Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 314 (6261. - 6280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6280. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-13 11:04:14
Üzenet elküldve: 2016-08-13 11:04:14
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
*A lány dolgokhoz való hozzáállását nem mondaná elképesztőnek. Már találkozott ezzel a típussal. Nincs benne félelem, sem a tetteivel szembeni szégyenérzet, ha valaki csupán ezt a két tényezőt vizsgálja mely akár adott esetben le is buktathat valakit szinte biztos, hogy elengedné. A munkához való hozzáállása is hasonló, mindenesetre ő nem fog egy ostorral a háta mögött állni és kényszeríteni őt arra, hogy dolgozzon. Ezzel ugyan mind a ketten találnának valami hasznos elfoglaltságot, de rettentő röhejesen nézne ki amint a két méter magas izompacsirta egy gyenge nőnek dirigál, miközben eszébe sem jut megfogni a lapátot.*
-Még ne siessen. *Mondja mikor a lány megjátssza a kis trükkjét az ajtóban. Ezzel sem jött létre közöttük életre szóló barátság, de ismét tudomást szerzett arról mennyire veszélyes a lány és mennyire rossz döntést hozott mikor engedte szabadon mászkálni.*
-Ki kéne rabolnia engem. *Teszi meg az ajánlatot. Valóban fura egy ajánlat, de a jelenlegi helyzeten már más nem jut az eszébe. Az unalom eredménye mindig az, hogy a kreativitás nagy erőkkel megtámadja az embert, az pedig a végére nem tud mit kezdeni, és a végére már inkább átadja magát az esszenciális hülyeségnek minthogy még egy percet hajlandó legyen egy helyben üldögélni. A katona még nincs ezen a szinten, bár lehet hamarosan már ott lesz, és azt azért szeretné elkerülni.*
-Erre gondolom előbb, utóbb úgyis alkalmat kerítene én pedig azt nem akarom megvárni. Továbbá még sohasem próbáltak meg kizsebelni és szerintem tanulságos lesz a dolog. *Veszi elő a bilincs kulcsait, majd a lány felé lépve jelzi, hogy ő erre az egy próbára szeretné megszabadítani a hölgyet béklyóitól. A másik két kulcsot egyelőre a másik markába zárja, ott csak biztonságban lesznek.*
-És mivel, hogy motivált legyen, múljon rajta mondjuk a mai vacsora. *Legalábbis úgy sejti erre az ajánlatra a másik nem fog nemet mondani, hiszen már ebédidőben is éhen halni akart.
Ezek után persze csak az a kérdés, mit is csináljon a másik két kulccsal, hogy biztosan ne lehessen ellopni tőle őket. Persze nem játék a játék, ha nincs valódi tétje és nem jelent valódi kockázatot a játékos számára, de nem is tehet fel túl sokat bolond módon egy kis tapasztalatért cserébe.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.13 11:06:15
*A lány dolgokhoz való hozzáállását nem mondaná elképesztőnek. Már találkozott ezzel a típussal. Nincs benne félelem, sem a tetteivel szembeni szégyenérzet, ha valaki csupán ezt a két tényezőt vizsgálja mely akár adott esetben le is buktathat valakit szinte biztos, hogy elengedné. A munkához való hozzáállása is hasonló, mindenesetre ő nem fog egy ostorral a háta mögött állni és kényszeríteni őt arra, hogy dolgozzon. Ezzel ugyan mind a ketten találnának valami hasznos elfoglaltságot, de rettentő röhejesen nézne ki amint a két méter magas izompacsirta egy gyenge nőnek dirigál, miközben eszébe sem jut megfogni a lapátot.*
-Még ne siessen. *Mondja mikor a lány megjátssza a kis trükkjét az ajtóban. Ezzel sem jött létre közöttük életre szóló barátság, de ismét tudomást szerzett arról mennyire veszélyes a lány és mennyire rossz döntést hozott mikor engedte szabadon mászkálni.*
-Ki kéne rabolnia engem. *Teszi meg az ajánlatot. Valóban fura egy ajánlat, de a jelenlegi helyzeten már más nem jut az eszébe. Az unalom eredménye mindig az, hogy a kreativitás nagy erőkkel megtámadja az embert, az pedig a végére nem tud mit kezdeni, és a végére már inkább átadja magát az esszenciális hülyeségnek minthogy még egy percet hajlandó legyen egy helyben üldögélni. A katona még nincs ezen a szinten, bár lehet hamarosan már ott lesz, és azt azért szeretné elkerülni.*
-Erre gondolom előbb, utóbb úgyis alkalmat kerítene én pedig azt nem akarom megvárni. Továbbá még sohasem próbáltak meg kizsebelni és szerintem tanulságos lesz a dolog. *Veszi elő a bilincs kulcsait, majd a lány felé lépve jelzi, hogy ő erre az egy próbára szeretné megszabadítani a hölgyet béklyóitól. A másik két kulcsot egyelőre a másik markába zárja, ott csak biztonságban lesznek.*
-És mivel, hogy motivált legyen, múljon rajta mondjuk a mai vacsora. *Legalábbis úgy sejti erre az ajánlatra a másik nem fog nemet mondani, hiszen már ebédidőben is éhen halni akart.
Ezek után persze csak az a kérdés, mit is csináljon a másik két kulccsal, hogy biztosan ne lehessen ellopni tőle őket. Persze nem játék a játék, ha nincs valódi tétje és nem jelent valódi kockázatot a játékos számára, de nem is tehet fel túl sokat bolond módon egy kis tapasztalatért cserébe.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.13 11:06:15
6279. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-12 18:51:21
Üzenet elküldve: 2016-08-12 18:51:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer//
*Hogy percek vagy órák teltek-e el azóta, mióta a sátor plafonját bámulja, maga sem tudja. Eleinte még a szökésen rágódott, de hamar feladta, ugyanis semmi használható nem jutott eszébe. Egyszerűbb lenne, ha valaki segítene neki, de nem valószínű, hogy találna olyat, aki ingyen és bérmentve kijuttatná.
Unottan forgolódik a fekvőhelyen, már épp elbóbiskolna, mikor Aoneer visszaérkezik. Az asztal körüli matatásra kapja fel a fejét, a férfi kérdésére pedig csak unottan sóhajt.*
-Egy forró fürdő és egy háromfogásos vacsora *feleli kifejezéstelen arccal, miközben felül. Nagyot nyújtózik, a durva vászonanyagtól pedig vakarózni kezd a hátán.
Bár nem ismeri még annyira Aoneert, már feltűnik neki, ha van valami baja, Ysanee pedig a kemény vonásokat tanulmányozva most is arra következtet, hogy a férfi a nyugalmat csak erőlteti magára.
Talán az a baja, hogy a lány a helyén fekszik? Vagy zavarja, hogy nincs feladata? Ez utóbbi valószínűnek tűnik, nem olyan típus, aki nyugodtan megül a hátsófelén.
Persze a leány válaszára megint nem reagál, de következő mondatából nem nehéz leszűrni, hogy nem igazán az izgatja, hogy Ysanee ténylegesen unatkozik-e, egyszerűen csak nem akarja, hogy a sátorban legyen.*
-Adhat valamit, bár nem szívesen ásnék árkot vagy lapátolnék lótrágyát, szóval, ha valami ilyesmire gondolt, inkább hagyom, hogy szépen lassan végezzen itt velem az unalom *ismét nagyokat nyújtózik, majd felegyenesedik az "ágyról"* Bár szerintem maga hamarabb végezne velem, nehogy véletlenül hírbe hozzanak minket. *kivételesen nem bosszantani akarja, csak kíváncsi, hogy igaza van-e. Bár, amennyire ismeri az őrmestert, ez egy olyan dolog, ami elől bizonyosan ki fog térni, így a lány szinte már nem is vár rá reakciót, csak unottan a sátor bejáratához vonszolja magát.*
-Na menjünk és keressünk valami munkát, nehogy ismét rám vesse magát *mondja kissé hangosabban, mintha csak azt akarná, hogy meghallják, a végén pedig csak elneveti magát, mintha az évtized viccét mondta volna*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.12 19:02:00
*Hogy percek vagy órák teltek-e el azóta, mióta a sátor plafonját bámulja, maga sem tudja. Eleinte még a szökésen rágódott, de hamar feladta, ugyanis semmi használható nem jutott eszébe. Egyszerűbb lenne, ha valaki segítene neki, de nem valószínű, hogy találna olyat, aki ingyen és bérmentve kijuttatná.
Unottan forgolódik a fekvőhelyen, már épp elbóbiskolna, mikor Aoneer visszaérkezik. Az asztal körüli matatásra kapja fel a fejét, a férfi kérdésére pedig csak unottan sóhajt.*
-Egy forró fürdő és egy háromfogásos vacsora *feleli kifejezéstelen arccal, miközben felül. Nagyot nyújtózik, a durva vászonanyagtól pedig vakarózni kezd a hátán.
Bár nem ismeri még annyira Aoneert, már feltűnik neki, ha van valami baja, Ysanee pedig a kemény vonásokat tanulmányozva most is arra következtet, hogy a férfi a nyugalmat csak erőlteti magára.
Talán az a baja, hogy a lány a helyén fekszik? Vagy zavarja, hogy nincs feladata? Ez utóbbi valószínűnek tűnik, nem olyan típus, aki nyugodtan megül a hátsófelén.
Persze a leány válaszára megint nem reagál, de következő mondatából nem nehéz leszűrni, hogy nem igazán az izgatja, hogy Ysanee ténylegesen unatkozik-e, egyszerűen csak nem akarja, hogy a sátorban legyen.*
-Adhat valamit, bár nem szívesen ásnék árkot vagy lapátolnék lótrágyát, szóval, ha valami ilyesmire gondolt, inkább hagyom, hogy szépen lassan végezzen itt velem az unalom *ismét nagyokat nyújtózik, majd felegyenesedik az "ágyról"* Bár szerintem maga hamarabb végezne velem, nehogy véletlenül hírbe hozzanak minket. *kivételesen nem bosszantani akarja, csak kíváncsi, hogy igaza van-e. Bár, amennyire ismeri az őrmestert, ez egy olyan dolog, ami elől bizonyosan ki fog térni, így a lány szinte már nem is vár rá reakciót, csak unottan a sátor bejáratához vonszolja magát.*
-Na menjünk és keressünk valami munkát, nehogy ismét rám vesse magát *mondja kissé hangosabban, mintha csak azt akarná, hogy meghallják, a végén pedig csak elneveti magát, mintha az évtized viccét mondta volna*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.12 19:02:00
6278. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-12 15:23:20
Üzenet elküldve: 2016-08-12 15:23:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
*Az őrmester tehát nem sokkal az után, hogy elváltak útjaik visszatér a sátrába. Egy óra sem telhetett el ebéd, illetve számukra az ebéd hiánya óta, és nem remélte, hogy ilyen hamar viszont fogja látni a lányt. Ez a börtöncellák hiányának egyik komoly hátulütője, otthon egyszerre be lehet tuszkolni az összes problémás esetet egy rács mögé aztán onnantól szenvedjenek vele az őrök. Itt más a helyzet. Kénytelen rájönni, hogy épp annyira össze van zárva a fogollyal mint a fogoly ővele. Talán nehéz elhinni, hogy nem örül az ágyában kérés nélkül felbukkanó magatehetetlen hölgyeknek, de nem kifejezetten kedveli a tolvajok és notórius hazudozók társaságát. Ő persze még mindig megoldhatná, hogy ne kelljen a másikkal foglalkoznia, de nem teszi, mert bár nem örül az effajta nyílt kihívásoknak, ugyanakkor a gyerekes, semmiségekért való bosszúállást sem tekinti követendő városőri erénynek.
Mikor belép még nem szól hozzá, szemével körbepásztázza a szobát, majd mikor látja, hogy minden a helyén van akkor a behozott papirost is elrejti a holmijai között. Mégse rakhatja a kínzóeszközök, vagy az Ysaneetől ellopott tárgyak mellé.*
-Volna még valami kívánsága? *Teszi fel a kérdést enyhén türelmetlenül, de még mindig az erőltetett nyugalom álarca mögül. Nem ül le, mondjuk nem is siet sehová önmaga foglalkoztatása jelenleg nehézségeket okoz, a rabnak még talán találhat valami hasznos feladatot, de rövid időn belül kénytelenek lesznek elválni egymástól, ha az őrmester nem akar a rosszindulatú, és amúgy teljesen jogosan felmerülő pletykák célpontjává válni. Ha megjön a hadnagyasszony akkor persze ez a gond is megoldódik, de addig még napok vannak hátra, épp elég idő, hogy halálra unja magát, és épp elég idő, hogy lejárassa saját hírnevét. Azt talán nem kell ecsetelni mennyit árthat a nevének és a rangjának, de még az őrség megítélésének is, ha híre megy, hogy az őrmester úr összeszedett egy nőt az erdőben majd rabláncra fűzte, és a sátrában tartotta fogva.*
-Ha maga is unatkozik esetleg ki tudok osztani valamiféle feladatot.
*Az őrmester tehát nem sokkal az után, hogy elváltak útjaik visszatér a sátrába. Egy óra sem telhetett el ebéd, illetve számukra az ebéd hiánya óta, és nem remélte, hogy ilyen hamar viszont fogja látni a lányt. Ez a börtöncellák hiányának egyik komoly hátulütője, otthon egyszerre be lehet tuszkolni az összes problémás esetet egy rács mögé aztán onnantól szenvedjenek vele az őrök. Itt más a helyzet. Kénytelen rájönni, hogy épp annyira össze van zárva a fogollyal mint a fogoly ővele. Talán nehéz elhinni, hogy nem örül az ágyában kérés nélkül felbukkanó magatehetetlen hölgyeknek, de nem kifejezetten kedveli a tolvajok és notórius hazudozók társaságát. Ő persze még mindig megoldhatná, hogy ne kelljen a másikkal foglalkoznia, de nem teszi, mert bár nem örül az effajta nyílt kihívásoknak, ugyanakkor a gyerekes, semmiségekért való bosszúállást sem tekinti követendő városőri erénynek.
Mikor belép még nem szól hozzá, szemével körbepásztázza a szobát, majd mikor látja, hogy minden a helyén van akkor a behozott papirost is elrejti a holmijai között. Mégse rakhatja a kínzóeszközök, vagy az Ysaneetől ellopott tárgyak mellé.*
-Volna még valami kívánsága? *Teszi fel a kérdést enyhén türelmetlenül, de még mindig az erőltetett nyugalom álarca mögül. Nem ül le, mondjuk nem is siet sehová önmaga foglalkoztatása jelenleg nehézségeket okoz, a rabnak még talán találhat valami hasznos feladatot, de rövid időn belül kénytelenek lesznek elválni egymástól, ha az őrmester nem akar a rosszindulatú, és amúgy teljesen jogosan felmerülő pletykák célpontjává válni. Ha megjön a hadnagyasszony akkor persze ez a gond is megoldódik, de addig még napok vannak hátra, épp elég idő, hogy halálra unja magát, és épp elég idő, hogy lejárassa saját hírnevét. Azt talán nem kell ecsetelni mennyit árthat a nevének és a rangjának, de még az őrség megítélésének is, ha híre megy, hogy az őrmester úr összeszedett egy nőt az erdőben majd rabláncra fűzte, és a sátrában tartotta fogva.*
-Ha maga is unatkozik esetleg ki tudok osztani valamiféle feladatot.
6277. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-11 17:44:15
Üzenet elküldve: 2016-08-11 17:44:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Nyilván Daranel sem egy buzogány méretű golyóbist képzelt el nyílhegynek, amit miután kilő belefúródik lábai elé a földbe. Viszont a keresztbe forrasztás nem rossz ötlet.*
-Igen Hrothgaar mester így működhet. A vessző bevágását mélyebbre kell hagyni, és a szokványos négy szimmetrikusan rögzített toll helyett hatot kell használni, úgy stabilizálhatjuk a röppályáját.
*Nem akarja feltartani a törpét, majd visszatérnek még rá, de legalább az elképzelés megvan.*
-Az ár mellékes, csak legyen kész és bevethető. Majd beszélünk akkor róla.
*Hrothgaar hamarosan távozik is, ő pedig mély gondolkodóba esik. Ebből Sheynah zökkenti ki.*
-Jó reggelt neked is!
*Sheynah nagyon kedves volt vele korábban, így ennek megfelelő hangnemben köszönti.*
-Igen az.
*Azt látja, hogy Kagan beszélget valakikkel, illetve a városőrségtől érkeznek, meg valami orkot is hoznak. Viszont ő nem tolakszik oda, hanem inkább a háttérben, ámde még látótávolságon belül marad. Lazán nekitámaszkodik az egyik épületnek, és karba tett kézzel figyelget, vár.*
*Nyilván Daranel sem egy buzogány méretű golyóbist képzelt el nyílhegynek, amit miután kilő belefúródik lábai elé a földbe. Viszont a keresztbe forrasztás nem rossz ötlet.*
-Igen Hrothgaar mester így működhet. A vessző bevágását mélyebbre kell hagyni, és a szokványos négy szimmetrikusan rögzített toll helyett hatot kell használni, úgy stabilizálhatjuk a röppályáját.
*Nem akarja feltartani a törpét, majd visszatérnek még rá, de legalább az elképzelés megvan.*
-Az ár mellékes, csak legyen kész és bevethető. Majd beszélünk akkor róla.
*Hrothgaar hamarosan távozik is, ő pedig mély gondolkodóba esik. Ebből Sheynah zökkenti ki.*
-Jó reggelt neked is!
*Sheynah nagyon kedves volt vele korábban, így ennek megfelelő hangnemben köszönti.*
-Igen az.
*Azt látja, hogy Kagan beszélget valakikkel, illetve a városőrségtől érkeznek, meg valami orkot is hoznak. Viszont ő nem tolakszik oda, hanem inkább a háttérben, ámde még látótávolságon belül marad. Lazán nekitámaszkodik az egyik épületnek, és karba tett kézzel figyelget, vár.*
6276. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-11 10:21:21
Üzenet elküldve: 2016-08-11 10:21:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
* Óriásunk sosem volt az a fajta, aki ott is munkát keres, ahol nem mondják, és most sem változik meg senki kedvéért. Amióta csak jöttek azok a városiak, ő csak téblábol jobbra-balra. Nem mintha unatkozna, de mégis szívesebben téblábolna a tavernában. Azonban valami furcsa matematikai egyenletek következtében kiszámolható, hogy az esetek szinte teljes részében akkor veszi észre őt valaki, amikor épp lepihen - még ha azt a nagy semmittevés általi kifáradás után teszi. Persze az még csak nem is lenne gond, ha az egyik felszolgáló észrevenné, de az esetek többségében valami magasabb rangú egyén is meglátja őt és munkát akar rásózni. Morwon viszont egyre inkább szomjas, úgyhogy erőt vesz magán és komótosan megindul a Vaskorsó Taverna felé, csak reménykedve benne, hogy senkinek nem lesz gyanús e tette. *
6275. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-10 23:55:38
Üzenet elküldve: 2016-08-10 23:55:38
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vadhajsza//
*Az űzött vadként való üldöztetés a gyilkolás, az üvöltözés elmarad méghozzá a nélkül, hogy az orknak ilyesmi eszébe jutott volna. Az árok mélyül, szépen lassan egyre mélyebbre és messzebbre és mígnem a kopasz meg nem elégeli a munkát, a zöldbőrű ugyanis nem fogja egy gyenge vérű kis embernél hamarabb feladni. A kopasz a későbbiekben is úgy csüng rajta mint egy pörsenés, lehetetlen levakarni, lehetetlen megszabadulni tőle, és annyira mondjuk nem is foglalkoztatja az orkot a jelenléte, hogy megpróbáljon tenni ellene. Ezt a fickót előbb utóbb valaki úgyis agyoncsapja. És ezt a kijelentését, illetve a kölcsönös némaság miatt ki nem jelentését a nélkül teszi meg, hogy véleményt formálna a férfi személyiségéről magáról. A kopasznak még annyi ereje sincs mint az Artheniori katonáknak, pedig azoknak sem erről híresek. Az élőholtak romos kastélyában már van egy bárd amire szép nagy betűkkel rávésték a K.F monogramot, úgy mint a Kopasz Fickó. Ennek a bárdnak pedig az a sorsa, hogy egyszer csak a csillogó fejbúbban landoljon. Ezen gondolat pedig lassan eljuttatja Gravakot egy másikig, mi szerint ha a férfi meghal akkor zombivá válik, és ezzel a művelettel a nyakék is az ellenség birtokába kerül. Ez is egy olyan lehetőség amit nem engedhet meg. Nme magának, hanem a világnak amiben él. Ebben a kontextusban már sokkal jobb fényben fest a tar fő, és ekkor már az ork is kezd aggódni az öreg életéért és egészségi állapotáért, ám nem szól semmit. Ettől még nem fogja megkedvelni, de nagyon dühös lenne rá, ha engedné magát csak úgy kinyíratni. Ő, a hatalmas Lewonor Gravak felügyelője.*
*Az űzött vadként való üldöztetés a gyilkolás, az üvöltözés elmarad méghozzá a nélkül, hogy az orknak ilyesmi eszébe jutott volna. Az árok mélyül, szépen lassan egyre mélyebbre és messzebbre és mígnem a kopasz meg nem elégeli a munkát, a zöldbőrű ugyanis nem fogja egy gyenge vérű kis embernél hamarabb feladni. A kopasz a későbbiekben is úgy csüng rajta mint egy pörsenés, lehetetlen levakarni, lehetetlen megszabadulni tőle, és annyira mondjuk nem is foglalkoztatja az orkot a jelenléte, hogy megpróbáljon tenni ellene. Ezt a fickót előbb utóbb valaki úgyis agyoncsapja. És ezt a kijelentését, illetve a kölcsönös némaság miatt ki nem jelentését a nélkül teszi meg, hogy véleményt formálna a férfi személyiségéről magáról. A kopasznak még annyi ereje sincs mint az Artheniori katonáknak, pedig azoknak sem erről híresek. Az élőholtak romos kastélyában már van egy bárd amire szép nagy betűkkel rávésték a K.F monogramot, úgy mint a Kopasz Fickó. Ennek a bárdnak pedig az a sorsa, hogy egyszer csak a csillogó fejbúbban landoljon. Ezen gondolat pedig lassan eljuttatja Gravakot egy másikig, mi szerint ha a férfi meghal akkor zombivá válik, és ezzel a művelettel a nyakék is az ellenség birtokába kerül. Ez is egy olyan lehetőség amit nem engedhet meg. Nme magának, hanem a világnak amiben él. Ebben a kontextusban már sokkal jobb fényben fest a tar fő, és ekkor már az ork is kezd aggódni az öreg életéért és egészségi állapotáért, ám nem szól semmit. Ettől még nem fogja megkedvelni, de nagyon dühös lenne rá, ha engedné magát csak úgy kinyíratni. Ő, a hatalmas Lewonor Gravak felügyelője.*
6274. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-10 21:01:57
Üzenet elküldve: 2016-08-10 21:01:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
*Nem mintha élvezné a másik szerencsétlenkedését, de így legalább már nem csak a heg az ami bizonyítja tolvaj mivoltát, hanem a kulcs nélkül oldhatatlan vaspánt is azonnali figyelmeztetés lesz a legtöbb alaknak. Lehet egy kissé túllőtt a célon, de nem kíván megbánást, vagy sajnálatot tanúsítani. Amint a lány végzett az öltözködéssel elindul ő maga is a konyha irányába. Persze az ebédidőt neki is sikerült lekésnie, és az őrmesteri rang az üres kondérral szemben egy fabatkát sem ér, a fémedény nem fog megtelni csak azért mert csúnyán néz rá, és a régóta halogatott, és valószínűleg a hadnagyok által még tovább halogatni kívánt dolgok listája sem oldódik meg ennyitől. Ez utóbbihoz a saját hadnagyának kellene végre megérkeznie. Így aztán a férfi szinte minden létező illetve lehetséges hadnagyi teendőjétől el van tiltva. Még beszélget egy keveset a beosztottjaival, megnézi mit alkottak a tábor körül kerítés, és sánc néven fél nap alatt. A saját sátrába a nap folyamán nem kíván visszatérni, minden amit ott hagyott le van zárva, a kulcsok pedig nála vannak, így aztán nem kell a miatt aggódnia, hogy például a fogjuk esetleg feltör valamit. Így Ysana mondhatni szabadon garázdálkodhat odabent, de ha csak Aztán ha már munkája nincsen úgy dönt a helyett inkább felállít pár céltáblát a tábor területén és amíg nem érkezik valaki és fogja sürgős munkára addig gyakorolja a számszeríjjal való célba lövést. Így legalább valamelyest hasznosan tölti a napot, ha a katonaság helyzete már nem fejlődik tovább, legalább a saját képességei fejlődjenek valamicskét, hogy mikor az élőholtak ellen kell mennie, már kisebb arányban pusztuljanak el mellőle a városőrök, és hamarabb feküdjenek vissza a hullák az örök nyugalmat adó földbe.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.10 21:09:53
*Nem mintha élvezné a másik szerencsétlenkedését, de így legalább már nem csak a heg az ami bizonyítja tolvaj mivoltát, hanem a kulcs nélkül oldhatatlan vaspánt is azonnali figyelmeztetés lesz a legtöbb alaknak. Lehet egy kissé túllőtt a célon, de nem kíván megbánást, vagy sajnálatot tanúsítani. Amint a lány végzett az öltözködéssel elindul ő maga is a konyha irányába. Persze az ebédidőt neki is sikerült lekésnie, és az őrmesteri rang az üres kondérral szemben egy fabatkát sem ér, a fémedény nem fog megtelni csak azért mert csúnyán néz rá, és a régóta halogatott, és valószínűleg a hadnagyok által még tovább halogatni kívánt dolgok listája sem oldódik meg ennyitől. Ez utóbbihoz a saját hadnagyának kellene végre megérkeznie. Így aztán a férfi szinte minden létező illetve lehetséges hadnagyi teendőjétől el van tiltva. Még beszélget egy keveset a beosztottjaival, megnézi mit alkottak a tábor körül kerítés, és sánc néven fél nap alatt. A saját sátrába a nap folyamán nem kíván visszatérni, minden amit ott hagyott le van zárva, a kulcsok pedig nála vannak, így aztán nem kell a miatt aggódnia, hogy például a fogjuk esetleg feltör valamit. Így Ysana mondhatni szabadon garázdálkodhat odabent, de ha csak Aztán ha már munkája nincsen úgy dönt a helyett inkább felállít pár céltáblát a tábor területén és amíg nem érkezik valaki és fogja sürgős munkára addig gyakorolja a számszeríjjal való célba lövést. Így legalább valamelyest hasznosan tölti a napot, ha a katonaság helyzete már nem fejlődik tovább, legalább a saját képességei fejlődjenek valamicskét, hogy mikor az élőholtak ellen kell mennie, már kisebb arányban pusztuljanak el mellőle a városőrök, és hamarabb feküdjenek vissza a hullák az örök nyugalmat adó földbe.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.10 21:09:53
6273. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-10 20:04:26
Üzenet elküldve: 2016-08-10 20:04:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Vadhajsza//
*Reggel még valóban nem volt sánckerítés, mikor az orkot visszafordították a "kapuból". Csakhogy azóta eltelt fél nap, és a tábor körül ténykedő katonák sem tétlenkedtek. A katonai tábort bizony szervezetten, és ha nem is olyan gyorsan, mintha azt a fronton tennék, de sietősen építik.
Kerítés ugyan még most sincs, de azért a könnyebben megközelíthető pontokon már ágaskodik egy-két sánc, egymáshoz szoros közelségben. Az egyik ilyen szakasz lábához vitte ki a kopasz az orkot, és mivel kellően mély árkot kellett ásni, így nem is nagyon hagyták el a megépült részt.
Az ork viszont jól viselkedik, és nem öli meg a fegyőrt, aminek egyenes következménye az, hogy nem is lesz ellene hajtóvadászat, sőt, megtűrik továbbra is a táborban. Főleg úgy, hogy önkéntes és bődületes munkájával igen meg tudja gyorsítani az elvégezendő munkákra fordítható időt.
Sőt, viszonylagos szabadságát is megtarthatja, és sétafikálhat Amon Ruadhon, megnézheti a thargokat, betérhet a tavernába.
Az igaz, hogy a kopasz mindenfelé követi őt, és nincsenek olyan jóban, hogy ezt a tényt élvezhesse, pár nap után talán megbékülnek egymás társaságával.
Egyébiránt minden napra fog jutni feladat. A sáncot talán a következő napon befejezik ugyan, hacsak közbe nem szól valami, de a napi feladatokra is kelleni fog egy-két erős kéz. Élelmezésben, dobozpakolásban, és minden egyébben is. Talán két-három napnak kell ahhoz eltelnie majd, hogy az orkban a katonák meglássák az edzőbábut. Ez jó lesz nekik is, mert ténylegesen meg fogja dolgoztatni őket a hatalmas fizikai erő, de jó lesz az orknak is, mert nem felejti el a harctéri mozdulatsorokat, és melegen tarthatja az izmait.*
*Reggel még valóban nem volt sánckerítés, mikor az orkot visszafordították a "kapuból". Csakhogy azóta eltelt fél nap, és a tábor körül ténykedő katonák sem tétlenkedtek. A katonai tábort bizony szervezetten, és ha nem is olyan gyorsan, mintha azt a fronton tennék, de sietősen építik.
Kerítés ugyan még most sincs, de azért a könnyebben megközelíthető pontokon már ágaskodik egy-két sánc, egymáshoz szoros közelségben. Az egyik ilyen szakasz lábához vitte ki a kopasz az orkot, és mivel kellően mély árkot kellett ásni, így nem is nagyon hagyták el a megépült részt.
Az ork viszont jól viselkedik, és nem öli meg a fegyőrt, aminek egyenes következménye az, hogy nem is lesz ellene hajtóvadászat, sőt, megtűrik továbbra is a táborban. Főleg úgy, hogy önkéntes és bődületes munkájával igen meg tudja gyorsítani az elvégezendő munkákra fordítható időt.
Sőt, viszonylagos szabadságát is megtarthatja, és sétafikálhat Amon Ruadhon, megnézheti a thargokat, betérhet a tavernába.
Az igaz, hogy a kopasz mindenfelé követi őt, és nincsenek olyan jóban, hogy ezt a tényt élvezhesse, pár nap után talán megbékülnek egymás társaságával.
Egyébiránt minden napra fog jutni feladat. A sáncot talán a következő napon befejezik ugyan, hacsak közbe nem szól valami, de a napi feladatokra is kelleni fog egy-két erős kéz. Élelmezésben, dobozpakolásban, és minden egyébben is. Talán két-három napnak kell ahhoz eltelnie majd, hogy az orkban a katonák meglássák az edzőbábut. Ez jó lesz nekik is, mert ténylegesen meg fogja dolgoztatni őket a hatalmas fizikai erő, de jó lesz az orknak is, mert nem felejti el a harctéri mozdulatsorokat, és melegen tarthatja az izmait.*
6272. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-10 20:03:03
Üzenet elküldve: 2016-08-10 20:03:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer//
*Végigpillant a ruhadarabokon. Nem igazán kedvére valóak, de még mindig egy fokkal jobb, mintha alsóneműben járna-kelne a táborban.
A bilincsnek köszönthetően valódi szenvedés felvenni az inget és a nadrágot, legszívesebben káromkodna, de nem akarja, hogy esetleg ezért több ideig legyenek összeláncolva a csuklói. Bár így sem lehetetlen a szökés, azért jelentősen megnehezíti.
Miután sikerül felöltöznie, anélkül, hogy hozzászólna az őrmesterhez, távozik a sátorból.
Úgy dönt, miután valamit evett, körbejárja a tábort*
*A konyhánál már nem jutott neki meleg étel, de már a két nagy barna kenyérszeletnek is örült.
Kezében egy nagy vízzel teli fapohárral sétálgat, közben pedig a sátorok között nézelődik.
Ruhái ugyan nem épp hangsúlyozzák nőiességét, és egészen csavargószerű kinézetet adnak neki, ez azonban nem tartja vissza a katonákat attól, hogy illetlen megjegyzéseket tegyenek, mikor elsétál mellettük. Ysanee elengedi ezeket a füle mellett, de azért tart attól, hogy ezek esetleg cselekvéssé fajulnak, így összebilincselt kézzel nem tudná megvédeni magát.
Így első pillantásra nem tűnik egyszerűnek a szökés, már vagy tíz a őrködő katonát számolt össze a tábor különböző pontjain, és így bármiféle fizetőeszköz és fegyver nélkül nehéz lesz átjutni.*
~Talán, ha kifigyelném az őrségváltást...~
*Akár napokba is beletelhet, míg megtervez mindent és megfelelő alkalmat is talál a végrehajtására. Tekintve, hogy bármikor sor kerülhet a harcokra, ez nem túl biztató.
Pár nagyobb kör megtétele után Aoneer sátra felé veszi az irányt. Nem biztos benne, hogy jó ötlet, de nem igazán tudja, hova is mehetne, katona nem közölte vele hol fog megszállni.
A férfit nem találja bent, így csak leteszi a poharat az asztalra, majd leheveredik a fekvőhelyére.
Azon gondolkodik, hogyan szerezhetné meg tőle a kulcsokat*
*Végigpillant a ruhadarabokon. Nem igazán kedvére valóak, de még mindig egy fokkal jobb, mintha alsóneműben járna-kelne a táborban.
A bilincsnek köszönthetően valódi szenvedés felvenni az inget és a nadrágot, legszívesebben káromkodna, de nem akarja, hogy esetleg ezért több ideig legyenek összeláncolva a csuklói. Bár így sem lehetetlen a szökés, azért jelentősen megnehezíti.
Miután sikerül felöltöznie, anélkül, hogy hozzászólna az őrmesterhez, távozik a sátorból.
Úgy dönt, miután valamit evett, körbejárja a tábort*
*A konyhánál már nem jutott neki meleg étel, de már a két nagy barna kenyérszeletnek is örült.
Kezében egy nagy vízzel teli fapohárral sétálgat, közben pedig a sátorok között nézelődik.
Ruhái ugyan nem épp hangsúlyozzák nőiességét, és egészen csavargószerű kinézetet adnak neki, ez azonban nem tartja vissza a katonákat attól, hogy illetlen megjegyzéseket tegyenek, mikor elsétál mellettük. Ysanee elengedi ezeket a füle mellett, de azért tart attól, hogy ezek esetleg cselekvéssé fajulnak, így összebilincselt kézzel nem tudná megvédeni magát.
Így első pillantásra nem tűnik egyszerűnek a szökés, már vagy tíz a őrködő katonát számolt össze a tábor különböző pontjain, és így bármiféle fizetőeszköz és fegyver nélkül nehéz lesz átjutni.*
~Talán, ha kifigyelném az őrségváltást...~
*Akár napokba is beletelhet, míg megtervez mindent és megfelelő alkalmat is talál a végrehajtására. Tekintve, hogy bármikor sor kerülhet a harcokra, ez nem túl biztató.
Pár nagyobb kör megtétele után Aoneer sátra felé veszi az irányt. Nem biztos benne, hogy jó ötlet, de nem igazán tudja, hova is mehetne, katona nem közölte vele hol fog megszállni.
A férfit nem találja bent, így csak leteszi a poharat az asztalra, majd leheveredik a fekvőhelyére.
Azon gondolkodik, hogyan szerezhetné meg tőle a kulcsokat*
6271. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-09 20:34:47
Üzenet elküldve: 2016-08-09 20:34:47
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vadhajsza//
*Az őrség valóban változott. Reggel csupán három fegyveres vigyázott rá, nem is beszélve a tábort körülvevő és abban fel alá járkáló őrökről, a nyakába akasztott láncról, mert ugye a favágást és a pakolást nem a táboron kívül végezték el, hanem a tábor területén belüli "veszélyes" fákat köveket kellett elpakolniuk. Tisztán emlékszik, hogy az odabent volt, mert ugye őt épp a munka előtt fordította vissza két fickó. Aztán ott van az ilyenkor a szökevény után zavarandó lovasroham, legutóbb öt fővel sem tudott elbánni, pedig akkor még a saját fegyverei is nála voltak, most itt küzdene meg kétszer ennyi üldözővel, és kerülgetné a már kint lévő vadászokat? Orknak ork, ehhez méltóan pedig egy bunkó idióta, de van a hülyeségnek egy olyan elég mélyen húzódó határa amire már ő sem hajlandó. Meg aztán a szökést mint szökést sohasem képzelte el, és soha nem is akarta megvalósítani. Akkor a végén még lemaradna az élőholtak elleni háborúról, ami számára felér egy kisebb katasztrófával, a páncéljának, pallosainak elvesztése szintúgy. Abban, hogy Amon Ruadh fala alatt mit is kezdtek el ásni éppen, abban nem keres logikát. A tábornak elvégre még nincsen saját fala, vagy legalábbis ő nem emlékszik rá, hogy épített volna hasonlót.
A kopasszal haverkodni meg nincs kedve. Konkrétan olyan ő számára mint egy csúnya megfázás. Rusnya, kellemetlen, a torkában kapar, és szinte biztos, hogy az ő szervezete lesz az ami majd előbb utóbb túlteszi magát a másikon. E mellett azzal sincs tisztában min sértődött meg ennyire a börtöni figura mint a kölyök akinek kitépték szájából a sült malacot. Elvégre nem csinált és nem is mondott semmi olyat amire szerinte valakinek így kéne reagálnia, de egyrészt nem igazán figyelt rá min is jár a szája, másrészt meg lusta utánagondolni.
Dolgozni nem azért dolgozik mert fél a büntetéstől, nem ez a motivációs szál kimerül egy rakásra való városőr agyon nem csapásában. Nyilván nem is azért mert a többiek kényszerítik, szegény párák jobban elfáradnak mint ő, azt szinte nem is csináltak semmit. Azért dolgozik mert meg akar erősödni a holtak érkezésére. Azért dolgozik mert ő most része ennek a háborúnak és nehezen tud jobb dolgot elképzelni a maga számára mint részt venni egy ekkora háborúban. Izgatottan várja a csatazajt, a halálhörgést, a csontok roppanását, a páncélok zúzódását, ahogy a fém fémmel ütközik és szikrát csap rajta. És persze mikor már a mészárlásnak vége és a holttestek halmokban állnak, akkor talán lesz némi ideje, hogy jó öreg barátjával is elbeszélgessen a nyaklánc leszedésének komoly problémáiról. Mert ezzel a nyakában sem akar sehova menekülni. Akkor bőven elég lenne utána küldeniük valakit aki be tudja indítani legalább a kábítást, és kész már meg is fogták. Ez az út egyszerűen járhatatlan, a kínálkozó alkalom még messze nem jött el.
A munka eközben halad tovább, ő legalábbis dolgozik, a két íjász meg néz ki a fejéből a helyett, hogy dolgozna, és ha minden igaz estére egy szép nagy árok fog húzódni a tábor körül, legalább a kulcsfontosságú pontokon, vagy azokon a helyeken amiket az öreg előre vett. beszélni nyilván nem beszél, mert akkor a másik is beszélne és elrontaná a kedvét az otromba sértődöttségével, ez meg ugyebár nem hiányzik neki.*
A hozzászólás írója (Lewonor Gravak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.09 20:36:25
*Az őrség valóban változott. Reggel csupán három fegyveres vigyázott rá, nem is beszélve a tábort körülvevő és abban fel alá járkáló őrökről, a nyakába akasztott láncról, mert ugye a favágást és a pakolást nem a táboron kívül végezték el, hanem a tábor területén belüli "veszélyes" fákat köveket kellett elpakolniuk. Tisztán emlékszik, hogy az odabent volt, mert ugye őt épp a munka előtt fordította vissza két fickó. Aztán ott van az ilyenkor a szökevény után zavarandó lovasroham, legutóbb öt fővel sem tudott elbánni, pedig akkor még a saját fegyverei is nála voltak, most itt küzdene meg kétszer ennyi üldözővel, és kerülgetné a már kint lévő vadászokat? Orknak ork, ehhez méltóan pedig egy bunkó idióta, de van a hülyeségnek egy olyan elég mélyen húzódó határa amire már ő sem hajlandó. Meg aztán a szökést mint szökést sohasem képzelte el, és soha nem is akarta megvalósítani. Akkor a végén még lemaradna az élőholtak elleni háborúról, ami számára felér egy kisebb katasztrófával, a páncéljának, pallosainak elvesztése szintúgy. Abban, hogy Amon Ruadh fala alatt mit is kezdtek el ásni éppen, abban nem keres logikát. A tábornak elvégre még nincsen saját fala, vagy legalábbis ő nem emlékszik rá, hogy épített volna hasonlót.
A kopasszal haverkodni meg nincs kedve. Konkrétan olyan ő számára mint egy csúnya megfázás. Rusnya, kellemetlen, a torkában kapar, és szinte biztos, hogy az ő szervezete lesz az ami majd előbb utóbb túlteszi magát a másikon. E mellett azzal sincs tisztában min sértődött meg ennyire a börtöni figura mint a kölyök akinek kitépték szájából a sült malacot. Elvégre nem csinált és nem is mondott semmi olyat amire szerinte valakinek így kéne reagálnia, de egyrészt nem igazán figyelt rá min is jár a szája, másrészt meg lusta utánagondolni.
Dolgozni nem azért dolgozik mert fél a büntetéstől, nem ez a motivációs szál kimerül egy rakásra való városőr agyon nem csapásában. Nyilván nem is azért mert a többiek kényszerítik, szegény párák jobban elfáradnak mint ő, azt szinte nem is csináltak semmit. Azért dolgozik mert meg akar erősödni a holtak érkezésére. Azért dolgozik mert ő most része ennek a háborúnak és nehezen tud jobb dolgot elképzelni a maga számára mint részt venni egy ekkora háborúban. Izgatottan várja a csatazajt, a halálhörgést, a csontok roppanását, a páncélok zúzódását, ahogy a fém fémmel ütközik és szikrát csap rajta. És persze mikor már a mészárlásnak vége és a holttestek halmokban állnak, akkor talán lesz némi ideje, hogy jó öreg barátjával is elbeszélgessen a nyaklánc leszedésének komoly problémáiról. Mert ezzel a nyakában sem akar sehova menekülni. Akkor bőven elég lenne utána küldeniük valakit aki be tudja indítani legalább a kábítást, és kész már meg is fogták. Ez az út egyszerűen járhatatlan, a kínálkozó alkalom még messze nem jött el.
A munka eközben halad tovább, ő legalábbis dolgozik, a két íjász meg néz ki a fejéből a helyett, hogy dolgozna, és ha minden igaz estére egy szép nagy árok fog húzódni a tábor körül, legalább a kulcsfontosságú pontokon, vagy azokon a helyeken amiket az öreg előre vett. beszélni nyilván nem beszél, mert akkor a másik is beszélne és elrontaná a kedvét az otromba sértődöttségével, ez meg ugyebár nem hiányzik neki.*
A hozzászólás írója (Lewonor Gravak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.09 20:36:25
6270. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-09 20:07:57
Üzenet elküldve: 2016-08-09 20:07:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Vadhajsza//
*Hát igen! Van olyan, hogy nem lehet betörni egy lovat! Nos, ekkor két lehetősége marad az állatnak. Az egyik, hogy jön egy nála is jóval keményebb gazda, a másik pedig, hogy leölik és elfogyasztják. A hasonlatnál a kérdés csak az, hogy mikor jön el ez az idő az ork esetében?
Az ebéd után tehát nem tanúsít ellenállást az ork az ásással kapcsolatban. Pedig igazából megtehetné, mert az egész ásást és munkálatokat azért találta ki a kopasz, hogy lekösse a férfi irdatlan tettvágyát, a benne szunnyadó, és olykor-olykor a felszínre törő erőt.
A városőr lenne a legnyugodtabb, ha csak annyi dolga lenne, hogy egy fának nekidőlve figyeli az ork henyélését.*
-Kezdjünk akkor neki!
*Bólint egyet, majd ásni kezd. Az ork egyébként a nap folyamán már kapott lehetőséget a cselekvésre. Reggel, amikor a fát vágták, megszökhetett volna, de nem tette. Csak nem olyan engedetlen rab ő, ellenben tudni kell kezelni.
Ha egy kicsit belegondol így a hatalmas munka közben, rájöhet, hogy tulajdonképpen rabmunkában dolgozik a városőrségnek, és ehhez még nem hogy erőszakot nem kellett alkalmazni, de kérni sem. Valamit tudhat a kopasz, az egyszer biztos! Talán nem véletlenül felügyeli éppen ő a rabokat, amiből egyelőre csak egy jutott most neki.
Az ork egyébként az ebédnél elszúrta azt a lehetőséget is, hogy a tiszt a bizalmába fogadja, és karöltve járhassanak együtt az erdőbe vadászni, közösen űzni ezt a nemesi kiváltságot.
Ha igazából belegondol a hatalmas erejű harcos, akkor arra is rájöhet, hogy a mostani egy újabb lehetőség a szökésre.
Hogy ezt követően űzött vadként kell élnie? Igen, úgy! Ha elkapják, akkor azonnal megölik? Ebben biztos lehet! Hogy hajtó vadászat indul ellene? Naná!
Viszont kockázat nélkül éppúgy nincs győzelem, ahogy vereség sem.
Békésen is kivárhatja az élőholtak elleni háborút, hiszen ki az, aki feleslegesen bajt hoz a saját fejére? Egyébként pedig a mai viszonylagos szabadságában eltöltheti így is a büntetésének a napjait, sőt, egy valami garantált számára: A holtak megérkezéséig nem kell két teljes évig elviselnie a dolgos fogságot.
A fronton pedig lehet esélye, sőt, nyílhat arra is mód, ha a kopaszt megölik, hogy az életének a kioltása nélkül is meg tud szökni majd, és talán a holtak halma mellett fel sem tűnik, hogy valaki hiányzik.*
*Hát igen! Van olyan, hogy nem lehet betörni egy lovat! Nos, ekkor két lehetősége marad az állatnak. Az egyik, hogy jön egy nála is jóval keményebb gazda, a másik pedig, hogy leölik és elfogyasztják. A hasonlatnál a kérdés csak az, hogy mikor jön el ez az idő az ork esetében?
Az ebéd után tehát nem tanúsít ellenállást az ork az ásással kapcsolatban. Pedig igazából megtehetné, mert az egész ásást és munkálatokat azért találta ki a kopasz, hogy lekösse a férfi irdatlan tettvágyát, a benne szunnyadó, és olykor-olykor a felszínre törő erőt.
A városőr lenne a legnyugodtabb, ha csak annyi dolga lenne, hogy egy fának nekidőlve figyeli az ork henyélését.*
-Kezdjünk akkor neki!
*Bólint egyet, majd ásni kezd. Az ork egyébként a nap folyamán már kapott lehetőséget a cselekvésre. Reggel, amikor a fát vágták, megszökhetett volna, de nem tette. Csak nem olyan engedetlen rab ő, ellenben tudni kell kezelni.
Ha egy kicsit belegondol így a hatalmas munka közben, rájöhet, hogy tulajdonképpen rabmunkában dolgozik a városőrségnek, és ehhez még nem hogy erőszakot nem kellett alkalmazni, de kérni sem. Valamit tudhat a kopasz, az egyszer biztos! Talán nem véletlenül felügyeli éppen ő a rabokat, amiből egyelőre csak egy jutott most neki.
Az ork egyébként az ebédnél elszúrta azt a lehetőséget is, hogy a tiszt a bizalmába fogadja, és karöltve járhassanak együtt az erdőbe vadászni, közösen űzni ezt a nemesi kiváltságot.
Ha igazából belegondol a hatalmas erejű harcos, akkor arra is rájöhet, hogy a mostani egy újabb lehetőség a szökésre.
Hogy ezt követően űzött vadként kell élnie? Igen, úgy! Ha elkapják, akkor azonnal megölik? Ebben biztos lehet! Hogy hajtó vadászat indul ellene? Naná!
Viszont kockázat nélkül éppúgy nincs győzelem, ahogy vereség sem.
Békésen is kivárhatja az élőholtak elleni háborút, hiszen ki az, aki feleslegesen bajt hoz a saját fejére? Egyébként pedig a mai viszonylagos szabadságában eltöltheti így is a büntetésének a napjait, sőt, egy valami garantált számára: A holtak megérkezéséig nem kell két teljes évig elviselnie a dolgos fogságot.
A fronton pedig lehet esélye, sőt, nyílhat arra is mód, ha a kopaszt megölik, hogy az életének a kioltása nélkül is meg tud szökni majd, és talán a holtak halma mellett fel sem tűnik, hogy valaki hiányzik.*
6269. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-08 20:46:41
Üzenet elküldve: 2016-08-08 20:46:41
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vadhajsza//
*Az orknak van gerince, ami azt illeti talán erősebb is a kelleténél mert a városőrök már hetek óta próbálják irányba hajlítani, és a zöldbőű még mindig nem érti mit babrálnak a hátával, néha idegesítő, néha egyszerűen csak zavaró. A kedves csontkovácsok sokszor már azt hiszik végeztek a munkával és minden egyes csigolyát a megfelelő égtáj felé fordítottak, és kellő rugalmasságot adtak a csökönyös tartószerkezetnek, de ahányszor az ork megmozdul mindig rájönnek, hogy itt bizony probléma van és hosszas csönd és szemlélődés után kénytelenek újrakezdeni a hajtogatást.
Az ebéd jó volt, annak is örül, hogy főleg húsból állt és még kedvesen fel is aprították neki, hogy nyelhető legyen. A kopasz szavaira, csak hümment és bólint egyet.* ~Akkor menjünk ásni az árkot.~
*Ellenkezni amúgy se nagyon tudna, legalábbis nem hiszi, hogy ha felvetné az ötletet miszerint ő most inkább menne és megtanulna szájharmonikázni a katonáktól, akkor túlontúl messzire jutna a remek elképzelésével. A kopasznak egyáltalán nem akarja eltekerni a nyakát, összességében nem ér annyit a számára, meg ugye neki van egy bosszantó kis ékszere is. Azon viszont már elgondolkozott, hogy ha esetleg megfelelő erővel kezdené el a férfi nyakát szorongatni akkor amaz hajlandó lenne leoldani róla a nyakéket. Ez viszont egy elég elkeseredett lépés volna. Ugyanis, ha a kopasz nem hajlandó belemenni az alkuba akkor Gravaknak meg kéne ölnie, és ezzel űzött vadat csinálnia magából. Aztán amint rászánná magát a dologra az összes városőr őt venné körbe és egy bátrabb ember akár egy lövéssel is kiiktathatná a bestiát. Most amíg nincs rajta a vértje. Harmadszor pedig ha a dolgok nagyon rosszul sülnek el őt azonnal visszapaterolják a bányába a hülye gyerek mellé. Ezt nem kockáztathatja.
A munka tehát folyik a kicsi ásóval, Gravak gyorsan termeli ki a földet ott és oda ahova mondják, és puszta kézzel dobja arrébb az útjába eső kődarabokat, már ha sikerül kiásnia egy ilyet a föld alól. Az étkezés után a hatalmas izmok megújult erővel dolgoznak, és kezdenek egyre jobban bemelegedni az ütközethez.*
*Az orknak van gerince, ami azt illeti talán erősebb is a kelleténél mert a városőrök már hetek óta próbálják irányba hajlítani, és a zöldbőű még mindig nem érti mit babrálnak a hátával, néha idegesítő, néha egyszerűen csak zavaró. A kedves csontkovácsok sokszor már azt hiszik végeztek a munkával és minden egyes csigolyát a megfelelő égtáj felé fordítottak, és kellő rugalmasságot adtak a csökönyös tartószerkezetnek, de ahányszor az ork megmozdul mindig rájönnek, hogy itt bizony probléma van és hosszas csönd és szemlélődés után kénytelenek újrakezdeni a hajtogatást.
Az ebéd jó volt, annak is örül, hogy főleg húsból állt és még kedvesen fel is aprították neki, hogy nyelhető legyen. A kopasz szavaira, csak hümment és bólint egyet.* ~Akkor menjünk ásni az árkot.~
*Ellenkezni amúgy se nagyon tudna, legalábbis nem hiszi, hogy ha felvetné az ötletet miszerint ő most inkább menne és megtanulna szájharmonikázni a katonáktól, akkor túlontúl messzire jutna a remek elképzelésével. A kopasznak egyáltalán nem akarja eltekerni a nyakát, összességében nem ér annyit a számára, meg ugye neki van egy bosszantó kis ékszere is. Azon viszont már elgondolkozott, hogy ha esetleg megfelelő erővel kezdené el a férfi nyakát szorongatni akkor amaz hajlandó lenne leoldani róla a nyakéket. Ez viszont egy elég elkeseredett lépés volna. Ugyanis, ha a kopasz nem hajlandó belemenni az alkuba akkor Gravaknak meg kéne ölnie, és ezzel űzött vadat csinálnia magából. Aztán amint rászánná magát a dologra az összes városőr őt venné körbe és egy bátrabb ember akár egy lövéssel is kiiktathatná a bestiát. Most amíg nincs rajta a vértje. Harmadszor pedig ha a dolgok nagyon rosszul sülnek el őt azonnal visszapaterolják a bányába a hülye gyerek mellé. Ezt nem kockáztathatja.
A munka tehát folyik a kicsi ásóval, Gravak gyorsan termeli ki a földet ott és oda ahova mondják, és puszta kézzel dobja arrébb az útjába eső kődarabokat, már ha sikerül kiásnia egy ilyet a föld alól. Az étkezés után a hatalmas izmok megújult erővel dolgoznak, és kezdenek egyre jobban bemelegedni az ütközethez.*
6268. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-08 20:12:41
Üzenet elküldve: 2016-08-08 20:12:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Vadhajsza//
*Az orkban legalább annyi gerinc van, hogy valamiféle magyarázatot próbál alkotni a városőrökkel való összetűzésre. Más kérdés, hogy nem jobb magyarázat ez, mint amikor egy elemi iskolásra rászólnak, hogy ne húzgálja a szomszéd kislány haját.
A kopasz betudja ezt az intelligenciahiánynak, ami faji sajátosság, és képzeletben megrántja a vállát.
Mást nem igazán fűz a magyarázkodáshoz, és akárhogy is, az ork mégiscsak javít valamennyit a siralmas helyzetén: Beleegyezik abba, hogy nem beszélgetnek tovább.
Ez az egy olyan tett, amit a kopasz nagyra értékel, bár azt is jelzi, hogy az ork annyira szereti őt, hogy egy alkalmas pillanatban eltekerné a nyakát.
Persze az elmúlt nap eseményei után ez fordítva is igaz, de a kopasznak mégiscsak türtőztetnie kell magát, lévén ő úgy cselekszik, mint egy városőr. Az orknak ez talán nem sokat jelent, de neki magát az életet, és a családját is egyben.
A nevét reggel elmondta volna, de mostanra okafogyottá vált. Úgy is mondhatni, hogy mindegy a férfi számára, hogy az ork úrnak, vagy csak szimplán kopasznak hívja, a helyzetén már nem túl sokat ronthat.
Legközelebb akkor szólal meg Venred (minthogy ez a neve), mikor az étkezést befejezte.*
-Menjünk akkor ásni az árkot!
*Fölkel, és elindul a szerszámos ház felé, hogy négy ásót kerítsen. Miután ezt megtette, ugyanabban a felállásban lesznek, mint a favágáskor, és el is indul a kopasz kifelé a két városőrrel, és vélhetően az orkkal együtt.
A sáncon egyébként két íjász van lőtávon belül, mikor a fal külsejétől egy méterre elkezdenek majd ásni. Feltéve, ha hajlandó még dolgozni egy kicsit az ork.*
*Az orkban legalább annyi gerinc van, hogy valamiféle magyarázatot próbál alkotni a városőrökkel való összetűzésre. Más kérdés, hogy nem jobb magyarázat ez, mint amikor egy elemi iskolásra rászólnak, hogy ne húzgálja a szomszéd kislány haját.
A kopasz betudja ezt az intelligenciahiánynak, ami faji sajátosság, és képzeletben megrántja a vállát.
Mást nem igazán fűz a magyarázkodáshoz, és akárhogy is, az ork mégiscsak javít valamennyit a siralmas helyzetén: Beleegyezik abba, hogy nem beszélgetnek tovább.
Ez az egy olyan tett, amit a kopasz nagyra értékel, bár azt is jelzi, hogy az ork annyira szereti őt, hogy egy alkalmas pillanatban eltekerné a nyakát.
Persze az elmúlt nap eseményei után ez fordítva is igaz, de a kopasznak mégiscsak türtőztetnie kell magát, lévén ő úgy cselekszik, mint egy városőr. Az orknak ez talán nem sokat jelent, de neki magát az életet, és a családját is egyben.
A nevét reggel elmondta volna, de mostanra okafogyottá vált. Úgy is mondhatni, hogy mindegy a férfi számára, hogy az ork úrnak, vagy csak szimplán kopasznak hívja, a helyzetén már nem túl sokat ronthat.
Legközelebb akkor szólal meg Venred (minthogy ez a neve), mikor az étkezést befejezte.*
-Menjünk akkor ásni az árkot!
*Fölkel, és elindul a szerszámos ház felé, hogy négy ásót kerítsen. Miután ezt megtette, ugyanabban a felállásban lesznek, mint a favágáskor, és el is indul a kopasz kifelé a két városőrrel, és vélhetően az orkkal együtt.
A sáncon egyébként két íjász van lőtávon belül, mikor a fal külsejétől egy méterre elkezdenek majd ásni. Feltéve, ha hajlandó még dolgozni egy kicsit az ork.*
6267. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-08 17:36:24
Üzenet elküldve: 2016-08-08 17:36:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
*A bilincs felrakása után a motozás is végbemegy. Gyors, kellemetlen, nyilván megalázó és érzéketlen a panaszokra, és ennyi huza-vona után már alaposabb is a kelleténél. A lány lábbelije, a mátka nyaklánc és az esetleges egyéb ékszerek szintén eltűnnek a dobozban, a mellkötőt és a fehérneműt elkobozni viszont ezek után már gyerekes lenne, egy kapoccsal amúgy sem fog megölni senkit. A a lakat kulcsa pedig eltűnik az őrmester zsebében. A lány bilincseit csak akkor hajlandó feloldani mikor már teljesen biztos, hogy semmi fenyegetést nem jelent ő pedig továbbra is nehéz pikkelyvértben feszít. Így mikor a lány feléje fordul az egyetlen dolga, hogy röviden ellenőrizze meg van e még a kulcs csomója, mesterkardja, meg az a pár egyéb hivatali kelléke. Ezekre talán most még jobban kell ügyelnie mint egyébként.*
-Azt hiszem az ebédről már sikerült lekésni. *Szalad ki a száján egyfajta válaszként, az őrmester arca pedig lassan visszarendeződik a korábbi rideg vonulatokra. A kínzóeszközös ládát szintén lezárja, és helyébe valahonnan elővesz egy adagnyi váltásruhát. Nem az övé, igazából rá sem férne a szálas férfira. Ing, nadrág, kapcarongy, utazócipő. Nem a legkényelmesebb viselet, nem méretre készül és nem is a szépsége miatt van az őrség soraiban rendszeresítve.*
-Ennyit tudok felajánlani. Ha időben kiér a konyhához még kaphat valami maradékot. Egyelőre szabadon járhat a tábor területén és felügyelet mellett Amon Ruadhban, de a tábort máskképp nem hagyhatja el. *Még lenne egy olyan sor, hogy amennyiben mégis megkísérelné a szökést, vagy valami kellemetlenséget okozna akkor az milyen büntetéseket vonhat esetlegesen maga után, de ezekkel a lány nyilván tisztában van, és nyilván semmit sem jelentenének számára ezek a fenyegetések, hisz már a korábbiak sem használtak semmit. Az őrmester szintén korgó gyomorral megvárja amíg Ysanee elhagyja a sátrat aztán maga is kilép az ajtaján és részéről elindul a tábori konyhára valami harapnivalóért.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.08 19:33:53
*A bilincs felrakása után a motozás is végbemegy. Gyors, kellemetlen, nyilván megalázó és érzéketlen a panaszokra, és ennyi huza-vona után már alaposabb is a kelleténél. A lány lábbelije, a mátka nyaklánc és az esetleges egyéb ékszerek szintén eltűnnek a dobozban, a mellkötőt és a fehérneműt elkobozni viszont ezek után már gyerekes lenne, egy kapoccsal amúgy sem fog megölni senkit. A a lakat kulcsa pedig eltűnik az őrmester zsebében. A lány bilincseit csak akkor hajlandó feloldani mikor már teljesen biztos, hogy semmi fenyegetést nem jelent ő pedig továbbra is nehéz pikkelyvértben feszít. Így mikor a lány feléje fordul az egyetlen dolga, hogy röviden ellenőrizze meg van e még a kulcs csomója, mesterkardja, meg az a pár egyéb hivatali kelléke. Ezekre talán most még jobban kell ügyelnie mint egyébként.*
-Azt hiszem az ebédről már sikerült lekésni. *Szalad ki a száján egyfajta válaszként, az őrmester arca pedig lassan visszarendeződik a korábbi rideg vonulatokra. A kínzóeszközös ládát szintén lezárja, és helyébe valahonnan elővesz egy adagnyi váltásruhát. Nem az övé, igazából rá sem férne a szálas férfira. Ing, nadrág, kapcarongy, utazócipő. Nem a legkényelmesebb viselet, nem méretre készül és nem is a szépsége miatt van az őrség soraiban rendszeresítve.*
-Ennyit tudok felajánlani. Ha időben kiér a konyhához még kaphat valami maradékot. Egyelőre szabadon járhat a tábor területén és felügyelet mellett Amon Ruadhban, de a tábort máskképp nem hagyhatja el. *Még lenne egy olyan sor, hogy amennyiben mégis megkísérelné a szökést, vagy valami kellemetlenséget okozna akkor az milyen büntetéseket vonhat esetlegesen maga után, de ezekkel a lány nyilván tisztában van, és nyilván semmit sem jelentenének számára ezek a fenyegetések, hisz már a korábbiak sem használtak semmit. Az őrmester szintén korgó gyomorral megvárja amíg Ysanee elhagyja a sátrat aztán maga is kilép az ajtaján és részéről elindul a tábori konyhára valami harapnivalóért.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.08 19:33:53
6266. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-08 16:56:25
Üzenet elküldve: 2016-08-08 16:56:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
*Úgy tűnik sikerül alaposan felbosszantania a férfit. Aoneer erőteljesen hátracsavarja a kezét, a lány ugyan nem akar gyengének tűnni, de akaratlanul is halkan felnyög fájdalmában.
Bár lehet, hogy nem volt célszerű magára haragítania, Ysanee érez egy kis elégtételt, legalább már nem csak ő ideges a férfira.
Miközben a katona mögötte épp összebilincseli a kezeit, a válla fölött hátrapillant*
-Ne legyen ilyen gyengéd, mert még a végén zavarba hoz.
*Nem igazán ellenkezik, tudja, hogy teljesen felesleges, a férfi jóval erősebb nála és már most annyira éhes, hogy egy szelet kenyérért képes lenne szófogadó kislány módjára viselkedni.
Mikor Aoneer végez a lány megfordul, ami nem biztos, hogy bölcs döntés volt, ilyen közelségből a férfi akár fenyegetve is érezhetné magát.
A lány csak unottan sóhajtva felpillant rá, közben pedig azon van, hogy alaposan megjegyezze az arcát magának, ha megszökik később megkeresi és viszonozza a szívélyes vendéglátást.*
-Van rá esély, hogy kapok valamit enni vagy a halálra éheztetés már a kínzás része?
*Úgy tűnik sikerül alaposan felbosszantania a férfit. Aoneer erőteljesen hátracsavarja a kezét, a lány ugyan nem akar gyengének tűnni, de akaratlanul is halkan felnyög fájdalmában.
Bár lehet, hogy nem volt célszerű magára haragítania, Ysanee érez egy kis elégtételt, legalább már nem csak ő ideges a férfira.
Miközben a katona mögötte épp összebilincseli a kezeit, a válla fölött hátrapillant*
-Ne legyen ilyen gyengéd, mert még a végén zavarba hoz.
*Nem igazán ellenkezik, tudja, hogy teljesen felesleges, a férfi jóval erősebb nála és már most annyira éhes, hogy egy szelet kenyérért képes lenne szófogadó kislány módjára viselkedni.
Mikor Aoneer végez a lány megfordul, ami nem biztos, hogy bölcs döntés volt, ilyen közelségből a férfi akár fenyegetve is érezhetné magát.
A lány csak unottan sóhajtva felpillant rá, közben pedig azon van, hogy alaposan megjegyezze az arcát magának, ha megszökik később megkeresi és viszonozza a szívélyes vendéglátást.*
-Van rá esély, hogy kapok valamit enni vagy a halálra éheztetés már a kínzás része?
6265. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-08 15:36:27
Üzenet elküldve: 2016-08-08 15:36:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
*Az ellenkezés csak nem marad abba, az ultimátum pedig ebben a helyzetben teljességgel elfogadhatatlan. Egy őrmester nem hagyhatja, hogy egy fogoly utasítgassa, vagy épp azt higgye alku pozícióban van. Ez szinte már alapelv. Ő elmondta minden elvárását, és azt is mit miért csinál. Az ékszerek, mint a lány első alibijét szolgáltató mátka nyaklánc azok amiktől tart hiszen ezek az eszközök nemcsak a lefizetéshez jók, de rengeteg trükkös ékszer is kering a feketepiacon. Aztán ott vannak a lábbelik amikről eddig ugyan nem esett szó, de egy tőrt, vagy tűt azokban is el lehet rejteni. A lány azonban ezt az egész problémakört következetes önérzetességgel hárítja ami rettentően tudja irritálni, hisz ezzel konkrétan belőle próbál gúnyt űzni.*
-Ahogy gondolja. *Mondja, ezúttal már egy csipetnyi agresszióval miután befejezte az asztalra hordott javak elpakolását, a papírlaptól a fegyverekig, majd egy gyors mozdulattal lecsapja a kínzóeszközök dobozát. Nem akarja, hogy a lány bármelyikhez is hozzáférhessen, hisz sok olyan eszköz van benne amit esetleg fegyverként is használhat. Ez alatt volt ideje némileg átgondolni a helyzetet. Olyanokon, hogy ki a valódi bűnös és, hogy van e értelme a hájas kereskedő két aranytallérját visszaszolgáltatni éppenséggel nem filozofál. Létezik egy rend, és ennek a rendnek ő a végrehajtója. Ha nem létezne ez a rend akkor a világ fenekestül felfordulna, és Arthenior anarchiába süllyedne, vagy olyan elmebajos köztársasággá válna mint Lichanech.
A férfi az ajtó felől kerüli meg az asztalt, hogy közelebb lépjen a lányhoz, tekintete a folytonos közönyből és komolyságból kezd lassan haragba átcsapni, ha ez volt Ysanee célja akkor most örülhet. Ha sikerül elég közel kerülnie akkor megragadja a lány bal karját és egy erőteljes mozdulattal hátra csavarja azt, pont mint ahogy egy akármilyen bűnöző letartóztatásakor tenné. A sátor nem olyan nagy, hogy fogócskázni lehessen benne, a kiutat meg következetesen próbálja elállni, bár kétli, hogy a nő jelen állapotában szeretne végigrohanni a táboron, teát ha valahogy meglógna akkor sem néznének túl hosszú macska-egér játék elébe.
Ha a lefogás sikeres akkor végre maga is megfigyelheti a két sebhelyet, mely véglegesen igazolja a fogoly kilétét.*
~Makacs egy teremtés.~ *Gondolja, majd előveszi az övén hordott bilincset, és kísérletet tesz a két karperec felcsatolására. A mozdulatai egyáltalán nem finomak, semmi udvariasság nincs bennük, gyakorlottak, durvák és célratörőek.*
*Az ellenkezés csak nem marad abba, az ultimátum pedig ebben a helyzetben teljességgel elfogadhatatlan. Egy őrmester nem hagyhatja, hogy egy fogoly utasítgassa, vagy épp azt higgye alku pozícióban van. Ez szinte már alapelv. Ő elmondta minden elvárását, és azt is mit miért csinál. Az ékszerek, mint a lány első alibijét szolgáltató mátka nyaklánc azok amiktől tart hiszen ezek az eszközök nemcsak a lefizetéshez jók, de rengeteg trükkös ékszer is kering a feketepiacon. Aztán ott vannak a lábbelik amikről eddig ugyan nem esett szó, de egy tőrt, vagy tűt azokban is el lehet rejteni. A lány azonban ezt az egész problémakört következetes önérzetességgel hárítja ami rettentően tudja irritálni, hisz ezzel konkrétan belőle próbál gúnyt űzni.*
-Ahogy gondolja. *Mondja, ezúttal már egy csipetnyi agresszióval miután befejezte az asztalra hordott javak elpakolását, a papírlaptól a fegyverekig, majd egy gyors mozdulattal lecsapja a kínzóeszközök dobozát. Nem akarja, hogy a lány bármelyikhez is hozzáférhessen, hisz sok olyan eszköz van benne amit esetleg fegyverként is használhat. Ez alatt volt ideje némileg átgondolni a helyzetet. Olyanokon, hogy ki a valódi bűnös és, hogy van e értelme a hájas kereskedő két aranytallérját visszaszolgáltatni éppenséggel nem filozofál. Létezik egy rend, és ennek a rendnek ő a végrehajtója. Ha nem létezne ez a rend akkor a világ fenekestül felfordulna, és Arthenior anarchiába süllyedne, vagy olyan elmebajos köztársasággá válna mint Lichanech.
A férfi az ajtó felől kerüli meg az asztalt, hogy közelebb lépjen a lányhoz, tekintete a folytonos közönyből és komolyságból kezd lassan haragba átcsapni, ha ez volt Ysanee célja akkor most örülhet. Ha sikerül elég közel kerülnie akkor megragadja a lány bal karját és egy erőteljes mozdulattal hátra csavarja azt, pont mint ahogy egy akármilyen bűnöző letartóztatásakor tenné. A sátor nem olyan nagy, hogy fogócskázni lehessen benne, a kiutat meg következetesen próbálja elállni, bár kétli, hogy a nő jelen állapotában szeretne végigrohanni a táboron, teát ha valahogy meglógna akkor sem néznének túl hosszú macska-egér játék elébe.
Ha a lefogás sikeres akkor végre maga is megfigyelheti a két sebhelyet, mely véglegesen igazolja a fogoly kilétét.*
~Makacs egy teremtés.~ *Gondolja, majd előveszi az övén hordott bilincset, és kísérletet tesz a két karperec felcsatolására. A mozdulatai egyáltalán nem finomak, semmi udvariasság nincs bennük, gyakorlottak, durvák és célratörőek.*
6264. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-08 14:52:09
Üzenet elküldve: 2016-08-08 14:52:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer//
*Nem egy szégyellős fajta, legalább is általában nem, most sem végtelen nagy szemérmessége az, ami miatt nem akar meztelenül mutatkozni a katona előtt. Egész egyszerűen csak idegesíti, hogy így is már mindent megtett, amire megkérte és ez nem elég neki. Nincs hozzászokva, hogy parancsolgatnak neki, és nem is igazán tetszik neki ez az alárendelt szerep. A férfi azt hiszi jobb nála, azt gondolhatja, hogy ő, a Városi Őrség őrmestereként többet ér, mint Ysanee, aki csak egy hazug tolvaj. Pedig érdemes lenne megnézni vajon nagyobb bűn-e agyatlan nemeseket megfosztani néhány aranytól, ami nekik nem is pénz, mint a törvény nevében, akár néha ártatlanokat is gyilkolni.
Nagyon régóta Aoneer az első ember, aki igazán kihozza a sodrábol, mégis higgadtságot erőltet magára.
Ismét felveszi a nagyon jellemző bájos és ártatlan mosolyát.*
-Nem fogok levetkőzni, de megmotozhat, ha már annyira retteg, hogy rejtegetek valamit.
*Bátran Aoneer szemeibe néz, látja, hogy gondolkodik az ajánlaton, de erről a kifejezéstelen arcról mást aligha tudna leolvasni*
*Nem egy szégyellős fajta, legalább is általában nem, most sem végtelen nagy szemérmessége az, ami miatt nem akar meztelenül mutatkozni a katona előtt. Egész egyszerűen csak idegesíti, hogy így is már mindent megtett, amire megkérte és ez nem elég neki. Nincs hozzászokva, hogy parancsolgatnak neki, és nem is igazán tetszik neki ez az alárendelt szerep. A férfi azt hiszi jobb nála, azt gondolhatja, hogy ő, a Városi Őrség őrmestereként többet ér, mint Ysanee, aki csak egy hazug tolvaj. Pedig érdemes lenne megnézni vajon nagyobb bűn-e agyatlan nemeseket megfosztani néhány aranytól, ami nekik nem is pénz, mint a törvény nevében, akár néha ártatlanokat is gyilkolni.
Nagyon régóta Aoneer az első ember, aki igazán kihozza a sodrábol, mégis higgadtságot erőltet magára.
Ismét felveszi a nagyon jellemző bájos és ártatlan mosolyát.*
-Nem fogok levetkőzni, de megmotozhat, ha már annyira retteg, hogy rejtegetek valamit.
*Bátran Aoneer szemeibe néz, látja, hogy gondolkodik az ajánlaton, de erről a kifejezéstelen arcról mást aligha tudna leolvasni*
6263. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-08 13:33:13
Üzenet elküldve: 2016-08-08 13:33:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
*Kezdi úgy érezni a fapofapárbajnak ő lesz a győztese, ugyanis a lány most fogalmazza meg először nemtetszését a dolgokkal kapcsolatban, amit ő teljes mértékben meg is tudd érteni. Az átlagnál feszültebben figyeli ahogy amaz a ruhák közt kezd el kotorászni, majd kirakja az erszényét. Az őrmester természetesen rögtön a benne lévő papírdarabra lesz figyelmes, melyet természetesen ki is halász és rögtön szeme elé is tesz. Az irat igazolja Ysanee Farnelis nemesi mivoltát, nemm tűnik épp hamisítványnak, de ki tudja nem e lopta ezt is mint például azt a mátka nyakláncot, hogy a későbbiekben igazolhassa magát vele. Ugyan egy szegény nemesi család, pláne egy tényleges hatalom nélküli Lichnechi család sokadik leánya és egy ugyancsak szegény, ugyancsak Lichanechi család fogadott leánya között nincsenek olyan nagy rangbeli különbségek, de ez mit sem változtat a tényen miszerint palira vette a városi őrséget. És ugye ha nem lenne valami titkolni valója, mint a még mindig takargatott sebhely, avagy feltételezett sebhely, akkor már eleve bemutatkozhatott volna ezen a néven is.
A szavakon csak sóhajt egy nagyot, egy katonát rengetegen próbálnak idegesíteni, a közvetlen felettesei, a rangban felette állók, a rangban alatta állók a saját kis hülyeségeikkel, az igazoltatott és vallatott személyek ellenkezése, és furcsa módon mindig van valaki aki jobban érti a saját jogait, és a városi őrség munkakörét mint a hati hat napban ezzel foglalatoskodó őrmester.*
-Ez nem kívánságműsor. Bármikor behívhatok két közkatonát ha segítségre van szükségem magával szemben. De gondoltam magának is kényelmesebb lesz, ha ezt az eshetőséget hanyagoljuk. *Mondja a sóhajtás után, majd elkezdi az asztalra kitett darabokat összehajtogatni és egy üres ládába bepakolni, kezdve a késsel és a dobókereszttel, és csak azért is nyugodt marad. Nem keverhet személyes érzelmeket, főleg nem személyes haragot ezekbe a dolgokba, és a lánynak is jobb ha ezt nem teszi hozzá, mert az apróbb kínzóeszközök sora még mindig ott feketéllik a dobozban.*
-Nos?
*Kezdi úgy érezni a fapofapárbajnak ő lesz a győztese, ugyanis a lány most fogalmazza meg először nemtetszését a dolgokkal kapcsolatban, amit ő teljes mértékben meg is tudd érteni. Az átlagnál feszültebben figyeli ahogy amaz a ruhák közt kezd el kotorászni, majd kirakja az erszényét. Az őrmester természetesen rögtön a benne lévő papírdarabra lesz figyelmes, melyet természetesen ki is halász és rögtön szeme elé is tesz. Az irat igazolja Ysanee Farnelis nemesi mivoltát, nemm tűnik épp hamisítványnak, de ki tudja nem e lopta ezt is mint például azt a mátka nyakláncot, hogy a későbbiekben igazolhassa magát vele. Ugyan egy szegény nemesi család, pláne egy tényleges hatalom nélküli Lichnechi család sokadik leánya és egy ugyancsak szegény, ugyancsak Lichanechi család fogadott leánya között nincsenek olyan nagy rangbeli különbségek, de ez mit sem változtat a tényen miszerint palira vette a városi őrséget. És ugye ha nem lenne valami titkolni valója, mint a még mindig takargatott sebhely, avagy feltételezett sebhely, akkor már eleve bemutatkozhatott volna ezen a néven is.
A szavakon csak sóhajt egy nagyot, egy katonát rengetegen próbálnak idegesíteni, a közvetlen felettesei, a rangban felette állók, a rangban alatta állók a saját kis hülyeségeikkel, az igazoltatott és vallatott személyek ellenkezése, és furcsa módon mindig van valaki aki jobban érti a saját jogait, és a városi őrség munkakörét mint a hati hat napban ezzel foglalatoskodó őrmester.*
-Ez nem kívánságműsor. Bármikor behívhatok két közkatonát ha segítségre van szükségem magával szemben. De gondoltam magának is kényelmesebb lesz, ha ezt az eshetőséget hanyagoljuk. *Mondja a sóhajtás után, majd elkezdi az asztalra kitett darabokat összehajtogatni és egy üres ládába bepakolni, kezdve a késsel és a dobókereszttel, és csak azért is nyugodt marad. Nem keverhet személyes érzelmeket, főleg nem személyes haragot ezekbe a dolgokba, és a lánynak is jobb ha ezt nem teszi hozzá, mert az apróbb kínzóeszközök sora még mindig ott feketéllik a dobozban.*
-Nos?
6262. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-08 12:59:31
Üzenet elküldve: 2016-08-08 12:59:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer//
*Ysanee ismét csak a szemeit forgatja, az őrmester kukacoskodása végtelenül bosszantja.
Feláll a székről és ismét a ruhakupacban kezd kutatni, a ruhán lévő övről leszedi az erszényét, majd az asztalhoz lépve kiborítja a tartalmát. Van benne némi pénz, két drágaköves gyűrű és egy összehajtogatott, régi papírdarab. Mindent elhozott a dokkokból, ami a vagyonát képezte, leszámítva persze a méregdrága hímzett ruhákat, azokat már nem tudta volna elhozni. A pergamen nem más, mint annak az oklevélnek a másolata, melyben Thaetor Farnelis felvállalja, mint gyermekét, kiállította valami Shenaus nevezetű lichanechi helytartó. Nem igazán emlékszik pontosan mi szerepel benne, kétszer-háromszor ha elolvasta, legszívesebben elégette volna már, ha nem lenne fontos a férfi hagyatékát tekintve, amiről még nem mondott le.
Sokat gondolkodott azon, hogy vajon mi is késztette Thaetort erre a lépésre, húsz esztendős, ha lehetett, mikor találkozott Ysanee anyjával. Sok nemesnek van fattya, nem kövezte volna meg érte senki.*
- Miért akarnám megölni? Ugyan Aoneer senki sem akarna megölni egy őrmestert * Ezt egyértelműen sértésnek szánta, szeretné, ha a férfi ideges lenne, vagy bármiféle jelét mutatná annak, hogy nem egy darab érzéketlen bádogdoboz. A lány szereti bosszantani az embereket, így a hűvösség rettentően idegesíti.*
- Meztelenre pedig biztosan nem vetkőzöm le, ne is álmodjon róla *karbatett kézzel áll meg az asztal másik oldalán a férfival szemben.*
*Ysanee ismét csak a szemeit forgatja, az őrmester kukacoskodása végtelenül bosszantja.
Feláll a székről és ismét a ruhakupacban kezd kutatni, a ruhán lévő övről leszedi az erszényét, majd az asztalhoz lépve kiborítja a tartalmát. Van benne némi pénz, két drágaköves gyűrű és egy összehajtogatott, régi papírdarab. Mindent elhozott a dokkokból, ami a vagyonát képezte, leszámítva persze a méregdrága hímzett ruhákat, azokat már nem tudta volna elhozni. A pergamen nem más, mint annak az oklevélnek a másolata, melyben Thaetor Farnelis felvállalja, mint gyermekét, kiállította valami Shenaus nevezetű lichanechi helytartó. Nem igazán emlékszik pontosan mi szerepel benne, kétszer-háromszor ha elolvasta, legszívesebben elégette volna már, ha nem lenne fontos a férfi hagyatékát tekintve, amiről még nem mondott le.
Sokat gondolkodott azon, hogy vajon mi is késztette Thaetort erre a lépésre, húsz esztendős, ha lehetett, mikor találkozott Ysanee anyjával. Sok nemesnek van fattya, nem kövezte volna meg érte senki.*
- Miért akarnám megölni? Ugyan Aoneer senki sem akarna megölni egy őrmestert * Ezt egyértelműen sértésnek szánta, szeretné, ha a férfi ideges lenne, vagy bármiféle jelét mutatná annak, hogy nem egy darab érzéketlen bádogdoboz. A lány szereti bosszantani az embereket, így a hűvösség rettentően idegesíti.*
- Meztelenre pedig biztosan nem vetkőzöm le, ne is álmodjon róla *karbatett kézzel áll meg az asztal másik oldalán a férfival szemben.*
6261. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-08 11:52:42
Üzenet elküldve: 2016-08-08 11:52:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
*A parancs úgy látszik nem hozza zavarba a vendégét, a férfi pedig továbbra is fapofát erőltet képére. Mind a ketten igyekeznek racionálisan, érzelemmentesen szemlélni a dolgokat, már csak az a kérdés ki meddig bírja ezt a játékot. Persze valahol az őrmester is férfiból van, és már hosszú hónapok óta, hogy a háború megvonta mindenféle női társaságtól. Ziana és Kelyri hadnagyokat értelemszerűen nem számítja ide. Fegyverek terén kap egy drágább fajta tőrt, egy dobókeresztet és egy kellemes fenyegetést amit egyáltalán nem hajlandó elhinni. Ő mindvégig figyelt rá, hogy gyilkolásra alkalma se lehessen a vendégnek, de ha ennyire magabiztos akkor talán még komolyabban kellene foglalkozni vele.*
-Tovább. *Jelenti ki egyetlen pislogással, megtörve eddigi rezdületlenségét.*
-Az új alibijét legalább annyira nem hiszem el mint a régit, hacsak nem tudja valamivel igazolni. A kijelentése pedig, hogy akár már meg is ölhetett volna, szintén elég aggasztó. *Próbálja a másikba belefojtani a szót mielőtt még ellenvethetne a dolognak, nem tudja meddig tart még ez az erőltetett nyugalom.*
-Az ékszereit és a pénzt, ha van magánál, szintén nem tarthatja meg. Nem akarom, hogy lefizesse az őrséget, és az sem lenne szerencsés, ha valami mágikus tárgyat rejtegetne. *Ez az első alkalom, hogy rendesen végigméri. Egy tőrt már valóban nem tudna sehol elrejteni, hacsak nem a hátán, de egy mágiát hordozó eszköznek nem kell akkorának lennie.*
-És látni akarom azt is amit a bal vállán rejteget. *Természetesen ő sem ostoba, és ha az eddigiekben nem is tűnt fel neki a lány különös rejtőzködése, attól még ő is ismeri a történetet a fekete hajú, szürke szemű lányról aki meglopott egy kikötői kereskedőt és az cserébe jelet vágott a lapockájába, hogy ezentúl bármikor azonosítható legyen. Ha amaz volt olyan ostoba, hogy mindehhez még a saját nevét is odaadta akkor az őrmester rögtön kapcsolni fogja őt az esethez, ha nem az adott terület következetes rejtegetése ezen a ponton már mindenképp szemet fog szúrni neki, az pedig derogál, hogy őrmester létére ő keringjen a nő körül mint valami keselyű. Ha meglátja a heget akkor legalább biztos lesz a vele szemben álló személyazonosságával, és mikor a hadnagy megérkezik a kikötői csőcselékkel neki már csak a döntést kell meghoznia. Persze azt az információt, hogy a kikötőt kiürítik és a tagjait Artheniorba illetve a vashegyre telepítik át, eddig következetesen titkolta.*
*A parancs úgy látszik nem hozza zavarba a vendégét, a férfi pedig továbbra is fapofát erőltet képére. Mind a ketten igyekeznek racionálisan, érzelemmentesen szemlélni a dolgokat, már csak az a kérdés ki meddig bírja ezt a játékot. Persze valahol az őrmester is férfiból van, és már hosszú hónapok óta, hogy a háború megvonta mindenféle női társaságtól. Ziana és Kelyri hadnagyokat értelemszerűen nem számítja ide. Fegyverek terén kap egy drágább fajta tőrt, egy dobókeresztet és egy kellemes fenyegetést amit egyáltalán nem hajlandó elhinni. Ő mindvégig figyelt rá, hogy gyilkolásra alkalma se lehessen a vendégnek, de ha ennyire magabiztos akkor talán még komolyabban kellene foglalkozni vele.*
-Tovább. *Jelenti ki egyetlen pislogással, megtörve eddigi rezdületlenségét.*
-Az új alibijét legalább annyira nem hiszem el mint a régit, hacsak nem tudja valamivel igazolni. A kijelentése pedig, hogy akár már meg is ölhetett volna, szintén elég aggasztó. *Próbálja a másikba belefojtani a szót mielőtt még ellenvethetne a dolognak, nem tudja meddig tart még ez az erőltetett nyugalom.*
-Az ékszereit és a pénzt, ha van magánál, szintén nem tarthatja meg. Nem akarom, hogy lefizesse az őrséget, és az sem lenne szerencsés, ha valami mágikus tárgyat rejtegetne. *Ez az első alkalom, hogy rendesen végigméri. Egy tőrt már valóban nem tudna sehol elrejteni, hacsak nem a hátán, de egy mágiát hordozó eszköznek nem kell akkorának lennie.*
-És látni akarom azt is amit a bal vállán rejteget. *Természetesen ő sem ostoba, és ha az eddigiekben nem is tűnt fel neki a lány különös rejtőzködése, attól még ő is ismeri a történetet a fekete hajú, szürke szemű lányról aki meglopott egy kikötői kereskedőt és az cserébe jelet vágott a lapockájába, hogy ezentúl bármikor azonosítható legyen. Ha amaz volt olyan ostoba, hogy mindehhez még a saját nevét is odaadta akkor az őrmester rögtön kapcsolni fogja őt az esethez, ha nem az adott terület következetes rejtegetése ezen a ponton már mindenképp szemet fog szúrni neki, az pedig derogál, hogy őrmester létére ő keringjen a nő körül mint valami keselyű. Ha meglátja a heget akkor legalább biztos lesz a vele szemben álló személyazonosságával, és mikor a hadnagy megérkezik a kikötői csőcselékkel neki már csak a döntést kell meghoznia. Persze azt az információt, hogy a kikötőt kiürítik és a tagjait Artheniorba illetve a vashegyre telepítik át, eddig következetesen titkolta.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600