Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 388 (7741. - 7760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7760. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-20 08:04:58
Üzenet elküldve: 2017-03-20 08:04:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Kalácsfalvára indulóban - Trodd, Learon, Lauwirra//
– Tyilaria Kisasszony?
*Vág hasonlóképpen meglepett arcot a tündérke, és ha a sajtmester nem lépne elé Naykával együtt, akkor ő maga tántorodna hátra a hirtelen letámadás miatt. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar újra látja a kígyó kisasszonyt, és bár körbepillantva gyorsan megbizonyosodik arról, hogy jelentős fölénnyel rendelkeznek, így biztonságban van, mégis megmosolyogja Learon buzgó fellépését, méghozzá egy hálás mosollyal a pásztor és az eb felé.*
~A Kisasszonynak, ha szeretne beilleszkedni a mi világunkba, akkor tényleg illene megtanulni egy kis jó modort, és üdvözölni az Úrfikat is. Örülök, hogy erre nem nekem kell felhívnom a figyelmét.~
*Így azonban mégis csak megállásra kényszerül a csapat, amely még igazán el sem indult, és mivel Trodd szótlanul tűri az eseményeket, Learon pedig már kiállt magáért, a tündérke úgy érzi, hogy neki is illene megszólalnia, és egy kicsit jelezvén, hogy kinek ad igazat, az üdvözlés után az Úrfik bemutatásával kezdi a sort.*
– Üdvözlöm Tyilaria Kisasszony! Ők itt Learon Úrfi, a sajtmester, Trodd Úrfi, a pásztor, Nayka, Redul és Lord. Mindannyian a Szövetség tagjai.
*Az állatok nevét könnyen megjegyzi, és a kedves, mafla lovacska hamarabb a szívéhez is nő, mint a délceg paripák, így őket is bemutatja. Mivel sok időt tölt az istállóban a csacsi társaságában, bár ő sem emlékszik pontosan, valószínűleg ott hallotta a ló nevét, ha Learon nem említette volna, most pedig csak úgy eszébe ötlik, amikor végignéz a társaságon. Mivel a tárgyait időközben már elpakolja, teljesen szabadon foglalkozhat a többiekkel.*
– A hölgy pedig Tyilaria Kisasszony. Segítettem neki egyszer bevásárolni a piacon, innen ismerjük egymást. De...
*Nem teljesen felhőtlen az öröme amikor meghallja, hogy a Kígyó Kisasszony őt jött meglátogatni, hiszen úgy érzi, hogy ezzel jócskán bajba sodorja mindkettejüket, ám feltehetőleg elég ügyes ahhoz, hogy ezt a zavarát csak általános zavarnak láttassa.*
– Mi éppen most indulunk, Kisasszony, de ahogyan Trodd Úrfi is mondja, nincs egy nap az út, nekem pedig utána a városba kell mennem vásárolni. Ha gondolja, ott találkozhatunk. Most sajnos rengeteg elfoglaltságunk lesz, azt hiszem rossz időpontot választott a látogatásra.
*Nem kell sajnálatot színlelnie, valóban szomorú amiatt, hogy a hölgy feleslegesen tett meg ekkora utat, ám tényleg nem örül annak, hogy csak úgy a semmiből, értesítés nélkül megjelenik, ez pedig jócskán árnyalja a helyzetet.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.20 08:36:28
– Tyilaria Kisasszony?
*Vág hasonlóképpen meglepett arcot a tündérke, és ha a sajtmester nem lépne elé Naykával együtt, akkor ő maga tántorodna hátra a hirtelen letámadás miatt. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar újra látja a kígyó kisasszonyt, és bár körbepillantva gyorsan megbizonyosodik arról, hogy jelentős fölénnyel rendelkeznek, így biztonságban van, mégis megmosolyogja Learon buzgó fellépését, méghozzá egy hálás mosollyal a pásztor és az eb felé.*
~A Kisasszonynak, ha szeretne beilleszkedni a mi világunkba, akkor tényleg illene megtanulni egy kis jó modort, és üdvözölni az Úrfikat is. Örülök, hogy erre nem nekem kell felhívnom a figyelmét.~
*Így azonban mégis csak megállásra kényszerül a csapat, amely még igazán el sem indult, és mivel Trodd szótlanul tűri az eseményeket, Learon pedig már kiállt magáért, a tündérke úgy érzi, hogy neki is illene megszólalnia, és egy kicsit jelezvén, hogy kinek ad igazat, az üdvözlés után az Úrfik bemutatásával kezdi a sort.*
– Üdvözlöm Tyilaria Kisasszony! Ők itt Learon Úrfi, a sajtmester, Trodd Úrfi, a pásztor, Nayka, Redul és Lord. Mindannyian a Szövetség tagjai.
*Az állatok nevét könnyen megjegyzi, és a kedves, mafla lovacska hamarabb a szívéhez is nő, mint a délceg paripák, így őket is bemutatja. Mivel sok időt tölt az istállóban a csacsi társaságában, bár ő sem emlékszik pontosan, valószínűleg ott hallotta a ló nevét, ha Learon nem említette volna, most pedig csak úgy eszébe ötlik, amikor végignéz a társaságon. Mivel a tárgyait időközben már elpakolja, teljesen szabadon foglalkozhat a többiekkel.*
– A hölgy pedig Tyilaria Kisasszony. Segítettem neki egyszer bevásárolni a piacon, innen ismerjük egymást. De...
*Nem teljesen felhőtlen az öröme amikor meghallja, hogy a Kígyó Kisasszony őt jött meglátogatni, hiszen úgy érzi, hogy ezzel jócskán bajba sodorja mindkettejüket, ám feltehetőleg elég ügyes ahhoz, hogy ezt a zavarát csak általános zavarnak láttassa.*
– Mi éppen most indulunk, Kisasszony, de ahogyan Trodd Úrfi is mondja, nincs egy nap az út, nekem pedig utána a városba kell mennem vásárolni. Ha gondolja, ott találkozhatunk. Most sajnos rengeteg elfoglaltságunk lesz, azt hiszem rossz időpontot választott a látogatásra.
*Nem kell sajnálatot színlelnie, valóban szomorú amiatt, hogy a hölgy feleslegesen tett meg ekkora utat, ám tényleg nem örül annak, hogy csak úgy a semmiből, értesítés nélkül megjelenik, ez pedig jócskán árnyalja a helyzetet.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.20 08:36:28
7759. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-20 06:53:35
Üzenet elküldve: 2017-03-20 06:53:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Kalácsfalvára indulóban - Trodd, Mofi, Lau//
*Learonnak szerencsére van íróeszköze. Ha nem is valami nagyon díszes darab. Általában feljegyzéseket ír vele, olyan dolgokat, amik fontosak, de tudja, hogy úgy is elfelejtené, ha nem írja le. Főleg azóta növekedett meg a papírosok száma, mióta legutóbb fejbe vágták. Azóta minden kihullik rövid időn belül, ami lényegtelenebb információ. Átveszi a pennát a lánytól, és miután mindent elrendeztek, mégpedig odakerült a két aláírás, vissza is adja, úgy ahogy kapta. Már éppen válaszolna, hogy a szokásos úton mennek majd, mert hiszen az a legegyszerűbb és leggyorsabb, amikor beesik egy lány. Egy elf, méghozzá hófehér hajjal. Nem túl megnyerő a látványa. Olyan törékenynek, semmilyennek tűnik az izmosabb, robosztusabb nőstényekhez szokott férfinak. Meg ez a semmilyen haj is! Olyan rideg. Pont olyan rideg, mint a lány köszönése, ami elmarad. Erre Learon igen csak felhúzza a szemöldökét, sőt a hirtelen közeledésre, még le is ugrik a bakról, ami jelenleg állva helyezkedik el a kapuban és óvón a csacsis lány és az ismeretlen bunkó nő közé áll.*
-No álljon meg a menet hölgyem! Először is mondja azt, hogy jó napot, ha ismeretlenekhez jön, másrészről meg ne támadjon le senkit! *Szemmel láthatóan együtt vannak a tündérkével, így még csak arra sem hivatkozhat, hogy nem látta őket. Konkrétan a beszélgetésüket szakította félbe ezzel a megjelenéssel.*
-Nem ignorálhat senkit a saját földjén! *Látván gazdája nagy kirohanását, Nayka kutya is lekászálódik a szekérről, egy kis nyikkanás közepette, hiszen neki magas a szekér, de szerencsére semmi baja nem lesz. Ő is odaáll hát védelmezni névadóját és Lordot a szamarat.*
-Gyalázat! *Teszi még hozzá a fogai között sziszegve, úgy, hogy senki sem hallhatja.*
*Learonnak szerencsére van íróeszköze. Ha nem is valami nagyon díszes darab. Általában feljegyzéseket ír vele, olyan dolgokat, amik fontosak, de tudja, hogy úgy is elfelejtené, ha nem írja le. Főleg azóta növekedett meg a papírosok száma, mióta legutóbb fejbe vágták. Azóta minden kihullik rövid időn belül, ami lényegtelenebb információ. Átveszi a pennát a lánytól, és miután mindent elrendeztek, mégpedig odakerült a két aláírás, vissza is adja, úgy ahogy kapta. Már éppen válaszolna, hogy a szokásos úton mennek majd, mert hiszen az a legegyszerűbb és leggyorsabb, amikor beesik egy lány. Egy elf, méghozzá hófehér hajjal. Nem túl megnyerő a látványa. Olyan törékenynek, semmilyennek tűnik az izmosabb, robosztusabb nőstényekhez szokott férfinak. Meg ez a semmilyen haj is! Olyan rideg. Pont olyan rideg, mint a lány köszönése, ami elmarad. Erre Learon igen csak felhúzza a szemöldökét, sőt a hirtelen közeledésre, még le is ugrik a bakról, ami jelenleg állva helyezkedik el a kapuban és óvón a csacsis lány és az ismeretlen bunkó nő közé áll.*
-No álljon meg a menet hölgyem! Először is mondja azt, hogy jó napot, ha ismeretlenekhez jön, másrészről meg ne támadjon le senkit! *Szemmel láthatóan együtt vannak a tündérkével, így még csak arra sem hivatkozhat, hogy nem látta őket. Konkrétan a beszélgetésüket szakította félbe ezzel a megjelenéssel.*
-Nem ignorálhat senkit a saját földjén! *Látván gazdája nagy kirohanását, Nayka kutya is lekászálódik a szekérről, egy kis nyikkanás közepette, hiszen neki magas a szekér, de szerencsére semmi baja nem lesz. Ő is odaáll hát védelmezni névadóját és Lordot a szamarat.*
-Gyalázat! *Teszi még hozzá a fogai között sziszegve, úgy, hogy senki sem hallhatja.*
7758. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-20 03:09:54
Üzenet elküldve: 2017-03-20 03:09:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Kalácsfalvára indulóban - Learon és Mofi majd Őrség//
*Trodd megtudja, hogy mi van azon a papíron amit a tündérlány írt és Learon azt is megmutatja hol kéne aláírnia. Oda is tesz egy x-et és ezzel meg is van a papír is az üzletről. A kapuhoz érve biccent az épp szolgáló őröknek ő is. A tündérlány kérdésére megnyugtató választ kaphat.*
-Nincs egy nap az út.
*Annak idején azzal Svir úrral oda vissza megjárták egy nap alatt mikor az élőholtak azt az üzenetet írták és ki kellett telepíteni a falut. Most pedig remélhetőleg visszafelé telepíthetik. Trodd is örülne ha a dolgok ismét a rendes kerékvágásban mennének.*
*Trodd megtudja, hogy mi van azon a papíron amit a tündérlány írt és Learon azt is megmutatja hol kéne aláírnia. Oda is tesz egy x-et és ezzel meg is van a papír is az üzletről. A kapuhoz érve biccent az épp szolgáló őröknek ő is. A tündérlány kérdésére megnyugtató választ kaphat.*
-Nincs egy nap az út.
*Annak idején azzal Svir úrral oda vissza megjárták egy nap alatt mikor az élőholtak azt az üzenetet írták és ki kellett telepíteni a falut. Most pedig remélhetőleg visszafelé telepíthetik. Trodd is örülne ha a dolgok ismét a rendes kerékvágásban mennének.*
7757. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 23:08:12
Üzenet elküldve: 2017-03-19 23:08:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Sajnálkozva veszi az elhangzottakat. Egyrészt akkor sem szívesen hall mészárlásokról, ha maga is részt vett már ilyesmiben. Talán öregszik. Másrészt pedig úgy veszi, hogy a vörös hajú valami szerzetesrend tagja lehetett, azoknál meg elég gyakori, hogy tagjai egy életre önmegtartóztatást fogadnak. Igazán kár lenne.*
- Laor Vylnis. *bólint és ezzel nagyjából túl is estek a bemutatkozás formaságain* Ha üldöznek, itt biztonságban lehetsz. Egy ideig akár a Vaskorsóban is meghúzhatod magad, az a fogadó az ösvény alján. Kellemes hely, tiszta szobákkal, kiváló konyhával.
*Itt azért csak elmosolyodik, mert eszébe jut az a bizonyos konyha és ami ott történt nem is olyan régen. Ezért ő a maga részéről egy darabig biztos nem fogyasztana semmit a helyben készült fogások közül, de lehet, hogy azóta már letakarították az asztalt és kimosták azt a konyharuhát. Nem egészen biztos benne, hogy a vörös hogyan érti a menedéket, ezért folytatja.*
- Persze, ha nemcsak átutazóban maradnál egy kicsit a thargok földjén... nos, gondolom arra is van lehetőség. De erről nem én döntök. Inkább a környék ura, Kagan Thargodar vagy *itt egy pillanatra megtorpan egy kis szájhúzásra* kedves felesége.
*Várakozóan elhallgat, várja, hogy kiderüljön: a Vaskorsó felé indítsa útnak a nővért, vagy jó házigazdához illően felajánlja, hogy elkíséri az erődbe, egy bemutatkozó vizitre.*
*Sajnálkozva veszi az elhangzottakat. Egyrészt akkor sem szívesen hall mészárlásokról, ha maga is részt vett már ilyesmiben. Talán öregszik. Másrészt pedig úgy veszi, hogy a vörös hajú valami szerzetesrend tagja lehetett, azoknál meg elég gyakori, hogy tagjai egy életre önmegtartóztatást fogadnak. Igazán kár lenne.*
- Laor Vylnis. *bólint és ezzel nagyjából túl is estek a bemutatkozás formaságain* Ha üldöznek, itt biztonságban lehetsz. Egy ideig akár a Vaskorsóban is meghúzhatod magad, az a fogadó az ösvény alján. Kellemes hely, tiszta szobákkal, kiváló konyhával.
*Itt azért csak elmosolyodik, mert eszébe jut az a bizonyos konyha és ami ott történt nem is olyan régen. Ezért ő a maga részéről egy darabig biztos nem fogyasztana semmit a helyben készült fogások közül, de lehet, hogy azóta már letakarították az asztalt és kimosták azt a konyharuhát. Nem egészen biztos benne, hogy a vörös hogyan érti a menedéket, ezért folytatja.*
- Persze, ha nemcsak átutazóban maradnál egy kicsit a thargok földjén... nos, gondolom arra is van lehetőség. De erről nem én döntök. Inkább a környék ura, Kagan Thargodar vagy *itt egy pillanatra megtorpan egy kis szájhúzásra* kedves felesége.
*Várakozóan elhallgat, várja, hogy kiderüljön: a Vaskorsó felé indítsa útnak a nővért, vagy jó házigazdához illően felajánlja, hogy elkíséri az erődbe, egy bemutatkozó vizitre.*
7756. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 22:51:30
Üzenet elküldve: 2017-03-19 22:51:30
ÚJ
![>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10744_1477330495_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Türelmesen topog egy helyben, azon gondolkozva, hogy mit szólíthatna meg. Nézelődik jobbra-balra, a megfelelő személyt keresve, még nem végül őt szólítja meg valakit. Kicsit végigméri az átlagosnak tűnő férfit.*
- Üdv.
*Válaszolja, majd elengedi a csuklyáját.*
- Köszönöm. A nevem Gniwmiy Iumnust. A kolostoromat kirabolták és felégették. A nővéreim meghaltak. Menedéket keresek.
*Az igazságot mondja el, jelen helyzetben amúgy sem tudja, hogy mit hazudhatna. Na meg a lány nem a hazudós fajta. Reményteli szemekkel néz az idegenre, hátha tud neki segíteni.*
*Türelmesen topog egy helyben, azon gondolkozva, hogy mit szólíthatna meg. Nézelődik jobbra-balra, a megfelelő személyt keresve, még nem végül őt szólítja meg valakit. Kicsit végigméri az átlagosnak tűnő férfit.*
- Üdv.
*Válaszolja, majd elengedi a csuklyáját.*
- Köszönöm. A nevem Gniwmiy Iumnust. A kolostoromat kirabolták és felégették. A nővéreim meghaltak. Menedéket keresek.
*Az igazságot mondja el, jelen helyzetben amúgy sem tudja, hogy mit hazudhatna. Na meg a lány nem a hazudós fajta. Reményteli szemekkel néz az idegenre, hátha tud neki segíteni.*
7755. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 22:29:54
Üzenet elküldve: 2017-03-19 22:29:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lassan be kell látnia, hogy rászedték. A fegyverraktár ajtaja sértetlen, a lakat rajta és Aoneer sem bujkál a környéken. Egész szép teljesítmény egy bolondtól. Bosszúsan fújtat egyet és a kardját visszalöki a hüvelyébe.*
- Átkozott kurafi! Jól megfuttatott. *morogja dühösen maga elé, aztán sóhajt még egyet és elmosolyodik. Aztán felkuncog. Végül nevetni kezd. Tényleg alaposan rászedték és biztos érdekes látványt nyújthatott, ahogy fantomokat üldözött keresztül a városon. Megcsóválja a fejét és elindul visszafelé. Közben eszébe jut Alyo is, akit a kapuhoz küldött. Szinte biztos benne, hogy az a könnyűvérű félvér is elengedte a füle mellett a kapott parancsot, de azért elnéz a városkapu felé, hogy megbizonyosodjon felőle.
Mikor odaér, kénytelen látni, hogy jól sejtette. Mindenesetre az éjszakai őrség már kinyitotta kaput napfelkeltekor és vannak, akik ezen a korai órán érkeznek. Mint például ez a csuhás, csuklyás alak. Amikor érdeklődve néz a kámzsa alá, egy egész csinos, vörös fürtök keretezte arcot pillanthat meg. Más körülmények között ez rögvest felkeltené az érdeklődését, most azonban csak többé-kevésbé kedvesen üdvözli az idegent.*
- Üdv a Vashegy, Amon Ruadh városában. Mi járatban erre?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lassan be kell látnia, hogy rászedték. A fegyverraktár ajtaja sértetlen, a lakat rajta és Aoneer sem bujkál a környéken. Egész szép teljesítmény egy bolondtól. Bosszúsan fújtat egyet és a kardját visszalöki a hüvelyébe.*
- Átkozott kurafi! Jól megfuttatott. *morogja dühösen maga elé, aztán sóhajt még egyet és elmosolyodik. Aztán felkuncog. Végül nevetni kezd. Tényleg alaposan rászedték és biztos érdekes látványt nyújthatott, ahogy fantomokat üldözött keresztül a városon. Megcsóválja a fejét és elindul visszafelé. Közben eszébe jut Alyo is, akit a kapuhoz küldött. Szinte biztos benne, hogy az a könnyűvérű félvér is elengedte a füle mellett a kapott parancsot, de azért elnéz a városkapu felé, hogy megbizonyosodjon felőle.
Mikor odaér, kénytelen látni, hogy jól sejtette. Mindenesetre az éjszakai őrség már kinyitotta kaput napfelkeltekor és vannak, akik ezen a korai órán érkeznek. Mint például ez a csuhás, csuklyás alak. Amikor érdeklődve néz a kámzsa alá, egy egész csinos, vörös fürtök keretezte arcot pillanthat meg. Más körülmények között ez rögvest felkeltené az érdeklődését, most azonban csak többé-kevésbé kedvesen üdvözli az idegent.*
- Üdv a Vashegy, Amon Ruadh városában. Mi járatban erre?
7754. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 22:16:00
Üzenet elküldve: 2017-03-19 22:16:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gniwmiy fáradtan mászik fel Amon Ruadh dombjára. A lábai zsibbadtak, de a kisebb várost megpillantva kicsit megnyugszik.*
~Itt talán menedékre lelhetek.~
*Gondolja magában, majd picit megáll és körbenéz. Azon gondolkozik, hogy kitől kérjen segítséget, nem akarja például a kovácsot fárasztani a gondjaival, biztosan van annak éppen elég problémája, minthogy hontalan szerzetesnőkkel foglalkozzon.
Még jobban a fejére húzza csuklyáját, hogy kicsit elrejtőzhessen a tömeg elől. Végül egy nagy fal elé ér. Megtorpan, olyan személyt keresve - talán egy őrt - akivel beszélhet.*
~Itt talán menedékre lelhetek.~
*Gondolja magában, majd picit megáll és körbenéz. Azon gondolkozik, hogy kitől kérjen segítséget, nem akarja például a kovácsot fárasztani a gondjaival, biztosan van annak éppen elég problémája, minthogy hontalan szerzetesnőkkel foglalkozzon.
Még jobban a fejére húzza csuklyáját, hogy kicsit elrejtőzhessen a tömeg elől. Végül egy nagy fal elé ér. Megtorpan, olyan személyt keresve - talán egy őrt - akivel beszélhet.*
7753. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 21:06:00
Üzenet elküldve: 2017-03-19 21:06:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer, Alyo//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ó, igen. *bólint egy széles vigyorral Alyo kérdésére. Nem igazán érti a sértések özönét. Egy egyszerű dolgot kért, de képtelenek voltak teljesíteni. Ők provokálták ki, hogy szavainak nyomatékot is adjon, most pedig megy a duzzogás. Rendben, rájuk tört, ez valóban nem szép dolog. De legalább megtanulták, hogy hancúrozás előtt célszerű bezárkózni, mert különben mindenféle kényelmetlen ügyekkel megtalálhatják őket. Mint például Aoneer rohamléptekben közelgő gyógykezelése.*
- Nyugalom, csak nyugalom. Már itt sem lennék, ha szépen teszitek, amit mondok.
*Tulajdonképpen alig érdekli, hogy Alyo mit mond vagy tesz. Az őrséget csak azért találta ki neki, hogy a lánynak is teljes legyen a boldogsága. A fontos az, hogy Aoneert le tudja szállítani. De azért most csak végigméri a félvért.*
- Erre a keszeg testre? Ugyan már!
*Különben sem vette még magára a nyilvános önkielégítés városi hóbortját, így a sokadik unszolásra sem lehet ilyesmire rávenni. Eközben Aoneer is felkászálódik és hasonló stílusban nyilatkozva ócsárolja a rossz hírek hozóját. Nem foglalkozik vele egészen addig, amíg a hibbant városőr az ablaknál arról nem kezd értekezni, hogy szétveri a fegyvertár ajtaját, majd nemes egyszerűséggel, amúgy félpucéran kiugrik az utcára.*
- Ablakon keresztül menekül, és még én nem vagyok katona... *mordul fel, de nem lódul a férfi után. Szinte biztos benne, hogy a cafkája az útjába állna és ha gyorsan félre is tudná lökni, az is időveszteséget jelentene. Egyszerűbb ha az ajtón távozik és a párhuzamos utcán igyekszik a másik elé kerülni. Elvégre csak jobban ismeri a járást a Vashegyen.*
- Fegyverbe! *bődül el már az utcán* Thargok, a fegyverraktárhoz!
*Bár ő fog elsőnek odaérni, ez szinte biztos, Aoneer nem úszhatja meg büntetlenül. Túl azon, hogy szembeszegült a Szellemjáró parancsával, épp legalább két helyi törvényt készül megszegni. Ugyancsak szaporázza a lépteit, hamar eljut a fegyverraktárhoz.*
- No, gyere elő, te hősszerelmes! *fordít egyet csuklóból a kardon* Elég ebből a színjátékból, ne rontsd a helyzeted! Gyere szépen a Szellemjáróhoz, majd ő segít neked. Nem fogod többet hallani azokat a fránya hangokat.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ó, igen. *bólint egy széles vigyorral Alyo kérdésére. Nem igazán érti a sértések özönét. Egy egyszerű dolgot kért, de képtelenek voltak teljesíteni. Ők provokálták ki, hogy szavainak nyomatékot is adjon, most pedig megy a duzzogás. Rendben, rájuk tört, ez valóban nem szép dolog. De legalább megtanulták, hogy hancúrozás előtt célszerű bezárkózni, mert különben mindenféle kényelmetlen ügyekkel megtalálhatják őket. Mint például Aoneer rohamléptekben közelgő gyógykezelése.*
- Nyugalom, csak nyugalom. Már itt sem lennék, ha szépen teszitek, amit mondok.
*Tulajdonképpen alig érdekli, hogy Alyo mit mond vagy tesz. Az őrséget csak azért találta ki neki, hogy a lánynak is teljes legyen a boldogsága. A fontos az, hogy Aoneert le tudja szállítani. De azért most csak végigméri a félvért.*
- Erre a keszeg testre? Ugyan már!
*Különben sem vette még magára a nyilvános önkielégítés városi hóbortját, így a sokadik unszolásra sem lehet ilyesmire rávenni. Eközben Aoneer is felkászálódik és hasonló stílusban nyilatkozva ócsárolja a rossz hírek hozóját. Nem foglalkozik vele egészen addig, amíg a hibbant városőr az ablaknál arról nem kezd értekezni, hogy szétveri a fegyvertár ajtaját, majd nemes egyszerűséggel, amúgy félpucéran kiugrik az utcára.*
- Ablakon keresztül menekül, és még én nem vagyok katona... *mordul fel, de nem lódul a férfi után. Szinte biztos benne, hogy a cafkája az útjába állna és ha gyorsan félre is tudná lökni, az is időveszteséget jelentene. Egyszerűbb ha az ajtón távozik és a párhuzamos utcán igyekszik a másik elé kerülni. Elvégre csak jobban ismeri a járást a Vashegyen.*
- Fegyverbe! *bődül el már az utcán* Thargok, a fegyverraktárhoz!
*Bár ő fog elsőnek odaérni, ez szinte biztos, Aoneer nem úszhatja meg büntetlenül. Túl azon, hogy szembeszegült a Szellemjáró parancsával, épp legalább két helyi törvényt készül megszegni. Ugyancsak szaporázza a lépteit, hamar eljut a fegyverraktárhoz.*
- No, gyere elő, te hősszerelmes! *fordít egyet csuklóból a kardon* Elég ebből a színjátékból, ne rontsd a helyzeted! Gyere szépen a Szellemjáróhoz, majd ő segít neked. Nem fogod többet hallani azokat a fránya hangokat.
7752. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 20:36:33
Üzenet elküldve: 2017-03-19 20:36:33
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Alyo, Laor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Elővette és rám izgul. *Jegyzi meg rosszmájúan és lemondóan. Az övé legalább kétszer akkora, és sokszor nehezebb, csak épp mit kezd vele ha egyszer be van zárva a kapu mellett.
A reggel végül tényleg pocsékba ment. Ez meg vigyorog. Kárörvend, és azt hiszi ő a kis kakas a szemétdombon. A leteperésből végül nem lesz semmi, mert a lány végül csak kikászálódik az övéből, és nekilát az öltözködésnek. Nem erőlteti, ha neki nincs kedve az egészhez akkor inkább hagyják az egészet.
A férfi testileg fárad, lelkileg gyenge, elméje majd meg bolondul, izmai lázasak alig akarnak mozdulni, és egy bizonyos testrésze még mindig ágaskodik az ég felé. Épp olyan mint Laor figyelmet követel magának, de épp senkit se érdekel.*
-Nem vagy katona. *Jegyzi meg halkan, egy újabb reggeli nyújtózás közben Laor válaszára.*
-Egy semmirekellő selyemfiú vagy, a sámánasszony házi kúrogatója. Nem érdekel milyen titulust, vagy rendet sikerült kinyalnod a nagyasszony, vagy akár a nagyúr seggéből, nem érdekel, hogy kivételesen jól tartod azt az istenverte vasdarabot, és nem érdekel mit üzen "veled" a világ harmadik csapásának megidézője. *Végül felkel, az ágy mellől felemeli a gatyáját és az alsóneműjét, és derékig felöltözik. Minek vegyen fel többet, a páncélját úgyis zárolták, a köpenyét és az azt összetartó díszt pedig egyre inkább gyűlöli. Lábára csavarja a kapcarongyot, és felrántja csizmáit addig hagyja Alyo hadd szájaljon a másikkal neki is le kell vezetnie a feszültséget. Legalább van egy kis csapatmunka.*
-Az egyetlen ami érdekel, hogy mikor leszel hajlandó akkor keménykedni amikor végre fegyver is lesz a kezemben. *Tekintete kissé eszelőssé válik, most minden a férfival szembeni gyűlöletét kiengedi.*
-Szóval, ha nem haragszol, most megyek letöröm a lakatot, előveszem az alabárdomat, és addig hasogatok vele, amíg puszta véletlenségből el nem találom azt az ostoba képedet. *Alyo középen van, Laor az ajtónál, Aoneer átellenben, így a leggyorsabb út amin kiléphet az az ablak a háta mögött. Nem tudja Laor utána veti e magát, de ha erre nincs lehetősége akkor kénytelen lesz körbemenni. Reméli Alyo addig tartja a frontot, ezzel pedig komoly előnyre tesz szert a versenyfutásban.
Azzal egy kihívó félmosollyal Aoneer kinyitja az ablakot és távozik a helyiségből, majd rögvest futásnak indul a célja felé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Elővette és rám izgul. *Jegyzi meg rosszmájúan és lemondóan. Az övé legalább kétszer akkora, és sokszor nehezebb, csak épp mit kezd vele ha egyszer be van zárva a kapu mellett.
A reggel végül tényleg pocsékba ment. Ez meg vigyorog. Kárörvend, és azt hiszi ő a kis kakas a szemétdombon. A leteperésből végül nem lesz semmi, mert a lány végül csak kikászálódik az övéből, és nekilát az öltözködésnek. Nem erőlteti, ha neki nincs kedve az egészhez akkor inkább hagyják az egészet.
A férfi testileg fárad, lelkileg gyenge, elméje majd meg bolondul, izmai lázasak alig akarnak mozdulni, és egy bizonyos testrésze még mindig ágaskodik az ég felé. Épp olyan mint Laor figyelmet követel magának, de épp senkit se érdekel.*
-Nem vagy katona. *Jegyzi meg halkan, egy újabb reggeli nyújtózás közben Laor válaszára.*
-Egy semmirekellő selyemfiú vagy, a sámánasszony házi kúrogatója. Nem érdekel milyen titulust, vagy rendet sikerült kinyalnod a nagyasszony, vagy akár a nagyúr seggéből, nem érdekel, hogy kivételesen jól tartod azt az istenverte vasdarabot, és nem érdekel mit üzen "veled" a világ harmadik csapásának megidézője. *Végül felkel, az ágy mellől felemeli a gatyáját és az alsóneműjét, és derékig felöltözik. Minek vegyen fel többet, a páncélját úgyis zárolták, a köpenyét és az azt összetartó díszt pedig egyre inkább gyűlöli. Lábára csavarja a kapcarongyot, és felrántja csizmáit addig hagyja Alyo hadd szájaljon a másikkal neki is le kell vezetnie a feszültséget. Legalább van egy kis csapatmunka.*
-Az egyetlen ami érdekel, hogy mikor leszel hajlandó akkor keménykedni amikor végre fegyver is lesz a kezemben. *Tekintete kissé eszelőssé válik, most minden a férfival szembeni gyűlöletét kiengedi.*
-Szóval, ha nem haragszol, most megyek letöröm a lakatot, előveszem az alabárdomat, és addig hasogatok vele, amíg puszta véletlenségből el nem találom azt az ostoba képedet. *Alyo középen van, Laor az ajtónál, Aoneer átellenben, így a leggyorsabb út amin kiléphet az az ablak a háta mögött. Nem tudja Laor utána veti e magát, de ha erre nincs lehetősége akkor kénytelen lesz körbemenni. Reméli Alyo addig tartja a frontot, ezzel pedig komoly előnyre tesz szert a versenyfutásban.
Azzal egy kihívó félmosollyal Aoneer kinyitja az ablakot és távozik a helyiségből, majd rögvest futásnak indul a célja felé.*
7751. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 20:03:07
Üzenet elküldve: 2017-03-19 20:03:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aon, Laor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha eddig nem lett volna Laor a bögyében, hát most mindenképpen felkapná az iszapot. Nem elég, hogy amúgy is folyamatosan szívja a vérét, de erre még tökéletesen elrontja a csodálatos reggelét is. Mivelhogy nem takarodik el, ami még hagyján, mert nem érdekelné különösebben, ha tényleg maradna és nekiállna onanizálni, de az, hogy fegyvert ránt, na az már mindennek a teteje. Ezt már egyáltalán nem tudja figyelmen kívül hagyni, sőt ami azt illeti ettől minden vágya elszáll. Leszáll Aoneer öléből, vagy kikászálódik alóla, attól függően, hogy Laor melyik pillanatban is érezte úgy, hogy elő kell szedje a fegyverét. Az ágy szélén ülve nyújtózkodik.*
- Ilyenkor erősnek érzed magad?
*Mármint olyankor, amikor fegyvertelenekre kell fegyvert fognia. Nem mintha Alyo különösen félne attól, hogy megszúrja, megvágja, vagy megcsapkodja kardlappal. Inkább attól fél, hogy a két férfi még a végén egymásnak ugrik. Laor világbajnok cukkolásban, Aoneer türelme hamar elfogy, ez pedig veszélyes párosítás, és Alyo ezt igen hamar felméri, és ezért úgy helyezkedik, hogy mindenképpen kettejük közé kerüljön és ha szükséges akkor aszerint moccan, hogy ott is maradjon. Ha Laor olyanokkal folytatja a cukkolást, hogy Aoneer mögé bújik, akkor Alyo lehet, hogy lelövi egy óvatlan pillanatban. Most azonban Aoneerre sandít, alig észrevehetően rázza csak meg a fejét, és Aoneer remélhetőleg érti a néma üzenetet és nem hagyja magát felhúzni.*
- Tudom mi a bajod. Savanyú a szőlő. Pedig tényleg nem zavart volna ha kivered magadnak. Ha már máshol nem látsz puncit. De ez a kakaskodás nem vezet semmire.
*Letámaszkodik a saját háta mögött, nem zavartatva magát attól az aprócska ténytől, hogy tök pucér, lábait kényelmesen kinyújtja Laor irányába, bokában keresztezi őket.*
- Azt is figyelemmel akarod kísérni míg felöltözünk, vagy eltakarodsz végre a retekbe?
*A lány nyilván nem fog nekiesni Laornak, pedig tényleg viszket a tenyere, de azt sem szeretné, ha Aoneer nekiesne. Végtére is pont valami terápián van itt, nem lenne jó, ha azelőtt véget érne, hogy egyáltalán elkezdődött, mégpedig azért mert hagyta magát felhúzni. Alyo már elengedte azt, hogy félbe kellett hagyja azt, amibe belekezdett.*
A hozzászólás írója (Alyosra Radogen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.19 20:07:21
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha eddig nem lett volna Laor a bögyében, hát most mindenképpen felkapná az iszapot. Nem elég, hogy amúgy is folyamatosan szívja a vérét, de erre még tökéletesen elrontja a csodálatos reggelét is. Mivelhogy nem takarodik el, ami még hagyján, mert nem érdekelné különösebben, ha tényleg maradna és nekiállna onanizálni, de az, hogy fegyvert ránt, na az már mindennek a teteje. Ezt már egyáltalán nem tudja figyelmen kívül hagyni, sőt ami azt illeti ettől minden vágya elszáll. Leszáll Aoneer öléből, vagy kikászálódik alóla, attól függően, hogy Laor melyik pillanatban is érezte úgy, hogy elő kell szedje a fegyverét. Az ágy szélén ülve nyújtózkodik.*
- Ilyenkor erősnek érzed magad?
*Mármint olyankor, amikor fegyvertelenekre kell fegyvert fognia. Nem mintha Alyo különösen félne attól, hogy megszúrja, megvágja, vagy megcsapkodja kardlappal. Inkább attól fél, hogy a két férfi még a végén egymásnak ugrik. Laor világbajnok cukkolásban, Aoneer türelme hamar elfogy, ez pedig veszélyes párosítás, és Alyo ezt igen hamar felméri, és ezért úgy helyezkedik, hogy mindenképpen kettejük közé kerüljön és ha szükséges akkor aszerint moccan, hogy ott is maradjon. Ha Laor olyanokkal folytatja a cukkolást, hogy Aoneer mögé bújik, akkor Alyo lehet, hogy lelövi egy óvatlan pillanatban. Most azonban Aoneerre sandít, alig észrevehetően rázza csak meg a fejét, és Aoneer remélhetőleg érti a néma üzenetet és nem hagyja magát felhúzni.*
- Tudom mi a bajod. Savanyú a szőlő. Pedig tényleg nem zavart volna ha kivered magadnak. Ha már máshol nem látsz puncit. De ez a kakaskodás nem vezet semmire.
*Letámaszkodik a saját háta mögött, nem zavartatva magát attól az aprócska ténytől, hogy tök pucér, lábait kényelmesen kinyújtja Laor irányába, bokában keresztezi őket.*
- Azt is figyelemmel akarod kísérni míg felöltözünk, vagy eltakarodsz végre a retekbe?
*A lány nyilván nem fog nekiesni Laornak, pedig tényleg viszket a tenyere, de azt sem szeretné, ha Aoneer nekiesne. Végtére is pont valami terápián van itt, nem lenne jó, ha azelőtt véget érne, hogy egyáltalán elkezdődött, mégpedig azért mert hagyta magát felhúzni. Alyo már elengedte azt, hogy félbe kellett hagyja azt, amibe belekezdett.*
A hozzászólás írója (Alyosra Radogen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.19 20:07:21
7750. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 19:04:04
Üzenet elküldve: 2017-03-19 19:04:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Alyo, Aoneer//
*Nem lepi meg a reakció, tulajdonképpen azon csodálkozna, ha szívélyesen fogadnák. De hát ki szereti, ha könnyed reggeli testmozgása alatt zavarják meg? Persze az is megvan, hogy azért van retesz az ajtón, hogy a nem kívánt látogató, csak harsány dörömbölés után nyerhessen bebocsátást, ha egyáltalán. Most viszont nem mozdul, csak vigyorog. Ha leszámítjuk azt az érdekes napot a Gazdagnegyedben, akkor még nem látott másokat elmerülni a gyönyörben. Akkor pedig miért is ne használhatná ki az alkalmat? Ne legyünk álszentek, senki sem fordulna el, mindenki nézné. Igen, te is.
Természetesen a kis félvérnek nagyobb a szája, a káromlásra nem is reagál semmit. Igazság szerint indulna is kifelé, de mivel nem látja szándékát sem, hogy a párocska azt tenné amit mondott, kénytelen maradni, még ha ennek nem is örülnek. Pedig nem mondott semmi olyasmit, amit ne lehetett volna megérteni. Ki az ágyból, öltözni, indulni. Ehhez képest ezek még mindig szaporázzák, mintha azt próbálgatnák, hogy meddig tart a türelme. Eddig. Ha éppen egymással vannak elfoglalva, akkor is hallhatnak egy kellemetlen, surrogó hangot. Amikor fém csúszik a fémen. Mint amikor valaki kényelmesen kardot ránt.*
- Nem mondom még egyszer!
*Tulajdonképpen semmi fenyegető nincs a hangjában, szinte vidám az. Csak hát ott a jobbjában a cirka három láb meztelen penge.*
- Higgyétek el, nekem sem öröm a látásotok. De parancsot kaptam. Egy katona pedig teljesíti azt. Ezt a barátod is tudná és mozdulna, *néz Alyo-ra* ha valódi katona lenne és nem egy piperkőc lovag. Tehát... *sóhajt egyet, mint amikor egy apának valami pofonegyszerű dolgot kell elmagyarázni szellemi fejlődésben kissé visszamaradott gyermekének* mozdultok végre, vagy segítsek kicsit?
*Szó nincs arról, hogy a kard hegyét vagy élét akarná használni erre. Nem arra kapott utasítást, hogy kaszaboljon. De a fegyver lapjával nagyot és nagyon kellemetlent lehet ütni. És a városőrnél nem lehet tudni. Talán odáig megy megátalkodottságában, hogy az ő esetében mégis kivételt tesz.*
//Alyo, Aoneer//
*Nem lepi meg a reakció, tulajdonképpen azon csodálkozna, ha szívélyesen fogadnák. De hát ki szereti, ha könnyed reggeli testmozgása alatt zavarják meg? Persze az is megvan, hogy azért van retesz az ajtón, hogy a nem kívánt látogató, csak harsány dörömbölés után nyerhessen bebocsátást, ha egyáltalán. Most viszont nem mozdul, csak vigyorog. Ha leszámítjuk azt az érdekes napot a Gazdagnegyedben, akkor még nem látott másokat elmerülni a gyönyörben. Akkor pedig miért is ne használhatná ki az alkalmat? Ne legyünk álszentek, senki sem fordulna el, mindenki nézné. Igen, te is.
Természetesen a kis félvérnek nagyobb a szája, a káromlásra nem is reagál semmit. Igazság szerint indulna is kifelé, de mivel nem látja szándékát sem, hogy a párocska azt tenné amit mondott, kénytelen maradni, még ha ennek nem is örülnek. Pedig nem mondott semmi olyasmit, amit ne lehetett volna megérteni. Ki az ágyból, öltözni, indulni. Ehhez képest ezek még mindig szaporázzák, mintha azt próbálgatnák, hogy meddig tart a türelme. Eddig. Ha éppen egymással vannak elfoglalva, akkor is hallhatnak egy kellemetlen, surrogó hangot. Amikor fém csúszik a fémen. Mint amikor valaki kényelmesen kardot ránt.*
- Nem mondom még egyszer!
*Tulajdonképpen semmi fenyegető nincs a hangjában, szinte vidám az. Csak hát ott a jobbjában a cirka három láb meztelen penge.*
- Higgyétek el, nekem sem öröm a látásotok. De parancsot kaptam. Egy katona pedig teljesíti azt. Ezt a barátod is tudná és mozdulna, *néz Alyo-ra* ha valódi katona lenne és nem egy piperkőc lovag. Tehát... *sóhajt egyet, mint amikor egy apának valami pofonegyszerű dolgot kell elmagyarázni szellemi fejlődésben kissé visszamaradott gyermekének* mozdultok végre, vagy segítsek kicsit?
*Szó nincs arról, hogy a kard hegyét vagy élét akarná használni erre. Nem arra kapott utasítást, hogy kaszaboljon. De a fegyver lapjával nagyot és nagyon kellemetlent lehet ütni. És a városőrnél nem lehet tudni. Talán odáig megy megátalkodottságában, hogy az ő esetében mégis kivételt tesz.*
7749. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 18:32:53
Üzenet elküldve: 2017-03-19 18:32:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Alyo, Laor//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szoba hamar fülledté válik, vagy csak ő az aki kimelegedik, a lány érintésétől, közelségétől, csípőnek játékától, és persze attól, hogy Alyo újra és újra megszabadítja melleit a hajzuhatag takarásától. Tagadhatatlanul csodás formái vannak és már ő sem állhatja meg, hogy oldalról meg ne simítsa a nagyra nőtt dombokat, de keze mindig visszatér a lány oldalához bordáihoz, és tekintete a lány tekintetéhez. Néha néha, ő is felsóhajt, időérzékét elveszti, de a reggel nem halad annyival tovább, hogy idejét kéne éreznie a kelésnek.
Aztán nyílik az ajtó. Mivel ő néz kifelé kettejük közül ezért ő veszi észre korábban a betérő ölebet. Különös azt hitte szereltek már pórázt erre a senkiházira. Finoman megkocogtatja a lány vállát mintegy jelezve, neki a helyzetet aztán komoly már már érdeklődő tekintettel néz Laorra aki szíves örömest előadja mi ürügyet is adott neki a nagyságos szellemjáró arra, hogy ismét egy gyökér lehessen. Szemöldöke egyre feljebb és feljebb kúszik amennyire az csak emberileg lehetséges. Most fölösleges rámordulnia, vagy fenyegetőznie, mert az a férfira úgyse hat jelenleg. Tökéletes a biztonságérzete itt a vashegy tetején. A számszeríja pedig nincs itt. Elég hely volna itt neki az ágy mellett és most jól is jönne, de a sámánasszony sok egyéb bűne mellett megtiltotta annak a behozatalát.
A lány kimondta a legtöbbet amit ő mondhatott volna, annak több okból is örül, hogy nem száll ki az öléből, egyrészt mert így mégiscsak kellemesebb, másrészt mert nem adta meg Laornak azt amit szerinte a fickó akart. Mikor a lány mellkasára omlik nyugtatóan simogatja a hátát. Őt annyira nem tudja felkavarni a dolog. Rettentően gyerekesnek tartja Laort, és nem tudja miként kéne neki válaszolnia. Egyszerűen ritkán kerül hasonló helyzetekbe. Mondhatni soha. Szerencsére a férfit sem érdekli a mondanivalója, így már ketten vannak akik el akarják halasztani a beszélgetést.*
-Ha idejön tényleg kinyírom. *Súgja Alyo fülébe válaszul a korábbi édes hármas ajánlatra. És mivel egyáltalán nem akar foglalkozni az előbbi betérő majd kiforduló paprikajancsival, úgy dönt ezúttal ő próbálja meg maga alá gyűrni a lányt, és csókzápor közepette megadni neki az elmaradt tetőpontot. Alyo már megtette a magáét.*
//Alyo, Laor//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szoba hamar fülledté válik, vagy csak ő az aki kimelegedik, a lány érintésétől, közelségétől, csípőnek játékától, és persze attól, hogy Alyo újra és újra megszabadítja melleit a hajzuhatag takarásától. Tagadhatatlanul csodás formái vannak és már ő sem állhatja meg, hogy oldalról meg ne simítsa a nagyra nőtt dombokat, de keze mindig visszatér a lány oldalához bordáihoz, és tekintete a lány tekintetéhez. Néha néha, ő is felsóhajt, időérzékét elveszti, de a reggel nem halad annyival tovább, hogy idejét kéne éreznie a kelésnek.
Aztán nyílik az ajtó. Mivel ő néz kifelé kettejük közül ezért ő veszi észre korábban a betérő ölebet. Különös azt hitte szereltek már pórázt erre a senkiházira. Finoman megkocogtatja a lány vállát mintegy jelezve, neki a helyzetet aztán komoly már már érdeklődő tekintettel néz Laorra aki szíves örömest előadja mi ürügyet is adott neki a nagyságos szellemjáró arra, hogy ismét egy gyökér lehessen. Szemöldöke egyre feljebb és feljebb kúszik amennyire az csak emberileg lehetséges. Most fölösleges rámordulnia, vagy fenyegetőznie, mert az a férfira úgyse hat jelenleg. Tökéletes a biztonságérzete itt a vashegy tetején. A számszeríja pedig nincs itt. Elég hely volna itt neki az ágy mellett és most jól is jönne, de a sámánasszony sok egyéb bűne mellett megtiltotta annak a behozatalát.
A lány kimondta a legtöbbet amit ő mondhatott volna, annak több okból is örül, hogy nem száll ki az öléből, egyrészt mert így mégiscsak kellemesebb, másrészt mert nem adta meg Laornak azt amit szerinte a fickó akart. Mikor a lány mellkasára omlik nyugtatóan simogatja a hátát. Őt annyira nem tudja felkavarni a dolog. Rettentően gyerekesnek tartja Laort, és nem tudja miként kéne neki válaszolnia. Egyszerűen ritkán kerül hasonló helyzetekbe. Mondhatni soha. Szerencsére a férfit sem érdekli a mondanivalója, így már ketten vannak akik el akarják halasztani a beszélgetést.*
-Ha idejön tényleg kinyírom. *Súgja Alyo fülébe válaszul a korábbi édes hármas ajánlatra. És mivel egyáltalán nem akar foglalkozni az előbbi betérő majd kiforduló paprikajancsival, úgy dönt ezúttal ő próbálja meg maga alá gyűrni a lányt, és csókzápor közepette megadni neki az elmaradt tetőpontot. Alyo már megtette a magáét.*
7748. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 17:59:35
Üzenet elküldve: 2017-03-19 17:59:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Aon, Laor//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Nem, a reggelek se rosszak.
*A lélegzetét visszafojtva suttogja bele a férfi fülébe. Ehhez a közöttük lévő magasságkülönbség miatt kicsit el kell emelkedjen a férfi öléből. Hamarosan már olyan intenzíven mozog, hogy le kell dobja a hátáról a takarót, mert folyik róla a víz. De ez egyáltalán nincsen ellenére, teljesen normális, ha a kellemes reggeli testedzés megizzasztja. Más hangokat nem nagyon hallani tőle, csak kéjes nyögéseket. Fél karjával Aoneer vállán támaszkodik, a másikkal a folyton előreeső haját dobálja rendre a válla mögé. Igazság szerint neki nem sok hiányzik ahhoz, hogy jó legyen, erről tanúbizonyságot ad a nyögdécselés és a gyorsuló tempó is. Ebbe az állapotba robban bele a kaján vigyorú Laor, a lány csak a fejét fordítja felé, és ha eddig nem akarta megölni, hát most már határozottan megtenné, de legalábbis kitolná a szemét. No nem azért mert megbámulja, mert a haja már újra előre hullott, így legalább melltájékon eltakarja. Nem pattan le szégyellősen Aoneer öléből, csak megállítja csípőjének a mozgását, másik kezével is letámaszkodik Aoneer vállán, egyrészt mert a ritmusból kiesve kell egy biztos pont, másrészt pedig nem biztos abban, hogy Aoneer nem ragadtatja el magát, azért mert Laor összezúzta a csodálatos reggelüket, ami azt illeti ő is csak nehezen fékezi a haragját.*
- Az... Anyád... Picsáját!
*Lihegi üveges tekintettel, és egy vicsorral Laor felé pillantva. Szerencsére hamar távozik, vagy pedzegeti a távozást a piszok, de ahhoz nem elég hamar, hogy ne törje meg a varázst. Pedig tényleg olyan kevés kellett volna. A férfi mellkasára omlik.*
- Most mire vársz? Beszállsz, vagy csak nézed és rárántasz? Mert ha egyik sem, akkor elhúzhatnál.
*Laort ismerve nem kéne neki ilyeneket mondani, mert még a végén komolyan veszi, és Alyo meg is bántja egyből, amint kimondta. Mindenesetre nem moccan egy hosszú pillanatig, aztán úgy dönt, hogy nem érdekli, hogy Laor még a szobában van, nem szeret félbehagyni dolgokat, és remélhetőleg ezzel Aoneer is ugyanígy van. Ha igen, akkor magukat nem zavartatva simán befejezhetik azt, amit elkezdtek, persze ha Aoneert zavarja a társaság, akkor nyilván a lány is kénytelen lesz befejezni. De a perverz Pitypang után ugye már elég edzettek.*
//Aon, Laor//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Nem, a reggelek se rosszak.
*A lélegzetét visszafojtva suttogja bele a férfi fülébe. Ehhez a közöttük lévő magasságkülönbség miatt kicsit el kell emelkedjen a férfi öléből. Hamarosan már olyan intenzíven mozog, hogy le kell dobja a hátáról a takarót, mert folyik róla a víz. De ez egyáltalán nincsen ellenére, teljesen normális, ha a kellemes reggeli testedzés megizzasztja. Más hangokat nem nagyon hallani tőle, csak kéjes nyögéseket. Fél karjával Aoneer vállán támaszkodik, a másikkal a folyton előreeső haját dobálja rendre a válla mögé. Igazság szerint neki nem sok hiányzik ahhoz, hogy jó legyen, erről tanúbizonyságot ad a nyögdécselés és a gyorsuló tempó is. Ebbe az állapotba robban bele a kaján vigyorú Laor, a lány csak a fejét fordítja felé, és ha eddig nem akarta megölni, hát most már határozottan megtenné, de legalábbis kitolná a szemét. No nem azért mert megbámulja, mert a haja már újra előre hullott, így legalább melltájékon eltakarja. Nem pattan le szégyellősen Aoneer öléből, csak megállítja csípőjének a mozgását, másik kezével is letámaszkodik Aoneer vállán, egyrészt mert a ritmusból kiesve kell egy biztos pont, másrészt pedig nem biztos abban, hogy Aoneer nem ragadtatja el magát, azért mert Laor összezúzta a csodálatos reggelüket, ami azt illeti ő is csak nehezen fékezi a haragját.*
- Az... Anyád... Picsáját!
*Lihegi üveges tekintettel, és egy vicsorral Laor felé pillantva. Szerencsére hamar távozik, vagy pedzegeti a távozást a piszok, de ahhoz nem elég hamar, hogy ne törje meg a varázst. Pedig tényleg olyan kevés kellett volna. A férfi mellkasára omlik.*
- Most mire vársz? Beszállsz, vagy csak nézed és rárántasz? Mert ha egyik sem, akkor elhúzhatnál.
*Laort ismerve nem kéne neki ilyeneket mondani, mert még a végén komolyan veszi, és Alyo meg is bántja egyből, amint kimondta. Mindenesetre nem moccan egy hosszú pillanatig, aztán úgy dönt, hogy nem érdekli, hogy Laor még a szobában van, nem szeret félbehagyni dolgokat, és remélhetőleg ezzel Aoneer is ugyanígy van. Ha igen, akkor magukat nem zavartatva simán befejezhetik azt, amit elkezdtek, persze ha Aoneert zavarja a társaság, akkor nyilván a lány is kénytelen lesz befejezni. De a perverz Pitypang után ugye már elég edzettek.*
7747. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 17:10:50
Üzenet elküldve: 2017-03-19 17:10:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Alyo, Aoneer//
*Imádja a reggeleket a Vashegyen. Valahogy más itt, mint máshol, mint mondjuk Artheniorban. Itt még a legnagyobb nyári hőségben is kellemesen hűvös a reggel, az errefelé egyébként enyhe teleken pedig legalábbis friss, de inkább kellemetlenül csípős. De ez is hozzátesz a szépségéhez. Mert Laor tudja értékelni az ilyen szépséget is. Most például hunyorogva nézi a horizonton eláradó fényt, és azt ahogy egyre magasabbra kúszik. Komótosan ballag le az erődből és komoly összegben merne fogadni rá, hogy hol találja a gyógykezelésre érkezett kedves vendéget. Valószínűleg kialvatlan lesz, az a céda biztos megdolgozta. Rövid, frissítő séta után már egy hosszúház előtt áll, felemeli ökölbe szorított kezét, hogy bezörgessen, aztán megakad a mozdulat. Ezzel egy időben egy aljas vigyor jelenik meg az arcán és a kezét végül óvatosan a kilincsre fekteti. Finoman megpróbálja. Enged. Vesz egy nagy levegőt, vállal löki be az ajtót és a hosszúházak jellegzetességének köszönhetően elég pár elnyújtott lépés, rövid keresgélés, és máris in flagranti találhatja a bájos párocskát.*
- Khm... *köszörüli meg a torkát mintegy figyelmeztetőleg, hogy ne érje őket váratlanul a jelenléte, de az apró figyelmességet nagy mértékben hitelteleníti az a mocskos vigyor* Remélem nem zavartam meg semmit. Végtelenül sajnálnám.
*Valószínűleg mindkettejüket takaró fedi még mindig, de az nagyjából egyértelmű, hogy öltözetük meglehetősen hiányos. Ilyenkor illendő lenne szemérmesen félrenézni. Laor azonban nem szemérmes, és most az illemet sem ismeri.*
- Nagyra becsült vendégünket a Szellemjáró kéreti. *néz Aoneerre és az esetleges kifogásokat megelőzendő, ellentmondást nem tűrő hangon teszi hozzá* Azonnal! Téged pedig már élénken hiányolnak a kapunál.
*Ez utóbbit már a könnyűvérű Alyonak mondja, aztán vidáman összeüti két tenyerét.*
- Hát, csak szaporán, szaporán! Öltözzetek, odakint várok. És javaslom, tényleg igyekezzetek. Nem lenne szerencsés várakoztatni sem a Szellemjárót, *egy pillantás a városőrre* sem engem. *és egy Alyora*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.19 17:17:08
//Alyo, Aoneer//
*Imádja a reggeleket a Vashegyen. Valahogy más itt, mint máshol, mint mondjuk Artheniorban. Itt még a legnagyobb nyári hőségben is kellemesen hűvös a reggel, az errefelé egyébként enyhe teleken pedig legalábbis friss, de inkább kellemetlenül csípős. De ez is hozzátesz a szépségéhez. Mert Laor tudja értékelni az ilyen szépséget is. Most például hunyorogva nézi a horizonton eláradó fényt, és azt ahogy egyre magasabbra kúszik. Komótosan ballag le az erődből és komoly összegben merne fogadni rá, hogy hol találja a gyógykezelésre érkezett kedves vendéget. Valószínűleg kialvatlan lesz, az a céda biztos megdolgozta. Rövid, frissítő séta után már egy hosszúház előtt áll, felemeli ökölbe szorított kezét, hogy bezörgessen, aztán megakad a mozdulat. Ezzel egy időben egy aljas vigyor jelenik meg az arcán és a kezét végül óvatosan a kilincsre fekteti. Finoman megpróbálja. Enged. Vesz egy nagy levegőt, vállal löki be az ajtót és a hosszúházak jellegzetességének köszönhetően elég pár elnyújtott lépés, rövid keresgélés, és máris in flagranti találhatja a bájos párocskát.*
- Khm... *köszörüli meg a torkát mintegy figyelmeztetőleg, hogy ne érje őket váratlanul a jelenléte, de az apró figyelmességet nagy mértékben hitelteleníti az a mocskos vigyor* Remélem nem zavartam meg semmit. Végtelenül sajnálnám.
*Valószínűleg mindkettejüket takaró fedi még mindig, de az nagyjából egyértelmű, hogy öltözetük meglehetősen hiányos. Ilyenkor illendő lenne szemérmesen félrenézni. Laor azonban nem szemérmes, és most az illemet sem ismeri.*
- Nagyra becsült vendégünket a Szellemjáró kéreti. *néz Aoneerre és az esetleges kifogásokat megelőzendő, ellentmondást nem tűrő hangon teszi hozzá* Azonnal! Téged pedig már élénken hiányolnak a kapunál.
*Ez utóbbit már a könnyűvérű Alyonak mondja, aztán vidáman összeüti két tenyerét.*
- Hát, csak szaporán, szaporán! Öltözzetek, odakint várok. És javaslom, tényleg igyekezzetek. Nem lenne szerencsés várakoztatni sem a Szellemjárót, *egy pillantás a városőrre* sem engem. *és egy Alyora*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.19 17:17:08
7746. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 16:35:17
Üzenet elküldve: 2017-03-19 16:35:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Nem hinné, hogy jól áll neki a gyengédség. Nem erre van nevelve, és életében ritkán kellett ezzel kezdenie valamit. De úgy tűnik Thargarod is olyan mint bármely fűúri palota, csak kevesebb a mókusfarokkal felfestett aranymáz. Itt is azzal lehet a legtöbbet elérni, ha valaki összejön az egyik szolgálóval, még többet ha a főnökasszonnyal, és a legkevesebbet azzal, ha a kardforgató tudományát fitogtatja. Így aztán kár, hogy semmit nem vár a vashegytől, pedig a puszta véletlen tényleg rávezette egy hatásos útra. Neki most több mint elég ha a sápadt hajnalon a lánnyal suttoghat.
A lány megcsókolja, ő pedig visszacsókol, ízlelgeti a kedves ajkakat amíg lehet, aztán hamar kiderül, hogy kettejük közül a lány a hevesebb természet. Igen, Aoneer továbbra is gyengéd és óvatoskodó. Hagyja, hogy a lány lenyomja, Alyo nem nagyon tud benne kárt tenni, és ha ez meg is történik akkor azt férfiasan el kell viselnie. Ha egy férfi üt meg egy nőt, az már más kategóriába tartozik. Más pároknál ez talán igazságtalanság lenne, de neki tényleg van miért óvatoskodnia.
Amint a lány alá kerül kezeit kinyújtja az ég felé, és egy amolyan szokványos reggeli nyögéssel kinyújtóztatja tagjait, vaskos kezét, lábát, gerincét az ágyban fekve, szó nélkül készítve fel magát arra ami már elkezdődött.*
-De azért a reggelek se rosszak. *Mondja, vagy talán kérdezi egy kissé csintalan mosollyal, és könyökét, párnáját, a falat meg minden egyebet felhasználva igyekszik feltornászni magát a lányhoz, annak ajkához, nyakához melleihez, és minden egyéb aranyba foglalandó porcikájához. Tekintete közelebbről is csodáló. Nincs benne igény arra, hogy átvegye a fent lévő szerepét, igyekszik kitartani, élvezni a helyzetet és kissé átmozgatni vállait, hogy ha a lány ennek jelét adja akkor fordítson egyet a helyzeten. Persze, hogy mi lesz ez után az még elválik, hiszen ilyenkor kevés esze marad a férfiaknak, de amennyire tudja a nőknek sem sokkal több.
Ajkaival megpróbál felérni a lány nyakáig és egy lassú csókkal illetni azt, nehogy még megfázzon ha esetleg kinyúlt a takaró alól.*
*Nem hinné, hogy jól áll neki a gyengédség. Nem erre van nevelve, és életében ritkán kellett ezzel kezdenie valamit. De úgy tűnik Thargarod is olyan mint bármely fűúri palota, csak kevesebb a mókusfarokkal felfestett aranymáz. Itt is azzal lehet a legtöbbet elérni, ha valaki összejön az egyik szolgálóval, még többet ha a főnökasszonnyal, és a legkevesebbet azzal, ha a kardforgató tudományát fitogtatja. Így aztán kár, hogy semmit nem vár a vashegytől, pedig a puszta véletlen tényleg rávezette egy hatásos útra. Neki most több mint elég ha a sápadt hajnalon a lánnyal suttoghat.
A lány megcsókolja, ő pedig visszacsókol, ízlelgeti a kedves ajkakat amíg lehet, aztán hamar kiderül, hogy kettejük közül a lány a hevesebb természet. Igen, Aoneer továbbra is gyengéd és óvatoskodó. Hagyja, hogy a lány lenyomja, Alyo nem nagyon tud benne kárt tenni, és ha ez meg is történik akkor azt férfiasan el kell viselnie. Ha egy férfi üt meg egy nőt, az már más kategóriába tartozik. Más pároknál ez talán igazságtalanság lenne, de neki tényleg van miért óvatoskodnia.
Amint a lány alá kerül kezeit kinyújtja az ég felé, és egy amolyan szokványos reggeli nyögéssel kinyújtóztatja tagjait, vaskos kezét, lábát, gerincét az ágyban fekve, szó nélkül készítve fel magát arra ami már elkezdődött.*
-De azért a reggelek se rosszak. *Mondja, vagy talán kérdezi egy kissé csintalan mosollyal, és könyökét, párnáját, a falat meg minden egyebet felhasználva igyekszik feltornászni magát a lányhoz, annak ajkához, nyakához melleihez, és minden egyéb aranyba foglalandó porcikájához. Tekintete közelebbről is csodáló. Nincs benne igény arra, hogy átvegye a fent lévő szerepét, igyekszik kitartani, élvezni a helyzetet és kissé átmozgatni vállait, hogy ha a lány ennek jelét adja akkor fordítson egyet a helyzeten. Persze, hogy mi lesz ez után az még elválik, hiszen ilyenkor kevés esze marad a férfiaknak, de amennyire tudja a nőknek sem sokkal több.
Ajkaival megpróbál felérni a lány nyakáig és egy lassú csókkal illetni azt, nehogy még megfázzon ha esetleg kinyúlt a takaró alól.*
7745. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 15:50:31
Üzenet elküldve: 2017-03-19 15:50:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Napváltás //
// Óriás-gyűjtés //
* A reggel korán éri, de ezt már megszokta, így valahol mégsem olyan váratlan. Már csak azért sem, mert este, mikor nyugovóra tért, eltervezte magában, hogy másnap fel fog ébredni, hogy minél előbb indulhasson óriásokat keresgélni, mint ahogy azt Kagan - vagy legalábbis a Kagan testébe költözött démon - utasította.
Azt ugyan nem magyarázta el a vezér, hogy miként is kéne megvalósítania fajtársainak keresését, de meggyőződése, hogy ha elkezd ordibálni, akkor legfeljebb Rolkó kerülhet elő egy közeli málnabokor hűs árnyából. Vele azonban nincs sokkal előrébb, ugyanis bár szerethető fickó az a Rolkó, de ha óriás-keresgélésről van szó, akkor Morwon inkább maradna a magányos kutatásnál. Így is történik, csupán gyakorlatban még csak meg sem próbálja a kiáltozást, mivel tudja, hogy teljesen felesleges időpocsékolás, ráadásul talán még fel is ébreszti a környéken élő nem-óriásokat, azt pedig nem illik. *
- Viszlát, Amon Ruadh, viszlát, kavicsok! * Szólal meg, majd ellenőrzi a nála lévő tartozékokat - régi jó barátját, azt a jó kis flaskát, amelyet nemrég töltött meg a közeli folyó vizével; a nem annyira régi ismerősét, akihez nem is kötik annyira szoros érzelmek, de azért már bőven hozzászokott, azaz Tar'khog-ot; a hátán pihenő számszeríjat, amely bár évek óta hűséges követője, de nevet még mindig nem kapott gazdájától, s a mellette elhelyezkedő tegezt, melyben ott nyugszik egy rakat nyílvessző. Lévén, hogy az átlagnál hosszabb útra készül, hátára szíjazva ott van pajzsa is, illetve még sisakját is felkapta a fejére - már, ha nem valaki másét lopta el véletlenül (habár mivel nagyjából passzol a fej-méretéhez, talán nem hibázott). Nyakában természetesen ott található az a kecses alkatú mackó pajtás is, melyet legjobb barátjától kapott a valahányadik életévének valahányadik napjára. Testét pedig természetesen az elmaradhatatlan acél láncing fedi, melynek hosszútávon ugyan fárasztó a viselete, azonban ahogy a régi bölcsek is mondták: "fő a biztonság".
Mikor óriásunk megállapítja, hogy teljes felszerelése nála van, elégedetten néz el a messzeségbe, majd óriási léptekkel kezd el ballagni a kapu felé.
~ Akkor hát indulás. ~ S így is tesz. Léptei határozottak, egy külső szemlélő könnyen azt hihetné, hogy Morwon tudja, merre visz az útja, ám valójában, ha lehetősége lenne rá, már régen megkérdezte volna az első szembejövő sötételf nőtől, hogy „merre kell mennem?”. Mint, ahogyan azt tette is néhány évvel ezelőtt – és milyen jól is tette, hogy akkor összefutott Moon-nal, hiszen nélküle talán teljesen máshol lenne most. Lehet, hogy csodás kúriája lenne a városban, lehet, hogy már rég halott lenne, vagy épp a Thargok fogságában szenvedne. Bárhogy is van, ennél biztosan csak rosszabb lehetett volna. *
// Óriás-gyűjtés //
* A reggel korán éri, de ezt már megszokta, így valahol mégsem olyan váratlan. Már csak azért sem, mert este, mikor nyugovóra tért, eltervezte magában, hogy másnap fel fog ébredni, hogy minél előbb indulhasson óriásokat keresgélni, mint ahogy azt Kagan - vagy legalábbis a Kagan testébe költözött démon - utasította.
Azt ugyan nem magyarázta el a vezér, hogy miként is kéne megvalósítania fajtársainak keresését, de meggyőződése, hogy ha elkezd ordibálni, akkor legfeljebb Rolkó kerülhet elő egy közeli málnabokor hűs árnyából. Vele azonban nincs sokkal előrébb, ugyanis bár szerethető fickó az a Rolkó, de ha óriás-keresgélésről van szó, akkor Morwon inkább maradna a magányos kutatásnál. Így is történik, csupán gyakorlatban még csak meg sem próbálja a kiáltozást, mivel tudja, hogy teljesen felesleges időpocsékolás, ráadásul talán még fel is ébreszti a környéken élő nem-óriásokat, azt pedig nem illik. *
- Viszlát, Amon Ruadh, viszlát, kavicsok! * Szólal meg, majd ellenőrzi a nála lévő tartozékokat - régi jó barátját, azt a jó kis flaskát, amelyet nemrég töltött meg a közeli folyó vizével; a nem annyira régi ismerősét, akihez nem is kötik annyira szoros érzelmek, de azért már bőven hozzászokott, azaz Tar'khog-ot; a hátán pihenő számszeríjat, amely bár évek óta hűséges követője, de nevet még mindig nem kapott gazdájától, s a mellette elhelyezkedő tegezt, melyben ott nyugszik egy rakat nyílvessző. Lévén, hogy az átlagnál hosszabb útra készül, hátára szíjazva ott van pajzsa is, illetve még sisakját is felkapta a fejére - már, ha nem valaki másét lopta el véletlenül (habár mivel nagyjából passzol a fej-méretéhez, talán nem hibázott). Nyakában természetesen ott található az a kecses alkatú mackó pajtás is, melyet legjobb barátjától kapott a valahányadik életévének valahányadik napjára. Testét pedig természetesen az elmaradhatatlan acél láncing fedi, melynek hosszútávon ugyan fárasztó a viselete, azonban ahogy a régi bölcsek is mondták: "fő a biztonság".
Mikor óriásunk megállapítja, hogy teljes felszerelése nála van, elégedetten néz el a messzeségbe, majd óriási léptekkel kezd el ballagni a kapu felé.
~ Akkor hát indulás. ~ S így is tesz. Léptei határozottak, egy külső szemlélő könnyen azt hihetné, hogy Morwon tudja, merre visz az útja, ám valójában, ha lehetősége lenne rá, már régen megkérdezte volna az első szembejövő sötételf nőtől, hogy „merre kell mennem?”. Mint, ahogyan azt tette is néhány évvel ezelőtt – és milyen jól is tette, hogy akkor összefutott Moon-nal, hiszen nélküle talán teljesen máshol lenne most. Lehet, hogy csodás kúriája lenne a városban, lehet, hogy már rég halott lenne, vagy épp a Thargok fogságában szenvedne. Bárhogy is van, ennél biztosan csak rosszabb lehetett volna. *
7744. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 15:17:32
Üzenet elküldve: 2017-03-19 15:17:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Ha tudna festeni, vagy rajzolni, akkor ezt a pillanatot mindenképpen lefestené, vagy lerajzolná, mert annyira tökéletesnek találja. Egy kép persze sosem lenne képes visszaadni azt, amit most érez, ő maga sem tudja megfogalmazni, és ami azt illeti nem is próbálkozik vele. Kár, hogy rímeket sem tud faragni, mert akkor aztán versbe szedné, még akkor is, ha ezt még ő maga is túl szentimentálisnak gondolja, de erről Aoneer tehet, vagyis az, hogy a lány tökéletesen belepistult. Ezzel a pillanattal pedig teljesen leszáll a lány szemére az a bizonyos rózsaszínű köd, pedig már az első együtt töltött éjszakájuk után érzett valamit, amit így utóbb fellángolásnak nevezné csak, hiszen akkor cseppet sem ismerte a férfit, azóta viszont volt szerencséje kicsit megismerni. Vannak furcsa dolgai, ez vitathatatlan, és a humora is eléggé... Szóval nem nagyon van neki, de Alyo mindennek ellenére mégis hihetetlen gyengédséget tapasztal tőle, amit sokan valószínűleg ki sem néznének belőle.
A pillanat úgy tökéletes, ahogy van, éppen beleillik a feltámadó vágyuk is, legalábbis a lány nem gondolja azt, hogy ez elrontana bármit is, még akkor sem ha inkább testi ösztön vezérli, mint holmi gyengéd érzelem. Összesimulnak, és ezen a ponton már nemigen van szükség szavakra, pedig néhány akkor is elhangzik. Az ő hangját alig hallani, annyira suttog, aztán pedig megcsókolja a másikat.*
- Veled mindig jól alszom.
*Ha Aoneer egy pillanatig is habozott, hogy a maga alá gyűrje-e a lányt, akkor könnyedén azon kaphatja magát, hogy a lány tette meg ezt vele. Merthogy nem csak a férfi teste produkál egyértelmű jeleket, hanem a lányé is, noha ezek a jelek közel sem olyan látványosak, de Aoneer is egykettőre megérezheti. A reggel eddig is szép volt, de ez még simán szebb lehet, és akkor aztán meg nagyon szép lesz a nap, legalábbis Alyo valószínűleg álló nap vigyorogni fog, mint a vadalma.*
*Ha tudna festeni, vagy rajzolni, akkor ezt a pillanatot mindenképpen lefestené, vagy lerajzolná, mert annyira tökéletesnek találja. Egy kép persze sosem lenne képes visszaadni azt, amit most érez, ő maga sem tudja megfogalmazni, és ami azt illeti nem is próbálkozik vele. Kár, hogy rímeket sem tud faragni, mert akkor aztán versbe szedné, még akkor is, ha ezt még ő maga is túl szentimentálisnak gondolja, de erről Aoneer tehet, vagyis az, hogy a lány tökéletesen belepistult. Ezzel a pillanattal pedig teljesen leszáll a lány szemére az a bizonyos rózsaszínű köd, pedig már az első együtt töltött éjszakájuk után érzett valamit, amit így utóbb fellángolásnak nevezné csak, hiszen akkor cseppet sem ismerte a férfit, azóta viszont volt szerencséje kicsit megismerni. Vannak furcsa dolgai, ez vitathatatlan, és a humora is eléggé... Szóval nem nagyon van neki, de Alyo mindennek ellenére mégis hihetetlen gyengédséget tapasztal tőle, amit sokan valószínűleg ki sem néznének belőle.
A pillanat úgy tökéletes, ahogy van, éppen beleillik a feltámadó vágyuk is, legalábbis a lány nem gondolja azt, hogy ez elrontana bármit is, még akkor sem ha inkább testi ösztön vezérli, mint holmi gyengéd érzelem. Összesimulnak, és ezen a ponton már nemigen van szükség szavakra, pedig néhány akkor is elhangzik. Az ő hangját alig hallani, annyira suttog, aztán pedig megcsókolja a másikat.*
- Veled mindig jól alszom.
*Ha Aoneer egy pillanatig is habozott, hogy a maga alá gyűrje-e a lányt, akkor könnyedén azon kaphatja magát, hogy a lány tette meg ezt vele. Merthogy nem csak a férfi teste produkál egyértelmű jeleket, hanem a lányé is, noha ezek a jelek közel sem olyan látványosak, de Aoneer is egykettőre megérezheti. A reggel eddig is szép volt, de ez még simán szebb lehet, és akkor aztán meg nagyon szép lesz a nap, legalábbis Alyo valószínűleg álló nap vigyorogni fog, mint a vadalma.*
7743. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 15:11:16
Üzenet elküldve: 2017-03-19 15:11:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
*Az irodájába visszatérve első dolga, hogy kiállítja Aletainak az oklevelet, ami igazolja, hogy a félvér tekintélyes summát helyezett el a Vasbankban. Amennyiben Aletai vele tartott ThargArodból.*
- Ha jól értelmezem, ez csupán formaság. *jegyzi meg, miután Aletait hellyel kínálta az íróasztala túlfelén* Az, hogy a Hadúr kezébe fizetted le a nyolcezer aranyat, azt hiszem önmagában is garancia.
*A tűzszerszámmal szikrát csihol a mécses kanócára, aztán viaszt olvaszt és a papirosra cseppenő vörös pacába nyomja a kancellária pecsétjét.*
- Parancsolj!
*Miután magára maradt, hosszan és jólesően szöszmötöl a pipájával. A gyűlés alatt talán nem lett volna illendő füstöt eregetni, így most már igazán úgy érzi, hogy megérdemli. Miután a dohány átparázslott és az első füstgomolyagok előbukkannak, az ajtóhoz, szélesre tárja azt, jelezve, hogy hivatali órát tart. Aztán a Radkraal bejáratához megy és jó fertály órácskát ácsorog ott pipálva, bámészkodva, figyelve Amon Ruadh életét. Semmittevésnek tűnhet, pedig nem az. Már abból is sokat tanulhat, ha csak figyeli a vashegyi városka életét, hiszen nem igazán ismeri még a thargokat. És persze gondolkodásra is jó ez a kis intermezzo.
~Honnan fenéből kerítsek itt egy druidát?~
Arra jut, hogy ha lenne ilyen a Vashegyen, akkor az illető már a medgolyok tréningezésével töltené mindennapjait. Meg lehet próbálni a Vaskorsóban. Szólni kell a fogadósnak, hogy ha a vendégeivel cseverészve megtudja, hogy valamelyikük amolyan erdei ember, akkor irányítsa hozzá. De valószínűbb, hogy legalább Artheniorig el kéne mennie. Elvégre a nagyvárosban nagyobb eséllyel találhat megfelelő jelöltet. Erről eszébe jut Átok, és az ajtót behúzva maga mögött elindul az istálló felé.*
- Na, mi újság, öregfiú, hogy érzed magad errefelé? *veregeti meg az öszvér nyakát odabent. A pipából a parazsat még odakint kiverte és eltaposta. Nem akarja felgyújtani az egész, szénával, szalmával rakott épületet.* Lehet, hogy megint hosszabb útra indulunk.
*Vizet hoz az állatnak, szénát vet eléje, és amíg az ropogtat, két marék szalmával szórakozottan végig is csutakolja. Makacs, csökönyös egy állat, elvégre öszvér, de azért kedveli. Hiszen a legjobb barátja. Ha jobban belegondol, az egyetlen barátja.
Mikor végzett, visszatér a Radkraalba, nyitva hagyja maga mögött az ajtót és újfent rápipál. Az elmét serkentő kékesszürke pipafüstbe burkolózva nekiáll elrendezni a gyűlésen készült jegyzőkönyv lapjait, az iratszekrénybe zárja a vasbanki iratot és a nap hátralevő részét papírmunkával tölti. Úgysincs már sok hátra belőle, kénytelen még gyertyákat gyújtani, hogy lásson a sűrűsödő sötétben.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.19 15:18:56
*Az irodájába visszatérve első dolga, hogy kiállítja Aletainak az oklevelet, ami igazolja, hogy a félvér tekintélyes summát helyezett el a Vasbankban. Amennyiben Aletai vele tartott ThargArodból.*
- Ha jól értelmezem, ez csupán formaság. *jegyzi meg, miután Aletait hellyel kínálta az íróasztala túlfelén* Az, hogy a Hadúr kezébe fizetted le a nyolcezer aranyat, azt hiszem önmagában is garancia.
*A tűzszerszámmal szikrát csihol a mécses kanócára, aztán viaszt olvaszt és a papirosra cseppenő vörös pacába nyomja a kancellária pecsétjét.*
- Parancsolj!
*Miután magára maradt, hosszan és jólesően szöszmötöl a pipájával. A gyűlés alatt talán nem lett volna illendő füstöt eregetni, így most már igazán úgy érzi, hogy megérdemli. Miután a dohány átparázslott és az első füstgomolyagok előbukkannak, az ajtóhoz, szélesre tárja azt, jelezve, hogy hivatali órát tart. Aztán a Radkraal bejáratához megy és jó fertály órácskát ácsorog ott pipálva, bámészkodva, figyelve Amon Ruadh életét. Semmittevésnek tűnhet, pedig nem az. Már abból is sokat tanulhat, ha csak figyeli a vashegyi városka életét, hiszen nem igazán ismeri még a thargokat. És persze gondolkodásra is jó ez a kis intermezzo.
~Honnan fenéből kerítsek itt egy druidát?~
Arra jut, hogy ha lenne ilyen a Vashegyen, akkor az illető már a medgolyok tréningezésével töltené mindennapjait. Meg lehet próbálni a Vaskorsóban. Szólni kell a fogadósnak, hogy ha a vendégeivel cseverészve megtudja, hogy valamelyikük amolyan erdei ember, akkor irányítsa hozzá. De valószínűbb, hogy legalább Artheniorig el kéne mennie. Elvégre a nagyvárosban nagyobb eséllyel találhat megfelelő jelöltet. Erről eszébe jut Átok, és az ajtót behúzva maga mögött elindul az istálló felé.*
- Na, mi újság, öregfiú, hogy érzed magad errefelé? *veregeti meg az öszvér nyakát odabent. A pipából a parazsat még odakint kiverte és eltaposta. Nem akarja felgyújtani az egész, szénával, szalmával rakott épületet.* Lehet, hogy megint hosszabb útra indulunk.
*Vizet hoz az állatnak, szénát vet eléje, és amíg az ropogtat, két marék szalmával szórakozottan végig is csutakolja. Makacs, csökönyös egy állat, elvégre öszvér, de azért kedveli. Hiszen a legjobb barátja. Ha jobban belegondol, az egyetlen barátja.
Mikor végzett, visszatér a Radkraalba, nyitva hagyja maga mögött az ajtót és újfent rápipál. Az elmét serkentő kékesszürke pipafüstbe burkolózva nekiáll elrendezni a gyűlésen készült jegyzőkönyv lapjait, az iratszekrénybe zárja a vasbanki iratot és a nap hátralevő részét papírmunkával tölti. Úgysincs már sok hátra belőle, kénytelen még gyertyákat gyújtani, hogy lásson a sűrűsödő sötétben.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.19 15:18:56
7742. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 11:56:59
Üzenet elküldve: 2017-03-19 11:56:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Mikor lassan kezdi nyitogatni a szemeit, és próbál küszködni a reggeli fénnyel, az első amit lát az a lány mosolygó arca és az első amit érez a finom érintések sorozata. Felküzdi magát, hogy oldalára forduljon és szemtől szembe feküdjön a lánnyal hozzá húzva magát, próbálva hozzá simulni. Ez talán akadályozza a cirógatást, de jobban láthatja a lány mosolyát, és érezheti annak leheletét.*
-Örülök neki. *Válaszolja a lánynak, ezek szerint nem volt olyan nagy baj, hogy elbitorolta a szoba egy részét, és hogy több helyet foglal el a lány magánszférájában mint Alyo maga. Ennek ellenére még mindig próbálja magát kissé visszább húzni az ágyon, ugyanakkor a másiktól sem akar elszakadni. Kettős érzés ez, és az önző közelmaradás az ami erősebb. A reggel sajátosságai persze megjelennek a testén. Különös a férfi szervezet, izmai égnek, agya fáradt, szelleme nyugodt, de a szervezet minderről mintha tudomást se venne, és a cirógatás, meg a hozzá húzódó gyönyörű félvér csak még inkább fokozza vágyát. Nem fogja most azonnal maga alá gyűrni, azzal is csak megbontaná ezt az édes nyugalmat, és nem akar még jobban ráakaszkodni a másikra.*
-Rég aludtam ilyen jól. Talán csak legutóbb a Pintyben. *Mosolyog. Természetesen nem volt ott az óta a bizonyos éjszaka óta, meg korábban se senkivel.
Nem könyököl fel, próbálja fejét elhelyezni a párnán és feltekinteni a különös mimikájú arcra, egyébként lustán elnyúl az ágy, majdnem teljes hosszában keze pedig a lány felkönyöklése okán visszacsúszik annak derekáig valahova a medencecsont fölé, megpihenve a sima bőrön. Minden mozdulata olyan mintha valami rugalmas kötelet kéne húznia, és izmait is már olyannak érzi mint a hajlított nádszálakat. Fel kéne kelnie és gyorsan mozognia egy kicsit, hogy kijöjjön belőle, ha egyedül lenne akkor valószínűleg ezt tenné, futna pár kört a barakk körül, megverne egy szalmazsákot aztán már jól is lenne.*
-Biztos van valami közös. *Simogatja meg a lány oldalát egyértelműsítve a dolgot, hálásan tekintve fel a seszínű szemekbe.*
*Mikor lassan kezdi nyitogatni a szemeit, és próbál küszködni a reggeli fénnyel, az első amit lát az a lány mosolygó arca és az első amit érez a finom érintések sorozata. Felküzdi magát, hogy oldalára forduljon és szemtől szembe feküdjön a lánnyal hozzá húzva magát, próbálva hozzá simulni. Ez talán akadályozza a cirógatást, de jobban láthatja a lány mosolyát, és érezheti annak leheletét.*
-Örülök neki. *Válaszolja a lánynak, ezek szerint nem volt olyan nagy baj, hogy elbitorolta a szoba egy részét, és hogy több helyet foglal el a lány magánszférájában mint Alyo maga. Ennek ellenére még mindig próbálja magát kissé visszább húzni az ágyon, ugyanakkor a másiktól sem akar elszakadni. Kettős érzés ez, és az önző közelmaradás az ami erősebb. A reggel sajátosságai persze megjelennek a testén. Különös a férfi szervezet, izmai égnek, agya fáradt, szelleme nyugodt, de a szervezet minderről mintha tudomást se venne, és a cirógatás, meg a hozzá húzódó gyönyörű félvér csak még inkább fokozza vágyát. Nem fogja most azonnal maga alá gyűrni, azzal is csak megbontaná ezt az édes nyugalmat, és nem akar még jobban ráakaszkodni a másikra.*
-Rég aludtam ilyen jól. Talán csak legutóbb a Pintyben. *Mosolyog. Természetesen nem volt ott az óta a bizonyos éjszaka óta, meg korábban se senkivel.
Nem könyököl fel, próbálja fejét elhelyezni a párnán és feltekinteni a különös mimikájú arcra, egyébként lustán elnyúl az ágy, majdnem teljes hosszában keze pedig a lány felkönyöklése okán visszacsúszik annak derekáig valahova a medencecsont fölé, megpihenve a sima bőrön. Minden mozdulata olyan mintha valami rugalmas kötelet kéne húznia, és izmait is már olyannak érzi mint a hajlított nádszálakat. Fel kéne kelnie és gyorsan mozognia egy kicsit, hogy kijöjjön belőle, ha egyedül lenne akkor valószínűleg ezt tenné, futna pár kört a barakk körül, megverne egy szalmazsákot aztán már jól is lenne.*
-Biztos van valami közös. *Simogatja meg a lány oldalát egyértelműsítve a dolgot, hálásan tekintve fel a seszínű szemekbe.*
7741. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-19 09:16:34
Üzenet elküldve: 2017-03-19 09:16:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
*Alapvetően nincs baja azzal, hogy Aoneeré az ágy nagyobbik része, és a takaró is, mert amúgy sem terpeszkedik el sosem az egész ágyon, és a takarót is csak a derekán szokta átvetni, most is csak az a takarócsücsök hiányzott neki.
Csukott szemmel mosolyog, mikor a férfi betakarja, majd megsimogatja. Csukott szemmel fordul felé, mellével, hasával, és combjával is hozzásimul. Máris nem fázik.*
- Jó reggelt neked is!
*Végigsimít a férfi mellkasán a csípőjétől a kulcscsontjáig, majd vissza, olyan finoman érinti meg, hogy alig ér hozzá, tenyerét csiklandozzák az Aoneer mellkasán növő puha szőrszálak. Keze végül megáll a másik oldalán, a bordái alatt, puhán cirógatja a bőrét.*
- Hogy aludtál?
*Ekkor már kinyitja a szemét, bár kezdetben csak egy keskeny csíkon néz ki, ami egy elég mókás mimikát eredményez, orr-ráncolással, mi egyébbel. Felkönyököl, de továbbra is csak félig nyitja ki a szemeit, kell egy kis idő, hogy szemei megszokják a reggeli fényt. Egyébként általában könnyen ébred, és nem agonizál hosszú percekig, de most valahogy olyan idillinek érzi a helyzetet, hogy kár lenne olyan hirtelen mozdulatokkal elrontani, mint a kipattanó szemhéjak, vagy a hirtelen felülés. Ez utóbbira példának okáért egyáltalán nincs a lánynak ingere, sokkal jobb vízszintesben. Mivel aludni már nem akar, ezért az összebújás sincsen ellenére, sőt kifejezetten jól esik neki, hisz az előbb még fázott, most pillanatok alatt felmelegedhet. Alyo egy pillanat múlva arra eszmél, hogy tökéletesen üres az agya és egy fia gondolat sem száguld afelé a pont felé, amikor majd muszáj lesz felkelni, és mindenkinek a dolgára mennie. Neki is megvan a maga dolga, és valószínűleg Aoneer sem fog unatkozni.*
- Én nagyon jól!
*Mármint, hogy jól aludt, ami még hagyján, de az ébredés is szinte tökéletes volt, ha mondjuk nem arra riad fel, hogy fázik, hanem mondjuk egy simogatásra, akkor teljesen tökéletes lett volna, de így sem panaszkodhat.*
*Alapvetően nincs baja azzal, hogy Aoneeré az ágy nagyobbik része, és a takaró is, mert amúgy sem terpeszkedik el sosem az egész ágyon, és a takarót is csak a derekán szokta átvetni, most is csak az a takarócsücsök hiányzott neki.
Csukott szemmel mosolyog, mikor a férfi betakarja, majd megsimogatja. Csukott szemmel fordul felé, mellével, hasával, és combjával is hozzásimul. Máris nem fázik.*
- Jó reggelt neked is!
*Végigsimít a férfi mellkasán a csípőjétől a kulcscsontjáig, majd vissza, olyan finoman érinti meg, hogy alig ér hozzá, tenyerét csiklandozzák az Aoneer mellkasán növő puha szőrszálak. Keze végül megáll a másik oldalán, a bordái alatt, puhán cirógatja a bőrét.*
- Hogy aludtál?
*Ekkor már kinyitja a szemét, bár kezdetben csak egy keskeny csíkon néz ki, ami egy elég mókás mimikát eredményez, orr-ráncolással, mi egyébbel. Felkönyököl, de továbbra is csak félig nyitja ki a szemeit, kell egy kis idő, hogy szemei megszokják a reggeli fényt. Egyébként általában könnyen ébred, és nem agonizál hosszú percekig, de most valahogy olyan idillinek érzi a helyzetet, hogy kár lenne olyan hirtelen mozdulatokkal elrontani, mint a kipattanó szemhéjak, vagy a hirtelen felülés. Ez utóbbira példának okáért egyáltalán nincs a lánynak ingere, sokkal jobb vízszintesben. Mivel aludni már nem akar, ezért az összebújás sincsen ellenére, sőt kifejezetten jól esik neki, hisz az előbb még fázott, most pillanatok alatt felmelegedhet. Alyo egy pillanat múlva arra eszmél, hogy tökéletesen üres az agya és egy fia gondolat sem száguld afelé a pont felé, amikor majd muszáj lesz felkelni, és mindenkinek a dolgára mennie. Neki is megvan a maga dolga, és valószínűleg Aoneer sem fog unatkozni.*
- Én nagyon jól!
*Mármint, hogy jól aludt, ami még hagyján, de az ébredés is szinte tökéletes volt, ha mondjuk nem arra riad fel, hogy fázik, hanem mondjuk egy simogatásra, akkor teljesen tökéletes lett volna, de így sem panaszkodhat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595