Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 382 (7621. - 7640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7640. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-01 11:50:58
Üzenet elküldve: 2017-03-01 11:50:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
* Egy barátságos mosolyt villant Alyora, amint odaér hozzá. *
- Hív a kötelesség, de biztos vagyok benne, hogy még találkozunk, kisasszony.
* Biccent neki, ahogy átveszi kardját, melyet korábban hüvelyestől átadott. Most még vacakol egy picit a felszíjazással, mialatt még mond a lánynak pár szót, hiszen mikor jöttek, nagyon úgy tűnt, nem tud urának állapotáról. *
- A nagyúr életben van ám. A saját szememmel láttam.
* Vagy hát tud, csak éppen eltitkolta ezt a tudást. Nem mintha meglepődne, azt már észrevette, hogy a város őreit nem szívesen látják itt. Sok bajt keverhetett ez az Aoneer gyerek, majd megkérdezi a hadnagyasszonyságot róla, csak hogy tudja, miként kéne viszonyulnia a helyzethez. *
- Az istenek óvják kegyed.
* Már a lova hátáról int neki búcsút, aztán irány Arthenior városa. *
* Egy barátságos mosolyt villant Alyora, amint odaér hozzá. *
- Hív a kötelesség, de biztos vagyok benne, hogy még találkozunk, kisasszony.
* Biccent neki, ahogy átveszi kardját, melyet korábban hüvelyestől átadott. Most még vacakol egy picit a felszíjazással, mialatt még mond a lánynak pár szót, hiszen mikor jöttek, nagyon úgy tűnt, nem tud urának állapotáról. *
- A nagyúr életben van ám. A saját szememmel láttam.
* Vagy hát tud, csak éppen eltitkolta ezt a tudást. Nem mintha meglepődne, azt már észrevette, hogy a város őreit nem szívesen látják itt. Sok bajt keverhetett ez az Aoneer gyerek, majd megkérdezi a hadnagyasszonyságot róla, csak hogy tudja, miként kéne viszonyulnia a helyzethez. *
- Az istenek óvják kegyed.
* Már a lova hátáról int neki búcsút, aztán irány Arthenior városa. *
7639. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-03-01 09:25:05
Üzenet elküldve: 2017-03-01 09:25:05
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha Lea teljesen őszinte akar lenni, akkor maga sem tudja, hogy mi a jó megoldás. Talán tényleg az, ha Laor elmegy. Nem, ez egyértelműen rossz megoldás, a gyötrődés ugyanúgy megmaradna. Nem, Lea agya bármennyire is teker, de megoldást csak nem talál. Talán az a baj, hogy túl sokat gondolkodik, nem lenne szabad. Oda kellene lépnie a férfihoz, a rettentő cefreszaggal mit sem törődve és meg kéne csókolja. Magával kéne rángassa a legközelebbi olyan helyre, ahol nem kell a kíváncsi tekintetek miatt aggódni. Mondjuk az istállóba, az utolsó néhány állásban úgyis csak a tiszta szalmát halmozták fel, és Lea még úgysem hempergett soha szalmában. Talán nem kéne arra sem gondolnia, hogy a szalma bizony szúrná a hátsóját, és összekaristolná a bőrét. Talán csak arra kéne gondolnia, hogy milyen remekül levezethetnék azt a felgyűlt feszültséget, amit az elmúlt napok történései okoznak. Talán el kéne felejteni a gyűlésen elhangzottakat, mert Lea érzésein cseppet sem változtatnak. Annál is inkább, mert ő már a gyűlés előtt is beszélt Kagannal, Laorról is, és hát hármuk közül csak Laor az, akit kicsit - nagyon - zavar a kialakult szituáció, Leának mindig is ambivalens érzései voltak. Mély érzések fűzik Kaganhoz, de Laortól mégis olyat kapott, amit Kagantól soha, azt, hogy milyen az, mikor egy férfi kizárólagos figyelme az övé, mikor a tenyerén hordozza, mikor mellette ébred, de anélkül, hogy másvalaki is feküdne mellettük. Ezek olyan dolgok, amiket Kagantól sosem kapott meg, de mivel ismeretlenek voltak a számára, így nem is várta el.*
- Több vagy puszta barátnál, és nem akarok úgy csinálni, mintha ez nem így lenne.
*Szavai ellenére úgy érzi, hogy lelkileg felkészült arra, hogy elengedje a másikat, ha menni akar, akkor menjen - mármint nem a Vashegyről, hanem a polcáról, fiókjából -, hiszen nem olyan önző, hogy erőszakkal maga mellett tartsa. Persze szeretné, ha maradna, de erről nem árulkodik más, csak egy rövid villanás a tekintetében.*
*Ha Lea teljesen őszinte akar lenni, akkor maga sem tudja, hogy mi a jó megoldás. Talán tényleg az, ha Laor elmegy. Nem, ez egyértelműen rossz megoldás, a gyötrődés ugyanúgy megmaradna. Nem, Lea agya bármennyire is teker, de megoldást csak nem talál. Talán az a baj, hogy túl sokat gondolkodik, nem lenne szabad. Oda kellene lépnie a férfihoz, a rettentő cefreszaggal mit sem törődve és meg kéne csókolja. Magával kéne rángassa a legközelebbi olyan helyre, ahol nem kell a kíváncsi tekintetek miatt aggódni. Mondjuk az istállóba, az utolsó néhány állásban úgyis csak a tiszta szalmát halmozták fel, és Lea még úgysem hempergett soha szalmában. Talán nem kéne arra sem gondolnia, hogy a szalma bizony szúrná a hátsóját, és összekaristolná a bőrét. Talán csak arra kéne gondolnia, hogy milyen remekül levezethetnék azt a felgyűlt feszültséget, amit az elmúlt napok történései okoznak. Talán el kéne felejteni a gyűlésen elhangzottakat, mert Lea érzésein cseppet sem változtatnak. Annál is inkább, mert ő már a gyűlés előtt is beszélt Kagannal, Laorról is, és hát hármuk közül csak Laor az, akit kicsit - nagyon - zavar a kialakult szituáció, Leának mindig is ambivalens érzései voltak. Mély érzések fűzik Kaganhoz, de Laortól mégis olyat kapott, amit Kagantól soha, azt, hogy milyen az, mikor egy férfi kizárólagos figyelme az övé, mikor a tenyerén hordozza, mikor mellette ébred, de anélkül, hogy másvalaki is feküdne mellettük. Ezek olyan dolgok, amiket Kagantól sosem kapott meg, de mivel ismeretlenek voltak a számára, így nem is várta el.*
- Több vagy puszta barátnál, és nem akarok úgy csinálni, mintha ez nem így lenne.
*Szavai ellenére úgy érzi, hogy lelkileg felkészült arra, hogy elengedje a másikat, ha menni akar, akkor menjen - mármint nem a Vashegyről, hanem a polcáról, fiókjából -, hiszen nem olyan önző, hogy erőszakkal maga mellett tartsa. Persze szeretné, ha maradna, de erről nem árulkodik más, csak egy rövid villanás a tekintetében.*
7638. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:00:01
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:00:01
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A puha kezek már megint a nyakában vannak. Néha azt kívánja bár sohase tűnnének el onnan. Ez az őrület, amikor az ember már nem tudja értelmesen szemlélni az időt, no meg a környezetét.*
-Csak nyugodtan. *Suttogja a lány "önzőségére". Nincs joga gátolni ebben, és még mindig simogatja a ragaszkodás. Közben lassan kezd arra gondolni, hogy Alyo ízlésével lehet valami probléma, mert a lány kétségtelenül belehabarodott. Furcsa, hogy csak most jut eszébe, vagy még inkább férfiúi önhittség. Meg hozzá kell tenni, minél előrébb jutnak a kapcsolatban annál nehezebb elhinni, hogy a lány még mindig kitart mellette.*
-Miért ne? Néha nekem is kedvem támad beverni a képét egyiknek másiknak, csoda lenne, ha viszonoznák ezt az érzést? *Viccel persze, de ugyanakkor igazat is mond. Pár nap nem volt elég, hogy elfelejtse a mindenkori Tharg fogadtatást. Meg azokat a csípős szavakat, és persze a párbajra hívás semmibevételét. Egyre inkább úgy érzi csinálhat és mondhat bármit, a világ mindig ugyanazon tengely körül fog forogni, és ha minden erejével változtatni akar ezen, annak az lesz a vége, hogy bolondnak nézik.
Hónapok után először sikerül a lányt elszomorítania. Ennek is el kellett jönnie előbb utóbb. Nyugtatóan próbálja simogatni Alyo hátát, vállait, de nyilván nem megy vele sokra. Közben nagyot sóhajt. Ez is egy olyan dolog ami sajnos fölötte áll. Az istenek nem, de az esélyek igen. Azok mindig ott fognak állni, és neki újra és újra ki kell hívnia őket a helyett, hogy bebújna egy fényes búra alá mint a vashegy tette nemrégiben.*
-Vissza akarok jönni. *Mondja erőtlenül, pedig még el se ment sehova, meg ugye a szolgálat is hívja vissza majd Artheniorba. Egyébként az őrségi szolgálatot nem értékeli már valami sokra, így ezen nem kell meghatódnia a lánynak. Amúgy is fel akart mondani, vagy legalább áthelyeztetni magát egy másik hadnagy alá, valahova ahol hasznos tud lenni, vagy ha haszontalan lesz és vádaskodni fognak vele akkor legalább olyan tegye akit nem visz el az első szélroham.*
-Ha aznap megvívjuk a csatát és legyőzzük az élőholtakat mindennek vége lett volna. Mindennek véget vethettünk volna. De nem tettük. Megfutottunk. Nekem se volt meg se az erőm, se a bátorságom, hogy neki menjek a Grombarnak. *Nagyot nyel. És átöleli a lányt.*
-Talán ez az az őrület amiről mindenki beszél. Ezért léptem be még az anno az őrségbe is. Úgy érzem valakinek fel kell takarítania ezt a mocskot és nem látom, hogy bárki megpróbálná. Egyszerűen muszáj csinálnom valamit. *Kényszeres. Elég erősen, másnak a tisztaság, vagy a derékszögek a mániája neki ez. Csak reméli, hogy a lány el tudja fogadni.*
*A puha kezek már megint a nyakában vannak. Néha azt kívánja bár sohase tűnnének el onnan. Ez az őrület, amikor az ember már nem tudja értelmesen szemlélni az időt, no meg a környezetét.*
-Csak nyugodtan. *Suttogja a lány "önzőségére". Nincs joga gátolni ebben, és még mindig simogatja a ragaszkodás. Közben lassan kezd arra gondolni, hogy Alyo ízlésével lehet valami probléma, mert a lány kétségtelenül belehabarodott. Furcsa, hogy csak most jut eszébe, vagy még inkább férfiúi önhittség. Meg hozzá kell tenni, minél előrébb jutnak a kapcsolatban annál nehezebb elhinni, hogy a lány még mindig kitart mellette.*
-Miért ne? Néha nekem is kedvem támad beverni a képét egyiknek másiknak, csoda lenne, ha viszonoznák ezt az érzést? *Viccel persze, de ugyanakkor igazat is mond. Pár nap nem volt elég, hogy elfelejtse a mindenkori Tharg fogadtatást. Meg azokat a csípős szavakat, és persze a párbajra hívás semmibevételét. Egyre inkább úgy érzi csinálhat és mondhat bármit, a világ mindig ugyanazon tengely körül fog forogni, és ha minden erejével változtatni akar ezen, annak az lesz a vége, hogy bolondnak nézik.
Hónapok után először sikerül a lányt elszomorítania. Ennek is el kellett jönnie előbb utóbb. Nyugtatóan próbálja simogatni Alyo hátát, vállait, de nyilván nem megy vele sokra. Közben nagyot sóhajt. Ez is egy olyan dolog ami sajnos fölötte áll. Az istenek nem, de az esélyek igen. Azok mindig ott fognak állni, és neki újra és újra ki kell hívnia őket a helyett, hogy bebújna egy fényes búra alá mint a vashegy tette nemrégiben.*
-Vissza akarok jönni. *Mondja erőtlenül, pedig még el se ment sehova, meg ugye a szolgálat is hívja vissza majd Artheniorba. Egyébként az őrségi szolgálatot nem értékeli már valami sokra, így ezen nem kell meghatódnia a lánynak. Amúgy is fel akart mondani, vagy legalább áthelyeztetni magát egy másik hadnagy alá, valahova ahol hasznos tud lenni, vagy ha haszontalan lesz és vádaskodni fognak vele akkor legalább olyan tegye akit nem visz el az első szélroham.*
-Ha aznap megvívjuk a csatát és legyőzzük az élőholtakat mindennek vége lett volna. Mindennek véget vethettünk volna. De nem tettük. Megfutottunk. Nekem se volt meg se az erőm, se a bátorságom, hogy neki menjek a Grombarnak. *Nagyot nyel. És átöleli a lányt.*
-Talán ez az az őrület amiről mindenki beszél. Ezért léptem be még az anno az őrségbe is. Úgy érzem valakinek fel kell takarítania ezt a mocskot és nem látom, hogy bárki megpróbálná. Egyszerűen muszáj csinálnom valamit. *Kényszeres. Elég erősen, másnak a tisztaság, vagy a derékszögek a mániája neki ez. Csak reméli, hogy a lány el tudja fogadni.*
7637. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-28 18:18:13
Üzenet elküldve: 2017-02-28 18:18:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igazán nagy szerencse, hogy Laor nem rendelkezik a gondolatolvasás csodálatos tudományával. Ha tudná, hogy Lea szerint ő most éppen belátásban van, akkor lenne csak nagy hiszti. Természetesen meg sem fordul a fejében, hogy hülyén viselkedett volna, aminek egyetlen oka van: nem viselkedett hülyén. Úgy viselkedett, mint bárki más, aki azzal szembesül, hogy bizony pofára esett. Ha elnézést is kér, csupán azért teszi, mert még igazának biztos tudatában sem akarja megbántani azt az embert, akit igazán szeret. Az pedig csak növelné hitét abban, hogy ő ebben a történetben áldozat, ha arra is rájönne, hogy Lea tovább óhajtaná bántalmazni.*
- Őszintén? *mosolyodik el keserűen, mert amit igazán szeretne, arra nagyjából annyi esély van, mint egy tündérnek ökölpárbajban végezni Morwonnal. Nem igazán vár választ a kérdésre, tisztában van vele, hogy Lea is pontosan tudja.* Valószínűleg az lenne a legokosabb, ha elmennék, mindkettőnknek így lenne a legkönnyebb. Bár ki tudja? Különben is, az esküm is a Vashegyhez köt.
*Legyint egyet, mert hiába szeretne valami igazi haragot érezni, nem megy. Az a hirtelen fellobbanó düh már elszállt, és valószínűleg akkor is csak szeretetet érezne, ha Lea tovább csépelné. A szerelem bizony pusztító dolog.*
- Nem biztos, hogy az számít, hogy én mit szeretnék, talán az sem, hogy te mit. Szeretlek és tisztellek, és szeretni is foglak. Mint a legcsodálatosabb asszonyt, akit valaha ismertem, mint a Vashegy urának hitvesét. És amíg élsz, nem szeretek mást.
*Érzi, hogy kicsit patetikusra sikerült fognia a figurát, úgyhogy szinte jókedvűen mosolyodik el.*
- Eh, a szesz beszél belőlem. Még nem tudom, hogy mit szeretnék, kicsit váratlanul ért ez az egész. Nem tudom. Mert egy kicsit az is nehéz lenne, hogy ezentúl, mint barátok mosolyognánk egymásra nap mint nap, nem igaz?
*Igazán nagy szerencse, hogy Laor nem rendelkezik a gondolatolvasás csodálatos tudományával. Ha tudná, hogy Lea szerint ő most éppen belátásban van, akkor lenne csak nagy hiszti. Természetesen meg sem fordul a fejében, hogy hülyén viselkedett volna, aminek egyetlen oka van: nem viselkedett hülyén. Úgy viselkedett, mint bárki más, aki azzal szembesül, hogy bizony pofára esett. Ha elnézést is kér, csupán azért teszi, mert még igazának biztos tudatában sem akarja megbántani azt az embert, akit igazán szeret. Az pedig csak növelné hitét abban, hogy ő ebben a történetben áldozat, ha arra is rájönne, hogy Lea tovább óhajtaná bántalmazni.*
- Őszintén? *mosolyodik el keserűen, mert amit igazán szeretne, arra nagyjából annyi esély van, mint egy tündérnek ökölpárbajban végezni Morwonnal. Nem igazán vár választ a kérdésre, tisztában van vele, hogy Lea is pontosan tudja.* Valószínűleg az lenne a legokosabb, ha elmennék, mindkettőnknek így lenne a legkönnyebb. Bár ki tudja? Különben is, az esküm is a Vashegyhez köt.
*Legyint egyet, mert hiába szeretne valami igazi haragot érezni, nem megy. Az a hirtelen fellobbanó düh már elszállt, és valószínűleg akkor is csak szeretetet érezne, ha Lea tovább csépelné. A szerelem bizony pusztító dolog.*
- Nem biztos, hogy az számít, hogy én mit szeretnék, talán az sem, hogy te mit. Szeretlek és tisztellek, és szeretni is foglak. Mint a legcsodálatosabb asszonyt, akit valaha ismertem, mint a Vashegy urának hitvesét. És amíg élsz, nem szeretek mást.
*Érzi, hogy kicsit patetikusra sikerült fognia a figurát, úgyhogy szinte jókedvűen mosolyodik el.*
- Eh, a szesz beszél belőlem. Még nem tudom, hogy mit szeretnék, kicsit váratlanul ért ez az egész. Nem tudom. Mert egy kicsit az is nehéz lenne, hogy ezentúl, mint barátok mosolyognánk egymásra nap mint nap, nem igaz?
7636. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-28 14:16:07
Üzenet elküldve: 2017-02-28 14:16:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elmosolyodik, két keze pedig felemelkedik, hogy tenyerei közé foghassa a férfi arcát, hüvelykujjai végigsimítanak a másik járomcsontjain. Olyan közel lép hozzá amennyire csak tud, hozzásimul.*
- Akkor kicsit önző vagyok! Örülnék ha így lenne.
*Mélyen Aoneer kék szemeibe néz, mintha csak az őrület jelei után kutatna, hiszen Aoneer épp most mondta, hogy kilépne az őrségből is miatta. Az pedig melyik lánynak ne hízelegne, hogy annyira szeretik, hogy eldobnának miatta egy máshol kompletten felépített életet? Ez nyilvánvalóan az őrültségnek egy foka, de hát mi a szerelem ha nem őrület? Hogy ezenkívül mennyire lágyult meg a férfi agya azt ő nem tudja megítélni, sőt nem is tiszte megítélni, erről majd nálánál okosabbak döntenek. Jelenleg az sem érdekelné ha valóban az lenne, olyannyira legyezgeti a hiúságát az előbbi.*
- Ugyan miért koncolnának fel?
*Ha akarnák, akkor már valószínűleg megtették volna. Persze benne van a pakliban, hogy a férfi valóban csinál valami marhaságot, de ilyesmire Alyo gondolni sem akar.
Amennyire örült Alyo annak, amit Aoneer az imént mondott, olyannyira elszomorítja az amiről most beszél. Fejét a másik boltozatot mellkasára hajtja, átöleli. Talán ha nem olyan helyen nő föl, mint ahol felnőtt, akkor most zokogna, könyörögne, meg egyáltalán mindent megtenne, hogy a férfi el se menjen. Ezt két okból nem teszi, az egyik az, hogy ez a háború, amiről Aoneer beszélt még ki sem robbant, így kár ezen előre aggódni. Másrészt meg ő is harcos, igaz, hogy nem a legremekebb harcos, de némi fogalma azért van róla, például az, hogy az ember otthagyhatja a fogát. Ettől függetlenül azonban van ami szöget üt a lány fejébe.*
- Miért ne lenne erőd hozzá? Csak nem hagynád, hogy az idők végezetéig várjak rád!
*Próbál viccelni, de ezúttal erőtlenre sikerül, de hát ő sem lehet mindig formában, már ami a vicceket illeti.*
*Elmosolyodik, két keze pedig felemelkedik, hogy tenyerei közé foghassa a férfi arcát, hüvelykujjai végigsimítanak a másik járomcsontjain. Olyan közel lép hozzá amennyire csak tud, hozzásimul.*
- Akkor kicsit önző vagyok! Örülnék ha így lenne.
*Mélyen Aoneer kék szemeibe néz, mintha csak az őrület jelei után kutatna, hiszen Aoneer épp most mondta, hogy kilépne az őrségből is miatta. Az pedig melyik lánynak ne hízelegne, hogy annyira szeretik, hogy eldobnának miatta egy máshol kompletten felépített életet? Ez nyilvánvalóan az őrültségnek egy foka, de hát mi a szerelem ha nem őrület? Hogy ezenkívül mennyire lágyult meg a férfi agya azt ő nem tudja megítélni, sőt nem is tiszte megítélni, erről majd nálánál okosabbak döntenek. Jelenleg az sem érdekelné ha valóban az lenne, olyannyira legyezgeti a hiúságát az előbbi.*
- Ugyan miért koncolnának fel?
*Ha akarnák, akkor már valószínűleg megtették volna. Persze benne van a pakliban, hogy a férfi valóban csinál valami marhaságot, de ilyesmire Alyo gondolni sem akar.
Amennyire örült Alyo annak, amit Aoneer az imént mondott, olyannyira elszomorítja az amiről most beszél. Fejét a másik boltozatot mellkasára hajtja, átöleli. Talán ha nem olyan helyen nő föl, mint ahol felnőtt, akkor most zokogna, könyörögne, meg egyáltalán mindent megtenne, hogy a férfi el se menjen. Ezt két okból nem teszi, az egyik az, hogy ez a háború, amiről Aoneer beszélt még ki sem robbant, így kár ezen előre aggódni. Másrészt meg ő is harcos, igaz, hogy nem a legremekebb harcos, de némi fogalma azért van róla, például az, hogy az ember otthagyhatja a fogát. Ettől függetlenül azonban van ami szöget üt a lány fejébe.*
- Miért ne lenne erőd hozzá? Csak nem hagynád, hogy az idők végezetéig várjak rád!
*Próbál viccelni, de ezúttal erőtlenre sikerül, de hát ő sem lehet mindig formában, már ami a vicceket illeti.*
7635. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-28 10:51:39
Üzenet elküldve: 2017-02-28 10:51:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megbízik a helyi szakácsba, vagy inkább a helyi vendéglátásban, lelki szemei előtt mégis szakállal telehullatott babfőzeléket lát. Valós tekintete a környéket vizsgálja. Keresi a madár esetleges áldozatait, csak épp még nem talált egyet sem, se madár, se rágcsáló, Shicuk is a macskát tartja az egyetlen ehető falatnak a közelben, és ezt mindenképpen meg kell változtatniuk. Elkalandozó gondolatai közül a lány megtorpanása zökkenti ki.
Először rögtön arra tippel, hogy valami gond van, és mikor végighallgatja a félvér szavait abból nem tudja eldönteni, hogy a probléma súlyos, vagy épp gyerekesen egyszerű. Mosolyog, ezúttal nem a korábbi kérés miatt, hanem azért mert valahol örül a kérdésnek. Ez a vegyes érzelmeinek egyike. Sokadik a sorban, de elég erős. Egy darabig nem szólal meg, nem jönnek a szájára a szavak, ki kell tisztítania a fejét ahhoz, hogy egyáltalán szét tudja nyitni az állkapcsát.*
-Csak egy kicsit. *Mondja. A távolban egy tetőn megjelenik valami fehér madár alakja.* ~Épp időben.~ *Gondolja és ezzel elméje megint elterelődik a felvetett probléma irányából. Elengedi a madarat, és egy füttyentéssel elküldi a célpont felé.*
-Szívesen maradnék veled. *Bukik ki belőle elsőre, és erőltetnie kell a nyakát, hogy Alyo szemébe tudjon nézni. Nem azért mert alacsonyan van, hanem mert kellemetlenek a szavak amiket ki kell mondania.*
-Még akkor is, ha ki kéne lépnem az őrségből és felkoncolnának a vashegyiek. *Teszi hozzá egy sóhajtás keretében, mert ez a lehetőség szerinte épp elég súlyos, és reális. Elvégre egyszer már bolondnak nyilvánították, és most két tűz közé került a vörös veszedelem és a vashegyi boszorkány között. Közös életről csak akkor lehet szó, ha ez a két utálatos nőszemély nem morzsolja össze teljesen.*
-De úgy érzem egy darabig még nem lesz nyugtunk, ahogy senki másnak sem. *A sólyom elkapja a megrémült galambot, és a tetőn enni kezdi. Fehér tollak és némi vér repül szanaszét.*
-Hamarosan újabb háború lesz, háború az istenek, és ki tudja még miféle pokolbéli fenevadak között. És én mindhárom démonnak az ellensége vagyok. Ha eljön az idő nem tudok nem elmenni, és lehet nem lesz elég erőm, hogy visszajöjjek onnan.
*Megbízik a helyi szakácsba, vagy inkább a helyi vendéglátásban, lelki szemei előtt mégis szakállal telehullatott babfőzeléket lát. Valós tekintete a környéket vizsgálja. Keresi a madár esetleges áldozatait, csak épp még nem talált egyet sem, se madár, se rágcsáló, Shicuk is a macskát tartja az egyetlen ehető falatnak a közelben, és ezt mindenképpen meg kell változtatniuk. Elkalandozó gondolatai közül a lány megtorpanása zökkenti ki.
Először rögtön arra tippel, hogy valami gond van, és mikor végighallgatja a félvér szavait abból nem tudja eldönteni, hogy a probléma súlyos, vagy épp gyerekesen egyszerű. Mosolyog, ezúttal nem a korábbi kérés miatt, hanem azért mert valahol örül a kérdésnek. Ez a vegyes érzelmeinek egyike. Sokadik a sorban, de elég erős. Egy darabig nem szólal meg, nem jönnek a szájára a szavak, ki kell tisztítania a fejét ahhoz, hogy egyáltalán szét tudja nyitni az állkapcsát.*
-Csak egy kicsit. *Mondja. A távolban egy tetőn megjelenik valami fehér madár alakja.* ~Épp időben.~ *Gondolja és ezzel elméje megint elterelődik a felvetett probléma irányából. Elengedi a madarat, és egy füttyentéssel elküldi a célpont felé.*
-Szívesen maradnék veled. *Bukik ki belőle elsőre, és erőltetnie kell a nyakát, hogy Alyo szemébe tudjon nézni. Nem azért mert alacsonyan van, hanem mert kellemetlenek a szavak amiket ki kell mondania.*
-Még akkor is, ha ki kéne lépnem az őrségből és felkoncolnának a vashegyiek. *Teszi hozzá egy sóhajtás keretében, mert ez a lehetőség szerinte épp elég súlyos, és reális. Elvégre egyszer már bolondnak nyilvánították, és most két tűz közé került a vörös veszedelem és a vashegyi boszorkány között. Közös életről csak akkor lehet szó, ha ez a két utálatos nőszemély nem morzsolja össze teljesen.*
-De úgy érzem egy darabig még nem lesz nyugtunk, ahogy senki másnak sem. *A sólyom elkapja a megrémült galambot, és a tetőn enni kezdi. Fehér tollak és némi vér repül szanaszét.*
-Hamarosan újabb háború lesz, háború az istenek, és ki tudja még miféle pokolbéli fenevadak között. És én mindhárom démonnak az ellensége vagyok. Ha eljön az idő nem tudok nem elmenni, és lehet nem lesz elég erőm, hogy visszajöjjek onnan.
7634. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 22:03:47
Üzenet elküldve: 2017-02-27 22:03:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Őszinte csodálkozás ül ki a nő arcára, mikor rájön, hogy a másik félreérti. Neki speciel nem jutott eszébe Ziana, és az alkalmi orgia. Ami azt illeti szeretné örökre elfelejteni, bár igaz, hogy Syd arca igen mókás volt, amikor rájött, hogy milyen gyalázat esett a haján. Bár legutóbbi találkozásukkor úgy látta Lea, hogy Syd haja igen szép, szóval úgy tűnik, hogy használt a megöntözés. De ez most cseppet sem lényeges.
Most az a lényeges, hogy Laor raplizik, pedig Lea kevés dolgot utál jobban, mint a pasihisztit, a pasihiszti sokkal rosszabb, mint egy tornádó, vagy szökőár. Inkább a tornádó, vagy a szökőár, mint a pasihiszti. Ettől Lea komoly fejfájást kap, és komolyan elgondolkodik azon, hogy behúz neki még egyet, bár így is sajog egész kézfeje, ha nincs szerencséje, akkor lehet, hogy el is tört.
Ott is akarja hagyni, de a piszok nem megállítja? Lea pedig egészen készségesen fordul vele szembe, és hallgatja meg, hogy a férfi belátja, hogy hülyén viselkedett, meg viselkedik.*
- Akkor mi lennél?
*Lea maga sem tudja, hogy hogyan tudná kezelni ezt a szituációt. Kineveznék a hat egyes napjait, hogy mikor kivel osztja meg az ágyát? Nem, ez nyilván nem működik, az ő gyomra sem venné be. Szereti mindkettőt és pont emiatt olyan piszok nehéz. De ki tudja, Laornak talán van valami építő jellegű javaslata, amivel megoldják a fennálló problémát anélkül, hogy bárki megsérülne még jobban. Már így is túlságosan bántotta Laort, noha ez nem állt szándékában. Pedig előre látta, hogy így lesz, és ott a városban, az ünnepi forgatagon meg is mondta a férfinek, hogy óvakodnia kellene tőle, mert a végén még megsérül. Vagy általa, vagy Kagan által. És lám.*
*Őszinte csodálkozás ül ki a nő arcára, mikor rájön, hogy a másik félreérti. Neki speciel nem jutott eszébe Ziana, és az alkalmi orgia. Ami azt illeti szeretné örökre elfelejteni, bár igaz, hogy Syd arca igen mókás volt, amikor rájött, hogy milyen gyalázat esett a haján. Bár legutóbbi találkozásukkor úgy látta Lea, hogy Syd haja igen szép, szóval úgy tűnik, hogy használt a megöntözés. De ez most cseppet sem lényeges.
Most az a lényeges, hogy Laor raplizik, pedig Lea kevés dolgot utál jobban, mint a pasihisztit, a pasihiszti sokkal rosszabb, mint egy tornádó, vagy szökőár. Inkább a tornádó, vagy a szökőár, mint a pasihiszti. Ettől Lea komoly fejfájást kap, és komolyan elgondolkodik azon, hogy behúz neki még egyet, bár így is sajog egész kézfeje, ha nincs szerencséje, akkor lehet, hogy el is tört.
Ott is akarja hagyni, de a piszok nem megállítja? Lea pedig egészen készségesen fordul vele szembe, és hallgatja meg, hogy a férfi belátja, hogy hülyén viselkedett, meg viselkedik.*
- Akkor mi lennél?
*Lea maga sem tudja, hogy hogyan tudná kezelni ezt a szituációt. Kineveznék a hat egyes napjait, hogy mikor kivel osztja meg az ágyát? Nem, ez nyilván nem működik, az ő gyomra sem venné be. Szereti mindkettőt és pont emiatt olyan piszok nehéz. De ki tudja, Laornak talán van valami építő jellegű javaslata, amivel megoldják a fennálló problémát anélkül, hogy bárki megsérülne még jobban. Már így is túlságosan bántotta Laort, noha ez nem állt szándékában. Pedig előre látta, hogy így lesz, és ott a városban, az ünnepi forgatagon meg is mondta a férfinek, hogy óvakodnia kellene tőle, mert a végén még megsérül. Vagy általa, vagy Kagan által. És lám.*
7633. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 21:32:28
Üzenet elküldve: 2017-02-27 21:32:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Laor nincs teljesen tisztában azzal, hogy Lea miként viszonyul a házassághoz, főleg a Kagannal kötendő házassághoz. Azt persze tudja, hogy az összes istenek nem lennének képesek levakarni az idvezült vigyort a képéről, ha most a hadúr helyében lehetne és azzal is, hogy Lea jó eséllyel kikosarazta volna, ha megkéri a kezét. Pedig ha kicsit több idejük lett volna, akkor talán megteszi és akkor talán nem is kap visszautasítást. Talán.
Savanyú képpel dörgöli a tarkóját, miután felkászálódott a földről és jelenleg mindent személyes sértésnek vesz. Azt is, hogy Lea nem segítette fel és azt is, hogy felhánytorgatja a vöröske helyre kis kéjlakjában történteket.*
- Mikor is volt az? *ennek megfelelően éles hangon kérdez vissza* Alig ismertük egymást. Egyikünk sem tudhatta, hogy mi lesz később, akkor pedig miért is ne?
*Aztán kicsit zavartan hallgat el, mert Lea befejezi a mondandóját, és kiderül, hogy nem is erre gondolt. Való igaz, már akkor összegabalyodtak, amikor Kagan még nem fagyott borostyánba, de ez most nem az a helyzet, amikor hajlandó lenne igazat adni a másiknak. Főleg úgy, hogy nincs is igaza Leának.*
- Jó, de ugyanez igaz arra az esetre is. *zárja le egy kicsit durcásan, aztán tettetett megkönnyebbüléssel törli meg a homlokát.*
- Huh! Nagy könnyebbség ez nekem. *érzi ám, hogy kicsit gyerekesen viselkedik, de itt, ugye, ő az áldozat, tehát megengedheti magának. Aztán viszonozza Lea gesztusát, ő is megvonja a vállát és az arckifejezése is hasonló, amolyan "Van még valami?" vonás ül rajta. Egészen addig, amíg Lea sarkon nem fordul. Érzi, tudja, hogy a göndör hajú a szó szoros értelmében most sétál ki az életéből. Az pedig nem lehet. Azt nem tudja, hogy mi lehet és mi lesz, csak azt, hogy mit nem tud elképzelni sem.*
- Várj! *lép utána és most ő fogja meg a másik kezét, szembe fordítva magával* Kicsit hirtelen történt minden és nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom rá. De bántani nem akartalak és nem akarlak. Annál jobban szeretlek.
*Most már csak elmosolyodik, ezúttal őszintén, mert tényleg képtelen nem szeretettel gondolni a másikra. Szörnyű.*
- De házibarát nem leszek.
*Laor nincs teljesen tisztában azzal, hogy Lea miként viszonyul a házassághoz, főleg a Kagannal kötendő házassághoz. Azt persze tudja, hogy az összes istenek nem lennének képesek levakarni az idvezült vigyort a képéről, ha most a hadúr helyében lehetne és azzal is, hogy Lea jó eséllyel kikosarazta volna, ha megkéri a kezét. Pedig ha kicsit több idejük lett volna, akkor talán megteszi és akkor talán nem is kap visszautasítást. Talán.
Savanyú képpel dörgöli a tarkóját, miután felkászálódott a földről és jelenleg mindent személyes sértésnek vesz. Azt is, hogy Lea nem segítette fel és azt is, hogy felhánytorgatja a vöröske helyre kis kéjlakjában történteket.*
- Mikor is volt az? *ennek megfelelően éles hangon kérdez vissza* Alig ismertük egymást. Egyikünk sem tudhatta, hogy mi lesz később, akkor pedig miért is ne?
*Aztán kicsit zavartan hallgat el, mert Lea befejezi a mondandóját, és kiderül, hogy nem is erre gondolt. Való igaz, már akkor összegabalyodtak, amikor Kagan még nem fagyott borostyánba, de ez most nem az a helyzet, amikor hajlandó lenne igazat adni a másiknak. Főleg úgy, hogy nincs is igaza Leának.*
- Jó, de ugyanez igaz arra az esetre is. *zárja le egy kicsit durcásan, aztán tettetett megkönnyebbüléssel törli meg a homlokát.*
- Huh! Nagy könnyebbség ez nekem. *érzi ám, hogy kicsit gyerekesen viselkedik, de itt, ugye, ő az áldozat, tehát megengedheti magának. Aztán viszonozza Lea gesztusát, ő is megvonja a vállát és az arckifejezése is hasonló, amolyan "Van még valami?" vonás ül rajta. Egészen addig, amíg Lea sarkon nem fordul. Érzi, tudja, hogy a göndör hajú a szó szoros értelmében most sétál ki az életéből. Az pedig nem lehet. Azt nem tudja, hogy mi lehet és mi lesz, csak azt, hogy mit nem tud elképzelni sem.*
- Várj! *lép utána és most ő fogja meg a másik kezét, szembe fordítva magával* Kicsit hirtelen történt minden és nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom rá. De bántani nem akartalak és nem akarlak. Annál jobban szeretlek.
*Most már csak elmosolyodik, ezúttal őszintén, mert tényleg képtelen nem szeretettel gondolni a másikra. Szörnyű.*
- De házibarát nem leszek.
7632. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 20:13:31
Üzenet elküldve: 2017-02-27 20:13:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alyo szavaiban nyilván ott a költői túlzás, már ami a patkány méretét illeti, de amennyire irtózik a rágcsálóktól, úgy lehet, hogy csak az agya láttatta vele akkora nagynak azt a ványadt egeret. Sosem derül ki, ugyanis szinte zokogva hajította ki a tetemet, oda sem nézve, valami ronggyal, amit után egyből tűzre is vetett. Kevés dolog kavarja fel a gyomrát, de a rágcsálók azok igen, bármekkora méretben és formában. Meg a fülbemászók, azok is rendkívül gusztustalan fajzatok, de Valian ilyeneket is összeszed, meg nagyra nőtt éjjeli lepkéket is, de arra is volt már példa, hogy denevért fogott.*
- Hát inkább doromboljon többet, és hullasson kevesebb szőrt.
*Reagálja arra, hogy Valian szeretetből hozza a dögöket neki.*
- Hát valami törpe asszonyság főz. Nagyon ügyes.
*Vidéki kocsmához képest ráadásul a kínálat is elég nagy, a minőség meg egyenesen kiváló. Az ágyat már Aoneer is kipróbálhatta a múltkorában. A lány egyszer csak megtorpan, remélhetőleg a férfi is így tesz, ha igen, akkor Alyo szembefordul vele.*
- Aoneer, én annyira örülök, hogy itt vagy. Tudom, hogy te annyira. Önző lennék, ha azt kívánnám, hogy örökre itt maradj?
*Amint kimondja rögtön meg is bánja, hiszen ez tényleg nagyon önző dolog, hogy ezt akarja, ugyanakkor miért is ne mondhatná el a vágyait a férfinek? Azt is elmondta már, hogy mit érez iránta. Az ilyesmiket igenis ki kell mondani, különben csak nyomasztja az embert.*
*Alyo szavaiban nyilván ott a költői túlzás, már ami a patkány méretét illeti, de amennyire irtózik a rágcsálóktól, úgy lehet, hogy csak az agya láttatta vele akkora nagynak azt a ványadt egeret. Sosem derül ki, ugyanis szinte zokogva hajította ki a tetemet, oda sem nézve, valami ronggyal, amit után egyből tűzre is vetett. Kevés dolog kavarja fel a gyomrát, de a rágcsálók azok igen, bármekkora méretben és formában. Meg a fülbemászók, azok is rendkívül gusztustalan fajzatok, de Valian ilyeneket is összeszed, meg nagyra nőtt éjjeli lepkéket is, de arra is volt már példa, hogy denevért fogott.*
- Hát inkább doromboljon többet, és hullasson kevesebb szőrt.
*Reagálja arra, hogy Valian szeretetből hozza a dögöket neki.*
- Hát valami törpe asszonyság főz. Nagyon ügyes.
*Vidéki kocsmához képest ráadásul a kínálat is elég nagy, a minőség meg egyenesen kiváló. Az ágyat már Aoneer is kipróbálhatta a múltkorában. A lány egyszer csak megtorpan, remélhetőleg a férfi is így tesz, ha igen, akkor Alyo szembefordul vele.*
- Aoneer, én annyira örülök, hogy itt vagy. Tudom, hogy te annyira. Önző lennék, ha azt kívánnám, hogy örökre itt maradj?
*Amint kimondja rögtön meg is bánja, hiszen ez tényleg nagyon önző dolog, hogy ezt akarja, ugyanakkor miért is ne mondhatná el a vágyait a férfinek? Azt is elmondta már, hogy mit érez iránta. Az ilyesmiket igenis ki kell mondani, különben csak nyomasztja az embert.*
7631. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 19:29:45
Üzenet elküldve: 2017-02-27 19:29:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Laor valószínűleg tisztában van azzal, hogy Lea hogy is viszonyul a házassághoz, pláne a Kagannal való házassághoz. Voltak idők, amikor mindent megadott volna azért, hogy Kagan felesége lehessen, de ezek az érzések már már sok-sok évvel ezelőtt eltűntek belőle, hiszen ő felül állt valamennyi szeretőn, meg esetleges asszonyon is, ezért ezt most komoly presztízsveszteségként éli meg. Mindazonáltal ez a rang- meg presztízsvesztés valószínűleg csak az ő agyának szüleménye, pont azért mert kivételezett helyzetben van és volt mindig. Ezen lamentálni nagyon nincs idő, mert dühében ugye állon vágja a férfit, aki úgy tűnik, hogy a körülmények áldozata, mert feje egykettőre koppan Amon Ruadh köves talaján.*
- Bassza meg!
*Szalad ki Lea száján egy, a helyzethez cseppet sem illő rövid, velős mondat. Mindenre számított ugyanis, csak erre nem. Szerencsére nem tart az egész sokáig, így nem kell eszméletére pofozni, vagy rugdosni a másikat. Jobb is, mert félő, hogy Lea dühe lassabban párologna el, ha kis rugdosódással csak még jobban felstuffolhatta volna a saját agyát.*
- Régebben semmi bajod nem volt azzal, hogy hárman vagyunk. Pedig akkor Kagan még nagyon is eleven volt.
*Leában Laor kezdettől megpengetett bizonyos húrokat, nem csoda, hogy átadta magát az érzelmeknek, igaz, hogy kezdetben hatalmas volt a bűntudata. Még akkor is, mikor Kagan már borostyánba fagyott. A Worenthel való beszélgetés segített neki helyrerázni a dolgokat. Talán fel kéne keresse ismét a mágusmestert.*
- Kagan tud rólad. Rólunk. Gondolod, hogy még életben lennél, ha zavarná? Szerencsére nem kell azon aggódnia, hogy a te fattyad varrom az ő nyakába.
*Megrántja a vállát. Arca mostanra már közönyös, szinte mereven bámulja a férfit, karjait összefonja a saját mellkasa előtt. Ő már elmondta amit akart, talán ez kéne legyen az a pillanat, mikor sarkon fordul. Hosszú pillanatig még a férfire mered, aztán lassú mozdulattal megfordul. Közben persze végig abban reménykedik, hogy a másik megállítja. Ha ez nem történik meg akkor szépen odébb áll, hiszen a szeretetbe az is beletartozik, hogy tudjuk elengedni a másikat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Laor valószínűleg tisztában van azzal, hogy Lea hogy is viszonyul a házassághoz, pláne a Kagannal való házassághoz. Voltak idők, amikor mindent megadott volna azért, hogy Kagan felesége lehessen, de ezek az érzések már már sok-sok évvel ezelőtt eltűntek belőle, hiszen ő felül állt valamennyi szeretőn, meg esetleges asszonyon is, ezért ezt most komoly presztízsveszteségként éli meg. Mindazonáltal ez a rang- meg presztízsvesztés valószínűleg csak az ő agyának szüleménye, pont azért mert kivételezett helyzetben van és volt mindig. Ezen lamentálni nagyon nincs idő, mert dühében ugye állon vágja a férfit, aki úgy tűnik, hogy a körülmények áldozata, mert feje egykettőre koppan Amon Ruadh köves talaján.*
- Bassza meg!
*Szalad ki Lea száján egy, a helyzethez cseppet sem illő rövid, velős mondat. Mindenre számított ugyanis, csak erre nem. Szerencsére nem tart az egész sokáig, így nem kell eszméletére pofozni, vagy rugdosni a másikat. Jobb is, mert félő, hogy Lea dühe lassabban párologna el, ha kis rugdosódással csak még jobban felstuffolhatta volna a saját agyát.*
- Régebben semmi bajod nem volt azzal, hogy hárman vagyunk. Pedig akkor Kagan még nagyon is eleven volt.
*Leában Laor kezdettől megpengetett bizonyos húrokat, nem csoda, hogy átadta magát az érzelmeknek, igaz, hogy kezdetben hatalmas volt a bűntudata. Még akkor is, mikor Kagan már borostyánba fagyott. A Worenthel való beszélgetés segített neki helyrerázni a dolgokat. Talán fel kéne keresse ismét a mágusmestert.*
- Kagan tud rólad. Rólunk. Gondolod, hogy még életben lennél, ha zavarná? Szerencsére nem kell azon aggódnia, hogy a te fattyad varrom az ő nyakába.
*Megrántja a vállát. Arca mostanra már közönyös, szinte mereven bámulja a férfit, karjait összefonja a saját mellkasa előtt. Ő már elmondta amit akart, talán ez kéne legyen az a pillanat, mikor sarkon fordul. Hosszú pillanatig még a férfire mered, aztán lassú mozdulattal megfordul. Közben persze végig abban reménykedik, hogy a másik megállítja. Ha ez nem történik meg akkor szépen odébb áll, hiszen a szeretetbe az is beletartozik, hogy tudjuk elengedni a másikat.*
7630. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 18:20:56
Üzenet elküldve: 2017-02-27 18:20:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Formalitás? *hangsúlyoz külön minden szótagot, szemmel láthatóan nem hisz a fülének. Nem is tud igazán mit mondani ekkora arcátlanságra, ekkora sértésre. Mert természetesen nem az esküvőt veszi formalitásnak, hanem úgy érti, hogy ami neki szerelem volt, az a Leának puszta formalitás. Az viszont már nem fog kiderülni, hogy mit mondott, tett volna, ha az első döbbenetből felocsúdik, mert ebben a béna állapotban éri a göndör hajú ütése, ami tökéletesen csattan az állán. Ahogy mondani szokás, inkább lelkileg fáj ez, de ahhoz elég erős és váratlan a csapás, hogy megtántorodjon és egy lépést tegyen hátra. Rálép valamire, ami felháborodott vernyogással és kieresztett karmokkal reagál a taposásra. Az az átkozott macska még mindig itt sündörög és Laor most megbotolva benne, szép ívben vágódik hanyatt. Igazán nincs is ideje arra, hogy karjaival tompítsa az esést, így a feje is nagyot koppan a földön és rövid időre minden elsötétül előtte.
Hogy mennyi ideig tart ez a boldog tudatlan állapot nem tudná megmondani, de valószínűleg csak pár pillanatig. Kótyagos fejjel igyekszik feltápászkodni, így Lea természetesen igazságtalan kijelentéseire sem tud reagálni. Mert mi az már, hogy mindenről ő tehet? Hogy a nő azt a pár pohár pálinkát akarja felelőssé tenni az egész ostoba helyzetért. Tehát Laort.
Nyelvét végigfuttatja a fogain, de ott még nem tartunk, hogy ettől az ütéstől bármelyik is meglazult volna. Szép lassan felfogja a szavak jelentését, és mintha mi sem történt volna, továbbra sem hisz a fülének.*
- Ezentúl nem veszi be a gyomrom? Mit? *Tényleg nem érti. Aztán mégis.* Úgy érted, hogy...
*Nagyokat pislog, mert nehéz ezt másként érteni, mint hogy Lea folytatni szeretné azután is, hogy férjes asszony lesz. Most már legszívesebben ordítva vágná Lea fejéhez, hogy Kagan nem volt mindig itt, sőt. Joggal lehetett számítani rá, hogy az életükben már nem is jön le a toronyból, tehát semmi rosszhiszeműség nem volt abban, hogy közeledett a nőhöz. De aztán csak megcsóválja a fejét. Érzi a másik hangjában a fájdalmat, és bár most dühös, de nem rosszindulatú. Pontosabban az, de Leát még most sem tudná bántani. Sóhajt egy nagyot.*
- Nem változik semmi. *ismétli meg a másik szavait* Szeretlek és ez nem is fog változni. De nem is maradat minden ugyanúgy. Szerintem. Szerinted?
- Formalitás? *hangsúlyoz külön minden szótagot, szemmel láthatóan nem hisz a fülének. Nem is tud igazán mit mondani ekkora arcátlanságra, ekkora sértésre. Mert természetesen nem az esküvőt veszi formalitásnak, hanem úgy érti, hogy ami neki szerelem volt, az a Leának puszta formalitás. Az viszont már nem fog kiderülni, hogy mit mondott, tett volna, ha az első döbbenetből felocsúdik, mert ebben a béna állapotban éri a göndör hajú ütése, ami tökéletesen csattan az állán. Ahogy mondani szokás, inkább lelkileg fáj ez, de ahhoz elég erős és váratlan a csapás, hogy megtántorodjon és egy lépést tegyen hátra. Rálép valamire, ami felháborodott vernyogással és kieresztett karmokkal reagál a taposásra. Az az átkozott macska még mindig itt sündörög és Laor most megbotolva benne, szép ívben vágódik hanyatt. Igazán nincs is ideje arra, hogy karjaival tompítsa az esést, így a feje is nagyot koppan a földön és rövid időre minden elsötétül előtte.
Hogy mennyi ideig tart ez a boldog tudatlan állapot nem tudná megmondani, de valószínűleg csak pár pillanatig. Kótyagos fejjel igyekszik feltápászkodni, így Lea természetesen igazságtalan kijelentéseire sem tud reagálni. Mert mi az már, hogy mindenről ő tehet? Hogy a nő azt a pár pohár pálinkát akarja felelőssé tenni az egész ostoba helyzetért. Tehát Laort.
Nyelvét végigfuttatja a fogain, de ott még nem tartunk, hogy ettől az ütéstől bármelyik is meglazult volna. Szép lassan felfogja a szavak jelentését, és mintha mi sem történt volna, továbbra sem hisz a fülének.*
- Ezentúl nem veszi be a gyomrom? Mit? *Tényleg nem érti. Aztán mégis.* Úgy érted, hogy...
*Nagyokat pislog, mert nehéz ezt másként érteni, mint hogy Lea folytatni szeretné azután is, hogy férjes asszony lesz. Most már legszívesebben ordítva vágná Lea fejéhez, hogy Kagan nem volt mindig itt, sőt. Joggal lehetett számítani rá, hogy az életükben már nem is jön le a toronyból, tehát semmi rosszhiszeműség nem volt abban, hogy közeledett a nőhöz. De aztán csak megcsóválja a fejét. Érzi a másik hangjában a fájdalmat, és bár most dühös, de nem rosszindulatú. Pontosabban az, de Leát még most sem tudná bántani. Sóhajt egy nagyot.*
- Nem változik semmi. *ismétli meg a másik szavait* Szeretlek és ez nem is fog változni. De nem is maradat minden ugyanúgy. Szerintem. Szerinted?
7629. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 15:52:27
Üzenet elküldve: 2017-02-27 15:52:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bólint. Ő is látta a bajtársait elesni, és kis híján azt a félvér zsoldost is elvitte az alvilág. Bár elgondolkodhatna azon miért pont őt sikerült megmenteni mikor annyi ifjú pusztult el a csaták során, de inkább annak örül, hogy nem mind pusztultak meg.*
-Akkor biztos szeret téged. *Mosolyog, valóban nagy ajándék. A háború sosem volt annyira ínséges, hogy ráfanyalodjon, bár már hallott hasonló esetekről, persze csak a szegénynegyed mélyén élőkről. Ugyanakkor megszemléli a saját alkarját, és nyugodtan konstatálja, hogy Thargarod egyén, a barbárok földjén bizony mocskosul nagy patkányok vertek tanyát, és ha van valahol egy fészkük akkor abba nemhogy a macska, de még a vashegy lovagjai sem mehetnek le sértetlenül, és pár ritka undok fertőzés beszerzése nélkül. A macska elég kövér dög, szóval a patkány amit elkapott szintén egy testesebb jószág lehetett, ami már futni is alig bírt. Ezen a képen csak még inkább elvigyorodik, de nem mondja meg mi jár a fejében.
Az ötlet egyébként nem rossz, bár nem az a kérdés a sólyom meglát e valamit, mert az bizony meglátja a kertben kapirgáló csirkéket is, és a kakast is elviszi, ha épp olyanja van. De arrafelé már lehet látnak pár húsosabb madarat, vagy kisebb állatokat, amiket elfalatozhat.*
-Jól hangzik, sült van belőle, vagy pörkölt. *Kicsi a kocsma, rendezett ugyan, de kicsi. Így nem vár olyan nagy kínálatra, inkább valamiféle napi ajánlatot vizionál a szeme előtt. De lehet az is, hogy Alyo mégiscsak a helyi szakács és kérésre összeüt valamit.*
-De a fürjtojás se rossz. Amúgy ki itt a szakács? *Teszi fel végül a kérdést, a múltkor nem volt szerencséjük hozzá, meg a tulajhoz sem, pedig a szobák nem takarítják ki magukat, és a marhahús sem ugrik a sóba, szór magára fűszert, majd fordul át a serpenyőbe. Vagy ha volt is ilyen marhahús valamikor azt már biztos elérte a tragikus végzet.*
*Bólint. Ő is látta a bajtársait elesni, és kis híján azt a félvér zsoldost is elvitte az alvilág. Bár elgondolkodhatna azon miért pont őt sikerült megmenteni mikor annyi ifjú pusztult el a csaták során, de inkább annak örül, hogy nem mind pusztultak meg.*
-Akkor biztos szeret téged. *Mosolyog, valóban nagy ajándék. A háború sosem volt annyira ínséges, hogy ráfanyalodjon, bár már hallott hasonló esetekről, persze csak a szegénynegyed mélyén élőkről. Ugyanakkor megszemléli a saját alkarját, és nyugodtan konstatálja, hogy Thargarod egyén, a barbárok földjén bizony mocskosul nagy patkányok vertek tanyát, és ha van valahol egy fészkük akkor abba nemhogy a macska, de még a vashegy lovagjai sem mehetnek le sértetlenül, és pár ritka undok fertőzés beszerzése nélkül. A macska elég kövér dög, szóval a patkány amit elkapott szintén egy testesebb jószág lehetett, ami már futni is alig bírt. Ezen a képen csak még inkább elvigyorodik, de nem mondja meg mi jár a fejében.
Az ötlet egyébként nem rossz, bár nem az a kérdés a sólyom meglát e valamit, mert az bizony meglátja a kertben kapirgáló csirkéket is, és a kakast is elviszi, ha épp olyanja van. De arrafelé már lehet látnak pár húsosabb madarat, vagy kisebb állatokat, amiket elfalatozhat.*
-Jól hangzik, sült van belőle, vagy pörkölt. *Kicsi a kocsma, rendezett ugyan, de kicsi. Így nem vár olyan nagy kínálatra, inkább valamiféle napi ajánlatot vizionál a szeme előtt. De lehet az is, hogy Alyo mégiscsak a helyi szakács és kérésre összeüt valamit.*
-De a fürjtojás se rossz. Amúgy ki itt a szakács? *Teszi fel végül a kérdést, a múltkor nem volt szerencséjük hozzá, meg a tulajhoz sem, pedig a szobák nem takarítják ki magukat, és a marhahús sem ugrik a sóba, szór magára fűszert, majd fordul át a serpenyőbe. Vagy ha volt is ilyen marhahús valamikor azt már biztos elérte a tragikus végzet.*
7628. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 14:48:47
Üzenet elküldve: 2017-02-27 14:48:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Morwon talán még itt téblábol, de Alyo már visszatér a körmének piszkálásához. Tökélyre fejlesztette azt a képességét, hogy egyszerre pucolja a körmét és tartsa rajta a szemét a környéken. Pedig nem is kancsal, hogy ezt egyszerre képes legyen kivitelezni, egyszerűen csak nagyon sokat gyakorolta. Ezért aztán beszünteti ezen tevékenységét, mikor észreveszi, hogy nem csak a gyűlésre érkeznek, hanem bizony a gyűlés irányából is. Mégpedig a városőr, aki Aoneerrel érkezett. Alyo ettől egy pillanatra megijed, hogy netán Aoneer is rögtön hazamegy, de szerencsére ilyenről szó sincsen. Legalábbis úgy látszik.*
- Üdv városőr úr. A lovad ahol hagytad, a karod pedig rögtön adom. Csak ilyen rövid ideig élvezted a vendégszeretetünket, vagy még visszajössz? Jó a konyha a Tavernában, ha megéheztél volna.
*Mert hát lehet, hogy csak a gyomra korog a fickónak.*
*Morwon talán még itt téblábol, de Alyo már visszatér a körmének piszkálásához. Tökélyre fejlesztette azt a képességét, hogy egyszerre pucolja a körmét és tartsa rajta a szemét a környéken. Pedig nem is kancsal, hogy ezt egyszerre képes legyen kivitelezni, egyszerűen csak nagyon sokat gyakorolta. Ezért aztán beszünteti ezen tevékenységét, mikor észreveszi, hogy nem csak a gyűlésre érkeznek, hanem bizony a gyűlés irányából is. Mégpedig a városőr, aki Aoneerrel érkezett. Alyo ettől egy pillanatra megijed, hogy netán Aoneer is rögtön hazamegy, de szerencsére ilyenről szó sincsen. Legalábbis úgy látszik.*
- Üdv városőr úr. A lovad ahol hagytad, a karod pedig rögtön adom. Csak ilyen rövid ideig élvezted a vendégszeretetünket, vagy még visszajössz? Jó a konyha a Tavernában, ha megéheztél volna.
*Mert hát lehet, hogy csak a gyomra korog a fickónak.*
7627. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 14:36:22
Üzenet elküldve: 2017-02-27 14:36:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- És mondd már el nekem, hogy szerinted ez az egész mennyiben mutat túl a formalitásokon?
*Logikusan végiggondolva annak oka volt, hogy Lea Laor karjai között találta magát. Szereti Kagant, az életét adná érte, de az bizony elhanyagolta. Mindig is elhanyagolta, az a biztos pont volt, akihez minden kalandja után visszatért, hogy rápihenjen az újabbra. Már ha a dolog testi részét nézzük. Lelkileg mindig is nagyon egy húron pendültek, és a világ legtöbb dolgáról hasonlóan vélekednek, és az életük egyik célja az, hogy a thargokat együtt tartsák, felvirágoztassák. Ez utóbbihoz pedig szükséges a kompromisszum, és a saját vágyaik háttérbe szorítása.
A következő pillanatban jobbja ökölbe szorul, és hacsak Laor el nem kapja a fejét, akkor megérezheti Lea bütykeit a saját állcsúcsába fúródva. Ezen a ponton Lea már nem csak sajnálja a másikat, hanem dühös is rá. Még hogy nem tartotta érdemesnek! Elmenni azonban nem fogja hagyni, amíg el nem mondott neki mindent, amit akar.*
- Hogy merészeled?! Hogy merészeled ezt mondani?! Talán ha nem két félig idegent ölelgetsz félrészegen. Talán akkor lett volna lehetőségem elmondani. De nem, éppen új barátaiddal iddogáltál.
*Vonagló arca az érzelmek elég széles skáláját vonultatja fel egészen rövid idő alatt. A harag, és a megbánás éppúgy szerepel a "repertoárban", mint a szerelem, vagy a gyűlölet. A kezét úgy kapja el, mintha a másiké égetne, meg ugye az is kérdés, hogy egy sikeres, vagy akár egy meghiúsult, az álla ellen intézett merénylet után a másiknak még van-e kedve paskolgatni. Aztán leengedi már a kezeit.*
- Rászedtelek volna?
*a fejét rázza*
- Nem árultam neked zsákbamacskát soha. Nagyon jól tudtad, hogy mibe mész bele, nagyon jól tudtad, hogy nem lehetek soha kizárólagosan a tiéd. Semmiféle szempontból. Más férfi nőjével bújtál ágyba azelőtt is. Sajnálom, tényleg nagyon sajnálom, hogy nem adhatok meg neked mindent, amit megérdemelnél.
*újra Laor keze után nyúl.*
- Sajnálom, de a törzs érdeke az első. Ez pedig a törzs érdeke. Közöttünk semmi nem változik. Mindig itt leszel.
*Teszi a jobbját a szívére, ami valószínűleg erősen sajog abban az esetben, ha sikerült bevinnie az előbbi ütést.*
- De Kagan is mindig itt lesz, már előtted is itt volt, ezen pedig nem tudok, és nem is akarok változtatni, és eddig te is elfogadtad. Ha ezentúl már nem veszi be a gyomrod valamiért, akkor sajnálom. És köszönök minden, amit kaptam tőled.
*Ezen a ponton Lea látszólag felkészült arra, hogy elengedje a férfit. Valószínűleg össze fog törni, legalább annyira, mint mikor Kagan szoborrá dermedt.*
- És mondd már el nekem, hogy szerinted ez az egész mennyiben mutat túl a formalitásokon?
*Logikusan végiggondolva annak oka volt, hogy Lea Laor karjai között találta magát. Szereti Kagant, az életét adná érte, de az bizony elhanyagolta. Mindig is elhanyagolta, az a biztos pont volt, akihez minden kalandja után visszatért, hogy rápihenjen az újabbra. Már ha a dolog testi részét nézzük. Lelkileg mindig is nagyon egy húron pendültek, és a világ legtöbb dolgáról hasonlóan vélekednek, és az életük egyik célja az, hogy a thargokat együtt tartsák, felvirágoztassák. Ez utóbbihoz pedig szükséges a kompromisszum, és a saját vágyaik háttérbe szorítása.
A következő pillanatban jobbja ökölbe szorul, és hacsak Laor el nem kapja a fejét, akkor megérezheti Lea bütykeit a saját állcsúcsába fúródva. Ezen a ponton Lea már nem csak sajnálja a másikat, hanem dühös is rá. Még hogy nem tartotta érdemesnek! Elmenni azonban nem fogja hagyni, amíg el nem mondott neki mindent, amit akar.*
- Hogy merészeled?! Hogy merészeled ezt mondani?! Talán ha nem két félig idegent ölelgetsz félrészegen. Talán akkor lett volna lehetőségem elmondani. De nem, éppen új barátaiddal iddogáltál.
*Vonagló arca az érzelmek elég széles skáláját vonultatja fel egészen rövid idő alatt. A harag, és a megbánás éppúgy szerepel a "repertoárban", mint a szerelem, vagy a gyűlölet. A kezét úgy kapja el, mintha a másiké égetne, meg ugye az is kérdés, hogy egy sikeres, vagy akár egy meghiúsult, az álla ellen intézett merénylet után a másiknak még van-e kedve paskolgatni. Aztán leengedi már a kezeit.*
- Rászedtelek volna?
*a fejét rázza*
- Nem árultam neked zsákbamacskát soha. Nagyon jól tudtad, hogy mibe mész bele, nagyon jól tudtad, hogy nem lehetek soha kizárólagosan a tiéd. Semmiféle szempontból. Más férfi nőjével bújtál ágyba azelőtt is. Sajnálom, tényleg nagyon sajnálom, hogy nem adhatok meg neked mindent, amit megérdemelnél.
*újra Laor keze után nyúl.*
- Sajnálom, de a törzs érdeke az első. Ez pedig a törzs érdeke. Közöttünk semmi nem változik. Mindig itt leszel.
*Teszi a jobbját a szívére, ami valószínűleg erősen sajog abban az esetben, ha sikerült bevinnie az előbbi ütést.*
- De Kagan is mindig itt lesz, már előtted is itt volt, ezen pedig nem tudok, és nem is akarok változtatni, és eddig te is elfogadtad. Ha ezentúl már nem veszi be a gyomrod valamiért, akkor sajnálom. És köszönök minden, amit kaptam tőled.
*Ezen a ponton Lea látszólag felkészült arra, hogy elengedje a férfit. Valószínűleg össze fog törni, legalább annyira, mint mikor Kagan szoborrá dermedt.*
7626. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 13:44:29
Üzenet elküldve: 2017-02-27 13:44:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mivel azzal volt elfoglalva, hogy azt a nyavalyás kandúrt felrúgja, és egyébként sem az a nesztelen léptű orgyilkos, akit meglepni is nehéz, kicsit váratlanul éri, hogy társasága akad. Megáll persze a kérdésre, a kezét sem rántja el, és elszámol magában háromig, mielőtt felelne. Nem is igazán azért van szükség némi gondolkodási időre, mert valami gorombaságot vágna Lea fejéhez, éppen ellenkezőleg. Kénytelen belátni, hogy nem tud annyira haragudni, mint szeretne és amennyire indokolt lenne. Tehát vár egy picit, nehogy megindítsa az elkeseredett arc, a könnyes szem és nehogy átölelje a másikat.*
- Őszintén kíváncsi vagy? Az baj, mert én sem tudom. *vonja meg a vállát tettetett közömbösséggel* Nem szeretném ezt hinni, de te például mit gondolnál a helyemben? Más ember a csipát nem törli ki ilyen gyorsan a szeméből, mint ahogy felétek a lánykérés és a rohamléptekkel közeledő esküvő bejelentése történik. Apropó, engedd meg, hogy - ha kicsit elkésve is - csatlakozzak a gyűlésen felszólalókhoz és gratuláljak az örömteli eseményhez!
*Kicsit meg is hajtja magát, bár őszintének nem igazán lehetne mondani a gesztust. Szerencsére Laornak fogalma sincs róla, hogy neki nemcsak el kell fogadnia az események ilyetén alakulását, de meg is kéne értenie azokat. Úgy valószínűleg néhány keresetlen kifejezéssel írná körül véleményét, miszerint viszonylag kevesen értik meg, ha szerelmük nőül megy egy másik férfihoz, s ezt attól az illetőtől kell megtudni, egy kedélyes külsőségek között lezajlott nyilvános megaláztatás keretében. Mert az ép ész hiányának számos tanújelét mutató városőr persze azonnal lesajnáló pillantásokkal illette. Ami még akkor is kellemetlen, ha egyébként az illetőt épp csak kicsit tarja kevesebbre, mint bármelyik szemtelen piaci verebet.*
- Egyébként nem, igazad van, nem dobtál el. *gondolkodik el kicsit, mert muszáj belátnia, hogy ebben tévedett* Erre sem tartottál érdemesnek, a vőlegényedre bíztad a dolgot.
*Megpaskolja Lea kézfejét, és csodák csodájára könnyedén elmosolyodik.*
- Ne vedd magadra, értem én. Ez már akkor elrendeltetett, amikor én még talán nem is hallottam a thargokról, és neked ez legalább annyira rossz, mint nekem. Ha nem jobban. És mielőtt arra gondolsz, hogy micsoda fafejű alak vagyok, aki képtelen ezt megérteni, arra kérlek, hogy képzeld magad a helyembe! Te megértenéd? Te nem éreznéd úgy, hogy rászedtek?
*Majdnem hozzáteszi, hogy épp a Vaskorsóba indult, és Lea tartson vele, ha kedve tartja, de még idejében visszanyeli a mondatot. Rögtön eszébe jut a fogadó konyhája, annak asztala és most már egyedül sem nagyon van kedve ellátogatni oda, nemhogy társaságban.*
*Mivel azzal volt elfoglalva, hogy azt a nyavalyás kandúrt felrúgja, és egyébként sem az a nesztelen léptű orgyilkos, akit meglepni is nehéz, kicsit váratlanul éri, hogy társasága akad. Megáll persze a kérdésre, a kezét sem rántja el, és elszámol magában háromig, mielőtt felelne. Nem is igazán azért van szükség némi gondolkodási időre, mert valami gorombaságot vágna Lea fejéhez, éppen ellenkezőleg. Kénytelen belátni, hogy nem tud annyira haragudni, mint szeretne és amennyire indokolt lenne. Tehát vár egy picit, nehogy megindítsa az elkeseredett arc, a könnyes szem és nehogy átölelje a másikat.*
- Őszintén kíváncsi vagy? Az baj, mert én sem tudom. *vonja meg a vállát tettetett közömbösséggel* Nem szeretném ezt hinni, de te például mit gondolnál a helyemben? Más ember a csipát nem törli ki ilyen gyorsan a szeméből, mint ahogy felétek a lánykérés és a rohamléptekkel közeledő esküvő bejelentése történik. Apropó, engedd meg, hogy - ha kicsit elkésve is - csatlakozzak a gyűlésen felszólalókhoz és gratuláljak az örömteli eseményhez!
*Kicsit meg is hajtja magát, bár őszintének nem igazán lehetne mondani a gesztust. Szerencsére Laornak fogalma sincs róla, hogy neki nemcsak el kell fogadnia az események ilyetén alakulását, de meg is kéne értenie azokat. Úgy valószínűleg néhány keresetlen kifejezéssel írná körül véleményét, miszerint viszonylag kevesen értik meg, ha szerelmük nőül megy egy másik férfihoz, s ezt attól az illetőtől kell megtudni, egy kedélyes külsőségek között lezajlott nyilvános megaláztatás keretében. Mert az ép ész hiányának számos tanújelét mutató városőr persze azonnal lesajnáló pillantásokkal illette. Ami még akkor is kellemetlen, ha egyébként az illetőt épp csak kicsit tarja kevesebbre, mint bármelyik szemtelen piaci verebet.*
- Egyébként nem, igazad van, nem dobtál el. *gondolkodik el kicsit, mert muszáj belátnia, hogy ebben tévedett* Erre sem tartottál érdemesnek, a vőlegényedre bíztad a dolgot.
*Megpaskolja Lea kézfejét, és csodák csodájára könnyedén elmosolyodik.*
- Ne vedd magadra, értem én. Ez már akkor elrendeltetett, amikor én még talán nem is hallottam a thargokról, és neked ez legalább annyira rossz, mint nekem. Ha nem jobban. És mielőtt arra gondolsz, hogy micsoda fafejű alak vagyok, aki képtelen ezt megérteni, arra kérlek, hogy képzeld magad a helyembe! Te megértenéd? Te nem éreznéd úgy, hogy rászedtek?
*Majdnem hozzáteszi, hogy épp a Vaskorsóba indult, és Lea tartson vele, ha kedve tartja, de még idejében visszanyeli a mondatot. Rögtön eszébe jut a fogadó konyhája, annak asztala és most már egyedül sem nagyon van kedve ellátogatni oda, nemhogy társaságban.*
7625. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 13:10:22
Üzenet elküldve: 2017-02-27 13:10:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor ebben a kapcsolatban mindig is hárman voltak. Akkor is, amikor látszólag csak ketten. Erre persze Lea tehet, hiszen az ő hibája az, hogy közel engedett magához valakit, annak ellenére, hogy már előre tudta, hogy ennek csak rossz vége lehet. Talán akkor romlott el az egész, mikor már nem csak a szexről szól az egész, hanem az érzelmek is bejöttek a képbe. Lea részéről éppúgy, mint Laor részéről. A szépen felépített tornyocskán az első repedések Kagan ébredésével jelentek meg, az iménti bejelentésével pedig végképp le is omlott. Lea viszont úgy érzi, hogy el kell neki magyarázza. Talán meg fogja érteni, és akkor talán el tudja fogadni. Egyelőre viszont túl sok a talán. Talán ha Laor nem a mai napot választja arra, hogy beszakítson, akkor Lea fel tudta volna készíteni! Talán ha nem gondolna egyből a legrosszabbra. Talán...
Lea az első adandó alkalommal megpattan a gyűlésről, mert hamar pontot akar tenni a dolog végére. Van szerencséje hallani a férfi zsörtölődését, ezzel talán bepillantást nyerhet abba, hogy mi is megy végbe a másikban. Régebben sosem érdekelte, hogy mások mit gondolnak róla, és talán e kimondott gondolatokat hallva most is meg kéne vonja a vállát. De egyszerűen képtelen rá. Nem tudna együtt élni azzal, hogy Laor ilyesmiket gondol róla.*
- Komolyan azt hiszed, hogy nem szeretlek? Hogy eldobtalak?
*szólal meg végül, mikor már nem bírja tovább hallgatni. Sápadt arcáról szinte világítanak a szeplők, pillái tövén könnyek gyűlnek. Megpróbálja megfogni a férfi kezét, és megállásra kényszeríteni.*
*Ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor ebben a kapcsolatban mindig is hárman voltak. Akkor is, amikor látszólag csak ketten. Erre persze Lea tehet, hiszen az ő hibája az, hogy közel engedett magához valakit, annak ellenére, hogy már előre tudta, hogy ennek csak rossz vége lehet. Talán akkor romlott el az egész, mikor már nem csak a szexről szól az egész, hanem az érzelmek is bejöttek a képbe. Lea részéről éppúgy, mint Laor részéről. A szépen felépített tornyocskán az első repedések Kagan ébredésével jelentek meg, az iménti bejelentésével pedig végképp le is omlott. Lea viszont úgy érzi, hogy el kell neki magyarázza. Talán meg fogja érteni, és akkor talán el tudja fogadni. Egyelőre viszont túl sok a talán. Talán ha Laor nem a mai napot választja arra, hogy beszakítson, akkor Lea fel tudta volna készíteni! Talán ha nem gondolna egyből a legrosszabbra. Talán...
Lea az első adandó alkalommal megpattan a gyűlésről, mert hamar pontot akar tenni a dolog végére. Van szerencséje hallani a férfi zsörtölődését, ezzel talán bepillantást nyerhet abba, hogy mi is megy végbe a másikban. Régebben sosem érdekelte, hogy mások mit gondolnak róla, és talán e kimondott gondolatokat hallva most is meg kéne vonja a vállát. De egyszerűen képtelen rá. Nem tudna együtt élni azzal, hogy Laor ilyesmiket gondol róla.*
- Komolyan azt hiszed, hogy nem szeretlek? Hogy eldobtalak?
*szólal meg végül, mikor már nem bírja tovább hallgatni. Sápadt arcáról szinte világítanak a szeplők, pillái tövén könnyek gyűlnek. Megpróbálja megfogni a férfi kezét, és megállásra kényszeríteni.*
7624. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 12:29:14
Üzenet elküldve: 2017-02-27 12:29:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Még nem döntötte el, hogy visszamenjen-e a Vaskorsóba és tovább induljon az alkoholizmushoz vezető rögös, ámde rövid úton vagy esetleg őrséggel üsse el az időt, és vegzálja az érkezőket, esetleg bizonyos polcokról pakoljon le. Mint ahogy még abban sem biztos, hogy jelenleg az önsajnálat nagyobb benne, vagy a harag? Valószínűleg természetes, hogy mindkettőből van benne egy jó nagy adaggal, elvégre nem mindennap esik ilyen szépen pofára az ember.
Ha igazságos akar lenne, akkor persze elismeri, hogy sok jóra csak abban az esetben számíthatott volna, ha Kagan az emberi kor végéig a toronyban fog ácsorogni mozdulatlanul, és abban a pillanatban gyökeres változások állnak majd be, amint az istenek úgy döntenek, hogy visszatérhet a népe körébe. De akar a fene igazságos lenni ilyen helyzetben. Mert továbbra is árulásként éli meg, hogy ezen változásokról mindenki előtt, meglepetésszerűen kellett értesülnie.*
- A végén még felkérnek vőfélynek, hogy víg adomákkal ugyan szórakoztassam a násznépet. *dühöng félig hangosan és majdnem felrobban, amikor a macska, amit épp fel akart rúgni, ügyesen elugrik a lendülő csizma elől* És miért is ne? Van itt egy nagyon mókás történet egy szerencsétlenről, aki szeretett és azt hitte, hogy szeretik. Aztán úgy dobták el, mint a szakadt kapcát, amikor már nem volt rá szükség. Tényleg kacagtató történet, majd máskor meggondolja kétszer is, amikor úgy érzi, hogy hihet egy nőnek. Áh!...
*Mond még néhány cifra dolgot, aztán úgy dönt, hogy zaklatott idegeit leghatásosabban mégis az alkohol fogja csillapítani, így a kapu felé indul, a Vaskorsót szemelve ki végcélnak.*
*Még nem döntötte el, hogy visszamenjen-e a Vaskorsóba és tovább induljon az alkoholizmushoz vezető rögös, ámde rövid úton vagy esetleg őrséggel üsse el az időt, és vegzálja az érkezőket, esetleg bizonyos polcokról pakoljon le. Mint ahogy még abban sem biztos, hogy jelenleg az önsajnálat nagyobb benne, vagy a harag? Valószínűleg természetes, hogy mindkettőből van benne egy jó nagy adaggal, elvégre nem mindennap esik ilyen szépen pofára az ember.
Ha igazságos akar lenne, akkor persze elismeri, hogy sok jóra csak abban az esetben számíthatott volna, ha Kagan az emberi kor végéig a toronyban fog ácsorogni mozdulatlanul, és abban a pillanatban gyökeres változások állnak majd be, amint az istenek úgy döntenek, hogy visszatérhet a népe körébe. De akar a fene igazságos lenni ilyen helyzetben. Mert továbbra is árulásként éli meg, hogy ezen változásokról mindenki előtt, meglepetésszerűen kellett értesülnie.*
- A végén még felkérnek vőfélynek, hogy víg adomákkal ugyan szórakoztassam a násznépet. *dühöng félig hangosan és majdnem felrobban, amikor a macska, amit épp fel akart rúgni, ügyesen elugrik a lendülő csizma elől* És miért is ne? Van itt egy nagyon mókás történet egy szerencsétlenről, aki szeretett és azt hitte, hogy szeretik. Aztán úgy dobták el, mint a szakadt kapcát, amikor már nem volt rá szükség. Tényleg kacagtató történet, majd máskor meggondolja kétszer is, amikor úgy érzi, hogy hihet egy nőnek. Áh!...
*Mond még néhány cifra dolgot, aztán úgy dönt, hogy zaklatott idegeit leghatásosabban mégis az alkohol fogja csillapítani, így a kapu felé indul, a Vaskorsót szemelve ki végcélnak.*
7623. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 10:47:40
Üzenet elküldve: 2017-02-27 10:47:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hát akad pár. Sajnos ugye a háború.
*Amióta az véget ért azóta sok kedves arcot nem látott, olyanokét, akiket kifejezetten kedvelt. Persze a háború nem az alapján szedi az áldozatokat, hogy Alyo kit kedvel, vagy kit nem. Öröm az ürömben, hogy ha nincs háború, akkor valószínűleg sosem ismeri meg Aoneert. Seszínű pillantása végigszalad a férfin, halványan elmosolyodik.*
- Hát Valian felzabál mindent. Neki mindegy, hogy él-e vagy mozog, a múltkor egy alkarnyi patkányt hozott ajándékba. De nem akkorát, mint az én alkarom, hanem, mint a tiéd.
*szóval nem volt kicsi az a dög. Valian, mivel macska, ezért nem csak azért öl, hogy táplálkozzon, hanem kedvtelésből is, ebben nagyon hasonlít egymásra a macska meg az ember. Alyo persze néha frászt kap a küszöbére helyezett ajándékoktól. Viszont megvan az a haszna is, hogy például az említett patkány sem dézsmálja a készleteket. Emellett az átkos macska a főtt ételre is simán rámegy, a jelenlétében semmit nem lehet eltenni későbbre, mert hirtelen nyoma vész, mikor elfordítja az ember a tekintetét a tányérjáról.
Az imént felhasogatott fákat Alyonak feltett szándéka a szobája egy üres sarkába lehányni. Majd később szépen glédába állítja. Részéről akár mehetnek is.*
- Hát ha maga gondoskodik a kajájáról, akkor sétáljunk le a Tavernáig, talán meglát addig valamit. Végül is sasszeme van, vagy nem? Vagyis sólyom.
*vicceskedik vigyorogva.*
- Te mit ennél? Egy jó marhasültet. Szerintem te olyan marhasültes fickó vagy. Fürjtojásból kellene vagy félszáz.
*Végtére is Aoneer nagyra nőtt, következésképpen sokat is eszik, már legalábbis Alyo így gondolja. Ekkora embereknél már szokás elgondolkodni, hogy inkább etetné-e az ember, vagy inkább ruházná-e. A lány persze szíves örömest etetné is, meg ruházná is a férfit, hiszen szereti, amaz pedig tudja, hogy így van.*
- Hát akad pár. Sajnos ugye a háború.
*Amióta az véget ért azóta sok kedves arcot nem látott, olyanokét, akiket kifejezetten kedvelt. Persze a háború nem az alapján szedi az áldozatokat, hogy Alyo kit kedvel, vagy kit nem. Öröm az ürömben, hogy ha nincs háború, akkor valószínűleg sosem ismeri meg Aoneert. Seszínű pillantása végigszalad a férfin, halványan elmosolyodik.*
- Hát Valian felzabál mindent. Neki mindegy, hogy él-e vagy mozog, a múltkor egy alkarnyi patkányt hozott ajándékba. De nem akkorát, mint az én alkarom, hanem, mint a tiéd.
*szóval nem volt kicsi az a dög. Valian, mivel macska, ezért nem csak azért öl, hogy táplálkozzon, hanem kedvtelésből is, ebben nagyon hasonlít egymásra a macska meg az ember. Alyo persze néha frászt kap a küszöbére helyezett ajándékoktól. Viszont megvan az a haszna is, hogy például az említett patkány sem dézsmálja a készleteket. Emellett az átkos macska a főtt ételre is simán rámegy, a jelenlétében semmit nem lehet eltenni későbbre, mert hirtelen nyoma vész, mikor elfordítja az ember a tekintetét a tányérjáról.
Az imént felhasogatott fákat Alyonak feltett szándéka a szobája egy üres sarkába lehányni. Majd később szépen glédába állítja. Részéről akár mehetnek is.*
- Hát ha maga gondoskodik a kajájáról, akkor sétáljunk le a Tavernáig, talán meglát addig valamit. Végül is sasszeme van, vagy nem? Vagyis sólyom.
*vicceskedik vigyorogva.*
- Te mit ennél? Egy jó marhasültet. Szerintem te olyan marhasültes fickó vagy. Fürjtojásból kellene vagy félszáz.
*Végtére is Aoneer nagyra nőtt, következésképpen sokat is eszik, már legalábbis Alyo így gondolja. Ekkora embereknél már szokás elgondolkodni, hogy inkább etetné-e az ember, vagy inkább ruházná-e. A lány persze szíves örömest etetné is, meg ruházná is a férfit, hiszen szereti, amaz pedig tudja, hogy így van.*
7622. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 10:27:13
Üzenet elküldve: 2017-02-27 10:27:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
* A lényeget látta, így már nem sok értelme van maradnia. Senkit nem ismer itt, még Aoneert sem, így elég nehézkes számára összerakni, feltételezni bármit is, szóval ő elhiszi, hogy a Kagan, a kagán nem halt meg, nem is szobrozik, tehát Leandana nem lehet a hatalomra éhes gyilkosa. Aoneertól egy "jó szórakozás" kívánása után elhagyja a termet, az erődöt, és egyenesen ahhoz a csajszihoz megy, akinek odaadta a kardját érkeztükkor. Ja igen, meg a lovát is! Nem kéne elfelejteni. *
- Üdv, kisasszony!
* Köszön jó előre, nehogy véletlenül megijessze és kapjon egy nyilat. Bár kedves ajándék lenne, meg minden, de valahogy nem vágyik még rá. *
- Visszakaphatom a lovam és a kardom?
* A lényeget látta, így már nem sok értelme van maradnia. Senkit nem ismer itt, még Aoneert sem, így elég nehézkes számára összerakni, feltételezni bármit is, szóval ő elhiszi, hogy a Kagan, a kagán nem halt meg, nem is szobrozik, tehát Leandana nem lehet a hatalomra éhes gyilkosa. Aoneertól egy "jó szórakozás" kívánása után elhagyja a termet, az erődöt, és egyenesen ahhoz a csajszihoz megy, akinek odaadta a kardját érkeztükkor. Ja igen, meg a lovát is! Nem kéne elfelejteni. *
- Üdv, kisasszony!
* Köszön jó előre, nehogy véletlenül megijessze és kapjon egy nyilat. Bár kedves ajándék lenne, meg minden, de valahogy nem vágyik még rá. *
- Visszakaphatom a lovam és a kardom?
7621. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-27 09:08:10
Üzenet elküldve: 2017-02-27 09:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Alyonak szokása, hogy a körme alját pisztergálja egyik késével, mikor unatkozik az őrségben. Most is ezt teszi. Hiába, utálja ha koszos a körme alja, és pont ráér arra, hogy bökője hegyével kitakarítsa. Bár mivel ügyel arra, hogy tisztán tartsa ezért ezen ténykedése nem több, mint az unalom elűzésére szánt pótcselekvés. Amúgy nem panaszkodhat, ma a szokásoshoz képest sokkal nagyobb a forgalom, de ettől függetlenül egy ideje már üresjárat van. Ebbe az üresjáratba toppan bele Morwon, aki szokása szerint Morwon. Mást valószínűleg nem is tud csinálni a szerencsétlen, csoda hogy egyszerre tud menni és lélegezni. Vagy lélegezni és verset szavalni. Alyo arcára egy roppant sokatmondó kifejezés ül ki, konkrétan az, hogy "HE?!". Persze útjára engedi az óriást csak éppen értetlenül néz rá. Erre szokták azt mondani, hogy "egy költő veszett el benne", persze nyomtalanul.*
*Alyonak szokása, hogy a körme alját pisztergálja egyik késével, mikor unatkozik az őrségben. Most is ezt teszi. Hiába, utálja ha koszos a körme alja, és pont ráér arra, hogy bökője hegyével kitakarítsa. Bár mivel ügyel arra, hogy tisztán tartsa ezért ezen ténykedése nem több, mint az unalom elűzésére szánt pótcselekvés. Amúgy nem panaszkodhat, ma a szokásoshoz képest sokkal nagyobb a forgalom, de ettől függetlenül egy ideje már üresjárat van. Ebbe az üresjáratba toppan bele Morwon, aki szokása szerint Morwon. Mást valószínűleg nem is tud csinálni a szerencsétlen, csoda hogy egyszerre tud menni és lélegezni. Vagy lélegezni és verset szavalni. Alyo arcára egy roppant sokatmondó kifejezés ül ki, konkrétan az, hogy "HE?!". Persze útjára engedi az óriást csak éppen értetlenül néz rá. Erre szokták azt mondani, hogy "egy költő veszett el benne", persze nyomtalanul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595