Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 15:07:49
Üzenet elküldve: 2015-01-07 15:07:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Akheelban az édes szörp elindított valami egészen hétköznapit. Hiába kutatott Ro után, nem lelt a sötétben az óriás nyomára, na meg mivel a hideg miatt eléggé kellett már pisilnie, annyira nem is kereste. Inkább egy nyugodt kis zugot keresett magának az idegenek lovai közelében és behúzódik a gyér bozótosba. A sötét ápol, s eltakar a hiányos aljnövényzet ellenére is.*
-Na mán' ideje volt.
*Nyugtázza magában a dolgot és tovább is állna, mert másra nincsen ingerenciája jelenleg, de akkor megüti fülét a kinti események zaja és úgy dönt nincs neki sürgős intézni valója, szívesen guggol még a sárgája felett, csak óvatosan felrángatja nadrágját, hogy ne kelljen a gyógyító sátorban rostokolnia a következő napokban.*
~Ó, igen. Ez az a Khan fickó, de ki a másik bige?~
-Na mán' ideje volt.
*Nyugtázza magában a dolgot és tovább is állna, mert másra nincsen ingerenciája jelenleg, de akkor megüti fülét a kinti események zaja és úgy dönt nincs neki sürgős intézni valója, szívesen guggol még a sárgája felett, csak óvatosan felrángatja nadrágját, hogy ne kelljen a gyógyító sátorban rostokolnia a következő napokban.*
~Ó, igen. Ez az a Khan fickó, de ki a másik bige?~
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 14:40:34
Üzenet elküldve: 2015-01-07 14:40:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Khan Lero//
*A kísérlet, hogy fordítson az eseményeken, úgy illan el, mint üvegcsébe zárt nyármeleg tél derekán. Egyet se pislant és karcos hódara tolakszik az arcába. A karjába feszülő fájdalommal hiába szisszen versenyt, az azért csak kicsavarja kezéből az apró pengét.
Még mindig csak döbbenten tapogatózik az elmúlt néhány pillanat eseményei után. Egy apró hiba és úgy teperték földre, mint a vágni szánt bárányt. Moccanni se bír, csak riadtan kapkodja a levegőt. Izmai még mindig feszülnek, csak akkor ernyed el, mikor a fickó újra megszólal.
Még egy ilyen bolond nem született a világra, aki csengő aranyon vesz magának balsorsot és megaláztatást! A kioktató monológra csikordulnak a fogai, s a rémület néhány pillanatra dühvé színeződik. Ó, csak fordíthatna néhány minutumot az idő kerekén visszafelé, mikor kezét még a kardja markolatán tartotta...*
~ostoba fruska, a cudar valóság képébe vicsorogsz, mikor játszi könnyeden legyűrt egy fegyvertelen senkiházi?~
*Dühe szégyenkezve vonul vissza, s ő tovább hallgatja az önjelölt bíra kritikáit. Hathatós lecke ez. Könyörtelenül szókimondó lecke, de bár gyalázatosan elbántak vele, már csak azt várja, hogy a fickó elszedje a maradék pénzét, hallasson valami gúnyos kacajt epilógusként, aztán hagyja kettesben a naiv elgondolásaival, melyekkel lesz miről számot vetni.
A vér csak akkor hűl meg az ereiben, amikor a másik mondandója végére ér. Ajánlólevél? Ő?
A durva kellemetlenség hirtelen vérkomoly pofával néz vele szembe.*
~nem, nem, nem, NEM! Ez nem lehet!~
*Reménytelen vergődése új erőre kap, míg egészen ki nem fárad benne. Mit számít most a neve? Mit számít bármi is? Ez a kutyafattya jóval többel tervezi megrabolni, mint amit ésszel felfoghat.*
- Eressz *sziszegi s nagyokat fújtat a hasztalan erőlködéstől.* - Kérlek... *Úgy szűköl e szó, olyan kelletlenül és mégis megejtően könyörgőn, mintha minden elhatározást képes volna meglágyítani.*
- Bejutsz te nélkülem is *mondja törődött hangon.* - S többet nyersz azzal, ha lekötelezel a szabadságommal, mint ha odavetsz a semmiért. Esküszöm.
*Egyszer már belebukott az alkudozásba ezzel a fickóval, de most nincs más választása. Mit ajánlhatna? Még több pénzt? Amije volt, valószínűleg hamarosan felprédálja ez az alak kérés vagy egyezkedés nélkül is.*
*A kísérlet, hogy fordítson az eseményeken, úgy illan el, mint üvegcsébe zárt nyármeleg tél derekán. Egyet se pislant és karcos hódara tolakszik az arcába. A karjába feszülő fájdalommal hiába szisszen versenyt, az azért csak kicsavarja kezéből az apró pengét.
Még mindig csak döbbenten tapogatózik az elmúlt néhány pillanat eseményei után. Egy apró hiba és úgy teperték földre, mint a vágni szánt bárányt. Moccanni se bír, csak riadtan kapkodja a levegőt. Izmai még mindig feszülnek, csak akkor ernyed el, mikor a fickó újra megszólal.
Még egy ilyen bolond nem született a világra, aki csengő aranyon vesz magának balsorsot és megaláztatást! A kioktató monológra csikordulnak a fogai, s a rémület néhány pillanatra dühvé színeződik. Ó, csak fordíthatna néhány minutumot az idő kerekén visszafelé, mikor kezét még a kardja markolatán tartotta...*
~ostoba fruska, a cudar valóság képébe vicsorogsz, mikor játszi könnyeden legyűrt egy fegyvertelen senkiházi?~
*Dühe szégyenkezve vonul vissza, s ő tovább hallgatja az önjelölt bíra kritikáit. Hathatós lecke ez. Könyörtelenül szókimondó lecke, de bár gyalázatosan elbántak vele, már csak azt várja, hogy a fickó elszedje a maradék pénzét, hallasson valami gúnyos kacajt epilógusként, aztán hagyja kettesben a naiv elgondolásaival, melyekkel lesz miről számot vetni.
A vér csak akkor hűl meg az ereiben, amikor a másik mondandója végére ér. Ajánlólevél? Ő?
A durva kellemetlenség hirtelen vérkomoly pofával néz vele szembe.*
~nem, nem, nem, NEM! Ez nem lehet!~
*Reménytelen vergődése új erőre kap, míg egészen ki nem fárad benne. Mit számít most a neve? Mit számít bármi is? Ez a kutyafattya jóval többel tervezi megrabolni, mint amit ésszel felfoghat.*
- Eressz *sziszegi s nagyokat fújtat a hasztalan erőlködéstől.* - Kérlek... *Úgy szűköl e szó, olyan kelletlenül és mégis megejtően könyörgőn, mintha minden elhatározást képes volna meglágyítani.*
- Bejutsz te nélkülem is *mondja törődött hangon.* - S többet nyersz azzal, ha lekötelezel a szabadságommal, mint ha odavetsz a semmiért. Esküszöm.
*Egyszer már belebukott az alkudozásba ezzel a fickóval, de most nincs más választása. Mit ajánlhatna? Még több pénzt? Amije volt, valószínűleg hamarosan felprédálja ez az alak kérés vagy egyezkedés nélkül is.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 12:52:26
Üzenet elküldve: 2015-01-07 12:52:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Egy sátorban - csak kettő... //
*A gyönyör utolsó hullámai még tudatának peremét ostromolják, ám a kéj apálya már visszahúzódóban, hogy teret engedjen a józan gondolatoknak.
A kolosszus mellkasa még szaporán emelkedik-süllyed, amikor Janemita elhelyezkedik rajta. Az izmos kar átkarolja a vállát, óvón fogja körbe, mintha meg akarná védeni a sátorba utat találó hidegtől.
Jobbjával a mellette pihegő lány vállára húzza a takarót, hisz a forró percek ellenére tényleg hideg a levegő odabent.
Lassan megnyugszik a teste, a légzése lelassul ám nem képes elaludni. Napszín tekintete a sátor ponyváját fürkészi a csaknem teljesen leégett gyertya pislákoló fényénél.
Kellemes fáradtságot érez, melyet csak akkor érezhet az ember, ha olyan kéjben volt része, mely teljesen kitöltötte és beragyogta a lelkét.
Nem gondol most ő semmivel, sem a múlttal, sem a jelennel, de még a jövő sem izgatja igazán. Egyelőre csak a sátor és a forró test létezik mellette, mely melegével táplálja az övét és viszont.
Szótlan hallgatja Janemita egyenletes légzését, miközben lassan, sima mozdulatokkal simogatja a vállát. Nem gondolta még, amikor elindult a Pegazusból, hogy ilyen élményben lesz része, főleg nem azután, hogy nem jutottak be a Thargarodba.
Ám a hajnal még messze, bár igazából nem is tudja, mennyire járhat az idő. A nap első sugarai úgyis jelzik majd neki, ha eljött az ideje, hogy felkeljen.
Kicsit szorosabbra fonja az ölelést Janemita körül, épp csak egy apró mozdulattal, majd tovább figyeli, ahogy a sátorban egyre több zugot és teret ölel magához a sötétség, ahogy a gyertya lassan, de biztosan veszíti el harcát a homály ellen.*
*A gyönyör utolsó hullámai még tudatának peremét ostromolják, ám a kéj apálya már visszahúzódóban, hogy teret engedjen a józan gondolatoknak.
A kolosszus mellkasa még szaporán emelkedik-süllyed, amikor Janemita elhelyezkedik rajta. Az izmos kar átkarolja a vállát, óvón fogja körbe, mintha meg akarná védeni a sátorba utat találó hidegtől.
Jobbjával a mellette pihegő lány vállára húzza a takarót, hisz a forró percek ellenére tényleg hideg a levegő odabent.
Lassan megnyugszik a teste, a légzése lelassul ám nem képes elaludni. Napszín tekintete a sátor ponyváját fürkészi a csaknem teljesen leégett gyertya pislákoló fényénél.
Kellemes fáradtságot érez, melyet csak akkor érezhet az ember, ha olyan kéjben volt része, mely teljesen kitöltötte és beragyogta a lelkét.
Nem gondol most ő semmivel, sem a múlttal, sem a jelennel, de még a jövő sem izgatja igazán. Egyelőre csak a sátor és a forró test létezik mellette, mely melegével táplálja az övét és viszont.
Szótlan hallgatja Janemita egyenletes légzését, miközben lassan, sima mozdulatokkal simogatja a vállát. Nem gondolta még, amikor elindult a Pegazusból, hogy ilyen élményben lesz része, főleg nem azután, hogy nem jutottak be a Thargarodba.
Ám a hajnal még messze, bár igazából nem is tudja, mennyire járhat az idő. A nap első sugarai úgyis jelzik majd neki, ha eljött az ideje, hogy felkeljen.
Kicsit szorosabbra fonja az ölelést Janemita körül, épp csak egy apró mozdulattal, majd tovább figyeli, ahogy a sátorban egyre több zugot és teret ölel magához a sötétség, ahogy a gyertya lassan, de biztosan veszíti el harcát a homály ellen.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 12:35:36
Üzenet elküldve: 2015-01-07 12:35:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat//
//Kaiyko és Khan//
*Lehet, hogy tovább kéne mennie, jobban bejárni a környéket, de úgy véli ebben az ítéletidőben, a kutya nem mászkál a hóval borított sziklák között, veszélyeztetve a biztos halált, hogy nyakát töri. Lám, ő is csak éppen megúszta az imént. S míg ezt végig gondolja, leereszkedik a szerpentin úthoz, ami nincs is olyan nagyon messze. Ott aztán megkönnyebbülten sóhajt fel, de nem áll meg várakozni, és csodálni az éjszakai tájat. Léptei visszaindítják az erőd kapuja felé. Természetesen azért figyelmez az útra is. Mivel olyan nagyon messzire nem keveredett a sátortábortól és az erődtől, így hamar eléri a tábor szélét.
Őrjárat. Sejti, hogy ez nem azt jelenti, hogy kint töltött röpke fertály óra után máris térjen vissza, így arra jut, hogy besétál újra a sátrak közé, és majd a kovácsműhelyt is útjába ejti. Ám a sátrak végénél felállított karámok irányából lónyerítés hangját sodorja a szél. Csak nem valami vadállat jár arra felé? Gondolkodás nélkül fordítja lépéseit abba az irányba.
Megpróbál amennyire csak tud, csendben mozogni,elkerülve a halványan pislákoló fáklyát fényét. Ide már azért nem annyira érnek el a fények, de egy elsuhanó árnyék még észlelhető lehet. Ha vadállat mászkál a tábor szélénél, azt is csak csendben képes becserkészni. Így a parittyát megigazítja, hogy ha használni kell, ne legyen akadály. A kis lövedék biztosan pihen a bőr kosárban, a szíjak sincsenek összegabalyodva.
Az utolsó sátor fala mellett már araszolva halad, s talán ennek köszönheti, hogy még nem lép ki onnan, de már hallja az elhangzó utolsó szavakat, melyekben felismeri az egyik érkező férfi hangját. Ez az a Khan akármi nevű fickó. Nyugtázza már is, és kis idő kell, míg a halkan hozzáérő szavak egy része eljut a tudatáig.
Természetesen megtorpan. Alakját és árnyékát takarja a mellette emelkedő sátor, mely elválasztja őt a fényektől, cserébe egészen tűrhetően kiveszi a két alakot, melyek közül az egyik fekszik, a másik meg azon foglal épp helyet. Ha nem hallott volna semmit, arra is gondolhatna, két idegen nyúzza egymást. Nincs is ezzel semmi gond, amíg a klán vagyonát, dolgait nem károsítják. Még az sem érdekelné, ha megölnék egymást. De hát eljutott hozzá néhány szó, melyek értelmet is nyertek, így még inkább kíváncsi arra, hogy mi is fog történni a továbbiakban. Egyelőre még nem akar beleavatkozni. Így legalább megmutatkozik, ki miféle is valójában. Persze, azt nem látja, hogy az, aki fekszik, csak Khan alakját ismeri fel. Mindenesetre készenlétben lesz, s most bánja, hogy Syoud-dal nem beszélt meg valami egyezményes jelet, amivel valamiféle segítséget kérhetne. Na mindegy. Majd ezt legközelebb nem felejti el. Most a jelen helyzetre igyekszik koncentrálni, szemmel tartva a két alakot.*
//Kaiyko és Khan//
*Lehet, hogy tovább kéne mennie, jobban bejárni a környéket, de úgy véli ebben az ítéletidőben, a kutya nem mászkál a hóval borított sziklák között, veszélyeztetve a biztos halált, hogy nyakát töri. Lám, ő is csak éppen megúszta az imént. S míg ezt végig gondolja, leereszkedik a szerpentin úthoz, ami nincs is olyan nagyon messze. Ott aztán megkönnyebbülten sóhajt fel, de nem áll meg várakozni, és csodálni az éjszakai tájat. Léptei visszaindítják az erőd kapuja felé. Természetesen azért figyelmez az útra is. Mivel olyan nagyon messzire nem keveredett a sátortábortól és az erődtől, így hamar eléri a tábor szélét.
Őrjárat. Sejti, hogy ez nem azt jelenti, hogy kint töltött röpke fertály óra után máris térjen vissza, így arra jut, hogy besétál újra a sátrak közé, és majd a kovácsműhelyt is útjába ejti. Ám a sátrak végénél felállított karámok irányából lónyerítés hangját sodorja a szél. Csak nem valami vadállat jár arra felé? Gondolkodás nélkül fordítja lépéseit abba az irányba.
Megpróbál amennyire csak tud, csendben mozogni,elkerülve a halványan pislákoló fáklyát fényét. Ide már azért nem annyira érnek el a fények, de egy elsuhanó árnyék még észlelhető lehet. Ha vadállat mászkál a tábor szélénél, azt is csak csendben képes becserkészni. Így a parittyát megigazítja, hogy ha használni kell, ne legyen akadály. A kis lövedék biztosan pihen a bőr kosárban, a szíjak sincsenek összegabalyodva.
Az utolsó sátor fala mellett már araszolva halad, s talán ennek köszönheti, hogy még nem lép ki onnan, de már hallja az elhangzó utolsó szavakat, melyekben felismeri az egyik érkező férfi hangját. Ez az a Khan akármi nevű fickó. Nyugtázza már is, és kis idő kell, míg a halkan hozzáérő szavak egy része eljut a tudatáig.
Természetesen megtorpan. Alakját és árnyékát takarja a mellette emelkedő sátor, mely elválasztja őt a fényektől, cserébe egészen tűrhetően kiveszi a két alakot, melyek közül az egyik fekszik, a másik meg azon foglal épp helyet. Ha nem hallott volna semmit, arra is gondolhatna, két idegen nyúzza egymást. Nincs is ezzel semmi gond, amíg a klán vagyonát, dolgait nem károsítják. Még az sem érdekelné, ha megölnék egymást. De hát eljutott hozzá néhány szó, melyek értelmet is nyertek, így még inkább kíváncsi arra, hogy mi is fog történni a továbbiakban. Egyelőre még nem akar beleavatkozni. Így legalább megmutatkozik, ki miféle is valójában. Persze, azt nem látja, hogy az, aki fekszik, csak Khan alakját ismeri fel. Mindenesetre készenlétben lesz, s most bánja, hogy Syoud-dal nem beszélt meg valami egyezményes jelet, amivel valamiféle segítséget kérhetne. Na mindegy. Majd ezt legközelebb nem felejti el. Most a jelen helyzetre igyekszik koncentrálni, szemmel tartva a két alakot.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 12:02:09
Üzenet elküldve: 2015-01-07 12:02:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiyko //
*Ahogy tenyerének bőre ráfeszül a lány csuklójára már tudja, hogy nyert az ügye. A harc, bármilyen piedesztálra is próbálják emelni elmék akik szeretnék többnek, valami sokkal művészibbnek látni az egészet... annál sokkal elemibb, tanulhatóbb és használhatóbb a mindennapok gyakorlatában. Olyan ez, mint a tánc: néhány alaplépéssel az átlagos ember képességei fölé emeltetik az egyén és érvényesítheti a gyenge fölött akaratát. Nincsen gonoszság ebben, a világ rendje volt ez már ezelőtt ezredévekkel is, s igaz meglepetésére szolgálna a rókavigyorú zsoldosnak ha az eztán következő generációk deklarálnának fajok közötti tartós békét.
Az esést, bárhogy végződjék is nem várja ki, ha helyben maradna azzal kelletlen hátrányba taszítaná saját magát, ez pedig esze ágában sincs. Oldalra fordul, el Kaiyko elől és csavar egyet a karon, majd ráfog másik kezével is. Nem tétovázik annyi időt, hogy holmi rejtve hordott pengék használatba vétethessenek. Előzőleg már vétett ilyen hibát, erre húsába mart mementó emlékezteti.
Földre kényszeríti Kaiykot teljesen, s ha mégis vágással próbálkozna úgy tovább feszíti a lány karját. Űzi némi kíváncsiság is, vajon a másiknak akarata bírja tovább vagy karjának hajlékonysága? Nem teljesen érzéketlen a kétségbeesésre ami a lányt uralja jelen pillanatban, és bár Khan nem tűnik habozó fajta embernek ha cselekednie kell, valami hibádzik mindabból amit csinál. A gyilkos, valódi ártani kívánó szándék elmarad tetteiből. Hogyha Kaiyko "engedelmesen" hagyja magát, a zöldszemű a továbbiakban egyszerűen fogja magát és a másik hátára ül lovaglóülésben úgy, hogy térdeit a lány karjainak földre szorításához használja. Ahhoz, amit tenni készül kényelmesebb pozícióra van szüksége annál, amiben jelenleg áll. Kaiyko talán arra vár, hogy karját törik, Khan nem csodálná ha az erőszaktétel rémképe is kísértené a fiatal fehérnép szívét. Félhangosan és eluntan sóhajt, mint aki egész napos megterhelő munkát követően pihen meg, jól megérdemelten.*
- Hadd szolgáljak néhány válasszal rögtön: az erődöt elnézve néhány tucatnyian lehetnek, ellátmány ügyében szerezhetsz információt a Kikötőben is, kevesebb aranyért mint éntőlem tennéd. Amikor nincsen Amon Ruadhon a vezér, a helyettese látja el tisztét. Vannak szolgáik, és úgy szerzik őket, hogy buta kérdéseket tesznek fel meggondolatlanul. - *Kezeit combjaira helyezi, ha harmadik fél látja őket úgy tűnhet mintha Khan egy zsámolyon ülne, holmi nagyúrhoz hasonlóan.*
- És végezetül: bárkire veszélyt jelentenek, aki céljaik útjába kerül. De eleget Thargarodról. Beszéljünk arról, ami itt történt. Remélem világos minden és első lecke gyanánt megteszi. Ha tárgyalni akarsz és megvásárolni magadnak valakit, válogasd meg gondosan, hogy ki lesz az. Nem mondom, hogy nagyobb szerencsével fogsz legközelebb járni, mert jelenleg te jelented nekem az ingyen úti passzust Thargarodba. Lefogadom, hogy remek ajánlólevél lesz úgy odaállítanom, hogy az első éjjel máris imposztort fogtam a fennsíkon, nem gondolod...? Mit mondtál, hogy is hívnak? - *Tudja jól, hogy Kaiyko nem árult el semmiféle nevet, de ha meg is tette volna, valószínűleg egy hamisat kapott volna Khan.*
- Ha szerencséd van és értesz néhány dologhoz talán billogot ütnek rád és megengedik hogy az erőd népét szolgáld.
*Ahogy tenyerének bőre ráfeszül a lány csuklójára már tudja, hogy nyert az ügye. A harc, bármilyen piedesztálra is próbálják emelni elmék akik szeretnék többnek, valami sokkal művészibbnek látni az egészet... annál sokkal elemibb, tanulhatóbb és használhatóbb a mindennapok gyakorlatában. Olyan ez, mint a tánc: néhány alaplépéssel az átlagos ember képességei fölé emeltetik az egyén és érvényesítheti a gyenge fölött akaratát. Nincsen gonoszság ebben, a világ rendje volt ez már ezelőtt ezredévekkel is, s igaz meglepetésére szolgálna a rókavigyorú zsoldosnak ha az eztán következő generációk deklarálnának fajok közötti tartós békét.
Az esést, bárhogy végződjék is nem várja ki, ha helyben maradna azzal kelletlen hátrányba taszítaná saját magát, ez pedig esze ágában sincs. Oldalra fordul, el Kaiyko elől és csavar egyet a karon, majd ráfog másik kezével is. Nem tétovázik annyi időt, hogy holmi rejtve hordott pengék használatba vétethessenek. Előzőleg már vétett ilyen hibát, erre húsába mart mementó emlékezteti.
Földre kényszeríti Kaiykot teljesen, s ha mégis vágással próbálkozna úgy tovább feszíti a lány karját. Űzi némi kíváncsiság is, vajon a másiknak akarata bírja tovább vagy karjának hajlékonysága? Nem teljesen érzéketlen a kétségbeesésre ami a lányt uralja jelen pillanatban, és bár Khan nem tűnik habozó fajta embernek ha cselekednie kell, valami hibádzik mindabból amit csinál. A gyilkos, valódi ártani kívánó szándék elmarad tetteiből. Hogyha Kaiyko "engedelmesen" hagyja magát, a zöldszemű a továbbiakban egyszerűen fogja magát és a másik hátára ül lovaglóülésben úgy, hogy térdeit a lány karjainak földre szorításához használja. Ahhoz, amit tenni készül kényelmesebb pozícióra van szüksége annál, amiben jelenleg áll. Kaiyko talán arra vár, hogy karját törik, Khan nem csodálná ha az erőszaktétel rémképe is kísértené a fiatal fehérnép szívét. Félhangosan és eluntan sóhajt, mint aki egész napos megterhelő munkát követően pihen meg, jól megérdemelten.*
- Hadd szolgáljak néhány válasszal rögtön: az erődöt elnézve néhány tucatnyian lehetnek, ellátmány ügyében szerezhetsz információt a Kikötőben is, kevesebb aranyért mint éntőlem tennéd. Amikor nincsen Amon Ruadhon a vezér, a helyettese látja el tisztét. Vannak szolgáik, és úgy szerzik őket, hogy buta kérdéseket tesznek fel meggondolatlanul. - *Kezeit combjaira helyezi, ha harmadik fél látja őket úgy tűnhet mintha Khan egy zsámolyon ülne, holmi nagyúrhoz hasonlóan.*
- És végezetül: bárkire veszélyt jelentenek, aki céljaik útjába kerül. De eleget Thargarodról. Beszéljünk arról, ami itt történt. Remélem világos minden és első lecke gyanánt megteszi. Ha tárgyalni akarsz és megvásárolni magadnak valakit, válogasd meg gondosan, hogy ki lesz az. Nem mondom, hogy nagyobb szerencsével fogsz legközelebb járni, mert jelenleg te jelented nekem az ingyen úti passzust Thargarodba. Lefogadom, hogy remek ajánlólevél lesz úgy odaállítanom, hogy az első éjjel máris imposztort fogtam a fennsíkon, nem gondolod...? Mit mondtál, hogy is hívnak? - *Tudja jól, hogy Kaiyko nem árult el semmiféle nevet, de ha meg is tette volna, valószínűleg egy hamisat kapott volna Khan.*
- Ha szerencséd van és értesz néhány dologhoz talán billogot ütnek rád és megengedik hogy az erőd népét szolgáld.
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 08:22:08
Üzenet elküldve: 2015-01-07 08:22:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Egy sátorban - csak kettő... //
*Nem tudja, mennyi ideje vannak bent, sem azt, hogy eddig mi történt odakint. Gondolatai még csak most igyekeznek vissza egy olyan helyről, ahova akkor mennek, amikor az ösztönök uralkodnak el.
A kolosszus lefordul róla, ő maga a hátán fekszik még egy picit. Piheg, érzi, hogy fáradtsága visszatért és hiába melegedtek ki, most fázik. Befészkeli magát a takaró alá, hogy onnan mászhasson a széles vállra, izmos mellkasra. Szeretne odabújni, átölelni Gabrient. Nem szól, csak laposakat pislogva néz a férfire ajkain elégedett mosollyal. Ha úgy tetszik, a kolosszus kiállta a próbát, a lánynak pedig van egy olyan érzése, hogy ezzel ő is tisztában van.
Úgy képzeli, hogy odakint már egy lélek sincs, talán Thargarod őrei járőröznek néha. Már biztos Hildi is bezárt, elrakva amit az asztalon hagyott 20 aranyat Brynhild Tem'lintumanak
.
Khan valószínűleg legédesebb álmait alussza vagy talán Hildivel melegednek egy takaró alatt, ahogy most ők Gabriennel, amíg a hajnal első sugarai szét nem zúzzák kérészéletű "szerelmüket". Eszébe sem jut, hogy a másik utazó épp egy kémet fogott. Illetve valakit, aki Khant akarta lefizetni, hogy kémkedjen neki.*
*Nem tudja, mennyi ideje vannak bent, sem azt, hogy eddig mi történt odakint. Gondolatai még csak most igyekeznek vissza egy olyan helyről, ahova akkor mennek, amikor az ösztönök uralkodnak el.
A kolosszus lefordul róla, ő maga a hátán fekszik még egy picit. Piheg, érzi, hogy fáradtsága visszatért és hiába melegedtek ki, most fázik. Befészkeli magát a takaró alá, hogy onnan mászhasson a széles vállra, izmos mellkasra. Szeretne odabújni, átölelni Gabrient. Nem szól, csak laposakat pislogva néz a férfire ajkain elégedett mosollyal. Ha úgy tetszik, a kolosszus kiállta a próbát, a lánynak pedig van egy olyan érzése, hogy ezzel ő is tisztában van.
Úgy képzeli, hogy odakint már egy lélek sincs, talán Thargarod őrei járőröznek néha. Már biztos Hildi is bezárt, elrakva amit az asztalon hagyott 20 aranyat Brynhild Tem'lintumanak
.Khan valószínűleg legédesebb álmait alussza vagy talán Hildivel melegednek egy takaró alatt, ahogy most ők Gabriennel, amíg a hajnal első sugarai szét nem zúzzák kérészéletű "szerelmüket". Eszébe sem jut, hogy a másik utazó épp egy kémet fogott. Illetve valakit, aki Khant akarta lefizetni, hogy kémkedjen neki.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-07 07:40:34
Üzenet elküldve: 2015-01-07 07:40:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Khan Lero//
*Hát megköttetett...*
~Rendben.~ *Úgy duruzsol e szó, oly baráti nyájassággal, oly megnyugtatón, mint maga az érzés, mellyel elengedi szívét ez a konok feszültség. A próba kapuján immár kifelé halad át, s már kifelé menetben elkezdi csiklandozni a felszabadult elégedettség. Sikerült. Mennyire tartott pedig tőle, de lám, talán sem az emberek sem a kunyhón kívüli világ nem olyan bonyolult, mint elsőre látszik. Az óvatosság nem árt, persze, de mintha ráérzett volna. Narr bácsikája büszke lenne rá (persze előbb alaposan leszidná az egészért). Már mosolyodna az emlék felett, mikor a siker kapujából hirtelen visszarántják. Szó szerint méghozzá. A boldog megelégedést viharos gyorsasággal váltja a pánik. Megfeszül, mint a hurokba fogott nyest, de mielőtt bármivel próbálkozhatna, egyszeriben kifut a talaj a lába alól. A tudata egy része még mindig kétségbeesetten kapkod a pillanat után, amikor még minden rendben volt. Az erszény a zsoldos kezébe hullt a helybenhagyó "Rendben" után. Mi, mi történt aztán?
Aztán az a "Rendben" álnok szajhaként fosztotta ki szabadságából. Hogy nem látta? Hogy nem súgták meg az ösztönei? Ó, dehogynem súgták. Hiszen azóta intették lázas igyekezettel, hogy ez az alak szembefordult vele azzal a csalárd, sima modorával. De ő bolond módon bizonyítani akart. Megkísértette az elbizakodottság, hogy a pénzen vett szolgálat hasznaiból ő is egyszerűen szakíthat. Hol rontotta el? Nap mint nap cserélnek aranyakat ennél nagyobb horderejű tettekre is.
A kezét nem tudja kiszabadítani, a lába pedig kicsúszik alóla. Talán elránthatná magával a fickót, talán úgy módja lenne... dehogy lenne. Ha földre kerülne vele a másik, az erején túl a súlya is ellene dolgozhatna. Hogy van ebben ennyi erő? Mintha satuba fogták volna a csuklóját. Talán a nyúzott arca, a délcegnek távolról se mondható tartása miatt gondolta kevesebbnek, de szikár farkas ez. Elhanyagolt, de a pokolból kivert fenevad.
Kaiyko maga alá húzza egyik lábát estében, így csak féltérdre zuhan. A veszély hirtelen gátat tör és utat nyit a döbbenetes olajozottsággal mozduló tetteknek, melyek az én védelmében azonnal síkra szállnak. Csizmaszárból sikkan is az apró penge. Íve az, amit az olyan ember választana, ki ölésből él: a comb belső felén, ágyéktájt futó ereket célozza. De a mozdulat nem ér húst, talán bőrt sem. Még az is lehet, hogy a fickó nadrágja is épségben megússza. Nem ért el odáig vagy valami más oka volt, hogy dolgavégezetlen maradt a penge? Számít ez? A tény fontosságával jóval ez elé tülekszik: újabb esélye aligha lesz.*
A hozzászólás írója (Kaiyko Di'Arie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 10:04:19
*Hát megköttetett...*
~Rendben.~ *Úgy duruzsol e szó, oly baráti nyájassággal, oly megnyugtatón, mint maga az érzés, mellyel elengedi szívét ez a konok feszültség. A próba kapuján immár kifelé halad át, s már kifelé menetben elkezdi csiklandozni a felszabadult elégedettség. Sikerült. Mennyire tartott pedig tőle, de lám, talán sem az emberek sem a kunyhón kívüli világ nem olyan bonyolult, mint elsőre látszik. Az óvatosság nem árt, persze, de mintha ráérzett volna. Narr bácsikája büszke lenne rá (persze előbb alaposan leszidná az egészért). Már mosolyodna az emlék felett, mikor a siker kapujából hirtelen visszarántják. Szó szerint méghozzá. A boldog megelégedést viharos gyorsasággal váltja a pánik. Megfeszül, mint a hurokba fogott nyest, de mielőtt bármivel próbálkozhatna, egyszeriben kifut a talaj a lába alól. A tudata egy része még mindig kétségbeesetten kapkod a pillanat után, amikor még minden rendben volt. Az erszény a zsoldos kezébe hullt a helybenhagyó "Rendben" után. Mi, mi történt aztán?
Aztán az a "Rendben" álnok szajhaként fosztotta ki szabadságából. Hogy nem látta? Hogy nem súgták meg az ösztönei? Ó, dehogynem súgták. Hiszen azóta intették lázas igyekezettel, hogy ez az alak szembefordult vele azzal a csalárd, sima modorával. De ő bolond módon bizonyítani akart. Megkísértette az elbizakodottság, hogy a pénzen vett szolgálat hasznaiból ő is egyszerűen szakíthat. Hol rontotta el? Nap mint nap cserélnek aranyakat ennél nagyobb horderejű tettekre is.
A kezét nem tudja kiszabadítani, a lába pedig kicsúszik alóla. Talán elránthatná magával a fickót, talán úgy módja lenne... dehogy lenne. Ha földre kerülne vele a másik, az erején túl a súlya is ellene dolgozhatna. Hogy van ebben ennyi erő? Mintha satuba fogták volna a csuklóját. Talán a nyúzott arca, a délcegnek távolról se mondható tartása miatt gondolta kevesebbnek, de szikár farkas ez. Elhanyagolt, de a pokolból kivert fenevad.
Kaiyko maga alá húzza egyik lábát estében, így csak féltérdre zuhan. A veszély hirtelen gátat tör és utat nyit a döbbenetes olajozottsággal mozduló tetteknek, melyek az én védelmében azonnal síkra szállnak. Csizmaszárból sikkan is az apró penge. Íve az, amit az olyan ember választana, ki ölésből él: a comb belső felén, ágyéktájt futó ereket célozza. De a mozdulat nem ér húst, talán bőrt sem. Még az is lehet, hogy a fickó nadrágja is épségben megússza. Nem ért el odáig vagy valami más oka volt, hogy dolgavégezetlen maradt a penge? Számít ez? A tény fontosságával jóval ez elé tülekszik: újabb esélye aligha lesz.*
A hozzászólás írója (Kaiyko Di'Arie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 10:04:19
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-06 21:06:36
Üzenet elküldve: 2015-01-06 21:06:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiyko //
*A pénzérmék összekoccanó hangját semmi mással nem lehet összetéveszteni, egy olyan fül pedig pláne nem csalatható tévútra, amely számára olyan ez a hang mint a legédesebb dallam amit női ajkak dúdolni tudnának. Egyfajta szerelem ez is, a hegyvidéki népeknek van is rá találó elnevezésük: sárkánykórság. Azok persze, akik benne "szenvednek" minden pillanatát élvezik és elméjük épségét érő rágalomnak tekintik ha hasonlóval gyanúsítják őket. Khant ugyan még nem tartották fertőzöttnek, de az a természetes könnyedség ahogyan a könnyű pénzről beszél kevés, e feltételezéssel ellenkező gondolatnak hagy helyet.
Vaskos gyomrú az a pénzes erszény ami előkerül, de nem nyúl érte mohón. Még munkaadója azt hiheti róla, hogy nem hisz a szóban kötött kontraktusok szentségében és a semmiért máris fizetséget várna. Sorra elhangzik az összes kérdés, ha a lányt érdekelte volna még néhányra talán a zsoldosalak maga is ráhibázott volna. Egyik-másika igencsak kézenfekvőnek tűnik és megszerzésükre nincs is igazán más mód, minthogy valaki odabentről szivárogtassa ki ezeket. Arcát vasakarat (vagy a platót maró dombvidéki szél) mereven tartja. Jelzésértékű lehet, hogy korábbi viselkedése ellenére az üzletet komolyan veszi és tehetségéhez és lehetőségeihez mérten el is intézi majd.*
- Rendben. - *Jelzi, hogy mindent megjegyzett amire munkájához és Kaiyko informálásához a jövőben szüksége lehet, nincsen más hátra mint az adósság első részletének, vagy szólágyítással élve az ösztönzés első mozzanatának megejtése. Markába simul a bőrvarratú tasak... és nyomban a hóba is engedi hullni, ahogy a felé nyújtott kar után nyúl. Elsősorban csuklótájékon kívánja megragadni a lányt, ám függetlenül attól, hogy ez sikerül-e neki vagy sem, a továbbiakról nem mond le, csak némileg átütemezi, ha arra szükség lesz.
Maga felé rántaná a lányt, bízván testi erejének fölényében, miközben hóborította csizmás lábainak egyikével ellenkező irányba rúg. Ha minden sikerül, Kaiyko felsőtesttel Khan felé fog dőlni, míg csípőtől lefelé az ellenkező irányba hagyják el lábai a szilárd talajt. Akárhogy is történjék, Khan nem ereszti szabadon Kaiykot, s így vagy úgy, de fogságba esik majd az Amon Ruadhon.*
*A pénzérmék összekoccanó hangját semmi mással nem lehet összetéveszteni, egy olyan fül pedig pláne nem csalatható tévútra, amely számára olyan ez a hang mint a legédesebb dallam amit női ajkak dúdolni tudnának. Egyfajta szerelem ez is, a hegyvidéki népeknek van is rá találó elnevezésük: sárkánykórság. Azok persze, akik benne "szenvednek" minden pillanatát élvezik és elméjük épségét érő rágalomnak tekintik ha hasonlóval gyanúsítják őket. Khant ugyan még nem tartották fertőzöttnek, de az a természetes könnyedség ahogyan a könnyű pénzről beszél kevés, e feltételezéssel ellenkező gondolatnak hagy helyet.
Vaskos gyomrú az a pénzes erszény ami előkerül, de nem nyúl érte mohón. Még munkaadója azt hiheti róla, hogy nem hisz a szóban kötött kontraktusok szentségében és a semmiért máris fizetséget várna. Sorra elhangzik az összes kérdés, ha a lányt érdekelte volna még néhányra talán a zsoldosalak maga is ráhibázott volna. Egyik-másika igencsak kézenfekvőnek tűnik és megszerzésükre nincs is igazán más mód, minthogy valaki odabentről szivárogtassa ki ezeket. Arcát vasakarat (vagy a platót maró dombvidéki szél) mereven tartja. Jelzésértékű lehet, hogy korábbi viselkedése ellenére az üzletet komolyan veszi és tehetségéhez és lehetőségeihez mérten el is intézi majd.*
- Rendben. - *Jelzi, hogy mindent megjegyzett amire munkájához és Kaiyko informálásához a jövőben szüksége lehet, nincsen más hátra mint az adósság első részletének, vagy szólágyítással élve az ösztönzés első mozzanatának megejtése. Markába simul a bőrvarratú tasak... és nyomban a hóba is engedi hullni, ahogy a felé nyújtott kar után nyúl. Elsősorban csuklótájékon kívánja megragadni a lányt, ám függetlenül attól, hogy ez sikerül-e neki vagy sem, a továbbiakról nem mond le, csak némileg átütemezi, ha arra szükség lesz.
Maga felé rántaná a lányt, bízván testi erejének fölényében, miközben hóborította csizmás lábainak egyikével ellenkező irányba rúg. Ha minden sikerül, Kaiyko felsőtesttel Khan felé fog dőlni, míg csípőtől lefelé az ellenkező irányba hagyják el lábai a szilárd talajt. Akárhogy is történjék, Khan nem ereszti szabadon Kaiykot, s így vagy úgy, de fogságba esik majd az Amon Ruadhon.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:40:12
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:40:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Khan Lero//
*Már majdnem ráígér a felajánlott összegre. Az összevont szemöldökből úgy sejti, talán keveselli az alak a járandóságot. Még szerencse, hogy túl bizonytalan hozzá, hogy rávágjon egy magasabb árat. Úgy tűnik, az alku a kimondott összegért is megköttetik. Kis híja van, hogy megkönnyebbülten felsóhajtson. A sóhaj azonban a torkára forr, mikor a fickó közelebb lép. Meg kell erőltetnie magát, hogy ne lépjen hátrébb ösztönösen. Az iménti távolság is épp elég volt, ez meg már inkább közelség, mint távolság, így elég nyugtalanító a jelen helyzetben. Mondjuk a kifizetés első részlete is kezd aktualitássá érni. Talán épp ezt célozza az ominózus közeledés.
Az ingyen kapott tanácsra nem tud mit mondani. Egy kicsit úgy érzi, mintha egy célzott és álszent rámutatás volna a tapasztatlanságára. Vagy csak ő hallja bele? De ha mégis utalás volt, a fickó ezúttal bakot lőtt. Épp eléggé ismeri annyira az erdőt, hogy tanács nélkül se induljon el ilyenkor.
Hátra nyúl az övére kötött egyik erszényért, előhúzza a köpenye alól, de egyelőre nem adja még át. Előbb érkeznek a kérdések, melyekre választ vár majd az aranyakért cserébe.*
- Nagyságrendileg hány fegyverest számlál a thargarodi kompánia?
- Honnan s milyen gyakran szerzik be az ellátmányt, amivel az erdő nem szolgál?
- A vezér távollétében ki parancsnokol?
- Igaz-e, hogy tulajdonként tartott szolganépeik vannak, s ha igen, honnan?
*Az ötödik kérdés előtt a férfi felé nyújtja az erszényt, kicsit talán nyomatékot adva ennek az utolsónak.*
- Jelentenek-e fenyegetést Arthenior városára?
*Csak remélni tudja, hogy nem adott túl nehéz feladatot. Nem ismeri igazán ezeket a népeket, nem tudja, mennyire beszédesek, főleg az újonnan érkezőkkel szemben.
Ez a 200 arany, ami most Khan Lero személyében lel új gazdára, csak az előleg. Az igazi csereügyletre majd csak később kerül sor, ha már a másik is beszerezte az őrá eső részt.*
- Első körben egyezzünk meg két hétben *mondja.* - Két hét múlva jöjj a barlangok bejáratához. Ott találkozunk. Ha megkapom a válaszokat, megkapod a maradék háromszáz aranyat. Ha több idő kell, ott megmondod, mennyi még.
*Már majdnem ráígér a felajánlott összegre. Az összevont szemöldökből úgy sejti, talán keveselli az alak a járandóságot. Még szerencse, hogy túl bizonytalan hozzá, hogy rávágjon egy magasabb árat. Úgy tűnik, az alku a kimondott összegért is megköttetik. Kis híja van, hogy megkönnyebbülten felsóhajtson. A sóhaj azonban a torkára forr, mikor a fickó közelebb lép. Meg kell erőltetnie magát, hogy ne lépjen hátrébb ösztönösen. Az iménti távolság is épp elég volt, ez meg már inkább közelség, mint távolság, így elég nyugtalanító a jelen helyzetben. Mondjuk a kifizetés első részlete is kezd aktualitássá érni. Talán épp ezt célozza az ominózus közeledés.
Az ingyen kapott tanácsra nem tud mit mondani. Egy kicsit úgy érzi, mintha egy célzott és álszent rámutatás volna a tapasztatlanságára. Vagy csak ő hallja bele? De ha mégis utalás volt, a fickó ezúttal bakot lőtt. Épp eléggé ismeri annyira az erdőt, hogy tanács nélkül se induljon el ilyenkor.
Hátra nyúl az övére kötött egyik erszényért, előhúzza a köpenye alól, de egyelőre nem adja még át. Előbb érkeznek a kérdések, melyekre választ vár majd az aranyakért cserébe.*
- Nagyságrendileg hány fegyverest számlál a thargarodi kompánia?
- Honnan s milyen gyakran szerzik be az ellátmányt, amivel az erdő nem szolgál?
- A vezér távollétében ki parancsnokol?
- Igaz-e, hogy tulajdonként tartott szolganépeik vannak, s ha igen, honnan?
*Az ötödik kérdés előtt a férfi felé nyújtja az erszényt, kicsit talán nyomatékot adva ennek az utolsónak.*
- Jelentenek-e fenyegetést Arthenior városára?
*Csak remélni tudja, hogy nem adott túl nehéz feladatot. Nem ismeri igazán ezeket a népeket, nem tudja, mennyire beszédesek, főleg az újonnan érkezőkkel szemben.
Ez a 200 arany, ami most Khan Lero személyében lel új gazdára, csak az előleg.
Az igazi csereügyletre majd csak később kerül sor, ha már a másik is beszerezte az őrá eső részt.*- Első körben egyezzünk meg két hétben *mondja.* - Két hét múlva jöjj a barlangok bejáratához. Ott találkozunk. Ha megkapom a válaszokat, megkapod a maradék háromszáz aranyat. Ha több idő kell, ott megmondod, mennyi még.
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:19:39
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:19:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhelyesek//
*Kacsatoll ide vagy oda, a tollazás aprólékos munka, Dwininnek pedig nevetségesen ügyetlen ujjai vannak. A sok évi kemény munka nem a pihék illesztgetéséhez, hanem az ásó megmarkolására és a kalapács meglendítésére edzette, látszik ez a kérges kezéből. Bár, majdnem minden törpének kérges a keze, hisz kevés olyan földijük akad, aki nagyúri dalocskákat kornyikáljon a pihe-puha lantján. Ő maga nem is csipázza ezeket. A dal a kocsmában a jó, mikor mindenki azzal küzd, hogy legyűrje a vörösbort, ami visszakívánkozik.
Ahogy így gyártja a nyilakat, és filozofál a dalokról, fel is csendül fejében egy-kettő a trágárabbik fajtából, és a hölgyekre való tekintettel kicsit moderálva énekli, hátha társulnak hozzá társai.*
- Szűz leány, ó a drága szűz leány, ott a részeg bagázs, ott a részeg bagázs, vigyázz mert meg hmm hmmm-öznek!
*A káromkodás elnyomására egy hümmögés a leggálánsabb módszer, és így a rímekkel sem kell foglalkozni. Ha már gálánsságról és eleganciáról van szó, Yadiria nagyon ügyesen kezeli a fújtatót. Nem tagadhatja a törpéje, hogy nem legeltette már a szemét a lányon, hisz ő is kan, ugyanúgy, mint az itteniek többsége, és egy férfinak vannak szükségletei.
Amikor felfogja, hogy Hroth milyen izével harcolt, csak mosolyog egyet. Százszor átkozta a sorsát, hogy neki csak sima medvék jutottak, még a saját falvában is, mikor a többi vadász hárpiákkal hált és Lupusfulgurok elől menekült. Ő ilyeneket sosem látott, pedig nagy csodálója a mágikus teremtményeknek. Mágikus teremtmény lehet ez a Hrothgaar is, amiért ilyen ügyesen ejtette el az izzó fémet. Dwinin nem fogja a fejét, és nem szidja le, révén Hroti többet tett le az asztalra, mint ő valaha, helyette inkább hangos röhögésben tör ki, de úgy, hogy szemébe könnyek szöknek.
Később a Thán egy barátja is megjön, Dwinin viszont csendben marad, és dolgozik a vesszőkön. Nem azért, mert el szeretné lógni a munkát, csupán nem érzi lényegesnek hallatnia a drága reszelős hangját. Végül is Mirakh és Quikh kapja -illetve vállalja- magára a feladatokat, így a nyilas bagázs csak két főre szűkül, viszont csakhamar végeznek is.
Ekkor merül fel a bányászás ötlete. A törpe közönyösen reagál rá, igaz, bányászni is volt néhány évig. Fát vágott, kovácsolt, bányászott, kész ezermesternek hatott, az ügyetlenebbik fajtából.*
- Értettem! *vakkantja kötelességtudóan, de hamar elhülyéskedi* Ha találok aranyat ugye zsebre tehetem? Esetleg egy kis ezüstöt...
*A többiek bemennek az erődbe, de ő most nem osztozna ezen az úton. A sátor kényelmetlen votl neki, a falak pedig nyomasztóak. Itt van meleg, van minden.*
- Én itt maradok, őrzöm a műhelyt. Kaját hoztam magammal Bryande szekerén, víz meg még szerintem maradt, ha csak meg nem ittátok.
*Búcsúzásképp még füttyent egyet, majd még egy kevéske fát pakol a tűzre, és megvacsorázik.*
*Kacsatoll ide vagy oda, a tollazás aprólékos munka, Dwininnek pedig nevetségesen ügyetlen ujjai vannak. A sok évi kemény munka nem a pihék illesztgetéséhez, hanem az ásó megmarkolására és a kalapács meglendítésére edzette, látszik ez a kérges kezéből. Bár, majdnem minden törpének kérges a keze, hisz kevés olyan földijük akad, aki nagyúri dalocskákat kornyikáljon a pihe-puha lantján. Ő maga nem is csipázza ezeket. A dal a kocsmában a jó, mikor mindenki azzal küzd, hogy legyűrje a vörösbort, ami visszakívánkozik.
Ahogy így gyártja a nyilakat, és filozofál a dalokról, fel is csendül fejében egy-kettő a trágárabbik fajtából, és a hölgyekre való tekintettel kicsit moderálva énekli, hátha társulnak hozzá társai.*
- Szűz leány, ó a drága szűz leány, ott a részeg bagázs, ott a részeg bagázs, vigyázz mert meg hmm hmmm-öznek!
*A káromkodás elnyomására egy hümmögés a leggálánsabb módszer, és így a rímekkel sem kell foglalkozni. Ha már gálánsságról és eleganciáról van szó, Yadiria nagyon ügyesen kezeli a fújtatót. Nem tagadhatja a törpéje, hogy nem legeltette már a szemét a lányon, hisz ő is kan, ugyanúgy, mint az itteniek többsége, és egy férfinak vannak szükségletei.
Amikor felfogja, hogy Hroth milyen izével harcolt, csak mosolyog egyet. Százszor átkozta a sorsát, hogy neki csak sima medvék jutottak, még a saját falvában is, mikor a többi vadász hárpiákkal hált és Lupusfulgurok elől menekült. Ő ilyeneket sosem látott, pedig nagy csodálója a mágikus teremtményeknek. Mágikus teremtmény lehet ez a Hrothgaar is, amiért ilyen ügyesen ejtette el az izzó fémet. Dwinin nem fogja a fejét, és nem szidja le, révén Hroti többet tett le az asztalra, mint ő valaha, helyette inkább hangos röhögésben tör ki, de úgy, hogy szemébe könnyek szöknek.
Később a Thán egy barátja is megjön, Dwinin viszont csendben marad, és dolgozik a vesszőkön. Nem azért, mert el szeretné lógni a munkát, csupán nem érzi lényegesnek hallatnia a drága reszelős hangját. Végül is Mirakh és Quikh kapja -illetve vállalja- magára a feladatokat, így a nyilas bagázs csak két főre szűkül, viszont csakhamar végeznek is.
Ekkor merül fel a bányászás ötlete. A törpe közönyösen reagál rá, igaz, bányászni is volt néhány évig. Fát vágott, kovácsolt, bányászott, kész ezermesternek hatott, az ügyetlenebbik fajtából.*
- Értettem! *vakkantja kötelességtudóan, de hamar elhülyéskedi* Ha találok aranyat ugye zsebre tehetem? Esetleg egy kis ezüstöt...
*A többiek bemennek az erődbe, de ő most nem osztozna ezen az úton. A sátor kényelmetlen votl neki, a falak pedig nyomasztóak. Itt van meleg, van minden.*
- Én itt maradok, őrzöm a műhelyt. Kaját hoztam magammal Bryande szekerén, víz meg még szerintem maradt, ha csak meg nem ittátok.
*Búcsúzásképp még füttyent egyet, majd még egy kevéske fát pakol a tűzre, és megvacsorázik.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-06 18:59:40
Üzenet elküldve: 2015-01-06 18:59:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiyko //
*Megtud még mást is alkalmi munkaadójáról (illetve arról, aki azzá válhat egy megfelelő összeg megnevezése esetén), például azt, hogy soha ezelőtt hasonló helyzetben nem volt még. Olyannal legalábbis nem, aki úgy beszél minderről mint Khan. Mert számára természetesnek tűnik az egész, egyszerű és magától értetődő mint mindene egy lélegzetvétel. Elégedettséggel nyugtázza és hatalmas eredménynek tekinti a testtartás megváltozását és a feszültség egy darabjának elpárolgását. Kényelmesebb így pénzügyekről tárgyalni. Teljesen persze nem szolgáltatja ki magát a lány, de ezt Khan megérti és nem rója fel neki.
A csípős időért most hálás, tisztán tartja fejét és nem hagyja elhomályosodni látását sem, amikor amaz már fényesen csillogó aranyvereteket lát marokból marokba vándorolni. Sorsszerűségnek tulajdonítja annak tényét is, hogy az este folyamán megtagadta magától a már veszélyesnek ható alkoholmennyiséget, így nem hoz könnyelmű döntéseket és a kimondott szó erejét sem fordíthatják őellene.
El is érkezik az alkudozás pillanata, amiben már valamivel határozottabbnak tűnik Kaiyko álláspontja. A következő lépés Khané. Összevonja szemöldökét, mint aki hosszas megfontolás alá vetné az elhangzottakat. Nála tanultabb fők bizonyára a számtant hívnák segítségül, sorra véve minden olyan faktort amely befolyásolhatja a végösszeget és az értéket amit a befektetett munka fényében érne. Kockázat, beleölt munkaórák és járulékos költségek.*
- Kétszáz és az öt kérdés. - *De Khan nem ilyen sorból származik, a pénznek nincsen pedigréje, ezt minden magára adó férfiember megtanulja, aki a fényűzést vágyja egész életében de meg nem kapja. Vagy egyszerűen csak élvezetért teszi mindezt. Egyik eshetőség éppoly elképzelhető mint ama másik. Kaiyko szemszögéből nézve teljesen mindegy lehet, amíg aranyaiért a megfelelő értesüléseket szerezheti. A zöldszemű tesz egy lépést felé, hogy kettejük távolsága karnyújtásra zsugorodjék. Lehet, hogy egy becstelen brigantinak tartják aki némi pénzért hajlandó volna ősei sírját is felásni, de létezik azért egy sajátos kódexe a magafajtának is, amihez (többé-kevésbé) tartania szokás magát az embernek.*
- A tanácsért nem számítok felárat: az éjjel már nem indulnék visszaútnak a Kikötőbe. - *Ezt Khan is úgy hallotta Syoudtól, de ugyan miért kellene bármit is egy olyan orrára kötnie, aki kémkedésre bérli éppen fel?*
*Megtud még mást is alkalmi munkaadójáról (illetve arról, aki azzá válhat egy megfelelő összeg megnevezése esetén), például azt, hogy soha ezelőtt hasonló helyzetben nem volt még. Olyannal legalábbis nem, aki úgy beszél minderről mint Khan. Mert számára természetesnek tűnik az egész, egyszerű és magától értetődő mint mindene egy lélegzetvétel. Elégedettséggel nyugtázza és hatalmas eredménynek tekinti a testtartás megváltozását és a feszültség egy darabjának elpárolgását. Kényelmesebb így pénzügyekről tárgyalni. Teljesen persze nem szolgáltatja ki magát a lány, de ezt Khan megérti és nem rója fel neki.
A csípős időért most hálás, tisztán tartja fejét és nem hagyja elhomályosodni látását sem, amikor amaz már fényesen csillogó aranyvereteket lát marokból marokba vándorolni. Sorsszerűségnek tulajdonítja annak tényét is, hogy az este folyamán megtagadta magától a már veszélyesnek ható alkoholmennyiséget, így nem hoz könnyelmű döntéseket és a kimondott szó erejét sem fordíthatják őellene.
El is érkezik az alkudozás pillanata, amiben már valamivel határozottabbnak tűnik Kaiyko álláspontja. A következő lépés Khané. Összevonja szemöldökét, mint aki hosszas megfontolás alá vetné az elhangzottakat. Nála tanultabb fők bizonyára a számtant hívnák segítségül, sorra véve minden olyan faktort amely befolyásolhatja a végösszeget és az értéket amit a befektetett munka fényében érne. Kockázat, beleölt munkaórák és járulékos költségek.*
- Kétszáz és az öt kérdés. - *De Khan nem ilyen sorból származik, a pénznek nincsen pedigréje, ezt minden magára adó férfiember megtanulja, aki a fényűzést vágyja egész életében de meg nem kapja. Vagy egyszerűen csak élvezetért teszi mindezt. Egyik eshetőség éppoly elképzelhető mint ama másik. Kaiyko szemszögéből nézve teljesen mindegy lehet, amíg aranyaiért a megfelelő értesüléseket szerezheti. A zöldszemű tesz egy lépést felé, hogy kettejük távolsága karnyújtásra zsugorodjék. Lehet, hogy egy becstelen brigantinak tartják aki némi pénzért hajlandó volna ősei sírját is felásni, de létezik azért egy sajátos kódexe a magafajtának is, amihez (többé-kevésbé) tartania szokás magát az embernek.*
- A tanácsért nem számítok felárat: az éjjel már nem indulnék visszaútnak a Kikötőbe. - *Ezt Khan is úgy hallotta Syoudtól, de ugyan miért kellene bármit is egy olyan orrára kötnie, aki kémkedésre bérli éppen fel?*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-06 18:33:14
Üzenet elküldve: 2015-01-06 18:33:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Khan Lero//
*Nem könnyítik meg a dolgát ezzel az igyekezettel, hogy megkönnyítsék a dolgát. Kaiyko alapvetően bizalmatlan. Az idegenekkel szemben pláne az. A zsoldosokról meg pont elég rossz véleménye volt nevelőjének, így végképp nem egyszerű felülkerekednie feszengésén. Úgy érzi magát, mint egy kezdő vándorszínész egy alig átolvasott beugró szerepben. Nem érzi a karaktert, nem biztos a szövegben és végtelenül ideges.
"Sért a feltételezésed, hogy..."
Ha nem lenne ilyen jótékony félhomály, látszódna, hogy Kaiyko jócskán belesápad a mondatkezdésbe. Ha ez az alak így folytatja, a megbízást még keresztbe húzza egy szélütés. Kaiyko szíve már így is úgy szaporázza, mint egy kismadáré.
Mindenesetre erőt vesz magán és elereszti kardja markolatát. Jobbját ellazítva ejti csípője mellé, balját pedig kényelmesen a markolat végének támasztva helyezi nyugalmi pozícióba.
A bátorságra vonatkozó megjegyzésre elnyílnak ajkai, de aztán inkább csendben marad.*
~Inkább bolond.~
*Csak az állkapcsa feszül meg egy pillanatra, ahogy lenyeli a mondanivalóját.
Bólint a válaszra. Ez legalább épp az volt, mint amit hallani szeretett volna.*
- Ha hajlasz az üzletre, szép summa üti a markod. Csupán öt választ szeretnék. Darabjáért pedig száz aranyat fizetek.
*Nem biztos benne, hogy az összeg megfelelő. Kicsit aggódik, hogy túl sokat vagy túl keveset ajánlott. Mindkettőnek megvan a hátulütője.*
- Kétszázat előre, a maradékot a válaszok után, egy megbeszélt helyen és időben.
*Nem könnyítik meg a dolgát ezzel az igyekezettel, hogy megkönnyítsék a dolgát. Kaiyko alapvetően bizalmatlan. Az idegenekkel szemben pláne az. A zsoldosokról meg pont elég rossz véleménye volt nevelőjének, így végképp nem egyszerű felülkerekednie feszengésén. Úgy érzi magát, mint egy kezdő vándorszínész egy alig átolvasott beugró szerepben. Nem érzi a karaktert, nem biztos a szövegben és végtelenül ideges.
"Sért a feltételezésed, hogy..."
Ha nem lenne ilyen jótékony félhomály, látszódna, hogy Kaiyko jócskán belesápad a mondatkezdésbe. Ha ez az alak így folytatja, a megbízást még keresztbe húzza egy szélütés. Kaiyko szíve már így is úgy szaporázza, mint egy kismadáré.
Mindenesetre erőt vesz magán és elereszti kardja markolatát. Jobbját ellazítva ejti csípője mellé, balját pedig kényelmesen a markolat végének támasztva helyezi nyugalmi pozícióba.
A bátorságra vonatkozó megjegyzésre elnyílnak ajkai, de aztán inkább csendben marad.*
~Inkább bolond.~
*Csak az állkapcsa feszül meg egy pillanatra, ahogy lenyeli a mondanivalóját.
Bólint a válaszra. Ez legalább épp az volt, mint amit hallani szeretett volna.*
- Ha hajlasz az üzletre, szép summa üti a markod. Csupán öt választ szeretnék. Darabjáért pedig száz aranyat fizetek.
*Nem biztos benne, hogy az összeg megfelelő. Kicsit aggódik, hogy túl sokat vagy túl keveset ajánlott. Mindkettőnek megvan a hátulütője.*
- Kétszázat előre, a maradékot a válaszok után, egy megbeszélt helyen és időben.
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-06 17:45:16
Üzenet elküldve: 2015-01-06 17:45:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiyko //
~ Óvatos. ~
*Télidőn viselt köpenyének ily teátrális úton történő megigazítása a legkevésbé sem arra szolgált, hogy lenyűgözze "közönségét" vagy hogy bebizonyítsa, ő ilyen kifinomult érzékekkel rendelkezik ha a helyzet dramaturgiáját fokozni szeretné. Profán az ok és célravezető ha eredményeket akar elérni vele az ember. Kaiyko teste az, ami válaszol neki és abból tesz végkövetkeztetést.*
- Sért a feltételezésed, hogy ártani akarnék neked, amikor épp a szolgálataimat akarod megvásárolni. Pocsék erőpozícióm lenne így. - *Teste mellé ereszti kezeit, olyan jól látható helyre ami a lánynak megnyugvására szolgálhat. Ennél többet nem tehet és úgy dönt, hogy nem is fog megtenni annak érdekében, hogy Kaiyko "békét" leljen a helyzetben.
Néhány szekundumon át csak a szél által táncra kért fák nyikorgó-suhogó hangját hallani, a parázstartókban eluntan és halálra váltan ropog a tűz, és hallgat a férfi is. Mulattatja a gondolat, hogy Gabrien mit szólna most mindehhez? A hóhajú emberóriás szent meggyőződése, hogy zöld szemű társa megrögzött szószátyár. Alkudozás folyik azonban már most is, a licit a két szóváltás között eltelő idő hossza, a nyeremény pedig? Arany az egyik oldalnak, ez nyilvánvaló és egész jó megközelítése van arra, hogy mi fog következni, amikor Kaiyko megnevezi az ellentételezés tárgyát.*
~ Az információért sokkal többet és többen hajlamosak ölni, mint néhány aranytallérért. ~
*Annyiban hagyja a miértek firtatását, eleddig sem vonta kérdősre munkaadóit, hogy mi végre fizetik meg szolgálatait. Kényes kérdéseket éppen elegen tesznek fel és végzik csúfosan, mert végül megkapják válaszukat rá. Ő tisztelettel köszöni, de valamivel tovább él, hogy a megkeresett pénzt ne hagyja megözvegyülni.*
- Bátor vagy, hogy az oroszlán barlangja előtt keresel valakit, aki füled és szemed lehet odabent. - *Emlékezteti ezen a ponton magát, hogy akivel beszél túl feszült ahhoz, hogy alkalmazkodjon az ő kevésbé kötött stílusához, ezért a továbbiakban a lényegre szorítkozóan fogalmazza meg mondandóját.*
- Nem. Azt az ígéretet kaptuk, hogy holnap fogad minket az erőd ura. - *A kör újra Kaiykohoz ér, rajta áll, hogy lapot terít-e vagy "besokall".*
~ Óvatos. ~
*Télidőn viselt köpenyének ily teátrális úton történő megigazítása a legkevésbé sem arra szolgált, hogy lenyűgözze "közönségét" vagy hogy bebizonyítsa, ő ilyen kifinomult érzékekkel rendelkezik ha a helyzet dramaturgiáját fokozni szeretné. Profán az ok és célravezető ha eredményeket akar elérni vele az ember. Kaiyko teste az, ami válaszol neki és abból tesz végkövetkeztetést.*
- Sért a feltételezésed, hogy ártani akarnék neked, amikor épp a szolgálataimat akarod megvásárolni. Pocsék erőpozícióm lenne így. - *Teste mellé ereszti kezeit, olyan jól látható helyre ami a lánynak megnyugvására szolgálhat. Ennél többet nem tehet és úgy dönt, hogy nem is fog megtenni annak érdekében, hogy Kaiyko "békét" leljen a helyzetben.
Néhány szekundumon át csak a szél által táncra kért fák nyikorgó-suhogó hangját hallani, a parázstartókban eluntan és halálra váltan ropog a tűz, és hallgat a férfi is. Mulattatja a gondolat, hogy Gabrien mit szólna most mindehhez? A hóhajú emberóriás szent meggyőződése, hogy zöld szemű társa megrögzött szószátyár. Alkudozás folyik azonban már most is, a licit a két szóváltás között eltelő idő hossza, a nyeremény pedig? Arany az egyik oldalnak, ez nyilvánvaló és egész jó megközelítése van arra, hogy mi fog következni, amikor Kaiyko megnevezi az ellentételezés tárgyát.*
~ Az információért sokkal többet és többen hajlamosak ölni, mint néhány aranytallérért. ~
*Annyiban hagyja a miértek firtatását, eleddig sem vonta kérdősre munkaadóit, hogy mi végre fizetik meg szolgálatait. Kényes kérdéseket éppen elegen tesznek fel és végzik csúfosan, mert végül megkapják válaszukat rá. Ő tisztelettel köszöni, de valamivel tovább él, hogy a megkeresett pénzt ne hagyja megözvegyülni.*
- Bátor vagy, hogy az oroszlán barlangja előtt keresel valakit, aki füled és szemed lehet odabent. - *Emlékezteti ezen a ponton magát, hogy akivel beszél túl feszült ahhoz, hogy alkalmazkodjon az ő kevésbé kötött stílusához, ezért a továbbiakban a lényegre szorítkozóan fogalmazza meg mondandóját.*
- Nem. Azt az ígéretet kaptuk, hogy holnap fogad minket az erőd ura. - *A kör újra Kaiykohoz ér, rajta áll, hogy lapot terít-e vagy "besokall".*
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-06 17:09:42
Üzenet elküldve: 2015-01-06 17:09:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Khan Lero//
*Kaiyko azonnal hátrarebben a hirtelen mozdulattól, mikor a férfi hátraveti köpenyét. Másra számít, így saját szétnyíló köpenye alól halk pendülés jelzi, hogy pengéje kicsusszant a dísztelen. Talán csak egy ujjnyira, s ott egyelőre veszteg marad, de a vékony ujjak szinte elfehérednek a markolaton, oly görcsösen szorítja.
Tekintete persze fürgén végigszalad azon nyomban a férfi öltözékén. Meglepetését nem igazán tudja titkolni, amint ráébred, a férfi nem viseli fegyverövét. Feszültségét viszont nem csillapítja ez a tény. Sőt. Jobban kibékülne a szemmel tartható veszélyforrással, mint azzal, amit nem lát. Naivitás lenne tőle, ha azt gondolná, mindezek ellenére a férfi fegyvertelen. Minden valamirevaló férfiember tart magánál legalább egy jó kést vagy bicskát, főleg ha nem hazai terepen jár.
A nyíltan elé lökött kérdésre kihagy egy ütemet a szíve. Talán kettőt is.
Tévedett volna és ez a kettő itteni lenne? Nem, az nem valószínű. Akkor már ők is odabent lennének. De ha őrszolgálatosként lézengenének idekint, a lovaik vagy nyergelve lennének készenlétben vagy a többi közt az erődben. Az a nagydarab akkor biztos nem hagyná így kikötve a hátasát, ha csak nem ideiglenes megoldásról volna szó.
Csak az utolsó mondatra lazul el valamelyest a tartása. Tehát jól gondolta elsőre. Az a csalárd rókatekintet viszont halk unszolást ébreszt benne, miszerint most még nem késő röviden, gyorsan elköszönni és ennyiben hagyni az egészet.
Másrészről viszont... Itt van. Tárgyal, ha úgy tetszik, méghozzá egy olyan alakkal, aki akár épp meg is felelhet a céljaira. Jó forog az esze, mégúgy a nyelve és nem utolsósorban... megvehető.*
- Kérdésekért nem fizetek *mondja Kaiyko és igyekszik határozottabb tartást felvenni.* - Válaszokra viszont áldoznék egy tekintélyesebb összeget.
- A miért pedig maradjon az én dolgom *villan a szeme. Igyekszik tárgyilagos maradni.*
- De előbb tudnom kell, jártál már itt korábban is?
*Kaiyko azonnal hátrarebben a hirtelen mozdulattól, mikor a férfi hátraveti köpenyét. Másra számít, így saját szétnyíló köpenye alól halk pendülés jelzi, hogy pengéje kicsusszant a dísztelen. Talán csak egy ujjnyira, s ott egyelőre veszteg marad, de a vékony ujjak szinte elfehérednek a markolaton, oly görcsösen szorítja.
Tekintete persze fürgén végigszalad azon nyomban a férfi öltözékén. Meglepetését nem igazán tudja titkolni, amint ráébred, a férfi nem viseli fegyverövét. Feszültségét viszont nem csillapítja ez a tény. Sőt. Jobban kibékülne a szemmel tartható veszélyforrással, mint azzal, amit nem lát. Naivitás lenne tőle, ha azt gondolná, mindezek ellenére a férfi fegyvertelen. Minden valamirevaló férfiember tart magánál legalább egy jó kést vagy bicskát, főleg ha nem hazai terepen jár.
A nyíltan elé lökött kérdésre kihagy egy ütemet a szíve. Talán kettőt is.
Tévedett volna és ez a kettő itteni lenne? Nem, az nem valószínű. Akkor már ők is odabent lennének. De ha őrszolgálatosként lézengenének idekint, a lovaik vagy nyergelve lennének készenlétben vagy a többi közt az erődben. Az a nagydarab akkor biztos nem hagyná így kikötve a hátasát, ha csak nem ideiglenes megoldásról volna szó.
Csak az utolsó mondatra lazul el valamelyest a tartása. Tehát jól gondolta elsőre. Az a csalárd rókatekintet viszont halk unszolást ébreszt benne, miszerint most még nem késő röviden, gyorsan elköszönni és ennyiben hagyni az egészet.
Másrészről viszont... Itt van. Tárgyal, ha úgy tetszik, méghozzá egy olyan alakkal, aki akár épp meg is felelhet a céljaira. Jó forog az esze, mégúgy a nyelve és nem utolsósorban... megvehető.*
- Kérdésekért nem fizetek *mondja Kaiyko és igyekszik határozottabb tartást felvenni.* - Válaszokra viszont áldoznék egy tekintélyesebb összeget.
- A miért pedig maradjon az én dolgom *villan a szeme. Igyekszik tárgyilagos maradni.*
- De előbb tudnom kell, jártál már itt korábban is?
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-06 11:53:57
Üzenet elküldve: 2015-01-06 11:53:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiyko //
*Nincsenek mély ismeretei az emberi lélekről vagy az arra gyakorolható hatásokról, de amikor jelenlétében feszültség kél, afelől nem marad érzéketlen. Most pedig határozottan azt érez Kaiyko irányából, hiába tett már meg néhány lépést, hogy átszelje a kettejük közti távolságot. Ezt inkább a hátrahagyott lónak tulajdonítja a férfi. És ahogyan ő teszi, úgy a lány maga is bő köpeny rejteke mögé bújtatta tartását: bizalmatlan világban élnek. Szent igaz az is, hogy fegyvert ragad már ifjúkorában majd’ minden lanawini, de e korban mi végre volna ez meglepetés? Ember, elf vagy fél-fajról legyen szó, nem számít. Mind rájött ugyanarra: az erős elvesz, az erős diktál, akaratérvényesítéshez pedig kiváló matéria a hegymélyek gyomrában lelhető acél.
Eltörli arcáról a mosolyt és testének azon részét, amit eddig fedett köpenyével most feltárja Kaiyko előtt. Egy mozdulattal válla mögé sepri a vaskos szárnyú vásznat megmutatva az alant hordottakat. Fegyverövet sem visel, de még csak aranyakat rejtő pénzes szütyőt se látni. Az a penge, amit még a városban nála láthatott Kaiyko feltehetően a férfi jurtájában maradt. Barátságtalan érába születettek ez igaz, de nem emészti mindüket az előítéletek és félelem démona. Kaiykotól sem tart, holott róla semmi nem tud azon túlmenően, hogy a Pegazushoz tartozó istálló (egyik) gondviselője.*
- Fizetett nekem egy adag sült szalonnát és kaptam mellé egy kupa sört is a Pegazusban, ha erre gondolsz. És ha ez kimeríti úr-szolga viszonyát, biz’ én adósa vagyok őlordságának. - *Gúnnyal színezett is lehetne hangja, vagy éppenséggel komolytalan felhangokkal is megtölthette volna mondatait, de arcát megőrizve semleges kifejezésében nem teszi nyilvánvalóvá, hogy mit is kíván elérni a különös kifejezésmóddal.
Érzésre úgy éli meg a helyzetet, mint régen gyermekkorában, ha csínyre készült éppen. Gyomrát akkor az izgatottság rántotta össze és tartotta markában amíg pórul vagy sikerrel nem járt abban, amit eltervezett. Most csak annyiban más, hogy felnőttek állnak egymással szemben, s egyikük épp kibontani készül valamit szavainak halma alól. Khan félrebiccenti fejét, érdeklődést mímelő róka gyanánt.*
- Miért érdekel Thargarod? - *Megfordul a fejében, hogy az idegen talán nem feltételezte róla (vagy bárki másról), hogy kipuhatolhatja konkrét kérdés-válaszpárok nélkül is ittlétének okát, vagy legalábbis azt, hogy ne gyanítsa erősen mi végre is rejti messzebb a lovát a sátortábortól, s hogy miért éppen az éj óvásában járja Amon Ruadhot. Ez a kíváncsi emberek ismérve, és a tar platón csak egyetlen dolog akad, ami az érdeklődés fókuszában állhat. Thargarod erődítménye és annak népe.
Ám, hogy Kaiyko ne vádolhassa a válaszmegkerüléssel, bólint egyet.*
- Zsoldért is verekszem, ha megfizetik.
*Nincsenek mély ismeretei az emberi lélekről vagy az arra gyakorolható hatásokról, de amikor jelenlétében feszültség kél, afelől nem marad érzéketlen. Most pedig határozottan azt érez Kaiyko irányából, hiába tett már meg néhány lépést, hogy átszelje a kettejük közti távolságot. Ezt inkább a hátrahagyott lónak tulajdonítja a férfi. És ahogyan ő teszi, úgy a lány maga is bő köpeny rejteke mögé bújtatta tartását: bizalmatlan világban élnek. Szent igaz az is, hogy fegyvert ragad már ifjúkorában majd’ minden lanawini, de e korban mi végre volna ez meglepetés? Ember, elf vagy fél-fajról legyen szó, nem számít. Mind rájött ugyanarra: az erős elvesz, az erős diktál, akaratérvényesítéshez pedig kiváló matéria a hegymélyek gyomrában lelhető acél.
Eltörli arcáról a mosolyt és testének azon részét, amit eddig fedett köpenyével most feltárja Kaiyko előtt. Egy mozdulattal válla mögé sepri a vaskos szárnyú vásznat megmutatva az alant hordottakat. Fegyverövet sem visel, de még csak aranyakat rejtő pénzes szütyőt se látni. Az a penge, amit még a városban nála láthatott Kaiyko feltehetően a férfi jurtájában maradt. Barátságtalan érába születettek ez igaz, de nem emészti mindüket az előítéletek és félelem démona. Kaiykotól sem tart, holott róla semmi nem tud azon túlmenően, hogy a Pegazushoz tartozó istálló (egyik) gondviselője.*
- Fizetett nekem egy adag sült szalonnát és kaptam mellé egy kupa sört is a Pegazusban, ha erre gondolsz. És ha ez kimeríti úr-szolga viszonyát, biz’ én adósa vagyok őlordságának. - *Gúnnyal színezett is lehetne hangja, vagy éppenséggel komolytalan felhangokkal is megtölthette volna mondatait, de arcát megőrizve semleges kifejezésében nem teszi nyilvánvalóvá, hogy mit is kíván elérni a különös kifejezésmóddal.
Érzésre úgy éli meg a helyzetet, mint régen gyermekkorában, ha csínyre készült éppen. Gyomrát akkor az izgatottság rántotta össze és tartotta markában amíg pórul vagy sikerrel nem járt abban, amit eltervezett. Most csak annyiban más, hogy felnőttek állnak egymással szemben, s egyikük épp kibontani készül valamit szavainak halma alól. Khan félrebiccenti fejét, érdeklődést mímelő róka gyanánt.*
- Miért érdekel Thargarod? - *Megfordul a fejében, hogy az idegen talán nem feltételezte róla (vagy bárki másról), hogy kipuhatolhatja konkrét kérdés-válaszpárok nélkül is ittlétének okát, vagy legalábbis azt, hogy ne gyanítsa erősen mi végre is rejti messzebb a lovát a sátortábortól, s hogy miért éppen az éj óvásában járja Amon Ruadhot. Ez a kíváncsi emberek ismérve, és a tar platón csak egyetlen dolog akad, ami az érdeklődés fókuszában állhat. Thargarod erődítménye és annak népe.
Ám, hogy Kaiyko ne vádolhassa a válaszmegkerüléssel, bólint egyet.*
- Zsoldért is verekszem, ha megfizetik.
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-06 09:17:19
Üzenet elküldve: 2015-01-06 09:17:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat//
*Besötétedik teljesen. Ilyenkor már elvárná az ember lánya, hogy aki csak él és lélegzik, nyugovóra térjen. Az óriást és Akheelt maga mögött hagyva indul meg pár lépés erejéig követve az erőd falának ívét, aztán váratlanul megtorpan.
Nem, ő sem lát át a sötétségen, melyet nem csak az éj szült, de az eget tovább sötétítő felhők is belejátszanak. Viszont hall, mert az éjszaka eljöttével a csend is megérkezik. Így minden nesz sokkal inkább hallható. A hó sem szakad most éppen olyan mértékben, hogy ne lehessen átlátni rajta, így a szétszórtan leszúrt fáklyát távoli, kósza fénypamacsaiban könnyedén veszi ki az erőd felé sétáló két alakot.*
-Fenébe.
*Szisszen maga elé, és elnyújtott léptekkel most a kapu felé veszi az irányt, hogy ha el nem is éri azokat, de legalább a közelben legyen. Aztán némileg megnyugodva torpan meg, amikor felismeri a két alakot. Az egyik az a Khan nevű fickó, a másik meg a kis bögyös a bódéból. Jól sejtette hát, hogy a lány ide tartozik. Bizonyára eltöltöttek együtt néhány percecskét, és most a férfi "haza" kísérte a lányt. ~Micsoda lovagias tett.~ Bukkan fel elméjében a gondolat, s mivel úgy véli nincs baj, hát visszafordul megkezdett útja felé. Khant és Hildit, Syoud is képes elintézni.
Már-már kitaposott ösvényen lépeget vissza, a megkezdett utat követve. Nem foglalkozik egyelőre azzal, hogy Khan nem egyenesen a sátrába tér vissza.
Apropó sátor. Kaiyko nem nagyon tud elbotlani a sátortartó zsinórokban, mert az Amon Ruadhon álló sátrak inkább hajaznak egy jurtára, mint afféle botokra feszített ponyvákra. A jurtáknak pedig nincs tartózsinege, mert szerkezetük az Istenfa által öntartó. Igaz, a bőröket, és ponyvákat zsinórokkal, kötelekkel feszítik rá a fa szerkezetre, de ezek nem állnak el a sátorfaltól. Így Kaiyko vélhetően minden botladozás nélkül, épségben jut el lováig.
Ethea pedig lassan maga mögött hagyja a sátortábort, annak halk zümmögésével együtt. Már csak egy-egy hangosabb jószág hangja éri utol, de az is elhal egy idő után. Ahogy távolodik az úttól úgy lesz egyre mélyebb a csend és a sötétség is. Tudja, hogy teljesen nem tudja majd körbejárni az erődöt, hiszen a hátsó résznél olyan meredek a sziklafal, hogy azon embert próbáló még világosban is felmászni, nem hogy sötétben és hóesésben, amikor minden már eleve is csúszik. Ékes bizonyíték erre a következő pillanat, amikor váratlanul kissé lejtős talajra lép.
Talpa alatt megindul a könnyű porhó, s az alatta megbújó sziklás talajon elszánkázik, nagyot puffanva oldalára.*
-Aaa...
*Halkan szakad fel belőle az esés okozta meglepődés hangja. Nem kiált, nem sikongat rémülten. A csúszás a lendülettől némi bucskázásba megy át, ahogy oldalára fordulva gurul még pár métert lefelé, míg nem sikerül elkapnia a sötétben véletlenül, egy nagyobbacska bokor egyik ágát. Ujjai szorosra záródnak a természet adta mentőöv körül, s talán két perc is eltelik, amíg hason fekve, lábaival a domb alja felé fordulva, lihegve, megpróbál észhez térni.*
-Basszus...
*Fújja bele halkan a hóba, s lassan felhúzva térdeit felemelkedik. Jobbjával marokra fogva a parittyát, baljával kapaszkodva az ágban, óvatosan áll fel.*
-Na, eddig és nem tovább.
*Jegyzi meg ezt is csendben ejtve maga elé a szót, s csak mikor már biztosan áll, akkor engedi el az ágat, hogy körül kémleljen valamennyire. Tőle, alig tíz-tizenöt méterre ott kanyarodik a szerpentin egy szakasza. El is dönti, hogy nem mászik vissza a domboldalon, megkockáztatva egy újabb esést, hanem leereszkedik az útra, s azon megy majd vissza az erőd kapujáig.*
*Besötétedik teljesen. Ilyenkor már elvárná az ember lánya, hogy aki csak él és lélegzik, nyugovóra térjen. Az óriást és Akheelt maga mögött hagyva indul meg pár lépés erejéig követve az erőd falának ívét, aztán váratlanul megtorpan.
Nem, ő sem lát át a sötétségen, melyet nem csak az éj szült, de az eget tovább sötétítő felhők is belejátszanak. Viszont hall, mert az éjszaka eljöttével a csend is megérkezik. Így minden nesz sokkal inkább hallható. A hó sem szakad most éppen olyan mértékben, hogy ne lehessen átlátni rajta, így a szétszórtan leszúrt fáklyát távoli, kósza fénypamacsaiban könnyedén veszi ki az erőd felé sétáló két alakot.*
-Fenébe.
*Szisszen maga elé, és elnyújtott léptekkel most a kapu felé veszi az irányt, hogy ha el nem is éri azokat, de legalább a közelben legyen. Aztán némileg megnyugodva torpan meg, amikor felismeri a két alakot. Az egyik az a Khan nevű fickó, a másik meg a kis bögyös a bódéból. Jól sejtette hát, hogy a lány ide tartozik. Bizonyára eltöltöttek együtt néhány percecskét, és most a férfi "haza" kísérte a lányt. ~Micsoda lovagias tett.~ Bukkan fel elméjében a gondolat, s mivel úgy véli nincs baj, hát visszafordul megkezdett útja felé. Khant és Hildit, Syoud is képes elintézni.
Már-már kitaposott ösvényen lépeget vissza, a megkezdett utat követve. Nem foglalkozik egyelőre azzal, hogy Khan nem egyenesen a sátrába tér vissza.
Apropó sátor. Kaiyko nem nagyon tud elbotlani a sátortartó zsinórokban, mert az Amon Ruadhon álló sátrak inkább hajaznak egy jurtára, mint afféle botokra feszített ponyvákra. A jurtáknak pedig nincs tartózsinege, mert szerkezetük az Istenfa által öntartó. Igaz, a bőröket, és ponyvákat zsinórokkal, kötelekkel feszítik rá a fa szerkezetre, de ezek nem állnak el a sátorfaltól. Így Kaiyko vélhetően minden botladozás nélkül, épségben jut el lováig.
Ethea pedig lassan maga mögött hagyja a sátortábort, annak halk zümmögésével együtt. Már csak egy-egy hangosabb jószág hangja éri utol, de az is elhal egy idő után. Ahogy távolodik az úttól úgy lesz egyre mélyebb a csend és a sötétség is. Tudja, hogy teljesen nem tudja majd körbejárni az erődöt, hiszen a hátsó résznél olyan meredek a sziklafal, hogy azon embert próbáló még világosban is felmászni, nem hogy sötétben és hóesésben, amikor minden már eleve is csúszik. Ékes bizonyíték erre a következő pillanat, amikor váratlanul kissé lejtős talajra lép.
Talpa alatt megindul a könnyű porhó, s az alatta megbújó sziklás talajon elszánkázik, nagyot puffanva oldalára.*
-Aaa...
*Halkan szakad fel belőle az esés okozta meglepődés hangja. Nem kiált, nem sikongat rémülten. A csúszás a lendülettől némi bucskázásba megy át, ahogy oldalára fordulva gurul még pár métert lefelé, míg nem sikerül elkapnia a sötétben véletlenül, egy nagyobbacska bokor egyik ágát. Ujjai szorosra záródnak a természet adta mentőöv körül, s talán két perc is eltelik, amíg hason fekve, lábaival a domb alja felé fordulva, lihegve, megpróbál észhez térni.*
-Basszus...
*Fújja bele halkan a hóba, s lassan felhúzva térdeit felemelkedik. Jobbjával marokra fogva a parittyát, baljával kapaszkodva az ágban, óvatosan áll fel.*
-Na, eddig és nem tovább.
*Jegyzi meg ezt is csendben ejtve maga elé a szót, s csak mikor már biztosan áll, akkor engedi el az ágat, hogy körül kémleljen valamennyire. Tőle, alig tíz-tizenöt méterre ott kanyarodik a szerpentin egy szakasza. El is dönti, hogy nem mászik vissza a domboldalon, megkockáztatva egy újabb esést, hanem leereszkedik az útra, s azon megy majd vissza az erőd kapujáig.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-06 09:16:51
Üzenet elküldve: 2015-01-06 09:16:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Khan Lero//
*Hópelyhek kusza tánca furakszik közébük, de akárhogy illegetik is magukat, akárhogy pörögnek-forognak egytől egyig egyedi kristályruhájukban, a figyelem nem fordul feléjük.
Kaiyko pillantása bizalmatlan. A riadtságot sugalló visszfények mögött zavarba ejtő elszántság feketéllik. Mellkasa emelkedése-süllyedése nyugodt, mély ütemben marad. Akit kényelmes körülmények neveltek, valószínűleg megvezettetik az ártatlan orca bájától, tekintete nyíltságától, ám aki fejére gyanakvás tette fel az élet viseltes koronáját, az észreveheti, hogy a köpeny alatt a karcsú ujjak valószínűleg készenlétben pihennek egy markolaton. Így talán átértékelődik kissé a pislantás nélküli, igéző figyelmű tekintet. Egy rossz mozdulatra talán egy villámgyors válasz tenne pontot. Megpróbálná. Semmi kétség. Valami mégis azt súgja, a gyakorlat ennél a lánynál sosem járt térdig vérben. Talán még bokáig sem. Sőt... még az is meglehet, hogy ölésben éppoly szűzi, mint korban.
Lanawin bizony problémás hely. A legtöbb kéz ügyében fegyver pihen. Nem egy, s nem két sors torkollik korahalálba. A gyilkosság pedig mindenki bűnei közé felvétetik, aki fegyvert vesz magához, mert a fegyver ölni teremtetett. A legtöbbször csak idő kérdése. Alattomos bűn ez, mely addig kerülget, míg eszközét társadul hordod.
Kifordult a világ magából. Vagy csak léte ritmikájában ért újra hullámvölgybe, mely sötét kort von a halandók fölé?
Kaiyko helyet talált magának a városban, de még a jószágok is körbejárják választott vackukat, mielőtt letelepednének. Mi tagadás, aggasztja ez a hely. Ez a vad világ itt a Vas-dombon. Aggasztja, hogy egyre többet hallani róla, hogy egyre többször látni az ittenieket a város környékén. Ezek a dolgok rosszat sejtetnek, mint mikor az erdei irbiszek falkába verődnek. Abból se lesz semmi üdvös. Ide pedig csak jönnek, jönnek a helyüket nem találó fegyveresek, s a béke ezen a vidéken már oly régóta tart, hogy ez senkiben nem kondít vészharangot. De Kaiykot egy olyan ember nevelte fel itt az Erdőmélyén, aki sok csatán forgott. Túl sokon is. A béke örökre halovány emlékképpé fakult a számára. Hajtja hát a belé ivódott ösztön, hogy felmérje a veszélyeket új otthona körül. Ez a cölöperőd és a lakói egyelőre nyugtalanító kérdésként trónolnak itt e kényes stratégiai pontján Lanawin térképének.
Azt viszont nem tudja, a kérdéseire miképp kaphatna választ. Beférkőzhetne közéjük, kipuhatolhatná a szándékaikat, de sem a puhatolózás sem az alakoskodás nem olyasmi, amiben ne bukdácsolna esetlenül. Ha a városban nő fel, bizonyára jobban menne neki, de az az elszigetelt, védett otthon, amit egy kiszolgált veterán nevelése vont köré, sok minden mellett erre már nem taníthatta meg.
A kérdést figyelmen kívül hagyja, ám az a másik dolog eltéríti tőle, hogy ezt a beszélgetést gyorsan rövidre is zárja.*
- Azt mondod, az a magas, vállas férfi, a fekete csődör gazdája, nemes úr? Az ő zsoldjában állsz tehát?
*Figyeli a fickó arcát, s ha nemleges választ gyanít, kissé megváltozik az ő tartása is. Megnedvesíti az ajkát s kissé félrefordítja a fejét.*
- Vagy talán épp azért várakozol e kapuk előtt, hogy bérbe add a kardodat?
*Valami azt sejteti, a kérdés mögött egy ajánlat is húzódik.*
*Hópelyhek kusza tánca furakszik közébük, de akárhogy illegetik is magukat, akárhogy pörögnek-forognak egytől egyig egyedi kristályruhájukban, a figyelem nem fordul feléjük.
Kaiyko pillantása bizalmatlan. A riadtságot sugalló visszfények mögött zavarba ejtő elszántság feketéllik. Mellkasa emelkedése-süllyedése nyugodt, mély ütemben marad. Akit kényelmes körülmények neveltek, valószínűleg megvezettetik az ártatlan orca bájától, tekintete nyíltságától, ám aki fejére gyanakvás tette fel az élet viseltes koronáját, az észreveheti, hogy a köpeny alatt a karcsú ujjak valószínűleg készenlétben pihennek egy markolaton. Így talán átértékelődik kissé a pislantás nélküli, igéző figyelmű tekintet. Egy rossz mozdulatra talán egy villámgyors válasz tenne pontot. Megpróbálná. Semmi kétség. Valami mégis azt súgja, a gyakorlat ennél a lánynál sosem járt térdig vérben. Talán még bokáig sem. Sőt... még az is meglehet, hogy ölésben éppoly szűzi, mint korban.
Lanawin bizony problémás hely. A legtöbb kéz ügyében fegyver pihen. Nem egy, s nem két sors torkollik korahalálba. A gyilkosság pedig mindenki bűnei közé felvétetik, aki fegyvert vesz magához, mert a fegyver ölni teremtetett. A legtöbbször csak idő kérdése. Alattomos bűn ez, mely addig kerülget, míg eszközét társadul hordod.
Kifordult a világ magából. Vagy csak léte ritmikájában ért újra hullámvölgybe, mely sötét kort von a halandók fölé?
Kaiyko helyet talált magának a városban, de még a jószágok is körbejárják választott vackukat, mielőtt letelepednének. Mi tagadás, aggasztja ez a hely. Ez a vad világ itt a Vas-dombon. Aggasztja, hogy egyre többet hallani róla, hogy egyre többször látni az ittenieket a város környékén. Ezek a dolgok rosszat sejtetnek, mint mikor az erdei irbiszek falkába verődnek. Abból se lesz semmi üdvös. Ide pedig csak jönnek, jönnek a helyüket nem találó fegyveresek, s a béke ezen a vidéken már oly régóta tart, hogy ez senkiben nem kondít vészharangot. De Kaiykot egy olyan ember nevelte fel itt az Erdőmélyén, aki sok csatán forgott. Túl sokon is. A béke örökre halovány emlékképpé fakult a számára. Hajtja hát a belé ivódott ösztön, hogy felmérje a veszélyeket új otthona körül. Ez a cölöperőd és a lakói egyelőre nyugtalanító kérdésként trónolnak itt e kényes stratégiai pontján Lanawin térképének.
Azt viszont nem tudja, a kérdéseire miképp kaphatna választ. Beférkőzhetne közéjük, kipuhatolhatná a szándékaikat, de sem a puhatolózás sem az alakoskodás nem olyasmi, amiben ne bukdácsolna esetlenül. Ha a városban nő fel, bizonyára jobban menne neki, de az az elszigetelt, védett otthon, amit egy kiszolgált veterán nevelése vont köré, sok minden mellett erre már nem taníthatta meg.
A kérdést figyelmen kívül hagyja, ám az a másik dolog eltéríti tőle, hogy ezt a beszélgetést gyorsan rövidre is zárja.*
- Azt mondod, az a magas, vállas férfi, a fekete csődör gazdája, nemes úr? Az ő zsoldjában állsz tehát?
*Figyeli a fickó arcát, s ha nemleges választ gyanít, kissé megváltozik az ő tartása is. Megnedvesíti az ajkát s kissé félrefordítja a fejét.*
- Vagy talán épp azért várakozol e kapuk előtt, hogy bérbe add a kardodat?
*Valami azt sejteti, a kérdés mögött egy ajánlat is húzódik.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-05 22:15:24
Üzenet elküldve: 2015-01-05 22:15:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Kaiyko //
*Mindig is szeretett a szabad ég alatt elveszni abban az ürességben, amit a tiszta csillagzat látványa nyújt a kíváncsi szemeknek. Ezen az éjjelen azonban vastag pamacsok mögé bújik az átlyuggatott fekete vászon és nem hunyorognak le rájuk az aprónak tetsző mécsfények. Komor az ég és könnyes terhétől pihék formájában válik meg - piktorok ecsetvonására várna ez a kép is, de a plató széltépte felszínén egyet sem lelni közülük. Nincsen ebben csodálni való, a hozzájuk hasonlókat inkább taszítja az ilyen kies vidék, mint vonzaná. Thargarod népe azért költözött ide, mert ők ellenpólusát képviselik az artheniori életmódnak és felfogásnak. Ehhez az élethez akar csatlakozni a két férfi is, akik hosszú utat tettek meg idejutásukért. Khan maga évekkel ezelőtt veszítette szem elől álmát és a reményt, hogy egyszer még teljesülhet az. Gabriennek köszönheti, hogy újra rálelt és hinni kezdett benne. Hinni önmagában.
A szürke ló nem mutat különösebb izgatottságot jelenléte miatt így feltételezi, hogy nem tekinti az ellenségének. Nyergelten és felszereléssel ellátva találja az egyik fatörzshöz kikötve, amiből arra következtet, hogy a tulajdonosa nemrégiben érkezhetett. Máskülönben, miért hagyta volna itt a nyeregtáskákba és azok alá rögzített tárgyakkal együtt. Csizmatalpak alatt ropogó hó neszére lesz figyelmes (vagy csak akarja hallani?) valahonnan a fény és homály határán túlról, de nem tesz megfontolatlan mozdulatot. Tudja, ha türelmesen vár az "éjszaka" előbb-utóbb megszólítja, ő majd arra fog válaszolni.
És amikor ez megtörténik, egy nő hangján teszi azt. Óvatos-bátortalanul cseng, de mégis "megmutatja" magát.*
- Az attól függ, hogy ki kérdezi. Lehetek ellenség és barát is. - *Féloldalt fordítja fejét a közelébe merészkedőre, akit a bizonytalan fények himbálódzásában első pillanatba nem ismer még fel. Az ő emlékezetének némileg tovább tart, hogy előássa a közelmúlt emlékképeit, ám amikor rálel a megfelelőre a ráismerés fénye gyúl a szürkével festett zöld szemekben.*
- Ebben az esetben azt hiszem, egy korábbi karámbérlőről beszélhetünk. Milyen vándorszél fútt Amon Ruadhra? - *Az "uram" megszólításra fejét csóválja, ma már sokadjára készül rá, hogy kiigazítsa a helytelen címzést.*
- Lanawin problémás hellyé változna ha a hozzám hasonlók urak lehetnének rajta, de az a pokolfajzat amelyikről beszélsz, egy valódi úré. Csak jól titkolja mindenki elől. A tiéd magányosnak tűnt, távol övéinek társaságától. - *Kaiykonak helyt ad, jelezve hogy nem akar lova és őközé állni, s hogy ő sem viseltetik ellenséges szándékkal.*
- Gondoltam, amíg vissza nem térnek hozzá szóval tartom. Bár kétlem, hogy kedvére való témával szolgálhattam volna.
*Mindig is szeretett a szabad ég alatt elveszni abban az ürességben, amit a tiszta csillagzat látványa nyújt a kíváncsi szemeknek. Ezen az éjjelen azonban vastag pamacsok mögé bújik az átlyuggatott fekete vászon és nem hunyorognak le rájuk az aprónak tetsző mécsfények. Komor az ég és könnyes terhétől pihék formájában válik meg - piktorok ecsetvonására várna ez a kép is, de a plató széltépte felszínén egyet sem lelni közülük. Nincsen ebben csodálni való, a hozzájuk hasonlókat inkább taszítja az ilyen kies vidék, mint vonzaná. Thargarod népe azért költözött ide, mert ők ellenpólusát képviselik az artheniori életmódnak és felfogásnak. Ehhez az élethez akar csatlakozni a két férfi is, akik hosszú utat tettek meg idejutásukért. Khan maga évekkel ezelőtt veszítette szem elől álmát és a reményt, hogy egyszer még teljesülhet az. Gabriennek köszönheti, hogy újra rálelt és hinni kezdett benne. Hinni önmagában.
A szürke ló nem mutat különösebb izgatottságot jelenléte miatt így feltételezi, hogy nem tekinti az ellenségének. Nyergelten és felszereléssel ellátva találja az egyik fatörzshöz kikötve, amiből arra következtet, hogy a tulajdonosa nemrégiben érkezhetett. Máskülönben, miért hagyta volna itt a nyeregtáskákba és azok alá rögzített tárgyakkal együtt. Csizmatalpak alatt ropogó hó neszére lesz figyelmes (vagy csak akarja hallani?) valahonnan a fény és homály határán túlról, de nem tesz megfontolatlan mozdulatot. Tudja, ha türelmesen vár az "éjszaka" előbb-utóbb megszólítja, ő majd arra fog válaszolni.
És amikor ez megtörténik, egy nő hangján teszi azt. Óvatos-bátortalanul cseng, de mégis "megmutatja" magát.*
- Az attól függ, hogy ki kérdezi. Lehetek ellenség és barát is. - *Féloldalt fordítja fejét a közelébe merészkedőre, akit a bizonytalan fények himbálódzásában első pillanatba nem ismer még fel. Az ő emlékezetének némileg tovább tart, hogy előássa a közelmúlt emlékképeit, ám amikor rálel a megfelelőre a ráismerés fénye gyúl a szürkével festett zöld szemekben.*
- Ebben az esetben azt hiszem, egy korábbi karámbérlőről beszélhetünk. Milyen vándorszél fútt Amon Ruadhra? - *Az "uram" megszólításra fejét csóválja, ma már sokadjára készül rá, hogy kiigazítsa a helytelen címzést.*
- Lanawin problémás hellyé változna ha a hozzám hasonlók urak lehetnének rajta, de az a pokolfajzat amelyikről beszélsz, egy valódi úré. Csak jól titkolja mindenki elől. A tiéd magányosnak tűnt, távol övéinek társaságától. - *Kaiykonak helyt ad, jelezve hogy nem akar lova és őközé állni, s hogy ő sem viseltetik ellenséges szándékkal.*
- Gondoltam, amíg vissza nem térnek hozzá szóval tartom. Bár kétlem, hogy kedvére való témával szolgálhattam volna.
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:45:21
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:45:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Khan Lero//
*Eltelik egy kis idő, míg hátrahagyja rejtekhelyét. Odakint viszont az éjszakai sötétség már olyan kényelmesen elterpeszkedett, hogy az is csoda, hogy még az erődöt egyáltalán látja. Már idefelé jövet se tudta túl jól megnézni magának, de most már aztán végképp sötétbe temette magát minden látnivaló. Talán majd ha pirkad, lesz módja kicsit jobban szemügyre venni.
Nem tervezett soká maradni, de tovább tartott az út, mint gondolta. Az éjszakát már kénytelen lesz itt tölteni. Ha pedig itt éjszakázik, kelleni fog az a nyereg mögé szíjazott pokróc is.
Nem egyszerű a visszajutás. Figyelnie kell, nehogy felbukjon a sátorponyvák feszítőzsinórjaiban (már amelyiket még nem rúgta fel előtte más). Ahogy közeledik, meg is torpan hamar, merthogy a szürkéjét épp egy idegen kerülgeti ott a parázstartó fénykörének peremén. Mit akarhat? Elkötni a lovát?
Nem igazán tudja, mit tegyen. Várja ki, mit sertepertél ott az az alak vagy lépjen közbe?
Valószínűleg a kivárás jól bevált taktikájánál tenné le a voksát, ám a szeme sarkából megpillantja azt a robosztus mént amott. Mindjárt helyére kerül az idegen ismerős fizimiskája is. Ez az alak aludt a minap az istállóban. Emlékszik rá. Rá meg a kardjára. Beszédes kettős volt úgy az álom nyugalmában is.
Körülnéz, hátha a fekete mén gazdája is erre lődörög. Úgy tűnik, az ismeretség egész eddig hozta őket együtt... Vagy ez itt kirabolta azt a másikat és itt kötött ki. Ki tudhatja? Mindenesetre a ló gazdáját most nem látja a közelben.
Nagyot nyel, aztán elindul. Óvatosabban és csendesebben, mint bármikor. Csak akkor szólal meg, amikor már csak néhány lépés választja el a férfitól.*
- Mindig a közelben *mondja csendesen.* - Ki kérdezi?
*Így utólag már nem biztos benne, hogy jó ötlet volt megszólítani... vagy egyáltalán ide jönni erre a megveszekedett helyre, de az idő kereke visszafelé ugye nem forog.
Kaiyko szeme éberen figyeli a férfi minden rezdülését.*
- A te hátasod amott áll, uram *biccent a fekete mén felé. Talán választ kap így egy fel nem tett kérdésre is.* - Ugyan mi dolgod az enyém körül?
*Eltelik egy kis idő, míg hátrahagyja rejtekhelyét. Odakint viszont az éjszakai sötétség már olyan kényelmesen elterpeszkedett, hogy az is csoda, hogy még az erődöt egyáltalán látja. Már idefelé jövet se tudta túl jól megnézni magának, de most már aztán végképp sötétbe temette magát minden látnivaló. Talán majd ha pirkad, lesz módja kicsit jobban szemügyre venni.
Nem tervezett soká maradni, de tovább tartott az út, mint gondolta. Az éjszakát már kénytelen lesz itt tölteni. Ha pedig itt éjszakázik, kelleni fog az a nyereg mögé szíjazott pokróc is.
Nem egyszerű a visszajutás. Figyelnie kell, nehogy felbukjon a sátorponyvák feszítőzsinórjaiban (már amelyiket még nem rúgta fel előtte más). Ahogy közeledik, meg is torpan hamar, merthogy a szürkéjét épp egy idegen kerülgeti ott a parázstartó fénykörének peremén. Mit akarhat? Elkötni a lovát?
Nem igazán tudja, mit tegyen. Várja ki, mit sertepertél ott az az alak vagy lépjen közbe?
Valószínűleg a kivárás jól bevált taktikájánál tenné le a voksát, ám a szeme sarkából megpillantja azt a robosztus mént amott. Mindjárt helyére kerül az idegen ismerős fizimiskája is. Ez az alak aludt a minap az istállóban. Emlékszik rá. Rá meg a kardjára. Beszédes kettős volt úgy az álom nyugalmában is.
Körülnéz, hátha a fekete mén gazdája is erre lődörög. Úgy tűnik, az ismeretség egész eddig hozta őket együtt... Vagy ez itt kirabolta azt a másikat és itt kötött ki. Ki tudhatja? Mindenesetre a ló gazdáját most nem látja a közelben.
Nagyot nyel, aztán elindul. Óvatosabban és csendesebben, mint bármikor. Csak akkor szólal meg, amikor már csak néhány lépés választja el a férfitól.*
- Mindig a közelben *mondja csendesen.* - Ki kérdezi?
*Így utólag már nem biztos benne, hogy jó ötlet volt megszólítani... vagy egyáltalán ide jönni erre a megveszekedett helyre, de az idő kereke visszafelé ugye nem forog.
Kaiyko szeme éberen figyeli a férfi minden rezdülését.*
- A te hátasod amott áll, uram *biccent a fekete mén felé. Talán választ kap így egy fel nem tett kérdésre is.* - Ugyan mi dolgod az enyém körül?
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:29:54
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:29:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Brynhild és egy ló //
*Gyengéden, de határozottan utasít el mindenféle további törekvést arra vonatkozóan, hogy Hildi a takarója alá bújjon. Más esetben elmondhatná, hogy mi az oka, de látogatója egyszerű lélek, és mint olyan a férfi gyanítja, hogy nem értené meg. Célravezetőbbnek tűnik, ha tetteiben utasítja el a lehetőséget.*
- Hazakísérlek, jöjj. - *Ha az este folyamán csempészett is huncut élt a hangjába (feltehetően igen és ezt értette félre a csaplárlány), azt most teljes egészében száműzi onnan. Felelőtlen és szükségtelen humor volt, ami most meg is sértheti a fiatal lányt. Lassan ül fel ágyában, vagy abban az alkalmatosságban, amit errefelé e célra szántak átjáró vendégek számára, majd belebújik levetett ruháiba. Nem mezítelen, de teljes harci díszben még a szabad ég alatt sem hajtaná álomra fejét. Egy vizes tálban felfrissíti magát, arcon locsolkodik hogy elűzze szemeiből a fáradtságot. Hildit hagyja végignézni a rutinszerűen végzett készülődést. Elneveti magát, amikor Hildi hangosan is megfogalmazza, épp mire keresi éppen a választ.*
- A férfiasságommal állítólag nincs baj, a barátom pedig azért adott aranyat, mert az járt. Persze, hogy megtarthatod. - *Kezeire kesztyűt húz, hátára pedig prémmel kivarrt köpenyét teríti. Saját, fennálló tartozását is kiegyenlíti. Leszámol hát 15 aranyat Brynhild Tem'lintuma markába.
A sátorponyvát most maga húzza félre és biccent fejével a lánynak, hogy kövesse őt a szabadba. Nem messze onnan, ahol Gabrien és ő maga is a lovakat hagyta, mintha megpillantana egy újat is, amiről határozottan tudja, hogy nemrég még nem lehetett ott. De éjidőre jár és az ember jobban teszi, ha nem hagyatkozik a látására ilyen körülmények közt: egyelőre tehát annyiban hagyja a felfedezés kérdését és a kapuk felé fordítja tekintetét.*
- Köszönjük az italt és az estebédet. - *Név felől is érdeklődik, hiszen azt nem ismeri. Függetlenül azonban attól, hogy megtudja-e vagy sem, Thargarod magasra húzott falaiig megy Hildivel és csak a kapuk alatt fordul sarkon, mielőtt félreértenék közeledését . Ha a mellvéd kirendelt őrzői észreveszik (ami szinte bizonyosan bekövetkezik), barátsággal int. Láthatják is, hogy mellette ki bandukol. A nap során már sikerült hullámokat kelteniük, nem akarja azokat újra felkorbácsolni. Nyugalmas álmokat kíván a gömbölyű teremtésnek és ha nem sikerülne figyelmeztetnie magát, hogy rossz húzás volna, búcsúzóul most rá is suhintana egyet a szépen kikerekedett fenékre.
Visszafelé tart olyan elhatározással (ha Hildi vagy más meg nem állítja), hogy bizonyságot szerez arról a kikötött hátasról. Az érzékei csalták csak meg, vagy valóban prüszkölést hallott még az imént? A plató nagy részén viszonylag a sötét éj az úr, de akad néhány kihelyezett parázstartó vagy fáklyaoszlop amin lobog még némi napvilág, ezek útmutatásával tájékozódik. Gabrien és Janemita valamelyik szomszédos sátrat bérelték ki maguknak, de hogy melyik lehet az, arról Khannak érkezése sincs találgatni.*
- Nem gondolod, hogy jobb lenne neked is társaságban? - *A köpeny alatt csípőre teszi kezeit, ahogy rálel a lóra. Megkerüli az állatot, nem akar riadalmat kelteni benne azzal, hogy megijeszti. Ezért is szólította meg.*
~ Egyszer már bejött. ~
*Visszaemlékezve, igazán szerencsés estéje volt akkor, Artheniorban. Megmenekült attól, hogy az éhség, fagy vagy lótámadás által érje a halál. Ez a jószág Balthazardnál kevésbé tűnik vérmesnek, de pusztán kinézete alapján embert megítélni is végződhet csúnya pofára eséssel.*
- Merre jár a gazdád?
*Gyengéden, de határozottan utasít el mindenféle további törekvést arra vonatkozóan, hogy Hildi a takarója alá bújjon. Más esetben elmondhatná, hogy mi az oka, de látogatója egyszerű lélek, és mint olyan a férfi gyanítja, hogy nem értené meg. Célravezetőbbnek tűnik, ha tetteiben utasítja el a lehetőséget.*
- Hazakísérlek, jöjj. - *Ha az este folyamán csempészett is huncut élt a hangjába (feltehetően igen és ezt értette félre a csaplárlány), azt most teljes egészében száműzi onnan. Felelőtlen és szükségtelen humor volt, ami most meg is sértheti a fiatal lányt. Lassan ül fel ágyában, vagy abban az alkalmatosságban, amit errefelé e célra szántak átjáró vendégek számára, majd belebújik levetett ruháiba. Nem mezítelen, de teljes harci díszben még a szabad ég alatt sem hajtaná álomra fejét. Egy vizes tálban felfrissíti magát, arcon locsolkodik hogy elűzze szemeiből a fáradtságot. Hildit hagyja végignézni a rutinszerűen végzett készülődést. Elneveti magát, amikor Hildi hangosan is megfogalmazza, épp mire keresi éppen a választ.*
- A férfiasságommal állítólag nincs baj, a barátom pedig azért adott aranyat, mert az járt. Persze, hogy megtarthatod. - *Kezeire kesztyűt húz, hátára pedig prémmel kivarrt köpenyét teríti. Saját, fennálló tartozását is kiegyenlíti. Leszámol hát 15 aranyat Brynhild Tem'lintuma markába.
A sátorponyvát most maga húzza félre és biccent fejével a lánynak, hogy kövesse őt a szabadba. Nem messze onnan, ahol Gabrien és ő maga is a lovakat hagyta, mintha megpillantana egy újat is, amiről határozottan tudja, hogy nemrég még nem lehetett ott. De éjidőre jár és az ember jobban teszi, ha nem hagyatkozik a látására ilyen körülmények közt: egyelőre tehát annyiban hagyja a felfedezés kérdését és a kapuk felé fordítja tekintetét.*
- Köszönjük az italt és az estebédet. - *Név felől is érdeklődik, hiszen azt nem ismeri. Függetlenül azonban attól, hogy megtudja-e vagy sem, Thargarod magasra húzott falaiig megy Hildivel és csak a kapuk alatt fordul sarkon, mielőtt félreértenék közeledését . Ha a mellvéd kirendelt őrzői észreveszik (ami szinte bizonyosan bekövetkezik), barátsággal int. Láthatják is, hogy mellette ki bandukol. A nap során már sikerült hullámokat kelteniük, nem akarja azokat újra felkorbácsolni. Nyugalmas álmokat kíván a gömbölyű teremtésnek és ha nem sikerülne figyelmeztetnie magát, hogy rossz húzás volna, búcsúzóul most rá is suhintana egyet a szépen kikerekedett fenékre.
Visszafelé tart olyan elhatározással (ha Hildi vagy más meg nem állítja), hogy bizonyságot szerez arról a kikötött hátasról. Az érzékei csalták csak meg, vagy valóban prüszkölést hallott még az imént? A plató nagy részén viszonylag a sötét éj az úr, de akad néhány kihelyezett parázstartó vagy fáklyaoszlop amin lobog még némi napvilág, ezek útmutatásával tájékozódik. Gabrien és Janemita valamelyik szomszédos sátrat bérelték ki maguknak, de hogy melyik lehet az, arról Khannak érkezése sincs találgatni.*
- Nem gondolod, hogy jobb lenne neked is társaságban? - *A köpeny alatt csípőre teszi kezeit, ahogy rálel a lóra. Megkerüli az állatot, nem akar riadalmat kelteni benne azzal, hogy megijeszti. Ezért is szólította meg.*
~ Egyszer már bejött. ~
*Visszaemlékezve, igazán szerencsés estéje volt akkor, Artheniorban. Megmenekült attól, hogy az éhség, fagy vagy lótámadás által érje a halál. Ez a jószág Balthazardnál kevésbé tűnik vérmesnek, de pusztán kinézete alapján embert megítélni is végződhet csúnya pofára eséssel.*
- Merre jár a gazdád?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595