Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 228 (4541. - 4560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4560. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-14 21:17:15
Üzenet elküldve: 2015-09-14 21:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - Ethea, Ewangel, Leandana//
*Éppen hogy leváltotta a kedvese Vamoryst, megjelenik Ethea és a Szellemjáró. Amit a másik őrtársa közöl, nos, arra kiakad.*
-És mégis, ki a fenét állítsak a helyedre!?
*Tekintete szigorú és vádló, bár a hirtelen jött düh nem egészen Etheának szól, hanem sokkal inkább a helyzetnek. Hogy a Szellemjárónak pont akkor kell Kalácsfalvára kószálni, mikor egy teremtett lélek sincs feleslegben a vashegyi őrségben!
Márpedig most ő a főnök, és nincs más választása, mint beletörődni Aletainak, hiszen őrizetlenül semmiképp sem engedhetik el.
Kifújja a levegőt, amint tekintete Leandanára vándorol.*
-Persze, menjetek csak! Majd megoldom.
*Aletai elvégre mindent megold! Igaz, hogy annyi hadra fogható ember van Amon Ruadon, hogy egy felbőszült Lupusfalgur-t sem tudnának visszafogni, de mit számít! Rossz az, mikor a Kagan által kiadott parancsot nem lehet teljesíteni teljes mértékig, mert egy másik elöljáró beleköp a levesébe!
Mindenesetre jó lesz, ha elgondolkozik azon, hogy kit is állít majd be a másnapi őrségbe.*
-Ha nem lesz más lehetőség, akkor el kell, hogy rendeljem, hogy válts fel reggel.
*Üti le a fejét szomorúan, hiszen nem szívesen terhelné a barátnőjét, de a kötelesség előrébb való.
Természetesen a kezdetleges célzásokra nem igazán tud mit mondani, hiszen ha Aletai gondolatait is látta, akkor tudhatja, hogy a férfi abban a tudatban van, hogy a nő, akivel álmaiban hált, az Ewangel volt.*
-Ja, igen! Veled álmodtam!
*Mosolyodik el először, hiszen az ő szemszögéből tényleg Ewangel szerepelt a képzeletében. Hogy agya ezt egy más, hozzá közelebb álló alakra cserélte, az pontosan jelentheti azt, hogy túl régóta volt egy meghitt estéjük Ewangellel.
Kellemes délutánnak néznek elébe! Kiviláglik ez, főleg úgy, hogy Ewa célzást tesz Etheára.*
-Most miért nézel így rám!? Valami rosszat tettem?
*Gyanútlanul pillant Kedvesére, miközben érzi, hogy az elf igazi nőként vélhetően kiakadt egy olyan dolgon, ami talán nem is létezik.*
-Ő pedig egy sötételf. Mióta Kagan megváltozott, ki-be járkálhatnak az erődbe és különféle bizalmi pozíciókat kapnak.
*Rántja meg a vállát, hogy a válaszával terelje egy kicsit a témát Ewa korábban feltett kérdésére.*
-Úgy emlegetik, hogy Ónix.
*Éppen hogy leváltotta a kedvese Vamoryst, megjelenik Ethea és a Szellemjáró. Amit a másik őrtársa közöl, nos, arra kiakad.*
-És mégis, ki a fenét állítsak a helyedre!?
*Tekintete szigorú és vádló, bár a hirtelen jött düh nem egészen Etheának szól, hanem sokkal inkább a helyzetnek. Hogy a Szellemjárónak pont akkor kell Kalácsfalvára kószálni, mikor egy teremtett lélek sincs feleslegben a vashegyi őrségben!
Márpedig most ő a főnök, és nincs más választása, mint beletörődni Aletainak, hiszen őrizetlenül semmiképp sem engedhetik el.
Kifújja a levegőt, amint tekintete Leandanára vándorol.*
-Persze, menjetek csak! Majd megoldom.
*Aletai elvégre mindent megold! Igaz, hogy annyi hadra fogható ember van Amon Ruadon, hogy egy felbőszült Lupusfalgur-t sem tudnának visszafogni, de mit számít! Rossz az, mikor a Kagan által kiadott parancsot nem lehet teljesíteni teljes mértékig, mert egy másik elöljáró beleköp a levesébe!
Mindenesetre jó lesz, ha elgondolkozik azon, hogy kit is állít majd be a másnapi őrségbe.*
-Ha nem lesz más lehetőség, akkor el kell, hogy rendeljem, hogy válts fel reggel.
*Üti le a fejét szomorúan, hiszen nem szívesen terhelné a barátnőjét, de a kötelesség előrébb való.
Természetesen a kezdetleges célzásokra nem igazán tud mit mondani, hiszen ha Aletai gondolatait is látta, akkor tudhatja, hogy a férfi abban a tudatban van, hogy a nő, akivel álmaiban hált, az Ewangel volt.*
-Ja, igen! Veled álmodtam!
*Mosolyodik el először, hiszen az ő szemszögéből tényleg Ewangel szerepelt a képzeletében. Hogy agya ezt egy más, hozzá közelebb álló alakra cserélte, az pontosan jelentheti azt, hogy túl régóta volt egy meghitt estéjük Ewangellel.
Kellemes délutánnak néznek elébe! Kiviláglik ez, főleg úgy, hogy Ewa célzást tesz Etheára.*
-Most miért nézel így rám!? Valami rosszat tettem?
*Gyanútlanul pillant Kedvesére, miközben érzi, hogy az elf igazi nőként vélhetően kiakadt egy olyan dolgon, ami talán nem is létezik.*
-Ő pedig egy sötételf. Mióta Kagan megváltozott, ki-be járkálhatnak az erődbe és különféle bizalmi pozíciókat kapnak.
*Rántja meg a vállát, hogy a válaszával terelje egy kicsit a témát Ewa korábban feltett kérdésére.*
-Úgy emlegetik, hogy Ónix.
4559. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-14 20:37:22
Üzenet elküldve: 2015-09-14 20:37:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Őrség //
* Örül, hogy az őrség jelenlegi feje ezt a megoldást választotta. Kissé furcsa azok után Ale szemeibe nézni, hogy véletlenül belekontárkodott a titkos vágyaiba. Valahol saját magának is helyre kell raknia ezt, és tudja jól, hogy nem lesz könnyű. Elf, a hosszú életűek gyermeke. Más a rend ami szerint élnek. Tekintete követi Vamoryst. Remélhetőleg örül a lehetőségnek, hogy elhagyhatja a posztját bár az elf játékos mosollyal mutat felé.*
- Ismerlek. Nem hittem volna, hogy olyant is találok itt aki pont a nagy tűz idején érkezett.
* Amennyiben Vamorys a parancs szerint távozik Ewa a szélesre tárt karok közé bújik pár pillanatra.*
- Hiányoztál. *mondja halkan majd már bontakozik is ki, hogy a félvér füleibe suttoghassa.*
- Ismerem az álmaidat. Azt hiszem túl sokáig hagytalak magadra.* tekintete kutakodó, mintha most épp Ale szemeiből szeretné kiolvasni a teljes igazságot. Az orgyilkos is észrevehet valamit.
A beszélgetést három kilovagoló nő zavarja meg. Ewa el is rebben Ale karjai közül, hogy a Szellemjáró, a mélységi és Ethea után nézzen. A Kaganal tartó nő már sokkal jobban néz ki. Úgy tűnik a gyógyulás biztos útjára lépett. A mélységit még soha nem látta, elhaladtával oda is fordul Alehoz.*
- Ő ki? *biccent a kék szemű nőstény után majd pedig Ethea alakja kerül sorra. Száját elhúzza, szemeit összeszűkíti. Főleg a lány hajára és hátból látható alakjára őszpontosít. Nemsokára egy sokatmondó mosollyal fordul Alehoz.*
- Azt hiszem már pontosan tudom kiről álmodsz.
* Ewangel égszín tekintete furcsa, foszforeszkáló zöldre változott, ezt vehette észre Ale az imént vagy akár épp csak most. Ezzel tulajdonképpen még az elf sincs tisztában, valószínűleg vagy a barlangnak vagy egyszerűen csak az eltelt időnek tudható be.*
* Örül, hogy az őrség jelenlegi feje ezt a megoldást választotta. Kissé furcsa azok után Ale szemeibe nézni, hogy véletlenül belekontárkodott a titkos vágyaiba. Valahol saját magának is helyre kell raknia ezt, és tudja jól, hogy nem lesz könnyű. Elf, a hosszú életűek gyermeke. Más a rend ami szerint élnek. Tekintete követi Vamoryst. Remélhetőleg örül a lehetőségnek, hogy elhagyhatja a posztját bár az elf játékos mosollyal mutat felé.*
- Ismerlek. Nem hittem volna, hogy olyant is találok itt aki pont a nagy tűz idején érkezett.
* Amennyiben Vamorys a parancs szerint távozik Ewa a szélesre tárt karok közé bújik pár pillanatra.*
- Hiányoztál. *mondja halkan majd már bontakozik is ki, hogy a félvér füleibe suttoghassa.*
- Ismerem az álmaidat. Azt hiszem túl sokáig hagytalak magadra.* tekintete kutakodó, mintha most épp Ale szemeiből szeretné kiolvasni a teljes igazságot. Az orgyilkos is észrevehet valamit.
A beszélgetést három kilovagoló nő zavarja meg. Ewa el is rebben Ale karjai közül, hogy a Szellemjáró, a mélységi és Ethea után nézzen. A Kaganal tartó nő már sokkal jobban néz ki. Úgy tűnik a gyógyulás biztos útjára lépett. A mélységit még soha nem látta, elhaladtával oda is fordul Alehoz.*
- Ő ki? *biccent a kék szemű nőstény után majd pedig Ethea alakja kerül sorra. Száját elhúzza, szemeit összeszűkíti. Főleg a lány hajára és hátból látható alakjára őszpontosít. Nemsokára egy sokatmondó mosollyal fordul Alehoz.*
- Azt hiszem már pontosan tudom kiről álmodsz.
* Ewangel égszín tekintete furcsa, foszforeszkáló zöldre változott, ezt vehette észre Ale az imént vagy akár épp csak most. Ezzel tulajdonképpen még az elf sincs tisztában, valószínűleg vagy a barlangnak vagy egyszerűen csak az eltelt időnek tudható be.*
4558. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-14 19:30:24
Üzenet elküldve: 2015-09-14 19:30:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Leandana, kicsit az őrség, majd kilovaglás//
~Tartsd tisztán a perselyt? Cöhh!~
*Méltatlankodik egy sort magában a megfogalmazáson. Ha neki mondanának ilyet, mit válaszolna rá? Elmereng egy pillanatra, aztán rájön. Semmit. Semmit sem mondana rá. Valószínűleg még soha nem volt olyan zavarban, mint akkor lenne. Természetesen ezt igyekszik elrejteni, inkább elfordul, mintha nem is lenne ott. Ám Leandana kérdése, mely egyenesen neki szól, visszarántja a valóságba.*
-Egy éve.
*Vágja rá, némi gondolkodás után. Aztán majdnem félrenyel. De mindenképpen belesápad a továbbiakba.*
-Nem engedek akárkit a combjaim közé.
*Jegyzi meg, de kétsége nincs afelől, hogy úgy igaz, ahogy Leandana gondolja, bár nem gondolat olvasó, de benne is felmerül a lehetőség. Kagan elveszi, ami megilleti.
Nyergelnek, némán. Legalább is Ethea keskenyre zárja ajkait, miközben gondolatai az elhangzottakon forognak. Valóban olyan lenne a vezér, mint amilyennek Leandana leírta? Nem válogat, és bármelyik nőt maga alá gyűri, akkor, amikor éppen kedve támad rá. S ha így van, akkor miért nem vetett még szemet Etheára? A fiatal harcoslány valóban nem csúnya. Igaz, nem kiemelkedő szépség, de ő ezt soha nem bánta. Arca szabályos, szemei szépek, csípője gömbölyű, és a kebleire sem lehet panasz. Arra meg mindig ügyelt, hogy a lehetőségekhez mérten ápolt is legyen. Hogy mire jut magában? Arra, hogy valószínűleg van rajta valami, amiért nem tetszik Kagannak. Most már csak az marad a kérdés, hogy ennek örüljön, vagy inkább szégyenkezzen azért, hogy még egy kormost is előbb választana ágyasnak a vezér.
Felsóhajt és elhessenti a gondolatokat, majd Lea nyomában saját hátasát is kivezeti a kapu irányába.
Amikor elérnek az őrséghez, akkor egy pillanatra megtorpan Aletai mellett.*
-Aletai. Elkísérem a Szellemjárót Kalácsfalvára. Ha ott kéne töltenünk az éjszakát, akkor kérlek halaszd el az őrségbe állásomat holnap reggel.
*Remélhetően Aletai megérti, hogy a Szellemjárót sem hagyhatják egyedül mászkálni a környéken.
Aztán tovább indulnak, s átvágva Amon Ruadh városkáján, a szerpentin elejénél felülnek a nyeregbe, és megindulnak most már lóháton lefelé.*
~Tartsd tisztán a perselyt? Cöhh!~
*Méltatlankodik egy sort magában a megfogalmazáson. Ha neki mondanának ilyet, mit válaszolna rá? Elmereng egy pillanatra, aztán rájön. Semmit. Semmit sem mondana rá. Valószínűleg még soha nem volt olyan zavarban, mint akkor lenne. Természetesen ezt igyekszik elrejteni, inkább elfordul, mintha nem is lenne ott. Ám Leandana kérdése, mely egyenesen neki szól, visszarántja a valóságba.*
-Egy éve.
*Vágja rá, némi gondolkodás után. Aztán majdnem félrenyel. De mindenképpen belesápad a továbbiakba.*
-Nem engedek akárkit a combjaim közé.
*Jegyzi meg, de kétsége nincs afelől, hogy úgy igaz, ahogy Leandana gondolja, bár nem gondolat olvasó, de benne is felmerül a lehetőség. Kagan elveszi, ami megilleti.
Nyergelnek, némán. Legalább is Ethea keskenyre zárja ajkait, miközben gondolatai az elhangzottakon forognak. Valóban olyan lenne a vezér, mint amilyennek Leandana leírta? Nem válogat, és bármelyik nőt maga alá gyűri, akkor, amikor éppen kedve támad rá. S ha így van, akkor miért nem vetett még szemet Etheára? A fiatal harcoslány valóban nem csúnya. Igaz, nem kiemelkedő szépség, de ő ezt soha nem bánta. Arca szabályos, szemei szépek, csípője gömbölyű, és a kebleire sem lehet panasz. Arra meg mindig ügyelt, hogy a lehetőségekhez mérten ápolt is legyen. Hogy mire jut magában? Arra, hogy valószínűleg van rajta valami, amiért nem tetszik Kagannak. Most már csak az marad a kérdés, hogy ennek örüljön, vagy inkább szégyenkezzen azért, hogy még egy kormost is előbb választana ágyasnak a vezér.
Felsóhajt és elhessenti a gondolatokat, majd Lea nyomában saját hátasát is kivezeti a kapu irányába.
Amikor elérnek az őrséghez, akkor egy pillanatra megtorpan Aletai mellett.*
-Aletai. Elkísérem a Szellemjárót Kalácsfalvára. Ha ott kéne töltenünk az éjszakát, akkor kérlek halaszd el az őrségbe állásomat holnap reggel.
*Remélhetően Aletai megérti, hogy a Szellemjárót sem hagyhatják egyedül mászkálni a környéken.
Aztán tovább indulnak, s átvágva Amon Ruadh városkáján, a szerpentin elejénél felülnek a nyeregbe, és megindulnak most már lóháton lefelé.*
4557. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-14 18:15:56
Üzenet elküldve: 2015-09-14 18:15:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - Vamorys, Ewangel//
*Valóban rettentően unalmas a kapuban ácsorogva várni, hogy történjék valami. Amíg az ösvénynél őrködtek, legalább volt néhány kalandor, aki élelem, vagy jobb élet reményében Amon Ruadhra érkezett, de most... Összesen egy valaki volt, aki az elzárt katonai területre belépni kívánt, és a hangjukat fel kellett emelni, hogy tudassák vele, hogy nem teheti. Azóta viszont pang az egész erőd, sőt, pang a Vashegy is.*
-Én azért nem bánnám, ha történne valami. Még a végén gyökeret ver a lábam!
*Bár időnként le is szokott ülni, de az a tényen nem változtat. Örülne neki, ha valami miatt végre cselekednie kellene. Teljesen mindegy, hogy azért, mert ki kell valakit dobni a Vashegyről, vagy azért, mert visszaér Kagan és elkezd ész nélkül parancsolgatni, de akkor is: Ez így áldatlan állapot!
Ráadásul ez a Vamorys sem egy beszédes figura, így még inkább nehéz a dolog. A kialakult helyzetet Ewangel menti meg, amikor felajánlja a segítségét.*
-Szia! Vamorys-t leválthatnád arra a néhány órára!
*Kifejezetten hasznos lesz ez a vérfrissítés, mind az őrség, mind pedig Ewangel számára. Kérdőn az őrtársára pillant.*
-Már dél is elmúlt! Menj, és egyél valamit, visszafelé pedig hozz nekem is, kérlek! Aztán pár órára le is pihenhetsz, majd Ewangel felébreszt, ha vissza kell jönnöd a posztra.
*A szerelmesek pedig tudnak majd beszélgetni, hiszen meglehetősen régen volt már rá lehetőségük. Nincs itt Kagan, hát jobb lesz, ha kihasználják.*
-Mi lett egyik napról a másikra ezzel a hellyel!?
*Vezeti végig a tekintetét a korábbi napok nyüzsgéséhez képest kihalt területen, majd Ewangelre néz. Ha Vamorys már elment, akkor ölelésre nyitja a karját.*
*Valóban rettentően unalmas a kapuban ácsorogva várni, hogy történjék valami. Amíg az ösvénynél őrködtek, legalább volt néhány kalandor, aki élelem, vagy jobb élet reményében Amon Ruadhra érkezett, de most... Összesen egy valaki volt, aki az elzárt katonai területre belépni kívánt, és a hangjukat fel kellett emelni, hogy tudassák vele, hogy nem teheti. Azóta viszont pang az egész erőd, sőt, pang a Vashegy is.*
-Én azért nem bánnám, ha történne valami. Még a végén gyökeret ver a lábam!
*Bár időnként le is szokott ülni, de az a tényen nem változtat. Örülne neki, ha valami miatt végre cselekednie kellene. Teljesen mindegy, hogy azért, mert ki kell valakit dobni a Vashegyről, vagy azért, mert visszaér Kagan és elkezd ész nélkül parancsolgatni, de akkor is: Ez így áldatlan állapot!
Ráadásul ez a Vamorys sem egy beszédes figura, így még inkább nehéz a dolog. A kialakult helyzetet Ewangel menti meg, amikor felajánlja a segítségét.*
-Szia! Vamorys-t leválthatnád arra a néhány órára!
*Kifejezetten hasznos lesz ez a vérfrissítés, mind az őrség, mind pedig Ewangel számára. Kérdőn az őrtársára pillant.*
-Már dél is elmúlt! Menj, és egyél valamit, visszafelé pedig hozz nekem is, kérlek! Aztán pár órára le is pihenhetsz, majd Ewangel felébreszt, ha vissza kell jönnöd a posztra.
*A szerelmesek pedig tudnak majd beszélgetni, hiszen meglehetősen régen volt már rá lehetőségük. Nincs itt Kagan, hát jobb lesz, ha kihasználják.*
-Mi lett egyik napról a másikra ezzel a hellyel!?
*Vezeti végig a tekintetét a korábbi napok nyüzsgéséhez képest kihalt területen, majd Ewangelre néz. Ha Vamorys már elment, akkor ölelésre nyitja a karját.*
4556. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-14 17:10:35
Üzenet elküldve: 2015-09-14 17:10:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
//Mae, Mirakh, Lahut, Ghorim//
*Mae felvetésére Hrothgaar egy pillanatra lehajtja a fejét és maga elé bámulva gondolkodik.*
- Hmmm... Azon gondolkodom, vajon Bry-ék a téglavetőben csináltak-e annyi plusz agyagtéglát, hogy felhúzhassunk egy új műhelyt benn... De ha nem, akkor szépen leszedjük a tetőszerkezetet, a falakat lebontjuk az utolsó tégláig, szekérre az egész és benn ugyanúgy felrakjuk.
*Ettől előrébb egyelőre nem lát és nem is nagyon nézelődik.*
- Ugyanez áll a többi kiegészítő épületre is.
*Teszi még hozzá, mielőtt nagyot szipákolna dohányából. A füstjét lassan eregeti ki, igyekszik senkinek sem a képébe fújni; az merő illetlenség lenne. Közben a többiek úgy látszik csendbe burkolóztak, egedül Ghorim szólal fel, aki Hrothgaar számára kedvező választ ad a felkínált ajánlatra.*
- Nagyszerű! *arcán cinkos mosoly villan és fel is pattan helyéről* Akkor Wylnurana hozott köztünk, Ghror fia Ghorim.
*Megtörténik az "ünnepélyes kézrázás", és Hrothgaar még ott álltában végignéz a kis asztaltársaságon.*
~Egy maréknyi törpe és egy ork.~
*Összegzi magában és újra felszólal.*
- Na, én amondó vagyok, hogy bontsunk asztalt és menjen ki-ki dolgára. Én személy szerint összepakolok a műhelyben. Gondolom Mae, te is jössz. Mirakh, Lahut és Ghorim, ti nekikezdhettek a kohónak és a szénégetőnek. Ha végeztünk, mi is csatlakozunk.
*Pipáját szája szélébe biggyeszti, övénél fogva kicsit fentebb húzza nadrágját, mondhatjuk, hogy "gatyába rázza magát". Ha nincs senkinek semmi közbevetése, kérdése, megjegyzése, panasza, akkor ő maga el is lép az asztaltól és elindul kifelé, vissza a műhelyhez. A törpe lány pedig feltehetően nem marad el tőle messzire.*
//Mae, Mirakh, Lahut, Ghorim//
*Mae felvetésére Hrothgaar egy pillanatra lehajtja a fejét és maga elé bámulva gondolkodik.*
- Hmmm... Azon gondolkodom, vajon Bry-ék a téglavetőben csináltak-e annyi plusz agyagtéglát, hogy felhúzhassunk egy új műhelyt benn... De ha nem, akkor szépen leszedjük a tetőszerkezetet, a falakat lebontjuk az utolsó tégláig, szekérre az egész és benn ugyanúgy felrakjuk.
*Ettől előrébb egyelőre nem lát és nem is nagyon nézelődik.*
- Ugyanez áll a többi kiegészítő épületre is.
*Teszi még hozzá, mielőtt nagyot szipákolna dohányából. A füstjét lassan eregeti ki, igyekszik senkinek sem a képébe fújni; az merő illetlenség lenne. Közben a többiek úgy látszik csendbe burkolóztak, egedül Ghorim szólal fel, aki Hrothgaar számára kedvező választ ad a felkínált ajánlatra.*
- Nagyszerű! *arcán cinkos mosoly villan és fel is pattan helyéről* Akkor Wylnurana hozott köztünk, Ghror fia Ghorim.
*Megtörténik az "ünnepélyes kézrázás", és Hrothgaar még ott álltában végignéz a kis asztaltársaságon.*
~Egy maréknyi törpe és egy ork.~
*Összegzi magában és újra felszólal.*
- Na, én amondó vagyok, hogy bontsunk asztalt és menjen ki-ki dolgára. Én személy szerint összepakolok a műhelyben. Gondolom Mae, te is jössz. Mirakh, Lahut és Ghorim, ti nekikezdhettek a kohónak és a szénégetőnek. Ha végeztünk, mi is csatlakozunk.
*Pipáját szája szélébe biggyeszti, övénél fogva kicsit fentebb húzza nadrágját, mondhatjuk, hogy "gatyába rázza magát". Ha nincs senkinek semmi közbevetése, kérdése, megjegyzése, panasza, akkor ő maga el is lép az asztaltól és elindul kifelé, vissza a műhelyhez. A törpe lány pedig feltehetően nem marad el tőle messzire.*
4555. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-14 13:51:54
Üzenet elküldve: 2015-09-14 13:51:54
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Ethea, Ónix - majd kapu, aztán kilovaglás//
*Halkan felnevet, mindkét beszélgetőpartnere reakcióján. Aztán már indul is tényleg. Még azért visszanéz a sötételfre, és a válla felett szól neki oda:*
- Nem baj.
*konstatálja a nőstény kijelentését. Mert ő már tudja, hogy ez általában nem úgy működik, ahogy ezt Ónix elképzeli. Kagan választ, aztán elveszi azt, ami neki jár. Merthogy ez neki jár. Akár Ónixtól is, sőt mindenkitől, aki a törzsi hierarchiában ott helyezkedik el, ahol a nőstény is: alul.*
- Úgyis jobban élvezi, mikor ellenkeznek. És ne feledd, tartsd tisztán a perselyt.
*ha olyan viszonyban lennének, hogy ugratni akarja Ónixot, akkor itt beszúrna egy pajkos kacsintást, meg egy huncut mosolyt. Viszont egyáltalán nincsenek olyan viszonyban, így aztán se mosoly, se kacsintás.
Viszont mivel Ethea reakciója is mulattatja, ezért ezt mindenképpen meg kell lovagolja egy kicsit. Csak azért mert élvezi azt, ha mások vérét szívhatja.*
- Mióta is vagy nálunk Ethea?
*teszi fel a kérdést, csak úgy, mintha félvállról érdeklődne, aztán ha választ kap akkor folytatja.*
- És még nem járt a combjaid között? Pedig igazán csinos arcod van. Meg aztán sosem volt válogatós.
*nem, szó sincs arról, hogy ő Ethea lelkébe akarna gázolni, azzal, hogy az orra alá dörgöli azt, hogy valószínűleg azért maradt megpocsíkolatlanul, mert nem tetszik Kagannak. Pusztán csak hangosan elmélkedik azon, hogy miért is történhetett meg az, hogy Kagan még nem gyűrte maga alá.
Közben persze nem csak a szája jár, hanem a keze is, mert a fekete-fehér lovacska hátára egykettőre nyereg kerül, szájába zabla, a nyeregtáskába meg egy teli kulacs.
A kapuig száron vezeti az állatot, és csak azután ül nyeregbe, hogy már elhaladtak az őrök mellett, akiknek amúgy odabiccent és nagyon reméli, hogy nem tartják fel különösebben, vagy ha mégis akkor remélhetőleg hamar le tudja rendezni mindenkinek a kérdését, kérését, óhaját, sóhaját, panaszát. Aztán pedig engedi, hogy Ethea vezesse.*
*Halkan felnevet, mindkét beszélgetőpartnere reakcióján. Aztán már indul is tényleg. Még azért visszanéz a sötételfre, és a válla felett szól neki oda:*
- Nem baj.
*konstatálja a nőstény kijelentését. Mert ő már tudja, hogy ez általában nem úgy működik, ahogy ezt Ónix elképzeli. Kagan választ, aztán elveszi azt, ami neki jár. Merthogy ez neki jár. Akár Ónixtól is, sőt mindenkitől, aki a törzsi hierarchiában ott helyezkedik el, ahol a nőstény is: alul.*
- Úgyis jobban élvezi, mikor ellenkeznek. És ne feledd, tartsd tisztán a perselyt.
*ha olyan viszonyban lennének, hogy ugratni akarja Ónixot, akkor itt beszúrna egy pajkos kacsintást, meg egy huncut mosolyt. Viszont egyáltalán nincsenek olyan viszonyban, így aztán se mosoly, se kacsintás.
Viszont mivel Ethea reakciója is mulattatja, ezért ezt mindenképpen meg kell lovagolja egy kicsit. Csak azért mert élvezi azt, ha mások vérét szívhatja.*
- Mióta is vagy nálunk Ethea?
*teszi fel a kérdést, csak úgy, mintha félvállról érdeklődne, aztán ha választ kap akkor folytatja.*
- És még nem járt a combjaid között? Pedig igazán csinos arcod van. Meg aztán sosem volt válogatós.
*nem, szó sincs arról, hogy ő Ethea lelkébe akarna gázolni, azzal, hogy az orra alá dörgöli azt, hogy valószínűleg azért maradt megpocsíkolatlanul, mert nem tetszik Kagannak. Pusztán csak hangosan elmélkedik azon, hogy miért is történhetett meg az, hogy Kagan még nem gyűrte maga alá.
Közben persze nem csak a szája jár, hanem a keze is, mert a fekete-fehér lovacska hátára egykettőre nyereg kerül, szájába zabla, a nyeregtáskába meg egy teli kulacs.
A kapuig száron vezeti az állatot, és csak azután ül nyeregbe, hogy már elhaladtak az őrök mellett, akiknek amúgy odabiccent és nagyon reméli, hogy nem tartják fel különösebben, vagy ha mégis akkor remélhetőleg hamar le tudja rendezni mindenkinek a kérdését, kérését, óhaját, sóhaját, panaszát. Aztán pedig engedi, hogy Ethea vezesse.*
4554. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-14 12:12:15
Üzenet elküldve: 2015-09-14 12:12:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
//Mae, Mirakh, Hroti, Ghorim//
*Sok vizet már nem zavar az Ork, csak figyeli ahogy a törpék beszélgetnek. Kap még pár szót de semmi olyat amire válaszolnia kellene. Viszont biztos hogy nem ő lesz az első aki felkel, majd ha a pöttömnépek elérkezettnek látják az időt hogy munkába álljanak, követi őket. Tudna ő még enni is, inni is, aludni is, dolgozni is, de a nap még csak az elejénél jár és mivel a két fő problémán már túl van, maradna a dolgozás. Üllőket, nehéz dolgokat pakolni, arra ő igazán ideális. És bár kifejezetten ellenére van, a rombolás is jól megy neki. Bár nem tudja mit jelent ezeknek a lebontás és átköltözés, ő inkább arra gondol hogy fáról fára, kőről kőre szétszedik az egészet, aztán egy másik helyen felhúzzák ugyanúgy. A lány szavai viszont inkább azt sugallják hogy csak kipakolnak, valahol máshol meg bepakolnak... Vagy egy új műhelyt is felhúznak, de a meglévőt csak lecsupaszítják. Ennek is lenne értelme. Hát majd meglátja mit eszelnek ki ezek a törpék, ő nem ért ilyesmihez. Megmondják mit rakjon, hova rakja, az megy, de hogy ki kellene találnia egy épületet... sosem vállalná.*
//Mae, Mirakh, Hroti, Ghorim//
*Sok vizet már nem zavar az Ork, csak figyeli ahogy a törpék beszélgetnek. Kap még pár szót de semmi olyat amire válaszolnia kellene. Viszont biztos hogy nem ő lesz az első aki felkel, majd ha a pöttömnépek elérkezettnek látják az időt hogy munkába álljanak, követi őket. Tudna ő még enni is, inni is, aludni is, dolgozni is, de a nap még csak az elejénél jár és mivel a két fő problémán már túl van, maradna a dolgozás. Üllőket, nehéz dolgokat pakolni, arra ő igazán ideális. És bár kifejezetten ellenére van, a rombolás is jól megy neki. Bár nem tudja mit jelent ezeknek a lebontás és átköltözés, ő inkább arra gondol hogy fáról fára, kőről kőre szétszedik az egészet, aztán egy másik helyen felhúzzák ugyanúgy. A lány szavai viszont inkább azt sugallják hogy csak kipakolnak, valahol máshol meg bepakolnak... Vagy egy új műhelyt is felhúznak, de a meglévőt csak lecsupaszítják. Ennek is lenne értelme. Hát majd meglátja mit eszelnek ki ezek a törpék, ő nem ért ilyesmihez. Megmondják mit rakjon, hova rakja, az megy, de hogy ki kellene találnia egy épületet... sosem vállalná.*
4553. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-13 15:57:14
Üzenet elküldve: 2015-09-13 15:57:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
//Hrothgaar, Mirakh, Lahut, Ghorim//
*Ghorim emlékezetében valahol haloványan feldereng az említett város neve, mármint Taakeslottet, bár személyesen sosem járt ott, úgy rémlik neki, hogy egyik-másik atyjafiának akadhatott arrafelé dolga a múltban. Na, nem mintha ez különösebben számítana, hiszen egyik földijét sem látta azóta, hogy eljött hazulról. Vagyis jobban mondva inkább kétségbeesetten, fejvesztve menekült az a maroknyi, végsőkig elszánt harcos, kiket össze tudott szedni. Akad, akit azért néha hiányol, ami nem is csoda, hiszen azokkal a törpökkel együtt ettek, ittak, s együtt ontották vérüket a városuk védelmében. Ott volt például Fejszés Frydrik, na nála jobban senki nem tudott hajítóbárddal célozni. Húsz lépésről telibe trafált egy almát, anélkül, hogy különösebben megerőltette volna magát. No meg Kőbordájú Drogoth, őt aztán egy óriás pörölye sem teríthette volna le soha. Az a törp úgy állta az ütéseket, mint senki más, az ellenség rohama úgy tört meg a pajzsán, akár a tajtékzó víz a sziklafalon.
Való igaz, Hrothgaar csakugyan nem kertel sokat, ami Ghorim marasztalását illeti, s hirtelenjében törpünknek nem is igen jut eszébe ellenérv. Koszt, kvártély, munka, s társaság... olyasmik, amikért bármely törp szívesen maradna, s alkalmasint ez alól Ghorim, Ghror fia sem képez kivételt. Alaposan meghányja-veti magában a dolgot, majd pár percnyi hümmögés és állvakarás után végül emígyen szól a rőszakállú törp ajánlatára:*
-Jobb dolgom épp nincsen Hrothgaar uram, próbáljuk hát ki egymást úgy a műhelyben, mint fegyverrel a kézben, s ha azután is hasonlóan vélekedünk, hát Wylnurana a tanúm rá, nem lesz okom távozni. *nyújt kezet a törpök thánjának az asztal felett.*
//Hrothgaar, Mirakh, Lahut, Ghorim//
*Ghorim emlékezetében valahol haloványan feldereng az említett város neve, mármint Taakeslottet, bár személyesen sosem járt ott, úgy rémlik neki, hogy egyik-másik atyjafiának akadhatott arrafelé dolga a múltban. Na, nem mintha ez különösebben számítana, hiszen egyik földijét sem látta azóta, hogy eljött hazulról. Vagyis jobban mondva inkább kétségbeesetten, fejvesztve menekült az a maroknyi, végsőkig elszánt harcos, kiket össze tudott szedni. Akad, akit azért néha hiányol, ami nem is csoda, hiszen azokkal a törpökkel együtt ettek, ittak, s együtt ontották vérüket a városuk védelmében. Ott volt például Fejszés Frydrik, na nála jobban senki nem tudott hajítóbárddal célozni. Húsz lépésről telibe trafált egy almát, anélkül, hogy különösebben megerőltette volna magát. No meg Kőbordájú Drogoth, őt aztán egy óriás pörölye sem teríthette volna le soha. Az a törp úgy állta az ütéseket, mint senki más, az ellenség rohama úgy tört meg a pajzsán, akár a tajtékzó víz a sziklafalon.
Való igaz, Hrothgaar csakugyan nem kertel sokat, ami Ghorim marasztalását illeti, s hirtelenjében törpünknek nem is igen jut eszébe ellenérv. Koszt, kvártély, munka, s társaság... olyasmik, amikért bármely törp szívesen maradna, s alkalmasint ez alól Ghorim, Ghror fia sem képez kivételt. Alaposan meghányja-veti magában a dolgot, majd pár percnyi hümmögés és állvakarás után végül emígyen szól a rőszakállú törp ajánlatára:*
-Jobb dolgom épp nincsen Hrothgaar uram, próbáljuk hát ki egymást úgy a műhelyben, mint fegyverrel a kézben, s ha azután is hasonlóan vélekedünk, hát Wylnurana a tanúm rá, nem lesz okom távozni. *nyújt kezet a törpök thánjának az asztal felett.*
4552. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-13 11:59:18
Üzenet elküldve: 2015-09-13 11:59:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadó//
//Hrothi, Mirakh, Lahut//
– Ha holnap, akkor kész szerencse, hogy még nem rendezkedtem be a műhelyben. Na de majd az új helyen *mondja válaszul, aztán elmosolyodik, és nagy bátorságról téve tanúbizonyságot belekanalaz a kissé bizonytalan színű raguba, amit Kara adott neki, mellé a kenyérből is tör.
Aztán hümment.*
– Komolyan, az étel jobb, mint amilyennek kinéz *jegyzi meg, majd a többiekre pillant, vajon ők is esznek-e a söreik mellé.*
~Lássuk csak ki a bátor vasgyomrú! Bár azért igaz, ami igaz, nem rossz ez az akármi sem, de én csak jobbat alkottam a Salanel által lőtt vadakból.~
*Maebe szorult némi büszkeség is, sőt nem is kevés, nem véletlen hagyta ott a faluját, és ha már a külsejére nem volt büszke, hiszen a magassága sokszor megkeserítette az életét, akkor a kézügyességére volt az, és persze a főzőtudására. Meg a tartására.
Ami az orkot is szimpatikussá teszi a szemében, hogy úgy látja, Lahutnak is van belső tartása.
Reméli, ezt nem csak ő vette észre, sőt biztos benne, hogy Mirakh is pontosan tudja már.
Felnéz, és Mirakhra, majd Lahutra mosolyog.*
~Hrothira felesleges lenne bazsalyogni. Ahogy ismerem, van pár megjegyzése a most történtekhez, és bizonnyal elő is fog rukkolni vele megfelelő pillanatban. Csak azért is kivárom, mikor hoz fel valamit.~
– Szerintem lesz mit csinálnod, Lahut *jegyzi meg az orkra pillantva. Benne nem élnek különösebb előítéletek. Hallott persze vad ork-támadásokról, ugyanakkor jobban tart a mélységiektől. Egyébként is a maga részéről úgy gondolja, hogy minden faj szülöttei között lehetnek kegyetlenek.*
– A műhelyben van jó pár nehezebb tárgy, üllők, ilyesmik.
*Mirakhra pillant.*
– Ezek szerint te a kohókat kezeled. Hogy állunk olyasmivel, mint réz, vagy nemesfémek? Van valamekkora készlet?
~Ott lenne a Krenkataur ezüstje. Épp mutatóba sikerült csak hozni belőle. Kagan miért is rendelt vissza minket ilyen korán? Főleg, ha ő maga itt sincs. Hm.~
*Még valamin eltöpreng a törpelány, miközben lassan végez az evéssel.*
– Hrothgaar még valami eszembe jutott *szólal meg végül a Thánhoz is fordulva, miután a kenyere utolsó falatjával kitörölte a tányérját.* Ugye a mostani műhelyt nem romboljuk szét? Jó házikó az. Sok dologra lehet használni, még akkor is, ha beköltözünk az erődbe.
*Egyébként ő láthatóan végzett, csakis a többiekre vár, így hát körbenéz, mert nem akarna elsőnek egyedül asztalt bontani, bár szívesen gondoskodna már éjszakai szállásról, meg Nagyonmagasnak valami kényelmes helyről, de akár pakolászna is a műhelyben, vagy listát írna.*
//Hrothi, Mirakh, Lahut//
– Ha holnap, akkor kész szerencse, hogy még nem rendezkedtem be a műhelyben. Na de majd az új helyen *mondja válaszul, aztán elmosolyodik, és nagy bátorságról téve tanúbizonyságot belekanalaz a kissé bizonytalan színű raguba, amit Kara adott neki, mellé a kenyérből is tör.
Aztán hümment.*
– Komolyan, az étel jobb, mint amilyennek kinéz *jegyzi meg, majd a többiekre pillant, vajon ők is esznek-e a söreik mellé.*
~Lássuk csak ki a bátor vasgyomrú! Bár azért igaz, ami igaz, nem rossz ez az akármi sem, de én csak jobbat alkottam a Salanel által lőtt vadakból.~
*Maebe szorult némi büszkeség is, sőt nem is kevés, nem véletlen hagyta ott a faluját, és ha már a külsejére nem volt büszke, hiszen a magassága sokszor megkeserítette az életét, akkor a kézügyességére volt az, és persze a főzőtudására. Meg a tartására.
Ami az orkot is szimpatikussá teszi a szemében, hogy úgy látja, Lahutnak is van belső tartása.
Reméli, ezt nem csak ő vette észre, sőt biztos benne, hogy Mirakh is pontosan tudja már.
Felnéz, és Mirakhra, majd Lahutra mosolyog.*
~Hrothira felesleges lenne bazsalyogni. Ahogy ismerem, van pár megjegyzése a most történtekhez, és bizonnyal elő is fog rukkolni vele megfelelő pillanatban. Csak azért is kivárom, mikor hoz fel valamit.~
– Szerintem lesz mit csinálnod, Lahut *jegyzi meg az orkra pillantva. Benne nem élnek különösebb előítéletek. Hallott persze vad ork-támadásokról, ugyanakkor jobban tart a mélységiektől. Egyébként is a maga részéről úgy gondolja, hogy minden faj szülöttei között lehetnek kegyetlenek.*
– A műhelyben van jó pár nehezebb tárgy, üllők, ilyesmik.
*Mirakhra pillant.*
– Ezek szerint te a kohókat kezeled. Hogy állunk olyasmivel, mint réz, vagy nemesfémek? Van valamekkora készlet?
~Ott lenne a Krenkataur ezüstje. Épp mutatóba sikerült csak hozni belőle. Kagan miért is rendelt vissza minket ilyen korán? Főleg, ha ő maga itt sincs. Hm.~
*Még valamin eltöpreng a törpelány, miközben lassan végez az evéssel.*
– Hrothgaar még valami eszembe jutott *szólal meg végül a Thánhoz is fordulva, miután a kenyere utolsó falatjával kitörölte a tányérját.* Ugye a mostani műhelyt nem romboljuk szét? Jó házikó az. Sok dologra lehet használni, még akkor is, ha beköltözünk az erődbe.
*Egyébként ő láthatóan végzett, csakis a többiekre vár, így hát körbenéz, mert nem akarna elsőnek egyedül asztalt bontani, bár szívesen gondoskodna már éjszakai szállásról, meg Nagyonmagasnak valami kényelmes helyről, de akár pakolászna is a műhelyben, vagy listát írna.*
4551. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-13 09:16:55
Üzenet elküldve: 2015-09-13 09:16:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
/Fogadó//
//Mae, Mirakh, Lahut, Ghorim//
- Igen, holnap költözünk...
*Ismétli meg korábbi állítását Hrothgaar, miközben bólogat párat Mae-nak. A leány érintése nem kerüli el a figyelmét, ám most többen is vannak az asztalnál, így figyelme visszasiklik az új arc felé.*
- Anzulabar... *kissé megrágja a hallott szót, megforgatja, kóstolgatja* Ismerősen cseng a név. Jómagam Taakeslottet hegymélyi városából származom.
*Ghorim úgy látszik egész beszédes kedvében van, megspórol egy csomó kérdést Hrothgaar-nak az önkéntes bemutatkozásával. Hrothgaar pedig örül is ennek.*
- Fegyverforgató és kovács. Jó párosítás. *jegyzi meg* Annak meg kifejezetten örülök, hogy erre hozott a lábad, Ghorim! Kevés magunkfajta vetődik erre, az az igazság.
*Hrothgaar is beleszippant pipájába, igaz az övé nem olyan hosszú szárú csibuk, mint a másik törpéé; puritán, dísztelen, megkopott füsteregető csupán.*
- Mit szólnál hozzá, ha munkát és szállást is kapnál itt? Van egy kovácsműhelyünk, van kohónk és szénégetőnk, munkában nem lenne hiány, annyi szent, és ha úgy adódik, munkán kívül tudsz edzeni is... Az az igazság, hogy rám férne már egy kis birkózás, meg fegyvercsattogtatás, hehe!
*A pipafüstöt sörrel váltja fel most, kiissza korsója tartalmát és a fa kupa panaszos ürességgel koppan az asztal lapján.*
- Lesz szállásod, lesz ételed, lesz munkád, lesznek törpék körülötted... Na mit szólsz? Láthatod, nem kertelek sokat. Igazából szeretném, ha minél több törpe kerülne ide, a kezem alá. A népünk finoman szólva is megfogyatkozott és szétszóródott. Szeretném, ha egy jól működő törpe-kolónia alakulna ki itt. Egységben az erő!
*Tekintete nem szakad el Ghorim-ról, miközben beszél. Hangja határozott, már-már ellentmondást nem tűrőnek hathat. Hrothgaar-ból süt az eltökéltség, a tenni akarás. Bárki láthatja az asztaltársaságból, hogy nem foghegyről beszél. Ha megérkezik a válasz a másiktól, akkor akár tábort is bonthatnak, úgy mond, és ki-ki mehet a dolgára, vagy kezdhet neki a munkának, attól függően, mennyi benne a buzgóság.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.13 09:18:51
//Mae, Mirakh, Lahut, Ghorim//
- Igen, holnap költözünk...
*Ismétli meg korábbi állítását Hrothgaar, miközben bólogat párat Mae-nak. A leány érintése nem kerüli el a figyelmét, ám most többen is vannak az asztalnál, így figyelme visszasiklik az új arc felé.*
- Anzulabar... *kissé megrágja a hallott szót, megforgatja, kóstolgatja* Ismerősen cseng a név. Jómagam Taakeslottet hegymélyi városából származom.
*Ghorim úgy látszik egész beszédes kedvében van, megspórol egy csomó kérdést Hrothgaar-nak az önkéntes bemutatkozásával. Hrothgaar pedig örül is ennek.*
- Fegyverforgató és kovács. Jó párosítás. *jegyzi meg* Annak meg kifejezetten örülök, hogy erre hozott a lábad, Ghorim! Kevés magunkfajta vetődik erre, az az igazság.
*Hrothgaar is beleszippant pipájába, igaz az övé nem olyan hosszú szárú csibuk, mint a másik törpéé; puritán, dísztelen, megkopott füsteregető csupán.*
- Mit szólnál hozzá, ha munkát és szállást is kapnál itt? Van egy kovácsműhelyünk, van kohónk és szénégetőnk, munkában nem lenne hiány, annyi szent, és ha úgy adódik, munkán kívül tudsz edzeni is... Az az igazság, hogy rám férne már egy kis birkózás, meg fegyvercsattogtatás, hehe!
*A pipafüstöt sörrel váltja fel most, kiissza korsója tartalmát és a fa kupa panaszos ürességgel koppan az asztal lapján.*
- Lesz szállásod, lesz ételed, lesz munkád, lesznek törpék körülötted... Na mit szólsz? Láthatod, nem kertelek sokat. Igazából szeretném, ha minél több törpe kerülne ide, a kezem alá. A népünk finoman szólva is megfogyatkozott és szétszóródott. Szeretném, ha egy jól működő törpe-kolónia alakulna ki itt. Egységben az erő!
*Tekintete nem szakad el Ghorim-ról, miközben beszél. Hangja határozott, már-már ellentmondást nem tűrőnek hathat. Hrothgaar-ból süt az eltökéltség, a tenni akarás. Bárki láthatja az asztaltársaságból, hogy nem foghegyről beszél. Ha megérkezik a válasz a másiktól, akkor akár tábort is bonthatnak, úgy mond, és ki-ki mehet a dolgára, vagy kezdhet neki a munkának, attól függően, mennyi benne a buzgóság.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.13 09:18:51
4550. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-12 22:24:01
Üzenet elküldve: 2015-09-12 22:24:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Dél vagy akár délután is lehet mire felébred. Mindenképpen négy vagy akár hat órát is aludt háborítatlanul hisz mindenkinek megvan a saját feladata a városkában. A fogadóban zajlik az élet miképpen az őrség is rendületlenül ellátja a feladatát.
Álomittasan ül fel, dörzsöli meg szemeit majd körbenéz. Egy kevéssé még mindig úton érzi magát pedig nem volt az olyan hosszú kirándulás, hogy ennyire beleivódjon a lényébe. Körbenéz. Az utóbbi pár napban mindig a szabad ég alatt aludt tehát ez talán az első biztos, nyom arról, hogy Amon Ruadhon van már. Egy újabb szemtörlés majd körbenéz a szobában ahol pihent. Pohár vizet keres és ha megtalálja akkor odalép és megissza az egészet, közben az ablakhoz lép. Figyeli az élettől nyüzsgő várost majd tekintete megpihen az őrségen. Látja Alet és a félvért akivel még az előző erőd felégetése előtt beszegetett.
Útja először Hópehely felé vezet. Ellenőrzi, hogy minden rendben van-e a lóval majd pedig az őrséget látogatja meg.*
//Őrség - Aletai, Vamorys//
- Szép napot. *köszönti őket mosolyogva majd kérdőn néz Aletaira.*
- Szükséged van kipihent váltásra néhány óra erejéig? *kérdezi mert bárki bármit is mondjon, nem hajlandó négy óránál többet egy helyben ácsorogni.*
- Vagy inkább hozzak valamit nektek?
Álomittasan ül fel, dörzsöli meg szemeit majd körbenéz. Egy kevéssé még mindig úton érzi magát pedig nem volt az olyan hosszú kirándulás, hogy ennyire beleivódjon a lényébe. Körbenéz. Az utóbbi pár napban mindig a szabad ég alatt aludt tehát ez talán az első biztos, nyom arról, hogy Amon Ruadhon van már. Egy újabb szemtörlés majd körbenéz a szobában ahol pihent. Pohár vizet keres és ha megtalálja akkor odalép és megissza az egészet, közben az ablakhoz lép. Figyeli az élettől nyüzsgő várost majd tekintete megpihen az őrségen. Látja Alet és a félvért akivel még az előző erőd felégetése előtt beszegetett.
Útja először Hópehely felé vezet. Ellenőrzi, hogy minden rendben van-e a lóval majd pedig az őrséget látogatja meg.*
//Őrség - Aletai, Vamorys//
- Szép napot. *köszönti őket mosolyogva majd kérdőn néz Aletaira.*
- Szükséged van kipihent váltásra néhány óra erejéig? *kérdezi mert bárki bármit is mondjon, nem hajlandó négy óránál többet egy helyben ácsorogni.*
- Vagy inkább hozzak valamit nektek?
4549. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-12 19:13:31
Üzenet elküldve: 2015-09-12 19:13:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Fogadó - Hrothi, Mae, Mirakh, Ghorim //
*Lassan bólint a Thán szavaira, miszerint a két lopás nem egyenértékű. Ezzel pedig kénytelen ő is egyetérteni, hiszen nem mindegy hogy mit és miért lopott volna az ork. A gyilkosságot viszont akkor sem tartja megoldásnak, de ebbe most nem megy bele, nem volt itt, nem látta a helyzetet.*
- Meglehet. De nem azért vagyok itt hogy a múlton merengjünk, ami fontos az a jövő. A lehetőséget megköszönöm, biztosíthatlak hogy megfelelek majd az elvárásaitoknak.
*Mae látszólag igyekszik mindent megtenni hogy békés keretek között tartsa ezt az egészet és jobb színben tüntesse fel amiért kap is egy hálás mosollyal díszített rövid pillantást az orktól, de az érkező újabb aprónép hamar maga felé vonja a figyelmét. Csak egy lassú, tiszteletteljes bólintást kap a behemóttól, Lahut nem akar visszaköszönni. Nem azért mert baja lenne vele, csak úgy ítéli hogy nem lenne jelen helyzetben helyénvaló közbeszólni úgy hogy senki nem kérdezte. Hrothgaar hívta, vele beszél, majd a thán bemutat mindenkit ha úgy ítéli fontosnak. A figyelem mindenesetre a barna orkról a kisebbik idegen felé irányul, és neki nem nagyon van mit mondania. Evett ivott, szívesen elbeszélget itt vagy hallgatja a többieket, de felőle mehetnek is rögtön dolgozni, csak azt valakitől még majd megtudakolja hogy a lebontást mennyire finoman és aprólékosan tervezik.*
*Lassan bólint a Thán szavaira, miszerint a két lopás nem egyenértékű. Ezzel pedig kénytelen ő is egyetérteni, hiszen nem mindegy hogy mit és miért lopott volna az ork. A gyilkosságot viszont akkor sem tartja megoldásnak, de ebbe most nem megy bele, nem volt itt, nem látta a helyzetet.*
- Meglehet. De nem azért vagyok itt hogy a múlton merengjünk, ami fontos az a jövő. A lehetőséget megköszönöm, biztosíthatlak hogy megfelelek majd az elvárásaitoknak.
*Mae látszólag igyekszik mindent megtenni hogy békés keretek között tartsa ezt az egészet és jobb színben tüntesse fel amiért kap is egy hálás mosollyal díszített rövid pillantást az orktól, de az érkező újabb aprónép hamar maga felé vonja a figyelmét. Csak egy lassú, tiszteletteljes bólintást kap a behemóttól, Lahut nem akar visszaköszönni. Nem azért mert baja lenne vele, csak úgy ítéli hogy nem lenne jelen helyzetben helyénvaló közbeszólni úgy hogy senki nem kérdezte. Hrothgaar hívta, vele beszél, majd a thán bemutat mindenkit ha úgy ítéli fontosnak. A figyelem mindenesetre a barna orkról a kisebbik idegen felé irányul, és neki nem nagyon van mit mondania. Evett ivott, szívesen elbeszélget itt vagy hallgatja a többieket, de felőle mehetnek is rögtön dolgozni, csak azt valakitől még majd megtudakolja hogy a lebontást mennyire finoman és aprólékosan tervezik.*
4548. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-12 19:10:05
Üzenet elküldve: 2015-09-12 19:10:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
//Hrothgaar, Mirakh, Lahut, Ghorim//
*Törpünk abból mit sem észlel, hogy az aprónépből származó leány közelebb húzódozik a thánhoz, midőn Ghorim megjelenni méltóztatott, vagy ha mégis, hát egy fikarcnyit sem érdekli, számára tökéletesen jelentéktelen mind a mozdulat, mind pedig a törpleány személye.
Egészen más besorolás alá esik azonban a rőtszakállú törp uraság, ki tüstént az asztalhoz invitálja, hellyel kínálja, amely felajánlást Ghorim örömest el is fogadja.*
-A két lábam, s a vak szerencse. Sosem hallottam azelőtt felőletek, sem a Vashegyről, errefelé sem jártam még életemben. Ez a környék teljesen ismeretlen számomra, én a messzi-messzi északról érkeztem, Anzulabar városából. Már abból, ami megmaradt belőle... *felel a thán kérdésére, talán kissé többet árulva el, mint szokása, de ez betudható annak, hogy már nem az első sörét fogyasztotta a mai napon, s jó eséllyel nem is az utolsót. Alapvetően remek kedve van, vidáman szipkázza a kellemes aromájú füstöt a pipája hosszú szárán keresztül, hogy aztán mindenféle beazonosíthatatlan alakú felhőket pöfékeljen a mennyezet irányába.*
-Mondhatni afféle vándorúton vagyok, különösebb cél nélkül. Hadviselt fegyverforgatóként, s kovácsként bárhol meg tudok élni, de valójában csak minél messzebb akartam kerülni attól, amit egykor otthonnak neveztem. *fejtegeti tovább a dolgot, hátha a rőtszakállú törpöt esetleg érdekli az ilyesmi, nem tudhatja, elvégre fogalma sincs, hogy Hrothgaar a törpök mely nemzetségéből való, s kikkel és miképpen ápol miféle kapcsolatokat.*
//Hrothgaar, Mirakh, Lahut, Ghorim//
*Törpünk abból mit sem észlel, hogy az aprónépből származó leány közelebb húzódozik a thánhoz, midőn Ghorim megjelenni méltóztatott, vagy ha mégis, hát egy fikarcnyit sem érdekli, számára tökéletesen jelentéktelen mind a mozdulat, mind pedig a törpleány személye.
Egészen más besorolás alá esik azonban a rőtszakállú törp uraság, ki tüstént az asztalhoz invitálja, hellyel kínálja, amely felajánlást Ghorim örömest el is fogadja.*
-A két lábam, s a vak szerencse. Sosem hallottam azelőtt felőletek, sem a Vashegyről, errefelé sem jártam még életemben. Ez a környék teljesen ismeretlen számomra, én a messzi-messzi északról érkeztem, Anzulabar városából. Már abból, ami megmaradt belőle... *felel a thán kérdésére, talán kissé többet árulva el, mint szokása, de ez betudható annak, hogy már nem az első sörét fogyasztotta a mai napon, s jó eséllyel nem is az utolsót. Alapvetően remek kedve van, vidáman szipkázza a kellemes aromájú füstöt a pipája hosszú szárán keresztül, hogy aztán mindenféle beazonosíthatatlan alakú felhőket pöfékeljen a mennyezet irányába.*
-Mondhatni afféle vándorúton vagyok, különösebb cél nélkül. Hadviselt fegyverforgatóként, s kovácsként bárhol meg tudok élni, de valójában csak minél messzebb akartam kerülni attól, amit egykor otthonnak neveztem. *fejtegeti tovább a dolgot, hátha a rőtszakállú törpöt esetleg érdekli az ilyesmi, nem tudhatja, elvégre fogalma sincs, hogy Hrothgaar a törpök mely nemzetségéből való, s kikkel és miképpen ápol miféle kapcsolatokat.*
4547. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-12 17:23:53
Üzenet elküldve: 2015-09-12 17:23:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - Aletai, Salanel//
*Derült égből villámcsapás, és máris visszatér a morcos kedve, pedig már kezdte magát egészen kellemesen érezni őrségben is. Az óránkénti, vagy kicsit ritkább körbefutkosás nem csak az elmacskásodó izmainak, hanem ép elméjének megőrzése érdekében is fontos volt, hogy ne ugyanazt az egy pontot bámulja egész nap. Még orgyilkos korában sem szeretett hosszasan várakozni a célpontra, inkább elébe ment a dolgonak, aztán lesz, ami lesz, és sose hagyta ott a fogát. Most azonban itt az új ember - vagyis csak számára új, Aletai ismeri, és nyilvánvalóan sokkal régebb óta, mint a félvért - és elcsaklizza előle az aktív melót. Gyalázat.*
- Jó.
*Az orra alatt morogva egyezik bele az őrparancsnok elképzelésébe. Azért nem áll neki ellenkezni, mert még kidobják parancsmegtagadásért. Nem gondolja ugyanis, hogy valóban számítana a véleménye a feladatok kiosztásában.*
- Reménykedjünk, hogy minél kevesebbszer legyen ránk pluszban szükség.
*Ugyancsak halkan teszi ezt hozzá, és még komolyan is gondolja. Rettenet, hogy mennyi közösségi érzület fejlődött ki benne napok alatt, de a személyes kényelme eltörpülni látszik amellett, hogy a Vashegyen rendben menjenek a dolgok. Korábban ezt el nem tudta volna képzelni.*
~Máris kezdek becsavarodni...~
*Derült égből villámcsapás, és máris visszatér a morcos kedve, pedig már kezdte magát egészen kellemesen érezni őrségben is. Az óránkénti, vagy kicsit ritkább körbefutkosás nem csak az elmacskásodó izmainak, hanem ép elméjének megőrzése érdekében is fontos volt, hogy ne ugyanazt az egy pontot bámulja egész nap. Még orgyilkos korában sem szeretett hosszasan várakozni a célpontra, inkább elébe ment a dolgonak, aztán lesz, ami lesz, és sose hagyta ott a fogát. Most azonban itt az új ember - vagyis csak számára új, Aletai ismeri, és nyilvánvalóan sokkal régebb óta, mint a félvért - és elcsaklizza előle az aktív melót. Gyalázat.*
- Jó.
*Az orra alatt morogva egyezik bele az őrparancsnok elképzelésébe. Azért nem áll neki ellenkezni, mert még kidobják parancsmegtagadásért. Nem gondolja ugyanis, hogy valóban számítana a véleménye a feladatok kiosztásában.*
- Reménykedjünk, hogy minél kevesebbszer legyen ránk pluszban szükség.
*Ugyancsak halkan teszi ezt hozzá, és még komolyan is gondolja. Rettenet, hogy mennyi közösségi érzület fejlődött ki benne napok alatt, de a személyes kényelme eltörpülni látszik amellett, hogy a Vashegyen rendben menjenek a dolgok. Korábban ezt el nem tudta volna képzelni.*
~Máris kezdek becsavarodni...~
4546. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-12 17:21:01
Üzenet elküldve: 2015-09-12 17:21:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadó//
//Hrothi, Mirakh, Lahut//
*A szeme sarkából pillant Hrothgaarra, és nem bolond, meg ismeri már annyira, hogy tudja, épp valami zaftos káromkodást nyelhetett vissza. Ez, meg az előbbi tikkelés nem ad Maerehnek túl sok okot a bizakodásra.*
~Lehet, hogy megkapom még ezért a magamét, és jól le fog szidni, de ahogy látom, ha meg is teszi, akkor négyszemközt teszi majd. Lahut előtt biztosan nem, és talán Mirakh előtt sem. Ámde ha szól, hát nekem is vannak ám érveim. Na, majd kiderül, mi lesz ebből.~
– Akkor holnap költözködés *mondja ő is halkan, jóval visszafogottabban, mint ahogy eddig beszélt. Tisztában van ám azzal, hogy kellően cserfesen belealakított a társalgásba. Nem mintha bánná a dolgot, de most igyekszik azért szerényebbnek mutatkozni és szelídebbnek is.
Végtére is ő tud szelíd is lenni, ha arról van szó, de, mint minden törpe nő, komolyan ki is tud állni a véleménye mellett, és nem fél kimondani, amit gondol, ha éppen úgy látja jónak.*
~Anya is erre tanított: Ha a termeted kicsi, akkor a szíved legyen nagy, és ne félj odamondani egy fonott szakállú férfinak sem, ha nincs igaza!~
*Mirkah, de főleg Hrothi szavaira végül Mae is elmosolyodik. Lahutra pillant, róla Mirkahra, majd végül a Thánra a szeme sarkából.
Egyetlen egy picike gesztust tesz, néma köszönet ez a vörösnek, azért is, ahogy döntött, és azért is, hogy nem szólta őt le mindenki előtt, Mae óvatosan Hrothi térdéhez érinti a sajátját. Ezt csak a vörös észlelheti, mindenki más elől elrejti az asztal lapja az apró kis mozdulatot, míg az azért látható, hogy közelebb fészkelődik végül hozzá, mielőtt újra felvenné a kanalát.
Közben persze figyel is, bár már azon is gondolkodik, mi mindennel fog járni a költözés.*
//Hrothi, Mirakh, Lahut//
*A szeme sarkából pillant Hrothgaarra, és nem bolond, meg ismeri már annyira, hogy tudja, épp valami zaftos káromkodást nyelhetett vissza. Ez, meg az előbbi tikkelés nem ad Maerehnek túl sok okot a bizakodásra.*
~Lehet, hogy megkapom még ezért a magamét, és jól le fog szidni, de ahogy látom, ha meg is teszi, akkor négyszemközt teszi majd. Lahut előtt biztosan nem, és talán Mirakh előtt sem. Ámde ha szól, hát nekem is vannak ám érveim. Na, majd kiderül, mi lesz ebből.~
– Akkor holnap költözködés *mondja ő is halkan, jóval visszafogottabban, mint ahogy eddig beszélt. Tisztában van ám azzal, hogy kellően cserfesen belealakított a társalgásba. Nem mintha bánná a dolgot, de most igyekszik azért szerényebbnek mutatkozni és szelídebbnek is.
Végtére is ő tud szelíd is lenni, ha arról van szó, de, mint minden törpe nő, komolyan ki is tud állni a véleménye mellett, és nem fél kimondani, amit gondol, ha éppen úgy látja jónak.*
~Anya is erre tanított: Ha a termeted kicsi, akkor a szíved legyen nagy, és ne félj odamondani egy fonott szakállú férfinak sem, ha nincs igaza!~
*Mirkah, de főleg Hrothi szavaira végül Mae is elmosolyodik. Lahutra pillant, róla Mirkahra, majd végül a Thánra a szeme sarkából.
Egyetlen egy picike gesztust tesz, néma köszönet ez a vörösnek, azért is, ahogy döntött, és azért is, hogy nem szólta őt le mindenki előtt, Mae óvatosan Hrothi térdéhez érinti a sajátját. Ezt csak a vörös észlelheti, mindenki más elől elrejti az asztal lapja az apró kis mozdulatot, míg az azért látható, hogy közelebb fészkelődik végül hozzá, mielőtt újra felvenné a kanalát.
Közben persze figyel is, bár már azon is gondolkodik, mi mindennel fog járni a költözés.*
4545. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-12 08:50:33
Üzenet elküldve: 2015-09-12 08:50:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
//Mae, Mirakh, Lahut, Ghorim//
*Lahut felvetésére Hrothgaar minden kertelés nélkül, gyorsan válaszol.*
- Nem. A törpe kicsike torkát nem metszettem volna el.
*Ennyivel le is tudja a dolgot, bár vállán még rándít egy aprót, jelezvén, hogy az ilyen és ehhez hasonló erkölcsi/morális kérdésekben ő már kevéssé érdekelt. Jól emlékszik még a napra, az orkos incidensre. Az emberek csak álltak körülötte, nézegették, mint egy vásári majmot... Hrothgaar meg van róla győződve, hogy megváltás volt az orknak a gyors halál. Ám még ha akarna sem tudna hosszabb eszmefuttatásba kezdeni: Lahut monológja elég impozáns ahhoz, hogy Hrothgaar figyelme egy kissé alább hagyjon és új irányba terelődjön.*
~Kagan nem tud az orkról, viszont abban is van igazság, amit Mirakh mond. Amon Ruadh most már szabad város...~
*"Teret kell hát engednünk a változásoknak. Egy bizonyos keretek belül", visszhangzanak földije szavai benne. Ám eztán Mae is beszáll a beszélgetésbe, egy igencsak meglepő módon. Hrothgaar legszívesebben cifra dolgokat mondana, olyanokat, hogy még maga Wylnurana is belepirulna, de visszafogja magát.*
- Van különbség a két szituáció között, maradjunk annyiban... *eztán Mirakh dolgára kerül sor* A szénégetőre még visszatérünk, de akkor legyen... *mélyet sóhajt* Lahut, lepj meg és váltsd be az iménti szavaidat, cserébe jó sorod lesz itt, Amon Ruadh-on!
*Miután ezt letudták, Hrothgaar asztaltársaságukhoz invitálja az ismeretlen törpét, aki nem rest és rövidesen meg is jelenik. A rőt szakállú már újra ül, amikor az megérkezik és bemutatkozik.*
- Én pedig Hrothgaar Skyllagrimmson vagyok. Gyere, ülj le közénk. Mesélj, mi szél hozott Amon Ruadh-ra?
*Tekintetében kíváncsiság pislákol, ahogy az új illetőre néz. Figyelmét azonban nem kerüli elaz sem, hogy Mae leheletnyivel közelebb húzódott hozzá.*
- Talán hallottál rólunk? Vagy a puszta véletlen játéka, hogy itt vagy, Ghorim?
//Mae, Mirakh, Lahut, Ghorim//
*Lahut felvetésére Hrothgaar minden kertelés nélkül, gyorsan válaszol.*
- Nem. A törpe kicsike torkát nem metszettem volna el.
*Ennyivel le is tudja a dolgot, bár vállán még rándít egy aprót, jelezvén, hogy az ilyen és ehhez hasonló erkölcsi/morális kérdésekben ő már kevéssé érdekelt. Jól emlékszik még a napra, az orkos incidensre. Az emberek csak álltak körülötte, nézegették, mint egy vásári majmot... Hrothgaar meg van róla győződve, hogy megváltás volt az orknak a gyors halál. Ám még ha akarna sem tudna hosszabb eszmefuttatásba kezdeni: Lahut monológja elég impozáns ahhoz, hogy Hrothgaar figyelme egy kissé alább hagyjon és új irányba terelődjön.*
~Kagan nem tud az orkról, viszont abban is van igazság, amit Mirakh mond. Amon Ruadh most már szabad város...~
*"Teret kell hát engednünk a változásoknak. Egy bizonyos keretek belül", visszhangzanak földije szavai benne. Ám eztán Mae is beszáll a beszélgetésbe, egy igencsak meglepő módon. Hrothgaar legszívesebben cifra dolgokat mondana, olyanokat, hogy még maga Wylnurana is belepirulna, de visszafogja magát.*
- Van különbség a két szituáció között, maradjunk annyiban... *eztán Mirakh dolgára kerül sor* A szénégetőre még visszatérünk, de akkor legyen... *mélyet sóhajt* Lahut, lepj meg és váltsd be az iménti szavaidat, cserébe jó sorod lesz itt, Amon Ruadh-on!
*Miután ezt letudták, Hrothgaar asztaltársaságukhoz invitálja az ismeretlen törpét, aki nem rest és rövidesen meg is jelenik. A rőt szakállú már újra ül, amikor az megérkezik és bemutatkozik.*
- Én pedig Hrothgaar Skyllagrimmson vagyok. Gyere, ülj le közénk. Mesélj, mi szél hozott Amon Ruadh-ra?
*Tekintetében kíváncsiság pislákol, ahogy az új illetőre néz. Figyelmét azonban nem kerüli elaz sem, hogy Mae leheletnyivel közelebb húzódott hozzá.*
- Talán hallottál rólunk? Vagy a puszta véletlen játéka, hogy itt vagy, Ghorim?
4544. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-12 05:22:17
Üzenet elküldve: 2015-09-12 05:22:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Fogadó //
// Mae, Hrothi, Lahut //
* Meglehetősen érdekesen alakul a beszélgetés. A kis törpelány, Mae úgy látszik, szintén bizalommal kezeli a kissé "szokatlan" orkot, de a Thán sem ellenséges. A kérdés pedig valóban fontos. *
- Nem tudja. Az igazat megvallva, már jó ideje nem láttam.
* Feleli az igazságnak megfelelően Mirakh. A műhely, illetve a hozzá kapcsolódó egységek áttelepítésének hírére felvonja a szemöldökét. *
- A szénégetőt is?
* Kérdezi, majd rögtön folytatja is. *
- Rendben van, akkor holnap elkezdjük a költözést. Én azt mondom, a szénégető maradhat. Megerősítem a kis raktárat, amiben a kibányászott érc, illetve a faszén van, akkor nem zavar sok vizet.
* Javasolja. Hrothgaar ötletére, s a fgyelmeztetésre is rábólint. *
- Igaz. El fog kelleni ez a két erős kar, és legalább nem vered bucira a fejedet a tárna mennyezetében.
* Fordul egy pillanatra Lahuthoz, hogy utána már a rőtszakállúra nézhessen. *
- Tisztában vagyok vele, hogy mit vállaltam. Lahut is, mert figyelmeztettem. Ám ez most már egy szabad város, teret kell hát engednünk a változásoknak. Egy bizonyos keretek belül.
* Hangja határozottan cseng, biztosítva Hrothgaart, hogy nem fog habozni, ha arról van szó. A Thán kemény szavai, a közelmúltban történt esetről némiképp felkavarja az állóvizet, de Lahut nem veszi fel, hanem rákontrázik. Erre már Mirakh sem szól semmit, csak rámosolyog Maera, hogy ne aggódjon, nem lesz semmi baj. *
// Mae, Hrothi, Lahut //
* Meglehetősen érdekesen alakul a beszélgetés. A kis törpelány, Mae úgy látszik, szintén bizalommal kezeli a kissé "szokatlan" orkot, de a Thán sem ellenséges. A kérdés pedig valóban fontos. *
- Nem tudja. Az igazat megvallva, már jó ideje nem láttam.
* Feleli az igazságnak megfelelően Mirakh. A műhely, illetve a hozzá kapcsolódó egységek áttelepítésének hírére felvonja a szemöldökét. *
- A szénégetőt is?
* Kérdezi, majd rögtön folytatja is. *
- Rendben van, akkor holnap elkezdjük a költözést. Én azt mondom, a szénégető maradhat. Megerősítem a kis raktárat, amiben a kibányászott érc, illetve a faszén van, akkor nem zavar sok vizet.
* Javasolja. Hrothgaar ötletére, s a fgyelmeztetésre is rábólint. *
- Igaz. El fog kelleni ez a két erős kar, és legalább nem vered bucira a fejedet a tárna mennyezetében.
* Fordul egy pillanatra Lahuthoz, hogy utána már a rőtszakállúra nézhessen. *
- Tisztában vagyok vele, hogy mit vállaltam. Lahut is, mert figyelmeztettem. Ám ez most már egy szabad város, teret kell hát engednünk a változásoknak. Egy bizonyos keretek belül.
* Hangja határozottan cseng, biztosítva Hrothgaart, hogy nem fog habozni, ha arról van szó. A Thán kemény szavai, a közelmúltban történt esetről némiképp felkavarja az állóvizet, de Lahut nem veszi fel, hanem rákontrázik. Erre már Mirakh sem szól semmit, csak rámosolyog Maera, hogy ne aggódjon, nem lesz semmi baj. *
4543. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-11 13:18:29
Üzenet elküldve: 2015-09-11 13:18:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadó//
//Főleg Lahut, de Hrothi és Mirakh is//
*Maereh feszeng a lócán mikor Hrothi a szerencsétlenül járt orkról beszél. Ő most hall erről először, és nem igazán ért egyet a történtekkel, nem mintha ez így utólag segítene bárkin is.
Mae a tányérjába mered és szégyenkezik. Ide-oda tologatja az ételt, de a falat kissé megkeseredett a szájában.*
- Az van, hogy velem megesett miután eljöttem a falunkból, hogy mentem az úton és aztán mikor már nagyon megéheztem csak úgy levettem egy-két almát egy fáról. Más fájáról *mondja ki végül, majd égő arccal néz fel, Lahutra, Hrothgarra és Mirkahra.* Lehet, hogy az almafa éppen egy ork családé volt. Vagy éppen elfeké. Akárkié. Hrothi, nekem is meg kellene akkor most halnom?
*Lassan fordul a mellette ülő vörös felé. Nem tudja persze, hogy kap-e választ.*
~Nem mintha csirkét lopni szabad lenne. Almát sem szabad.~
*Halkan sóhajt.*
- Ha inkább az átköltöztetésnél lennél, Lahut, akkor bizonnyal találkozunk még. Már ha ezt a Thán és Mirakh sem bánja.
*Itt a törpelány Mirakhra pillant és megkockáztat egy mosolyt.
De Mae innentől kezdve csak csendesen ücsörög, lassan eszik újra egy falatot, és igen, akármennyire is megrázták a hallottak, mégis a vöröshöz csúszik közelebb, mikor új jövevény bukkan fel az asztaluknál.*
//Főleg Lahut, de Hrothi és Mirakh is//
*Maereh feszeng a lócán mikor Hrothi a szerencsétlenül járt orkról beszél. Ő most hall erről először, és nem igazán ért egyet a történtekkel, nem mintha ez így utólag segítene bárkin is.
Mae a tányérjába mered és szégyenkezik. Ide-oda tologatja az ételt, de a falat kissé megkeseredett a szájában.*
- Az van, hogy velem megesett miután eljöttem a falunkból, hogy mentem az úton és aztán mikor már nagyon megéheztem csak úgy levettem egy-két almát egy fáról. Más fájáról *mondja ki végül, majd égő arccal néz fel, Lahutra, Hrothgarra és Mirkahra.* Lehet, hogy az almafa éppen egy ork családé volt. Vagy éppen elfeké. Akárkié. Hrothi, nekem is meg kellene akkor most halnom?
*Lassan fordul a mellette ülő vörös felé. Nem tudja persze, hogy kap-e választ.*
~Nem mintha csirkét lopni szabad lenne. Almát sem szabad.~
*Halkan sóhajt.*
- Ha inkább az átköltöztetésnél lennél, Lahut, akkor bizonnyal találkozunk még. Már ha ezt a Thán és Mirakh sem bánja.
*Itt a törpelány Mirakhra pillant és megkockáztat egy mosolyt.
De Mae innentől kezdve csak csendesen ücsörög, lassan eszik újra egy falatot, és igen, akármennyire is megrázták a hallottak, mégis a vöröshöz csúszik közelebb, mikor új jövevény bukkan fel az asztaluknál.*
4542. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-11 00:00:15
Üzenet elküldve: 2015-09-11 00:00:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadó//
//Hrothi, Mirakh, Lahut, Kara//
– Akkor egy sima sör, Kara, olyan egyszerűt, kérnék, és egy kis adag ragut, kenyérrel. Köszönöm.
*Mae igyekszik tisztességesen rendelni, bár a kara nevű embernő inkább néz ki veszélyes vajákosnak, mint fogadósnőnek. Pont ezért Mae különlegesen udvarias vele, mert nem szeretne valami fura fűszert az ételébe, amitől ki tudja, mi baja támadhatna.
De aztán persze aránylag gyorsan Mirakh asztalához mennek.
Lahut Mae számára meglepetés, de amint látja a Thánnak is az.
Meg az is, amit ő tesz.
Csak a szeme sarkából figyeli a vöröst, de nem téveszti el, látja, amikor a bal szeme tikkelni kezd.*
~Te jó ég! Mit kapok én még ezért?!~
*De aztán a lány kisebb meglepetésére Hrothi mégsem őt kapja le a tíz körméről, hanem bemutatkozik. És megint elmondja róla is, hogy ötvös.*
~Otthon is számított, hogy ilyesmivel foglalkozom, de ahogy látom, itt még fontosabb. Vagy talán én vagyok fontos.~
*Ez utóbbi gondolat is felmerül benne, de aztán önmérsékletre inti magát.*
~Nem szabad túl korán túl sokat képzelni.~
*Ezek után Mae egy darabig csak hallgatja a társait, és magában még mindig azon töpreng, Lahut milyen óvatosan fogta meg a kezét, mennyire vigyázott, hogy még csak véltelenül se nyomja meg az ízületeit, pedig akkor még nem is tudhatta, hogy a kezeire milyen nagy szüksége van a munkájához.*
– Milyen bányák, Mirakh? *kérdi végül kíváncsian. Reméli azért nem olyan rejtélyesek, mint amilyennek a Krenkataurt érzi.
Ezek után még sok minden szóba kerül, és Mae döntően figyel, de mikor oda jut a szó, hogy mi jár annak az orknak, aki mégis ellenük támadna a kis törpelány Lahutra pillant.*
– Aki ilyen finoman fogott kezet, az nem hiszem, hogy másnap meglendítené a harci kalapácsát, hogy lesújtson vele. Ugye, Lahut? *kérdi enyhén félrebillentett fejjel és kis mosollyal a többieket.
Aztán újabb törpe is érkezik, Mae pedig önkéntelenül is közelebb húzódik Hrothihoz ültükben. Csak megérzései vannak, nem okai.*
//Hrothi, Mirakh, Lahut, Kara//
– Akkor egy sima sör, Kara, olyan egyszerűt, kérnék, és egy kis adag ragut, kenyérrel. Köszönöm.
*Mae igyekszik tisztességesen rendelni, bár a kara nevű embernő inkább néz ki veszélyes vajákosnak, mint fogadósnőnek. Pont ezért Mae különlegesen udvarias vele, mert nem szeretne valami fura fűszert az ételébe, amitől ki tudja, mi baja támadhatna.
De aztán persze aránylag gyorsan Mirakh asztalához mennek.
Lahut Mae számára meglepetés, de amint látja a Thánnak is az.
Meg az is, amit ő tesz.
Csak a szeme sarkából figyeli a vöröst, de nem téveszti el, látja, amikor a bal szeme tikkelni kezd.*
~Te jó ég! Mit kapok én még ezért?!~
*De aztán a lány kisebb meglepetésére Hrothi mégsem őt kapja le a tíz körméről, hanem bemutatkozik. És megint elmondja róla is, hogy ötvös.*
~Otthon is számított, hogy ilyesmivel foglalkozom, de ahogy látom, itt még fontosabb. Vagy talán én vagyok fontos.~
*Ez utóbbi gondolat is felmerül benne, de aztán önmérsékletre inti magát.*
~Nem szabad túl korán túl sokat képzelni.~
*Ezek után Mae egy darabig csak hallgatja a társait, és magában még mindig azon töpreng, Lahut milyen óvatosan fogta meg a kezét, mennyire vigyázott, hogy még csak véltelenül se nyomja meg az ízületeit, pedig akkor még nem is tudhatta, hogy a kezeire milyen nagy szüksége van a munkájához.*
– Milyen bányák, Mirakh? *kérdi végül kíváncsian. Reméli azért nem olyan rejtélyesek, mint amilyennek a Krenkataurt érzi.
Ezek után még sok minden szóba kerül, és Mae döntően figyel, de mikor oda jut a szó, hogy mi jár annak az orknak, aki mégis ellenük támadna a kis törpelány Lahutra pillant.*
– Aki ilyen finoman fogott kezet, az nem hiszem, hogy másnap meglendítené a harci kalapácsát, hogy lesújtson vele. Ugye, Lahut? *kérdi enyhén félrebillentett fejjel és kis mosollyal a többieket.
Aztán újabb törpe is érkezik, Mae pedig önkéntelenül is közelebb húzódik Hrothihoz ültükben. Csak megérzései vannak, nem okai.*
4541. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-09-10 23:01:28
Üzenet elküldve: 2015-09-10 23:01:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos//
* Ha Taitos célja, hogy fejfájást okozzon Morwonnk a sok furcsasággal, hogy harc közben ne tudjon figyelni, akkor nagyon jó úton halad. Egy ideig csak pislog a nagydarab fickó, majd gondolkodás közben kezd bele. *
- Rendben-rendben, éljenek a gyöngykagylók meg a többi izé, amit mondasz! * Kiált fel és el is indul az erődféleség felé. Elég gyorsan ahhoz, hogy Taitosnak jó nagyokat kelljen lépnie, hogy ne maradjon le. Valahogy mégis folston csak a Zöldfülű mögött-mellett sétál. *
* Ha Taitos célja, hogy fejfájást okozzon Morwonnk a sok furcsasággal, hogy harc közben ne tudjon figyelni, akkor nagyon jó úton halad. Egy ideig csak pislog a nagydarab fickó, majd gondolkodás közben kezd bele. *
- Rendben-rendben, éljenek a gyöngykagylók meg a többi izé, amit mondasz! * Kiált fel és el is indul az erődféleség felé. Elég gyorsan ahhoz, hogy Taitosnak jó nagyokat kelljen lépnie, hogy ne maradjon le. Valahogy mégis folston csak a Zöldfülű mögött-mellett sétál. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595