Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 358 (7141. - 7160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7160. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-06 12:52:39
Üzenet elküldve: 2016-12-06 12:52:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hosszúház//
*Ahogy az élet kezd visszatérni lebénult karjába, ahhoz hasonlatos fájdalom járja át, mint mikor valamely végtag egy igen kényelmetlen pózban történő talajrészeg alvás során reggelre elzsibbad. Hasonló, épp csak százszor rosszabb. Elméjében pedig mindeközben furcsa gondolatok születnek, és szállnak tova. Vajon a holtaknak is ilyen kín a feltámasztás? Valószínűleg nem. Hiszen ők a halállal elvesztették az érzékelést. Nekik egy szimpla álmos reggel lehet az egész.
Ha épp nem öklét harapja, akkor karját masszírozva igyekszik gyorsítani a folyamaton. Most is épp, mikor az ajtó nyílik. Elkínzott arccal fordítja tekintetét a belépőre. Valahogy nincs kedve a bájcsevegéshez, udvariaskodáshoz. Ajkait szorítva össze görcsösen nem kevés bosszúsággal, gyilkos dühvel mered a szárnyasra. Ha legalább egy légycsapója lenne! És persze ép karja, amivel hatékonyan használhatja.
Segítségre nincs szüksége, szenvedni egyedül is tud, és mint látható, egészen jól, gyakorlottan csinálja.*
-Takarodj innen a véres francba.
*Szűri, sziszegi fogai között a szavakat. És ha a röppencs kitartana segítőszándékában, hát inkább gyorsan keres számára más elfoglaltságot.*
-Menj, porozz be valami virágot! Vagy döngicsélj körbe egy bokrot, itt nem kellesz!
*Üvölt rá a pillére. Persze, nem túl szép dolog a kisebbet, a védtelenebbet büntetni saját nyomora miatt, de mint általában, most sem, vagyis most még kevésbé érdekli mások lelkivilága.*
-A legjobb lenne ha beleragadnál egy légypapírba!
*Remélhetőleg ezen utolsó sértése már útközben kifelé, ajtón túl éri a tündért.*
*Ahogy az élet kezd visszatérni lebénult karjába, ahhoz hasonlatos fájdalom járja át, mint mikor valamely végtag egy igen kényelmetlen pózban történő talajrészeg alvás során reggelre elzsibbad. Hasonló, épp csak százszor rosszabb. Elméjében pedig mindeközben furcsa gondolatok születnek, és szállnak tova. Vajon a holtaknak is ilyen kín a feltámasztás? Valószínűleg nem. Hiszen ők a halállal elvesztették az érzékelést. Nekik egy szimpla álmos reggel lehet az egész.
Ha épp nem öklét harapja, akkor karját masszírozva igyekszik gyorsítani a folyamaton. Most is épp, mikor az ajtó nyílik. Elkínzott arccal fordítja tekintetét a belépőre. Valahogy nincs kedve a bájcsevegéshez, udvariaskodáshoz. Ajkait szorítva össze görcsösen nem kevés bosszúsággal, gyilkos dühvel mered a szárnyasra. Ha legalább egy légycsapója lenne! És persze ép karja, amivel hatékonyan használhatja.
Segítségre nincs szüksége, szenvedni egyedül is tud, és mint látható, egészen jól, gyakorlottan csinálja.*
-Takarodj innen a véres francba.
*Szűri, sziszegi fogai között a szavakat. És ha a röppencs kitartana segítőszándékában, hát inkább gyorsan keres számára más elfoglaltságot.*
-Menj, porozz be valami virágot! Vagy döngicsélj körbe egy bokrot, itt nem kellesz!
*Üvölt rá a pillére. Persze, nem túl szép dolog a kisebbet, a védtelenebbet büntetni saját nyomora miatt, de mint általában, most sem, vagyis most még kevésbé érdekli mások lelkivilága.*
-A legjobb lenne ha beleragadnál egy légypapírba!
*Remélhetőleg ezen utolsó sértése már útközben kifelé, ajtón túl éri a tündért.*
7159. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-06 12:47:06
Üzenet elküldve: 2016-12-06 12:47:06
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
// Amoniak figyelmébe //
*Természetesen forgatja a szemét Laor azon kijelentésére, hogy tíz lépésnél nem mehet közelebb. Azt majd ő eldönti, hogy kihez mennyire megy közel. Mindamellett jól esik neki az aggódás, amit pedig a szemforgatáson túl egy mosollyal honorál is. Persze szívesen maradna és falna be mindent, amit Hrothi az imént hozott, és akkor nem kerülne túl közel egy élőholthoz sem, viszont ezt nem teheti meg, sőt ami azt illeti nem is akarja megtenni. Ezek fényében pedig testületileg elbattyognak a hintóhoz, meg a szerencsétlen kocsihoz is.
Zia eddigre már elfoglalta a szálláshelyét és Hrothi is előkerült, hogy azzal az ismeretlen nővel értekezzék. Lea maga csak mellkasa előtt összefont karokkal áll, mikor Moon nekiáll a dolgoknak. Bízik benne, hogy a nőstény tudja, hogy mit csinál, bár az igazat megvallva annak nem kifejezetten örül, hogy ebbe bevonná Laort is, vagy bármelyik thargot. Ott van a Nestar néven bemutatkozó fickó, vagy a városőr. Neki nagyon rossz érzései vannak ezzel az egésszel kapcsolatban, és nem folyna bele a szükségesnél jobban, csak hát nehéz nem-belefolyni úgy, hogy az ő hegyén zajlik ez az egész szerencsétlen esemény.*
- Azért én úgy lennék nyugodt, ha az éjszakát a Gödörben töltené.
*onnan kimászni szinte lehetetlen, meg aztán rá tudnak csukni egy nagy vasrácsot is - még Valian miatt lett felszerelve. Őrt is állítanak mellé, és szinte teljes a biztonság. Vagy ha már odalenn van, akkor leöntik valami éghetővel és utána dobnak valami fáklyát, vagy gyertyát és le van a gond. Bár az is lehet, hogy az alkimista most menten ledöfi, akkor sincsen probléma. Viszont ez nem javaslat a részéről, hanem nagyon is parancs. A Vashegy úrnőjének parancsa.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.06 13:13:00
*Természetesen forgatja a szemét Laor azon kijelentésére, hogy tíz lépésnél nem mehet közelebb. Azt majd ő eldönti, hogy kihez mennyire megy közel. Mindamellett jól esik neki az aggódás, amit pedig a szemforgatáson túl egy mosollyal honorál is. Persze szívesen maradna és falna be mindent, amit Hrothi az imént hozott, és akkor nem kerülne túl közel egy élőholthoz sem, viszont ezt nem teheti meg, sőt ami azt illeti nem is akarja megtenni. Ezek fényében pedig testületileg elbattyognak a hintóhoz, meg a szerencsétlen kocsihoz is.
Zia eddigre már elfoglalta a szálláshelyét és Hrothi is előkerült, hogy azzal az ismeretlen nővel értekezzék. Lea maga csak mellkasa előtt összefont karokkal áll, mikor Moon nekiáll a dolgoknak. Bízik benne, hogy a nőstény tudja, hogy mit csinál, bár az igazat megvallva annak nem kifejezetten örül, hogy ebbe bevonná Laort is, vagy bármelyik thargot. Ott van a Nestar néven bemutatkozó fickó, vagy a városőr. Neki nagyon rossz érzései vannak ezzel az egésszel kapcsolatban, és nem folyna bele a szükségesnél jobban, csak hát nehéz nem-belefolyni úgy, hogy az ő hegyén zajlik ez az egész szerencsétlen esemény.*
- Azért én úgy lennék nyugodt, ha az éjszakát a Gödörben töltené.
*onnan kimászni szinte lehetetlen, meg aztán rá tudnak csukni egy nagy vasrácsot is - még Valian miatt lett felszerelve. Őrt is állítanak mellé, és szinte teljes a biztonság. Vagy ha már odalenn van, akkor leöntik valami éghetővel és utána dobnak valami fáklyát, vagy gyertyát és le van a gond. Bár az is lehet, hogy az alkimista most menten ledöfi, akkor sincsen probléma. Viszont ez nem javaslat a részéről, hanem nagyon is parancs. A Vashegy úrnőjének parancsa.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.06 13:13:00
7158. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-06 08:20:53
Üzenet elküldve: 2016-12-06 08:20:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hadnagy felkutatása//
*Jó kis edzés ez most az óriásnak, de nem panaszkodik. Minél jobban fáj az az izom, annál jobban fejlődik. A Thargok dombját megpillantva félmosolyra húzza száját. ~A hírneves harcosok otthona.~ Sok hőstettet hallott már a Tharg harcosok felől, így külön öröm számára, hogy a küldetésük keretén belül ide látogathat. Azt ugyan még nem tudja, hogy milyen lesz a fogadtatás de reménykedik benne, hogy az őrséget csak nem támadnák meg, mert az komoly konfliktusba torkollna a várossal. Nem, ezt a lehetőséget teljesen kizárja fejéből. Magasságánál fogva próbál a távolba látni, bár a szeme nem jobb, mint a csapat többi tagjáé, csupán fentebbről szemléli az eseményeket. Feltehetően lassítanak a tempón, aminek hatására, mint sereghajtó ő is lassít. Hátratekint, hátha utolérte őket a két hátrahagyott katona, de egyelőre még semmi hír felőlük. Most már valamivel óvatosabb és figyelmesebb hangulatba vált át, és figyeli Aoneert, hogy merre tovább.*
*Jó kis edzés ez most az óriásnak, de nem panaszkodik. Minél jobban fáj az az izom, annál jobban fejlődik. A Thargok dombját megpillantva félmosolyra húzza száját. ~A hírneves harcosok otthona.~ Sok hőstettet hallott már a Tharg harcosok felől, így külön öröm számára, hogy a küldetésük keretén belül ide látogathat. Azt ugyan még nem tudja, hogy milyen lesz a fogadtatás de reménykedik benne, hogy az őrséget csak nem támadnák meg, mert az komoly konfliktusba torkollna a várossal. Nem, ezt a lehetőséget teljesen kizárja fejéből. Magasságánál fogva próbál a távolba látni, bár a szeme nem jobb, mint a csapat többi tagjáé, csupán fentebbről szemléli az eseményeket. Feltehetően lassítanak a tempón, aminek hatására, mint sereghajtó ő is lassít. Hátratekint, hátha utolérte őket a két hátrahagyott katona, de egyelőre még semmi hír felőlük. Most már valamivel óvatosabb és figyelmesebb hangulatba vált át, és figyeli Aoneert, hogy merre tovább.*
7157. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-06 07:16:42
Üzenet elküldve: 2016-12-06 07:16:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Amoniak figyelmébe //
* Sietve követi Leat vagy éppen Laort a hintó felé vezető úton. Amikor a harcos a fegyvereit a kezébe adja apró fejbiccentéssel köszöni meg majd teszi is vissza a tokjukba. Nem szeretné megijeszteni Meksszet azzal, hogy kardot villogtatva közeledik felé.
Még a kifele vezető úton szól a thargokhoz bár lehet, hogy erről az esetről Nestar is keveset tud.*
- Volt már dolgunk élőholttal. A templomban amikor vizsgáltuk a fénynyalábot sikerült egy halottba lelket ültetni, bár életre éppen nem kelt tőle. Gyenge, sovány ember volt, pár kérdés után a városőrség döntött a sorsáról.* mondja majd teszi hozzá.*
- Meks nem harcos, nincs fegyvere.* majd ismét Laorra néz mint a társaságuk legerősebb férfijára.*
- Mit gondolsz, le tudod emelni a lóról? Mágikus kötéssel kötöztem oda, hogy le ne essen viszont azt oldanom kell ahhoz, hogy ellenőrizzük él-e még. Le kellene fognod.
* Elgondolkozik azon a lehetőségen is, hogy a lovon próbálja kitapintani a pulzusát, szívverését.*
- Nestar, képes vagy szíven szúrni ha szükséges?* kérdezi mert bizony az alkimista kezében sem látott eddig papírvágó késen kívül semmit.
Amikor a lovak közelébe ér először nagybátyjához lép, hogy kitapintsa pulzusát. Semmi.*
- Rendben.* szól és kivételesen örül, hogy Lars nem akar beszélgetni vele. A következő maga a kocsis. Akár a többieket követve is léphet oda hozzá, hogy kitapintsa először a pulzusát, közben nyugodtan szól hozzá.*
- Maks, hogy érzed magad? Azt hittük meghaltál. Egész úton úgy lógattad a fejed te fiú, azt sem tudtam, hogy mondom majd el Mordi mamának az esetet.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.06 12:05:33, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
* Sietve követi Leat vagy éppen Laort a hintó felé vezető úton. Amikor a harcos a fegyvereit a kezébe adja apró fejbiccentéssel köszöni meg majd teszi is vissza a tokjukba. Nem szeretné megijeszteni Meksszet azzal, hogy kardot villogtatva közeledik felé.
Még a kifele vezető úton szól a thargokhoz bár lehet, hogy erről az esetről Nestar is keveset tud.*
- Volt már dolgunk élőholttal. A templomban amikor vizsgáltuk a fénynyalábot sikerült egy halottba lelket ültetni, bár életre éppen nem kelt tőle. Gyenge, sovány ember volt, pár kérdés után a városőrség döntött a sorsáról.* mondja majd teszi hozzá.*
- Meks nem harcos, nincs fegyvere.* majd ismét Laorra néz mint a társaságuk legerősebb férfijára.*
- Mit gondolsz, le tudod emelni a lóról? Mágikus kötéssel kötöztem oda, hogy le ne essen viszont azt oldanom kell ahhoz, hogy ellenőrizzük él-e még. Le kellene fognod.
* Elgondolkozik azon a lehetőségen is, hogy a lovon próbálja kitapintani a pulzusát, szívverését.*
- Nestar, képes vagy szíven szúrni ha szükséges?* kérdezi mert bizony az alkimista kezében sem látott eddig papírvágó késen kívül semmit.
Amikor a lovak közelébe ér először nagybátyjához lép, hogy kitapintsa pulzusát. Semmi.*
- Rendben.* szól és kivételesen örül, hogy Lars nem akar beszélgetni vele. A következő maga a kocsis. Akár a többieket követve is léphet oda hozzá, hogy kitapintsa először a pulzusát, közben nyugodtan szól hozzá.*
- Maks, hogy érzed magad? Azt hittük meghaltál. Egész úton úgy lógattad a fejed te fiú, azt sem tudtam, hogy mondom majd el Mordi mamának az esetet.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.06 12:05:33, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
7156. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:15:25
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:15:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Dörren az ajtó ismét. Tündérke erre azonnal felriad, s felül az ágyra; pedig olyan édesen aludt eddig, a törpe köpenyét még szorosabban magához szorítja. Habár valahol nagy szerencséje van, hiszen, ott hajtotta álomra a fejét, ahol lehet nem kellett volna.*
- JELEN!
*Kiált fel ijedtében a kislány, mikor szólítják. Mintha hideg zuhanyt kapott volna, így nem kell az álmosságot kitörölni a szeméből, viszont most inkább legszívesebben tovább szundizott volna, azonban egy újabb kérés szegeződik felé.
A találkozás sajnos ennyiben ki is merül, így nem folytathatják ott a beszélgetést ahol abbahagyták.*
~ Valaki beteg?~ *Nem tudja, hogy egy sérültről van szó, de mindenképp szeretne segíteni ahol csak tud.*
~ Szavadon foglak Hrothgaar úr.~ *Széles mosoly jelenik meg a száján, miközben mondja magában. De nincs ellenére az eddigi élet, remélhetőleg ez így is marad.
Kicsit felrázza magát Notalia, és kiált is vissza a férfinek a beleegyező válaszával.*
- Rendben megnézem mit tehetek!
*Nyújtózik egy nagyot, szárnyait is jól átmozgatja, még mielőtt neki indulna. Bemegy a fürdőszobába, hogy felvegye a kis ruhácskáját.*
~ Tönkrement ez a ruha.~ *Szomorú szemmel néz rá. Fehérneműt még magára veszi, és a törpétől kapott köpenyből készít magának egy tógát. Ruhák számára inkább egy díszítő elemek, mintsem fedetlen test takarása.*
~ Hm... Most mi legyen? Nem tudom mikor jövök vissza. Mit fog gondolni rólam, ha nem talál itt az asszony?~
*Szétnéz a szobában, és talál egy papírt, egy tollat meg tintát. Ír is egy üzentet, hogy most merre jár.*
~ Lea megszólítás megfelelő?~
*El is kezd körmölni, amiben ez áll: Lea asszonyom, sajnálom, hogy nem vagyok a házban, de kérték, hogy nézzek rá Ziana hadnagyra, amint tudok visszajövök.
Notalia
Utóirat: a szennyes elintézve.
Aggódik, hogy menjen vagy ne menjen, de pár pillanat múlva megnyugszik, miszerint akkor sem volt gond, amikor lement vízért. Viszont mindenképp tudatni akarja vele, ha netalántán később érne vissza a tündér, és Leadana már csak a hűlt helyét találná, nem szeretne félreértésekbe bonyolodni, abból sosem jönne ki jól. (Erősebbnek mindig igaza van.)*
//Melegebb Éghajlatra kell utazni?//
//Zia//
~ Azt mondták Ziana hadnagyra pillantsak rá.~
*Hosszúházban sétál egy rövid ideig, majd egy kis idő múltán megtalálja azt a bizonyos szobához vezető ajtót.*
~ Talán alszik?~
*Ez a gondolat egyből átfut az agyán, és ezért nem kopog hanem benyit azonnal. Ahogy a törpe ront be álladóan, Tüncike ugyanolyan mértékben nyit be halkan, hogy nehogy megzavarja a másikat, amennyiben tényleg pihen az illető.*
- Hahó. *Mondja elfojtott hangon.
Beljebb lép, és maga mögött bezárja az ajtót, ismételten halkan teszi meg.*
- Bejöhetek?
*Ezen részen már túl van, viszont ideküldték, a leányzót, és ha tud akkor szeretne segíteni a betegen.*
- Azt mondták nekem, lehet kéne egy kis segítség itt.
*Még az ajtó előtt áll, és látja a nőt, csak vár.*
*Dörren az ajtó ismét. Tündérke erre azonnal felriad, s felül az ágyra; pedig olyan édesen aludt eddig, a törpe köpenyét még szorosabban magához szorítja. Habár valahol nagy szerencséje van, hiszen, ott hajtotta álomra a fejét, ahol lehet nem kellett volna.*
- JELEN!
*Kiált fel ijedtében a kislány, mikor szólítják. Mintha hideg zuhanyt kapott volna, így nem kell az álmosságot kitörölni a szeméből, viszont most inkább legszívesebben tovább szundizott volna, azonban egy újabb kérés szegeződik felé.
A találkozás sajnos ennyiben ki is merül, így nem folytathatják ott a beszélgetést ahol abbahagyták.*
~ Valaki beteg?~ *Nem tudja, hogy egy sérültről van szó, de mindenképp szeretne segíteni ahol csak tud.*
~ Szavadon foglak Hrothgaar úr.~ *Széles mosoly jelenik meg a száján, miközben mondja magában. De nincs ellenére az eddigi élet, remélhetőleg ez így is marad.
Kicsit felrázza magát Notalia, és kiált is vissza a férfinek a beleegyező válaszával.*
- Rendben megnézem mit tehetek!
*Nyújtózik egy nagyot, szárnyait is jól átmozgatja, még mielőtt neki indulna. Bemegy a fürdőszobába, hogy felvegye a kis ruhácskáját.*
~ Tönkrement ez a ruha.~ *Szomorú szemmel néz rá. Fehérneműt még magára veszi, és a törpétől kapott köpenyből készít magának egy tógát. Ruhák számára inkább egy díszítő elemek, mintsem fedetlen test takarása.*
~ Hm... Most mi legyen? Nem tudom mikor jövök vissza. Mit fog gondolni rólam, ha nem talál itt az asszony?~
*Szétnéz a szobában, és talál egy papírt, egy tollat meg tintát. Ír is egy üzentet, hogy most merre jár.*
~ Lea megszólítás megfelelő?~
*El is kezd körmölni, amiben ez áll: Lea asszonyom, sajnálom, hogy nem vagyok a házban, de kérték, hogy nézzek rá Ziana hadnagyra, amint tudok visszajövök.
Notalia
Utóirat: a szennyes elintézve.
Aggódik, hogy menjen vagy ne menjen, de pár pillanat múlva megnyugszik, miszerint akkor sem volt gond, amikor lement vízért. Viszont mindenképp tudatni akarja vele, ha netalántán később érne vissza a tündér, és Leadana már csak a hűlt helyét találná, nem szeretne félreértésekbe bonyolodni, abból sosem jönne ki jól. (Erősebbnek mindig igaza van.)*
//Melegebb Éghajlatra kell utazni?//
//Zia//
~ Azt mondták Ziana hadnagyra pillantsak rá.~
*Hosszúházban sétál egy rövid ideig, majd egy kis idő múltán megtalálja azt a bizonyos szobához vezető ajtót.*
~ Talán alszik?~
*Ez a gondolat egyből átfut az agyán, és ezért nem kopog hanem benyit azonnal. Ahogy a törpe ront be álladóan, Tüncike ugyanolyan mértékben nyit be halkan, hogy nehogy megzavarja a másikat, amennyiben tényleg pihen az illető.*
- Hahó. *Mondja elfojtott hangon.
Beljebb lép, és maga mögött bezárja az ajtót, ismételten halkan teszi meg.*
- Bejöhetek?
*Ezen részen már túl van, viszont ideküldték, a leányzót, és ha tud akkor szeretne segíteni a betegen.*
- Azt mondták nekem, lehet kéne egy kis segítség itt.
*Még az ajtó előtt áll, és látja a nőt, csak vár.*
7155. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-05 15:43:04
Üzenet elküldve: 2016-12-05 15:43:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hosszúház//
*Nem érzi terhesnek a csendet, pláne, hogy nem érzi csendnek sem mindazt, amiben most leledzik. Kezdődő gyötrelem, tudja, ahogyan azt is elkerülni nem lesz képes, és bármekkora fájdalmat is okozzon, szükséges a felépüléshez. Mindezektől persze nem könnyebb felkészülni rá.*
-Köszönöm.
*Présel ki magából némi udvariasságot. Nincs szüksége semmire, csak arra, hogy hagyják békében, egyedül szenvedni.
A szoba erre megfelelő, és amúgy se lehetne pont neki kifogása a legszerényebb hajlék ellen sem. Ha úgy adódik a csupasz földön is elalszik, a kószák már csak ilyen igénytelenek.
A pálinkát meglepetten veszi át, és szinte már elérzékenyülve pislog fel a törpére, csak hogy a következő pillanatban egy gyors ölelésre vetődjön is Hroti nyakába. Igazán kevesen voltak még ennyire önzetlenül rendesek hozzá. Bal karral öleli a kovácsot, és motyog nyakába.*
-Meg sem érdemlem.
*Vet még egy futó cuppanást a szakállas arcra, majd lép távolabb, hogy immár újra utasításokat osztogasson.*
-Most már hagyj magamra, és inkább tarts távol tőlem mindenkit.
*Várja meg még rácsukódik az ajtó, majd ereszkedik az ágy szélére, kínlódja le magáról csizmáit, és felhúzott térdekkel kuporogva, a flaska dugójával bíbelődve várja, hogy elöntse jobb oldalát a fájdalom. Ezernyi tüzes tűszúrásként járja át karjának minden aprócska részletét.
Hamar érkezik, alig pár kortyra ha maradt ideje. Előbb még csak halk fogcsikorgatás kíséri Zia részéről, majd egyre hangosabb, fájdalmas nyögések. A tudat, hogy valaki az ajtó előtt rostokolhat, és mindent hall, azonban arra sarkalja, hogy elfojtsa üvöltését, az ágyon vergődve, öklét harapdálva csak remélheti hamar túl lesz az egészen.*
*Nem érzi terhesnek a csendet, pláne, hogy nem érzi csendnek sem mindazt, amiben most leledzik. Kezdődő gyötrelem, tudja, ahogyan azt is elkerülni nem lesz képes, és bármekkora fájdalmat is okozzon, szükséges a felépüléshez. Mindezektől persze nem könnyebb felkészülni rá.*
-Köszönöm.
*Présel ki magából némi udvariasságot. Nincs szüksége semmire, csak arra, hogy hagyják békében, egyedül szenvedni.
A szoba erre megfelelő, és amúgy se lehetne pont neki kifogása a legszerényebb hajlék ellen sem. Ha úgy adódik a csupasz földön is elalszik, a kószák már csak ilyen igénytelenek.
A pálinkát meglepetten veszi át, és szinte már elérzékenyülve pislog fel a törpére, csak hogy a következő pillanatban egy gyors ölelésre vetődjön is Hroti nyakába. Igazán kevesen voltak még ennyire önzetlenül rendesek hozzá. Bal karral öleli a kovácsot, és motyog nyakába.*
-Meg sem érdemlem.
*Vet még egy futó cuppanást a szakállas arcra, majd lép távolabb, hogy immár újra utasításokat osztogasson.*
-Most már hagyj magamra, és inkább tarts távol tőlem mindenkit.
*Várja meg még rácsukódik az ajtó, majd ereszkedik az ágy szélére, kínlódja le magáról csizmáit, és felhúzott térdekkel kuporogva, a flaska dugójával bíbelődve várja, hogy elöntse jobb oldalát a fájdalom. Ezernyi tüzes tűszúrásként járja át karjának minden aprócska részletét.
Hamar érkezik, alig pár kortyra ha maradt ideje. Előbb még csak halk fogcsikorgatás kíséri Zia részéről, majd egyre hangosabb, fájdalmas nyögések. A tudat, hogy valaki az ajtó előtt rostokolhat, és mindent hall, azonban arra sarkalja, hogy elfojtsa üvöltését, az ágyon vergődve, öklét harapdálva csak remélheti hamar túl lesz az egészen.*
7154. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-05 15:28:31
Üzenet elküldve: 2016-12-05 15:28:31
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A hadnagy felkutatása//
* A férfi nem sokkal fáradtabb, mint máskor, hiszen több órán át aludt. Ez talán csak négy-öt órát jelent, ám az is több, mint amit általában szokott pihenni. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy jól aludt, de mindenesetre jobban. Most meg könnyed paranoia miatt már igencsak fáj a nyaka, ám mikor néha meglátja a vigyorgó óriást, eszébe jut, hogy ez nem az a helyzet, amikor lazíthat, mert a végén még felrúgják lóval együtt. Azt amúgy észrevette már, hogy mindenki rossz szemmel néz rá, de már megszokta ezt az érzést az utóbbi években. Elvégre nem csak most, hanem mindenkor máskor is mindenki meg akarja ölni. Lassan telik az út, de aztán mire feleszmél, már a fákon is túlvannak és meglátják a dombot, melyen valahol ott áll a híres-neves Tharg erőd. *
- Hát ide jöttünk volna Bumbival és Dinoval. * Mondja akaratlanul. Nem hangosan, épp csak magának beszél, ez pedig a menetszélben még annyira sem feltűnő bizonyára, mint egy egyszerű beszélgetésben. Arról meg nem is beszélve, hogy ha a többiek úgyis tudnak olvasni a gondolataiban, akkor miért hallgatna. No, a lényeg a lényeg. Itt vannak Amonon. Innentől már lelassítja lovát és csak követi a többieket. Nem akar gerelyt kapni a testébe a falról, arra jók lesznek a többiek is. Meg amúgy sm tudja, merre kell itt menni, nem járt még erre. *
* A férfi nem sokkal fáradtabb, mint máskor, hiszen több órán át aludt. Ez talán csak négy-öt órát jelent, ám az is több, mint amit általában szokott pihenni. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy jól aludt, de mindenesetre jobban. Most meg könnyed paranoia miatt már igencsak fáj a nyaka, ám mikor néha meglátja a vigyorgó óriást, eszébe jut, hogy ez nem az a helyzet, amikor lazíthat, mert a végén még felrúgják lóval együtt. Azt amúgy észrevette már, hogy mindenki rossz szemmel néz rá, de már megszokta ezt az érzést az utóbbi években. Elvégre nem csak most, hanem mindenkor máskor is mindenki meg akarja ölni. Lassan telik az út, de aztán mire feleszmél, már a fákon is túlvannak és meglátják a dombot, melyen valahol ott áll a híres-neves Tharg erőd. *
- Hát ide jöttünk volna Bumbival és Dinoval. * Mondja akaratlanul. Nem hangosan, épp csak magának beszél, ez pedig a menetszélben még annyira sem feltűnő bizonyára, mint egy egyszerű beszélgetésben. Arról meg nem is beszélve, hogy ha a többiek úgyis tudnak olvasni a gondolataiban, akkor miért hallgatna. No, a lényeg a lényeg. Itt vannak Amonon. Innentől már lelassítja lovát és csak követi a többieket. Nem akar gerelyt kapni a testébe a falról, arra jók lesznek a többiek is. Meg amúgy sm tudja, merre kell itt menni, nem járt még erre. *
7153. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-05 15:06:57
Üzenet elküldve: 2016-12-05 15:06:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Zia//
*Még mielőtt a kapuhoz menne, hogy elintézze a munkakereső elf dolgát, meg kell mutatnia Zianának leendő szállását. Thargarod falait maguk mögött hagyva immár Amon Ruadh főutcáján haladnak. Hrothgaar aggodalmas tekintettel figyeli a vöröst, de egy ideig nem igen tudja, mit is mondhatna... mégis jobbnak látja, ha megpróbálja megtörni a csendet.*
- A hosszúházak szolgálnak vendégfogadásra. Elviszlek az egyikbe, ahol nyugton pihenhetsz. Gondoskodom róla, hogy senki ne zavarjon. *Mondja, de gyorsan ki is egészíti.* Persze lesz ott valaki, hogy ha bármire szükséged van, csak szólnod kelljen neki. Azt hiszem, tudom is, hogy ki lehetne az...
*Az egyik hosszúházhoz érve előre megy, teljesen Ziana újdonsült szobájáig. Az ajtót kinyitja a hadnagynak, de ő maga egyelőre nem lép még be. Odabenn egy masszív ágy található, vastag dunyhákkal, szőrmével letakarva, puha tollpárnával a tetején. Egy kisebb éjjeliszekrény, egy asztal, két szék, a sarokban mosdótál.*
- Remélem megfelel. *Ha Ziana belép, a törpe követi őt és a tál ételt, amit hozott, az asztalra teszi.* Ezt neked mentettem. És itt van ez is. *Mondja és nadrágja oldalzsebéből elővarázsol egy kis laposüveget.* Pálinka. Az esetleges fájdalomra...
*Nem igazán tudja, hogy mit mondhatna még, enyhe zavartság látszódhat a törpén.*
- Ha bármire szükséged van, lesz itt az előtérben egy tündérke. Neki szólj bátran. Jó? Jó pihenést és jobbulást.
*Teszi még hozzá és ha Ziana nem fordul hozzá külön kéréssel, akkor Hrothgaar magára hagyja őt.*
//Lea háza//
- Tüncike! *Reccsen megint Hrothgaar hangja Leandana házában, ahogy betaszajtja az ajtót. Találkozásuk ideje hamarabb eljött, mint azt valószínűleg bármelyikük gondolta volna.* Segítség kell. Van egy fontos vendégünk. Lábadozik, pihen éppen. Itt van elszállásolva az egyik hosszúházban. Hadd kérjelek már meg arra, hogy menj át abba a lakba és csak légy ott a biztonság kedvéért, hátha kell neki valami. Leandanánál kimentelek, ha bajba kerülnél. *Mondja és már menne is tovább, sietnie kell, de azért még egy-két szóra megáll.* Nem kell most rögtön, indulnod, de azért szeretném, ha mindene meglenne Ziana hadnagynak. Megkérhetlek erre? *A tündérke pozitív válaszában bízik, és ha sikerül megbeszélniük, le is lép, hiszen várják már a kapunál őt.*
//Amoniak figyelmébe//
*Mindezek után érkezik vissza Hrothgaar Amon Ruadh kapujához, ahol az elf leány várja őt. Szó szót követ vállvértről és köszönömökről, meg fejre pottyant dolgokról, majd a Medgolyok kerülnek a rivaldafénybe.*
- Medgoly-bocsok. *Ismétli meg a törpe a lehető legnagyobb természetességgel.* Erdei bestia. Olyan, mint egy medve és egy bagoly üzekedéséből született istentelen, szőrös-tollas, csőrös-karmos kreálmány. Egy kisebb vadászcsapat kellett hozzá, hogy az anyaállatot levadásszuk. Én magam vertem szét a koponyáját. A húsából egy télen át etettük a törzset. *Meséli Hrothgaar, mintha csak bármiféle hétköznapi dologról lenne szó.* Aztán hazahoztuk a tojásait, amiből kikeltek a kicsinyek. Kettő nálunk maradt. *A felé nyújtott kézbe "emberesen" belecsap. Szorítása nem fájdalmas, de azért nem is döglött-hal effektus.* Hrothgaar vagyok. A Thargok harcos kovácsa. *Recsegi arcán cinkos mosollyal.*
*Még mielőtt a kapuhoz menne, hogy elintézze a munkakereső elf dolgát, meg kell mutatnia Zianának leendő szállását. Thargarod falait maguk mögött hagyva immár Amon Ruadh főutcáján haladnak. Hrothgaar aggodalmas tekintettel figyeli a vöröst, de egy ideig nem igen tudja, mit is mondhatna... mégis jobbnak látja, ha megpróbálja megtörni a csendet.*
- A hosszúházak szolgálnak vendégfogadásra. Elviszlek az egyikbe, ahol nyugton pihenhetsz. Gondoskodom róla, hogy senki ne zavarjon. *Mondja, de gyorsan ki is egészíti.* Persze lesz ott valaki, hogy ha bármire szükséged van, csak szólnod kelljen neki. Azt hiszem, tudom is, hogy ki lehetne az...
*Az egyik hosszúházhoz érve előre megy, teljesen Ziana újdonsült szobájáig. Az ajtót kinyitja a hadnagynak, de ő maga egyelőre nem lép még be. Odabenn egy masszív ágy található, vastag dunyhákkal, szőrmével letakarva, puha tollpárnával a tetején. Egy kisebb éjjeliszekrény, egy asztal, két szék, a sarokban mosdótál.*
- Remélem megfelel. *Ha Ziana belép, a törpe követi őt és a tál ételt, amit hozott, az asztalra teszi.* Ezt neked mentettem. És itt van ez is. *Mondja és nadrágja oldalzsebéből elővarázsol egy kis laposüveget.* Pálinka. Az esetleges fájdalomra...
*Nem igazán tudja, hogy mit mondhatna még, enyhe zavartság látszódhat a törpén.*
- Ha bármire szükséged van, lesz itt az előtérben egy tündérke. Neki szólj bátran. Jó? Jó pihenést és jobbulást.
*Teszi még hozzá és ha Ziana nem fordul hozzá külön kéréssel, akkor Hrothgaar magára hagyja őt.*
//Lea háza//
- Tüncike! *Reccsen megint Hrothgaar hangja Leandana házában, ahogy betaszajtja az ajtót. Találkozásuk ideje hamarabb eljött, mint azt valószínűleg bármelyikük gondolta volna.* Segítség kell. Van egy fontos vendégünk. Lábadozik, pihen éppen. Itt van elszállásolva az egyik hosszúházban. Hadd kérjelek már meg arra, hogy menj át abba a lakba és csak légy ott a biztonság kedvéért, hátha kell neki valami. Leandanánál kimentelek, ha bajba kerülnél. *Mondja és már menne is tovább, sietnie kell, de azért még egy-két szóra megáll.* Nem kell most rögtön, indulnod, de azért szeretném, ha mindene meglenne Ziana hadnagynak. Megkérhetlek erre? *A tündérke pozitív válaszában bízik, és ha sikerül megbeszélniük, le is lép, hiszen várják már a kapunál őt.*
//Amoniak figyelmébe//
*Mindezek után érkezik vissza Hrothgaar Amon Ruadh kapujához, ahol az elf leány várja őt. Szó szót követ vállvértről és köszönömökről, meg fejre pottyant dolgokról, majd a Medgolyok kerülnek a rivaldafénybe.*
- Medgoly-bocsok. *Ismétli meg a törpe a lehető legnagyobb természetességgel.* Erdei bestia. Olyan, mint egy medve és egy bagoly üzekedéséből született istentelen, szőrös-tollas, csőrös-karmos kreálmány. Egy kisebb vadászcsapat kellett hozzá, hogy az anyaállatot levadásszuk. Én magam vertem szét a koponyáját. A húsából egy télen át etettük a törzset. *Meséli Hrothgaar, mintha csak bármiféle hétköznapi dologról lenne szó.* Aztán hazahoztuk a tojásait, amiből kikeltek a kicsinyek. Kettő nálunk maradt. *A felé nyújtott kézbe "emberesen" belecsap. Szorítása nem fájdalmas, de azért nem is döglött-hal effektus.* Hrothgaar vagyok. A Thargok harcos kovácsa. *Recsegi arcán cinkos mosollyal.*
7152. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-05 12:25:38
Üzenet elküldve: 2016-12-05 12:25:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amoniak figyelmébe//
*Megkönnyebbül, hogy a férfi elfogadja a felajánlását, legalább lesz neki is egy pár perce, hogy összeszedje magát. Amint a törpe hátat fordít neki, ő a kapu szélének veti a hátát és keresztbe teszi karjait maga előtt. Lehajtja a fejét és szemeit lezárja, hogy minden percet kihasználjon abból, amit maga tölthet el, ezek után, ráfér.
Nem sok idő telik el és a törpe visszaér. Ráemeli a tekintetét ismét. Átfut az agyán, hogy látott e már vörös hajú, kék szemű teremtést, de nem ugrik be. Ritka egy látvány az tény. Csak addig nézi, amíg a léptei meg nem állapodnak előtte, utána csak a szeme magasságát célozza meg tekintete. Harcosoknál biztosan rutinszerű a részletes megszemlélése a társaságnak, de nála ez kimaradt a tankkönyvből.
Az első mondat hallatára kicsit nagyobbra nyílnak a szemei, látszólag első nekifutásra nem érti, miről beszél a vörös. Aztán oldalra fordítja a fejét és szemei találkoznak az egykori patás jószág szarvaival.*
- Oh… *Szólal meg. Most már világos, csak azt nem tudta, hogy vállvértnek nevezik az ilyetén ruhadarabot.*
- Köszönöm. *Villant fel egy félmosolyt, majd le is fagyasztja arcáról.* Nem az én érdemem. Egy fán lógva találtam egy örökkévalósággal ezelőtt. *Érzi, hogy így nem kerek a történet, és valami a szíve mélyén nem engedi, hogy ennyiben hagyja*
- A fejemre esett. *Mondja végül a maga megnyugtatására. Aztán végül csak kilyukadnak a munka részére a beszélgetésnek, ahol megint az első mondat, első része okozza a legnagyobb fejfájást.*
- Ne haragudj. Miket etetni? *Életében nem hallott még ilyen szóösszetételt, amit a férfi használt, megjegyezni is alig tudja. Mi lehet az a Medgoly-bocsokat? Valami szörnyeteg jut először az eszébe, ha választani lehet, ezt inkább hanyagolja, mielőtt ő lenne a vacsorája azoknak az izéknek.
Nem tudja nem észrevenni a férfi mozdulatát, ahogy keze a fegyverére siklik. Persze az ő eszközeit elhurcolták.*
- Khrosas. *Válaszol végül a kérdésre kurtán. Keresztbe tett karjait most engedi le és fél kezét a zsebébe, másik kesztyűs felét pedig a férfi felé nyújtja, ahogy azt a városban illik, ha bemutatkozásra kerül a sor. Ezzel kérve, hogy a férfi is ossza meg vele a becses nevét. Hogy itt mi a módi, azt nem tudja, reméli nem fenyegetésnek veszi a másik.*
*Megkönnyebbül, hogy a férfi elfogadja a felajánlását, legalább lesz neki is egy pár perce, hogy összeszedje magát. Amint a törpe hátat fordít neki, ő a kapu szélének veti a hátát és keresztbe teszi karjait maga előtt. Lehajtja a fejét és szemeit lezárja, hogy minden percet kihasználjon abból, amit maga tölthet el, ezek után, ráfér.
Nem sok idő telik el és a törpe visszaér. Ráemeli a tekintetét ismét. Átfut az agyán, hogy látott e már vörös hajú, kék szemű teremtést, de nem ugrik be. Ritka egy látvány az tény. Csak addig nézi, amíg a léptei meg nem állapodnak előtte, utána csak a szeme magasságát célozza meg tekintete. Harcosoknál biztosan rutinszerű a részletes megszemlélése a társaságnak, de nála ez kimaradt a tankkönyvből.
Az első mondat hallatára kicsit nagyobbra nyílnak a szemei, látszólag első nekifutásra nem érti, miről beszél a vörös. Aztán oldalra fordítja a fejét és szemei találkoznak az egykori patás jószág szarvaival.*
- Oh… *Szólal meg. Most már világos, csak azt nem tudta, hogy vállvértnek nevezik az ilyetén ruhadarabot.*
- Köszönöm. *Villant fel egy félmosolyt, majd le is fagyasztja arcáról.* Nem az én érdemem. Egy fán lógva találtam egy örökkévalósággal ezelőtt. *Érzi, hogy így nem kerek a történet, és valami a szíve mélyén nem engedi, hogy ennyiben hagyja*
- A fejemre esett. *Mondja végül a maga megnyugtatására. Aztán végül csak kilyukadnak a munka részére a beszélgetésnek, ahol megint az első mondat, első része okozza a legnagyobb fejfájást.*
- Ne haragudj. Miket etetni? *Életében nem hallott még ilyen szóösszetételt, amit a férfi használt, megjegyezni is alig tudja. Mi lehet az a Medgoly-bocsokat? Valami szörnyeteg jut először az eszébe, ha választani lehet, ezt inkább hanyagolja, mielőtt ő lenne a vacsorája azoknak az izéknek.
Nem tudja nem észrevenni a férfi mozdulatát, ahogy keze a fegyverére siklik. Persze az ő eszközeit elhurcolták.*
- Khrosas. *Válaszol végül a kérdésre kurtán. Keresztbe tett karjait most engedi le és fél kezét a zsebébe, másik kesztyűs felét pedig a férfi felé nyújtja, ahogy azt a városban illik, ha bemutatkozásra kerül a sor. Ezzel kérve, hogy a férfi is ossza meg vele a becses nevét. Hogy itt mi a módi, azt nem tudja, reméli nem fenyegetésnek veszi a másik.*
7151. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-05 11:48:13
Üzenet elküldve: 2016-12-05 11:48:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Amoniak figyelmébe//
*A törpe előbb a tálcányi ételre, majd pedig az elfre sandít. Halk hümmentést hallat és hátat fordít.*
- Pár perc és itt vagyok. Ne menj semerre.
*Mondja és elbattyog Thargarod falai felé, hogy leadja "terhét". Egy jó fertályórányi idő elteltével immár tálca nélkül érkezik vissza Amon Ruadh-ra. A kapuban álló elf nő egy köpcös törpét lát maga előtt. 5 és fél lábnyi magasságával fajtársai felé emelkedik. Széles vállú, hordó-mellkasú törpe-uraság. Haja és szakálla tűzvörös szín, szemei pedig mély-kékek. Üstöke és arcszőrzete ápolására nagy gondot fordít: haját, (mely nagyjából lapockájáig leér), valamint szakállát (mely hozzávetőlegesen mellkas-középig nőtt) és bajszát gondosan befonva hordja. A Thargodarokkal a pusztán eltöltött évek nem szálltak el nyom nélkül felette: (törpe mértékkel mért) markáns arcát ráncok öregbítik. Mélykékjei végigmérik az előtte állót.*
- Tetszik a vállvérted. Te ölted le?
*Kérdezi, mielőtt a munkára terelné újra a szót.*
- Egyébként... Itt etethetsz akár Medgoly-bocsokat, vagy segíthetsz nekem a kovácsműhelyben, igaz, van egy-két segédem, de egy magunkfajta harcos népség mindig örül az éles pengéknek.
*Míg beszél, jobbja övére vándorol és fejszéje fején nyugszik. Észre sem veszi már ezt a mozdulatot, annyira beleivódott már.*
- Hogy hívnak, hegyesfülű leány?
*A törpe előbb a tálcányi ételre, majd pedig az elfre sandít. Halk hümmentést hallat és hátat fordít.*
- Pár perc és itt vagyok. Ne menj semerre.
*Mondja és elbattyog Thargarod falai felé, hogy leadja "terhét". Egy jó fertályórányi idő elteltével immár tálca nélkül érkezik vissza Amon Ruadh-ra. A kapuban álló elf nő egy köpcös törpét lát maga előtt. 5 és fél lábnyi magasságával fajtársai felé emelkedik. Széles vállú, hordó-mellkasú törpe-uraság. Haja és szakálla tűzvörös szín, szemei pedig mély-kékek. Üstöke és arcszőrzete ápolására nagy gondot fordít: haját, (mely nagyjából lapockájáig leér), valamint szakállát (mely hozzávetőlegesen mellkas-középig nőtt) és bajszát gondosan befonva hordja. A Thargodarokkal a pusztán eltöltött évek nem szálltak el nyom nélkül felette: (törpe mértékkel mért) markáns arcát ráncok öregbítik. Mélykékjei végigmérik az előtte állót.*
- Tetszik a vállvérted. Te ölted le?
*Kérdezi, mielőtt a munkára terelné újra a szót.*
- Egyébként... Itt etethetsz akár Medgoly-bocsokat, vagy segíthetsz nekem a kovácsműhelyben, igaz, van egy-két segédem, de egy magunkfajta harcos népség mindig örül az éles pengéknek.
*Míg beszél, jobbja övére vándorol és fejszéje fején nyugszik. Észre sem veszi már ezt a mozdulatot, annyira beleivódott már.*
- Hogy hívnak, hegyesfülű leány?
7150. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-05 09:21:37
Üzenet elküldve: 2016-12-05 09:21:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amoniak fiygelmébe//
*Kényelmetlenül kezdi érezni magát, mint a barát, akit két szerelmes gerlice magával cipel egy romantikus sétához a holdfénybe. Lehajtja kicsit a fejét és egy hosszú halk sóhaj kíséretében megmasszírozza két szeme között az orrának tövét. Akkor néz fel, amikor a mélynövésű hozzászól, de ekkor sem túl lelkes tekintettel.
Kezdi úgy érezni, hogy ma nagy hiba volt idejönni.*
- Azt vettem észre. *Fordul a törpéről az erőd irányába, ahol a magas nő tűnt el a házak között, majd visszaejti tekintetét a másikra.*
- Én lennék az utolsó, aki bele akarna köpni a levesetekbe. *Mondja vállrándítással kísérve. Nem magázódik, nem gondolja, hogy szükséges, hatvanon felül már felesleges. Néhány ember nem is él ennyit.*
- Nyugodtan add le a terhed, én itt leszek később is. *Kibontja fél kezét a keresztbe font szorításból és mutatóujjával a tálcára bök. Megakarja adni az esélyt a törpének, hogy elmehessen és letudhassa a feladatát, mert azt egyből gondolta, hogy nem az ő tiszteletére készített ilyen nyálcsorgató étkeket.*
- De ha most akarod ezt megbeszélni. *Szól, hogyha a másik nem él a lehetőséggel, amit átadott neki.* Akkor őszintén megmondom, hogy mindenhez. Cipelem a terhet, állatokat látok el, javítok, fegyvert élezek, bőrt varrok. *Nagyvonalakban igyekszik mindent felsorolni, amihez valaha is hozzáfogott életében. A mondandója végén szét tárja kezeit egy pár pillanatra és megbillenti fejét. Ezzel arra utal, hogy mindegy mit adnak elé, megbirkózik vele. Azért hadsereget még nem irányított.*
- Mindent megfelelő összegért cserébe, vagy ételért és fedélért. *Nem rejtegeti a lapjait.*
*Kényelmetlenül kezdi érezni magát, mint a barát, akit két szerelmes gerlice magával cipel egy romantikus sétához a holdfénybe. Lehajtja kicsit a fejét és egy hosszú halk sóhaj kíséretében megmasszírozza két szeme között az orrának tövét. Akkor néz fel, amikor a mélynövésű hozzászól, de ekkor sem túl lelkes tekintettel.
Kezdi úgy érezni, hogy ma nagy hiba volt idejönni.*
- Azt vettem észre. *Fordul a törpéről az erőd irányába, ahol a magas nő tűnt el a házak között, majd visszaejti tekintetét a másikra.*
- Én lennék az utolsó, aki bele akarna köpni a levesetekbe. *Mondja vállrándítással kísérve. Nem magázódik, nem gondolja, hogy szükséges, hatvanon felül már felesleges. Néhány ember nem is él ennyit.*
- Nyugodtan add le a terhed, én itt leszek később is. *Kibontja fél kezét a keresztbe font szorításból és mutatóujjával a tálcára bök. Megakarja adni az esélyt a törpének, hogy elmehessen és letudhassa a feladatát, mert azt egyből gondolta, hogy nem az ő tiszteletére készített ilyen nyálcsorgató étkeket.*
- De ha most akarod ezt megbeszélni. *Szól, hogyha a másik nem él a lehetőséggel, amit átadott neki.* Akkor őszintén megmondom, hogy mindenhez. Cipelem a terhet, állatokat látok el, javítok, fegyvert élezek, bőrt varrok. *Nagyvonalakban igyekszik mindent felsorolni, amihez valaha is hozzáfogott életében. A mondandója végén szét tárja kezeit egy pár pillanatra és megbillenti fejét. Ezzel arra utal, hogy mindegy mit adnak elé, megbirkózik vele. Azért hadsereget még nem irányított.*
- Mindent megfelelő összegért cserébe, vagy ételért és fedélért. *Nem rejtegeti a lapjait.*
7149. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-04 19:44:46
Üzenet elküldve: 2016-12-04 19:44:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Amoniak fiygelmébe//
*Cifra káromkodás hagyja el a törpe száját. Gyermekfüleknek semmi esetre sem való, nyomdafestéket nem tűrő kifejezések áradata gördül le nyelvéről.*
- Lea, most mi az anyám kínját csináljak ezzel meg?
*Kiált a Szellemjáró után, de már hasztalanul, mert az elszelel, vissza Thargarod falai mögé, amiben az a szép, hogy Hrothgaar-nak is épp oda kellene baktatnia a kezében lévő tálcával, ami tele van pakolva a vendégeknek készített étellel. Újabb káromkodás tör fel belőle, ám ezúttal csak az orra alatt morog, míg meg nem hallja az ismeretlen alak hangját. Az első ránézésre elfnek tűnő nő Hrothgaar-hoz intézi kérdését, lévén mindenki más magasról pottyant a jelenlegi helyzetre.*
- Rossz napot fogtál ki, hegyesfülű leány. *Rázza meg busa rőt fejét rosszallóan.* Máskor minden megy, mint az ágybavizelés, vagy a karikacsapás. Hejj... *Sóhajt fel rezignáltan a törpe.* Mihez értesz, mondd. Azt' meglátjuk, találunk-e neked valamit.
*Míg a leány válaszát várja, egyik lábáról a másikra áll, nyakát nyújtva néz körbe, hátha lepasszolhatja valakinek a tálcát és vele az ételt.*
*Cifra káromkodás hagyja el a törpe száját. Gyermekfüleknek semmi esetre sem való, nyomdafestéket nem tűrő kifejezések áradata gördül le nyelvéről.*
- Lea, most mi az anyám kínját csináljak ezzel meg?
*Kiált a Szellemjáró után, de már hasztalanul, mert az elszelel, vissza Thargarod falai mögé, amiben az a szép, hogy Hrothgaar-nak is épp oda kellene baktatnia a kezében lévő tálcával, ami tele van pakolva a vendégeknek készített étellel. Újabb káromkodás tör fel belőle, ám ezúttal csak az orra alatt morog, míg meg nem hallja az ismeretlen alak hangját. Az első ránézésre elfnek tűnő nő Hrothgaar-hoz intézi kérdését, lévén mindenki más magasról pottyant a jelenlegi helyzetre.*
- Rossz napot fogtál ki, hegyesfülű leány. *Rázza meg busa rőt fejét rosszallóan.* Máskor minden megy, mint az ágybavizelés, vagy a karikacsapás. Hejj... *Sóhajt fel rezignáltan a törpe.* Mihez értesz, mondd. Azt' meglátjuk, találunk-e neked valamit.
*Míg a leány válaszát várja, egyik lábáról a másikra áll, nyakát nyújtva néz körbe, hátha lepasszolhatja valakinek a tálcát és vele az ételt.*
7148. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-04 17:52:05
Üzenet elküldve: 2016-12-04 17:52:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Lea keresése//
//A hozzászólás +16-os elemet tartalmaz!//
*Nem kap választ, hiába is zörgeti meg az ajtót újra és újra.*
-Az a büdös szeszkazán már megint leitta magát valahol?
*Bár fogalma nincs, mi a rossebb lehet az a kazán, de jól hangzik, és káromkodásnak kiválóan megteszi. Biztosan valahol hallotta, csak talán nem így hangzott eredetiben, viszont így sikerült megjegyezni. A jelző akárhogy is van, pont megfelel a számára a páleszt egy fokkal jobban kedvelő fickóra.
Sarkon fordul, és kisiet az épületből. Megtorpan a bejárat előtt, és körülnéz. Van némi tumultus itt-ott, valami lovas, meg mintha Hrothit is látná megvillanni. Ahogy a kapu irányába fordul tekintete, Leandana alakját pillantja meg, amint sietősen szedi lábait az erőd kapuja felé. Jobban mondva, be az erődbe. Egészen el is tűnik bent, így Ethea egy percig sem késlekedik. Már fordul is arra, és maga is sietősen indul meg a Szellemjáró nyomában. Nem baj, ha nem a kapuban, és nem az udvaron éri utol esetleg a másikat. Tökéletes lesz maga a Hrallh is.
Meg sem áll tehát a kapuig, sőt még ott sem, hanem indul tovább befelé.*
//A hozzászólás +16-os elemet tartalmaz!//
*Nem kap választ, hiába is zörgeti meg az ajtót újra és újra.*
-Az a büdös szeszkazán már megint leitta magát valahol?
*Bár fogalma nincs, mi a rossebb lehet az a kazán, de jól hangzik, és káromkodásnak kiválóan megteszi. Biztosan valahol hallotta, csak talán nem így hangzott eredetiben, viszont így sikerült megjegyezni. A jelző akárhogy is van, pont megfelel a számára a páleszt egy fokkal jobban kedvelő fickóra.
Sarkon fordul, és kisiet az épületből. Megtorpan a bejárat előtt, és körülnéz. Van némi tumultus itt-ott, valami lovas, meg mintha Hrothit is látná megvillanni. Ahogy a kapu irányába fordul tekintete, Leandana alakját pillantja meg, amint sietősen szedi lábait az erőd kapuja felé. Jobban mondva, be az erődbe. Egészen el is tűnik bent, így Ethea egy percig sem késlekedik. Már fordul is arra, és maga is sietősen indul meg a Szellemjáró nyomában. Nem baj, ha nem a kapuban, és nem az udvaron éri utol esetleg a másikat. Tökéletes lesz maga a Hrallh is.
Meg sem áll tehát a kapuig, sőt még ott sem, hanem indul tovább befelé.*
7147. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-04 17:41:37
Üzenet elküldve: 2016-12-04 17:41:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Amoniak figyelébe//
*Magában nagyjából folyamatosan káromkodik azon, hogy még alig vette át Kagantól a stafétát, de máris olyasmik szakadnak a nyakába, mint a feléledő kocsis. Valószínűleg ki kellett volna adja a parancsot, hogy azonnal metéljék le a testét a fejéről, öntsék le valami éghetővel, és gyújtsák meg. Mindazonáltal a mégis a mélységi nőstény emberéről van szó, és lehet, hogy annak más tervei vannak vele. Jó helyen van addig ott, harcosok gyűrűjében. Talán megoldják, legvégső esetben még Achim is agyonverheti valamelyik emberes dossziéjával. Befut Hrothi is, és Lea mostanra el is felejtette, hogy eredetileg azért is indult, hogy őt is felkutassa. Meg ugye a tündért. Ezek most hátrébb csúsznak a listáján.*
- Az a tag ott marad a ló hátán, míg vissza nem jövök vagy, én vagy a mélységi nőstény.
*ezekkel a szavakkal Lea sarkon fordul, és eliramodik vissza, az erőd irányába.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.04 17:42:02
*Magában nagyjából folyamatosan káromkodik azon, hogy még alig vette át Kagantól a stafétát, de máris olyasmik szakadnak a nyakába, mint a feléledő kocsis. Valószínűleg ki kellett volna adja a parancsot, hogy azonnal metéljék le a testét a fejéről, öntsék le valami éghetővel, és gyújtsák meg. Mindazonáltal a mégis a mélységi nőstény emberéről van szó, és lehet, hogy annak más tervei vannak vele. Jó helyen van addig ott, harcosok gyűrűjében. Talán megoldják, legvégső esetben még Achim is agyonverheti valamelyik emberes dossziéjával. Befut Hrothi is, és Lea mostanra el is felejtette, hogy eredetileg azért is indult, hogy őt is felkutassa. Meg ugye a tündért. Ezek most hátrébb csúsznak a listáján.*
- Az a tag ott marad a ló hátán, míg vissza nem jövök vagy, én vagy a mélységi nőstény.
*ezekkel a szavakkal Lea sarkon fordul, és eliramodik vissza, az erőd irányába.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.04 17:42:02
7146. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-04 17:19:54
Üzenet elküldve: 2016-12-04 17:19:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Lea keresése//
*Jó idő eltelt, talán napok is, vagy ki tudja. Ethea valahogy nem számolta az időt, melyet igen kellemesen töltött el kettesben, puha szőrmék alatt Dharren karjai között. Óh igen, nagyon kellemes órákat. Szóval, a fene se tudja épp milyen napot, órát, hatot írnak épp a Vashegyen, de valami csak van.
Egy biztos, Ethea most éppen a házak végén álldogál, felöltözve melegen, fegyvereivel az oldalán, összefogott hajjal, és épp egy kavicsot rugdal a szerpentin szélénél a csizmás lábával.
Döntésre jutott végre, hogy mit is akarna kezdeni magával, no meg néhány határozott javaslat is felmerül elméjében, s úgy véli, mivel Dharren nyakába valami fontos szakadt, hát maga indul, hogy letisztázza a dolgokat a Szellemjáróval.
Sarkon fordul hát, hátát mutatva a szerpentinnek, és határozott léptekkel a Radkraal felé indul. Hátha ott találná még Leandanát. De ha a nőt nem is, talán lel ott valakit, aki útbaigazíthatja, akitől megkérdezheti, merre jár éppen jelenlegi vezetőjük.
Végül benyit az épületbe, és Achim kuckója felé halad, hogy megzörgethesse az ajtót.*
-Achim?
*Jó idő eltelt, talán napok is, vagy ki tudja. Ethea valahogy nem számolta az időt, melyet igen kellemesen töltött el kettesben, puha szőrmék alatt Dharren karjai között. Óh igen, nagyon kellemes órákat. Szóval, a fene se tudja épp milyen napot, órát, hatot írnak épp a Vashegyen, de valami csak van.
Egy biztos, Ethea most éppen a házak végén álldogál, felöltözve melegen, fegyvereivel az oldalán, összefogott hajjal, és épp egy kavicsot rugdal a szerpentin szélénél a csizmás lábával.
Döntésre jutott végre, hogy mit is akarna kezdeni magával, no meg néhány határozott javaslat is felmerül elméjében, s úgy véli, mivel Dharren nyakába valami fontos szakadt, hát maga indul, hogy letisztázza a dolgokat a Szellemjáróval.
Sarkon fordul hát, hátát mutatva a szerpentinnek, és határozott léptekkel a Radkraal felé indul. Hátha ott találná még Leandanát. De ha a nőt nem is, talán lel ott valakit, aki útbaigazíthatja, akitől megkérdezheti, merre jár éppen jelenlegi vezetőjük.
Végül benyit az épületbe, és Achim kuckója felé halad, hogy megzörgethesse az ajtót.*
-Achim?
7145. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-03 17:38:13
Üzenet elküldve: 2016-12-03 17:38:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amoniak figyelmébe//
*Hirtelen gyorsulnak fel az események. Először csak egy alak közelíti meg őket, de egyből három új arc lesz. Az elf csak a fejét kapkodja, mert minden irányból a „mi történt” kifejezés egyre cifrább formái hallatszanak.
Az első nő kijelentésére minden gondolata megakad. Azt mondta halottnak kéne lennie, de akkor mi a fészkes fenéért mozog ez a fickó? Oh-óh… nem! Nem akar ilyesminek a részese lenni. Ez szög egyenesen ellent mond a természet törvényeinek, ami már egyszer meghalt, az maradjon is úgy és csak ne éledezzen.
A félvér erőteljes nézését és hahákolását alig érzékeli a döbbenettől. Kit érdekel, hogy megmondta vagy nem mondta meg, amikor egy olyan figura mocorog azon a lovon, aki nem sokkal korábban még nem élt. Már azt is elég nehéz felfognia, hogy egy kicsit sem hatja meg az őrt ez.
Visszahúzza fejére a csuklyáját, remegő kézzel, mert nem akarja, hogy egyenesen le lehessen olvasni az arcáról a megrázkódtatást. Elég az neki, hogy a nagyra kerekedett szemeit nem tudja visszaerőltetni normális állapotukba.*
~Most lenne itt az alkalom a… tudod. Dobbantani?~
- De a… munka. *Suttogja a csuklya alatt. Kicsit visszarázódik a valóságba. Mi is volt azzal a munkával? Azok a fickók, majd útba igazítják. A kancellár, meg a törpe. Igyekszik koncentrálni, de a legnagyobb részét a gondolatainak nem ez tölti ki. Először az élőhalott foglalta le, most viszont nagyon szeretne elpipázni azokból a gyógynövényekből, ami henger alakú fadobozkájában rejlik, iszákja mélyén.
Megint lendülnek ezek a kérdések valami repedt tökszárakról és az elf sem tud többet hozzá tenni a dologhoz, mint az őr. Azért megpróbálja szóra nyitni a száját, de egypár kínos pillanattal később be is zárja. Majd mivel gondolja, ennél rosszabb alkalom úgy sem adatik meg, inkább mégis szól egy pár szót.*
- A kocsis pozícióra pályáztam, de úgy tűnik már nem aktuális. *Mondja immár a törpe felé fordulva, mivel az őr és a nő a saját dolgaikat végzik, a kancellár úr, pedig még messzebb tartózkodik, nincs más, akihez intézhetné a szavait.*
- Esetleg valami más munka akad errefelé? *Keresztbe fonja a kezeit mellkasa előtt és jól belevési ujjait a karjaiba. Még utoljára hallat egy kínos elfojtott nevetést.*
*Hirtelen gyorsulnak fel az események. Először csak egy alak közelíti meg őket, de egyből három új arc lesz. Az elf csak a fejét kapkodja, mert minden irányból a „mi történt” kifejezés egyre cifrább formái hallatszanak.
Az első nő kijelentésére minden gondolata megakad. Azt mondta halottnak kéne lennie, de akkor mi a fészkes fenéért mozog ez a fickó? Oh-óh… nem! Nem akar ilyesminek a részese lenni. Ez szög egyenesen ellent mond a természet törvényeinek, ami már egyszer meghalt, az maradjon is úgy és csak ne éledezzen.
A félvér erőteljes nézését és hahákolását alig érzékeli a döbbenettől. Kit érdekel, hogy megmondta vagy nem mondta meg, amikor egy olyan figura mocorog azon a lovon, aki nem sokkal korábban még nem élt. Már azt is elég nehéz felfognia, hogy egy kicsit sem hatja meg az őrt ez.
Visszahúzza fejére a csuklyáját, remegő kézzel, mert nem akarja, hogy egyenesen le lehessen olvasni az arcáról a megrázkódtatást. Elég az neki, hogy a nagyra kerekedett szemeit nem tudja visszaerőltetni normális állapotukba.*
~Most lenne itt az alkalom a… tudod. Dobbantani?~
- De a… munka. *Suttogja a csuklya alatt. Kicsit visszarázódik a valóságba. Mi is volt azzal a munkával? Azok a fickók, majd útba igazítják. A kancellár, meg a törpe. Igyekszik koncentrálni, de a legnagyobb részét a gondolatainak nem ez tölti ki. Először az élőhalott foglalta le, most viszont nagyon szeretne elpipázni azokból a gyógynövényekből, ami henger alakú fadobozkájában rejlik, iszákja mélyén.
Megint lendülnek ezek a kérdések valami repedt tökszárakról és az elf sem tud többet hozzá tenni a dologhoz, mint az őr. Azért megpróbálja szóra nyitni a száját, de egypár kínos pillanattal később be is zárja. Majd mivel gondolja, ennél rosszabb alkalom úgy sem adatik meg, inkább mégis szól egy pár szót.*
- A kocsis pozícióra pályáztam, de úgy tűnik már nem aktuális. *Mondja immár a törpe felé fordulva, mivel az őr és a nő a saját dolgaikat végzik, a kancellár úr, pedig még messzebb tartózkodik, nincs más, akihez intézhetné a szavait.*
- Esetleg valami más munka akad errefelé? *Keresztbe fonja a kezeit mellkasa előtt és jól belevési ujjait a karjaiba. Még utoljára hallat egy kínos elfojtott nevetést.*
7144. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-03 14:23:21
Üzenet elküldve: 2016-12-03 14:23:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*A bánata egy szempillantás alatt eltűnik az arcáról, és ismét derűsarcú lánnyá változik vissza. Ha nem is tökéletesen értelmezi a férfi szavait a tündérke, azonban érti a mögöttes tartalmat, normál esetben úgy érezhetné, hogy most valami hősies tett hajtott végre, de persze ez, így nem igaz.*
~ Erős? Én? Tényleg?~
*Kérdezi magától a kislány. Számára ez egy igen relatív dolog, hiszen nagyon is jól tudja azt, hogy ki is az igazán erős kettőjük közül.
Kezét arcához kapja, mert lassan tojást lehet sütni rajta, mert annyira kipirosodik mostanra, hogy szó szerint izzik.
Mikor a bűvös mondatot meghallja, örömében felröppen néhány centis magasságba, talán egy magasságban lehetnek. Amennyiben ha minden klappol akkor hamarosan ismét láthatja Hrothgaart.
Miután látja becsukni az ajtót, nem szomorodik el, hiszen nem örökre búcsúztak el egymástól.
A mosolya lassan a füléig ér, és megint visszaröppen a fürdőszobába.*
~ Na akkor lássunk neki.~
*Még mielőtt bárminek neki állna, szépen felöltözik, és a kapott köpenyt összehajtogatja, utána beviszi Miwa volt szobájába.
Nem lesz egyszerű feladat, de azon van, hogy a gondokat megoldja.
A vödör segítségével több részletben megszabadul a víztől, odaönti ahová a férfi is vitte az előbb. Amint megvan az első kör, jön is a következő. Minden erejét össze kell szedni, mert nem lenne az jó, ha félúton összeesne.*
- Jaj nekem.
*Lassacskán látja a kemény munka eredményét, mivel szemmel láthatóan egyre kevesebb víz van már a dézsában. Végül, már nem tud eleget merni a vödörbe, így hát előveszi a rongyot, és azzal folytatja tovább a veder feltöltését.*
~ Az utolsó.~
*Kicsavarja amennyire csak lehet, és az utolsó körrel is végez. Fáradságos munka, de megoldja szépen.
Viszont a munka itt nem ért véget, mivel még át kell öblíteni a dézsa tartalmát, hiszen nem az övé, és használta, senki nem örülne ha valamit "használtan" kapnának vissza. Kimegy szépen kútra és egy kevés vizet mer, nem kell sok, így könnyen el tud boldogulni. Keress egy száraz rongyot, és egy szappant. Amennyire csak lehet átsikálja a dézsát. Ahogy végez ezzel a művelettel, a tiszta vízzel átöblíti.*
- Hú! *Sóhajt egy nagyot.
A száraz rongy segítségével felitatja a vizet, és amennyire lehet cseppmentesre törli.*
- Kész!
*Mondja határozottan, egy elégedett mosoly mellett. A koszos víztől még természetesen megszabadul, utána, mint aki nyolc órán keresztül kemény fizikai munkát végzet a szeme igencsak elnehezedik. Lea házába, még sikerül visszatalálni, azonban azt sem tudja melyik jobb vagy a bal, a törpe köpenyéért, de nem abba az ágyban esik össze ahol lenne igazából a helye. Szerencsétlenségére végül abba a szobába megy, ahová talán nem kéne. Leandana Kagantal ágyán köt ki, ahol az ágy végén vannak az összehajtogatott ruhák is. A köpenyt nem teríti magára, hanem úgy szorítja magához, mintha legnagyobb kincs birtokába juthatott volna. Persze tudja, hogy nem örökbe kapta, ennek ellenére nagyon vigyáz rá, mintha a szeme fénye lenne.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.14 17:51:36, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás.
*A bánata egy szempillantás alatt eltűnik az arcáról, és ismét derűsarcú lánnyá változik vissza. Ha nem is tökéletesen értelmezi a férfi szavait a tündérke, azonban érti a mögöttes tartalmat, normál esetben úgy érezhetné, hogy most valami hősies tett hajtott végre, de persze ez, így nem igaz.*
~ Erős? Én? Tényleg?~
*Kérdezi magától a kislány. Számára ez egy igen relatív dolog, hiszen nagyon is jól tudja azt, hogy ki is az igazán erős kettőjük közül.
Kezét arcához kapja, mert lassan tojást lehet sütni rajta, mert annyira kipirosodik mostanra, hogy szó szerint izzik.
Mikor a bűvös mondatot meghallja, örömében felröppen néhány centis magasságba, talán egy magasságban lehetnek. Amennyiben ha minden klappol akkor hamarosan ismét láthatja Hrothgaart.
Miután látja becsukni az ajtót, nem szomorodik el, hiszen nem örökre búcsúztak el egymástól.
A mosolya lassan a füléig ér, és megint visszaröppen a fürdőszobába.*
~ Na akkor lássunk neki.~
*Még mielőtt bárminek neki állna, szépen felöltözik, és a kapott köpenyt összehajtogatja, utána beviszi Miwa volt szobájába.
Nem lesz egyszerű feladat, de azon van, hogy a gondokat megoldja.
A vödör segítségével több részletben megszabadul a víztől, odaönti ahová a férfi is vitte az előbb. Amint megvan az első kör, jön is a következő. Minden erejét össze kell szedni, mert nem lenne az jó, ha félúton összeesne.*
- Jaj nekem.
*Lassacskán látja a kemény munka eredményét, mivel szemmel láthatóan egyre kevesebb víz van már a dézsában. Végül, már nem tud eleget merni a vödörbe, így hát előveszi a rongyot, és azzal folytatja tovább a veder feltöltését.*
~ Az utolsó.~
*Kicsavarja amennyire csak lehet, és az utolsó körrel is végez. Fáradságos munka, de megoldja szépen.
Viszont a munka itt nem ért véget, mivel még át kell öblíteni a dézsa tartalmát, hiszen nem az övé, és használta, senki nem örülne ha valamit "használtan" kapnának vissza. Kimegy szépen kútra és egy kevés vizet mer, nem kell sok, így könnyen el tud boldogulni. Keress egy száraz rongyot, és egy szappant. Amennyire csak lehet átsikálja a dézsát. Ahogy végez ezzel a művelettel, a tiszta vízzel átöblíti.*
- Hú! *Sóhajt egy nagyot.
A száraz rongy segítségével felitatja a vizet, és amennyire lehet cseppmentesre törli.*
- Kész!
*Mondja határozottan, egy elégedett mosoly mellett. A koszos víztől még természetesen megszabadul, utána, mint aki nyolc órán keresztül kemény fizikai munkát végzet a szeme igencsak elnehezedik. Lea házába, még sikerül visszatalálni, azonban azt sem tudja melyik jobb vagy a bal, a törpe köpenyéért, de nem abba az ágyban esik össze ahol lenne igazából a helye. Szerencsétlenségére végül abba a szobába megy, ahová talán nem kéne. Leandana Kagantal ágyán köt ki, ahol az ágy végén vannak az összehajtogatott ruhák is. A köpenyt nem teríti magára, hanem úgy szorítja magához, mintha legnagyobb kincs birtokába juthatott volna. Persze tudja, hogy nem örökbe kapta, ennek ellenére nagyon vigyáz rá, mintha a szeme fénye lenne.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.14 17:51:36, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás.
7143. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-03 11:54:47
Üzenet elküldve: 2016-12-03 11:54:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Amoniak figyelmébe//
*A nőstény végül feladja, így Alyo megnyugodhat, hogy nem kell a használhatatlan íjával agyonvernie azért, mert amaz meggondolatlanságot tesz, és elengedi a fickót. Másnaposan rendre morcos és agresszív, talán indokolatlanul is.*
- Munka az mindég van annak, aki dógozni akar.
*Jelenti ki az egyetemes igazságot, anélkül, hogy a továbbiakban akárcsak egy pillantást is vetne a ló hátán vergődő fazonra. Nem az ő dolguk, így nem is kell foglalkozzanak velük, ez pedig így van rendjén. Érkezik közben a Szellemjáró, a Kancellár, meg a kovácsmester törpe is, így Alyo válláról lassanként minden teher lekerül.*
- Azok a fickók tutira eligazítanak.
*Mutat előbb a Kancellárra, majd a törpére. Bár abban biztos, hogy inkább Achim a kompetens meló-ügyben. Lehet persze, hogy Hrothi is el tudja igazítani, de Alyo inkább a Kancellárra fogadna ilyen ügyekben. A feléledt pasason persze mindenki értetlenkedik, nem is csoda.*
- Há' felébredt, de nemtom.
*Alyo ugyebár nem rendelkezik olyan információkkal, mint a Szellemjáró, aki szerint halottnak kéne a fickónak lennie. Jelentőségteljesen néz az elfre. Tekintetéből azt nagyjából azt olvashatja ki, hogy "ugye megmondtam?", pökhendi módon még egy hangos "hah"-al is megtoldja. Viszont ezek után inkább visszatér a körme piszkálásához, mert a többiek anélkül is tudják ezt intézni, hogy ő elhagyná az őrhelyét. Ezek fényében pedig újra előveszi a bökőjét, hogy a hegyével minden gyászkerettől megszabadítsa a körmeit. Meg illetve megpróbálja visszaidézni azt is, hogy hol hagyta el a tegezét.*
//Amoniak figyelmébe//
*A nőstény végül feladja, így Alyo megnyugodhat, hogy nem kell a használhatatlan íjával agyonvernie azért, mert amaz meggondolatlanságot tesz, és elengedi a fickót. Másnaposan rendre morcos és agresszív, talán indokolatlanul is.*
- Munka az mindég van annak, aki dógozni akar.
*Jelenti ki az egyetemes igazságot, anélkül, hogy a továbbiakban akárcsak egy pillantást is vetne a ló hátán vergődő fazonra. Nem az ő dolguk, így nem is kell foglalkozzanak velük, ez pedig így van rendjén. Érkezik közben a Szellemjáró, a Kancellár, meg a kovácsmester törpe is, így Alyo válláról lassanként minden teher lekerül.*
- Azok a fickók tutira eligazítanak.
*Mutat előbb a Kancellárra, majd a törpére. Bár abban biztos, hogy inkább Achim a kompetens meló-ügyben. Lehet persze, hogy Hrothi is el tudja igazítani, de Alyo inkább a Kancellárra fogadna ilyen ügyekben. A feléledt pasason persze mindenki értetlenkedik, nem is csoda.*
- Há' felébredt, de nemtom.
*Alyo ugyebár nem rendelkezik olyan információkkal, mint a Szellemjáró, aki szerint halottnak kéne a fickónak lennie. Jelentőségteljesen néz az elfre. Tekintetéből azt nagyjából azt olvashatja ki, hogy "ugye megmondtam?", pökhendi módon még egy hangos "hah"-al is megtoldja. Viszont ezek után inkább visszatér a körme piszkálásához, mert a többiek anélkül is tudják ezt intézni, hogy ő elhagyná az őrhelyét. Ezek fényében pedig újra előveszi a bökőjét, hogy a hegyével minden gyászkerettől megszabadítsa a körmeit. Meg illetve megpróbálja visszaidézni azt is, hogy hol hagyta el a tegezét.*
7142. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-03 11:25:10
Üzenet elküldve: 2016-12-03 11:25:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*A legördülő könnycseppek láttán a törpe szemeiről felszáll a bűbáj. Kissé máshogy mint eddig, de ismét zavarba jön. Sosem tudott kezelni síró, sírdogáló nőket-lányokat.*
- Jusson eszedbe róluk, hogy túlélted. *Mondja a kovács.* Bármi is történt veled, te erős voltál és túlélted.
*Egy harchoz, vérhez, sebekhez és halálhoz szokott valaki szavai ezek, de úgy érzi, most talán nem rí ki nagyon a szövegkörnyezetből mondandója. Szó szót, esemény eseményt követ, végül pedig a törpe kihátrál a fürdőzőhelyiségből, mielőtt a szituáció a kelleténél forróbbra fordulna. Épp készül távozni a tálcával, amikor a tündérke újra megjelenik.*
- Nem tudom. Ha a Szellemjáró elenged még visszajöhetek. De elsőre még beviszem az ételt a vendégeknek. *Mondja miközben felveszi a tálcát.* Fogunk találkozni, ne aggódj.
*Mondja arcán barátságos mosollyal, majd kilép a házból.*
//Amoniak figyelmébe//
*Hrothgaar mélyet szippant a kinti friss levegőből, hagyja, hogy tüdejét kitöltse a hűvös lég. Feje mintha tisztulna minden eltelt másodperccel.*
~Mi az ég ütött belém odabenn?~
*Kérdezi magától kissé értetlenkedve, de nincs sok ideje ezen lamentálni, mert a közelből valami zsivajt hall.*
- Szellemjáró? *Kérdezi megrökönyödve, mint aki nem hisz a szemének.* Mi ez a fennforgás? *Csattan az újabb kérdés, miközben végigtekint a helyszínen, helyzeten.* Azzal mi van?
*Tekintete a vergődő alakra vetül, majd a Szellemjáróra, majd Achim mesterre, majd az ismeretlen elf lányra, majd Alyosrá-ra.*
- Mi a repedt tökszár folyik itt?
*Recsegő hangja nem sok jót sejtet.*
*A legördülő könnycseppek láttán a törpe szemeiről felszáll a bűbáj. Kissé máshogy mint eddig, de ismét zavarba jön. Sosem tudott kezelni síró, sírdogáló nőket-lányokat.*
- Jusson eszedbe róluk, hogy túlélted. *Mondja a kovács.* Bármi is történt veled, te erős voltál és túlélted.
*Egy harchoz, vérhez, sebekhez és halálhoz szokott valaki szavai ezek, de úgy érzi, most talán nem rí ki nagyon a szövegkörnyezetből mondandója. Szó szót, esemény eseményt követ, végül pedig a törpe kihátrál a fürdőzőhelyiségből, mielőtt a szituáció a kelleténél forróbbra fordulna. Épp készül távozni a tálcával, amikor a tündérke újra megjelenik.*
- Nem tudom. Ha a Szellemjáró elenged még visszajöhetek. De elsőre még beviszem az ételt a vendégeknek. *Mondja miközben felveszi a tálcát.* Fogunk találkozni, ne aggódj.
*Mondja arcán barátságos mosollyal, majd kilép a házból.*
//Amoniak figyelmébe//
*Hrothgaar mélyet szippant a kinti friss levegőből, hagyja, hogy tüdejét kitöltse a hűvös lég. Feje mintha tisztulna minden eltelt másodperccel.*
~Mi az ég ütött belém odabenn?~
*Kérdezi magától kissé értetlenkedve, de nincs sok ideje ezen lamentálni, mert a közelből valami zsivajt hall.*
- Szellemjáró? *Kérdezi megrökönyödve, mint aki nem hisz a szemének.* Mi ez a fennforgás? *Csattan az újabb kérdés, miközben végigtekint a helyszínen, helyzeten.* Azzal mi van?
*Tekintete a vergődő alakra vetül, majd a Szellemjáróra, majd Achim mesterre, majd az ismeretlen elf lányra, majd Alyosrá-ra.*
- Mi a repedt tökszár folyik itt?
*Recsegő hangja nem sok jót sejtet.*
7141. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-02 21:21:32
Üzenet elküldve: 2016-12-02 21:21:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Ha Notalia tudná, hogy a törpe miféle erőfeszítéseket tesz, akkor biztosan felvetne hangosan, ugyanakkor hálás is lenne érte, hogy milyen figyelmes személyt ismerhetett meg, sőt mi több megtisztelve érezné magát. Az, hogy megismerjük önmagunkat azt csak mások szemén keresztül tehetjük meg.
Hiába könnyebül meg a válasz hallatán, de a vörös pír továbbra sem akar elmúlni a lány arcáról.*
- Ó! Tényleg így lett volna? Nem akartalak megijeszteni. Bocsáss meg.
*A törpe gyorsan rájött, hogy a Notalia nem azért szégyenlős, mert láthatja ruha nélkül, de kedves szavak ellenére, tudja jól, hogy még nem szűntek meg létezni a sebek.
Közben meglepő fordulat következik.
~ Miért segít nekem? Ő is csak szánalmat érez irántam?~
Mikor a városban aranyhoz is jutott, valahogy tudta, hogy azok alakok nem a kedvességük miatt szánták meg az aprócska teremtetést. Viszont Hrothgaar egészen más jellem.*
- Mi van ha ronda hegekként megmaradnak.
*Emiatt elpityereg. Ennek a miértjét nehéz szavakba összefoglalni, de a leányzó nem harcos, s nem ezzel szeretne büszkélkedni vagy kitűnni.
Amint rá kerül a köpeny legszívesebben zokogna, de immár nem bánatában, hanem a meghatódottsága miatt. Az efféle kedvességhez nem igen szokott hozzá, az utóbbi időben. Ezt mindenképpen meg akarja köszönni, de egyszerűen nem jön ki hang a torkán.
A tündérnek nincs más ruhája, csak az az egy egyrészes ruhanemű ami összevissza van szaggatva, az ágak miatt. Azt felveszi ha muszáj, de a szalagot is "ruharészének" tekinti, amit a leginkább szeretne pótolni.
Amint kimegy a férfi a szobából; a kapott köpenyt összehajtogatja, és leteszi egy tiszta felületre, mivel a fürdést mindenképp be akarja fejezni.
Igyekszik minél hamarabb túl lenni a tisztálkodáson, majd visszaveszi köpenyt magára a tündékre, szinte csak a feje látszódik ki alóla.
~ Ki fog akadni, hogy megint a segítségét kérem.~
Míg pakolászik a törpe még egy szívességre szeretné megkérni, Notalia.*
- Hrothgaar úr visszajön még?
*Majd ahonnan kijött, hátra pillant és a dézsára néz.*
~ Ezt valahogy meg kell oldanom, nem kérhetem minden egyes apróság miatt mások segítségét.~
- Nem fontos, köszönöm az eddigieket.
*Egy széles mosoly jelenik az arcán úgy, hogy a szemét is becsukja hozzá. Egy igazán őszinte mosolyt láthat a férfi, a kislány részéről. Amint kinyitja a szemét, rögtön elbúcsúzik tőle.*
- Remélem hamarosan láthatjuk egymást. Hrothgaar úr.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.03 00:42:33, a következő indokkal:
Jelek javítása, pótlása.
*Ha Notalia tudná, hogy a törpe miféle erőfeszítéseket tesz, akkor biztosan felvetne hangosan, ugyanakkor hálás is lenne érte, hogy milyen figyelmes személyt ismerhetett meg, sőt mi több megtisztelve érezné magát. Az, hogy megismerjük önmagunkat azt csak mások szemén keresztül tehetjük meg.
Hiába könnyebül meg a válasz hallatán, de a vörös pír továbbra sem akar elmúlni a lány arcáról.*
- Ó! Tényleg így lett volna? Nem akartalak megijeszteni. Bocsáss meg.
*A törpe gyorsan rájött, hogy a Notalia nem azért szégyenlős, mert láthatja ruha nélkül, de kedves szavak ellenére, tudja jól, hogy még nem szűntek meg létezni a sebek.
Közben meglepő fordulat következik.
~ Miért segít nekem? Ő is csak szánalmat érez irántam?~
Mikor a városban aranyhoz is jutott, valahogy tudta, hogy azok alakok nem a kedvességük miatt szánták meg az aprócska teremtetést. Viszont Hrothgaar egészen más jellem.*
- Mi van ha ronda hegekként megmaradnak.
*Emiatt elpityereg. Ennek a miértjét nehéz szavakba összefoglalni, de a leányzó nem harcos, s nem ezzel szeretne büszkélkedni vagy kitűnni.
Amint rá kerül a köpeny legszívesebben zokogna, de immár nem bánatában, hanem a meghatódottsága miatt. Az efféle kedvességhez nem igen szokott hozzá, az utóbbi időben. Ezt mindenképpen meg akarja köszönni, de egyszerűen nem jön ki hang a torkán.
A tündérnek nincs más ruhája, csak az az egy egyrészes ruhanemű ami összevissza van szaggatva, az ágak miatt. Azt felveszi ha muszáj, de a szalagot is "ruharészének" tekinti, amit a leginkább szeretne pótolni.
Amint kimegy a férfi a szobából; a kapott köpenyt összehajtogatja, és leteszi egy tiszta felületre, mivel a fürdést mindenképp be akarja fejezni.
Igyekszik minél hamarabb túl lenni a tisztálkodáson, majd visszaveszi köpenyt magára a tündékre, szinte csak a feje látszódik ki alóla.
~ Ki fog akadni, hogy megint a segítségét kérem.~
Míg pakolászik a törpe még egy szívességre szeretné megkérni, Notalia.*
- Hrothgaar úr visszajön még?
*Majd ahonnan kijött, hátra pillant és a dézsára néz.*
~ Ezt valahogy meg kell oldanom, nem kérhetem minden egyes apróság miatt mások segítségét.~
- Nem fontos, köszönöm az eddigieket.
*Egy széles mosoly jelenik az arcán úgy, hogy a szemét is becsukja hozzá. Egy igazán őszinte mosolyt láthat a férfi, a kislány részéről. Amint kinyitja a szemét, rögtön elbúcsúzik tőle.*
- Remélem hamarosan láthatjuk egymást. Hrothgaar úr.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.03 00:42:33, a következő indokkal:
Jelek javítása, pótlása.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595