//A Varjú sátra//
-Képzelem? *kérdez vissza meglepetten.*
-Miért kérdezel hát, ha a kapott válasz nem érdekel? *pislog értetlenül. Persze megint képbe jön az emberi elme szánalmas korlátoltsága, hogy képtelen a világot másképpen látni, mint ahogy, s újraértelmezni szintén képtelen. Ha találkozik valamivel, ami számára ismeretlen, úgy gyárt egy sémát, amit rá tud húzni, s irreleváns számára, hogy az fedi-e a valóságot.*
-Nézz rám, ember! *fakad ki, kis híján elsírva magát.*
-Hasonlítok bármire, amit valaha is láttál?! *próbál rámutatni a nyilvánvalóra, mellyel eddig is tisztában volt.*
-Ha képtelen vagy elfogadni a választ, felesleges köröket futunk egymással. Ez az egész egy baleset, véletlen műve csupán, hogy itt vagyok, nekem nem kéne itt lennem! *ezúttal először, a lányt nem érdekli, mi történhet vele, ömlik belőle a szó, hacsak a tettlegességig nem fajul, Aoneer nem tudja elejét venni a kifakafásnak.*
-Ott kéne lennem! *mutat újfent a csillagra.*
-Oda tartozom! Mit érdekel engem ez a világ és a benne élők?! Szánalmasan korlátolt, kicsinyes lények, azt hiszed nem tudom?! Azt hiszed, nem érzem rajtatok az önzés bűzét? Azt hiszed nem érzem rajtad a dühöt, valahányszor olyan választ kapsz, ami nem tetszik? *szemei megtelnek könnyekkel, de ezek most a tehetetlenség keserű könnyei, s nem a bánat vagy a félelem csalta elő őket.*
-Érzem a fájdalmatok, a félelmetek, a gyűlöletet, haragot... fogalmad sincs, mi vagyok én, fogalmad sincs, milyen gyötrelem nekem minden óra, minden perc, amit közöttetek kell töltenem, távol attól a helytől, ahová tartozom!
*Persze mindez aligha érdekli az őrmestert, sőt, valószínűleg mindezért is csak kín lesz a jutalma, de eljutott arra a pontra, hogy nem érdekli. Az emberi ignorancia és korlátoltság túllendítette ezen a ponton, s már csak szabadulni akar, bármi áron.*
-Mióta ide kerültem, nem adott mást ez a világ, csak kínt és szenvedést, az olyanok miatt, mint te! *néz vádlón kínjainak forrására.*
-Hogy honnan a ruha? Nem tudom, rajtam volt, amikor magamhoz tértem. Ki adta rám és miért? Fogalmam sincs. *ad választ végül a feltett konkrét kérdésekre is.*
-Démon? *kérdez vissza, nyilvánvalóan nem ismeri a szó jelentését, vagy azt, hogy mit is takar pontosan.*
-Akár így is nevezhettek. Nem tudom, miképpen neveztek ezen a világon. Nem tudom, mit jelent a szó.