//Fogadó előtt - Isurii//
*Taitos végignézi a jeleneteket, meglátja Amon Ruadh vesztét, ám most ő csendben marad, gondolatait nem engedi átjutni a számára idegen elmébe.*
~Nem is tévedtem nagyot.~
*Gondolja, mikor a foszlányok között Worenthet látja igazán férfiasan.
Aztán a harapó lófogak tépázzák meg kutakodó elméjét, hatásos módszer, nem vitás, és egy másik elmében megváltoztatni egy támadó gondolatot igen nehéz, Taitosnak gyakorolni a kell még, most is csak annyit tud elérni, hogy gondolati énjének leharapott karja is helyben marad.
Verejtékben úszva nyitja ki szemét.*
-Ez fárasztóbb, mint hittem, köszönöm Mester!
*Mondja hálásan, majd a feltett kérdésre csak vigyorogva felel.*
-Hát, ha nagyon muszáj, csak az, hogy mi lesz a neve?
*Kérdezi, belevéve a számításba, hogy egyáltalán nem lehet benne biztos, hogy mi történt pontosan, de legfeljebb mellé fog.*
~Esélyek vannak, de csak egy valóság.~
*Jut eszébe a bölcsesség, ami megtörténhetett volna két perccel előbb is.*
-Mester, akkor én megyek, körbenézek, picit pihentetem magam.
*Mondja Taitos, és fejet hajt, kilép a fogadóból, és elindul, ám még visszaszól.*
-Bármi gond van engem keressetek!
*Aztán kievickél a napra. Amon Ruadh széléhez indul, és figyeli, hogy mi történik ott, ismeretlenek, nomeg Kagan hada szakítja félbe gondolatait arról, hogy legközelebb hogyan fogja csak a gondolatok legtetejét megtudni.*
~Akár beszélgetni is lehetne így, ha megzabolázom az elmét.~
*Gondolja, miközben odalép.*
//Őrség//
-Üdvözletem Kagan vezér!
*Hajt fejet, aztán tisztes távolságból még megkérdezi.*
-Tudok segíteni valamit?
*Sántikál közelebb, ha a hírek ellenére a férfi mégsem teljesen idegbeteg, és megnézi magának a többieket.*