Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 362 (7221. - 7240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7240. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 11:16:21
Üzenet elküldve: 2016-12-14 11:16:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Lea háza//
*Jó szerencsével, könnyedén boldogul, és találja meg magát a Tharg úrnőt, ki ezek szerint hasonlóan a korán ébredők táborát erősíti.
Egy régi vendéglátás viszonzásaként Lea még saját hajlékát is átengedi rövid időre. Vigyorogva veszi szemügyre a lakot, bájos, igazán. Közel sem olyan fényűző, mint Winyra háza, és lényegesen barátságosabb, élőbb, mint Zia szobája.
Az alapos fürdőt teljesen feleslegesnek tartja, hisz a mai napot újra úton, nyeregben fogja tölteni, épp ezért egy gyors mosdást iktat csak be a pihentető dézsa vízben ejtőzés helyett. A kölcsönruhát viszolygás nélkül ölti magára, kicsit bő, kicsit hosszú, de ezen könnyedén segíthet a nadrág szárát a csizmába tűrve, az ing ujját visszahajtva. Vörös fürtjeit csak vizes kezével rendezgeti, valami kevésbé kaotikus formába, azt a kalap úgyis eltakarja. Így női mivoltát meghazudtoló gyorsasággal végez, hogy immár kicsivel több időt áldozzon a tintának, és pennának.
Futja át gondosan a szerződéseket, majd kanyarítja alájuk nevét, egy példányt összehajtogatva dug a kölcsön zeke zsebébe. Majd tiszta papíros fölé hajolva, kódexekbe illő tökéletes betűivel ír rövidke búcsúlevelet kedvenc alkimistájának.
"Nes!
Úgy fest nagyobb a gond Artheniorban, mint azt eddig véltem.
Tovább nem időzhetünk.
Bizakodom benne, hogy eseménytelen hazautatok lesz.
Várom üzeneted a vizsgálati eredményekkel.
Avagy bármely témában.
Légy óvatos a városvezetőkkel, templomiakkal.
Csók.
Z."
Hajtja össze a papírost, vigyorogva írja rá a félelf teljes nevét, mert bizony azt is tudja, és ha viaszt talál zárja le, pecsétként a kikötői hadnagyi gyűrűt használva.
Hallja az ismerős hangokat ajtón túlról, de hát most mit tegyen, ez Lea háza, bár akárhány vendéget fogadhat. Bújik a melegnek tetsző kabátkába, rejti dobótőrét, pálinkás flaskát alá, markolja fel a okmányokat, levelet, kalapját, és lép ki a páros közé, nem nagyon aggódva azon, mit zavarhat meg.*
-Reggelt Mágus.
*Méri végig Wort tetőtől-talpig, majd vissza, vöröslő foltoktól tarkított arcán élveteg vigyorral.*
-Fityeg még?
*Halad közben, mert haladni kell, és pakolja a papírosokat egy szabad vízszintes felületre.*
-Kösz mindent Lea, mi indulunk. Levél Nesnek, add át kérlek, a kovácsnak üzenem hamarosan meglátogatom. A többiről meg majd értekezünk. Szóval ha nincs más?
*Nyomja kalapját fejébe, látható sietséggel, és hagyja nyitva utolsó mondatát, megadva ezzel a lehetőséget búcsúszavaknak, további óhajoknak.*
//Lea háza//
*Jó szerencsével, könnyedén boldogul, és találja meg magát a Tharg úrnőt, ki ezek szerint hasonlóan a korán ébredők táborát erősíti.
Egy régi vendéglátás viszonzásaként Lea még saját hajlékát is átengedi rövid időre. Vigyorogva veszi szemügyre a lakot, bájos, igazán. Közel sem olyan fényűző, mint Winyra háza, és lényegesen barátságosabb, élőbb, mint Zia szobája.
Az alapos fürdőt teljesen feleslegesnek tartja, hisz a mai napot újra úton, nyeregben fogja tölteni, épp ezért egy gyors mosdást iktat csak be a pihentető dézsa vízben ejtőzés helyett. A kölcsönruhát viszolygás nélkül ölti magára, kicsit bő, kicsit hosszú, de ezen könnyedén segíthet a nadrág szárát a csizmába tűrve, az ing ujját visszahajtva. Vörös fürtjeit csak vizes kezével rendezgeti, valami kevésbé kaotikus formába, azt a kalap úgyis eltakarja. Így női mivoltát meghazudtoló gyorsasággal végez, hogy immár kicsivel több időt áldozzon a tintának, és pennának.
Futja át gondosan a szerződéseket, majd kanyarítja alájuk nevét, egy példányt összehajtogatva dug a kölcsön zeke zsebébe. Majd tiszta papíros fölé hajolva, kódexekbe illő tökéletes betűivel ír rövidke búcsúlevelet kedvenc alkimistájának.
"Nes!
Úgy fest nagyobb a gond Artheniorban, mint azt eddig véltem.
Tovább nem időzhetünk.
Bizakodom benne, hogy eseménytelen hazautatok lesz.
Várom üzeneted a vizsgálati eredményekkel.
Avagy bármely témában.
Légy óvatos a városvezetőkkel, templomiakkal.
Csók.
Z."
Hajtja össze a papírost, vigyorogva írja rá a félelf teljes nevét, mert bizony azt is tudja, és ha viaszt talál zárja le, pecsétként a kikötői hadnagyi gyűrűt használva.
Hallja az ismerős hangokat ajtón túlról, de hát most mit tegyen, ez Lea háza, bár akárhány vendéget fogadhat. Bújik a melegnek tetsző kabátkába, rejti dobótőrét, pálinkás flaskát alá, markolja fel a okmányokat, levelet, kalapját, és lép ki a páros közé, nem nagyon aggódva azon, mit zavarhat meg.*
-Reggelt Mágus.
*Méri végig Wort tetőtől-talpig, majd vissza, vöröslő foltoktól tarkított arcán élveteg vigyorral.*
-Fityeg még?
*Halad közben, mert haladni kell, és pakolja a papírosokat egy szabad vízszintes felületre.*
-Kösz mindent Lea, mi indulunk. Levél Nesnek, add át kérlek, a kovácsnak üzenem hamarosan meglátogatom. A többiről meg majd értekezünk. Szóval ha nincs más?
*Nyomja kalapját fejébe, látható sietséggel, és hagyja nyitva utolsó mondatát, megadva ezzel a lehetőséget búcsúszavaknak, további óhajoknak.*
7239. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 11:01:09
Üzenet elküldve: 2016-12-14 11:01:09
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*Már túljutott a kocsis ügyén, éppen csak visszatért az istállóhoz ellenőrizni, hogy van-e már nyereg a Ziának szánt lovon, mikor összefutnak Worenth mesterrel. Worenth, úgy mint a Szilánkok vezetője, és mint régi barát, természetesen gond nélkül haladhatott át a kapuőrségen, vegzatúra csak az ismeretleneknek jár.
Lea első pillanatban megörül neki, de a következőben kissé elkomorodik, hiszen hírei vannak a mágus számára, és azok a hírek nem túl vidámak. Ideje sincsen előállni a maga híreivel, mikor Worenth máris előadja a jövetele okát.*
- Worenth mester, örülök, hogy látlak, úgyis beszélnünk kellene. Gyere velem.
*Azzal már menetelnek is Lea házához, ahol a szolgáló régi szobájába vezeti a mágusmestert, és csak annyi időre tűnik el, hogy összeszedje, amit a másik kért. Zia ezalatt valószínűleg még tisztálkodik, öltözködik, szóval végzi a reggeli rutinját.
Átadja a kért, 20 Világoskék varázsitalt Worenth Yosdennek.
Ha a másik fizetni akarna, akkor fejrázással hárítja el, hiszen barátok és ez a legkevesebb, no meg némi hasznot is remél a dologból, mert Hrothi is beszélt ilyesmiről nemrég. Viszont ha Worenth nem kertelt, hát akkor ő sem fog. Lehalkítja a hangját és úgy suttogja el a mágusnak a tényeket.*
- Kagan feláldozta magát, hogy az Alvó Isten testet ölthessen. Borostyánszoborrá vált.
*hatujjú jobbjának hüvelykujjával elmutat abba az irányba, ahol a Hrallh van, a tornyában Kagan.*
- Rám bízta a Vashegy irányítását.
*most újra viszket a bal alkarja, ahol az Alvó Isten megjelölte őt is a rítus során. Úgy dönt, hogy meg is mutatja a borostyánszínnel derengő rúnákat Worenthnek, ehhez a művelethez ki kell bújjon a kabátjából, és fel kell gyűrje az ingujját.*
*Már túljutott a kocsis ügyén, éppen csak visszatért az istállóhoz ellenőrizni, hogy van-e már nyereg a Ziának szánt lovon, mikor összefutnak Worenth mesterrel. Worenth, úgy mint a Szilánkok vezetője, és mint régi barát, természetesen gond nélkül haladhatott át a kapuőrségen, vegzatúra csak az ismeretleneknek jár.
Lea első pillanatban megörül neki, de a következőben kissé elkomorodik, hiszen hírei vannak a mágus számára, és azok a hírek nem túl vidámak. Ideje sincsen előállni a maga híreivel, mikor Worenth máris előadja a jövetele okát.*
- Worenth mester, örülök, hogy látlak, úgyis beszélnünk kellene. Gyere velem.
*Azzal már menetelnek is Lea házához, ahol a szolgáló régi szobájába vezeti a mágusmestert, és csak annyi időre tűnik el, hogy összeszedje, amit a másik kért. Zia ezalatt valószínűleg még tisztálkodik, öltözködik, szóval végzi a reggeli rutinját.
Átadja a kért, 20 Világoskék varázsitalt Worenth Yosdennek.
Ha a másik fizetni akarna, akkor fejrázással hárítja el, hiszen barátok és ez a legkevesebb, no meg némi hasznot is remél a dologból, mert Hrothi is beszélt ilyesmiről nemrég. Viszont ha Worenth nem kertelt, hát akkor ő sem fog. Lehalkítja a hangját és úgy suttogja el a mágusnak a tényeket.*
- Kagan feláldozta magát, hogy az Alvó Isten testet ölthessen. Borostyánszoborrá vált.
*hatujjú jobbjának hüvelykujjával elmutat abba az irányba, ahol a Hrallh van, a tornyában Kagan.*
- Rám bízta a Vashegy irányítását.
*most újra viszket a bal alkarja, ahol az Alvó Isten megjelölte őt is a rítus során. Úgy dönt, hogy meg is mutatja a borostyánszínnel derengő rúnákat Worenthnek, ehhez a művelethez ki kell bújjon a kabátjából, és fel kell gyűrje az ingujját.*
7238. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 10:40:41
Üzenet elküldve: 2016-12-14 10:40:41
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Leandana//
*Noha Amon Ruadh még gyalogosan sincs messze Synmiratól, a hóhajú mágus mégis lóval érkezik, mint úgy az utóbbi időkben általában. Az őrségnek int egyet jelezvén, hogy engedhetik befelé. Nem hiszi, hogy van itt bárki is, aki ne ismerné a szilánkok vezetőjét. Mivel Zaras amulettjét sikeresen megáldotta fellelkesült, hiszen úgy fest, a változások ellenére még mindig tudja hozni formáját, és egyelőre nem fognak ki rajta a varázsigék.
Lovát az istálló felé vezeti, és éppen szerencséje van, hiszen Leandanát pillantja meg. Ő majd biztosan segítségére lesz abban, hogy bájitalügyileg kit kell keresni a Vashegyen. Azt tudja, hogy a szellemjáró is jártas az ilyesmiben, sőt talán van egy kis felesleges készlete, amit megvásárolhatna tőle a mágus. Mikor odasétál Leandana elé, leszáll lováról és egy fejhajtással üdvözli.*
-Üdv Szellemjáró! Épp téged kereslek! Szükségem lenne a segítségedre. Szeretnék kék italokat vásárolni amulettek áldásához. Van a készletetekben néhány felesleges fiola? Egész pontosan, húsz darab kellene. *hadarja végig gyorsan a mondókáját.*
*Noha Amon Ruadh még gyalogosan sincs messze Synmiratól, a hóhajú mágus mégis lóval érkezik, mint úgy az utóbbi időkben általában. Az őrségnek int egyet jelezvén, hogy engedhetik befelé. Nem hiszi, hogy van itt bárki is, aki ne ismerné a szilánkok vezetőjét. Mivel Zaras amulettjét sikeresen megáldotta fellelkesült, hiszen úgy fest, a változások ellenére még mindig tudja hozni formáját, és egyelőre nem fognak ki rajta a varázsigék.
Lovát az istálló felé vezeti, és éppen szerencséje van, hiszen Leandanát pillantja meg. Ő majd biztosan segítségére lesz abban, hogy bájitalügyileg kit kell keresni a Vashegyen. Azt tudja, hogy a szellemjáró is jártas az ilyesmiben, sőt talán van egy kis felesleges készlete, amit megvásárolhatna tőle a mágus. Mikor odasétál Leandana elé, leszáll lováról és egy fejhajtással üdvözli.*
-Üdv Szellemjáró! Épp téged kereslek! Szükségem lenne a segítségedre. Szeretnék kék italokat vásárolni amulettek áldásához. Van a készletetekben néhány felesleges fiola? Egész pontosan, húsz darab kellene. *hadarja végig gyorsan a mondókáját.*
7237. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 10:19:47
Üzenet elküldve: 2016-12-14 10:19:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
*Ziának úgy tűnik, hogy szerencsés napja van, már legalábbis annak tekintetében, hogy hamar belebotlik Leába, és az aláírni-valóba. Ezáltal kapni fog tiszta ruhát is, és mosakodásra is lesz lehetősége. Sőt még választhat is, hogy elmerül-e egy dézsa forró vízben, vagy sem. Bármelyikre Lea házában lesz lehetősége, ruhát is ott kap. Mivel Lea sokkal magasabb nála, így a lusta rabszolga, Miwa holmija közül ad neki. Ezek a ruhák tiszták, egy gyűrődés nem sok, annyi sincs rajtuk, Lea ügyelt rá, hogy amaz épp annyira tartsa rendben a maga holmiját, mint Leáét. Bár ne lett volna annyira mihaszna, és lassú, mert ha már nekidurálta magát, akkor egészen szépen dolgozott.
Lea a saját hálószobájában hagyja magára a vöröset, amíg elmegy, hogy utánanézzen a lónak. Lea háza nyilván nem olyan fényűző, mint Zia városi háza, de szégyenkezni nincs oka, mert minden makulátlanul tiszta és takaros. Különösen a tündérke előző napi akciója után. Az aláírni-valót is otthagyja neki, meg amit még kíván. Ha esetleg szeszt kívánna, akkor azzal sajnos már nem tud szolgálni, mert Laor már a Hrallhban felszolgálta.
Lea az istállóban kiválaszt egy gazdátlan lovat, kiadja az ukázt arra, hogy nyergeljék, szerszámozzák, aztán intézkedik a Gödörben éjszakázó kocsis ügyében is. Meg hát igyekszik elintézni mindent, amit el kell intéznie.*
*Ziának úgy tűnik, hogy szerencsés napja van, már legalábbis annak tekintetében, hogy hamar belebotlik Leába, és az aláírni-valóba. Ezáltal kapni fog tiszta ruhát is, és mosakodásra is lesz lehetősége. Sőt még választhat is, hogy elmerül-e egy dézsa forró vízben, vagy sem. Bármelyikre Lea házában lesz lehetősége, ruhát is ott kap. Mivel Lea sokkal magasabb nála, így a lusta rabszolga, Miwa holmija közül ad neki. Ezek a ruhák tiszták, egy gyűrődés nem sok, annyi sincs rajtuk, Lea ügyelt rá, hogy amaz épp annyira tartsa rendben a maga holmiját, mint Leáét. Bár ne lett volna annyira mihaszna, és lassú, mert ha már nekidurálta magát, akkor egészen szépen dolgozott.
Lea a saját hálószobájában hagyja magára a vöröset, amíg elmegy, hogy utánanézzen a lónak. Lea háza nyilván nem olyan fényűző, mint Zia városi háza, de szégyenkezni nincs oka, mert minden makulátlanul tiszta és takaros. Különösen a tündérke előző napi akciója után. Az aláírni-valót is otthagyja neki, meg amit még kíván. Ha esetleg szeszt kívánna, akkor azzal sajnos már nem tud szolgálni, mert Laor már a Hrallhban felszolgálta.
Lea az istállóban kiválaszt egy gazdátlan lovat, kiadja az ukázt arra, hogy nyergeljék, szerszámozzák, aztán intézkedik a Gödörben éjszakázó kocsis ügyében is. Meg hát igyekszik elintézni mindent, amit el kell intéznie.*
7236. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 00:23:41
Üzenet elküldve: 2016-12-14 00:23:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Amoniak figyelmébe //
* A kocsis ügyét végül szerencsésen megoldják. Elmormolja a köteléket oldó varázslatot majd az első egy-két órát azzal töltik, hogy Meks egyen, felmelegedjen és elgberedett tagjait megmozgassa. Cralan kései érkezésének okára csak rábólint. Jobb, hogy megbizonyosodott róla nem követik-e őket ide hisz a két árnymágus elég komoly ellenfél volt. Olyan mágiatudással rendelkeztek amiről Moon csal álmodni mer. Példának okáért az árnyék ugrás, mit nem adna azért, hogy ez a varázslat a tarsolyában legyen.
Miután a kocsis jóllakott, megkapta a takaróit amit mags alá és magára teríthet egy Amoni őrre bizza, hogy vezesse oda. Az éjfél már közeleg és aludni is kellene.*
// Napváltás //
* Nem mondhatja, hogy nyugodtan aludt. Álmok gyötörték, árnymágusok lestek rá és nem mindig állt a helyzet magaslatán viszont a Sötét Anya figyelt rá miként azt még gyermekkorában megígérte, tegnap meg megismételte az ígéretét. Fáradtan ébred mégis azzal a biztos tudattal, hogy az istennő állandóan ott van mellette. Útja Nestar szobájához vezet. Bekopogtat rajta. Kíváncsi rá, hogy van-e még feladata Amonon vagy kérhetik a búcsú látogatást Leadananál.*
- Szép reggelt! Jól aludtál? * kérdezi az alkimistát ha ajtót nyit. *
- Indulhatunk a Szellemjáró elé. Visszafele úton kikérjük Mekset.
A varázsló elmormol egy rövid igét, miközben egy csomót köt, melynek hatására az általa készített csomót nem lehet kibontani, a kötelet csak mágikus fegyverrel lehet elvágni. A varázslat ismételt elmondásával a kötést bárki feloldhatja.
* A kocsis ügyét végül szerencsésen megoldják. Elmormolja a köteléket oldó varázslatot majd az első egy-két órát azzal töltik, hogy Meks egyen, felmelegedjen és elgberedett tagjait megmozgassa. Cralan kései érkezésének okára csak rábólint. Jobb, hogy megbizonyosodott róla nem követik-e őket ide hisz a két árnymágus elég komoly ellenfél volt. Olyan mágiatudással rendelkeztek amiről Moon csal álmodni mer. Példának okáért az árnyék ugrás, mit nem adna azért, hogy ez a varázslat a tarsolyában legyen.
Miután a kocsis jóllakott, megkapta a takaróit amit mags alá és magára teríthet egy Amoni őrre bizza, hogy vezesse oda. Az éjfél már közeleg és aludni is kellene.*
// Napváltás //
* Nem mondhatja, hogy nyugodtan aludt. Álmok gyötörték, árnymágusok lestek rá és nem mindig állt a helyzet magaslatán viszont a Sötét Anya figyelt rá miként azt még gyermekkorában megígérte, tegnap meg megismételte az ígéretét. Fáradtan ébred mégis azzal a biztos tudattal, hogy az istennő állandóan ott van mellette. Útja Nestar szobájához vezet. Bekopogtat rajta. Kíváncsi rá, hogy van-e még feladata Amonon vagy kérhetik a búcsú látogatást Leadananál.*
- Szép reggelt! Jól aludtál? * kérdezi az alkimistát ha ajtót nyit. *
- Indulhatunk a Szellemjáró elé. Visszafele úton kikérjük Mekset.
A varázsló elmormol egy rövid igét, miközben egy csomót köt, melynek hatására az általa készített csomót nem lehet kibontani, a kötelet csak mágikus fegyverrel lehet elvágni. A varázslat ismételt elmondásával a kötést bárki feloldhatja.
7235. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-13 23:02:37
Üzenet elküldve: 2016-12-13 23:02:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás előtt//
*Vele nem foglalkoznak túlzottan az itt lévők. Orkunk ezzel mit sem törődik, ám pár pillanat múlva ráeszmél, hogy a tulaj elhagyta a házat. Ellenben egy másik tiszt afelől érdeklődik, hogy hol van az előbb említett személy.*
-Nos, én véletlen itt töltöttem az éjszakát. A házban nincs, de valószínűleg a városban tartózkodik. Úgy sejtem a város elhagyását csak a kíséretünkben tervezi. Talán abban a kocsmában lesz amit a minket kísérő tiszt említette. *fejtegeti gondolatmenetét nem túl o(r)kosan.* Ha bármiben segíthetek akkor csak szóljon!
*Vele nem foglalkoznak túlzottan az itt lévők. Orkunk ezzel mit sem törődik, ám pár pillanat múlva ráeszmél, hogy a tulaj elhagyta a házat. Ellenben egy másik tiszt afelől érdeklődik, hogy hol van az előbb említett személy.*
-Nos, én véletlen itt töltöttem az éjszakát. A házban nincs, de valószínűleg a városban tartózkodik. Úgy sejtem a város elhagyását csak a kíséretünkben tervezi. Talán abban a kocsmában lesz amit a minket kísérő tiszt említette. *fejtegeti gondolatmenetét nem túl o(r)kosan.* Ha bármiben segíthetek akkor csak szóljon!
7234. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:13:39
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:13:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadidő//
//Mofeta//
*Utcákon sétál a derűs ábrázatával együtt, és közben eregeti a párát, ami egy kis idő után egyre haloványabbá válik, miközben csinálja. Nemsokára be is fejezi, mivel nem az igazi innentől.*
~ Ez jól esett.~
*Szívja magába a hideg levegőt, utána már csak a városnézésre koncentrál mintsem gyerekes játszadozásra. Legszívesebben bekopogtatna valahová, de egyelőre inkább; az utcák érdekesebbek a számára, sajnos vagy nem sajnos a tündérkének ez a világ a természetes. Aki ránéz, csak egy csepp gyermeket lát, és a mosolya teljesen fülig ér. Vagy lehet nem is ezért bámulják meg? Télen nem fedi más a kicsiny testét, csak egy köpeny, amit úgy hord mint egy tóga. Ez a tény nem különösebben zavarja.*
~ Ilyenkor mindenki, hogy beöltözik? Pedig olyan kellemes ilyenkor az időjárás.~
*Már akinek. Vajon a fajtársai is hasonlóképpen vélekednek erről? Nem sokat ismerhetett meg, illetve hallott az erdei fajtársaikról, akikről nem sok jót lehet hallani mostanság. Remélhetőleg, azok csak pletykák, de arra sajnos nincs garancia, miszerint nincs-e valami igazság tartalma, azoknak a sztoriknak.
Viszont ezekbe a szörnyűségekbe nem szeretne belegondolni. A tettek nélküli sajnálattal pedig nem sok mindent érne el.
Amikor meglát egy érdekesebb házat, fejével folyamatosan követi, miközben halad előre. Még mielőtt háta mögé kerülne, fordul egyet, és háttal megy tovább.*
~ Hűha!~
*Ennyi fut át az agyán, továbbá egy kicsit ki is zárja a külvilág többi részét. A tarkóján nincs szeme, és egyszer csak neki megy valakinek vagy valaminek. Ez persze várható volt, viszont alig nyom tizenkét kilót, s amúgy sem közlekedik gyorsan, hogy bárkinek vagy bárminek kárt tudna okozni.
Abban a pillanatban, mikor a szárnyai ellenállásba ütköznek, máris megfordul.*
- Jaj ne! Kérem bocsásson meg, nem volt szándékos.
*Egyből szabadkozik, mert nem igen tolerálják az idegenek, hogy csakúgy valaki beléjük botlik.
Ahogy tisztul kép, látja, hogy nem fölfelé kell nézni hanem lefelé, elég bizarr az ő részéről, hiszen a játszadozó gyerek is sokszor nagyobbak Notaliánál. Amennyiben, ha rosszul mérte fel az ütközést, akkor természetesen, segítőkezet nyújt a másiknak, aki szemmel láthatóan küzd a hideggel szemben.*
~ Ki lehet?~
*Kíváncsiság az mindig ott van. A sok rétegű ruha alatt lévő személy kiléte nem egyértelmű, hogy mégis kivel állhat szemben, azonban nem gondol arra, hogy egy gyerekkel futott volna össze. (Akkor a szüleinek is a közelben kéne lennie.) Ha a másik fél ránéz Notaliára, akkor láthat, egy igen legén öltözött, tündért, akinek az arcára egy aggódó tekintet ül. A pici tündér most nem helyálló, mivel akibe most belebotlott az is kisebb nála.*
- Minden rendben?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.14 17:57:49, a következő indokkal:
Világidegen szavak javítása, törlése.
//Mofeta//
*Utcákon sétál a derűs ábrázatával együtt, és közben eregeti a párát, ami egy kis idő után egyre haloványabbá válik, miközben csinálja. Nemsokára be is fejezi, mivel nem az igazi innentől.*
~ Ez jól esett.~
*Szívja magába a hideg levegőt, utána már csak a városnézésre koncentrál mintsem gyerekes játszadozásra. Legszívesebben bekopogtatna valahová, de egyelőre inkább; az utcák érdekesebbek a számára, sajnos vagy nem sajnos a tündérkének ez a világ a természetes. Aki ránéz, csak egy csepp gyermeket lát, és a mosolya teljesen fülig ér. Vagy lehet nem is ezért bámulják meg? Télen nem fedi más a kicsiny testét, csak egy köpeny, amit úgy hord mint egy tóga. Ez a tény nem különösebben zavarja.*
~ Ilyenkor mindenki, hogy beöltözik? Pedig olyan kellemes ilyenkor az időjárás.~
*Már akinek. Vajon a fajtársai is hasonlóképpen vélekednek erről? Nem sokat ismerhetett meg, illetve hallott az erdei fajtársaikról, akikről nem sok jót lehet hallani mostanság. Remélhetőleg, azok csak pletykák, de arra sajnos nincs garancia, miszerint nincs-e valami igazság tartalma, azoknak a sztoriknak.
Viszont ezekbe a szörnyűségekbe nem szeretne belegondolni. A tettek nélküli sajnálattal pedig nem sok mindent érne el.
Amikor meglát egy érdekesebb házat, fejével folyamatosan követi, miközben halad előre. Még mielőtt háta mögé kerülne, fordul egyet, és háttal megy tovább.*
~ Hűha!~
*Ennyi fut át az agyán, továbbá egy kicsit ki is zárja a külvilág többi részét. A tarkóján nincs szeme, és egyszer csak neki megy valakinek vagy valaminek. Ez persze várható volt, viszont alig nyom tizenkét kilót, s amúgy sem közlekedik gyorsan, hogy bárkinek vagy bárminek kárt tudna okozni.
Abban a pillanatban, mikor a szárnyai ellenállásba ütköznek, máris megfordul.*
- Jaj ne! Kérem bocsásson meg, nem volt szándékos.
*Egyből szabadkozik, mert nem igen tolerálják az idegenek, hogy csakúgy valaki beléjük botlik.
Ahogy tisztul kép, látja, hogy nem fölfelé kell nézni hanem lefelé, elég bizarr az ő részéről, hiszen a játszadozó gyerek is sokszor nagyobbak Notaliánál. Amennyiben, ha rosszul mérte fel az ütközést, akkor természetesen, segítőkezet nyújt a másiknak, aki szemmel láthatóan küzd a hideggel szemben.*
~ Ki lehet?~
*Kíváncsiság az mindig ott van. A sok rétegű ruha alatt lévő személy kiléte nem egyértelmű, hogy mégis kivel állhat szemben, azonban nem gondol arra, hogy egy gyerekkel futott volna össze. (Akkor a szüleinek is a közelben kéne lennie.) Ha a másik fél ránéz Notaliára, akkor láthat, egy igen legén öltözött, tündért, akinek az arcára egy aggódó tekintet ül. A pici tündér most nem helyálló, mivel akibe most belebotlott az is kisebb nála.*
- Minden rendben?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.14 17:57:49, a következő indokkal:
Világidegen szavak javítása, törlése.
7233. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-13 19:28:18
Üzenet elküldve: 2016-12-13 19:28:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hosszúház//
*A hadnagy invitálását a leülést illetően hálás mosollyal köszöni meg. Leteszi magát egy székre az asztalhoz. A sültes tálhoz csak addig nyúl, míg arrébb tolja, hogy két könyökének helyet csináljon. Köszöni szépen, nem éhes éppen most kelt fel az asztaltól. Ellenben álmos. Nagyon.
Kezeibe temeti arcát és fáradtságtól könnyes szemekkel figyeli a közlegény beszámolóját. Nem lesz tőle okosabb. Mióta kérlel Aoneer bárkit is? És ha nem az ő ötlete volt, hogy keressék meg Zianát és Cotyst, akkor kié? Gerincén egyre erősebb bizsergés formájában kúszik végig a kényelmetlen érzés, hogy valami baj van. De mi?
A jelentés végeztével a hadnagy nem változtat az előzetes terveken és aludni küldi őket. Kissé imbolyogva áll fel és indul kifelé.*
-Jó éjt, hadnagy!
*Hangja rekedten, reszelősen szól.
Az ajtó előtt az ork közlegényen és kutyáján hajszál híján átesik. Egy pillanatig elmereng azon, hogy melléjük heveredik, de aztán erőt vesz magán és keres egy üres szobát, benne ággyal. Ledobálja a ruháit, fegyvereit aztán egy szál ingben arccal előle bukik a párnák közé. Még eszébe jut, hogy legalább egyik tőrét a keze ügyébe kéne helyeznie, de az óvatosságon győz a fáradtság és rajtaütés szerűen álomba zuhan.*
//Napváltás//
*A nap első sugaraira ébred. Gyorsan felöltözik, lehetőség szerint kissé kifényesítve csizmáját, bőrvértjét, aztán elindul megkeresni Zianát és a többi Városőrt. Végére kell járnia a dolgoknak. És mihamarabb haza kell menniük. De legelőször ennie kéne valamit. Az alvás határozottan jót tett testének, lelkének egyaránt, immáron újra egy határozott és tettre kész Ald'as őrmester robog ki az udvarra.*
-Látta valaki Ziana hadnagyot?
*Kérdi az arra járóktól, pont úgy ahogyan tegnap is. Ezen halványan elmosolyodik magában. Tudja jól, hogy a szobájában már hiába is kutatna utána.*
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.13 19:32:06
*A hadnagy invitálását a leülést illetően hálás mosollyal köszöni meg. Leteszi magát egy székre az asztalhoz. A sültes tálhoz csak addig nyúl, míg arrébb tolja, hogy két könyökének helyet csináljon. Köszöni szépen, nem éhes éppen most kelt fel az asztaltól. Ellenben álmos. Nagyon.
Kezeibe temeti arcát és fáradtságtól könnyes szemekkel figyeli a közlegény beszámolóját. Nem lesz tőle okosabb. Mióta kérlel Aoneer bárkit is? És ha nem az ő ötlete volt, hogy keressék meg Zianát és Cotyst, akkor kié? Gerincén egyre erősebb bizsergés formájában kúszik végig a kényelmetlen érzés, hogy valami baj van. De mi?
A jelentés végeztével a hadnagy nem változtat az előzetes terveken és aludni küldi őket. Kissé imbolyogva áll fel és indul kifelé.*
-Jó éjt, hadnagy!
*Hangja rekedten, reszelősen szól.
Az ajtó előtt az ork közlegényen és kutyáján hajszál híján átesik. Egy pillanatig elmereng azon, hogy melléjük heveredik, de aztán erőt vesz magán és keres egy üres szobát, benne ággyal. Ledobálja a ruháit, fegyvereit aztán egy szál ingben arccal előle bukik a párnák közé. Még eszébe jut, hogy legalább egyik tőrét a keze ügyébe kéne helyeznie, de az óvatosságon győz a fáradtság és rajtaütés szerűen álomba zuhan.*
//Napváltás//
*A nap első sugaraira ébred. Gyorsan felöltözik, lehetőség szerint kissé kifényesítve csizmáját, bőrvértjét, aztán elindul megkeresni Zianát és a többi Városőrt. Végére kell járnia a dolgoknak. És mihamarabb haza kell menniük. De legelőször ennie kéne valamit. Az alvás határozottan jót tett testének, lelkének egyaránt, immáron újra egy határozott és tettre kész Ald'as őrmester robog ki az udvarra.*
-Látta valaki Ziana hadnagyot?
*Kérdi az arra járóktól, pont úgy ahogyan tegnap is. Ezen halványan elmosolyodik magában. Tudja jól, hogy a szobájában már hiába is kutatna utána.*
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.13 19:32:06
7232. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:58:20
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:58:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hosszúház//
*Figyelmesen hallgat, alaposan kínlódik, és sűrűn homlok ráncol. Választ minden ki sem mondott kérdésére nem kap. Nem baj, kivárja, legalább gyorsan letudták ezt is.*
-Öhm. Ezt majd még gyakoroljuk.
*Dörzsöli meg arcát fáradtan, egyúttal töröl le róla egy adag könnyet.*
-A terv nem változott, holnap hajnalban indulunk.
*Biccent őrmestere felé, kivel ezt már előzőleg megbeszélték.*
-Most pihenjetek, leléphettek.
*Ő persze marad, fáj, piál, és elmélkedik azon kitől kaphatott Aon parancsot a felkutatására, és miért. Sok-sok temérdek furcsaság bújik meg itt, ebben bizonyos, ahogy abban is, válaszokat már csak a városban kaphat kérdéseire.
Az este egy jelentős részét kétségek, és fájdalmak között tölti, elhanyagolható mértékét álomba zuhanva, ahogy a kín, és az elmúlt napok kimerítő megpróbáltatásai felülkerekednek rajta.*
//Napváltás//
*Korán ébred, még virradat előtt, némi elégedettséggel efelett, hogy jobbja már nem fáj, viszont rendeltetésszerűen mozog. Így hamar kapja fel a csizmát, igazít megviselt öltözékén, kócos haján, majd halkan settenkedve hagyja el a szobát, óvatosan lépve át az alvó orkon, amúgy cuki, meg édes, amellett, hogy láthatóan városőr. Igazán helyes, ahogy ennyire szívén viseli hadnagya sorsát, álmát. Így mire Ord ébred már hiába döngeti az ajtót, nincs a mögött senki, kit zavarhat.
Zia kifejezetten éberen kóvályog, a hajnali szürkületben, hogy valamely helybélit leakasztva elsorolja óhajait, melyek tiszta ruha, mosdóvíz, abból nem kell sok, papír, penna, ló, és az aláírandó okmányok.*
*Figyelmesen hallgat, alaposan kínlódik, és sűrűn homlok ráncol. Választ minden ki sem mondott kérdésére nem kap. Nem baj, kivárja, legalább gyorsan letudták ezt is.*
-Öhm. Ezt majd még gyakoroljuk.
*Dörzsöli meg arcát fáradtan, egyúttal töröl le róla egy adag könnyet.*
-A terv nem változott, holnap hajnalban indulunk.
*Biccent őrmestere felé, kivel ezt már előzőleg megbeszélték.*
-Most pihenjetek, leléphettek.
*Ő persze marad, fáj, piál, és elmélkedik azon kitől kaphatott Aon parancsot a felkutatására, és miért. Sok-sok temérdek furcsaság bújik meg itt, ebben bizonyos, ahogy abban is, válaszokat már csak a városban kaphat kérdéseire.
Az este egy jelentős részét kétségek, és fájdalmak között tölti, elhanyagolható mértékét álomba zuhanva, ahogy a kín, és az elmúlt napok kimerítő megpróbáltatásai felülkerekednek rajta.*
//Napváltás//
*Korán ébred, még virradat előtt, némi elégedettséggel efelett, hogy jobbja már nem fáj, viszont rendeltetésszerűen mozog. Így hamar kapja fel a csizmát, igazít megviselt öltözékén, kócos haján, majd halkan settenkedve hagyja el a szobát, óvatosan lépve át az alvó orkon, amúgy cuki, meg édes, amellett, hogy láthatóan városőr. Igazán helyes, ahogy ennyire szívén viseli hadnagya sorsát, álmát. Így mire Ord ébred már hiába döngeti az ajtót, nincs a mögött senki, kit zavarhat.
Zia kifejezetten éberen kóvályog, a hajnali szürkületben, hogy valamely helybélit leakasztva elsorolja óhajait, melyek tiszta ruha, mosdóvíz, abból nem kell sok, papír, penna, ló, és az aláírandó okmányok.*
7231. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:35:18
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:35:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hosszúház//
*Számított rá, hogy most jön az a rész, mikor az illetékes hiányában neki kell elszámolni a volt őrmester tetteiről. Nem nagyon töpreng ezen, mert minél többet gondolkozik, annál nagyobb ingert érez a homlokráncolásra és egyre több kérdés fogalmazódik meg benne a vezetőjük megfontoltságával kapcsolatban. Jobb inkább nem agyalni. Vagy nem ezen. Tiszteleg és jelent, amennyire tud, a hadnagy óhajai szerint.*
-Nem tudom, Aoneer miért kapta ezt a kküldetést. Tegnap este, a harcból hazatértek ünneplésekor kaptam a parancsot tőle magától... *Itt megakad. Aoneer tulajdonképpen megkérte, parancsot már nem adhatott. Bevallja? Ez felveti az ő felelősségét is és az istenek se tudják, mit kavarhat a vörös, aki, ahogy a dolgok kinéznek, a felettese, gyakorlatilag kezében az élete. Lélekben vállat von, nem pont most fog elkezdeni mások szava mögé bújni.*
-Rosszul mondtam. _Megkért_ engem és néhány másik közlegényt, ahogy néztem, mind újonc, hogy segítsük Ziana hadnagy felkutatását. Egy kisebb kitérőt leszámítva probléma nélkül érkeztünk estére Amon Ruadh alá. Itt Aoneer engem és az apródját, egy kisfiút küldött a hadnagy keresésére a falak mögött, a többieknek a döntésére bízta, hogy vele tartanak a tavernába, vagy bejönnek. Egy ork közlegény tartott még velünk. Elvileg mindketten odakint vannak. *Hátrafelé int.*
-Ennyi történt.
*A hellyel, étellel kínálást udvariasan visszautasítja. Beteg elől nem akarja elenni a vacsoráját, az ülés ellen pedig lovagláshoz nem szokott ülepe tiltakozik.*
-Köszönöm, inkább állnék.
*Az egyébként sem erőltetett vigyázzban állást viszont végleg feladja, kényelmes tartásban várja a tiszt válaszát.*
*Számított rá, hogy most jön az a rész, mikor az illetékes hiányában neki kell elszámolni a volt őrmester tetteiről. Nem nagyon töpreng ezen, mert minél többet gondolkozik, annál nagyobb ingert érez a homlokráncolásra és egyre több kérdés fogalmazódik meg benne a vezetőjük megfontoltságával kapcsolatban. Jobb inkább nem agyalni. Vagy nem ezen. Tiszteleg és jelent, amennyire tud, a hadnagy óhajai szerint.*
-Nem tudom, Aoneer miért kapta ezt a kküldetést. Tegnap este, a harcból hazatértek ünneplésekor kaptam a parancsot tőle magától... *Itt megakad. Aoneer tulajdonképpen megkérte, parancsot már nem adhatott. Bevallja? Ez felveti az ő felelősségét is és az istenek se tudják, mit kavarhat a vörös, aki, ahogy a dolgok kinéznek, a felettese, gyakorlatilag kezében az élete. Lélekben vállat von, nem pont most fog elkezdeni mások szava mögé bújni.*
-Rosszul mondtam. _Megkért_ engem és néhány másik közlegényt, ahogy néztem, mind újonc, hogy segítsük Ziana hadnagy felkutatását. Egy kisebb kitérőt leszámítva probléma nélkül érkeztünk estére Amon Ruadh alá. Itt Aoneer engem és az apródját, egy kisfiút küldött a hadnagy keresésére a falak mögött, a többieknek a döntésére bízta, hogy vele tartanak a tavernába, vagy bejönnek. Egy ork közlegény tartott még velünk. Elvileg mindketten odakint vannak. *Hátrafelé int.*
-Ennyi történt.
*A hellyel, étellel kínálást udvariasan visszautasítja. Beteg elől nem akarja elenni a vacsoráját, az ülés ellen pedig lovagláshoz nem szokott ülepe tiltakozik.*
-Köszönöm, inkább állnék.
*Az egyébként sem erőltetett vigyázzban állást viszont végleg feladja, kényelmes tartásban várja a tiszt válaszát.*
7230. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:11:52
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:11:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*A nap első sugarai már ébren találják a hosszúház egyik kicsiny szobájában. Ágyának szélén ül, talpai a hideg földön, mereven helyezkednek el. Alkarjait combjára támasztja, s hideg tekintettel mered a földre. Hiába a kényelmes ágy, a hosszú út úgy kicsinálta idegeit, hogy jó időbe bele fog telni, mire alhat egy jót. Többször felriadt az éjjel, magához húzta a koponyát, majd elaludt ismét, hogy aztán egy fertállyal később ismét rémálmoktól zihálva szerezze vissza éberségét.
Nem tudja, mióta ülhet az ágy szélén, de úgy gondolja ideje végre kikelni. A munkát el kell kezdeni, s nem akarja, hogy első napján a főnök zörögjön ajtaján. Nem akarja mihasznának érezni magát.
Feláll hát, hogy magára öltse mindazt, amit előző éjjel levetett. Mindent ugyanúgy elhelyez, ahogy tegnap állt rajta. Vértjét erősen szorítja meg, patás koponyáját vállára oly keményen köti fel, hogy félő az kettétörik. Mielőtt kesztyűjét felhúzná, hideg vízzel locsolja le arcát, hogy aztán egyik rongyában megtörölje. Csak nagyanyja pipáját veszi magához, ezt az egyet sosem hagyná ott sehol. Előbb feledkezne meg patás barátjáról, kinek patái, már dekádokkal ezelőtt porrá válhatott.
Előveszi tegnap este kapott kulcsát, s kinyitja vele az ajtót, hogy miután kilépett csendesen bezárhassa. Puha léptekkel vonul végig a házon, hogy odakint mélyen belélegezze a friss téli levegőt.
A háztól eltávolodik, szembe kerül a nagy erőddel, s az azt körül ölelő fallal. Elmélázik a nagy épület minden fenségességén.*
*A nap első sugarai már ébren találják a hosszúház egyik kicsiny szobájában. Ágyának szélén ül, talpai a hideg földön, mereven helyezkednek el. Alkarjait combjára támasztja, s hideg tekintettel mered a földre. Hiába a kényelmes ágy, a hosszú út úgy kicsinálta idegeit, hogy jó időbe bele fog telni, mire alhat egy jót. Többször felriadt az éjjel, magához húzta a koponyát, majd elaludt ismét, hogy aztán egy fertállyal később ismét rémálmoktól zihálva szerezze vissza éberségét.
Nem tudja, mióta ülhet az ágy szélén, de úgy gondolja ideje végre kikelni. A munkát el kell kezdeni, s nem akarja, hogy első napján a főnök zörögjön ajtaján. Nem akarja mihasznának érezni magát.
Feláll hát, hogy magára öltse mindazt, amit előző éjjel levetett. Mindent ugyanúgy elhelyez, ahogy tegnap állt rajta. Vértjét erősen szorítja meg, patás koponyáját vállára oly keményen köti fel, hogy félő az kettétörik. Mielőtt kesztyűjét felhúzná, hideg vízzel locsolja le arcát, hogy aztán egyik rongyában megtörölje. Csak nagyanyja pipáját veszi magához, ezt az egyet sosem hagyná ott sehol. Előbb feledkezne meg patás barátjáról, kinek patái, már dekádokkal ezelőtt porrá válhatott.
Előveszi tegnap este kapott kulcsát, s kinyitja vele az ajtót, hogy miután kilépett csendesen bezárhassa. Puha léptekkel vonul végig a házon, hogy odakint mélyen belélegezze a friss téli levegőt.
A háztól eltávolodik, szembe kerül a nagy erőddel, s az azt körül ölelő fallal. Elmélázik a nagy épület minden fenségességén.*
7229. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:01:32
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:01:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hosszúház//
//NAPVÁLTÁS//
*Az éjszakát a keresett tiszt lakosztálya előtt tölti. Nem tudja hogy került oda, de a kutyája nedves orrának békés noszogatására ébred.*
-Asema? *pillant föl, majd gyorsan tudatosul benne a helyzet. Mint aki másnapos, elég ügyetlenül, sikerül talpra állnia. Ám a műveletet mégsem koronázza siker. Orkunk azzal a lendülettel amellyel felemelte az ülepét, nekiesik az ajtónak. Reméli a bent lévők nem hallják ahogy a feje koppan az ajtón majd a küszöbön. Nem történik nagyobb baj, az ajtó csukva marad. A hű eb egy nagyobb ugrással gazdája mellett terem. Szelíden nyalogatni kezdi az ügyetlen zöldséget.*
-Kösz kislány! *vakargatja meg Ull hálából Asema füle tövét.* Már csak azt lenne jó tudni, hogy hol vannak a többiek. *pattan föl, immár precízebb mozdulattal. Ekkor döbben rá a nagy problémára. Sikerült a fejével hatalmas zörejt keltenie az, állítólag, elég rossz állapotban lévő tiszt ajtaján.*
-Azt hiszem nagy bajban vagyunk kedves! *pillant kutyájára.*
//NAPVÁLTÁS//
*Az éjszakát a keresett tiszt lakosztálya előtt tölti. Nem tudja hogy került oda, de a kutyája nedves orrának békés noszogatására ébred.*
-Asema? *pillant föl, majd gyorsan tudatosul benne a helyzet. Mint aki másnapos, elég ügyetlenül, sikerül talpra állnia. Ám a műveletet mégsem koronázza siker. Orkunk azzal a lendülettel amellyel felemelte az ülepét, nekiesik az ajtónak. Reméli a bent lévők nem hallják ahogy a feje koppan az ajtón majd a küszöbön. Nem történik nagyobb baj, az ajtó csukva marad. A hű eb egy nagyobb ugrással gazdája mellett terem. Szelíden nyalogatni kezdi az ügyetlen zöldséget.*
-Kösz kislány! *vakargatja meg Ull hálából Asema füle tövét.* Már csak azt lenne jó tudni, hogy hol vannak a többiek. *pattan föl, immár precízebb mozdulattal. Ekkor döbben rá a nagy problémára. Sikerült a fejével hatalmas zörejt keltenie az, állítólag, elég rossz állapotban lévő tiszt ajtaján.*
-Azt hiszem nagy bajban vagyunk kedves! *pillant kutyájára.*
7228. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-13 17:34:09
Üzenet elküldve: 2016-12-13 17:34:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Szabadidő//
*Egy hosszúházat, a sajátját már sikerült ugyan felfedeznie, a többiről azonban fogalma sincs, hogy kiket és miket rejthet pontosan. Bár lenyűgözte a Tanácskozás Termének szép épülete, de maguk a lakók mégis jobban érdeklik. Kopogtatni persze egy helyre sem mer, hiszen nem ismeri a járást, és nem szeretne lábatlankodni, nézelődni viszont elvileg szabad. Mivel korán kelt, így azt figyeli meg, hogy mely házból kik lépnek elő, és feljegyzi mindannyiukat. Még egy kis térképet is skiccel magának, de csak nagyon hevenyészett módon. Minden esetben, ha valakinek még a nevére is emlékszik a megbeszélésről, rendkívül megörül, és azt is a könyvébe írja. Úgy vette észre, hogy itt mindenki mindenkit ismer, így pedig nagy hátrányban van, amit be kell pótolnia. Főleg azért, mert úgy tűnik mégsem kapta meg a feladatot, ami ugyan letöri kissé, szomorkodik is miatta, ám nem az a fajta, aki egy kudarc után feladná.*
~Nem értem. Igazán szólhatott volna valaki, hogy mégsem minket választottak. Tudom, hogy újonc vagyok, és egy szavam nem lehet, de akkor sem volt szép tőlük! Még nem is tudtam olyan pihentetően aludni, mert egész végig azon aggódtam, hogy mikor töri rám Achim Mester az ajtót, hogy elkéstem, és már rég ott kéne lennem valahol, és azt nekem tudnom kellett volna magamtól is...~
*Ezen aggodalmak jó részét inkább csak utólag gondolja hozzá az éjszakájához, hiszen bár valóban nyugtalankodott egy keveset, aludni azért jól aludt. Így ténfereg tehát a városban, figyelve az embereket és egyéb fajokat, rajzolgatva a könyvébe, és várva arra, hogy valaki végre észrevegye, hogy nem csinál semmit. Főleg azért, mert kint kezd hideg lenni, ő pedig a több réteg ruha ellenére is didereg, de úgy véli, ha bezárkózna akkor még azt hihetnék, hogy az egész napot átalussza, és kipenderítenék lustaság miatt. Így legalább kissé dacosan ugyan, de annál látványosabban várja a feladatot, amit már rég meg kellett volna kapnia.*
*Egy hosszúházat, a sajátját már sikerült ugyan felfedeznie, a többiről azonban fogalma sincs, hogy kiket és miket rejthet pontosan. Bár lenyűgözte a Tanácskozás Termének szép épülete, de maguk a lakók mégis jobban érdeklik. Kopogtatni persze egy helyre sem mer, hiszen nem ismeri a járást, és nem szeretne lábatlankodni, nézelődni viszont elvileg szabad. Mivel korán kelt, így azt figyeli meg, hogy mely házból kik lépnek elő, és feljegyzi mindannyiukat. Még egy kis térképet is skiccel magának, de csak nagyon hevenyészett módon. Minden esetben, ha valakinek még a nevére is emlékszik a megbeszélésről, rendkívül megörül, és azt is a könyvébe írja. Úgy vette észre, hogy itt mindenki mindenkit ismer, így pedig nagy hátrányban van, amit be kell pótolnia. Főleg azért, mert úgy tűnik mégsem kapta meg a feladatot, ami ugyan letöri kissé, szomorkodik is miatta, ám nem az a fajta, aki egy kudarc után feladná.*
~Nem értem. Igazán szólhatott volna valaki, hogy mégsem minket választottak. Tudom, hogy újonc vagyok, és egy szavam nem lehet, de akkor sem volt szép tőlük! Még nem is tudtam olyan pihentetően aludni, mert egész végig azon aggódtam, hogy mikor töri rám Achim Mester az ajtót, hogy elkéstem, és már rég ott kéne lennem valahol, és azt nekem tudnom kellett volna magamtól is...~
*Ezen aggodalmak jó részét inkább csak utólag gondolja hozzá az éjszakájához, hiszen bár valóban nyugtalankodott egy keveset, aludni azért jól aludt. Így ténfereg tehát a városban, figyelve az embereket és egyéb fajokat, rajzolgatva a könyvébe, és várva arra, hogy valaki végre észrevegye, hogy nem csinál semmit. Főleg azért, mert kint kezd hideg lenni, ő pedig a több réteg ruha ellenére is didereg, de úgy véli, ha bezárkózna akkor még azt hihetnék, hogy az egész napot átalussza, és kipenderítenék lustaság miatt. Így legalább kissé dacosan ugyan, de annál látványosabban várja a feladatot, amit már rég meg kellett volna kapnia.*
7227. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-13 13:53:05
Üzenet elküldve: 2016-12-13 13:53:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//NAPVÁLTÁS//
*A reggeli napfény első sugarai hatolnak be a szobájába, amit vendégként kapott. Álmosan bújik ki a meleg takaró alól. A szobába készített mosdótálban megmosakodik majd felölti magára a ruháit. Még reggelit is készítettek neki, amit jóízűen elfogyaszt. Az este sikerült az úrnővel minden fontos részletet megbeszélniük a fogadóbéli munkájával kapcsolatban. Már alig várja, hogy elkezdhesse az új munkakörét. Miután felöltözött és összeszedte minden holmiját, útra készen indul el a póniját megkeresni, hogy elindulhasson a Vaskorsóba felmérni a terepet. Viszonylag hamar megtalálja az istállót, ahol a póniját jól tartották az este folyamán. Kivezeti a hátasát majd mellette sétálva a kapu környékére gyalogol. Amíg ki nem nyitják a kaput addig kénytelen várakozni, viszont addig is nézelődik a vashegyi birodalomban.*
*A reggeli napfény első sugarai hatolnak be a szobájába, amit vendégként kapott. Álmosan bújik ki a meleg takaró alól. A szobába készített mosdótálban megmosakodik majd felölti magára a ruháit. Még reggelit is készítettek neki, amit jóízűen elfogyaszt. Az este sikerült az úrnővel minden fontos részletet megbeszélniük a fogadóbéli munkájával kapcsolatban. Már alig várja, hogy elkezdhesse az új munkakörét. Miután felöltözött és összeszedte minden holmiját, útra készen indul el a póniját megkeresni, hogy elindulhasson a Vaskorsóba felmérni a terepet. Viszonylag hamar megtalálja az istállót, ahol a póniját jól tartották az este folyamán. Kivezeti a hátasát majd mellette sétálva a kapu környékére gyalogol. Amíg ki nem nyitják a kaput addig kénytelen várakozni, viszont addig is nézelődik a vashegyi birodalomban.*
7226. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-12 21:09:01
Üzenet elküldve: 2016-12-12 21:09:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hrothgaar//
*Nem is próbálja leplezni meglepettségét, olyan hirtelen érik a szavak. Teljes mértékben arra számított, hogy ma éjjel még a vendég számba veszik. Ő is gondolkodhatna hasonlóan, mint a férfi, gyorsan mennek itt a dolgok. Neki nem volt min gondolkodnia mielőtt elfogadta a munkára vonatkozó ajánlatot, nem veszíthetett, vagy marad és lesz pénze, tiszta ágya, fedél a feje fölött, vagy megy, és akkor tölthet még egy napot a hangyákkal. Akármennyire is kecsegtető a vörös hangyauraságok harapása a sejhaján, ma inkább ágyban aludna.
Bólint egyet, mikor felájul csodálatából és követi a törpét a házak között. Szemét közben nyitva tartja, hogy ha kell, akkor visszataláljon oda ahonnan jött, és nem szívesen gondolkodik ilyenen, de ha kell, akkor sietve távozhasson.
Felfigyel arra, hogy az eddigi magabiztos törpe hangot egy lágyabb váltja fel, s ennek meg is tudja az okát. Ismét fél szemöldökét hívja segítségül arcának kifejezéséhez. Távol álljon tőle a zajongás, de azért nem is most fogja elkezdeni csak azért, hogy megtudhassa, az a hadnagy mennyire van harapós kedvében. A benne rejtőző bestia biztosan ezt tenné, még jó hogy ennek a cukorfalatnak nem áll hatalmában rátörni az ajtót a betegre. Hamarosan mindenki halott lenne, talán még a törpe is. Lehet, hogy leterített egy medgoly rettenetet, de egy harcias ember nővel, ki nem tudja kipihenni bajait, még a legbátrabb legendás hősök sem mernének kikezdeni.*
- Egyedül? *Teszi fel a kérdést, melyre nem is vár választ. A duhajkodáshoz legkevesebb három lélekre van szükség az ő olvasatában. A ma éjszaka nem lesz rendbontástól hemzsegő. Hangját maga is leengedi a biztonság kedvéért.
Amikor az ajtóhoz érnek, s az feltárul szemei előtt, olyan érzés fogja el, mintha most nyitotta volna ki az egyik ősi király régen elveszett kincses kamráját, ahol csak úgy szikráznak az aranyak, ezüstök és mindenféle mesebeli drágakövek. Térde elgyengül a látványtól, állát pedig csaknem a padlón felejti. Nem is teljes egészében a látvány babonázza meg, hanem, hogy ez az övé és semmit nem adott érte.*
~Még, némber… még.~
*Igyekszik összeszedni magát, ám legszívesebben fittyet hányna a férfira és hatalmas döngő léptekkel vetné magát a kényelmes ágy rejtekébe örökre. Végül csak kihúzza magát és türelmesen fogadja el a felé nyújtott kulcsot. Bólint a szavakra, majd még mielőtt a férfi lelépne ő is megszólal.*
- Köszönöm. *Mondja halkan, ki tudja, hogy a hadnagyra való tekintettel, vagy még nem ocsúdott fel az ámulatából. A végén ő is odaint a távozónak. Magának is alig meri bevallani, hogy alig várta már, hogy végre egyedül legyen. Habár az egyedüllétből eddig is kijárt neki, úgyhogy inkább alig várta, hogy kettesben legyen ama ággyal. Még egy kurtizán is bele pirulna, ha látná, hogy milyen vággyal tekint a kóbor elf a dunnákkal megrakott, párnákkal ékesített, fából faragott csodára.
Ma este már el nem hagyja ezt a szobát. Nincs az az éhség, ami innen kiűzheti. Bezárja maga mögött az ajtót és rá is fordítja a kulcsot. Azt se tudja, mivel kezdje, mielőtt fejest ugrana a takarók közé. Az első és legfontosabb a vackainak elhelyezése. Régi pipája, fából faragott henger dobozkája, kesztyűi az éjjeliszekrényen találnak helyet. Patás barátjának koponyáját is leoldja válláról.*
- Szia, vállvért. *Mosolyog, ahogy fejmagasságban tartja az áll nélküli koponyát. A fekete szemgödrök nem mutatnak nagy lelkesedést a helyváltoztatás iránt, de legalább nem is tiltakoznak. Az ágy párnáján kap helyet.
Aztán kabátját veti le a két szék közül a közelebbire, majd vértjének pántjait bontja ki, aztán hosszú zokniit húzza le, bakancsostul. Alsóneműben és egy ujjatlan, zöld felsőben oson be a vastag dunnák alá. Kirázza a hideg a hűvös ágytól. Elmosolyodik, ilyen jót már nem érzett egy ideje. Túl hosszú ideje.
Tenyerét az állat koponyára téve nyomja el az álom.*
*Nem is próbálja leplezni meglepettségét, olyan hirtelen érik a szavak. Teljes mértékben arra számított, hogy ma éjjel még a vendég számba veszik. Ő is gondolkodhatna hasonlóan, mint a férfi, gyorsan mennek itt a dolgok. Neki nem volt min gondolkodnia mielőtt elfogadta a munkára vonatkozó ajánlatot, nem veszíthetett, vagy marad és lesz pénze, tiszta ágya, fedél a feje fölött, vagy megy, és akkor tölthet még egy napot a hangyákkal. Akármennyire is kecsegtető a vörös hangyauraságok harapása a sejhaján, ma inkább ágyban aludna.
Bólint egyet, mikor felájul csodálatából és követi a törpét a házak között. Szemét közben nyitva tartja, hogy ha kell, akkor visszataláljon oda ahonnan jött, és nem szívesen gondolkodik ilyenen, de ha kell, akkor sietve távozhasson.
Felfigyel arra, hogy az eddigi magabiztos törpe hangot egy lágyabb váltja fel, s ennek meg is tudja az okát. Ismét fél szemöldökét hívja segítségül arcának kifejezéséhez. Távol álljon tőle a zajongás, de azért nem is most fogja elkezdeni csak azért, hogy megtudhassa, az a hadnagy mennyire van harapós kedvében. A benne rejtőző bestia biztosan ezt tenné, még jó hogy ennek a cukorfalatnak nem áll hatalmában rátörni az ajtót a betegre. Hamarosan mindenki halott lenne, talán még a törpe is. Lehet, hogy leterített egy medgoly rettenetet, de egy harcias ember nővel, ki nem tudja kipihenni bajait, még a legbátrabb legendás hősök sem mernének kikezdeni.*
- Egyedül? *Teszi fel a kérdést, melyre nem is vár választ. A duhajkodáshoz legkevesebb három lélekre van szükség az ő olvasatában. A ma éjszaka nem lesz rendbontástól hemzsegő. Hangját maga is leengedi a biztonság kedvéért.
Amikor az ajtóhoz érnek, s az feltárul szemei előtt, olyan érzés fogja el, mintha most nyitotta volna ki az egyik ősi király régen elveszett kincses kamráját, ahol csak úgy szikráznak az aranyak, ezüstök és mindenféle mesebeli drágakövek. Térde elgyengül a látványtól, állát pedig csaknem a padlón felejti. Nem is teljes egészében a látvány babonázza meg, hanem, hogy ez az övé és semmit nem adott érte.*
~Még, némber… még.~
*Igyekszik összeszedni magát, ám legszívesebben fittyet hányna a férfira és hatalmas döngő léptekkel vetné magát a kényelmes ágy rejtekébe örökre. Végül csak kihúzza magát és türelmesen fogadja el a felé nyújtott kulcsot. Bólint a szavakra, majd még mielőtt a férfi lelépne ő is megszólal.*
- Köszönöm. *Mondja halkan, ki tudja, hogy a hadnagyra való tekintettel, vagy még nem ocsúdott fel az ámulatából. A végén ő is odaint a távozónak. Magának is alig meri bevallani, hogy alig várta már, hogy végre egyedül legyen. Habár az egyedüllétből eddig is kijárt neki, úgyhogy inkább alig várta, hogy kettesben legyen ama ággyal. Még egy kurtizán is bele pirulna, ha látná, hogy milyen vággyal tekint a kóbor elf a dunnákkal megrakott, párnákkal ékesített, fából faragott csodára.
Ma este már el nem hagyja ezt a szobát. Nincs az az éhség, ami innen kiűzheti. Bezárja maga mögött az ajtót és rá is fordítja a kulcsot. Azt se tudja, mivel kezdje, mielőtt fejest ugrana a takarók közé. Az első és legfontosabb a vackainak elhelyezése. Régi pipája, fából faragott henger dobozkája, kesztyűi az éjjeliszekrényen találnak helyet. Patás barátjának koponyáját is leoldja válláról.*
- Szia, vállvért. *Mosolyog, ahogy fejmagasságban tartja az áll nélküli koponyát. A fekete szemgödrök nem mutatnak nagy lelkesedést a helyváltoztatás iránt, de legalább nem is tiltakoznak. Az ágy párnáján kap helyet.
Aztán kabátját veti le a két szék közül a közelebbire, majd vértjének pántjait bontja ki, aztán hosszú zokniit húzza le, bakancsostul. Alsóneműben és egy ujjatlan, zöld felsőben oson be a vastag dunnák alá. Kirázza a hideg a hűvös ágytól. Elmosolyodik, ilyen jót már nem érzett egy ideje. Túl hosszú ideje.
Tenyerét az állat koponyára téve nyomja el az álom.*
7225. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-12 21:06:30
Üzenet elküldve: 2016-12-12 21:06:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
*Az igaz, hogy sok rémséges sztorit hallott Vashegyről, de összességében eddig nincs oka távoznia, volt egy kis feladat, amit elintézett, volt ideje bőven erre. Nagy szerencséje van, hiszen Lea sem hajította ki, miután meglettek a szennyesek. Különben is hová mehetne?
A tündérke nem egy fázós típus, a ruhák számára csak díszítő elemek, mint másoknak az ékszerek, ha nem így lett volna akkor szegény már valahol, jégcsapként díszelegne, mivel nem tegnap került ki az utcára.
A volt szolgáló szobájában alszik, mint a tej, kis gombóc formát alkot, hiszen a ruha mosás azért kimerítette. Ahogy telnek múlnak az órák, végre eljön a másnap.
Arra ébred fel már, hogy valaki rántottát készít, s nagyon finom az illata. Amint kikászálódik az ágyból nyújtózik egyet, jól átmozgatja magát, s a szárnyait is, mint ahogy madarak is szokták.
Majd, kimegy a szobából, az illat irányába. Meglátja az asszonyt, aki már javában eszik. Csak egy pillanatra mutatkozik, mivel nem akarja megzavarni, az így is kellemetlen helyzet miatt. Senki sem szereti a váratlan vendégeket, főleg, akik nyakukon is marad, de remélhetőleg ez majd változni fog az idő haladtával, és legalább el fogják viselni a jelenlétét, vagy legalább nem nézik levegőnek.*
- Jó reggelt. *Tiszteletet, azért megadja, majd kimegy _konyhának_ vélt helyiségből.
Amint a reggelivel végzett a nő, akkor a kislány is neki lát a reggelinek. Nincsenek nagy igényei, de enni kell, és három lehetőség van a számára. Egy megkínálja Leandana, amire azonban igen kicsi az esély. Kettő készíthet magának reggelit a meglévő alapanyagokból, ami a rendelkezésre állhat a számára, legyen az száraz kenyér és víz, vagy esetleg készíthet magának egy tükörtojást. Amennyiben egyik opció sem valósul meg akkor kénytelen máshová mennie, hogy szerezzen egy kis elemózsiát. Viszont fizetni nem tud, legalábbis aranyban biztos nem.
Az asszony nem nagyon zavartatja magát, rögtön el is indul dolgára.*
~ És most?~
*Úgy látszik a levéllel nem nagyon foglalkozott, habár a jelentősége elveszett hiszen, visszament akkor.*
~ Nem mondta, hogy van bármi más feladatom. Amennyiben nincs ellenére, akkor egy kicsit szétnézek ebben a városban.~
*Kilép a hidegbe, és mikor meglátja a saját leheletét, nagyon mókásnak találja. Talpa nem nagyon érinti a talajt, a szárnyai segítségével, csak a lábujjhegyével érinti. Közben eljátssza, hogy pipázik, vagy dohányzik.
Jó ebből a szempontból Tüncike valóban gyermek. Széles mosollyal a száján, és közben nézi az _égimeszelőket_, egyelőre inkább szemlélődik, mint egy turista. Remélhetőleg nem fogják ezért megszólni, vagy kémnek vélni.*
*Az igaz, hogy sok rémséges sztorit hallott Vashegyről, de összességében eddig nincs oka távoznia, volt egy kis feladat, amit elintézett, volt ideje bőven erre. Nagy szerencséje van, hiszen Lea sem hajította ki, miután meglettek a szennyesek. Különben is hová mehetne?
A tündérke nem egy fázós típus, a ruhák számára csak díszítő elemek, mint másoknak az ékszerek, ha nem így lett volna akkor szegény már valahol, jégcsapként díszelegne, mivel nem tegnap került ki az utcára.
A volt szolgáló szobájában alszik, mint a tej, kis gombóc formát alkot, hiszen a ruha mosás azért kimerítette. Ahogy telnek múlnak az órák, végre eljön a másnap.
Arra ébred fel már, hogy valaki rántottát készít, s nagyon finom az illata. Amint kikászálódik az ágyból nyújtózik egyet, jól átmozgatja magát, s a szárnyait is, mint ahogy madarak is szokták.
Majd, kimegy a szobából, az illat irányába. Meglátja az asszonyt, aki már javában eszik. Csak egy pillanatra mutatkozik, mivel nem akarja megzavarni, az így is kellemetlen helyzet miatt. Senki sem szereti a váratlan vendégeket, főleg, akik nyakukon is marad, de remélhetőleg ez majd változni fog az idő haladtával, és legalább el fogják viselni a jelenlétét, vagy legalább nem nézik levegőnek.*
- Jó reggelt. *Tiszteletet, azért megadja, majd kimegy _konyhának_ vélt helyiségből.
Amint a reggelivel végzett a nő, akkor a kislány is neki lát a reggelinek. Nincsenek nagy igényei, de enni kell, és három lehetőség van a számára. Egy megkínálja Leandana, amire azonban igen kicsi az esély. Kettő készíthet magának reggelit a meglévő alapanyagokból, ami a rendelkezésre állhat a számára, legyen az száraz kenyér és víz, vagy esetleg készíthet magának egy tükörtojást. Amennyiben egyik opció sem valósul meg akkor kénytelen máshová mennie, hogy szerezzen egy kis elemózsiát. Viszont fizetni nem tud, legalábbis aranyban biztos nem.
Az asszony nem nagyon zavartatja magát, rögtön el is indul dolgára.*
~ És most?~
*Úgy látszik a levéllel nem nagyon foglalkozott, habár a jelentősége elveszett hiszen, visszament akkor.*
~ Nem mondta, hogy van bármi más feladatom. Amennyiben nincs ellenére, akkor egy kicsit szétnézek ebben a városban.~
*Kilép a hidegbe, és mikor meglátja a saját leheletét, nagyon mókásnak találja. Talpa nem nagyon érinti a talajt, a szárnyai segítségével, csak a lábujjhegyével érinti. Közben eljátssza, hogy pipázik, vagy dohányzik.
Jó ebből a szempontból Tüncike valóban gyermek. Széles mosollyal a száján, és közben nézi az _égimeszelőket_, egyelőre inkább szemlélődik, mint egy turista. Remélhetőleg nem fogják ezért megszólni, vagy kémnek vélni.*
7224. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-12 20:36:31
Üzenet elküldve: 2016-12-12 20:36:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Khrosas//
*Ahogy szó szót követ az elf és a törpe társalgásában, Hrothgaar szépen lassan úgy érzi, révbe ér a kettejük dolga. Igaz, a Medgoly-bocsok említésénél kissé fagyossá vált a hangulat, de azt leszámítva az elf leány nem tanúsított komoly ellenállást a rögtönzött kis "toborzó" hallatán.*
~Talán túl könnyen is belement. Ki tudja, mióta eszi már a fene egyedül.~
*Eképpen morfondírozik magában a törpe, mielőtt újra megszólalna.*
- Hehhe... *Göcög fel a leány utolsó szavain. Arcán a mosoly most visszafogottabb, ahogy tekintete összetalálkozik a másikéval.* Ma már hosszúházban alszol. Gyere...
*Recsegi a törpe és megindul Amon Ruadh épületei között, majd rövidesen megáll az egyik előtt.*
- Van itt egy üres szoba. Nem túl nagy, de innentől a sajátodnak tudhatod. *Hangja nem túl hangos, és ennek okát hamar fel is fedi.* Lábadozik itt egy hadnagy a városból, gondoltam szólok, hogy felkoncol, ha zajongsz. *Bármennyire is megkedvelte Zianát, minden további nélkül kinézi belőle, hogy felhasítja az elfet, ha nem tud tőle pihenni.* Bár valamiért kötve hiszem, hogy ma nagyon duhajkodni fogsz. *Hrothgaar előre megy, mutatja az utat Khrosas-nak, kezében karikára főzve kulcsok csörrennek, majd nyílik az ajtó. is. Odabenn egy ágyikó dunyhákkal és párnával, egy éjjeliszekrény, egy kisebb asztalka két székkel, egy szekrény a sarokban mosdótálka várja az érkezőt.* A kulcsod. *Nyújtja át a törpe a kis megmunkált fémdarabot újdonsült tulajdonosának.* Fáradt lehetsz, és éhes. A Tavernába már nem jutsz le a zárt kapuk miatt, de ez talán jó lesz. *Övén függő egyik szütyőjéből egy kis csomagot varázsol elő.* Egy kis szárított hús és sózott hal. Ebből megvacsorálhatsz. És az asztalon van egy kevéske bor is a kancsóban. Reggel találkozunk. *Hangja kissé fáradtnak tűnik, már ő is legszívesebben a háta mögött tudná ezt a napot, de mielőtt lelépne és magára hagyná a lányt, még visszaszól neki.* Üdv a csapatban. *Hetyke kézmozdulattal int búcsút az újoncnak, és elhagyja a hosszúházat, megindul Thargarod falai mögé.*
*Ahogy szó szót követ az elf és a törpe társalgásában, Hrothgaar szépen lassan úgy érzi, révbe ér a kettejük dolga. Igaz, a Medgoly-bocsok említésénél kissé fagyossá vált a hangulat, de azt leszámítva az elf leány nem tanúsított komoly ellenállást a rögtönzött kis "toborzó" hallatán.*
~Talán túl könnyen is belement. Ki tudja, mióta eszi már a fene egyedül.~
*Eképpen morfondírozik magában a törpe, mielőtt újra megszólalna.*
- Hehhe... *Göcög fel a leány utolsó szavain. Arcán a mosoly most visszafogottabb, ahogy tekintete összetalálkozik a másikéval.* Ma már hosszúházban alszol. Gyere...
*Recsegi a törpe és megindul Amon Ruadh épületei között, majd rövidesen megáll az egyik előtt.*
- Van itt egy üres szoba. Nem túl nagy, de innentől a sajátodnak tudhatod. *Hangja nem túl hangos, és ennek okát hamar fel is fedi.* Lábadozik itt egy hadnagy a városból, gondoltam szólok, hogy felkoncol, ha zajongsz. *Bármennyire is megkedvelte Zianát, minden további nélkül kinézi belőle, hogy felhasítja az elfet, ha nem tud tőle pihenni.* Bár valamiért kötve hiszem, hogy ma nagyon duhajkodni fogsz. *Hrothgaar előre megy, mutatja az utat Khrosas-nak, kezében karikára főzve kulcsok csörrennek, majd nyílik az ajtó. is. Odabenn egy ágyikó dunyhákkal és párnával, egy éjjeliszekrény, egy kisebb asztalka két székkel, egy szekrény a sarokban mosdótálka várja az érkezőt.* A kulcsod. *Nyújtja át a törpe a kis megmunkált fémdarabot újdonsült tulajdonosának.* Fáradt lehetsz, és éhes. A Tavernába már nem jutsz le a zárt kapuk miatt, de ez talán jó lesz. *Övén függő egyik szütyőjéből egy kis csomagot varázsol elő.* Egy kis szárított hús és sózott hal. Ebből megvacsorálhatsz. És az asztalon van egy kevéske bor is a kancsóban. Reggel találkozunk. *Hangja kissé fáradtnak tűnik, már ő is legszívesebben a háta mögött tudná ezt a napot, de mielőtt lelépne és magára hagyná a lányt, még visszaszól neki.* Üdv a csapatban. *Hetyke kézmozdulattal int búcsút az újoncnak, és elhagyja a hosszúházat, megindul Thargarod falai mögé.*
7223. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-12 20:17:41
Üzenet elküldve: 2016-12-12 20:17:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
// Hosszúház //
*Hallgatja Syd szavait, de nem érti az okokat. Elég nehéz úgy koncentrálnia, és kód fejtenie, hogy közben még a fájdalmait is elviseli. Értetlenül, homlok ráncolva pislog fel hát csak a félvérre.*
-De miért? Minek?
*Dobálja vissza megrökönyödött kérdéseit, és most nem épp arra kíváncsi, hogy Aon miért a tavernában időzik.*
-Mondjuk hát.
*Pillant tanácstalanul, de apró, futó mosollyal szája sarkában Aldasra.*
-Jobb későn, mint soha.
*Vonja meg ép vállát, majd rázza meg fejét, sóhajt nagyot, és ad parancsot Sydnek, ha ez a szíve vágya.*
-Jelentést!
*Erőtlenül, de mégis utasítón csattan hangja, majd beteg karját dédelgetve kúszik feljebb az ágyon, hogy hátát a falnak vetve, folytatva a csendes pityergést, halk fogcsikorgatást hallgasson meg egy részletesebb beszámolót.*
-Vagyis mondd el mindazt, amiről lemaradtunk, amiről nem tudhatunk.
*Magyarázza a "jelentés" fogalmát a közlegénynek.*
-Röviden, tényszerűen, minden apró részletre kiterjedően. A személyes benyomásaid, meglátásaid, érzelmeid nem érdekelnek.
*Megint egyszerre akar egy csomó mindent, információt, és túl lenni gyorsan eme társasági eseményen, hogy magányosan szenvedhessen tovább. Viszont talán Syd beszámolója fontos lehet másnapi terveit illetően.
Némi érdeklődéssel, de leginkább elcsigázottan keresi tekintete a félvérét, ezen kutakodás közben persze méregeti egyéb említésre méltó részeit is. Hát hajjaj, Syd még mindig remek pasi. Mint ahogy a legtöbb városőr.
Jobb karját nyomkodva, masszírozva, biccent a sültes tál felé, mit a kovács hagyott itt számára. Az elmúlt hónapokban egy hat alatt nem fogyasztott ennyi ételt, és ma sem fog.*
-Egyetek, üljetek le nyugodtan.
*Hallgatja Syd szavait, de nem érti az okokat. Elég nehéz úgy koncentrálnia, és kód fejtenie, hogy közben még a fájdalmait is elviseli. Értetlenül, homlok ráncolva pislog fel hát csak a félvérre.*
-De miért? Minek?
*Dobálja vissza megrökönyödött kérdéseit, és most nem épp arra kíváncsi, hogy Aon miért a tavernában időzik.*
-Mondjuk hát.
*Pillant tanácstalanul, de apró, futó mosollyal szája sarkában Aldasra.*
-Jobb későn, mint soha.
*Vonja meg ép vállát, majd rázza meg fejét, sóhajt nagyot, és ad parancsot Sydnek, ha ez a szíve vágya.*
-Jelentést!
*Erőtlenül, de mégis utasítón csattan hangja, majd beteg karját dédelgetve kúszik feljebb az ágyon, hogy hátát a falnak vetve, folytatva a csendes pityergést, halk fogcsikorgatást hallgasson meg egy részletesebb beszámolót.*
-Vagyis mondd el mindazt, amiről lemaradtunk, amiről nem tudhatunk.
*Magyarázza a "jelentés" fogalmát a közlegénynek.*
-Röviden, tényszerűen, minden apró részletre kiterjedően. A személyes benyomásaid, meglátásaid, érzelmeid nem érdekelnek.
*Megint egyszerre akar egy csomó mindent, információt, és túl lenni gyorsan eme társasági eseményen, hogy magányosan szenvedhessen tovább. Viszont talán Syd beszámolója fontos lehet másnapi terveit illetően.
Némi érdeklődéssel, de leginkább elcsigázottan keresi tekintete a félvérét, ezen kutakodás közben persze méregeti egyéb említésre méltó részeit is. Hát hajjaj, Syd még mindig remek pasi. Mint ahogy a legtöbb városőr.
Jobb karját nyomkodva, masszírozva, biccent a sültes tál felé, mit a kovács hagyott itt számára. Az elmúlt hónapokban egy hat alatt nem fogyasztott ennyi ételt, és ma sem fog.*
-Egyetek, üljetek le nyugodtan.
7222. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-12 19:39:57
Üzenet elküldve: 2016-12-12 19:39:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//NAPVÁLTÁS//
*Egyedül őrségben állni a világon mindenütt eléggé unalmas időtöltés. Talán csak azokon a vidékeken nem, ahol az egyszeri strázsa felettesei hiányos öltözetű, buja idomú és mozgású, kétes erkölcsű táncosnőkkel kedveskednek, de amennyire tudja, meglehetősen alacsony az ilyen helyek száma. Speciel egyről sem tud, de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ilyesmi létezhet. Talán. Rohadt mázlisták! Már csak azért is gondolja így, mert a Vashegy egészen biztosan nem tartozik e mesebeli helyek közé. Ahogy fázósan összehúzza magán a bundát és a fáklyák és parazsas tálak fényénél csak saját bodorodó leheletét látja, ezt nem is bánja annyira. Egyrészt persze az ilyesmi a fegyelem óhatatlan fellazulásához vezet, ami tharg földön elképzelhetetlen, másrészt biztos benne, hogy Lea levágná, ha rajtakapná ilyesmi elhajláson.
Mostanra végleg elcsendesedett mögötte a város, a házak ablakaiban vibráló fények közül is jó pár kihunyt már, ahogy odabent rátették a gyertyákra a koppantót. Ami azt illeti, maga is szívesen lenne falak között, kályha vagy kandalló duruzsoló melegénél, mint kint a falon, ahol csak annyit ér el azzal, meresztgeti a szemét a falakon túli sötétbe, hogy könny csorog le az arcán. Ilyenkor jóleső és melengető érzés, ha az ember arra gondol, hogy most rajta múlik Amon Ruadh és lakóinak biztonsága. Felemelő és kicsit heroikus gondolat.*
- Picsába vele, csak a szél ne fújna!
*Ezt is csak résnyire nyitott ajkakkal sziszegi maga elé, és az jut eszébe, hogy a tél még épp csak próbálgatja az erejét, egy rendes vashegyi zimakóhoz képest a mai éjszaka majdnem trópusi hőség. Topog kettőt, arra gondol, hogy a hidegek beálltáig kéne szerezni az őrök számára néhány szalmacsizmát. Ormótlan jószágok ezek, mozogni bennük szinte lehetetlen, de a katonának saját lábbelijét nem kell levetnie mikor belebújik, és a talpán sem érzi a felfelé kúszó jeges hideget. Talán Hrothgaar mester ilyesmit is tud fonni, nemcsak kucsmát. Az ajkán megjelenő csibészes mosoly viszont már nem ennek, hanem annak szól, hogy felfedezte az őrség számára biztosított íjakat, nyilakat. Utóbbiak között van néhány, melyekre, közvetlenül a horgas acélhegy alá, szurokba mártott vásznat tekertek. Úgy méregeti őket, mint egy rosszcsont kölyök, akik érdekes játékot talált, noha pontosan tudja, hogy nem lenne szabad kezébe vennie. És, hozzányúl? Naná. Nagyjából annyit ért ehhez a fegyverhez, hogy tudja, miként kell felajzani. Néhányszor megpendíti ujjaival a hosszúíj idegét, aztán egy nyílvesszőt helyez rá, a falakon túl nyúló sötét éjszakába céloz és elengedi. Pillanatnyi elmezavartól vezérelve nem az ideget, hanem az íj bőrrel körbetekert markolatát. Így, a zárt felhőzet ellenére, meglátja az égbolt csillagainak jelentős részét, ahogy a szigorú szerszámot elejtve a homlokához kap. A kocsisok által alkalmazott szótár válogatott fordulatait fennhangon idézve gondol arra, hogy ennek bizony meg fog látszani a helye.
Aztán a fájdalom csillapodik, Laor pedig nem tanul. Ismét kezébe veszi az íjat és emeli a tétet. Egy szurkos ronggyal ellátott nyilat vesz fel, tartja a fáklyához, míg nagy lánggal égni nem kezd. Megismétli az előbbi, akkor elvetélt mozdulatsort és nagy odafigyelésének hála, sikerül megfelelően végrehajtani. Botcsinálta íjászhoz képest egész szép és látványos, fényes ívet húz a tüzes nyíl az éjszakába és még csak azt sem lehet mondani, hogy a kapu előtt pottyanna le, béna kacsaként. Elégedetten figyeli, ahogy a nyíl, továbbra is lángolva, szép messze csapódik a földbe. Most már csak azért kell drukkolnia, hogy ne lobbantsa lángra az amúgy is elég kopár Vashegy aljnövényzetét és ne ő legyen felelős a környéken pusztító tűzvészért.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.12 19:43:13
//NAPVÁLTÁS//
*Egyedül őrségben állni a világon mindenütt eléggé unalmas időtöltés. Talán csak azokon a vidékeken nem, ahol az egyszeri strázsa felettesei hiányos öltözetű, buja idomú és mozgású, kétes erkölcsű táncosnőkkel kedveskednek, de amennyire tudja, meglehetősen alacsony az ilyen helyek száma. Speciel egyről sem tud, de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ilyesmi létezhet. Talán. Rohadt mázlisták! Már csak azért is gondolja így, mert a Vashegy egészen biztosan nem tartozik e mesebeli helyek közé. Ahogy fázósan összehúzza magán a bundát és a fáklyák és parazsas tálak fényénél csak saját bodorodó leheletét látja, ezt nem is bánja annyira. Egyrészt persze az ilyesmi a fegyelem óhatatlan fellazulásához vezet, ami tharg földön elképzelhetetlen, másrészt biztos benne, hogy Lea levágná, ha rajtakapná ilyesmi elhajláson.
Mostanra végleg elcsendesedett mögötte a város, a házak ablakaiban vibráló fények közül is jó pár kihunyt már, ahogy odabent rátették a gyertyákra a koppantót. Ami azt illeti, maga is szívesen lenne falak között, kályha vagy kandalló duruzsoló melegénél, mint kint a falon, ahol csak annyit ér el azzal, meresztgeti a szemét a falakon túli sötétbe, hogy könny csorog le az arcán. Ilyenkor jóleső és melengető érzés, ha az ember arra gondol, hogy most rajta múlik Amon Ruadh és lakóinak biztonsága. Felemelő és kicsit heroikus gondolat.*
- Picsába vele, csak a szél ne fújna!
*Ezt is csak résnyire nyitott ajkakkal sziszegi maga elé, és az jut eszébe, hogy a tél még épp csak próbálgatja az erejét, egy rendes vashegyi zimakóhoz képest a mai éjszaka majdnem trópusi hőség. Topog kettőt, arra gondol, hogy a hidegek beálltáig kéne szerezni az őrök számára néhány szalmacsizmát. Ormótlan jószágok ezek, mozogni bennük szinte lehetetlen, de a katonának saját lábbelijét nem kell levetnie mikor belebújik, és a talpán sem érzi a felfelé kúszó jeges hideget. Talán Hrothgaar mester ilyesmit is tud fonni, nemcsak kucsmát. Az ajkán megjelenő csibészes mosoly viszont már nem ennek, hanem annak szól, hogy felfedezte az őrség számára biztosított íjakat, nyilakat. Utóbbiak között van néhány, melyekre, közvetlenül a horgas acélhegy alá, szurokba mártott vásznat tekertek. Úgy méregeti őket, mint egy rosszcsont kölyök, akik érdekes játékot talált, noha pontosan tudja, hogy nem lenne szabad kezébe vennie. És, hozzányúl? Naná. Nagyjából annyit ért ehhez a fegyverhez, hogy tudja, miként kell felajzani. Néhányszor megpendíti ujjaival a hosszúíj idegét, aztán egy nyílvesszőt helyez rá, a falakon túl nyúló sötét éjszakába céloz és elengedi. Pillanatnyi elmezavartól vezérelve nem az ideget, hanem az íj bőrrel körbetekert markolatát. Így, a zárt felhőzet ellenére, meglátja az égbolt csillagainak jelentős részét, ahogy a szigorú szerszámot elejtve a homlokához kap. A kocsisok által alkalmazott szótár válogatott fordulatait fennhangon idézve gondol arra, hogy ennek bizony meg fog látszani a helye.
Aztán a fájdalom csillapodik, Laor pedig nem tanul. Ismét kezébe veszi az íjat és emeli a tétet. Egy szurkos ronggyal ellátott nyilat vesz fel, tartja a fáklyához, míg nagy lánggal égni nem kezd. Megismétli az előbbi, akkor elvetélt mozdulatsort és nagy odafigyelésének hála, sikerül megfelelően végrehajtani. Botcsinálta íjászhoz képest egész szép és látványos, fényes ívet húz a tüzes nyíl az éjszakába és még csak azt sem lehet mondani, hogy a kapu előtt pottyanna le, béna kacsaként. Elégedetten figyeli, ahogy a nyíl, továbbra is lángolva, szép messze csapódik a földbe. Most már csak azért kell drukkolnia, hogy ne lobbantsa lángra az amúgy is elég kopár Vashegy aljnövényzetét és ne ő legyen felelős a környéken pusztító tűzvészért.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.12 19:43:13
7221. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-12 19:24:43
Üzenet elküldve: 2016-12-12 19:24:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
*A gnóm Mogrimmel az este még beszélt mindent a fogadó személyzetét és árfekvését illetően. A gnóm valamennyi felmerülő kérdésére válaszolt, majd megmutatta a ma éjszakai szállását. Gondoskodik arról, hogy a Városőrség és a többi vendég is vacsorázni tudjon. Majd maga is nyugovóra tért azután, hogy didergősen körbejárta még a falakat, hogy minden rendben van-e. Az éjszaka sűrű és hideg, és vérfagyasztóan néma is, a felszálló ködgomolyok sem teszik barátságosabbá a falon túli területeket. Elbámul egy ideig a sötétbe, majd elhagyja a gyilokjárót.
Hazatérve a kimosott ruha fogadja. Erről eszébe jut a tündér, akit órákkal ezelőtt magára hagytak és akinek ételt kellett volna vinni a Hrallhba. De most összeáll a kép, hogy miért is Hrothi hozta fel az erődbe a kaját. Ez mentségére szól amúgy a tündérnek, no nem mintha bármit lekonkretizáltak volna, Lea igazából úgy gondolta, hogy rég olajra lépett. Mindenesetre nem gondolkodik ezen túl sokat, hanem dob a tűzre, aztán maga is aludni tér.
Rosszul alszik, de ez nagyjából várható is volt, ugyanazok a rémálmok gyötrik, mint az előző éjjel, és amik még valószínűleg sok-sok éjjelen át fogják kísérteni az álmát. Valamennyit azért sikerült pihennie, a nappal kel. Ami azt jelenti, hogy az évszak miatt viszonylag későn. De a rövid nappalok és hosszú éjszakák valószínűleg mások bioritmusát is felborítják. Lea mindenesetre úgy érzi magát, mint aki megvertek, fáj mindene, fáradt és éhes. A múlt nap megint kimaradt az étkezés és most már nagyon gyorsan be kell hoznia a lemaradásait, ha nem akar csendesen elpusztulni éhen. Reggelente amúgy is morgós, most sincs ez másként és hát nem sok kedve van ahhoz, hogy kiszálljon a paplan alól, az imént kidugta a fél lábát és fázott. Elég sokáig agonizál azelőtt, hogy valóban kikelne az ágyból, de muszáj elindítani a napot, ha mással nem hát egy kiadós reggelivel, mert tudvalevő, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése. Tojásrántottát készít és habzsolja be gyorsan, egy darab száraz kenyérrel nyomtatja le. Ez megüli annyira a gyomrát, hogy komolyan elgondolkodjon azon, hogy kihányja-e rögtön, vagy sem. Végül valahogy csak lenn marad. A tegnapi hideg éjszaka arra készteti, hogy immáron előhúzza a téli, lábszárközépig érő prémes kabátját, amit hátul hosszasan felsliccelt a szűcs, hogy kényelmesen lehessen benne lovagolni is. A Hrothi által készített kucsmát is a fejébe nyomja, de a kesztyűt csak zsebre dugja. Így lép ki a házból, de még így is kicsit fázós. Alkarján a rúnák továbbra is viszketnek, a Hrallh tornyában pedig továbbra is ott borostyánlik Kagan. Semmi nem változott hát tegnap óta, csak eltelt egy újabb nap.
Most pedig azzal kezdi, hogy utánanéz annak, hogy Achim mit is intézett a Pintyes szerződésekkel. A Kancellárt nem találja az irodájában, csupán a négypéldányos szerződést. Ezt a hóna alá csapja és elindul egy kis felfedezőkörútra. Meg kell nézze ugyanis, hogy változott-e valami tegnap óta, netán közelebb került-e az erdő a falakhoz, meg, hogy mi van az éjszakára a Gödörbe hajított kocsissal.*
*A gnóm Mogrimmel az este még beszélt mindent a fogadó személyzetét és árfekvését illetően. A gnóm valamennyi felmerülő kérdésére válaszolt, majd megmutatta a ma éjszakai szállását. Gondoskodik arról, hogy a Városőrség és a többi vendég is vacsorázni tudjon. Majd maga is nyugovóra tért azután, hogy didergősen körbejárta még a falakat, hogy minden rendben van-e. Az éjszaka sűrű és hideg, és vérfagyasztóan néma is, a felszálló ködgomolyok sem teszik barátságosabbá a falon túli területeket. Elbámul egy ideig a sötétbe, majd elhagyja a gyilokjárót.
Hazatérve a kimosott ruha fogadja. Erről eszébe jut a tündér, akit órákkal ezelőtt magára hagytak és akinek ételt kellett volna vinni a Hrallhba. De most összeáll a kép, hogy miért is Hrothi hozta fel az erődbe a kaját. Ez mentségére szól amúgy a tündérnek, no nem mintha bármit lekonkretizáltak volna, Lea igazából úgy gondolta, hogy rég olajra lépett. Mindenesetre nem gondolkodik ezen túl sokat, hanem dob a tűzre, aztán maga is aludni tér.
Rosszul alszik, de ez nagyjából várható is volt, ugyanazok a rémálmok gyötrik, mint az előző éjjel, és amik még valószínűleg sok-sok éjjelen át fogják kísérteni az álmát. Valamennyit azért sikerült pihennie, a nappal kel. Ami azt jelenti, hogy az évszak miatt viszonylag későn. De a rövid nappalok és hosszú éjszakák valószínűleg mások bioritmusát is felborítják. Lea mindenesetre úgy érzi magát, mint aki megvertek, fáj mindene, fáradt és éhes. A múlt nap megint kimaradt az étkezés és most már nagyon gyorsan be kell hoznia a lemaradásait, ha nem akar csendesen elpusztulni éhen. Reggelente amúgy is morgós, most sincs ez másként és hát nem sok kedve van ahhoz, hogy kiszálljon a paplan alól, az imént kidugta a fél lábát és fázott. Elég sokáig agonizál azelőtt, hogy valóban kikelne az ágyból, de muszáj elindítani a napot, ha mással nem hát egy kiadós reggelivel, mert tudvalevő, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése. Tojásrántottát készít és habzsolja be gyorsan, egy darab száraz kenyérrel nyomtatja le. Ez megüli annyira a gyomrát, hogy komolyan elgondolkodjon azon, hogy kihányja-e rögtön, vagy sem. Végül valahogy csak lenn marad. A tegnapi hideg éjszaka arra készteti, hogy immáron előhúzza a téli, lábszárközépig érő prémes kabátját, amit hátul hosszasan felsliccelt a szűcs, hogy kényelmesen lehessen benne lovagolni is. A Hrothi által készített kucsmát is a fejébe nyomja, de a kesztyűt csak zsebre dugja. Így lép ki a házból, de még így is kicsit fázós. Alkarján a rúnák továbbra is viszketnek, a Hrallh tornyában pedig továbbra is ott borostyánlik Kagan. Semmi nem változott hát tegnap óta, csak eltelt egy újabb nap.
Most pedig azzal kezdi, hogy utánanéz annak, hogy Achim mit is intézett a Pintyes szerződésekkel. A Kancellárt nem találja az irodájában, csupán a négypéldányos szerződést. Ezt a hóna alá csapja és elindul egy kis felfedezőkörútra. Meg kell nézze ugyanis, hogy változott-e valami tegnap óta, netán közelebb került-e az erdő a falakhoz, meg, hogy mi van az éjszakára a Gödörbe hajított kocsissal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595