//Sártaposók//
//Aletai, Tanriel, Harath és bárki más is //
*Maereh rendületlenül dolgozik, ide-oda járkál, locsol és tapicskol és közben beszélget.
Most éppen a megértő hallgatásnál tart, ami igencsak fontos momentuma a beszélgetésnek, mert utána jön a tények összerakása, és az újabb kérdések feltevése, vagy a történtek megvitatása.*
~Bizony, mert mi értelme lenne egyébként a beszélgetésnek? Meg kell hallgatni mindig a másikat is.~
*Tanriel története nagyon tanulságos, és érdekes is. A lány meséje közben eszébe jut az előző esti gyűlésféle, és nem áll meg benne a szó.*
– Kagan az a magas fekete szakállú fickó, a gyűlésről. Először azt mondta rendezzük be a műhelyt, de ma meg azt, hogy építkezzünk, fejtsünk követ, tapossunk sarat. Hrothgaar is ezt mondta. Én meg mondom, hogy jó, hát taposhatok is, nem ügy, amilyen meleg van ez jó munka, locsoljuk a lábunkat, meg minden. De azért szerintem elébb kellene pár rendes budit építeni. Nem kőből. Csak lécekből. Nade! Az is érdekes ám, hogyan csákányozzunk meg kovácsoljunk egyszerre? Mert ugye az nehézkes ám! Az építkezéshez meg kel a kő, meg a sáros habarcsos izé, ámde kellenek fa állványzatok is, meg ilyesmik. De azokat ám nem tartja össze a szemmel verés! Ácskapocs meg szög, az kell. Mint a tárnák támgerendáihoz is. De mégis honnan, ha a törpék követ törnek? Hm?
Meg... a másik. Beszél az a Kagan, Ő a vezér, hát beszélnie kell, meg minden, de közben meg úgy néz ám ki, hogy mintha kardlappal kéne elzavarnia a fehércselédeket a gatyamadzsagja közeléből, erre kiderül, hogy csak úgy elraboltak téged, meg megdöntöttek! *Mae a fejét csóválja.* Főleg ő?
*Aztán Tanrielre néz.*
– Meg még annyi éve? Akkor még alig voltál felnőtt, ugye? Vagy te is akartad?
*Mert persze ha Tanriel is akarta, akkor jól van, de ha nem, akkor a vezér tekintélye most jelentősen zuhan Maereh előtt, aki hisz abban, hogy egy valamirevaló rendes törpe nőnek nincs ura. Csak társa. Ő ezt így tanulta otthon, így látta. Neki ez a normális, és ebből nem is szándékozik engedni.*
~Nem bizony, senki kedvéért sem, ha eddig nem tettem, ez után is tartom magam az elveimhez. Aki próbálkozni akar, majd észreveszi, hogy nálam nem működik a törpelány sárba tiprása.~
*Meglepve néz fel a magas félvérre.*
– Szépséged? Ó, drágám, látom már, te amolyan sármos szívtipró vagy! Vigyázz ám vele, Tanriel! *kacsint a szőke lányra, és szélesen mosolyog.* De amúgy akkor hívj így daliás barátom *fordul Harath felé*, ha valamelyik törpe a közelben van! Hadd lássam a képüket!
*Mae bizony nagyon kíváncsi lenne, hogyan reagálnának Amon Ruadh törpéi, élükön a Thánnal egy ilyen megjegyzésre. Nem mintha gondja lenne Harath-tal, és rosszat sem akar neki, csak elnézné a törpe férfiak fancsali képét.
Maereh utána Aletai felé fordul, ár rámosolyog.*
– Valóban ketten maradtunk. De szerintem Ewangel miattam nem lesz rád zabos. Ez egész biztos *jelenti ki, és szélesen mosolyog.
Aztán figyelmesen hallgatja meg Aletai történetét is, nem tud meg minden részletet, de elsőre épp eleget, hogy el tudja magában rendezni az új ismerőseit, hogy meg tudja jegyezni, ki kicsoda, honnan jött, és hogy került ide.*
– Kedves ám, hogy ezt mondod *felel csendesebben.* Te és Tanriel is. És való igaz, Hrothgaar nézett nagyot, pedig még nem is látta, mit tudok. De amint mondtam, ezért is vagyok úton, hogy tanuljak. Remélem itt is sikerül majd, és nem csak mindig a sarat kell tapodnom. Ha visszarendezzük a műhelyt, akkor kiderül, igazad van-e, lesz-e lehetőségem.
~Én nagyon remélem.~
– Hát igen, az erőd! *szusszan* Én mondom, kár volt leégetni a régit. Lehetett volna fokozatosan átalakítani, átépíteni, akkor lenne, ami védje a falut addig is, meg nem kéne ennyire rohamban dolgozni. Nem olyan egyszerű ám kőből építkezni, hogy rálehelünk és már áll is! Tudod te nálunk az öreg tárnát hány év alatt vájták ki?
*Kérdez, és beszélget, de közben látja ám, hogy a törpék, Hrothival az élen, odahagyják a kőfejtést, és mint lezúdulnak a falucska felé, vélhetően enni, mert arra tűnnek el, abban az épületben, ahova korábban Harath vitte Tanrielt.*
~Szóval pihenő van! Ebédszünet! De rólam persze elfelejtkeztek mind!~
*Mae barna szemei szikrákat szórnak, sőt villámokat is szórnának, ha tudnának, lehetőség, és Mae kívánsága szerint olyanokat, melyek jól megszúrják a Vörös hátsó felét, vagy leperzselik róla a szakállát, a nagy büszkeségét!*
~Hogy ütne a lábára a kalapáccsal! Vagy valami!~