegyzést Kagan ruházatára és arra, hogy még be talál rozsdásodni, de ez ezúttal elmarad. És nem azért, mert reggel van, hanem azért most Lea maga sincsen hangulatban, meg az igazat megvallva nem is érzi magát valami túl fényesen. Sőt kifejezetten erős alhasi görcsök gyötrik, amik a latrinán sem akartak elmúlni. Azért erőt vesz magán, hogy mégse görnyedjen kétrét.
Lea közel sincsen olyan harci díszben, mint Kagan, térd alá érő prémgalléros, és -mandzsettás irhakabátot visel, egyujjas kesztyűt, és szintén prémszegélyes a csizma is, melynek szárába nadrágját tűrte. Egyszóval nem sok látszik belőle, gyakorlatilag csak az arca - amit egykettőre pirosra fest a hideg - és boglyaszerű haja.*
- Estére kész lesz a test.
*mondja mikor végre a kapun kívül beéri a hímet. Előző este nem volt már kedve Brennusszal foglalkozni, és az igazat megvallva most se nagyon van erre indíttatása, majd később. Kész szerencse, hogy Brennus vélhetően keményre fagyott az éjszaka alatt, így nem kell attól tartani, hogy oszlásnak indulna.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-08 09:59:24
Üzenet elküldve: 2015-01-08 09:59:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
*Ethea szavai akasztják meg odabent, és nem mondhatná, hogy feldobódott a hírektől. Mindazonáltal erőteljesen törekszik arra, hogy jelenlegi hangulata se döntéseire, se terveire ne legyen kihatással, és hogy ne reagálja túl a dolgokat. A Gödör most úgyis foglalt.*
*Kilépve az erődből megcsapja a tél igazi, harapós hangulata. Az erődbe, hiába a fensík teteje, a falak és a tüzek miatt jóval kellemesebb az idő, mint idekint. Kagan tekintete végigfut a sivár kis sátrakon, melyeket a nyári átutazóknak telepített ki a törzs, és elhúzza a száját. A különböző téli betegségek így hamar felütik majd a fejüket Amon Ruadhon, ezzel is kezdeni kell majd valamit.*
*Odakint tekintete végigfut a táboron; néhány idegen és a műhelyet őrző törpe, semmi több. Nem messze tőle egy félvér lány próbálja lemosni magáról az álom maradékát, de Kagan figyelme, akárcsak a hideg víz, csak végigfolyik a sovány arcon, nem marad meg túl sokáig. Tekintete az emlegetett két férfit kutatja, akik vele akarnak szót váltani - az Ethea által előadottak tükrében a szóváltás lehet szó szerinti, de erősen átvitt értelmű is.*
*Kilépve az erődből megcsapja a tél igazi, harapós hangulata. Az erődbe, hiába a fensík teteje, a falak és a tüzek miatt jóval kellemesebb az idő, mint idekint. Kagan tekintete végigfut a sivár kis sátrakon, melyeket a nyári átutazóknak telepített ki a törzs, és elhúzza a száját. A különböző téli betegségek így hamar felütik majd a fejüket Amon Ruadhon, ezzel is kezdeni kell majd valamit.*
*Odakint tekintete végigfut a táboron; néhány idegen és a műhelyet őrző törpe, semmi több. Nem messze tőle egy félvér lány próbálja lemosni magáról az álom maradékát, de Kagan figyelme, akárcsak a hideg víz, csak végigfolyik a sovány arcon, nem marad meg túl sokáig. Tekintete az emlegetett két férfit kutatja, akik vele akarnak szót váltani - az Ethea által előadottak tükrében a szóváltás lehet szó szerinti, de erősen átvitt értelmű is.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-08 09:42:05
Üzenet elküldve: 2015-01-08 09:42:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat//
*Továbbra is mozdulatlanul és némán nézi végig a jelenetet. Szíve szerint közbeszólna, és a lányt, így hogy a másik már feláll, felismeri a nemi jegyeket, az erődbe kísérné, és erős őrizet alá tenné reggelik, hogy aztán a törzs vezére maga mondhasson ítéletet felette. Bár nem hallott tisztán minden szót, de eleget ahhoz, hogy Kaiyko gyanússá váljon.
Fel is bosszantja némileg, hogy a férfi olyan könnyedén engedné útjára az idegent. Amikor Khan hátat fordít, s az ő kiléte továbbra is fedésben marad, az árnyékban meglendíti karját. A parittya szíjai megfeszülnek a lövedék súlya alatt, s azzal egy időben, amikor a lány lóra kap, megpördül a levegőben a fegyver. Szemmel még nappal sem lehetne nyomon követni pörgését, s a gyors mozdulatot, mellyel útjára engedi a kis fémgolyót. Mert ezúttal az lapult a bőrkosárban. A golyó pedig tomporon találja a hátast. Bizony ettől ágaskodik fel, riad meg, s dobja a földre lovasát.
Ethea elégedetten lépne is közelebb, de Khan megelőzi, így újra csak megtorpan az árnyékban. Bosszúsan zárja keskenyre ajkait, de felfedni továbbra sem akarja magát. Csak mikor a férfi neki indul a lánnyal a vállán sátra irányába, akkor követi őket távolabbról, mindent jól megfigyelve. Egy másik árnyékból, de még mindig takarásban, nézi és hallgatja végig a beszélgetést a két férfi között, s mikor mindenki elpihen, akkor dönt úgy, hogy visszatér az erődbe.*
*Továbbra is mozdulatlanul és némán nézi végig a jelenetet. Szíve szerint közbeszólna, és a lányt, így hogy a másik már feláll, felismeri a nemi jegyeket, az erődbe kísérné, és erős őrizet alá tenné reggelik, hogy aztán a törzs vezére maga mondhasson ítéletet felette. Bár nem hallott tisztán minden szót, de eleget ahhoz, hogy Kaiyko gyanússá váljon.
Fel is bosszantja némileg, hogy a férfi olyan könnyedén engedné útjára az idegent. Amikor Khan hátat fordít, s az ő kiléte továbbra is fedésben marad, az árnyékban meglendíti karját. A parittya szíjai megfeszülnek a lövedék súlya alatt, s azzal egy időben, amikor a lány lóra kap, megpördül a levegőben a fegyver. Szemmel még nappal sem lehetne nyomon követni pörgését, s a gyors mozdulatot, mellyel útjára engedi a kis fémgolyót. Mert ezúttal az lapult a bőrkosárban. A golyó pedig tomporon találja a hátast. Bizony ettől ágaskodik fel, riad meg, s dobja a földre lovasát.
Ethea elégedetten lépne is közelebb, de Khan megelőzi, így újra csak megtorpan az árnyékban. Bosszúsan zárja keskenyre ajkait, de felfedni továbbra sem akarja magát. Csak mikor a férfi neki indul a lánnyal a vállán sátra irányába, akkor követi őket távolabbról, mindent jól megfigyelve. Egy másik árnyékból, de még mindig takarásban, nézi és hallgatja végig a beszélgetést a két férfi között, s mikor mindenki elpihen, akkor dönt úgy, hogy visszatér az erődbe.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-08 00:00:08
Üzenet elküldve: 2015-01-08 00:00:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy sátorban - csak kettő...//
*Felkel, amikor a férfi kimászik mellőle, de nem szól, csak összekuporodik a takaró alatt, hogy kevesebb hőt veszítsen. Ez amolyan berögződés nála. Mozdulatlanul, álmosan hallgatja az öltözködés minden neszét, majd mikor az elhal, pár pillanat alatt visszaalszik.
Csendesen szuszogva fekszik összegömbölyödve egyre mélyebb álomba süppedve. Őrzi a vastag takaró alatt Gabrien testének melegét, hátha visszajön érte.
Arra ébred, hogy a hideg levegő végigsimít arcán, és a sátor anyagának zaját is meghallja. Valaki bejött. Nyilván a kolosszus az, mégis megmozdul, szembefordul vele és a sötét sátorban arra néz, amerre a földre hulló ruhák hangját hallja.
Gabrien bebújik mellé, majd átkarolja őt hideg kezeivel. A lány nem bánja, a takaró alatt hamar fel fog melegedni akármilyen nagy, főleg egy kis segítséggel. Hagyja, hogy a férfi magához ölelje, elégedetten simít végig a hozzá érő karokon. A hideg testhez bújik, hogy az átvegye testének hőjét, feljebb kúszik, helyezkedik kicsit, majd újra aludni próbál.
Az óvón ölelő karok a hideg bőr ellenére újra felmelegítik lelkét, halvány mosolyt varázsolva ajkaira.
//Napváltás, reggel//
Hát nem a reggel első sugarával kel, az biztos. Nyűgösen nyújtózik egyet, majd Gabrienre pillant. Ha a kolosszus alszik még, finoman megsimogatja arcát. Valószínűleg már arra felébred, hogy mocorogni kezdett mellette.
Van egy olyan érzése, hogy első útja a kapu felé viszi a férfit, neki pedig egyáltalán nem áll szándékában hátráltatni.
Felkel, gyorsan felöltözik, mielőtt ráhűl a bőr, magára kapja a lamellás vértet, majd 5 ágú fésűjével rendbe teszi mindenképp elég kócos hajzatát. Talál egy vödörfélét is tele jéghideg vízzel. Belemeríti kezeit, hogy felfrissíthesse arcát. Attól hogy az Ágrólszakadt nevet viseli, még nem kell úgy kinéznie, mint egy utcagyerek.*
*Felkel, amikor a férfi kimászik mellőle, de nem szól, csak összekuporodik a takaró alatt, hogy kevesebb hőt veszítsen. Ez amolyan berögződés nála. Mozdulatlanul, álmosan hallgatja az öltözködés minden neszét, majd mikor az elhal, pár pillanat alatt visszaalszik.
Csendesen szuszogva fekszik összegömbölyödve egyre mélyebb álomba süppedve. Őrzi a vastag takaró alatt Gabrien testének melegét, hátha visszajön érte.
Arra ébred, hogy a hideg levegő végigsimít arcán, és a sátor anyagának zaját is meghallja. Valaki bejött. Nyilván a kolosszus az, mégis megmozdul, szembefordul vele és a sötét sátorban arra néz, amerre a földre hulló ruhák hangját hallja.
Gabrien bebújik mellé, majd átkarolja őt hideg kezeivel. A lány nem bánja, a takaró alatt hamar fel fog melegedni akármilyen nagy, főleg egy kis segítséggel. Hagyja, hogy a férfi magához ölelje, elégedetten simít végig a hozzá érő karokon. A hideg testhez bújik, hogy az átvegye testének hőjét, feljebb kúszik, helyezkedik kicsit, majd újra aludni próbál.
Az óvón ölelő karok a hideg bőr ellenére újra felmelegítik lelkét, halvány mosolyt varázsolva ajkaira.
//Napváltás, reggel//
Hát nem a reggel első sugarával kel, az biztos. Nyűgösen nyújtózik egyet, majd Gabrienre pillant. Ha a kolosszus alszik még, finoman megsimogatja arcát. Valószínűleg már arra felébred, hogy mocorogni kezdett mellette.
Van egy olyan érzése, hogy első útja a kapu felé viszi a férfit, neki pedig egyáltalán nem áll szándékában hátráltatni.
Felkel, gyorsan felöltözik, mielőtt ráhűl a bőr, magára kapja a lamellás vértet, majd 5 ágú fésűjével rendbe teszi mindenképp elég kócos hajzatát. Talál egy vödörfélét is tele jéghideg vízzel. Belemeríti kezeit, hogy felfrissíthesse arcát. Attól hogy az Ágrólszakadt nevet viseli, még nem kell úgy kinéznie, mint egy utcagyerek.*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 23:04:21
Üzenet elküldve: 2015-01-07 23:04:21
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Éjjeli Őrség//
*Az, hogy mindenféle idegen népek hogyan bicskázzák egymást Amon Ruadhon, Syoud szempontjából édes mindegy. Amíg nem rongálják a törzs vagyonát, és rikoltozásukkal vagy üzekedésükkel nem zavarják meg őt magát, addig szabad a vásár; persze, aki törzstagra tör, vagy gyújtogat, esetleg csak repedt hangon gajdászik, bizton számíthat némi dorgálásra.*
*Myrka nénének meglehetősen nagy szerencséje van azzal, hogy Syoud akkor érkezett, mikor ő még a táborban volt. Ha nem így lenne, akkor sohanapján engedne be egy elf íjász egy ilyen vén satrafa boszorkányt. Ám Thamer uraság már napirendre tért afelett, hogy Kagannak valamiért kellenek az ilyen öreg méregkeverők.*
*Van némi forgalom az éj első harmadában, minden bizonnyal Akheel is, Ethea is visszatér a táborba, no meg Harath is teljesíti a vezér parancsát - ezekre persze nincs garancia. Az egyetlen biztos pont a kis Vörös, akit igen hamar visszakerget a hideg, a sötét vagy az unalom az erőd falain belülre, és Myrka Néne kíséretében besunnyog a kapun.*
*Akárhogy is legyen, a fél-albínó teljesen elf őrszem végigstrázsálja az éjt, és meglehetősen átfagyva, kelletlen, morózus arccal fogadja a keleten felkelő Napkirály ragyogását. Szerencsére mellette volt Akheel, így legalább nem unatkoztak, jól szórakoztak.*
//Napváltás, reggel//
*A nap már vagy egy órája is fenn van, ami így télvíz idején elég kései időpontot jelent, mikor Kagan megérkezik, és egy intés kíséretében parancsot ad a kapunyitásra.*
- Főnök. *int vissza, majd megdörgöli nem létező borostáját. Hirtelen észbe kap, mert bizony nem teljesen biztos benne, hogy a törzsfő gondolatolvasó.*
- Két uraság akar veled tárgyalni. Leró Kán és Gabion Csóró urak. *támaszkodik vissza a számszeríjára.*
- Ilyen bérlovagfélék. *az emberi kasztokkal, rendekkel és egyebekkel nincs igazán tisztában, a humán civilizáció csúcsa neki Amon Ruadh (pedig látta már Artheniort is).*
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 23:06:39
*Az, hogy mindenféle idegen népek hogyan bicskázzák egymást Amon Ruadhon, Syoud szempontjából édes mindegy. Amíg nem rongálják a törzs vagyonát, és rikoltozásukkal vagy üzekedésükkel nem zavarják meg őt magát, addig szabad a vásár; persze, aki törzstagra tör, vagy gyújtogat, esetleg csak repedt hangon gajdászik, bizton számíthat némi dorgálásra.*
*Myrka nénének meglehetősen nagy szerencséje van azzal, hogy Syoud akkor érkezett, mikor ő még a táborban volt. Ha nem így lenne, akkor sohanapján engedne be egy elf íjász egy ilyen vén satrafa boszorkányt. Ám Thamer uraság már napirendre tért afelett, hogy Kagannak valamiért kellenek az ilyen öreg méregkeverők.*
*Van némi forgalom az éj első harmadában, minden bizonnyal Akheel is, Ethea is visszatér a táborba, no meg Harath is teljesíti a vezér parancsát - ezekre persze nincs garancia. Az egyetlen biztos pont a kis Vörös, akit igen hamar visszakerget a hideg, a sötét vagy az unalom az erőd falain belülre, és Myrka Néne kíséretében besunnyog a kapun.*
*Akárhogy is legyen, a fél-albínó teljesen elf őrszem végigstrázsálja az éjt, és meglehetősen átfagyva, kelletlen, morózus arccal fogadja a keleten felkelő Napkirály ragyogását. Szerencsére mellette volt Akheel, így legalább nem unatkoztak, jól szórakoztak.*
//Napváltás, reggel//
*A nap már vagy egy órája is fenn van, ami így télvíz idején elég kései időpontot jelent, mikor Kagan megérkezik, és egy intés kíséretében parancsot ad a kapunyitásra.*
- Főnök. *int vissza, majd megdörgöli nem létező borostáját. Hirtelen észbe kap, mert bizony nem teljesen biztos benne, hogy a törzsfő gondolatolvasó.*
- Két uraság akar veled tárgyalni. Leró Kán és Gabion Csóró urak. *támaszkodik vissza a számszeríjára.*
- Ilyen bérlovagfélék. *az emberi kasztokkal, rendekkel és egyebekkel nincs igazán tisztában, a humán civilizáció csúcsa neki Amon Ruadh (pedig látta már Artheniort is).*
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 23:06:39
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 23:03:08
Üzenet elküldve: 2015-01-07 23:03:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Hát, Akheel hamar elunja a kis diskurzust, mert annyira nem tűnik fontosnak azért. A lánnyal majd kedve szerint tesz Khan, komoly veszélyt aligha jelenthet, ha ilyen kis nyekenyóka. A lényeget próbálja elraktározni gondolatai közt, de csak tőmondatokban tudná leírni az eseményeket. Kikecmereg a bokorból nagyjából akkor mikor az öregasszony is visszaérkezik. A Vadász némán mellette lépdel, felint a kapuba Syoudnak, hogy eressze be őt az anyóval. Ha kell neki segíteni valamit, akkor számíthat rá, de inkább felkapaszkodik bajtársa mellé, hogy megkezdje az éjszakai műszak hosszú, unalmas óráit.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:27:04
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:27:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Khan és a többiek...//
//Egy sátorban - csak kettő...//
*Kissé megcsalták a szemét az árnyékok, mire Khan mellé ér, egy eszméletlennek tetsző alakot tart a vállán. Nőnek látszik, de fel nem ismeri, hisz sosem találkoztak azelőtt, de csinos teremtésnek tűnik.
Nem szólja meg a dolgot, ha a fickó el akarja mondani, akkor majd elmondja.*
- Hildi nem volt elég?
*Kérdi komoran, bár a durván metszett, jóképű arcon valami mosolyféle fut át. A csaplár-rabszolga talán nem felelt meg, pedig kifizette az árát. Nem baj, nem fogja rosszul érinteni a dolog, aranyainak száma nem csappantak meg nagyon miatta.*
- Köszönöm, minden igényt kielégítő.
*Válaszol a sátor felé fordulva, ahol Janemita alszik békésen.
Eszébe jut a lány, a testének melege, ami felmelegítette a lelkét és érezni kezdi a hideget. Hiába a vastag kabát, amit azért visel, hogy a páncélban ne fagyjon halálra, mégis kikezdi a sátrak között ólálkodó fagy.*
- Tudom.
*Válaszolja, amikor Khan megemlíti a köztük fennálló párévnyi különbséget. Utána fordul, aranyszín szeme derűsen villan.*
- Holnap... kölyök.
*Veti még oda, majd széles mosollyal elindul vissza a sátra felé, ahol Janemita forró teste várja.
Még vizel egyet a sátor mellett, majd visszabújik a sátorba, majd levetve hideg, átfagyott ruháit, bemászik az ágyba a lány mellé. Az ő teste hűvös, szinte fagyos, míg Janemitáét őrizte a sátor és a vastag takaró. Talán felébreszti ezzel, ahogy mellé fekszik és újra átkarolja, de az izmos karok újra óvón fogják közre. Úgy érezheti, ezen a világon nincs mitől tartania már...*
//Egy sátorban - csak kettő...//
*Kissé megcsalták a szemét az árnyékok, mire Khan mellé ér, egy eszméletlennek tetsző alakot tart a vállán. Nőnek látszik, de fel nem ismeri, hisz sosem találkoztak azelőtt, de csinos teremtésnek tűnik.
Nem szólja meg a dolgot, ha a fickó el akarja mondani, akkor majd elmondja.*
- Hildi nem volt elég?
*Kérdi komoran, bár a durván metszett, jóképű arcon valami mosolyféle fut át. A csaplár-rabszolga talán nem felelt meg, pedig kifizette az árát. Nem baj, nem fogja rosszul érinteni a dolog, aranyainak száma nem csappantak meg nagyon miatta.*
- Köszönöm, minden igényt kielégítő.
*Válaszol a sátor felé fordulva, ahol Janemita alszik békésen.
Eszébe jut a lány, a testének melege, ami felmelegítette a lelkét és érezni kezdi a hideget. Hiába a vastag kabát, amit azért visel, hogy a páncélban ne fagyjon halálra, mégis kikezdi a sátrak között ólálkodó fagy.*
- Tudom.
*Válaszolja, amikor Khan megemlíti a köztük fennálló párévnyi különbséget. Utána fordul, aranyszín szeme derűsen villan.*
- Holnap... kölyök.
*Veti még oda, majd széles mosollyal elindul vissza a sátra felé, ahol Janemita forró teste várja.
Még vizel egyet a sátor mellett, majd visszabújik a sátorba, majd levetve hideg, átfagyott ruháit, bemászik az ágyba a lány mellé. Az ő teste hűvös, szinte fagyos, míg Janemitáét őrizte a sátor és a vastag takaró. Talán felébreszti ezzel, ahogy mellé fekszik és újra átkarolja, de az izmos karok újra óvón fogják közre. Úgy érezheti, ezen a világon nincs mitől tartania már...*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 21:58:02
Üzenet elküldve: 2015-01-07 21:58:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Késő estére ér a táborhoz, hiába, elment az idő előbb a beszélgetéssel, aztán a fuvarvadászattal. Még mindig hamarabb ideért, mint ha gyalog indult volna el. Nagyon reméli, hogy az őrség azért még beengedi, hiába nem idegen már, ki tudja, talán az, aki ma este szolgálatban van, nem volt ott a gyűlésen, vagy nem ismeri meg, vagy ilyesmi. De még ha így is lenne, csak nem végeznek gondolkodás nélkül egy öregasszonnyal, aki ilyenkor este már jóformán járni sem bír, nem hogy kárt okozni ilyen harcias népeknek...*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 21:28:49
Üzenet elküldve: 2015-01-07 21:28:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiyko //
*Idilli is volna, ha minden a vízió szerint történne, de az élet ott és akkor szeret fricskát csavarni az ember orrára, amikor az a legkevésbé számít rá. Khan már azt is látta, ahogy visszasüllyed pihentető álmába azok után, hogy dolgát jól végezte. Megmagyarázhatatlan az ok amiért úgy zárja le magában a történteket, hogy erkölcsileg magasztosultan sétál ki abból. De valamiért ezt a hamis érzetet kelti benne a végszó, és eleget látta már azt a félvállról odavetett, hanyag búcsúintést is másoktól, hogy tudja. Stílusosan így illik befejezni valamit.
Meg is valósulhatna, ha a riadalom újra utat nem találna Kaiyko lelkébe és meglehet valóban ez ragad át a lóra is, amikor felágaskodva kiveti nyergéből a gazdáját. Khan addigra már közel jár a sátrakhoz és saját, egy éjszakás "bérleményéhez" de a nyerítést és az azt követő puffanást is hallja, hisz nem süket. Visszafordul, ám szótlan marad. Az előbb Kaiyko érthetően a tudtára adta, hogy mennyire szabadulna ettől a helytől és azoktól akik lakják... még Khan társasága is rémíti, pedig jelenleg nem kötődik több szállal Thargarodhoz mint a lovász.
Az álom helyett a valóságot választja újra a zöldszemű, amikor megáll Kaiyko felett majd letérdelve megnézi, él-e még egyáltalán a riadt kisgalamb. Szívverést érez.*
~ Ha már a lóra szállás majdnem megöli, mit remélhetne az erdei úttól? ~
- Nincs mit tenni. - *A lóra szegezi tekintetét, attól kér bocsánatot mindazért amit tenni fog. Felnyalábolja a lányt és vállára veszi. Tehette volna ugyanezt úgy is, hogy a nyergen fekteti át, de alapvetően nem áll szoros barátságban a négylábúakkal, bizalmassága addig terjed ki amíg gyámoltalan szavakat "válthatnak" egymással. Ugyanabba a sátorba viszi Kaiykot amiben ő is alszik, holnap pedig elrendezi a jövőjét. Sorskezűségnek tulajdonítja, hogy akarata ellenére is itt ragadt a platón, pedig ha valamivel alacsonyabb ez a fennsík még talán azt is megkockáztatta volna, hogy egy ugrással hagyja el a területét.*
- Megtanítalak mindenre, aztán majd egyszer megköszönöd. - *Egykedvűen, szinte már jó kedélyben tér meg a jurtafaluhoz, ahol szembetalálkozik Gabriennel. Széles mosollyal köszönti.*
- Remélem jó estéd volt, kend uram. - *Hogy egy alélt lányt cipel a vállán közben, s Gabrient esetleg az is érdekelheti, hogy mi a rosseb történt? Mellékes, majd eljutnak odáig is.*
- Ó, és még valami... annyi év azért nincsen közöttünk. Jó éjt! Majd holnap. - *Ezt a lányra és odakerülésének körülményeire fűzi magyarázatul.
A hajnal szinte már a küszöbön kopogtat, de mégsem kívánhat reggelt, ha egyszer ő most tér meg aludni. A lány lovát saját bérgebéje mellé köti, odabent a sátorban pedig hasonlóan tesz a lánnyal. Még felébred és kedve támadna megszökni. Megfosztja fegyvereitől és bármi mástól is, ami kötélmetszéshez használható lenne, majd hagyja, hadd pihenje ki fáradtságát. Abból neki is jutott az éjjelre elég.*
- Holnap már egy egész új helyen ébredsz. - *Sokáig úgy festett, hogy nem ezzel végződik a nap, de most határozott elégedettséggel hagyja vigyorát szétterülni az arcán.*
*Idilli is volna, ha minden a vízió szerint történne, de az élet ott és akkor szeret fricskát csavarni az ember orrára, amikor az a legkevésbé számít rá. Khan már azt is látta, ahogy visszasüllyed pihentető álmába azok után, hogy dolgát jól végezte. Megmagyarázhatatlan az ok amiért úgy zárja le magában a történteket, hogy erkölcsileg magasztosultan sétál ki abból. De valamiért ezt a hamis érzetet kelti benne a végszó, és eleget látta már azt a félvállról odavetett, hanyag búcsúintést is másoktól, hogy tudja. Stílusosan így illik befejezni valamit.
Meg is valósulhatna, ha a riadalom újra utat nem találna Kaiyko lelkébe és meglehet valóban ez ragad át a lóra is, amikor felágaskodva kiveti nyergéből a gazdáját. Khan addigra már közel jár a sátrakhoz és saját, egy éjszakás "bérleményéhez" de a nyerítést és az azt követő puffanást is hallja, hisz nem süket. Visszafordul, ám szótlan marad. Az előbb Kaiyko érthetően a tudtára adta, hogy mennyire szabadulna ettől a helytől és azoktól akik lakják... még Khan társasága is rémíti, pedig jelenleg nem kötődik több szállal Thargarodhoz mint a lovász.
Az álom helyett a valóságot választja újra a zöldszemű, amikor megáll Kaiyko felett majd letérdelve megnézi, él-e még egyáltalán a riadt kisgalamb. Szívverést érez.*
~ Ha már a lóra szállás majdnem megöli, mit remélhetne az erdei úttól? ~
- Nincs mit tenni. - *A lóra szegezi tekintetét, attól kér bocsánatot mindazért amit tenni fog. Felnyalábolja a lányt és vállára veszi. Tehette volna ugyanezt úgy is, hogy a nyergen fekteti át, de alapvetően nem áll szoros barátságban a négylábúakkal, bizalmassága addig terjed ki amíg gyámoltalan szavakat "válthatnak" egymással. Ugyanabba a sátorba viszi Kaiykot amiben ő is alszik, holnap pedig elrendezi a jövőjét. Sorskezűségnek tulajdonítja, hogy akarata ellenére is itt ragadt a platón, pedig ha valamivel alacsonyabb ez a fennsík még talán azt is megkockáztatta volna, hogy egy ugrással hagyja el a területét.*
- Megtanítalak mindenre, aztán majd egyszer megköszönöd. - *Egykedvűen, szinte már jó kedélyben tér meg a jurtafaluhoz, ahol szembetalálkozik Gabriennel. Széles mosollyal köszönti.*
- Remélem jó estéd volt, kend uram. - *Hogy egy alélt lányt cipel a vállán közben, s Gabrient esetleg az is érdekelheti, hogy mi a rosseb történt? Mellékes, majd eljutnak odáig is.*
- Ó, és még valami... annyi év azért nincsen közöttünk. Jó éjt! Majd holnap. - *Ezt a lányra és odakerülésének körülményeire fűzi magyarázatul.
A hajnal szinte már a küszöbön kopogtat, de mégsem kívánhat reggelt, ha egyszer ő most tér meg aludni. A lány lovát saját bérgebéje mellé köti, odabent a sátorban pedig hasonlóan tesz a lánnyal. Még felébred és kedve támadna megszökni. Megfosztja fegyvereitől és bármi mástól is, ami kötélmetszéshez használható lenne, majd hagyja, hadd pihenje ki fáradtságát. Abból neki is jutott az éjjelre elég.*
- Holnap már egy egész új helyen ébredsz. - *Sokáig úgy festett, hogy nem ezzel végződik a nap, de most határozott elégedettséggel hagyja vigyorát szétterülni az arcán.*
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:51:35
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:51:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Khan Lero//
*Végigfut a hátán a hideg, ahogy az alak a választási lehetőségek közül az elsőt ecseteli, de a második eshetőség még ehhez képest is valószínűtlen őrültségnek tűnik. Ez az egész nem volt más, mint egy megveszekedett lázálom, ami egy botor pillanatában ilyen eszement kalandba űzte. Az már biztos, hogy eztán mindent messzire elkerül, aminek köze van ehhez az átkozott helyhez.
Kapkodva készíti lovát indulásra. Inkább nekivág az éjszakai erdőnek, mint hogy itt még egy minutumot eltöltsön.
Kötve hiszi, hogy ez az alak ezzel a nevetséges és... egek... mennyire, de mennyire szánalmas egyezséggel untatná az erőd urát. Ha elég fontosnak tartaná megemlíteni, akkor el kellene számolnia vele, miért eresztette el őt.
Ugyan már. Semmi kis porszem ő a figyelemre és különben is bottal üthetik a nyomát mire megvirrad. Sötét van ugyan, de nem fél rábízni magát szürkéjére. Arthenior pedig túlontúl nagy város, hogy megtalálják benne.
A fickó hátat fordít, ő pedig nyeregbe is kap mindjárt. Sarkát a szürke véknyába vágja, s már robognak is a szerpentin felé. Csak el innét, mielőbb!*
~Lovászlány?~
*A szó úgy cikáz keresztül rajta, hogy tüdejében szakad a lélegzet.*
~Tudja...~
*Megtalálják. Mintha óvó jelentéktelenségétől egy rántással fosztották volna meg. Talán ettől ugrik meg a hátas vagy talán a kavicsos talaj miatt csúszott meg a patája. Kaiyko egyensúlyát veszti, kicsúszik a lába a kengyelből és már meg is van a baj. Ha ebben a pillanatban választhatna, meglehet, a nyaktöréssel hamarabb kiegyezne, de a sors másképp rendeli. Kaiyko lebucskázik a nyeregből és ezen a ponton az éj sötétje még annál is sötétebbé mélyül. Nem moccan, szürkéje hiába böködi orrával az ájult lányt.*
*Végigfut a hátán a hideg, ahogy az alak a választási lehetőségek közül az elsőt ecseteli, de a második eshetőség még ehhez képest is valószínűtlen őrültségnek tűnik. Ez az egész nem volt más, mint egy megveszekedett lázálom, ami egy botor pillanatában ilyen eszement kalandba űzte. Az már biztos, hogy eztán mindent messzire elkerül, aminek köze van ehhez az átkozott helyhez.
Kapkodva készíti lovát indulásra. Inkább nekivág az éjszakai erdőnek, mint hogy itt még egy minutumot eltöltsön.
Kötve hiszi, hogy ez az alak ezzel a nevetséges és... egek... mennyire, de mennyire szánalmas egyezséggel untatná az erőd urát. Ha elég fontosnak tartaná megemlíteni, akkor el kellene számolnia vele, miért eresztette el őt.
Ugyan már. Semmi kis porszem ő a figyelemre és különben is bottal üthetik a nyomát mire megvirrad. Sötét van ugyan, de nem fél rábízni magát szürkéjére. Arthenior pedig túlontúl nagy város, hogy megtalálják benne.
A fickó hátat fordít, ő pedig nyeregbe is kap mindjárt. Sarkát a szürke véknyába vágja, s már robognak is a szerpentin felé. Csak el innét, mielőbb!*
~Lovászlány?~
*A szó úgy cikáz keresztül rajta, hogy tüdejében szakad a lélegzet.*
~Tudja...~
*Megtalálják. Mintha óvó jelentéktelenségétől egy rántással fosztották volna meg. Talán ettől ugrik meg a hátas vagy talán a kavicsos talaj miatt csúszott meg a patája. Kaiyko egyensúlyát veszti, kicsúszik a lába a kengyelből és már meg is van a baj. Ha ebben a pillanatban választhatna, meglehet, a nyaktöréssel hamarabb kiegyezne, de a sors másképp rendeli. Kaiyko lebucskázik a nyeregből és ezen a ponton az éj sötétje még annál is sötétebbé mélyül. Nem moccan, szürkéje hiába böködi orrával az ájult lányt.*
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:32:55
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:32:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Egy sátorban - csak kettő... //
*Képtelen elaludni. Nem Janemita miatt, a lány közelsége és egyenletes légzése megnyugtatja és elhessegeti a rossz gondolatokat. De az álom ezen az estén elkerüli. Érzi, ahogy szeretője befészkeli magát mellé, jóleső érzéssel tölti el a forró test érintése a bőrén, mintha élő kandallóként melegítenék egymást a sátor félhomályában.
Janemita lassan álomba szenderül mellette, lélegzete lelassul és szinte már alig mocorog a kolosszus mellett. Arra eszmél, hogy a gyertya elveszti veszett harcát a sötétség ellen és a kanócot megfojtja az éjszaka.
Sötétség borul a sátor belsejére, ám ettől csak éberebb lesz. Halk sóhajjal tudatosul benne a homály térnyerése, s valamiért szűkké válik a sátor.
Óvatosan arrébb csúszik, nehogy felébressze Janemitát és kicsusszan az ágyból. Sötét óriásként magasodik az ágyban békésen szendergő lány fölé, pár szívdobbanásnyi ideig csak komor kolosszusként áll az ágy felett, majd megfordul és ruhái után néz.
Felhúzza a nadrágját, belebújik a csizmájába és meztelen vállára teríti a prémes köpenyt, majd halkan kilép a sötét sátorvárosba. Egyetlen fegyvere az övre szíjazott, hosszú pengéjű tőr, melynek combszíját be sem kötötte.
//Khan és a többiek...//
A fagy azonnal ezernyi tűként támadja meg meztelen mellkasát, de valahogy most ezt is jó szívvel veszi. Nagyot szippant a hideg levegőből, mely azonnal kilúgoz mindent a tüdejéből.
A lába szinte magától indul meg a sátrak között vezetve a kolosszust, Thargarod erődjét akarja látni, az alvó erődöt, ahova a hajnal után be akarnak jutni ám a sátrak között mozgó alakokat pillant meg.
Megtorpan, hatalmas talpa alatt roppan a friss hó, majd fordul és megindul az alakok felé. Még a közelbe sem ért, amikor megismeri Khant, de a vele társalgó ismeretlen számára. Épp búcsúzik tőle, úgy hiszi, mert hátat fordít neki és elindul, épp felé.*
- Mit keresel idekint, kölyök?
*Kérdi halkan, ahogy mellé ér, aranyszín tekintete a faképnél hagyott alakot fürkészi, s megállapítja róla, hogy valószínűleg nő lehet.*
*Képtelen elaludni. Nem Janemita miatt, a lány közelsége és egyenletes légzése megnyugtatja és elhessegeti a rossz gondolatokat. De az álom ezen az estén elkerüli. Érzi, ahogy szeretője befészkeli magát mellé, jóleső érzéssel tölti el a forró test érintése a bőrén, mintha élő kandallóként melegítenék egymást a sátor félhomályában.
Janemita lassan álomba szenderül mellette, lélegzete lelassul és szinte már alig mocorog a kolosszus mellett. Arra eszmél, hogy a gyertya elveszti veszett harcát a sötétség ellen és a kanócot megfojtja az éjszaka.
Sötétség borul a sátor belsejére, ám ettől csak éberebb lesz. Halk sóhajjal tudatosul benne a homály térnyerése, s valamiért szűkké válik a sátor.
Óvatosan arrébb csúszik, nehogy felébressze Janemitát és kicsusszan az ágyból. Sötét óriásként magasodik az ágyban békésen szendergő lány fölé, pár szívdobbanásnyi ideig csak komor kolosszusként áll az ágy felett, majd megfordul és ruhái után néz.
Felhúzza a nadrágját, belebújik a csizmájába és meztelen vállára teríti a prémes köpenyt, majd halkan kilép a sötét sátorvárosba. Egyetlen fegyvere az övre szíjazott, hosszú pengéjű tőr, melynek combszíját be sem kötötte.
//Khan és a többiek...//
A fagy azonnal ezernyi tűként támadja meg meztelen mellkasát, de valahogy most ezt is jó szívvel veszi. Nagyot szippant a hideg levegőből, mely azonnal kilúgoz mindent a tüdejéből.
A lába szinte magától indul meg a sátrak között vezetve a kolosszust, Thargarod erődjét akarja látni, az alvó erődöt, ahova a hajnal után be akarnak jutni ám a sátrak között mozgó alakokat pillant meg.
Megtorpan, hatalmas talpa alatt roppan a friss hó, majd fordul és megindul az alakok felé. Még a közelbe sem ért, amikor megismeri Khant, de a vele társalgó ismeretlen számára. Épp búcsúzik tőle, úgy hiszi, mert hátat fordít neki és elindul, épp felé.*
- Mit keresel idekint, kölyök?
*Kérdi halkan, ahogy mellé ér, aranyszín tekintete a faképnél hagyott alakot fürkészi, s megállapítja róla, hogy valószínűleg nő lehet.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 19:07:56
Üzenet elküldve: 2015-01-07 19:07:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiyko //
- Ó, afelől ne félj, hogy nem veszem el a leckéért járó javadalmakat. - *Zsebébe csúsztatja kezeit. Az egész kezd kissé komédiaszerűvé válni számára. Kár, hogy olyan stílust ölt magára, amit egyre kevésbé tud élvezni. Ismeri az álnokság fogalmát és maga is él vele, de nem láncolta életét annak szolgálatához és ha további fondorlat szövődne fejében, mi végre engedte volna talpra állni a lányt? Nem véletlen, hogy a lótól ő áll távolabb, a szabad döntés jogát átengedi a lovásznak, dönthet ő a folytatásról, a jövőjéért csakis egymaga felel, hiába kényelmesebb gyakorta kifogások és rámutatások mögé bújni. Hibáztatni az egyénen túlmutató okokat és okozatot, keresni bennük azt a fals önigazolást, amiben csak a megkeseredés várja az embert, valós vigasz nem.*
- Biztosan ezt akarod? Az előbb saját lovad kötőfékébe is csavarhattalak volna, hogy megtartsalak külön bejáratú szolgámnak. Én ehelyett szabad döntésjogot kínálok neked. - *Előhúzza zsebbe bújtatott kezeit és tenyérrel felfelé mérlegszerűen maga mellé emeli őket. Először az egyiket emeli feljebb a másik ellenében.*
- Ha ezt választod, visszatérsz Artheniorba és megígérhetem, hogy eljönnek érted. - *Nem is kérdés, hogy kikre gondol, hisz már korábban is világosan elmondta. Iszkolása esetén számíthat rá, hogy lesz aki a nyomát kutatja. Miért tartaná Khan titokban, hogy érkezésének éjjelén szimatoló orrba botlott az Amon Ruadhon? Ekkor ereszkedik alá a kéz és cserél helyet a másikkal.*
- Maradsz és magad jársz utána annak, ami érdekel és nem mással végezteted a munkát. Az alapokat hozzá ma megkaptad. - *Elmosolyodik, haját visszaparancsolja abba a hevenyészett szalagkötésbe ami a kisebb dulakodás előtt összetartotta. A földre hullajtott pénzeszsákhoz lép, amit csizmájának orrával rúg fel majd csap le rá éhes pók gyanánt marka.
Az az eshetőség, hogy már a szerpentinutat sem tudná elhagyni felügyelet vagy rosszabb esetben rajtaütés nélkül nem foglalkoztatja Khant. Volt gyermek valaha rég és sajátos múltja miatt nem szívlelte meg különösebben az ily hosszasan húzódó adok-kapok játékokat. Ennél sokallta baltával faragottabb briganti.*
- Ég veled, lovászlány. - *Nem úgy mint Kaiyko, a férfi minden hezitálás nélkül hátat fordít a másiknak hogy visszirányba induljon. Napkelte előtt szeretne még néhány órát hunyni. Nem vetne jó fényt teljesítményére ha álmos-letörten jelenne meg Thargarod előtt. A homályban búvó őrszemek pozícióját nem keresztezi az útja, de nem is kutat más felek iránt a halványodó éjben. Válla felett még odavet egy intést a lánynak, sátrába térése előtt pedig kap egy baráti simítást az a gebe. Tisztesen tűri a dombvidéki telet, meg kell hagyni.*
- Ó, afelől ne félj, hogy nem veszem el a leckéért járó javadalmakat. - *Zsebébe csúsztatja kezeit. Az egész kezd kissé komédiaszerűvé válni számára. Kár, hogy olyan stílust ölt magára, amit egyre kevésbé tud élvezni. Ismeri az álnokság fogalmát és maga is él vele, de nem láncolta életét annak szolgálatához és ha további fondorlat szövődne fejében, mi végre engedte volna talpra állni a lányt? Nem véletlen, hogy a lótól ő áll távolabb, a szabad döntés jogát átengedi a lovásznak, dönthet ő a folytatásról, a jövőjéért csakis egymaga felel, hiába kényelmesebb gyakorta kifogások és rámutatások mögé bújni. Hibáztatni az egyénen túlmutató okokat és okozatot, keresni bennük azt a fals önigazolást, amiben csak a megkeseredés várja az embert, valós vigasz nem.*
- Biztosan ezt akarod? Az előbb saját lovad kötőfékébe is csavarhattalak volna, hogy megtartsalak külön bejáratú szolgámnak. Én ehelyett szabad döntésjogot kínálok neked. - *Előhúzza zsebbe bújtatott kezeit és tenyérrel felfelé mérlegszerűen maga mellé emeli őket. Először az egyiket emeli feljebb a másik ellenében.*
- Ha ezt választod, visszatérsz Artheniorba és megígérhetem, hogy eljönnek érted. - *Nem is kérdés, hogy kikre gondol, hisz már korábban is világosan elmondta. Iszkolása esetén számíthat rá, hogy lesz aki a nyomát kutatja. Miért tartaná Khan titokban, hogy érkezésének éjjelén szimatoló orrba botlott az Amon Ruadhon? Ekkor ereszkedik alá a kéz és cserél helyet a másikkal.*
- Maradsz és magad jársz utána annak, ami érdekel és nem mással végezteted a munkát. Az alapokat hozzá ma megkaptad. - *Elmosolyodik, haját visszaparancsolja abba a hevenyészett szalagkötésbe ami a kisebb dulakodás előtt összetartotta. A földre hullajtott pénzeszsákhoz lép, amit csizmájának orrával rúg fel majd csap le rá éhes pók gyanánt marka.
Az az eshetőség, hogy már a szerpentinutat sem tudná elhagyni felügyelet vagy rosszabb esetben rajtaütés nélkül nem foglalkoztatja Khant. Volt gyermek valaha rég és sajátos múltja miatt nem szívlelte meg különösebben az ily hosszasan húzódó adok-kapok játékokat. Ennél sokallta baltával faragottabb briganti.*
- Ég veled, lovászlány. - *Nem úgy mint Kaiyko, a férfi minden hezitálás nélkül hátat fordít a másiknak hogy visszirányba induljon. Napkelte előtt szeretne még néhány órát hunyni. Nem vetne jó fényt teljesítményére ha álmos-letörten jelenne meg Thargarod előtt. A homályban búvó őrszemek pozícióját nem keresztezi az útja, de nem is kutat más felek iránt a halványodó éjben. Válla felett még odavet egy intést a lánynak, sátrába térése előtt pedig kap egy baráti simítást az a gebe. Tisztesen tűri a dombvidéki telet, meg kell hagyni.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 18:54:30
Üzenet elküldve: 2015-01-07 18:54:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Egy sátorban - csak kettő... //
*Tárt karokra lel, amik megörvendeztetik a kis testben dobogó szívet. Mosolyogva bújik az erős kar védelmébe, megpihenteti fejét a kolosszus mellkasán, közben gondolataiban helyére kerül a világ, ami most sokkal könnyebbnek tűnik, mint amilyen.
Bőrén érzi az érintéseket, a lágy simogatást, így hiába hallanak a hegyeskés fülek hangokat, nem törődik velük, kizárja őket, hogy Gabrien lassuló lélegzetét és szívének dobogását hallgathassa. Gondol rá, hogy talán fel kéne kelni, legalább csak azért, hogy kinézzen egy picit, de nem akar kimászni. Ha komolyan baj van, az úgyis nagyobb hangot ver, ami tényleg behallatszik a jurtaszerű sátorba.
Egyre nehezebbnek érzi szemhéjait, minden pislogásért meg kell küzdenie, hogy az egyre sötétebb félhomályban még lássa a sátor falát, a takaró anyagát vagy épp a fel-le emelkedő mellkast. Némán pihen, ahogy azt a férfi is teszi, ám ő álmos. Nem a közeljövőben tért nyugovóra teli hassal, biztonságban és kényelemben.
A lány nem kudarcként éli meg, hogy nem engedték be a sátorváros erődjébe. Teljesen megérti, hogy az ott az otthonuk, vigyáznak rá, óvják, mint most őt Gabrien. Kicsit arra a falura emlékezteti, ahonnan jött. Bár ott ő is kirekesztett volt, amiért nem úgy fogant, ahogyan kellett volna.
Elbóbiskol egy picit, majd felébred, amikor a kolosszus finoman magához szorítja. Elégedetten dorombol és azzal a lendülettel alszik vissza remélve, hogy a holnap is hasonlóan szép lesz, mint amilyen ez volt.*
*Tárt karokra lel, amik megörvendeztetik a kis testben dobogó szívet. Mosolyogva bújik az erős kar védelmébe, megpihenteti fejét a kolosszus mellkasán, közben gondolataiban helyére kerül a világ, ami most sokkal könnyebbnek tűnik, mint amilyen.
Bőrén érzi az érintéseket, a lágy simogatást, így hiába hallanak a hegyeskés fülek hangokat, nem törődik velük, kizárja őket, hogy Gabrien lassuló lélegzetét és szívének dobogását hallgathassa. Gondol rá, hogy talán fel kéne kelni, legalább csak azért, hogy kinézzen egy picit, de nem akar kimászni. Ha komolyan baj van, az úgyis nagyobb hangot ver, ami tényleg behallatszik a jurtaszerű sátorba.
Egyre nehezebbnek érzi szemhéjait, minden pislogásért meg kell küzdenie, hogy az egyre sötétebb félhomályban még lássa a sátor falát, a takaró anyagát vagy épp a fel-le emelkedő mellkast. Némán pihen, ahogy azt a férfi is teszi, ám ő álmos. Nem a közeljövőben tért nyugovóra teli hassal, biztonságban és kényelemben.
A lány nem kudarcként éli meg, hogy nem engedték be a sátorváros erődjébe. Teljesen megérti, hogy az ott az otthonuk, vigyáznak rá, óvják, mint most őt Gabrien. Kicsit arra a falura emlékezteti, ahonnan jött. Bár ott ő is kirekesztett volt, amiért nem úgy fogant, ahogyan kellett volna.
Elbóbiskol egy picit, majd felébred, amikor a kolosszus finoman magához szorítja. Elégedetten dorombol és azzal a lendülettel alszik vissza remélve, hogy a holnap is hasonlóan szép lesz, mint amilyen ez volt.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 18:21:36
Üzenet elküldve: 2015-01-07 18:21:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Khan Lero//
*Elég határozott nyomatékosítást kap rá, hogy az egyetlen járható út az, ha veszteg marad. Nem az a fajta ő, aki lerágná a saját lábát is csak hogy szabadulhasson. (Vagy csak még nem ért el a kétségbeesés azon fokára.) Egyelőre mérlegel. Próbál hideg fejjel gondolkodni. Nehezen megy, de feladja. Az erősebb akarata alá hajlik, bármennyire is tiltakozik ellene ziháló szabadulni vágyása. Kimerült, zsibbadt reszketés fészkeli magát a tagjaiba. Nem tud mit tenni és ez az érzés nyomasztó góccá sűrűsödik a gyomrában.
Amikor a férfi előrevetíti, hogy elereszti ebből a nyomorult helyzetből, az élet hirtelen újra felszínre bukik a megtört tekintetben. Remény éled benne, ami most a világot jelenti.*
- Igen... *suttogja elcsukló hangon, mert hiszi is meg nem is, hogy a másik igazat szólt.
Mikor szabadul, még azelőtt, hogy talpra állna, máris távolabb húzódik a férfitól. Legalább olyan messze, hogy a keze el ne érhesse. Feszült figyelmű tekintete iramodni készülő vadéra hajaz, de nem moccan. Az igazat megvallva sajog minden tagja, de akár örökös bérlővé fogadná ezt a sajgást, csak kapná vissza drága magányát, mellyel ezeddig oly békében elvolt.
Nagyot nyel. Söpör egyet-kettőt a ruháján, hiszen így szólt a feltétel, de nem igazán tud másra gondolni, mint hogy elfusson innét. Zsibonganak az izmai a késztetéstől.
Most azt várják tőle, hogy prezentáljon valamit, ami elég hasznos, hogy mérlegre tétessék az előnnyel, amit ő maga ajándékként jelentene mint a kedvezőbb fogadtatás záloga.
Az ég világon semmije nincs, amit felajánljon. Ami számára érték, azzal jó esetben is csak kinevetnék. Egyre kevesebb esélyt lát rá, hogy békés úton tegyenek pontot ennek a balul sikerült kalandnak a végére. A helyzet viszont úgy áll, hogy most már jóval óvatosabban néz szembe a fickóval, aki továbbra is fegyvertelennek tűnik.*
- Tartsd meg az aranyat *biccent kurtán a hóban heverő erszény felé.* - Kifizettem vele a tanulópénzemet. A leckét pedig meg is köszönöm alázattal *mondja, s jobbját a kardja markolatára csúsztatja.* - De zárjuk le itt.
- Ne közelíts *kezd el lassan hátrálni* - és úgy békével távozom.
*Elég határozott nyomatékosítást kap rá, hogy az egyetlen járható út az, ha veszteg marad. Nem az a fajta ő, aki lerágná a saját lábát is csak hogy szabadulhasson. (Vagy csak még nem ért el a kétségbeesés azon fokára.) Egyelőre mérlegel. Próbál hideg fejjel gondolkodni. Nehezen megy, de feladja. Az erősebb akarata alá hajlik, bármennyire is tiltakozik ellene ziháló szabadulni vágyása. Kimerült, zsibbadt reszketés fészkeli magát a tagjaiba. Nem tud mit tenni és ez az érzés nyomasztó góccá sűrűsödik a gyomrában.
Amikor a férfi előrevetíti, hogy elereszti ebből a nyomorult helyzetből, az élet hirtelen újra felszínre bukik a megtört tekintetben. Remény éled benne, ami most a világot jelenti.*
- Igen... *suttogja elcsukló hangon, mert hiszi is meg nem is, hogy a másik igazat szólt.
Mikor szabadul, még azelőtt, hogy talpra állna, máris távolabb húzódik a férfitól. Legalább olyan messze, hogy a keze el ne érhesse. Feszült figyelmű tekintete iramodni készülő vadéra hajaz, de nem moccan. Az igazat megvallva sajog minden tagja, de akár örökös bérlővé fogadná ezt a sajgást, csak kapná vissza drága magányát, mellyel ezeddig oly békében elvolt.
Nagyot nyel. Söpör egyet-kettőt a ruháján, hiszen így szólt a feltétel, de nem igazán tud másra gondolni, mint hogy elfusson innét. Zsibonganak az izmai a késztetéstől.
Most azt várják tőle, hogy prezentáljon valamit, ami elég hasznos, hogy mérlegre tétessék az előnnyel, amit ő maga ajándékként jelentene mint a kedvezőbb fogadtatás záloga.
Az ég világon semmije nincs, amit felajánljon. Ami számára érték, azzal jó esetben is csak kinevetnék. Egyre kevesebb esélyt lát rá, hogy békés úton tegyenek pontot ennek a balul sikerült kalandnak a végére. A helyzet viszont úgy áll, hogy most már jóval óvatosabban néz szembe a fickóval, aki továbbra is fegyvertelennek tűnik.*
- Tartsd meg az aranyat *biccent kurtán a hóban heverő erszény felé.* - Kifizettem vele a tanulópénzemet. A leckét pedig meg is köszönöm alázattal *mondja, s jobbját a kardja markolatára csúsztatja.* - De zárjuk le itt.
- Ne közelíts *kezd el lassan hátrálni* - és úgy békével távozom.
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 16:54:30
Üzenet elküldve: 2015-01-07 16:54:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat//
//Kaiyko és Khan//
*Néma árnyék a sötétben. Nem több fagyott kőszobornál. Vállára szemez a hó fehér prémet, vörös haját is megfesti foltokban. De azért kellően éber. Figyel mindenre. Mozgásra, légvételre, hangokra. A tábor, és az erőd körül már csendbe fulladt a világ, még távoli nesz sem űzi szét a puha hótakaró alá temetett világ némaságát.
Ilyen éji csendben nem nehéz elkapni néhány szót, főleg, ha némi dulakodás közben mondják el azokat, még ha kiejtője igyekszik is nem túl hangosan beszélni. De miért is suttogna amaz, hiszen nem sejti még, szavainak és tettének fül és szemtanúja van. S ha nem is ért minden szót tisztán, de a többször is elhangzó Thargodar-Thargarod nevek megütik fülét mindenképpen. S ha a klánról és a törzsről van szó, akkor legyen bármi is a körítés, arra ő azért kíváncsi.
S ha nem hall egészen jól, hát két lépés nem a világ. Megteszi, hogy aztán újra mozdulatlan, néma kőszoborrá váljon a sötétben. S bár sokkal többet nem lát, mint előtte, de talán a szavak közül több eljut füléhez. Kezében a parittya használatra kész, és nem tart semeddig az sem, hogy rövid kardját elővonja, ha erre lesz szüksége. Azt még most nem tudná megmondani, melyik fél oldalára álljon, s ha közbe is lép az események folyamába, a másik kettő nem fog-e aztán össze.
No de nem ezért tanult annyit, hogy egy ilyen helyzet megijessze. Azt még ő sem sejti, hogy nem messze tőlük a másik vörös is készenlétben hallgatózik, s épp oly mozdulatlan várakozó, mint ő maga.*
//Kaiyko és Khan//
*Néma árnyék a sötétben. Nem több fagyott kőszobornál. Vállára szemez a hó fehér prémet, vörös haját is megfesti foltokban. De azért kellően éber. Figyel mindenre. Mozgásra, légvételre, hangokra. A tábor, és az erőd körül már csendbe fulladt a világ, még távoli nesz sem űzi szét a puha hótakaró alá temetett világ némaságát.
Ilyen éji csendben nem nehéz elkapni néhány szót, főleg, ha némi dulakodás közben mondják el azokat, még ha kiejtője igyekszik is nem túl hangosan beszélni. De miért is suttogna amaz, hiszen nem sejti még, szavainak és tettének fül és szemtanúja van. S ha nem is ért minden szót tisztán, de a többször is elhangzó Thargodar-Thargarod nevek megütik fülét mindenképpen. S ha a klánról és a törzsről van szó, akkor legyen bármi is a körítés, arra ő azért kíváncsi.
S ha nem hall egészen jól, hát két lépés nem a világ. Megteszi, hogy aztán újra mozdulatlan, néma kőszoborrá váljon a sötétben. S bár sokkal többet nem lát, mint előtte, de talán a szavak közül több eljut füléhez. Kezében a parittya használatra kész, és nem tart semeddig az sem, hogy rövid kardját elővonja, ha erre lesz szüksége. Azt még most nem tudná megmondani, melyik fél oldalára álljon, s ha közbe is lép az események folyamába, a másik kettő nem fog-e aztán össze.
No de nem ezért tanult annyit, hogy egy ilyen helyzet megijessze. Azt még ő sem sejti, hogy nem messze tőlük a másik vörös is készenlétben hallgatózik, s épp oly mozdulatlan várakozó, mint ő maga.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 16:39:24
Üzenet elküldve: 2015-01-07 16:39:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiyko //
*Amíg még teheti az elégedett, célját ért emberek mosolyát nyugtatja arcán. Maga előtt persze nem tagadja, hogy tényleg megfordult a fejében a gondolat, miszerint átnyújtja a lovászlányból lett kémet Thargarod illetékeseinek, de minden látszat és feltételezés ellenére tisztább lelkiismerete van és szándékai sem olyan baljósak mint Kaiyko rémületbe kergetett elméje azt most hiszi. Tettei valós szándékúak voltak a tanítás terén, sokkal többet nyer ezzel a lány a jövőben, csak most még nem látja, mert düh, kétségbeesés és szégyenérzet cserél ideiglenes lakóhelyet mellkasában. Nincsen ezzel sem baj, út ez amit a legtöbben mind végigjárnak. Kevesek mondhatják el magukról, hogy természet adta tehetségük van "gazembernek" lenni. Egyenesnek lenni pedig a korukban gyakorlatilag öngyilkosság, kell-e rá ékesebb bizonyíték annál, mint ami az elmúlt néhány percben történt?
A közelben ólálkodók jelenlétéről nem tud, lopva osonnak és csendben szemlélik csak a rövid dulakodás végeredményét, a hóban hasaló lányt és a rajta veszteglő fickót. Hogy valóban hallható-e mindaz, amit Khan elmond épp a szél szeszélyétől függ, no meg attól, hogy a férfi nem az űrnek kívánja kiáltani tanítómesterként fogalmazott szavait. Az alatta fészkelődő Kaiyko miatt igazít valamelyest ülőhelyzetén a férfi is, lehetőleg úgy, hogy Kaiyko azt érezze amit a halász hálójába akadt ponty. Minél tovább és akaratosan vergődik, annál jobban maga köré csavarja börtönének "láncait".*
- Legyen bármilyen hihetetlen is, voltam már ilyen helyzetben és tudom, hogy mi a kiút belőle. Nyughass hát és megtudod vagy megvárhatjuk így is, amíg rájössz magadtól. - *Kétségtelen, hogy az életben gyakran csak a saját maga kárán képes vagy hajlandó az ember megtanulni egy-egy leckét, dacára annak is, ha valaki bíborlepelbe bugyolált tálcán kínálja azt fel neki, semmit nem várva viszonzásul.*
- Kétszáz tallérnál többet is fizethettél volna, ha nem rólam van szó. Most leszállok rólad, te pedig arra használod ki a lehetőséget, hogy leporold magadról a havat. Azután elbeszélgetünk arról, hogy milyen hasznod van, amiért érdemes lemondanom az átadásodról. A lovad ugyan közel, de ne tévesszen meg a testalkatom, nem vagyok olyan lomha mint gondolod. Készen állsz? - *A igenlés érkezhet bármilyen formában, egy morgást is képes lesz azzal azonosítani, persze egy egyértelműbben kifejezett egyetértésnek jobban örülne, de... nem ezen fog finnyáskodni. Ő is leveregeti lábszáráról a porhót és szembefordul Kaiykoval.*
- Nem aranyat akarsz ajánlani, ugye?
*Amíg még teheti az elégedett, célját ért emberek mosolyát nyugtatja arcán. Maga előtt persze nem tagadja, hogy tényleg megfordult a fejében a gondolat, miszerint átnyújtja a lovászlányból lett kémet Thargarod illetékeseinek, de minden látszat és feltételezés ellenére tisztább lelkiismerete van és szándékai sem olyan baljósak mint Kaiyko rémületbe kergetett elméje azt most hiszi. Tettei valós szándékúak voltak a tanítás terén, sokkal többet nyer ezzel a lány a jövőben, csak most még nem látja, mert düh, kétségbeesés és szégyenérzet cserél ideiglenes lakóhelyet mellkasában. Nincsen ezzel sem baj, út ez amit a legtöbben mind végigjárnak. Kevesek mondhatják el magukról, hogy természet adta tehetségük van "gazembernek" lenni. Egyenesnek lenni pedig a korukban gyakorlatilag öngyilkosság, kell-e rá ékesebb bizonyíték annál, mint ami az elmúlt néhány percben történt?
A közelben ólálkodók jelenlétéről nem tud, lopva osonnak és csendben szemlélik csak a rövid dulakodás végeredményét, a hóban hasaló lányt és a rajta veszteglő fickót. Hogy valóban hallható-e mindaz, amit Khan elmond épp a szél szeszélyétől függ, no meg attól, hogy a férfi nem az űrnek kívánja kiáltani tanítómesterként fogalmazott szavait. Az alatta fészkelődő Kaiyko miatt igazít valamelyest ülőhelyzetén a férfi is, lehetőleg úgy, hogy Kaiyko azt érezze amit a halász hálójába akadt ponty. Minél tovább és akaratosan vergődik, annál jobban maga köré csavarja börtönének "láncait".*
- Legyen bármilyen hihetetlen is, voltam már ilyen helyzetben és tudom, hogy mi a kiút belőle. Nyughass hát és megtudod vagy megvárhatjuk így is, amíg rájössz magadtól. - *Kétségtelen, hogy az életben gyakran csak a saját maga kárán képes vagy hajlandó az ember megtanulni egy-egy leckét, dacára annak is, ha valaki bíborlepelbe bugyolált tálcán kínálja azt fel neki, semmit nem várva viszonzásul.*
- Kétszáz tallérnál többet is fizethettél volna, ha nem rólam van szó. Most leszállok rólad, te pedig arra használod ki a lehetőséget, hogy leporold magadról a havat. Azután elbeszélgetünk arról, hogy milyen hasznod van, amiért érdemes lemondanom az átadásodról. A lovad ugyan közel, de ne tévesszen meg a testalkatom, nem vagyok olyan lomha mint gondolod. Készen állsz? - *A igenlés érkezhet bármilyen formában, egy morgást is képes lesz azzal azonosítani, persze egy egyértelműbben kifejezett egyetértésnek jobban örülne, de... nem ezen fog finnyáskodni. Ő is leveregeti lábszáráról a porhót és szembefordul Kaiykoval.*
- Nem aranyat akarsz ajánlani, ugye?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600