//Gyülekező viharfelhők 2.0//
*Ha Kagannak sikerült is megijesztenie Hubit, nem adja ennek jelét. Eleget hallott már ilyen fenyegetéseket, hogy helyén tudja kezelni őket. Noha a tharg vezér nem az a fajta aki nem is váltaná valóra a szavakat, a jó kancellár azért sem aggódik, mert nem merül fel benne, hogy elbukhat. Nem szokása. Amikor felfüggesztése szóba kerül, lelki szemei előtt furcsa kép jelenik meg Kaganról, amint a Hadúr egy csomót köt szakállára, hogy a kancellárnak tett vészjósló ígéretét el ne feledje.*
- Értem, nagyúr. *bólint változatlanul derűs mosollyal* Egy levél a Szilánkoknak, hogy mielőbb nyújtsanak mágikus segítséget a Vashegynek, egy-egy pedig a nevezett személyeknek.
*Arcizma sem rezdül, de legszívesebben a levegőt kapkodná Kagan további terveit hallván. Hiszen ha a Hadúr ellenőrzése alá kívánja vonni Arthenior egyik fontos, ha nem a legfontosabb, kereskedelmi útvonalát - nem beszélve a forgalmas útról - akkor a Vashegy kellemetlen helyzetbe hozhatja a várost, ha úgy adódik. Ennek pedig Arthenior vezetői biztos nem örülnének. Furcsa mód ettől most nem hidegrázást kap, hanem valami különös izgalmat érez. Mint amikor egy haszontalan kölyök rossz fát készül tenni a tűzre.*
- Óhajod szerint, nagyúr, ám szabadjon megjegyeznem, hogy jómagam is értek az építészethez. De természetesen kikérem a... hadmérnök véleményét is.
*Épp csak egy árnyalatnyi rosszallással ejti ki a hadmérnök szót. Hadmérnök, na hiszen! Ismeri ő az ilyen figurákat. Ástak valaha egy sáncot, levertek pár karót és máris mérnöknek képzelik magukat szertelen gőgjükben. Pedig a mérnöki tudományokat nem lehet bármelyik bokor aljában elsajátítani. Ő csak tudja.*
- Azonnal intézkedem!
*Ha más nincs, egy meghajlás után egyenesen a Radkraalba siet. Hivatalába érve lezökken az íróasztala mögé és hirtelen azt sem tudja, hogy mivel kezdje. Megvan! A pipával. Kisvártatva decens füstfelhőbe burkolózva nyúl a pennáért, hogy a tintába mártva nekikezdjen a leveleknek.
Nagyra becsült magiszter urak!
Bizonyára értesültek róla, hogy vészterhes idők előtt állunk. Nem először a Délvidék története során. Hogy mégis mindannyiszor felül kerekedhettünk a bajokon, abban nagy része van annak, hogy az egy vérből valók szükség idején összetartottak, segítették egymást.
Ahogy a múltban, most ismét erre lesz szükség. Éppen ezért Kagan Thargodar nemes úr óhaja és akarata, hogy az Ezüstszilánk Szövetség vezetői, nagy hatalmű mágusai tegyék tiszteletüket a Vashegyen, hogy megtanácskozhassák mindazt, ami elősegítheti, hogy a Vashegy és Synmira egyesült erővel újfent megmutathassák: Lanawin déli végein semmi sem történhet nélkülük és semmi sem történhet akaratuk ellenére.
Kagan Thargodar hadúr elismeri Synmira mágusainak felbecsülhetetlen értékű tudását és méltányolja ezen hatalom ápolásában és gyarapításában végzett áldozatos munkájukat. Nagyrabecsülése jeléül 5.000, azaz ötezer aranyat kíván adományozni és segíteni vágyik a tharg vérből származó varázstudókat. Ezen összeget az Ezüstszilánk Szövetség vezetője vagy megbízottja átveheti, midőn a Vashegyre látogat.
Mivel a Vashegy és Synmira közötti jó viszony legendás és szükség idején egymás segítségére sietni soha el nem mulasztottak, segítő együttműködésükre feltétlen számítok.
Kelt, Amon Ruadh városában, az e.sz. szerinti 6885. esztendejének folyók havának 7. napján
Őszinte hívük
Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr, s.k.
a Vashegy kancellárja
Megírja még a másik két levelet is, bár azokhoz szerez majd valami küldöncöket, csak a synmirait viszi el személyesen. Hiszen még egy olyan kiváló munkatárs sem tud háromfelé szakadni, mint ő. Ez persze azt is jelenti, hogy Bris és a vörös előkerítése még várat magára, ezt a levelet fontosabbnak tartja. Tehát miután viaszt melegített és a vörös cseppbe belenyomta a Kancellária pecsétjét, magához veszi a legszükségesebbeket és behúzva maga mögött az ajtót az istálló felé siet. Ott gyorsan felnyergeli öszvérét és kisvártatva már a kapu felé zötykölődik Átok hátán, hogy mielőbb Synmirára érhessen.*