//Gniwmiy//
*Ez egy szép barátság kezdete. Vagy többről lenne szó? Sokan elméláznának ezen a gondolaton, ha látnák az erőd felé sétáló páros testi reakcióit. Ahhoz képest, amilyen hangulatban volt Aletai néhány hattal ezelőtt, most mintha kicserélték volna. Újra tud lelkesedni egy lány után, és ez talán jót fog neki tenni. Az előző párjánál egyébként ígéretesebb Gniwmiy, ugyanis ő egy ember. Aletai félvérként neki sem fog tudni gyermeket nemzeni, de legalább kevésbé öregszik, mint a nő. Ez a kérdés persze még túlságosan komoly ahhoz, hogy egyáltalán megforduljon a félvér fejében, noha a módszere megfordult Gniwmiyvel kapcsolatban, nem is egyszer.*
~Elmegyünk Synmirára, mert ott még én sem jártam.~
*Konstatálja magában, miközben várja, hogy Gniwmiy visszatérjen. Ha elvégzi a lány a dolgát, akkor Aletait ugyanott találja meg, ahol elváltak útjaik. Bőszen nézegeti Thargarod falát, mintha csak azon morfondírozna, hogy azon az erős szerkezeten miért is akar Kagan javítani. Az erőd maga bevehetetlennek tűnik, hacsaknem olyan ellenség jön, mint Argath, és a csapata. Halandó emberen felüli teljesítőképességgel és pusztító erejű katapultokkal, mágikus lényekkel viszont nincs az az erőd, mi nem áttörhető.*
-Á, már végeztél is?
*Mosolyodik el, miközben visszatér a harctérről a Amon Rudhra, különösképpen Gniwmiyre.*
-Arra gondoltam, hogy akkor elmehetnénk Synmirára. Állítólag szép hely, a szerzetesei múltaddal egészen biztosan tetszeni fog!
*Körkörös mozdulatot tesz az ujjával a lány felé, amivel jelzi, hogy bizony róla van szó.*
-Indulhatunk?
*Kérdezi, miközben az istálló felé mutat.*
-Ló nem nagyon van, a medgolyok végett meg lehet, hogy nem is szívesen járnál arra, úgyhogy marad a gyaloglás.
*Ha jóváhagyja az indulást a lány is, akkor ALetai elindul Amon Ruadh kapuja felé.*