//A felvigyázás//
*Óvatosan emeli fel a lány állát, gyengéden tartja miközben lepöcköli a kulacs dugóját és lassan, nehogy megfulladjon, vizet önt a másik szájába.
Miután eleget ivott, a kulacsot félredobja, de nem engedi el a Varjú arcát, a szemeibe néz, amikben egy pillanatra visszatükröződik saját, elszánt arckifejezése.*
-Nagyon nagyon nagyon figyelj arra, amit most kérdezni vagy mondani fogok. *csak reméli, hogy a másik nem lesz annyira erőtlen, hogy felelni tudjon. Suttogva kezd bele mondókájába.*
-Ostoba kérdés lesz... de bármilyen állat vére megteszi neked?
*Ysanee, mikor körbejárta a tábort látott ugyanis az istálló környékén pár tyúkot, valószínűleg a katonák ebédjéhez kellenek, de ha úgy van, azokból még el tud lopni észrevétlenül egyet-kettőt. Nem őrzi azokat senki.*
-Nem akarsz itt megrohadni, ahogy én sem és ha rajtam múlik nem is fogunk.
*A lány nem csak unaloműzésképp vállalta el, hogy vigyáz a szárnyasra. Mikor Aoneerral beszélt, úgy tett, mint aki nem szimpatizál a lénnyel, s mintha rettegne is attól, hogy esetleg bántja. Azt akarta, hogy az őrmester azt higgye sohasem fordulna meg a fejében az, hogy szövetkezik vele.
Megtörli a lány állát, nehogy látszódjon, hogy ivott, majd óvatosan el is engedi. Hátrébb mászik, tisztes távolságba, ha valaki bejön, véletlenül se higgye azt, hogy készülnek valamire. *
-Figyelj Varjú, Aoneer őrmester nemsokára elindul Grombar felé. Kevés katona lesz itt, nekem pedig rövid időn belül rengeteg ismerősöm érkezik ide, akik segíthetnek nekünk. *nem lesz ugyan egyszerű a dolog, és napokba telhet, de annyi idő alatt kivitelezhető míg az őrség vissza nem érkezik. Persze, ha egyáltalán visszaérkezik.* -Tudom, hogy nem bízol bennem, de nem kell barátoknak lennünk. Nekem is ugyanakkora szükségem van rád, mint fordítva. *rengeteg munkába fog kerülni ez a dolog, és legnagyobb probléma nem a katonák távoltartása lesz, hanem megszabadulni a kalodától és a láncoktól.*
-Aoneer még biztosan be fog nézni, megteheted, hogy elárulsz, de hidd el nekem, ha itt maradsz... sohasem engednek el élve. *gyorsan még a kulacsért nyúl, és a sátor hátuljához mászva átcsúsztatja a ponyva alatt, hogy ne találja bent senki.*