//Kapuban//
//Rolf, Amoni őrség//
– Jó. Hehe. * Nevet fel szórakozottan. Most, hogy jobban belegondol, Rolf tényleg elég magányosan éldegél itt – már, ha az állatokat nem számítjuk és, ha nem rejteget egy falunyi fehér ruhást a pincéjében. Remek lehet a vidéki levegő, a parasztság, a trágya egész napos illatozása, az egyedüllét, meg a többi. Talán még a királyok is erre vágynak titokban. *
– Hehe. Ilyen egyszerű? Bizony, elég könnyűnek tűnik, bizony. * Vigyorogva bólogat, épp csak nem nevet – pedig akkor igazán tömören lenne bemutatva Parden egzisztenciája. *
– Akkor Rolf Vónék, királyok leszünk, bizony! * Nincs ugyan még hatalma, se pénze, se erős legényei (mindössze Rolf), se ismerősei; de mindennek eljön az ideje. *
– Jó. Hehe, bizony jó. * Helyesel Rolf szavaira a békát és patkányt illetően, noha nem emlékszik rá, hogy bármelyiket is kóstolta volna.
Még csak nem is pipázott korábban, így ügyetlenül próbálkozik és lesi, hogy a nagy és erős társ miként csinálja. Látszólag Parden is határozottan ugyanazt ismétli meg, neki mégis köhögő rohamot vált ki az összes próbálkozás. Ennek köszönhetően egy idő után megunja és elkönyveli paraszti hóbortnak a csibukolást.
A Vashegyisek történetét hallgatva egyrészt álmosság lesz úrrá rajta. Másrészt a nyaka is megfájdul, amikor botor módon követni kezdi Rolf kezét, mikor amaz azt mutatja, hogy merről jöttek. *
– Hű! A fehér ruhások is úgy jöttek először, bizony! Csak úgy körbe-körbe, nem lehetett menekülni, nem bizony! * Asszociál rögtön az ellenségre. Mint mindig, mindenről. Ez máris egy rossz pont a Vashegyisek számára. Ráadásul közük van Dino-hoz is, úgyhogy biztosan nem teljesen tiszták. Persze nem is biztos, hogy Dino itt van, vagy, valaha is itt volt, de akkor sem lehetnek teljesen tiszták, mert senki sem az Pardenen kívül.
Meglepően gyorsan felérnek, a "vashegy" elnevezés miatt valami nagyobbra számított a férfi. Rolfnak bólint és vigyorogva szája elé teszi mutatóujját. *
– Psszt! * Ezután pedig figyel. Úgy fest, az egyik őr ugyanazt a nemes feladatot kapta társától, mint Parden: maradjon csöndben. Vagy csak alapvetően tudja, hogy érdemes hallgatnia. A másik meg… Ő meg valami hadúrra hivatkozva nem engedi be a duót. Erre Parden összeráncolt szemöldökkel néz Alyo-ra és kinyújtja nyelvét. Csak rövid ideig – talán fel sem tűnik a fél-elfnek, ha nem épp Pardenre néz. *
– Gonosz fehér ruhások… * Morgolódik, majd Rolfra néz. * Lelőjük őket, vagy megyünk abba a tavernába? Hehe… * A nevetés ellenére teljesen komolyan gondolja az ötletet. *