//Kagan//
- Nos, valóban, igen formás feneke van. *mosolyodik el finoman a Hadúr megjegyzésére, hiszen pont ez volt az egyik, ha nem a legfőbb ok, amiért a vöröskét megpróbálta becsábítani az ágyába* Ha pedig adsz neki még egy esélyt, nagyúr, meggyőződésem, hogy jóvá fogja tenni ostoba hibáját.
//Radkraal//
*De még mennyire, hogy jóvá fogja tenni! A jó és tisztességes kancellár még egy mocskos vigyort is megenged magának már a hivatala felé haladva, hiszen már pontosan tudja, hogy ezt az egészet úgy fogja tálalni Gniwmiy-nek, hogy az ő magas közbenjárása mentette meg a legrosszabbtól. Ezért pedig igazán kijár neki némi viszonzás. Hatonként legalább kétszer.
Elégedetten és megkönnyebbülten húzza be maga után az irodája ajtaját.
~Otthon, édes otthon...~
Fáradtan huppan bele nagy karosszékébe az íróasztala mögött, és egy ideig csak néz maga elé. Jólesik egy kicsit ücsörögni, aztán kezét kinyújtja az asztalon árválkodó boroskancsó felé és tölt magának. Lassan kortyolgatja az italt, azután munkához lát. Leemeli a polcról a thargok névsorát tartalmazó vaskos kódexet és a Kagan által említetteket, bizonyos Akhlee Nohrayas Armitey-t és Rothawdar Arskeliss-t törli a nyilvántartásból. Egyik név sem mond neki semmit, de hát a Hadúr azt is mondta, hogy újoncok voltak. Talán csak nem feleltek meg, de ez már nem az ő dolga. Pipára gyújt, és füstfelhőbe burkolózva húzza ki Moglur Grukmalogot, az óriást is. Két új nevet is feljegyez, és a visszatérőt is bevezeti a könyvbe. Ezeket talán nem kell majd hamar törölnie. Ezután egy tiszta lapot húz maga elé és részletes jelentést ír a Kikötőben történtekről. Leírja azt általa ismert neveket, megemlíti Rozakot, Sophie-t és a kimondhatatlan, de nem leírhatatlan nevű gnómot. Természetesen kimerítően taglalja a Vihar Fiainak elvetemültségét is. Egy másik lapon pedig megfogalmazza a levelet a haramiáknak.
A Vihar Fiainak
Kagan Thargodar vagyok, a Thargodar Nemesi Ház feje, Amon Ruadh Hadura, a Délvidék Felvigyázója, tagja a vitéz és nemes Nagytanácsnak. Tudomásomra jutott, hogy néhányan a Vihar Fiai közül a Kikötőben megtámadták és kifosztották személyes megbízottamat, a Vashegy kancellárját és társát. E botor és meggondolatlan tettükkel úgy engem, mint a Vashegy teljes népét megsértették.
Jóindulatom jeleként ezt a fájó tudatlanság számlájára írom. Mindazonáltal eme írás kézhez vételétől számítva egy haton belül elvárom a Vashegyre a Vihar Fiainak vezetőit, hogy ezen incidensre elfogadható magyarázatot halljak tőlük, és fogadhassam bocsánatkérésük. Biztos vagyok benne, hogy a Vihar Fiai bölcs megfontolással arra jutnak, hogy nem kívánnak vészt idézni az fejükre, és eleget tesznek akaratomnak.
Kelt a Vashegyen, az e.sz. szerinti 6885-ik esztendő mezők, rétek havának 16-ik napján
Kagan Thargodar, s.k.
Miután pedig mindennel végzett, magához vesz még egy kisebb paksamétát üres papírokból, tollat és tinát, majd a Kancellária ajtaját becsukva maga mögött visszaindul az erőd felé.*