Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 411 (8201. - 8220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8220. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-17 11:18:38
Üzenet elküldve: 2017-07-17 11:18:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
//Őrség, ami mindig van//
*Nagyon egyszerű okból kifolyólag nem hangoztatta a véleményét: szüksége van az elfre. A mélységi, akitől a megbízást kapta elég ködösen fogalmazott, ő sem tudta pontosan, mit akar, így viszont Idya sem lehet mindenre felkészülve. A férfival az oldalán nagyobb esélyük van mindkettőt elkapni, és munkájuk arányában meg is oszthatják a pénzt. Na ez lesz az a pont, ahola lány látványosan húzni fogja a száját. Szüksége van az aranyra, ha helyre akarja pofozni a kis raktárhelyiséget.*
-Ez már csak ilyen. *Vonja meg a vállát.* Védik a területüket a sötét alakoktól.
*Újabb szórakozott vigyor. Ők ketten elég sötét alakoknak számítanak, hát még ha tudnák a "barbárok", mi minden van mögöttük. Végül csak előkerül egy morcos barnaság. A tündért aztán teljesen hidegen hagyja, hogy milyen kedve van a másiknak, ő csak egy betérő vándor, aki volt olyan kedves, hogy kivárta a sorát, miközben az őrség a fenekét melegítette valahol.*
-Nem siettétek el.
*Ahelyett, hogy hálás lenne nekik, hogy nem rongyoltak be a városba harci díszben, hanem megvárták őket, csak egy karót nyelt cafkát kapnak. Szép. Lecsatolja övéről az ostort, majd ha Alyosra nagyon kíváncsi lenne körbefordul, hogy semmi más nincs nála.*
-Mehetünk?
*A választ meg sem várva indul befelé, a város szívébe.*
-Jaj, ne aggodalmaskodj! Ha nekünk nincs fegyverünk, nekik sincs. Hátba támadni pedig puszta kézzel is lehet valakit.
*Természetesen sokkal könnyebb lenne a helyzet, ha pengékkel az oldalukon támadhatnák le a kis párocskát, de nem így alakult. Még egy érv a varázslás mellett. Azt nem vehetnék el tőlük.*
//Őrség, ami mindig van//
*Nagyon egyszerű okból kifolyólag nem hangoztatta a véleményét: szüksége van az elfre. A mélységi, akitől a megbízást kapta elég ködösen fogalmazott, ő sem tudta pontosan, mit akar, így viszont Idya sem lehet mindenre felkészülve. A férfival az oldalán nagyobb esélyük van mindkettőt elkapni, és munkájuk arányában meg is oszthatják a pénzt. Na ez lesz az a pont, ahola lány látványosan húzni fogja a száját. Szüksége van az aranyra, ha helyre akarja pofozni a kis raktárhelyiséget.*
-Ez már csak ilyen. *Vonja meg a vállát.* Védik a területüket a sötét alakoktól.
*Újabb szórakozott vigyor. Ők ketten elég sötét alakoknak számítanak, hát még ha tudnák a "barbárok", mi minden van mögöttük. Végül csak előkerül egy morcos barnaság. A tündért aztán teljesen hidegen hagyja, hogy milyen kedve van a másiknak, ő csak egy betérő vándor, aki volt olyan kedves, hogy kivárta a sorát, miközben az őrség a fenekét melegítette valahol.*
-Nem siettétek el.
*Ahelyett, hogy hálás lenne nekik, hogy nem rongyoltak be a városba harci díszben, hanem megvárták őket, csak egy karót nyelt cafkát kapnak. Szép. Lecsatolja övéről az ostort, majd ha Alyosra nagyon kíváncsi lenne körbefordul, hogy semmi más nincs nála.*
-Mehetünk?
*A választ meg sem várva indul befelé, a város szívébe.*
-Jaj, ne aggodalmaskodj! Ha nekünk nincs fegyverünk, nekik sincs. Hátba támadni pedig puszta kézzel is lehet valakit.
*Természetesen sokkal könnyebb lenne a helyzet, ha pengékkel az oldalukon támadhatnák le a kis párocskát, de nem így alakult. Még egy érv a varázslás mellett. Azt nem vehetnék el tőlük.*
8219. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-17 10:46:15
Üzenet elküldve: 2017-07-17 10:46:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja, majd, ha van, őrség//
*Neki nincs baja a kirándulással. Idya kicsit vicces, még jó, hogy Are nem lát a fejébe, különben élből hozzávágná, hogy "úgy mondod, mintha nagyon zavarna". Mert ha valóban így lenne, akkor Idya egyedül melózna és kész.*
-Ami elkerülhetetlen, az elkerülhetetlen.
*Akik nem nézik jó szemmel a folyamatos ármánykodást, cselszövést, árulást, azok nem is igazi sötétség hívők. Használj ki mindenkit, mint eszközt, majd ha megvan ami kell, szabadulj meg tőlük, hogy senki se vonhassa kétségbe hatalmadat. Ez az igazi sötét út, és lehet, hogy Idyanak is vesznie kell idővel.*
-Aham... *nézi a méretes kaput.* -Elveszik a fegyvereket? *néz kissé értetlenül.* -Egy barbár, harcos törzs mitől fosik? Hogy két jöttment felaprítja őket?
~Gyáva férgek ezek is.~
-Számolom. *teszi karba kezeit és azért pillantgat felfelé, hogy vajon kidugja e az orrát valami őrféleség. Egyébként is az Amoni őrség hanyagsága, ha ők ketten besétálhatnak fegyverrel és igazából nem is a vendégeket kellene ezért meglincselni, hanem azon őröket, akik szolgálatot látnak el.*
-Egy letelt.
*Mire a második perc és leperegne a homokórán, megjelenik egy fattyú szuka.*
-Azok. *mondja morogva, majd előszedi szépen mindhárom dobókését, rövidkardját és még a tőrt is, majd lepakolja szépen a fegyvertárba, vagy tárolóba. Idyat persze megvárja, majd ha a tündér is megválik cuccaitól, közelebb hajol hozzá.*
-Remélem ez is a terv része.
*Fegyverek nélkül érdekes lesz, hogy mire jutnak.*
A hozzászólás írója (Aregeor Aqq'rax Ozax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.17 10:49:57
*Neki nincs baja a kirándulással. Idya kicsit vicces, még jó, hogy Are nem lát a fejébe, különben élből hozzávágná, hogy "úgy mondod, mintha nagyon zavarna". Mert ha valóban így lenne, akkor Idya egyedül melózna és kész.*
-Ami elkerülhetetlen, az elkerülhetetlen.
*Akik nem nézik jó szemmel a folyamatos ármánykodást, cselszövést, árulást, azok nem is igazi sötétség hívők. Használj ki mindenkit, mint eszközt, majd ha megvan ami kell, szabadulj meg tőlük, hogy senki se vonhassa kétségbe hatalmadat. Ez az igazi sötét út, és lehet, hogy Idyanak is vesznie kell idővel.*
-Aham... *nézi a méretes kaput.* -Elveszik a fegyvereket? *néz kissé értetlenül.* -Egy barbár, harcos törzs mitől fosik? Hogy két jöttment felaprítja őket?
~Gyáva férgek ezek is.~
-Számolom. *teszi karba kezeit és azért pillantgat felfelé, hogy vajon kidugja e az orrát valami őrféleség. Egyébként is az Amoni őrség hanyagsága, ha ők ketten besétálhatnak fegyverrel és igazából nem is a vendégeket kellene ezért meglincselni, hanem azon őröket, akik szolgálatot látnak el.*
-Egy letelt.
*Mire a második perc és leperegne a homokórán, megjelenik egy fattyú szuka.*
-Azok. *mondja morogva, majd előszedi szépen mindhárom dobókését, rövidkardját és még a tőrt is, majd lepakolja szépen a fegyvertárba, vagy tárolóba. Idyat persze megvárja, majd ha a tündér is megválik cuccaitól, közelebb hajol hozzá.*
-Remélem ez is a terv része.
*Fegyverek nélkül érdekes lesz, hogy mire jutnak.*
A hozzászólás írója (Aregeor Aqq'rax Ozax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.17 10:49:57
8218. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-17 10:41:51
Üzenet elküldve: 2017-07-17 10:41:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség, ami mindig van//
*Bemenetel közben látta, hogy Aletai meglehetősen el van havazva, ez akkorra sem változott meg, hogy leszerszámozta és megetette lovát. Nincsen teljesen jól, szájában még ott a veszekedés okozta rossz íz, hasa kicsit görcsöl és ezek miatt meglehetősen pokróc hangulatban van. Általában jut mosolyából minden érkezőnek, készségesen világosítja fel őket a szabályokról. Például arról, hogy a fegyver kinn marad, vagy ha valaki becsörtetne fegyverrel, akkor a ritkán célt tévesztő nyilai egyikét kaphatja a hátába. Vagy ha úgy érzi, hogy egy nyíl nem hat, akkor hamarjában utánaküld még egyet.
Többen is várnak arra, hogy Aletai foglalkozni tudjon velük, van itt törpe, meg elfek, tündér. A tündér morgását pont van "szerencséje" meghallani, és ez nem sokat javít az amúgy harapós kedvén. Ő azonban nem egy érzelemmentes fadarab, így világosan látni az arcán, hogy meglehetősen rossz a hangulata.*
- Üdv. Amennyiben be szeretnétek menni, akkor ide kell adjátok a fegyvereket. Ha nem adjátok ide, akkor kinn maradtok. Egyszerű szabályok.
*Szavait elsősorban a háborgó tündérnek szánja, aki nehezen tudja feldolgozni azt, hogy nem rögtön vele foglalkoznak. Amúgy még nem voltak itt, mikor ő megérkezett, szóval olyan régen nem várhatnak. Mindegy. Alyo a maga részéről tisztázta a játékszabályokat. Általában persze nem ilyen pokróc, de most úgy tűnik, hogy az érkezők rosszkor toppantak be, vagy legalábbis a tündér rosszkor morog. De hát az ember lánya nem minden nap ugat össze a szerelmével, illetve rájuk mondjuk jellemző, hogy nem értenek egyet, de ez most kicsit komolyabbnak tűnő vita volt. Pláne, hogy az eljegyzéstől jutottak el oda, hogy kevés híján egymás torkának ugrottak. Ha beszélgetésük nem halad tovább a házasságon, akkor Alyo most valószínűleg repesne, és nemigen érdekelnék holmi megjegyzések. Szóval rossz időzítés.*
*Bemenetel közben látta, hogy Aletai meglehetősen el van havazva, ez akkorra sem változott meg, hogy leszerszámozta és megetette lovát. Nincsen teljesen jól, szájában még ott a veszekedés okozta rossz íz, hasa kicsit görcsöl és ezek miatt meglehetősen pokróc hangulatban van. Általában jut mosolyából minden érkezőnek, készségesen világosítja fel őket a szabályokról. Például arról, hogy a fegyver kinn marad, vagy ha valaki becsörtetne fegyverrel, akkor a ritkán célt tévesztő nyilai egyikét kaphatja a hátába. Vagy ha úgy érzi, hogy egy nyíl nem hat, akkor hamarjában utánaküld még egyet.
Többen is várnak arra, hogy Aletai foglalkozni tudjon velük, van itt törpe, meg elfek, tündér. A tündér morgását pont van "szerencséje" meghallani, és ez nem sokat javít az amúgy harapós kedvén. Ő azonban nem egy érzelemmentes fadarab, így világosan látni az arcán, hogy meglehetősen rossz a hangulata.*
- Üdv. Amennyiben be szeretnétek menni, akkor ide kell adjátok a fegyvereket. Ha nem adjátok ide, akkor kinn maradtok. Egyszerű szabályok.
*Szavait elsősorban a háborgó tündérnek szánja, aki nehezen tudja feldolgozni azt, hogy nem rögtön vele foglalkoznak. Amúgy még nem voltak itt, mikor ő megérkezett, szóval olyan régen nem várhatnak. Mindegy. Alyo a maga részéről tisztázta a játékszabályokat. Általában persze nem ilyen pokróc, de most úgy tűnik, hogy az érkezők rosszkor toppantak be, vagy legalábbis a tündér rosszkor morog. De hát az ember lánya nem minden nap ugat össze a szerelmével, illetve rájuk mondjuk jellemző, hogy nem értenek egyet, de ez most kicsit komolyabbnak tűnő vita volt. Pláne, hogy az eljegyzéstől jutottak el oda, hogy kevés híján egymás torkának ugrottak. Ha beszélgetésük nem halad tovább a házasságon, akkor Alyo most valószínűleg repesne, és nemigen érdekelnék holmi megjegyzések. Szóval rossz időzítés.*
8217. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-17 09:00:12
Üzenet elküldve: 2017-07-17 09:00:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja, majd, ha van, őrség//
*Gyűlöli az ilyen hosszú utakat. De szívből. Van az a pénz, jelen esetben legalább négyszáz arany, amiért melózik, de még ezt is meg kell osztania a férfivel. Már a gondolatra is csak fintorog. Mindig is egyedül intézte a megbízásait, sosem volt szüksége segítségre, most mégis kapott egy halálmadarat, aki mindenhová követi. Mint egy hűséges eb, csak ez fizetséget vár cserébe.*
-Talán kicsit korábban is, mint azt tervezed.
*Ha a sötétség szolgálatába állnak, állandó veszélynek lesznek kitéve. Nem fél, nem is érdekli igazán, kinek lesz szálka a szemében; bármire képes azért, hogy megszerezze, amit akar. Ez viszont azzal a kellemetlen mellékhatással jár, hogy másoknak keresztbe tesz, akik ezt nem nézik jó szemmel.*
-A nyavalyás őrökre.
*Morgolódik félhangosan. Legutóbb, mikor itt járt, még nem tudta, hogyan működnek itt a dolgok, meg is állították, hogy elvegyék a fegyvereiket. Most viszont a kutya se bagózik rájuk.*
-Én ugyan nem fogok azért sorba állni, hogy elvegyék a fegyvereimet. Két perc, és megyünk tovább!
*Hozza meg a döntést. Az a két perc pont elég lesz az illetékeseknek, hogy észrevegyék őket, ha szeretné. Ha nem, hát felfegyverkezve mennek be, ami igazából nem oszt, nem szoroz semmit.*
*Gyűlöli az ilyen hosszú utakat. De szívből. Van az a pénz, jelen esetben legalább négyszáz arany, amiért melózik, de még ezt is meg kell osztania a férfivel. Már a gondolatra is csak fintorog. Mindig is egyedül intézte a megbízásait, sosem volt szüksége segítségre, most mégis kapott egy halálmadarat, aki mindenhová követi. Mint egy hűséges eb, csak ez fizetséget vár cserébe.*
-Talán kicsit korábban is, mint azt tervezed.
*Ha a sötétség szolgálatába állnak, állandó veszélynek lesznek kitéve. Nem fél, nem is érdekli igazán, kinek lesz szálka a szemében; bármire képes azért, hogy megszerezze, amit akar. Ez viszont azzal a kellemetlen mellékhatással jár, hogy másoknak keresztbe tesz, akik ezt nem nézik jó szemmel.*
-A nyavalyás őrökre.
*Morgolódik félhangosan. Legutóbb, mikor itt járt, még nem tudta, hogyan működnek itt a dolgok, meg is állították, hogy elvegyék a fegyvereiket. Most viszont a kutya se bagózik rájuk.*
-Én ugyan nem fogok azért sorba állni, hogy elvegyék a fegyvereimet. Két perc, és megyünk tovább!
*Hozza meg a döntést. Az a két perc pont elég lesz az illetékeseknek, hogy észrevegyék őket, ha szeretné. Ha nem, hát felfegyverkezve mennek be, ami igazából nem oszt, nem szoroz semmit.*
8216. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-16 21:24:06
Üzenet elküldve: 2017-07-16 21:24:06
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Az indulás csendben és nyugodtan zajlik. Aoneer már eleget lovagolt a gwuffon Arthenior felé, és most sincs vele nagyobb baja mint akkor. Már a nyeregben van mikor madzagra kötött zöld gyertyát is az állat nyakába helyezi, hogy a hatalmas karmos nőstény ne fáradjon el az út alatt és ne veszítsen harci erejéből.
Egyéb dolga nincs. Követi a két Tharg harcost a már ismerős úton a kikötő és a vérkert felé. Egy pillanatra elgondolkodik, vajon a nagyvezér tud e az ő fejére kitűzött vérdíjról? Nem említette korábban, de egy ekkora horderejű hír nyilván nem hozzá jut el utoljára.
Nem kezdeményez beszélgetést, és nem próbál az élre törni, hisz ezúttal Kagan kinyilvánította, hogy ő az aki a csapatukat vezeti. Próbál bal oldalon helyet foglalni. Arra áll a pajzsa, így abból az irányból mégiscsak védettebb. És a legutóbbi sérülése óta (melynek még mindig a számszeríjlövést, és nem a korbácsolást tekinti) kissé óvatosabb lett.*
*Az indulás csendben és nyugodtan zajlik. Aoneer már eleget lovagolt a gwuffon Arthenior felé, és most sincs vele nagyobb baja mint akkor. Már a nyeregben van mikor madzagra kötött zöld gyertyát is az állat nyakába helyezi, hogy a hatalmas karmos nőstény ne fáradjon el az út alatt és ne veszítsen harci erejéből.
Egyéb dolga nincs. Követi a két Tharg harcost a már ismerős úton a kikötő és a vérkert felé. Egy pillanatra elgondolkodik, vajon a nagyvezér tud e az ő fejére kitűzött vérdíjról? Nem említette korábban, de egy ekkora horderejű hír nyilván nem hozzá jut el utoljára.
Nem kezdeményez beszélgetést, és nem próbál az élre törni, hisz ezúttal Kagan kinyilvánította, hogy ő az aki a csapatukat vezeti. Próbál bal oldalon helyet foglalni. Arra áll a pajzsa, így abból az irányból mégiscsak védettebb. És a legutóbbi sérülése óta (melynek még mindig a számszeríjlövést, és nem a korbácsolást tekinti) kissé óvatosabb lett.*
8215. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-16 21:08:20
Üzenet elküldve: 2017-07-16 21:08:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Természetesen mit sem ért a harcászathoz, így azt sem tudja, hogy minden magára valamit is adó harcos állandóan felajzott nyílpuskával rohangál a világban. Kiváltképp a lovagok, akik közismerten igen nagyra tartják a lőfegyvereket. Így aztán csak csendes derűvel figyeli az előtte dölyfösen elsétáló Aoneert, akinek a nyomába szegődve éri utol a vezért a fogadó előtt. Odasétál saját lovához, megvereti annak nyakát. Elmosolyodik és arra gondol, hogy kezdi megkedvelni az állatot, holott nem tartozik a világhírű lovasok közé. Talán ideje lenne valami nevet adni neki még akkor is, ha nem is a sajátja. A nyeregbe felülve egy pillanatra elgondolkodik rajta, hogy miféle városi bolondéria mondatja azt, hogy nem felel meg a ló és mindenféle fura szerzeten kell utazni? Éppen azon van, hogy ezt megérdeklődje Aoneertől a maga közvetlen, barátságos módján, de a Hadúr ekkor rendel el indulást, úgyhogy ennek miértjét egyelőre nem tudhatja meg. Lépésre sarkalja a lovát és elindul Kagan után.*
*Természetesen mit sem ért a harcászathoz, így azt sem tudja, hogy minden magára valamit is adó harcos állandóan felajzott nyílpuskával rohangál a világban. Kiváltképp a lovagok, akik közismerten igen nagyra tartják a lőfegyvereket. Így aztán csak csendes derűvel figyeli az előtte dölyfösen elsétáló Aoneert, akinek a nyomába szegődve éri utol a vezért a fogadó előtt. Odasétál saját lovához, megvereti annak nyakát. Elmosolyodik és arra gondol, hogy kezdi megkedvelni az állatot, holott nem tartozik a világhírű lovasok közé. Talán ideje lenne valami nevet adni neki még akkor is, ha nem is a sajátja. A nyeregbe felülve egy pillanatra elgondolkodik rajta, hogy miféle városi bolondéria mondatja azt, hogy nem felel meg a ló és mindenféle fura szerzeten kell utazni? Éppen azon van, hogy ezt megérdeklődje Aoneertől a maga közvetlen, barátságos módján, de a Hadúr ekkor rendel el indulást, úgyhogy ennek miértjét egyelőre nem tudhatja meg. Lépésre sarkalja a lovát és elindul Kagan után.*
8214. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-16 14:32:23
Üzenet elküldve: 2017-07-16 14:32:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Azt még csak látni sem akarja, hogyan akar Aoneer a mindkét oldalán fityegő, töltött számszeríjjal felkapaszkodni bármilyen hátasra. Pláne egy alabárddal, és úgy, hogy ja jobban megnézi az ember, még nyereg sincs a gwuffon. De ez szerencsére nem Kagan baja, mert ha véletlenül el is sül a kétoldali ficergéstől a két fegyver, jó eséllyel Aoneer lábfejét lövi át, így gond egy szál se.*
*Ő maga megmaradt a "kevesebb néha több" elvnél, így próbál nem két lábon járó fegyverraktárnak tűnni. Lándzsát, szálfegyvert most nem hoz, csak a mágikus kard, egy nyeregre erősített pajzs, egy ugyanott, bőr tokjában pihenő láncos buzogány, és a mellkasán keresztben húzódó fegyveröv (benne néhány egyszerű, jól kiegyensúlyozott dobótőr). Ennél többet sem vinni, sem használni nem tudna, ha meg lődözni kell, még mindig ott van Aoneer.*
~ Városőrök. Mindig csak a balhézás. ~ *aztán már dél felé is fordítja a lovát (semmi urizálás a gwuffokkal), hogy mielőtt elrendezze dolgát.*
- Gyerünk.
*Azt még csak látni sem akarja, hogyan akar Aoneer a mindkét oldalán fityegő, töltött számszeríjjal felkapaszkodni bármilyen hátasra. Pláne egy alabárddal, és úgy, hogy ja jobban megnézi az ember, még nyereg sincs a gwuffon. De ez szerencsére nem Kagan baja, mert ha véletlenül el is sül a kétoldali ficergéstől a két fegyver, jó eséllyel Aoneer lábfejét lövi át, így gond egy szál se.*
*Ő maga megmaradt a "kevesebb néha több" elvnél, így próbál nem két lábon járó fegyverraktárnak tűnni. Lándzsát, szálfegyvert most nem hoz, csak a mágikus kard, egy nyeregre erősített pajzs, egy ugyanott, bőr tokjában pihenő láncos buzogány, és a mellkasán keresztben húzódó fegyveröv (benne néhány egyszerű, jól kiegyensúlyozott dobótőr). Ennél többet sem vinni, sem használni nem tudna, ha meg lődözni kell, még mindig ott van Aoneer.*
~ Városőrök. Mindig csak a balhézás. ~ *aztán már dél felé is fordítja a lovát (semmi urizálás a gwuffokkal), hogy mielőtt elrendezze dolgát.*
- Gyerünk.
8213. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-16 14:29:00
Üzenet elküldve: 2017-07-16 14:29:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kancellár szemrebbenés nélkül hazudik. Ez amolyan hivatali virtus lehet, vagy csak Tharg virtus, hisz Laor is épp ilyen szégyentelenül kezdené osztani az észt ha ő kerülne hasonlóan kényelmetlen helyzetbe.*
-Az urat nem győzte meg a víz csobbanó hangja és a bent látott "asszonyszemély" ezért tapintata további vizsgálódásra késztette, teljes titokban nehogy megzavarja a fürdőzőt. *Sóhajtja.*
-A merevedése meg nyilván véletlen egybeesés. *Jegyzi még meg és mielőtt a kancellár beljebb tudna lépni a fürdőbe belép elveszi Alyo kezéből a kendőt és védelmezően a lány elé állva nyújtja azt a férfi felé akiről időközben kiderült, hogy valami Tharg építészmérnök. Ha azt hiszi ettől a megnevezéstől Aoneer el lesz ragadtatva akkor finoman szólva is téved, ezt pedig talán nem árt mihamarabb a tudomására hozni, még mielőtt újabb félreértések adódnának ebből az egészből, mert olybá tűnik ez a nap csupa "félreértés".*
-Áh. *Válaszolja kissé sem meglepetten. Gond nélkül kinézi a másikból a papírtologatót.*
-Mindig is érdekelt ki volt az az elme roggyant kétbalkezes barom, aki erre az amúgy nem rossz helyre idehányta ezt az omladozó dölyfös halálcsapdát ami csak azért áll mert még hadsereg nem volt a világon aminek eszébe jutott volna rárontani. *Nem tűnik sem dühösnek, sem vádlónak. A szemében már nincs szúrós él. Laor mellett volt alkalma hozzászokni az effajta takonygerincű alakokhoz.*
-Úgy lesz. Ha kérhetem felejtsük el ezt a kis esetet. Egy madarat senki nem kárhoztat azért mert néhanapján rendetlenkedik, de ha bárki hallaná ezt a kis történetet elég valószínű, hogy szégyentelen kéjencnek tartanák utána. És ez a seb örökké ennek a jele maradna. *Amennyire a fajtáját ismeri ennyi nem lesz elég ahhoz, hogy elhallgattassa a másikat. Mindenesetre csak örömet okoz neki ha ez az igazság a napvilágra kerül és Habrertus ettől szégyenben marad. Úgy érzi a férfi most leginkább magának tudna ártani bármivel is, és ez az érzés jó a számára. Ha nem hát nem, majd kárörvend rajta.*
*A kancellár szemrebbenés nélkül hazudik. Ez amolyan hivatali virtus lehet, vagy csak Tharg virtus, hisz Laor is épp ilyen szégyentelenül kezdené osztani az észt ha ő kerülne hasonlóan kényelmetlen helyzetbe.*
-Az urat nem győzte meg a víz csobbanó hangja és a bent látott "asszonyszemély" ezért tapintata további vizsgálódásra késztette, teljes titokban nehogy megzavarja a fürdőzőt. *Sóhajtja.*
-A merevedése meg nyilván véletlen egybeesés. *Jegyzi még meg és mielőtt a kancellár beljebb tudna lépni a fürdőbe belép elveszi Alyo kezéből a kendőt és védelmezően a lány elé állva nyújtja azt a férfi felé akiről időközben kiderült, hogy valami Tharg építészmérnök. Ha azt hiszi ettől a megnevezéstől Aoneer el lesz ragadtatva akkor finoman szólva is téved, ezt pedig talán nem árt mihamarabb a tudomására hozni, még mielőtt újabb félreértések adódnának ebből az egészből, mert olybá tűnik ez a nap csupa "félreértés".*
-Áh. *Válaszolja kissé sem meglepetten. Gond nélkül kinézi a másikból a papírtologatót.*
-Mindig is érdekelt ki volt az az elme roggyant kétbalkezes barom, aki erre az amúgy nem rossz helyre idehányta ezt az omladozó dölyfös halálcsapdát ami csak azért áll mert még hadsereg nem volt a világon aminek eszébe jutott volna rárontani. *Nem tűnik sem dühösnek, sem vádlónak. A szemében már nincs szúrós él. Laor mellett volt alkalma hozzászokni az effajta takonygerincű alakokhoz.*
-Úgy lesz. Ha kérhetem felejtsük el ezt a kis esetet. Egy madarat senki nem kárhoztat azért mert néhanapján rendetlenkedik, de ha bárki hallaná ezt a kis történetet elég valószínű, hogy szégyentelen kéjencnek tartanák utána. És ez a seb örökké ennek a jele maradna. *Amennyire a fajtáját ismeri ennyi nem lesz elég ahhoz, hogy elhallgattassa a másikat. Mindenesetre csak örömet okoz neki ha ez az igazság a napvilágra kerül és Habrertus ettől szégyenben marad. Úgy érzi a férfi most leginkább magának tudna ártani bármivel is, és ez az érzés jó a számára. Ha nem hát nem, majd kárörvend rajta.*
8212. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-16 13:57:52
Üzenet elküldve: 2017-07-16 13:57:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bár állítólag Aoneer a bolond, de Alyo egy pillanatra úgy érzi, hogy ő sem teljesen komplett. Főleg ugye azért nem mert totálisan bele van pistulva a fickóba, még annak ellenére is, hogy percenként tudna a torkának ugrani bármilyen piszlicsáré dologért. Most sincsen ez másképpen, és noha Aoneer momentán nem az ő szeretteit szidja, Alyo mégis szokatlanul hamar gerjed haragra. Viszont háromig számol magában, mielőtt bármit mondana.*
- Nem mondod! Komolyan?!
*Hangzik végül a még így is túl szarkasztikus megjegyzés arra, hogy Aoneer eléjük tárja azt a nyilvánvalót, hogy az állat milyen fajba is tartozik. Természetesen Alyo nem most látja először, csupán az lepi meg, hogy épületen belül látja, mivel erre még nem volt példa. A kancellár magyarázata sem győzi meg százszázalékosan, bár hihetőnek tűnik, de valahogy mégsem az.*
- Fürödni?
*Seszínű pillantása végigszalad a drága kancelláron. Aztán a döbbenetesen világos szempár átlibben a dézsája melletti székre, majd vissza a kancellárral. A széken ott a fürdőlepedője, meg alatta gondosan egymás mellé rakva egy pár saru, melybe könnyű belelépni, és kilépni belőle. A támlán van még egy túl méretes férfiing, ami akár Aoneerre is simán jó lenne. Ez utóbbit szintén könnyű fel és levenni, így fürdéshez igen praktikus, a városi népeknek állítólag van ilyen könnyű köpenyük is, amit ugyanígy használnak, de Alyonak megteszi ez az ing is. A lényeg, hogy a kancellár szemlátomást túl van öltözve a fürdőhöz, bár az is lehet, hogy neméhez méltón csak jobb szereti a körülményes, semmint a praktikus dolgokat, ezért nem vetkőzött neki már a szobájában. Jó, ez utóbbihoz még Alyo sem elég naiv, kukkolásra viszont nem gondol, a mesének azt a részét készségesen elhiszi, hogy amaz csak felmérte a terepet. Azt viszont tényleg nem érti, hogy miért is került interakcióba a sólyommal.
A seb kimosásához persze nem igyekszik felajánlani a fürdővizét, annyit persze megtesz, hogy a mosdáshoz használt egyik rongydarabot a kancellár felé nyújtja.*
- Nem kell visszaadd.
*Remélhetőleg ebből megérti a másik, hogy letörölni letörölheti az anyaggal magáról a vért és a dzsuvát, de azt a lány már nem akarja, hogy utána az ő vizében öblítse ki.*
*Bár állítólag Aoneer a bolond, de Alyo egy pillanatra úgy érzi, hogy ő sem teljesen komplett. Főleg ugye azért nem mert totálisan bele van pistulva a fickóba, még annak ellenére is, hogy percenként tudna a torkának ugrani bármilyen piszlicsáré dologért. Most sincsen ez másképpen, és noha Aoneer momentán nem az ő szeretteit szidja, Alyo mégis szokatlanul hamar gerjed haragra. Viszont háromig számol magában, mielőtt bármit mondana.*
- Nem mondod! Komolyan?!
*Hangzik végül a még így is túl szarkasztikus megjegyzés arra, hogy Aoneer eléjük tárja azt a nyilvánvalót, hogy az állat milyen fajba is tartozik. Természetesen Alyo nem most látja először, csupán az lepi meg, hogy épületen belül látja, mivel erre még nem volt példa. A kancellár magyarázata sem győzi meg százszázalékosan, bár hihetőnek tűnik, de valahogy mégsem az.*
- Fürödni?
*Seszínű pillantása végigszalad a drága kancelláron. Aztán a döbbenetesen világos szempár átlibben a dézsája melletti székre, majd vissza a kancellárral. A széken ott a fürdőlepedője, meg alatta gondosan egymás mellé rakva egy pár saru, melybe könnyű belelépni, és kilépni belőle. A támlán van még egy túl méretes férfiing, ami akár Aoneerre is simán jó lenne. Ez utóbbit szintén könnyű fel és levenni, így fürdéshez igen praktikus, a városi népeknek állítólag van ilyen könnyű köpenyük is, amit ugyanígy használnak, de Alyonak megteszi ez az ing is. A lényeg, hogy a kancellár szemlátomást túl van öltözve a fürdőhöz, bár az is lehet, hogy neméhez méltón csak jobb szereti a körülményes, semmint a praktikus dolgokat, ezért nem vetkőzött neki már a szobájában. Jó, ez utóbbihoz még Alyo sem elég naiv, kukkolásra viszont nem gondol, a mesének azt a részét készségesen elhiszi, hogy amaz csak felmérte a terepet. Azt viszont tényleg nem érti, hogy miért is került interakcióba a sólyommal.
A seb kimosásához persze nem igyekszik felajánlani a fürdővizét, annyit persze megtesz, hogy a mosdáshoz használt egyik rongydarabot a kancellár felé nyújtja.*
- Nem kell visszaadd.
*Remélhetőleg ebből megérti a másik, hogy letörölni letörölheti az anyaggal magáról a vért és a dzsuvát, de azt a lány már nem akarja, hogy utána az ő vizében öblítse ki.*
8211. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-16 13:16:19
Üzenet elküldve: 2017-07-16 13:16:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem meglepő módon, Alyo is felfigyel a zűrzavarra és szintén nem meglepő módon magyarázatot vár arra, hogy mi a fene történik itt? Az egyik eshetőség az, hogy minden további nélkül bevallja, hogy gyalázatos módon megleste a gyanútan lányt erkölcstelen felgondolásokkal, de ezt a variációt pillanatok alatt elveti. Elvégre ki büszkélkedik ilyesmivel és főleg, ki vállalja fel? Tiszta, gáncs nélküli lovagok bizonyosan, de hát ők ritkán kukkolnak. Habrertus pedig még véletlenül sem az, úgyhogy már valami kifogáson gondolkodik.*
- Én... én csak... khm... *szép lassan visszanyeri magabiztosságát az iménti megrázkódtatás után és folyékonyan hazudva folytatja, mintha mindig is ezt tette volna. Tulajdonképpen mindig is ezt tette.*
- Engem csupán egy kellemes fürdő ígérete vonzott ide. *pillant ártatlan arccal a lányra, akinek vizesen csapzott haját különösen elbűvölőnek találja*Ideérve tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül és mindössze azért álltam meg egy pillanatra, hogy ne rontsak rá senkire, aki szintén fürdőjét élvezi. Különösen ha asszonyszemély az illető. Arra pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy figyelmes tapintatosságomért ilyen méltánytalanság lesz az osztályrészem.
*Itt már Aoneerre néz, és amikor jobb kezéről lehúzva kesztyűjét végig simít a lüktető sebtől sajgó arcán, meg is ijed a vér látványától. Más sem hiányzik, mint hogy olyan heges maradjon a képe, mint holmi kardforgató zsiványnak. Felnéz a lovagra, különös fény villan a szemében egy röpke pillanatra, de annak békülékeny gesztusaira ez gyorsan el is tűnik. Legalábbis a másik ezt is gondolhatja, ha észreveszi ezt a gyorsan múló indulatot.*
- Nos, Aoneer Hraefg Glomriorathan, én Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, a Vashegy kancelláriájának vezetője, Kagan Thargodarnak, a Vashegy urának, a Dél őrzőjének építőmérnöke.
*Ez elég hangzatos, meg van elégedve vele, ahogy ő is kezet nyújt, még ha nem is törli meg előtte a kevéske vértől.*
- Üdvözöllek a Vashegyen, fiam, de kérlek, hogy a jövőben légy óvatosabb a madaraddal! Én ugyan békés, szelíd ember vagyok, de akadnak itt bőven olyanok, akik az ilyesmit félreérthetik.
*Közben néhány dolog fut át az agyán. Először is ki kell tisztítania azt a gyalázatos sebet. Aztán be kellene vezetnie valami olyan rendszert, aminek alapján idegenek csak a kancellária által kibocsátott pátenssel tartózkodhatnának Kagan Thargodar földjén. Igazán nincs szükség minden jöttmentre. Végül pedig meg kell hagynia a kapuőrségnek, hogy ezt a nagydarab gonosztevőt ne hagyják távozni. Ha találkozik néhány harcossal, okvetlen a Gödörbe dobatja velük. Elvégre megtámadott egy thargot a Vashegyen. Sőt, a kancellárt támadta meg. Skandallum!*
*Nem meglepő módon, Alyo is felfigyel a zűrzavarra és szintén nem meglepő módon magyarázatot vár arra, hogy mi a fene történik itt? Az egyik eshetőség az, hogy minden további nélkül bevallja, hogy gyalázatos módon megleste a gyanútan lányt erkölcstelen felgondolásokkal, de ezt a variációt pillanatok alatt elveti. Elvégre ki büszkélkedik ilyesmivel és főleg, ki vállalja fel? Tiszta, gáncs nélküli lovagok bizonyosan, de hát ők ritkán kukkolnak. Habrertus pedig még véletlenül sem az, úgyhogy már valami kifogáson gondolkodik.*
- Én... én csak... khm... *szép lassan visszanyeri magabiztosságát az iménti megrázkódtatás után és folyékonyan hazudva folytatja, mintha mindig is ezt tette volna. Tulajdonképpen mindig is ezt tette.*
- Engem csupán egy kellemes fürdő ígérete vonzott ide. *pillant ártatlan arccal a lányra, akinek vizesen csapzott haját különösen elbűvölőnek találja*Ideérve tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül és mindössze azért álltam meg egy pillanatra, hogy ne rontsak rá senkire, aki szintén fürdőjét élvezi. Különösen ha asszonyszemély az illető. Arra pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy figyelmes tapintatosságomért ilyen méltánytalanság lesz az osztályrészem.
*Itt már Aoneerre néz, és amikor jobb kezéről lehúzva kesztyűjét végig simít a lüktető sebtől sajgó arcán, meg is ijed a vér látványától. Más sem hiányzik, mint hogy olyan heges maradjon a képe, mint holmi kardforgató zsiványnak. Felnéz a lovagra, különös fény villan a szemében egy röpke pillanatra, de annak békülékeny gesztusaira ez gyorsan el is tűnik. Legalábbis a másik ezt is gondolhatja, ha észreveszi ezt a gyorsan múló indulatot.*
- Nos, Aoneer Hraefg Glomriorathan, én Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, a Vashegy kancelláriájának vezetője, Kagan Thargodarnak, a Vashegy urának, a Dél őrzőjének építőmérnöke.
*Ez elég hangzatos, meg van elégedve vele, ahogy ő is kezet nyújt, még ha nem is törli meg előtte a kevéske vértől.*
- Üdvözöllek a Vashegyen, fiam, de kérlek, hogy a jövőben légy óvatosabb a madaraddal! Én ugyan békés, szelíd ember vagyok, de akadnak itt bőven olyanok, akik az ilyesmit félreérthetik.
*Közben néhány dolog fut át az agyán. Először is ki kell tisztítania azt a gyalázatos sebet. Aztán be kellene vezetnie valami olyan rendszert, aminek alapján idegenek csak a kancellária által kibocsátott pátenssel tartózkodhatnának Kagan Thargodar földjén. Igazán nincs szükség minden jöttmentre. Végül pedig meg kell hagynia a kapuőrségnek, hogy ezt a nagydarab gonosztevőt ne hagyják távozni. Ha találkozik néhány harcossal, okvetlen a Gödörbe dobatja velük. Elvégre megtámadott egy thargot a Vashegyen. Sőt, a kancellárt támadta meg. Skandallum!*
8210. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-15 23:50:35
Üzenet elküldve: 2017-07-15 23:50:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aoneer türelmes. A sólyom valóban jól dolgozik, bár a technikáján még volna mit javítani. Kisebb állatokkal és bábukkal könnyen elbánik, még a vérteket is ismeri, de úgy látszik inkább figyelemelterelésre kéne használnia, mint valódi harcra.
Persze nem telhetetlen. Miután fapofával végighallgatta a rajtakapott kukkoló jajveszékelését egy újabb jellel visszahívja karjára a madarat mielőtt a meglepetés ereje és a zárt tér az állat hátrányára fordul. Ez így gyakorlatnak nem is volt rossz.
Egy szürke mosoly fut át a száján mikor látja a kancellár sebesülését. Ha nem is maradandó, az efféle hegeknek azért megfűszerezi a hordozójáról alkotott képet, főleg ha azt is hozzátesszük, hogy milyen körülmények közt szerezte azokat.
A lány kérdésére már akarna válaszolni. Egyedül az a felismerés akasztja meg, hogy ezt jobb ha a másik férfi adja elő. Hisz mégiscsak ő volt itt előbb így válaszol a másikra, amit ugye a kancellár is feltett.*
-Shicuknak hívják. *Válaszolja. Arca kissé döbbent, értetlen, nem egészen világos Alyonak mi olyan furcsa a madárban.*
-Vadászsólyom, már akkor megvolt mikor találkoztunk. *Mondja bizonytalanul és ad egy jutalomfalatot az állatnak, és párszor megsimítja annak feje búbját. Jó munkát végzett most ideje megnyugodnia kicsit. Kissé fáj neki amiért mindenki úgy kezeli a madarát mint valami érthetetlen teremtményt. Nem dísznek vásárolta.*
-Egyébként örvendek, Aoneer Hraefg Glimriorathan vagyok. *Nyújtja a kezét. Majd egy pillanatra homlokát összeráncolva még hozzáteszi.*
-Azt... Talán nem ártana ha kimosná. *Céloz a sólyomtól szerzett sebekre.* -Elég sok minden rohad a madár körme között.
*Aoneer türelmes. A sólyom valóban jól dolgozik, bár a technikáján még volna mit javítani. Kisebb állatokkal és bábukkal könnyen elbánik, még a vérteket is ismeri, de úgy látszik inkább figyelemelterelésre kéne használnia, mint valódi harcra.
Persze nem telhetetlen. Miután fapofával végighallgatta a rajtakapott kukkoló jajveszékelését egy újabb jellel visszahívja karjára a madarat mielőtt a meglepetés ereje és a zárt tér az állat hátrányára fordul. Ez így gyakorlatnak nem is volt rossz.
Egy szürke mosoly fut át a száján mikor látja a kancellár sebesülését. Ha nem is maradandó, az efféle hegeknek azért megfűszerezi a hordozójáról alkotott képet, főleg ha azt is hozzátesszük, hogy milyen körülmények közt szerezte azokat.
A lány kérdésére már akarna válaszolni. Egyedül az a felismerés akasztja meg, hogy ezt jobb ha a másik férfi adja elő. Hisz mégiscsak ő volt itt előbb így válaszol a másikra, amit ugye a kancellár is feltett.*
-Shicuknak hívják. *Válaszolja. Arca kissé döbbent, értetlen, nem egészen világos Alyonak mi olyan furcsa a madárban.*
-Vadászsólyom, már akkor megvolt mikor találkoztunk. *Mondja bizonytalanul és ad egy jutalomfalatot az állatnak, és párszor megsimítja annak feje búbját. Jó munkát végzett most ideje megnyugodnia kicsit. Kissé fáj neki amiért mindenki úgy kezeli a madarát mint valami érthetetlen teremtményt. Nem dísznek vásárolta.*
-Egyébként örvendek, Aoneer Hraefg Glimriorathan vagyok. *Nyújtja a kezét. Majd egy pillanatra homlokát összeráncolva még hozzáteszi.*
-Azt... Talán nem ártana ha kimosná. *Céloz a sólyomtól szerzett sebekre.* -Elég sok minden rohad a madár körme között.
8209. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-15 23:23:02
Üzenet elküldve: 2017-07-15 23:23:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sok minden eszébe jutott mikor a fürdővizét készítette. Például az, hogy majd lehunyt szemmel elüldögél benne addig, míg kellemetlen hőmérsékletűre nem hűl. Aztán pedig tökéletes nyugodtsággal telik el a nap további része. Ehhez képest mi történik?! Na mi?! Éles füttyszó, majd kiáltás szakítja félbe a nagyjából kellemesnek mondható pancsolását. Rögtön felül, bár elsőre kicsit megszédül és nem is tudja, hogy merrefelé nézzen, de végül seszínű tekintete csak befogja először a sólyommal hadakozó Habrertust, majd az állat gazdáját, Aoneert is.
Azt persze megszokta, hogy nem élvezheti mindig egyedül a fürdőhelyiség nyújtotta előnyöket, hiszen van vagy féltucat, paravánokkal elválasztott dézsa, de a hangoskodás nem jellemző, no meg a rászegeződő két pár szem sem. De nem is azon nem tud napirendre térni, hogy a másik kettő nem egy-egy kádban élvezi a tisztulást, hanem azon, hogy hangoskodnak.
A dézsa szélén könyököl, annak oldala pedig teljesen eltakarja őt, már legalábbis hónaljtól lefelé, afölött pedig rátapad vizes bőrére a vizes haja. Mint holmi sötét fátyol, úgy omlik a haj a hátára, vállára. A kancellár nagyjából eddigre küzdheti le tollas támadóját, a lány pedig értetlenül pislog a másik kettőre, meg a madárra, hogy mi a fészkes fene folyik is itt éppen? És miért zavarták meg a fürdőzésben?*
- Mit csináltok?
*hangzik a kissé fura, de meglehetősen nyugodt kérdés. Annak ellenére nyugodt, hogy a pillanat törtrésze alatt szívja fel magát azon a puszta tényen, hogy ez a kettő itt hangoskodik. Szemöldökét már össze is vonta, és valószínűleg hamarosan ki is fog törni a vulkán, hacsak nem kap valami épkézláb magyarázatot, amire viszont nem vár túl sokat, mert az előző után szinte azonnal érkezik az élesen csattanó következő kérdés:*
- Mi a franc ez?!
*A madár nem fér neki bele a képbe, meg a fütyülés és az, hogy a kancellár egy madárral viaskodott az imént. Komolyan, ki harcol sólymokkal? Hogy kerülnek sólymok a fürdőbe? Mi a fene folyik itt?*
*Sok minden eszébe jutott mikor a fürdővizét készítette. Például az, hogy majd lehunyt szemmel elüldögél benne addig, míg kellemetlen hőmérsékletűre nem hűl. Aztán pedig tökéletes nyugodtsággal telik el a nap további része. Ehhez képest mi történik?! Na mi?! Éles füttyszó, majd kiáltás szakítja félbe a nagyjából kellemesnek mondható pancsolását. Rögtön felül, bár elsőre kicsit megszédül és nem is tudja, hogy merrefelé nézzen, de végül seszínű tekintete csak befogja először a sólyommal hadakozó Habrertust, majd az állat gazdáját, Aoneert is.
Azt persze megszokta, hogy nem élvezheti mindig egyedül a fürdőhelyiség nyújtotta előnyöket, hiszen van vagy féltucat, paravánokkal elválasztott dézsa, de a hangoskodás nem jellemző, no meg a rászegeződő két pár szem sem. De nem is azon nem tud napirendre térni, hogy a másik kettő nem egy-egy kádban élvezi a tisztulást, hanem azon, hogy hangoskodnak.
A dézsa szélén könyököl, annak oldala pedig teljesen eltakarja őt, már legalábbis hónaljtól lefelé, afölött pedig rátapad vizes bőrére a vizes haja. Mint holmi sötét fátyol, úgy omlik a haj a hátára, vállára. A kancellár nagyjából eddigre küzdheti le tollas támadóját, a lány pedig értetlenül pislog a másik kettőre, meg a madárra, hogy mi a fészkes fene folyik is itt éppen? És miért zavarták meg a fürdőzésben?*
- Mit csináltok?
*hangzik a kissé fura, de meglehetősen nyugodt kérdés. Annak ellenére nyugodt, hogy a pillanat törtrésze alatt szívja fel magát azon a puszta tényen, hogy ez a kettő itt hangoskodik. Szemöldökét már össze is vonta, és valószínűleg hamarosan ki is fog törni a vulkán, hacsak nem kap valami épkézláb magyarázatot, amire viszont nem vár túl sokat, mert az előző után szinte azonnal érkezik az élesen csattanó következő kérdés:*
- Mi a franc ez?!
*A madár nem fér neki bele a képbe, meg a fütyülés és az, hogy a kancellár egy madárral viaskodott az imént. Komolyan, ki harcol sólymokkal? Hogy kerülnek sólymok a fürdőbe? Mi a fene folyik itt?*
8208. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-15 22:51:11
Üzenet elküldve: 2017-07-15 22:51:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ebben a pillanatban ennél kellemesebb időtöltést nem is tudna elképzelni. Igazság szerint sohasem volt kukkoló, de most meg tudja érteni azokat, akik ezen kedvtelésnek hódolnak. Annyira pedig se nem városi figura, se nem annyira széles látókörű, hogy arra gondolna: az ilyesmi a nőnek megalázó lehet. Ellenkezőleg, vegye elismerésnek az ilyesmit. Elvégre egy csúnyácska teremtést senki sem akarna meglesni.*
- Nocsak... *formálják némán ajkai a szót, ahogy Alyo keze a keblére siklik és a derék kancellár határozottan valami kellemes bizsergést kezd érezni odalent. Ez egyre izgalmasabb és éppen nyelt egy nagyot, amikor kellemetlen, éles füttyszó töri szét a meghitt csendet. Frászt kapva perdül meg a sarkán és csak egy pillanatra látja azt az alakot, aki rá szegezett ujjal áll nem messze, mert egy szárnyas démon közeledik felé igen sebesen. A második pillanatban már látja, hogy valami madár az, valamilyen ragadozó, bizonyára vadászatra idomítva ha így engedelmeskedik a gazdájának, de ezt átgondolni már nincs ideje, hiszen a dög éppen lecsap rá.*
- Hééé! *kiált fel rémülten és ahogy kiesik a pipa a szájából, karjaival cséphadaró módjára kezd csapkodni maga körül* Mi a kórság ez? Fogd már vissza a jószágod! A démonokra!
*Utóbbit akkor kiáltja, amikor éles fájdalom hasít az arcába. Az átokverte madár karma csak végigszántott a képén és csak remélheti, hogy nem hagy maradandó nyomot. Persze ezen ráér később aggódni, most a veszélyt kellene valahogy elhárítania. Tehát tovább csapkod, ahogy a madár ismét ráfordul és vagy ennek a kétségbeesett, ámde szapora kapálózásnak köszönhetően vagy annak, hogy a sólyomnak a zárt helyen nincs igazán módja manőverezni, egy széles csapással telibe kapja a madarat, ami egy hangosabb puffanással csapódik a falnak. Ez remélhetően elveszi a kedvét a további próbálkozástól.*
- Mi a rosseb volt ez? Egyáltalán, ki vagy te?
*Igyekszik összekaparni méltóságának megtépázott maradványait, ahogy az idegen felé fordul számonkérően. Ez persze fölöttébb nagy orcátlanságnak hathat annak fényében, hogy őt kapták kukkoláson, de egy sehonnai csak ne akarja őt felelősségre vonni ott, ahol igen magas hivatalt tölt be. Más kérdés, hogy a ribillióra bizonyára felfigyelt a lány is, és tőle is biztos fog kapni ezt-azt.*
*Ebben a pillanatban ennél kellemesebb időtöltést nem is tudna elképzelni. Igazság szerint sohasem volt kukkoló, de most meg tudja érteni azokat, akik ezen kedvtelésnek hódolnak. Annyira pedig se nem városi figura, se nem annyira széles látókörű, hogy arra gondolna: az ilyesmi a nőnek megalázó lehet. Ellenkezőleg, vegye elismerésnek az ilyesmit. Elvégre egy csúnyácska teremtést senki sem akarna meglesni.*
- Nocsak... *formálják némán ajkai a szót, ahogy Alyo keze a keblére siklik és a derék kancellár határozottan valami kellemes bizsergést kezd érezni odalent. Ez egyre izgalmasabb és éppen nyelt egy nagyot, amikor kellemetlen, éles füttyszó töri szét a meghitt csendet. Frászt kapva perdül meg a sarkán és csak egy pillanatra látja azt az alakot, aki rá szegezett ujjal áll nem messze, mert egy szárnyas démon közeledik felé igen sebesen. A második pillanatban már látja, hogy valami madár az, valamilyen ragadozó, bizonyára vadászatra idomítva ha így engedelmeskedik a gazdájának, de ezt átgondolni már nincs ideje, hiszen a dög éppen lecsap rá.*
- Hééé! *kiált fel rémülten és ahogy kiesik a pipa a szájából, karjaival cséphadaró módjára kezd csapkodni maga körül* Mi a kórság ez? Fogd már vissza a jószágod! A démonokra!
*Utóbbit akkor kiáltja, amikor éles fájdalom hasít az arcába. Az átokverte madár karma csak végigszántott a képén és csak remélheti, hogy nem hagy maradandó nyomot. Persze ezen ráér később aggódni, most a veszélyt kellene valahogy elhárítania. Tehát tovább csapkod, ahogy a madár ismét ráfordul és vagy ennek a kétségbeesett, ámde szapora kapálózásnak köszönhetően vagy annak, hogy a sólyomnak a zárt helyen nincs igazán módja manőverezni, egy széles csapással telibe kapja a madarat, ami egy hangosabb puffanással csapódik a falnak. Ez remélhetően elveszi a kedvét a további próbálkozástól.*
- Mi a rosseb volt ez? Egyáltalán, ki vagy te?
*Igyekszik összekaparni méltóságának megtépázott maradványait, ahogy az idegen felé fordul számonkérően. Ez persze fölöttébb nagy orcátlanságnak hathat annak fényében, hogy őt kapták kukkoláson, de egy sehonnai csak ne akarja őt felelősségre vonni ott, ahol igen magas hivatalt tölt be. Más kérdés, hogy a ribillióra bizonyára felfigyelt a lány is, és tőle is biztos fog kapni ezt-azt.*
8207. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-15 22:21:36
Üzenet elküldve: 2017-07-15 22:21:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Thargarod teljes egészében barbár hely. Ez a tény számára már olyan félreértelmezhetetlen igazságként szivárgott bele az elméjébe mint az, hogy a föld lapos, vagy hogy épp Alyo haragját élvezheti. Ugyanez vonatkozik a fürdőikre is. A városban is van ehhez hasonló hely a magamutogatók kiszolgálására, de az legalább megvan áldva pár magánfülkével, és még mindig használhatja az ember a sajátját.
Ennél csak nagyobb gond, hogy a Thargok kulturált környezetben is barbárok volnának. Ezt épp igazolva is látja egy kukkoló személyében aki valamiért nagyon érdeklődik az iránt ami a fürdőben van, és Aoneer tudása szerint ami odabent van az Alyo. Nem testőre a lánynak és épp nem is kéne folyton folyvást követnie, de számon tartja a lépéseit, és kissé szomorúan veszi az ilyen irányú akciókat. Még akkor is ha azt a lány maga nyilván egészen másképp intézné.
Mivel fegyvere, páncélja Aoneernek nincs ezért ő sem csörög túlzottan, és ezek híján mérgében ahhoz nyúl amivel épp a legtöbb kárt tudja okozni Habrertusnak.
A Thargok barbárságához hasonlatos szabály lehet az is, hogy Aoneert minden vashegyi kancellár könnyen megutálja. Az előzővel is csak egyetlen veszekedés alatt váltott szót. És mivel a férfi ritkán vonja vissza a véleményét, hamar úgy gondolhatja majd, hogy egyébként minden vashegyi kancellár tökéletesen alkalmatlan a feladatára.
Szó mi szó mikor Aoneer meglátja a leskelődő alakot hangosan füttyent, újával rámutat Habrertusra, és karba tett kézzel, szúrós tekintettel várja az eredményt.
Shicuk a méretes vadászsólyom pedig a füttyentést követő pillanatban karmával és csőrével ráront a védtelen és fegyvertelen kancellárra. Súlyos sebeket nyilván nem tud okozni, mármint ezeket a sebeket Aoneer nem tekintené súlyosnak, de egy kis leskelődésért cserébe mégsem lehet felakasztani valakit.*
*Thargarod teljes egészében barbár hely. Ez a tény számára már olyan félreértelmezhetetlen igazságként szivárgott bele az elméjébe mint az, hogy a föld lapos, vagy hogy épp Alyo haragját élvezheti. Ugyanez vonatkozik a fürdőikre is. A városban is van ehhez hasonló hely a magamutogatók kiszolgálására, de az legalább megvan áldva pár magánfülkével, és még mindig használhatja az ember a sajátját.
Ennél csak nagyobb gond, hogy a Thargok kulturált környezetben is barbárok volnának. Ezt épp igazolva is látja egy kukkoló személyében aki valamiért nagyon érdeklődik az iránt ami a fürdőben van, és Aoneer tudása szerint ami odabent van az Alyo. Nem testőre a lánynak és épp nem is kéne folyton folyvást követnie, de számon tartja a lépéseit, és kissé szomorúan veszi az ilyen irányú akciókat. Még akkor is ha azt a lány maga nyilván egészen másképp intézné.
Mivel fegyvere, páncélja Aoneernek nincs ezért ő sem csörög túlzottan, és ezek híján mérgében ahhoz nyúl amivel épp a legtöbb kárt tudja okozni Habrertusnak.
A Thargok barbárságához hasonlatos szabály lehet az is, hogy Aoneert minden vashegyi kancellár könnyen megutálja. Az előzővel is csak egyetlen veszekedés alatt váltott szót. És mivel a férfi ritkán vonja vissza a véleményét, hamar úgy gondolhatja majd, hogy egyébként minden vashegyi kancellár tökéletesen alkalmatlan a feladatára.
Szó mi szó mikor Aoneer meglátja a leskelődő alakot hangosan füttyent, újával rámutat Habrertusra, és karba tett kézzel, szúrós tekintettel várja az eredményt.
Shicuk a méretes vadászsólyom pedig a füttyentést követő pillanatban karmával és csőrével ráront a védtelen és fegyvertelen kancellárra. Súlyos sebeket nyilván nem tud okozni, mármint ezeket a sebeket Aoneer nem tekintené súlyosnak, de egy kis leskelődésért cserébe mégsem lehet felakasztani valakit.*
8206. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-15 21:44:17
Üzenet elküldve: 2017-07-15 21:44:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alyo, mint a barbárok többsége nem szégyellős, és valószínűleg hízelegne is neki az, hogy kukkolják. Na jó, talán ez túlzás, hízelegni nem hízelegne, mármint persze ismer olyan férfiakat, akiknek elnézné az ilyesmit, de Habrertus egészen biztosan nem tartozik ezen férfiak közé. Alyo persze nem is az a típus, aki patáliát csapna ilyesmi miatt, valószínűleg saját kezűleg intézné el a kellemetlenkedő alakokat, pár jól irányzott füles rögtön jobb belátásra térítene mindenkit. Mivel azonban nem tudja, hogy bárki is a kukkolására vetemedett, pláne azt nem tudja, hogy nem egy olyan férfipéldány, akinek ezt nem nézné el, no meg, hogy Habrertus még kartávolságon is kívül esik, így nincs oka beszüntetni a kellemes pancsolást.
Továbbra is nagyon jól esik neki áztatni magát, egyszer cseréli csak meg a láb és a kéztartást, de csak azért, hogy mind a két oldala egyformán ázzon. Arra kell rájöjjön, egynéhány fájdalmát a meleg víz sem tudja orvosolni. Ennek egy fújtatással ad hangot, de a szemét továbbra sem nyitja ki, de melle megint fáj, mintha csak le akarna szakadni. Szid magában mindent, akit csak szidni lehet emiatt, a vöröset és természetesen Aoneert is, igen erről nyilván az utóbbi tehet jobban, bár pár óránál tovább nem tud haragudni rá. Mindenesetre bal keze a bal kebelére siklik, abban a reményben, hogy ha kicsit igazít rajta, akkor elmúlik a fájdalom. Sajnos nem, ez hiú ábrándnak tűnik csupán, de kezét azért otthagyja, főleg azért, mert legalább rossz nem lesz tőle. A rosszabb az a pillanat, mikor alhasában is megérzi a görcsöt. Már nem olyan durva, mint első alkalommal, de azért még mindig kellemetlen, szinte menetrend szerint érkezik, mint a reggeli róka, és bár néha fel sem bír állni, de ahogy jön úgy megy is, és a meleg víz kicsit enyhít is rajta, meg tán a tenyerének melege. Ezt továbbra is csukott szemmel és boldog tudatlanságban műveli. Persze haragszik egy újabb sort a hadnagyra, de főleg Aoneerre, de csak addig míg a fájdalom tovaszáll.*
*Alyo, mint a barbárok többsége nem szégyellős, és valószínűleg hízelegne is neki az, hogy kukkolják. Na jó, talán ez túlzás, hízelegni nem hízelegne, mármint persze ismer olyan férfiakat, akiknek elnézné az ilyesmit, de Habrertus egészen biztosan nem tartozik ezen férfiak közé. Alyo persze nem is az a típus, aki patáliát csapna ilyesmi miatt, valószínűleg saját kezűleg intézné el a kellemetlenkedő alakokat, pár jól irányzott füles rögtön jobb belátásra térítene mindenkit. Mivel azonban nem tudja, hogy bárki is a kukkolására vetemedett, pláne azt nem tudja, hogy nem egy olyan férfipéldány, akinek ezt nem nézné el, no meg, hogy Habrertus még kartávolságon is kívül esik, így nincs oka beszüntetni a kellemes pancsolást.
Továbbra is nagyon jól esik neki áztatni magát, egyszer cseréli csak meg a láb és a kéztartást, de csak azért, hogy mind a két oldala egyformán ázzon. Arra kell rájöjjön, egynéhány fájdalmát a meleg víz sem tudja orvosolni. Ennek egy fújtatással ad hangot, de a szemét továbbra sem nyitja ki, de melle megint fáj, mintha csak le akarna szakadni. Szid magában mindent, akit csak szidni lehet emiatt, a vöröset és természetesen Aoneert is, igen erről nyilván az utóbbi tehet jobban, bár pár óránál tovább nem tud haragudni rá. Mindenesetre bal keze a bal kebelére siklik, abban a reményben, hogy ha kicsit igazít rajta, akkor elmúlik a fájdalom. Sajnos nem, ez hiú ábrándnak tűnik csupán, de kezét azért otthagyja, főleg azért, mert legalább rossz nem lesz tőle. A rosszabb az a pillanat, mikor alhasában is megérzi a görcsöt. Már nem olyan durva, mint első alkalommal, de azért még mindig kellemetlen, szinte menetrend szerint érkezik, mint a reggeli róka, és bár néha fel sem bír állni, de ahogy jön úgy megy is, és a meleg víz kicsit enyhít is rajta, meg tán a tenyerének melege. Ezt továbbra is csukott szemmel és boldog tudatlanságban műveli. Persze haragszik egy újabb sort a hadnagyra, de főleg Aoneerre, de csak addig míg a fájdalom tovaszáll.*
8205. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-15 20:32:35
Üzenet elküldve: 2017-07-15 20:32:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elfojt egy szolid böffentést, aztán elégedetten dől hátra. Noha egyedül van, mégsem tartja illendőnek, hogy hangosan böfögjön, mint egy barbár, mint egy... mint egy tharg. Noha már egy ideje a Vashegyen él, még mindig vannak dolgok amiket nem tudott megszokni és még mindig nem érzi magát thargnak. Nem mintha bármelyik is különösebben zavarná, ahhoz túl pragmatikus. Jó helye van itt és fontos hivatala. Legalábbis ezt hiteti el magával még akkor is, ha a helyiek zöme egyáltalán nem barátja a bürokráciának.
Tehát ejtőzik még egy kicsit a konyhában az asztal mellett, ahová egy kicsit torkoskodni ugrott be és némi borral leöblíteni a hevenyészett lakomát. A legtöbb hozzá hasonló aszketikus figura, de ez rá nem jellemző. Kedveli a jóféle étkeket és italokat, bár utóbbival mostanában már kevésbé él. Talán szeme előtt lebeg néhai elődje sorsa. És persze ifjabb éveiben a test örömeit sem vetette meg, noha mostanában ebből is kevesebb jut. De hát ez legyen a legnagyobb baja.
Most pedig, mivel pedáns ember és rendet rakott maga után, elégedetten szöszmötöl a pipájával és kezd pöfékelni, miután tüzet lopott a tűzhelyről. El is indul kifelé, amikor az épület fürdőhöz közeli részén vízcsobogásra lesz figyelmes. Talán mert maga is élvezettel veszi a forró fürdő luxusát, talán egészen más megfontolások miatt. Alapvetően óvatos ember, nem szokott csörtetve közlekedni, zörgő vérteket fegyvereket sem visel, így jó eséllyel észrevétlenül óvakodhat be a helyiségbe. Ahol kongó ürességet és szabad ülőkádakat talál. Egy pillanatra arra gondol, hogy a képzelete játszott vele, de újfent csobbanások hangja üti meg a fülét. Aztán az egyik beugróban, ahogy óvatosan bekukucskál félig a fal takarásában, meg is pillantja a hangok okozóját. Az egyik dézsában egy fiatal lány ejtőzik. Első blikkre félvérnek tűnik és ahogy kikönyökölve támaszkodik a kád szélére, a felsőtestének izgalmas domborulatait is megpillanthatja. Valójában a szintén az alkalmatosság peremén nyugtatott izmos lábikra és karcsú boka nyűgözi le. Annyira, hogy kissé eltátott szájából majdnem ki is esik a pipa, éppen el tudja kapni. Úgy dönt, hogy kicsit még gyönyörködik a látványban, hiszen a fürdőző lány oldalt helyezkedik el neki és hacsak nem fordul felé, aligha veheti észre.
Vannak, akik szerint a Vashegy összes kancellárja perverz alak. Egyesek szerint eredendően ilyeneket fúj össze itt a szél, mások szerint a hivataluk van elátkozva és teszi őket ilyenné. Habrertus erről mit sem tud, de ostobaságnak tartaná a gondolatot. Elvégre mi kéjenc dolog lenne egy kis egészséges leskelődésben?*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.15 20:33:55
*Elfojt egy szolid böffentést, aztán elégedetten dől hátra. Noha egyedül van, mégsem tartja illendőnek, hogy hangosan böfögjön, mint egy barbár, mint egy... mint egy tharg. Noha már egy ideje a Vashegyen él, még mindig vannak dolgok amiket nem tudott megszokni és még mindig nem érzi magát thargnak. Nem mintha bármelyik is különösebben zavarná, ahhoz túl pragmatikus. Jó helye van itt és fontos hivatala. Legalábbis ezt hiteti el magával még akkor is, ha a helyiek zöme egyáltalán nem barátja a bürokráciának.
Tehát ejtőzik még egy kicsit a konyhában az asztal mellett, ahová egy kicsit torkoskodni ugrott be és némi borral leöblíteni a hevenyészett lakomát. A legtöbb hozzá hasonló aszketikus figura, de ez rá nem jellemző. Kedveli a jóféle étkeket és italokat, bár utóbbival mostanában már kevésbé él. Talán szeme előtt lebeg néhai elődje sorsa. És persze ifjabb éveiben a test örömeit sem vetette meg, noha mostanában ebből is kevesebb jut. De hát ez legyen a legnagyobb baja.
Most pedig, mivel pedáns ember és rendet rakott maga után, elégedetten szöszmötöl a pipájával és kezd pöfékelni, miután tüzet lopott a tűzhelyről. El is indul kifelé, amikor az épület fürdőhöz közeli részén vízcsobogásra lesz figyelmes. Talán mert maga is élvezettel veszi a forró fürdő luxusát, talán egészen más megfontolások miatt. Alapvetően óvatos ember, nem szokott csörtetve közlekedni, zörgő vérteket fegyvereket sem visel, így jó eséllyel észrevétlenül óvakodhat be a helyiségbe. Ahol kongó ürességet és szabad ülőkádakat talál. Egy pillanatra arra gondol, hogy a képzelete játszott vele, de újfent csobbanások hangja üti meg a fülét. Aztán az egyik beugróban, ahogy óvatosan bekukucskál félig a fal takarásában, meg is pillantja a hangok okozóját. Az egyik dézsában egy fiatal lány ejtőzik. Első blikkre félvérnek tűnik és ahogy kikönyökölve támaszkodik a kád szélére, a felsőtestének izgalmas domborulatait is megpillanthatja. Valójában a szintén az alkalmatosság peremén nyugtatott izmos lábikra és karcsú boka nyűgözi le. Annyira, hogy kissé eltátott szájából majdnem ki is esik a pipa, éppen el tudja kapni. Úgy dönt, hogy kicsit még gyönyörködik a látványban, hiszen a fürdőző lány oldalt helyezkedik el neki és hacsak nem fordul felé, aligha veheti észre.
Vannak, akik szerint a Vashegy összes kancellárja perverz alak. Egyesek szerint eredendően ilyeneket fúj össze itt a szél, mások szerint a hivataluk van elátkozva és teszi őket ilyenné. Habrertus erről mit sem tud, de ostobaságnak tartaná a gondolatot. Elvégre mi kéjenc dolog lenne egy kis egészséges leskelődésben?*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.15 20:33:55
8204. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-15 19:48:08
Üzenet elküldve: 2017-07-15 19:48:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kevés dolog tudja annyira lelazítani az ember lányát, mint egy forró fürdő. Ha a forró fürdőhöz még jár némi illatosított hab és egyéb kence, akkor meg végképp extázisba képes esni. Legalábbis Alyo így van evvel, olyan csekélységek nem is zavarják az élvezetben, miszerint a helyiség nem alkalmas magányos pancsolásokra, hiszen bármikor felbukkanhatnak más fürdésre vágyók, hogy elfoglalják valamelyik szomszédos dézsát. A lány azóta különös szenvedéllyel hódol az illatoknak, hogy vörös hadnagy vendégszeretetét volt kénytelen élvezni egy gyógyszerszagú szobában. Azóta folyamatosan érzi magán azt a gyógyszerszagot, noha abszurd az az elképzelés, hogy még rajta lehet a szag. Biztosan kezd bekattanni, ami persze egyáltalán nincsen kizárva, pláne ismerve a körülményeket.
De a forró vízben igenis jól esik elnyújtózni, tarkóját a dézsa falának biccenti, a víz állát nyaldossa, az egyik bokáját is a dézsa peremén nyugtatja, az ellentétes keze szintén lazán kapaszkodik. Így pont kellemes, lehuny szemmel élvezi a víz által eltorzított hangokat, többek között a saját szívverését, vagy a lábfejéről csöpögő vizet. Csodálatos, de tökéletesen ki tudja így üríteni a fejét, és például nincsenek ostoba gondolatai sem, amik amúgy sűrűn kínozzák, pláne olyankor, mikor reggelente egy vödör felé görnyedve öklendezik. Ilyenkor nagyjából meg akar halni, vagy valakit kinyírni, hogy rövid úton pontot tudjon tenni a dolog végére.*
*Kevés dolog tudja annyira lelazítani az ember lányát, mint egy forró fürdő. Ha a forró fürdőhöz még jár némi illatosított hab és egyéb kence, akkor meg végképp extázisba képes esni. Legalábbis Alyo így van evvel, olyan csekélységek nem is zavarják az élvezetben, miszerint a helyiség nem alkalmas magányos pancsolásokra, hiszen bármikor felbukkanhatnak más fürdésre vágyók, hogy elfoglalják valamelyik szomszédos dézsát. A lány azóta különös szenvedéllyel hódol az illatoknak, hogy vörös hadnagy vendégszeretetét volt kénytelen élvezni egy gyógyszerszagú szobában. Azóta folyamatosan érzi magán azt a gyógyszerszagot, noha abszurd az az elképzelés, hogy még rajta lehet a szag. Biztosan kezd bekattanni, ami persze egyáltalán nincsen kizárva, pláne ismerve a körülményeket.
De a forró vízben igenis jól esik elnyújtózni, tarkóját a dézsa falának biccenti, a víz állát nyaldossa, az egyik bokáját is a dézsa peremén nyugtatja, az ellentétes keze szintén lazán kapaszkodik. Így pont kellemes, lehuny szemmel élvezi a víz által eltorzított hangokat, többek között a saját szívverését, vagy a lábfejéről csöpögő vizet. Csodálatos, de tökéletesen ki tudja így üríteni a fejét, és például nincsenek ostoba gondolatai sem, amik amúgy sűrűn kínozzák, pláne olyankor, mikor reggelente egy vödör felé görnyedve öklendezik. Ilyenkor nagyjából meg akar halni, vagy valakit kinyírni, hogy rövid úton pontot tudjon tenni a dolog végére.*
8203. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-15 19:24:47
Üzenet elküldve: 2017-07-15 19:24:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
*Are lassan bólint, mintha ólomból lenne a feje. Valahol a lelke mélyén jólesik azért neki, hogy Idya sem nézi őt szarba, és ez fordítva is igaz. Valószínűleg sosem fogják bevallani egymásnak, de valahol a maguk különleges formájában törődnek egymással.*
-Megfogok. Idővel.
*Talán sokat képzel magáról Are, de hát elf! Az elfek mindig is különbnek képzelték magukat a többi fajnál, talán a karizmatikusságuk és a hosszúéletük végett.*
-Egyetértek.
*Különbség az, hogy ő egyszerre két istennek hódol. Na persze nevezhetik őt ezért köpönyegforgatónak, de ő azt látja ebben az egészben, hogy két isten hatalmát vagy kegyét is elnyerheti. Teysuséra jobban pályázik, de Sa'Terethére is egyre erősebben vágyik, főleg Idya megjelenése óta.*
//Őrség//
*Jó kis edzés felcaplatni a hegyre, ugyanakkor Are bírja az iramot, ami szerencsére nem megfeszített. Mikor besorol Idya mellé először a kaput figyeli, majd lepillant a haláltündérre.*
-Mire várunk?
*Are lassan bólint, mintha ólomból lenne a feje. Valahol a lelke mélyén jólesik azért neki, hogy Idya sem nézi őt szarba, és ez fordítva is igaz. Valószínűleg sosem fogják bevallani egymásnak, de valahol a maguk különleges formájában törődnek egymással.*
-Megfogok. Idővel.
*Talán sokat képzel magáról Are, de hát elf! Az elfek mindig is különbnek képzelték magukat a többi fajnál, talán a karizmatikusságuk és a hosszúéletük végett.*
-Egyetértek.
*Különbség az, hogy ő egyszerre két istennek hódol. Na persze nevezhetik őt ezért köpönyegforgatónak, de ő azt látja ebben az egészben, hogy két isten hatalmát vagy kegyét is elnyerheti. Teysuséra jobban pályázik, de Sa'Terethére is egyre erősebben vágyik, főleg Idya megjelenése óta.*
//Őrség//
*Jó kis edzés felcaplatni a hegyre, ugyanakkor Are bírja az iramot, ami szerencsére nem megfeszített. Mikor besorol Idya mellé először a kaput figyeli, majd lepillant a haláltündérre.*
-Mire várunk?
8202. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-15 19:14:48
Üzenet elküldve: 2017-07-15 19:14:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia, Nellara, Vokattä, Aletai//
-Láttam völgyerdőben ősdruidát. Azt hívták ott így, aki teljesen átvette a druidák életmódját. Már-már boszorkányosan értettek az állatok nyelvén és képzeld, volt olyan is, aki szó szerint beszélgetett velük! Tudom, hihetetlen, de mégis igaz. És szerintem ennek semmi köze nem volt a varázsláshoz.
*Nem szokott rég elfeledett legendákból meríteni, de ezt a saját szemével látta. Beszélt az állatokhoz a druida, akik úgy néztek, mozogtak és olyan hangokat adtak ki, mintha válaszolnának. Ámbár a druidák sokszor megbolondultak, szóval az is benne van a pakliban, hogy az állatidomár csak beképzelte magának, más néven bolond volt.*
-Csak ha foglalkoznak velük.
*Ez tiszta sor. A kutyák annyit adnak, amennyit kapnak. Se többet, se kevesebbet.*
-Jó ötlet. Ami Arthenior könyvtárában nem lelhető fel, az talán nem is létezik. Ha mégsem lesz róluk semmi, megszerzem neked a leírásokat és odaadom, te meg a könyvtárnak adományozhatod.
*Talán még egy kis honoráriumot is zsebre tehet érte, vagy a nevét adhatja a cikknek.*
-Jó, ez csak egy tipp. *öleli át szerelmét.* -De szerintem jó kis tipp.
*Épp indulnának, mikor ismerős hangra lesz figyelmes, majd visszafordul a hang forrása felé, hogy beazonosíthassa a személyt.*
-Áh, Nellara! Üdv, rég láttalak. Mi járatban errefelé? Öhm... persze, mondd csak.
*Végighallgatja Nellara kérését és örül, hogy Aletai jól végzi a dolgát. Nem mintha kételkedne benne, de mégis jó a pozitív megerősítés.*
-Az őr csupán a munkáját végzi, így jogosan tartóztat fel. Persze beszélek vele. Nellara, ő Ephemia d'Aquista, a kedvesem. Effy, ő itt Nellara, a szilánkok egyik... mágusa. *mondja kissé bizonytalanul, hiszen nem tudja hol tart most a tanulmányiban Nellara. Szerelmét pedig talán most először nevezi Effynek, ugyanis remek becenévnek gondolja. Az övé borzalmas... Dara... mint a búzadara.*
-Menjünk!
*Visszafelé ballagva felfigyel a másik tündérre, majd Nellara felé fordul.*
-Ő kicsoda? Veled van? Rendes fickó? Csak mert nem szeretném, ha szégyent hozna valaki a nyakamra.
*Nem Nellaraban kételkedik, a kis hölgy melegszívű, rendes lány, korábban sokat beszéltek. De Voka ismeretlen számára, így megengedhet magának némi kételkedést. Nellara nyilván megerősíti majd azt, hogy Voka jó arc, így Daranel csak int egyet Aletai felé.*
-Engedheted őket. A kis hölgy a Synmirai mágusok tagja, a fiú meg vele van.
*Azért még megvárja Aletai válaszát vagy azt, hogy Voka mond e valamit, aztán csakis Effyé lesz.*
-Láttam völgyerdőben ősdruidát. Azt hívták ott így, aki teljesen átvette a druidák életmódját. Már-már boszorkányosan értettek az állatok nyelvén és képzeld, volt olyan is, aki szó szerint beszélgetett velük! Tudom, hihetetlen, de mégis igaz. És szerintem ennek semmi köze nem volt a varázsláshoz.
*Nem szokott rég elfeledett legendákból meríteni, de ezt a saját szemével látta. Beszélt az állatokhoz a druida, akik úgy néztek, mozogtak és olyan hangokat adtak ki, mintha válaszolnának. Ámbár a druidák sokszor megbolondultak, szóval az is benne van a pakliban, hogy az állatidomár csak beképzelte magának, más néven bolond volt.*
-Csak ha foglalkoznak velük.
*Ez tiszta sor. A kutyák annyit adnak, amennyit kapnak. Se többet, se kevesebbet.*
-Jó ötlet. Ami Arthenior könyvtárában nem lelhető fel, az talán nem is létezik. Ha mégsem lesz róluk semmi, megszerzem neked a leírásokat és odaadom, te meg a könyvtárnak adományozhatod.
*Talán még egy kis honoráriumot is zsebre tehet érte, vagy a nevét adhatja a cikknek.*
-Jó, ez csak egy tipp. *öleli át szerelmét.* -De szerintem jó kis tipp.
*Épp indulnának, mikor ismerős hangra lesz figyelmes, majd visszafordul a hang forrása felé, hogy beazonosíthassa a személyt.*
-Áh, Nellara! Üdv, rég láttalak. Mi járatban errefelé? Öhm... persze, mondd csak.
*Végighallgatja Nellara kérését és örül, hogy Aletai jól végzi a dolgát. Nem mintha kételkedne benne, de mégis jó a pozitív megerősítés.*
-Az őr csupán a munkáját végzi, így jogosan tartóztat fel. Persze beszélek vele. Nellara, ő Ephemia d'Aquista, a kedvesem. Effy, ő itt Nellara, a szilánkok egyik... mágusa. *mondja kissé bizonytalanul, hiszen nem tudja hol tart most a tanulmányiban Nellara. Szerelmét pedig talán most először nevezi Effynek, ugyanis remek becenévnek gondolja. Az övé borzalmas... Dara... mint a búzadara.*
-Menjünk!
*Visszafelé ballagva felfigyel a másik tündérre, majd Nellara felé fordul.*
-Ő kicsoda? Veled van? Rendes fickó? Csak mert nem szeretném, ha szégyent hozna valaki a nyakamra.
*Nem Nellaraban kételkedik, a kis hölgy melegszívű, rendes lány, korábban sokat beszéltek. De Voka ismeretlen számára, így megengedhet magának némi kételkedést. Nellara nyilván megerősíti majd azt, hogy Voka jó arc, így Daranel csak int egyet Aletai felé.*
-Engedheted őket. A kis hölgy a Synmirai mágusok tagja, a fiú meg vele van.
*Azért még megvárja Aletai válaszát vagy azt, hogy Voka mond e valamit, aztán csakis Effyé lesz.*
8201. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-07-15 16:01:51
Üzenet elküldve: 2017-07-15 16:01:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Awozerth, aztán Lea és Gniwmiy//
*Hízeleg a hiúságának, hogy nem tévedett, ennek megfelelően eléggé önelégült képet vág ahogy bólint. A másik neve kicsit meghökkenti, de tisztában van vele, hogy a hegyesfülűek imádják a kacifántos és megjegyezhetetlen neveket. A sajátját természetesen nem tartja annak, hiszen nem is az. Ennek ékes példája, hogy ő maga már egészen jól megjegyezte.*
- Nos, Awozerth. *egyelőre elég ennyi is, a drudia teljes nevét majd felírja magának, ha szükséges* Üdvözöllek a Vashegyen! Örömödre szolgálhat, hogy értékes tudásod a thargok szolgálatába állíthatod. Kérlek!
*Az utolsó szónál a Szellemjáró felé int egy visszafogott mozdulattal mintegy jelezve, hogy indulhatnak. Akkor folytatja, amikor már nekivágtak a kis távnak.*
- Remélem a mestereid felkészítettek mindenre, hiszen itt nem holmi ölebekkel vagy hátasokkal lesz dolgot. Pontosabban nem elsősorban azokkal. Mondd csak, barátom, hallottál már a medgolyokról?
*Elvigyorodik és egy pillanatig sem irigyli a druidát. A maga részéről nem tudná elképzelni, hogy akár csak a közelükbe menjen azoknak a szörnyszülötteknek, de hát neki nem is ez a feladata itt. Titokban persze abban reménykedik, hogy Awozerth megfelel majd az elvárásoknak és neki sem lesz ellenére a feladat, mert manapság a druidák mintha köddé váltak volna. Roppant nehéz felhajtani akár egyet is.*
- Szellemjáró! *áll meg Leandanáék előtt az elffel* Örömömre szolgál, hogy bemutathatom neked a Vashegy új druidáját. *Jobb így bemutatni a jövevényt, mert a nevével máris bajban lenne* Elvezeted a medgolyokhoz vagy kívánod, hogy ezt én tegyem?
*Az arcára van írva, hogy az utóbbi eshetőséget a háta közepére sem kívánja és reméli, hogy a Szellemjáró is észreveszi ezt. Más kérdés, hogy a thargok kiszámíthatatlanok és meglehetősen nyers a humoruk. Tehát azt sem zárja ki, hogy Lea puszta gonoszságból őt bízza meg ezzel.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.15 16:02:25
*Hízeleg a hiúságának, hogy nem tévedett, ennek megfelelően eléggé önelégült képet vág ahogy bólint. A másik neve kicsit meghökkenti, de tisztában van vele, hogy a hegyesfülűek imádják a kacifántos és megjegyezhetetlen neveket. A sajátját természetesen nem tartja annak, hiszen nem is az. Ennek ékes példája, hogy ő maga már egészen jól megjegyezte.*
- Nos, Awozerth. *egyelőre elég ennyi is, a drudia teljes nevét majd felírja magának, ha szükséges* Üdvözöllek a Vashegyen! Örömödre szolgálhat, hogy értékes tudásod a thargok szolgálatába állíthatod. Kérlek!
*Az utolsó szónál a Szellemjáró felé int egy visszafogott mozdulattal mintegy jelezve, hogy indulhatnak. Akkor folytatja, amikor már nekivágtak a kis távnak.*
- Remélem a mestereid felkészítettek mindenre, hiszen itt nem holmi ölebekkel vagy hátasokkal lesz dolgot. Pontosabban nem elsősorban azokkal. Mondd csak, barátom, hallottál már a medgolyokról?
*Elvigyorodik és egy pillanatig sem irigyli a druidát. A maga részéről nem tudná elképzelni, hogy akár csak a közelükbe menjen azoknak a szörnyszülötteknek, de hát neki nem is ez a feladata itt. Titokban persze abban reménykedik, hogy Awozerth megfelel majd az elvárásoknak és neki sem lesz ellenére a feladat, mert manapság a druidák mintha köddé váltak volna. Roppant nehéz felhajtani akár egyet is.*
- Szellemjáró! *áll meg Leandanáék előtt az elffel* Örömömre szolgál, hogy bemutathatom neked a Vashegy új druidáját. *Jobb így bemutatni a jövevényt, mert a nevével máris bajban lenne* Elvezeted a medgolyokhoz vagy kívánod, hogy ezt én tegyem?
*Az arcára van írva, hogy az utóbbi eshetőséget a háta közepére sem kívánja és reméli, hogy a Szellemjáró is észreveszi ezt. Más kérdés, hogy a thargok kiszámíthatatlanok és meglehetősen nyers a humoruk. Tehát azt sem zárja ki, hogy Lea puszta gonoszságból őt bízza meg ezzel.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.15 16:02:25
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595