//Trancsparti//
*Igyekszik leengedni az összes megmaradt vért a lánykából, amíg szorgalmas segedelme a beleit vagdossa kifelé. Amíg a druida nagy erőkkel dolgozik, nem nagyon szól a félvérhez, amaz úgy sem tűnik úgy, mintha nagyon bratyizni akarna a fél "testvérével".
A vérrel teli vödröt félre teszi és a kivágott belsőségek egy részét a medgolyokhoz hajítja, akik - ahogy letoccsan a bél - rá is vetik magukat. A kicsi még csak nézelődik és bele-belecsíp egy-egy puhább falatba, de Baul úgy marcangolja a májat, mintha erre született volna. Zsenge volt ez a kis elf, s ahogy kinéz, jól tartotta magát, egészséges szervei vannak.
Eztán lehetőleg gyorsan levagdalják a színhúst, de a csontokat és a kevés hájat sem hagyják veszendőbe. Iluq kiadja az utasítást a félvérnek, hogy vigye el a füstölőbe a lenyiszált darabokat, amit csak lehet. Csupán azért nem fél a parancsok osztásától, mert sok választása nincs. Vagy a férfi viszi el, vagy kerít valakit aki elviszi helyette, mert a druida a sérült lábával hosszadalmasan tudná csak elcipekedni a dolgokat.
Amint minden használható a helyére kerül, az agy, a máj és a tüdő, a medvebaglyok gyomrába, a szemét pedig az emésztőbe, Iluq kicsit leül a véres kőre, hogy kifújja magát.
Pár percnyi pihenés után letörölgeti a bonc szerszámokról a szennyet, majd elindul, hogy a tálakat elmossa, amiket el lehet. Néhány tálban lévő húst, mely nem alkalmas füstölésre, besózza vastagon és hideg helyre teszi. Úgy néz ki Chiari kenőcse ezúttal beválni látszik, mert gyorsabban mozog, mint pár órája.
Eztán már csak két dolga maradt, megetetni magát és a kisebbik pártfogoltját, aki nem tudott annyit tépni az ételből, mint Baul. Lehajol, hogy megsimítsa a két állatot. A nagyobbiknak egész szép pocakja kerekedett ezen a délutánon. Elmosolyodik, a kicsit a hordozóba pakolja, a nagyot, pedig a pórázra és a fogadóba megye velük, hogy ott nyugodtan megvacsorázzon.
Először egy mozsarat kerít, s a farkashúsból pár falatot, amit a gyógyító mondott. Erős mozdulatokkal feltrancsírozza a rózsaszín húst, hozzáad egy kevés kecsketejet, majd egy tálba üríti. Magának is szed az ebéd maradékából és az egyik asztalhoz viszi a szajrét. Ott először a kicsinek a csőrébe kanalazza az ételt, s ha ő jóllakott, akkor maga is nekilát a sajátjának. Eztán már csak a gyógyszere maradt. Előveszi az üvegcsét és egy kortyot lenyel belőle. Elfintorodik az ízén, s fel is köhög egy keveset. ~Ha meggyógyít, bölényszar is lehet.~ Gondolja magában, majd elteszi a tálakat és a barátaival egy medvebőrre telepszik, ahol a dolgos nap után csakhamar elnyomja az álom.*
//Napváltás//
*Reggel korán ébred, ahogy azt megszokta már. Első dolga ellenőrizni a bokályát, körbe forgatja, s meglepve konstatálja, hogy már alig fáj. Ha így be fog válni ez a kenőcs és gyógyszer, harmadnapra megint úgy fog ugrálni, mint harminc évesen. Elmosolyodik, majd kilépdel a fogadó elé a botjára támaszkodva, hogy megmossa az arcát, s még pár stratégiai pontot a hideg vízben.
Eztán frissen és üdén tér vissza, hogy megreggelizzen, s adjon a baglyoknak is. Bötének a tegnapi ínyencség, Baulnak ugyanaz, csak a húst egyben kapja meg. Magának pedig amit talál, aztán az undorító gyógyszer, mely igazán hatásos. Pár perc pihenés után pedig, úgy dönt sétálni akar. Bizony, ki kell próbálni az új lábát, mely még nem száz százalékos, de már olyan hatvan biztosan.
Beköti Bault, Bötét pedig a melle felett átvetett anyagba teszi. Zsákját és szinte minden evilági holmiját a fekhelyéül szolgáló medvebőrön hagyja, nem félti, s most csak feltartaná. Kilép a reggeli fénybe, s nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjék. Bizony ez egy jó nap lesz.
A Thargok hamvas erődje felé viszi a saját és Baul lépte.*